Gerecse – Oldal 8 – Harkányi Zoltán edzés és versenynapló

Dombrésztáv terepen

Mai nap ugyan kicsit fáradt voltam, de azért nem akartam teljesen lazát futni, így felmentem a hegyre, hogy dombrésztávozzak magamban. Igazából még csak a helyet akartam ma kinézni és futni rajta párat, hogy az első igazi edzésen már jól menjen. A Turul lépcsőn mentem fel (5:51), majd egyből a kiszemelt helyszínre kocogtam. Térképen nem néztem meg, csak az érdekelt, hogy meredek, de még futható legyen és terep legyen az utolsó centiméterig. Ennek tökéletesen megfelelt ez a hely:

A térkép csalóka. Nem vagyok mazohista. Ezen a részen tisztább az erdő, mint ahol fehérnek van jelölve.
Térképen mérve olyan 230 méter egy emelkedő és 50 szint van benne. Mondjuk ez nekem kicsit fura, mert a szintet kevesebbnek, de a távot többnek tippelném. Mindegy, elfogadom ennyinek. Összesen háromszor futottam fel, majd egy kis kerülővel jöttem le.

Részidők és pulzus értékek a végén:
1:55,5 (167)
1:52,1 (172)
1:50,3 (175)

Igyekeztem javulóra futni, de egyben nem meghalni. Ez nagyjából sikerült, bár nem lettek túl jók az idők. Szerintem aki akar valamit elérni tájfutásban, annak kell tudnia 10 darabot 1:30-on belülre. Ettől még nagyon messze vagyok.
Visszafele a kilátó felé tettem egy kört és a hegyen gimnasztikáztam is egy sort.

Összesen 11km, 300 szint, 56:01

Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 141
Megnyugvási: 56 (136/80)

3.nap, végre egész jól ment

Az előző 2 nap után már egy kicsit kezdett visszatérni a kedvem, mert legjobban mégiscsak akkor tetszett a futás, mikor Fecóval futottam egész elfogadható tempóban. A rajt elég közel volt, így nem melegítettem csak egy jó kilométert, majd mikor a rajtkordonok között álltam már tudtam, hogy megpróbálok felfutni a vadászrajttal előttem indultakra. Mondjuk bárkit is érek utol az még nem jelentene pozitív változást az eredményemben, mert én már éppen az időkiegyenlítésen kívül indultam.

Az egyesre kicsit még szenvedősen indulta a dolog és talán kicsit jobbról ívelve fogtam a pontot, de belefért, majd a kettesre is csak az volt a gondom, hogy nem igazán mertem odatenni a lábam. A hármasra azonban már behibáztam, mert az út után egy korábbi szárazárokhoz vártam a pontot és csak viszonylag lassan tűnt fel, hogy jobbra van a pont. (hiba: 0:20)

A négyesre jobbnak láttam nem nekimenni a zöldnek, de ez nem jó útvonalnak bizonyult, mert sok szintet vesztettem. (hiba: 0:30)

A következő két rövid átmenet jól ment és a másodikat még nyertem is. Itt megláttam Moradini Viktort és megpróbáltam tartani az eddig egész jónak tűnő tempóm. Térképre kicsit keveset néztem, mert úgy gondoltam nem lehet gond fogni ezt a pontot, hisz a négyesre menet elfutottam mellette. Elég hirtelen szembesültem azzal, hogy még egy úttal feljebb kellene keresnem, de nem volt nagy kerülő és innen is simán meglett a pont. (hiba: 0:10)

A bozóton egész jól átértem egy csapás segítségével, majd a 8-as is simán jött. Meglepően jól megfutottam az emelkedőt, így a 9-re se kaptam sokat, majd ugyanilyen jól mentem a következőre is. Sajnos az átfutót viszont elrontottam, mert korábban kiugrottam a rét mellé és még hurkot is csináltam, mire megfogtam a pontot. (hiba: 0:20)

Jött egy küzdősebb felfele, majd a pontfogás, ami nem sikerült elsőre. Mikor megláttam egy pontot kb. jó távolságban, akkor észnélkül odarohantam hozzá, majd arról fogtam végül a sajátomat. Itt visszafutott rám Moradini Viktor is. (hiba: 1:00)

A 13-asra menet csak az érdekelt, hogy minél előbb kiérjek az útra, mert nagyon köves volt a talaj. Az út végén ott állt Tóth Ádám tanácstalanul, mondtam is neki, hogy jöjjön. A pontot mondjuk ennek ellenére ő vette észre, de ezt azért még nem nevezném hibának. Az átmenetet is nyertem.

Próbáltam nem lemaradni Pöti mögött a pontról kifelé jövet, de ez nem volt valami eredményes részemről, mert nagyon köves volt a talaj. A kerítésnél aztán megtorpant és mondta, hogy francba a tiltott terület, mire én csak annyit mondtam, hogy csak tegnap volt az, mert most nincs sraffozva. Szóval átmásztunk mind a hárman a kerítésen, ami nekem sikerült leglassabban. Viktor fényévekkel előttem volt mikor az úton elkezdtem felzárkózni. A pontra aztán már nagyjából egyszerre értünk, bár a végén a fölfelében megint lemaradtam kicsit. Másfelé is jöttem ki a pontról és így sikerült felzárkóznom Pötire, mire a 15-re értünk. Ezt az átmenetet így eléggé megnyertem, de ez aligha az én érdemem, mert nem sokat kellet a pontfogással törődnöm Pöti mögött.

Kemény átmenetek jöttek, de én hajtottam, ahogy tudtam és szerencsére nem hibáztunk. Fizikálisan mondjuk lemostak rendesen, de azért a 17-re én értem fel először és ekkor már csak Pöti tartotta velem a lépést. Kicsi bizonytalankodás volt a pontfogásban, de fölfele ez nem volt gáz.

Ellenben rosszul jöttem ki a pontról és a térkép is kicsit fura volt, így vághattam át rendesen az erdőn a 18-ra menet. Az oldalba is korán bevágtam, majd a pontot se igazán jó irányból fogtam. (hiba: 0:30)

A 19-re aztán próbáltam nem alácsúszni, de azt nem gondoltam volna, hogy ennek az lesz az eredménye, hogy ennyivel fölé megyek. Pöti szólt, hogy hol a pont, mikor én már jócskán túl voltam rajta, így aztán mehettem vissza rendesen. Egyedül persze jó nagyot szívtam volna. (hiba: 0:40)

Próbáltam a fölfelében felzárkózni, de ez nem sikerült, ellenben a nyereg után Pöti túl magasan ment, én meg elkaptam egy csapást, így felfutottam rá. A pontot azonban ő fogta és ráadásul úgy, hogy jó messziről kiszúrta. Itt valahol kicsit kiment Pöti bokája, így nem ment túl gyorsan, majd le is csúszott kicsit, így én mentem elől és fogtam hiba nélkül a pontot, akárcsak a 22-est. Innen viszont elég kapkodósan jöttem ki és teljesen feleslegesen balra húztam, majd kicsit el is bizonytalanodtam és a pontnak is alámentem, így kielőzött Pöti. (hiba: 0:30)

Itt megint jött a köves rész, ami nagyon nem esett jól, ráadásul kicsit fáradtam is. Úgy gondoltam nem próbálom mindenáron ész nélkül követni Pötit, de ezzel csak azt értem el, hogy még jobban lemaradtam. Ennek ellenére a pontról még épp láttam kijönni. A gyűjtőre aztán végképp nem erőltettem a dolgot, de azért arra mentem, mint Pöti. Ez nem volt valami jó döntés, mert jobbról ívelve gyorsabb lett volna. (hiba: 0:20)

Én nagyon élveztem ezt a futást, sikerült végre szinte csak a versenyzésre koncentrálnom és még a térképpel se vacakoltam. Jó volt, hogy volt kivel együtt, vagy akár ellen küzdeni és egy egész jó rohanás lett belőle. Mondjuk hiba akadt rendesen benne, de ilyen térképpel ez nem csoda. Érdekes módon azonban ezeket is el lehetett volna kerülni, sőt nagy része teljesen az én hülyeségem volt. Összes hiba 4:20 lett, ami még mindig túl sok, de még így is az idei év egyik legnormálisabb futását produkáltam és végig rendesen hajtottam is.

Végre visszatér a kedvem a versenyzéshez. Persze a lábam megint tropa, sőt most még egy kis faág is beleállt a jobb bokámba, amit alig tudtam kihúzni. Verseny közben azt hittem, csak egy kő csapódott fel, így nem nagyon foglalkoztam vele.

Délután ennek megfelelően mentünk a patikába és bevásároltunk. Dolobene a bokámra, neogranormon, hogy visszanőjön a talpamra a bőr és Bepanten Plus a faág helyének fertőtlenítésére.

Összesen 13km, 450 szint, 75:13

Térkép, részidők

Újabb Bermuda háromszög a Tipo 2. napján

A tegnapi nap után nem sok jót vártam a maitól és így is álltam a dologhoz. Nem sokat melegítettem, de azért 2km összejött, majd már a térkép felvételekor megnéztem ki csinálta azt. Persze, hogy ma is az egész térképet Gidó helyesbítette (ferdítette inkább), ráadásul valami nagyon gáz nyomat volt ez a mai és az erdő se nézett ki túl szépnek a térkép alapján.

Az egyes pontra a kerítés mellett útvonalat választottam, másfelé nagyon nem is lehetett volna menni, de sajnos kicsit túlcsúsztam a ponton. (hiba: 0:30)

A kettes rendben jött, bár valakinek azért megmutattam hol vagyunk ezzel kis időt veszítve, majd a hármasra is jól mentem igaz ez inkább érzésre sikerült, mint tudatosan. A négyesre kicsit túl felül mentem, de nem akartam az oldalban botorkálni, így aztán ugyanezt a hegytetőn tettem a sok szikla közt. Mire megfogtam a 4-est láttam kifutni Thomas Krejci-t, így utána eredtem.

Eléggé kikockáztam az átmenetet, mert körbement úton ahol én átvágtam. Mondjuk ez kellett is ahhoz, hogy ne maradjak rögtön le, de végül a sziklamező így is megölt a pont előtt. Még Gyallai Janónak megmutattam nagyjából hol vagyunk, ezzel végleg leakadva Krejci-ről. Nem mentem vele valami sokat. A pontot aztán viszonylag simán fogtam, mert iszonyat óvatosan mentem és csak ott indultam el lefelé, ahol, biztos voltam a dolgomban. A pontról fölfelé aztán nem kevesebb, mint 5 embernek mondtam el, hogy hol a pont, vagy mutattam meg hol vagyunk.

