Túlélőverseny a hőségben

Sejtettem, hogy a túlélésről fog szólni a mai nap, hisz a világranglista futam alkalmából 15,4km-es pálya várt ránk. Ennek ellenére rendesen bemelegítettem, hisz a rajt mesze volt. Messzebb is, mint vártam, mert majd 3km volt kiérni és épphogy elértem a rajtidőm.
Nem estem neki a pályának, de a kettesre máris elvesztettem a fonalat a nagy üres hegyoldalban és kicsit bizonytalankodtam is egy ideig. (hiba: 0:20)
A pontot megfogva aztán Pelyhe Dani után eredtem, aki a pillangónak köszönhetően épp előttem ment ki a kombinációmra, de nem láttam a hármason se, így letettem az üldözéséről. Az irányommal lehetett némi gond, mert mellémentem kissé a pontnak, ráadásul a fedettséget se értettem. Nagyon nem. Ráadásul valami bele is ment a szemembe és nagyon csípte. Nem múlt el, így ki kellett vennem a kontaktlencsém és a szemem fél percig dörzsöltem mielőtt visszatettem. A pont nem tudom milyen hetedik érzéknek hála lett meg és még Danit is meghallottam, amint kiabálva kérdezi, hogy megvan-e. (hiba: 3:00)

Az úton futva aztán megint nem értettem a fedettséget és ezzel Dani sem volt másképp, mert együtt kotortuk az erdőt és szentségeltünk, hogy mennyire nem értjük a fedettséget. Végül én fogtam meg előbb, de Dani audio rásegítéssel nem sokkal utánam szintén odatalált. (hiba: 2:30)
Ez a rész valahogy nagyon nem stimmelt. Gondolom KisDoma sem véletlenül dobta itt fel és rajtunk kívül Isti is megette. Dani előtt futva tudtam le a kör hátralévő részét, miközben ő mindenféle marhaságokat ordítozott hátulról. A 10-es pontra sajnos egy gerinccel és sziklafallal korábban kerestem a pontot. (hiba: 0:40)
Innen simán ment minden a 15-ös pontig, ami után először éreztem, hogy ez a mai nagyon kemény lesz és ez egy nagyon buta hibában meg is mutatkozott. Már a pontról rosszul jöttem ki, de aztán a 16-os előtt teljesen megzavarodtam. Azt hittem az irtás végénél a bozót vége van és nem értettem balra a bozótot, majd a helyesbítőt szidva bevágtam a pont felé. Hamar helyreraktam magam, mert végiggondolva honnan és hogy jöttem egyértelmű volt, hogy mi a helyzet. (hiba: 1:00)
Innen egy hosszú hibamentes szakaszt tudtam le, de egyre lassultam és a 20-as bonttól egész a 21-esig frissítettem a felmarkolt fél literes flakonból.  A 25-ös pontnak sikerült kicsit fölémennem, de már előtte sem értettem mi a helyzet, így belassulva csúsztam fölé. (hiba: 1:00)
Innen már csak egyetlen hibát tudtam elkövetni, ami annyira csúf, hogy még a térkép sem bírta el. A gyűjtő pontra menet nem bírtam követni a sárga szalagot és az utat és annyira vártam jobbra a rétet, hogy bevágtam a sraffozott sárgába és verekedhettem ki magam a ponthoz. (hiba: 0:30)
Összesen 9 perc maradt a pályában, amiből rögtön 5:30-at a térképre is kenek, illetve a szemem dörzsölésére. Ennek ellenére nem volt egy húdejó futás technikailag, mert nem épp maximális tempó mellett sikerült mindezt összehoznom.
Meglepődtem, hogy Isti csak negyed órával vert meg, de gondolom ő sem hajtotta teljesen szét magát. Danit meg lehetett volna verni, de tulajdonképpen mindegy. Mezőny nélküli versenyen lettem ma 3. és összetettben Dani egyéb elfoglaltságai miatt biztosítottam magamnak a második helyet.
A futás nem ment valami fényesen, túlélésre játszottam, ami a pályakitűző elborult gondolkodását tekintve jó húzás volt. (Nem tudom mi értelme volt a 21-es pont utáni résznek, pontosabban annak a batár völgynek a négyszeri megmászatásának.
Az erdő amúgy baromi szép és helyenként Csehországban éreztem magam a sziklahasadék pontnak és a fenyvesfoltnak köszönhetően. A mezőny erősségének hála a várható 0 világraglistapontot sikerült megszereznem. 🙂
 
 

Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 156
Átlagtempó: 7:23
 
Összesen 21km, 800 szint, 143:15

 

