Címke: Árpika

Friss hóban

Miután hazaküzdöttük magunkat a hótól nehezen járható utakon Lőrincre öcsém azzal az ötlettel állt elő, hogy menjünk ki futni Péter-halomra. A nagy hó miatt kíváncsi voltam rá és belementem. Végül Árpika sífutó lécet csatolt, amit én is szívesen megtettem volna, de a sífutó cipőm nem volt nálam.
Így aztán Árpikát kísértem végig egy 6km-es körön 55 perc alatt.
Ebből sejthető, hogy rettentő lassú volt a tempó, de én így is élveztem.

Max. pulzus: 141
Átlag pulzus: 123
Átlagtempó: 8:50

Összesen 6km, 55:00

Péter-halmon Fecóval

Fecó ma jött fel Pestre és sikerült összeszerveznünk egy edzést kora délutánra, mivel mi is akkorra értünk fel.
Péter-halomra mentünk ki, méghozzá apám és öcsém társaságában. Előbb Fecónak megmutattuk a fél erdőt, majd bő 30 perc után a tervezett lendületes szakasznak is nekikezdtünk. Eredetileg 20 perc lendületeset, vagy valami váltakozót gondoltam, de végül csak bő 3km gyors lett belőle. Nekem nem igazán esett jól, de mondjuk olyan nagyon nem haladtunk rosszul a mért adatok alapján. 3:45-ös tempóban futottunk 11,5 percet, persze ekkor már csak Fecóval ketten.
Levezetésnek még majd 4km lazát futottunk a végén.
Nem tudom mi van, de nem számítottam rá, hogy ez a mai ennyire ne tetsszen. A lendületes szakasz 171-es átlag és 175-ös max pulzussal ment le, ami kicsit talán túl magas.

Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 151
Átlagtempó: 4:49

Összesen 13km, 62:50

Árpikával és Zitával

Már elég késő volt, mikor Lőrincről elindultunk futni Árpikával egy könnyűt. Jött velünk barátnője, Zita is bicikivel és az Alacska mögötti almást kerültük meg.
Kifejezetten lassan kezdtünk, majd 2km környékén kezdett Árpi kicsit felgyorsulni és innen többnyire 5 perces alatti tempóban mentünk, kivéve a végén az erdőben, ahol a sötét miatt lelassultunk. Volt, ahol Árpika egész 3:30-as tempóig gyorsult és a végét is kicsit megpörgette, hogy meglegyen az 5 percen belüli átlag. A bokám ma is megbillent egyszer, amit nem tudok mire vélni. Az elmúlt egy hétben már volt vagy öt ilyen, de egyik sem volt kicsit sem komoly. Elsőre még azt is gondoltam, hogy de jó, hogy így tart a bokám, de ma ötödször már kicsit furcsállom.
Jön a Hungária Kupa és ami sokkal fontosabb: a VB, ahova ezennel elhúztam szurkolni!

Max. pulzus: 162
Átlag pulzus: 137
Átlagtempó: 4:59

Összesen 11km, 53:19

Ismét Skalka sífutó útjain

Az éjszakát Körmöcbánya egyik magánházában töltöttük, hogy ma is Skalka sífutó pályáin töltsük el a napot. Ezúttal északra indultunk a jelentősen hidegebb időben és a mai nap is szuper volt, de jelentősen nehezebb is. Egyrészt nekem nem pikkelyes a lécem, ami lefelében csúszik, mint a rossznyavalya, felfelé viszont megfelelő vakszolás nélkül igen küzdelmes tud lenni. A jég persze mindig gyorsan elintézte a lécre totál amatőrként rászenvedett tapadóvakszot, így csúsztam előre is és hátra is. 🙂
Az első felében a túrának 4 fős csapatunk lefelé haladt, így az 1180-ról 900-ra ereszkedés közben volt alkalmunk hatalmasakat esni Árpikával. Volt, hogy ő feküdt keresztbe előtte, volt, hogy magamtól estem hatalmasat. Nem tudom a profik hogy oldanák meg a göröngyös keréknyomokban lefelé száguldást, de én sokszor csak úgy tudtam megállni, hogy elestem. 🙂

