Előretekintés címke alá tartozó bejegyzések


Jobb félni, mint…

2007 augusztus 18, 21:16Címkék: , , , , , | Nincs hozzászólás


Ma gondolkoztam azon, hogy egy kemény edzés toljak, de aztán úgy döntöttem jó lesz nekem egy könnyű, ám már a tegnapinál hosszabb.
Ennek megfelelően el is indultunk apámmal az erdő másik tornapályájára, ahol futottunk egy kört. Gondoltam, hogy utána, mikor szétválunk én megyek még egy nagyobb kört Imre felé és akkor összejön a megfelelő kilométer-mennyiség.
Nem így történt, mert meg kellett állnom vécézni, majd rögtön utána nem sokkal újra. Ezek után jobbnak láttam kifogyott WC papír készletem miatt is hazafelé venni az irányt, így hazafutottam apámmal, ami így alig 6 km lett. Visszafelé megnyomtam pár dombot, ami kifejezetten jólesett. Amolyan repülő jellegű szakaszok voltak ezek és egy hét szenvedés és kocorászás után kifejezetten tetszettek.
 
Azért most már kezd elegem lenni ebből az évből. Ritka szerencsétlen vagyok mostanában és csak részben tehetek én a nyűgjeimről. Van ugye a probléma a bokámmal, ami kicsit tovább tart, mint gondoltam. A fogam is okozott egy csomó kellemetlenséget és nem egy napot hagytam ki miatta, majd voltam többször simán beteg, amin a középtávú, váltó OB-t is buktam. Erre jött még a Lyme kór, most meg a gyomorrontás. Lehet valamit még ki is hagytam, de nem érdekel.
Most úgy tűnik, hogy minden gondomból kijöttem, vagy egy-két napon belül kijövök és akkor egy kemény őszi szezont nyomhatok még, majd egy problémamentes alapozást kezdhetek el novemberben.
 
Összesen 6km, 28:03
 
Max. pulzus: 147
Átlag pulzus: 132
Megnyugvási: 41 (132/91)

A futás visszaadta a kedvem

2007 április 9, 20:50Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Megint öcsémmel indultunk el futni, de most napközben. Mivel nem sokkal előtte ebédeltünk, így nem futottunk nagy tempót, de ez kifejezetten jól is esett.
Nem szóltunk egymáshoz egy szót se, én pedig 5 perc után a gondolataimba merülve kocogtam öcsém után. Élveztem a dolgot és tulajdonképpen azon ritka alkalmak egyike volt, mikor zavart, hogy nem egyedül futok.
Szép az idő, erdőben vagyok, futok és ezt az egészet így önmagában is élveztem mindenféle cél nélkül. Valami BSI-s kiadványban olvastam talán valami hasonlót, melynek lényege, hogy nincs más csak az út és én, meg a gondolataim és ez ma nagyon így volt.
Öcsémmel szét is váltunk, mondtam neki, hogy menjen nyugodtan haza, én még megyek tovább. Körbefutottam ez erdőt és közben járt az agyam. Szeretek futni, szeretek tájfutni és ezt önmagában is szeretem. Az eredmények, a teljesítmény csak a pluszt jelentik.
Teljesen kikapcsoltam és az elmúlt 2 nap szobában, számítógép előtt gubbasztás után most először múlt el a depressziós hangulatom. Nem tudott kizökkenteni semmi, még az út szélén motort búgató cigisek, vagy az újabb hatalmas erdőirtások sem.
Ezért éri meg sportolni, ezért jó futni.
Ugyan nekem most pont a tájfutás okozott letörtséget, de okozhatta volna más is. Az egyetlen dolog, pedig amitől ez elmúlik az a sport és azon belül nekem leginkább a futás. Sokan voltak az erdőben biciklivel, sétálva, futva. Én egyre csak azon gondolkoztam, hogy merre fussak még, hogy hosszabb legyen. Ugyanarra nem akartam menni mégegyszer.
Az egyik helyen ahol azóta kicsit benőtte a régi utat az akác még le is ültem a fűben, sőt le is feküdtem és az eget néztem, majd a korán sem szép sűrű akácost bámultam és kezdtek emlékek előtörni. Célban, verseny előtt, vagy akár a selejtező és a döntő közötti ücsörgés jutott az eszembe. Ezt is szeretem, a futást is szeretem, a tájfutást is szeretem. Akkor meg miért ne csinálnám.
Célt majd találok máshol. Lehet a sport és futás szeretetének terjesztése, a ma megtapasztalt érzés másokkal megismertetése lesz ez, de talán majd edző leszek valamikor és a tanítványaimmal, neadj isten a saját gyerekemmel fogom megvalósítani álmain egy részét.
Mondjuk ahogy magamat ismerem azért pár nap múlva már újra küzdeni fogok, hogy jobb legyek és ezt is élvezni fogom. Kár, hogy nincs annyi időm, hogy minden nap a hegyen rohangáljak és nyújtsam, erősítsem a bokámat órákon át, mert most már ez is mozgatna.
Gösswein Csabit irigylem nagyon, mert megvannak a lehetőségei, hogy mindent megtegyen azért, hogy jobb legyen. Nekem is tetszene, ha egész nap küzdhetnék ezért és még az sem zavarna, hogy ilyen mélyről indulok, mint most.
Jó helyen öröm edzeni, másra se vágyom, mint a süppedős fenyőerdőben, sőt akár mocsárban futni, két edzést közt pedig azzal törődni, hogy jó állapotba legyek az edzésekre.
Délutánonként azért rohanni, hogy még világosban beleférjen egy hosszabb futás, vagy terepfutás már nincs kedvem. Így nem lehet maximumra törekedni, legfeljebb arra, hogy a lehetőségeket a legjobban kihasználjuk, de ezt tuti meg is fogom tenni. Csak, mert szeretem, mert élvezem, ha edzek, versenyzek.
Valamennyit még biztos fog javulni a bokám és a versenyek se lesznek mindig ilyen kövesek. Leszek én még ennél jobb, csak megint lejjebb kellett adnom a céljaimból.
A mai edzés önmagában is megérte. Jó volt futni. Kitisztult a fejem és újra pozitívan tekintek előre.
 