A 6-os pontra elég botorkálva mentem, majd a pont fölött megtorpantam. (hiba: 0:20)

Az oldalazás nem igazán tetszett a következő 3 pontra és a lábam is kezdett szétmenni, de azért hiba nélkül fogtam mindet. A 10-esre kicsit fölémentem, de nem volt vészes. (hiba: 0:20)

Itt még jobban álltam Gyurikánál és Fecónál is, pedig ők 5., illetve 6.-ak lettek. Kezdődött viszont számomra a rémálom a 11. pontra. Hatalmas fölfelé jött, ami a térképen ábrázoltnál kb. 2x több mászást jelentett, ráadásul megint egy nyeregben buktam át, amiből a térképen semmi nem volt. Még agyaltam is azon, hogy lehet nem az irány alapján kellene mennem, hanem jobban szintben futva lejjebb átmenni a gerincen, de aztán csak felmásztam. Azt éreztem, hogy elcsúszok balra, de irányban akkor is azt tűnt jónak. Balra valami nagyon világított és elkezdtem nézegetni a térképet, hogy hol a fenében lehetek. Úgy döntöttem az már a 12-es pont környéke lesz, ezért lassan elindultam északnak, majd egy csomó sziklát, ligetest találtam. Annyira nem értettem mi a fene van, hogy végül felmásztam a gerincre. Ekkor jöttem rá, hogy megtaláltam Gidó mai napra szánt Bermuda háromszögét és a nagy világos rét a bánya volt. Innen már fogtam simán a pontot, de ezzel kb. el is ment a kedvem az egésztől. (hiba: 5:00)

Olyan jó 150 méter csúszás lehet a térképben. Ezt amúgy verseny után a többiek is megerősítették, gyakorlatilag mindenki észlelte, hogy hatalmas csúszás van a térképben. Azért az meglep, hogy más nem szívott ekkorát, lehet ők hamarabb rájöttek, hogy belefutottak egy hatalmas térképhibába.

Ezzel a térképhibával úgy érzem Gidónak sikerült visszahódítani a legnagyobb térképhiba készítője címet Popey Turul térképén elkövetett baklövésektől.

Innentől igyekeztem biztonsági kocogást előadni, mert ezek után nem volt kedvem hajtani, sőt a sziklásabb részeken le is álltam sétálni. Ez odáig fajult, hogy a 22-est már majdnem végig sétálva fogtam. Ekkor elsétált mellettem Fecó, aki 20 perccel utánam indult és úgy döntöttem betársulok hozzá. Úgyis sok volt még hátra és úgy gondoltam, hogy ezzel legalább nem fogom magam szétunni a kocorászásom közben és még futok is. Nem ment nagy tempót Fecó, de azért a 24-es pontra nem mentem el vele jobbról, így rohanhattam, hogy az alsó útig kibotorkálásom ledolgozzam. Azért a 25-től már együtt mentünk, rögtön egy igen elmés átmentet megtéve a 26-os pontra. A 27-től aztán már én fogtam elöl a pontokat. Nem tudom miért nem ment gyorsabban Fecó, de lehet csak én gyorsultam kicsit a sziklák megritkulása után. Itt már egész versenyhangulatom lett, bár gyorsan még mindig nem mentünk.

A mai se volt jobb futás, mint a tegnapi. A hibákat nincs is értelme számolgatni. Gyakorlatilag a 10-es pont után nem is próbáltam koncentrálni és hajtani, mert ilyen térképpel még akkor is kiszállhat az ember, ha mindent tökéletesen csinál. A többiek azért hajtottak becsülettel, hisz válogató verseny volt, de ez idén egyáltalán nem érint. Holnap érdekes lesz az időkiegyenlítés, mert pont sikerült kicsúsznom a 60 percből.

Összesen 18km, 700 szint, 147:11

"Térkép", részidők

Tipo Kupa 1. nap – Pusztamarót

Úgy döntöttem valamit csinálni kell a bokámmal, ezért tegnaptól újra kenegetem a Dolobene géllel.

A Tipo kupa ugyan nem érdekelt különösképpen, de azért reméltem, hogy legalább olyanokat fogok tudni futni, mint a Postás 2. napján. Melegítésképp kifutottam a rajtba, ami egész messze volt, így 3km is összejött, majd nekivágtam a 7100 méteres pályának.

A rajt után a lefelében rögtön szembesültem azzal, hogy nem tudok úgy futni a neccesebb részeken, mint régen, majd a mászás után elég sokat kellett menni a pontig és kicsit alá is csúsztam. (hiba: 0:20)

A kettes közel volt és szinte látszott, majd a hármas is adta magát, bár elég fura volt előtte a domborzat és kicsit elbizonytalanodtam. (hiba: 0:10)

Nem tűnt bonyolultnak a négyes sem, ám valamit nagyon nem értettem. Megnéztem, hogy egyetlen sziklafalnak kell alattam lennie és eszerint mentem be a pontra, erre egy sziklafallal feljebb volt a pont. (hiba: 0:30)

Lefelé a pontról még megbizonyosodtam arról, hogy tényleg egyel több sziklafal volt, majd másztam fel szembe a hegyre. Nem értettem nagyon a térképet, mert kicsit túl le volt egyszerűsítve minden. A pont alá csúsztam és mászhattam vissza. (hiba: 1:00)

A 6-7-8 egy nagy mászás volt igazából tájékozódási feladat nélkül, mert a gerinc megvezetett, nem is hibáztam semmit, de azért minden átmenetben kaptam fél percet a győztestől. Itt még nem álltam olyan vészesen, de már ez a részidőm is 50 perc körüli eredményt sejtetett a többiek eredményéhez viszonyítva.

Lefele kellett menni a 9-esre és jó köves is volt a talaj, ezért úgy döntöttem az útig nem nézek a térképre, csak megyek irányba. Az útelágazást próbáltam eltalálni, hogy legyen támadópontom. Mikor kiértem az útra azt láttam, hogy az jobbra tőlem meredeken lejt és az elágazást sehol se láttam. Ez baromira meglepett és egyedül azt tűnt elfogadható magyarázatnak, hogy jobbra elcsúsztam, amit aztán az út után igyekeztem is korrigálni. Még így se jött a másik út, amit keresztezni akartam, ellenben kiértem a nagy nyiladékra pont az egyik magaslesnél. No azért itt már helyretettem magam és tudatosult bennem, hogy az elágazástól balra kereszteztem az utat. Alig indultam vissza a pontom felé, mikor visszacsapódott a bokám és ezzel minden eddigi lendületem odaveszett. Sétáltam pár lépést és közben megnéztem ki csinálta a térképet, mert baromira nem értettem hogy nézhettem el valamit ennyire. Mikor megláttam, hogy Gidó csinálta az egész térképet (érdemes megnézni melyik részt nem ő csinálta) akkor ráébredtem arra, hogy nem csak én voltam hülye, hanem a térkép is gagyi. Persze mérgelődésemben és a bokám miatti sántikálásban sikerült a tájékozódással alig törődni, így visszaértem az útelágazásba ahová először terveztem kiérni, majd innen már simán fogtam a pontot. (hiba: 5:00)

A tizesre valami megint nem stimmelt, mert irányba jól mentem, de a domborzathoz viszonyítva nem. Szerencsére megláttam a pontot, így nem lett belőle hiba. Nem így a következőből, ahol rendesen adtam le a szintet, mégsem kerültem lejjebb az előző ponthoz képest és mikor fölfele megláttam egy pontot, akkor odamentem hozzá. Tévedtem, mert nem ebbe az irányba volt torz a térkép, hanem még lejjebb kellett volna menni, de szerencsére fönt a dagonyáról be tudtam azonosítani magam és onnan, ha nem is simán, de meglett a pont. (hiba: 1:40)

A 12-esre már minden mindegy alapon mentem és apró hibával megúsztam. (hiba: 0:20)

A következőre csak pusztán nem értettem a térképet, valahogy nagyon nem ezt vártam térkép alapján, de azért csak megfogtam a pontot simán. Próbáltam a 14-re a nyiladék bal oldalán menni, de eltávolodtam kicsit tőle, ehhez képest, mikor kereszteztem az utat még egy csomót kellett balra mennem a pontig. (hiba: 1:00)

Következő ugyan simán jött, de ekkor már nagyon nem érdekelt a futás. Sokkal inkább azon mérgelődtem, hogy hogyan lehetett ilyen szar térképet csinálni. Itt is érezni lehetett, hogy valami nagyon nem stimmel, de azért adta magát merre kell menni, akárcsak a következőre, ahol egy nyergen kellett átbukni, ami persze a térképen nincs rajta, de azért ott volt, a pontba pedig szerencsésen beleestem.

A 17, 18 simán jött csak épp már futni nem volt kedvem. Bokám még párszor így is visszacsapódott, szóval már csak túl akartam lenni a futáson.

A 19 aztán elég érdekes volt, mert sikerült teret ugranom a környezetemben futókkal együtt. A pont irányába mentünk fel, majd a gerinc után is arra indultunk le, de azért a szárazárokban kötöttünk ki.Mondjuk ezen már meg se lepődtem, de ez a 100 méter csúszás a térképben azért nem egészséges. Itt már végképp belassultam, mert nem láttam az aljnövényzettől, hogy hova lépek. Ehhez képest nem is kaptam olyan sokat. Lehet a többiek még messzebb teleportálódtak? 🙂

A következő pontra még csináltam egy kis hibát és a mögötte, fölötte lévő gödröket meglátva fogtam a pontot. (hiba: 1:00)

A huszonegyesre szépen felkocogtam, majd a 22-re mentem a csapáson és bár kicsit még mögé mentem nem igazán érdekelt. (hiba: 0:10)

Itt utolért Tóth Ádám és beálltam mögé és produkáltam három 56 másodperces átmenetet, amiben az is közrejátszott, hogy Kovács Ádám is megjelent én pedig elég pihentnek éreztem magam ahhoz, hogy kicsit megfuttassam. Mondjuk a térképet nem néztem, így a gyűjtőre nem a legtökéletesebb útvonalon érkeztem, de azért így is jó volt ez a vége. Legalább futottam rendesen egy kicsit.

Összességében ez egy katasztrofális futás volt és igazából a térképre se foghatom. Egyszerűen béna voltam, amihez most még a bokám a vacak térkép és az elkedvetlenedés is hozzátett egy kicsit, amiből született 20 perc hátrány. A többiek ugyan szintén morogtak a térképre, de azért csak meg tudták oldani a feladatot. Nekem ez most nagyon nem sikerült, hisz összesen 11 percet hibáztam benne egy brutál nagyot.

Nem sok kedvem van a holnapihoz, hisz azt a térképet is biztos Gidó csinálta és már előre félek attól, hogy milyen Bermuda háromszögeket kreált nekünk. Lehet mostantól nem csak a rendező egyesületek alapján fogok magamnak tiltólistát csinálni, hanem kiterjesztem ezt a makacs szokásomat a térképhelyesbítőkre is és nem fogok elmenni olyan versenyekre, melyeknek a térképét olyan csinálta, aki nem tud térképet készíteni. Ha lesz hozzá türelmem, akkor nevezés előtt meg fogom kérdezni a rendezőket a helyesbítő személyéről és ha azt hallom, hogy Zentai József, vagy Gidófalvy Péter akkor inkább kihagyom azt a versenyt. Brrr…

Tudom makacs vagyok, de én legalább nem vállalok olyan m
unkát amit nem tudok elvégezni.

Összesen 12km, 400 szint, 80 perc.

Térkép, részidők

Egy 13km-s kör

Ma újra közös edzést beszéltünk meg Gerivel és megint egy hosszabbat terveztünk, de Geri kicsit fáradt volt, így lebeszélt róla. Nem nagyon tiltakoztam ellene, mert úgy voltam vele, hogy majd holnap futok akkor egy hosszabbat, de azért ma is próbáltam nem a legrövidebb futást összehozni. A szanatórium völgyön mentünk fel, majd jobbara kanyarodtunk és még tettünk egy kitérőt a Kisréti vadászházhoz, de ekkor Geri már nem igazán futott normális tempót, így innen nem erőltettem a kerülőket.

Egy gyenge közepes edzés lett, de nem bánom. Jó volt ez így. Jobb, mint egyedül.