Volt, hogy párhuzamos nyomban akadtak gondjaim. Míg Árpika előttem párosbotozott, hogy haladjon, addig én nem győztem fékezni, hogy bele ne rohanjak. Biztos örülni fogok még, hogy ilyen jó a lécem, de akkor ezt nem tudtam értékelni.
Mint ahogy fölfelé is kissé necces volt néhol, mert a jég által megtisztított léc nem igazán segítette az elrugaszkodást. Jó sokáig is tartott felküzdeni magunkat 300 méterrel magasabbra, de az utolsó 1-2km-t leszámítva ez is igen jó volt.
Azthiszem jövőre is fogunk párszor sífutni, mert nagyon állat dolog.
 

Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 124

Összesen 23km, 500 szint, 3:29:56

Sífutás Skalkán

Ma Árpika autójával a szlovákiai Skalkát vettük célba, hogy ott sífussunk egyet. Persze az eddigi egy alkalmas próbálkozásunkból sejthető volt leginkább sítúráztunk. Négyesben (Edit, Árpika, Péley Dani és én) elindultunk egy 20km-es körre, amit sikerült elsőre elvétenünk, így 5km múlva megint nekivágtunk a körnek. Ekkor már nem sikerült elvétenünk és szépen végig is értünk a kellemes körön.
Útközben megálltunk egy hüttében, majd a végén még egy kicsit küzdöttünk az időközben megfagyott hóval.
Az összes idő kicsit sántít, mert sehol nem állítottam meg az órát, ráadásul egy helyen 2km-t nem mértem véletlenül.

 
Max. pulzus: 152
Átlag pulzus: 113

Összesen 22km, 400 szint, 3:32:07

Téli Mátra XL gyalog, belekocogva

Ma úgy alakult, hogy a Téli Mátra XL teljesítménytúrát gyalogoltuk le. Futni még nagyon sok lett volna, tán a legrövidebb táv is. Gyalogolni viszont volt kivel (Edit és Árpika), így aztán a túrázás maradt.
Ami viszont nem volt rossz, sőt… Ráadásul edzésnek sem volt utolsó jelenlegi állapotomban, hisz mégiscsak közel 40km-t és 1600 szintet kellett legyalogolni. Ez csak egy okból nem sikerült, mégpedig azért, mert belefutottunk.
Jelentem nem én kezdtem, Edit volt az. Mivel csak lefelé és síkon futottunk, így nem volt nagy a terhelés, ám összességében már nem volt kevés sem. Összesen olyan 8km-t futhattunk.
Ja és Editnek ez csak bemelegítés volt a nap további részére. 🙂

Összesen 8km, 45:00

Öcsémmel lőrinci utcákon

Lőrincen mentem ki este futni egyet az öcsémmel és az utcákon tettünk egy nagyobb fajta kört. Árpi nem akart túl hosszút futni, így én is beértem a szűk 8km-el, amit ő jónak látott.
A tempóból viszont nem engedett és végső soron nekem sem esett rosszul a kerek 5 perces.
 
Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 153
Átlagtempó: 5:00

Összesen 8km, 39:14

 

Karácsonyi ebéd előtt

Öcsémmel és apámmal mentünk ki egyet futni Péter-halmon még a karácsonyi ebéd előtt. Körberohangáltuk az erdőt és még egy szakaszt meg is nyomtunk. Egész élveztem a futást, a sarkam sem fájt, a bokám is rendben és a betegségen is túlvagyok.
 
Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 146
Átlagtempó: 5:04

Összesen 10km, 50:46

Reggeli futás, hogy ne maradjon ki a nap

Sajnos úgy néz ki ez a hétvége nem a kilométergyűjtésről fog szólni. Reggel tudtam csak futni ma és holnap sem hiszem, hogy az ARAK évzáró keretében sikerülne hosszú futást tolnom.
Öcsémmel indultunk neki a kiserdőnek reggel 8 előtt és 1 órát futottunk. Nem ment igazán jól, de reggel ez nem is meglepő. Alapvetően nem volt bajom a futással, no de ez mégsem olyan, mint mondjuk aludni.
Futottunk minimálisan terepen is, átvágtunk egy nemrég leirtott részen, ami alaposan lelassította a tempót és hát Árpika sem előttem rohangált. A fő, hogy ma sem maradt ki edzés.
 
Max. pulzus: 147
Átlag pulzus: 135
Átlagtempó: 5:40

Összesen 10km, 59:26

 

Laza kocogás az alapozás kezdete előtt

Ma szintén Árpikával futottunk egyet Lőrincen. Ezúttal az erdőben kocogtunk össze-vissza mérsékelt tempóban és végig beszélgettünk.
Holnap elkezdem az alapozást, így nem volt kedvem erőltetni valami hosszabb futást. Ez így pont kényelmes volt.
 

Max. pulzus: 148
Átlag pulzus: 134
Átlagtempó: 5:18
 

Összesen 10km, 55:32

 

Lőrincen kis Geocaching futás közben

Öcsémmel futottunk egyet még éppen sötétedés előtt Lőrincen. Az erdőben tettünk egy kört útbaejtve egy Geoládát, majd a Glóriett-lakótelepen át futottunk ki a kis kápolnához, hogy ott is megkeressünk egy Geoládát. Pontosabban a pót jelszót egy kereszten, merthogy pesten mindent lopnak, még azt is, ami nem ér semmit.
A végén Árpika elkezdte kérdezgetni, hogy mennyi az átlagtempónk és mivel az 5 percesen kívül volt, így megpróbált javítani azon. Ennek keretében az utolsó 2km bőven 4 percesen belüli tempóban lett lepörgetve.
Nekem egész jólesett. Szeretem az ilyen lendületes, de nem behalós futásokat.
 

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 137
Átlagtempó: 4:59
 

Összesen 10km, 48:26

 

Megtaláltuk Jézus lábnyomát

Sunkával és öcsémmel ma a hegyre mentünk fel és bár nem kaptam még meg a GPS-em, de azért megkíséreltük megtalálni a Jézus lábnyoma követ. Ezt már egyszer februárban megkíséreltük, de akkor Árpikával nem találtuk meg már a második táblát sem a nagy ködben. (2 nem túl egyértelmű tábla próbálja útbairányítani a kirándulókat)
Most is nagy fejlámpával és aksival a hátamon mentem, mint legutóbb.
A fölfelé ezúttal nem esett jól, de igazán vészes sem volt. Fent aztán az első táblától most kapásból megtaláltuk a másikat. (a második szakasz csak 270 méter és nem 400; a tábla jobb oldalon van)
Onnan aztán a "jelzett irányba" bevágtunk, amiről tudni kell, hogy nincs megadva. Térkép alapján azért tudtuk, hogy lefelé, nagyjából merőlegesen kell menni. Út semmi nem volt, de egy idő után azért látszott a nyoma valaminek és egy kis völgy is megvezetett minket, amiben végül rátaláltunk a táblára, mely a Jézus lábnyoma követ jelöli. A kő persze nem egy nagy szám, sőt igazából abban sem vagyok biztos, hogy a jó követ nézegettük.
Visszafelé aztán a dózerúton futottunk és ez a része már egész jól esett.
 