Összesen 11km, 58:10
 
Max. pulzus: 146
Átlag pulzus: 133
Megnyugvási: 43 (134/91)

Tervek az alapozás kezdetén

2006 december 4, 11:31Címkék: | Nincs hozzászólás


Így az alapozás kezdetén megpróbálom összeszedni, hogy mit várok a 2007-es szezontól.
Mivel sajnos a sérülés hatása még most is érződik rajtam, így a decembert arra szánom, hogy utolérjem magam. Ennek fényében semmi extrát nem fogok bevállalni, így se durva résztávokat, se kemény terepfutásokat nem tervezek.
December végétől aztán jönnek majd sorra az edzőtáborok és a terepfutások, valamint egyre keményebb hosszú futásokat és résztávokat is tervezek, de ennek nyilván valamekkora gátat fog jelenteni, hogy dolgozok, így néha igen kevés időm marad edzeni. Próbálok majd részt venni a lehető legtöbb edzőtáborban, hogy világosban és társaságban tudjak edzeni, ha az időjárás is úgy akarja, akkor terepen és térképpel.
Természetesen mint minden eddigi alapozásomnak a Hosszútávú OB-ra történő felkészülés a fő célja. Ha ott sikerül jó eredmény elérni, akkor az alapozással már nagy baj nem lehet. Számszerű eredményt mindig nehéz mondani, mert sok függ az ellenfelek elvégzett edzésmunkájától, de az biztos, hogy jövőre már nem szeretném helyezésekkel beérni, hanem a dobogóra is fel akarok állni egy egyéni bajnokságon. Jó lenne, ha ez rögtön a hosszútávú OB-n lenne.
Az év során megpróbálok majd sok külföldi versenyen indulni. Most úgy néz ki, hogy a Lipica Open és a Plitvicei tavaknál rendezett Alpok Adria Kupa mindenképpen ezek között lesz, de jó lenne a nyáron is elindulni egy nagy ötnapos külföldi versenyen. Ami esetleg még szóba jöhet az egy rövidebb skandináv kiruccanás, de ehhez nagyon össze kell jönnie mindennek.
Idehaza természetesen maradnak a fő versenyek a bajnokságok, valamint ezen kívül próbálok majd a kiemelt rangsorolókra és a Hungária Kupára nagyobb figyelmet fordítani.
Igazán nagy célverseny jövőre tehát nem lesz. A válogatott programokat csak eszköznek fogom használni, így az, hogy egyáltalán elindulok-e majd a válogatókon még kérdéses. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy nem leszek válogatott. Egyrészt a fiatalok túl jók, hogy megverjem őket, másrészt Düdü elképzeléseivel nem tudok azonosulni, így kapásból ki fogom hagyni a minimum 4-5 kötelező Cseh hétvégét.
Elsősorban az lesz tehát a célom, hogy élvezzem a tájfutást és a nekem tetsző versenyeken kihozzam magamból a maximumot.

