Verseny – Harkányi Zoltán edzés és versenynapló

Szpari 2. nap

Nem éreztem magam frissnek, de mindenképp jobbat szerettem volna futni a 2. nap, mint az elsőn tettem. Jobban is vártam a versenyt, mert a sok pont miatt technikásabb pályára számítottam.
Ez be is jött, bár a pálya elejét csak letudni akartam a nagyobb völgyek közt. Ehhez képest magamhoz mérten egész jól haladtam és csak az ötös pontban maradt benn pár másodperc a pont fölötti réten visszakanyarodva a tőlem pár méterre lévő pontért. (hiba: 0:10)
Végre jött a figyelős rész és én már a 7-es pontra mellémentem. (hiba: 0:30)
Ami meglep, hogy nem csak a nagy fölfelékben vertek el nagyon, hanem a lefelékben is. Nem tudok lefelé igazán haladni, illetve óvatoskodnom kell, ami a felfeléhez hasonlóan a súlyomra vezethető vissza.

A 10-es pontra sajnos nagyon buta hibát vétettem. Támadópontról megfelelő irányba tartottam, mikor jobbra a világvégén bevillant egy pont. Mint egy kezdő rögtön oda is futottam és mikor láttam a nem megfelelő kódot azonnal tudtam is, hogy merre kell a saját pontomat megfogni. Magabiztosságból elégtelen. (hiba: 0:40)
Fizikálisan kicsit szétcsúsztam erre a részre, nagyon megfogott a lapos felfelé is. A 14-es pontra pedig vagy 5 méterrel túl is mentem. (hiba: 0:10) Valahogy nem volt ez a mai térkép teljesen százas. No semmi komoly hiba nem volt benne, de nem is volt túl precíz. Persze az is lehet, hogy csak a helyesbítő és az én látásmódom tér el nagyban, de az apróságok nagyon nem stimmeltek az egész pálya alatt és erre a GPS is ráerősített utólag.
A 15-öst a kelleténél jobban íveltem meg jobbról, de valahogy nem volt kedvem aljnövényzetet túrni az amúgy szép faleveles erdőben. (hiba: 0:10)
A 16-ra nagyon odakoncentráltam, mert tipikusan egy olyan átmenet amin nagyot lehet szívni, ha nem tudatosan megy le az ember a hegyoldalba. Szerencsére sikerült odafigyelve jól mennem és innentől egész jó szakasz következett. Egészen a 21-ig hiba nélkül mentem, ott viszont Bermuda háromszög volt. A dombon való átmászás tudatos volt, de már a hegy formája, lejtése sem stimmelt és a rét gerinc távolsága sem stimmelt. A GPS nyomvonalat alig bírtam ráerőszakolni erre a részre, szóval ezt a mellémenésem teljes egészében a térképre kenem. Szerencsére legalább azt éreztem, hogy távolságban hol kell lennie a pontnak, mert időben álltam meg. (hiba: 0:25)
Innen nem ártott volna ha tud futni az ember és persze az sem, ha tisztában vagyok vele, hogy át lehet-e vágni a szántáson. Már épp azon voltam, hogy nem, mikor szembesültem vele, hogy nem csak az összes futó, de még a D kategória szalagja is átvág. Így aztán időt csak a futás sebességén buktam, az útvonalon nem.
Célban úgy éreztem egész jó futás volt. Ki tudtam magam futni és a hibát sem éreztem soknak. Igazán csak a 10-es bosszantott, pedig az aprókból azért egész sok összejött. Összes hiba: 2:05

Azért összességében ez egy jó kis verseny és futás volt. Ki tudtam futni magam és nem is rontottam el tragikusan. Persze öcsémet jó lett volna lenyomni, ami hiba nélkül pont össze is jöhetett volna.

Térkép, Eredmények, Strava

Szpari Kupa 1. nap – Amatőr hibával

Azt gondoltam volna, hogy ennyire amatőr hibát már nem tudok véteni.
A mai Spari Kupa F35A-ban tudtam, hogy nem lesz a kedvencem. A Várgesztes térképen (főleg kevés ponttal) mindig az útvonalválasztás az egyedüli érdekesség a pálya jelentős részén. Ennek megfelelően kellene tudni futni és a szinteket gyorsan leküzdeni. No nekem ezek nagyon nem mennek, de még a tájékozódásba is hiba csúszott, igaz csak a pálya végén.
A kettesre valószínűleg lett volna jobb útvonal felülről, de ez max. 1 perc lehetett, amit én még megfejeltem azzal, hogy picit fölémásztam a pontnak. Térképen nem tűnik nagynak, de a GPS nem hazudik. Volt az is kerek 1 perc.

Innen aztán simán ment minden a pálya jelentős részében. Ugyan kicsit túlóvatoskodtam pár helyen és az útvonal-választásban, völgyek átmászásában is az vezérelt, hogy könnyen éljem túl a mai versenyt, de ez számottevő plusz időt nem eredményezett jelen állapotomban. Magamhoz képest még normálisan is haladtam és már vártam, hogy kiérjek a hegyek-völgyek közül. Mikor ez a 11-es pont után megtörtént ki is pipáltam a mai versenyt. Túléltem fizikálisan és nagyobb hiba nélkül is. Gondoltam ekkor és kb. ezzel már el is követtem a hibát.
A térkép mondjuk nem volt százas itt fedettség tekintetében, mert én valamit jobbról kerültem sokáig, de ez nem ment fel a hiba alól, mert irányban is elnéztem és a domborzattal is csak későn kezdtem el foglalkozni (bőven látszott a domb onnan ahol helyretettem magam). Hiba: 0:40
Ez még nem lett volna vészes, de kb. a 14-es után fizikálisan megzuhantam és már csak le akartam tudni a pályát. A 16-ra annyi koncepcióm volt, hogy majd jobbra jól meglátom az utat és az alapján fogom a pontot. Az utat nem láttam meg és persze simán túlfutottam. Innen visszafele már OK volt, de ez megzuhant tempómmal, odafele bizonytalankodással igen sok lett. Hiba: 5:40
Azt figyelembe véve, hogy a 11-es ponton 3 percre voltam öcsémtől és Makitól is megállapítható, hogy ha kibírom a pálya végét (főleg fejben, de ehhez kellett a megzuhanás is), akkor 81-82 perc környékére jó lettem volna ma. 2 perc hibával, amire a kis körön rátettem még 6:20-at.

Kicsit sok még most nekem az F35A, de mondjuk Br-ben is túlzás lenne bohóckodni. Azon túl, hogy fogyni kellene az is világos, hogy a 10km-es edzések kevesek egy ilyen pályához. Mindegy, most már tavaszig lesz idő mindkettőn javítani.

Eredmények, térkép, Strava

ONEB csigaként

Nem volt különösebb célom az idei ONEB-en, de az Őrség miatt mindenképp indulni akartam. Az 50km feletti és más miatt is fárasztó hét zárásaként fizikálisan sem vártam sokat magamtól, de még magamat is megleptem. Pocsékul ment már a bemelegítés is és verseny közben sem tudtam a pulzusom feltornászni magasra. Valahogy 150-es pulzus közelében már csak vergődtem, míg máskor azért simán 160 fölé is feltornászom.

Ehhez képest a pálya elején a legfőbb gondom a sok apró hiba volt, ami részben arra volt visszavezethető, hogy nem tudtam kiolvasni a térképet. Valószínű a szemem sem a régi, de a hibák jelentős része így is figyelmetlenségből fakadt. 1-es 20mp, 2-es 10mp, 3-as 30mp, apró mellémenések voltak és mindegyiknél meg kellett állnom, hogy kiolvassam a térképet. 4-es sem volt igazi, mert a dombon egyenesen át kellett volna mászni, az 5 méter szint, amit nyertem a metsződésen átmászással el is ment (hiba: 20mp).
Újabb hibák jöttek a 6-os pontra (10mp) és a 7-esre is (20mp). A 8-asra kicsit lehiggadtam és be kellett látnom, hogy felfelékben marad a gyaloglás, de mégsem sikerült a 9-re eldöntenem merre lesz jó és csak későn csaptam át a völgybe. Fent aztán olyannyira megörültem, hogy síkon egész normálisan haladok, hogy Baksa Csaba elől menekülve a szálerdőben is kikockáztam az útvonalam (hiba: 30mp). Jött a verseny legélvezetesebb része és a laposban még haladni is tudtam, majd visszafelé a hosszúban már kvázi feladtam, hogy normális tempóban haladjak és kezdtem arra koncentrálni, hogy a tempó erőltetése helyett a terep szépségére koncentráljak. Innen a hibák is megszűntek, leszámítva a 15-ös előtti bizonytalankodást (20mp) és tulajdonképp nem is voltam lassabb, mint ami ma bennem volt.
A célban legszívesebben egy rövid pihenő után már vettem is volna fel a következő pályát, hogy tovább élvezzem az Őrség erdejeit.
Azt nem tudom, hogy a futás miért ment ma ennyire nehezen. Épp mint a Dél-Alföldi versenyen egy hete. Az természetes, hogy nem megy a futás, azt viszont nem értem, hogy magamhoz képest kifutni magam miért nem tudtam.
Innentől a hibákat lett volna legalább jó elkerülni, de sikerült igen dekoncentráltan futni, amíg próbáltam komolyan venni a versenyt. Összesen 2:40 maradt benne, ami nem vészes, de menet közben azt az érzetet keltette, hogy mindent elrontok.

Eredmények, Térkép

Fejér Megyei Normáltávú Bajnokság

Amennyire nem esett jól a tegnapi futás annyira jó volt a mai. Nem fájt a derekam és ki tudtam magam futni. Persze nem haladtam gyorsan ma sem, de érzésre jobb volt.
Az egyes pontra rögtön elcsúsztam jobbra, pedig a pont előtti völgy alapján illett volna felmérnem hol vagyok. (25mp)
A hatosra aztán megint sikerült egy kisebbet hibáznom, megnéztem egy korábbi sziklát, mert nem igazán volt meg, hogy hol is megyek át a pont előtti völgyön. (40mp)

A nyolcas pontra aztán jött a nagy hiba. Már az útvonalam sem stimmelt, de gondoltam majd a völgy alján eljutok a pontig (teljes amatörizmus = majd lesz valahogy), de sikerült nem sokkal előtte visszafordulnom. Maki utol is ért, vele fogtam végül a pontot. (hiba 2:30)
Innen aztán igazi örömjáték jött, élveztem, hogy gyengébb fizikai állapotom ellenére főleg én megyek elől és sikeresen fogom a pontokat sorra, mígnem a 13-as nem hozott szerencsét. A jobb oldali kis völgy volt a támpontom, de az még az erdő előtt véget ért, én pedig kicsit rossz irányba mentem tovább. (25mp)
Innen a célig megint nagyon jól mentem és Makit is visszaelőztem alaposan.
Ezen a terepen a 8-as nélküli 1:30 hibám egész jó lenne, de azzal együtt már kerek 4 perc maradt benne. A többiekhez képest még mindig aránylag jól megúsztam, de azért azt a 8-ast eléggé sajnálom.

Térkép, Strava

Eredmények:

1.	Vékony Vanda	SIR	50:21
2.	Weibl Zoltán	SFC	52:24
3.	Harkányi Zoltán	MEA	52:48
4.	Molnár Zoltán	VHS	53:54
5.	Stein Barnabás	ARA	55:59
6.	Cserna Adrás	BKL	56:10
7.	Takács Csaba	VHS	56:30
8.	Prill László	ARA	58:09
9.	Molnár Tibor	ARA	58:28
10.	Mentler Balázs	SFC	65:03
11.	Grabecz Tibor	ARA	66:44
13.	Eipl András	GTC	76:57
14.	Lippai Tamás	GTC	77:51
15.	Skrop Tamás	ARA	78:37
16.	Ódor Zoltán	GTC	82:38
17.	Körmendi Miklós	MSE	86:04
18.	Gyarmati Erik	VBT	86:24
19.	Krajcár Lajos	GTC	98:13
	ifj.Eipl András	GTC	Disq
	Filó György	HTC	Disq

Dél-alföldi regionális bajnokság

Edzésnek felfogott versenynek indult, de csak szenvedés lett a mai DAR Normáltáv, ami amúgy egy hibátlan derbi volt, engem leszámítva.
Végig fájt a derekam, csak mert az elmúlt időben az achillesemmel foglalkoztam és így azt hittem azt kell jobban bemelegítenem.
Próbáltam legalább hiba nélkül teljesíteni a pályát, ami kezdetben egész jól is haladt. A 7-es pontra volt egy kis pontközeli bizonytalankodás (10mp), majd mikor már közeledett a vége és kezdtem a kicsit mérsékelt tempóban jólérezni magam jött Baksa Csaba a hurokban és felébresztette bennem a versenyszellemet. Ezzel egyúttal elkezdtem kapkodni és egy olyan pontra hibázni, ami kvázi látszott az előzőről. 45mp maradt a 15-ös pontban. Pusztán, mert nem bíztam magamban és az elsőre egyértelműnek tűnő dombra nem másztam fel. Pedig csak meg kellett volna nézni, hogy nincs következő.

A fő hibám mégis csak ezt követően jött. Túl bozótos volt a 17-es előtti domboldal jobb fele, így arra jutottam a pont előtt kicsivel, hogy biztos elcsúsztam jobbra. Megnéztem a bal oldali hegyet, majd csak jó nagy értetlenkedés után tértem vissza. (2:10 hiba).
A 19-re még befigyelt a vaktában “rohanás”, így kicsit kerültem, de legalább helyreraktam közben magamat. (10mp)
A fő gond nyilván nem az összesen 3:15 hiba volt, hanem a futás. Nagyon nem ment és még rosszul is esett, pedig a pulzusom nem volt magas.

Térkép , Eredmények, Strava

Megcsináltuk, de nem jött össze

A cél a mai napra egy lehetőleg minél fényesebb érem begyűjtése volt. A dobogóhoz úgy éreztem 3 nem elrontott futás elég kell legyen.
Tegnapi rosszullétnek nyoma sem volt, de azt éreztem, hogy sokat nem javított állapotomon a tegnapi nap.
Kerényi Máté ellépése a mezőnytől jó kis pofon volt, de aztán rögtön utána Gyuri jött, így tulajdonképen jó helyen mentem ki.

