Zsebe Isti – Harkányi Zoltán edzés és versenynapló

Éjszakai edzés a Zuppán

Ma éjszakai edzés volt a Zuppán!
Hatalmas tömeg érkezett a rendezvényre. Név szerint Doma volt, aki felvezetett, Pelyhe Dani előttem, Isti pedig mögöttem rajtolt. A pálya 8,4 (vagy 8,7km) volt légvonalban és én nagyon nem éreztem úgy, hogy fizikálisan kicsit is jól menne a futás. Ellenben technikailag meg voltam győződve, hogy nem lehet probléma, hisz a Zuppát elég jól ismerem. Hát, ahogy azt képzeltem.

Már a kettesre is kicsit fölémentem, majd a hármasra elvesztettem a kis ösvényt, azt hittem… fogalmam sincs pontosan mit hittem, de Isti majdnem ugyanezt csinálta meg, mint én. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a gerinc iránya, amin vagyok nem épp megfelelő. Persze utána nem is tudtam egyből helyrerakni magam, de az már nem volt vészes. (hiba: 5:30)
A négyest szintén megettem, túl bizonytalan voltam és korán visszafordultam. (hiba: 1:20)
Innentől biztosra mentem, ellenben azért a 6-ra menet rossz irányba és rossz helyen vágtam át. Úton, réten és ösvényen át nem kicsit lett volna gyorsabb és rövidebb. (hiba: 1:00)
A 6-os ponton aztán Isti megérkezett és kifele futás közben még Doma is elrobogott keresztbe a felvezetés közben. Istit egész a 11-es pontig láttam, már amikor bevillant a fénye, mert alapvetően igyekeztem nem utána menni. A 9-10-ben pl. egyáltalán nem is láttam és máshol is csak biztonságérzetet adott a néha-néha a távolban bevillanó fény.
A 11-es előtt aztán végképp elvesztettem a nyomát és egyedül folytattam a pályát, ami nem is ment vészesen rosszul. Könnyű rész volt, de azért rendesen meglepődtem, mikor a 15-ös előtt Isti fényei jöttek oldalról. Ő sem találta a kivezető kis ösvényt.
Innentől még kicsit felpörgött a tempó és jól el is bénáztam (én mentem elől) a 16-os pontot. Egy gerinccel tovább futottunk a kelleténél.
A célba innen már sima utunk volt.

Összesen olyan 8 perc maradt a pályában. Isti 75-öt, Dani 74-et ment, én pedig 81 perccel megszereztem az utolsó helyet. Ahhoz képest, hogy mennyire nem esett jól és milyen rosszul indult a pálya egész elviselhető volt. Tulajdonképpen még élveztem is, de a végére megérkező eső nem kellett volna. Már menet közben is érdekes volt a sok 1 másodperces világosság, amit a villámok hoztak össze.

A futott táv a bemelegítéssel együtt bő 13km lehetett, a pályát pedig 159-es átlag és 174-es max pulzussal futottam le.

31km hótaposó futás

A hétvégi hosszú futást ezúttal is Gyuriéktól futottuk hárman, Gyuri, Isti és én. A távot 30km-re lőttük be, így nem aggódtam, hogy nem fog menni, bár a nagy hó miatt azért számítottam rá, hogy kemény lesz. A futás elején Évi is velünk tartott, Normafa előtt kanyarodott másfelé.
Az első pár km nagyon nem esett jól, gyorsnak éreztem a tempót, de aztán havon már nem mentünk annyira. Normafa után a havas aszfaltútra tértünk le és a szerpentinen jöttünk fel, mint csütörtökön és itt Istivel ketten kicsit meghúztuk. A tempó nem volt nagy, de azért egész normálisan haladtunk a talajviszonyokhoz képest és Gyuri le is maradt. Innentől többször be kellett várnunk, mert 150km feletti hetének végén nem volt épp valami friss.

Majdnem kifutottunk még a 24ökrösig, de kicsivel előtte inkább visszafordultunk, hisz látszott, hogy így is bőven meglesz a 30km. Az országszerte hóátfúvásokat okozó szél néhol igencsak erős volt a hegyen is. Néhol azért nyomtam meg a tempót, hogy ne fagyjak meg, de a letaposott hó legalább egész jól futható volt. Isti még 25km környékén egy pár száz méteres szűz havas szakaszt is beiktatott, ami kicsit megfogott és innentől már nem éreztem úgy, hogy jól menne a futás. Addig viszont kifejezetten jól éreztem magam és magamhoz mérten egész gyors is volt a tempónk.
A végén aztán még a lefelében a derekam is beállt kicsit. Kifejezetten nem élveztem az utolsó 3km-t, de érdekes mód hamar rendbejöttem az edzés után. Nem érzem fáradtabbnak magam, mint egy sima, rövidebb edzés után.
Úgy tűnik jó passzban vagyok, lehet a sok sífutás egész hasznos edzésnek bizonyult.

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 149
Átlagtempó: 6:08

Összesen 31km, 700 szint, 190:54

Technikai edzés ismét hószálingózásban

Egy TTEV-t kár lenne kihagyni, főleg, hogy a Vértes különösen közel van hozzánk, így ma is kiautóztam Pusztavámra és bő 2km bemelegítés után neki is vágtam a pályának. Nem éreztem magam valami frissnek és nem is erőltettem magam halálra, de azért igyekeztem haladni és legfőképp nem hibázni. Ez most végre sikerült is, igaz ehhez kellett egy elég könnyű pálya is.