Összesen 17km, 500 szint, 96:41

 

Végre laza futás

Árpikával kettesben futottunk ma és mivel én ma már tényleg nem akartam keményet futni, így nem mentünk fel a hegyre. Az Erőmű-tavat kerülő nagy kört futottuk le, aminek a végére így is jól ránksötétedett, bár fejlámpa volt nálunk.
Elég mérsékelt tempóban indultunk, de aztán nem haladtunk rosszul és a végén Árpika még fel is pörgette a tempót úgy 4:20-ra.
A Polár órám megint hülyeségeket mutat, pedig új elem van az órában és a jeladóban is, így azthiszem többet nem fogom hordani.
 
Összesen 13km, 61:15

Először fejlámpával

Öcsém ma nálunk vendégeskedik, így vele és Baluval futottam ma. A szokásos szerdai nem is rövid, de nem is igazán hosszú edzés volt a terv és ennek megfelelően a nagyvölgyön futottunk fel, majd mentünk tovább egyenesen a dózerig. Itt még egész jól lehetett látni, de azért már kezdett sötétedni. A dózeren lefelé futva aztán már fel kellett kapcsolni a lámpát, amiről azon nyomban kiderült, hogy lemerült elemeket tartalmaz. A gyomrom is rendetlenkedett, mint ahogy mostanában elég gyakran szokta, így egy kis kényszerpihenőt is beiktattunk.
A Kisréti vadászház felé futottunk tovább, majd az autópálya felüljárón jöttünk vissza a városba.
Nem igazán éreztem magamban erőt ma, főleg a futás elején, de végül egy egész jó kis edzés kerekedett a maiból. A tempó eleve nem volt nagy, amin a sötétben Balu lámpájának fényében megtett szakasz még tovább rontott.
 
Összesen 16km, 350 szint, 90:56

Péterimajor Lőrincről

Ma öcsémmel és barátnőjével indultunk edzeni. Árpival ketten futottunk, míg Viola biciklivel kísért minket.
Egy közepesen hosszú edzést akartam futni és ezt sikerült is teljesíteni. Lőrincről előbb átfutottunk Imrére, majd onnan az M5-ös autópálya fölött Péterimajor következett, ahonnan a másik irányba jöttünk vissza. Előbb az M0 felett futottunk át, majd már a földúton az M5 alatt.
Péter-halmon még kicsit beletettünk, majd hazafutottunk.
A végére már nem voltam valami friss, pedig az első fele kifejezetten jól ment és néhol a tempó is egész jó volt.
 
Összesen 18km, 89:20

 

Sötétedésben a “tilosban”

Öcsém ma is nálunk aludt és Gerit is sikerült rávenni egy közös futásra, így ma a Bunchu kút felé futottunk egy hosszabbat.
Nem ment rosszul a futás, jól is éreztem magam. Odafele még összefutottunk egy vadásszal, aki mindenáron ragaszkodott hozzá, hogy nekünk semmi esetre sem szabad az erdőbe mennünk szürkület környékén és ez igaz a teljes éjszakára és a turistautakra is.
Nyilván be fogom tartani és egész tavaszig nem futok mostantól egy métert sem hegyen. 🙂
Persze elvileg most is azonnal el kellett volna hagynunk az erdőt, de sajnos eltévedtünk. Pont a Bunchu kúthoz lyukadtunk ki és onnan már tényleg egyenesen mentünk is haza.
A visszafelében aztán már marhultunk össze vissza. Jó hangulatú edzés volt.
 
Összesen 17km, 300 szint, 93:24

 

Öcsémmel a Gerecsében

Valami gyorsabb, vagy keményebb edzést gondoltam ki mára, de mivel öcsém csatlakozott, így az utóbbi mellett döntöttem. A Turulhoz futottunk fel, majd a Kisréti vadászház érintésével a Gerecse 50 útvonalán jöttünk le. A panoráma úton azonban nem lefelé, hanem felfelé kanyarodtunk, így visszafele is a Turul érintésével futottunk.
A fölfele 6:16 lett, ami azért mutatja, hogy nem vittük túlzásba a tempót.
 