Visszavonulás a válogatottságtól

2006 augusztus 21, 17:18Címkék: , , | Nincs hozzászólás


A mai nappal "visszavonulok a válogatottságtól", ami annyit jelent, hogy nem kívánok többé világversenyen indulni és nem veszek majd részt olyan válogatott programokon, amin egyébként nem szeretnék.
Minden más marad változatlan, tehát edzeni is fogok és edzésnaplót is írok a továbbiakban is. Egyszerűen a magam kedvére fogok edzeni és versenyezni is, azokon a helyeken és versenyeken ahol azt jónak látom.
 
Ez a gondolat már rég óta érlelődik bennem és a júniusi Cseh verseny után is közel álltam hozzá, hogy így döntsek, de túlságosan fontosnak tartottam a Főiskolás VB részvételt és bíztam benne, hogy elérek majd valami jó eredményt. Nem így történt és végérvényesen be kellett látnom, hogy egész egyszerűen sose leszek elég jó ahhoz, hogy kiemelkedő eredményt érjek el nemzetközi szinten és már nem kívánok olyan dolgokhoz asszisztálni amelyekkel nem értek egyet. Egészen konkrétan Düdü elképzeléseivel nem tudok azonosulni és ezek alól szeretném kivonni magamat.
Nem kívánom alávetni magamat az évi 5-6 Cseh versenynek aminek ebben a formában semmi értelmét nem látom és nem szeretnék azon izgulni, hogy az áttekinthetetlen válogatási elveknek megfelelek e, vagy hogy hány százezer forintomba fognak kerülni a jövő szezon válogató versenyei. Tudom, hogy Düdü jót akar, de szerintem nagyon rossz úton halad.
A válogatási szempontok meghatározásakor sem értettem és azóta se tudtam meg, hogy mi alapján kerül kialakításra a világversenyeken résztvevő keret, de ezzel rajtam kívül is így volt mindenki. Azóta Cseh versenyek sokaságát erőltette ránk Düdü, amire kevés kivételtől eltekintve mindenki csak kényszerűségből nevezett, vagy még úgy sem. Kaptunk viszont kioktatást arról, hogy miként kell edzeni és hogyan kell versenyezni, de megtudtuk azt is, hogy mi a helyes hozzáállás. Az én esetemben, vagy a fiatalabbak esetében is túlzott a több órás hegyibeszéd, de a tapasztalt 30 fölötti versenyzőknek címezve ez végképp értelmetlen, főleg időről időre megismételve. Felnőtt emberek vannak a Junior és a felnőtt keretben, akiknek szerintem nincs szüksége ilyesmire, ellenben nagyon nagy szükség lenne másra.
Leginkább két dolgot kellene megteremtenie a szövetségi kapitánynak: Világos válogatási elveket és a feltételeket egy minél jobb felkészüléshez. Az már régen rossz, ha a szövetségi kapitánynak kell motiválnia a versenyzőket, ráadásul ez amúgy sem megy valami jó Düdünek. Egyszerűen nem ért az emberekhez és nem azt a hatást éri el, amit szeretne.
Egyszerűen felfoghatatlan a számomra, hogy miért nincsenek válogatott edzőtáborok. Miért nem edzünk még a Bükkben, ha annyira az ottani VB-re koncentrálunk? Tudtuk, hogy le lesznek tiltva a terepek, mégse mentünk oda edzeni, de még csak nem is volt ott válogató verseny, vagy egyéb válogatott program. Most sincs tervben semmi a Bükkben, ellenben a Cseh versenyeket tovább erőltetjük és ennek még a jövő évi Ukrán VB-t is beáldozzuk.
Sajnos amióta Düdü a szövetségi kapitány feladatának érzi, hogy "megmondja a tutit" és rengeteg olyan dolgot mond, ami nagyon nem odavaló. Mindezt a legrosszabbkor mondja és ezzel pont ellentétes hatást vált ki, mint szeretné.
Nem normális dolog, hogy a Főiskolás VB csapat örül a szövetségi kapitány távollétének, mert így jobban tudunk koncentrálni. (Ez a távollét egyébként is érthetetlen.) Az, hogy a VB közben érkezik egy üzenet, hogy a Cseh OB nevezési határideje hétfőn lejár elég nevetséges volt például.
Egy erős válogatott kialakulásához nem elég az a pár ember, aki a legjobb és hajlandó is követni a szövetségi kapitány elképzeléseit, hanem szükség van egy erős második vonalra is. Sajnos pont ez a második vonal morzsolódik le mostanában és megy el a kedve attól, hogy a válogatottságért küzdjön ezzel még jobb teljesítményre kényszerítve a legjobbakat.
Egyszerűen elfogadhatatlannak tartom, ahogy Tóth Ádámmal viselkedett Düdü a Cseh Középtávú OB-n. Ádám azért ment ki, hogy kiharcolja a Főiskolás VB részvételt, ehhez képest még a futások előtt olyan szintű lelki terror áldozata lett, hogy azt is csodálom, hogy egyáltalán elindult a versenyen. Azóta Bogos Tomi, Szundi Attila is kapott ízelítőt abból, hogy nem számíthat sok támogatásra és most én is sorra kerültem. Feltételezem Düdü ezekben az esetekben sem látta át, hogy milyen hatást ér el szavaival.
Nálam az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy október elején lesz még egy Világkupa futam, amin szerettem volna elindulni és ez sem a szövetségnek, sem nekem nem került volna egy fillérbe sem. Várhatóan nem is indul rajta csak Gösswein Csabi, aki kifejezettem örülne, ha én is indulnék. Düdüvel történt mai beszélgetés alatt megtudtam, amit már amúgy is sejtettem, vagyis, hogy még ilyen feltételek mellett sincs rám szükség.
A 2002-es EB után megváltozott a hozzáállásom, vagyis nem akartam mindenáron válogatott lenni. Azóta úgy voltam vele, hogy készülök ahogy tudok és ha vagyok annyira jó, hogy kiharcoljam a részvételt egy világversenyen akkor elindulok rajta és kihozom magamból a maximumot, hiszen akiket kiszorítok még nálam is gyengébbek. Nem zavart különösebben, ha nem jutottam ki valahova, mint ahogy azon sem görcsöltem volna, ha pénz hiányában nem vehettem volna részt egy világversenyen.
Ez a mostani világkupa sem zavarna, ha Düdü egy kicsit is kiállt volna mellettem és legalább felvetette volna az elnökségnek, vagy az edzőbizottságnak, hogy én is szeretnék indulni és megpróbálnék tisztesen szerepelni. Tudom, hogy nem sok alapot adtam rá, hogy kiérdemeljem a lehetőséget, így szinte semmi nem változott meg bennem, hogy nem mehetek. Annyi azért mégis történt, hogy most már nincs miért magamban tartani ezeket a dolgokat, hiszen nem veszítek semmit, ha Düdü megharagszik rám. Talán jobb is így, hiszen mégiscsak álszentkedés volt, hogy jópofákat vágtam egy csomó dologhoz, ami amúgy nem tetszett.