Világranglista futam – Katzelsdorf

Reméltem, hogy mára még jobb lesz a bordám, vagy legalábbis nem tesz be neki a tegnapi futás, ami többé-kevésbé be is jött, mert érzésre ugyanolyannak éreztem, mint tegnap. Kimentünk Katzelsdorf-ba a verseny helyszínére és nem túl jó idő fogadott minket.
Én jó sokára mentem, így még pihengettem a kocsiban. Azt már megtudtam, hogy a terep nem épp olyan, mint amire számítottam. A 12km és 420 méter szintből én arra következtettem, hogy egy laposabb terepen lesz a verseny. Kiderült, hogy éppenséggel baromi meredek oldalról van szó, aminek fizikális állapotomnál fogva se örültem.
A rajtba kifutás egyben jó 2km bemelegítés is volt, majd némi bokanyújtogatás után beálltam a rajtba. A térképet megkapva aztán nyilvánvalóvá vált, hogy egy nagyon küzdős pálya vár rám. Sejtettem, hogy nem fog jól menni, így elhatároztam, hogy történjen bármi én azért végig küzdeni fogok. Ha meglesz az eredménye, akkor jó, ha meg nem, akkor edzettem egy keményet.
Egy ilyen pályán ugyanis könnyen kocogásra szoktam váltani, ha nagyon nem megy, vagy sokat hibázok.
A rajtban elsősorban a hosszú átmeneteket nézegettem, a kettesre már ki is néztem a fenti útvonalat, de a többit is átfutottam. Az egyessel ennek következtében nem sokat törődtem, de az megvolt, hogy szintben kell nyomni és enyhén felfelé húzni egészen a pontra rávezető ösvényig. Egy kicsit talán túlságosan is felfelé húztam, mert éppen a támadóponthoz értem ki. Innen meglett elsőre a pont, de nem voltam gyors, hisz azért itt is nézegettem rendesen a térképet elsősorban a következő átmenetet.
Azthiszem sikerült kiválasztani a legjobb útvonalat, ám a végrehajtásba és a pontfogásba csúszott egy kis hiba. A pont előtt 500 méterrel túlfutottam az úton, amire ki akartam érni. Árokban volt és én azt hittem, hogy csak az árkot keresztezem, az út pedig utána lesz. Kicsit jobbra voltam ehhez képest, így mikor nem jött az út mászhattam vissza, hogy ne a bozóton át kelljen kimásznom a dózerre. A pontfogásnál, meg egyszerűen a pont alá csúsztam. Nem igazán értettem, azt vártam, hogy sokkal messzebb lesz. A sok szeder aztán visszafordított és megfogtam a pontot. (hiba: 2:00)
Nem voltam boldog, mert úgy éreztem elrontottam ezt az átmenetet, de még így is az élre álltam a részidők alapján. A hármas rendben jött, majd a négyesre lefelé menet elbizonytalanodtam, mikor elrohantam egy pont mellett és párat visszaléptem megnézni a kódját. Éreztem, hogy nem az enyém lesz, de azért csak odamentem. (hiba: 0:10)

Világranglista futam - Katzelsdorf

Az ötösre biztos lehetett volna jobban menni, de én nem akartam csúszkálni a hegyoldalba, így egy nem túl szinttakarékos útvonalon mentem. A 6-os pontra is rendben volt az útvonalam és még a nagy kerülő is megérte, ám a pontfogás megint nem jött össze. Pár méterre lehettem a pontomtól, mikor felfelé indultam és tettem egy karikát, mire megtaláltam. (hiba: 0:40)
Kegyetlen mászások voltak amúgy már a 6-os pontra menet is és ezután is. Nemegyszer négykézláb próbáltam kimászni az árkokból és nem igazán tudtam a tájékozódásra koncentrálni. Úgy gondoltam, hogy fent elkapom az árkot és csak leszaladok rajta a pontig. Sajnos alámentem és elég lassan raktam magam helyre. (hiba: 2:30)
A 8-as rendben meglett, de a 9-es pontnak mögémentem. (hiba: 1:00)
Innentől szerencsére egy olyan szakasz jött, ahol nem hibáztam. Egész a 13-as pontig minden rendben volt leszámítva tán azt, hogy lehetett volna jobb útvonalat találni a 13-ra.
A 14-re aztán megint csináltam egy kis hibát. Mögémentem és még be is bozótoztam a pont fölött. (hiba: 0:40)
A 15-re megint beletettem pár másodpercet, mivel megfogtam egy jóval fentebbi gyökér pontot és csak innen fogtam a sajátom. (hiba: 0:40)
Alapvetően jól kitaláltam, hogy alulról érdemes menni a 16-ra, de nem volt valami szerencsés átfűrészelni az összes kis völgyecskén. Meg kellett volna kerülni azokat is alulról, ráadásul a ponton se kellett volna túlfutni. (hiba: 1:30)
Itt éreztem először azt, hogy kezdek elkészülni az erőmmel. Megfogtam a 17-est és közben átterveztem az eredeti útvonalam a 18-as pontra. Úgy döntöttem nem botorkálok többet a meredek hegyoldalban, hisz még lefelé se lehet a közben igencsak rázendített esőben haladni és inkább felülről hatalmasat kerülve kikerülöm az egészet. Ez nagyon bejött, mert ebben az átmenetben magasan én mentem a legjobb időt.
A 19-re aztán nagyon bizonytalanul mentem, nem éreztem hol vagyok és  óvatosan fogtam a pontot. Azt mindenesetre nem értem, hogy vertek meg ennyivel itt. (hiba: 0:20)
Innentől már örültem, hogy vége a pályának és jól megszórtam apróbb és nem is olyan apró hibákkal a hátralévő részt. A 20-ra éppen csak mellémentem (hiba: 0:10), majd a 21-nek is (hiba: 0:10), de a 22-ön csúnyán túlmentem. Egyszerűen elfutottam fölötte. (hiba: 1:30)
A gyűjtő se jött simán, mert túl fent mentem át a bozóton. (hiba: 0:30)
Enyhén meggyötörten értem be a célba. A csúszós lefelében nem is mertem hajrázni. Visszakocogtam a versenyközpontba és közben azért újra igencsak éreztem a bordámat. Ha nem lettem volna csurom víz, akkor már biztos nem futom le ezt a szűk 1km-s visszautat.
Nem lehetek büszke erre a mai versenyemre, mert bár fizikálisan kihoztam magamból a maximumot és az útvonalválasztásokat is többnyire jól oldottam meg, de rengeteg helyen hibáztam. Szinte minden 2. ponton hiba csúszott pontközelben és ez összesen 11:50 hibát eredményezett. Ez rengeteg! Közben nem éreztem ennyire soknak, hisz igazán nagy hibám nem volt, de a sok apró és egy két nagyobb hiba összesen már rengeteget jelentett.
Ennyit hibázni nagy bénaságra vall és én ma béna voltam. A bordám és a kihagyás biztos számított valamennyit, de töredékét se a hibáknak. Ideje lesz a tájékozódásra koncentrálnom, mert azon megy el a legtöbb.
Összetettben sem sikerült az élen végeznem, amit szintén sajnálok. Kémény verseny volt a mai és annak ellenére, hogy sokkal jobb terepre számítottam így se volt rossz. Jó ez a terep, de főleg fizikálisan lehet rajta készülni. Mondjuk olyannyira sikerült a futásra koncentrálnom, hogy nekem ma még így is túl nehéz volt. Mégegyszer tuti nem utazok ennyit ezért a terepért, de egy alkalomra jó volt. Elfogadnék egy ilyen hegyet a szomszédba. 🙂
A most elért 951 világranglista pont ennek tükrében még nem is olyan rossz, de ma simán lehetett volna bőven 1000 pont felett is futni. Ezzel az eredménnyel azért sike
rült javítanom és összesen 3797 ponttal a 267. helyre feljönni. A cél idénre továbbra is a 250-be kerülés és az ehhez szükséges 3900 pont. Ehhez a Bükkfennsík Kupán 1000 pontot kell futnom. Biztos vagyok benne, hogy meg tudom majd csinálni, már csak a tájékozódásomat kell összekaparni addig, no meg persze rendesen, sérülések és betegségek nélkül edzeni.
 