A végén még azt terveztem, hogy visszafutok Edit elé a zeneiskolához, de már otthon volt, mire befejeztük a futást, így maradt a 13km.

Összesen 13km, 300 szint, 68:12

Átlag pulzus: 135

Bunchu-kút felé egy hosszabb futás

Ma megint Gerivel mentünk el futni és egy hosszabbat terveztünk. Koldusszállás felé futottunk, majd mentünk kicsit tovább a Pes-kő irányába, majd egy eddig még nem bejárt részen át jutottunk ki a Bunchu-kút alatti tóhoz. Legközelebb azthiszem tovább kellene menni errefelé, mert nincs olyan messze és sokfelé nem jártam még itt.

Vissza a legrövidebb úton jöttünk, ám még a bányász kilátóhoz tettünk egy kis kitérőt, majd a Szelim barlang előtt nyújtogattunk kicsit a sziklák tetején. Az eleje kicsit nehezen indult a futásnak, de aztán a vége felé már egy-két fölfelét is megfutottam. Eszembe is jutott, hogy tavaly ilyenkor kezdtem edzeni és Geri ugyanígy a kalandtúrára készült, mikor megfuttattam őket Skulóval. Akkor a Tipo kupán magam is meglepődtem milyen jót futottam, de ez most se lenne nagyon másképp.

Összesen 18km, 350 szint, 93:24

Max. pulzus: 174

Átlag pulzus: 139

Megnyugvási: 40 (135/95)

Összefutottunk Mauer Lajossal

Sikerült kicsit elvacakolnom az időt, így nem indultam már neki a hegynek, hanem csak egy alibi edzést terveztem futni, méghozzá a Csónakázó-tó körül. Csak két kört tettem meg ott, mert rengeteg muslinca meg bogár volt a levegőben és már elegem volt belőle. Nekiindultam a hegynek, mert gondoltam, hogy ha még gyorsan felérek, akkor világosban le is tudok jönni a Turul lépcsőjén.

Új helyen mentem át a 100-as úton, majd persze nem találtam átjárót az autópálya alatt, így mentem mellette az utcán. Erre még nem jártam, így nem igazán zavart, hogy nem tudok felmenni a hegyre. Végül a autópálya pihenő alatt találtam gyalogos átjárót és azon mentem át. Eddig nem is tudtam, hogy itt ilyen van, de azért nem hiszem, hogy ezután gyakran megfordulnék erre.

Az erdő szélén vezető utcán mentem és csodáltam a hegyet, ami innen is szép, majd a Turultól levezető útvonalon elindultam haza. Már a Győri utat kereszteztem, mikor szembejött Mauer Lajos. Gyorsan becsatlakoztam hozzá és már futottunk is fel a Turulhoz. Nyomtunk egy 6:06-os időt, ami Lajosnak új rekord, majd ugyanott lejöttünk mindkétszer halálra ijesztve egy csoport vagány teenagert.

Jól elbeszélgettünk és még a Csónakázó tó körül is tettünk egy kört, majd visszafutottunk Dózsakertbe.

Tetszett ez a mai futás, mert elég változatos lett és ugyan a városban tekeregtem, de most jó volt ez is és hála Lajosnak sikerült egy egész normális hosszúságú edzést csinálnom.

Összesen 15km, 200 szint, 75:17

Max. pulzus: 161

Átlag pulzus: 138

Megnyugvási: 44 (141/97)

10km, benne egy felfelé terepen

Mai napra valami könnyebbet terveztem, mivel holnapra már le volt egyeztetve egy hosszabb futás pesten. A szanatórium völgyön futottam fel félig, majd a csemetéskert felé indultam, de még az irtásban elkanyarodtam jobbra. Erre még sose jártam és gondoltam megnézem.

Nem vezetett messze az út, mert csak a vadászles megközelíthetőségét szolgálja, de azért egy kis csapáson tovább lehetett menni, így már rá is értem a tájfutó terep szélére. Itt már ismerős volt a helyszín és úgy döntöttem jó lesz az nekem, ha terepen felfutok a bányász kilátóig. Egész jól ment, de azért a legmeredekebb szakaszokon kapartam rendesen.

Innen még tettem egy kis kitérőt a sziklák tetejéhez, ahol gimnasztikáztam egy keveset a várost és a naplementét felülről bámulva.

Hazakocogás közben már igencsak éreztem a combom, amit tegnap kidörzsölt a kisnadrág, de ezen a rövid szakaszon már nem zavart annyira.

Összesen 10km, 240 szint, 53:32

Max. pulzus: 162

Átlag pulzus: 141

Nem tervezett hosszabb futás Vértestolna felé

Napközben megbeszéltem Gerivel, hogy elmegyünk futni, de hozzátette, hogy csak valami könnyűt megyünk. Én mondtam, hogy nem baj, hisz a Postás 2. napja után úgy gondoltam rámfér egy kis pihenő. Rövidnadrágot vettem fel futáshoz, idén először, mert gondoltam, hogy 10-12km alatt csak nem fog kidörzsölni.

A futás elején mondta Geri, hogy a MÜTF előtt találkozunk a kalandtúrás társával, Tengerdi Zitával, akivel a vegyespáros megnyerésére készülnek majd Zakopánéban. Innentől már hármasban mentünk tovább és az is kiderült, hogy a könnyűt Geri csak a tempóra értette, mert távban hosszabbat terveztek.

Sikerült lebeszélni őket arról, hogy megint a poros dózerutakon fussunk Vértesszőlős felé és inkább Vértestolna irányába mentünk. Felmásztunk a nagyvölgyön, majd a gyönyörű részen leereszkedtünk a hegyről a túloldalon. Innen a rét szélén mentünk vissza és ekkor már a többiek is egyetértettek abban, hogy sokkal jobban jártunk ezzel az útvonallal. (Egyszer tuti valami ilyen környékre költözök)

Itt már kezdett rendesen kidörzsölni az atléta nadrág, így ez kicsit zavaró volt, de azért jól telt a futás, végig beszélgettünk. Zita amúgy igen jól nyomja, magamtól se hiszem, hogy gyorsabban mentem volna.

Nem terveztem ilyen hosszút mára, de jólesett és nem bánom, hogy ezt futottuk.

Összesen 18km, 400 szint, 98:01

Postás 2. nap – Az új Integrátor segített

Úgy mentem ki a versenyre, hogy legszívesebben otthon maradtam volna, de ez azért hamar megváltozott. Tegnap még beszereztem pár új zoknit, hogy hátha az általam kedvelt fajta miatt megy csak szét folyton a talpam, de aztán úgy döntöttem nem most fogom kipróbálni őket.

Edzőcipőben akartam csak kocogni egyet, amíg meg nem unom a futást, vagy szét nem megy még jobban a lábam, de végül másként alakult. Csontiéknál lógott ugyanis a régi fajta használt VJ Integrátor, amit én rögtön kiszúrtam. Ezt a modellt imádtam, de sajnos már fejlesztettek rajta és most egyszerűen nem illik a lábamra. Felpróbáltam és pont az én méretem volt, így annak ellenére, hogy csak sima stoplis meg is vettem. Tiszta sor, hogy megérte a 12000 forintot, mert kényelmesebb volt benne, mint az edzőcipőmben. A sarkamat meg, mintha nem is éreztem volna.

Jól leragasztgattam a lábam és felvettem a 10 perccel korábban vett stoplisom, majd így összedrótozva indultam a rajtba. Nem melegítettem sokat, mert nem akartam nekiesni a pályának, ám nagyon jól éreztem magam. Azon gondolkoztam, hogy még gáz lehet abból, hogy nem terveztem végigfutni a pályát és ennek megfelelően nem reggeliztem rendesen. Mondjuk még ekkor se gondoltam, hogy végigfutom a pályát, de úgy éreztem most már meg se gondolhatom magam.

Az egyes technikailag könnyű volt és a futás is egész jól ment, bár csöppet sem erőltettem, majd a kettesre már a völgyön kicsit rosszul ugrottam át, így oldalazhattam (hiba: 0:20) A hármas egy hosszabb futás volt és meglepően jól ment, majd a 4-es simán jött. Itt ráfutottam Árpikára, de mivel ő 21B-ben ment, így nem sokat számított, igaz ő is a 40-es pontra ment tovább. Próbáltam odafigyelni arra, hogy ne nagyon hibázzak bele, mert igencsak égő lett volna elszívni előtte. Simán jött a pont, akárcsak a 6-os és a 7-es. Innen mikor leereszkedtem a völgybe épp Kerényi Máté mögé értem le, aki mellett lendületből el is futottam. Ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy ahhoz képest, hogy nem szakadok meg és élvezem egész jól megy a futás. A pont előtt ugyan elbizonytalanodtam egy pillanatra és megnéztem a térképet alaposabban, de nem jelentett sokat. (hiba: 0:10)

A 9-es nagyon közel volt és könnyű is volt, így csak arra figyeltem, hogy kielőzzem a velem együtt a pontra tartókat. Sajnos a pontról ennek következtében nem épp tökéletesen jöttem ki és még a bokám is visszacsapódott, ami kicsit fájt. Az irányt gyorsan korrigáltam, de már nem az optimális útvonalon mentem. Jobbról az úton kerülve kellett volna menni, én pedig nem értem el az utat és így oldalról támadtam a pontot. Persze alácsúsztam és egy völgyel lejjebb kerestem azt, majd mászhattam föl a jó völgyelágazáshoz. (hiba: 1:30)

Nem tört össze a hiba, mert nem az eredményességre mentem, sőt nyomtam tovább és örültem, hogy a lábamnak semmi baja. A 11-es rendben meg is lett, ám a 12-re kicsit belecsúsztam a völgyek tetejébe, majd a pont előtt se voltam határozott. (hiba: 0:40)

Nem akartam az oldalban lehúzni, ezért inkább kicsit később adtam le a szintet, majd a számomra egyértelmű útvonalon már jól fogtam a pontot, bár a pontra felmászás elég sűrű helyen sikerült. Itt reméltem, hogy lesz frissítő és azon bosszankodtam, hogy biztos kitették az útra, de a szimbólt megnézve kiderült, hogy a 14-es pontra írtak frissítőt. Ez az átmenet amúgy egész jól sikerült, rendben meglett a pont és a frissítő is ott volt.

Toltam tovább az úton, majd a pontra már kicsit óvatosabban ereszkedtem le és el is bizonytalanodtam kicsit, de azért jó helyen mentem. (hiba: 0:10)

Itt elkövettem azt a hibát, amit idén már rengetegszer, vagyis annyira nem akartam mászni a pontra, hogy túlságosan fölfelé húztam és elmentem a pont fölött. Persze végig éreztem, hogy látnom kellene már a pontot, így jó lassan is tettem mindezt, majd persze jöhettem vissza is. (hiba: 2:20)

Adta magát az útvonal a 17-re és nem is rontottam el, bár volt ahol nem igazán mertem keményen futni és az útvonalat is itt választottam meg a hosszú átmenetre. Kicsit gáz volt leereszkedni a pont után a völgybe, mert a jobb lábam volt alul és a föld is csúszott velem együtt. Vigyáztam rendesen és még arra is figyeltem ne menjen tele földdel a cipőm, mert akkor abból nagy szenvedés lenne. Jött a nagy útfutás, majd a pont egy elég markáns helyen, így nem hibáztam semmit. Ugyan Bukovac Pavoltól és Kovács Ádámtól majdnem egy percet kaptam ebben az átmenetben, de a többiekkel igen jól tartottam a lépést, sőt szinte mindenkit megvertem. Úgy tűnik fizikálisan nincs gondom, csak ne kelljen nagyon lemenni az útról.