Utazás előtt

2006 augusztus 13, 22:13Címkék: , , | 3 hozzászólás


Tegnap hazamentünk Lőrincre szülőkhöz, mivel hétfőn innen indulok a Főiskolás VB-re.
Reggel én mentem boltba és a sarki kisboltban nem volt kenyér, így a következő boltig kellett mennem, ami már egész messze van. Valahogy magától értetődő volt, hogy elkezdjek futni, így a napot egy nagyon könnyű 1km-es futással kezdtem. Élveztem, szép volt az idő és jól beleizzadtam a farmerembe. Nem volt igazából edzés, de csak futottam egyet és gyorsan bevásároltam. 🙂
 
Késő délután indultam el edzeni. Egy könnyű 6km-t futottam, aminek a végén csináltam 10 repülőt is..
Régről megszokott körömet futottam Péter-halmon, ami alatt jó VB futásokról álmodoztam. Nem ment különösebben se jól, se rosszul, de a VB miatt néha úgy éreztem, hogy ha kellene akkor nagyon tudnék futni.
A végén a játszótér mellett a kis nyiladékon csináltam 10 repülőt és ekkor kezdtem érezni, hogy igenis ma sem vagyok kevésbé jó állapotban, mint tegnap. Robbanékony vagyok és erős, legalábbis én így érzem.
Itthon már várt rám a szülők által megszereltetett Polár órám, így végre megint tudtam pulzust mérni.
 