Összesen 18km, 700 szint, 122:44
 
 
Eredmények:
 
 ME  (16)                                 

1 Kisvölcsey Ákos 72 HUN XBUD Budapest Válogatott 44:27 2 102:38 1 147:05
2 Harkányi Zoltán 80 HUN MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai 43:31 1 107:44 3 151:15
3 Baracsi Gábor 71 HUN TTE Tipo Tájfutó és Környezetvéd 48:50 4 105:03 2 153:53
4 Miskó Róbert 86 HUN BSC Balatonfüredi SC 52:20 6 128:53 7 181:13
5 Hites Viktor 76 HUN VBT Veszprémi Bridzs és Tájékozó 49:44 5 131:39 8 181:23
6 Tornai Szabolcs 71 HUN MOM Hegyvidék SE-MOM Tájfutó Sza 59:49 8 147:43 11 207:32

Werner Péter 73 HUN CBD Ceglédi Bem Vasutas 46:59 3 mp
Herczeg Bálint 87 HUN VBT Veszprémi Bridzs és Tájékozó 58:38 7 mp
Arthofer Florian 83 NÖ HSV OL WR.NEUSTADT dns 114:01 5
Plohn Markus 82 NÖ HSV OL WR.NEUSTADT dns 115:02 6
Srb Alexander 73 NÖ HSV OL WR.NEUSTADT dns 134:06 9
Zemann Adolf 80 NÖ HSV OL WR.NEUSTADT dns 140:31 10
Bosina Lukas 84 W Naturf. WIEN dns mp
Auer Michael 84 S ASKÖ HENNDORF dns mp
Koiser Michael 85 NÖ HSV OL WR.NEUSTADT dns mp
Gamauf Manfred 62 B LZ OMAHA dns 111:33 4

Hungária Kupa 1. nap – Abaliget, Szuadó

A Hungária Kupával úgy voltam, hogy a cél az, hogy kihozzam magamból a maximumot és végighajtsam mind az 5 napot. Első napot különösen fontosnak tartottam a világranglista futam miatt. Itt is a minimumnak a 900 pont feletti futást tartottam, igazán jónak pedig az 1000 felettit. Azt sejtettem, hogy a kisebb mezőny miatt ez most nehezebb lesz, mint Szlovéniában, de azért ez így sem volt nagy elvárás magamtól.
A rajtba futva mentem és egész jól éreztem magam. Fel sem merült bennem, hogy nem fogom végig bírni az amúgy igen hosszúra méretezett (13,7km) pályát. A bemelegítés így 3km lett és a bokámat is bemelegítettem rendesen.

