Pokolian hosszú, hosszú-futás

Hát ez a mai futás elég érdekes lett. Rég vártam valaminek a végét ennyire, mint a mai hosszú futásnak. Gyuri és Fecó geoládázós hosszú futást terveztek mára és mivel azt mondták a tempó nem lesz nagy, így be mertem vállalni. Kicsit persze tartottam tőle, de azt nem gondoltam, hogy ennyire megszenvedek vele, ráadásul esély sem volt rövidíteni, mert Csillaghegyről indultunk és az edzést Gyuriéknál terveztük befejezni, így max. valami BKV busszal lóghattam volna vissza.

A Róka-hegy és a Nagy-Kevély még úgy ahogy tetszett, majd az Egri vár makettje környékén kezdtem kifejezetten terhelőnek érezni a futást. A Hármashatár-hegy megmászása sem volt már semmi, de a fölfelék még elég jól mentek, szemben azokkal a részekkel, ahol lehetett volna esetleg kicsit gyorsabban menni.
A Hárs-hegy környékén már végképp csak a végét vártam és próbáltam minimalizálni az energiafelhasználásom és egy centivel sem többet menni, mint szükséges. végére viszont még ott maradt a János-hegy és a Tündér sziklák geoláda, ami masszív terepen felfele mászást jelentett a 10 centis hóban. Felküzdöttem magam és már indultam is tovább. Gondoltam, hogy Fecó és Gyurika úgyis utolér majd, ha lassan megyek. Szép kényelemes tempóban haladtam, ami helyre is rázott. Állóképességileg nem volt különösebb gondom, de a srácok nem értek utol, mert még fényképezgettek, aztán meg már nem tudtuk követni egymást. Én továbbra is lassú tempóban vártam, hogy utolérjenek, de egy másik úton elém kerültek, így az edzést végül egyedül fejeztem be. A tempót nagyon nem erőltettem, mert nem esett jól, de haladtam és igazán csak az utolsó 2-3km esett pokolian az aszfalt miatt. No az ütött rendesen.
Igen hosszú és igen szenvedős edzés lett ez a mai. Azon túl, hogy fáradt voltam a héten végzett edzésektől még a tempóval sem voltam kibékülve. Igazából az ölt meg és nem a táv. Illetve annyira izzadtam, hogy szerintem kissé ki is száradtam.
Haszna nem tudom mennyi volt a mai futásnak, de viszonylag könnyen helyrerázódtam miután nem kellett tovább menni.
A táv bő 35km lett, Gyurika mérése szerint 36 is volt, időben pedig a Geoládázásokkal együtt 5 órát is a szabadban töltöttünk. Én az abszolút nettó időt mértem magamnak.

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 145
Átlagtempó: 6:53

Összesen 35km, 1460 szint, 242:09

Postás Éjszakai

Előbb a Sukorói arborétumban gyalogoltunk Skulóval vagy 7 kilométert, hogy GPS-el felvegyük egy leendő tájfutó térkép alapjait, majd én Piliscsabára hajtottam a Postás Éjszakaira. Rohadt fáradtnak éreztem magam és ez a rajtba való kifutás közben csak hatványozottabban érződött. Nem bírtam emelni a lábam, ráadásul nagyon elszorítottam a leukoplasstal a lábfejem.
Gondoltam nem rohanok, szokom az éjszakai versenyt, ami az OB előtt nem is árt. A rajtban jött az első pofon, hisz nem a Zajnát hegyek felé kanyarodott a pálya, hanem a másik irányba. Valamiért meg voltam győződve róla, hogy nem fogunk ebben a rettenetes hegyoldalban bukdácsolni, de tévedtem.

Egyesre jól kiszálltam, amihez igen sok köze volt a térképnek is. A GPS track alapján látszik, hogy jó helyen vágtam be, de aztán kénytelen voltam kihúzni jobbra, hogy kiérjek a dzsuvából. Persze azért én is béna voltam rendesen, mert mások még ezzel együtt is képesek voltak nálam gyorsabban fogni a pontot.
Kettesre már az útvonalam is érdekes volt. Valahogy nagyon nem éreztem a dolgokat, majd a támadópontról sem sikerült megfogni a pontot. Irányba mentem, de elcsúsztam a pont fölött és a mögötte lévő völgy tetejében kotortam egy sort.
Hármas aztán már végképp betett. Teljesen jól ráfutottam a kis völgyre, amiben a pont volt. Haladtam is lefelé benne szépen, de aztán egy tőlem balra felfelé kapaszkodó versenyző hatására jobbnak láttam módosítani a terven. Fogalmam sincs ekkor hogy nem villant be a pont, mert már körön belül voltam, egészen pontosan 15 méterre a hármasomtól. No innen tartott még 18 percig mire ráleltem a pontra, pedig a völgy aljában, a kör szélén is jártam még. Ehhez mondjuk az is kellett, hogy egyáltalán ne siessek és közben pl. áttekintsem a pálya további részét. A két évvel ezelőtti MOM kupa alapján helyenként igen komoly dzsuvára és még csalánra is számítottam, így nem lett jobb a kedvem. A lábamat nagyon szorította a leukoplast és persze leginkább semmi kedvem nem volt továbbmenni.
Fogtam magam és bejöttem.
 
Max. pulzus: 163
 
Összesen 7km, 250 szint, 69:39
 

 

Biciklisek után rohanva Esztergom előtt

Úgy voltam vele, hogy az se baj, ha ma nem futok. Esztergomba mentünk ki öcsém elé, aki ma indult Nordkapp-ra biciklivel és sokan elkísérték az első szakaszon. Végül annyival előbb odaértünk, hogy még volt időm elmenni futni GG telkéről indulva, ami a srácok első napi szálláshelye volt. A hegy felé indultam, de már sejtettem, hogy nem fogok fent sok időt tölteni, mert sötétedett és nem akartam ismeretlen terepen botorkálni. Hamar megkerültem a Szamárhegy-et és lent is voltam a 11-es úton ahol direkt szembe indultam a srácokkal, hogy velük együtt tudjak visszaérni a telekre. A futás mind a hegyen, mind az országúton jól ment, amin meg is lepődtem az elmúlt 2 nap után.
Elég sokára jöttek és akkor is csak a csapat egyik fele, így megfordultam, de nem rohantam nagyon, hogy utolérjenek Árpiék is. A 4 fős banda pont akkor állt meg kicsit, mikor utolértek és bár én előbb elindultam a pihenőjüktől hamar utolértek újra. No ekkor jött amit terveztem, azaz a rohanás utánuk. Mint kiderült kezdetben 20km/h-val mentek és megdöbbenéssel fogadták, hogy nem maradok le. Pár száz méter után egy kicsit lassultak, de még mindig számomra nagy tempót mentek. 1km-t mentünk így összesen és a GPS-t új oldaláról ismertem meg, mégpedig egy igen hülyéről. A Training center többnyire 2:20 és 2:40 közötti tempót mutat 3 percen át, ami jelenlegi formámat figyelembe véve és úgy általában is nagy hülyeség. Azért persze ki lehet találni mi volt a helyzet, mert pont 1km-t mentem a srácok mögött és ehhez 3:22 kellett. Hát úgy tűnik ilyen 1000 métert tudok most nagyjából. Pulzusom alaposan fel is ment és jólesett, hogy innentől földút és felfelé jött, ahol már nekem volt könnyebb dolgom a biciklikkel szemben.
Jó kis edzés lett ez így mára. Pont ez kellett ma nekem. Kis hegy, majd egy kis felrázás, de még nem behalós mennyiségben. Azért az 1km gyorsat érzem.
 