Holnap reggel indulunk a VB-re. Érzem, hogy ezen a versenyen olyan eredményt érhetek el, amit minden eddigi eredményemnél többet ér. Nem az ismeretlenbe megyünk, hanem ide a szomszédba. Tudom mi vár rám és tudom, hogy meg tudom oldani a feladatot a nekem kedvező terepeken. Meg kell, hogy csináljam… Meg tudom csinálni!
Gondolom kint nem lesz internetelérésünk, így valószínűleg csak a VB után fogom feltenni a következő egy hét eseményeit.
Drukkoljon mindenki, aki idetéved (és az is aki nem)! Eredmények gondolom a versenyszámok estélyére lesznek a VB honlapján.
 
7km, 40:14  (6km: 31:20)
 

Max. pulzus: 149
Átlag pulzus: 133

Jóleső könnyű futás

2006 július 31, 21:23Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Lassan kezd nem normális méreteket ölteni, hogy mennyire a Főiskolás VB jár az agyamban. Munkába menet az autóban szinte minden számról a VB jut eszembe, ma pl. Vangelistől a Tűzszekerek szólt, ami teljesen felpörgetett.
Megy a felnőtt VB is, amit követek a neten és mikor megtudtam, hogy Kovács Ádám bokája kiment, egyből a Főiskolás VB váltónkat kezdtem félteni. Lehet kicsit önző dolog, de úgy érzem ott jók lehetünk és ezt nem szeretném már most elbukni 2 héttel a VB előtt.
Próbálok odafigyelni arra, hogy mit eszek. Le kell kicsit fogynom és ezért most teszek is. Este nem nagyon eszek, sőt délután 3 után szénhidrátot teljesen mellőztem. Nap közben persze rendesen zabálok, így nem fogok emiatt ledurranni.
Délután mikor hazaértem nem indultam egyből futni, mert meleg volt és nem is volt kedvem azonnal az erdőbe vetni magam, ráadásul a hét elején Geri se lesz, így egyedül kell futnom. Azért volt kedvem futni, így nem volt gond az elindulással.
10km könnyűt terveztem, bár gondolkodtam azon, hogy többet menjek, de inkább a gyors edzésekre koncentrálok, így a holnapira tartalékolok.
Rögtön a futás elején éreztem, hogy nagyon jól mozgok, laza vagyok és pörgök is, majd ahogy a hegyre értem éreztem, hogy erő is van bennem. Szanatórium völgyön mentem fel, majd csemetéskert és Turul volt az útvonal. Még mielőtt lefutottam volna a lépcsőn csináltam 10 repülőt is, ami szintén nagyon jól ment. Ez alatt és a hazakocogás alatt végig azon agyaltam, hogy mitől megy ilyen jól a futás és ez mennyire jó, így a VB előtt.
Lassan kezdek összeállni fizikálisan. Nem tudom miért ment ma ilyen jól. Lehet most kezd az elvégzett munka kijönni, vagy a gyorsabb futások hatása érvényesül. Lehet, hogy a kis lehülés, netán egy front hozza ki belőlem, vagy az, hogy többet aludtam mostanában és pihentebb vagyok. Érzem, hogy a VB-ig elvégzett gyorsító edzések és az edzőtábor hatására jó formában fogok rajthoz állni 16-án és az azt követő napokon. Kicsit fura, hogy tegnap még verseny volt és nekem meg ma megy jól. Korábban is volt már ilyen, hogy a terhelést követő napokon ment jól.
Technikailag az edzőtábor után kell teljesen tökéletes állapotba kerülnöm és akkor minden adott lesz egy jó szerepléshez. Kezd megjönni az önbizalmam is, csak arra tudok gondolni, hogy jól fog menni a VB.
 
A mai futás nagyon jól ment. Nagyon élveztem, remélem marad ez az állapot a VB-ig és végig pörögni fogok.
A 10km 50:34 lett, ami nem nagyon szokott ilyen jó lenni. Repülők 9:17.
 