A könnyű egyes után úgy éreztem helyemen vagyok és mindenkit lerázva egy nyugodt futás következhet, amiben talán még Martint is ki lehet előzni, de aztán nem így történt. Rögtön a kettes pontot elbénáztam és igazából nem is tudom mit hittem, merthogy a zöld foltot tudtam, hogy balról kerülöm. (hiba: 1:00)
Mivel itt nemcsak hátbacsaptak többen, de ki is előztek, így eluralkodott rajtam a pánik és vakrepülésbe kezdtem, ami egy újabb hibát jelentett. Részben a kanyargós és rossz útvonal, részben a pontfogás elrontásával. (hiba: 0:40)
A 4-es sem volt tökéletes, de itt legalább, ha nem is a legjobb úton, de odataláltam. (hiba: 0:10)
Itt már Skulóval együtt fogtuk a pontot és innentől együtt is haladtunk tovább. Nem volt egyenes az 5-ös pontra az útvonal, de a második fele már tegnapról ismerős volt, így nem okozott gondot. Már csak az nem kellett volna, hogy egy darázs költözzön a cipőm nyelve alá, ami nem csak egy csípést jelentett, hanem rögtön lépésenként egy fullánkdöfést a bal lábamba.
Ennek ellenére innen jött a pálya jól teljesített része, minek eredményeképp egész a 15-ös pontig hiba nélkül haladtam. Előbb Skulón kívül mindenki eltűnt körülöttem, majd Marci is köddé vált és már kezdtem azt hinni, hogy jó lesz ez a futás.
A 16-ra aztán biztonságit akartam menni, de megettem a sraffozott zöld és a zöld összekeverését. (hiba: 0:10)
Az átfutóra második helyen értem, de igazából csak sejtettem, hogy a nyakamon lehetnek páran és azt is csak feltételeztem, hogy Martin még mindig előttem van. A kiskörön aztán rögtön bevártam a többieket egy hibával. Tudtam, hogy jó helyen vagyok, csak azt nem, hogy a horpadásban balra, vagy jobbra van a pont. Mivel jobbra vártam és arra nézelődtem folyamatosan és nem láttam semmit végül balra indultam, de aztán kénytelen voltam mégis jobbra menni. Tulajdonképp majdhogynem egy helyben forgolódtam csak. Nagyon közel voltam a ponthoz és rohadtul zavar, hogy 10-15 méterről nem villant be annak ellenére, hogy azt a részt vizslattam. (hiba: 0:40)
A 19 rendben volt és majdnem a 20 is, de Skuló és számomra ekkor először felbukkanó Vöcsök végül elhúztak jobbra. Nem voltam valami magabiztos, mert bár tudtam hova várom a pontot, de mikor közeledve még mindig nem láttam belőle semmit egyszerűen bepánikoltam és a többiek után eredtem, hogy aztán egy kis kör után végül visszatérjek a pontomhoz. Már megint nem villant be, így futhattam a többiek után. (hiba: 0:40)
Nem elég, hogy behibáztam még én húztam a rövidebbet is (pontosabban távban a hosszabbat), így hiába hibáztak ők is, még zárkózhattam fel rájuk.
A 22-es pontra aztán mikor bevágtunk éreztem, hogy balra húznak a srácok és tőlük jobbra futottam. Így aztán mikor jobbra nem láttam pontot megint arra vettem az irányt amerre ők mentek és az sem zavart, hogy ők közben már visszafordultak. Nekem is meg kellett néznem a fenyves szélét ugyanúgy, mint nekik. (hiba: 0.30)
A gyűjtőre lehetett volna jobban menni, de a távolban eltünedező hátukon kívül sok mindenre már nem tudtam koncentrálni.
A 4. helyen futottam be, a 4. legjobb idővel a 2. futók közül, de nem igazán voltam elégedett. Maradt benne 3:50, amiből 2 perc a pálya elején és majd ugyanennyi az átfutó után jött össze. Mindemellett a futás nagyon nem ment, aminek nem kis köze lehet a tegnapi széthulláshoz.
Már megint csak egy közepeset sikerült jönnöm technikailag, ami bosszantó, mert erre a váltóra készültünk. Fecó megkapta maga előtt Istit és 1,5 perccel mögötte Krajcikot. Sajnos egyikőjükkel sem tudott mit kezdeni, neki is csak az elvárható normális futás jött össze, mint Gyurinak és nekem.
Így aztán a 3 nem elrontott futás meglett, de kiemelkedő futás hiányában a dobogóról is lemaradtunk. Ráadásul Fecó gyűjtőpont érintése miatt majdnem DISQ lett a dologból, de szerencsére a dobozban benne volt a pontérintés ténye.
Elégedett nem vagyok, de nagyon csalódott sem. Erre a váltóra készültünk és minimálisan a dobogó volt a célunk. Nem rontottuk el nagyon, de nem is mentünk igazán jól. Kb. mindegyikőnk futásában annyi maradhatott, amennyi épp a MOM és a mi befutó időnk közt volt, így még csak azt sem lehet mondani, hogy mi lett volna ha egyikőnknek jól kijön a lépés. Mindenki hozta amit el lehetett tőle várni, de ma ez ennyire volt elég.
Ami jó, hogy lesz még idén CSB és lesz jövőre is váltó!

A hétvége számomra arra mutatott rá, hogy lehetne még keresnivalóm. Idén úgy tűnik beálltam technikailag egy közepes szintre, mert sehol nem megyek jól, de el sem nagyon rontok nagyon semmit.
A verseny tetszett, a térkép tökéletes volt és nem tudok semmi kritikát megfogalmazni a rendezéssel kapcsolatban, de valahogy úgy éreztem a SZVSE is csak hozta magát és nem csináltak semmi kiemelkedőt, akárcsak a mi váltónk. 🙂

    1   2104 TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő TTE                              142:14 
             Kerényi Máté              47:40      1    47:40      1 
             Hajdu Martin              50:51      3    98:31      1 
             Lenkei Zsolt              43:43      2   142:14        

    2   2102 DTC Diósgyőri Tájfutó Club DTC1                                    147:49 
             Szundi Attila             52:10      5    52:10      5 
             Balabás Péter Gergő       52:04      7   104:14      5 
             Krajčík Michal            43:35      1   147:49        

    3   2109 MOM Hegyvidék SE-MOM Tájfutó Szako MOM1                            148:28 
             Oszlovics Ádám            54:21      9    54:21      9 
             Kisvölcsey Ákos           47:59      1   102:20      2 
             Zsebeházy István          46:08      3   148:28        

    4   2103 MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai és MEA                             152:11 
             Novai György              51:37      3    51:37      3 
             Harkányi Zoltán           50:58      4   102:35      4 
             Lévai Ferenc              49:36      4   152:11        

    5   2115 PVS Pécsi Vasutas SK PVS1                                          157:32 
             Turcsán Gábor             54:07      8    54:07      8 
             Vonyó Péter               51:35      6   105:42      6 
             Kovács Róbert             51:50      8   157:32        

    6   2108 SDS Salgótarjáni Dornyay SE SDS                                    162:40 
             Pelyhe Dénes ifj.         53:19      6    53:19      6 
             Fehérvári Zsolt           59:27      9   112:46      8 
             Pelyhe Dániel             49:54      5   162:40        

    7   2127 KST Kőbányai Sirályok Tájfutó Egye KST                             164:02 
             Suciu Simion              51:49      4    51:49      4 
             Scultéty Márton           50:39      2   102:28      3 
             Fekete András             61:34     15   164:02        

    8   2101 ETC Egri Testedző Club ETC                                         164:13 
             Szajkó Csaba              61:19     13    61:19     13 
             Szabó András              51:25      5   112:44      7 
             Kovács Ádám               51:29      7   164:13        

    9   2113 SZV Szegedi Vasutas SE SZV                                         175:19 
             Viczián Péter             60:52     11    60:52     11 
             Sinkó János               60:27     10   121:19     11 
             Szabó Zsolt               54:00      9   175:19        

   10   2122 PVS Pécsi Vasutas SK PVS2                                          178:12 
             Antal Miklós              51:36      2    51:36      2 
             Antal András              61:35     13   113:11      9 
             Péley Dániel              65:01     17   178:12

Térkép

Csak 6 magyar lenne jobb nálam?

Nem tudom mi történt velem, de valószínűleg a meleghez lehetett némi köze, de szabályosan rosszul voltam a két futam közötti időben. No nem végig, de úgy jó fél órán át kifejezetten gáz volt a helyzet úgy nagyjából pont a két futás között félidőben.
Egyértelmű volt, hogy ha így marad a dolog, akkor nem indulok a döntőn. Aztán javult a helyzet és bár a rajtba indulás előtt épp vécére kellett rohangálnom, ami miatt aztán egész sokat futottam a rajtba vezető úton, de nem éreztem magam rosszul. Az mindenesetre nem volt jó jel, hogy félóránként jött rám a szükség, de legalább már nem éreztem úgy, hogy összeesek. Mondhatni természetesnek tűnt a 35 fokban az állapotom.
Rajtom is épphogy csak elértem a cél és rajt közt beiktatott 2 megállás következtében, de azért alapvetően nyugodtan rajtoltam el.

Méghozzá rögtön egy szenvedős tempóban, de legalább pontosan. A kettesen kár, hogy nem ért véget a verseny, mert akkor még magyar bajnoki cím lógott virtuálisan a nyakamban. A hármasra aztán volt némi bizonytalankodás, de ez még belefért. (hiba: 0:10)
Nem tökéletesen, de hiba nélkül jött a 4-es és az 5-ös, majd a 6-ra rossz irányba futottam ki és nem értettem miért nem villan be a pont. (hiba: 0:30)
Kovács Robi futott előttem és zárkóztam is fel rá, de ennek most az elkövetett hibám tükrében nem tudtam annyira örülni és a hosszú átmenet se tűnt egyszerűnek. Az útelágazás, majd a bozótfolt biztonságot adott, ahogy a jobbra elterülő 2 lapos rét is és a zöld foltok a domboldalban tökéletesnek tűntek a pontra való rávezetéshez, de Robi eltűnt mellőlem és elbizonytalanodtam. Korábban vártam a pontot és így tettem egy tiszteletkört. (hiba: 1:00)
A 8-as teljesen rendben jött. Megvolt a lapos rét széle, a balra lévő halványzöld domb is jól látszott, majd az ösvény nyomait is felfedeztem. A 9-re viszont rossz irányba futottam ki és az útvonalam így kicsit túl íves lett. Egyértelműen jobb lett volna jobbról ívelni. (hiba: 0:20)
Kicsit vakartam a fejem miként fogjam a 10-es pontot, de végül sikerült lekövetni mindent még abban a kiismerhetetlen részben is. Pont előtt mindenesetre nem ártott volna nagyobb önbizalom, mert a sűrűben benéztem minden szál vaddohány mögé, pedig csapást nem lehetett látni arra. (hiba: 0:10)
A 11-es átmenetemre egyenesen büszke vagyok. Tudatosan, mindent lekövetve és mégsem totyogva fogtam simán a pontot.
A 16-os pontig aztán sikerült ugyanilyen jól menni, bár az eleve igen mérsékelt tempóm kezdett megkopni. Ráadásul a vég is kezdett utolérni egy hőgutával kombinált hascsikarás nyomában. Ez végül a 17-os pont környékén egy hibával megtoldott gyors guggolást eredményezett és azt, hogy úgy érezzem már csak az számít, hogy túléljem mindezt. Az itt elvesztegetett idő nem is tűnik olyan vészesnek, mondhatni gyors depózás volt. (hiba: 1:00)
Innentől mint aki hőgutát kapott ténferegtem a cél felé, megpróbálva útba ejteni a közbeeső pontokat.
A 18-as, 19-es és 20-as pontok is csak egy-egy tíz másodperces melléfutást hoztak némi bizonytalankodással, de itt nem csupán fél percet kaptam, hanem majd másfelet. (hiba: 0:30)
A 21-re még becsúszott egy nagyobb hiba, de ez annak tükrében, hogy csak ész nélkül próbáltam előrefelé menni nem nagy csoda. (hiba: 0:40)
Itt viszont megérezhettem, hogy akár túl is élhetem a mai napot és a célig egész felpörögtem. Nem igazán értem hogyan történhetett, de jó tempóban tudtam befejezni a versenyt.
A célban az első gondolatom az volt, hogy ki kellett volna hagyni a döntőt a váltó miatt, bár ez már úgy a megzuhanásomtól a fő gondolat volt a fejemben. Aztán megtudtam, hogy nem is állok olyan vészesen és végül a 8. helyen végeztem, 7. pozícióban a bajnokság szempontjából. Ez persze már kicsit árnyalta a dolgokat, mint ahogy a gyors zuhany és töménytelen frissítő elfogyasztása is.
Összesen 4:20 hibával teljesítettem a pályát, ami egy alföldi középtávú versenyen rengeteg. Még ha 1 perc marad egy ilyen versenybe azt se lehet jónak nevezni. Mindemellett még meg is dőltem elég csúnyán, így pusztán a saját teljesítményem nem sok okot adhatna az örömre.
Igazság szerint a hazai mezőny szegénységi bizonyítványa kicsit ez a mai eredmény. Ugyan időben sokat kaptam és ha semmit sem hibázok is csak a 6. helyre (5. magyar) lehettem volna jó, de azért elég megdöbbentő, hogy csak 6 magyar tudott nálam jobbat futni.
Lassan még a végén elhiszem magamról, hogy a legjobb 10-be tartozom idehaza, az idei 3 OB-n elért egy számjegyű eredmény után. 🙂
Az biztos, hogy emlékezetes OB lesz mindenkinek. Alighanem minden idők legforróbb tájfutó bajnoksága lesz az idei KOB, hisz itt a közelben és a döntő ideje alatt dőlt meg egy 100 éves melegrekord.

Térkép, részidők

Középtávú OB selejtező

Nem melegítettem sokat a selejtező előtt és a pályán is csak az volt a célom délelőtt, hogy normális tempót fussak, ami úgy éreztem nem igazán jön össze. Nem haladtam, szenvedés volt a homokban futni, legalábbis így éreztem.
Technikailag úgy éreztem nem vagyok elég összeszedett. Sokat térképeztem és igyekeztem elkerülni a hibákat, ami egész az 5-ös pontig sikerült is és a hatosra is csak egy apró melléfutás csúszott be. (hiba: 0:10)
Ezt követően is jól haladtam, már persze a tempómat leszámítva, de én kifejezetten úgy éreztem, hogy nem vagyok jó. A 9-es pont előtt aztán elbizonytalanodtam és szinte sétálva, vad térképezések közepette fogtam a pontot. (hiba: 0:15)
A 10-est nem tudom mennyire tekintsem hibának, mert a pályán először itt csináltam vakrepülést először. Semmi markánsabb domborzati elemet nem találtam és még Momó is feltűnt előttem, de sajnos ő se épp a pontot fogta, így végül a zöld foltokat beazonosítva fogtam a pontom. Bizonytalanul és minimális kerülővel.

Nem gondoltam volna, hogy itt még Istivel döntetlenben második helyen állok. Momó megjelenése kicsit felpörgette a tempóm, de nem mondanám, hogy ez zökkentett ki. Egyszerűen miután átfutottam a pont előtti erdőfolton nem jó irányba mentem. Tudtam hol vagyok, de hiányzott egy pillantás a tájolóra, így melléfutottam. Az erdőfolttól 1:10 alatt sikerült a pontomat megfogni, így ez már egy komolyabb hiba volt. (hiba: 0:45)
A 12-es rendben volt és úgy éreztem a 13-as is rendben lesz. Aztán valahogy túl nagy volt balra a domb a várthoz képest. Felmentem rá, de már ekkor úgy éreztem baj van. Elbizonytalanodtam és tudatosság nélkül próbáltam megtalálni a pontot. Be is villant egy bója, de ekkor már túlfutottam az enyém helyén. Egy jó nagy kunkorral majd 3 perc eltelte után jutottam vissza oda, ahol először is jártam, de ekkor már tudtam, hogy mégiscsak ott kell lennie annak a pontnak és végül meg is lett. (hiba: 2:40)
Egyértelműen úgy éreztem, hogy ez végzetes hiba volt és tulajdonképp egy átmenetig azon agyaltam, hogy a váltó előtt nem is baj, ha ilyen hőségben kihagyom a döntőt, merthogy B döntőben nem láttam ekkor értelmét elindulni. Sikerült nem elveszni és a bozótfoltot kerülve egész biztos helyről vágtam be a pontom felé és a zöld foltokat lekövetve igyekeztem megtalálni azt. Egy csomó ember mászkált tanácstalanul a környéken és én is alaposan belassultam, felnéztem a pont előtt egy dombra, majd mivel mögötte bozótot láttam némi térképezés után beugrottam a másik domb tetején található tankbeállóba dugókázni. (hiba: 0:10)
Itt egyszersmind visszatért a hitem, hogy A döntős lehetek, mert Skulót és Bogya Tomit is hátbacsaptam. Pontosabban Skuló ekkor futott fel rám miután már egyszer jól kielőztem.
Kicsit fura ívet írtam le a 15-re menet, de ezt leszámítva már jól mentem a célig és érdekes mód a tempómmal sem lehetett gond, mert nem nagyon vertek el a többiek.
Nem kicsit voltam meglepve, hogy utolsó indulóként célba érve 2. helyen emlegetnek, ami végül ugyan 3. lett, mert Zsolt eredményeit utólag pótolták, de így is meglepő volt ennyi hiba után. Összesen 4 perc maradt a pályában és nem szakítottam szét magam.
Legalább annyira voltam meglepett az eredményeket nézve, mint amennyire elégedettséggel töltött el, hogy jó helyen bejutva vettem az első akadályt, a selejtezőt.