Kicsit tartottam a 18-as ponttól, mert ebben a hegyoldalban tegnap kétszer is hibáztam és most se úsztam meg hiba nélkül. Jól ismerem ezt a szintösvényt, mégis elcsúsztam alatta egy csapáson, majd nem tudtam hol kell lemennem és csak a szerencsének köszönhetem, hogy megtaláltam a pontot. (hiba: 1:30)

A tegnapinál sokkal lendületesebben futottam le a célhoz és fogtam meg a frissítőt. Lefele eszembejutott hogy ereszkedtem ott le előző nap és hát elég nagy volt a különbség. Valahogy az Integrátorban még bátrabb is vagyok, mint az új Twisterben, lehet jobban fogja a lábamat.

Jött a kiskör és én nem éreztem különösebben fáradtnak magamat. A gödör pont simán jött, majd az alsó kerülő útvonalat választottam. Ezzel nem is volt semmi gond, de a pontra elég nagy szenvedés volt felmászni, de még így sem értem mitől vertek el ennyire, hisz a 23-as is mászás volt, ott mégsem kaptam ennyit. Persze azért ez a második mászás is jól megfogott, így a pont fölött se tudtam még nagyon nekikezdeni futni. Hiba nélkül fogtam a pontot, majd mikor kifelé jöttem róla, akkor megfogott Kovács Ádám. Fogalmam sem volt mikor indult hozzám képest, de jól tolta. Kicsit rosszul mentünk ki a pontról és megvezetett minket valami, így a nyiladékra kis korrigálás után ugrottunk ki. Az ösvényre már Ádám kanyarodott be először és a pontot is előttem fogta.

A rövid átmenetben aztán megtorpant és kicsit lefele is húzott, így én felülről ívelve kicsit előtte fogtam a pontot. Tetszett ez az igazi versenyhelyzet és jól is éreztem magam, ráadásul utólag kiderült, hogy én nyertem ezt az átmenetet.

Mikor a térképen jól megnéztem mi vár ránk a 27-re, akkor szentségeltem egyet. Ha valami nem hiányzott, akkor ez az oldalazás. Egy ideig próbáltam elfutni Ádámmal, de a nyiladék után feladtam. Egyszerűen gyors is volt és a terep se kedvezett nekem. Alighogy lejöttem a sziklákról még a bokám is visszacsapódott, így kicsit meg is álltam sétálni, ráadásul fölé is mentem a pontnak rendesen, amit nem tudtam azonnal korrigálni. (hiba: 2:00)

Szerencsére útfutás jött, ráadásul fölfelé, így a lábammal nem volt go
nd és a pontot is jól fogtam. A célig aztán innen már minden egyszerű volt és csak a lábamra kellett vigyázni, ami kicsit érzékeny lett a visszacsapódástól, de szerencsére ezt a keveset már kibírta.

Összesen hibáztam 8:40-et ami egyrészt sok, másrészt viszont már ez is előrelépés a tegnapi naphoz képest. Közben nem éreztem ennyire soknak a hibát.

Alapvetően mégis nagyon örülök ennek a futásnak, mert egész évben egy ilyen jó érzéssel futott tájfutó pályára vágytam és nem is kaptam ki olyan rengeteggel.
Persze a hibák nélkül is kikaptam volna 5,5 perccel, de most már látom értelmét, hogy küzdjek a másodpercekért, hisz ennyi még akár le is lehet faragni, ha kicsit jobban tolja az ember és hétről-hétre fejlődik fizikálisan.

A Tipo Kupáig mindenesetre nem nagyon változatok a terven. Addigra össze akarom kaparni a fájó végtagjaimat és ott legalább ilyet futni, persze kevesebb hibával.

A VJ Integrátort pedig egyenesen imádom. Nincs valakinek ebből a régi modellből elfekvőben 10 pár? Szögesben még jobb lenne. 🙂

Összesen 19km, 700 szint, 126:37

Térkép, Részidők

Postás Kupa 1.nap – Zuppa

Nem igazán izgatott ez a verseny, leginkább arra vágytam, hogy végre egy olyat fussak, amit végig élvezek. Ilyen ugyanis az idén még nem nagyon volt. Hol a bokám vacakolt, hol eltévedtem, hol pedig egyszerűen szörnyen ment és még a hasfalam is húzódott.

Bemelegítésnek ennek megfelelően futottam rendesen, ami végül bő 3km lett.

A rajt után jó kis mászás következett, ami alatt végignéztem a pályát és szenvedtem rendesen, majd sajnos rögtön csináltam egy bő 2 perces hibát, majd a kettesre is rosszul mentem. Itt befogott Bukovac Pavol és igen jó tempót futott hozzám képest. Az ösvényen keresztülfutott a 3-ra menet, így nem követtem, de még a nyiladék előtt újra összetalálkoztunk. Persze jóval gyorsabb volt, mint én, így el is lépett tőlem és legközelebb csak a 4-es előtt láttam, mikor jött velem szembe. Először azt hittem már a pontról jön ki, de szemlátomást épp azt kereste a környékemen, amivel elbizonytalanított. Azért mentem tovább és ő is elindult utánam, így előtte fogtam a pontot.

Egy darabig én mentem elől az ötösre is, de azért csak elfutott mellettem és mikor ő keresztezte a nagy utat én a kerülő mellett döntöttem. Ez nem is lett volna rossz, ha a pontközelben nem hibázok egy igen nagyot. No itt már rendesen letörtem, mert Józsa Gábor is elment mellettem, így már több, mint 4 perccel vert ekkor.

A hatosra is hibáztam, mert lemásztam a sziklákhoz, majd a hetes is elég vaktában ment és a pont fölé csúsztam.

A nyolcas kicsit később jött, mint vártam. Úgy tűnt messzebb van a magaslestől, de azért nem álltam meg. Nem igazán pörgettem már a versenyt, így a rövid átmenetben is kaptam rendesen és végig bizonytalan voltam. A 10-es fölött megnéztem egy másik pontot egy sziklánál, majd végre legalább a 11-es jól jött.

A 12-re aztán nem tudom mit csináltam. Úgy tűnik nagyon nem akartam a szintet leadni és egy igen nagy kerülőt csináltam a pontra, ráadásul a gödröt se találtam meg, csak némi keresgélés után mikor Kovács Ádám is megérkezett. Ő látszólag határozottan ugrott a gödörbe, majd jól otthagyott a lefelében. A bokám miatt se mertem utána menni, de a talpamon se sok bőr volt már ekkor, így igencsak lemaradtam a gyűjtőre.

Összesen hibázhattam vagy 10 percet és amúgy is szánalmas volt ez a futás.

A bal talpamról a sarkamnál olyan szinten lejött a bőr, hogy edzőcipőben is kellemetlen ráállni.

Holnap nem tudom, hogy fogok versenyezni, de valószínűsítem, hogy nem megyek majd végig a 15km-es pályán, utána pedig többek tanácsára 1-2 hetet lazára veszek. Térdtől lefelé ugyanis már nincs használható része a lábaimnak, fáj mindenem. Bokám, talpam és még a jobb vádlim is.

Mondjuk biztos nem fogok kihagyni teljesen 1-2 hetet, de azért lehet lesz pár pihenőnap.

Összesen 10km, 300 szint, 66:34

Térkép, Részidők

21km Gerivel Vértesszőlős felé

Majd 2 hónapja futottunk utoljára együtt Gerivel, de ma végre össze tudtunk egyeztetni egy közös futást, ráadásul rögtön egy huszast beszéltünk meg.

Elég szenvedősen indultam neki, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy nekem ma szükségem lenne erre a futásra. Amilyen jólesett tegnap az edzés, annyira nem tetszett ez a mai.

Szanatórium felé kezdtünk, de nem futottunk fel a völgyön, hanem a Megalódusz hegyifutón indultunk el szemben. A rét szélén felfutottunk, majd lekanyarodtunk Vértesszőlős felé. Egész a falu közelében mentünk el, majd a dózerúton futottunk fel a hegyre. Hát nem éppen erre vágytam, mondtam is Gerinek, hogy ronda helyre hozott. Mondjuk az erdő itt is szép volt, de nem épp tájfutós edzés egy poros lassan emelkedő dózerúton futni.

Kicsit be is kattantam, hogy ahelyett, hogy mondjuk Vértestolnára mentünk volna át itt kell futnom és mivel az ilyen lankás fölfelék mindig is jól mentek, így elkezdtem kicsit tolni. Gerinek szemlátomást nem esett annyira jól. Fura, hogy előtte a meredek fölfelében én szenvedtem, itt meg ő.

A tetejétől aztán mentünk tovább hazafele a dózeren, bár szerencsére a völgy tetejéhez tettünk egy kitérőt, így legalább ott sima úton futottunk. Ekkor már csak azt vártam, hogy lefelé csorogjunk a hegyről, mert kifejezetten nem esett jól lábra a futás.

A Turulnál jöttünk le, majd a MÜTF-nél még megálltunk gimnasztikázni is.

Kellett már egy hosszabb futás és bár nem esett jól, de azért biztos használt.

Összesen 21km, 400 szint, 110:11

Max. pulzus: 176

Átlag pulzus: 143

Zavaró fájdalommal 11km

Egy könnyű 13-14km-re indultam el délután, de hamar elment a kedvem a futástól. Alapból jól érzem magam, de a hasamban még mindig megvan az a kellemetlen érzés, ami terhelésre érezteti hatását és most még rosszabb is lett. Nem tudom mi a fene lehet ez, de talán összefügg a keddi dombozással. Lehet megerőltettem magam, vagy esetleg felfáztam.

Az mindenesetre biztos, hogy ha nem mozgok nem érzem és minél gyorsabban futok, annál rosszabb. Azt már rögtön a futás elején elhatároztam, hogy repülőzni nem fogok, mert gyorsabb futásnál, vagy trappolásnál sokkal jobban érzem a hasam.

Azért nem volt olyan vészes a dolog, de mindenesetre nem kellemes. A szanatórium völgyön futottam fel a feléig 10:41 alatt (141-es átlagpulzussal), majd jobbra kanyarodtam, de ezúttal nem a csemetéskert előtt futottam el, hanem felmentem a Lengyel-halála oldalába. Itt sajnos kétszer is kerítést kellett mászni, de legalább kicsit hosszabb lett az edzés.

Innen már egyenesen hazafutottam, így csak 11km lett, de ezt se igazán tudtam élvezni. Remélem hamar elmúlik a nyavalyám és nem járok úgy, mint Pelyhe Dani a sérvszerűségével.

Összesen 11km, 250 szint, 58:11

Max. pulzus: 152

Átlag pulzus: 131

Megnyugvási: 48 (128/80)

Regeneráló huszas

Skuló mondogatta mindig, hogy regeneráló huszast futott és ezt anno mindig nagyon megmosolyogtuk, sőt amolyan szállóigévé vált a regeneráló huszas. No ma én is egy ilyen regeneráló huszast futottam.

Egész nap éreztem a tegnapi futás eredményét. Egész komoly izomláz van a hasamban és a fenekemben. Úgy tűnik megtaláltuk a módját a fenékre gyúrásnak. Lányoknak különösen ajánlom!