Max. pulzus: 179
Átlag pulzus: 150
Átlagtempó: 4:46
 
Összesen 10km, 100 szint, 46:55

Uniqa túranap – Csillaghegy

Ma eleve hosszú futást terveztem és szerencsére ezzel Gyuri és Fecó is így volt. Egy sima hossz futást terveztünk a Budai-hegyekben, de aztán kapóra jött az Uniqa túranap Csillaghegy kezdettel, méghozzá annak is a 29km-es távja.
Az leső 5km-n még velünk tartott apám is, majd innen hármasban nyomtuk tovább. Nekem már az elejétől nem esett jól a tempó, a fölfélékben kifejezetten szenvedtem, ráadásul túl is öltöztem kicsit.
Az útvonal nagy vonalakban: Csillaghegy – Róka-hegy – Kő-hegy – Nagy Kevély – Csobánkai nyereg – Szent-kút – Csobánka – Kevély nyereg – "Egri vár" – Teve szikla – Pilisborosjenő – Kő-hegy – Róka-hegy – Csillaghegy
 
Már a Nagy kevély előtt éreztem, hogy a mai futással baj lehet, de aztán valahogy mégis teltek a kilométerek. Odafele a Kevély nyeregben benyomtam egy nápolyis szeletet, amit adtak, majd végre a Szent-kútból inni is tudtunk. A visszafelé elég félelmetesnek tűnt, mert már a fordulónál készen voltam, de viszonylag hamar feljutottunk a Kevély nyeregbe, ahol újabb szelet nápolyis valami várt ránk és az Egri várnál kapott energiaszegény fél literes tea is sokat segített. A tempó ugyan végig mérsékelt volt, de nem nevezném lassúnak és legalább nem nagyon lassultunk tovább. Kifejezetten kemény edzés volt a részemről és a többiek sem vélték épp könnyűnek.
Előzetesen lassú hosszú futásról beszéltünk, aminél azért ez jóval keményebb lett. Nem is gondoltam volna, hogy kibírom, de szerencsére úgy tűnik az állóképességem kezd valamennyire visszajönni.
 
Összesen 29km, 1050 szint, 168 perc

 