Összesen 11km, 220 szint, 59:52

Előretekintés – Főiskolás VB

2006 június 13, 11:54Címkék: , , , , | 2 hozzászólás


Már a 2004-es Főiskolás VB óta foglalkoztat az idei verseny. Mindig is szerettem a Szilice környéki terepeket, első sorban a borókával kombinált töbrös részeket. A tavalyi Szlovák Nagydíjon aztán sikerült 3. helyen végeznem, ami cudar fizikai állapotom fényében különösen jó eredmény. Ekkor már teljesen fel voltam villanyozva és az idei VB egyre gyakrabban jutott eszembe. A 2006-os alapozást is elsősorban a Főiskolás VB felkészülés részének tekintettem. A többi világverseny nem mozgatott úgy, mint a Főiskolás. Egyértelműen ez volt tehát az év legfontosabb célkitűzése már a kezdetekkor is.
Egy kemény december után a munka miatt az edzések elmaradoztak és már veszni látszott minden, így a versenyre való kijutás is, főleg a Postás Kupa után, ahol nagyon leszerepeltem. Nincs mit szépíteni a dolgon. Edzetlen voltam és nem tudtam akkor jobbat futni. Április közepe tájékán aztán elkezdtem edzeni, ami nagyrészt Gerinek köszönhető, valamint annak, hogy később sötétedik és kocsival járok azóta dolgozni, így több időm is marad.
A 2. válogató versenyre a Thermenland Open-re így egész jó állapotba kerültem és csak az mozgott a szemem előtt, hogy ki kell jutni a Főiskolás VB-re. Ez az erőltetett és egész jól sikerült hosszútávnak és a bravúros sprint futásnak a következtében most már úgy néz ki, hogy sikerült is. Most hétvégén még van egy Cseh verseny, ami válogat, de várhatóan ezen már nem fog múlni a részvételem. Ami miatt a Cseh verseny mégis fontos, az az, hogy a Középtávú Cseh OB beleszólhat, hogy ki milyen számban indul majd a nyáron.
Mivel középtávon és klasszikuson szeretnék indulni, így egy jó futással bebiztosíthatnám magamnak ezt a két számot. A váltó még szintén fontos szám, de az szerintem úgyis csak a helyszínen dől majd el.
Egyedül a Sprint nem mozgat, bár ha lehetne indulni minden számban akkor ezt se hagynám ki, ám erre kevés az esély.
 
Egyre több információ van a VB honlapján, amiből kiderül, hogy számomra nem igazán kedvező a számok sorrendje, mert 1. nap klasszikus lesz, majd a középtáv, sprint és a váltó. Így aztán, ha sikerül közép és hosszútávon is indulnom, akkor nem lesz köztük pihenőnap.
Másik bosszantó dolog, hogy csak a klasszikus lesz töbrös részen, méghozzá a várt és rég nem használt Gombaszeggel szembeni fennsíkon. A középtáv sajnos Kassától még keletebbre lesz megrendezve egy elég szintes terepen. A 6,7 km és 235m szint azért nem olyan vészes, de jobban örülnék egy váltóhoz hasonló pörgősebb terepnek. Azért ez sem tűnik lassú terepnek és talán ebben a számban lehet a legjobb esélyem. A 2004-es Vb-ből kiindulva reálisan a 20-ba kerülés lehet a cél, de 10 körül se kizárt végezni. Ahhoz persze egy tökéletes futás kellene.
A hosszútáv már keményebb falat, mert ott a fizikai képességek talán jobban korlátozzák az elérhető eredményt. Ott a 30-40 közötti helyezés tűnik reálisnak, ám a töbrös terep megtréfálhatja az ellenfeleket (is), ez pedig adhat némi okot arra, hogy ennél jobb helyezésben reménykedjek.
A váltó nagyon érdekes lehet, mert jól ismerjük a terepét és az előző VB tapasztalatok alapján itt nagyot lehet futni. Négy jó futással akár a 6-ba kerülés se tűnik irreális elvárásnak.
 
A lényeg, hogy van még hátra bő 2 hónap a Főiskolás VB-ig és ez alatt rengeteget lehet edzeni és fizikálisan jó állapotban odaállni a VB-re. Készülök nagyon. Ez a nekem való világverseny.