Összesen 13km, 360 szint, 75:25

 

Megint csak egy könnyű hegyi futás

Ma is ugyanolyan hulla voltam, mint hétfőn. Egyszerűen nem esik jól semmi fizikai terhelés, még a gyaloglás sem.
Nem tudom mi a fene lehet, de még szerencse, hogy ma jött hozzánk öcsém és így vele futottam egyet. Hosszút nem akartam semmiképp, mert akkor hétvégig tuti nem jönnék rendbe, de azért a hegyre felmentünk.
Mivel egész nap esett az eső a Turul lépcsőt választottuk (5:59) és utána is a nagyobb utakon maradtunk. Előbb felfutottunk a Bányász kilátóig, majd le a csemetéskerthez és az aszfalton ki a Turul szerpentinig és végül a lépcsőn jöttünk le.
 
Összesen 10km, 250 szint, 53:43

Diáktájfutás és egy kis résztáv

A tegnap esti futás végül kimaradt, mert már a mai diáktájfutás bemutatót kellett szervezni. A mai nap is ennek jegyében telt, mert délelőtt egész végig a fehérvári Kossuth iskolában rendeztük a tájfutó bemutatót. Úgy gondolom nagy sikere volt a rendezvénynek és 110 gyerek megismerte a tájfutást, sőt volt akinek annyira bejött, hogy hatszor futott. Persze voltak akiket csak zavart a térkép, de a többség nagyon lelkes volt.
Délután ennek megfelelően nagyon nem voltam friss. A délelőtti közel 5 órás ácsorgás eléggé lefárasztott, de azért Árpikával és Gerivel felmentünk a TSC pályára résztávozni. Bemelegítés alatt minden rendben ment, jól is esett a 4km, de az 5 repülő alatt már nem pörögtek a lábaim.
Gerinek elvileg 5×2000 métert kellett volna futnia 6:40-re, de ő is mondogatta, hogy ez irreális. Én persze még annyira sem akartam erőltetni a dolgot.
Végül mindössze 2 darab ezer méter és 1 darab 400 lett a vége.
 
Idők:
3:19,6
3:18,9
1:12,5
 
Nem esett valami jól a futás, mégsem én voltam aki a rövidítés mellett döntött, de nem kellett nagyon győzködni.
Sokkal többet nem is terveztem így két nappal az éjszakai OB előtt, de nem bántam volna ha olyan 4km-t sikerül résztávozni, azt pedig főleg nem, ha jobban ment volna.
Levezetésnek futottunk még 2km-t a pályán.
 
Összesen 9km, 43:19

Allergiától szenvedve

Öcsémmel futottunk ma egyet a Gerecsében. A cél a Bunchu-kút (Bundschu-kút?) volt és már odafele majd megdöglöttem a melegtől. A lépcsőn volt egy olyan érzésem, hogy Árpika mindjárt otthagy, de aztán csak felküzdöttem magam a tetejére 5:54 alatt.
Innentől egész kellemesen telt a futás, míg el nem értünk a nagy rétig, amin persze megint nem találtam egyből oda a Bunchu-kútig. A derékig érő fűben tettünk egy nagy karikát, majd persze az úton simán odakocogtunk a forrásig.
Hihetetlen nagy gaz van mindenhol, jó csapadékos volt az idei tavasz. Lábunkat megmostuk, mert úgy tűnik a rövidnadrágban nem szerette lábunk a nagy füvet és viszketett kegyetlenül, sőt olyan lett, mintha szétcsipkedte volna a csalán.
Hazafele aztán más útvonalat választottunk és én azt hittem majd megdöglök olyan allergiás tünetek jöttek ki rajtam. Árpi szerint a lábamon keresztül is összeszedhettem a tüsszögés, szemviszketés és egyéb tünetek okát. Nem tudom mi volt, de én ilyet még nem éreztem. Futni azért rendesen tudtunk és szerencsére gyorsan be is fejeztük a futást.
Remélem ez az allergia dolog egyszeri volt, mert nagyon nem hiányozna még ez is. Ettől függetlenül egész jó edzést csináltunk ma. Meglep, hogy közel 100 percig ilyen simán bírtuk, igaz a tempó nem volt túl nagy.
 
