OB-ra hangolódás

A 24 órás és a Középtávú, Váltó OB közti időszakot a következőképp töltöttem:

05.31. Hétfő: pihenő
06.01. Kedd: 11km, Judittal és Ferivel kacsás tótól esőben.
06.02. Szerda: 13,5km, Gerecsében Sunkával
06.03. Csütörtök: pihenő
06.04. Péntek: 10km, résztáv Tatán (2000m: 6:43, 2000 váltakozó: 7:32) , Edit, Évi, Judit, Gyurika és a Nike futóklub
06.05. Szombat: 9km reggel a kertvárosban
06.06. Vasárnap: pihenő
06.07. Hétfő: 11,5km a Gerecsében Skulóval
06.08. Kedd: 12km Tatán a Cseke-tó körül, benne 3×1 kör (2,1km): 8:26 , 7:59 ,7:39
06.09. Szerda: pihenő
06.10. Csütörtök: 9km, átmozgatás a Vértesben
06.11. Pihenő

Menni kell előre

A múlt heti szombati szenvedős futás után nem volt sok kedvem mozogni, így a vasárnap rögtön kimaradt, ám aztán többé-kevésbé sikerült talán épkézláb módon edzeni, bár gyanús, hogy ilyentájt minden évben fejre állok. Tavaly pl. Tavaszi fáradság címmel írtam bejegyzést épp ilyenkor.

04.25. Vasárnap: pihenő
04.26. Hétfő: 8km, 40:59 – Rugógyári útról futottam haza közbeiktatva egy nagyobb gimnasztikát.
04.27. Kedd: 17km, 350 szint, 81:36 – Ashenafival egy teljesen behalós hegyi edzés, ami gyorsabb tempóban ment, mint a múlt héten és kegyetlenül beállt a végére a derekam.
04.28. Szerda: 10km – TF pályán a teljes MEAFC csapata 10×400 méterrel próbálkozott.
04.29. Csütörtök: 11km, 240 szint 65:01, Judittal a Turul parkolóból. Meglepően jólesett az első pár száz métert leszámítva és a végén 10 repülőt is nyomtam
04.30. Péntek: 11km, 54:01, Gyurival és Évivel a Normafánál futottunk. Benne 3,64km váltakozóval, ami eléggé nem esett jól és pulzusom egész 175-ig ment fel.

A kedd maga volt a pokol, mert teljesen szétcsúsztam és a végére pokolian beállt a derekam. Örültem, hogy haza tudtam kocogni, de egy térdemelés már nem ment volna.
Szerdán aztán jött a résztáv és a 10 darab kört csak a legtapasztaltabb agg szenior tudta maradéktalanul teljesíteni közülünk. Nekem az első 4 ment le normálisan (73,74,74,73) aztán kényszerpihenőre ítéltem magam, hogy a 6.-ra egy 72-es körrel térjek vissza, majd ettől annyira lezsibbadjak, hogy innen minden második 400 métert teljesítve egy 73 és egy 72 másodperces körrel fejezzem be az edzést. Persze azon túl, hogy csak 7 darab négyszázat csináltam meg a tízből a pihenő is többszörösére nőtt az első 4 után. Edzés után azonban baromi jól éreztem magam, ami annak tükrében, hogy tegnap még lépni alig bírtam igen kellemes volt.

31km hótaposó futás

A hétvégi hosszú futást ezúttal is Gyuriéktól futottuk hárman, Gyuri, Isti és én. A távot 30km-re lőttük be, így nem aggódtam, hogy nem fog menni, bár a nagy hó miatt azért számítottam rá, hogy kemény lesz. A futás elején Évi is velünk tartott, Normafa előtt kanyarodott másfelé.
Az első pár km nagyon nem esett jól, gyorsnak éreztem a tempót, de aztán havon már nem mentünk annyira. Normafa után a havas aszfaltútra tértünk le és a szerpentinen jöttünk fel, mint csütörtökön és itt Istivel ketten kicsit meghúztuk. A tempó nem volt nagy, de azért egész normálisan haladtunk a talajviszonyokhoz képest és Gyuri le is maradt. Innentől többször be kellett várnunk, mert 150km feletti hetének végén nem volt épp valami friss.

Majdnem kifutottunk még a 24ökrösig, de kicsivel előtte inkább visszafordultunk, hisz látszott, hogy így is bőven meglesz a 30km. Az országszerte hóátfúvásokat okozó szél néhol igencsak erős volt a hegyen is. Néhol azért nyomtam meg a tempót, hogy ne fagyjak meg, de a letaposott hó legalább egész jól futható volt. Isti még 25km környékén egy pár száz méteres szűz havas szakaszt is beiktatott, ami kicsit megfogott és innentől már nem éreztem úgy, hogy jól menne a futás. Addig viszont kifejezetten jól éreztem magam és magamhoz mérten egész gyors is volt a tempónk.
A végén aztán még a lefelében a derekam is beállt kicsit. Kifejezetten nem élveztem az utolsó 3km-t, de érdekes mód hamar rendbejöttem az edzés után. Nem érzem fáradtabbnak magam, mint egy sima, rövidebb edzés után.
Úgy tűnik jó passzban vagyok, lehet a sok sífutás egész hasznos edzésnek bizonyult.

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 149
Átlagtempó: 6:08

Összesen 31km, 700 szint, 190:54

Reggel Gazdagrétről

Kora reggeli edzésnek indult a mai, méghozzá Gyuriéktól, Gazdagrétről, de kicsit sikerült megcsúszni az idővel. Persze azért így is futottunk egy bő 50 percet Gyurival és Évivel a hegyen. Irhás-árkon mentünk fel, majd balra a telkek szélén le, megmászva még valami kis hegyecskét is.

Max. pulzus: 152
Átlag pulzus: 138
Átlagtempó: 5:55

Összesen 9km, 250 szint, 52:52

Hosszú futás nyafogó szeniorokkal

Gazdagrét volt a mai futás kiindulópontja, ahol a MEAFC szeniorjai, illetve majdnem szeniorjai gyülekeztek. Személy szerint Fecó és Gyurika, valamint ugye én és Évi. A program az előzetesen egyeztetett 2 óra könnyű hegyi futás volt, de ezeknél a szenioroknál sose lehet tudni.
Négyesben indultunk el a hegyre futni és kétszer is vissza kellett futnom az öregekhez, hogy ne maradjanak le. 🙂
Felérve a hegytetőre aztán Évi (aki egyébként még olyan fiatal, mint én) elkanyarodott jobbra, mi pedig a 24 ökrös felé vettük az irányt. Megfutottunk pár komolyabb dombot is a réten, majd jött volna a kellemes ösvény a hegyoldalban, de itt megint sztrájkolni kezdett a szenior bagázs. A vége az lett, hogy visszafordultunk és Csillebércnél Gyurika bejelentette, hogy neki ennyi volt mára. Szerencsére Fecó, korát meghazudtoló módon még kitartott és így vele együtt futva fejeztem be az edzést, ami végül a tervezett hosszúságú lett.
Amúgy jó kis edzés volt, én élveztem.

Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 140
Átlagtempó: 6:17

Összesen 20km, 600 szint, 123:15

Nagy Hideg-hegy – Csóványos kör

A mai hosszú hegyi futásra megérkezett Szilágyi Tibi is, így 6-an vágtunk neki a Perőcsény. Nagy Hideg-hegy – Csóványos – Perőcsény klasszikus körnek. Mivel Évi nem épp 2,5-3 órás versenyre készül csak egy “laza” Hollókő futást vállalt be velünk.
Perőcsényből nekiestünk a hegynek, ami kezdetben úton fölfelé futást jelentett, majd annak hiányában toronyiránt mentünk fel a Jancsi-hegy oldalába, hogy aztán a gerincen érjük el Hollókőt. Persze azért a magam részéről bele-belegyalogoltam a meredek fölfelébe és ezzel nem voltam egyedül.Hollókő
Kis nézelődés, fényképezkedés után folytattuk tovább a futást a Kövirózsás felé, majd a Vár-nyeregben elbúcsúztunk Évitől. Tibi ugyan elgondolkodott, hogy tovább jöjjön-e velünk, de aztán nem merte Évivel bevállalni a 400 szintet lefelé, inkább a kerülőutat választotta velünk. Itt egy egész kellemes szakasz következett, ahol a tempó igencsak felpörgött. Ez még mindig jobban esett, mint a későbbi felfelék. Valahogy nem voltam csúcsformában, ami talán azért is lehet, mert alig tudtam aludni az éjjel. Nagy Hideg-hegyre aztán nem bírtam kifutni a kemény emelkedőt, így vagy 150-200 métert is belegyalogoltam, majd Tibit is megvártam. Fent a turistaháznál aztán a többiekkel együtt betértünk a büfébe és rendeltünk innivalót. Gerivel kikezdett a büfés lány, de ő inkább a futást választotta. Talán egy fél órát is eltöltöttünk itt, mert jól elücsörögtünk az innivalókkal a padon, majd a csúcskőhöz is felsétáltunk, amitől fél méterre Geri meg is kérdezte merre van a Nagy Hideg-hegy! 🙂

Innét Csóványosig szintén elég kemény volt a terep és a nagyobb felfelék itt is kifogtak rajtam. Persze a kilátóba mind felmásztunk és úgy tíz perc itt is elment a nézelődéssel. Gyuri pedig majdnem el merte engedni a torony közepén lévő beton kapaszkodóját. 🙂
Következett a nagy lefelé. Magosfa felé előbb kellemes lejtő, majd kis felfele következett, hogy aztán meredek lefelék és oldalban kacskaringózó kis ösvényeken botladozzunk lefelé. Gyuri itt nagyon elemében volt és Geri sem volt visszafogott, így rohantak, mint az őrült. Ekkora társaságban úgy tűnik mindig van valaki, aki nem bír magával, hisz az elején meg Fecó vitézkedett.Csóványos
Borultam is egyet az ösvényen, de Geri magasabb pontszámú gyakorlatával ebben is levert, majd már a Vilati ház fölött bevártuk Tibit, akinek a nagy lefele talán annyira sem tetszett, mint a fölfelék. Csak azt mondogatta, hogy “soha többet nem fogok tájfutni” és mi hiába magyaráztuk neki, hogy ösvényeken szaladgálni közel sem tájfutás.
Épp lekéstük a kisvasutat Fekete-völgyi panzió, azaz Vilati ház tövében és nekiindultunk ismét a fölfelének. Ezt az emelkedőt hála az égnek végre elbírtam a többiekkel, majd a tetőre felérve Geri megállt, hogy Tibit összeszedjük. Ketten vártuk meg és röpke 10 perc múlva indultunk is a többiek után. lefelét Tibi is meg tudta futni, csak a falu aljában lévő csapnál csábult el, így pár percig döntöttük magunkba a vizet.
Még volt vagy 40 szint a házig, de azért ezt is megfutottam.
Az össz nettó idő 2:44:49 lett, aminél 22 perccel már biztos futottam ennél jobb időt ezen a körön, de akkor a Vár-nyeregnek kezdtünk, ami úgy 15 perccel gyorsabb. Az bíztató, hogy nem állok fejre bő 2,5 óra futástól, de a fölfelékkel nagyon meggyűlt a bajom.

Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 150
Átlagtempó: 6:45

Összesen 24km, 1400 szint, 164:49

Terepfutás Perőcsény fölött

Az első futás Perőcsényben Makrai Évi VB felkészülésének jegyében telt.
A részleteket a VB végeztéig titkosítottuk, így csak annyit írok, hogy egy bő 40 perces terepfutás volt a program, ahol 4 fiú után rohant Évi. A bolyt én vezettem és igyekeztem a szebb részeken végigvezetni a társaságot. A lefelék pörgősek voltak és akadt fölfele is rendesen. Azthiszem sikerült jól lemodellezni egy VB középtáv, illetve váltó pályát.
Én nagyon élveztem a futást és egész jól is ment. A többiek legalábbis nem akartak elfutni mellettem előre, amiből azt a következtetést vonom le, hogy a női válogatottba már talán beférnék. 🙂
A szűk 6,5km-es távon 161-es átlagpulzussal futottam és mindez 6:20-as átlagtempóra volt elég.

Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 156
Átlagtempó: 6:27

Összesen 9km, 300 szint, 59:22

A mai futás nem esett jól

Gyurival és Évivel futottam 2 kört a szigeten és nem igazán esett jól. A tempó pedig nem volt valami nagy, sőt kifejezetten lassan mentünk. Az első körben a szélén a pudingon futottuk, majd a másodikat már középen.
Nekem meg mindegy volt, mert a lábaim be voltak állva, a derekam meg majd kettétört. Persze futás után a nyújtás sem ment, de fogalmam sincs mindez miért. Ráadásul a pulzusom is magas volt a tempóhoz képest, amit szintén nem értek. Kivéve, persze ha Gyuri pulzusát mérte az órám, mert az sem kizárt, amennyire egyformán változott kettőnk pulzusa. 🙂
Azt viszont nagyon remélem, hogy nem valami bújkáló betegséget jelez a magasabb pulzusom.
 