Hungária Kupa 1. nap - Térkép

A rajtból úgy indultam neki, hogy az útvonal egyértelmű volt. Ezt végre is hajtottam rendesen, egyedül egy kis bozótozás volt, ami gondot okozott, de ezt nem tartottam akkor hibának. A részidők alapján azért látszik, hogy el lehetett volna kerülni. (hiba: 0:30)
A kettesre újfent a bozóttal gyűlt meg a bajom, mert egyszerűen nem tudtam magam kiverekedni az aszfaltútra. Ez végül csak harmadik próbálkozásra sikerült, ám innen már gond nélkül jött a pont. (hiba: 1:30)
A hármas pontra menet elnéztem a térképet és azt néztem, hogyan kell menni a 12-ről a 11. pontra, így csak akkor kapcsoltam mikor már a bozótfolt alatt voltam, így még ennek s belekaptam a sarkába. (hiba: 0:20)
Nem éreztem, hogy különösebben sokat hibáztam volna a pálya eddigi részén, sőt úgy értékeltem magamban, hogy nem is hibáztam, csak egyszerűen bedzsuváztam.
Innentől a 8-as pontig nagyjából minden jól ment. A 9-re aztán megint bedzsuváztam kicsit, de maga a pont rendben jött. (hiba: 0:20)
Innen egy igen hosszú szakasz ment rendben, mivel a 19-es pontig nem hibáztam semmit és még a futás is egész jól ment magamhoz képest. Időben is egész jól álltam. Jobban, mint a 3. Tóth Ádám vagy az 5. helyen végzett Rambousek Karel és a végül 6. Fecó.
A 19-es átmenetben aztán menet közben megint bedzsuváztam kicsit és nem kaptam el időben az utat így elég lassan haladtam, majd az átmenet végén még bizonytalankodtam is, ellenben egy külföldi elites versenyzővel együtt értünk a pontra. (hiba: 1:30)
A 21-es pont aztán rendben jött és még le is maradt a másik srác. Jól éreztem magam és nyomtam ahogy bírtam, aminek következtében elrohantam a pont felett és jócskán túlfutottam. Visszafelé láttam is elmenni a srácot. (hiba: 2:00)
Kicsit idegesen jöttem ki a pontról, de útfutás volt jódarabig, így csak az átmenet végén csúszott hiba a rohanásba. Túlságosan fentre vártam a pontot a töbör oldalában, így jól megkerültem az egészet feleslegesen. (hiba: 0:20)
A következő átmenet elején kicsit bizonytalankodtam majd a pontot is túl alulról fogtam. (hiba: 0:40)
A 25-re aztán egy olyan buta hibát csináltam, hogy még mindig nem értem. Valamiért azt hittem a fenti szárazárkokra, hogy ott lesz a pont. Mikor leesett a hiba, akkor gyorsan felismertem a helyzetet és megfogtam a pontot, de teljes volt a kontaktushiány a térkép és köztem. (hiba: 2:00)
A hosszú átmenet rendben volt teljesen és még csak azt se lehet mondani, hogy lassú voltam. A 27-re aztán balra mellécsúsztam és úgy kanyarodtam vissza a ponthoz. (hiba: 0:30)
Innen már nem lehetett hibázni, ráadásul Józsa Gábor is utolért, így még próbáltam erőltetni a hajrát is, de a részidők szerint nem nagyon ment.
 
Az összes hibám 9:40 lett. Nagyon nem vagyok vele elégedett, mert a pálya eleji dzsuvázások után úgy a 2/3 távig nagyon jól ment minden, de a végén egyszerűen meghülyültem. Totál megzavarodtam helyenként és az addigi tudatos versenyzés kárba veszett.
Így aztán még a 900 világranglista pont se lett meg. Csak 896-ot sikerült elérni, pedig ma se lett volna lehetetlen az 1000 pont. A világranglistán most van összesen 3740 pontom, amivel 274. vagyok. Ezt év végére 3900 pont felé szeretném javítani és ezzel az első 250-be kerülhetnék.
A fő pozitívum a mai napban, hogy legalább a futás jól ment és ez még a pálya végén is így volt. A további napokra a cél most is az, hogy feljöjjek összetettben.
 
Összesen 18km, 500 szint, 120:07
 

Két Halden-es és egy nagy rohanás

Mai napra tökéletes sorsolásom volt, ám elhatároztam ma semmivel nem fogok törődni, csak a tájékozódással és történjen bármi teljesen ott leszek fejben a verseny alatt. Előttem indult Andreas Johannson, mögöttem pedig Björn Eriksen, de nem pályáztam semmi együttfutásra, illetve az tetszett volna, ha megfogom  Johansson-t, de erre nem láttam sok esélyt. Mivel a mai nap megint világranglista volt, így az eredményesség volt az elsődleges, de letisztáztam magamban, hogy ez fejben fog eldőlni.
A rajt elég messze volt és sok szinttel, amit pozitívan értékeltem, hisz egyrészt legalább jól bemelegítettem, másrészt pedig lejtős a pálya, ami egy klasszikuson ugyan nem sokat ér, de még mindig jobb, mintha fordítva lenne.
Az egyesre adta magát az útvonal és bár a szintezés nem ment túl gyorsan a pontot teljesen jól fogtam, majd indultam is lefelé a kettesre. A zöld foltot a másik irányból terveztem kerülni, de így is megoldottam az átmenetet, mert időben kapcsoltam. (hiba: 0:10)
A hármas útfutás volt és nem is rontottam el, ám az útvonalam a végén nem volt tökéletes, mert az utolsó töbröt balról kellett volna kerülni. Így szintben és távban is rosszabb volt. (hiba: 0:10)