Ami maradt benne az az 5-ös pontnál benne hagyott 10 másodperc föléfutás, a 12-13 rossz útvonalválasztása és a 15-ös után kicsit kiment bokám, ami már akkor sem tűnt és most sem tűnik vészesnek. A tempóból persze kicsit visszavettem miatta és óvatosabb lettem utána.
A 8,6km-es pálya, amiben 300 szint is volt így 54:34 lett, de a futott kerek 9000 méter miatt szerintem ez egy kicsit el lett mérve. Azért én nagyjából elégedett vagyok magammal, még úgy is, hogy Isti 49 percet futott ugyanezen a pályán és nem erőltette meg magát. Az átlagtempóm 6:03 lett, ami terepen már nem olyan vészes, igaz ehhez 169-es átlagpulzus párosult, ami elég magas. Mondjuk most legalább már fel tudtam vinni, mert ősszel még ez is gond volt.
Levezetésnek a végén szintén 2km-t futottam már Isti társaságában.
Kicsit leépültem az ünnepek alatt és a síelés, Szilveszteri futással kombinálva sem épp a formaidőzítésre való, de az alapozás közepén ez még teljesen rendben van.

Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 169
Átlagtempó: 6:03

Összesen 13km, 350 szint, 76:34

Hármashatár-hegyi fényvisszaverős terepkör

Mivel ma Óbudán voltam felhívtam KisDomát, hogy nem futunk-e együtt Fenyőgyöngyéről. Az edzés össze is jött, csak annyi szépséghiba volt benne, hogy KisZsebével már megbeszélték az éjszakai fényvisszaverős terepkör futását, így én is beszálltam ebbe az edzésbe.

Fenyőgyöngyéről felkocogtunk a rajtig, ami még 1km sincs egészen, majd bevetettük magunkat az erdőbe. Hát mit mondjak, nem egy szép szálerdő, ami a Hármashatár-hegyen van, ráadásul a kör is elég szivatós. Volt 3 emelkedő, amiben majd megpusztultam és úgy kellett felzárkóznom, ráadásul több lefelé és oldalazás van, ahol a rossz bokámat félthettem.

Hármashatár-hegyi fényvisszaverős terepkör

Persze le volt ragasztva, de így is neccesnek éreztem a dolgot. Az első kör végén még kaptunk egy nagy adag szedret is, majd egy rövid megállás után nekikezdtünk a 2. körnek. A tempó már keményebb volt és én nem voltam benne biztos, hogy le akarom futni az egész kört. Gondoltam majd az egyik fölfelében kiállok, mikor már nem bírom. Persze végül csak nekidurrantottam az összes fölfelének és végigszenvedtem a kört. Pontosabban addig, amíg futottuk, merthogy a végén a szedres szakaszt kihagytuk. A fényvisszaverők erősen megkoptak, így magamtól végig se találtam volna rajta. Emiatt és a szedres miatt a srácok tuti kicsit módosított útvonalom újratűzik a kört.

A bokám jól bírta, bár egyszer megbillent a második kör vége felé, de már az is előrelépés, hogy gond nélkül tudtam vele tovább futni. Korábban egy ilyentől fél percig csak sántikálni tudtam volna.

A kör egyébként 4390 méter hosszú és úgy 180 méter szint lehet benne. Ezen mentünk elsőre 34:00-t (154-es átlagpulzus), majd másodszor az alig rövidebb, de a szedrest elkerülő befejezéssel 30:15-öt (158-as átlagpulzus).

Nekem nem volt épp könnyű edzés, de mivel a bokám megúszta azért hasznosnak ítélem. Ennek ellenére nem biztos, hogy máskor is bevállalom. Inkább kreálnom kellene magamnak valami szolidabbat a Gerecsében.

Max. pulzus: 173

Átlag pulzus: 153

Átlagtempó: 7:13

Összesen 10km, 420 szint, 74:39

104 perc nagyrészt terepen

Nagykovácsiba mentünk ki délután KisDomával és ZsebeIstivel, hogy fussunk egy hosszú lazát terepen. Ez volt a beetetés, merthogy nekem minden volt a mai csak laza nem. A tegnapitól elég fáradt vagyok, így mikor a Zsíros-hegy és a Nagy-Szénás közti nyeregből elindultunk és elkezdődött az emelkedő már tudtam, hogy a mai futás leginkább a küzdésről fog szólni. A fölfele piszkosul rosszul esett és ráadásul elnézve a Nagy-Szénás térképet már tudtam, hogy a terepen futás nem laza síkon kocogást fog jelenteni. 8 perc után be is vágtak a srácok az erdőbe és én csak kapkodtam a lábam a meredek hegyoldalban és aggódtam az egyébként leragasztott bokám miatt. Ez utóbbi most már célszerű volt egyébként is kipróbálni hegyi terepen, hisz ha tájfutó akarok maradni, akkor aligha lehet elkerülni a hegyoldalakat.

A terepen futást nem is fejeztük be az elkövetkezendő 1 órában, ami alatt természetesen jól besötétedett és én több fölfelében is megadtam magam és lemaradtam a srácoktól. Hol egy laposan részen felfutottam rájuk, hol levágtam egy kanyart, de leginkább ők fordultak vissza értem.

A terep amúgy igen szép volt, főleg míg láttunk is valamit. A Kis-Szénás és környéke a nyitott dombtetőkkel nem rossz hely, kár hogy nem bírok futni meredeken.