Összesen 17km, 420 szint, 95:05

Környebánya kezdettel egy 8km-es kör

Ma késő délután öcsémmel futottunk egyet. Autóval mentünk ki Környebányára, majd onnan a Szarvas-kút felé futottunk 4km-t, majd vissza egy párhuzamos úton ugyanannyit. A bokám nagyon bizonytalannak éreztem az egész edzés alatt, így nem vagyok nyugodt a hétvégi Euromeetinget illetően. Ha egy ilyen földúton így billeg, akkor nem tudom mi lesz rendes terepen. Ha nem az Euromeetingről lenne szó, azthiszem most mondanám le a részvételt.
A végén csináltunk még 10 repülőt Árpikával és az aszfalton futott részen azért már nem éreztem bizonytalannak a bokámat.
 
Összesen 9km, 80 szint, 44:17

Boka vizsgálat, torna és esti 9km

Ma reggel előbb elvittem Editet Dobogókőre egy kongresszusra és megcsodáltam a csupazöld Pilist, majd 8:30-kor már Pesten volt jelenésem Guti Rékánál, hogy megnézze a bokám. Őt Stépán Zsolti ajánlotta és nem kellett benne csalódnom.
Alaposan megvizsgált, elmondta mi a konkrét gond, mutatott egy csomó gyakorlatot és megnyugtatott, hogy lesz nekem még jó a bokám. Alapvetően 3 dolognak kell rendbe lenni, hogy az embernek jól működjön a bokája.
Az erőmmel nincs gond, erős a bokám.
Az egyensúllyal kapcsolatos dolgokkal már akad gond, mert minden gyakorlatot eddig a "könnyebb ellenállá irányába" csináltam, azaz befelé dőlt a lábfejem minden gyakorlatnál, így a külső szalagokat, izmokat nem az a hatás érte, mint kellett volna.
A legfőbb gond azonban a beszűkült oldalirányú mozgással van, azaz egyáltalán nem nyúlik a másfél éve sérült jobb külső bokaszalagom. No ehhez is kaptam nagyon szuper gyakorlatot, amit Edit segítségével fogok tudni megcsinálni otthon.
Most persze Réka csinálta végig velem ezt a bokanyújtást, amihez muszáj másik ember, mert magamnak nem tudom úgy nyújtani a lábam.
Röviden összefoglalva reggel visszakaptam a tájfutással kapcsolatos reményeimet! 🙂
Este Lőrincről öcsémmel mentünk ki futni és már igencsak sötétedett, így csak odafele futottunk az erdőbe, utána egy kört tettünk a Béke tér mögött, majd az utcákon futottunk haza. Éreztem, hogy a bokám reggel jól meg lett dolgozva és azt is, hogy mintha már most jobb lenne a helyzet ettől az egy kezeléstől.
Mivel nagyon fárasztó napom volt, így beértem ezzel a kis körrel mára.
 
Összesen 9km, 42:13

Hegyi huszas szemerkélő esőben

Öcsém ma is nálunk aludt és Tibi is csatlakozott a hegyi futásunkhoz, így ma hármasban edzettünk.
A Szanatórium völgy felé mentünk és Tibi már az elején egész jó tempót futott. A nagyvölgyön aztán 8:56 és 15:28 alatt értünk fel, de mivel 3x is megálltunk közben megvárni Árpikát, így nem tekintem rekordnak az utóbbi időt, pedig 11 másodperccel jobb, mint az eddigi csúcs.
Innen aztán jött az edzés legszebb része, mert Vértestolna felé mentünk tovább, majd még az erdőben a hegy aljánál visszakanyarodtunk. A Kisréti vadászház előtt még jól megnyomtuk a fölfelét, de máshol is voltak jobban megfutott szakaszok, amiket mindig kis pihenő követett Árpi bevárása miatt.