Térkép, részidők

24 órás váltó – Pusztamarót

Pénteken még futottam egy 6km-s átmozgatást Lőrincen a verseny előtt, aztán egy nem épp végigaludt éjszaka után Pusztamaróton találtuk magunkat. A csapat a következő volt: Judit, Edit, Varsányi Feri, Gyulai Zoli és Tomi és én.
Kicsit hosszú lenne kielemezni azt a 6 pályát, amit futottam, így nem is teszem.
Maradt benne hiba, de nem volt különösebben vészes. Az elején nagyon nem ment a futás, de az 5. futásig csak egyre javult a helyzet, hogy aztán a 6. futás alkalmával küzdjek egy nagyot.

Sorban a pályák térképei:
1. pálya – SF , 2. pálya – SD2 , 3. pálya – LT , 4. pálya – SDN1 , 5. pálya – LDN1 , 6. pálya – LD1

A csapat szerintem a maximumot nyújtotta és tulajdonképp élveztem az egész versenyt. Volt, amikor nehezen ment, főleg az első 2 futás alkalmával és persze az utolsó futás alatt, de alapjába véve jó volt így az egész.
Az utolsó pályán hatalmasat küzdöttem, amihez nem kis köze volt Istinek, aki azt mondta nem tudom megcsinálni 65 perc alatt. Sikerült, de ehhez így kellett befutni:

A 24 óra alatt pályán 41km-t töltöttem, ami a ténylegesen futott táv, de 1km bemelegítés azért lehetett még összesen, így kb. egy terepmaratont teljesítettem.

ÉOB – A MEAFC sor végén

Pénteken öcsémmel futottunk egy 7km-es átmozgatást, benne 6 jól megpörgetett repülővel. Mindezt Péter-halmon.

Eljött az ÉOB napja és túlságosan nem idegesítettem magam, hisz már vártam, hogy újra éjszaka tájfuthassak. Aztán valahogy a rajtomig kicsit megváltozott a helyzet. A fejem is kicsit fájni kezdett, amit én kb. csak akkor szoktam érezni, ha keveset ittam és a gyomrom is vacakolt. Ráadásul a 2 óra várakozás elég volt arra, a hangosbemondóból hallottakkal együtt, hogy erőből elkezdjek agyalni azon, hogy mire lehetek ma elég. Lenkei Zsolti és Doma már be is futott, mire én rajtoltam, sőt Edit is. Viszont Edit befutása nem várt módon az én versenyemre is befolyással volt, hisz lemerült az aksija verseny közben, ami csak azért volt ciki, mert egy pont ugyanolyan és ugyanúgy feltöltött aksival vágtam én neki a versenynek. Mindkét aksit teszteltem és 3 órát bírniuk kellett 10 wattal. Edit lámpájában két egyforma izzó van, feltehetően 10 wattosak, így kicsit megrémültem és letettem azon tervemről, hogy az útfutásokat leszámítva 20 wattal közlekedjek. Az elmúlt 2 felkészülési versenyen végig 20 wattal futottam és úgy éreztem most sem ártana annyi fényerő.
Kockáztatni nem akartam, így 10 wattal indultam neki a pályának és rögtön hibával kezdtem. Bevillant egy pont előre és én hanyatt-homlok rohantam oda, mivel elég bizonytalan voltam így a pálya elején. Nem az enyém volt, de legalább gyorsan kapcsoltam és visszafordulva már szinte azonnal be is villant a saját pontom. (hiba: 0:40)
A kifutás sem volt az igazi a kettesre és pont előtt is bizonytalankodtam. (hiba: 0:10)

A hármasra sem így akartam menni, de mire eszméltem már befutottam a fenyvesek közti nyiladékba, majd a pont előtt is összezavarodtam. ( hiba: 0:30 )
Már-már úgy tűnt összekapom magam, szépen átvágtam mindenhol ahol kellett, erre az útfutásba belehibáztam. Ezt a túlfutást a pályán még sokszor megismételtem. Hihetetlen, de egyszerűen nem hittem, hogy az az út balra, ami nekem kell. Aztán persze rájöttem, hogy más nem lehetett csak az én utam. (hiba: 0:20)
Innentől a hetes pontig minden stimmelt. Már kezdtem élvezni milyen tudatosan futok, előre eltervezett útvonalon, okosan fix pontokat lekövetve, aztán megint jött a rövidzárlat és korábban bevágtam a 8-as pontra. Valahogy úgy érzékeltem, hogy már vége a dzsuvásabb résznek balra és a fehér erdőbe futok be, majd pattantam is ki, amint hibámra rájöttem. Itt Kiss Gábor állt be mögém a sorba és csinálta meg utánam a hibámat és haladtunk együtt tovább. A pontot aztán nem kaptam ki, de csak azért, mert a jellegfa mögött volt. A ponttól 2 méterre álltam meg térképezni egy pillanatra, amikor már végképp nem értettem miért nem látom a bóját. Ebből is látszik, hogy ekkorra már végre éreztem a térképet, de a figyelmetlenségek mégis hibákat eredményeztek. (hiba: 0:30)
Éreztem, hogy kicsit jobbra húzok, de azért csak melléfutottam a 9-es pontnak is. (hiba: 0:10)
A 10-es pontra bár nem hibáztam nem mentem magabiztosan. Próbáltam az irányomat jól belőni, de mintha nem állt volna be a tájoló északnak. A 11-es csak rohanás volt, de legalább élvezetes és nem is ment rosszul a futás, majd a 12-re jött a dugott pont, ami nekem is egy apróbb kanyarba került. (hiba: 0:20)
Fura, mert nem éreztem 10 mp-nél többnek, de a GPS elárulja, hogy több volt az. Ezek a gödörbe és fa mögé rejtett pontok egyébként pont ideálisak voltak. Még nem volt direkt szemétség, de már elég volt arra, hogy odafigyelőssé váljon a nagy rohanás.
A 14-es pontig jól haladtam és le is szakadt Kiss Gábor, majd a hosszúban már megint az úton hibáztam, ezúttal előbb akartam bemenni. (hiba: 0:20)
A következő pontok jöttek sorban az átfutóig és már hallottam is a szpíkert, néha néztem az órám és tudtam van 3 perc hátrányom. Nem örültem neki, de nem is tűnt vészesnek, így próbáltam még jobban tolni az átfutó után. Kicsit lehűtött a fenyves, amiben még a sorok irányába is nehezen lehetett futni, de gond nélkül jutottam el a 20-as pontig.
A 21-re igazából nem tudom mit csináltam ennyire rosszul. Az biztos, hogy rossz ötlet volt így bevágni rögtön. Alig vártam, hogy végre kiérjek egy útra, mert olyan nehezen lehetett haladni a fenyvesben, gallyazásban. A pont előtt se voltam teljesen magabiztos, de ez kimerült abban, hogy erősebben pásztáztam a környéket és lassítottam. Meg is lett a pont, de az útvonallal sok időt veszítettem. Ki kellett volna jobban kockázni. Mondjuk északról a 26-os fölötti fehér kockában átvágva egy nagy kerülővel, de amerre én mentem is lehetett volna úton menni. (hiba: 0:40)

A pontról kifele menet egyszer csak óracsippanást hallottam, majd a kezemre pillantva nem láttam semmit. Leesett az órám futás közben, valami faágtól. Már megint kereshettem a fűben, pont, mint tavaly! Összeszedtem és már tuszkoltam is be a helyére, mint múlt évben. Ment a nadrág zsebébe és innentől csak nagyjából mért. A track-et még ki tudtam úgy “húzni”, hogy a valóságot mutassa, de ez már csak egy kézi berajzolásnak felel meg és a tempó (a vonal színe) már teljes marhaságokat mutat. Úgy 20 másodperc alatt meglett az óra, még 10 alatt betuszkoltam a zsebembe, majd totál megzavarodva mentem tovább. Nem éreztem a nagy forgolódástól az irányt, ettől aztán végül más útvonalat választottam és szerintem a 22-es pontot is csak szerencsével fogtam ilyen jól. Ez a részidőkből nem is nagyon jön le, de nem tudom mit csinálhatott itt mindenki, hogy ilyen időket mentek. (hiba: 0:40)
A következő 3 pont rendben jött, de ezt így utólag nem is értem. Többször a kezemre pillantottam, olyan érzésem volt, hogy egy “mankómat” veszítettem el, pedig az óra semmiben sem segített és így legalább nem néztem mennyi időm van még beérni.
A 26-os pontra menet aztán a kifutás alatt éreztem, hogy eléggé kezdek fáradni, majd az átmenet végén bevállaltam egy hülye megoldást és nem a tisztában futottam be a jelleghatár mentén, hanem oldalról a dzsuvából mentem a pontra. Pedig amúgy jól mentem, a fenyveseken átvágásban jól és egyenesen haladtam. (hiba: 0:10)
A 27-re aztán megint jött a figyelmetlenség. Már a 26-ról nehezen verekedtem ki magam, majd a fenyőben a sarkot lecsapva előbb be akartam futni egyenesen, majd aztán inkább elindultam balra, végül visszafordultam és mégis szembe mentem be. Csodálkoztam is, hogy hol van alólam az út és csak a rét végén jöttem rá, hogy rossz helyen mentem be. Innen aztán a fenyőn átverekedtem magam és meg is lett a pont, de ez így több, mint rossz megoldás volt. (hiba: 1:00)
A 28-as már erő nélkül telt. Kicsit belassultam és a pont előtt is megtorpantam kicsit. (hiba: 0:10)
Tovább futva először éreztem a hátul indulás előnyeit, mert egész jó csapás volt, még ha nem is egyenesen és sok elágazással. Az útra kiérve veszítettem el, de a pontot azért rendben fogtam, majd utána a pálya egyetlen nagyobb vakrepülését hoztam össze. Szerencsére az irány stimmelt, de csak a pont előtt az ültetett fenyves szélén azonosítottam be magam újra és addig elég bizonytalanul mentem. (hiba: 0:20)
A gyűjtő és a befutó már csak a küzdésről szólt. Nem pörögtem rendesen, de nem is tudtam.

Összes hibám 6 perc volt a pályában, ami csak egy gyenge közepes futást jelent. Ebből egy fél perc rákenhető az órámra, ami ezentúl deklaráltan is egy sportóraként pocsék termék (Garmin Forerunner 405 a termék megnevezése – ez itt a negatív reklám helye).
A dobogó azért reálisan nézve nem lehetett volna ma meg egy hibátlan futással sem. Éjszaka nem létezik annyira tökéletes futás, hogy 10 másodperc se maradjon benne, de a legjobb MEAFC-os helyezés azért reálisan akár még elérhető is lett volna egy jó futással. Így marad a 7. hely, a 2 bajnoki pont és a MEAFC sor 4. pozíciója.
Hibáim a mai nap elsősorban gyerekes hülyeségekből, útelágazásokban és hasonló nehézségű helyeken jöttek össze pl. túlfutásokból. Mintha fejben folyamatosan 30 méterrel le lettem volna maradva a fizikai valómtól, ami azért is ciki, mert ez Gueorgiou-hoz képest már 130 méter lemaradás. 🙂

Elégedetlen azért olyan rettentően nem vagyok. Az elmúlt 2 évvel ellentétben most 100%-ban önerőből mentem végig tisztességesen az ÉOB pályán és még ha ez nem is volt egy nehéz feladat, de már mutatkoznak biztató jelek. Alföldön már egész jól mozgok, azaz fizikálisan kezdem felszívni magam, a nagy kiszállások sem jellemzőek mostanában rám. Már nem a bokámon és a pocsék fizikai állapotomon kesergek, hanem a sok apró figyelmetlenség kiszűrésével törődök és ez azért egy egész jó jel!
A verseny amúgy szuper rendezésű volt. Itt még a fóliánál is apróbb hiányosságot tudok csak említeni. Tökéletes versenyről hazatérve, hajnali 3-kor úgy gondoltam fent találom a neten az eredményeket. Tévedtem és ez azóta levlistán is téma, pedig milyen jó is, ha egy versenyt csak ennyi választ el a tökéletességtől.
Leginkább a 2006-os ROB-hoz tudnám hasonlítani rendezésileg és ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azon a versenyen is (és így szerintem az elmúlt 5 év 2 legjobb rendezésű bajnokságán) a Forrai testvérek voltak a térképek helyesbítői. Szerencsére mostanában, különösen idén a bajnokságokat tekintve alaposan el vagyunk kényeztetve.

Térkép1, térkép2, részidők

Ami pedig a verseny másnapján következett az egy laza edzés volt, amit kicsit felturbóztam olyannyira jólesett. Egy 10km-es kört terveztem a Gerecsében, ami végül 12-re lett kibővítve és még 3km-en keresztül terepen is futottam benne. A nagyvölgyön 10:15 alatt kényelmesen értem fel, majd utána is jól ment a futás. Volt benne 6 repülő is, majd a végén egy nagy gimnasztika. A jobb lábam viszont megint érzem a derekammal összefüggésben, mint 2 hete.
Összesen 12km, 260 szint, 70:09

Kevergetés, éjszakai és átmozgatás

Kedden TF pályán edzettünk Gyurival és Fecóval. Az edzés “kevergetés” volt, méghozzá 3×1000 méter, de mi lavór edzésnek neveztük.
Valójában ez nem takart mást, mint: 150 gyors, 50 lassú, 100 gyors, 50 lassú, 50 gyors, 50 lassú, 50 gyors, 50 lassú, 50 gyors, 100 lassú, 100 gyors, 50 lassú, 150 gyors
Így tehát egy kevergetés pont ezer méter, ami a következő időket futottam: 3:29; 3:26; 3:24
Gyuri valami hihetetlen meg tud indulni, Fecó látszólag minden erőlködés nélkül megcsinál bármit, én meg próbáltam túlélni. Ami érdekes volt, hogy a gyors 50 méterek estek a legrosszabbul és a végén a 100, illetve 150 gyors már nem volt gond. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ezer métereket tudok futni váltogatás közben.
Összesen 9km lett az edzés és a pulzusom egész 179-ig szökött fel.

Szerdán a Fejér Megyei Éjszakai volt a program. Szerencsére már csak szemerkélt az eső és én nagyon élveztem az éjszakai tájfutást.

Nagy magabiztossággal, komolyabb hiba nélkül futottam le a pályát. Az egyes után elvesztettem az ösvényt, de egyből visszataláltam rá, a sokaknak gondot okozó 3-as pontot csontra kikaptam. A terep hátsó részén biztonsági megoldásokat választottam, így a beszántott terület szélét, az utat, majd a 6-os pontra menet a dombtetőt használtam.
A 7-es pontnak kicsit fölémentem, de ez is csak 20 másodperc hiba volt. Innen is lehetett volna kevésbé biztonságit menni, de ez így volt jó. A pálya végén aztán kicsit rosszul jöttem le a hegyről, majd a gyűjtő mellett szépen elfutottam. Nem tudom mit néztem már, de ez majdnem 30 másodperc kerülő volt.
Összesen tehát 50 másodperc maradhatott a pályában, de a futás nagyon nem ment jól a küzdősebb részeken és nem is erőltettem halálra magam.
A pályát 159-es átlag és 169-es max. pulzussal teljesítettem 47:46-ra.
Tetszik, hogy ilyen magabiztosan megyek éjszaka. Egyenesen élveztem a tájfutást és remélem ez most már az OB-ra is megmarad.

Csütörtökre egy átmozgatás jutott Gerivel az Erőmű-tó irányába, ami bő 7,5km lett és 38:54

Készülés az ÉOB-ra a Dél-Alföldön

Ennek a hétvégének a programja már az éjszakai OB felkészülés jegyében zajlott.
Szombaton előbb Lőrincen átmozgattam 6km-el, majd gimnasztikáztam egy nagyot, majd irány dél és a DAR éjszakai.
Rajtba elég rohanós volt az utam és mivel 0-ra indultam, így bő 1km bemelegítés után meg is kaptam az üres erdőt és azon belül is annak nem a legszebb szegletét. Kicsit óvatoskodva, de azért a szükséges átvágást bevállalva kezdtem. Apró megtorpanások voltak ugyan a 2-es és 3-as pont előtt is, de ez egy éjszakain nem olyan nagy baj, csak alapvetően haladjon az ember jófelé. A négyes már kicsit túl óvatos volt és sokat is kaptam rajta.