Dobogókői hegyifutóverseny

Nem terveztem indulni a Dobogókői hegyimaratonon, de mivel nem nagyon kínálkozott más alternatíva egy társaságban megejtett futásra, így végül én is beneveztem.
A hó igencsak elolvadt az elmúlt pár napban, így ezzel nem nagyon kellett törődni. Gyurikával megbeszéltük, hogy együtt fogunk futni és persze nem versenynek fogjuk fel a futást.
A rajt előtt még tettem vettem az autóknál, gondolván, hogy 20 méterre a rajttól csak észreveszem, ha készülődni kezd a tömeg. Mivel szemlátomást nem mondott senki semmit és már 10 óra volt, így elindultam a tömeg felé és abban a pillanatban valaki elkezdett visszaszámolni. 3..2..1..rajt!
Mindenki elkezdett rohanni a számára megfelelő irányba, így természetesen én is. Ilyen fejetlen rajtot én még az életben nem láttam, de mivel 10 méter után Gyurika is berontott oldalról nekünk nem okozott problémát.
A lefelé igen kellemes volt a Fagyoskatonáig, ahol az egyes pont volt. Mondjuk az egyik utat elnéztük, de ezzel nem hiszem, hogy időt veszítettünk, hisz párhuzamosan pár méterrel futottunk és ellentétben sokakkal pont a ponthoz értünk ki.
Itt Gyurika kérdezte, hogy nem megyünk-e rossz felé, mert a mezőny fele jobbra ment valami ösvényen, de én biztos voltam a dolgomban és mentem tovább az árkos úton. A kanyarban aztán átvágtam a kisösvényen, amit rajtunk kívül mindenki elvétett, így máris a mezőny elején találtuk magunkat. Mondjuk Zsebe Isti, Bogos Tomi és Kemeneczky Jenő tudtuk, hogy előttünk van, de a népes üldőzőboly velünk kezdődött.
Nekem baromira tetszett, hogy laza tempóban, pusztán a legjobb út ismerete miatt sikerült az élre kerülni.
A faluban aztán már egyszerre négyen értünk, mert Tojás és még egy srác felfutott ránk. Én ekkor kezdtem érezni, hogy nagyon meleg van és meg is jegyeztem a többieknek, hogy túlöltöztünk. Lefelé mégsem túl szerencsés izzadni, mint egy ló.
A kettes pont felé aztán kicsit bizonytalankodtunk a rét szélén, mert nem nagyon akartunk a saras kijárt úton futni, de a jelzés csak ott ment, így egy kis kerülőt is tettünk azzal, hogy feleslegesen beugrottunk egy másik útra, majd rögtön vissza is jöttünk a Z jelzésen.
Az emelkedő tetején aztán utolértük Kemeneczky Jenőt és el is léptünk tőle. A László Kúp pontig kellemes volt a tempó az enyhe emelkedőn és utána is jólesett, egész odáig, míg neki nem estünk a szerpentin kanyarjainak átvágásának. No itt kivételesen Gyuri ment elől és nekem nagyon neme esett jól tolni a fölfelét, pedig még gyalogoltam is benne keveset.
Fent aztán következett a futás legkellemesebb része. A zöld jelzés itt nyíl egyenesen megy és nagyjából szintben. Gyurika meglepetésemre nem nagyon akart komolyabb tempóban jönni, pedig én sem rohantam volna. Kifejezetten lassan értük el a Pilis nyereghez lefelé vezető Z+ jelzést, ahol még majdnem dobtam is egy hátast. Itt tartottuk az első WC szünetet, minek következtében Tojás és még egy srác megint utolért minket.
A P jelzésen leborítottunk az aszfaltra, majd azon fölfelé futottunk egy keveset, miközben a szembe kocogó Farkasdi Edina közölte, hogy a 3. helyen jövünk. Ezen meglepődtem, mert mindeddig azt hittem, hogy nem csak Isti és Tomi van előttünk és még most is kételkedtem benne, hisz ezen a szakaszon simán lehet többfelé menni.
A fenyvest rendben megkerültük jobbról, majd az azóta egész kitisztult bozótosban is elkaptuk a jó utat, ami ezúttal meglepetésemre nem is volt sáros. Sajnos az alján elkövettünk egy hibát, így mászhattunk át 2 völgyet, hogy aztán a dózerút kanyarját átvágva kiérjünk a nagy útra, majd azon a Szakó-nyeregbe tartó Z+ jelzésre. Ez a hiba időben nem volt vészes, de bő 2 perc azért lehetett. 
A nyeregbe se túl nagy tempóban mentünk fel, kifejezetten jól éreztem magam, de azért kicsit bántam, hogy senkit nem tudtam ide kicsalni egyéni frissítőpontnak.
Lefelében próbáltam rábeszélni Gyurikát, hogy majd a Prédikálószék előtti emelkedő aljában menjen WC-re, hogy kis előnnyel indulhassak neki a hegynek. Ezt azért tartottam szükségesnek, mert nagyon nem mennek nekem az ilyen meredek felfelék és várható volt, hogy leszakadok Gyurikától.
No de a kényszer nagy úr, így még a Körtvélyes-puszta pont előtt beiktattuk a 2 perc pihenőt. Megvártam Gyurit és a pontra már Tojás mögött érkeztünk, valamint másik 2 futó társaságában. Meglepetésemre kaptunk vizet, amiből magamba is döntöttem egy jó adaggal, mert éreztem, hogy a nagy izzadásnak lesznek még következményei.
A völgyben lefelé aztán teszteltem a bokámat a köveken. Jól vizsgázott, így azthiszem feleslegesen ragasztottam le leukoplasttal. A Dömös felől jövő országút után aztán eltűnt a kis ösvény, amin pár éve még futottam, így egy kis bizonytalankodás után balról kerülve tudtunk lejutni a patakhoz, majd szemben nekiesni a hegynek.
Gyurika hamar ellépett mellettem, de próbáltam követni és egész jól is rajta tudtam maradni. Persze nagyon nem esett jól még ez az erőltetett gyaloglás sem. Szerencsére nem túl sokat kocogtunk bele, de nem is lehetett, mert csúszott rendesen.
A gerincen aztán egy fokkal jobb volt a helyzet, egy darabig még úgy is éreztem a lankás részen, hogy lassú a tempónk, de aztán a meredekebb részen megint alig bírtam követni Gyurit, sőt a Vadálló-kövek környékén le is maradtam pár tíz méterrel, amit csak a csúcs előtt közvetlenül sikerült ledolgoznom.
Az azért meglepett, hogy mind a 3 üldözőnket állva hagytuk az emelkedőn és bőven látótávolságon kívülre kerültek. A ponton megerősítette Kozma Laci a 3. helyünket és bár volt egy csomó frissítő mi mégsem ittunk semmit, mert csak egyéni frissítők sorakoztak, olyat pedig mi nem adtunk le.
Jött a lankás lefelé és ezzel egy kellemesebb rész, amiben megint én mentem elől és próbáltam a tempót fokozni, de Gyurika nem nagyon reagált semmire, így maradt az ő tempója, ami tulajdonképpen nem is volt baj, csak épp furának tűnt a fölfelé szenvedés után, így lazítani a lefelében. Itt már megbeszéltük, hogy a 3. helyet nem adjuk oda senkinek, de egymás ellen nem fogunk hajrázni és igazából innen kezdve kezdtem figyelni, hogy jönnek-e mögöttünk.
A dózer hajtűkanyarból aztán egyenesen átvágtunk az aszfaltra, gondolom ezzel tovább növelve előnyünket. Nem esett már különösebben lefele futni az aszfalton, pedig erő még volt bennem, csak épp lábra már kellemetlen volt a futás. Egy úttal korábban beugrottunk jobbra, így egy újabb fél perces hibát vétettünk és&
nbsp;Gyurika is újabb WC szünetet iktatott be. Én itt nem vártam meg, hanem előre kocogtam a pontig és öntöttem magamba a vizet. Nem voltam benne biztos, hogy Gyurika előbb fog a pontra érni, mint üldözőink, de végül mégis ő jött.
Innentől meglehetősen unalmasan és kissé lassan telt a futás. Én többnyire mentem elől, Gyurika meg utánam pár méterrel. Nem is nagyon beszélgettünk. A nagyobb emelkedőkön jólesett a lazulás, de a lankásabb részeken azért mentem volna gyorsabban magamtól is.
Egyre többet nézegettem hátra és piszkáltam Gyurikát, hogy fussunk már. Nem nagyon akartam megvárni az utánunk érkezőket, mert bár éreztem magamban bőven erőt ahhoz, hogy hajrázzak egyet, nagyon nem vágytam rá.
Mikor kiértünk végre a dobogókői műútra már tudtam, hogy nem előzhetnek meg minket, így szép nyugiban együtt kocogtunk be a célba a 3. helyen. Időnk 3:21:56 lett, ami nem valami fényes, de edzésképp futva elfogadható.
Érdekesen alakult ez a futás, mert könnyűnek nem nevezném, főleg azért, mert sokkal fáradtabbnak éreztem magam utána, mint a múlt héten, mégis úgy 90%-ban azt éreztem, hogy mehetnénk gyorsabban. Úgy tűnik nagyon vitt a versenyszellem előre, épp ezért nem is baj, hogy Gyurika visszafogta a tempót és ezzel megkímélt attól, hogy teljesen kihajtsam magam.
Az ugyanis nem kérdés, hogy ha nem várok kb. 5 percet Gyurikára és a lankás részeken megfutom a saját tempóm, akkor sokkal jobban kikészültem volna. Nem tudom mennyi volt még bennem, de úgy érzem, hogy ha csak az utolsó ponttól megfutom rendesen a hátralévő pár kilit és az 5 percet levonom, akkor már 3 óra környékén lehettem volna. Abba inkább bele se gondolok, mi van, ha már az elején futok rendesen a futhatóbb részeken, mert a mai kiszáradásommal együtt az tuti fejreállást jelentett volna.
Jobban kell figyelnem arra, hogy mennyi ruhát veszek fel, mert biztos vagyok benne, hogy ha nem is hátráltatott, de mindenképp kikészített a sok folyadékvesztés. Azthiszem, ha nem öltözöm túl, akkor sokkal jobb közérzettel fejezhettem volna be a mai futást.
 