OO.Cup 4.nap - Térkép

A ponton megfogtam a 4-el előttem induló Raty Harrit, aki után rohanva fogtam az ötöst, de közben rendesen térképeztem, így magabiztosan fogtam a pontot, akárcsak a következőt, majd a 6-os pontra is minden rendben ment. A 7-es pontra menet mintha megláttam volna az előttem induló Johanssont, így elkezdtem tolni, hogy felérjek rá. Persze nem láttam végig, hisz csak az emelkedő tetején tűnt fel egy pillanatra. Nem tudom miért, de az ösvényen túlfutottunk kicsit a vezeték előtt és még akkor sem kapcsoltam, hogy elcsúsztam, mikor a vezeték mögött rögtön egy töbörben találtam magamat. Kicsit későn, de jött az ösvény, kerültem a töbröt, de nem stimmeltek a dolgok. Némi tétovázás után kapcsoltam és elindultam a pont felé, Harry pedig követett. A töbörbe lefelé menve megláttam a másik Halden-est, azaz Bjorn-t, amint kifelé megy a pontról. (hiba: 2:00)
Rohanni kezdtem utána és nem is nagyon néztem merre megyek. A gond az volt, hogy elég messze volt, de azért a 8-as pontig sikerült rá annyira felfutni, hogy már biztosan ne maradjak le tőle. Jellemző, hogy az átmenetet az én hátamat követő Raty Harry nyerte 1 másodperccel előttem és ha nem verek itt 17 másodpercet Bjorn-re akkor ő lett volna itt a leggyorsabb. Persze ez csak azt bizonyítja, hogy párszáz méteren tudok gyorsan futni. A következő átmenet végére teljesen felértem a Norvégra és már a térképet is nézegettem rendesen, majd a 10-es pontra szépen Bjorn mögött tájékozódva mentem. Ennek ellenére mikor a 11-esre menet megtorpant, akkor egyszerre én is elbizonytalanodtam. Teljes megdöbbenésemre Johansson is feltűnt itt és a két Haldenes össze vissza kezdett rohangálni. Először nem mertem őket otthagyni, majd mikor láttam, hogy épp rosszfelé indulnának lementem a ponthoz és szóltam nekik. Ennek ellenére itt egész sokat elvacakoltunk. Lehettem volna magabiztosabb, csak hát az ilyen helyzetekből mindig úgy szoktam kijönni, hogy leszakadok egy méretes hiba társaságában. (hiba: 1:00)
A pontról nagyon bizonytalanul jöttem kifelé. Nem mertem előre rohanni, nehogy másfelé menjek, mint a többiek, akikkel Harry is együtt fogta a pontot utánam jó 10 másodperccel. Hát még jó, hogy szép lassan jöttem ki és kvázi magam elé engedtem őket, mert elég egyedi útvonalat választottak és megkerülték a területet úton, én meg persze így mentem utánuk. Az átmenetben így sajnos jócskán maradt, mert a térképet nézegetve sétáltam egy darabig, hogy ne én legyek elől. (hiba: 0:20)
Persze itt legalább kipihentem magam és az elkövetkező pontokkal is tisztában voltam így Johansson mögött másodikként futva fogtam a következő két pontot, melyből a 14-est nyertem is. Nem mondom, hogy néztem eleget a térképet, de azért ha lerak, akkor tudtam volna hol vagyok és megúsztam volna hiba nélkül. Már épp azon gondolkoztam, hogy Johansson-al elfutva milyen poén lenne, ha végül mindkét Halden-est megverném, mikor jött a nagy átmenet és ezzel együtt a mászás. Az addig mögöttem lévő Bjorn és Harry is szép lassan elém került és sajnos a lefelében sem mertem annyira futni, hogy felzárkózzak rájuk. Ma egy másodpercet nem számított eddig, hogy nem tökéletes a bokám, de a nagy lefelében nem mertem úgy szaggatni, mint rég.
Persze azért még nem veszítettem el a szemem elől a 3 fős boly-t, de egyre inkább csak Harry-t láttam, ami nem volt bíztató. A 16-os pontot már úgy fogtam, hogy nézegettem erőteljesebben a térképet, nehogy póruljárjak, de azért még toltam utánuk és mikor leértünk a völgybe láttam, hogy megállnak frissíteni. Toltam rendesen, hogy a frissítést kihagyva felérjek rájuk és még azzal se nagyon törődtem, hogy a lábamon jól meggyűrődött a bőr a lefelében. Az volt csak a nagy meglepetés, hogy a frissítőnél még mindig ott voltak a srácok, mikor odaértem és még úgy is én jöttem ki elsőnek, hogy ittam egy pohár vizet. Kocogva indultam el az úton lefelé és egyrészt a térképet néztem, másrészt azt, hogy a többiek nem indulnak-e másfelé. Nem voltam ugyanis biztos benne, hogy ők is jobbról kerülve akarnak menni a 17-re.
Azthiszem jobban jártam volna, ha nem vacakolok és akár még a frissítést is kihagyva megyek a saját fejem után, mert akkor legalább lett volna 20-30 méter előnyöm a rohanás kezdetén. A két Halden-es ugyanis olyan tempóban kezdett rohanni lefelé, amit a terepen nyomott tempó alapján nem gondoltam volna. Tuti 3 perces tempónál jobban haladtak és bár erőltettem én is, szép lassan kezdtem lemaradni róluk. Raty Harry meg csak mögöttem küzdött valahol. Mikor az aszfalt útra kanyarodtunk már alig láttam a Halden-eseket és fent is csak azt láttam, hogy Bjorn bemegy egyenesen, míg Johansson jobbra megy tovább az úton. Eleve az volt nekem a szimpatikusabb útvonal és hát Johansson után is szívesebben mentem, hátha megverjük Björn-t, így követtem. Kicsit későn vágtunk be az útról és az is gyanús volt, hogy a zöldbe belementünk, de a pont a kis kerülő után simán meglett, ám én a leszakadás határára jutottam. (hiba: 0:10)
Mire kiértem az útra már nem is láttam senkit magam előtt, így a pontot már egyedül fogtam a töbörsoron végigfutva. Harry eddigre ért fel rám, de szerintem ő se örült, hogy a Halden-es srácok elléptek tőlünk. Itt egyébként még nagyon jól álltam. Többek között a mai napon végül 4. Ingo-nál is jobb volt az időm.
Nem mertem valamiért nekimenni a zöldnek és az alulról történő megkerülése se tetszett, így jobbról terveztem csinálni az átmenetet a kisösvényen bevágva. Ezt sajnos nem vettem észre, így az egész dzsuvát felülről kerültem és bizonytalankodtam. Harry meg jól eltűnt a másik útvonalon. (hiba: 0:40)
Teljesen kivoltam, de azért toltam, mert nem akartam itt a végén elbukni a jó szereplést. A lábam viszont baromira gáz volt, mert ebben az oldalazásban alig bírtam haladni. Teljesen feljött a bőr a bal sarkamon és csak egy nagy szenvedés volt, amit a balra lejtő hegyoldalban itt levágtam. Iszonyatosan levertek ebben az átmenetben, amihez azért az is hozzájárult, hogy eddigre fizikálisan teljesen szétestem.
A fölfelében aztán némileg összeszedtem magam és egész jól megfutottam. Még Harry is feltűnt előttem, de nem arra ment, mint szerintem kellett. A saját fejem után mentem és bejött, mert hiba nélkül fogtam a pontot, míg Harry jobbra került egy nagyot. A 22-es pontig aztán már egészen fel is zárkóztam rá, hogy aztán a lefelében már előre is menjek. Toltam lefelé, mert legalább ez ment, de nem igazán mertem térképet nézegetni, így csak az irányra figyeltem. Jöttek össze-vissza utak, de én csak arra koncentráltam, hogy mikor érek ki a dózerra. Sajnos azonban elnéztem és egy korábbi utat a dózernek véltem, így gyorsan beugrottam az erdőbe a pontért. Raty Harry eltűnt mögülem és idővel én is kapcsoltam, hogy nem lesz ez még jó. Szerencsére innen már helyreraktam magam és a pontot is sikerül jól megfogni, ám átmenet közben sokat buktam a hülyeségemmel. (hiba: 1:30)
A rövid átmenet nem volt gond, majd az előttem újra feltűnő Harry mögött mentem a 25-re. Nem biztos, hogy a két sziklafal között volt az optimális útvonal, de nekem is azt tűnt biztosnak és meg is lett a pont.
A 26-ra aztán én mentem előre, pedig még frissítettem is. Már nagyon kivoltam. Kikészített a rohanás, de azért megoldottam hiba nélkül az átmenetet. Nem úgy a 27-est ahol is belerohantam a jóval korábbi töbörbe, hátha ott lesz a pont. Gyanús volt, hogy nem lesz jó, de nagyon szerettem volna már és még Harry is követett. Persze mászhattam vissza a hegyre a saját töbrömhöz. (hiba: 0:20)
Innentől a célig aztán már nem volt gond. Toltam és bejöttem Harry előtt pár másodperccel.
Kegyetlenül fájt a lábam, innentől csak sántikálva mentem le a célba, ahol kíváncsian néztem mire volt jó a mai futásom.
Azt éreztem, hogy ez lesz a legjobb napom, de azért sajnáltam is a végét. Azzal nem tudtam mit tenni, hogy leszakítottak, de utána egyedül nagyon belassultam és hibázgattam is. Főleg ez utóbbi lett volna elkerülhető.
Így összesen 6:20-at hibáztam ami ugyancsak nagyon sok. Persze sokat lendített rajtam a két Halden-es, de egy ilyen időt egyedül is simán kellene tudjak futni, persze elkerülve a hibákat. Lehet ha nem futom szét magam az elején, akkor a végét is jobban tudtam volna nyomni és nem esek szét ennyire.
Összességében azonban még így is elégedett vagyok, hisz 21. lettem és még Fecót is megvertem, ráadásul az 1026 világranglista pontommal megvan a cél is, azaz az 1000 pont fölötti eredmény.
Összetettben természetesen sikerült előrelépnem egész sokat és most már úgy tűnik Foreszt sem lehet gond összetettben megelőzni.
 