Az első igazi és legnagyobb hibámat a 6-os pontra vétettem, ugyanis ki akartam törni a dzsuvából mindenáron és az az aprócska tény elkerülte a figyelmemet, hogy az ösvényen ez jóval egyszerűbb lett volna, mint a sűrűben. (hiba: 1:30)
Sajnos a következő pontnak egyszerűen mellémentem, de legalább a fedettségből kitaláltam hova keveredtem, így viszonylag gyorsan tudtam korrigálni. (hiba: 0:40)
A tízesre egy hasonló hibát vétettem, de itt csak éreztem merre lehet a pont. (hiba: 0:30)
Innen egész jól mentem, mígnem a 14-es pontra megint mellé nem mentem. Ezt jobb lett volna balról kicsit megívelni a rétek szélén, de a ligetesbe kiérve legalább megint jól kitaláltam hol lehetek. (hiba: 0:20)
Innen aztán már minden rendben jött a célig, így összesen 3 perc hibával zártam a pályát és a nem túl jó 4. helyet gyűjtöttem be.
A 7,9km-es pályán futott 54:12 önmagában nem sokat mond. Én 9,2km-ből oldottam meg és 161-es átlag, illetve 172-es max pulzust produkáltam alatta.

Másnap teljesen szét voltam esve és a bemelegítés alatt éreztem, hogy nem fog jólesni a futás. Azért futottam 2km-t és gimnasztikáztam egy sort, majd nekiveselkedtem a pályának, ami amúgy igen kellemesen kezdődött. Szeretem az ilyen erdőket, de ma csak azt éreztem, hogy nem megy. A pálya eleje ennek ellenére nem ment olyan nagyon rosszul. Magamra erőltettem némi tempót és jófelé mentem. Igaz az 5-ös pontról kicsit rossz irányba futottam ki, így az útvonalam nem a legjobb lett. A 9-es pontra aztán becsúszott egy melléfutás. (hiba: 0:20)

Nem mentem tökéletesen a következő 2 pontra sem és nagyjából itt készültem el teljesen az erőmmel. A 13-ra megérte a nagy kerülő, de a zöldből megint nem tudtam magam jól kiverekedni. A kis ösvényt akartam elkapni, de úgy tűnik simán kereszteztem. Ez a rossz kifutás aztán hozta a hiba további részét magával, mert a réten futva már azt hittem 2 sorral odébb vagyok és a pontra megyek. Szerencsére viszonylag gyorsan kapcsoltam, így tűrhetően megúsztam ezt a nagy hibát is. (hiba: 0:40)
Ez után nem volt már gond a tájékozódással, de nagyon nem haladtam. Gyurika sorra adta a másodperceket és csak azért sikerült visszaelőznöm, mert a 19-re kiszállt.
Azért a 22-re még mellémentem pár méterrel a pontnak, majd a gyűjtőre menet is elküzdöttem a dzsuvában, de Gyuri már nem tudott visszaelőzni.
Az 1 perc hiba alföldön nem egy különösen kimagasló eredmény, de mondjuk közepesnek már elmegy.
A 7,9km-es pályán 47:45-öt mentem, 8,84 km futott távval és 162-es átlag pulzussal, 171-es max mellett.

A hétvégének van pár tanulsága az ÉOB-ra. Először is mindig tudni kell, hogy merre húzok mellé a pontnak, ha nem valószínű, hogy direktbe rá tudok futni. Többször volt, hogy merőlegesen kellett szelni a rönksorokat és úgy érkeztem meg a megfelelőhöz, hogy nem voltam biztos benne merre is lesz a pontom. Lehet jobb lett volna direkt mellémenni, de úgy, hogy tudjam merre is lesz a pontom.
Másrészt azért nappal egy hajszál pontosan ugyanakkora pályán azért jóval jobbat tudtam jönni, mint éjszaka, pedig sokkal fáradtabb voltam. Agresszívebben és magabiztosabban kell majd menni az OB-n!

A versenyben amúgy nem kellett csalódnom. A térkép jó volt, a rendezésről majdnem elfelejtettem írni, ami ugye csak annyit jelent, hogy nem volt hiba. 🙂
Látszott, hogy odateszik magukat a rendezők, ami sok kisebb-nagyobb dologban nyilvánult meg. Volt zuhanyzási lehetőség, frissítő, nagyversenyekre hajazó célkapu és még arra is figyeltek a HTC-sek, hogy a focipálya kapujában egy fényvisszaverővel jelöljék meg az “akadályt”.
Ugyan terepek terén igen meg van kötve a Dél-Alföldiek keze, de rossznak azt se nevezném és így aztán olyan versenyeket rendeznek, amin jó indulni!

Postás Kupa

Mivel képességeimet és időmet meghaladja a térkép 3 részből történő összeillesztése, így a Postás Kupa térképet nem fog felkerülni a blogra és a beszámolóm is rövid lesz.
Összefoglalva a szombati nap jól ment, főleg technikailag ment jól, de fizikálisan is kihoztam magamból a maximumot, hisz 170-es átlagpulzussal futottam le a 91 percet (179-es max). Apró bizonytalankodások voltak a futásomban a 3-as, 5-ös és 9-es pontnál, majd a 20-as előtt rövid időre elvesztettem a fonalat, de ez is csak 30 másodpercet jelentett. Ezt még megfejeltem újabb 20 másodperccel a 21-es pontra, ahol balra mellécsúsztam, majd innentől már csak a fáradtsággal kellett megküzdenem. A pályát végül bő 1 perc, max. 1:20 hibával teljesítettem, amivel természetesen elégedett is voltam. Végre valahára sikerült normálisan végigtalálnom egy pályán. Fizikálisan azonban nagyon kikaptam, de ez van.
Érdekesség, hogy a légvonalban 16,3km-es pályán a futott távom 17,24km lett, szóval nem sokat kerültem ma.

A második napon bíztam egy hasonló futásban, mint első nap, de már bemelegítés közben éreztem, hogy nagyon fáradtan mozgok. Ez aztán a pályán is megmaradt, minek következtében már a 2-es pontra menet a pálya feldobásán gondolkoztam. Visszavettem a tempóból és “akkor csak edzünk” felkiáltással folytattam, de sorra jöttek a hibák, a tegnapihoz képest egész nagyok és egyre kevésbé esett jól a futás. Végül a 6-os pont környékén döntöttem úgy, hogy akkor a mai futás egy laza terepedzés lesz, minek következtében kocogtam egy élvezeteset. Innen már a hibák sem jöttek igazán, de azért persze közel sem voltam olyan precíz, mint tegnap. Fizikálisan viszont nem volt gond, ebben a mérsékelt tempóban lefutni a pályát és valóban egész jó hosszú-könnyű futás kerekedett belőle. A 145-ös átlag és a 157-es max pulzus jól mutatja, hogy milyen tempót futottam, azt pedig csak én érzem, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy hulla fáradt vagyok. Ha már a 157-es pulzus is nagyon rosszul esik, akkor ott valami nem stimmel.
Mindegy. Tovább nem fárasztottam magam és holnap is lesz lehetőségem pihenni.

Hosszútávú OB – Küzdeni még tudok

Az utolsó hét a HOB előtt azzal telt, hogy mentsem a menthetőt és ezt maradéktalanul sikerült is megvalósítani. A cél és a rajt közötti szállásunknak hála még a rajt előtti időszak is ideálisan telt és igen jól éreztem magam az 1km bemelegítés alatt.
A rajt után aztán ez az érzés szép lassan kezdett múlni és felváltotta a küzdelem. Sajnos az egyes pontot rögtön elnéztem és a mögötte található szárazárokba vártam a pontot. (hiba: 0:10)
A hármas pontra aztán az első komolyabb hiba is becsúszott. Túl korán ugrottam át a völgyön, majd túlcsúsztam balra. (hiba: 0:40)
A négyesre még egy frissítés is belefért, hisz pár korty soha sem árt. Az ötösre menet azonban a kis ösvényt elsőre nem találva becsúszott megint egy bizonytalan szakasz. (hiba: 0:10) A tíz másodperc aztán a hatosra melléfutással is megvolt. (hiba: 0:10)

Hetesre aztán felfutottam Forrai Mikire, majd a frissítő kihagyásával el is mentem mellette. A futós hosszú átmenettel nem volt gond, azt leszámítva, hogy a fölfelék nagyon nem mentek és a lábammal már ekkor több gond akadt. Leginkább a jobb lábfejem kezdett zsibbadni, fájni a feltehetően túl szoros leragasztás miatt. Mindkét vádlim is éreztem rendesen, ami nem tudom miért lehetett, mert ilyet még soha nem érzetem. Nem görcs, hanem sima fájdalom volt és a pálya végéig kitartott, főleg a fölfelékben. A bal térdem ehhez képest szót sem érdemel, mert az csak néha fájt kicsit, feltehetően a múlt heti esésem miatt.
A frissítőt aztán a 9-10 átmenetben direkt útbaejtettem, mert erős túlzás lett volna a pálya 66%-ig húzni frissítő nélkül.
A 12-es pontot aztán kicsit korán kerestem a völgy túloldalán. (hiba: 0:20) A 13-as pontra aztán még nagyobbat hibáztam. Mármint időben, mert távban 5 méterrel ha elmehettem a pont fölött. (hiba: 1:20)
Következő hiba a 15-ös pontra csúszott be, mert én a szabdalt terült tetejének a felső letörést hittem és csak mikor nem volt sehol a várt pont, akkor néztem meg jobban a térképet. (hiba: 0:40) Innentől h
a nem is túl magabiztosan és nem is mindig ideális útvonalon, de elég jól haladtam és a hosszú átmenetben mintha egy egri bozótfelsőt láttam volna magam előtt, így reményeimben már Szajkó Csabi befogásával számoltam. Kicsit azonban itt is hibáztam, mert túl korán vágtam át a völgyön és erre csak az átvágás közben eszméltem rá. (hiba: 0:20)
A 21-es pontra még kicsit nagy ívvel futottam (hiba: 0:10), de már jött is az átfutó, majd az azt követő fellelkesülésem és a legnagyobb hibám. Tipikus párhuzamhiba volt, hisz bár tudtam, hogy elcsúszok kicsit jobbra a vonaltól, de nem korrigáltam megfelelően. A réten átvágás, majd a nyiladékon futott pár 10 méter még rendben volt, de ezt követően azt hittem a gerinc után a légvonaltól kicsivel jobbra eső völgyet kerülöm, ehhez képest a 28-as pontot kerültem. Ekkor már valami gyanús volt és jobban meg is néztem a térképet, de mivel a völgyet felülről kerülte a valóságban az ösvény megnyugtattam magam. Annál is inkább, mert északra nem volt másik oldalvölgy a közelben. A párhuzamhiba innen tartott tovább és a nyiladék és a völgy alján található rét is nagyjából stimmelt. Én legalábbis belemagyaráztam, mint ahogy a kicsit sűrűbb erdőn sem akadtam fenn. Végül a nyiladékra kifutva a kis oldalnyiladékok raktak helyre. A pontot nem sokkal Celin előtt fogtam, ami azt jelentette, hogy 8 perccel megfogott. Ez még a hibámon túl is elég lelombozó volt. (hiba: 4:20)
Innen egy darabig én mentem elől, majd egymás mellett futva értünk a 24-es pont közelébe és én mellémentem. Ezzel kicsit le is maradtam és a bokám is megbicsaklott, amitől ideiglenesen bizonytalanabb lettem lefelé. (hiba: 0:10)
Itt érkezett el az a pont, ahol már minden a küzdelemről szólt. Jobb lábamat gyakorlatilag nem éreztem, legalábbis a fájdalmon túl, amit a leukoplaszt okozott. Mindkét vádlim tiltakozott minden lépés ellen és fejben sem voltam már toppon. Lélekben ekkor kicsit meg is törtem, de a saját célkitűzésemhez tartani kellett magamat. A 25-ös pont előtt mindenesetre rövidzárlat volt, mert nem vettem észre az útig kiérő völgyet a térképen, így nem értettem mi van és pár másodpercig a tiszta erdő szélére hittem magam. (hiba: 0:20)
Újra magányosan futhattam és azt, hogy mennyire nem voltam csak akkor észleltem, mikor a lefelében Gyurika elrobogott mellettem. Nem mondom, hogy sikerült felvenni a tempóját, de kicsit megrántott. Nem kellett nagyon térképeznem, így a 26-os után a nyiladékon Celin is feltűnt nem olyan messze. Gyuri viszont minden igyekezetem ellenére távolodott és a nyiladék végén el is tűnt. Még a 27-es pontról kifutni láttam őket, de tudtam nem érek rájuk vissza.
Innen jött az a rész, amire még büszke is vagyok. Küzdöttem úgy, ahogy régen és még fejben is egészen képben tudtam maradni. A 29-es pontra felfutottam Celinre és a 30-ra elé is kerültem, mert melléfutott. A gyűjtő pontba szinte belebotlottam és az se zavart, hogy Celin ellép mellettem.
A célba befutva csak az érdekelt, hogy a jobb lábamról letépjem a leukoplasztot.

Bíztam benne, hogy egy pontszerző helyre jó lehet az eredményem és annak nagyon örültem, hogy Fecó és Gyuri egyaránt dobogós lett. Végül fél perccel lemaradtam a pontszerzésről, de ezen csak a kevesebb hiba segíthetett volna, mert fizikálisan ennyi volt ma bennem.
A két cél közül tehát az utolsó pillanatig való küzdelem maradéktalanul megvalósult, míg a minimális hiba nem igazán. A 23-as pontra megejtett nagy hibám nélkül még akár elégedett is lehetnék, ám azzal együtt már túl sok a 8 perc 50 másodperc. A felét azthiszem egy HOB-on még elfogadhatónak tekinthetném.

Rettentően megviselt ugyanakkor a verseny. A jobb lábfejem, még egy nappal is annyira fáj, hogy csak bemelegedés után tudok sántikálás nélkül gyalogolni. A vádlim és a térdem futás közben sem fájt folyamatosan, de azért az felmerült bennem, hogy nem állhat-e a háttérben valami ásványi anyag hiány.
Erősebbnek és gyorsabbnak kell lennem a jövőben, mert ez a többi versenyszámban még nagyobb hiányosságnak fog számítani!

Összességében azért úgy gondolom az elmúlt időszak egyik legnormálisabban sikerült futása volt számomra az idei HOB. Ami egyébként egy igen jó kis verseny volt. Jó pályákkal, jó térképpel és tán csak annyi kritikát tudok megfogalmazni, hogy a fólia ezúttal sem volt épp tökéletes és a frissítőpontok egyáltalán nem estek útba.

Eredmények , Térkép

Tisztességgel végigküzdött hétvége

Ezt a hétvégét tisztességgel végigküzdöttem, de az útvonalamat kielemezve már technikailag nem tetszik annyira a dolog, mint befutás után tűnt. A fizikai állapotomról pedig felesleges is beszélni.

Szombaton alapvetően nem kezdtem rosszul a pályát, de mégis sokak kaptam az elején. Kerényi Mátét már az 5-ös pontról kijövet láttam, igaz abban pont benne maradt egy kevés, mert túlságosan fölfelé húztam a pont előtt. (hiba: 0:20)
Innentől Máté elől menekültem és bár rámfutott a 6-os pontra menet, de egész a 9-es pontig én mentem elől, sőt a 10-re is elől mentem, de itt más útvonalat választottunk. A lefelében féltettem a lában és ez elég volt, hogy elém kerüljön, majd a szintezésben el is ment tőlem.
A 12-es pontig tehát alapvetően rendben volt a futásom, ám itt kicsit megkergültem.

Aláfutottam a 13-as pontnak (hiba: 0:30), majd a 14-nek (hiba: 0:10), majd valamit nagyon elnéztem a 15-ös pontra. Eleve nem vállaltam be a völgy melletti ereszkedést, pedig az lett volna a jó, másrészt elrontottam a választott útvonalat is. (hiba: 1:10)
Az átfutót is elbénáztam, mert a vezeték alatt próbáltam lejutni az ösvény helyett és beragadtam a dzsuvába. (hiba: 0:40)
Innen már csak erőm nem volt, hogy gyorsabban fejezzem be a pályát.
Akkor nem tűnt egy rossz futásnak, de így utólag sok volt a hiba. Összesen 2:50 maradt benne. A két nagyot a végén nagyon sajnálom.