A csemetéskertnél aztán szétváltunk öcsémmel, mert Tibi rábeszélt, hogy a szerpentinen menjünk le. Az edzés vége így aszfaltfutás lett egész jó tempóban, többnyire 4:20-as tempó körül haladtunk.
Ugyan néhol kicsit esett az eső, de nem volt vészes és nekem tetszett ez a mai edzés. Tibi órája szerint 20km volt, de a Mapsource 20,9-et mutat.
 
Összesen 20km, 400 szint, 98:19

Másfél órás könnyű futás

Kicsit későn tudtunk Árpikával elindulni futni, de mindenképpen hegyen akartunk ma edzeni. A terv 15km volt, amit sikerült kicsit túlteljesíteni.
Turul lépcsőn futottunk fel (5:49), majd a csemetéskert és a Kisréti-vadászház következett. Onnan lefelé indultunk, majd egy jó nagy karikával becsatlakoztunk a kék jelzésre és már visszafelé futva értük el Koldusszállást. A vezeték alatt futottunk fel, majd az autópálya felüljáró felé vettük az irányt, de még előtte felkanyarodtunk a csemetéskerthez, majd a szokott úton hazafutottunk.
A táv szűk 17km lett, de volt benne jó sok szint. Nekem kifejezetten jólesett a futás és nem érzem magam fáradtnak sem.
 
Összesen 17km, 450 szint, 93:39

Egy közepes futás, utoljára a HOB előtt

Délután Árpikával indultunk futni, első körben Tibiékhez, hogy aztán hármasban felfussunk a Turul lépcsőn a hegyre. A barlangok felé kanyarodtunk, majd a kilátónál megálltunk egy percre. Innen visszafutottunk a Csemetés kert túlsó végéhez, majd Vértesszőlős felé indultunk. A rét szélén futottunk le a Megalódusz hegyifutó egykori útvonalán, majd a János forrás felé visszakanyarodva futottunk még egy kört. Tibi a Győri úthoz érve levált rólunk, hogy többet fusson, így Árpikával ketten fejeztük be az edzést. A bokám elég rendesen megbillent, de legnagyobb meglepetésemre nem rántgatta meg a szalagot.
A futás nem igazán ment jól, úgy tűnik a tegnapi felrázó résztáv túl keményre sikerült és kicsit beálltak tőle a lábaim.
A HOB előtti két napban most már csak könnyűt fogok futni.
 
Összesen 14km, 300 szint, 73:39

6×800 méter 2:40-re

Ma ismét résztávos edzést nyomtunk és a múlt hét csütörtökhöz hasonlóan Árpika megint csatlakozott hozzánk. Baluval a Győri út mellett találkoztunk, majd felfutottunk a TSC pályára. Már ekkor éreztem, hogy nem esik jól a futás, lábaim ólomból, derekam beállva és még melegem is volt. Utóbbin segített, hogy megszabadultam egy rétegtől, de még így sem esett jól a futás és a repülőzés sem segített.
A terv 6×800 méter volt 2:40-re, ami kis megkönnyebbülés volt azok után, hogy nekem valamiért 8×800 rémlett.
Az elsőt Balu vezette, majd én jöttem és ez így ment végig felváltva. Érdekes módon valahogy az első kör mindig rosszabbul esett, mint a második. Ez részben magyarázható azzal, hogy kicsit mindig gyorsabban kezdtünk, de még így is furcsa. Mikor Balu vezetett, akkor a második körök kifejezetten jobban mentek, mint az első. Árpika mindeközben magában küzdött a 3 percen éppen kívüli nyolcszázakkal.
Ha nem is esett olyan nagyon jól, de még mindig alapvetően szenvedés nélkül megcsináltam a mai edzést is a tervezett idők körül. A pihenő ezúttal 2 perc volt és ezt sikerült is betartani.
 