Szerencsére társaságban még így is gyorsan eltelt a futás. Egyedül tuti végig azon agyaltam volna, hogy nem esik jól, nem esik jól…
 
Max. pulzus: 148
Átlag pulzus: 136
Átlagtempó: 5:08

Összesen 12km, 61:57

 

Évivel a szigeten

Makrai Évivel futottam ma a szigeten 2 kört.
A tempó az éppen 5 percesen kívüli volt, de ez teljesen rendben is van így. A talpam, a sarkamnál megint kezd jobban fájni. Nem tudom mi lehet ez, de jó lenne megszabadulni tőle.
 
Max. pulzus: 152
Átlag pulzus: 138
Átlagtempó: 5:04

Összesen 12km, 60:34

 

Heten, mint a gonoszok

Ma igen nagy csapat verődött össze. Gyurikáéktól indultunk neki heten a hóesésben a margitszigeti edzésnek.
Évi, Gyuri, Fecó, Dóma, Lenkei Ákos, Tóth Ata és én alkottuk a csapatot, így a teljes MEAFC férfi bajnokcsapat is megint együtt edzett.
A szigetre kiérve, aztán KisDoma és Fecó gyorsítani kezdett, én pedig nem akartam lemaradni róluk. Leginkább azért, mert Gyuriék csak 1 kört terveztek futni. Lenkei Ákos is felzárkózott, így innen négyen toltuk a havas külső "rekortánon".
A tempóval önmagában nem lett volna gond, mégsem esett igazán jól. A derekamat kezdtem kicsit érezni a csúszkálástól, de nem volt vészes. A második kör közepén Ákos kiszállt, majd a végén Ata csatlakozott és így futottunk vissza a Népfürdő utcába.
A tempó a szigeten többnyire 4:20 körül alakult és ezt olyan 155 körüli átlagpulzussal futottam. Jó volt végre egy kicsit az aerob zóna felső határának közelében is futni.
 

Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 148
Átlagtempó: 4:40

Összesen 13km, 58:28
Bokatorna: 70 perc

 

Évivel és Gyurival a szigeten

Ma Óbudán dolgoztam, így munka után adta magát, hogy Gyurikáktól fussak.
Tudtam, hogy nem lesz nagy rohanás, hisz Gyuri még csak épphogy elkezdte az edzéseket, de ez nem is zavart. Évi is csak egy könnyűt akart futni, így hármasban mentünk ki a szigetre, hogy a szélén fussunk együtt 1 kört.
Azért a 7km-t nagyon soványnak éreztem volna, ezért megtoldottam még egy körrel, amit már középen futottam és egy kósza ötlet nyomán futottam bele 4km lendületeset. Ráállítottam az órán a kör átlagtempójára és próbáltam a kerek 4 perces kilométerekhez ragaszkodni. Ez egész jól sikerült is, de a második fele már nem esett jól. (15:54 lett, 157-es átlag és 161-es max pulzussal.)
Levezetésnek maradt 2 km visszafutás.
 

Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 139
Átlagtempó: 4:54
 

Összesen 12km, 56:36
Bokatorna: 60 perc

 

Makrai Évivel egy közel másfél órás futás

Ma is a Szpari kupáról futottam egyet és mivel Makrai Évi is csak utakon akart egyet futni, így ma együtt edzettünk.
Két geoláda koordinátája ma is be volt tárazva az órámba, így Mindszentpuszta felé vettük az irányt és egy jó nagy hurokkal meg is találtuk az első ládát. A másodikat megkeresni nem lett volna értelme, mert annak sok edzésértéke nem lett volna, lévén, hogy multiláda.
Mentünk egy kicsit még tovább keletnek, majd felkanyarodtunk a gerincre. Innen már egyenesen vissza szerettünk volna menni, de úgy tűnik a fejemben lévő tájoló elromolhatott, mert a hegy másik oldalán kezdtünk ereszkedni, mint azt gondoltam.

Előbb Évi kezdett gyanakodni, majd én is és viszonylag hamar kitaláltuk hol vagyunk. Sokkal több nem is lett miatta a futott táv, de bukhattunk át pár gerincen, mire visszajutottunk a célig.
Ma már egész jól éreztem magam futás közben, de a bokám ma is többször megbillent. Ez persze ilyenkor kicsit fáj és biztos nem is használ neki. Még ennél is jobban zavar, hogy parázok minden rázósabb részen.
 

Max. pulzus: 164
Átlag pulzus: 143
Átlagtempó: 6:10
 

Összesen 14km, 450 szint, 87:47

Turul parkolójából egy másfél órás futás

Elég sokáig aludtam és rögtön arra ébredtem, hogy edzeni hívnak. Gyurika volt az, éppen hazafelé tartottak Évivel, így alig pár óra múlva már a Turulnál voltunk és egy hosszabb körre indultunk.
Koldusszállás felé indultuk mind a hárman, de a Csemetéskertnél megálltunk pár percre, mert egy egész kicsi vaddisznó szambázott az úton, majd 2 méterre tőlünk az árok alján megállt és kivárta, míg elmegyünk. Kicsit még vizes volt az erdő és nagyon nagy a gaz mindenfelé, így próbáltunk a nagyobb utakon maradni, ami nem mindig sikerült. Koldusszállás után még felfutottunk a Pes-kő oldalába, majd Bunchu-kút felé vettük az irány és végül több kitérővel futottunk vissza. Elmentünk még a Bányász kilátóhoz is, aztán pedig a barlangon át jöttünk vissza a parkolóba.
Ahhoz képest, hogy nemrég még versenyeztem nem esett rosszul a futás, de igazán jól sem ment. Az viszont pozitív, hogy futottunk egy egész hosszút. Mapsource szerint 17,2km lett.
 
