Országos Egyesületi Váltóbajnokság

Szombaton a hagyományos OCSB-n már futottam egy Nyílt Technikás Rövid pályát, de mérgezett egér módjára szaladgáltam és már az egyes pontra bő egy percet hibáztam. Később se lett sokkal jobb, de legalább fel tudtam pörögni és 161-es átlagpulzussal teljesíteni a nem túl hosszú pályát. A 3,6km-n így 25:55-el sikerült nyernem (álnéven), de csak annak örültem, hogy a futás kifejezetten jólesett.
A megmérettetés hétfőn jött az OEVB keretében, ahol a MEAFC F210-es csapatának befutóembereként indultam. Dobogós reményeink nem voltak, de Vincze István, Bokros István, Domonyik Gábor, Harkányi Zoltán összetételű csapat tagjainak neve egykor igen szépen csengett. Mondjuk ez talán nem változott olyan sokat, a sebességünk viszont annál inkább.
OEVB térkép - Tázlár, Fischerbócsa
Ennek ellenére nagyon élveztem a futást, ma ki tudtam magam futni és technikailag is sikerült megoldanom a feladatot. Ilyen már igen rég volt, hogy ennyire koncentráltan és végig összeszedetten teljesítsek egy pályát. Némi köze lehet hozzá a 7500-as térképnek, amit remekül ki tudtam végig olvasni.
Hiba igazán nem volt a futásban, de az egyes átmenetben nem a legideálisabb íven mentem, amit a 10-es és 17-es pontra is megismételtem. Ezek néhány másodpercet, együtt talán ha 10-et jelentettek. Nagyjából ugyanígy 10mp maradt a 7-es pontra menet is, ahol egy darabig nem tudtam hol vagyok és csak irányt tartva haladtam a pont előtt, a domb aljáig.
Persze futásban a 20mp hibám ellenére alaposan kikaptam (4:18 hátrány), de a 33:04-es időm az 5420 méteren jelen körülmények közt gyakorlatilag a maximum.

A jövő évi bajnokságokra már 90kg alatti súllyal, sokkal jobb fizikai állapotban kellene odaállni.

OCSB nyílt térkép, OEVB térkép

ONEB csigaként

Nem volt különösebb célom az idei ONEB-en, de az Őrség miatt mindenképp indulni akartam. Az 50km feletti és más miatt is fárasztó hét zárásaként fizikálisan sem vártam sokat magamtól, de még magamat is megleptem. Pocsékul ment már a bemelegítés is és verseny közben sem tudtam a pulzusom feltornászni magasra. Valahogy 150-es pulzus közelében már csak vergődtem, míg máskor azért simán 160 fölé is feltornászom.
Hársas-tó nyugat térkép
Ehhez képest a pálya elején a legfőbb gondom a sok apró hiba volt, ami részben arra volt visszavezethető, hogy nem tudtam kiolvasni a térképet. Valószínű a szemem sem a régi, de a hibák jelentős része így is figyelmetlenségből fakadt. 1-es 20mp, 2-es 10mp, 3-as 30mp, apró mellémenések voltak és mindegyiknél meg kellett állnom, hogy kiolvassam a térképet. 4-es sem volt igazi, mert a dombon egyenesen át kellett volna mászni, az 5 méter szint, amit nyertem a metsződésen átmászással el is ment (hiba: 20mp).
Újabb hibák jöttek a 6-os pontra (10mp) és a 7-esre is (20mp). A 8-asra kicsit lehiggadtam és be kellett látnom, hogy felfelékben marad a gyaloglás, de mégsem sikerült a 9-re eldöntenem merre lesz jó és csak későn csaptam át a völgybe. Fent aztán olyannyira megörültem, hogy síkon egész normálisan haladok, hogy Baksa Csaba elől menekülve a szálerdőben is kikockáztam az útvonalam (hiba: 30mp). Jött a verseny legélvezetesebb része és a laposban még haladni is tudtam, majd visszafelé a hosszúban már kvázi feladtam, hogy normális tempóban haladjak és kezdtem arra koncentrálni, hogy a tempó erőltetése helyett a terep szépségére koncentráljak. Innen a hibák is megszűntek, leszámítva a 15-ös előtti bizonytalankodást (20mp) és tulajdonképp nem is voltam lassabb, mint ami ma bennem volt.
A célban legszívesebben egy rövid pihenő után már vettem is volna fel a következő pályát, hogy tovább élvezzem az Őrség erdejeit.
Azt nem tudom, hogy a futás miért ment ma ennyire nehezen. Épp mint a Dél-Alföldi versenyen egy hete. Az természetes, hogy nem megy a futás, azt viszont nem értem, hogy magamhoz képest kifutni magam miért nem tudtam.
Innentől a hibákat lett volna legalább jó elkerülni, de sikerült igen dekoncentráltan futni, amíg próbáltam komolyan venni a versenyt. Összesen 2:40 maradt benne, ami nem vészes, de menet közben azt az érzetet keltette, hogy mindent elrontok.

Eredmények, Térkép

Megcsináltuk, de nem jött össze

A cél a mai napra egy lehetőleg minél fényesebb érem begyűjtése volt. A dobogóhoz úgy éreztem 3 nem elrontott futás elég kell legyen.
Tegnapi rosszullétnek nyoma sem volt, de azt éreztem, hogy sokat nem javított állapotomon a tegnapi nap.
Kerényi Máté ellépése a mezőnytől jó kis pofon volt, de aztán rögtön utána Gyuri jött, így tulajdonképen jó helyen mentem ki.
Váltó OB 2010 - Tázlár
A könnyű egyes után úgy éreztem helyemen vagyok és mindenkit lerázva egy nyugodt futás következhet, amiben talán még Martint is ki lehet előzni, de aztán nem így történt. Rögtön a kettes pontot elbénáztam és igazából nem is tudom mit hittem, merthogy a zöld foltot tudtam, hogy balról kerülöm. (hiba: 1:00)
Mivel itt nemcsak hátbacsaptak többen, de ki is előztek, így eluralkodott rajtam a pánik és vakrepülésbe kezdtem, ami egy újabb hibát jelentett. Részben a kanyargós és rossz útvonal, részben a pontfogás elrontásával. (hiba: 0:40)
A 4-es sem volt tökéletes, de itt legalább, ha nem is a legjobb úton, de odataláltam. (hiba: 0:10)
Itt már Skulóval együtt fogtuk a pontot és innentől együtt is haladtunk tovább. Nem volt egyenes az 5-ös pontra az útvonal, de a második fele már tegnapról ismerős volt, így nem okozott gondot. Már csak az nem kellett volna, hogy egy darázs költözzön a cipőm nyelve alá, ami nem csak egy csípést jelentett, hanem rögtön lépésenként egy fullánkdöfést a bal lábamba.
Ennek ellenére innen jött a pálya jól teljesített része, minek eredményeképp egész a 15-ös pontig hiba nélkül haladtam. Előbb Skulón kívül mindenki eltűnt körülöttem, majd Marci is köddé vált és már kezdtem azt hinni, hogy jó lesz ez a futás.
A 16-ra aztán biztonságit akartam menni, de megettem a sraffozott zöld és a zöld összekeverését. (hiba: 0:10)
Az átfutóra második helyen értem, de igazából csak sejtettem, hogy a nyakamon lehetnek páran és azt is csak feltételeztem, hogy Martin még mindig előttem van. A kiskörön aztán rögtön bevártam a többieket egy hibával. Tudtam, hogy jó helyen vagyok, csak azt nem, hogy a horpadásban balra, vagy jobbra van a pont. Mivel jobbra vártam és arra nézelődtem folyamatosan és nem láttam semmit végül balra indultam, de aztán kénytelen voltam mégis jobbra menni. Tulajdonképp majdhogynem egy helyben forgolódtam csak. Nagyon közel voltam a ponthoz és rohadtul zavar, hogy 10-15 méterről nem villant be annak ellenére, hogy azt a részt vizslattam. (hiba: 0:40)
A 19 rendben volt és majdnem a 20 is, de Skuló és számomra ekkor először felbukkanó Vöcsök végül elhúztak jobbra. Nem voltam valami magabiztos, mert bár tudtam hova várom a pontot, de mikor közeledve még mindig nem láttam belőle semmit egyszerűen bepánikoltam és a többiek után eredtem, hogy aztán egy kis kör után végül visszatérjek a pontomhoz. Már megint nem villant be, így futhattam a többiek után. (hiba: 0:40)
Nem elég, hogy behibáztam még én húztam a rövidebbet is (pontosabban távban a hosszabbat), így hiába hibáztak ők is, még zárkózhattam fel rájuk.
A 22-es pontra aztán mikor bevágtunk éreztem, hogy balra húznak a srácok és tőlük jobbra futottam. Így aztán mikor jobbra nem láttam pontot megint arra vettem az irányt amerre ők mentek és az sem zavart, hogy ők közben már visszafordultak. Nekem is meg kellett néznem a fenyves szélét ugyanúgy, mint nekik. (hiba: 0.30)
A gyűjtőre lehetett volna jobban menni, de a távolban eltünedező hátukon kívül sok mindenre már nem tudtam koncentrálni.
A 4. helyen futottam be, a 4. legjobb idővel a 2. futók közül, de nem igazán voltam elégedett. Maradt benne 3:50, amiből 2 perc a pálya elején és majd ugyanennyi az átfutó után jött össze. Mindemellett a futás nagyon nem ment, aminek nem kis köze lehet a tegnapi széthulláshoz.
Már megint csak egy közepeset sikerült jönnöm technikailag, ami bosszantó, mert erre a váltóra készültünk. Fecó megkapta maga előtt Istit és 1,5 perccel mögötte Krajcikot. Sajnos egyikőjükkel sem tudott mit kezdeni, neki is csak az elvárható normális futás jött össze, mint Gyurinak és nekem.
Így aztán a 3 nem elrontott futás meglett, de kiemelkedő futás hiányában a dobogóról is lemaradtunk. Ráadásul Fecó gyűjtőpont érintése miatt majdnem DISQ lett a dologból, de szerencsére a dobozban benne volt a pontérintés ténye.
Elégedett nem vagyok, de nagyon csalódott sem. Erre a váltóra készültünk és minimálisan a dobogó volt a célunk. Nem rontottuk el nagyon, de nem is mentünk igazán jól. Kb. mindegyikőnk futásában annyi maradhatott, amennyi épp a MOM és a mi befutó időnk közt volt, így még csak azt sem lehet mondani, hogy mi lett volna ha egyikőnknek jól kijön a lépés. Mindenki hozta amit el lehetett tőle várni, de ma ez ennyire volt elég.
Ami jó, hogy lesz még idén CSB és lesz jövőre is váltó!

A hétvége számomra arra mutatott rá, hogy lehetne még keresnivalóm. Idén úgy tűnik beálltam technikailag egy közepes szintre, mert sehol nem megyek jól, de el sem nagyon rontok nagyon semmit.
A verseny tetszett, a térkép tökéletes volt és nem tudok semmi kritikát megfogalmazni a rendezéssel kapcsolatban, de valahogy úgy éreztem a SZVSE is csak hozta magát és nem csináltak semmi kiemelkedőt, akárcsak a mi váltónk. 🙂

    1   2104 TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő TTE                              142:14 
             Kerényi Máté              47:40      1    47:40      1 
             Hajdu Martin              50:51      3    98:31      1 
             Lenkei Zsolt              43:43      2   142:14        

    2   2102 DTC Diósgyőri Tájfutó Club DTC1                                    147:49 
             Szundi Attila             52:10      5    52:10      5 
             Balabás Péter Gergő       52:04      7   104:14      5 
             Krajčík Michal            43:35      1   147:49        

    3   2109 MOM Hegyvidék SE-MOM Tájfutó Szako MOM1                            148:28 
             Oszlovics Ádám            54:21      9    54:21      9 
             Kisvölcsey Ákos           47:59      1   102:20      2 
             Zsebeházy István          46:08      3   148:28        

    4   2103 MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai és MEA                             152:11 
             Novai György              51:37      3    51:37      3 
             Harkányi Zoltán           50:58      4   102:35      4 
             Lévai Ferenc              49:36      4   152:11        

    5   2115 PVS Pécsi Vasutas SK PVS1                                          157:32 
             Turcsán Gábor             54:07      8    54:07      8 
             Vonyó Péter               51:35      6   105:42      6 
             Kovács Róbert             51:50      8   157:32        

    6   2108 SDS Salgótarjáni Dornyay SE SDS                                    162:40 
             Pelyhe Dénes ifj.         53:19      6    53:19      6 
             Fehérvári Zsolt           59:27      9   112:46      8 
             Pelyhe Dániel             49:54      5   162:40        

    7   2127 KST Kőbányai Sirályok Tájfutó Egye KST                             164:02 
             Suciu Simion              51:49      4    51:49      4 
             Scultéty Márton           50:39      2   102:28      3 
             Fekete András             61:34     15   164:02        

    8   2101 ETC Egri Testedző Club ETC                                         164:13 
             Szajkó Csaba              61:19     13    61:19     13 
             Szabó András              51:25      5   112:44      7 
             Kovács Ádám               51:29      7   164:13        

    9   2113 SZV Szegedi Vasutas SE SZV                                         175:19 
             Viczián Péter             60:52     11    60:52     11 
             Sinkó János               60:27     10   121:19     11 
             Szabó Zsolt               54:00      9   175:19        

   10   2122 PVS Pécsi Vasutas SK PVS2                                          178:12 
             Antal Miklós              51:36      2    51:36      2 
             Antal András              61:35     13   113:11      9 
             Péley Dániel              65:01     17   178:12        

Térkép

Csak 6 magyar lenne jobb nálam?

Nem tudom mi történt velem, de valószínűleg a meleghez lehetett némi köze, de szabályosan rosszul voltam a két futam közötti időben. No nem végig, de úgy jó fél órán át kifejezetten gáz volt a helyzet úgy nagyjából pont a két futás között félidőben.
Egyértelmű volt, hogy ha így marad a dolog, akkor nem indulok a döntőn. Aztán javult a helyzet és bár a rajtba indulás előtt épp vécére kellett rohangálnom, ami miatt aztán egész sokat futottam a rajtba vezető úton, de nem éreztem magam rosszul. Az mindenesetre nem volt jó jel, hogy félóránként jött rám a szükség, de legalább már nem éreztem úgy, hogy összeesek. Mondhatni természetesnek tűnt a 35 fokban az állapotom.
Rajtom is épphogy csak elértem a cél és rajt közt beiktatott 2 megállás következtében, de azért alapvetően nyugodtan rajtoltam el.
Középtávú OB 2010 - Tázlár
Méghozzá rögtön egy szenvedős tempóban, de legalább pontosan. A kettesen kár, hogy nem ért véget a verseny, mert akkor még magyar bajnoki cím lógott virtuálisan a nyakamban. A hármasra aztán volt némi bizonytalankodás, de ez még belefért. (hiba: 0:10)
Nem tökéletesen, de hiba nélkül jött a 4-es és az 5-ös, majd a 6-ra rossz irányba futottam ki és nem értettem miért nem villan be a pont. (hiba: 0:30)
Kovács Robi futott előttem és zárkóztam is fel rá, de ennek most az elkövetett hibám tükrében nem tudtam annyira örülni és a hosszú átmenet se tűnt egyszerűnek. Az útelágazás, majd a bozótfolt biztonságot adott, ahogy a jobbra elterülő 2 lapos rét is és a zöld foltok a domboldalban tökéletesnek tűntek a pontra való rávezetéshez, de Robi eltűnt mellőlem és elbizonytalanodtam. Korábban vártam a pontot és így tettem egy tiszteletkört. (hiba: 1:00)
A 8-as teljesen rendben jött. Megvolt a lapos rét széle, a balra lévő halványzöld domb is jól látszott, majd az ösvény nyomait is felfedeztem. A 9-re viszont rossz irányba futottam ki és az útvonalam így kicsit túl íves lett. Egyértelműen jobb lett volna jobbról ívelni. (hiba: 0:20)
Kicsit vakartam a fejem miként fogjam a 10-es pontot, de végül sikerült lekövetni mindent még abban a kiismerhetetlen részben is. Pont előtt mindenesetre nem ártott volna nagyobb önbizalom, mert a sűrűben benéztem minden szál vaddohány mögé, pedig csapást nem lehetett látni arra. (hiba: 0:10)
A 11-es átmenetemre egyenesen büszke vagyok. Tudatosan, mindent lekövetve és mégsem totyogva fogtam simán a pontot.
A 16-os pontig aztán sikerült ugyanilyen jól menni, bár az eleve igen mérsékelt tempóm kezdett megkopni. Ráadásul a vég is kezdett utolérni egy hőgutával kombinált hascsikarás nyomában. Ez végül a 17-os pont környékén egy hibával megtoldott gyors guggolást eredményezett és azt, hogy úgy érezzem már csak az számít, hogy túléljem mindezt. Az itt elvesztegetett idő nem is tűnik olyan vészesnek, mondhatni gyors depózás volt. (hiba: 1:00)
Innentől mint aki hőgutát kapott ténferegtem a cél felé, megpróbálva útba ejteni a közbeeső pontokat.
A 18-as, 19-es és 20-as pontok is csak egy-egy tíz másodperces melléfutást hoztak némi bizonytalankodással, de itt nem csupán fél percet kaptam, hanem majd másfelet. (hiba: 0:30)
A 21-re még becsúszott egy nagyobb hiba, de ez annak tükrében, hogy csak ész nélkül próbáltam előrefelé menni nem nagy csoda. (hiba: 0:40)
Itt viszont megérezhettem, hogy akár túl is élhetem a mai napot és a célig egész felpörögtem. Nem igazán értem hogyan történhetett, de jó tempóban tudtam befejezni a versenyt.
A célban az első gondolatom az volt, hogy ki kellett volna hagyni a döntőt a váltó miatt, bár ez már úgy a megzuhanásomtól a fő gondolat volt a fejemben. Aztán megtudtam, hogy nem is állok olyan vészesen és végül a 8. helyen végeztem, 7. pozícióban a bajnokság szempontjából. Ez persze már kicsit árnyalta a dolgokat, mint ahogy a gyors zuhany és töménytelen frissítő elfogyasztása is.
Összesen 4:20 hibával teljesítettem a pályát, ami egy alföldi középtávú versenyen rengeteg. Még ha 1 perc marad egy ilyen versenybe azt se lehet jónak nevezni. Mindemellett még meg is dőltem elég csúnyán, így pusztán a saját teljesítményem nem sok okot adhatna az örömre.
Igazság szerint a hazai mezőny szegénységi bizonyítványa kicsit ez a mai eredmény. Ugyan időben sokat kaptam és ha semmit sem hibázok is csak a 6. helyre (5. magyar) lehettem volna jó, de azért elég megdöbbentő, hogy csak 6 magyar tudott nálam jobbat futni.
Lassan még a végén elhiszem magamról, hogy a legjobb 10-be tartozom idehaza, az idei 3 OB-n elért egy számjegyű eredmény után. 🙂
Az biztos, hogy emlékezetes OB lesz mindenkinek. Alighanem minden idők legforróbb tájfutó bajnoksága lesz az idei KOB, hisz itt a közelben és a döntő ideje alatt dőlt meg egy 100 éves melegrekord.

Térkép, részidők

Középtávú OB selejtező

Nem melegítettem sokat a selejtező előtt és a pályán is csak az volt a célom délelőtt, hogy normális tempót fussak, ami úgy éreztem nem igazán jön össze. Nem haladtam, szenvedés volt a homokban futni, legalábbis így éreztem.
Technikailag úgy éreztem nem vagyok elég összeszedett. Sokat térképeztem és igyekeztem elkerülni a hibákat, ami egész az 5-ös pontig sikerült is és a hatosra is csak egy apró melléfutás csúszott be. (hiba: 0:10)
Ezt követően is jól haladtam, már persze a tempómat leszámítva, de én kifejezetten úgy éreztem, hogy nem vagyok jó. A 9-es pont előtt aztán elbizonytalanodtam és szinte sétálva, vad térképezések közepette fogtam a pontot. (hiba: 0:15)
A 10-est nem tudom mennyire tekintsem hibának, mert a pályán először itt csináltam vakrepülést először. Semmi markánsabb domborzati elemet nem találtam és még Momó is feltűnt előttem, de sajnos ő se épp a pontot fogta, így végül a zöld foltokat beazonosítva fogtam a pontom. Bizonytalanul és minimális kerülővel.
Középtávú OB selejtező 2010 - Tázlár
Nem gondoltam volna, hogy itt még Istivel döntetlenben második helyen állok. Momó megjelenése kicsit felpörgette a tempóm, de nem mondanám, hogy ez zökkentett ki. Egyszerűen miután átfutottam a pont előtti erdőfolton nem jó irányba mentem. Tudtam hol vagyok, de hiányzott egy pillantás a tájolóra, így melléfutottam. Az erdőfolttól 1:10 alatt sikerült a pontomat megfogni, így ez már egy komolyabb hiba volt. (hiba: 0:45)
A 12-es rendben volt és úgy éreztem a 13-as is rendben lesz. Aztán valahogy túl nagy volt balra a domb a várthoz képest. Felmentem rá, de már ekkor úgy éreztem baj van. Elbizonytalanodtam és tudatosság nélkül próbáltam megtalálni a pontot. Be is villant egy bója, de ekkor már túlfutottam az enyém helyén. Egy jó nagy kunkorral majd 3 perc eltelte után jutottam vissza oda, ahol először is jártam, de ekkor már tudtam, hogy mégiscsak ott kell lennie annak a pontnak és végül meg is lett. (hiba: 2:40)
Egyértelműen úgy éreztem, hogy ez végzetes hiba volt és tulajdonképp egy átmenetig azon agyaltam, hogy a váltó előtt nem is baj, ha ilyen hőségben kihagyom a döntőt, merthogy B döntőben nem láttam ekkor értelmét elindulni. Sikerült nem elveszni és a bozótfoltot kerülve egész biztos helyről vágtam be a pontom felé és a zöld foltokat lekövetve igyekeztem megtalálni azt. Egy csomó ember mászkált tanácstalanul a környéken és én is alaposan belassultam, felnéztem a pont előtt egy dombra, majd mivel mögötte bozótot láttam némi térképezés után beugrottam a másik domb tetején található tankbeállóba dugókázni. (hiba: 0:10)
Itt egyszersmind visszatért a hitem, hogy A döntős lehetek, mert Skulót és Bogya Tomit is hátbacsaptam. Pontosabban Skuló ekkor futott fel rám miután már egyszer jól kielőztem.
Kicsit fura ívet írtam le a 15-re menet, de ezt leszámítva már jól mentem a célig és érdekes mód a tempómmal sem lehetett gond, mert nem nagyon vertek el a többiek.
Nem kicsit voltam meglepve, hogy utolsó indulóként célba érve 2. helyen emlegetnek, ami végül ugyan 3. lett, mert Zsolt eredményeit utólag pótolták, de így is meglepő volt ennyi hiba után. Összesen 4 perc maradt a pályában és nem szakítottam szét magam.
Legalább annyira voltam meglepett az eredményeket nézve, mint amennyire elégedettséggel töltött el, hogy jó helyen bejutva vettem az első akadályt, a selejtezőt.

