81 perces félmaraton lazán

Nem igazán illett a programomba a mai félmaraton, hisz a betonon futás mellőzése mellett döntöttem 2 hete, de a versenyre már korábban bejelentkeztem és végül nem is bántam meg, hogy indultam.
Bemelegíteni nem volt túl sok időm, ráadásul még a reggelit is éreztem kicsit, valamint a tegnap rosszalkodó derekam sem tűnt tökéletesnek. Aztán a bemelegítés egész jólesett. Bő negyed órát futottam, benne 5-6 repülővel, így már a pulzusomat is feltornáztam kicsit. Persze rögtön melegem lett, így nekiálltam vetkőzni, de rövidnadrág nem volt nálam, így maradt a laszteksz és a rövidujjú futófelső.
A tervem az volt, hogy nem hajtom szét magam és az első körben ennek megfelelően nem nagyon akartam 170 fölé engedni a pulzusomat. Olyan 175-176 környékéig szokott még jólesni a versenyeken a futás. Gondoltam ha már az első körben felszalad odáig annak küzdős befejezés lesz a vége.
Úgy kalkuláltam ehhez kerek 4 perces tempót kell majd futnom, így előirányoztam magamnak a 84 perces félmaratont, de azért megjegyeztem a többieknek (jelen volt a Mind System és a B&J kemény magja), hogy ha jól megy elfutók a leggyorsabb női versenyzővel.
A rajt után persze minden igyekezeten ellenére 3:30-ban ment le az első pár száz méter, majd igyekeztem visszavenni és 1km környékére be is állt a tempó olyan 3:45 körülre. Még igyekeztem volna tovább lassulni, de irreálisnak tűnt. Sorra mentek el mellettem az emberek, bár egyre kevesebben és egyre lassabban. Végül aztán besoroltam egy bolyba, amiben Vajda Zsuzsi is futott. Gondoltam a későbbi női győztes versenyző tempója végül csak jó lesz és már a Tatai Minimaratonon is tudtam nála kicsit jobbat futni, akkor pedig ma is ki kell bírnom a tempóját. Figyeltem a pulzusom és szerencsére még épp 170 alatt volt, néha érte csak el a 170-et. A tóparti sétányra kifutva aztán jött az enyhe hátszél és a tempó kicsit fokozódott. Az átlagunk 3:44-re is benézett, a pulzusom pedig 168-172 közötti tartományban ingázott. Ekkor komolyan elgondolkoztam azon, hogy mit csinálok. Már megint az lesz a vége, hogy féltávnál 175 fölé szökik a pulzusom és a második felét a félmaratonnak végig fogom küzdeni. Főleg a szembeszeles részeken.
Ehhez képest a füves szakasz némi megnyugvást hozott, az átlagtempó is ismét 3:45 lett és a pulzusom is visszanézett stabilabban 170 alá. A fordulónál aztán rögtön belassultunk egy kicsit, én pedig jobbnak láttam 3 fősre apadt bolyunkban előrébb menni és nem utazni a szélárnyékban.
Azt hittem a másik srác nyulazik Zsuzsinak, így nem nagyon akartam még nála is előrébb menni. A tempónk szép lassan esni kezdett és a célkapuhoz, azaz féltávhoz 38:40 körül értünk. Gondoltam, ha a tempó nem esik tovább az ekkor átlagnak látott 3:47-ről, akkor simán meglesz a 80 percen belüli idő és még csak nem is kell majd érte megküzdenem. Itt már nagyon jólesett a futás és inkább fordítva kezdtem gondolkozni, azaz a gyorsabb tempó járt az agyamban. Úgy gondoltam, majd a hátszélben újra begyorsulunk és mikor a nyúlnak vélt srác is eltűnt, akkor úgy döntöttem, hogy ez csak edzés és az lesz a tuti, ha Zsuzsival futom végig a távot.
Nem számítottam rá, de Zsuzsi tovább lassult és a hátszél sem lendített a tempón. Sokszor felmerült bennem, hogy ellépjek és akkor simán meglesz a 80 perc alatti idő, de végül végig maradtam. A szembeszélben igyekeztem a szélárnyékot biztosítani, de ez a nyulazás nem is olyan egyszerű, mint azt gondoltam. Hol eltávolodtam Zsuzsitól, hol úgy éreztem, hogy feltartom. Ekkor már 3:50-3:51 volt az átlagtempó, magyarul a pillanatnyi sebességünk nem nagyon lehetett 4 perces alatt. Fura volt így futni, hogy éreztem kilométerenként 10-15, de akár 20 másodperc is marad bennem.
A végén aztán az utolsó 500 méterre Zsuzsi nyitott egy hosszú hajrát én pedig természetesen mentem előtte, mellette. A 81 percből végül éppen kicsúsztunk, de ez nem igazán zavart. Ha a 80-ról maradunk le ugyanígy az már bosszantóbb lett volna.
Levezetésnek vagy 10-15 perc szünet után futottunk egy keveset Malonovits Józsival és Vajda Zsuzsival, amit én még a kocsihoz való elkocogással 2km-re egészítettem ki.
Jó volt ez a mai futás. Talán még soha nem futottam utcai versenyen ennyire jólesően és mégis egész lendületesen. Egy másodpercig nem kellett küzdenem a tempóért, éreztem, hogy sok marad bennem, de nem tudom pontosan mennyi. Az első kör tempóját egészen biztosan lazán tudtam volna tartani. Nem kezdek bele a tippelgetésbe, hogy mennyit tudtam volna ma. Nincs értelme, amúgy sem versenyezni jöttem és a sportban amúgy sincs ha.
A pulzusom az első kör elején volt a legmagasabb, majd a tempóval együtt szépen esett olyan 165-166-os szintig és csak a végén a hajrában ment fel ismét, igaz akkor egész 175-ig. Az átlag pulzusom, így 168 lett, ami nálam nem egy erős tempó, még edzésen sem. Az idén és korábban is minimum 175-ös átlaggal futottam az utcai versenyeket és azok már nem estek jól. Ellenben a mainak egyetlen másodperces sem esett rosszul, úgyhogy igen pozitívan látom a dolgokat.
Nem is tudom hogyan lehet, hogy sok terepen és lassan futott edzés után miként tudtam még gyorsulni is. Ezzel az idővel 14. lettem és egész sűrű volt az mezőny előttünk.

Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 168
Átlagtempó: 3:51

Összesen 26km, 107:31

Balatonszárszóról

Balatonszárszón töltöttük a napot és onnan mentem el futni este egy könnyűt. Nagyon nem esett jól a futás és még a dzsuva is nagy errefelé. Most is a dombok felé vettem az irányt, mint 2 éve ugyanitt, de ezúttal csak a völgyhidat akartam felülről megnézni. Már csak kb. 50 métert kellett volna ehhez megtennem, de az út véget ért egy kerítésnél a masszív 3-as zöldbe pedig ezért nem másztam bele.
Visszafelé aztán már egy dózerutat választottam a pusztában és a végén az utcákon fejeztem be az edzést.
A 10 repülő felrázásnak jó volt, mert utána már frissebbnek éreztem magam
 
Összesen 11km, 150 szint, 60:32

 

Balaton parti könnyű tizes

Munka után rohantam le a Balatonra, mivel Edit még ott nyaral és távolságban nem különbség, hogy Tatabányára, vagy Balatonszárszóra megyek a kocsival. Lent volt mindenki a strandon, így én is oda mentem, majd strandröplabdáztam úgy másfél órát és megmártóztam a vízben is. Mivel elmúlt 8 óra már az is felmerült, hogy ma ne fussak, de az már tényleg túlzás lett volna, főleg, hogy egy edzést már kihagytam a héten.
Már kezdett sötétedni, mire sikerült elindulnom. Nyirati Zsolti kocogott velem a vasútállomásig, majd onnan keletnek fordultam és a part menti bicikliúton futottam Balatonföldvárig, majd ugyanezen az úton jöttem vissza.
Egész jól ment a mozgás és tulajdonképpen élveztem is. Nem volt egy túl kemény terep a sík aszfaltút, de azért lekötöttek a part menti villák és a viszonylag sok ember. Az aszfalt ugyan nem tetszett, mert a lábam kicsit megérezte, hogy nem épp erdei úton futok, de azért jól ment az edzés. A mai napra nem is terveztem többet, így elégedett vagyok ezzel az edzéssel.
 
Összesen 10km és 49:45.

Strandröplabda ezerrel

Délután bevetettük magunkat a strandröplabda pályára és ott is ragadtunk este fél kilencig. Fogalmam sincs mennyit lehettünk ott, de úgy 4 órányit biztos játszottunk, de lehet többet is.
Ezek után már nem volt kedvem este kilenckor elindulni futni. A mai napra amúgy is könnyűt terveztem és egész nap mozogtam, így ha nem is ért fel egy rendes edzéssel, azért valamennyit csak számított az úszás és a röplabdázás.
Azért sajnálom, hogy megint kimaradt egy edzés.