Összesen 17km, 350 szint, 92:04

Fél órás eltévedés a 30km-es hosszúfutásban

Ma mini gánti edzőtáborunk résztvevői együtt indultak neki az edzésnek, így Gyurikán és rajtam kívül még Uhlir Peti, Mitró Zoli és Makrai Évi is velünk futott az edzés elején. Egészen pontosan mi futottunk Peti és Évi után az edzés elején és csak az emelkedő tetején értünk fel rájuk.
Mivel Gánt szélén Lili kutyus megint csatlakozott hozzánk, így azon is agyaltunk hogy juttassuk vissza Gántra, mert a 30km-t valószínűleg nem bírná ki. Szerencsére mikor Évi visszakanyarodott akkor egy kis trükk segítségével leráztuk magunkról négylábú kísérőnket.
Sajnos már eddig is éreztem, hogy a mai napra túlöltöztem, de ekkor már végképp megcsapott a meleg és izzadtam, mint egy ló. Kőhányáspusztán aztán Peti és Zoli visszafordult, én pedig innentől sapkával a kezemben futottam tovább. Várgesztesig minden sima ügy volt, ám utána elnéztünk egy útelágazást és nem a tervezett úton futottunk fel a hegyre, majd akárhogy igyekeztünk térkép nélkül nem nagyon sikerült magunkat helyretenni. Az eredeti terv szerint a sárga jelzésen mentünk volna, hogy aztán Vérteskozmán keresztül kanyarodjunk vissza Kőhányás felé, de ez nem jött össze. Úgy fél órát futottunk félig meddig látatlanban mire sikerült olyan helyre érnünk ahol fixen be tudtuk magunkat azonosítani. Így némileg átalakult a kör, de azért sokat nem változott és mentünk is tovább Kőhányásra.
Itt aztán már végkép jó volt az idő és tiszta tavaszi feeling volt az olvadó havon, napsütésben futni. Aggódtam is, hogy a túlöltözés miatt ki fogok száradni edzés végére, de szerencsére nem így történt.
Kőhányáspuszta után Gyuri még nyomni is kezdte a futást és bár nem esett túl jól mentem vele a kissé váltakozó tempójában, majd én is előre álltam. Persze ekkor pont nem erőltette, de azért egész Gántig sikerült egy jó átlagot futnunk és 29:59 alatt értünk vissza a 6,6km-n.
Kicsit érzem a lábamon, hogy fáradt vagyok és a bal térdem is zavar kicsit. Tegnap ugyan nyújtottam jó fél órát, de sokat nem használt.

Viszonylag hamar helyrerázódtam futás után, sem izomzatra, sem keringésre nem hullottam szét, ami azért is pozitív, mert nem esett túl jól a futás, leginkább azért, mert nagyon melegem volt végig.
Az edzés nem volt nagyon kemény, de azért könnyűnek sem nevezném, hisz néhol egész mély hó volt és ez pár fölfelében igencsak nehezítette a futást, ráadásul a többi helyen sem volt épp ideális a talaj. Összességében egy jó kis hegyi hosszú futást nyomtunk.
 
Összesen 30km, 500 szint, 167:28

Technikai edzés utak nélküli térképpel

Ma Kőhányáspusztára kocogtunk át Gántról a válogatott tömegrajtos edzésére Gyurikával, ahol egy 7,7km-es pálya várt rám. Skulóval és Istivel rajtoltunk egyszerre, no meg persze Évi, Füzy Anna és Düdü is ott futott közvetlen mögöttünk.
Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet a mai edzést terepen futni, mert esett egy kis hó és ráadásul edzőcipőben, nem leragasztott lábbal jöttem ki Kőhányásra, mert tegnap épp elég volt a fagyott földön a szögesből.
Azért csak nekiindultam a pályának, de nagyon óvatosan. Az elején még rohantam az úton, de aztán Isti gyorsan ellépett és Skulóval egyszerre fogtuk az első pár pontot, míg ő ki nem hagyott egyet, majd egy egész kanyart levágott.
Nem ment hiba nélkül a tájékozódás, de ha nem behavazott edzőbójákat kellett volna keresni, akkor talán nem is nagyon hibáztam volna.

Kőhányás

A 11-re szándékosan bevállaltam egy nagyobb kerülőt, mert nem akartam jobb lábbal lefelé ennyit oldalazni. Tájoló nem volt nálam, de ez csak párszor zavart és kis bizonytalankodás ezt is sikerült megoldani az utak nélküli térképen.
A 15-ös pont aztán nem volt meg, de a szomszéd völgyben lefelé jövet azt is megtaláltam. (Rossz helyre volt nyomtatva a térképen.)
A 16-os pontról kifelé összetalálkoztunk Makrai Évivel és innen gyakorlatilag együtt futottuk le a pálya végét. Mindketten edzőcipőben nyomtuk, így nem nagyon kapkodtuk el.
Végül 74:16 lett a 7,7km-es pálya (390 szint), ami nem valami nagy idő, de meglehetősen sokat elvacakoltam azzal, hogy miden pontnál megkeressem a bóját és oda is mentem megérinteni őket.
Levezetésképp visszafutottunk Gyurival és Évivel Gántra, ami 6,6km és meglehetősen lapos.
Egész hosszú edzés lett ez a mai is, a bokámnak meg különösen örülök, mert úgy tűnik tényleg egészen rendben van.
 
Összesen 22km, 500 szint, 143:30

Esti átmozgatás

Este Gyurikával és Évivel kimentünk egy fejlámpás átmozgatásra a Gém-hegyre.
Kellemes kis futást nyomtunk a szálingózó hóesésében, majd a futás végén az aszfalton körbe jöttünk vissza. Nekem a Gém-hegynek ez a része így este, hóban igencsak tetszik. Valahogy sokkal barátibbnak tűnik, mint a megszokott esti útvonalaim.
 
Összesen 7km, 120 szint, 39:16

TTEV ki és befutással

Piri nénitől indultunk át futva Gánt-Bányatelep-re Gyurikával, Évivel és Istivel, hogy az ott megrendezett TTEV-n részt vegyünk. Az odaút bő 22 perc lett és igen kellemes tempóban telt, majd a pályára 4-en egyszerre indultunk ki.

Gránás

Igazán rohanni nem terveztünk, de azért néhol egész jól haladtunk, egy könnyű futásnál mindenképp nehezebb volt. Gyurika és Évi néhol levágták a kanyarokat, így nekem azért küzdenem kellett kicsit, hogy Istitől én se szakadjak le.
Végül egy nagyobb hibával 57:23 alatt futottam le a 7,9km-es pályát, amiben volt 400 szint is.
Legnagyobb örömömre a bokám most is jól szuperált, de azért egy-egy kövesebb lefelében nem voltam valami merész.
Levezetésképp egy méretes kerülővel futottunk vissza Gántra Gyurikával és Istivel, így az edzés összesen lett kb. 21km.
 