Az edzés hátralevő részében aztán még el is váltam Domáéktól, hogy amíg ők a hegyoldalban futnak meg 200 szintet, addig én úton tegyem meg ugyanazt, de ennek csak az lett az eredménye, hogy odafent fel-alá rohangáltunk egymást keresve, miközben én elnéztem a Kutya-hegyre is.

Végül a nagy sötét erdőben csak összefutottunk mikor már épp azon voltam, hogy visszafussak a kocsikhoz, így az edzés végét sem úsztam meg lazán, hisz még neki kellett durrantani a Nagy-Szénás csúcsának, majd a lefelében is egy komolyabb tempót futni.

Nem mondom, hogy jólesett a mai edzés, de sajnos ilyen is kell. Egyszerűen szörnyen megy a fölfelé futás terepen, bár az találóbb lenne, hogy nem megy, hisz igen sokszor kellett gyalogolnom fölfelé. Még csak azt se remélhetem, hogy mondjuk 5 kiloval könnyebben, rendszeresen ilyet futva egyszer majd jól megy, mert ehhez én alapból nagyon tehetségtelen vagyok. Doma amúgy nem panaszkodhat. A tegnapi után ezt is keményen nyomta és kezd olyan formába lendülni, amivel nem sokan tudnak mit kezdeni idehaza.

Azért örülök, hogy megcsináltam ezt a mai edzést, de holnaptól 2 nap könnyű jön, mert bármennyire is hülyeség a szombati PÖCS, azért csak oda kellene tenni magunkat.

Összesen 13km, 700 szint, 104:20

Behaltam egy nem is igazán hosszúban

A mai hosszú futást nem szívesen futottam volna egyedül, így örültem, mikor Gyurika szólt, hogy ma Gántról futnak hosszút. Persze azt sejtettem, hogy az én tervezett 90-100 percemnél többet mennek, de úgy voltam vele, hogy ha az első felét nem kell egyedül futnom már megérte.

Gántról Gyurikával, Fecóval, Istivel, Szabi Imivel és Kustos Szabolccsal indultunk el a Gém-hegy felé.

Már az első fölfele nehezen ment, de kiszenvedtem magamból, aztán míg át nem értünk a Kotló-hegyre addig egész jól viseltem a lefeléket és sík részeket. Még a Kotló-hegy elejével sem volt gond, de aztán az emelkedő vége felé kipurcantam és még bele is sétáltam. Természetesen a többiek itt jól otthagytak és bár még utána láttam őket, a lefelében nem volt kedvem és erőm sem üldözni őket, így végleg leszakadtam. A Csákvári országútig lekocogtam és ekkor már éreztem, hogy nagyon nem megy jól. 40 percnél jártunk, mikor leszakadtam, 60-ig még magamnak futottam némi tempót, de kb. addig tartott az erőm és onnantól csak túlélésre mentem. Az aszfalton futottam jó darabig Oroszlány felé, a fölfelében belemértem egy ezer métert ami 5:50 lett. Gánt felé persze elkanyarodtam a T elágazásban, majd a rövidebb utat választva az erdőn át "futottam" vissza Gántra. Szerintem a tempóm többször becsúszott 6 perces fölé és még bele is sétáltam, vagy ötször a visszafelébe.

Lábam jól volt, levegőm is volt, nem éheztem el, de így is behaltam teljesen. Mondjuk a nagy meleg és a számomra igen erős kezdés biztos nem tett jót, de ezt nem vártam.

Azért azt remélem, hogy az állóképességem szeptember elejére annyira azért visszatér, hogy az OCSB-t kibírom. Heti egy hosszúnál mindenesetre nem fogok többet vállalni, hisz most elsősorban gyorsítani akarok.

Összesen 18km, 350 szint, 98:17

Mély hóban, terepen 138 perc

Laktanyába mentem fel a válogatott keretnek meghirdetett közös futásra. Ugyan a fiuknak 25km terepfutás volt betervezve, de én csak olyan 20km-t terveztem és azt is utakon.

Sajnos nem voltunk valami sokam, hisz Zsebe Isti és Pelyhe Dani mellett más tájfutó nem is volt. Pelsőczy Attila mondjuk ha így folytatja előbb utóbb a kezéhez nő a tájfutótérkép, de a másik két atlétát nem ismertem.

A kifutás kifejezetten nem esett jól, túlságosan erőltetettnek éreztem a tempót és a talaj sem volt ideális a 15-20 centis, részben letaposott hó miatt, amiben néhol nyomvályú volt.

Bő fél óra után aztán Isti bevetette magát az erdőbe és én meg mentem utána. Hamar kiderült, hogy a többieknek eszük ágában sincs mély hóban nyomni a terepfutást, így innentől Istivel futottam az edzést. Átfutottunk a Vöröspocsolyás tetejére, majd tettünk rajta egy méretes kört. Mindezt fogalmam sincs milyen tempóban, de néhol a 10 perces is megvolt. Persze végig küzdeni kellett, mert Isti nem lazsált.

Kezdetben azt hittem, hogy 1 kili után le fogok szakadni, de ahogy telt az idő, úgy esett egyre könnyebben a futás. Nem tudom Isti lassult-e, vagy csak én melegedtem be jobban, de néhol már élveztem is a terepen futást.