Összesen 32km, 1350 szint, 3:16:56

Piliscsév – Nagy-Somlyó – MOM Kupa 2. nap

A tegnapi nap kicsit bosszantott annak ellenére, hogy csak edzésnek szántam ezt a hétvégét. A futás se ment úgy, mint szerettem volna és sok volt a hiba is.
Ma mindenképpen összeszedettebben szerettem volna versenyezni és a bemelegítés is több lett hála a messzebbi rajtnak. Persze a 3km így is alig jött össze. Az OB-n több időt kell a kifutásra hagynom, mert a bokanyújtás igen időrabló és persze kötelező eleme a versenyeimnek.

MOM Kupa 2. nap - Piliscsév

Az egyes pontra rögtön egy apró hibával kezdtem, mert az utat figyelembe se véve még előtte bevágtam. Ezt persze már csak a célban vettem észre így akkor nem is éreztem hibának. (hiba: 0:10)
A kettesre nagyon nem vacakoltam és jól megkerültem mindent, majd a fölfelé erőltetése közben megláttam Nagy Pistát és be is fogtam már a tetőn. A pontot az ösvényről, majd a meredek tetején futva terveztem fogni a felső rétről, de valahogy el lehetnek csúszva a dolgok itt, mert egy az egybe a pont fölé értem ki meglepetésemre. A hármas simán jött, de az meglepett, hogy Tojás és Korcsok Pali másik irányból másznak le a pontra. A négyest olyannyira messzinek találtam, hogy már azt hittem rég a pont alatt mászkálok valahol, de szerencsére nem álltam meg, csak bizonytalankodtam egy csomót. (hiba: 0:20)
Rosszul jöttem ki a négyesről, amit abból is észrevettem, hogy Tojás simán felfutott rám, de innen jól ment az átmenet, csak a ligetesre kiérve volt egy kis bizonytalanság és a pont is viszonylag gyorsan jött. (hiba: 0:20)
Az jó döntésnek bizonyult, hogy lefelé jöttem ki a pontról, ám az árok után enyhén megváltozott a terep és egy plusz út is bekavart, így a réten futva azt hittem már az út utáni ketteszöldben vagyok, de nem stimmelt a domborzat, így jobbra húztam és az útról támadtam a pontot. Sikerült mögémenni, de viszonylag hamar meglett így is. (hiba: 1:00)
Lövésem se volt, hogy kellene támadni a 7-es pontot. Így utólag nagyon balra kellett volna húzni és fixen betervezni a kerülőt, hogy a magaslestől már könnyedén fogjam a pontot. Ehelyett megpróbáltam elkapni a kis ösvényt, ami ugyan lehet sikerült, de ebben még mindig nem vagyok biztos. Néhol egész úgy tűnt egy ösvényen futok, néhol biztos voltam benne, hogy ez nem az az út ami a térképen van. A pont ráadásul csak nem jött és én már úgy éreztem itt kellene lennie. Jobb ötletem nem lévén balra bevágtam, majd mikor éreztem, hogy sok akkor visszahúztam jobbra, majd megint balra és megint jobbra és végül balra. Közben szépen húztam fölfelé és végül teljesen logikus helyen volt a pont, mert épp előtte tisztult ki az erdő. (hiba: 1:00)
A 7-est amennyire csak lehet úton csináltam, majd bevágtam felfelé és szerencsére kiszúrtam a szinte láthatatlan nyiladékot és innen már könnyű volt a pontot fogni. A 9-est viszont csúnyán elrontottam, már ami az útvonalat illeti, mert le kellett volna jönni rögtön a hegyről, ahelyett, hogy felmászok a tetőre. A pont előtt még bizonytalankodtam is. (hiba: 0:40)
A 10-es tulajdonképpen rendben meglett, bár ehhez kellett a magasles is, mint idő közben felfedezett támadópont. Persze jellemző, hogy csak akkor néztem meg a térképen, mikor már láttam. A pont meg mintha rossz irányba lett volna a magaslestől, de szerencsére ilyen közel ez nem okozott gondot. A 11-es nagyon közel volt, majd a 12-re megint nem volt ötletem. Nekirohantam a rétnek, remélve, hogy talán át tudok menni, vagy ha nem, akkor jobbról kikerülöm. Szerencsére át lehetett, méghozzá viszonylag simán. Ez után már csak azt nem tudtam a túloldalon hol vagyok és a pontra felfelé mászva se értettem a dolgokat. Egy sávban nem volt szeder, így azt hittem azon megyek, de közben rémlett, hogy tegnap nem így festett itt a térkép. Egyszer csak az ösvényen találtam magam, ahonnét végül könnyedén lett meg a pont, de itt azért igencsak nem tudom merre jártam pontosan, illetve mit akart ábrázolni a térkép növényzetileg. (hiba: 0:30)
A 13-as teljesen rendben volt és tulajdonképpen a 14-es pont is, leszámítva, hogy valószínűleg pár méterre az úttól párhuzamosan futva mentem. Nem igazán tűnt ugyanis fel, hogy a piros vonal alatt út is rejtőzik, így inkább a bozótharcot választottam, de legalább jól megoldottam. (hiba: 0:30)
A gyűjtőt ma kiszalagozták, így minimális kerülővel a szalagról pár métert visszafutva könnyedén megtaláltam.
Összesen maradt benne 4:30, de ez ezen a terepen szerintem még egész jó. Igazából rendes hibám nem is nagyon volt, végig hajtottam, a bokám is bírta, szóval egész elégedett vagyok. Három átmenet kivételével az összes átmenetet nyertem, ami az 5 fős mezőnyben nem jelent sokat, de azért örülök neki.
A többieknek amúgy sikerült úgy eltévedniük, hogy valószínűleg bebiztosították az idei elsőosztályomat. Jut eszembe. Nekem nem hiányzik annyira a ranglista és szemmel láthatóan másnak sem. Lehet nem is kell? Szerintem ha nem tudjuk naprakészen produkálni, akkor inkább ne is legyen. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az lenne elsőosztályú, aki első 8-ban végez OB-n, aki fut döntőt az másodosztályú, aki pedig végigmegy egy OB-n az harmadosztályú.
A futás tulajdonképpen egész jól ment ma. Erő volt bennem, de még mindig nem mozogtam valami frissen. Remélem az OB-n pihenten majd ezzel sem lesz gond.
Levezetésnek futottam 1,5km-t a verseny után bő fél órával.
 