Térkép, részidők

ÉOB – A MEAFC sor végén

Pénteken öcsémmel futottunk egy 7km-es átmozgatást, benne 6 jól megpörgetett repülővel. Mindezt Péter-halmon.

Eljött az ÉOB napja és túlságosan nem idegesítettem magam, hisz már vártam, hogy újra éjszaka tájfuthassak. Aztán valahogy a rajtomig kicsit megváltozott a helyzet. A fejem is kicsit fájni kezdett, amit én kb. csak akkor szoktam érezni, ha keveset ittam és a gyomrom is vacakolt. Ráadásul a 2 óra várakozás elég volt arra, a hangosbemondóból hallottakkal együtt, hogy erőből elkezdjek agyalni azon, hogy mire lehetek ma elég. Lenkei Zsolti és Doma már be is futott, mire én rajtoltam, sőt Edit is. Viszont Edit befutása nem várt módon az én versenyemre is befolyással volt, hisz lemerült az aksija verseny közben, ami csak azért volt ciki, mert egy pont ugyanolyan és ugyanúgy feltöltött aksival vágtam én neki a versenynek. Mindkét aksit teszteltem és 3 órát bírniuk kellett 10 wattal. Edit lámpájában két egyforma izzó van, feltehetően 10 wattosak, így kicsit megrémültem és letettem azon tervemről, hogy az útfutásokat leszámítva 20 wattal közlekedjek. Az elmúlt 2 felkészülési versenyen végig 20 wattal futottam és úgy éreztem most sem ártana annyi fényerő.
Kockáztatni nem akartam, így 10 wattal indultam neki a pályának és rögtön hibával kezdtem. Bevillant egy pont előre és én hanyatt-homlok rohantam oda, mivel elég bizonytalan voltam így a pálya elején. Nem az enyém volt, de legalább gyorsan kapcsoltam és visszafordulva már szinte azonnal be is villant a saját pontom. (hiba: 0:40)
A kifutás sem volt az igazi a kettesre és pont előtt is bizonytalankodtam. (hiba: 0:10)
Éjszakai OB 2010 - Ruzsa
A hármasra sem így akartam menni, de mire eszméltem már befutottam a fenyvesek közti nyiladékba, majd a pont előtt is összezavarodtam. ( hiba: 0:30 )
Már-már úgy tűnt összekapom magam, szépen átvágtam mindenhol ahol kellett, erre az útfutásba belehibáztam. Ezt a túlfutást a pályán még sokszor megismételtem. Hihetetlen, de egyszerűen nem hittem, hogy az az út balra, ami nekem kell. Aztán persze rájöttem, hogy más nem lehetett csak az én utam. (hiba: 0:20)
Innentől a hetes pontig minden stimmelt. Már kezdtem élvezni milyen tudatosan futok, előre eltervezett útvonalon, okosan fix pontokat lekövetve, aztán megint jött a rövidzárlat és korábban bevágtam a 8-as pontra. Valahogy úgy érzékeltem, hogy már vége a dzsuvásabb résznek balra és a fehér erdőbe futok be, majd pattantam is ki, amint hibámra rájöttem. Itt Kiss Gábor állt be mögém a sorba és csinálta meg utánam a hibámat és haladtunk együtt tovább. A pontot aztán nem kaptam ki, de csak azért, mert a jellegfa mögött volt. A ponttól 2 méterre álltam meg térképezni egy pillanatra, amikor már végképp nem értettem miért nem látom a bóját. Ebből is látszik, hogy ekkorra már végre éreztem a térképet, de a figyelmetlenségek mégis hibákat eredményeztek. (hiba: 0:30)
Éreztem, hogy kicsit jobbra húzok, de azért csak melléfutottam a 9-es pontnak is. (hiba: 0:10)
A 10-es pontra bár nem hibáztam nem mentem magabiztosan. Próbáltam az irányomat jól belőni, de mintha nem állt volna be a tájoló északnak. A 11-es csak rohanás volt, de legalább élvezetes és nem is ment rosszul a futás, majd a 12-re jött a dugott pont, ami nekem is egy apróbb kanyarba került. (hiba: 0:20)
Fura, mert nem éreztem 10 mp-nél többnek, de a GPS elárulja, hogy több volt az. Ezek a gödörbe és fa mögé rejtett pontok egyébként pont ideálisak voltak. Még nem volt direkt szemétség, de már elég volt arra, hogy odafigyelőssé váljon a nagy rohanás.
A 14-es pontig jól haladtam és le is szakadt Kiss Gábor, majd a hosszúban már megint az úton hibáztam, ezúttal előbb akartam bemenni. (hiba: 0:20)
A következő pontok jöttek sorban az átfutóig és már hallottam is a szpíkert, néha néztem az órám és tudtam van 3 perc hátrányom. Nem örültem neki, de nem is tűnt vészesnek, így próbáltam még jobban tolni az átfutó után. Kicsit lehűtött a fenyves, amiben még a sorok irányába is nehezen lehetett futni, de gond nélkül jutottam el a 20-as pontig.
A 21-re igazából nem tudom mit csináltam ennyire rosszul. Az biztos, hogy rossz ötlet volt így bevágni rögtön. Alig vártam, hogy végre kiérjek egy útra, mert olyan nehezen lehetett haladni a fenyvesben, gallyazásban. A pont előtt se voltam teljesen magabiztos, de ez kimerült abban, hogy erősebben pásztáztam a környéket és lassítottam. Meg is lett a pont, de az útvonallal sok időt veszítettem. Ki kellett volna jobban kockázni. Mondjuk északról a 26-os fölötti fehér kockában átvágva egy nagy kerülővel, de amerre én mentem is lehetett volna úton menni. (hiba: 0:40)
Éjszakai OB 2010 - Ruzsa
A pontról kifele menet egyszer csak óracsippanást hallottam, majd a kezemre pillantva nem láttam semmit. Leesett az órám futás közben, valami faágtól. Már megint kereshettem a fűben, pont, mint tavaly! Összeszedtem és már tuszkoltam is be a helyére, mint múlt évben. Ment a nadrág zsebébe és innentől csak nagyjából mért. A track-et még ki tudtam úgy “húzni”, hogy a valóságot mutassa, de ez már csak egy kézi berajzolásnak felel meg és a tempó (a vonal színe) már teljes marhaságokat mutat. Úgy 20 másodperc alatt meglett az óra, még 10 alatt betuszkoltam a zsebembe, majd totál megzavarodva mentem tovább. Nem éreztem a nagy forgolódástól az irányt, ettől aztán végül más útvonalat választottam és szerintem a 22-es pontot is csak szerencsével fogtam ilyen jól. Ez a részidőkből nem is nagyon jön le, de nem tudom mit csinálhatott itt mindenki, hogy ilyen időket mentek. (hiba: 0:40)
A következő 3 pont rendben jött, de ezt így utólag nem is értem. Többször a kezemre pillantottam, olyan érzésem volt, hogy egy “mankómat” veszítettem el, pedig az óra semmiben sem segített és így legalább nem néztem mennyi időm van még beérni.
A 26-os pontra menet aztán a kifutás alatt éreztem, hogy eléggé kezdek fáradni, majd az átmenet végén bevállaltam egy hülye megoldást és nem a tisztában futottam be a jelleghatár mentén, hanem oldalról a dzsuvából mentem a pontra. Pedig amúgy jól mentem, a fenyveseken átvágásban jól és egyenesen haladtam. (hiba: 0:10)
A 27-re aztán megint jött a figyelmetlenség. Már a 26-ról nehezen verekedtem ki magam, majd a fenyőben a sarkot lecsapva előbb be akartam futni egyenesen, majd aztán inkább elindultam balra, végül visszafordultam és mégis szembe mentem be. Csodálkoztam is, hogy hol van alólam az út és csak a rét végén jöttem rá, hogy rossz helyen mentem be. Innen aztán a fenyőn átverekedtem magam és meg is lett a pont, de ez így több, mint rossz megoldás volt. (hiba: 1:00)
A 28-as már erő nélkül telt. Kicsit belassultam és a pont előtt is megtorpantam kicsit. (hiba: 0:10)
Tovább futva először éreztem a hátul indulás előnyeit, mert egész jó csapás volt, még ha nem is egyenesen és sok elágazással. Az útra kiérve veszítettem el, de a pontot azért rendben fogtam, majd utána a pálya egyetlen nagyobb vakrepülését hoztam össze. Szerencsére az irány stimmelt, de csak a pont előtt az ültetett fenyves szélén azonosítottam be magam újra és addig elég bizonytalanul mentem. (hiba: 0:20)
A gyűjtő és a befutó már csak a küzdésről szólt. Nem pörögtem rendesen, de nem is tudtam.

Összes hibám 6 perc volt a pályában, ami csak egy gyenge közepes futást jelent. Ebből egy fél perc rákenhető az órámra, ami ezentúl deklaráltan is egy sportóraként pocsék termék (Garmin Forerunner 405 a termék megnevezése – ez itt a negatív reklám helye).
A dobogó azért reálisan nézve nem lehetett volna ma meg egy hibátlan futással sem. Éjszaka nem létezik annyira tökéletes futás, hogy 10 másodperc se maradjon benne, de a legjobb MEAFC-os helyezés azért reálisan akár még elérhető is lett volna egy jó futással. Így marad a 7. hely, a 2 bajnoki pont és a MEAFC sor 4. pozíciója.
Hibáim a mai nap elsősorban gyerekes hülyeségekből, útelágazásokban és hasonló nehézségű helyeken jöttek össze pl. túlfutásokból. Mintha fejben folyamatosan 30 méterrel le lettem volna maradva a fizikai valómtól, ami azért is ciki, mert ez Gueorgiou-hoz képest már 130 méter lemaradás. 🙂

Elégedetlen azért olyan rettentően nem vagyok. Az elmúlt 2 évvel ellentétben most 100%-ban önerőből mentem végig tisztességesen az ÉOB pályán és még ha ez nem is volt egy nehéz feladat, de már mutatkoznak biztató jelek. Alföldön már egész jól mozgok, azaz fizikálisan kezdem felszívni magam, a nagy kiszállások sem jellemzőek mostanában rám. Már nem a bokámon és a pocsék fizikai állapotomon kesergek, hanem a sok apró figyelmetlenség kiszűrésével törődök és ez azért egy egész jó jel!
A verseny amúgy szuper rendezésű volt. Itt még a fóliánál is apróbb hiányosságot tudok csak említeni. Tökéletes versenyről hazatérve, hajnali 3-kor úgy gondoltam fent találom a neten az eredményeket. Tévedtem és ez azóta levlistán is téma, pedig milyen jó is, ha egy versenyt csak ennyi választ el a tökéletességtől.
Leginkább a 2006-os ROB-hoz tudnám hasonlítani rendezésileg és ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azon a versenyen is (és így szerintem az elmúlt 5 év 2 legjobb rendezésű bajnokságán) a Forrai testvérek voltak a térképek helyesbítői. Szerencsére mostanában, különösen idén a bajnokságokat tekintve alaposan el vagyunk kényeztetve.

Térkép1, térkép2, részidők

Ami pedig a verseny másnapján következett az egy laza edzés volt, amit kicsit felturbóztam olyannyira jólesett. Egy 10km-es kört terveztem a Gerecsében, ami végül 12-re lett kibővítve és még 3km-en keresztül terepen is futottam benne. A nagyvölgyön 10:15 alatt kényelmesen értem fel, majd utána is jól ment a futás. Volt benne 6 repülő is, majd a végén egy nagy gimnasztika. A jobb lábam viszont megint érzem a derekammal összefüggésben, mint 2 hete.
Összesen 12km, 260 szint, 70:09

Hosszútávú OB – Küzdeni még tudok

Az utolsó hét a HOB előtt azzal telt, hogy mentsem a menthetőt és ezt maradéktalanul sikerült is megvalósítani. A cél és a rajt közötti szállásunknak hála még a rajt előtti időszak is ideálisan telt és igen jól éreztem magam az 1km bemelegítés alatt.
A rajt után aztán ez az érzés szép lassan kezdett múlni és felváltotta a küzdelem. Sajnos az egyes pontot rögtön elnéztem és a mögötte található szárazárokba vártam a pontot. (hiba: 0:10)
A hármas pontra aztán az első komolyabb hiba is becsúszott. Túl korán ugrottam át a völgyön, majd túlcsúsztam balra. (hiba: 0:40)
A négyesre még egy frissítés is belefért, hisz pár korty soha sem árt. Az ötösre menet azonban a kis ösvényt elsőre nem találva becsúszott megint egy bizonytalan szakasz. (hiba: 0:10) A tíz másodperc aztán a hatosra melléfutással is megvolt. (hiba: 0:10)
Hosszútávú OB
Hetesre aztán felfutottam Forrai Mikire, majd a frissítő kihagyásával el is mentem mellette. A futós hosszú átmenettel nem volt gond, azt leszámítva, hogy a fölfelék nagyon nem mentek és a lábammal már ekkor több gond akadt. Leginkább a jobb lábfejem kezdett zsibbadni, fájni a feltehetően túl szoros leragasztás miatt. Mindkét vádlim is éreztem rendesen, ami nem tudom miért lehetett, mert ilyet még soha nem érzetem. Nem görcs, hanem sima fájdalom volt és a pálya végéig kitartott, főleg a fölfelékben. A bal térdem ehhez képest szót sem érdemel, mert az csak néha fájt kicsit, feltehetően a múlt heti esésem miatt.
A frissítőt aztán a 9-10 átmenetben direkt útbaejtettem, mert erős túlzás lett volna a pálya 66%-ig húzni frissítő nélkül.
A 12-es pontot aztán kicsit korán kerestem a völgy túloldalán. (hiba: 0:20) A 13-as pontra aztán még nagyobbat hibáztam. Mármint időben, mert távban 5 méterrel ha elmehettem a pont fölött. (hiba: 1:20)
Következő hiba a 15-ös pontra csúszott be, mert én a szabdalt terült tetejének a felső letörést hittem és csak mikor nem volt sehol a várt pont, akkor néztem meg jobban a térképet. (hiba: 0:40) Innentől h
a nem is túl magabiztosan és nem is mindig ideális útvonalon, de elég jól haladtam és a hosszú átmenetben mintha egy egri bozótfelsőt láttam volna magam előtt, így reményeimben már Szajkó Csabi befogásával számoltam. Kicsit azonban itt is hibáztam, mert túl korán vágtam át a völgyön és erre csak az átvágás közben eszméltem rá. (hiba: 0:20)
A 21-es pontra még kicsit nagy ívvel futottam (hiba: 0:10), de már jött is az átfutó, majd az azt követő fellelkesülésem és a legnagyobb hibám. Tipikus párhuzamhiba volt, hisz bár tudtam, hogy elcsúszok kicsit jobbra a vonaltól, de nem korrigáltam megfelelően. A réten átvágás, majd a nyiladékon futott pár 10 méter még rendben volt, de ezt követően azt hittem a gerinc után a légvonaltól kicsivel jobbra eső völgyet kerülöm, ehhez képest a 28-as pontot kerültem. Ekkor már valami gyanús volt és jobban meg is néztem a térképet, de mivel a völgyet felülről kerülte a valóságban az ösvény megnyugtattam magam. Annál is inkább, mert északra nem volt másik oldalvölgy a közelben. A párhuzamhiba innen tartott tovább és a nyiladék és a völgy alján található rét is nagyjából stimmelt. Én legalábbis belemagyaráztam, mint ahogy a kicsit sűrűbb erdőn sem akadtam fenn. Végül a nyiladékra kifutva a kis oldalnyiladékok raktak helyre. A pontot nem sokkal Celin előtt fogtam, ami azt jelentette, hogy 8 perccel megfogott. Ez még a hibámon túl is elég lelombozó volt. (hiba: 4:20)
Innen egy darabig én mentem elől, majd egymás mellett futva értünk a 24-es pont közelébe és én mellémentem. Ezzel kicsit le is maradtam és a bokám is megbicsaklott, amitől ideiglenesen bizonytalanabb lettem lefelé. (hiba: 0:10)
Itt érkezett el az a pont, ahol már minden a küzdelemről szólt. Jobb lábamat gyakorlatilag nem éreztem, legalábbis a fájdalmon túl, amit a leukoplaszt okozott. Mindkét vádlim tiltakozott minden lépés ellen és fejben sem voltam már toppon. Lélekben ekkor kicsit meg is törtem, de a saját célkitűzésemhez tartani kellett magamat. A 25-ös pont előtt mindenesetre rövidzárlat volt, mert nem vettem észre az útig kiérő völgyet a térképen, így nem értettem mi van és pár másodpercig a tiszta erdő szélére hittem magam. (hiba: 0:20)
Újra magányosan futhattam és azt, hogy mennyire nem voltam csak akkor észleltem, mikor a lefelében Gyurika elrobogott mellettem. Nem mondom, hogy sikerült felvenni a tempóját, de kicsit megrántott. Nem kellett nagyon térképeznem, így a 26-os után a nyiladékon Celin is feltűnt nem olyan messze. Gyuri viszont minden igyekezetem ellenére távolodott és a nyiladék végén el is tűnt. Még a 27-es pontról kifutni láttam őket, de tudtam nem érek rájuk vissza.
Innen jött az a rész, amire még büszke is vagyok. Küzdöttem úgy, ahogy régen és még fejben is egészen képben tudtam maradni. A 29-es pontra felfutottam Celinre és a 30-ra elé is kerültem, mert melléfutott. A gyűjtő pontba szinte belebotlottam és az se zavart, hogy Celin ellép mellettem.
A célba befutva csak az érdekelt, hogy a jobb lábamról letépjem a leukoplasztot.

Bíztam benne, hogy egy pontszerző helyre jó lehet az eredményem és annak nagyon örültem, hogy Fecó és Gyuri egyaránt dobogós lett. Végül fél perccel lemaradtam a pontszerzésről, de ezen csak a kevesebb hiba segíthetett volna, mert fizikálisan ennyi volt ma bennem.
A két cél közül tehát az utolsó pillanatig való küzdelem maradéktalanul megvalósult, míg a minimális hiba nem igazán. A 23-as pontra megejtett nagy hibám nélkül még akár elégedett is lehetnék, ám azzal együtt már túl sok a 8 perc 50 másodperc. A felét azthiszem egy HOB-on még elfogadhatónak tekinthetném.

Rettentően megviselt ugyanakkor a verseny. A jobb lábfejem, még egy nappal is annyira fáj, hogy csak bemelegedés után tudok sántikálás nélkül gyalogolni. A vádlim és a térdem futás közben sem fájt folyamatosan, de azért az felmerült bennem, hogy nem állhat-e a háttérben valami ásványi anyag hiány.
Erősebbnek és gyorsabbnak kell lennem a jövőben, mert ez a többi versenyszámban még nagyobb hiányosságnak fog számítani!

Összességében azért úgy gondolom az elmúlt időszak egyik legnormálisabban sikerült futása volt számomra az idei HOB. Ami egyébként egy igen jó kis verseny volt. Jó pályákkal, jó térképpel és tán csak annyi kritikát tudok megfogalmazni, hogy a fólia ezúttal sem volt épp tökéletes és a frissítőpontok egyáltalán nem estek útba.