Összesen 21km, 500 szint, 124:23

Csillebérc – Huszonnégy-ökrös ; Pörgős hegyi futás

Csillebércre mentem fel a válogatott mai hosszú futására, ahol természetesen a tegnapi után nem akartam hosszút futni, de azért valami 15-18km-t szerettem volna futni és hát semmiképp se egyedül. Úgy gondoltam a tegnapinál mindenképpen gyorsabban kellene futni, ezért már az elején csatlakoztam a gyorsabb társasághoz.
Nem sokkal Csillebérc után így Józsa Gábor, Kisdoma, Baracsi Gábor, Lenkei Zsolti, Kerényi Máté, Tojás és egy atléta srác társaságában futottam, de hamarosan Kisdoma és Tojás lemaradt a tempó pedig egyre csak fokozódott. Kezdetben ezt még kifejezetten élveztem is, mert alapvetően úgy éreztem jól megy a futás, de aztán mikor már 4 perces tempót is kezdtük meghaladni, akkor kezdtek nem jól esni a fölfelék. Alapvetően Józsa Gábor tolta a tempót az atléta sráccal én meg loholtam a nyakukon és a többiek is valami ilyesmit próbáltak mögöttem.
A Huszonnégy-ökrös előtt párszáz méterrel aztán úgy döntöttem nem kell ez nekem és onnan a hegytetőig már kiengedtem. Visszafelé a hegy északi oldalán mentünk és a tempó semmit sem csökkent. Én beálltam a boly végére és élveztem, ahogy a kacskaringós kis ösvényen toljuk, mint állat és ugráljuk át a kidőlt fákat. Jöttek azonban apróbb felfelék és én kezdtem nem jól érezni magam, majd mikor egy saras lefelében nem mertem elengedni magam és a többiek elléptek vagy 50 méterre, akkor feladtam az üldözésüket. Szerencsére pár száz méter után azonban utolértem Gyurikáékat, ahol Makrai Évi, Maki és Kisdoma is meglehetősem kellemesebb tempóban haladt, ráadásul Ricsi és Máté is beállt hozzájuk.
A futás végét velük tettem meg már sokkal lazább tempóban, de azért Makival még egy kicsit elléptünk a többiektől a végére.
Nagy rohanás volt ez a mai edzés és ha nem a tegnapi után csinálom, akkor aztán végképp tetszett volna. Így kicsit tartottam tőle, hogy kikészítem magam, de egyben örültem is, hogy ennyire jól megy a tegnapi után.
Jó kis edzés volt ez és jól megy a futás. Már csak az a probléma, hogy egyesek viszont olyan baromi erősek, hogy még így is messze vannak tőlem.
 
Összesen 16km, 300 szint, 79:01

TTEV és hosszú futás

Pusztavámra mentünk ki a TTEV edzésre és egyben ARAK évzáróra és én kezdetben csak egy könnyű futást terveztem. Nem is nagyon kajáltam rendesen, gondolván, hogy egy könnyű futás előtt teljesen mindegy mennyit eszek.
Kint aztán kiderült, hogy mindenki pályát fog futni és így futhatnék egyedül, ráadásul Gyurika csak ma van a Vértesben, így a holnapi hosszú futás is megdőlni látszott. Így végül meggondoltam magam és kimentem én is a leghosszabb pályára, méghozzá domborzati fázissal.
A bokám miatt nem akartam eredetileg pályát futni, de mivel volt nálam szöges és leukoplasttal is leragasztottam a bokám, így nem aggódtam a terep miatt.
A pályára Gyurikával és Makrai Évivel együtt indultunk ki. Közös térképes futást úgyis rég csináltam, no meg így legalább nem kellett egyedül futni. Már az elején is tetszett a dolog, hisz rég futottam terepen. Hó alig volt és kellemesen telt a pálya. Gyurika a 7-es ponton levált rólunk, mert másik pályát futott és innentől Évivel ketten mentünk tovább.
Én többször előre futottam, főleg a fölfelékben, de aztán mindig megvártam Évit, vagy pl. elkevertem és azért ért utol. A tájékozódással nem nagyon foglalkoztam, inkább örültem annak, hogy a bokámnak semmi baja.
Egy dolgot azért megfigyeltem: Mivel Évinél rendes térkép volt, nálam pedig domborzati fázis, így aztán benne sokkal jobban bíztam, mint magamban. Többször előfordult, hogy azért korrigáltam az útvonalam, mert láttam, hogy Évi másfelé megy mögöttem. Ebből szinte mindig hiba lett, mert elhúzott Évi egy irányba és ez még akkor is igaz volt, mikor Évi amúgy jól ment, csak épp nem azon az útvonalon, amin én terveztem.
Versenyeken is megfigyeltem már, hogy gyakran elhúznak más futók, főleg ha bennük jobban bízok, mint magamban. Ezzel majd valamit kezdenem kell.
A pályát végül 72 perces idővel fejeztük be, amiből olyan 3 percet álltam egy helyen Évire várva. Nem egy nagy idő a bő 9km-es pályán, de én nagyon élveztem és alapvetően kellemes tempóban telt. Öröm volt terepen futni.
Mivel Gyurika vissza akart futni Gántra, így átvettem az edzőcipőt és csatlakoztam hozzá. Olyan szűk 8km-en át mentem vele és bő 42 perc után fordultam meg. Innen már Gánt felé csak le kellett volna csorogni és nekem is jobban tetszett volna ha ott fejezem be az edzést, de vissza kellett futnom a kocsihoz. Ezt részben terepen toronyiránt tettem, részben aszfalton, de már nem igazán esett jól. Éreztem, hogy éhes vagyok és bár alapvetően semmi problémám nem volt már nem vágytam a visszafele futásra egyedül.
Még sikerült is egy helyen elnéznem az utat, amit aztán újabb terepfutással korrigáltam. Az a része viszont még a végén is tetszett.
Összességében sikerült összehoznom egy hosszú futást, egész sok terepfutással és térképezéssel. A bokám nagyon jól bírta a futást, ennyire panaszmentes a sérülésem óta sose volt tájfutás közben. Úgy tűnik még a végén megmaradhatok tájfutónak, 🙂
 
Összesen 26km, 650 szint, 152:26

Újra futok

Ma Észak-Budán végeztem a munkával és ezt az alkalmat kihasználtam arra, hogy a héten először eddzek egyet. Gyurikáékhoz mentem be és tőlük indultunk Gyurikával és Évivel kocogni egyet a szigetre. Futottunk egy teljes kört, majd még Gyurival egy 3km-t rátettünk, hogy meglegyen 10km. Az eleje elég fura volt, mondhatni nem ment a futás, de azért az 5 perces tempóért még nem kell megszenvedni.
A végefelé aztán már kezdtem belerázódni, de igazából mindegy is, hogy hogyan megy a futás, a lényeg, hogy futottam és jólesett.
 