Összesen 15km, 300 szint, 97:43
 

Budapest Középtávú Bajnokság – MOM Kupa

Edzésnek mentem ki a versenyre, de úgy gondoltam, hogy itt az ideje fejben egy összeszedett versenyt nyomni és csak bíztam benne, hogy a bokám csak tévedésből szórakozott velem a múlt héten.
Bemelegítés csak bő 2km volt, mert nem hagytam magamnak elég időt és a bokanyújtást nem akartam kihagyni. A rajt után aztán rögtön belecsaptunk egy szedres fölfelével, ahol megpróbáltam nem beragadni az aljövényzetbe. Ez sikerült, ám azt nagyon nem éreztem hol lehetek, így csak a szabdalt terület szélét vártam, majd ott gyorsan helyretéve magam fogtam is a pontom. (hiba: 0:20)

MOM Kupa - Budapest Középtávú Bajnokság - Térkép

A kettesnek sajnos kicsit fölémentem, de legalább a távolság stimmelt. (hiba: 0:20)
A hármasra volt egy apró bizonytalankodásom a bozót széléhez kiérve, mert elsőre nem vettem észre az utat, amin menni akartam. (hiba: 0:10)
A pontról aztán sikerült rossz irányba kijönnöm, csak az volt bennem, hogy lefelé, pedig oldalra az ültetési irányban simán kifuthattam volna a fenyvesből, ehelyett egy darabig csak bujkáltam a fenyők közt. A pontot aztán ha nem is magabiztosan, de viszonylag simán fogtam. (hiba: 0:20)
Csak reméltem, hogy kikapom az ötöst és próbáltam a sziklák alapján tájékozódni, de nem igazán éreztem a dolgot, ám a pontot így is rendben fogtam. A 6-os pontnak alaposan fölémentem. (hiba: 0:20)
Valami nagyon nem stimmelt a hetes pontnál, mert fölészaladtam, de még a völgyben jártam és ehhez képest sokat kellett visszamennem a pontig. (hiba: 0:30)
A nyolcas pont aztán rendben jött, szándékosan kerültem a sziklákat, majd fordultam be alájuk. A 9-es még meg is lepett milyen korán jött, igaz nem voltam túl gyors a lefelében és már a 10-es átmeneten agyaltam. Nem igazán tetszett, de szerencsére elkaptam a kisösvényt amit terveztem, ám a távolságot így sem éreztem, csak nézegettem hol van a jelleghatár. Bevágtam, de már a pont mögött voltam. Tettem egy kört, mire megtaláltam a pontomat. Nem tudom hogy lehetett volna a hibát kivédeni a nagy semmiben. Leginkább a bal oldali útvonalat kellett volna választani és figyelni a nagy dzsuvától való távolságot, mint Skuló és Tojás tette. (hiba: 1:40)
Innen a 13-as pontig minden rendben ment, még az se nagyon zökkentett ki, hogy nem nagyon látszott a nyiladék, majd a kerítés kellett ahhoz, hogy pozíciómat belőjem az úton a 13-as előtt.
Nem tűnt nehéznek a 14-se, de kissé meglepődtem, hogy hova értem le és végül a pont alatt tettem egy kört, mire odataláltam a bójához. (hiba: 1:10)
Apró bizonytalankodás volt a 15-re is, mert a fedettség nagyon nem stimmelt. (hiba: 0:10)
A pontról kényszerből jöttem ki oldalra, mert a fehér erdő futhatatlan volt a szeder miatt, majd a zöldben viszonylag könnyen csaptam át, elkaptam a kisösvényt, ám túlfutottam rajta és egyre csak a pont előtti lapos völgyet kerestem és még a jellegfát se találtam a térképen. Egyszerűen azt hittem még a pont előtt vagyok és csak nagy nehezen találtam vissza a jó helyre. (hiba: 2:30)
A gyűjtő pont is megtréfált még. Bevágtam ahol kell, majd nem láttam meg se a pontot, se a szalagozást. Ránéztem a szimbólra és azon szalagozást láttam a gyűjtőről ezért kimentem a nagy útelágazásba a 40-es ponthoz gondolván, hogy Csonti tuti azért röhögött rajtam, mert berontok az erdőbe, mikor nem is ott van a pont. Megnéztem mégegyszer a szimbólt és láttam, hogy a szalag nem a gyűjtőről indul, hanem valamikor utána és így már "sima" pontot keresve meg is találtam a gyűjtőt. (hiba: 1:00)
No ez egy érdekes futás volt. Rendesen megszórtam a versenyt hibákkal, ami persze a saját hülyeségemnek köszönhető, de azért a térkép se egy túl használható darab. Három éve is vacak lehetett, de azóta csak romlott, nem is keveset.
Nagyon nem bosszankodom, mert mindenkit megtréfált és kissé irreális elvárás lett volna magamtól itt összehozni a hiba nélküli futást. Azért a 8:30 hiba így is nagyon sok, bár a totál gyenge mezőnyben egy 2. hely még így is összejött. 
Érdekes módon mindezek ellenére élveztem a versenyt és külön örülök annak, hogy a bokám rendben működött a mai nap.
Az mondjuk most már elgondolkoztatott, hogy mindig a lefelében szívok el. Azthiszem túlságosan is a lábam elé figyelek és kevesebb figyelmet szentelek a tájékozódásra, ami a nagyobb tempóval párosulva okozza a hibákat. No majd próbálok figyelni erre.
 