Eredmények , Térkép

Úgy elvesztem, hogy az egy aranyba került

Első felindulásból majdnem nem elemeztem ki a mai pályámat, mert úgy voltam vele, hogy ezen nincs mit elemezni. Amit lehetett azt elrontottam és teljesen összetörve értem be a pályáról. Mondhatni az idei szezonon méltó megkoronázása volt a mai nap. Akkor betliztem a legnagyobbat, amikor azt a leginkább szerettem volna elkerülni.
Végül mégis győzött az az énem, aki tudni akarta mennyit hagytam a pályában, hisz a célbaérés után benyögött “maradt benne vagy 10 perc” eléggé hasraütésszerű volt.
Bemelegítésnek 2km-t futottam, amiben 6 repülő is volt és a bokámat is jól bemelegítettem. A pálya egész jól kezdődött, gyorsan meglett az egyes, majd a hosszú átmenetben is jól haladtam és az irtás előtt összefutottam Kerényi Mátéval. Ezt jó jelnek fogtam fel, hisz 1 perccel előttem indult egy másik pályán és a Tipo tagjaként egyik legnagyobb ellenfelünk volt ma. A hármas pontra is együtt haladtunk, majd a 4-es felé is együtt indultunk, de neki másik pont kellett, én pedig pár méterrel melléfutottam a pontnak. (hiba: 0:10)
Csapatbajnokság 2009 - Ágasegyháza
Nem fogtam fel tragikusan a helyzetet, inkább nyomtam tovább és az 5-ös pontot már megint együtt fogtuk. A hatosra viszont elszálltam, mert nem igazán tudtam lekövetni merre megyek. Azt hittem a pontom környékén érek ki a ligetesre, ehelyett teljesen máshol jártam és ahelyett, hogy felmértem volna a helyzetet belemagyaráztam azt, hogy biztos elfutottam a pont mellett. (hiba: 2:20)
A pontról kifelé jövet sem nyugodtam meg és úgy futottam előre, hogy majd helyreteszem magam. Hát nem sikerült, csak a nagy rét sarkán, de akkor már tudtam, hogy baj van. (hiba: 2:00)
Végre sikerült összekapnom magamat és hiba nélkül fogtam a 8-as pontot. Ellenben már eleve rosszul futottam ki róla és mikor a nyiladékra kiértem, akkor azt hittem, hogy vagy 200 méterrel balrább vagyok. (elég lett volna egy pillantás jobbra és megláthattam volna az ültetett rész végét) Ennek megfelelően bevágtam és ahol kiértem még az ültetett rész törését is látni véltem, így aztán jól mellécsúsztam jobbra és csak lassan tettem magam helyre. (hiba: 0:40)
Folytattam a mai ámokfutásom és kicsit cikkcakkban mentem egész a 10-es pontig, ahol kicsit sikerült végre lenyugodnom. (hiba: 0:20)
Rendben jött a 11-es, majd a 12-re kényszerből kikerültem a sraffozott részt, ám valahogy nem akartam az úton maradni és egyenesen a szép fenyvesen át nyomtam előre. Persze az irányt nem volt egyszerű tartani, így pár kanyar befigyelt a pályába és arról is csak sejtésem volt, hogy hol megyek be a zöldbe. Szerencsére a tankbeálló szerűségek helyre raktak, de még így is túlfutottam a ponton. (hiba: 1:00)
Itt már olyan szintem bizonytalan voltam, hogy a 13-as pont előtt, majd a 14-es előtt is megtorpantam 10 méterrel és elkezdtem nézni hol lehetek, pedig mindkétszer teljesen jó helyen voltam. (hiba: 0:10)
Itt megint próbáltam fejben helyretenni magam és úgy hozzáállni a pályához, mintha eddig semmi nem történt volna és ez 2 futós átmeneten át sikerült is. Tényleg mintha zsinórón húztak volna, bár a mély szántás leküzdése nagyon nehezemre esett.
A 17-et aztán sikerült megint megívelni, de az ilyenek még akár bele is férnének a pályába, ha mindig így korrigáltam volna őket, mint itt. (hiba: 0:10)
A 3 rövid átmenetben sikerült észnél lennem, ami annak is volt köszönhető, hogy itt elmentem Ferenczi Krisztián mellett, így tudtam, hogy 8 percet adok a rivális ETC emberének. Viszont azt is tudtam, hogy jó lenne ennél sokkal többet adnom neki, mert Kovács Ádámot, Szabó Bandit és Szajkó Csabit a többieknek nehéz lesz tartani. Így aztán nagyon figyelősen, de egyben nagyon rohanva igyekeztem lerakni Krisztiánt. Ez nem tartott sokáig, mert meg sem próbált elfutni velem, én ellenben a 20-as után estem egy hatalmasat. Teljesen jól lekövettem a 21-re menet az útvonalat, ahol kellett megtorpantam egy pillanatra és végig jól mentem, kivéve a pontfogás előtt. Nem tudom miért annak a bozótos völgynek a végigtúrását választottam, de nem jött be. (hiba: 0:20)
Már megint nem éreztem az irányt és a tájolóval sem korrigáltam, így túlságosan megíveltem a következő átmenetet és még az egyes pont környéke sem segített a korrigálásban, így a réten alig akartam elhinni, mennyit kell még jobbra húznom. (hiba: 0:20)
Remekül kinéztem a fenyvesfoltot magam előtt, csak épp azt vétettem el, hogy az egy mási volt, így mikor mellé értem esett le, hogy nem épp ott vagyok ahova vártam magam. Már megint egy rossz irányba kifutás…
Korrigáltam, de későn, majd amihez képest helyrerakni akartam magam azt is elnéztem. Gyakorlatilag végül véletlenül botlottam bele a pontomba, mert helyrerakni magam azt nem sikerült. (hiba: 3:00)
Az átfutóra menet is elvétettem az irányt, de egy nagyon egyértelmű helyre értem ki, ami ha lassan is, de helyrerakott. (hiba: 0:20)
Már nagyon be akartam fejezni a pályát és már az az érzésem is elmúlt, hogy minél több van hátra annál jobb, mert ha azt hibátlanul megoldom, akkor még hozhatok valamit az eddigi hátrányon. A 25-re még csak-csak odataláltam egyenesen, de a 26-ot már nagyon megíveltem. (hiba: 0:10)
A következő nagyobb hibámra se kellett sokáig várni, mert megint elcsúsztam irányban és megint nem korrigáltam az első intő jelre. Amikor már fogalmam sem volt hol vagyok, akkor viszont legalább megálltam és egyből helyretettem magam. (hiba: 0:40)
A 5-ös mellett szerencsétlenül elmentem, mivel már semmi önbizalmam nem volt és ahelyett, hogy bementem volna a pontra elkezdtem “kotorni”. (hiba: 1:00)
Megint nem találtam el a kifutás irányát és nem hagytam a tájolónak sem, hogy egyből helyretegyem. Mikor már azt hittem, hogy korrigáltam a hibát, akkor még mindig nem tettem és természetesen megint csak egy hatalmas kitérővel találtam oda a pontra. (hiba: 1:00)
A 30-as pontra lehetett utoljára hibázni és én itt is megtettem. Az első ponton, ahol kicsit figyelni kellett volna, rögtön nem tettem és egy plusz kanyart iktattam az átmenetbe. (hiba: 0:30)
A célba rettentő dühösen értem. Dühös voltam és vagyok magamra. Egyszerűen elfelejtettem tájékozódni, még itt alföldön is, ahol korábban mindig nagyon jól ment és könnyűnek találtam a tájékozódást. Összesen a pályában a korábban saccolt 10 perc helyett 14:10 volt az összes hibám és nem számoltam szigorúan. Ennek ha csak a felét hibázom, akkor már nyerhettünk volna. 🙁

A második hely ebben a helyzetben nem vígasztal, mint ahogy az sem, hogy az egyes pályán nem jöttek sokkal jobbat nálam, sőt az értékelhető csapatok 1-es pályát futó versenyzői közül az enyém lett a legjobb idő. Ezt csak azzal tudom magyarázni, hogy ez volt a legrövidebb pálya és ide került minden csapatban a leggyengébb ember.
Fejben, testben is össze kell szedni magamat, azonban előtte nem megérdemelt pihenőidőszakot iktatok be, hogy legyen lelki erőm a sötét és hosszú téli edzésekhez.

Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 167
Átlagtempó: 5:24

Összesen 20km, 107:52

Térkép

Sikerült, ahogy sikerült – OB

A selejtező után a bogárcsípésem csak dagadt, csak dagadt és reggelre már a fél arcom, valamint a torkom is be volt durranva. Veszélyesnek nem tűnt a dolog, de zavarónak igen. Lefelé futni például olyan volt, mint ha lenne egy méretes tokám, ami lengene a rázkódástól. Az eredményre szerencsére ennek nem volt hatása.
Bemelegítés ezúttal egy kicsit lazább lett, mert többet gyalogoltam a felfeléből a tegnapinál és nem is ment olyan jól a futás ezeken a részeken. A rajtba aztán éreztem, hogy a bokám most jobban egyben van, mint tegnap volt és így nyugodtan indultam neki a pályának.
Az egyes pont rögtön egy fölfele és egy necces pont volt, amit nem is sikerült hiba nélkül megfognom. Éreztem, hogy még alacsonyan vagyok és nem villant be a pont, ezért amikor már a pontot vártam magam fölé, akkor egy kis bizonytalankodás után mentem csak tovább a jó irányba. (hiba: 0:20)
A kettes aztán nagyjából jól jött, bár nem igazán mertem még odatenni a lábam és csak lassan rázódtam bele a futásba. A hármas viszont annál jobban sikerült. Végig tudtam követni mindent rendben és a tempóm is megvolt, így a pontfogáskor igen elégedett voltam.
Jött azonban a négyes, amire csúnyán behibáztam. Küzdősebb volt a ligeteses, zöld foltból kiérni, mint vártam. A köveken nem igazán tudtam haladni és csak azt figyeltem, hogy milyen irányban áll a hegy. Lefelé ott volt egy hajlat és még mintha egy pont is bevillant volna, így rongyoltam lefelé, majd szép lassan felmértem a helyzetet és innen támadva visszamászva fogtam a pontot. Bosszantó hiba volt, így a pálya elején. (hiba: 2:00)
Olyannyira kizökkentem, hogy az ötösre túlságosan érzésre mentem és nagyon megíveltem a völgyet, de legalább fix támadópontom volt. (hiba: 0:30)
Magyar Bajnokság döntő térkép - Szögliget
A hatosra aztán előbb elvetettem a hegytetőn át vezető útvonalat, majd tettem egy fura kanyart a nagy aljnövényzetes töbör előtt. A ponthoz érve azonban igencsak meglepődtem. Nem láttam a töbör alján a bóját, pedig a köves gödör, ott volt. Illetve a valóságban barlangnak tűnt, de a szimbólra pillantva ez megerősítést nyert, így lemásztam a köves töbör aljára, majd jöhettem is ki belőle értetlenül, mert a pont nem volt sehol. Rögtön a következő töbörben azonban ott virított a pont, így ezen sokat nem is agyaltam tovább.
Utólag viszont egyértelmű, hogy ezt a pontot bizony csúnyán eltűzték, azaz egyszerűen rossz helyen volt. (hiba: 1:00)
Nagyon nem esett jól a felfelé a hetesre menet és mire felértem már meg is láttam Szajkó Csabit, aki utánam indult. A bokám nagyon nem jól viselte a köves terepet, így próbáltam az úton maradni, de ott sem igazán bírtam haladni. A probléma mégsem ez volt, hanem az, hogy az út szép lassan eltűnt alólam és én nem néztem eléggé meg a térképet és azt hittel lecsúsztam egész a pont előtti töbör bal oldalára. Ennek megfelelően indultam a pontért, majd torpantam meg és fordultam vissza. Ezzel egyidőben Szajkó Csabi is konstatálta, hogy nem igazán vagyunk jó helyen, ám még innen visszakanyarodva sem fogtuk hibátlanul a pontot. (hiba: 1:30)
A 8-as és 9-es Csabi után loholással telt és a bokám igencsak féltettem a köveken, majd a 10-re bevállaltam a töbör másik irányból kerülését, de így is egyszerre értünk a ponthoz. A 11-re szörnyen lehetett haladni a meredek, ráadásul jobbra lejtő hegyoldalban. Jobb lett volna a második töbröt is jobbról ívelni. (hiba: 0:20)
A következő 2 átmenetben aztán már én is mentem elől és a 13-ast csak azért nem én fogtam elől, mert jó 1 méterrel mellémentem. (hiba: 0:10)
Ez rögtön még egy hibát eredményezett, vagyis, hogy nem néztem meg rendesen a következő átmenetet és hiába tűnt vételnek jobbról az útról menni inkább maradtam Csabi mögött. Ez még nem lett volna olyan nagy hiba, de megismételtük azt amit a 7-es pontra menet, csak most fordítva. Csabi beszaggatott a rossz töbör oldalába, én meg mentem utána. Mikor kapcsoltam akkor egy komplett hátraarcot kellett nyomni, aztán még a pontnak is mellémentem. (hiba: 2:00)
Innentől a 17-es pontig nagyjából minden rendben ment. Nem voltunk valami gyorsak és nem is mentem előre talán egy métert sem, de követtem merre megyünk és hiba nélkül fogtuk a pontokat. A 17-es pontról azonban más útvonalat néztem ki, mint Csabi, ezért el is indultam külön, majd jól behibáztam. Csak rossz irányból kerültem egy töbröt, de Csabi ezzel meg is lépett. (hiba: 0:30)
Kicsit rossz irányba jöttem ki a pontról és a 19-es egy baromi köves gödörben volt, így aztán végképp lemaradtam és persze az újabb apró hiba is megvolt. (hiba: 0:10)
A biztos utat választottam és egy méretes kerülővel úton körbefutottam az átmenetet a 20-as pontra, ami nem bizonyult vételnek. (hiba: 0:30) Jött egy sor bizonytalankodás a 21-es pontra is. (hiba: 0:20)
Kicsit elcsigázva mentem tovább, de aztán valahogy mégis helyrerázódtam és a 22-es és 23-as pontot is hiba nélkül fogtam, ám a 24-re nem vállaltam be a hegy megmászását és egy biztosabb útvonalat választottam. A pontot simán fogtam, de az útvonal nagyon nem volt vétel. (hiba: 0:40)
Nem úsztam meg hiba nélkül a 25-ös pontot sem. A zöldben kicsit túlcsúsztam rajta. (hiba: 0:30)
Jól megoldottam viszont a 26-os és 27-es átmenetet, aminek a végére utolértem Szajkó Csabit. A pontfogás után azonban nem tudtam mi a fene van, ugyanis térképcserét vártam, vagy tudomisén micsodát. Meg voltam győződve róla, hogy nálam nincs semmi amivel tovább mehetnék és csak azért úsztam meg időveszteség nélkül a dolgot, mert Csabi rögtön mondta, hogy a térkép sarkán van a kivágat. A lefelében jól íveltem az átmenetet, de a pont alá csúsztam, így ismét Csabi mögé kerültem. (hiba: 0:10)
Innentől a célig igazán már nem hagytam benne időt, bár a lefelé döngetés közben nem igazán tudtam rendesen nézni a térképet, így az út közepén árválkodó pontnál megtorpantam kicsit. A célba úgy értem be, hogy nem tudtam kifutni magam és ezt azon a pár méteren éreztem igazán, ahol a végén már csak futni kellett.
Ami a pályát illeti felemás érzéseim vannak. Egyrészt rettentő sokat hibáztam (10:30), másrészt a futás nagyon nem ment. nem voltam felkészülve a terepen való futásra és ennek következtében tüdővel hiába bírtam volna, ha egyszer a lábaim nem bírtak többet.
Ezzel szemben az előzményeket figyelembe véve csalódott sem vagyok. A bokám kibírt bő 2 órát egy rettentően köves terepen és azon túl, hogy féltettem nem okozott gondot. Térképet jóval kevesebbet néztem, mint kellett volna, de hát az a helyzet, hogy mostanában inkább nézek a lábam elé, mint a térképre. Ráadásul a Cseh OB óta mégcsak hegyre se nagyon mertem menni, nemhogy terepre, így a gyenge fizikális teljesítményemre is megvan a jó kifogás. Igen. Kifogás, merthogy pár plusz megtorpanással, mondjuk fél perc rááldozásával meg lehetett volna spórolni a 10 perc hibát és a terepen futást sem erőltettem igazán a Cseh bajnokság előtt sem.
Szóval ez most olyan “túléltem” érzés és egy elfogadható alap a jövőt tekintve. Már a selejtező után megállapítottam, hogy idén nincs értelme pattognom és a CSB-t leszámítva felesleges versenyen indulnom. Ott pedig az alföldi homokban csak jobban fog menni, mind fizikálisan, mind tájékozódást tekintve, mind bokaügyileg.
A mostani teljesítményemről a 10,5 perc hiba és a 156-os átlagpulzus mindent elmond. Úgy hibáztam rengeteget, hogy nem bírtam kifutni magamat. Fizikálisan azonban jó állapotban vagyok, mert szinte meg se kottyant ez a 2 óra. Tavaszig van időm megerősödni és rendbetenni még jobban a bokámat, hisz a Cseh OB-ig már már olyan volt amivel lehet is rendesen tájfutni.
Most inkább örülök annak, hogy a vártnál jobban bírta a bokám és annak, hogy jövő héten jók lehetünk a CSB-n!

A pályán mért adatok (19,42km, 122:12)
Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 156
Átlagtempó: 6:17

Összesen 22km, 700 szint, 142:12

Térkép, Részidők

OB selejtező – Szögliget

A mai napra egyértelmű volt a cél. Bejutni a döntőbe és kímélni a bokámat, azaz elkerülni egy esetleges sérülést.
Bemelegítésnek többé kevésbé végig megfutottam a rajtba vezető utat, majd épphogycsak kiértem a rajtba valami bogár, vagy a fene sem tudja mi rámtámadt és jól megcsípte a fülemet. A feje leszakadt és bennem maradt, amit Edit piszkált ki, én pedig elég kellemetlen érzéssel és “égi jellel” a fejemben indultam neki a pályának.
Az egyesre egy biztonsági kezdéssel indultam és minden rendben is jött. Kettes szintúgy, bár nem voltam valami magabiztos és a lábamra is igencsak figyeltem. A hármasra sikerült hiba nélkül eljutnom és a négyesre menet már kifejezetten élveztem a tájfutást és kezdett a tempó is egyre jobb lenni. Ezt követően is jól haladtam magamhoz mérten és a hetes pontra megfogtam az előttem induló Skulót.Magyar Bajnokság selejtező térkép
Azon nyomban az élre is álltam és jött az első igazán bokaféltős rész, ahol jobbra meredek hegyoldal volt és ezt bírnia kellett a bokámnak. Térképnézés nem sok volt, így a pontnak jól fölé is mentem. (hiba: 0:10)
A kilences pont elég rázósnak tűnt, de végül simán jött. A völgyön tudtam, hogy a 2 töbör között megyek el és aztán a nagy sziklafal is megvolt felettem, onnan pedig már csak be kellett szintezni a pontra.
A 10-es aztán már nem volt ilyen sima, mert csak sodródtam a dzsuvában és bár elég jól összeraktam hol járhatunk elég szenvedős volt eljutni a pontig. Jobb lett volna lejjebb támadni a zöldet, sőt akár a kis ösvényről fogni a pontot. (hiba: 0:20)
A 11-esre aztán végképp kizökkentem és a gerincre kiérve majdnem elindultam jobbra egy rókavár ponthoz. Skuló itt egyből előrement és fogta a pontot. (hiba: 0:10)
Gyorsan eldöntöttem, hogy jobb lesz nekem a saját fejem után menve futni és így leváltam Skuló mögül és becéloztam a két töbör közötti nyerget. Ez nem lett volna rossz, de mivel már vagy 30 métert futottam a jobbról ívelt útvonalon már hülyeség volt. A töbrök közé leérve aztán kicsit kifordult a bokám és itt úgy éreztem, hogy végem van. Összeszedtem magam és Skuló után eredtem, de a 12-es pontra már úgy értem, hogy nem igazán láttam. (hiba: 0:10)
A gerincre kimászva láttam még valamerre balra ívelni a hegyet, de én inkább felfelé húztam és a pontra ugyanúgy Skulót alig látva értem.
Hála az égnek pont egy nagyobb útfutás jött, amin szépen fel is futottam Skulóra. Itt rögtön ki is ütközött az, hogy ha nem terepen kell futni és nem kell félteni a lábamat, akkor nem is kapok olyan sokat az élmezőnytől. Ráadásul amit kaptam szerintem nagyrészt azt is az átmenet végén, terepen kaptam.
Pontra bemenet és kijövet a sziklákon megint kezdtem lemaradozni Skulótól és ezen a lefelé csak rontott. A 15-ös pontot úgy kellett fognom, hogy már nem is láttam magam előtt. A 16-ra aztán rövid habozás után mentem utána, amiben segített, hogy egy boly kezdett kialakulni. A zöldbe beérve félretettem a térképet és ész nélkül hamar felértem rájuk, de eddigre pont eljutott a banda odáig, hogy tanácstalanul keresték a pontot. Végül egy méretes hurok után sikerült megfogni és már zúztuk is ki a dzsuvából. (hiba: 2:30)
Ha nem is nagy lendülettel, de egész jól felküzdöttem magamat a hegyre és a pontot is hiba nélkül fogtam, majd kicsit óvatoskodva a 18-as is jött zsinórón. Lefelében persze nem mertem elengedni magam, de legalább sikerült egyből ráfutni a pontra, majd a következőre is, csak épp nem vettem észre egyből. Egy plusz térképnézés, majd balra tekintés után kiszúrtam tőlem 2 méterre a 20-ast. (hiba: 0:10)
Már robogtunk is le a gyűjtőre, ami ugyan rendben jött, de szalagozást vártam, így a meglepetés rosszul érintett és átmásztam az árkon Skuló után, aki azonnal belevetette magát. Így esett, hogy még a gyűjtő és a cél között is hibáztam. (hiba: 0:10)
Összességében az egy nagy hibát leszámítva egész jól sikerült kivitelezni ezt a pályát, az összesen bennehagyott 3:40 viszont már csak egy gyenge közepes teljesítmény. Ha pedig hozzávesszük, hogy sok helyen nem mertem igazán futni akkor kifejezetten örömteli, hogy ilyen simán a 7. helyen jutottam futamomból a döntőbe. Akkora űr van előttem az eredménylistán, hogy előrébb akkor sem végeztem volna, ha hibátlan futást produkálok.
Bokám jobbra vizsgázott, mint amire számítottam. Nagyon tartottam tőle, hogy nem fogja bírni, de tulajdonképpen nem igazán volt vele gondom. Az az egy megbicsaklás is inkább volt rémisztő, mint veszélyes. Remélem holnap sem lesz vele több gondom. Ha azt vesszük egész boldog voltam a mai nap eredményével, amiben nem kis részt az játszotta a legnagyobb szerepet, hogy rendben célba értem.
A végén még volt szűk 1km levezetés is, ami a VK-ba és a kocsihoz való visszakocogást jelentette.

A pályán mért adatok (11,04km, 66:08)
Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 163
Átlagtempó: 5:59

Összesen 14km, 450 szint, 86:08

Térkép, Részidők

Kőkemény pálya, amihez kevés voltam

Nem esett valami jól, hogy esett az eső, de azért sikerült úgy bemelegíteni szintén 2,5km-el, hogy a rajt pillanatában nem fáztam, sőt egész jól éreztem magam. Sejtettem, hogy nem az én versenyem lesz a sok szint és a köves terep miatt, de azért egy kevés hibával megoldott futásban bíztam.
Rögtön az egyes pontra azonban máris nem értettem a térképet és ugyan hiba nélkül fogtam a ketteshez hasonlóan, de nem mentem gyorsan és már hulla voltam a mászástól. A hármas pontot ellenben csúnyán megettem. Belenézhettem nagyjából 20 gödörbe a környéken és a pontot végül csak egy másik futónak hála találtam meg. Mint a trackből kiderül már elsőre is vagy 5 méterre mehettem el tőle, méghozzá úgy, hogy pontosan tudtam hol vagyok. (hiba: 1:40)
Nem voltam feldobott és kicsit elcsigázva folytattam a pályám, de innen valahogy sikerült egész normálisan futnom és különösebb hiba nélkül a 13-as pontig. Nem haladtam gyorsan, mert egyrészt teljesen magabiztos sem voltam. Tartottam a térképtől és amúgy is a bokám féltettem a sok sziklás részen, valamint persze nem bírtam gyorsabban fizikálisan sem. A 12-es pont előtt megláttam Cserit, ami azért felpörgetett és a 13 után utol is értem. Kezdtem bizakodni és persze rögtön kicsit rosszul íveltem az átmenetet. (hiba: 0:20)

A 15-ös kicsit óvatoskodva, de rendben jött, majd a 16-ra valami nekem nagyon nem stimmelt. Éreztem, hogy belerohanok a másik zöldbe és onnan korrigáltam kicsit túlságosan is. A völgy mellett futva, aztán még kicsit túlfutottam a ponton, mert a csoffadt bója nagyon nem látszott. A völgyelágazást figyelve azonban hamar megálltam és visszafele tekintve meg is lett a pont Cserivel még együtt. (hiba: 0:20)
Szép lassan kezdtem felvenni a szintet a 17-es felé és még direkt figyeltem is rá, hogy ne húzzak túlságosan fölé. Mikor megláttam a völgyet tudtam, hogy felfele kell még mennem, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. A track alapján még lefelé is mentem, ami biztos nem így volt. Itt valami kicsit nem stimmelt a térképpel, de a pont egyszerű volt, így én is gyorsan megúsztam. (hiba: 0:20)
Innen a célig már egész jól mentem, csak a 20-as felé volt kis bizonytalankodás, mert a térkép alapján én totál mást vártam és végül inkább felfelé korrigáltam, mert az tűnt biztosnak. Be is jött, bár a pont előtt és kicsit alatta valami épített magaslesszerű objektum kicsit megzavart.
A célba végül úgy értem, hogy egy jó közepes futásnak éreztem a teljesítményem és a 2:40 hiba alapján ettől nem is álltam olyan messze. Mikor beértem még én vezettem és úgy éreztem 40-42 perc körül fognak nyerni és olyan 10-12 hely környékén végezhetek.
Ehhez képest hamar kiderült, hogy a többiek erősebbek, mint hittem. Pontosabban ugye én voltam gyengébb.
Bosszankodni mégsem tudok igazán. Ma ennyi volt bennem, talán 2 hellyel végezhettem volna előrébb ha magamhoz képest egy nagyon jót futok, de ez nem volt reális. Nem a térképen múlt az eredményem és ugyan pár helyen látszott, hogy elég fura torzulások vannak, de az igazi Bermuda-háromszögeket elkerültük és szerintem egy igen jó pályán futottunk. Az más kérdés, hogy ez nekem nagyon nem feküdt, de aki erős az bírta ezt is.
A 16. hely olyan amilyen. Úgy tűnik most itt tartok.
 