Délután jól beragadtam a fővárosi dugóba, így otthonról megint fejlámpával a fejemen indultam el futni. A szanatórium völgyön mentem fel szép komótosan (10:16 – 146-os pulzus ; 17:47 – 150-es pulzus), majd bevetettem magamat a terepre. Nagyon élveztem még a fölfelékben is, hogy terepen futok és bár megint kezdett sötétedni egész messzire elfutottam így. Hihetetlen gyönyörű ez a rész. Jobbra leszakad a hegy, én meg futok a lapos hegytetőn.

Igaz mire a lapos részhez értem már 3km-t futottam felfelé, de az se volt kevésbé szép. Egy helyen mondjuk megbillent a bokám, ami most még kicsit fájt is, de ez csak azt jelzi, hogy érzékeny még. Nem ment ki, mentem is tovább ugyanúgy. A köves terep így leragasztás nélkül lehet túlzás, de úgy tűnik tart a bokám.

Sajnos 4km után megint ki kellett jönnöm az erdőből. Olyan negyed nyolc környékéig tudok terepen futni, utána már jobbnak látom kijönni az utakra.

Visszafele így már sajnos a dózerúton jöttem, pedig sokkal jobban tetszett volna ha az erdei talajon futhatok és még talán jobban is esett volna. Újra és újra rá kell, hogy jöjjek, hogy imádok terepen futni.

A turul lépcső előtt most is csináltam pár repülőt. Ezúttal 6 darabig jutottam, de már ez se igazán tetszett, mert kezdett elég hideg lenni, rajtam pedig csak egy póló volt.

Nem volt egy komoly terhelés ez a mai edzés, de azért csak futottam 20km-t hegyen és talán még a testem több pontján tapasztalt izomláznak is használt.

Összesen 20km, 450 szint, 107:14

Max. pulzus: 158

Átlag pulzus: 137

Megnyugvási: 52 (132/80)

Terepfutás sötétedésig

Végre később sötétedik és ezt ma igyekeztem is kihasználni, ám sajnos elég későn értem haza, így még a fejlámpát a fejembe nyomtam és úgy indultam neki a Gerecsének.

A Szanatórium völgyön mentem fel, ám ezúttal csak a feléig (9:31 – 150-es átlagpulzus), mert utána bevetettem magam jobbra az erdőbe. Persze a meredek fölfelét nem tudtam megfutni, mert eléggé csúszott a hegyoldal, de utána egy hihetetlenül jót futottam terepen. Nagyon élveztem, hogy a puha erdei talajon futhatok, ugrálhatom át a faágakat és kerülgethetem a sziklákat. Néhol már túlzás is volt a sok szikla, de mivel nem mentem gyorsan és figyeltem hova lépek nem tartottam tőle, hogy a bokám ragasztás nélkül kimehet. A Lengyel-halála után a terepen cikázva mentem el a Kisréti vadászház felé, majd a víznyelőt is megkerültem, ám ekkor már kezdett annyira sötét lenni, hogy nem mertem tovább az erdei talajon futni. Így végül bő 4km volt csak az amit nem utakon futottam.

Visszafutottam a Turul és a Szelim barlang közötti sétányra és csináltam 10 repülőt a kivilágított úton.

Ez is nagyon jól ment, bár azért a terepfutást jobban élveztem. Azthiszem ha lesz rá időm világosban, akkor fogok néhány 100 perc fölötti terepfutást csinálni. Mondjuk ha felnő az aljnövényzet az jól leszűkíti majd a kellemes részeket, de addig is igyekszem kihasználni a lehetőségeket.

Összesen 15km, 400 szint, 80:17

Max. pulzus: 157

Átlag pulzus: 138

Megnyugvási: 56 (132/76)

Futás elmerülve a gondolataimban

Ma reggel 72,2 kg voltam.

Elég későn indultam futni és nem is volt sok kedvem az edzés elkezdéséhez, mert megint egyedül kellett futnom és megint sötétben kezdtem az edzést. Már az sokat számítana, ha legalább az edzés elején tudnék világosban futni.

Szokásos módon a nagyvölgy felé kezdtem és a 14km-es kört futottam. Mikor elindultam már tudtam, hogy jó edzés lesz a mai, mert egy csomó jó dolog kavargott a fejemben, leginkább egy webes ötletem kidolgozásán agyaltam és ez nagyon lekötött. Gyorsan eltelt tehát az edzés, kb. mint ha valakivel beszélgetve futottam volna.

A végén még csináltam 6 repülőt is a Turul előtt, hogy kicsit felpörgessem magam és meglegyen a 14km. A futás egész jól ment, bár nem erőltettem, sőt igazából nem is törődtem azzal, hogy milyen tempóban futok. Pont ez kellett mára, mert a tegnapit azért ki kellett pihennem.

A felfele 10:23 (149-es átlag) és 17:47 (154-es átlag pulzus) lett.

Összesen 14km, 340 szint, 72:39

Max. pulzus: 159

Átlag pulzus: 141

Megnyugvási: 53

Megalódusz hegyifutó verseny

Reggel elég nehezen keltem fel, ráadásul nem volt itthon semmi kaja. Enni kellett valamit, ezért aztán csokis pelyhet reggeliztem tejjel, pedig tudom, hogy ez nem szokott jót tenni futás előtt, főleg nem, ha már csak 2 óra van az indulásig. Mivel a Megalódusz hegyifutót Gyurikával 30km-re terveztük kiegészíteni nem mertem megkockáztatni, hogy nem eszek rendesen.

Miután Gyurika lecuccolt nálunk könnyű kocogással elindultunk a Szanatórium felé egyenesen a verseny rajtjához. Én meglepően jól éreztem magam. Nem zavart sem a reggeli, sem a kialvatlanság és élveztem, hogy gyönyörű időben futhatok, bár a versenytől tartottam egy kicsit.

Időben kiértünk, így még ácsorogtunk egy keveset, majd futottunk párszáz métert a rajt előtt, hogy ne merevedjünk el teljesen.

Persze a 11km-en indultunk, ami 2 kört jelent, körönként 250 méter szinttel.

A rajt után persze a szokásos rohanás jött, hogy ne szoruljak be az itt amúgy nem túl nagy tömegbe, de mire a kör elejére értünk már normalizálódott a tempó. Az 5. helyre kerültem és próbáltam Kokóval tartani a lépést, mert feltételeztem, hogy ő nem fogja elfutni az elejét, de hamar be kellett látnom, hogy erősebb, mint én és ha nem akarok kikészülni az első körben, akkor le kell, hogy maradjak. Ennek ellenére kielőztem egy srácot és így a negyedik helyre kerültem, de nem voltam ott sokáig, mert kielőzött egy kék ruhás futó. Vele nem próbáltam elmenni, hanem a saját tempóm igyekeztem megtalálni és már el is távolodott jó 20 méterre, mikor az egyik elágazásban megtorpant és nekem kellett mondani neki, hogy balra. Ezzel pont elé is kerültem és a nagyvölgyben sikerült is kicsit elhúznom tőle, de jött a lefelé és ez most nagyon nem esett jól. A gyomrom kicsit felrázódott és elég vacak volt így futni, ezért aztán nem is nagyon futottam meg a lefelét, aminek a végére így pont fel tudott zárkózni a srác. A kör megkezdésekor aztán megtudtam, hogy egyedül Kokó ment két körre, így én a második helyen futottam ekkor nyakamon a harmadik helyezettel. Ekkor már azon gondolkoztam, hogy mi lesz a célig és éreztem, hogy ha a végén együtt leszünk, akkor nem én fogok előbb befutni. Mostanában egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy ha valamit kicsit is reménytelennek érzek, akkor azt inkább feladom és csak a biztos hely megtartására figyelek. Ez azért most tudatosult bennem és próbáltam odafigyelni arra, hogy a végén is odategyem magam, mert már a Margitán is kiderült, hogy nem csak én lehetek széthalva a végére és megéri az utolsó pillanatig küzdeni.

Rögtön a második kör elején kicsit gyorsítottam, mert végre a gyomrom kezdett megnyugodni, talán pont a felfelétől. A srác egyből kezdett lemaradozni, ami meglepett kicsit és ez egyben erőt is adott, hogy megpróbáljak elhúzni tőle. Gyurikát láttam a nagy kanyarban, hogy nincs nagyon lemaradva és már az is felmerült bennem, hogy a 3. helyre is felérhet a végére. Szerencsére a távolság köztem és a 3. között egyre nőtt, így megnyugodtam, hogy nincs veszélyben a második helyem és kezdtem élvezni a futást még a kemény felfelékben is. Már kicsit talán lazsáltam is, mert a nagy felfelében tettem pár gyalogló lépést is. A lefelében aztán a gyomrom már nem ugrált annyira és már tényleg jólesett a futás, ám mikor kiértünk a rét szélére, akkor hátranézve már túl közelinek éreztem a srácot és újra kicsit jobban kezdtem tolni. Igazából nem volt már veszélyes rám, de érezhetően közelített hozzám a lefelében és én nem akartam, hogy esetleg vérszemet kapjon.

Szerencsére innentől nem is nagyon közelített hozzám, így a meredek lefelében már kicsit óvatoskodtam is, nehogy a rohanásra koncentrálva kimenjen a bokám és simán bejöttem a második helyre.

Az 1. kör kezdetéig: 0:36

1. kör: 23:03 (171-es átlagpulzus)

2. kör: 23:30 (173-as átlagpulzus)

A 2. kör végétől: 0:34

Összidőm 47:45 lett, ami 4:20-as kilométereket jelent.

Gyuri sajnos eltévedt a 2. körben így visszaesett a 6. helyre.

Elég kemény futás lett, de nagyon kellenek az ilyen futások és bár most közel sem volt ideális a rákészülésem a versenyre azért elégedett vagyok a futásommal. Nem tudom mennyit számított, hogy alig aludtam az éjjel, de az biztos, hogy jelentett 30-40 másodpercet, hogy a lefelében a gyomrom miatt vissza kellett vennem.

Egy tájfutó pályán aligha fogom tudni így kifutni magamat, így néha jó lenne ilyen, vagy még pörgősebb versenyeken indulni.

Rövid pihenő után aztán indultunk is tovább Gyurikával, mert még 15km-t terveztünk futni a verseny után. Felfutottunk a nagyvölgyben (ma 3x – éljen a változatosság), ám ezúttal egész a tetejéig mentünk, majd a Lengyel-halálának a tetején mentünk tovább. Kicsit fura volt már az eleje is, mert nem igazán láttam a tavaly felfedezett ösvényt, majd a lefelében már teljesen vaktában mentünk, mert szőrén-szálán felszívódott a vadászok által csinált ösvény. Úgy tűnik a természetnek nem tetszenek az ilyen "lekapunk egy földréteget a tetejéről" dolgok és visszavadítja a területet.

Innen aztán a Kisréti vadászház felé tettünk egy kört, de ekkor Gyuri már kezdett panaszkodni, hogy nem érzi magában az erőt és egyenesen vissza indultunk hozzánk.

Én nagyon jól éreztem magam és élveztem a futást. Kellemesen elkocogtunk a gyönyörű időben és nézegettem azokat a dolgokat, amit a télen nem nagyon láthattam. Egyrészt a tavasz jeleit, másrészt ezen a részen nem is nagyon járok mostanában, nehogy összetűzésbe kerüljek a vadászokkal.

Valahogy Gyurika is kibírta az edzést én pedig örültem, hogy tegnap óta nagyot változott a világ körülöttem a futást illetően. Most ugyan fáradtnak és álmosnak érzem magam, de jól ment a futás és élvezem is. A Megalódusz hegyifutó után összesen 69:43-at futottunk, ami összesen bő 11km lehetett.