Persze szinte végig ő ment elől, így valamivel könnyebb lehetett nekem, mint Istinek, de azért jólesett látni az utolsó felfelében, hogy nem csak én szenvedek piszkosul és Isti még meg is kért, hogy menjek én előre. No azt a fölfelét nem erőltettem halálra és utána el is búcsúztam Istitől, mert soknak véltem az általa futott 25km-t.

Sikerült levágnom 2,5-3 kilit, de még így is nagyon hosszú lett a futás, hisz még vissza kellett futnom. Ekkor már végképp nem erőltettem a tempót és csak azért nem váltottam kocogásra, mert feltételeztem, hogy Daniék közben odafagynak rám várva a kocsinál.

Végül bő 22km lett a mai futás, de az időből és az intenzitásból kiindulva ez jóval keményebb volt, mint mondjuk egy alföldi 30 kili. Kellenének még ilyen futások, mert nem ártana erősödnöm. Persze ehhez kell a jó terep és az elfogadható időjárási körülmények, no meg persze a világos.

Most mindez megvolt és a bokám is jól bírta a terepet, igaz le volt ragasztva.

Összesen 22km, 550 szint, 138:09

Gödöllöi-dombság – Hosszú futás

Sokat leveleztünk róla, hogy hova menjünk ma futni egy hosszút és végül a Gödöllői-dombság nyert. Máriabesnyőn álltunk meg a templom közelében és onnan indultunk futni KisZsebével, Józsa Gáborral, Lenkei Zsoltival és a 2 hete megismert Pelsőczy Attilával.
Először a Margita tetejére futottunk fel és meglepetésemre nem rohanták el a fiúk. Illetve a végén a fölfelét Gábor és Attila megtolta, de addig normális volt a tempó. A kilátónál aztán megálltunk és hogy ne fagyjunk meg Zsoltival elindultunk előre, mondván, hogy a többiek úgyis utolérnek minket. No ez több okból se jött be. Mi Zsoltival ugyan kellemesen futottunk a magunk tempójában, de a többiek csak nem jöttek. Mint aztán Domonyvölgyben kiderült előbb eltévedtek, majd otthagyták Istit térkép nélkül, így innen végülis már csak négyesben folytattuk az utunk a Margita 40 útvonalán némi módosításokkal. Néha kemény volt a tempó és Zsolti vissza is fordult, mert nem akart 30-ast, vagy hosszabbat futni.

No innen végképp felpörgette Gábor és Attila a tempót. Szerintem párszor 4 perces környékén (vagy alatta?) futottunk. Egyszer még szóltam is nekik, hogy kicsit mérsékeljék a tempót, de sokat ez sem jelentett. Erzsébet pihenőnél aztán rátettünk úgy 2km-t, hogy Gábor szerint is tuti meglegyen a táv, majd indultunk tovább a kék jelzésen. Én épp azzal voltam elfoglalva, hogy a 4 percesen belüli tempót igyekezzek tartani a lankás lejtőn, mikor egyszer csak azt vettem észre, hogy lábam az égnek repül, hátamon nyekkenek és már koppan is a fejem a jegesre fagyott, kicsit havas aszfalton. Jobban megijedtem az eséstől, mint amennyire komoly volt, mert fél perc után már futottunk tovább, de azért pár helyen jól odavertem magam.
Az elágazást elvétettük, így egy kis terepfutással értünk fel a gerincre, ami után megint jött Gáborék iszonyatos tempója. Előbb lemaradtam, majd mikor a még látótávolságban lévő fiukra megpróbáltam felzárkózni, akkor beleléptem egy gödörbe. Bokámnak persze sok volt és kicsit kiment. Szerencsére pár másodperc után tudtam tovább futni, de utána nem volt az igazi. Olyan volt, mint az OB-n. Bizonytalan minden lépés és kezdetben kicsit éreztem is. Persze innentől már nem is próbáltam sietni és lekocogtam a hátralévő 2 kilit. Az zavar csak, hogy azt hittem rendben van a bokám, de ezek szerint mégsem. Gáborék végül jóval utánam érkeztek vissza, mert a végén nekik sikerült elvéteni az utat én meg némi helyismeretem (tavalyi Margita 40) egyből visszataláltam.
Kicsit sok problémával járt ez a hosszú futás, de úgy tűnik azért megúsztam és nem árt meg a sokkal lendületesebb tempóban futott 30-as sem. Egészen pontosan nem tudom a távot, de azért 30 fölött van az tuti. Szerintem olyan 33 kili lett végül a vége.

Összesen 33km, 450 szint, 2:37:57

Térkép

Technikai edzés utak nélküli térképpel

Ma Kőhányáspusztára kocogtunk át Gántról a válogatott tömegrajtos edzésére Gyurikával, ahol egy 7,7km-es pálya várt rám. Skulóval és Istivel rajtoltunk egyszerre, no meg persze Évi, Füzy Anna és Düdü is ott futott közvetlen mögöttünk.

Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet a mai edzést terepen futni, mert esett egy kis hó és ráadásul edzőcipőben, nem leragasztott lábbal jöttem ki Kőhányásra, mert tegnap épp elég volt a fagyott földön a szögesből.

Azért csak nekiindultam a pályának, de nagyon óvatosan. Az elején még rohantam az úton, de aztán Isti gyorsan ellépett és Skulóval egyszerre fogtuk az első pár pontot, míg ő ki nem hagyott egyet, majd egy egész kanyart levágott.

Nem ment hiba nélkül a tájékozódás, de ha nem behavazott edzőbójákat kellett volna keresni, akkor talán nem is nagyon hibáztam volna.