A 6360 méteres pályán 7220 métert futottam 6:49-es átlagtempóban. Pulzusmérőt most sem vittem, mint délelőtt.
 
Mivel Gyuri dobta a pályát a válogatóversenyek alapján én kerültem a MEAFC csapatába és Domóék be is szavaztak, de rám bízták a döntést. Én egy kicsit filóztam, hogy mi legyen, hisz azért küzdöttem, hogy bekerüljek a csapatba, de nem éreztem magam magabiztosnak.
Végül azért döntöttem úgy, hogy Gyurinak átadom a lehetőséget, mert első futóként el kell tudni futni az élmezőnnyel, ez pedig nálam valószínű az első fölfelében megbukna. Gyuri pedig fölfelében kifejezetten jó, így nála sokkal inkább valószínű, hogy bejön a bollyal, mint az esetemben lenne.
A csapat eredménye a legfontosabb és akármennyire futni szerettem volna így tűnik logikusnak.
 
Összesen 10km, 350 szint, 51:15

 

Térkép, részidők

Végre egy futás kevés hibával

Bemelegítésnek olyan 2,5km-t futottam, amiben repülő és bokanyújtás is volt, majd teljesen nyugodtan nekivágtam a Középtávú OB selejtezőnek. Nem terveztem rettentően elfutni magam, de arra igyekeztem figyelni, hogy ne hibázzak sokat. Ez olyan tökéletesen sikerült, hogy a 9-es pontig nem is hibáztam, csupán a 4-es pontra mentem nem teljesen ideális útvonalon. A 3-as pont környékén kicsit nem éreztem a térképet, de alapvetően ott sem hagytam sok időt. A 10-es pontra menet aztán egyrészt mászni kellett, másrészt sajnos kicsit fölémentem a pontnak és nagyon nem éreztem annak a völgynek a rajzolatát, így kicsit lassan raktam magam helyre, pedig tudtam, hogy a pont fölött vagyok. (hiba: 0:40)

A 11-es rendben jött, ám a 12-re megint nem értettem teljesen mi a helyzet. Korrigáltam gyorsan, de azért a GPS track elárulja, hogy nem volt épp ideális az útvonalam. (hiba: 0:20)

A célig innentől már csak futni kellett és ahogy a pálya többi részén itt sem erőltettem igazán. Éreztem, hogy nem lehet gond ezzel a futással, mert nagyon magabiztos voltam és menet közben az 1 perc hibát is sokkal kevesebbnek éreztem. Persze ez az 1 perc sem olyan vészes, sőt kifejezetten bíztató. Gondoltam, hogy 2 perccel ki fogok kapni, de azt nem gondoltam volna, hogy ezzel csak a 7. helyet csípem meg. Mindegy. Lényeg, hogy a döntőbe jutás sikerült, méghozzá különösebb erőlködés nélkül. Levezetésnek még visszafutottam a célba, ami talán 1,5km lehetett.

Az 5510 méteres pályán 6010 métert futottam, ami 5:06-os kilométerátlag.

Összesen 10km, 200 szint, 50:44

Térkép, részidők

Két órán át fájt a futás

Kifejezetten vártam az idei ÉOB-t, hogy végre egy értelmes eredményt érjek el, de nem épp így képzeltem.
Fecóval futottunk ki a rajtba, majd némi gimnasztika következett és már álltam is bent a rajtkordonban. Higgadtan akartam kezdeni és azthiszem ezt sikerült is megvalósítani, hisz az első 2 pontot simán fogtam. A hármas aztán már nehezebbnek tűnt, de mikor a dzsuvát törtem egyszer csak Zsebe Isti jött velem szemben. Hirtelen azt se tudtam hova tegyem, ezért megkérdeztem melyik pontra megy. A pálya hurkolása miatt elvileg akár 10 ponttal előrébb is járhatott volna. Isti válasza azonban ledöbbentett, hisz ő is a 3-as pontot kereste és 12 perccel előttem indult. No innentől nem foglalkoztam semmivel, eldobtam eddigi elképzeléseimet és Istivel együtt kotortam a dzsuvát. Persze a pont nem lett meg és nagyon önállóskodni nem mertem, egész addig, míg egy SI doboz csippanását meg nem hallottam. Persze nem az én pontom volt, de legalább megtudtam hol vagyok és innen már meg is találtam a hármast. Isti eltűnt, előttem fogta a pontot, de ez mit sem számított, mert percekkel korábban már arról beszélt, hogy dobni fogja. Jó öt perc maradhatott itt és mehettem tovább egyedül. A kapkodás azonban megmaradt. Előbb azt hittem, hogy a 13-as pontról futok ki, majd mikor észrevettem tévedésem nem igazán tudtam hol vagyok és csak Pápai Tomi rakott helyre. Egy rossz mozdulattól visszacsapódott a bokám, majd röviddel rá ki is fordult, ám meglepetésemre fél perc múlva erről meg is feledkeztem. Később a célban kiderült, hogy innentől leukoplast nem védte a bokám, mert az szépen elszakadt ekkor.
Nem túl magabiztosan haladtam a négyes pont felé, mikor Fecó tűnt fel mellettem. 6 perccel indult utánam és hát a hármasra tett hibámnak és a pont utáni bizonytalankodásnak köszönhetően nem volt meglepetés, hogy megfogott.
Innentől az én részemről egy elég szánalmas két órás élet-halál harc következett. A 4-es és 8-as pontot leszámítva, melyeket én fogtam elsőnek nem sokat mentem előre. Ameddig tudtam igyekeztem követni merre megyünk és pontközelben arra tekintgetni, amerre a pontot vártam, de aztán erre se nagyon maradt már erőm. A vonatban Létra is benne volt, bár ő igyekezett külön utakon járni és előre is ment párszor. Az átfutó után aztán igazi rémálom következett. A 11-es előtt estem egy hatalmasat és lámpám, szimboltartóm és a Forerunner 405-ös GPS-em is lerepült rólam. A lámpát visszanyomtam a fejemre, de az órának csak egy darabját találtam. Közel 20 másodpercig kotorhattam az avart, mire meglett az óra és még fel tudtam futni Fecóékra, miközben órámat tuszkoltam a zsebembe.
A futás ekkor már egyenesen fájt. Gyomrom teljesen szét volt csúszva és már csak arra tudtam koncentrálni, hogy kövessem Fecót. Ez olyan jól sikerült, hogy minden pontot mögötte fogtam. Közben Létra valahol kiszállt és a pályát is dobta. A pillangó központi pontját második és harmadik alkalommal is én fogtam elsőnek. Talán ennyi volt az amit hozzá tudtam tenni a Fecó számára nem túl hasznos együttműködésünkhöz, de ezt a pontot is csak véletlenül és emlékezetből fogtam elől.
Teljesen a halálomon voltam és már régóta csak a pálya végét vártam, ami csak nem akart eljönni. Éreztem, hogy már annyira sem bírom a futást, mint eddig és 2 ponttal a vége előtt le is maradtam Fecóról. Némi keresgélés után megtaláltam a pontot és beszenvedtem a célba és kezdetben úgy tűnt, hogy vergődésem eredményeképp akár még dobogó is lehet a dologból, de aztán még 4-en futottak jobb időt.
Átöltöztem és elmentem WC-re, de ennek ellenére rázott a hideg és görcsölt a gyomrom, ami nem is maradt nagyon abba a szálláson se egész hajnalig.
A magyarok közül 6. lettem, de nem vagyok rá valami büszke. Szinte semmit nem tudtam hozzátenni a Fecó által összehozott teljesítményemhez. A legszomorúbb, hogy egyszerűen nem bírtam ilyen sebesség mellett a térképre nézni, így sok helyen azt se tudnám megmondani merre mentünk pontosan.
Annak azért örülök, hogy az első hatban 4 MEAFC-os is végzett, Gyuri bajnoki címe pedig hihetetlen. Nagyon nagyot futott.
Én rég éltem át ilyet utoljára, sőt ha azt is figyelmembe vesszük, hogy milyen hosszan tartott, akkor talán még soha sem. Egyszerűen fájt a futás két órán keresztül és én csak a végét vártam.
 
Összesen 19km, 750 szint, 142:49
 
 

 

Pontbegyűjtő CSB 5. hely

A mai napra sem sikerült még fejben összeszedni magamat. A PÖCS a legfeleslegesebb bajnoki számunk, de azért végigküzdöttük.
A pontok elosztása jobban sikerült, mint tavaly és ezúttal fizikálisan sem volt különösebb gondom, bár a csúcsforma még messze van. Sikerült a pályát közepesen sok hibával teljesítenem, de ez nem a fejlődés jele, hanem a feladat nem volt olyan nehéz, mint szokott. Totális szétszórtságom még ma is megvolt, hisz pl. az egyes pontra majd 1 percet otthagytam, méghozzá úgy, hogy hiba nélkül Fecó hátát nézve értem a pontra, majd mentem is tovább hisz a kód nem "A". 🙁
Megint nem valami sok pontot osztottak rám a srácok, így még a hibákkal is én jöttem elsőnek a célba. Gyuri is hamar érkezett, de Fecó sajnos nem, hisz idén is túlterheltük kicsit, így a dobogó nem jött össze.
 
Max. pulzus: 177
Átlag pulzus: 167

Összesen 13km, 450 szint, 90:00

Rövidtávú OB Disq

Nem lesz egy hosszú bejegyzés, mert ezt a hétvégét nem fogom részletesen kielemezni.
Fizikálisan már egész jó állapotban, sérülésektől nem hátráltatva álltam oda a ROB-ra, de fejben valahol nagyon messze jártam. A selejtezőt megúsztam 2-3 perc hibával, ami még elég volt a döntőre, de a két versenyszám közt se sikerült észhez térnem.
Olyan szinten dekoncentrált voltam, hogy már a rajtkordonok közt hibáztam. Rögtön kettőt is, mert először nem emlékeztem, hogy töröltem-e és visszarohantam megismételni a manővert. Aztán a lefordított térképen át bevillant a Szigetvári Takarék logója, amit én északjelnek néztem és a térképet a rajt pillanatában ennek megfelelően vettem fel. 90 fokkal rossz irányba állt a világ és ez rögtön méretes hibát jelentett az egyesre, amit még felül tudtam múlni és rögtön rossz 2-es pontot fogtam.
Kész rémálom volt az egész pálya. Majd minden második pontra hibáztam és bár ez a történtek után már kifejezetten vicces még borultam is egy hatalmasat a gyűjtő előtt 20 méterrel.
Fogalmam sincs hogy jött össze, de az amúgy szabálytalan művelet nem jött össze és a csuklómon és a fenekemen landoltam pár 100 néző szeme láttára. Csak annyi rémlik, hogy a tömeg felhördül, mint mikor egy focimeccsen mellérúgják a 11-est.
(Ha esetleg valakinek van róla fényképe, vagy videója küldje el. Még mindig nem értem, hogy sikerült felborulnom.)
 
A nap pozitívuma, hogy legalább hajtani tudtam és kifutottam magam még így is. Ezt mutatja a selejtező 169-es átlag pulzusa, 178-as maxszal és a döntő 173-as átlag pulzusa 181-es maximummal.

 
Összesen 12km, 300 szint, 67:03

 

Feldobott Hosszútávú OB

Tartottam ettől a bajnokságtól, mert nagyon az elmúlt 2 évvel ellentétben most kicsit sem éreztem úgy, hogy felkészültem rá.
Bemelegítésnek ennek megfelelően csak 1km-t futottam és persze nyújtottam egy csomót a bokámat.
A rajt után vagy 100-150 méteren át próbáltam megtalálni a térképen hol van az egyes pont, de ez a térképre húzott uzsonnászacskó miatt, no meg a 3km fölötti átmenet miatt lehetetlen volt, ezért a "fóliától" megszabadultam és a fóliahalom mellé dobtam.
Eléggé adta magát az útvonal az egyesre, csak az volt kérdés hol ugrok át az aszfaltra. Onnantól eszeveszett rohanás jött volna, ha nem fogtam volna vissza magam. Eleve nem esett jól a futás, de nem is akartam széthajtani magam. A pontra még sikerült mellé is mennem, így hibával kezdtem. (hiba: 1:00)
A kettesre a fölső utat választottam, ami szerintem jó volt úgy. A hármas ismét egy nagy futás volt, majd a négyesre sajnos elnéztem a nyiladékokat és egyel később kerestem a pontot. Lassan eszméltem, így a pontot közvetlenül Szundi Attila után fogtam. (hiba: 2:00)
Gondolkoztam megpróbáljak-e elfutni Attis után, de annak ellenére, hogy ez biztos ment volna egy jódarabig inkább a magam tempóját választottam. Az 5. és 6. pont rendben meglett, majd a 7.-re belevesztem az egyeszöldbe. A pont előtti jelleghatáros részt még kikerültem, de utána sehogy nem stimmelt a dolog és az útról visszafutva fogtam a pontot. Itt a GPS track-et sem tudtam rendesen illeszteni, így valami zavar lehetett a térképben is. (hiba: 2:30)
A kedvem itt kezdett igencsak elmenni, de gyűrtem tovább és a Szlovák határ mentén meg is fogtam a 8-ast. A 9-re nem akartam nagyot kerülni, így a völgyig egyértelmű volt az utam. Itt egy újabb levágás mellett döntöttem és ez hiba volt. Bedzsuváztam, pedig úgy 10 éve még rendszeresen átjutottam az ifi pályáimon ezen a részen. Körbe jóval pihentetőbb és gyorsabb lett volna. Az átmenet további része már rendben volt és meg is érkeztem az első frissítőre. (hiba: 5:00)
Nem siettem el a dolgot, hisz a pontfogás és frissítés majd 2 percig tartott. A 10-es rendben jött, akárcsak a 11-es, majd úgy tűnik fejben végleg elfáradtam, mert egy hatalmasat hibáztam. Rossz völgyön ugrottam át és nem zavart sem az út hiánya, sem a bozótos. Csak mentem előre és igen sokára eszméltem. (hiba: 4:00)
A cipő kezdte törni rendesen a lábamat és mire a 13-as ponthoz értem felmértem mi vár még rám a pályából. Az aszfalton futás sem ment már, Balabás Péter Gergő úgy rongyolt el mellettem, hogy nem tudtam volna elfutni vele és a lefelében estem-keltem. Hamar eldöntöttem, hogy nekem ebből nem kell több. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy a pályának még majd a felét le tudjam futni.
Épp ekkor robogott el mellettem KisDoma. Vele biztos megpróbáltam volna elfutni egy darabig, ha fél perccel előbb ér utol. Ha meg már a 16-os pontig eljutok ki tudja miként döntök.
Azt mindenesetre így utólag nem bánom, hogy így döntöttem. Semmi értelme nem lett volna végigszenvedni a pályát. Ez akár a pulzusgörbémből is látszik, ami szépen ívelt lefelé.
 
Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 153
Átlagtempó: 6:48
 
Összesen 21km, 700 szint, 141:48
 

 

OB döntő – Szinte minden pontra hibázva

Nem igazán volt a mai napra megfogalmazott célom. Leginkább azt szerettem volna csak, hogy a bokám rendben működjön, kifussam magam és a lehető legkevesebbet hagyjak a pályában.
Bemelegíteni nem mertem túl sokat, mert azért kicsit tartottam a 17km-es pályától. Inkább a bokámra fektettem a hangsúlyt, de azért még így is futottam 2,7km-t, benne 6 repülővel.
A rajt után nagy döngetés következett, majd a bevágás a pontra, de rögtön becsúszott egy hiba. Valami kis völgyön megakadt a szemem és mivel a pont egy ilyennek a tetejében volt elkezdtem korábban keresni a pontot. A lent jól látszó hármaszöldhöz viszonyítva azért végül sikerült megfognom a pontot, de elég sok időmbe került, mert még alá is csúsztam. (hiba: 0:40)
A kettesre jó kis szintezés jött és én szentségeltem, hogy a jobb bokámnak kell alulra kerülnie. Egész a pont fölöttig minden rendben ment és még a szikla, aminek aljában volt a pont is meglett, de valamiért a bal oldalába ereszkedtem le és ott nem láttam a pontot. Kicsit bizonytalankodtam, majd a sziklát alulról kerülve megfogtam a kettest. (hiba: 0:20)
Lassan, de biztosan lett meg a 3-as, majd jött a mászás, ami nem ment jól és eleve rosszfelé kezdtem meg, majd a pontot is érdekes ívben sikerült fognom. (hiba: 0:20)
A hosszú átmeneten is agyaltam már, de nem ezért rontottam el az ötöst. Előbb egy felesleges kitérőt tettem a derékszögű balkanyarban, majd megkerültem egy plusz zöld foltot és ez igazán csak akkor esett le, mikor már megtettem. Innen persze lassabb és mászósabb volt a pontfogás. (hiba: 1:30)
A hatos előtt találtam egy plusz szárazárkot, ami olyannyira megzavart, hogy nagyon lassan futva ereszkedtem csak tovább és még mellé is vezetett a pontomnak. (hiba: 0:30)

OB döntő

A hosszúban egy darabig minden stimmelt, de persze a futás nem ment. A bekerített irtás mellett aztán elrontottam az átvágást, majd a pontnak is alácsúsztam. (hiba: 0:30)
A nyolcas végre rendben jött, de a 9-re nem is tudom mit akartam. Belerongyoltam a dzsuvába, ahelyett, hogy az ösvényen maradtam volna azon a pár méteren.(hiba: 0:30)
A 10-re menet belefutottam a dombtetőn a dzsuvába, ami tuti, hogy rossz helyre van ábrázolva, hisz még a GPS track is megerősít. Ezt követően kicsit belecsúsztam az oldalba, majd a pontot egész szerencsésen kikaptam. (hiba: 0:20)
A 11-en simán túlfutottam. Éreztem, hogy nem lesz jó, ezért megtorpantam, majd rövid térképezés után visszafelé fogtam a pontom. (hiba: 0:30)
Visszafelé a 12-re is sikerült hibázni. Fölémentem és bizonytalankodtam. (hiba: 0:20)
Másodszorra már nem sikerült elrontani a pillangó rész közös pontját, majd a következő pontra megint hibáztam. Egyszerűen elfutottam alatta és futhattam vissza egész sokat a pontért. (Megjegyzem itt sem lehet jó a térkép, mert tuti nem egy letörés tetején szambáztam, mielőtt visszakanyarodtam volna. Mintha feljebb lett volna a pont.) (hiba: 0:50)
A következőt végre simán megtaláltam, de a pontról már rosszul jöttem ki. Első gondoltam az volt, hogy felülről kerülök, de ezt megváltoztattam. A pont alatt futó kisösvényen keresztülfutottam, anélkül ,hogy észrevettem volna, így a pontfogás is elég lassú és bizonytalan lett. (hiba: 1:00)
Itt kielőzött Dénes Zoli és a következő pontot nem a saját fejem szerint rontottam el. Simán melléfutottunk. Nem is ez zavart leginkább, hanem, hogy a bokám rohadtul nem bírta azt a tempót lefelé és össze vissza billegett, bizonytalan volt és még kicsit meg is rántgattam. (hiba: 0:20)
Túl nagy ívben futottam rá a központi pontra, így keveset még ebben az átmenetben is hagytam. (hiba: 0:20)
Kinéztem egy rossz útvonalat a 19-es pontra, amit aztán nem sikerült követnem és tévedésből a jó útvonalon (egy töbörrel balra a tervezettől) mentem. Ez olyannyira megzavart, hogy jól elbizonytalanodtam és kicsit lassan fogtam föl, hogy menni kell előre. (hiba: 0:20)
A húszas végre a mai énemnek való feladat volt és még a részidőm sem lett rossz, hála annak, hogy kihagytam a frissítést. A 21-re aztán folytattam a hibázásokat. Előbb túl felfelé húztam, aztán nehezen jöttem rá hol vagyok és még egy barlangot is találtam, ami nincs a térképen csak gödörrel jelölve. (hiba: 0:20)
Annak ellenére, hogy nézegettem az aszfalton kerülést sikerült rossz útvonalat választanom és jobbról kerültem a hegyet. Csodák csodájára egész jól kifogtam a pontot, de nem volt jó vétel jobbról. (hiba: 1:30)
Ebben az átmenetben megfogott Kerényi Máté és Kovács Robi. Tudtam, hogy baromi sokkal mentek mögöttem és ez mellbevágott. Azt hittem ugyanis, hogy ennyire rosszul azért nem haladtam. Még kicsit a pont fölé is futottam, hogy hiba itt is legyen. (hiba: 0:20)
Az ösvényre ugyan nem velük együtt futottam ki, de aztán beálltam a srácok mögé és meglepetésemre el tudtam futni velük. A dzsuvából már csak ketten értünk ki egy helyen Mátéval és rögtön azt se tudtam hol vagyunk. Eltelt vagy 20 másodperc, amíg itt szerencsétlenkedtem, de legalább innen már minden ment rendesen, leszámítva a pontfogást, ami baromi bizonytalan volt és csak az oldalról érkező Kovács Robi gyorsította fel kicsit. Persze eleve az útvonal nem volt jó, szóval ezt is sikerült jól elrontanom. (hiba: 0:40)
A 25-ös végre rendben jött és meglepetésemre a fölfelét én bírtam a legjobban. A srácok lemaradtak és még Szundi Attilát is kielőztem, valamint Balabás Péter Gergőt visszaelőztem.
A következő pontra aztán elől mentem és már le-lemaradoztak a többiek, így volt lehetőségem egyszál magamban össze-vissza rohangálni és S kanyart beiktatva fogni a pontot. (hiba: 0:30)
A gyűjtőt és a célt ma nem rontottam el. 🙂
Pálya közben nem éreztem, hogy milyen baromi sokat hibáztam, csak mikor elkezdtem nézegetni a térképet, akkor tudatosult bennem, hogy szinte az összes pontra hagytam benne, nem is keveset. Ez egész pontosan 11:40 volt a pálya alatt, ami minimum 10 perccel több, mint amennyinek lennie kellene. Ez persze meglátszik az eredményemen is, de ez még nem minden. Az átlagpulzusom 9-el alacsonyabb volt, mint tegnap. Egyszerűen nem tudtam kifutni magam. A 157-es átlag az nálam egy közepes futáshoz tartozik megterhelést illetően.
A legrosszabb azonban még hátravan és ez részben okozhatta a másik két dolgot is, mégpedig a bokám. Egész pályán arra kellett figyelnem, hogy hova lépek.
Amint jött egy kis lefele, vissza kellett vennem és billegett a lábam rendesen.
Nem tudom mennyire vágja ez haza a tájékozódásom, de az tuti, hogy hatással van rá, hisz kevesebbet nézek térképet, mint kellene. Persze a hibákat és a lassú tempót sem lehet a bokámra kenni, hisz tegnap azért csak jobb volt mindkettő.
Az egyetlen dolog, ami bíztató, hogy volt bennem erő a pálya végén. Nem is tudom mikor fordult velem elő, hogy fölfelében raktam le embereket.
Nincs mese. Edzeni kell tovább keményen, valahogy még jobban összerakni a bokám és a fejem is csak benő majd.
 