Összesen 9km, 250 szint, 57:18
 

Rövidtávú OB Döntő

A selejtező alapján igazolva láttam, hogy bozótruhában és szögesben indultam, így ezen délután se terveztem változtatni. A két futam közötti időt valamilyen oknál fogva igen rövidre vették a rendezők az elit kategóriák számára, ráadásul több dologgal borzolták a kedélyeket. Nem elég, hogy a befutó űrülten cikázott, de még egy átfutó pontot is csináltak, ami önmagában nem lett volna baj, de a nézőtéren keresztül húzták meg az útvonalat lépcsőn felfelé. Az elit versenyzők bemutatása kissé nevetséges volt, gondolom a többiek se voltak rá kíváncsiak, de az is tuti, hogy ebből nem tudta meg senki ki-kicsoda.
A karanténba korán kizavartak minket és most igyekeztem többet melegíteni, mint délelőtt, ami végül 3km lett. Pelyhe Dini mögött és Pelyhe Dani előtt indultam, ami önmagában egész jónak mondható. Azért az 1 perces indítási időköznek nem örültem, hisz ennyi hátránnyal még valaki simán szerepelhet jól. Nem tudom miért kellett a 2 percet lecsökkenteni 1-re. Kitárgyaltuk a többiekkel a szimbólt, amiben valamiért nem volt jelölve a kötelező útvonal az átfutónál. Ezen felbuzdulva valaki viccesen meg is jegyezte, hogy ha nem sikerül neki a verseny, akkor emiatt majd megóvja. Ezen felül a fedett részek jelölésével nem értett egyet Foresz. Szerinte rosszul jelölték, de engem ez nem izgatott, mert úgyse nagyon van idő egy sprinten szimbólt nézni. Arra azért jó volt, hogy az egyes pont szimbólját jól megjegyezzem.
Skanzen - ROB Döntő térkép A rajtban már nézegettem merre futnak ki az emberek és viszonylag jól lehetett látni, hogy a kerítés mellett kell majd felfutni. No a szöges cipőt pont emiatt választottam és csak reméltem, hogy nem lesz nagy dzsuva a kerítés mellett.
Megdöbbenésemre, mikor már a kordonok közt által láttam, hogy Pelyhe Dini nem megy fel a kerítés mellett, így a rajt pillanatában én is úgy vettem fel a térképet, mintha akkor kellene döntenem. A térképről aztán már látszott, hogy csak Dini nézte el az útvonalat és már másztam is fel a kerítés mellett. Rendben is volt minden, haladtam az optimális útvonalon, fordultam be a ház mögé és láttam onnan Dinit kifutni velem szemben. Mikor a ház végéhez értem és fordultam volna rá a pontra nem értettem hol a fedett rész. Valami pajtára, vagy hasonlóra számítottam a délelőtt alapján és persze a rajtban nézegetett szimból alapján is.
Benéztem a ház mögé, majd fordultam vissza értetlenkedve. Persze ekkor már láttam, hogy be lehet menni a ház alá és meg is láttam ott a pontot. Szentségeltem egy nagyot és kb. idáig tartott a versenyem érdemi része. Ki voltam akadva a versenyre és ezt a pontelhelyezést olyan szinten nevetségesnek találtam, hogy innentől minden gondolatom azon járt, hogy egy szar versenyen vagyok. (hiba: 0:15)
A kettes aztán rendben jött és megint szembetalálkoztam a kapuban Dinivel, ami egyrészt azért arra sarkallt, hogy megpróbáljak felfutni rá, másrészt viszont idegesített, hogy csiki-csuki pontok vannak és ráadásul mindig kerülgethetjük egymást.
A hármasra aztán jött a teljes képzavar. Kikanyarodtam az udvarból jobbra, majd automatikusan mentem balra, amerre már korábban megválasztottam az útvonalat. Igen ám, de közben térképeztem és valamiért egy kanyart elfelejtettem. Csak az volt bennem, hogy bevettem a jobbkanyart és mintha az épületeken keresztül szeretném a pontot fogni ugrottam is be balra. Hirtelen nem stimmelt semmi és azt se tudtam hol vagyok. Mire rájöttem, már a sövény volt tőlem jobbra, így hiába nézegettem nem találtam megfelelő helyet, hogy visszajussak az aszfaltra. Persze még egy térképre nézés elég volt ahhoz, hogy felmérjem meg is lehet kerülni a sövényt és innen már egyenesen meglett a pont. Ehhez képest nem is kaptam olyan sokat ezen az átmeneten. Akkor nagyobbnak éreztem a hibát. (hiba: 0:20)
A négyes aztán rendben ment, amiben csak az volt a gáz, hogy közben átszaggattam egy dzsuván és a pontról lefele érkező Dinivel megint szembetaláltam magam. Magamban még röhögtem is, hogy már megint csiki-csuki pont.
Lefelé aztán nem néztem meg elég jól a térképet és az ötös előtt túl korán bevágtam, ezáltal mászhattam át a nagy metsződést. (hiba: 0:20)
Átfutóra menet - Hátam közepére kívántam az egészet Az átfutóra ennek következtében már teljesen meggyötörten érkeztem és nem dobott fel, hogy bemondták a 40 másodperces hátrányomat és a talán 9. legjobb részidőmet. Ez rövid fejszámolás után tudatosította bennem, hogy szinte az utolsó helyen állok. Apám drukkolása ezek után kifejezetten idegesítően hatott. A lépcsőn felfutás se tetszett, ráadásul a végén nem lehetett rendesen a ponthoz férni a bokor miatt. Itt aztán megint csináltam egy útvonal-választási hibát, mert jobbra jobb lett volna menni, majd a pont előtt is bizonytalankodtam és még meg is fogtam egy rossz pontot. (hiba: 0:10)
Nem volt tökéletes az útvonalam a 9-es pontra, de még mindig jobban jártam azoknál akik jobbról próbáltak meni és nem vették észre az áthatolható kerítést. (hiba: 0:05)
A 10-est szintén megettem, mert már a következő átmeneteket néztem és a ház sarkához vártam a pontot. (hiba: 0:05)
A következő két átmenet aztán rendben jött, de ekkor már megláttam Pelyhe Danit és ez nem dobott fel. A 13-as pont persze megint egy házban volt, amivel csak az volt a gond, hogy én már megint azt hittem, hogy valami pajta alatt lesz, de ezúttal már fel voltam készülve és hiba nélkül rohantam be a házba.
A következő 3 átmenetben nem volt gond, ráadásul Pelyhe Dani is előttem futott. Annyira már nem mozgatott a verseny, hogy észnékül utána vessem magam, így szép lassan kezdtem lemaradozni.
A labirintus pont meglepett. A selejtező után gondolkoztam, hogy bemenjek és felderítsem az esetleges sekkeket, de végül úgy döntöttem, hogy ennyire nagy őrültséget senki nem csinál, hogy ebbe pontot tegyen. Egyszerűen túl komolytalan gondolatnak tűnt. Tévedtem. Teljesen szabályosan megnézhettem volna a pontot és 20 másodperc hibától kíméltem volna ezáltal meg magam. A labirintusba menet naná, hogy nem bírtam kiolvasni a térképet és csak a jellegfát néztem, no meg azt, hogy Pelyhe Dani hol fordul balra.
Éppen hogy csak láttam, de mikor én is befordultam ugyanott, akkor nem stimmelt a dolog. A fa jobbra volt, de előtte volt egy bazi nagy kerítés, így átmentem egy másik átjárón, gondolván, hogy hátulról biztos oda lehet menni. Egyszercsak megláttam a pontot és az villant át az agyamon, hogy már megint rosszul olvastam ki a térképet és nem is a jellegfa a pont, hanem tőle pár méterre valami más. Ez a gondolt azonban nem tartott tovább egy fél másodpercnél, mert rögtön megláttam még 4 pontot. Térképnézés, majd vissza ugyanarra, amerről bejöttem és körben megfogtam a pontom. (hiba: 0:20)
Mi ez a sok pont és hogy jutok át a falakon? Nem lettem nyugodtabb ettől az esettől és csak az érdekelt, hogy jussak k
i a labirintusból, így nem vettem észre, hogy délre ki is lehet futni belőle falmászás nélkül. Befutottam az egyik udvarba és mikor láttam, hogy nincs kiút, akkor a falmászás mellett döntöttem. Azt tudtam, hogy nem szabálytalan, de semmiképp se akartam falat mászni, mert az ilyen ugra-bugrálások még nem estek jól a bordámnak. Hát a felpattanás nem volt valami gyors a falra, ráadásul még az oldalam is bevágtam, így pár 10 másodpercig éreztem, miért nem akartam falramászni. Mire az erdőbe értem már eszembe se jutottak a bordáim. Épp azzal voltam elfoglalva, hogy megpróbáljam kiolvasni a térképet, mikor megláttam a pontot. Majd még egyet és még egyet… Áhhhh! Már megint Trail-O pontok. Teljesen kész voltam és az első gondolatom az volt, hogy nem is folytatom a pályát. Leülök, vagy elmegyek futni a környező hegyekbe, de a célba nem is megyek be. Eközben a térképet néztem és mivel rájöttem, hogy az én pontom már megint pár méterrel odébb van elindultam arra, közben pedig szóltam Pelyhe Daninak, hogy itt a pont. Bár aztán lehet a Dini volt az, mert a fejemből nem láttam ki. (hiba: 0:25)
Elkezdtem tolni, hogy ha már Dani elé kerültem, akkor ne tartsam fel és rendben oda is találtam a ponthoz, csak épp előtte 2 méterrel volt egy fal. Nem tudom mi értelme volt mögé tenni a pontot, de nagyon nem tetszett, hogy oda-vissza mászhatok át rajta. Ezúttal már óvatosabb voltam, de a bordáimnak így sem esett jól átjutni a falon.
A 20-as pontra még sikerült túlfutnom ráadásként pár méterrel. (hiba: 0:05)
Innentől a célig már nem volt gond, de a befutó őrültségével még meg kellett küzdeni, amit nem erőltettem, mert eszembe jutott milyen volt délelőtt és nem akartam a mai napot azzal tetézni, hogy kitöröm a bokám.
Totál idegesen értem be a célba. Majd felrobbantam és nem magamra voltam kiakadva. Ezt a bajnokságot valami perverzió által vezérelve cirkuszi mutatvánnyá züllesztették a rendezők. Úgy éreztem magam, mint egy bohóc, akire rákényszerítették a szerepét.
Szinte minden pont arról szólt, hogy megszívassák a versenyzőket. Nem hittem el, hogy mennyit szívtam a pontok 5 méteres körzetében. Egy sprintnek nem erről kellene szólni. Csali pontok (Trail-O), házba betett pontok, no meg a labirintusban kavarás és a sziklafal mögé 2 méterrel tett pont. Az 1km-es levezetés alatt csak tovább hergeltem magam és
Bohóc bajnokságnak neveztem a ROB-ot.
Ha azt vesszük melyek az IOF által meghatározott pályakitűzési szempontok a rövidtávú versenyek esetében, akkor azthiszem teljesen jogos a kritikám. Ezt amúgy az MTFSZ is átvette és ha jól emlékszem a tájoló is lehozta.
 