A 11-re szándékosan bevállaltam egy nagyobb kerülőt, mert nem akartam jobb lábbal lefelé ennyit oldalazni. Tájoló nem volt nálam, de ez csak párszor zavart és kis bizonytalankodás ezt is sikerült megoldani az utak nélküli térképen.

A 15-ös pont aztán nem volt meg, de a szomszéd völgyben lefelé jövet azt is megtaláltam. (Rossz helyre volt nyomtatva a térképen.)

A 16-os pontról kifelé összetalálkoztunk Makrai Évivel és innen gyakorlatilag együtt futottuk le a pálya végét. Mindketten edzőcipőben nyomtuk, így nem nagyon kapkodtuk el.

Végül 74:16 lett a 7,7km-es pálya (390 szint), ami nem valami nagy idő, de meglehetősen sokat elvacakoltam azzal, hogy miden pontnál megkeressem a bóját és oda is mentem megérinteni őket.

Levezetésképp visszafutottunk Gyurival és Évivel Gántra, ami 6,6km és meglehetősen lapos.

Egész hosszú edzés lett ez a mai is, a bokámnak meg különösen örülök, mert úgy tűnik tényleg egészen rendben van.

Összesen 22km, 500 szint, 143:30

TTEV ki és befutással

Piri nénitől indultunk át futva Gánt-Bányatelep-re Gyurikával, Évivel és Istivel, hogy az ott megrendezett TTEV-n részt vegyünk. Az odaút bő 22 perc lett és igen kellemes tempóban telt, majd a pályára 4-en egyszerre indultunk ki.

Igazán rohanni nem terveztünk, de azért néhol egész jól haladtunk, egy könnyű futásnál mindenképp nehezebb volt. Gyurika és Évi néhol levágták a kanyarokat, így nekem azért küzdenem kellett kicsit, hogy Istitől én se szakadjak le.

Végül egy nagyobb hibával 57:23 alatt futottam le a 7,9km-es pályát, amiben volt 400 szint is.

Legnagyobb örömömre a bokám most is jól szuperált, de azért egy-egy kövesebb lefelében nem voltam valami merész.

Levezetésképp egy méretes kerülővel futottunk vissza Gántra Gyurikával és Istivel, így az edzés összesen lett kb. 21km.

Összesen 21km, 500 szint, 124:23

Lendületes huszas nagy csapatban

Sikerült úgy eljönnöm munkából, hogy felértem Fenyőgyöngyére a többiek által megbeszélt edzés kezdésére. Hihetetlen, de nyolcan jöttünk össze futni. Kisdoma, Zsebe Isti, Gyurika, Pöti, Skuló, Józsa Gábor és Pelyhe Dani.

Nem igazán tudtam mit fogunk futni, de mivel a mai napba szinte bármi belefért, így nem is nagyon izgattam ezen magam. Felfutottunk a szintútig, majd azon mentünk tovább. Nem esett jól a futás, de nem volt különösebb gond sem. Ment az ökörködés, többek közt arról, hogy mit fogok írni erről a futásról ide.

A télen megszokott kör nyomán haladtunk, ami igazából addig nem volt meglepő, míg a repülőtér végében nem kanyarodtunk rá a kunkorra a végén. Eddigre már egész jól ment, szóval még örültem is az edzés ilyen irányú alakulásán. Néhol igen kemény volt a tempó, megküzdöttem pár felfelével. Kicsit szét is szakadozott a csapat, de ekkor már úgy voltam vele, hogy ez nekem kemény edzés, így mentem az elejével.

A téli időknél jóval jobbat mentünk, ami egyrészt betudható annak, hogy ideális időben és kezdetben világosban futottunk, de tán valamivel jobban is megy most, no meg persze keményebben is nyomtuk, mint télen.

A végén már nagyon zavaró volt a sötét, néhol alig lehetett valamit látni.

A kör egy helyen tért el komolyabban a télen futottól, mégpedig a Csúcs hegyet kerültük a másik oldalról, ami tán kicsit rövidebb volt, ám szint jóval több volt benne, mint a túloldali szintösvényben.

Összesen 20km, 500 szint, 91:17

Max. pulzus: 177

Átlag pulzus: 156

Megnyugvási: 27 (142/115)

Térkép a kör eredeti verziójáról

Dömörkapu felett 22km a Pilisben

Ma 6-an felmentünk a Pilisbe futni egy lendületesebb és hosszabb edzést. Dömörkapunál álltunk meg és Fecóval, Sinkó Janival, Gyurikával, Makrai Évivel és KisZsebével nekiindultunk a kinézett 23km-es körnek. Elég gyorsan kezdett Isti és Fecó, így kicsit küzdősre sikerült a Lajos forrásig tartó szakasz, ahol szét is szakadoztunk. Én próbáltam elfutni Fecóékkal, ami úgy-ahogy sikerült is és Gyurika is megérkezett Évivel, de Jani valahol a két boly között futva elveszett.

Mentünk tovább az egész komoly tempóban és már megint csak 3-an maradtunk, majd egy kis kitérőt iktattunk a futásba, ami azzal járt, hogy egy meredek és köves lejtőn kellett lemennünk. Isti borult egy nagyot, nekem meg telement a cipőm földdel. Nem álltak meg a srácok így aztán lemaradtam és térkép nélkül futva reméltem, hogy ahol nem egyértelmű merre kell menni, ott megvárnak. Sikerült azonban ezt kicsit elbénázni, mert túlfutottam az elágazáson, pedig attól nem messze vártak rám és Éviék is kiabáltak utánam.