Összesen 26km, 800 szint, 137:36

Max. pulzus: 179

Átlag pulzus: 152

Eredmények:

1	Kovács András	Megalódusz	1968	45,21
2	Harkányi Zoltán	MEA	1980	47,45
3	Molnár László	Gyárvárosi DSK	1975	48,00
4	Ádám Péter	Megalódusz	1974	50,42
5	Bakos Gergely	Tatabánya	1971	50,57
6	Novai György	Szeged	1976	52,02
7	Galgóczi Imre	Zelkov	1957	53,41
8	Nagy Márk	ORTRI	1978	54,11
9	Ádám Balázs	Megalódusz	1976	54,44
10	Milán László	ORTRI	1974	57,00
11	Bakos Péter	Szár	1974	58,31
12	Stanga Tibor	Dózsa Ált Isk.	1970	59,20
13	Patyi Péter	Sprint TB	1969	62,13
14	Kővári Barnabás	Székesfehérvár	1978	62,15
15	Ocsovainé Gombás Mária	Hatvan	1962	63,10
16	Barabás Zsolt	Tatabánya	1970	64,00
17	Lévai László	L-Sport	1961	64,00
18	Barabás Tamás	TTT-HSE	1972	65,41
19	Langschadl József	TTT-HSE	1954	68,05
20	Mikolasek Sándor	TTT-HSE	1943	70,08
21	Hocsák Sándor		1970	70,38
22	Dubász Mária	Tata	1967	71,33
23	Csökör György	TTT-HSE	1954	72,55
24	Czigányik Rezső	Budapest	1941	73,10
25	Korpás László	SK	1962	73,27

Könnyű tizes és tíz repülő

Súlyom 72,2kg.

Délután megint egyedül és megint sötétben mentem ki futni, de ma azért könnyűre vettem a figurát és csak a kis kört futottam a hegyen, majd a végén repülőztem.

A felfelé ezúttal 10:25 lett (147-es átlagpulzus), amiből látszik, hogy nem rohantam nagyon, de azért nem ment rosszul a futás. Kicsit saras még az erdő, ami a csemetéskert előtt szokott gondot okozni, de most már ki lehetett kerülni a pocsolyákat és a sarasabb részeket. A barlanghoz vezető kivilágított úton most is repülőztem, de ezúttal csináltam 10 darabot. Ezzel csak az a baj, hogy a repülőzést unalmas dolognak tartom, pedig tudom, hogy használ.

Most mindenestre megcsináltam a nálam maximumnak tekinthető 10 repülőt, amivel az edzés összesen 11km lett.

Alapvetően pihentnek érzem magam, de azért jólesik kicsit könnyebben futkározni, mint az alapozás kemény heteiben.

Összesen 11km, 220 szint 60:07

Max. pulzus: 156

Átlag pulzus: 136

Megnyugvási: 56 (131/75)

Új rekord a felfelében

A ma reggel mért 72,8kg nem is olyan sok, ha azt vesszük, hogy tegnap nem futottam.

Délután pont a sötétedés beálltakor értem haza, így már majdnem világosban kezdhettem futni, de mivel lemaradtam róla, így már nem siettem az edzés elkezdésével. Végül már 7 óra után indultam neki és mivel a tegnapi kihagyás miatt lelkiismeretfurdalásom van, így a nagyon könnyű futásról is letettem és a szokásos hegyi kört futottam. A nagy völgy felé kezdtem és még a városban megpörgettem egy szakaszt, mert egy futó ment előttem és meg akartam nézni nem ismerős-e. A lámpánál aztán egymás mellett álltunk, de aligha láttam a fickót ezelőtt, így maradt az egyedül futás. Itt már éreztem, hogy jó állapotban vagyok és a fölfelében se volt ez másképp.

Gondoltam, hogy ha már jól megy, akkor még egy kicsit rá is megyek a fölfelé megfutására. Néha meglepődtem magamon, hogy még az egész meredek részeken is könnyedén futok és gyorsan. A féltávnál 9:15-nél voltam (159-es átlagpulzussal), ami új rekord (eddig 9:33 volt), majd a tetejére 15:41-el értem (165-ös átlagpulzus), ami szintén az eddigi legjobb. Igencsak megdőlt a 16:12-es korábbi rekord, amit még január 25.-én futottunk Gerivel.

Azthiszem ezt már csak világosban fogom tudni megdönteni, mert a laposabb részeken lehetne még javulni, de ott nem igazán merek sötétben nagyon rohanni.

A völgy teteje felé egyébként egy újabb fa van keresztbe dőlve, de ez alatt könnyen át lehet bújni, így nem hátráltat annyit, mint a másik fa. Azért most már két fát kellene az erdészetnek eltakarítani.

Innen igen kellemesen kocogtam haza a szokott útvonalon és a turul melletti kivilágított úton csináltam 6 repülőt. Egyrészt mert kell, másrészt, hogy meglegyen a 14km.

Nehezen indultam el ma, de egy igen jó kis edzés lett és még kemény rész is volt benne. Jól kezdődik az alapozás utáni időszak. 🙂

Összesen 14km, 340 szint, 71:27

Max. pulzus: 170

Átlag pulzus: 142

Nem a télen megszokott utakon

Ma az eddigiekhez képest nagyon hideg és szeles idő volt, így kicsit fázósan a legmelegebb téli futócuccban indultam neki az edzésnek már Tatabányáról. Egy 14-15km-es futást terveztem, mert inkább ilyenkor világosban futok kicsit többet, mint hétközben sötétben, amikor amúgy sincs sok időm.

A Turul lépcsőjén futottam föl, ami most 6:02 lett (155-ös átlagpulzus), ami egy jó közepes idő, de nem kellett megszakadnom érte. Innen a csemetéskert felé mentem, majd lefutottam majdnem az autópálya felüljáróig. Ezen a szakaszon megint irtják az erdőt, de ez csak amolyan ritkítás lehet. Ez amúgy igen pozitív, mert végre valahol nem csak tarvágást látni, hanem az erdőművelés más formáját is, ami viszont nem jó az ennek a kivitelezése. Már megint mindent széthagynak az erdőben, ami hulladékfának van minősítve. Ami egy jó karvastagságnál nem nagyobb azt már nem szedik össze, így most itt igen nagy legallyazásban lehet futni. Ez se valószínű, hogy valaha össze lesz szedve, bár lehet valaki elhordja saját célra fűteni.

A rétről a sárga jelzésen futottam fel a Gerecse 50 útvonalán fordítva egész a Kisréti-vadászházig. Elég kemény volt a fölfele, de erő van bennem, inkább a dinamizmus az ami kicsit hiányzik. Azért élveztem még a felfelét is, majd innen már egyenesen jöttem vissza.

Csináltam még 6 repülőt a Turul fölötti ösvényen, hogy meglegyen 14km, meg hát ez amúgy sem árt, sőt…

A lefele futáson meglepődtem kicsit, mert mostanában itt mindig csak sötétben jöttem le, úgy meg nem igazán pörgeti az ember a lépcsőn lefelé futást. No most mentem rendesen és kifejezetten élveztem, hogy gyorsan haladok. Amúgy az egész futás alatt nem lehetett panasz a tempóra, mert ha nem is pörögtem, de azért jó tempót futottam az amúgy elég szintes körön. Most végre nem a megszokott helyeken futottam, így érdekesebb is volt és szint is több lett.

Összesen 14km, 420 szint, 70:25

Max. pulzus: 163

Átlag pulzus: 141

Megnyugvási: 50 (138/88)

Futás világosban, majd tornatermi edzés

Sikerült úgy hazaérnem némi rohanás árán, hogy még a tornatermi edzés előtt el tudtam indulni futni. Geri már ma is edzett korábban, így egyedül mentem a nagy völgy felé, majd a szokásos 10km-es kört futottam.

Elég fáradtan vágtam neki az edzésnek, kicsit kifacsarva éreztem magam az egész napi rohanás után. Ennek megfelelően nem nagyon pörögtem a futás elején és szép komótosan haladtam. Kicsit azért próbáltam gyorsabbra venni a dolgokat, mert a tornatermi edzésre oda kellett érni.

A völgy feléig a felfelé 10:51 lett (146-os átlagpulzus), ami igen lassú, de végülis könnyű nap volt a mai. A tetejétől már nem volt gond a futással. A fölfelében mindig jól bemelegszem, így ha addig nem is megy a futás az mindig felrázza a testem.

Végül épp sikerült beesni az utolsó pillanatban a tornatermi edzés kezdetére. Arra számítottam, hogy nem fog valami jól menni az edzés, de ehhez képest egész friss voltam és mind az erősítés, mind a szökdelés egész jól ment. Mostanra jutottam el körülbelül arra a szintre, hogy a két lábam között nincs semmi különbség, bár azért még a jobb bokámat kicsit jobban féltem, mint a balt. Geri meg is jegyezte, hogy nincs nekem már semmi bajom. Ez még csak félig igaz, de azért van benne valami.

Összesen 10km, 220 szint, 53:37

Átlag pulzus: 138

Megnyugvási: 44 (140/96)

Futás fogfájással

Reggel az SZTK-ban teljesen ledöbbentem. A pesti SZTK se semmi, de ez itt maga a pokol. Tömeg van és olyan, mintha a balkánon lennénk, vagy még inkább Afrikában, valami túlterhelt segélyszervezet táborában.

A dokik nem kevésbé ledurrantak és magasról tesznek az emberekre. Persze kicsit is tehetősebb ember ide nem jön, de engem ide irányítottak, hát idejöttem és nagy nehezen bejutottam egy szobába. Ajtajára csak annyi volt írva, hogy foghúzás. Máshova nem jöhettem, mert azt mondták itt vizsgálnak meg. Miután ez megtörtént, a doki azt mondta, hogy ő itt ha kell kihúzza a fogam, vagy elmehetek. Mivel a kérdésemre miszerint azt a fogat meg lehet-e menteni azzal felet, hogy "talán" inkább elmenekültem. Én oda többé be nem teszem a lábam, mert az egy sintértelep. Úgy 3 percente jön ki egy beteg, akinek kikapták egy fogát és ez megy, mintha futószalagon csinálnák.

A doki adott volna időpontot 4 hétre, hogy "megműtse" a fogam, de ebből nem kértem.

Hála az égnek ilyenkor azért egy tájfutónak még mindig jó a sora, mert sikerült megbeszélnem délutánra egy időpontot a szintén tájfutó Kardos dokihoz (Dr. Kardos Ferenc).

Ő a korábban gyökérkezelt fogam tömésébe fúrt egy lyukat, amitől remélhetőleg meg fog szűnni a fájdalom és megbeszéltük a folytatást is, azaz később is fogok jönni s rendberakja a fogaimat, ami amúgy nagyon rámfér.

Hazamentem és még világosban elindultam Gerivel futni. A Turul lépcső felé mentünk, de én már az elején éreztem, hogy valami nem jó. Ugyanaz az érzés volt, mint tegnap és két éve, azaz legszívesebben megálltam volna sétálni. Ezek szerint gyulladással a testemben ilyen pokoli rossz futni, ráadásul most lüktetett a fogam. A Turul után megmutatta Geri a Lengyel barlang bejáratát és a mellette lévő hasadékot, majd a réten átvágva mentünk le az autópályahíd fölötti domb aljába. Ez igazából inkább hegy, de nem valami nagy, ha nem kell megmászni. Oda felkocogtunk, majd megcsodáltuk a kilátást és továbbmentünk Koldusszállás felé. Onnan a dózeren jöttünk vissza a Kisréti vadászházhoz, ahol elváltunk Gerivel, mert nekem épp elég volt ennyi mára és így is csak feltartottam Gerit a mai edzésében a nagyon lassú tempómmal.