A térkép nekem kicsit fura. Bizonyos részeire két kattintás volt illeszteni a tracket, míg a másik felén akárhogy szenvedtem nem akart összejönni. Mintha egyes részeit GPS-es felméréssel csinálták volna, míg a többit érzésre. Persze ez futás közben nem tűnt fel, de azért akad olyan hely, ahol a GPS pár versenyzőhöz hasonlóan ugyanarra csúszott el.
A hétvége amúgy baromi jó volt. Tulajdonképpen nagyon élveztem mindkét versenyt, főleg ha elvonatkoztatok a saját bénaságomtól. Az erdő gyönyörű, a terep egész jó és hihetetlen milyen mezőny volt. Ezért is sajnálom nagyon, hogy nem tudtam kihozni magamból még csak egy közepes teljesítményt sem.
 
A pályára vonatkozó mért adatok:
Futott táv: 20.09 km
Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 157
Átlagtempó: 5:58
 
Összesen: 23km, 750 szint, 137:14
 

 

OB selejtező – Éppenhogy bejutással

A mai napra a célom az volt, hogy simán bejussak az A döntőbe, de ez az előzetes számítgatások alapján nem tűnt olyan nagyon sima ügynek. Úgy számoltam selejtezőcsoportonként 7-8 olyan ember lesz, aki bármikor megverhet akár úgy is, hogy nem betlizek. Persze nyilvánvaló, hogy egy jó futás azért biztos bejutást jelenthet, hisz mindenki úgysem tud hibátlant futni.
Bemelegítésnek 3km-t futottam és ebben volt 6 repülő is. Nem éreztem magam kirobbanó erőben, de nem is ment rosszul.
A pályára vittem ki magammal a Forerunner 405-öm, aminek segítségével most részletesebben tudom a pályát kielemezni, mint máskor.
A rajt után pár pillanatra elém kerültek más kategóriák indulói, hisz nekem velük szemben nem volt lehetőségem megnézni a térképet. Talán Hajdú Martin futott egyedül előttem, mire a jó irányba vezető csapásra értem. Miután kiértünk a tisztább részre én csak arra figyeltem, hogy a pontomat a gerincen keressem az erdő előtt, a rét felső sarkában. A kettesre menet előbb egy ereszkedés, amit igen óvatosan csináltam, majd dönteni kellett, hogy kerülök, vagy átmegyek egyenesen. Mivel a kerülő nagyon nagynak tűnt, így az egyenes mellett döntöttem, de nem biztos, hogy bejött, mert nem sikerült jól végrehajtanom. Úttól-útig 3:15 volt átérni. Nyilvánvaló, hogy ennél 1 perccel tuti gyorsabb lett volna körbe. Az, hogy 1:30-al vertek meg valószínű azért azt jelenti, hogy egyenesen volt a legjobb. (hiba: 1:00)
Országos Bajnokság Selejtező - Tempó A hármas rendben jött, a hátrányomat minden bizonnyal fizikálisan szedtem össze. A négyesre előbb a bal oldali útvonalat néztem ki. Ezért is ereszkedtem kicsit jobban bele a töbörbe a kelleténél, de végül észrevettem a jobb oldali kis ösvényt és megváltoztattam az elképzelésem. Az ötös szinte látszott is, majd jött a mászás a hatosra, no meg az útvonal pontosítása. Tanulva a kettesre menet megesett bedzsuvázásból itt kerültem, de ez meg túlzás volt a derékszögű útkanyarnál. Az egyes zöld simán futható lett volna. A pont előtt, már épp a fölfelében kiment kicsit a bokám, aminek nagyon nem örültem, ráadásul a pontot is kicsit visszafelé ívelve fogtam. (hiba: 0:20)
A 7-esre kicsit óvatosan mentem, főleg a bokám miatt, de a tájékozódásra is nagyon kellett figyelni. Jól le is vertek, de mondjuk ahány világbajnok a mezőnyben volt ez nem is csoda. 🙂
Lefelé nagyon nem mertem megereszteni a lábam miatt, éreztem, hogy bizonytalan minden lépés. Ez nemcsak ezen a pár méteren lassított, de a lendületem is megtörte, ráadásul a talajt is baromira figyelnem kellett. Tájékozódni, persze így baromi nehéz. Pár éve még mikor jó volt a bokám tuti simán nézegettem volna ebben a tempóban futás közben a térképet a 8-es előtti töbröknél. Most viszont csak a földet bámultam és emlékezetből tájékozódva belerohantam a szomszéd töbörbe. Ott aztán helyreraktam magam, de jó kis kerülő volt. (hiba: 1:00)
Itt éreztem először, hogy sok maradt a pályában és a bokám miatt a hátralévő rész sem lesz egyszerű. A 9-es előtt aztán megint megbicsaklott a bokám és egy pillanatra el is bizonytalanodtam a tájékozódást illetően. Ez a piros szakaszból jól ki is vehető. (hiba: 0:20)
10-esre elég girbegurba lett az útvonalam, de legalább viszonylag gyorsan korrigáltam a hibáimat. (hiba: 0:20)
A 11-es könnyű volt. Csak nyomni kellett és itt végre kezdtem megint viszonylag biztosnak érezni a bokám.
A 12-es pontra nem tudom miért kaptam ennyit. Mondjuk nekem úgy rémlik az első töbröt is balról kerültem, de nem kizárt, hogy nem a térkép torz itt, hanem én vagyok feledékeny. A 13-nak kicsit mellémentem jobbra, de sokat nem buktam vele. (hiba: 0:10)
A célba aztán már nem volt nehéz betalálni, de azért én még beletettem egy keveset. Eddig a gyűjtő pont után sose hibáztam már, de most valamiért nem vettem a lapot és majdnem elkezdtem fordítva kerülni a tavat. 🙂
Összesen maradt a pályában 3:10, ami egy gyenge közepes egy ilyen viszonylag egyszerű terepen. Persze ez bőven elég volt ahhoz, hogy végig izgulhassak, hogy vajon bejutok-e, de szerencsére ez azért összejött.
A bokám aggaszt kicsit. Azt reméltem semmi gond nem lesz vele, ehhez képest kicsit vacakolt. No azért holnap ez nem fog megakadályozni semmiben, de akkor sem jó. Már csak azért sem, mert most megint azt fogom figyelni, hogy hova lépek a térkép helyett.
A Forerunner 405 egész jól vizsgázott. Sehol nem vesztett jelet és csak 2 helyen mutat másik útvonalat, mint amit én gondoltam. Ebből a kettesre menet tuti igaza van, de a 11-es pont után vagy a track pontatlan, vagy a térkép rossz. Persze talán mégis vagyok olyan hülye, hogy feleslegesen lerongyoljak egy töbör aljára, de ennek úgy 20%-nál nem adok többet. 🙂
Az útvonal térképre illesztése nem olyan egyszerű, mint hittem. Ha pl. másnak az útvonalát kellene illeszteni, azzal lehet nem is boldogulnék. Mondjuk az megoldás lehet, hogy részidőt nyomogatok, de erre aligha fogok rászokni.
A sebesség és pulzus ábrázolása az útvonalon viszont baromi érdekes. Jól látszik, hol ragadtam be a dzsuvába és hol nem bírtam megfutni egy hegyet. Még a bokakimenésem is leolvasható a térképről, hisz a tempó és a pulzus is egyszerre esik le ott.
Ami végképp nem jó, az a szintkülönbség. Az óra 700 métert mért, ami irreálisan sok. A GPSies, pedig 290-et, ami irreálisan kevés. (A rendezők 430-at adtak meg.)
Érdekes még, hogy a 9,4km-t megoldottam 10.88km lefutásával és a 5:45-ös átlagtempó is sokat elárul.
Aki még akar szórakozgatni a Forerunner-ből kiköpött adatokkal, az töltse le a QuickRoute-ot, valamint a qrt fájlt.
 
A pályára vonatkozó mért adatok:
Futott táv: 10.88 km
Max. pulzus: 179
Átlag pulzus: 166
Átlagtempó: 5:45
 
A célból még elmentem 1km-t levezetni, de nem igazán esett jól.


Összesen 15km, 500 szint, 86:21
 

 

Bajnokcsapat

A csapatbajnokságot jobban vártam, mint bármelyik másik versenyt az idén. Egyszerűen azért, mert tudtam, hogy itt akár még nyerhetünk is, de a dobogóért mindenképp harcban leszünk.
Doma és Fecó várható volt, hogy jót mennek és Gyurikában és bennem is megvan a lehetőség egy nagyon jó futásra. Márpedig a CSB-n nem kell feltétlenül nagyon jót menni. Elég lehet 4 stabil futás is, sőt még akkor is lehet esély ha valaki kicsit betlizik.
Ma is hatalmas hőség fogadott minket és az alföldi terep ezt még keményebbé tette. Alapvetően jól szokott menni nekem alföldön, így bizakodva álltam a saját futásomhoz, abban pedig biztos voltam, hogy a többiek is megtesznek mindent.
Bemelegítésnek nem futottam sokat, alig 2km lehetett, de így is jobban éreztem magam, mint tegnap.
Országos Csapatbajnokság 2008 - Harkányi Zoltán A rajt után fel is pörögtem és a térképet nézegetve szörnyűldöztem és mire a térképrajtig elértem már ki is durrantam. Megfogott a homok és a kezdeti pörgés alábbhagyott. Kezdtem túrni a dzsuvát. Nem mentem igazán jól, de folyamatosan tudtam hol vagyok és ez csak a pontra befelé változott meg. Utolértem Maros Ervint, majd jobbnak láttam kiugrani az útra és újra bemenni a pontra. Így aztán simán lett meg a pont, de az átmenetben maradt rendesen. (hiba: 0:30)
A kettes azt hittem könnyű lesz, de valahogy elmentem a pont mellett. Nem igazán értem mi lehetett, de talán az első kis rétnek véltem a pont körüli rétet. Visszafele csak érzésből és nem is túl gyorsan lett meg a pont. (hiba: 1:30)
Éreztem, hogy nem volt túl jó a kezdés, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az erdővel, így aztán kihúztam inkább a rét szélére, ahonnan jött rendben a pont. A 4-es is jól jött, mert pont elkaptam a töltéssort a ligetesben, majd bevállaltam egy nagy kerülőt az ötösre. Azt hittem pocsék kezdést tudtam magam mögött, de a tempómmal nem volt gond és még a hibám sem voltak vészesek.
A 6-os átmenetet nyertem is a 4-eshez hasonlóan, majd a 7-est kicsit elrontottam. Túl későn vágtam be az útról. (hiba: 0:30)
Nem sokat vacakoltam viszont a nyolcas átmenettel. Amíg lehet mentem az úton, majd nekidurrantottam a hármaszöldnek. Ez olyannyira bejött, hogy ezt az átmenetet is nyertem és még a vezetést is átvettem. Nem lett volna ezt rossz tudni ekkor, mert elég idegesen és kapkodva indultam tovább a 9-es pontra. Gondoltam ezen a nyíltabb részen talán ledolgozhatok valamit az addig összeszedett hátrányból.
Ami ezután jött az számomra kész bermuda háromszög volt. Ennek megfelelően nem tudtam mi van lent és mi fent, most pedig nem tudom pontosan hol jártam és mit rontottam el. Az tuti, hogy a térképhez semmi közöm nem volt. Megettem a 9-es és a 10-es pontot is rendesen. (hiba: 4:30)
Országos Csapatbajnokság 2008 Itt már aztán úgy éreztem, hogy végképp elrontottam mindent és csak a csapat vitt előre. A 11-es rendben jött és a 12-is "csak" egy elég nagy bizonytalankodás volt a gond. Nem tudtam ugyanis összeegyeztetni a térképet és a terepet, de valahogy a nagy domb alapján csak megtaláltam a pontot. (hiba: 0:30)
A 13-ast aztán egyértelműen a saját hülyeségem miatt ettem meg. Túlságosan is siettetni akartam a bevágást és egy arra alkalmas helyen be is csaptam jobbra. Mint később kiderült a ketteszöldet túrtam abban a hiszemben, hogy ligetesben járok. Kész csoda, hogy ekkora hibával megúsztam, bár lehet a többiek is hibáztak itt. A jó vétel mindenesetre az lett volna, ha elmegyek egész az útelágazásig. (hiba: 2:00)
Mondhatni, hogy teljesen elkészültem ekkorra az erőmmel és még fejben is megzuhantam a sok hibám miatt. Ekkor eléggé átértékeltem magamban a mai versenyt és már csak az forgott a fejemben, hogy nem számít mi volt eddig. Menni kell, nem feladni egy másodpercre sem és minden átmenetben csak arra koncentrálni. Ennek meg is lett az eredménye a következő pár átmenetben, mert a 14-est és 16-ost megnyertem és a 15-re se mentem rosszat, csak épp frissítettem egyet közben.
A 17-re aztán már kijött, hogy szétcsúsztam és a futás átmenetben kaptam rendesen, majd a 18-ra már megint hibáztam. Túl korán vártam a pontot és bevágtam előbb, pedig simán kiszúrta volna a szemem, ha megyek még 10 métert. (hiba: 1:00)
A 19-es közel volt, a 20-as pedig könnyű. Csak a fizikai állapotom miatt kaptam itt arányaiban sokat. A 21-es nagyjából rendben ment, leszámítva, hogy a dzsungelharchoz sem ártott volna némi erő. Ekkor megláttam a pontról kifutni Fecót, amiből tudtam, hogy majd negyed óra a hátrányom hozzá képest és sejtettem, hogy ez már csak nőni fog.
Rögtön a 22-est jól meg is ettem. Futottam Kelemen Detti után, ami abból a szempontból jól ment, hogy felértem rá, viszont az iránnyal már gondok voltak és még csak nem is kapcsoltam egyből hol lehetek. (hiba: 2:00)
A szenvedésem itt újabb fokozatba lépett. Ha nem csapatversenyről lett volna szó, akkor itt álltam volna rá a sétára, sőt ha nem fontos versenyről lett volna szó, akkor akár fel is dobtam volna olyan cudarul éreztem magam. A pontra azonban egész jól odataláltam némi bizonytalankodás árán. Itt megláttam Kovács Robit és ebből azt a következtetést vontam le, hogy ronggyá vernek az ellenfelek. Valamiért az volt bennem, hogy legalább 10 percet kaptam már tőle eddig. Rohantam is ész nélkül és persze nem számoltam még a töltéssorokat sem. Egyel korábban megálltam keresni és csak egy nagyobb bénázás után indultam tovább. (hiba: 2:00)
A 25-ös végre simán jött, majd a 26-os is, ám a 27-re elnéztem valamit és túlfutottam a ponton. (hiba: 1:30)
A 28-ra annak ellenére jól mentem, hogy a pontról nem sikerült jól lejönni és ha már arra mentem igazán útbaejthettem volna a frissítőt. A következőre aztán szintén nem igazán hibáztam, de bizonytalankodás volt benne rendesen. (hiba a két pontra: 0:30)
Már alig láttam ki a fejemből és futni is alig bírtam, így egyenesen kifutottam az útra és azon erőltettem a haladást. Ha nem is gyorsan, de azért haladtam. A 31-re már láttam Foreszt, majd utol is értem. A 32 előtt pedig Kovács Ádámmal találkoztam és olyannyira szét voltam csúszva, hogy mit sem törődve azzal, hogy legnagyobb ellenfelünk egyik emberéről van szó megkérdeztem, hogy az én pontomra megy-e. Meglepő módon válaszolt, de nem az én pontom kellett neki. Közben magamban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad én bizony felveszem Ádám tempóját és bejövök vele a célba.
Már csak olyan hülye célokkal bírtam magam haladásra bírni, hogy "ha bejövök vele mi nyerünk, ha nem akkor ők" ultimátumokat intéztem magamhoz. Szerencsére ebből nem lett hiba, mert időben leváltam Ádámról és megfogtam a 32-est. A pont után nem sokkal megint egymás mellé értünk és ekkor már a gyűjtő következett. Nem mondom azt, hogy ész nélkül rohantunk, de nekem ekkor kifejezetten nagynak tűnt a tempó, főleg az eddigiekhez képest. Mikor láttam, hogy nem megy el tőlem Ádám, akkor már fogalmazódott meg bennem a következő gondolat: "Aki előbb bejön, annak a csapata nyer!"
Ennek megfelelően aztán rohantam a gyűjtőhöz és hajr
áztam ahogy csak tudtam és be is jöttem Ádám előtt. Apró szépséghiba, hogy így is 17 perccel megvert, ám csapatban mi nyertünk!
Országos Csapatbajnokság 2008 - MEAFC a bajnok Gyurikát még be kellett ordítani a célba, de végül megvertük az ETC-t és mivel a Pécsieknek becsúszott egy hibapont mi lettünk a bajnokok!
A saját teljesítményemmel mindazonáltal nem vagyok elégedett. Hibáztam összesen 16,5 percet, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag alig találtam be az erdőből. Fizikálisan a pálya felét sem bírtam és alig vonszoltam néhol magamat. Egyetlen pozitívum, hogy nem adtam fel és küzdöttem minden másodpercért.
Ha nem is ennek, de Fecó és Doma jó futásának meglett az eredménye. Megérte mind a 112 perc küzdelem.

Összesen 16km, 122:37

Térkép, részidők

ROB döntő 14. hely – Tiszaliget

Nem mondhatni, hogy vérmes reményekkel álltam a Rövidtávú OB döntője elé, de szerettem volna egy olyan futást összehozni, amivel elégedett lehetek a jelen körülmények között.
Úgy gondoltam, hogy pontot megcsípni már igazi bravúr lenne, de a mezőny első felébe kerülni reális elvárás lehet.
Bemelegítésnek a 37 fokban való töltésen fel-alá rohangálás jutott és én most sem éreztem magam frissnek a rajt előtt. Azt szerencsére meg tudtam nézni a többiek merre kezdenek, így a térkép felvételekor már csak futnom kellett.

Rövidtávú OB 2008 - Döntő - Szolnok-Tiszaliget

Az egyes pont simán jött, majd a kettes is, de valahogy folyamatosan a kapcsolatot kerestem a térképpel. Túl sokat néztem a szimbólt és szinte szerencsém volt azzal, hogy rátaláltam a pontokra és mindig jófelé jöttem ki.
A hármasra aztán el is néztem az optimális útvonalat, mert felesleges volt kimenni az egyik kapun, majd visszajönni a másikon. Túlságosan is a vörössel berajzolt átjárókra koncentráltam. (hiba: 0:04)
A 4-es rendben volt, majd az ötösre is jól mentem egész pontközelig. Persze így utólag jobb lett volna talán délről kerülni mindent, hisz úgy a pontfogás is simább lett volna és menet közben sem kellett volna annyit kerülgetni, de időt mégsem ezzel buktam, hanem azzal, hogy szimbólt vizslatva elrohantam az 5-ös pont mellett. (hiba: 0:10)

Rövidtávú OB 2008

Nem nyugodtam meg ekkor sem, sőt a szimbóllal is ugyanígy vacakoltam és a hibám megismételtem a 6-os pontra is. (hiba: 0:10)
A hetes már szépen jött és a nyolcasra is rárobbantam az átjáróra, majd onnan jól fogtam a pontot. Állítólag itt nyitva volt az átjáró egyenesen amivel 10mp-et lehetett volna nyerni, de ezt a részidők alapján senki nem játszotta meg, ráadásul szabálytalan is lett volna. (rendezőknek szerencséje van, hogy nem játszották meg páran)
A 9-es pontra csak a bokám féltettem, no meg térképeztem, de így is meglep, hogy ennyivel kikaptam. A 10-es aztán már jó futás volt, de nem lett ez se hibátlan. Egyrészt talán a táborba be, majd kifutva lehetett volna nyerni pár mp-et, másrészt először bele akartam rohanni a kerítésbe a pontra menet és csak idővel kanyarodtam rá a megfelelő ívre. (hiba: 0:05)
A 11-es ponton nincs mit szépíteni, mellémentem simán. (hiba: 0:04)
A 12-es látszott, már a pontról, majd úgy tűnik nem találtam meg a megfelelő csapást a 13-as pontra. Nem hibáztam semmit, mégis 11mp-et kaptam Lenkei Zsoltitól.
A 14 kicsit bokaféltős volt, de kifejezettem jól bírta a lábam, majd két futós átmenet jött, amit jól megoldottam. Hiányérzetem csak a 17-es miatt van, mert ott a jobbra lejtő gátoldalban nem mertem rendesen futni a jobb bokámmal. Bírta és nem volt semmi gond, de nagyon bennem van a félsz.
A két rövid átmenetben minden stimmelt és a kerülőt is jól megnéztem előre. A strandon aztán már valahogy a futás is egy fokkal jobban ment, jött sorban a z összes hátralévő pont, így az utolsó 9 pontban nem hagytam egy másodpercet sem.
Összességében maradt 33 másodperc a mai pályában, amivel nem igazán vagyok elégedett. A pálya elején valahogy nem voltam ráhangolódva a versenyre és még a futás sem ment jól azon a részen. A pálya 2. felére aztán már összeállt a kép, de ez a végső eredményen már nem sokat javított.

Rövidtávú OB 2008

A 14. hely (12. magyar) persze reális eredmény és elmondható, hogy ma ennyi volt bennem, de nem vagyok elégedett. Egy sprinten nem lehetetlen a hibátlan futás és elvileg akár a 8. helyre is oda lehetett volna így érni.
Nagyon azért nem bosszankodok. Holnap OCSB, ahol már sokkal inkább fontos az eredmény!
 
A szolnokiak egyébként jó versenyt rendeztek. Nem volt semmi számottevő malőr és a terepek adottságaiból kihozták a maximumot. Sőt, a terepválasztás is szerencsés volt, magyarul a ROB-ból kihozták amit lehet.
 
Összesen 8km, 38:40
 

 

Rövidtávú OB selejtező 2008 – Szolnok

Kicsit tartottam a mai naptól, de egyben úgy voltam vele, hogy nincs veszítenivalóm. A nyaralások kicsit megzavarták a felkészülésemet és a nyári kihagyás után sem sikerült még eléggé összeszedni magam, de azért a délelőtt során az egyértelmű döntőbe jutás volt a célom.
Úgy gondoltam, hogy olyan fél perc hiba akár már kiesést is jelenthet, így az fel sem merült bennem, hogy ne fussak maximum közeli tempót.