800 méterek:
2:42,0 ; 2:40,3 ; 2:41,3 ; 2:39,1 ; 2:41,9 ; 2:35,5
 
Az utolsó 800 azért elég kemény lett, mert bár addig sem láttam az órát a sötétben, de ekkor már nem is próbáltam eltalálni a tempót csak futni egy jó nyolcszázat. Hát időben kicsit jobb lett, de érzésre azért ezt már nem mondhatom. Balunak 400-nál ki kellett állnia és onnantól csak küzdöttem a méterekkel.
No azért ez az edzés se jelent negatív tapasztalatot, mert megcsináltuk és úgy érzem, hogy ha kicsit kevésbé leszek merev, akkor simán mennie kell a 3:20-as ezreknek. Ezt mondjuk már csak a HOB után fogom kipróbálni, mert addig már biztos nem futok kemény résztávot.
Levezetésnek a szokott útvonalon hazafutottunk.
 
Összesen 15km, 60 szint, 71:26

Könnyű futás Árpikával a Gerecsében

Munka után Árpikával indultunk futni egy könnyűt a Gerecsében. A turul lépcsőn mentünk fel (6:32), majd Koldusszállás felé vettük az irányt. A tempó meglehetősen könnyű volt. Én sem akartam erőltetni, de Árpikára még így is várni kellett néhol. A csemetéskerttől lefutottunk az autópálya felüljáró felé, majd a Gerecse 50 útvonalán kanyarodtunk fel és egy karikával majdnem koldusszállásig futottunk. Visszafelé már eléggé sötétedett, de volt nálam lámpa, így nem volt gond.
Jó szintes futás lett ez a mai, ennek köszönhető a pocsék kilométerátlag a szűk 15km-n. Szerencsére a bokám is jól bírta, nem volt vele gond, de azért néhol éreztem még és persze óvatos is voltam.
 
Összesen 15km, 450 szint, 84:16

Váltakozó “piramis” futás

Árpikával és Baluval futottunk ma, méghozzá ismét a TSC pályán. A kifutás ma is a szokásos 5km-t jelentette, majd csináltunk 4 repülőt, mielőtt elkezdtük a váltakozó futást. Baluék régebben többször csináltak ilyen piramis jellegű váltakozót, ami annyit jelent, hogy 50 métertől 400 méterig nő a gyors és lassú szakaszok hossza is, majd ugyanígy csökken vissza. (50-50,100-100,150-150,200-200,250-250,300-300,350-350,400-400,400-400,350-350…)
Elég fura volt ilyen váltakozót nyomni, mert a növekvő pihenő szakaszoknak köszönhetően nem akkor kezdtem keménynek érezni az edzést, amikor vártam. A leghosszabb távoknál egész jól éreztem magam és csak a csökkenő szakaszban úgy 300 méter környékén éreztem keménynek az edzést.
A pálya sajnos elég vizes volt, sőt néhol még tán jeges is, mert napközben fagypont körüli hőmérséklet mellett havazott. Csúszott is rendesen a rekortán és a kanyarokban vigyázni is kellett emiatt.
Balu csak féltávig jött, Árpika pedig már az elején lemaradt, így az edzés második felét egyedül kellett megcsinálnom, de még így is egész könnyen ment.
Közben nem értem egyetlen gyors szakaszt sem, de a váltakozó 7200 méter összesen 29:46 lett, ami 4:08-as átlagtempót jelent. Ez nem különösebben jó, de nem is rossz, főleg, hogy az amúgy hosszú pihenőket tényleg könnyen futottuk.
Levezetésnek aztán szokás szerint egy kis kitérővel hazafutottunk.
 
Összesen 18km, 60 szint, 88:16