A térképen a Fecóék útvonalától eltérő részeket kékkel jelöltem be.

Kifutottam az országútig és még azon is mentem egy keveset, de gyanús volt, hogy emlékeim szerint nem erre kell menni, így visszafordultam és a jó helyen el is kezdtem felmászni a hegyre, de sehol nem volt senki, így azon bosszankodtam, hogy futhatok mostantól végig egyedül, ráadásul térkép nélkül. A Kő-hegyen aztán sikerült nem megtalálnom az utat és egy jelzés nélküli úton futottam lefelé anélkül, hogy tudnám, hogy jó felé megyek-e. Nem mentem jó irányba, de szerencsére szembejött velem Évi és Gyurika. Ezek szerint sikerült ugyanott elmennünk rosszfelé, ráadásul pár másodperc után Jani is megjelent ugyanarról. Visszafutottunk és folytattuk a terv szerinti útvonalat, immár négyesben. Sikerült egy újabb helyen elvéteni az útvonalat, de mivel az irány jó volt, így csak át kellett menni a párhuzamos turistajelzésre.

Lajosforrás közelében aztán a többiek úgy döntöttek, hogy visszamennek az autóhoz, de én nem akartam ennyire lerövidíteni a futást, ezért megpróbáltam átvágni Fecóék elé.

Persze kértem egy térképet, így már nem vaktában futottam és sikerült is átérnem a megfelelő helyre, ahol szembe futottam a srácokkal egész a Nagy-Csikóvár utánig. Ott a nagy lejtőn már nem mentem le és ekkor kezdtem sejteni, hogy már elhaladhattak itt a srácok.

Innentől az eredeti útvonalon mentem végig és bár néhány helyen sikerült kicsit átterveznem az útvonalat nem kerültem túl sokat és még vagy 2-3km-t terepen is futottam.

A vége elég szenvedős lett a futásnak, mert iszonyú meleg volt és én nem ittam semmit a 135 perc alatt, de azért elégedett vagyok a futásommal, mert viszonylag magas pulzussal nyomtam még itt is. 160-as pulzus fölött például 24:01-et futottam, ami azért nálam egész komoly.

A Pilis amúgy ezen a részen elég förtelmes tud lenni a sok irtás miatt, így szerintem nem sűrűn fogok arra vágyni, hogy errefelé futkározzak.

Szóbakerült még, hogy a Skanzenben kellene egyet sétálni a Sprint OB kapcsán, de én az 1000 Forintos belépővel ennek nem láttam értelmét, így kihagytam. Futottam már a Skanzenben és nem nyerte el különösebben a tetszésemet. Az, hogy itt lesz a Sprint OB szerintem igen erőltetett dolog és kicsit sem vágyom rá. Legszívesebben ki is hagynám, de mivel OB aligha fogom ezt megtenni.

Ha a selejtezőt kiviszik a Skanzen fölé abba az undorító, meredek és sziklás hegyoldalba, akkor azért még le lehetne beszélni az indulásról. Áhhh. Fujj. A hátam közepére se kívánom ezt az idei Sprint OB-t.

Összesen 22km, 700 szint, 135:29

Max. pulzus: 180

Átlag pulzus: 150

Technikai edzés nagy melegben a Zuppán

Délután munka után felvettem Zsebe Istit, Koprivanacz Imit és Skulót, majd a Zuppán megálltunk egy technikai edzést csinálni.

Nem ezt terveztem mára eredetileg, de a tegnapi edzés keményebb lett, mint terveztem, ezért mára egy ehhez hasonló közepes edzés fért csak bele és ez kapóra jött. Imi felvezette a pályát, amit ő tervezett, így még értelme is lett volna a dolognak, ha rendesen tudok futni. A bokám most teljesen jól működött, de a kegyetlen meleg és az edzetlenségem okán csak szenvedtem ma. Imi betervezte a pálya első felét a nem túl szép részbe, ami miatt már akkor sem rohantam, inkább kerülgettem a csalánt, de később se gyorsultam fel, inkább csak letudtam a pályát. Még a 10 perces kilométerekből is kicsúsztam, mert valami 5,6km volt a pálya és én 59:29-et mentem 152-es átlagpulzussal. Skuló 2 perccel indult előttem és az 5. ponton még be is fogtam, szóval ő se rohanhatta el. Azért rögtön el is hagyott, de én nem erőltettem az elfutást vele, ennek ellenére fél perccel utána estem be a célba. Nem tudom Isti mennyit mehetett, de biztos jól levert, bár ez most nem is nagyon számít. Terepen akartam egyet futni térképpel és ez maradéktalanul megvalósult.

Fáradt vagyok, így holnap jól fog jönni a könnyű futás. Remélem a téli edzésmunka még bennem van és hamar összekapom magam, mert ilyen dög melegben kész szenvedés gyenge állapotban edzeni.

Összesen 10km, 300 szint, 71:55

Max. pulzus: 177

Átlag pulzus: 151

Térkép

Felrázó résztáv a stadionban

Délután a stadionba mentünk edzeni. Ádám Peti is csatlakozott, így igen nagy társaság jött össze Skulóval, Zsebe Istivel, Pelyhe Danival. Sőt Józsa Gábor és Igaz Bálint is velünk melegített.