Vasárnap pont fordítva alakult a helyzet. Kicsit bénán kezdtem, rögtön a kettesnek mellémentem (hiba: 0:20), majd az ötös pontnak mentem fölé és mikor épp rájöttem hol vagyok estem egy hatalmasat (hiba: 1:30). Kicsit húztam a lábam és el is ment a kedvem mindentől, de aztán csak visszaállt minden a rendes kerékvágásba. Ha nem is gyorsan de rendben tudtam le az első kör hátralevő részét.

A következő részen nem akadt sok hiba, leginkább a 2 fiatalt üldöztem, akik utolértek (Vellner Gábor s Szajkó Csabi). Sokkal gyorsabbak voltak nálam, de hol behibáztak, hol jobb útvonalat találtam, így a 18-on és a 19-en is utolértem őket. A 19-re kicsit még én is fölémentem, de így is egyszerre fogtuk a pontot (hiba: 0:20)
Innentől viszont egymáshoz közel haladtunk és nem is rosszul. A 21-es pontra például majdnem átmenetet nyertem, de a 22-re kicsit fölémentem (hiba: 0:10).
Itt véget is ért az a kis szakasz, amit én vezettem és a fölfelében szép lassan le is maradtam a srácoktól.
A célig már nem hibáztam többet, de így is rettentően kikaptam. Főleg addig mentem lassan, míg egyedül futottam, de legalább a 2:20 hiba nem volt vészes.
A lábam viszont fáj a verseny után és kifutni sem sikerült magam.

Ezt a hétvégét mindenesetre tisztességgel végigküzdöttem. Itt tartok most, messze az élmezőnytől, de legalább a bokám rendben van és még élvezem is a versenyeket!

Edzés lett a vége

No, a mai napon nincs sok elemeznivaló. A pálya jelentősen jobban tetszett, mint a tegnapi, de én sokkal fáradtabb voltam. A csütörtök, péntek, szombat hármas nekem most felért egy kisebb túlterheléssel. Ezt éreztem már előre is, de a síkon futott szűk 1,5km bemelegítés nem esett olyan nagyon rosszul. Reméltem a pálya sem fog, de már az egyesre menet eldöntöttem, hogy a mai versenyt csak edzésnek fogom fel. Nem is erőltettem meg magam, viszont azt kicsit sajnálom, hogy sok bizonytalankodás és hibák is csúsztak a tájékozódásomba.

Az egyes-kettes is lehetett volna tudatosabb több helyen is, míg a hármas előtt egyszerűen nem éreztem az irányt és a távolságot. A dagonya megpillantása persze helyretett, de utána sem akartam igazán hinni a szememnek. Túl közelinek éreztem a peremet. A négyes előtt rossz a térkép, ezt a track megmutatta, de az is árulkodó lehetett, hogy jól fölémentem a pontnak. Innen sem lettem túl precíz, az ötösre és hatosra is a piros dózer lett volna a jobb megoldás, de én a gyengéknek való megoldásokra szavaztam. Az oldalba viszont jól haladtam erőmhöz mérten, de azért a végén csak alámentem a 10-es pontnak, pedig a nyeregtől csak tartanom kellett volna a szintet. No innentől viszont nem tudom mi történt velem, mert eléggé zsinóron húztak. Mondjuk elég lassan, szóval inkább rántgatás volt az, de legalább arra, amerre menni akartam. Több helyen nehezen futható a fehér erdő, így nem is volt olyan egyszerű egyenesen menni.
A célba úgy értem be, hogy csak annyira voltam szétesve, mint már a pálya legelején. Egy 100 perces edzés sikerült futnom, hiba talán ha 1,5 perc maradt a pályában és természetesen jól kikaptam. A futott táv 12,85km volt a 10,8km-es pályán.
Edzetlenül és fáradtan nem jó versenyezni! Viszont szép időben, egy szép erdőben edzeni egy közepeset egész kibírható volt. Azért persze így is jó fáradt vagyok.

Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 154
Átlagtempó: 7:49

Összesen 14km, 500 szint, 108:31

Útvonalválasztási gondok

Részidők még nincsenek, így csak a track és a térkép alapján tudom elemezni a teljesítményem.
Célom egy jó lendületes, hibáktól lehetőleg mentes futás volt. Azt sejtettem, hogy fizikálisan nem fog jól menni.
Az egyes kicsit szögletesre sikerült, majd a 3-as pont mellett szépen elrobogtam. Nem tudom mit láttam bele a térképbe, de ott helyben az volt a gondolatom, hogy ezt a pontot bizony jól elrakták. Hát nem, én néztem be jól, ami bő 1 percembe került. Négyesre észre sem vettem a kerülő útvonalat jobbra, de ezzel időt nem veszítettem. Itt egy fiatal versenyzővel együtt haladtam, aki felnőttben próbálkozott feltehetően a HOB közeledte miatt és igen jól és magabiztosan haladt. (Péntek Mátyásnak hívják)

Az 5-ös rendben jött, majd a 6-ra megint nem vettem észre egy útvonalat, ami ezúttal hiba volt. Le kellett volna futni a térkép szélére és így mászás nélkül lehetett volna megoldani az átmenetet. No azért sokat nem buktam vele, de ifjú követőm fölfelé mászás közben ellépett mellettem. Ehhez kellett, hogy jobban bírja a fölfelét, mint én és az is, hogy kicsit alámenjek a korábban már bevillant pontnak. A hetesre felmászva aztán már végképp kezdtem lemaradni.
Jött azonban a nagy útvonalválasztós átmenete Mets Mikinek, aminek csak azért nem látom értelmét, mert utálom a rossz és még rosszabb verzió közötti választást, főleg úgy, hogy nem derül ki melyik volt a rosszabb. Gyalog Zoli nagyjából olyat mehetett az átmeneten, mint én. Szerintem nekem mindenképp ez a nagy kerülő volt a nyerő, de a jó útvonal akkor is a mászós egyenes volt. Egy VB-n pl. minden jó átreszelt volna rajta, de persze aki olyan gyenge, mint én annak ettől még lehet jobb a kerülő. Innentől már csak egy baj volt, mégpedig, hogy nem haladtam. A 12-es előtt beragadtam az egyeszöldbe, így logikusan úgy kerültem, hogy a ketteszöldet ki tudjam majd kerülni, de aztán azon meg simán átmentem.
Viszont fizikálisan itt végem is lett, éreztem, hogy kezdek eléhezni, ami egy óra tájékán elég gáz. Persze tudtam, hogy csak a tegnapi kihagyott vacsora és a karcsú reggeli lehet az oka, de ez a tényen nem változtatott és már csak az lebegett a szemem előtt, hogy beküzdjem magam a célba.
Sikerült, nem is hibáztam már, így összesen 1,5 perc hibával és 3 olyan útvonalválasztással fejeztem be a pályát, amiből kettő valószínűleg nem volt rossz és csak a 6-os az, amit utólag egyértelműen balról csinálnék inkább.
Gyalog Zoli persze megmutatta, hogy milyen gyenge vagyok, mert jól elvert, de ez hírértékkel már nem bírt a számomra.

Összesen 77:32 volt a pálya, ami a nagy kerülőnek köszönhetően 11,87km futott távval és vagy 450 szinttel párosult. A pulzusom nem ment fel túl magasra, de ha a végén nem esik le így akkor egész kemény futásról tanúskodna.

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 161
Átlagtempó: 6:31

Összesen 15km, 550 szint, 97:32

Leépülésem története

A hosszú terepfutást követően csináltam egy nagy marhaságot. A 0 fokban ugyan azonnal átöltöztem, de még jó 2 órát a szabadban töltöttem és a lemerült testemnek ez úgy tűnik elég volt egy lebetegedésre. Egy hétig nem futottam egy métert sem, majd némi síeléssel megspékelve vasárnap már futottam egy 7km-t 250 méter szinttel.
A hétfő az utazás miatt még kimaradt, majd onnantól a következőket edzettem.

03.16. Kedd: 13km, 350 szint, 86:47 (Gerecsében, részben terepen)
03.17. Szerda: 13km, 180 szint, 69:57 (Varsányi Ferivel, Turul parkólóig aszfalton)
03.18. Csütörtök: 8km, 50:26 (lányokkal Erőmű tó felé)
03.19. Péntek: 8km, 45:29 (egyedül a Vértes felé)

Ezt követően érkezett el az idénykezdés, a Tájfutó Maratonnal. Mivel a csütörtöki és a pénteki futás is pokolian rosszul ment, plusz még a betegség sem múlt el nyomtalanul, így nem számítottam sok jóra. A szombati sprint ennek megfelelően is alakult. Ugyan olyan 40-50 másodperc maradt a pályában technikailag a 3-4-es pont között és a 4-esről kifutáskor, de amúgy nem volt vészes tájékozódás szempontjából az amúgy könnyű pálya. Ahol kicsit el lehetett kavarodni ott megtettem, de aztán a futós részeken már mentem egyenesen csak nem haladtam.
Végeredményben jól le is vertek, de nem túlságosan zavart. Edzeni jöttem és bár 172-es max és 164-es átlag még egy erdei versenyen is alacsony pulzusérték, de most ennyit tudtam.
Vasárnap már kicsit jobban éreztem magam. Tempóm ugyan nem volt nagy, de szintén maximumon nyomtam, a tájékozódás pedig nagyjából mint tegnap. Voltak apróbb bizonytalankodások, mellémenések és a 4-es ponton még egy rendes hiba is, de 3 percnél több nem maradt benne a nekem 99 percig tartó versenybe. Úgy 80 perc tájékán kezdtem azonban érezni, hogy a lábam szedi szét a cipő. Az első átfutón már túl voltam, a második pedig nagyon messzi volt még, így elhatároztam, hogy a 20-as pontról a szűk 2km kitérőt nem sajnálva bemegyek cipőt cserélni a célba. Igen ám, de még egy lefelét le kellett küzdenem és ezalatt a talpamon hatalmas vízhólyag nőtt. Depózás után mentem vissza edzőcipőben a pályára és csak mikor az aszfaltról letértem kezdtem érezni, hogy terepen bizony még mindig nem tudok egy normálisat lépni, így a 22-es pontról visszakocogtam, sétáltam. 20km-vel és kb. 110 perc futással zártam a napot.
Bőr alig maradt a talpamon, szóval leépülésem itt érte el csúcspontját. Magamnak már megjósoltam az 1 hét pihenőt, de szerencsére hamarabb javult a helyzet.

03.23. Kedd: 3 futás, 1,5km, 1,5km (autószerelőhöz) és 13km a lányokkal estefelé

Szerda kimaradt, majd csütörtökön végre csináltam valami épkézlábat. Ugyan érdekes mód még mindig nem vagyok teljesen egészséges, pl. a nyelvcsapom (neten fejtettem meg, hogy az) meg van duzzadva és néha a torkomat is érzem, de nem érzem magam rosszul. Ez alól a futás elkezdése kivétel volt, szinte vissza akartam fordulni és semmi kedvem nem volt a lányokkal 6 percesben kocogáshoz.
Gondoltam egyet és futottam egy váltakozót a Csónakázó-tó körül a 700 méteres körön. Minimum 3-at, jobb esetben 4-et, optimálisban 5-öt akartam futni és mivel a pihenő is sok volt (szintén 1 kör), így meg bírtam csinálni. Ráadásul egyre jobb köröket mentem, a vége már 3:22-es tempójú kör lett, ami nem is olyan pocsék, mint vártam. Ráadásul a nagy punnyadásból ki is rángatott az edzés, sikeresen sokkoltam a testem. Max. pulzusom 180 volt, ami nagyon rég fordult elő utoljára.

03.25. Csütörtök: 13km, 63:18

Pénteki edzés Gyurikával Gazdagrétről jól telt, eszembe sem jutott, hogy futok.

03.26. Péntek: 12km, 250 szint, 66:55

Most itt tartok és épp indulok a Semmelweis-re. Bőr már nagyjából van a talpamon, szóval remélem már felfele tartok, még ha a gödörnek majdnem az alján is vagyok.

Úgy elvesztem, hogy az egy aranyba került

Első felindulásból majdnem nem elemeztem ki a mai pályámat, mert úgy voltam vele, hogy ezen nincs mit elemezni. Amit lehetett azt elrontottam és teljesen összetörve értem be a pályáról. Mondhatni az idei szezonon méltó megkoronázása volt a mai nap. Akkor betliztem a legnagyobbat, amikor azt a leginkább szerettem volna elkerülni.
Végül mégis győzött az az énem, aki tudni akarta mennyit hagytam a pályában, hisz a célbaérés után benyögött “maradt benne vagy 10 perc” eléggé hasraütésszerű volt.
Bemelegítésnek 2km-t futottam, amiben 6 repülő is volt és a bokámat is jól bemelegítettem. A pálya egész jól kezdődött, gyorsan meglett az egyes, majd a hosszú átmenetben is jól haladtam és az irtás előtt összefutottam Kerényi Mátéval. Ezt jó jelnek fogtam fel, hisz 1 perccel előttem indult egy másik pályán és a Tipo tagjaként egyik legnagyobb ellenfelünk volt ma. A hármas pontra is együtt haladtunk, majd a 4-es felé is együtt indultunk, de neki másik pont kellett, én pedig pár méterrel melléfutottam a pontnak. (hiba: 0:10)