Összesen 10km, 48:41

Lázár deák ev. – Népliget

Munka után rohantam a közeli Népligetbe, hogy a szerdai parkverenyen tudjam le a mai edzésadagot.
Mikor odaértem már Józsa Gábor be is fejezte a pályát 18:46-os idővel a pont 4km-es pályán. Ő indult vissza a stadionba és csatlakoztam hozzá pár száz méterre, majd futottam egy nagy kört a Népliget körül. Régen rengeteget futottunk erre még a Fabulon pályáról, de sok minden még most sem változott.
Népliget - Térkép
A nagy kör 16 perc lett, majd nem sokat vacakoltam és rögtön nekiindultam a 21-es pályának.
A 6-os pontig minden rendben ment, de a 7-re túl korán vártam a pontot, megtorpantam és csak lassan indultam tovább. (hiba: 0:10)
A következő hibát a 13-as pontra sikerült összehoznom, de ez már komolyabb volt, mint az előző. Rossz irányba jöttem ki a 12-es pontról és takarásban volt a bólya, mikor kapcsoltam, így elég sokára vettem észre. (hiba: 0:20)
Innentől már nem volt komolyabb hibám, de azért a 16-ost feleslegesen megíveltem (hiba: 0:05) és a gyűjtő előtt is megfogtam egy plusz pontot (hiba: 0:05), így végül 40 másodperc hibával fejeztem be a pályát. A végén nagyon nem ment a futás, lehet a bemelegítést meg kellett volna toldani még pár perc gimnasztikával is, mielőtt nekiindulok.
Végül 3. lettem 19:37-es idővel és Forrai Gábortól is kikaptam, aki majdnem megverte Józsa Gábort is, nekem pedig többet adott, mint amennyit benne hagytam a pályában, igaz a térképet ők csinálták a Mikivel.
Edzésnek jó volt ez a mai kisverseny, én élveztem.
Levezetésnek futottunk egy kis kört Gyurikával Évivel és Sinkó Janival, majd én még rátettem egy kicsit.

Összesen 12km, 58:03

Átlag pulzus: 152
Átlag pulzus a pályán: 166

Térkép

Eredmények:

    1  Józsa Gábor              83 TSE Törekvés SE                             18:46 
2 Forrai Gábor 79 HTC Hódmezővásárhelyi Tájfutó Club 18:54
3 Harkányi Zoltán 80 MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai és 19:37
4 Forrai Miklós 79 HTC Hódmezővásárhelyi Tájfutó Club 19:54
5 Pálinkás Tamás 85 BDI BDI 21:01
6 Kinde Mátyás 91 KTK Kőbányai Tájfutó Klub 21:18
7 Makrai Éva 80 ZTC Zalaegerszegi Tájékozódási Fut 21:31
8 Sinkó János 83 SZV Szegedi Vasutas SE 22:22
9 Horváth Sándor 66 MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai és 22:59
10 Novai György 75 SZV Szegedi Vasutas SE 23:49
11 Zai Bálint 86 SPA Tabáni Spartacus Sport és Körn 24:54
12 Karajz Csaba 85 BDI BDI 26:08
13 Pálinkás Barnabás 87 BDI BDI 26:15
14 Gombkötő Péter 75 TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő 27:05
15 Simon Tamás 73 KTK Kőbányai Tájfutó Klub 27:09
16 Meichl Márton 81 TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő 27:27
17 Kertész Gábor CSU CSU Tirgu Mures 27:43
18 Kinde Kálmán 68 KTK Kőbányai Tájfutó Klub 28:48
19 Matics Gyula 75 MAF Műegyetemi Atlétikai és Footba 29:28
20 Szebeli István 68 PSE Postás SE 32:49
21 Karajz Balázs 81 BDI BDI 34:15
22 Simon Péter EK Egyesületen kívüli 39:56
23 Ternák Attila 87 BDI BDI 41:44
24 Horváth Imre 53 BAL Budapesti Asztali-labdarúgó Eg 44:00
25 Szlávik Szabolcs dr. 72 TTT Tatai Tömegsport és Tájfutó Ho 45:07
26 Kerekes Viktor EK Egyesületen kívüli 47:01
27 Földváry Péter 80 ESP Egri Spartacus Tájékozódási Fu 47:02
28 Pálinkás Péter 90 BDI BDI 48:39
29 Kalmár János 68 PSE Postás SE 55:34
30 Onhausz Roland BDI BDI 1:00:19

Dömörkapu felett 22km a Pilisben

Ma 6-an felmentünk a Pilisbe futni egy lendületesebb és hosszabb edzést. Dömörkapunál álltunk meg és Fecóval, Sinkó Janival, Gyurikával, Makrai Évivel és KisZsebével nekiindultunk a kinézett 23km-es körnek. Elég gyorsan kezdett Isti és Fecó, így kicsit küzdősre sikerült a Lajos forrásig tartó szakasz, ahol szét is szakadoztunk. Én próbáltam elfutni Fecóékkal, ami úgy-ahogy sikerült is és Gyurika is megérkezett Évivel, de Jani valahol a két boly között futva elveszett.
Mentünk tovább az egész komoly tempóban és már megint csak 3-an maradtunk, majd egy kis kitérőt iktattunk a futásba, ami azzal járt, hogy egy meredek és köves lejtőn kellett lemennünk. Isti borult egy nagyot, nekem meg telement a cipőm földdel. Nem álltak meg a srácok így aztán lemaradtam és térkép nélkül futva reméltem, hogy ahol nem egyértelmű merre kell menni, ott megvárnak. Sikerült azonban ezt kicsit elbénázni, mert túlfutottam az elágazáson, pedig attól nem messze vártak rám és Éviék is kiabáltak utánam.
Futás a Pilisben - térkép
A térképen a Fecóék útvonalától eltérő részeket kékkel jelöltem be.
Kifutottam az országútig és még azon is mentem egy keveset, de gyanús volt, hogy emlékeim szerint nem erre kell menni, így visszafordultam és a jó helyen el is kezdtem felmászni a hegyre, de sehol nem volt senki, így azon bosszankodtam, hogy futhatok mostantól végig egyedül, ráadásul térkép nélkül. A Kő-hegyen aztán sikerült nem megtalálnom az utat és egy jelzés nélküli úton futottam lefelé anélkül, hogy tudnám, hogy jó felé megyek-e. Nem mentem jó irányba, de szerencsére szembejött velem Évi és Gyurika. Ezek szerint sikerült ugyanott elmennünk rosszfelé, ráadásul pár másodperc után Jani is megjelent ugyanarról. Visszafutottunk és folytattuk a terv szerinti útvonalat, immár négyesben. Sikerült egy újabb helyen elvéteni az útvonalat, de mivel az irány jó volt, így csak át kellett menni a párhuzamos turistajelzésre.
Lajosforrás közelében aztán a többiek úgy döntöttek, hogy visszamennek az autóhoz, de én nem akartam ennyire lerövidíteni a futást, ezért megpróbáltam átvágni Fecóék elé.
Persze kértem egy térképet, így már nem vaktában futottam és sikerült is átérnem a megfelelő helyre, ahol szembe futottam a srácokkal egész a Nagy-Csikóvár utánig. Ott a nagy lejtőn már nem mentem le és ekkor kezdtem sejteni, hogy már elhaladhattak itt a srácok.
Innentől az eredeti útvonalon mentem végig és bár néhány helyen sikerült kicsit átterveznem az útvonalat nem kerültem túl sokat és még vagy 2-3km-t terepen is futottam.
A vége elég szenvedős lett a futásnak, mert iszonyú meleg volt és én nem ittam semmit a 135 perc alatt, de azért elégedett vagyok a futásommal, mert viszonylag magas pulzussal nyomtam még itt is. 160-as pulzus fölött például 24:01-et futottam, ami azért nálam egész komoly.
A Pilis amúgy ezen a részen elég förtelmes tud lenni a sok irtás miatt, így szerintem nem sűrűn fogok arra vágyni, hogy errefelé futkározzak.
Szóbakerült még, hogy a Skanzenben kellene egyet sétálni a Sprint OB kapcsán, de én az 1000 Forintos belépővel ennek nem láttam értelmét, így kihagytam. Futottam már a Skanzenben és nem nyerte el különösebben a tetszésemet. Az, hogy itt lesz a Sprint OB szerintem igen erőltetett dolog és kicsit sem vágyom rá. Legszívesebben ki is hagynám, de mivel OB aligha fogom ezt megtenni.
Ha a selejtezőt kiviszik a Skanzen fölé abba az undorító, meredek és sziklás hegyoldalba, akkor azért még le lehetne beszélni az indulásról. Áhhh. Fujj. A hátam közepére se kívánom ezt az idei Sprint OB-t.
 