A 2003 őszi edzésnapló kezdete

2003 június 30, 20:46Címkék: , | Nincs hozzászólás


A tájfutást nem vettem mostanában olyan komolyan, mint korábban, aminek több oka is van. Itt megpróbálom kifejteni:
2002 tavaszától kezdődtek a gondok azzal, hogy Tóth Ata abbahagyta a tájfutást, amivel én edzőpartner nélkül maradtam. A hazai EB miatt természetesen készültem rendesen, de már nem volt ugyanolyan edzeni, mint rég. Sokkal unalmasabb volt egyedül futni és nem is ment úgy, mint szerettem volna.
Az EB-n aztán jöttek a pofonok sorra, amik eléggé megviseltek.
Nem volt egy jó érzés kifutni a lelkem és utána elkönyvelni, hogy ha hiba nélkül futottam volna, akkor se lettem volna valószínűleg A döntős. A versenyek után aztán még a negatív véleményeket is hallgathattam (persze közel se mindenkitől). Többek megjegyezték, hogy ilyen eredményt ők is elérhettek volna ha edzenek egy kicsit. A Tájoló újságban is megjelent egy egész oldalas cikk, ami az én személyes bénaságomat taglalta.
Ezek után elgondolkodtam egy kicsit, hogy kell e ez nekem. Több okból is:
– A 2001-es Finn VB után úgy éreztem, hogy az A döntő elérhető lett volna, ha nem hibázok olyan sokat és bíztam benne, hogy kontinentális terepen könnyebb lesz döntőbe kerülni, de ez a Magyar EB-n igencsak megdőlt és vele együtt kicsit a hitem is.
– Úgy éreztem, hogy elértem mindent tájfutásban, amit el tudtam (válogatottság, egyéni felnőtt országos bajnoki cím) és ennél többre már nem vagyok képes. – Következő évek világversenyei kicsit se olcsó országokban lesznek, ami felveti, hogy valószínűlég mélyen a zsebébe kell nyúlni annak aki indulni akar, majd odakint ronggyá verik, ami után idehaza még hallgathatja is, hogy milyen béna volt.
Ezek után én igencsak fontolgattam, hogy abbahagyom a versenyszerű tájfutást. Ebben a hitemben csak erősített, hogy Lantos Zoli nem számított rám a Cseh világkupa futamon. Ezzel nem is lett volna semmi gond, csakhogy akkor se jöttem nála számításba, amikor már Dénes Zoli, Sproki és Less Áron is visszamondta a szereplést és csak én maradtam.
Nem akarom persze más nyakába varrni, azt, hogy így összetörtem. A fő ok az volt, hogy minden motivációmat elvesztettem és egyszerűen úgy éreztem, hogy kiégtem. A hazai tájfutás már kevés ahhoz, hogy motiváljon a hétköznapi edzésekre, a világversenyek pedig még ennyire se motiváltak.
Eljött az alapozás, amihez ennek ellenére úgy álltam, hogy "akkor is megmutatom" és Sinkó Gyurival el is kezdtünk edzeni. Csakhogy nem tartott túl sokáig a lendületem, főleg, hogy jött a vizsgaidőszak és egy-két kisebb betegség is. Az alapozást így aztán gyenge félgőzzel csináltam, átlag 70 km-s hetekkel. Hol volt kedvem edzeni, hol nem. Hol heti 3-at futottam, hol 10-et.
A tavaszi versenyek se mozdítottak ki ebből az állapotból. Néha jött egy pár hetes fellángolás, de aztán elment a kedvem az egésztől. A Hosszútávú OB-n elért 7. helyem is felemás volt. Bennem volt még a korábbi évek munkája és az a pár hét komolyabb edzés, de tisztában voltam vele, hogy nem vagyok felkészült, így nem is nagyon tudott motiválni. Leginkább csak a túlélésre mentem. Ekkor már el kellett gondolkozni azon, hogy ki akarok-e jutni a 2003-as Svájci VB-re, de ez is csak egy rövid fellángolást hozott az edzésekben. Jött aztán egy katasztrofális Rövidtávú OB, ami az egész tájfutástól elvette a kedvem egy rövid időre. Egy megnyert selejtező után az utolsó helyről indulhattam, ami fölöttébb motivált. A döntő előtt jól bemelegítettem, majd nekiestem a pályának. Na ami ott történt az maga volt a pokol. 