Mondjuk ennek a társaságnak azért meglett az a következménye, hogy olyan 4:20-as tempóban melegítettünk, ami a 10 repülővel együtt olyan jó 5km lehetett. Ezután a többiek 10×400 métert terveztek, de én úgy döntöttem, hogy ennyivel az OB előtt nekem már a 300 méter is elég lesz. Végül a középső kettőt csak 200 méterig futottam, mert még véletlenül se akartam elfáradni.

4x300m, 2x200m, 4x300m:

51,0 (168/108)

52,1 (172/114)

50,5 (174/124)

52,6 (173/115)

34,9 (165/111)

32,7 (165/120)

51,8 (170/124)

51,6 (173/123)

52,4 (173/123)

50,0 (176/138) 1 perces megnyugvási

A levezetés bő 2km lett és már nagyon jólesett.

Az összes 300 és a 2 db 200 alatt is azt éreztem, hogy tudnék menni tovább is, vagy akár gyorsabban is, de szándékosan nem erőltettem a dolgot és nem bántam meg. Nagyon jól ment ugyanis az edzés és nagyon élveztem, hogy gyors vagyok és úgy kellett leállítani magamat, hogy ne fussam végig a 400 métert a többiekkel. Az utolsóban még arra is gondoltam, hogy megfuttatom Istit, de aztán inkább erről is letettem. Azért lihegtem így is rendesen és a pulzusom is magas volt, de köszönhetően annak, hogy nem futottam végig a 400 métereket mindig kipihentem magam a következőre. Nekem olyan 1:20 pihenőim voltak.

Jó volt ez az edzés, úgy érzem ma pont ez kellett.

Összesen 11km, 63:35

Max. pulzus: 177

Átlag pulzus: 143

Megnyugvási: 38 (176/138)

Memória és sima pálya – Bócsa

Délután Bócsára mentünk ki edzeni, ahol Józsa Gáborral és Zsebe Istivel futottunk megint 2km-t bemelegítésnek (9:49), majd én gyorsan neki is kezdtem a memória pályának. Alapvetően jól ment, bár nem igazán mertem erőltetni a dolgot, de mindenképpen gyorsabban haladtam, mint délelőtt a második két pályán. Hiba se nagyon volt benne, de az utolsó előtti pontot azért csak sikerült elrontanom, mert túl korainak gondoltam a borókás rétet és még mentem tovább. Annak viszont örülök, hogy sikerült úgy korrigálnom a hibát, hogy nem kellett visszamennem az előző pontra, hanem egyből megfogtam a saját pontom. Persze így is buktam vele vagy 5 percet, mert nagyon túlfutottam.

A 4km-es pálya így 32:32 lett, amivel nem lettem utolsó, mert Gábort megtréfálta ez az edzés és alig került elő. :)))

Átlagpulzusom 150 lett, ami azért mutatja, hogy ez is csak egy gyenge közepes futás volt.

A második pálya egy sima pálya volt, amin a hatos pont környékén elég jól elvesztem. A pontot egy hiba után sikerült megfognom és talán pont ezért rossz irányba jöhettem ki róla, amit elég sokára sikerült korrigálnom, mert amikor az erdőbe értem még akkor is azt hittem, hogy jó irányba jöttem ki és mikor a tájolóra néztem még be is forgattam a térképet 180 fokkal rossz irányba. Azért ezt hamar korrigáltam, de még ekkor se voltam teljesen biztos, hogy melyik erdőben vagyok, így simán észak nyugatra futottam míg ki nem értem a rétre.

Innentől aztán már csak arra figyeltem, hogy még világosban befejezzem a pályát, mert elég rendesen kezdett sötétedni és az erdős részeken már nem igazán láttam jól hova lépek és a térképet is nehéz volt olvasni.

Elég rossz úgy tájfutni, hogy az ember alapvetően nem a tájékozódásra koncentrál, hanem arra, hogy ne törje ki a lábát. Egyrészt kevesebbet nézem a térképet és a körülöttem lévő terepet, másrészt nem koncentrálok eléggé, hisz az egész úgyse számít.

Máskor megvan bennem az a vágy, hogy hiba nélkül oldjam meg a feladatot, de most maximum az érdekel, hogy lehetőleg minél pozitívabban csalódjak a lábamban.

Nem sikerült valami jól ez a pálya, mert a 4,7-nek mondott távon 42:43-at jöttem 144-es átlagpulzussal. Bár többek szerint ez a pálya kicsit hosszabb volt, mint a kiírt számomra ez most mellékes volt.

Annak azért örülök, hogy délután rendesen tudtam edzeni, még ha a tempó egyáltalán nem volt komoly akkor is. Terepen edzettem, folyamatosan futottam és ezzel a bokámat erősítettem.

Összesen 13km, 85:05.

Max. pulzus: 158

Átlag pulzus: 146

Megnyugvási: 36 (150/114)

Térkép

Három pálya – Tázlár (Ládahomok)

Délelőtt Tázlárra mentünk ki edzeni és szűk 2km bemelegítés (8:54) után vágtam neki az első pályának. Kicsit fáradtan mozogtam, de azért alapvetően egész jól ment az edzés (Észak-keleti kékkel benyomtatott pályára kezdtem). A kettes pontra kicsit túlságosan a domb végébe mentem, így vissza kellett kanyarodnom, majd legközelebb csak a nyolcasra hibáztam egy kicsit. Bujkálni kellett a fák alatt és túlfutottam a ponton. A tempóm magamhoz képest egész jó volt, de azért még nem erőltettem meg magam, így is épp elég volt a bokám elé is nézni. Itt már láttam, hogy Józsa Gábor nemsokára utolér, így egy kicsit elkezdtem nagyobb tempóban futni. A 9-es rendben volt, de a tizes előtt kicsit megint kiment a jobb bokám. Egy két lépés után már futottam tovább, de nem volt az igazi. A tizest még rendben megfogtam, de a 11.-re jól mellémentem. Azt hittem eggyel balrábbi zöld foltok között mentünk át és ennek megfelelően akartam a pontot is fogni, de éreztem, hogy valami nem stimmel. Persze hamar kapcsoltam, de ez jó kis kerülő lett így is.