Nem fogtam fel tragikusan a helyzetet, inkább nyomtam tovább és az 5-ös pontot már megint együtt fogtuk. A hatosra viszont elszálltam, mert nem igazán tudtam lekövetni merre megyek. Azt hittem a pontom környékén érek ki a ligetesre, ehelyett teljesen máshol jártam és ahelyett, hogy felmértem volna a helyzetet belemagyaráztam azt, hogy biztos elfutottam a pont mellett. (hiba: 2:20)
A pontról kifelé jövet sem nyugodtam meg és úgy futottam előre, hogy majd helyreteszem magam. Hát nem sikerült, csak a nagy rét sarkán, de akkor már tudtam, hogy baj van. (hiba: 2:00)
Végre sikerült összekapnom magamat és hiba nélkül fogtam a 8-as pontot. Ellenben már eleve rosszul futottam ki róla és mikor a nyiladékra kiértem, akkor azt hittem, hogy vagy 200 méterrel balrább vagyok. (elég lett volna egy pillantás jobbra és megláthattam volna az ültetett rész végét) Ennek megfelelően bevágtam és ahol kiértem még az ültetett rész törését is látni véltem, így aztán jól mellécsúsztam jobbra és csak lassan tettem magam helyre. (hiba: 0:40)
Folytattam a mai ámokfutásom és kicsit cikkcakkban mentem egész a 10-es pontig, ahol kicsit sikerült végre lenyugodnom. (hiba: 0:20)
Rendben jött a 11-es, majd a 12-re kényszerből kikerültem a sraffozott részt, ám valahogy nem akartam az úton maradni és egyenesen a szép fenyvesen át nyomtam előre. Persze az irányt nem volt egyszerű tartani, így pár kanyar befigyelt a pályába és arról is csak sejtésem volt, hogy hol megyek be a zöldbe. Szerencsére a tankbeálló szerűségek helyre raktak, de még így is túlfutottam a ponton. (hiba: 1:00)
Itt már olyan szintem bizonytalan voltam, hogy a 13-as pont előtt, majd a 14-es előtt is megtorpantam 10 méterrel és elkezdtem nézni hol lehetek, pedig mindkétszer teljesen jó helyen voltam. (hiba: 0:10)
Itt megint próbáltam fejben helyretenni magam és úgy hozzáállni a pályához, mintha eddig semmi nem történt volna és ez 2 futós átmeneten át sikerült is. Tényleg mintha zsinórón húztak volna, bár a mély szántás leküzdése nagyon nehezemre esett.
A 17-et aztán sikerült megint megívelni, de az ilyenek még akár bele is férnének a pályába, ha mindig így korrigáltam volna őket, mint itt. (hiba: 0:10)
A 3 rövid átmenetben sikerült észnél lennem, ami annak is volt köszönhető, hogy itt elmentem Ferenczi Krisztián mellett, így tudtam, hogy 8 percet adok a rivális ETC emberének. Viszont azt is tudtam, hogy jó lenne ennél sokkal többet adnom neki, mert Kovács Ádámot, Szabó Bandit és Szajkó Csabit a többieknek nehéz lesz tartani. Így aztán nagyon figyelősen, de egyben nagyon rohanva igyekeztem lerakni Krisztiánt. Ez nem tartott sokáig, mert meg sem próbált elfutni velem, én ellenben a 20-as után estem egy hatalmasat. Teljesen jól lekövettem a 21-re menet az útvonalat, ahol kellett megtorpantam egy pillanatra és végig jól mentem, kivéve a pontfogás előtt. Nem tudom miért annak a bozótos völgynek a végigtúrását választottam, de nem jött be. (hiba: 0:20)
Már megint nem éreztem az irányt és a tájolóval sem korrigáltam, így túlságosan megíveltem a következő átmenetet és még az egyes pont környéke sem segített a korrigálásban, így a réten alig akartam elhinni, mennyit kell még jobbra húznom. (hiba: 0:20)
Remekül kinéztem a fenyvesfoltot magam előtt, csak épp azt vétettem el, hogy az egy mási volt, így mikor mellé értem esett le, hogy nem épp ott vagyok ahova vártam magam. Már megint egy rossz irányba kifutás…
Korrigáltam, de későn, majd amihez képest helyrerakni akartam magam azt is elnéztem. Gyakorlatilag végül véletlenül botlottam bele a pontomba, mert helyrerakni magam azt nem sikerült. (hiba: 3:00)
Az átfutóra menet is elvétettem az irányt, de egy nagyon egyértelmű helyre értem ki, ami ha lassan is, de helyrerakott. (hiba: 0:20)
Már nagyon be akartam fejezni a pályát és már az az érzésem is elmúlt, hogy minél több van hátra annál jobb, mert ha azt hibátlanul megoldom, akkor még hozhatok valamit az eddigi hátrányon. A 25-re még csak-csak odataláltam egyenesen, de a 26-ot már nagyon megíveltem. (hiba: 0:10)
A következő nagyobb hibámra se kellett sokáig várni, mert megint elcsúsztam irányban és megint nem korrigáltam az első intő jelre. Amikor már fogalmam sem volt hol vagyok, akkor viszont legalább megálltam és egyből helyretettem magam. (hiba: 0:40)
A 5-ös mellett szerencsétlenül elmentem, mivel már semmi önbizalmam nem volt és ahelyett, hogy bementem volna a pontra elkezdtem “kotorni”. (hiba: 1:00)
Megint nem találtam el a kifutás irányát és nem hagytam a tájolónak sem, hogy egyből helyretegyem. Mikor már azt hittem, hogy korrigáltam a hibát, akkor még mindig nem tettem és természetesen megint csak egy hatalmas kitérővel találtam oda a pontra. (hiba: 1:00)
A 30-as pontra lehetett utoljára hibázni és én itt is megtettem. Az első ponton, ahol kicsit figyelni kellett volna, rögtön nem tettem és egy plusz kanyart iktattam az átmenetbe. (hiba: 0:30)
A célba rettentő dühösen értem. Dühös voltam és vagyok magamra. Egyszerűen elfelejtettem tájékozódni, még itt alföldön is, ahol korábban mindig nagyon jól ment és könnyűnek találtam a tájékozódást. Összesen a pályában a korábban saccolt 10 perc helyett 14:10 volt az összes hibám és nem számoltam szigorúan. Ennek ha csak a felét hibázom, akkor már nyerhettünk volna. 🙁

A második hely ebben a helyzetben nem vígasztal, mint ahogy az sem, hogy az egyes pályán nem jöttek sokkal jobbat nálam, sőt az értékelhető csapatok 1-es pályát futó versenyzői közül az enyém lett a legjobb idő. Ezt csak azzal tudom magyarázni, hogy ez volt a legrövidebb pálya és ide került minden csapatban a leggyengébb ember.
Fejben, testben is össze kell szedni magamat, azonban előtte nem megérdemelt pihenőidőszakot iktatok be, hogy legyen lelki erőm a sötét és hosszú téli edzésekhez.

Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 167
Átlagtempó: 5:24

Összesen 20km, 107:52

Térkép

Sikerült, ahogy sikerült – OB

A selejtező után a bogárcsípésem csak dagadt, csak dagadt és reggelre már a fél arcom, valamint a torkom is be volt durranva. Veszélyesnek nem tűnt a dolog, de zavarónak igen. Lefelé futni például olyan volt, mint ha lenne egy méretes tokám, ami lengene a rázkódástól. Az eredményre szerencsére ennek nem volt hatása.
Bemelegítés ezúttal egy kicsit lazább lett, mert többet gyalogoltam a felfeléből a tegnapinál és nem is ment olyan jól a futás ezeken a részeken. A rajtba aztán éreztem, hogy a bokám most jobban egyben van, mint tegnap volt és így nyugodtan indultam neki a pályának.
Az egyes pont rögtön egy fölfele és egy necces pont volt, amit nem is sikerült hiba nélkül megfognom. Éreztem, hogy még alacsonyan vagyok és nem villant be a pont, ezért amikor már a pontot vártam magam fölé, akkor egy kis bizonytalankodás után mentem csak tovább a jó irányba. (hiba: 0:20)
A kettes aztán nagyjából jól jött, bár nem igazán mertem még odatenni a lábam és csak lassan rázódtam bele a futásba. A hármas viszont annál jobban sikerült. Végig tudtam követni mindent rendben és a tempóm is megvolt, így a pontfogáskor igen elégedett voltam.
Jött azonban a négyes, amire csúnyán behibáztam. Küzdősebb volt a ligeteses, zöld foltból kiérni, mint vártam. A köveken nem igazán tudtam haladni és csak azt figyeltem, hogy milyen irányban áll a hegy. Lefelé ott volt egy hajlat és még mintha egy pont is bevillant volna, így rongyoltam lefelé, majd szép lassan felmértem a helyzetet és innen támadva visszamászva fogtam a pontot. Bosszantó hiba volt, így a pálya elején. (hiba: 2:00)
Olyannyira kizökkentem, hogy az ötösre túlságosan érzésre mentem és nagyon megíveltem a völgyet, de legalább fix támadópontom volt. (hiba: 0:30)

A hatosra aztán előbb elvetettem a hegytetőn át vezető útvonalat, majd tettem egy fura kanyart a nagy aljnövényzetes töbör előtt. A ponthoz érve azonban igencsak meglepődtem. Nem láttam a töbör alján a bóját, pedig a köves gödör, ott volt. Illetve a valóságban barlangnak tűnt, de a szimbólra pillantva ez megerősítést nyert, így lemásztam a köves töbör aljára, majd jöhettem is ki belőle értetlenül, mert a pont nem volt sehol. Rögtön a következő töbörben azonban ott virított a pont, így ezen sokat nem is agyaltam tovább.
Utólag viszont egyértelmű, hogy ezt a pontot bizony csúnyán eltűzték, azaz egyszerűen rossz helyen volt. (hiba: 1:00)
Nagyon nem esett jól a felfelé a hetesre menet és mire felértem már meg is láttam Szajkó Csabit, aki utánam indult. A bokám nagyon nem jól viselte a köves terepet, így próbáltam az úton maradni, de ott sem igazán bírtam haladni. A probléma mégsem ez volt, hanem az, hogy az út szép lassan eltűnt alólam és én nem néztem eléggé meg a térképet és azt hittel lecsúsztam egész a pont előtti töbör bal oldalára. Ennek megfelelően indultam a pontért, majd torpantam meg és fordultam vissza. Ezzel egyidőben Szajkó Csabi is konstatálta, hogy nem igazán vagyunk jó helyen, ám még innen visszakanyarodva sem fogtuk hibátlanul a pontot. (hiba: 1:30)
A 8-as és 9-es Csabi után loholással telt és a bokám igencsak féltettem a köveken, majd a 10-re bevállaltam a töbör másik irányból kerülését, de így is egyszerre értünk a ponthoz. A 11-re szörnyen lehetett haladni a meredek, ráadásul jobbra lejtő hegyoldalban. Jobb lett volna a második töbröt is jobbról ívelni. (hiba: 0:20)
A következő 2 átmenetben aztán már én is mentem elől és a 13-ast csak azért nem én fogtam elől, mert jó 1 méterrel mellémentem. (hiba: 0:10)
Ez rögtön még egy hibát eredményezett, vagyis, hogy nem néztem meg rendesen a következő átmenetet és hiába tűnt vételnek jobbról az útról menni inkább maradtam Csabi mögött. Ez még nem lett volna olyan nagy hiba, de megismételtük azt amit a 7-es pontra menet, csak most fordítva. Csabi beszaggatott a rossz töbör oldalába, én meg mentem utána. Mikor kapcsoltam akkor egy komplett hátraarcot kellett nyomni, aztán még a pontnak is mellémentem. (hiba: 2:00)
Innentől a 17-es pontig nagyjából minden rendben ment. Nem voltunk valami gyorsak és nem is mentem előre talán egy métert sem, de követtem merre megyünk és hiba nélkül fogtuk a pontokat. A 17-es pontról azonban más útvonalat néztem ki, mint Csabi, ezért el is indultam külön, majd jól behibáztam. Csak rossz irányból kerültem egy töbröt, de Csabi ezzel meg is lépett. (hiba: 0:30)
Kicsit rossz irányba jöttem ki a pontról és a 19-es egy baromi köves gödörben volt, így aztán végképp lemaradtam és persze az újabb apró hiba is megvolt. (hiba: 0:10)
A biztos utat választottam és egy méretes kerülővel úton körbefutottam az átmenetet a 20-as pontra, ami nem bizonyult vételnek. (hiba: 0:30) Jött egy sor bizonytalankodás a 21-es pontra is. (hiba: 0:20)
Kicsit elcsigázva mentem tovább, de aztán valahogy mégis helyrerázódtam és a 22-es és 23-as pontot is hiba nélkül fogtam, ám a 24-re nem vállaltam be a hegy megmászását és egy biztosabb útvonalat választottam. A pontot simán fogtam, de az útvonal nagyon nem volt vétel. (hiba: 0:40)
Nem úsztam meg hiba nélkül a 25-ös pontot sem. A zöldben kicsit túlcsúsztam rajta. (hiba: 0:30)
Jól megoldottam viszont a 26-os és 27-es átmenetet, aminek a végére utolértem Szajkó Csabit. A pontfogás után azonban nem tudtam mi a fene van, ugyanis térképcserét vártam, vagy tudomisén micsodát. Meg voltam győződve róla, hogy nálam nincs semmi amivel tovább mehetnék és csak azért úsztam meg időveszteség nélkül a dolgot, mert Csabi rögtön mondta, hogy a térkép sarkán van a kivágat. A lefelében jól íveltem az átmenetet, de a pont alá csúsztam, így ismét Csabi mögé kerültem. (hiba: 0:10)
Innentől a célig igazán már nem hagytam benne időt, bár a lefelé döngetés közben nem igazán tudtam rendesen nézni a térképet, így az út közepén árválkodó pontnál megtorpantam kicsit. A célba úgy értem be, hogy nem tudtam kifutni magam és ezt azon a pár méteren éreztem igazán, ahol a végén már csak futni kellett.
Ami a pályát illeti felemás érzéseim vannak. Egyrészt rettentő sokat hibáztam (10:30), másrészt a futás nagyon nem ment. nem voltam felkészülve a terepen való futásra és ennek következtében tüdővel hiába bírtam volna, ha egyszer a lábaim nem bírtak többet.
Ezzel szemben az előzményeket figyelembe véve csalódott sem vagyok. A bokám kibírt bő 2 órát egy rettentően köves terepen és azon túl, hogy féltettem nem okozott gondot. Térképet jóval kevesebbet néztem, mint kellett volna, de hát az a helyzet, hogy mostanában inkább nézek a lábam elé, mint a térképre. Ráadásul a Cseh OB óta mégcsak hegyre se nagyon mertem menni, nemhogy terepre, így a gyenge fizikális teljesítményemre is megvan a jó kifogás. Igen. Kifogás, merthogy pár plusz megtorpanással, mondjuk fél perc rááldozásával meg lehetett volna spórolni a 10 perc hibát és a terepen futást sem erőltettem igazán a Cseh bajnokság előtt sem.
Szóval ez most olyan “túléltem” érzés és egy elfogadható alap a jövőt tekintve. Már a selejtező után megállapítottam, hogy idén nincs értelme pattognom és a CSB-t leszámítva felesleges versenyen indulnom. Ott pedig az alföldi homokban csak jobban fog menni, mind fizikálisan, mind tájékozódást tekintve, mind bokaügyileg.
A mostani teljesítményemről a 10,5 perc hiba és a 156-os átlagpulzus mindent elmond. Úgy hibáztam rengeteget, hogy nem bírtam kifutni magamat. Fizikálisan azonban jó állapotban vagyok, mert szinte meg se kottyant ez a 2 óra. Tavaszig van időm megerősödni és rendbetenni még jobban a bokámat, hisz a Cseh OB-ig már már olyan volt amivel lehet is rendesen tájfutni.
Most inkább örülök annak, hogy a vártnál jobban bírta a bokám és annak, hogy jövő héten jók lehetünk a CSB-n!

A pályán mért adatok (19,42km, 122:12)
Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 156
Átlagtempó: 6:17