27-ik lettem, de úgy éreztem (és ez még most se múlt el), hogy erről kicsit se én tehetek. A futás nagyon jól ment és szerintem nem is hibáztam, csak épp nem tudtam megtalálni a pontokat. A dzsuva, a térkép… Úgy éreztem, hogy ha normális OB döntőn futhatok, akkor simán nyerek. Sőt, ha csak a 41-es pont előtt rajta van a térképen az a hatalmas jellegfa, akkor is. Ez egy kissé elvette a kedvem, főleg, hogy a 2004-es Hosszútávú OB is hasonló lesz, én pedig mindig is a Hosszútávú OB-ra készültem egész télen, mert ott meg lehet mutatni az edzésmunkát. Na itt még ezt a motivációt is elvették tőlem, így aztán nem edzettem két egész hétig semmit. Ez nagyon szerencsés volt pont a válogató előtt, de nem bánom, hogy nem jutottam ki, mert bár így utólag meg lehetett volna csinálni, de akkor is lemondtam volna katasztrofális fizikai állapotom miatt. Szóval szépen lekocogtam a válogatót, de ekkor már nagyon motoszkált bennem, hogy újra elkezdjek edzeni. Ez azért is időszerű volt, mert közeledett a Váltó OB, ahol a csapattagokat nem illik cserbenhagyni.
El is kezdtem edzeni hétfőn, de egy hét múlva begyulladt egy fogam és piszkosul fájt. Foghúzás és antibiotikum jött az OB-ig, valamint semmi futás, így aztán elég pocsék formában voltam.
Középtávú OB selejtezőjét nem erőltettem, mert azért egy selejtező az nem akadály. Be is jutottam gond nélkül, majd a döntőnek nekiestem minden mindegy alapon. Csodák csodájára (vagy a szintnélküli pálya miatt) egész jól ment, sőt a 9. ponton, a pálya kétharmadánál vezettem is, de aztán elfáradtam és jöttek a hibák is sorra, ráadásul a futás se ment. 8. helyen végeztem és ezzel fél bajnoki pontot sikerült szerezni, mivel Kiffer Gyuszival sikerült azonos időt futnunk.
A Váltó OB reggelén aztán az előző napi rohanástól már izomlázzal ébredtem és teljesen beállt lábakkal. Boci a 14. helyen váltott, de eléggé egyben maradt a mezőny, így nem volt nagy a hátrány (6 perc). A térképrajtig elég sokat kellett futni és mivel sokan épphogy csak előttem mentek ki, így nyomtam rendesen, csakhogy a lábaim majd leszakadtak úgy be voltak állva. Köszönhetően annak, hogy az elmúlt napokban nem futottam, majd az előző napi futás még betett, ráadásul bemelegíteni se nagyon mertem, hogy kibírjam a pályát. Az egyesre aztán már megfogtam pár embert, köztük Jolánt, akivel szinte végig együtt mentünk. Később a többiek lemaradtak és utolértük Varga Bálintot. Ez azért volt érdekes, mert Bálint egyből meg is mutatta egy fölfelé útfutáson, hogy gyenge vagyok és jól otthagyott. Később utolértük és aztán kicsit le is maradt, de ezt nem a futásommal értem el. A pálya vége fele már néha az volt az érzésem, hogy Jolán letapossa a sarkam (a célban aztán meg is erősítette ezt az érzésemet). Futottam, ahogy bírtam, de éreztem, hogy nagyon nem haladok, szerencsére azonban nem nagyon hibáztam, így a 2. helyen váltottam Fecót. Amiatt ugye nem kellett aggódnom, hogy Fecó háttrébb csúszik, de a győzelem is nagyon távol volt, mert több mint 8 perccel előtte ment ki Szundi Attila. Fecó be is jött 2. helyen egy tőle megszokott legjobb idővel, így aligha lehetünk szomorúak az ezüstérmünkkel. A jövőt tekintve egyre jobban tetszik ez a 2. futó szerepkör, hisz itt lehet Joker az ember. Általában 2. futónak teszik a csapatok a leggyengébbjüket, így lehet feljönni rendesen. Boci meg is kérdezte, hogy milyen érzés volt 12 ember mellett elmenni. Így utólag tényleg nagyon tetszik nekem is, de a pályán kicsit se élveztem. Mindenesetre ezek után kb. egyformán tetszik mind a három pozíció a váltóban.
Két hete már majdnem újrakezdtem a komoly edzést, de mától (2003.06.30) el is kezdem. Ideális időpont ez, mert pont az év fele telt el. Nincsenek őszig versenyek (nekem), amire külön készülni kellene és időm is van bőven az edzésekre.
Mi motivál?
– MEAFC-al még nem sikerült váltóban, vagy csapatban aranyérmet nyerni és ez számomra fontosabb, mint bármely másik bajnoki szám.
– Nem azért edzek, hogy elérjek egy bizonyos szintet (A dönt
ő, VB-re való kijutást, OB győzelem), hanem, hogy minél jobb legyek. Ha leszek olyan jó, akkor úgyis bekerülök mind az utazó keretbe, mind az A döntőbe és az OB győzelem is biztos összejön újra.
– Svédországban (2004), vagy Japánban (2005) a VB-n végre szeretnék egy tiszta MEAFCos válogatott váltóban futni Kisdomával és Fecóval!