Összesen 22km, 700 szint, 135:29
 
Max. pulzus: 180
Átlag pulzus: 150

Makrai Évivel leraktuk Gyurikáékat

A Pál-völgyi barlangnál találkoztunk Gyurikával és Sinkó Janival, hogy fussunk egy hosszabbat a Hármashatár-hegyen. Mire felértünk a szintútig pont felért oda Évike, aki ott becsatlakozott hozzánk, majd egész jó tempóban futott velünk a szintúton. A tempó úgy tűnik nem tetszett Gyurikának és Janinak, mert mire a Rózsika forráshoz értünk le is maradtak és utána se futottak ránk fel. Évivel ketten jól otthagytuk őket.
Mondjuk a srácok épp két résztáv között jöttek fel futni egy laza hosszút, de nem gondoltam volna, hogy ma Évivel fogok futni. Jól tolta, de mondta is, hogy jól megy neki. A visszafelé kb. ugyanígy zajlott és Gyurikának annyira nem ment, hogy miután bevártuk újra lemaradt, majd kitalálta, hogy a szintúton visszafut. Évi is erre tervezett visszamenni, így Janival ketten elváltunk tőlük a Virág-nyeregben és a repülőtér szélén futottunk vissza.
Nekem egész jól ment a futás, bár 90 perc környékén már éreztem, hogy nem vagyok teljesen friss.
 
Összesen 20km, 300 szint, 100:43
 
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 145

Remeteszőlős kezdettel 32km szenvedés

Végre újítottunk a szombati pest környéki hosszú futás helyszínén és Remeteszőlősről indultunk futni Gyurikával és Fecóval. Évi közben átgurult a kocsival Nagykovácsiba, ahol becsatlakozni tervezett hozzánk.Útvonal
Valahogy nagyon nehezen indult az edzés, mert rögtön az elején küzdeni kellett, hogy megfussam Fecó mögött a nem túl meredek felfelét. Nem tudom miért lehetett. Talán a tegnapi 14km volt sok, bár nem hiszem, de lehet, hogy a túl kevés alvás jött ki rajtam. Az éjszaka ugyanis nem aludtam valami jól és későn is feküdtem le, így jó ha 6 órát sikerült aludni.
Amikor már túl voltunk az első felfelén és azt hittem jobb lesz a futás, akkor jött egy nagyon saras rész, amiben ugyancsak küzdeni kellet, hogy ne maradjak le. Gyurika viszont nem erőltette a tempót, mert jól lemarad tőlünk, így volt, hogy vissza kellett érte futni. Nagykovácsi széléig vissza se mentünk és már ott várt ránk Évi, aki ma 12km felmérőt tervezett futni, amihez mi próbáltunk segédkezni. Rögtön egy felfelével indult a felmérő, ami igencsak nem esett nekem jól, főleg az elején. Csúszott is és meredek is volt, de szerencsére a második felétől már nem volt gond. Ezután jött ugyanaz a szakasz, ami idefelé is nagyon saras volt és itt ahol csak lehetett párhuzamosan az erdőben futottunk. Bokám jól bírta és élveztem is, hogy végre kicsit terepen futok. Évi tempója kicsit visszaesett, így még a Nagy-Kopasz emelkedője se okozott különösebb gondot, bár azért Fecó többször elfutott előre, majd bevárt minket. Innen a régről jól ismert útvonalon mentünk a Nagy-szénás felé, majd a dózerútnál elvált az utunk éviétől. Fecó itt is jól előrerohant, de nekem ekkor már egyáltalán nem volt kedvem rohangálni, így Gyurikát bevárva együtt futottunk. Bármennyire is nem vágytam rá még beiktattunk egy kis kitérőt a Kutya-hegy után. Ez azért volt durva, mert szintben igen sok pluszt jelentett az amúgy nem nagy kitérő.
Mire felértünk a Nagy-Szénásra kicsit elromlott az idő és elkezdett csepegni az eső. Innentől a tempó már végképp nem érdekelt, csak futottam Fecó után, Gyurika mellett a Zsíros-hegyen vissza a kocsi felé. Néha már mindien kritikán aluli volt a tempó és lassan is teltek a kilométerek, de azért csak befejeztük.
Szintmetszet
Kicsit megint több lett a futás, mint azt terveztük, de nem amiatt a plusz 2km miatt lett ennyire szenvedős. Egész futás alatt tompa voltam, semmi pörgés, dinamika nem volt a mozgásomban és csak szenvedtem végig. Ugyan egy-két felfelében éreztem, hogy erősnek erős vagyok, de nem igazán volt kedvem rohanni és Fecó szinte végig elfutott, majd bevárt minket. Gyurika azért többnyire még mögöttem volt, de egy-két kivételtől eltekintve nem maradt le, csak mögöttem futott pár 10 méterrel.
Hát a mai nem volt valami élvezetes futás, de nem mehet mindig jól az embernek. A pulzusomon is látszik, hogy nem ment valami fényesen és a végére is jól elfáradtam. Tovább még tudtam volna menni, tehát nem készültem ki teljesen, de a vánszorgásnál nagyobb tempót már így is erőltetni kellett. Undorító lett a vége, hisz még az eső is eláztatott minket.
 A lényeg, hogy letudtam a mai edzést is.
 
Ja és van még nálunk is őrültebb ember. Rakonczai Gábor tájfutó volt, sőt a Fabulon csapatában együtt versenyeztünk. Most fogta magát és átevezte az Atlanti óceánt. Gratulálok!
 