 
Összesen 14km, 400 szint, 90:26

Második nap – Világranglista futam

A mai nap világranglista volt, így igyekeztem az eredményességet előtérbe helyezni nem úgy, mint a tegnapi nap. Jó eredménynek az 1000 pont feletti teljesítményt gondoltam, míg a 900 fölötti az elfogadható kategória.
A célhely a tegnapi versenyközpontban volt, ám ezúttal sokkal pörgősebb pálya várt ránk, hisz a nyílt részen rendezték a versenyt. A 6,1 km máris csak középtávnak volt kikiáltva.
Bemelegítésnek nem futottam túl sokat, olyan jó 2km lehetett, de a bokámat melegítettem rendesen, ennek ellenére a pálya elején bizonytalan voltam a lefelékben és nem mertem rendesen futni.
Az egyesre jó útvonalat választottam, balról kellett kerülni a töbröt, majd a kapuhoz is jól jöttem ki, ám túlságosan elmélyültem az útvonal további részében és rossz irányba indultam a kerítés után. Hamar korrigáltam és onnan már nem is volt gond az átmenetben és a pontot is kikaptam. (hiba: 0:20)
A hármasra domborzat alapján jól lehetett menni, csak a pontfogás volt kicsit bizonytalan és rossz irányból kerültem a facsoportot. (hiba: 0:10)