Idézet az IOF szabályzatának a Rövidtávú versenyekre vonatkozó részéből:
"Finding the controls should not be the challenge; rather the ability to choose and complete the best route to them."
Magyarul:
"Az ellenőrző pontok keresése ne legyen kihívás; inkább a legjobb útvonal kiválasztása és teljesítése."
 
No ezzel az idei ROB szöges ellentétben állt. Odatalálni a pont 5 méteres körzetébe pofonegyszerű volt, ám ott mindenféle furmányos trükkökkel szívatták a népet. Ez a bajnokság így szerintem egy vicc volt.
Mindemellett persze a feltételek mindenkinek azonosak voltak és a hibáimat, ezáltal az eredményemet saját magamnak köszönhetem. A többiek meg tudták oldani a feladatot, én pedig nem. Még csak azt se mondhatom, hogy nem erre számítottam, mert előre idegenkedtem ettől az OB-tól pont ilyen dolgok miatt. No meg persze a leversenyzett terep miatt is.
Az összes hibám 2:05 lett, amivel ugyan még mindig fényévekre lett volna a dobogó, de egy jó futással biztos motiváltabb lettem volna.
A 14. hely egyértelműen csalódás, kb. annyival jobb az idei éjszakai OB futásomnál, mint az 1 hely különbség.
Mindegy. Túlvagyok ezen az OB-n. Előtte se érdekelt nagyon, lassan utólag is túl kellene tennem magam rajta.
Mindenesetre amennyire tetszett a tavalyi ROB, annyira nem tetszett az ide.
 
Azért még ide kívánkozik, hogy a Szentendre mindig kitesz magáért versenyrendezés szempontjából. A Térkép most is jó volt, a pontok a helyükön voltak, rengeteg plusz szolgáltatást nyújtottak, próbálták látványosra csinálni a versenyt. Kaptunk friss térképet a verseny után, rengeteg ajándékot osztottak és sorsoltak ki, kultúrált volt a célhely…
Ezzel máskor sincs baj, sőt… Túltesznek szinte mindenkin a körítést illetően.
Engem az zavar, hogy a lényeg viszont háttérbe szorul. Én azért szeretek versenyre járni, hogy tájfussak. Ehhez egy jó terep kell egy jó térképen, jó pályával. A többi nem igazán érdekel, bár nem árt ha van, de az csak plusz.
Ehhez képest most is és általában is a Szentendre versenyein strandolhatunk, meg minden csak épp a pálya megy olyan helyen, amit a hátunk közepére se kívánunk. A Skanzenbe tuti nem megyek el mégegyszer, de a Szentendre Kupa Ausztriára jövő hétvégén igen. Úgy gondolom ott pont a lényegen lesz a hangsúly, hisz az osztrák terep állítólag nagyon jó.
 
Összesen 8km, 100m szint, 39:26
 

ROB selejtező – Skanzen – Szentendre

Nagyon nem vágytam erre a bajnokságra, de azért vagyok annyira fanatikus tájfutó, hogy még így is elindultam rajta.