Összesen 32km, 800 szint, 2:58:45
 
Átlag pulzus: 151
Megnyugvási: 33 (158/125)
 

Tömegrajtos farsta pálya – Bodoglár

Ma jó korán kellett kimenni a terepre, mert 9 órakor tömegrajtos farsta pálya volt a program Bodogláron.
Elég szűkre vettem a bemelegítést, mert összesen csak 8:19 lett, de azért nem éreztem úgy, hogy az én tempómban ez gond lenne. Dénes Zolival váltottunk pár szót, hogy neki anno meddig tartott a felépülése a részleges bokaszalag szakadásából és azt mondta, hogy szinte az egész 2001-es éve ráment. Ez nem túl bíztató számomra, bár az is tény, hogy Zoli "csak" a Hosszútávú OB-n sérült meg, így van 6 hónap csúszás köztünk. Elvileg tehát én akár tavasszal már elfogadható állapotba kerülhetek terepfutásokat illetően is. Azt is elmondta továbbá, hogy nem ártana erősítenem a bokámat folyamatosan, akár fél éven át.Bodoglár - térkép
A tömegrajtnál igyekeztem hátulra maradni, nehogy a tömegben rosszul lépjek és hát a többieket se akartam feltartani. Persze a leghosszabb (8km) pályát azért bevállaltam, sőt sikerült egy olyan térképet felvennem, ami a leghosszabb farsta kombinációt tartalmazta, igaz ezt csak utólag tudtam meg.
A rajt után pont Madár mögé soroltam be és mögötte futottam egészen az egyes pontig, majd kicsit balról íveltem a kettest a többiekhez képest. A hármasra csak sodródtam a tömeggel és egy kicsit még a bokám is megbillent, ám ez most semmi nem volt, mert sikerült megtartanom. Fekete Zsuzsi futott előttem és én épp azon gondolkodtam, hogy azért az nagyon durva, hogy ezzel a kocogásommal hazai női élmezőny szintjén vagyok. Egy-egy dombra felfutásnál jól látszott, hogy fizikálisan nagyon nincs a toppon Zsuzsi. A négyes pontot aztán már én fogtam előtte szóval a megrökönyödésem csak tovább fokozódott. A fenyvesekben futva nagyon élveztem, hogy a talaj puha és egyenletes. Jól lehetett látni, hogy hova lépek, így aztán kicsit nagyobb tempót mertem futni. Ifi fiuk keveredtek a környékemre és még a hatosra is egyformán futottunk túl pár méterrel, szóval valóban kezdett számomra is technikai jelleget ölteni az edzés. Itt ők vagy visszakanyarodtak, vagy lemaradtak, mert nem láttam őket a későbbiekben, én pedig az út túloldalán lévő bozótfoltot balról kerülve fogtam a pontot.
Az ültetési irány jól adta, hogy merre kell mennem és én nem is nagyon törődtem a részletekkel, csak arra figyeltem, hogy mikor érek ki a ligetesbe. Szerencsére pont ott volt jobbra tőlem a sárga töbör ami alapján simán fogtam a pontot. Kifele a pontról aztán kicsit meglepődtem, mert azt hitte Fekete Zsuzsi fut újra előttem, de aztán mire közelebb értem kiderült, hogy Makrai Évi az. Ő már jóval jobb tempóban tolta, nem is sikerült utolérnem még ebben a megnövelt tempóban sem. Eléggé másfelé futott itt mindenki, mondhatni, hogy keresztbe kasul rohangáltunk és én egyre több ifi és junior fiút láttam magam körül és a tempót is tovább fokoztam. Elgondolkodtam azon, hogy ez már nem az a könnyű terepfutás, amit terveztem, de aztán úgy döntöttem, hogy nem kezdek csak ezért kocogni. Megtartom ezt a jó közepes tempót és figyelek a lábam elé, amennyire csak lehet. Sorra jöttek hiba nélkül a pontok és én nagyon élveztem, hogy érzem a térképet és mindenhol jó előre tudom, hogy melyik domb mögött, vagy melyik fa tövében lesz a pont. Ezen a terepen már nyertem két bajnokságot és ebből a második a 2004-es váltó OB volt, ami természetesen most is szembe jutott. Akkor első futóként hoztam pár perc előnyt, ami a tömegrajt miatt eléggé hasonlított a mostani futásra. Persze most a tempóm jóval elmaradt az akkoritól, de legalább tudtam élvezni, hogy jól megy a tájékozódás. A farsta végén aztán ugyanúgy előttem futott Makrai Évi, mint előtte és bár nem ugyanarra mentünk mindenhol, sőt szinte mindenhol eltért kicsit az útvonalunk, így is értünk be a pályáról. Sokan futottak még a környéken, így tulajdonképpen egy szétszakadozó boly volt, amiben én Évin kívül csak Mézes Tibor Sólymot tudtam felismerni és egy Szerb srácot, aki a szobánkban aludt.
Néha kezdett elragadni a versenyszellem, de mindig visszafogtam magam, mert nem akartam, hogy a bokámnak emiatt baja legyen. Persze azért ha úton kellett futni, vagy egy kis felfele jött akkor ott kicsit felpörgettem a tempót, de a végén bármennyire is nem tetszett nem kezdtem el hajrázni.
Az időm 49:42 lett, amivel kikaptam 10 perccel, de ez most nem érdekelt. Az egész pályán elfogadható tempóban futottam, sőt a vége már kicsit túl gyors is volt és semmi gondom nem volt a bokámmal. Néha már meg is felejtkeztem róla, amire azért terepen még nem volt példa a sérülésem óta. A 161-es átlagpulzusom is azt mutatja, hogy ez már fizikálisan is terhelésnek számított és a tájékozódás is nagyon jól ment. Ez utóbbihoz kellett az is, hogy nem leszegett fejjel futottam, azaz nem kellett minden lépésnél a földet bámulnom. Ez ugyan kicsit kockázatos volt, de valamiért ma az se számított, ha egyszer kétszer kisebb gödörbe léptem, mert a bokám úgy tűnik mindent kibírt.
Sikerült megtalálnom az optimumot, mert rohanhattam volna gyorsabban is, de az már tényleg kockázatos lett volna. Úgy gondolom, hogy erőnlétem alapján olyan 43-44 percet biztos tudtam volna futni, de most ezt nem sajnálom, mert nagyon örülök ennek a futásnak is.
Igenis ki kell mennem terepre és próbálkozni kell, de óvatosan. A mainál is óvatosabban, de már egész jó tempóban ezután is tervezek terepre kimenni.
Célbaérés után pár perccel Makrai Évivel mentünk még vissza futni földutakon és futottunk bő 30 percet kényelmes tempóban, beszélgetve. Különösebben se jól, se rosszul nem ment, de ebben a tempóban tetszett a futás és akár még jóval többet is szívesen futottam volna.
 
Összesen 17km, 89:00.
 
Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 154