Rövidtávú OB 2008 - Selejtező

A bemelegítés kb. 2,5km lett amiben volt már 6 repülő is, de nem éreztem úgy, hogy jól menne a futás.
Többiekkel ellentétben én a korai rajtidőm miatt nem tudtam a kerítésen át megnézni az egyes pontunkra érkező futókat, de azért hiba nélkül fogtam, akárcsak a kettest. A hármasra egy picit agyaltam merről kerüljem a játszóteret, amin buktam egy keveset. (hiba: 0:02)
A négyesre pusztán kicsit jobban figyeltem, majd az ötösre már megint nyomtam. Nyomtam volna, de már itt se ment. A 6-os simán jött, de a pontra befelé és kifelé egy lánnyal kerülgettük egymást.
A 7-es pontra menet hiba volt átvágni a kapualjon át, mert a kerítések kerülgetésével lendületet és így időt is veszítettem. (hiba: 0:03)
A 8-as pontra büszkén mentem, mivel tudtam, hogy tavasszal már jártam ott, mikor a terepet felmértük, majd a 9-es pontot szépen megettem. Az útvonallal semmi gond nem volt, de valahogy a pont helyzete nem rögzült és a szimból nézegetés miatt nem jutott idő a térképre pillantani. Ahelyett, hogy a mégis a térképre néztem volna inkább körbenéztem és meg is láttam egy pontot. Az én pontomat, de már a 10-est. Vissza a 9-re egy pillanatnak tűnt, de tudtam, hogy itt bizony pont annyi mehetett el, amennyit már kritikusnak éreztem előzetesen a bejutást illetően. (hiba: 0:30)
A következő 2 pont könnyen jött, majd a 12-re megint futni kellett volna. Ez nem ment, de a 13-as legalább közel volt, majd jött az újabb rohanás. Ez a részidők alapján egész jól sikerült, mert csak 5 másodpercet kaptam Ádámtól.
A 15-ös pontra aztán megint bevállaltam egy felesleges kerítésmászást, pontosabban csak egy láncot kellett átlépni, de ahhoz túl fáradt voltam, hogy lendületből átugorjam, így időben buktam vele. (hiba: 0:03)
A 16-os rendben jött, majd a 17 is, de megint bennmaradt pár másodperc, mert a dombon feleslegesen másztam át. (hiba: 0:02)
Következő 2 átmenet csak a futásról szólt és szenvedtem is rendesen. A 20-as rendben volt, majd a 21-re a kerülés mellett döntöttem és ezt rosszul tettem. Szemben neki kellett volna menni a bozótnak, vagy ha már kerülök, akkor balról kerülni. (hiba: 0:10)
Kicsit elkészültem az erőmmel is, de innentől a célig már csak az hátráltatott ezen túl, hogy arra figyeltem ki ne törjem a bokám.
Célbaérés után még elmentem levezetni és futottam egy szűk kilométert.
Összesen maradt benne 50 másodperc hiba, ami egy ilyen sprinten nagyon sok. Ha az egy nagy hibám kimaradt volna akkor sem lennék teljesen elégedett. Talán ha 10 mp maradt volna benne összesen akkor lennék elégedett, hisz annyi már szinte a szerencsén is múlhat.
A bejutás mindemellett egész simán összejött. Majd 1 percre volt az első kieső hely, de másik selejtezőcsoportban ez nagyon necces lehetett volna.
 
Összesen 8km, 37:24
 

 

SELEJTező

Most nagyon összetörtnek kellene lennem, de nem vagyok az. Valahogy éreztem előre, hogy ma ez nem fog menni, de azért bízva a csodában elindultam. Azon túl, hogy egész héten nagyon nem ment a futás a bokám vacakolásától is tartottam, hisz az Éjszakai OB befutóján kiment és még 1-2 napig éreztem utána.
Ennek ellenére elindultam, gondoltam végigküzdöm a hétvégét lesz ami lesz. A pálya első 4 átmenete úgy is ment ahogy vártam. Szenvedősen, küzdősen a bokámat féltve, de valahogy haladtam. Az 5-ös pontra menet aztán már a nyiladékon megbicsaklott a bokám egy teljesen ártalmatlan szituációban. Szinte teljesen egyenletes volt a talaj, csak épp jobbra lejtett. Úgy tűnik már ez is betesz a lábamnak.
A pont előtt aztán megint kiment, de már jobban és innentől már nem is lehetett futásnak nevezni, amit műveltem. Kicsit be is hibáztam emiatt az ötös pontra, majd a 7-es volt az igazi szenvedés. Lefele alig bírtam futni, fölfele pedig eleve nem ment.
Tulajdonképpen hiba nélkül leküzdöttem a pályát, de közben már máson járt az agyam. Először megfogalmazódott bennem, hogy ha nem jutok döntőbe, akkor nem fogok elindulni. Aztán ahogy haladtam előre és már a teljesen ártalmatlan részeken sem tudtam rendesen futni – például egy völgy aljában lankásan lejtő szakaszon – úgy határoztam el, hogy akármi is lesz én nem indulok délután. Akkor sem, ha döntőbe jutok valahogy. Sőt a váltót is lemondom, hisz aligha lendítenék így a csapaton. Magyarul leselejteztem magam a selejtező közben!
Persze ettől aztán még annyira se ment jól a futás, mit előtte, hisz már nem volt miért küzdeni sem, de ez már nem sokat lassított rajtam. Olyan 30-40 másodperc hiba maradt csak az egész pályában, szóval ezen nem múlt volna semmi. 6 perccel kaptam ki és első kieső lettem, igaz 2 percre a 8. helytől.
Befutás után rögtön megbeszéltem Bocival, hogy én a váltót is kihagyom, lemondtam a Hungária Kupát is, végigszurkoltam a döntőt és közben beszéltem pár emberrel a bokámról.
A terep, térkép és a pálya szerintem nagyon jó volt, no meg a körítés is. Ellenben ezek a nyúlfarknyi térképek döbbenetesek. Inkább nem is kommentálom. Előbb az Éjszakai OB-n és erre most is…
 
Szívem szerint holnaptól nekiállnék résztávozni, hogy szeptemberre jó formában legyek a Sprint OB-ra. Rekortánon, aszfalton, sőt a sima erdei utakon sem volt bajom a lábammal, szóval edzeni tudnék. Sokan viszont azt mondták, hogy inkább hagyjak ki pár hetet teljesen, hátha attól rendbejön a bokám.
Nem tudom mi legyen, mert teljesen leállni nem tudnék. Valamit kellene csinálni a futás helyett, de biciklim nincs, úszni (uszodában) nem szeretek.
Azthiszem alszom még egyet erre.
Most megint nagy az elhatározás bennem, hogy rendberakom magam. Muszáj lesz, mert magam előtt a földet nézve, rettegve minden lefelétől, kőtől és faágtól nem lehet élvezni a tájfutást. Illetve lehetne, de az már csak tájkocogás lenne és egyelőre nem arra vágyom.
Szeptemberig tuti nem tájfutok, csinálom a bokatornát nem csak úgy ímmel-ámmal, mint eddig és nem csak pár hétig. Hagyok időt a lábamnak, hogy rendbejöjjön, mert érzem, hogy amit az elmúlt lassan 2 hónapban csináltam az használt. Használt csak éppen mindig "tájfutni kellett" és mindig meghúztam a jobb bokámat a teljes gyógyulás előtt. Múlt héten már csak 20 méter hiányzott, hogy gond nélkül letudjam a pályát. Több hét volt mire ilyen állapotba került, de ezek szerint még ez is kevés volt egy kicsit! Hát most elhatároztam, hogy kivárom amíg teljesen rendbejön!
 
Összesen 8km, 300 szint, 50 perc

 

Éjszakai OB – 4. hely

Igyekeztem alaposan ráhangolódni a versenyre így például még a bokámat is jó előre, még otthon leragasztottam.
Célom az volt, hogy nagyobb hiba nélkül és ép bokával teljesítsem a versenyt, de abban azért bíztam, hogy az igen foghíjas mezőnyben ez simán elég lesz a pontszerzéshez.
A rajt előtt még volt egy kis malőr a lámpámmal, mert az aksi sarujához csatlakozó rövid kábeldarabot otthon felejtettem, de szerencsére Gyurika gyorsan kisegített.
A rajba nagyrészt sötétbe kocogtam ki és még egy kis plusz kört is rátettem, így kb. 1,5km-t melegítettem, plusz természetesen a bokámat elég alaposan.
Kicsit meglepett, hogy ilyen közel van az egyes pont, de biztonságit fogva nagyon hamar jött, majd ugyanígy a kettes is. Előbbit kicsit felfelé húzva, utóbbit, alulról ívelve fogtam. A hármas pont sem volt nehéz, de az úton felfelé futva nagyon nem ment a futás. Zsibbadtam és alig haladtam. A pontot aztán a kisösvény által megvezetve a másik kisösvényre kiérve simán fogtam. A nem túl jó részidőmben biztos szerepet játszott, hogy az útvonalat terveztem a 4-es pontra, de aztán könnyen lehet nem sikerült jól választani, mert alaposan kikaptam a hosszú átmenetben. A 9-es pontot is szépen megnéztem magamnak, majd a pont előtti nyiladék kereszteződésig sem volt semmi gond, a nagy aljnövényzetet leszámítva, de a pont aztán nem villant be amint kiértem a bozótfoltból. Egy kisebb kört is leírtam, mire végül meglett és itt értem utol Péley Danit, aki viszont úgy tűnik nem akart bolyozni, mert nem nagyon jött. (hiba: 1:30)

Éjszakai OB - Brennbergbánya

Az ötösre próbáltam tartani az irányt és figyelni a domborzat apró változásait, de végül mikor éreztem, hogy a távolság megvolt nem láttam a pontot. Kis bizonytalankodás és forgolódás után aztán kiszúrtam felettem. (hiba: 0:40)
Kicsit tartottam a 6-os ponttól, mert nem akartam az aljnövényzetes nyiladékon felfutni a hegyre és így kicsit lutrinak éreztem az útvonalam, de szerencsére kiszúrtam a keresztbe tartó ösvényt és azon pár métert lefelé futva az oldalról csatlakozó nyiladék is meglett, így pedig a pont is. Nem igazán értem miért kaptam itt így ki, de mondjuk gyors tuti nem voltam a szedresben, mert Péley Dani is felfutott rám.
A lefelében próbáltam balra tartani, hogy az útelágazás előtt érjek ki, de ez nem sikerült, ráadásul a lámpát is lerántotta a fejemről egy ág. Elindultam jobbra az úton, de úgy 30 méter után kapcsoltam és átvágtam balra. Jobbra próbáltam figyelni a ligetes foltot és mikor úgy véltem látom bevágtam a pontra, ami jött is rendben.(hiba: 0:30)
Nem akartam belefutni a dzsuvába, így a patakmederben indultam tovább, majd az egyeszölddel jelölt fenyvesen át futottam ki az útra, hogy aztán tőlem jobbra a dzsuvával érjem el a pont apró völgyét. Az aljnövényzetet ugyan sikeresen mocsárnak néztem a térképen, de ennek ellenére azért sikerült megfogni a pontot. Persze a kicsit kacskaringós útvonal miatt nem mentem túl jó időt. (0:30)
Sikerült túlságosan magasra másznom a 9-es pontra menet, így belecsúsztam az irtásba és ami nagyobb baj volt nem tudtam kiverekedni magamat belőle. Az ösvényen futás helyett végzett dzsungelharc nagyon nem jött be és még Péley Dani is felfutott rám. (hiba: 2:00)
A 10-es és a 11-es rendben jött. Nem sikerült ugyan direktbe rárobbannom a pontokra, de alapvetően nem nagy ívekkel meglett mindkettő. Ezen a részen mindenesetre estem-keltem.
Jó kis útfutás jött, aminek a végén magabiztosan vágtam be, majd jól elbizonytalanodtam, mint tavaly a Szentendre kupán ugyanerre a pontra menet. A pont meglett gyakorlatilag egyenesen, de itt tuti nem stimmel valami a domborzatábrázolással. A rövid átmenet olyan simán ment majdhogynem érzésre, hogy még magam is meglepődtem rajta.
Úgy döntöttem nem kerülöm meg az irtást és ez elsőre nagyon rossz döntésnek tűnt, mert beleragadtam rendesen. Gondoltam lesz, ami lesz most már nem fordulok vissza és a patakmederben küzdöttem lefelé, mire jó sokára feltűnt, hogy balra már nem az a nagy dzsuva van, mint korábban és át tudtam vágni az útra. Persze ha a térképet kicsit jobban megnéztem volna, biztos akkor is feltűnik a kétfajta sraffozás közti különbség. Innen azonban meglepően jól fogtam a pontot, amiben azért sokat számított a tavaly ugyanitt szerzett tapasztalat. (hiba: 2:00)
A 15-ös pont eléggé érzésre jött, majd a 16-ra már tudatosan a töltés tetején mentem. A térképcseréhez a szalagozáson nem volt olyan egyszerű kiérni, de azért nem sikerült elrontanom, majd a 17-es is egyből jött kicsit alulról ívelve.
A fölső útvonal mellett döntöttem és megint megtapasztaltam, hogy a lábaim nagyon nem mennek. Nem tudom mostanában hogyan futottam rekordot a fölfelékben, mert itt alig bírtam megfutni egy nem is túl meredek szakaszt. A pontot fentről könnyűnek tűnt megfogni, ám a korábbiakkal ellentétben nagyon nem akart bevillanni, így csak 5 méterre alatta állva vettem észre. (hiba: 0:20)
Egyenesen nem vállaltam be a hegyet, így balról kerülve a már ismert úton simán jött a pont, pontosabban a pont előtti ösvény és azon Fecó, mint a gyorsvonat. Ez igencsak mellbevágott, mert úgy éreztem alapvetően nem megyek olyan nagyon szörnyen. Összesen 7:30 maradt a pályában eddig, de ezt akkor 5 percnek sem éreztem és Fecó pedig 12-vel ment utánam. Persze nem hagyhattam elmenni, így utána eredtem. Elég nagy volt a váltás a saját tempómhoz képest, alig bírtam követni a lefelében és a térképpel is csak felületes kapcsolatom volt. Sajnos az ösvényt elvétettük és kicsit túrtuk a dzsuvát, én meg igyekeztem nem lemaradni Fecóról. Nem is tudom pontosan hogy verekedtük ki magunkat a völgyig. Az útvonalat azért innentől már hozzávetőleg sikerült lekövetni. Nem is értettem nagyon miért arra megyünk, de jobbnak láttam nem lemaradni Fecóról. (hiba: 0:30)
Nézegettem már a pont előtt merre lenne érdemes menni a 21-es pontra, de én is csak arra jutottam amit Fecó választott, vagyis nekidurrantani a hegynek. Ez nálunk abból állt, hogy Fecó gyalogolt fölfelé hátracsapott kézzel, én meg gyalogoltam utána erőltetett tempóban. Néha már akár bele is kocoghattunk volna a részemről, de előre menni nagyon nem akartam. Inkább utolértem magam a térképezésben, de ennek ellenére mikor felértünk az úton futott tempóban hamar kikészültem és csak azt figyeltem a pontig, hogy le ne maradjak Fecóról.
A 22-est aztán sajnos megkotortuk és persze itt sem nagyon tudtam semmit hozzátenni a tájékozódáshoz. (hiba: 0:40) 
A 23-as pontra aztán a lefelében majdnem elvesztettem Fecót a szemem elől. Egyszerűen nem tudtam
és nem mertem úgy futni lefelé az úton, mint Fecó. Szerencsére síkon sikerült kicsit felzárkóznom, hogy aztán az erdőben már közel kerülve Fecóhoz érjek be. A térképre épp csak annyit tudtam ránézni, hogy konstatáljam a feladat nehézségét, de ehhez képest Fecó csontra kikapta a pontot. A 24-es csak egy nagy rohanás volt, ahol persze én megint csak a lemaradás ellen küzdöttem, majd a 25-ös átmenethez is csak annyit, hogy jó lesz alulról az úton. Lehet pont ezért a pontot nem sikerült kikapni, mert elfutottunk felette. (hiba: 2:00)
A 26-ot balról ívelte Fecó, így én is, majd a faluban rongyolás során is ő ment elől, egész a 27-es pont utánig, amikor kicsit megembereltem magam és előre mentem. Szerencsére nem sikerült elrontanom és Fecó előtt fogtam a gyűjtőt, méghozzá úgy, hogy megnyertem az átmenetet.
A befutón is toltam és mikor jobbra be kellett menni a fűre kiment a bokám.
Ez azért alaposan letörte a kedvem, így a végén. Már azt hittem megúszta a bokám a futást, mikor a legvégén, 30 méterrel a cél előtt jól megrántgattam. Persze ezt a pár métert már letudtam, de ez igazán nem hiányzott a mai napból.
Meglepetésemre a Fecótól kapott 12 perc ellenére 4. helyre jó volt az időm. Persze ehhez kellett sokak távolmaradása a Jukola miatt és többek szerencsétlen futása. Ha mindenki itt van, akkor lehet ez a futás még a pontszerzésre se lett volna elég.
A 10:40 hiba ellenére az eredménnyel elégedett vagyok, mert nem lett volna reális előrébb végezni. Ha Fecó nem ér utol, akkor még a 4. helyre is csak bravúrral érhettem volna be. Nagyrészt azért egyedül futottam a pályát, így talán nem lehet rámsütni a ragacs jelzőt és persze nem csak én futottam bolyban, hisz Szajkó Csabival gyakorlatilag váltottuk egymást Fecó társaságában. Ő a 17-es pontig, én pedig a 19-estől futottam Fecóval.
Persze azért sajnálom, hogy a dobogó nem jött össze, de így utólag kielemezve ennyi hibával és ilyen pocsék fizikai állapotban ennek is örülök. Utoljára 2 éve a Középtávú OB-n voltam ilyen előkelő helyen bajnokságon.
A verseny amúgy egész jó volt, persze hozzátéve, hogy kissé erőltetett volt egy ekkorka térképre rátekerni a pályákat, ráadásul úgy, hogy a tavalyi Szentendre Kupa Ausztrián majd az egészet bejárta a mezőny akkor is indult része.
A bokám sajnálom leginkább, ami ugyan nem tűnik vészesnek, de ezek szerint már megint nem haladtam előre semmit a gyógyulás útján. Most van egy hetem rendbetenni az OB-ig.
 
Összesen 15km, 600 szint, 112:30
 
Térkép1(majd ha visszakapom), térkép2, részidők

Hosszútávú bajnokság – Sok hiba, 2 bajnoki pont

A mai Hosszútávú Bajnokságon nem tűztem konkrét célt magam elé, csupán szerettem volna kihozni magamból a maximumot, vagy legalábbis megközelíteni azt. Verseny előtt vagy 20 percig ragasztgattam a lábam. Egyrészt a bal lábamon a cipő kidörzsölte sebet ragasztottam le, másrészt persze a jobb bokámat. Elég szorosan sikerült leragasztanom és nem kevesebb, mint 5 réteg leukoplast került rá.
Bemelegítésnek nem futottam valami sokat, összesen úgy 1km lehetett, ellenben a bokám bemelegítésére ezúttal bőven szántam időt. Előttem öcsém indult, így túl sok segítségre nem számíthattam a befogásából. Előtte Pelyhe Dini ment, utánam pedig Létra.
Nem szeretem, ha befognak, de abban biztos voltam, hogy Létra utol fog érni. Felmerült bennem, hogy majd elfutok vele ameddig birok, de inkább nem is agyaltam ezen. Gondoltam majd eldöntöm az adott szituációban.
A rajt után a jobbról vezető útvonalat választottam, megkerültem a házat és átmásztam a völgyön. A pontot felülről jól megfogtam, de nem voltam valami gyors a sok keresztbe dőlt fa miatt és így utólag jobb lett volna alulról menni. (hiba: 0:10) Hamar elszörnyedtem, hogy milyen erdőbe is jöttünk. Nem épp a kedvencem az akác.
A kettesre aztán inkább kerültem egyet balról és nem vállaltam be egyenesen, ráadásul éreztem is, hogy nagyon nem megy jól a futás.
A hármasra eléggé adtam magát az útvonal és rendesen meg is tudtam futni. A pontra menet megláttam öcsémet fölfelé mászni és tudtam, hogy már a pontról jön ki. Alig tudtam utolérni az öcsémet, de a 4-es pontra már előtte értem, majd nyomtam is tovább a következőre. A fölfelében kicsit elfogyott a lendületem, rendesen bele is kellett gyalogolnom, de öcsém még így is gyorsan lemaradt. Ádámot leszámítva a részidőim alapján itt még jól tartottam magam és ezt futás közben is éreztem.