Összesen 22km, 700 szint, 142:12

Térkép, Részidők

OB selejtező – Szögliget

A mai napra egyértelmű volt a cél. Bejutni a döntőbe és kímélni a bokámat, azaz elkerülni egy esetleges sérülést.
Bemelegítésnek többé kevésbé végig megfutottam a rajtba vezető utat, majd épphogycsak kiértem a rajtba valami bogár, vagy a fene sem tudja mi rámtámadt és jól megcsípte a fülemet. A feje leszakadt és bennem maradt, amit Edit piszkált ki, én pedig elég kellemetlen érzéssel és “égi jellel” a fejemben indultam neki a pályának.
Az egyesre egy biztonsági kezdéssel indultam és minden rendben is jött. Kettes szintúgy, bár nem voltam valami magabiztos és a lábamra is igencsak figyeltem. A hármasra sikerült hiba nélkül eljutnom és a négyesre menet már kifejezetten élveztem a tájfutást és kezdett a tempó is egyre jobb lenni. Ezt követően is jól haladtam magamhoz mérten és a hetes pontra megfogtam az előttem induló Skulót.
Azon nyomban az élre is álltam és jött az első igazán bokaféltős rész, ahol jobbra meredek hegyoldal volt és ezt bírnia kellett a bokámnak. Térképnézés nem sok volt, így a pontnak jól fölé is mentem. (hiba: 0:10)
A kilences pont elég rázósnak tűnt, de végül simán jött. A völgyön tudtam, hogy a 2 töbör között megyek el és aztán a nagy sziklafal is megvolt felettem, onnan pedig már csak be kellett szintezni a pontra.
A 10-es aztán már nem volt ilyen sima, mert csak sodródtam a dzsuvában és bár elég jól összeraktam hol járhatunk elég szenvedős volt eljutni a pontig. Jobb lett volna lejjebb támadni a zöldet, sőt akár a kis ösvényről fogni a pontot. (hiba: 0:20)
A 11-esre aztán végképp kizökkentem és a gerincre kiérve majdnem elindultam jobbra egy rókavár ponthoz. Skuló itt egyből előrement és fogta a pontot. (hiba: 0:10)
Gyorsan eldöntöttem, hogy jobb lesz nekem a saját fejem után menve futni és így leváltam Skuló mögül és becéloztam a két töbör közötti nyerget. Ez nem lett volna rossz, de mivel már vagy 30 métert futottam a jobbról ívelt útvonalon már hülyeség volt. A töbrök közé leérve aztán kicsit kifordult a bokám és itt úgy éreztem, hogy végem van. Összeszedtem magam és Skuló után eredtem, de a 12-es pontra már úgy értem, hogy nem igazán láttam. (hiba: 0:10)
A gerincre kimászva láttam még valamerre balra ívelni a hegyet, de én inkább felfelé húztam és a pontra ugyanúgy Skulót alig látva értem.
Hála az égnek pont egy nagyobb útfutás jött, amin szépen fel is futottam Skulóra. Itt rögtön ki is ütközött az, hogy ha nem terepen kell futni és nem kell félteni a lábamat, akkor nem is kapok olyan sokat az élmezőnytől. Ráadásul amit kaptam szerintem nagyrészt azt is az átmenet végén, terepen kaptam.
Pontra bemenet és kijövet a sziklákon megint kezdtem lemaradozni Skulótól és ezen a lefelé csak rontott. A 15-ös pontot úgy kellett fognom, hogy már nem is láttam magam előtt. A 16-ra aztán rövid habozás után mentem utána, amiben segített, hogy egy boly kezdett kialakulni. A zöldbe beérve félretettem a térképet és ész nélkül hamar felértem rájuk, de eddigre pont eljutott a banda odáig, hogy tanácstalanul keresték a pontot. Végül egy méretes hurok után sikerült megfogni és már zúztuk is ki a dzsuvából. (hiba: 2:30)
Ha nem is nagy lendülettel, de egész jól felküzdöttem magamat a hegyre és a pontot is hiba nélkül fogtam, majd kicsit óvatoskodva a 18-as is jött zsinórón. Lefelében persze nem mertem elengedni magam, de legalább sikerült egyből ráfutni a pontra, majd a következőre is, csak épp nem vettem észre egyből. Egy plusz térképnézés, majd balra tekintés után kiszúrtam tőlem 2 méterre a 20-ast. (hiba: 0:10)
Már robogtunk is le a gyűjtőre, ami ugyan rendben jött, de szalagozást vártam, így a meglepetés rosszul érintett és átmásztam az árkon Skuló után, aki azonnal belevetette magát. Így esett, hogy még a gyűjtő és a cél között is hibáztam. (hiba: 0:10)
Összességében az egy nagy hibát leszámítva egész jól sikerült kivitelezni ezt a pályát, az összesen bennehagyott 3:40 viszont már csak egy gyenge közepes teljesítmény. Ha pedig hozzávesszük, hogy sok helyen nem mertem igazán futni akkor kifejezetten örömteli, hogy ilyen simán a 7. helyen jutottam futamomból a döntőbe. Akkora űr van előttem az eredménylistán, hogy előrébb akkor sem végeztem volna, ha hibátlan futást produkálok.
Bokám jobbra vizsgázott, mint amire számítottam. Nagyon tartottam tőle, hogy nem fogja bírni, de tulajdonképpen nem igazán volt vele gondom. Az az egy megbicsaklás is inkább volt rémisztő, mint veszélyes. Remélem holnap sem lesz vele több gondom. Ha azt vesszük egész boldog voltam a mai nap eredményével, amiben nem kis részt az játszotta a legnagyobb szerepet, hogy rendben célba értem.
A végén még volt szűk 1km levezetés is, ami a VK-ba és a kocsihoz való visszakocogást jelentette.

A pályán mért adatok (11,04km, 66:08)
Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 163
Átlagtempó: 5:59

Összesen 14km, 450 szint, 86:08

Térkép, Részidők

Maraton váltó első futóként

Ma a céges csapattal indultunk a Spar Maraton 5-fős váltóján és én a kezdő 12,4km-es szakaszt kaptam.
Bemelegítésnek futottam úgy 5km-t, közben pedig számos ismerőssel találkoztam. Az elit futók közé beálltam a rajtnál, de utólag ezt igazolta is, hogy 29. helyen futva váltottam és ennél azért jóval többen voltunk az elit blokkban.
Tempónak 3:45-öt terveztem és sikerült is ennél alig gyorsabban kezdeni az első kilométeren. Rettentően jólesett a futás egész a Deák térig. Kialakult egy nagyobb boly, amiben számos ismerős is futott, de aztán valahol 5-6km környékén ez a boly kettészakadt és mivel még mindig 3:42 volt az átlagtempó és kezdtem magam kevésbé jól érezni, így a második felét választottam. Ebben a bolyban 4-en voltunk, közülük pedig már csak Werner Petit ismertem. Úgy terveztem olyan 10km környékéig nem pattogok, de akkor megindulok és megfutom amit bírok.
Ez egész jól ment a 9,5km-s fordulóig, ahol megkaptuk a hatalmas szembeszelet. Pár száz méterig megbújtam a srácok mögött, aztán úgy voltam vele, hogy nem leszek pofátlan tovább és ha már egyszer amúgy is már csak 3km van hátra és még jól érzem magam előre állok. Be is vágtam a boly elejére és próbáltam a srácoknak megfelelő tempót tartani, amivel szépen felfutottunk 2-3 emberre, akik aztán azthiszem be is soroltak mögénk. Talán 1,5km-t vagy még annyit sem bírtam elől és a szél miatt teljesen kezdtem elkészülni az erőmmel. Egy 500 métert biztos utaztam a srácok mögött, majd 11,7km-nél előre álltam és nyomtam ami a csövön kifér egész a váltóhelyig, ami az órám szerint 12,44km-nél volt.
Hát az utolsó 3km az kegyetlen volt és teljesen szétcsúsztam tőle, ellenben az előtte lévő szakasz kifejezetten kellemesen telt, addig jól éreztem magam. Egy 37 perces, vagy épp azon belül 10000 méter most bennem van, ami már nem is hangzik olyan rémesen.
Váltás után következett a drukkolás a csapatnak. Ádám, Andris, Péter, majd Gyurika (vendégjátékosként) következett. Péterrel majdnem a Szabadság-híd lábáig futottam, majd vissza, majd ezt követően is rohangáltam egy keveset.
Végül még a Városligetbe is futottam egy keveset, egyrészt, hogy lássam Gyurika befutóját, másrészt vagy 2 órával később vissza az autóhoz.
A váltónk végül az igen előkelő 8. helyen végzett 2:51:55-ös idővel.

Az én szakaszom adatai: 12,44km: 46:21
Max. pulzus: 183
Átlag pulzus: 175
Átlagtempó: 3:43

Összesen 25km, 111:21

Megint a bokám

Sajnos a bokám reggelre nemhogy jobb lett, de még rosszabb is volt, mint tegnap verseny után. Elég sokat nyújtogattam és úgy éreztem ez segített, mert kifelé egyáltalán nem volt érzékeny és a többi irányba is egész jónak éreztem. Jól leragasztottam, majd elindultam a rajtba. No ekkor kezdtem érezni, hogy valami nem úgy működik, mint eddig. Ha befelé dőlt meg a bokám, tehát pont ellentétesen a kibicsaklással, akkor az nagyon érzékenyen érintett már egész apró esetekben is. Elég volt rálépnem egy tobozra, vagy kis sziklára és már fájt.
Ennek megfelelően ezt próbáltam nyújtani a rajtom előtt és elég szépen meg is dolgoztam.

Persze az egyesre inkább bevállaltam a nagy kerülőt, semmint, hogy átmenjek mindenen a bizonytalan bokámmal és ez nem is volt rossz döntés. A kettes pontig minden nagyon jól ment, bár éreztem, hogy nem állok biztos lábakon és nem is akartam magam széthajtani. Amolyan biztonság, lábra vigyázós futást terveztem. Ez jól ment a hármas pontra menet is, de a pontra leereszkedés közben már éreztem a bokám többször és óvatoskodva bírtam csak lemenni a pontig, majd a völgy aljába. A következő hegyen még átmásztam, aztán a lefelének a legalján jól ráléptem valamire. Azt éreztem, hogy nem fordult ki a bokám. Sőt, épp ellenkezőleg a másik irányba csapódott kicsit fel, de le kellett ülnöm úgy fájt. Egy perc múlva már jobb is volt, szinte nem is éreztem. Ekkor döntöttem el, hogy nem megyek vissza a célba, hanem inkább futok egy könnyűt. Elindultam felfelé a dózerúton és azon gondolkoztam, hogy utakon fussak csak egyet, vagy megpróbáljam lekocogni a pályát. Végül utóbbit elvetettem, hisz egy messze utolsó helyből nem kérek a 2 évvel ezelőtti Cseh OB után, ahol is ezt sikerült elérnem.
Ellenben kinéztem a tere legszebb gerincét, hogy majd ott futok le és az úttal párhuzamosan a fehér erdőben fogok kocogni.
Már fölfelé kiderült, hogy ez nem fog menni, mert terepen pár lépés után megfájdult a lábam, így maradt az út. Ez sem volt valami kellemes, mert a szögesben a középső szög a köveken nagyon nyomta a lábam, de azért csak lekocogtam még vagy 10km-t a tervezett útvonalon. Néha megálltam kicsit, néha nagyon lassan mentem, de legalább edzettem. Leállni most nem fogok, max betonon futok egy pár napi, vagy hétig.
Az OB-ig még van idő, addig csak rendbejön már a lábam.

Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 132
Átlagtempó: 6:16

Összesen 15km, 500 szint, 92:33

Térkép útvonallal, részidők

Cseh OB selejtező – 3 percen múlt A döntővel

Nem igazán tudtam aludni az éjjel, mert nagyon el vagyok szokva a tornatermi szállástól. Kemény volt a földön aludni, méghozzá a sok horkoló ember között.
Reggelre a derekam teljesen beállt és nem éreztem frissnek magamat, mégis megváltás volt a reggel. Nem kellett tovább a földön forgolódni.
A Cseh Klasszikus Bajnokság selejtezőjét tartották a mai napon, méghozzá mérsékelt pályákkal, viszonylag kevés szinttel. Úgy gondoltam ez fekszik nekem és bár nem reménykedtem A döntőben, de azért valami jó eredményt vártam magamtól.
A rajtba korán indultam, így a bemelegítő térképpel még volt időm megfogni 3 pontot, majd kocogtam tovább a jó messze lévő rajtba. A derekam elég vacak volt, így Ashenafitól tanult gimnasztika derékra ható részét megcsináltam, ami hatott is, mert elmúlt a derékfájdalmam. A rajtban aztán nagy nyugalommal és bokámat nyújtva vártam az indulást és még az se zökkentett ki, hogy a GPS az istennek sem akarta megtalálni a jelet. Le is maradt az első 3 átmenet a trackről.

Az első pontra kicsit óvatosan mentem, mert nem akartam a rögtön zöldben induló pályán hibával kezdeni. A kettesre nem igazán volt ötletem merre menjek, így egyenesen próbálkoztam és neki is rohantam az irtás szélének, amit kerülhettem aztán ki. A pontra meg jól beszedrezve mentem be. Egyszerűbb lett volna az árok folytatásában haladó szárazárkon végigfutva fogni a pontot. (hiba: 0:20)
A hármasra alapvetően jól mentem, csak azzal nem számoltam, hogy ilyen sűrű lesz a zöld, így a pont előtti 20 métert vagy fél percig tartott megtenni. Jobb lett volna az ösvényen továbbfutva kicsit hátulról fogni a pontot. (hiba: 0:20)
Négyesre aztán jött a futósabb rész és csak a pontot fogtam kicsit girbe-gurbán, amúgy jól mentem. Ez a track alapján durvábbnak tűnik, de valóságban minimális időveszteséget jelenthetett és ez a részidőkből is látszik. Az ötös a völgy alján rohanós átmenet volt ami alapvetően rendben ment, csak a pont előtt a zöldön áttörve bizonytalanodtam kicsit el és nézegettem a kelleténél kicsit többet a térképet. (hiba: 0:10)
Nem tudom mit tudtam volna futni a hatosra jobbról a nyílegyenesen haladó úton futni, de balról sem kaptam sokat, így ez az átmenet szerintem rendben volt. Akárcsak a 7-es pont, amire biztonsági útvonalat választottam és ha kicsit még agresszívebben rohanok be a pontra még az átmenetelsőségért is versenyben lehettem volna.
A pontot egy Cseh sráccal együtt fogtam, akivel szemlátomást egy irányba mentünk. A nagy útról azonban nem vágott be, így én leváltam róla, de aztán az aszfalt túloldalán mellémért újra. A pont előtt balra kezdett húzni, így ismét másfelé mentem, de aztán korrigált és egyszerre fogtuk a 8-ast.
A kilencesre viszont egyből fölfele kezdett, így én maradtam az egyenesnél és nem is volt semmi gond a pont előtti útig, ahol azonban jött a pillanatnyi rövidzárlat. Az előtte keresztezett nyiladékra azt hittem, hogy a letörésre merőleges egyenes út az és mikor rögtön utána jött egy másik út rá merőlegesen, akkor ár pillanatig azt hittem a pont alá csúsztam alaposan és el is kezdtem felfelé korrigálni. Egy gyors tájolónézés azonban megmentett a hatalmas hibától és innen kicsit bizonytalanul, de megfogtam a pontot. (hiba: 0:30)
Érdekes, hogy itt sokan behibáztak. Én még fel is jöttem egy helyet és ekkor a 9. pozícióban álltam, de mivel az egész pályán pokolian rosszul ment a futás és itt éreztem úgy, hogy hibáztam nem voltam valami elégedett.
A tízesre aztán kicsit rossz irányba futottam ki és mikor kezdtem korrigálni, akkor kiment a bokám. Igazából nem tudom pontosan mi történt, de úgy 10 lépésen át igen kellemetlen volt és még vagy fél percig óvatoskodtam utána. A pontot viszonylag rendben megfogtam. (hiba: 0:10)
A 11-es teljesen rendben megvolt, alulról biztosan fogtam, de a 12-re nem igazán voltam magabiztos és csak azt figyeltem, hogy szikla lába kell, így aztán egy sziklával a pontom alá futottam és mászhattam fel a ponthoz. Ráadásul mindez egy meredek jobbra lejtő oldalban, ahol a bokám igencsak féltettem. (hiba: 0:20)
Úgy tűnik itt megtört a lendületem, mert nem mentem túl jó időt a 13-as pontra, akárcsak a 14-re. Igazi Cseh típusú pont volt ez utóbbi, ahova igyekeztem biztosra menve odatalálni és ez sikerült is. Innen három egyszerű átmenet következett és én egyikben sem kockáztattam. Fizikálisan piszkosul szenvedtem és a bokám miatt nem mertem bevállalni a réten átvágást sem. Ezen a részen már nem mentem olyan jól, mint a pálya elején. Nem tudom a bokám miatt-e, vagy másért, de lefelé sem voltam valami gyors.
Ez azonban mind még akár bele is fért volna, ha a 12-re észreveszem a jó útvonalat. Az egészet jobbról kerülve egy nyiladékon a pontra ráfutva. Ezzel kikerültem volna a nagy dzsuvát és a sraffozott réteket, amit mindenképp meg akartam tenni. Egész pontosan kezdetben gondolkoztam az átvágáson, ezért is nem mentem ki egyből fölfelé az útra. Tulajdonképpen határozatlanságom az egyik legrosszabb útvonalat eredményezte. Mindezt még tetézte, hogy pontközelben is behibáztam. Egyszerűen nem néztem a térképre, mert meg voltam győződve róla, hogy az irtást szélével párhuzamosan futva beleesek a pontba. (hiba: 1:30)
A rövid átmenet rendben jött, ment is talán előttem valaki és én csak azt figyeltem tuti a jó pontra megy-e. Az utolsó hosszabb átmenettel azonban nem tudtam mit kezdeni. Gyalog Zoli valamerre eltűnt előlem, én pedig csak sodródtam előre és már le akartam tudni a pályát. A piros sraffozást persze messziről elkerültem, pedig az nem is volt tiltott terület, csak a fák dőltek be úgy, hogy nehéz volt a haladás.
Igazság szerint még most sem tudom merre lett volna jó ez az átmenet. Gyalog Zoli, mint utóbb kiderült felülről ment, de lassabb volt nálam. Ezek szerint az nem volt jó útvonal, de ugyebár az enyém sem. Talán a völgyből a fönti útra átugorva és az elején kicsit fentebbről kerülve a völgyet lett volna jobb menni. (hiba: 0:30)
A célba aztán magam jól kifutva estem be és nem voltam elégedett. A futás ma pocsékul ment és hiba is akadt a pályában rendesen. Igazán a 12-re megejtett 1,5 perc volt sok, de a sok apróbbat összeadva 3:50 maradt a mai versenyben. Ez már nem olyan vészes, de még mindig csak közepes teljesítmény.
Ennek ellenére egy ideig úgy tűnt, hogy bejuthatok az A döntőbe. Beérkezésem után 4. helyen álltam a mezőny felének befutása után és 8 fő jut a döntőbe. Aztán végül alaposan hátrébcsúsztam és maradt a B döntő, de azzal a tudattal, hogy ma simán be lehetett volna jutni.
Úgy tűnik fizikálisan egész jó állapotban vagyok, ha még egy ilyen pocsékul eső futással és egész jól haladtam. Technikailag is kezd összeállni a dolog, mert nem igazán vesztem el, csak épp nem sikerült mindig a jó útvonalakat megtalálnom.
Ami viszont igazán bosszant az a bokám. Hosszú időn át panaszmentes volt és most megint kezdődik. Az bíztató, hogy simán lefutottam a pálya hátralévő részét, de az már kevésbé, hogy érzékeny mindenre. Remélem nem lesz belőle gond.