OO.Cup 2.nap

A négyes se volt nehéz átmenet, de nagyon sokára jött a pont és emiatt nagyon sokat bizonytalankodtam előtte. Már majdnem megálltam, mikor észrevettem, pedig még az előttem induló is körülöttem rohangált. (hiba: 0:10)
Az ötös végre rendben jött, csak elég gyorsan nem mertem a lefelében futni, majd a pontról akartam először visszamászni a hegyre. Meggondoltam magam és végül a völgy alján mentem és elléptem a srác mellett, akit utolértem. A pont előtt sajnos túlságosan a töbör aljához húztam és a zöld aljához kerültem. Tudtam mi a helyzet, de mászhattam fel és ez főleg azért volt gáz, mert egy sziklafalat is le kellett küzdeni. A pontra úgy értem, hogy az előttem indulót már nem is láttam. (hiba: 0:40)
Hamar megláttam a srácot és igyekeztem rá felfutni, ami össze is jött, mire a pontfogásra kellett koncentrálni. Ő húzott jobbra, de én tovább íveltem az utamat balra és rendben fogtam a pontot és csak a pontról kifelé jövet találkoztunk szembe. A kifutás iránya már el is döntötte, hogy jobbról kerülöm a töbröt. Nem volt bonyolult átmenet és a pontot elég sokan fogták előttem így hiba nélkül meglett.
A kilences jó messze volt és én csak azt néztem ki, hogy az első töbröt jobbról kerülöm, majd átváltok a bal oldalra és szintezek a pontig. Felfogóvonalnak és támadópontnak az utat gondoltam a tóval. Sajnos azonban sikerült túlságosan lecsúsznom és nem értettem hol vagyok, mikor az úthoz értem. Szemben volt egy erdős töbör és én valamiért azt hittem sokkal följebb vagyok. Mire kapcsoltam már elmentem kicsit lefelé, de onnan rendben jött a pont. (hiba: 0:30)
A fölfelé nem nekem való és ez itt is kijött a 10. pontra. Nem hibáztam semmit, viszont teljesen szétcsúsztam. Fentről terveztem a következő átmenetet és úgy is lett volna jó, ám nem sikerült magamat felküzdeni a hegytetőre és nagyon alulról íveltem az átmenetet, majd pontközelben is rosszfelé indultam. Csak fel kellett volna nézni, hogy hol a nagy töbör, de én alig láttam ki a fejemből annyira szétvoltam. (hiba: 1:20)
Próbáltam összeszedni magam, de csak egy újabb apró hiba jött össze a következőre. (hiba: 0:30)
Mivel nem volt erőm megfutni a fölfelét, így balról kerültem a hegyet, majd egy S kanyar leírva végülis rendben fogtam a pontot, de mehettem volna sokkal egyenesebben is és kevésbé bizonytalanul. (hiba: 0:20)
Újfent nem volt erőm felkapaszkodni a hegyoldalban, ezért kicsit alulról fogtam a pontot, de így legalább volt fix támadópontom. Az útvonal mindenesetre nem volt valami nyerő. (hiba: 0:20)

A tepep 1500 méteren

Nem vettem észre a zöldön átvezető ösvényt, így a kerülő mellett döntöttem. A pont rendben jött, de ez megint rossz útvonal volt. (hiba: 0:20)
Innentől a célig szerencsére már sikerült hiba nélkül mennem és még kicsit fizikálisan is összekaptam magam, ám nem voltam elégedett, mikor a célba értem. Ez a mai nap nem volt túl technikás, ám nekem szinte minden második pontra sikerült hibáznom egy aprót, így összességében 4:40 maradt benne. Ez azért nem kevés, igaz célbaérkezés után úgy éreztem ennél több maradt benne.
A 924 világranglistapontot csak annak köszönhetem, hogy az erős mezőnyben viszonylag könnyű jó pontot futni, ám éppen ezért bosszantó, hogy ennyit hibáztam. Az 1000 pontnak simán meg kellett volna lennie és a mai napon elvileg az 1100 is belátható távolságban volt. Persze ahhoz már egy tökéletes futás kellett volna.
A minimális cél mindenesetre teljesül és a 32. helyemmel is sikerült összetettben előrébb jönnöm, ráadásul Forrai Gábort is kielőztem.
 
 
Összesen 10km, 400 szint, 64:32

2. nap – Kocogva a gyönyörű erdőben

Kicsit tartottam a mai naptól és a bokámból is elegem volt. Ez utóbbi ellen extra sok nyújtással próbáltam tenni valamit, de hamar kiderült, hogy ez nem sokat ér. A bemelegítés 2km sem volt egészen és igen meleg idő fogadott minket, ami a napos rajt miatt még melegebbnek tűnt.
A pálya a réten kezdett, ami abból a szempontból nagyon nem volt jó, hogy a lábamnak a göröngyös és nem jól látható talaj eléggé betett. Már az egyes pontra is össze-vissza csapódott a lábam, de mire a hármas előtt beértem az erdőbe már azon gondolkoztam, hogy a mai napot fel is adom. Volt két apró hibám az egyesre és a kettesre is, de a hármasra ezt megkoronáztam. Túlfutottam a ponton. (eddig össz hiba: 3:00)
Itt utolért Bogos Tomi amit mondjuk sejtettem előre, mint ahogy azt is, hogy nem fog hiba nélkül futni. Túlfutott a 4-es ponton és bár le voltam jócskán maradva én is követtem. Nekem apró hiba volt, mert épp csak túlmentem a ponton. (hiba: 0:20)
Az ötösnek aztán jobban mellémentünk balra és én még a pont alá is beszaladtam, mert egy másik pont villant be. (hiba: 1:20)
No itt azért már kellőképpen elegem volt mindenből, így kicsit kocogósra vettem a figurát. Rögtön élvezni is kezdtem a futást, mert az erdő gyönyörű volt és a bokámnak sem tett be különösebben így, hogy nem rohantam. Jött is simán a pont, akárcsak a 7-es. A nyolcasra menet elment mellettem Bogos Tomi, ami azért vicces, mert a rajtban azzal poénkodtam, hogy "úgyis elmegy mellettem, többször is". Itt meg sem próbáltam Tomival elfutni és hiba nélkül haladtam jó hosszan, egészen a 13-as pontig. Néhol egész kedvet kaptam a futáshoz a gyönyörű erdőben, ahol a talaj igen ideális volt a bokámnak. Még egy fűszál se nagyon nőtt.
A 14-es pontra aztán behibáztam. Egyszerűen nem figyeltem eléggé és túlmentem a ponton. (hiba: 1:30)
Innen a térképcseréig és átfutóig újra nem volt hiba és annyira élveztem a könnyű futást az erdőben, hogy fel sem merült, hogy ne menjek tovább.
Rögtön az ellenkező irányba akartam kifutni a pontról, majd nem vettem észre, hogy a kerítés romos és amúgy is azon át kell majd kimenni a 18-as pontról, így a dzsuván át közelítettem a pontot. (hiba: 0:30)
A 23-as pontig aztán minden simán jött, bár azért vécézni megálltam, hisz a kényelmes tempómba belefért.
A 24-es ponton aztán megint túlmentem, mert a koncentrációm sehol nem volt a tétnélküliség miatt. (hiba: 1:20)
Itt már kezdtem fáradni és rögtön mellémentem a 25-ös pontnak is. (hiba: 0:30)
A 28-as pontig megint minden simán jött. A 29-re menet még egy kicsit a természetben is gyönyörködhettem, mert egy a földön fészkelő nagytestű madár mellett futottam el, aki igencsak emelgette a szárnyait, hogy megvédje fészkét. A pontnak persze nem ezért mentem mellé, hanem mert nem igazán éreztem a térképet. (hiba: 1:00)
Innen már sima ügy volt a célig, de nem mentem valami jó részidőt. Egyrészt a lábamra is jobban kellett figyelni, másrészt megint megálltam vécézni a dzsuvában, ami egész sok időt vitt el.
Tulajdonképpen hosszú terepedzésnek tökéletes volt a mai nap, de nem örülök, hogy nem tudtam a bokám miatt versenyként tekinteni a mai napra. Kicsit mondjuk ez rajtam is múlt, mert a pálya elején annyira elvette a kedvem a réten botladozás a versenyzéstől, hogy utána nem is próbálkoztam már, pedig ebben az erdőben azért lehetett volna erőltetni a dolgot. Nem lett volna tökéletes, de sokkal jobbat tudtam volna menni.
Összesen 9 percet hagytam a pályában, ami ezen a futós terepen rengeteg. Úgy érzem futásban is rengeteg maradt benne, de ezt nehéz így kocogva felmérni. Azért 100 perc alá egy jó futással biztos befértem volna és azzal a 900 világranglista pont is simán meglett volna. Így szánalmas 699 pontot értem el.
Fura, de ma egyáltalán nem fáradtam el a 17,2km-es pályában. Nagyon tetszik ez a terep, remélem tényleg itt lesz a 2009-es HOB. Ha egy ilyen erdő lenne mellettem, akkor azthiszem többé egy métert sem futnék úton. Ha nem éreztem épp a bokámat, akkor nagyon jó érzés volt ezen a talajon futni.
Vadászles és mellette egy vaddisznó