Hosszútávú OB 2008 - Patca

A 6-os pontra menet egy helyen visszacsapódott a bokám, de ez azon kívül, hogy kellemetlen volt nem okozott gondot. A pont előtt viszont elbizonytalanodtam, előbb azt hittem a fölső letörésnél futok, majd mikor kiderült, hogy az alsó nyiladékon mentem hirtelen korrigálni akartam, pedig csak pár métert kellett volna előre fölfelé húznom a ponthoz. Így viszont csináltam egy karikát fölöslegesen. (hiba: 1:00)
Mivel már a ponton láttam Pelyhe Dinit, így fellelkesültem, hogy ez egész jól megy nekem még az utóbbi hibám ellenére is. Az útvonalra viszont nem figyeltem és bevállaltam egyenesen. Ebben az volt a gáz, hogy bukdácsolhattam át az árkokon, ráadásul nem tudtam kiolvasni a térképe pontközelben és lementem a völgybe a pont előtt nem sokkal. Ha fent maradok a peremen még 20-30 métert már meg is lett volna a pont. Így viszont estem egy hatalmasat, jól beverve a bal térdem és 1 percig járni is alig bírtam, nemhogy futni. Egyszer csak megjelent Létra és felmászott a hegyoldalba. Szép lassan Dinivel mi is követtük és mivel Létra azon nyomban le is rohant a hegyről, így lemaradtunk tőle. A pontot persze ekkor már megtaláltuk, de nem voltam valami boldog. (hiba: 2:00)
A térdem még igencsak fájt és óvatosan tudtam csak lefutni a hegyről, de ennek ellenére vaktában Létra után indultam és mellé is mentem a pontnak balra. Gyorsan korrigáltam, de egy ekkorka átmeneten ez is nagy hiba. (hiba: 0:30)
Eléggé kapkodósan futottam itt, mert a 8-as pontnak is mellémentem és már a rétet látva korrigáltam csak, így Dini mindig utolért. (hiba: 0:20)
Próbáltam lehiggadni a sok hiba után és ez sikerült is, mert rendben jött a 10-es, majd másztam is fel a hegyre. A fölfelében mikor egy ág a térdemre csapott megint élesen éretem a fájdalmat, de ez hamar elmúlt. Viszont a térdemre nézve eléggé elszörnyedtem, ugyanis az elég rendesen vérzett még mindig. Olyan 10 centi átmérőjű körbe tiszta vér volt a bozótom. Átmentem az egyik réten, a völgyön, majd a másik réten és sajnos nem a tájékozódásra koncentráltam. Minden lépésnél éreztem, ahogy a véres térdemen húzódik a bozótnadrág, no meg a futást is erőltettem. Bevágtam az erdőbe és a völgy tetejénél futottam el. Igyekeztem jobbra korrigálni, jött a kis ösvény, majd kiértem végre a nagy útra is. Elindultam rajta balra és vártam, hogy bevághassak a pont felé. Nagyon nem akart jönni a völgy, ezért bevágtam korábban és ekkor már láttam is. Befutottam a bal oldalába, de ekkor meg az oldalvölgyek nem akartak jönni. Már nagyon sokat mentem mire elértem az oldalvölgyeket, de még így se stimmeltek a dolgok és mikor végre megfogtam egy pontot meg se lepődtem, hogy nem az enyém. Térképeztem kicsit és mentem tovább, majd mikor láttam, hogy nagyon nem stimmel semmi elindultam lefele. Átmásztam a völgy túloldalára és próbáltam visszakövetni hol és mit rontottam el, hogy végre kiderítsem hol lehetek. Azt gyorsan kizártam amit előtte fél percig hittem, miszerint a rét utáni első völgy oldalában vagyok, hisz az útra némi felfelé futást követően kiértem. Ekkor esett le, hogy a 25-ös pont környéki völgybe csúszhattam be. Meg is néztem a 25-ös kódját és bizony az volt az a pont, amit megfogtam. No ekkor lettem csak igazán elkeseredett, mert iszonyat nagyot hibáztam és még mászhattam vissza a szomszéd völgybe. Szerencsére legalább ösvényen és föntről a pont is egyből jött. Ekkorát nem tudom mikor hibáztam utoljára. Ilyen hatalmas párhuzam hibát megenni nem nagy dicsőség. (hiba: 9:00)
Kicsit megtörve toltam tovább, gyorsan letisztáztam magamban, hogy nem szabad feladni és rendben meg is fogtam a 12-es pontot.
13-ra menet nagyon nem ment a futás, ráadásul pontközelbe még hibáztam is egy kicsit. Oldalról érkezve a pont fölé húztam. (hiba: 0:20)
A 14-es rendben jött, majd a 15-ös is. 16-ra nem akartam elkövetni azt a hibát, hogy végigbukdácsolok az oldalvölgyön, ezért azonnal lerohantam a völgy aljába és onnan fogtam a pontot hiba nélkül. A pontról kifele jövet aztán jött a meglepetés: öcsém jött be éppen a pontra a rét felől. Megrökönyödve kérdezte mi van velem, én meg csak azt tudtam mondani, hogy eltévedtem. 🙂 Persze gondolom a térdem miatt is kérdezhette ezt ilyen kétségbeesetten.
A 17-es pontra kicsit bizonytalanul mentem le és még láttam is öcsémet a pontról kimászva. (hiba: 0:10)
Gondolkoztam egy nagy jobbra kerülő útvonalon, de aztán inkább nem vállaltam be egy ekkora kerülőt. Fölfelé futva volt időm gondolkozni és fejben mélypontra kerültem. Tudatosult bennem, hogy öcsémet a 3. pontra már megfogtam és ezek után a 16-os ponton újra. Tudtam, hogy rengeteget veszíthettem, de még ha mellette kocogok akkor is jobban jártam volna, hisz most legalább friss lennék. Kezdett nehezen menni a fölfelé futás, törni a cipő és még nem értem el a 40%-nál lévő frissítőpontot sem. Azért a pontot megfogtam hiba nélkül, de az ú
tvonalam nem volt jó, mert alulról többen nagyon megvertek a részidők alapján. (hiba: 0:30)
Elérkezett az első hullámvölgy. A sok fölfelét nem tudtam megfutni, kezdtem elveszíteni a kedvem és nem jól futni akartam, csak haladni előre. A pont előtt a rétre kiérve elbizonytalanodtam, nem tudtam melyik rét volt előttem és jobbra kezdtem húzni, majd ezt korrigálhattam és végül Pelyhe Dinivel szembetalálkozva mentem be a pontra. (hiba: 1:30)
Dini utolérése már nem vágott úgy fejbe, mint Árpika másodszori megfogása. Próbáltam rá felfutni, ami sikerült is még a 20-as pont előtt. Próbáltam lendületből tovább futni, de ez csak arra volt jó, hogy a 21-re egy nagyobb kerülővel menjek és bizonytalanul ereszkedjek le a ponthoz. Ráadásul még a bokám is megbillent egy kicsit, de szerencsére ez még csak intő jel volt és nem okozott gondot. (hiba: 1:00)
Kicsit óvatosan és erőtlenül, de legalább hiba nélkül fogtam a 22-est, majd ugyanilyen elgyötört tempóban a 23-ast. Fejben nem voltam valami erős ezen a részen, kezdtem belefásulni a futásba és nem küzdöttem eléggé. Ezen csak rontott a következő átmenet, mert a 24-es előtt kiment a bokám, pontosabban csak megrántgattam a szalagjaimat és némi sétára kényszerültem. A 25-ös átmenet volt a pálya mélypontja és egyben legnagyobb hullámvölgyem is itt volt. Tört a cipő, bal térdem újra kezdtem érezni, jobb bokám éreztem, ráadásul a ragasztás is kezdte nagyon elszorítani a talpam. Mindezek mellett már kellőképp fáradt is voltam és veszni látszott a reménye is, hogy pontszerző hely környékén beérjek. Átküzdöttem magamat a völgyeken, megfutottam óvatosan lefelé az utat, majd a mocsarat jobbról kerülve felmásztam a 25-ös ponthoz, amihez nem túl szép emlékeim kötődtek. Majdnem 5 percet kaptam ezen az átmeneten, pedig 1, max. 2 percnél többet itt nem lett volna szabad fizikálisan kapnom Ádámtól.
A 26-os pont még ugyanilyen szenvedősen telt, de legalább benyomtam 2 pohár vizet. Itt is kaptam 2 percet Ádámtól, szóval nem nagyon haladtam.
A hosszú átmenet elején még tartott ez az agonizálás, majd a fölfelé után utolért Bogya Tomi. Úgy gondoltam nem nagyon fogok tudni vele elfutni, de azért megpróbáltam ritmust váltani. Ez sikerült is, de hamar átvágott Tomi az egyik irtáson, én pedig a bokám miatt sem mertem ezt bevállalni. Amúgy sem tűnt logikusnak az útvonala, így mentem tovább a magam útján. Elkönyveltem magamban, hogy Tomi is lerakott, de a tempóból maradt valami és mikor a következő felfelében megláttam Morandini Viktort, akkor éreztem, hogy azért most megint haladok. Bokám sem éreztem ellentétben a szűk fél órás ezt megelőző szakasszal, így a 27-es és a 28-as pontot is lendületből fogtam és már-már élveztem a futást. Hát még mikor Bogya Tomi újra hátbacsapott. Végre nem én értem utol valakit 2x, hanem engem értek többször utol. Simán elfutottam vele a 29-es pontig, majd itt megint más útvonalat választottam. Nagyon nem hiányzott volna egy oldalazás jobb lábbal a völgy felé, így maradtam a völgyben és a pontot megint Tomi előtt fogtam, ráadásul Forrai Mikit is utolértem.
A 31-es pontra nekem túlzottnak tűnt az alsó kerülő, ezért bevállaltam előre, de a többiek nem jöttek utánam. A pontra érve kiderült, hogy nekik volt igazuk, mert éppenhogy láttam Mikit kifutni a pontról. (hiba: 0:30)
Innentől próbáltam felfutni Mikire és néha még Bogya Tomi háta is bevillant, de nem sikerült. Eleve nem voltak túl közel, így nekem is kellet tájékozódnom, másrészt fizikálisan nem ment jobban. A pontokat megfogtam hiba nélkül és szerencsére az utolsó pontra menet is letettem a hegy megmászásáról. A célba úgy értem, hogy küzdöttem, ahogy bírtam, ilyen szempontból a célom sikerült elérni, de mégsem vagyok elégedett. A 9. hely 2 bajnoki pontot ér, mert Bogya Tomi és Krejci nem számít bele a pontversenybe. Ennek azért örülök, de a futásommal nem vagyok elégedett. A végén hajtottam ugyan, de volt majd 1 óra, mikor mélyponton voltam és nem tudtam kellőképp küzdeni, ráadásul a lábam sem volt az igazi, bár nem ezen múlt. Mint ahogy a térdem felszakadása sem számított sokat. A hibákba ezek nyilván közrejátszottak, hisz elterelték a gondolataim, de a hiba attól még az enyém. Másik futó, rossz idő és millió más dolog is elterelheti a gondolatom. Technikailag nem nagyon foglalkoztam előzetesen ezzel a versennyel és úgy egyáltalán nem fordítottam erre figyelmet. Pont ez volt a legsúlyosabb hiba a mai napban, ha a hibák nincsenek, akkor lelkileg se török össze annyira a pálya közepén, hogy minimum 5 percet benne hagyjak futásban. Természetesen a legtöbbet mégis maguk a hibák jelentik, hisz 17 egész percet hagytam a pályában és ami a legszörnyűbb, hogy volt egy 9 perces hibám. Ott szó szerint elvesztem az erdőben. Egy technikailag alapvetően könnyű terepen ez nemcsak rengeteg, de egész amatőrnek érzem magam tőle.
Nem tudom mit lehetett volna kihozni ebből a napból. Ha minden tökéletesen alakul, akkor Gyurika lett volna még talán verhető, de kár ezen agyalni. Előttem 20 perces űr van, szóval egy erős közepes futással sem lennék előrébb.
A 7. magyar lettem, ami azt jelenti, hogy már többet tudok felmutatni idén, mint a tavalyi évben összesen. Ez leginkább a hazai mezőny gyengeségét jelenti. Úgy érzem az eredményesség szempontjából értékelhető teljesítmények Dénes Zolinál, azaz 20 perccel előttem érnek véget. Aki utána jön az már csak a futottak még kategória, így én is.
Elkeseredett viszont nem vagyok. Futottam egy keményet, szereztem 2 bajnoki pontot. Bokám nem tökéletes, de használható és kicsit magamnak is megmutattam, hogy érdemes nem föladni. Ha nem vet vissza semmi komolyabb sérülés, akkor lesz ez még jobb is!
 
Összesen 28km, 1000 szint, 203 perc
 

Feladtam!

Feladtam!
Bemelegítés közben nagyjából minden rendben volt. Terminátor cipőm egész jól viselkedett. Rosszabbra számítottam.
Jól leragasztottam mindenhol a lábam és így futottam ki a rajtba.
A pályán aztán nagyon nem haladtam, nagyon furcsa volt a cipő, de azért ez még nem lett volna gond. Előbb hibáztam egy nagyobbat, majd Maki utolért 4 perccel. A 6-os pontra menet, mikor már a pont is látszott kiment a bokám. A cipő megtartotta, szóval ez még szinte semmi nem volt, de nekem fél percig annyira fájt, hogy csak sétálni tudtam. Újra nekikezdtem futni és a 7-es pontra meg is fogtam Makit. Ekkor már nagyon nem mertem futni és el is kezdett távolodni. Újra megbillent a bokám és a cipő ugyan simán megakadályozta a komolyabb sérülést, de megint sétára kellett lassítanom. Még egyszer nekiindultam, de mikor fölfelé is újra megtörtént mindez, akkor feladtam.
Lekocogtam a célba, még megfogva az utolsó pár útbaeső pontot, de ez sem esett jól. Nagyon kellett a bokámra figyelni és még így is többször megbillent kissé.
A cipőn nem múlt semmi. Megtartja az ember bokáját, bár ezzel a leukoplast is így van. A baj csak az, hogy nekem már sokkal hamarabb fáj a bokám, mint ahogy a cipő, vagy a ragasztás tartana. Így nem lehet tájfutni. Egyszerűen megoldhatatlan, hogy minden lépésről tudjam hogyan teszem le a lábam.
Érdekes, hogy elszakadt az egy réteg leukoplast, amit csak azért ragasztottam a lábamra, hogy ne törjön fel a cipő. Ezek szerint azért jól megbillenhetett a bokám.
Így most nincs értelme erőltetni a versenyzést. Jól döntöttem, hogy a 8-as pont előtt visszafordultam.
Mivel aligha lesz gyorsan jobb a bokám, így az idei versenyeket is lemondtam.
Most 2-3 hétig pihenek. Elegem van mindenből, leginkább a vacak bokámból. Futok, amit futok. Az se érdekel, ha 0 kilométer lesz a következő 3 hét.
Utána viszont indul az alapozás.
A bokám? Szerintem pár hét alatt rendbejönne magától is, már amennyire most ősszel rendben volt. Azért ha lesz rá lelki erőm, akkor elkezdem újra erősíteni és nyújtani.
 
Összesen 8km, 200 szint, 50 perc

OB selejtező és terminátor cipő vásárlás

A mai nap nem sikerült valami jól.
Nincs is kedvem sokat írni róla. A bokám vacakolt az egész pályán. Komolyabban háromszor ment ki, de tovább tudtam menni. Olyan fél percig kellett sétálnom mindig, mire újra futni kezdhettem.
Azért küzdöttem végig, de szörny volt úgy futni, hogy csak arra tudtam koncentrálni, hogy jó helyre tegyem a lábam. A térképpel és a körülöttem lévő tereppel alig tudtam foglalkozni, így hiba is egész sok csúszott a futásomba.
Ha ma nem selejtező lett volna, akkor biztos feladom. Így végigküzdöttem és bejutottam, de mivel tisztában vagyok vele, hogy holnap ezzel semmire nem megyek, így drasztikus lépésre szántam el magam. Vettem egy terminátor cipőt. Remélem ez a magasszárú Jalas megfogja majd holnap kellően a lábam és nem is töri teljesen fel a lábam és akkor talán elérhetek valami elfogadható eredményt.
Sima szögesben tuti nem mennék végig, sőt most úgy gondolom, hogy akár komolyabban meg is sérülhetnék.
Sajnos a 2 héttel ezelőtti bokakimenés komolyabb volt, mint hittem. Edzeni tudok vele, versenyezni viszont nem igazán.
 
Összesen 13km, 400 szint, 79:47

Rövidtávú OB Döntő

A selejtező alapján igazolva láttam, hogy bozótruhában és szögesben indultam, így ezen délután se terveztem változtatni. A két futam közötti időt valamilyen oknál fogva igen rövidre vették a rendezők az elit kategóriák számára, ráadásul több dologgal borzolták a kedélyeket. Nem elég, hogy a befutó űrülten cikázott, de még egy átfutó pontot is csináltak, ami önmagában nem lett volna baj, de a nézőtéren keresztül húzták meg az útvonalat lépcsőn felfelé. Az elit versenyzők bemutatása kissé nevetséges volt, gondolom a többiek se voltak rá kíváncsiak, de az is tuti, hogy ebből nem tudta meg senki ki-kicsoda.
A karanténba korán kizavartak minket és most igyekeztem többet melegíteni, mint délelőtt, ami végül 3km lett. Pelyhe Dini mögött és Pelyhe Dani előtt indultam, ami önmagában egész jónak mondható. Azért az 1 perces indítási időköznek nem örültem, hisz ennyi hátránnyal még valaki simán szerepelhet jól. Nem tudom miért kellett a 2 percet lecsökkenteni 1-re. Kitárgyaltuk a többiekkel a szimbólt, amiben valamiért nem volt jelölve a kötelező útvonal az átfutónál. Ezen felbuzdulva valaki viccesen meg is jegyezte, hogy ha nem sikerül neki a verseny, akkor emiatt majd megóvja. Ezen felül a fedett részek jelölésével nem értett egyet Foresz. Szerinte rosszul jelölték, de engem ez nem izgatott, mert úgyse nagyon van idő egy sprinten szimbólt nézni. Arra azért jó volt, hogy az egyes pont szimbólját jól megjegyezzem.
Skanzen - ROB Döntő térkép A rajtban már nézegettem merre futnak ki az emberek és viszonylag jól lehetett látni, hogy a kerítés mellett kell majd felfutni. No a szöges cipőt pont emiatt választottam és csak reméltem, hogy nem lesz nagy dzsuva a kerítés mellett.
Megdöbbenésemre, mikor már a kordonok közt által láttam, hogy Pelyhe Dini nem megy fel a kerítés mellett, így a rajt pillanatában én is úgy vettem fel a térképet, mintha akkor kellene döntenem. A térképről aztán már látszott, hogy csak Dini nézte el az útvonalat és már másztam is fel a kerítés mellett. Rendben is volt minden, haladtam az optimális útvonalon, fordultam be a ház mögé és láttam onnan Dinit kifutni velem szemben. Mikor a ház végéhez értem és fordultam volna rá a pontra nem értettem hol a fedett rész. Valami pajtára, vagy hasonlóra számítottam a délelőtt alapján és persze a rajtban nézegetett szimból alapján is.
Benéztem a ház mögé, majd fordultam vissza értetlenkedve. Persze ekkor már láttam, hogy be lehet menni a ház alá és meg is láttam ott a pontot. Szentségeltem egy nagyot és kb. idáig tartott a versenyem érdemi része. Ki voltam akadva a versenyre és ezt a pontelhelyezést olyan szinten nevetségesnek találtam, hogy innentől minden gondolatom azon járt, hogy egy szar versenyen vagyok. (hiba: 0:15)
A kettes aztán rendben jött és megint szembetalálkoztam a kapuban Dinivel, ami egyrészt azért arra sarkallt, hogy megpróbáljak felfutni rá, másrészt viszont idegesített, hogy csiki-csuki pontok vannak és ráadásul mindig kerülgethetjük egymást.
A hármasra aztán jött a teljes képzavar. Kikanyarodtam az udvarból jobbra, majd automatikusan mentem balra, amerre már korábban megválasztottam az útvonalat. Igen ám, de közben térképeztem és valamiért egy kanyart elfelejtettem. Csak az volt bennem, hogy bevettem a jobbkanyart és mintha az épületeken keresztül szeretném a pontot fogni ugrottam is be balra. Hirtelen nem stimmelt semmi és azt se tudtam hol vagyok. Mire rájöttem, már a sövény volt tőlem jobbra, így hiába nézegettem nem találtam megfelelő helyet, hogy visszajussak az aszfaltra. Persze még egy térképre nézés elég volt ahhoz, hogy felmérjem meg is lehet kerülni a sövényt és innen már egyenesen meglett a pont. Ehhez képest nem is kaptam olyan sokat ezen az átmeneten. Akkor nagyobbnak éreztem a hibát. (hiba: 0:20)
A négyes aztán rendben ment, amiben csak az volt a gáz, hogy közben átszaggattam egy dzsuván és a pontról lefele érkező Dinivel megint szembetaláltam magam. Magamban még röhögtem is, hogy már megint csiki-csuki pont.
Lefelé aztán nem néztem meg elég jól a térképet és az ötös előtt túl korán bevágtam, ezáltal mászhattam át a nagy metsződést. (hiba: 0:20)
Átfutóra menet - Hátam közepére kívántam az egészet Az átfutóra ennek következtében már teljesen meggyötörten érkeztem és nem dobott fel, hogy bemondták a 40 másodperces hátrányomat és a talán 9. legjobb részidőmet. Ez rövid fejszámolás után tudatosította bennem, hogy szinte az utolsó helyen állok. Apám drukkolása ezek után kifejezetten idegesítően hatott. A lépcsőn felfutás se tetszett, ráadásul a végén nem lehetett rendesen a ponthoz férni a bokor miatt. Itt aztán megint csináltam egy útvonal-választási hibát, mert jobbra jobb lett volna menni, majd a pont előtt is bizonytalankodtam és még meg is fogtam egy rossz pontot. (hiba: 0:10)
Nem volt tökéletes az útvonalam a 9-es pontra, de még mindig jobban jártam azoknál akik jobbról próbáltak meni és nem vették észre az áthatolható kerítést. (hiba: 0:05)
A 10-est szintén megettem, mert már a következő átmeneteket néztem és a ház sarkához vártam a pontot. (hiba: 0:05)
A következő két átmenet aztán rendben jött, de ekkor már megláttam Pelyhe Danit és ez nem dobott fel. A 13-as pont persze megint egy házban volt, amivel csak az volt a gond, hogy én már megint azt hittem, hogy valami pajta alatt lesz, de ezúttal már fel voltam készülve és hiba nélkül rohantam be a házba.
A következő 3 átmenetben nem volt gond, ráadásul Pelyhe Dani is előttem futott. Annyira már nem mozgatott a verseny, hogy észnékül utána vessem magam, így szép lassan kezdtem lemaradozni.
A labirintus pont meglepett. A selejtező után gondolkoztam, hogy bemenjek és felderítsem az esetleges sekkeket, de végül úgy döntöttem, hogy ennyire nagy őrültséget senki nem csinál, hogy ebbe pontot tegyen. Egyszerűen túl komolytalan gondolatnak tűnt. Tévedtem. Teljesen szabályosan megnézhettem volna a pontot és 20 másodperc hibától kíméltem volna ezáltal meg magam. A labirintusba menet naná, hogy nem bírtam kiolvasni a térképet és csak a jellegfát néztem, no meg azt, hogy Pelyhe Dani hol fordul balra.
Éppen hogy csak láttam, de mikor én is befordultam ugyanott, akkor nem stimmelt a dolog. A fa jobbra volt, de előtte volt egy bazi nagy kerítés, így átmentem egy másik átjárón, gondolván, hogy hátulról biztos oda lehet menni. Egyszercsak megláttam a pontot és az villant át az agyamon, hogy már megint rosszul olvastam ki a térképet és nem is a jellegfa a pont, hanem tőle pár méterre valami más. Ez a gondolt azonban nem tartott tovább egy fél másodpercnél, mert rögtön megláttam még 4 pontot. Térképnézés, majd vissza ugyanarra, amerről bejöttem és körben megfogtam a pontom. (hiba: 0:20)
Mi ez a sok pont és hogy jutok át a falakon? Nem lettem nyugodtabb ettől az esettől és csak az érdekelt, hogy jussak k
i a labirintusból, így nem vettem észre, hogy délre ki is lehet futni belőle falmászás nélkül. Befutottam az egyik udvarba és mikor láttam, hogy nincs kiút, akkor a falmászás mellett döntöttem. Azt tudtam, hogy nem szabálytalan, de semmiképp se akartam falat mászni, mert az ilyen ugra-bugrálások még nem estek jól a bordámnak. Hát a felpattanás nem volt valami gyors a falra, ráadásul még az oldalam is bevágtam, így pár 10 másodpercig éreztem, miért nem akartam falramászni. Mire az erdőbe értem már eszembe se jutottak a bordáim. Épp azzal voltam elfoglalva, hogy megpróbáljam kiolvasni a térképet, mikor megláttam a pontot. Majd még egyet és még egyet… Áhhhh! Már megint Trail-O pontok. Teljesen kész voltam és az első gondolatom az volt, hogy nem is folytatom a pályát. Leülök, vagy elmegyek futni a környező hegyekbe, de a célba nem is megyek be. Eközben a térképet néztem és mivel rájöttem, hogy az én pontom már megint pár méterrel odébb van elindultam arra, közben pedig szóltam Pelyhe Daninak, hogy itt a pont. Bár aztán lehet a Dini volt az, mert a fejemből nem láttam ki. (hiba: 0:25)
Elkezdtem tolni, hogy ha már Dani elé kerültem, akkor ne tartsam fel és rendben oda is találtam a ponthoz, csak épp előtte 2 méterrel volt egy fal. Nem tudom mi értelme volt mögé tenni a pontot, de nagyon nem tetszett, hogy oda-vissza mászhatok át rajta. Ezúttal már óvatosabb voltam, de a bordáimnak így sem esett jól átjutni a falon.
A 20-as pontra még sikerült túlfutnom ráadásként pár méterrel. (hiba: 0:05)
Innentől a célig már nem volt gond, de a befutó őrültségével még meg kellett küzdeni, amit nem erőltettem, mert eszembe jutott milyen volt délelőtt és nem akartam a mai napot azzal tetézni, hogy kitöröm a bokám.
Totál idegesen értem be a célba. Majd felrobbantam és nem magamra voltam kiakadva. Ezt a bajnokságot valami perverzió által vezérelve cirkuszi mutatvánnyá züllesztették a rendezők. Úgy éreztem magam, mint egy bohóc, akire rákényszerítették a szerepét.
Szinte minden pont arról szólt, hogy megszívassák a versenyzőket. Nem hittem el, hogy mennyit szívtam a pontok 5 méteres körzetében. Egy sprintnek nem erről kellene szólni. Csali pontok (Trail-O), házba betett pontok, no meg a labirintusban kavarás és a sziklafal mögé 2 méterrel tett pont. Az 1km-es levezetés alatt csak tovább hergeltem magam és
Bohóc bajnokságnak neveztem a ROB-ot.
Ha azt vesszük melyek az IOF által meghatározott pályakitűzési szempontok a rövidtávú versenyek esetében, akkor azthiszem teljesen jogos a kritikám. Ezt amúgy az MTFSZ is átvette és ha jól emlékszem a tájoló is lehozta.
 