Max. pulzus: 182
Átlag pulzus: 165
Átlagtempó: 6:03

Összesen 14km, 500 szint, 84:07

Térkép útvonallal, részidők

Utolsó nap gyönyörű erdőben

Nagyon nem ment ma a futás és ezt már bemelegítés alatt is éreztem. Kifejezetten nem esett jól a gyorsabb tempó és ezen az a 2km futkározás sem segített, amit a rajt előtt csináltam.
A pálya eleje ennek megfelelően kicsit küzdősen, de legalább hiba nélkül telt. A kettes előtt ugyan egy másik pont elbizonytalanított, de ez csak egy apró megtorpanás volt. A hármasra is jó irányban ereszkedtem, de aztán valamiért azt hittem a pont előtti utolsó töbröt kerülöm és belefutottam egy rossz hegyoldalba. Viszonylag gyorsan korrigáltam, de így is sok volt a kerülő. (hiba: 0:40)
Jó bizonytalan voltam a 4-es pontra is. Túlzottan lefelé kezdtem és sokszor meg is torpantam. (hiba: 0:30)

Egész jól sikerült viszont a hosszú átmenet a többiekhez képest, pedig az útvonalon menet közben módosítottam. Eredetileg jobbról mindenen át terveztem, így a pontról kifutás nem volt tökéletes és még a pontfogásba is csúszott némi hiba. (hiba: 0:30)
A hatos is bizonytalankodva telt, de a heteshez és a nyolcashoz hasonlóan nem nagyon hagytam benne felesleges másodperceket. Ez igaz a 9-es és 10-es átmenetre is. Lefelé ugyan nem mertem megengedni teljesen magam a bokám miatt, de nem nagyon hibáztam. Ellenben mintha a 10-es pont feljebb lett volna a másik hajlatban. A 11-es pontra viszont jött a szokásos hiba. Két másik töbör közé szaladtam be és nehezen raktam magam helyre. (hiba: 2:00)
A 12 alapvetően jól ment, de egy egész kicsit a pont alá futottam. (hiba: 0:10)
Innen már csak rohanni kellett a célig, így összesen 3:50 hibával teljesítettem a pályát. Hihetetlen, hogy nem bírok egy jó közepeset futni legalább. A futás annak ellenére, hogy nagyon nem ment ma tetszett a legjobban. Gyönyörű volt az erdő, igazi tájfutó paradicsom ez itt. Nagyon örülök, hogy az OB is itt lesz.

Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 158
Átlagtempó: 6:11

Összesen 10km, 300 szint, 55:58

Térkép, útvonal és részidők (Routegadget) , Térkép útvonallal

Bánkút – Végighibázott pálya

A mai nap várható volt, hogy a legkeményebb lesz és ennek megfelelően (valamint a 2. nap elhajlását követően) kicsit tartottam is tőle. Gyurika nem ment sokkal előttem, így azt reméltem be fogom tudni fogni. Bemelegítés szűk 2km lehetett.
A pályát rögtön egy hibával kezdődött, mert valahogy pontközelben nem éreztem a dolgokat és a pont fölötti objektumhoz futottam. (hiba: 0:30)
A második pontra is jött a bizonytalankodás és ezzel együtt a hiba is. (hiba: 0:20)
A hármas végre rendben jött, bár itt csak oldalazni kellett. A négyes egy kicsit biztonsági útvonal volt, de így volt jó. Az ötösre azonban szépen elszálltam. A GPS alapján 6,5 perc alatt a pont előtti utolsó útnál voltam és innen még 7:48 volt a pontot megtalálni. Nem néztem az irányt, nem néztem a domborzatot, a fedettség pedig elvitt a fenébe. Azt hittem már a hegy másik oldalán megyek lefele, ehelyett ugyanarra az oldalra futottam le, ahonnan korábban igyekeztem felmászni. (hiba: 4:30)

A hatos sem volt tökéletes, mert a pont előtt bizonytalankodtam egy sort, majd ezt megismételtem a fél átmenetben a hetesre. (hiba: 0:20)
A nyolcas rendben jött, bár nem voltam valami gyors, majd egész nagy rohanás jött a kilencesre. Egész pontközelig minden rendben volt, de ott nem figyeltem eléggé és kicsit vaktában mentem be a zöldbe, gondolva, hogy a sziklák úgyis meglesznek. Nem lettek és elég nehezen raktam magam helyre. (hiba: 3:20)
Ezért az átmenetért nagyon kár, mert nagyon jól mentem benne. Pörögtem, sorra előztem az embereket és a GPS szerint pár méterre a ponttól átmenetgyőztes idővel futottam el.
Kicsit túl nagy íveket tettem a következő átmenetbe is, így ebben is hagytam némi időt. (hiba: 0:30)
Nem volt tökéletes a következő néhány átmenet sem, de komolyabb hiba nem akadt bennük, sőt még a frissítő utáni átmenetben kifejezetten jó időt is futottam. Köszönhetően annak, hogy egy külföldi versenyző mellett futva kicsit felpörgettem a tempót. A 15-ös pontra is én értem előbb és nagy lendülettel indultam is tovább, ami aztán egy újabb hibába torkollott. (hiba: 1:00)
Érdekes módon nem ment el a kedvem a sorozatos hibáktól, így a következő 3 átmentben egész jól mentem, majd Dénes Zoli mögött a 20-as pont még gyorsabban jött. Azonban a tempót nem bírtam, Zoliról lemaradtam és az agyam elborult az oxigénhiánytól. Jött is a hiba a 21-es pontra. (hiba: 1:00)
A mai pálya méltó lezárása volt, hogy még a gyűjtőre is hibáztam. Rossz irányba futottam ki a 21-es pontról és ennek megfelelően bizonytalankodtam végig az átmenetben. (hiba: 0:30)
Ami azt illeti ennél technikailag pocsékabb futást el sem tudnék nagyon képzelni. Ahhoz már le kellett volna futni a térképről, igaz ehhez az ötös ponton elég közel is voltam. Az összes hibám 12 perc volt és ez sok apró és pár nagyobb hibából tevődik össze.

Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 169
Átlagtempó: 4:11

Összesen 16km, 900 szint, 115:58

Térkép, útvonal és részidők (Routegadget) , Térkép útvonallal

Agyontekert városi sprint

Valahogy mióta rossz a bokám szeretem a városi sprint versenyeket. Merek 100%-os tempóban futni és nem is kell a lábam elé nézni.
Reméltem, hogy ma sikerül egy jót futnom és ez többé kevésbé be is jött. Melegíteni sajnos nem melegítettem eleget. Olyan 2,5km lehetett, de nem éreztem magam úgy utána, mint szerettem volna.
Ennek megfelelően nem is indult túl pörgősen a pálya és apróbb bizonytalankodások is voltam. A kettesre se volt jó jobbról kerülni, de alapvetően nem nagyon hibáztam semmit. A 10-es ponton aztán már láttam magam előtt Vörös Endrét, aki 2 perccel indult előttem és itt kifejezetten jól haladtam. A 11-re Antal Andrist is megfogtam és a 12-er szépen az élre is álltam, hogy aztán rögtön túlfussak a ponton. (hiba: 0:30)
Jól haladtam a térképcseréig (18-as pont) és utána is észrevettem a jó megoldásokat. Baromira bosszantott ekkor már a pályában található sok csiki csuki. Az elején neki is rohantam 3 másik futónak, akik közül egyet sikeresen fel is löktem. Az meg, hogy a 20-as mellett elfutva fogtam a 19-est, majd vissza a 20-ra és újra a 19 mellett elfutva kellett menni a 21-es pontra kész baromság volt.
Végig én vezettem a bolyt és nem is volt hiba egész a 23-as pontig, ahol már előre próbáltam gondolkozni és nem néztem pontosan hol lesz a pont az udvarban. Melléfutottam, megtorpantam és csak jobbra nézve láttam, hogy a többiek már fogják a pontot. (hiba: 0:10)
Nem is lett meg a jó útvonal a 24-es pontra és loholtam a többiek után. (hiba: 0:05)
Hiba lett a vége, mert egy kapualjjal később futottam be a 25-re is, így a többiek mögé kerültem végérvényesen. (hiba: 0:10)
Innen a célig próbáltam visszafutni Antal Andrisra és Vörös Endrére, de nem igazán sikerült. Ahhoz túl messze voltak, hogy ne kelljen tájékozódnom, így hiába láttam őket néha bevillanni jelentősen nem közelítettem hozzájuk.
A célban persze nem voltam elégedett. Az 55 másodperc hiba nem az igazi, bár nem is olyan vészes.
Egy rendes bemelegítéssel még lehetett volna vagy 20 másodpercet “spórolni” és főleg a fél perces hiba nem kellett volna.
Annak ellenére, hogy az első napi és a mai futásom lett eddig a legjobb pont ez a 2 nap kifejezetten nem tetszett. Nem szeretem az újításokat és a klasszikus tájfutáshoz ennek a 2 napnak sok köze nem volt. Valahogy a mai pálya meg kicsit ki is borított.
Ez a Hungária Kupa nem rólunk szól, hanem a VB-ről. Ezt tudom én is és nem is zavar, hisz szurkolni jöttünk, így nyilván kellenek kompromisszumok és egy fél napos ácsorgás után sem várhat az ember magától túl sokat. Azonban a mai nap kész megcsúfolása volt a tájfutásnak. Ahogy a téren nyomorogtak az emberek a kis árnyékot keresve, majd egy feleslegesen túlcifrázott pályán csiki-csuki átmenetek közben sorra rohantak egymásnak nem jött egy egy fikarcnyi tájfutó feeling sem. Jobb lett volna egy rövidebb pálya valami kiesőbb célhellyel a mai napra, ha már egyszer a két sprint VB szám közé be kellett passzírozni még ezt is. Senki nem haragudott volna meg, ha csak 20 perces a mai pálya.

Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 169
Átlagtempó: 4:11

Összesen 10km, 47:40

Térkép, útvonal és részidők (Routegadget)

Túl jó erőben

A VB középtáv végigszurkolása nem volt épp pihentető és mikor bemelegíteni kezdtem úgy éreztem nem fog ma menni a futás, de aztán pozitívan csalódnom kellett. Lendületesen megfutottam mindent a pályán, de úgy tűnik túlságosan jó erőben voltam, mert sok helyen a pont fölé futottam. Jó szintes volt amúgy is a pálya, de nekem még itt is sikerült vagy 150 szintet összeszednem pluszba. Az egyik ilyen hibám vagy 4 percembe került és a többi sem volt kevés, így összesen úgy 7 perc is maradhatott a pályámban, de térképem hiányában pontosan nem fogom tudni kiszámolni.

Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 163
Átlagtempó: 6:56

Összesen 11km, 450 szint, 67:50

Térkép, útvonal és részidők (Routegadget)

Hungária Kupa 2. nap

Ez a második na nem az én napom volt. Egész jól indult a pálya, éreztem magamban erőt és egész jól megfutottam a fölfeléket is, de úgy a kétharmada körül valamiért teljesen elkészültem az erőmmel. Bokám is megbillent, de szerencsére nem okozott gondot és valószínűleg az útvonalválasztásaim sem voltak tökéletesek. Az utolsó nagy hurkot már nagyon szenvedve teljesítettem és a fiatalabb Mukhidinovval sem igazán bírtam elfutni, mikor utolért.
Eredményem nem is lett valami fényes, az meg totálisan ledöbbentett, hogy Fecó 2 nappal a maratonja után negyed órával levert.
Térképem valahova elkeveredett, így nem igazán tudom mennyit hibázhattam, de alapvetően ma fizikálisan vertek meg nagyon a többiek.

Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 163
Átlagtempó: 8:45

Összesen 15km, 500 szint, 102:07

Térkép, útvonal és részidők (Routegadget)

Orientathlon

Nem igazán csípem az újításokat a tájfutásban, így az Orientathlon sem az a szám, amit én szeretni fogok. A Hungi azonban ezzel a versenyszámmal kezdődött, így nekem sem maradt más, mint ennek teljesítése.
Bemelegítésnek bő 2km-t futottam, majd jó sokat ácsorogtam a mezőnnyel együtt a rajtra várva. Nem egy egyszerű versenyszám ez a rendezők szempontjából, de magukra vessenek. Nem hiszem, hogy túl sokan kérték tőlük ezt a versenyformát.
A rajt után ott találtam magam a 40-50 fős mezőny közepén és ez sokat nem is változott a hármas pontig. Az első kettő teljesen egyértelmű volt, míg a harmadiknál nem igazán lehetett kiválasztani a pontcsoportból a megfelelőt, hisz mind szikla volt egy meredek hegyoldalban. Szerintem ezt el is rontottam, legalábbis ha tippelnem kellene akkor erre fogadnék az első körös hibámmal kapcsolatban. Innentől nem igazán láttam magam előtt embereket. Gyuri futott mellettem, majd az ötösre már egy boly mögött értem, így a célba is egész elől érkeztem.
Az egy büntetőköröm után indultam is tovább és a rét szélét néztem ki magamnak, de aztán pár méter után rájöttem, hogy a térképrajtig lehet mégis el kellene menni. Ezzel buktam vagy 20 másodpercet, a rosszabb útvonalról nem is beszélve. Ebben a körben fogalmam sincs hol hibáztam, de megint egyet rontottam. Ellenben leraktam a bojt, mikor a hegynek fölfele húztak és én egy idő után leváltam róluk. A harmadik kör kicsit mászósan kezdődött és el is néztem a domborzatot, de viszonylag gyorsan korrigáltam és apróbb bizonytalankodások után hiba nélkül teljesítettem a harmadik kört, így már nyugiban futhattam az utolsó kis egyenes kört. Az eredményem még engem is meglepett. Úgy tűnik a többieknek még ennyire sem ment ez a játék, mint nekem. A 6. helyem legalábbis ezt mutatja. Hiba így is volt benne vagy 2 perc és persze a 2 büntetőkör is lehetett még vagy 1 perc. Úgy éreztem a futás nem megy kifejezetten jól, de utólag nézve valószínűleg rosszul sem mehetett. A pulzusom is azt mutatja, hogy egész jól kifutottam magam.
Egy szűk kilométert még le is vezettem a réten.
Az Orientathlon nem nyerte el különösebben a tetszésemet. Játéknak ugyan jó, de már egy Hungi első napnak is erőltetett volt. Leginkább egy terepfutásra hasonlít, ami közben Trail-O feladatunk is van. A mezőny csak rohan, tájékozódni nem nagyon kell, csak kiválasztani az ötből a saját pontunkat.

Max. pulzus: 180
Átlag pulzus: 170
Átlagtempó: 6:34

Összesen 10km, 300 szint, 57:18