Felfedeztem pár hegyet Balatonszárszóról

Ismét Balatonszárszóról indultam futni és nem nagyon reméltem induláskor, hogy normálisabb edzést össze tudok majd hozni, mert egész nap a strandon voltam, így eléggé elfáradtam, ráadásul le is égtem kicsit.
Egyenesen délnek indultam megkockáztatva, hogy nem jutok át az autópálya alatt, vagy felett, de szerencsére pont egy egész méretes viadukt alatt vezetett az utam, így 3km után már bent is voltam az erdőben. Masszív csalán és akácos határolta az utat, így ha erőt éreztem is volna magamban, akkor se mentem volna le az útról. Ezt úgy egy kilométerrel később gyorsan átértékeltem, mikor egy gyönyörű tölgyesbe értem, ahol még csak fű se nőtt olyan tiszta volt az erdő. Sajnos nem tartott sokáig, de ezután már élveztem a futást és reménykedtem egy újabb szép erdőfolt felfedezésében. Ismeretlen helyen futni mindig érdekes, főleg, ha az ember nem várt szép részeket lel.
Egy újabb tiszta erdőbe akadtam, amin keresztül is vágtam ám a túloldala már nem volt ennyire könnyen futható, így nem kísérleteztem tovább és maradtam egy nyiladékon. Itt már éreztem, hogy nekem a mai napra épp elég lesz, ha futok 15km-t, így visszafordultam.
Hazafelé még találtam egy plakátot, ami arra figyelmeztet, hogy ne tegyem be a lábam, mert az balesetveszélyes a vadászat miatt. Még jó, hogy tavaly őszre vonatkozott, így se nem lőttek le, se nem bírságoltak meg 50.000 Ft-ra. Mondjuk én azt azért sajnálom, hogy a vadászokat nem bírságolják meg szemetelés miatt.
Hazafele még tettem egy apró kitérőt, így egy gyönyörű rétre értem ki, ahonnét a fél Balatont beláttam, valamint a nagy épülő viaduktot. Kegyetlen szép hely, kár, hogy megettek a szúnyogok. Másfele mentem vissza, így egy újabb erdőn vágtam át, amiben egész sokat futottam.
Kicsit fáradtan, de jó érzésekkel fejeztem be az edzést.
 
Összesen 15km, 250 szint és 74 perc.

Balatonszárszóról egy könnyű tizes

Balatonszárszón nyaralunk, így egész nap elment a strandolással és a dögléssel, de késő délután szakítottam időt az edzésre. Végig aszfalton futottam, de legalább ismeretlen helyen és sikerült futás közben asztalt foglalnom egy étteremben a VB döntő idejére, így jól eltelt az edzés. Kinéztem, hogy holnap hol fogok tudni erdőben futni, remélem az autópályán is át fogok jutni és akkor egy jó edzést nyomhatok majd.
 
Összesen 46 perc, 10km és 100m szint.

Balatonudvari környékén

Balatonudvari strandról indulva futottam 10km-t.
Egy kis aszfaltúton futottam fel a Balatonfelvidék irányába, majd vissza. Odafele rögtön az elején kezdtem becsülni a triatlonosokat, mert nagyon nem ment a mozgás a délelőtt után, ami gyakorlatilag egybeért a futással is. Odafele nagyon rosszul esett és 26:36 lett, míg visszafele 23:30, de ez a lefele már jobban is esett.
Összesen a 10km alatt lehetett kb. 120m szint és 50,06 lett.

Öbölátúszás

Edit rábeszélt, hogy menjek el vele az Öbölátúszásra (Balatonfüred-Tihany) és én igencsak gondolkoztam, hogy elinduljak-e, mert soha nem úsztam még 1km-nél többet ez pedig 3,6km volt és még csak gyalogolni se lehetett benne. Végül aztán elindultam, de nem gondoltam volna, hogy ennyire kemény lesz. Féltávtól már csak evickéltem, a karmunkám arra se lett volna elég, hogy fennmaradjak a vízen, így szinte csak lábtempómmal úsztam végi a második felét. Technikailag pedig nem jellemezhető az úszásom, mert mellúszást imitálva végig víz felett tartott fejjel úsztam le a 3,6km-t 2:33:35 alatt, amivel a 4612 indulóból a 4017. helyet szereztem meg.
Rövid pihenő után aztán átbicikliztem Szivák Ildivel Balatonudvariba, ami kb. 12km volt. Ekkor beugrott, hogy kész Ironman triatlonos napot csinálhatnék, mert a nekem legnehezebb részén (3,6 úszás) már túlvagyok és épp biciklin is ülök.