Idézet az IOF szabályzatának a Rövidtávú versenyekre vonatkozó részéből:
"Finding the controls should not be the challenge; rather the ability to choose and complete the best route to them."
Magyarul:
"Az ellenőrző pontok keresése ne legyen kihívás; inkább a legjobb útvonal kiválasztása és teljesítése."
 
No ezzel az idei ROB szöges ellentétben állt. Odatalálni a pont 5 méteres körzetébe pofonegyszerű volt, ám ott mindenféle furmányos trükkökkel szívatták a népet. Ez a bajnokság így szerintem egy vicc volt.
Mindemellett persze a feltételek mindenkinek azonosak voltak és a hibáimat, ezáltal az eredményemet saját magamnak köszönhetem. A többiek meg tudták oldani a feladatot, én pedig nem. Még csak azt se mondhatom, hogy nem erre számítottam, mert előre idegenkedtem ettől az OB-tól pont ilyen dolgok miatt. No meg persze a leversenyzett terep miatt is.
Az összes hibám 2:05 lett, amivel ugyan még mindig fényévekre lett volna a dobogó, de egy jó futással biztos motiváltabb lettem volna.
A 14. hely egyértelműen csalódás, kb. annyival jobb az idei éjszakai OB futásomnál, mint az 1 hely különbség.
Mindegy. Túlvagyok ezen az OB-n. Előtte se érdekelt nagyon, lassan utólag is túl kellene tennem magam rajta.
Mindenesetre amennyire tetszett a tavalyi ROB, annyira nem tetszett az ide.
 
Azért még ide kívánkozik, hogy a Szentendre mindig kitesz magáért versenyrendezés szempontjából. A Térkép most is jó volt, a pontok a helyükön voltak, rengeteg plusz szolgáltatást nyújtottak, próbálták látványosra csinálni a versenyt. Kaptunk friss térképet a verseny után, rengeteg ajándékot osztottak és sorsoltak ki, kultúrált volt a célhely…
Ezzel máskor sincs baj, sőt… Túltesznek szinte mindenkin a körítést illetően.
Engem az zavar, hogy a lényeg viszont háttérbe szorul. Én azért szeretek versenyre járni, hogy tájfussak. Ehhez egy jó terep kell egy jó térképen, jó pályával. A többi nem igazán érdekel, bár nem árt ha van, de az csak plusz.
Ehhez képest most is és általában is a Szentendre versenyein strandolhatunk, meg minden csak épp a pálya megy olyan helyen, amit a hátunk közepére se kívánunk. A Skanzenbe tuti nem megyek el mégegyszer, de a Szentendre Kupa Ausztriára jövő hétvégén igen. Úgy gondolom ott pont a lényegen lesz a hangsúly, hisz az osztrák terep állítólag nagyon jó.
 
Összesen 8km, 100m szint, 39:26
 

ROB selejtező – Skanzen – Szentendre

Nagyon nem vágytam erre a bajnokságra, de azért vagyok annyira fanatikus tájfutó, hogy még így is elindultam rajta.

Selejtező térkép - Szentendre - Skanzen

Az előjelek nem voltak túl jók, hisz a tegnapi Gokartozást még elég rendesen éreztem magamon, de a bemelegítés közben már éreztem, hogy nagy gond nem lesz. Az oldalamat kicsit éreztem ugyan, de a 2km melegítés végére már nem zavart.
Az egyes pont rögtön megtréfált, mert őszintén szólva azt is alig bírtam kiolvasni a térképből, hogy a kerítés melyik oldalán lesz a pont, nehogy azt, hogy még valami kutyaól mögé is el lesz dugva. Két méterre álltam meg a ponttól és kezdtem el forogni, mielőtt észrevettem a bóját. (hiba: 0:10)
A kettesre rossz felől kerültem a kerítést és az épületet. (hiba: 0:05)
A hármastól a hatos pontig aztán minden rendben volt, csak rohanni kellett. A hetes aztán kis dzsuvatúrás volt, ahol kifogtam magam elé Horváth Imrét, így meglehetősen visszafogott tempóban ereszkedtem lefelé, majd a patak után is kerültem kicsit. Lehetett volna jobb útvonalon is menni a lefelében. (hiba: 0:10)
Arról a pontról jövökA 8-as pontra menet aztán nem sok térképet néztem, túl is mentem a ponton, ráadásul átmentem az áthatolhatatlan kerítésen. Ezért ki kellett volna, hogy zárjanak, hisz ilyet nem lehet még akkor sem, ha a kerítés csak 10 centi magas, mint ebben az esetben. Nem hiába utálom a sprintet és vallom, hogy tűzzenek ki olyan pályát, hogy a versenyző a leggyorsabb útvonallal ne legyen szabálytalan. Ezt a szabályszegésemet persze csak utólag vettem észre, de már a két verseny között is felmerült bennem, hogy lehet ott nem lehetett volna átmenni. (hiba: 0:05)
A 9-es rendben ment, de itt elszörnyedtem azon, hogy miket művelnek velünk. Totál értelmetlen átmenet jött a 10-es pontra. Semmi értelme nem volt az átmenetnek, hisz nem lehetett benne útvonalat választani. Az egyetlen kérdés az volt, hogy szabálytalankodsz-e vagy sem. Előttem is másztak fel a falon, ami itt nem is volt kicsi, de én inkább körbementem. Nem tudom minek szándékosan kísértésbe vinni a versenyzőket, de ez ennek mintapéldája lehet.
A 11-es pont rendben jött és már nézegettem a következő átmenetet, amit végül meg is próbáltam egyenesen, de mikor láttam, hogy egész sűrű az erdő és lefelé nincs is messze az aszfalt, akkor leugrottam az útra. Nem a legjobb útvonalon vágtam fel, de azért a pontfogással nem volt gond. (hiba: 0:10)
Innentől a célig nem hibáztam semmit, így nyugodt voltam a bejutást illetően, ami aztán simán meg is lett.
Az összes hibám 40 másodperc volt, ami egy selejtezőben simán elmegy és még ebben a nem megszakadós tempóban is sima bejutást jelentett.
A verseny viszont továbbra se tetszik. Azt kaptam, amire számítottam, de ez nekem nem tetszik. Nem elég, hogy azt kell figyelnem, hogy ne menjek át áthatolhatatlannak jelölt falakon még a pontos is el vannak dugva.
Levezetésnek futottam 2km-t.
 
Összesen 7km, 100 szint, 36:45
 

Egy selejtező betegen

Reggel úgy ébredtem, hogy egész jól érzem magam, így nem volt kérdés, hogy a selejtezőn elinduljak-e.
Jó idő volt, így nem aggódtam és szép lassan készülődtem a versenyre. Mikor a rajtba indultam elkezdett szemerkélni az eső, de pillanatok alatt abbahagyta, pedig már épp kezdtem elgondolkozni, hogy kell-e ez nekem.
Nem törődve az égi jellel aztán elindultam és kikocogtam a rajtba. Egész jól ment a futás, bár a víz kegyetlenül dőlt rólam.
A pályán aztán már közel sem ment ilyen jól, rögtön az egyesre bizonytalankodtam, majd a négyesre hibáztam is egy jó percet. Innentől elég szenvedősen ment a dolog, ráadásul egy baromi nagy felhőszakadás is elkapott. Itt már kezdtem bánni, hogy elindultam és kicsit úgy éreztem, hogy a sors nem akarja, hogy én ezen a hétvégén versenyezzek. Hibázgattam aprókat, de leginkább a futás nem ment, de valahogy nem is volt lelki erőm erőltetni a dolgot.
A pálya végén aztán már csak a futás nem ment, de ez már nem osztott nem szorzott. A 39:02 még nem is olyan rossz idő ahhoz képest, hogy mire számítottam. Két és fél percre voltam a bejutástól és kb. annyit is hibázhattam, de igazából ez nem érdekelt. Egyértelmű helyzet alakult ki, ami alapján a döntőn és a váltón sincs értelme indulnom. A célban egyáltalán nem esett az eső, míg én a pályán áztam. Úgy tűnik mostanában egy külön őrangyal figyeli minden lépésem és tesz keresztbe ahol csak tud.
A pályát nem elemzem, mert nincs miért. A térképet nagyon nem éreztem, végig bizonytalan voltam, ami gondolom a betegség miatt is lehetett, de ilyen fizikai állapotban értelmetlen volt küzdeni. Ezzel a futással legalább kiderült, így nem sajnálom kihagyni a váltót.
Tavaly 4. voltam a Középtávú OB-n, idén kimarad és a váltón se fogok tudni küzdeni azért, hogy javítsunk a tavalyi 4. helyünkön. Remélem a fiuknak sikerül holnap. Bocival most biztos csak erősödtek.
Estére már rosszabbul éreztem magam, a hőemelkedésem is visszatért, de azért azt nem hiszem, hogy ártott volna a mai futás.
 
Összesen 9km, 300 szint, 49:02
 

Éjszakai OB 2007 – Herend

Nem túl szép időben vártuk az Éjszakai OB kezdetét. Herend felől mikor felfelé mentünk nekem tetszett a terep, nem tűnt vészesnek az aljnövényzet, de az eső az szemerkélt, majd miután felértünk a Hajag-tetőre és megnéztük a célt már szakadni is elkezdett.
Egy keveset még mászkáltam, miközben megkérdeztem Düdü-t, hogy részt vehetnék-e a jövő hét pénteki válogatóversenyen, ami titkos helyszínen lesz 50km-re Budapesttől. Azt tudtam, hogy idén szóba sem kerülhetek, mint válogatott és nem is volt ilyen célom, de a közeli lehetőséget (én a Zuppára tippelek és ezt mondtam Düdünek is, amire nem reagált) nem akartam kihagyni és hátha még egy jót is tudok futni. Düdünek nagyon nem tetszett az ötlet, pedig már Gyurika is bekéredzkedett versenyen kívülre, de végül csak rábólintott. "Jó, de ígérd meg, hogy nem fogod zavarni a versenyzőket."
No ezen jót derültem, mert Düdü tudtán kívül már megint egy hatalmasat rúgott belém. Ismerem már, szóval nem veszem magamra, sőt még poénosnak is tartom, de másoknak is elejt ilyeneket Düdü és sokan kiakadnának egy ilyenen.
Hosszú ücsörgés következett az autóban, majd mindennel időben elkészültem és elindultam a rajtba, ami nem volt valami messze. Az eső már alig esett és a lámpám is teljesen rendben volt fullra feltöltött aksival, szóval bizakodva várhattam volna a versenyt, ám nem voltam meggyőződve arról, hogy nekem ma jól fog menni. A ködtől alig lehetett látni és a bokám miatt sem voltam nyugodt, ugyanis a medvehagyma alatt jó köves terepet jósoltak. Sajnos a sima stoplisomat hoztam csak magammal, pedig esős időben azért csak jobb lett volna a szöges.
Azért bizakodtam a versenyt illetően, de egy elcsípett bajnoki ponttal már teljesen elégedett lettem volna.Éjszakai OB 2007 - Herend - Térkép
A rajtban úgy döntöttem nem viszek plusz fóliát, mert elég vastag volt és én megfelelőnek véltem a vékony tasakot. Még a rendezők ajánlására megpróbáltam zsebretenni egyet, de végül inkább letettem erről is.
Az egyesre nem akartam kockáztatni és az aszfalton kerülve, kicsit már szinte hátulról fogtam a pontot. Ez bejött, mert nem hibáztam semmit, de úgy éreztem ez csak az elején férhet bele és később bátrabban kell mennem. A részidők alapján az útvonalam bőven jó volt, csak lehetett volna gyorsabban tolni.
A kettesre úgy gondoltam a pont előtti nyiladékra kicsit balrább érek ki és a rét végétől támadom a pontot. Ezzel nem is volt semmi gond addig, míg be nem mentem az erdőbe, de nem néztem elég precízen az irányt és így elcsúsztam kicsit balra, majd még tettem is egy karikát pontfogás előtt.(hiba: 2:30)
A hármas teljesen jó volt, bár kicsit bátrabban is mehettem volna be a pontra.
A 4. ponttól tartottam és ennek megfelelően az aszfalton elfutottam egy biztos pontig, majd onnan irányba próbáltam megfogni a pontot. Még lépést is számoltam becsülettel, de a fenyvesben már nem tudtam mit csináljak, mikor nem találtam telibe a pontot. Összetalálkoztam Ádival és még volt arra több ember, aki mind ezt a pontot kereste, de egyszerűen nem találtuk. Végül különváltam és kimentem a fenti útra és onnan visszafelé találtam meg a pontot, de még így is kellett, hogy valaki szóljon. (hiba: 4:30)
Felküzdöttem magamat az útra és nagy bosszúsan indultam az 5. pontra. Azt túlzásnak találtam, hogy teljesen körbe menjek, ezért átvágtam mindenen, viszont nem igazán értettem az utakat. Igazság szerint nagyon belementem a semmibe és mikor kereszteztem egy utat nem győződtem meg arról, hogy melyik az. Mivel utána elég sokáig nem jött semmi, így felmerült bennem, hogy a pontom feletti úton is keresztülmentem és az alattam lévő meredekebb rész tetején elkezdtem oldalazni. Persze még az út fölött voltam és erre azért lassan rá is jöttem, majd egy teljesen jó támadópontot találtam. Az utat keresztező apró szárazárok után ugyanis a rétcsík vége is megvolt, ahonnét úgy gondoltam már nem lehet elrontani a pontot. El lehetett és meg is tettem. Jó nagy hurokkal és jó lassan találtam meg a pontomat. (hiba: 6:30)
Már valami nagy kerülő, biztonsági útvonalon gondolkoztam, de azért csak bevállaltam az egyenes útvonalat a 6-os pontra. Eszembe se jutott, hogy kikapjam a pontot, de a pont mögötti kerítés nem volt olyan messze és úgy terveztem onnan visszapattanva gyorsan meg fogom találni a pontot. Teljesen jó helyen értem ki a kerítéshez, azonnal megvolt még a szedres aljnövényzetes rész is, de a pontot valahogy az istennek se találtam. Többször visszamentem a kerítés közelébe és mikor már nagyon nem találtam a pontot még az is felmerült bennem, hogy teljesen rossz helyen vagyok. Aztán valahogy csak észrevettem a pontot. (hiba:8:30)
No itt már baromira kezdett elegem lenni a futásból. Nem tudtam, hogy én vagyok a totál béna, vagy a térkép rossz. Néhol akkora köd volt, hogy csak a földet láttam magam körül és a tájoló volt az egyetlen támpontom, aztán kicsit odébb teljesen kitisztult a levegő. Ekkor már simán túlélésre mentem és próbáltam nem eltévedni.
A 7. pont hiba nélkül lett meg, mint utóbb kiderült Boci fényeinek is köszönhetően, mert a 8.-ra menet felfutottam rá. Persze ő 35-ben indult szóval nem tudtunk együtt futni, de jólesett fél óra után újra embert látni az éjszakában. Nem tudom miért kaptam ki ennyivel ebben az átmenetben, mert annyi volt csak a hibám, hogy korábban beugrottam kicsit az ösvényről, mint kellett volna. (hiba: 1:00)
Igyekeztem egész kicsit balra tartani az iránytól a 9. pontra, ami be is jött, mert csak kicsit volt jobbra a pont. (hiba: 0:30)
Persze ez összességében nem túl kifizetődő taktika, de úgy voltam vele jobb egy biztos kis hiba, mint egy lehetséges nagy. A tájolómat amúgy időszerű lenne lecserélni, mert a szelencéről teljesen le vannak kopva a vonalak, így rendesen levenni az irányt szinte lehetetlen vele. Nappal ez nem zavar, mert sose veszem le az irányt, de itt most többször levettem és ehhez mindig meg kellett állnom sétálni.
A 10-es könnyű volt a fölfelében, csak épp estem egy hatalmasat, majd a 11. se tűnt nehéznek, de nagyon nem figyeltem az irányra és a pontfogást is elrontottam. (hiba: 2:00)
A 12-es nagyon nem tetszett. Úgy tűnik vagy nem kaptam el a jó csapást, vagy a elhúztam jobbra, de csak nem értem ki a fehér erdőbe és egyszercsak megjelent Józsa Gábor, Vajda Kolos, Kiffer Gyuszi trió és ők is kavartak egyet amerre én, majd mögöttük fogtam végül meg a pontot. (hiba: 5:00)
Idáig nem volt senki, akivel futhatnék, innentől viszont elég gyilkos tempó következett. Nyomtam utánuk, ami a fölfeléket leszámítva nem volt lehetetlen, de amint erő kellett kezdtem szenvedni. A 13 és 14 jött is hiba nélkül, bár én csak követtem merre megyünk.
A 15-re menet a frissítőnél már majd kiköptem a tüdőm és meglepetésemre balra indultak a többiek az aszfalton. Én egyedül tuti szembe mentem volna, de azért Gábor és Kolos után eredtem. Kegyetlenül mentek lefelé és mikor végre bevágtak balra, akkor sem zuhantak úgy össze, mint én. Elkezdtem esni-kelni a meredek oldalban és pillanatok alatt feladtam a ragadást. Eleve túl laposan mentek, így inkább a saját utamat járva meredekebben kezdtem felfelé mászni. Gondoltam, hogy ha esetleg nem kapják ki a pontot, akkor még felérhetek rájuk, de ez nem következett be, pedig egyből jött a pont. Az útvonal miatt szerintem vesztettem egy keveset. (hiba: 0:30)
A 16-os szép komótosan, de hiba nélkül jött, majd a 17-re megint hatalmas ködben és ami még rosszabb jó sziklás talajon kellett menni. Kicsit balra tartottam, hogy az útra előbb kiérjek, majd a támadópont is meglett a rétnél. Azt hittem éppen a pontomhoz érek ki, de elcsúsztam jobbra és először nem tudtam merre keressem a pontomat. Nem voltam már valami gyors az ilyen hibázásokkor, így szép komótosan tettem csak helyre magam. (hiba: 4:00)
A 18-as valahogy könnyű volt, éreztem a domborzatot a sötét ellenére, de már nagyon lassan mentem. A 19-re menet megint összetalálkoztam Bocival és ő is ugyanarra a pontra ment, így beállt mögém. Már nem igazán működött a lámpája és először még azt se vette észre, hogy van ösvény a bozótoson keresztül. Kicsit jobbra mellémentünk, de elég hamar helyretettük magunkat. (hiba: 0:30)
A 20-as a házak felől ívelve biztonsági menetben egyből meglett, csak épp egy csomó szintet veszítettem és lassú is voltam. (hiba: 1:00)
Az átfutó pont nem volt nehéz, mert épp a parkoló kocsink hátuljától néztük még világosban, hogy hol is van, így az autó tökéletes támadópont volt számomra. Még hátba is csaptam KisDomát, aki épp itt öltözött. Ez a doboz amúgy tuti nem jól járt, mert se ez, se a következő részidő nem stimmel.
KisDoma vicsorít
A 22 és a 23 is egyből meglett, bár nem igazán tudtam már hajtani. Kicsit a kedvem is elment már korábban és itt se sikerült felpörögnöm és a kint töltött több, mint 2 óra se tett frissé.
A 24. és 25. pont is meglett nagyobb hiba nélkül, de mindegyik előtt megtorpantam és kicsit mellé is mentem. (hiba: 0:30 és 0:30)
A fölfelét már nem igazán volt erőm megfutni és még a hegy tetején lévő határkarónál is megálltam, mert a holnapi stekk ott virított rajta.
 
Hát nem vagyok elégedett ezzel a futásommal. Összesen 37:30 hibám volt, ami kegyetlen sok, ráadásul elég szánalmasan ment a futás is. Ugyan nem volt szerencsém a sorsolással, hisz Kovács Ádám és Lenkei Zsolti kisöpörték előttem az erdőt, így csak egy gyorsvonat érkezett fél óra hiba után hátulról, amivel meg nem tudtam elfutni, de azért ez nem volt annyira vészes verseny, hogy egyedül ne lehetett volna egy tisztesebb eredményt elérni. Ugyan még így is a mezőny első felében végeztem (15.hely), de magammal szemben azért jóval nagyobb elvárásaim vannak. Az minimum lett volna, hogy 2 órán belül beérjek.
Hibáimat elemezve már nem merül fel bennem, hogy a térkép miatt vesztem el. Sokkal inkább a magabiztosság és a tudatosság hiányzott belőlem. Elkövettem a szokásos hibámat, vagyis nagyon érzésre próbáltam tájékozódni és ez éjszaka ide vezetett.
 
Összesen 15km, 500 szint, 153:05