Selejtező térkép - Szentendre - Skanzen

Az előjelek nem voltak túl jók, hisz a tegnapi Gokartozást még elég rendesen éreztem magamon, de a bemelegítés közben már éreztem, hogy nagy gond nem lesz. Az oldalamat kicsit éreztem ugyan, de a 2km melegítés végére már nem zavart.
Az egyes pont rögtön megtréfált, mert őszintén szólva azt is alig bírtam kiolvasni a térképből, hogy a kerítés melyik oldalán lesz a pont, nehogy azt, hogy még valami kutyaól mögé is el lesz dugva. Két méterre álltam meg a ponttól és kezdtem el forogni, mielőtt észrevettem a bóját. (hiba: 0:10)
A kettesre rossz felől kerültem a kerítést és az épületet. (hiba: 0:05)
A hármastól a hatos pontig aztán minden rendben volt, csak rohanni kellett. A hetes aztán kis dzsuvatúrás volt, ahol kifogtam magam elé Horváth Imrét, így meglehetősen visszafogott tempóban ereszkedtem lefelé, majd a patak után is kerültem kicsit. Lehetett volna jobb útvonalon is menni a lefelében. (hiba: 0:10)
Arról a pontról jövökA 8-as pontra menet aztán nem sok térképet néztem, túl is mentem a ponton, ráadásul átmentem az áthatolhatatlan kerítésen. Ezért ki kellett volna, hogy zárjanak, hisz ilyet nem lehet még akkor sem, ha a kerítés csak 10 centi magas, mint ebben az esetben. Nem hiába utálom a sprintet és vallom, hogy tűzzenek ki olyan pályát, hogy a versenyző a leggyorsabb útvonallal ne legyen szabálytalan. Ezt a szabályszegésemet persze csak utólag vettem észre, de már a két verseny között is felmerült bennem, hogy lehet ott nem lehetett volna átmenni. (hiba: 0:05)
A 9-es rendben ment, de itt elszörnyedtem azon, hogy miket művelnek velünk. Totál értelmetlen átmenet jött a 10-es pontra. Semmi értelme nem volt az átmenetnek, hisz nem lehetett benne útvonalat választani. Az egyetlen kérdés az volt, hogy szabálytalankodsz-e vagy sem. Előttem is másztak fel a falon, ami itt nem is volt kicsi, de én inkább körbementem. Nem tudom minek szándékosan kísértésbe vinni a versenyzőket, de ez ennek mintapéldája lehet.
A 11-es pont rendben jött és már nézegettem a következő átmenetet, amit végül meg is próbáltam egyenesen, de mikor láttam, hogy egész sűrű az erdő és lefelé nincs is messze az aszfalt, akkor leugrottam az útra. Nem a legjobb útvonalon vágtam fel, de azért a pontfogással nem volt gond. (hiba: 0:10)
Innentől a célig nem hibáztam semmit, így nyugodt voltam a bejutást illetően, ami aztán simán meg is lett.
Az összes hibám 40 másodperc volt, ami egy selejtezőben simán elmegy és még ebben a nem megszakadós tempóban is sima bejutást jelentett.
A verseny viszont továbbra se tetszik. Azt kaptam, amire számítottam, de ez nekem nem tetszik. Nem elég, hogy azt kell figyelnem, hogy ne menjek át áthatolhatatlannak jelölt falakon még a pontos is el vannak dugva.
Levezetésnek futottam 2km-t.
 
Összesen 7km, 100 szint, 36:45
 

Dömörkapu felett 22km a Pilisben

Ma 6-an felmentünk a Pilisbe futni egy lendületesebb és hosszabb edzést. Dömörkapunál álltunk meg és Fecóval, Sinkó Janival, Gyurikával, Makrai Évivel és KisZsebével nekiindultunk a kinézett 23km-es körnek. Elég gyorsan kezdett Isti és Fecó, így kicsit küzdősre sikerült a Lajos forrásig tartó szakasz, ahol szét is szakadoztunk. Én próbáltam elfutni Fecóékkal, ami úgy-ahogy sikerült is és Gyurika is megérkezett Évivel, de Jani valahol a két boly között futva elveszett.
Mentünk tovább az egész komoly tempóban és már megint csak 3-an maradtunk, majd egy kis kitérőt iktattunk a futásba, ami azzal járt, hogy egy meredek és köves lejtőn kellett lemennünk. Isti borult egy nagyot, nekem meg telement a cipőm földdel. Nem álltak meg a srácok így aztán lemaradtam és térkép nélkül futva reméltem, hogy ahol nem egyértelmű merre kell menni, ott megvárnak. Sikerült azonban ezt kicsit elbénázni, mert túlfutottam az elágazáson, pedig attól nem messze vártak rám és Éviék is kiabáltak utánam.
Futás a Pilisben - térkép
A térképen a Fecóék útvonalától eltérő részeket kékkel jelöltem be.
Kifutottam az országútig és még azon is mentem egy keveset, de gyanús volt, hogy emlékeim szerint nem erre kell menni, így visszafordultam és a jó helyen el is kezdtem felmászni a hegyre, de sehol nem volt senki, így azon bosszankodtam, hogy futhatok mostantól végig egyedül, ráadásul térkép nélkül. A Kő-hegyen aztán sikerült nem megtalálnom az utat és egy jelzés nélküli úton futottam lefelé anélkül, hogy tudnám, hogy jó felé megyek-e. Nem mentem jó irányba, de szerencsére szembejött velem Évi és Gyurika. Ezek szerint sikerült ugyanott elmennünk rosszfelé, ráadásul pár másodperc után Jani is megjelent ugyanarról. Visszafutottunk és folytattuk a terv szerinti útvonalat, immár négyesben. Sikerült egy újabb helyen elvéteni az útvonalat, de mivel az irány jó volt, így csak át kellett menni a párhuzamos turistajelzésre.
Lajosforrás közelében aztán a többiek úgy döntöttek, hogy visszamennek az autóhoz, de én nem akartam ennyire lerövidíteni a futást, ezért megpróbáltam átvágni Fecóék elé.
Persze kértem egy térképet, így már nem vaktában futottam és sikerült is átérnem a megfelelő helyre, ahol szembe futottam a srácokkal egész a Nagy-Csikóvár utánig. Ott a nagy lejtőn már nem mentem le és ekkor kezdtem sejteni, hogy már elhaladhattak itt a srácok.
Innentől az eredeti útvonalon mentem végig és bár néhány helyen sikerült kicsit átterveznem az útvonalat nem kerültem túl sokat és még vagy 2-3km-t terepen is futottam.
A vége elég szenvedős lett a futásnak, mert iszonyú meleg volt és én nem ittam semmit a 135 perc alatt, de azért elégedett vagyok a futásommal, mert viszonylag magas pulzussal nyomtam még itt is. 160-as pulzus fölött például 24:01-et futottam, ami azért nálam egész komoly.
A Pilis amúgy ezen a részen elég förtelmes tud lenni a sok irtás miatt, így szerintem nem sűrűn fogok arra vágyni, hogy errefelé futkározzak.
Szóbakerült még, hogy a Skanzenben kellene egyet sétálni a Sprint OB kapcsán, de én az 1000 Forintos belépővel ennek nem láttam értelmét, így kihagytam. Futottam már a Skanzenben és nem nyerte el különösebben a tetszésemet. Az, hogy itt lesz a Sprint OB szerintem igen erőltetett dolog és kicsit sem vágyom rá. Legszívesebben ki is hagynám, de mivel OB aligha fogom ezt megtenni.
Ha a selejtezőt kiviszik a Skanzen fölé abba az undorító, meredek és sziklás hegyoldalba, akkor azért még le lehetne beszélni az indulásról. Áhhh. Fujj. A hátam közepére se kívánom ezt az idei Sprint OB-t.
 
Összesen 22km, 700 szint, 135:29
 
Max. pulzus: 180
Átlag pulzus: 150