Ma a Zuppára mentem munka után, ahol Düdü és Bobóék válogató versenyt rendeztek a felnőtt keretnek. Nem voltunk valami sokan, mert Gyurikával és velem együtt, tehát a két versenyen kívül indulóval együtt is csak 9 fiú indult és a lányoknál is csak 5-en voltak.
Mivel Létra is ott volt, így gondoltam megkérdezem ő mit tapasztalt a Lyme-kór alatt. Úgy tűnik rosszul emlékeztem, mert ugyan a 2004-es KOB-on tényleg jót futott, de neki se ment akkor a futás. Azt mondta, hogy teljesen leverte az antibiotikum és alig bírt mellette futni, szóval ezek szerint nekem se véletlenül megy ilyen pocsékul a futás ezen a héten.
Ami bíztató az az, hogy nála a kúra befejezése után nagyon hamar helyrerázódtak a dolgok, szóval nekem is csak ezt a 3 hetet kell kibekkelnem, aztán jöhet az ereszd el a hajam!
A rajtba Gyurikával mentem ki, mert mi ketten mínusz 10-re, illetve mínusz 7-re rajtoltunk. Gyurika ment előttem, így nekem csak 7 perc előnyöm volt a mögöttem induló Létrával szemben. Mivel Düdü most is a lelkemre kötötte, hogy ne zavarjam a versenyzőket, így megpróbáltam nem kikapni 7 perccel Létrától.
A jó 2km bemelegítés után elég sok idő volt a rajtban szusszanni, majd nekivágtam a pályának.
Az egyesre nagyon nem lehetett vacakolni és be kellett vágni jobbra, majd oldalról fogni a pontot. Sajnos kicsit túl felül mentem be a völgy túloldalán, így a szikla tetejére értem ki és bár a pont nem volt tőlem messzebb 10 méternél elég lassan tudtam lemászni az elég durva sziklafalon. (hiba: 0:20)
A kettes kész szenvedés volt, főleg fölmászni a hegy peremére, de erre kellett menni. A pontfogás nem volt tökéletes, mert egy apró kanyart tettem a pont fölött. (hiba: 0:10)
A hármasra igencsak botorkálva mentem és majd kiköptem a tüdőm és már azon agyaltam, hogy ha ennyire nem megy, akkor hamar utol fognak érni, majd a négyes is hasonlóan szenvedősen ment.
Az 5-ös egyszerű volt, bár kicsit későn vettem észre a pontot, majd a hatosra megint a szikla tetejére értem ki, szóval mászhattam le körbe. (hiba: 0:20)
A 7-es csak egy ugrás volt, de nagyon nem ment, akárcsak a pontról való felfele mászás. Az ösvényről nem volt nehéz megfogni a 8-ast, majd a kilencesre fenti ösvényen indultam és mentem rajta amíg lehetett. Végül ott vágtam be, ahol a régi – a hegyet megkerülő – ösvény mehetett és hamar rá is leltem a nyomára s egy apró ívvel egész simán fogtam a pontot is. (hiba: 0:10)
A 10-est alapból balról fogtam volna, de most úgy voltam vele, hogy futni úgysem bírok, veszítenivalóm nincs és nekimentem egyenesen. Még láttam is a pontot bevillanni magam előtt, de egyrészt korainak véltem és mintha rossz irányba is lett volna, másrészt pár tíz métert abba az irányba futva se láttam meg újra, így inkább tovább mentem. Mégiscsak a pontot láthattam, mert hamar kiértem a pont mögötti ösvényre, ahonnét egy kis ívvel már hamar meglett a pont, de azért bosszantott, hogy első komolyabb hibát megcsináltam ma. (hiba: 1:30)
A 11-es közel volt és nem is rontottam el, majd a fönti útvonalat választottam a 12-re, amit már igen jól ismerek a Postás kupa és a korábbi edzések miatt. Lehet jobb lett volna alulról, de ez így fentről egész futható volt és a pont is simán meglett, méghozzá nem is olyan nagyon rossz részidővel.
A 13-as könnyű volt és telibe is kaptam a pontot, majd a tizennégyesnek kicsit alácsúsztam, de megláttam a pontot. (hiba: 0:10)
A 15-16-17 szépen jött és már kezdtem örülni, hogy talán beérek Létra előtt a pályáról. Úgy döntöttem a 18-ast felülről csinálom és szépen meg is lett a pont, de lassú voltam és mikor a pontról jöttem ki, akkor Létra már érkezett ugyanarról, mint én jöttem.
Igyekeztem nem befolyásolni a futását, így mikor alattam szintbe pár méterrel elfutott, meg sem próbáltam utána menni. Kicsit emiatt aztán még túl magasan is voltam, de már nem akartam leadni a szintet és a pontig átbukdácsoltam az összes gerincen.
A 20-as könnyű volt, szinte csapás vitt rá, majd a gyűjtő sem volt nehéz, bár ha jobban megnéztem volna a térképet talán nem rongyolok ki rögtön a rétre. Még borultam egyet a rét előtt, majd kicsi bizonytalankodás után fogtam a gyűjtőt. (hiba: 0:10)
Épphogy beértem mikor láttam, hogy Gyurika utánam fut be, ami azért megnyugtatott, hogy annyira rettentően mégsem mentem rosszat, bár azt tudtam, hogy Létra jó 8 percet vert rám. Gyurikát amúgy akár a 3-as pont környékén megfoghattam volna, mert a részidők alapján már majdnem látótávolságban volt.
Végül Istitől 11 perccel kaptam ki és a 9 főből 6. lettem, persze versenyen kívül, de megvertem Imit és Kerényi Mátét is. Akármennyire nem ment jól a futás, azért élveztem a pályát. Szeretem ezt a terepet és kihívás rajta hiba nélkül menni. Ez most sem sikerült, de azért a 2:50 hiba nem olyan sok, ennyit szerintem mindenki hagyott benne, talán még Isti is. Persze ennél a szenvedős és igen lassú tempónál azért könnyebb volt tájékozódni és 59 percet futni egy 6,1 km-es pályán nem nagy dicsőség.
A lányok amúgy még nagyobbakat kavartak. Az egyesre például mindegyikőjük 6 perc fölött ment.
Nekem a mai egy jó kis edzés volt, nem is vártam többet. Jó hangulatban még egy csomót eldumáltunk a többiekkel utána, szóval élveztem. Nem bánnám, ha minden délután lenne lehetőségem egy ilyet edzeni.
Az antibiotikum egyébként úgy tűnik egyre zavaróbb tüneteket produkál, mert a fény tényleg elég zavaró és a futás is pokol rosszul ment. Mintha több hónap teljes kihagyás után először futottam volna. A lábam mondjuk bírja, de a keringésem és a légzésem teljesen szétvan és ez a gyenge tempóhoz párosuló magas pulzusadatokból is látszik. Útvonal és a pulzus alapján azt lehetne gondolni, hogy ez egy egész jó futás volt, kár, hogy csiga tempóban tudtam csak menni.
Összesen 10km, 350 szint, 74:37
Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 165
Visszafelé egyenesen jöttünk a dózerúton és a Kisréti vadászház vonalában hatalmas csörtetést hallottunk a bokrok között.