Innen már csak bekocogtam a célba és közben szentségeltem, hogy már megint vacakol a bokám, ugyanis miután kiment már nem tudtam úgy futni, mint előtte. Minden kisebb megbillenésre érzékenyen reagált, így pedig elég kellemetlen volt futni. Ez a pálya végül 26:22 lett 160-as átlagpulzussal, ami azért azt mutatja, hogy nyomtam a 4,7km-t, de nem vittem túlzásba. Hiba is elég sok csúszott bele sajnos.

A nyugati pályára egyből indultam tovább, de még az egyes pont előtt megálltam kicsit sétálni, mert a bokám nagyon nem volt rendben. Billegett folyamatosan és szinte minden lépés rossz volt. Nagyon a lábam elé kellett figyelnem, hogy egyáltalán futni tudjak. A hármas pont környékén aztán már azt gondoltam, hogy bejövök a pályáról, mert ennek nincs értelme. Kezdtem sajnálni, hogy egyáltalán eljöttem az edzőtáborba. Jó nagyot hibáztam, de ez nem különösebben izgatott, mert a tájékozódással nem igazán törődtem.

Gösswein Csabival folytatott beszélgetés miatt mentem végül tovább, mert Csabi a héten azt mondta, hogy neki a sok könnyű terepfutástól erősödött meg a bokája. Hát ha másra nem erre mindenképpen alkalmas ez a terep jelenlegi állapotomban, így tovább kocogtam és ugyan az ötös pontra egy hatalmasat hibáztam, de itt már nem igazán zavart a hiba. Persze ilyenkor még néha sétálgattam a pályán, de a pálya végét egész jól meg tudtam kocogni. Azért a 4km-en "futott" 43:41 azt mutatja, hogy elég szenvedős volt a második pálya és épphogy csak terhelésnek tekinthető a 138-as átlagpulzus is. A technikai részéről pedig jobb nem is beszélni. Leszegett fejjel nem tudok tájékozódni…

Gyorsan berajzoltam a két rövidebb pályát is és elindultam a másik keleti pályán, már eleve kocogós tempóban. Ezen gyakorlatilag nem hibáztam semmit, mert az egyesre direkt kerültem az úton (ami a térképen nincs rajta) és a 6-osnál is csak a bozót miatt fordultam vissza. Egész jól lekocogtam a pályát és a bokámmal sem volt különösebb gond. 28:24-et jöttem a 3,7km-n, ami nem egy egetrengető idő, de a 144-es átlagpulzusból látszik, hogy nem is erőltettem.

Még ki akartam menni a 4. pályára, de egyrészt Isti már indult volna vissza, másrészt már bontottak. Elvállalhattam volna az utolsó pálya leszedését, de mivel már dél is elmúlt és 2:30-kor kezdődik a 2. edzés, így inkább beértem ennyivel.

Összesen 17km, 107:22.

Max. pulzus: 167

Átlag pulzus: 146

Térkép

20×150/50 méter váltakozó

Stadionban futottunk Skulóval és Istivel 4km bemelegítést, majd 8×100 után 20×150/50-et. A végén levezettünk 2km-t a füvön.
Bemelegítés: 16:30 , repülők: 7:40, 20×150/50: 16:38 (ez majdnem megvan 4 perces átlagtempó), levezetés: 9:40

Összesen 11km 50:29

Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 153
Megnyugvási pulzus: 46 (173/127)

Résztáv Skuló és Zsebe Isti társaságában

Skulóval és KisZsebével mentünk a stadionba résztávozni. Melegítettünk 3,5km-t, majd futottunk 8db repülőt. Nem éreztem magam túl jó erőben, de azért azt reméltem, hogy nem lesz gond.
10x200m volt a program 1 perces pihenőkkel, ami a pályán való átdzsoggolást jelentette. Mivel Isti meg akarta dönteni a rekordját, így futottunk még egy 11.-et is, amit jól megnyomtunk. Azt hittem meg tudom majd verni Istit, de tévedtem, mert rámnyomott 3-4 métert. Az időm viszont 27,2 lett, amit nem gondoltam volna.

Az idők:
34,6 (pulzus a végén: 152 / 1 perc pihenő után: 133)
35,0 (160/122)
34,6 (163/132)
34,1 (163/141)
34,9 (168/136)
33,8 (172/135)
34,3 (168/145)
33,9 (169/148)
33,8 (173/140)
34,9 (173/141)
27,2 (179/139)

Úgy érzem, hogy nem vagyok lassabb Skulónál és Isti se sokkal gyorsabb, így nem fognak gondot okozni az őszi résztávok.
Levezettünk 1,6km-t, így 10km lett az edzés.

Max. pulzus: 181
Átlag pulzus: 141
Megnyugvási pulzus: 40 (179/139)