Igazából szép helyeken futottunk világosban és egy nagyon jó kis futás lehetett volna ez a mai, ha jólvagyok.

Hazakocogtam, majd konstatáltam, hogy a fogam valószínűleg rosszabb állapotban van, mint hittem. Fájt a fogam, majd a fejem is, de annyira, hogy még fájdalomcsillapítóval se tudtam elaludni.

Holnap újra mennem kell fogászatra. 🙁

Összesen 16km, 420 szint, 92:01

Kicsit lógós tornatermi edzés

Ma reggel még nehezebb voltam, de ez nem is csoda, mert tegnap este kicsit elengedtem magam és egyben pótoltam a sóveszteséget és az este megnézett film alatt perecet eszegettem. Azért a kerek 72 kilo még nem a világ vége, de jó lenne mostantól újra lefelé menni a súlyommal.

Délután sikerült korábban eljönni kicsit, így nagy rohanás árán ki tudtam menni Gerivel futni a tornatermi edzés előtt. Egy szokásos 10km-es kört futottunk a hegyen, de most a Turul felé mentünk fel. A felfele 6:16 lett, aminél csak egyszer voltam lassabb, pedig most nem igazán éreztem könnyűnek a futást, de Geri se nyomta, így azért nem szakadtam meg. Azt mindenesetre éreztem már itt, hogy nem vagyok valami friss. A csemetéskert mellett futottunk át a nagyvölgy közepéig, majd leereszkedtünk a völgyön. A tegnapelőtti esésem helyén az útról eldobáltam a kivágott fák ágait, így most már nem kell az ott haladóknak belépnie az erdőbe. Emiatt tehát most már aligha fogok itt borulni, de a másik helyen egy napig is pakolhatnám a fákat akkor se tudnám elhordani őket.

A végén még összefutottunk Tamás Petivel, így a tornateremhez már hármasban érkeztünk.

Nem volt nagy kedvem az erősítéshez, de mikor elkezdtük a nyújtást meglepődve tapasztaltam, hogy az se esik jól. Valahogy érzem a lábamon az izom fáradtságát és ez kicsit olyan tompává tesz. Aztán ehhez képest az erősítés egész jó volt, bár a végét elsunnyogtam és a többiek sem a megszokott módon csinálták a szőnyegen felugrálásokat. Azért ezt leszámítva megcsináltunk mindent és egy egész jót játszottunk, ami alatt már elég dinamikusan mozogtam. A bokám tehát lassan teljes értékű, bár ez még elválik, hogy milyen lesz terepen futni vele.

A mai nap így talán egész pihentetőre sikerült. Kezdetben még felmerült bennem, hogy a 10km kevés és minimum 12km kellene mára, de aztán beláttam, hogy jobb, ha inkább kipihenem magam. Nem tudom ez a mai nap ebben mennyit számít, de a hét további részén se akarom a kilométereket halmozni. Nem azon fog múlni az alapozásom, hogy hány kilométer lesz ez a hetem. A szombati Margita 40 így is valószínűleg belekerül a programba, ami azért rendesen megdobja a kilométerek számát, ha egyáltalán le tudom futni.

Összesen 10km, 220 szint, 50:41

Max. pulzus: 161

Átlag pulzus: 139

Megnyugvási: 48 (140/92)

Egy nagy esés a szokásos körön

Ma reggel új rekordot mutatott a mérleg, azaz 70,9kg a súlyom. Hihetetlen, de lassan megvan a kitűzött 70 kiló alatti súlyom.

A délutánom úgy alakult, hogy nem értem haza időben, így este nyolckor indulhattam egyedül futni és mivel tegnap úgyis többet futottam, mint terveztem, így megelégedtem egy könnyű futással. A szokásos 14km-es kört terveztem be mára és ezzel együtt a résztávot holnapra halasztottam, hátha tudok valakivel együtt edzeni pesten.

A nagyvölgyben futottam fel és nem igazán rohantam, mert úgy értékeltem, hogy ma igencsak rámfér egy kis pihenő, de még így is sikerült egy nagyot esnem. Hónapok óta bosszankodom azon, hogy a favágók elég hanyag módon irtják az erdőt és otthagyják a kivágott fák egy részét a turistaút közepén, de most nagyon kiakadtam rájuk. Az egyik ilyen útra döntött ághalmazt kerültem ki, mikor egy kivágott fa csonkjába belerúgtam és egy hatalmasat borultam, ráadásul pont egy másik kivágott fa csonkjára estem a jobb combommal. Tiszta szerencse, hogy a súlyom nagy részét a bal térdem fogta fel, mert amúgy sokkal rosszabbul járhattam volna. A bal térdem mivel földre érkezett teljesen jól megúszta az esést, de a jobb combom eléggé fájt. Először azt hittem, hogy még valami komolyabb bajom is van és a favágókat szidtam, de aztán 1 perc ácsorgás után éreztem, hogy nem lesz nagy gond a lábammal. Hihetetlen, de a fiatal, kb. 2 centi átmérőjű fákat kivagdosták errefele és olyan 3-4 centi magas kilógó részüket egyszerűen otthagyták. Ezzel mondjuk még nem lenne akkora gond, ha mellette el lehetne menni az ösvényen, de pont oda dobálták ezeket a kis fákat, így az út közepén lévő halom miatt mindenki belép az erdőbe, ahol fa nincs, viszont ezek a kiálló csonkok ott sorakoznak. Tulajdonképpen szerencsésen megúsztam ezt a borulást, mert csak egy nagyobb horzsolásom lett és kicsit belilult a combom, de tudtam tovább futni.

Most csak puffogok itt magamban és leírom felháborodásomat, de néha úgy gondolom, hogy emiatt balhézni kellene a helyi erdészettel. Ha épp intenzív erdőművelés folyna még csak megérteném, hogy nem figyelnek arra, hogy az erdőbe van aki nem fátvágni jár, de így elég felháborító a helyzet, hogy csinálnak valamit 1 napig, majd akár hónapokra otthagynak mindent.

Mondjuk nekem az a tippem, hogy örökre itthagyták ezeket a hulladékfákat nekünk és majd a Gerecse 50 szervezői lesznek kénytelenek kitisztítani az utat helyettük. Ahhoz ugyan nem értek, hogy mennyi idő alatt megy tönkre a faanyag, ha kinthagyják az erdőben, de a farakásokra se nézett rá senki 2 hónapja. Gondolom ezekért előbb utóbb csak visszajönnek.

Miután kihemperegtem és kikámoromkodtam magamat mentem tovább felfelé a völgyön és egy nem túl acélos 18:14-es időt hoztam össze 145-ös átlagpulzussal, míg a keresztútnál 10:28-nál voltam 143-as átlagpulzussal. A dózerútra kiérve még tettem egy kis karikát balra, mintha Vértestolnára mennék le, hogy a futás elején Geriék felé kihagyott részeket ellensúlyozzam. A dózeren lefelé aztán megintcsak nem rohantam, mert a jobb combom a rázkódástól kicsit még fájt, de azért nem volt vészes a helyzet. A turul fölött a Szelim-barlanghoz vezető kivilágított köves úton még repülőztem kicsit. Megcsináltam a 10×100 métert, majd hazakocogtam.

Mai napra ez az edzés pont elég volt és tulajdonképpen még örülnöm is kellene, hogy megúsztam komolyabb sérülés nélkül, de én most kicsit inkább ki vagyok akadva. Kezdek kicsit besokallni fejben az edzésektől és emiatt aztán néha már nagyon nehezemre esik elkezdeni edzeni. Erre jön még ez az esés, ami ha sima helyzetben történik szinte említésre méltó se lenne, de így, hogy van kit okolni most jól kiakadhattam.

Összesen 15km, 340 szint, 81:16

Max. pulzus: 159

Átlag pulzus: 136

Megnyugvási: 45 (135/90)

Futás merülő elemekkel, teliholdnál

Ma reggel mért 71,7kg majdnem 1 kilóval kevesebb, mint az eddig legkevesebb. Ha lassabban is, de azért még mindig fogyok. Szerencsére már nem is kell olyan sokat, úgyhogy lassan a súlyomat tekintve elérem a célom.

Viszonylag későn értem haza, ráadásul Geri is beteg, így egyedül indultam futni. Váltakozóhoz nem sok kedvem volt, így a hegy felé vettem az irányt és a szanatórium völgyön futottam fel. Félúton 10:14-nál voltam (149-es átlagpulzus), míg a tetejére 17:36-al értem (154-es átlag), ami több, mint egy perccel elmarad a legjobbtól, de ez ma bőven elég is volt, mert a völgy tetején elkanyarodtam balra. Itt egy hatalmas vaddisznó állta el az utamat, ami nem nagyon akart odébbmenni, sőt még néha fujtatott is. Olyan 10m-re eltávolodott tőlem, de ott megállt. Egy percig voltunk így el és már azon gondolkoztam, hogy a kerítést megmászva kikerülöm én, de előbb még megkötöttem a cipőfűzőm. Mire befejeztem szerencsére a vaddisznó odébbállt, így tovább tudtam futni az úton. A dózerre kiérve elindultam a Baji-vadászház felé és egészen sokáig futottam erre. Még olyan 1km lehetett a vadászházig, mikor megfordultam és abban a pillanatban elkezdett villogni a Myo XP lámpám. Ez csak annyit jelent, hogy merül az elem, de ez most épp elég volt, mert már eddig is elég halványan világított. Lekapcsoltam a lámpát, mert telihold volt és a dózeren így is teljesen jól lehetett látni. Persze amint egy felhő takarta a holdat sötétebb lett, de a fák árnyéka is sokat rontott a látási viszonyokon. Egész sokat mentem így és a tempó is nagyon jó volt, akárcsak idefele a laposabb részeken. Végül azért felkapcsoltam a lámpát, mert nem akartam, hogy egy vadász rámlőjön, mert vadnak néz. Így aztán a hátralévő részt helyzetjelzővel a fejemen teljesítettem néhol lekapcsolva még a lámpát, hogy a végére maradjon benne némi kakaó.

A lejtős, vagy sík szakaszokon nagyon pörgött a lábam, de a meredekebb felfelében éreztem, hogy nem csak a lámpa elemei merülnek, hanem kicsit én is fáradt vagyok. Azért különösebb gond nélkül egész jó tempóban letudtam ezt a mai 20km-t, sőt még az is felmerült bennem, hogy lehet 21 is megvolt.

Utólag jó érzés volt, hogy megcsináltam az edzést és még csak meg se szakadtam, élveztem is. Gyönyörű volt az erdő így késő este, teliholdnál. Csillagok a fejem felett én meg csak futok egyedül a hold fényénél. Még a végén megszeretem a sötétben egyedül futást. 🙂

Összesen 20km, 500 szint, 102:32

Max. pulzus: 186 (ez nem létezik. tuti nem volt még csak 170 sem)

Átlag pulzus: 141

Megnyugvási: 46 (136/90)

Futás fél centi hóban

Reggel 72,6kg voltam ami új rekord és ezúttal mértem egy ébredési nyugalmi pulzust is, ami 44 volt. Ha nem kellett volna sietni, akkor biztos lenne ez jobb is, de nem volt kedvem méricskélni és pulzusmérő övét felvenni.

Délután elég sokára tudtam hazaindulni és nem is volt senki Pesten akihez csatlakozhattam volna futásügyileg, így rábeszéltem Gerit, hogy a kézimeccs után jöjjön ki velem futni egy 14km-s megszokott kört.

Elég későn indultunk el és nagyon hideg is volt, de azért a fölfelét egész jól toltuk. Kicsit havas volt a talaj és persze fagyott is. A nagyvölgy felénél 9:42-nél voltunk, míg a tetejére 16:12-nél értünk fel. Az első felében 153, míg a másodikban 162 volt az átlagpulzusom. Ebből is látszik, hogy a második fele volt a keményebb, de az idők még inkább mutatják, hogy gyorsultunk. Az első felében az eddig rekord 9:33 volt, amitől elmaradtunk, de a végén már bőven megdőlt a 16:39-es eddigi legjobb idő. Fejlődök és ez nagyon jó. Kíváncsi vagyok mit mennék egyszer, ha tényleg időre kellene futni. Mondjuk ezt azért világosban kellene és lehetőleg legalább ilyen jó talajviszonyok között. Most a magasabb részeken ugyan van fél centi hó, de a fakitermelés miatt kialakult sártenger fogyott, így egész jól lehetett futni.

A futás hátralévő része már kellemesen telt, de azért nem mentünk ekkor se lassan, mert az egész kör csak 70:17 lett. Ez a futás pont jó volt mára, mert hétvégén Téli Mátra 36 lesz és még vasárnap is biztos futunk majd valamit a Mátrában.

Összesen 14km, 340 szint, 70:17.

Max. pulzus: 166

Átlag pulzus: 138

Megnyugvási: 42 (126/84)

Térkép

Esőben, sötétben, egyedül

Reggel 74,5kg volt a súlyom, ami feltehetően annak köszönhető, hogy tegnap a hétköznapokkal ellentétben futás után még ettem. Nem igazán izgat egy-egy ilyen kiugró adat a súlyomat illetően, ha a tendencia hosszú távon csökkenő.

Gondolkoztam azon, hogy mit fussak ma és még egy könnyű résztáv is felmerült bennem, de ezt a szemerkélő eső és az álmosságom miatt végül kizártam. Hazaérés után ledőltem aludni úgy fél órára, majd nagy szenvedések után indultam el futni. Geri a Kézilabda VB miatt korábban futott, hogy láthassa a meccset, így egyedül kellett lefutnom a szokásos hétfői kört.

Az elején kihagytam a kitérőt Geriék felé, így kb. 300 méterrel kevesebb a táv, mint máskor. Ezzel már az eddig is csak alig 14km közelebb került a 13km-hez, de ez nem igazán számít. Ezt a hetet úgyis csak közepes hétnek szánom.

A régi Brooks cipőm vettem fel, mert a saras időben kicsit kímélni akartam a Nike-om, de ez nem volt olyan nagyon jó ötlet, mert ugyan kényelmesre ki van taposva a cipő, de egyben szét is van taposva és egy helyen már a műanyag is piszkálja a lábam. Azthiszem a későbbiekben is maradok a Nike Air Zoom Steens II.-nél, ami nagyon bevált.

A nagyvölgyön felfelé néhol kicsit csúszós volt az út főleg azon a helyen ahol a favágók dolgoznak. Sajnos rögtön a kör elején egy újabb helyen nekiestek az erdőnek és már halomban állnak a kivágott fák. Rohadt ideges vagyok az erdészetre, mert a fél Gerecse le van irtva és szörnyen néz ki. Abszolút üzleti alapon működik itt minden, látszik, hogy a természetre magasról tojnak akik ezt csinálják. A legrosszabb, hogy nagy dögökkel járják az erdőt és baromi széles utakat taposnak ki, mély és saras keréknyomokkal. Mindenhol máshol simán lehet futni, de ahol ezek közlekednek ott lehetetlen megállni két lábon, főleg futva. Akárki akármit mond ez nem a természet érdeke és én ezért rühellem a "favágókat".

A fölfelé amúgy elég kényelmes volt, mert félúton 10:39-nél voltam 149-es átlagpulzussal, míg a tetejére 18:39-el értem fel (150-es átlagpulzus). Sokkal gyorsabban mondjuk néhol nem is lehetett volna menni a sár miatt, de most nem is próbáltam gyorsan menni. A lefelében aztán néhol kicsit fel is pörögtek a lábaim és egészen élveztem a futást a szemerkélő eső, a sötét és az egyedül futás ellenére. Amennyire nem akartam elindulni futni, annyira örültem neki, hogy mégis elindultam és megcsináltam az edzés. Ugyan nem állt fenn a veszély, hogy ellógom az edzést, de ilyenkor ha rossz passzban lennék már meginognék.

Holnap lehet bemegyek a stadionba résztávozni fedettpályára, mert ebben a gány időben nincs kedvem egyedül a szabadban keményebbet edzeni.

Összesen 13km, 340 szint, 70:35

Max. pulzus: 156

Átlag pulzus: 137

Tornetermi edzés után 12km

Reggel mért súlyom: 73,5kg

Délután igencsak rohannom kellett haza, hogy odaérjek a tornatermi edzésre, de ennek következtében legalább igencsak friss volt a szerezetem. A tornateremben aztán még többen voltunk, mint legutóbb. Ezúttal 12-en csináltuk végig az edzést, ami most már teljesen szokványos mederben zajlott. Nyújtás, gimnasztika, has-hátizom erősítés, sok szökdelés és más erősítő gyakorlatok voltak, majd utána megint fociztunk és kosaraztunk egy keveset. Ez utóbbiakban nem igazán erőltettem meg magamat, mert a hirtelen mozdulatokat még mindig nem szereti a bokám, de előtte a szökdeléseket most már teljes egészében meg tudtam csinálni jobb lábbal is. Egyértelmű tehát a fejlődés ezen a téren, javul a bokám, bár még van hova.

Tornatermi után Gyulai Zolival indultunk el futni és a múltkori útvonalon alig változtatva futottunk el hozzájuk, ahonnét én a Panoráma út felé vettem az irányt és felfutottam az aszfalton a Turulhoz. A felfelé 12:42 lett, ami elmarad egy perccel az eddig legjobbtól (11:50), de egyáltalán nem erőltettem, így ez most nem számít. Átlagpulzusom 148 volt a felfelében, ami azért sejteti, hogy egyáltalán nem erőltettem a dolgot, annak ellenére, hogy nem igazán esett jól így se.

Innen aztán már csak hazakocogtam a lépcsőn át, de így is meglett a 12km, amit mára terveztem.

Összesen 12km, 180 szint, 63:07.

Max. pulzus: 165

Átlag pulzus: 136

Megnyugvási: 41 (131/90)

Sokkal könnyebben, de alig lassabban

Elkezdődött az erős hét és én talán a tegnap esti sópótlás (ropizabálás) hatására, de újra jelentősen nehezebb voltam ma reggel: 74,9kg.

A pihenőhét úgy tűnik megtette hatását, mert nagyon jól éreztem magam és már a futás elején tudtam, hogy ma jól fog menni. Gerivel elkezdtük megvitatni, hogy hogyan is kellene edzeni a jövőben, mert mostanában eléggé összevissza edzettünk és ennek meg is lett a negatív hatása az elmúlt héten. Csak úgy repült az idő és jól ment a futás.

Ahogy a hegy lábához értünk a ledes fejlámpám egyből jelezte, hogy az elemek kezdenek lemerülni, ugyanis villogott párat. No ezért ennek hiányában is rájöttem volna, hogy merülnek az elemek, mert olyan baromi kicsi volt a lámpa fénye, hogy az már szinte semmi sem ért Geri mellett futva. Ennek következtében aztán a nagyvölgyben elég lassan mentem és szerencsére Geri is szolidarított velem ezzel megvilágítva némileg előttem is a földet. A tempó most egyáltalán nem számított, de még így is egész jó idővel sikerült felérni a kerítésig, mert a 17:45 alig több, mint 1 perccel rosszabb, mint a múlt heti futás. Érzésre azért nagyságrendekkel könnyebb volt a mai futás és ezt mutatja a fölfelében mért 156-os átlagpulzus is.

Innentől aztán már végképp a beszélgetés dominált és meg is egyeztünk egy edzésterv vázlatban Gerivel, miszerint jövő héttől próbálunk a következők szerint edzeni:

Hétfő – Résztáv (18km)

Kedd – Közepes futás hegyen (20km)

Szerda – Könnyű futás és tornatermi edzés (10km)

Csütörtök – Váltakozó futás (20km)

Péntek – Könnyű futás (14km)

Szombat – Hosszú futás (28km)

Vasárnap – Könnyű futás (15km)

Ez ugyan csak egy vázlat és a távok is csak egy 125km-es "mintahétre" vonatkoznak, de azért próbáljuk majd legalább az edzések jellegében eszerint végezni a felkészülést az alapozás alatt.

Hihetetlen gyorsan elrepült ez a mai edzés és én nagyon jól éreztem magam végig, ráadásul alig lett lassabb a mostani edzés, mint az egy héttel ezelőtti, úgyhogy nincs velem semmi gond, a múlt hét második fele tényleg csak hullámvölgy volt.

Összesen 14km, 340 szint, 72:47

Max. pulzus: 166

Átlag pulzus: 139

Megnyugvási: 47 (127/80)

Térkép

Végre egy valóban könnyű futás

Nem hiába nem zavart, hogy a súlyom pár napig nem csökkent. Ma már 74,0kg volt a súlyom, így egyre közelebb kerülök a kitűzött 68-69 kilóhoz.

Kicsit álmosan értem haza, de alapvetően mostanában jó a kedvem, szép az idő is, így még a sötét se tántorított el a futástól. Igaz egyedül kellett futnom, de mostanában sok pozitív hatás ért a futással kapcsolatban. Két kemény héten vagyok túl, ráadásul ma készültem el a MEAFC új honlapjával, plusz tegnap részben az én hatásomra indult egy újabb futó, sőt talán tájfutó blog. Somogyi Gergő kezdte edzésnaplóját a neten vezetni.

Mára azért könnyű futást terveztem, mert nem akarom kikészíteni magamat. Holnap tornatermi edzés lesz, csütörtökön pedig résztáv.

A lépcső felé indultam és igen kellemes tempóban próbáltam haladni, de ez a felfele még akkor se lenne kényelmes, ha belegyalogolnék. Azért a 6:21 (153-as átlagpulzus) az eddigi leglassabb felfelém itt, amióta mérem.

Innen a csemetéskert felé mentem tovább, majd annak sarkából visszakanyarodtam a dózerúton és a panoráma úton jöttem le. Nagyon élveztem a jó időben a futást, főleg, hogy lefele nagyon könnyű megfutni ezt a kb. 5 perces tempót. A Tesco felé még tettem egy kitérőt, bár ezzel leginkább az autóforgalmat kerülöm el. A Győri út mellett aztán néha még fel is pörgött a lábam, magam is meglepődtem, hogy néha egész belelendültem.

Jólesett a futás, élveztem végig, pedig egyedül, sötétben nem nagyon szoktam.

Összesen 11km, 220 szint, 57:10.

Átlag pulzus: 138

Megnyugvási: 60 (138/78)