A szállásunk Gosztolán igen hihetetlen dologgal lepett meg minket. A kert végében ugyanis egy fenyves kezdődik, amiben 2 méter után van egy vadászles, mögötte 1 méterrel pedig egy kerítés. Vaddisznók vannak bekerítve egy 50×100 méteres területen.
Eléggé kiakadtunk a dolgon, mert ha még a vadles nem lenne, akkor bele lehetne magyarázni valamit a dologba, no de így! A többiekkel együtt én is csak arra tudok gondolni, hogy a házban megszálló külföldi vadászoknak párszázezer forintért kínálják a lehetőséget, hogy kilőjenek egy vaddisznót 10-20 méterről, de akár 2-ről is. Tán még részegek is annyira, hogy nem veszik észre, hogy be vannak kerítve az állatok, így esélyük sincs.

 
Összesen 21km, 200 szint, 130 perc.
 

Thermenland Open 1. nap – Lenti

Bármennyire is edzés jelleggel terveztem futni a Thermenland Openen azért csak motoszkált bennem, hogy jókat kellene futni. Az első nap amúgy is középtáv, így nyugodtan hajthattam és ennek megfelelően be is melegítettem kb. 3 kilométerrel.
A rajtlistából nem sokat jegyeztem meg, csupán annyit, hogy valószínűleg Létre és Ádám is be fognak gyűjteni, de ezt igyekeztem minél későbbre halasztani.
Lenti térkép
A rajt után rögtön bekezdtünk egy nem túl szép erdőbe és én bár kicsit jobbra értem ki a pontról nem tekintem ezt hibának. A kettesre kicsit rossz irányba jöttem ki, de sikerült gyorsan korrigálnom. Az ösvény után egy picit gondolkozni kellett, hogy balra, vagy jobbra induljak, de végül jól döntöttem és rendben fogtam a pontot. (hiba: 0:15)
A hármasra már útvonalat is kellett választani és azthiszem ezt jól megoldottam ám pontközelben nem figyeltem eléggé és másik bozótfolt mögé vártam a pontot. Mire azt megkerültem vad térképezés közben már elég sok idő eltelt. (hiba: 0:45)
Szintben kellett volna kirongyolni az útig, ám én kicsit fölfelé húztam minek következtében mászhattam át a bozóton. Miután bevágtam a pont felé már hallottam magam mögött Létrát, így kicsit megtörten fogtam a négyest. (hiba: 0:20)
Próbáltam szemmel tartani Létrát, de ő túlságosan lent ment át a völgyön, így nem követtem. Lehet az egész völgyet jobb lett volna felülről megkerülni, de végülis ez az útvonal se volt rossz, amerre én mentem.
Próbáltam nem szem elől veszteni Létrát, ami igen nehezemre esett, mert már messze volt előttem, de lecsaptam egy-két kanyart, így a pontig még hoztam is keveset rajta, ám így is utolért minket Kovács Ádám.
A 7-es, 8-as a boly végén rendben megvolt, majd a 9-re is utánuk eredtem, de ekkor már nem sok térképet tudtam nézni és még így is távolodtak. Pár szárazárok volt keresztbe és nekem nem igazán sikerült lendületesen átfutnom rajtuk és a bokám is visszacsapódott. Ez baromira nem esett jól, innentől gyakorlatilag végig éreztem a bokámat.
A pontot rendben fogtam és bár az útvonal nem volt tökéletes még láttam Ádám és Létra bozótját bevillanni a pont környékén. (Hiba: 0:10)
Kicsit fáradtan, de hiba nélkül lett meg a 10-es pont is és itt még nem is álltam rosszul a versenyben. Olyan 41 perc környékén bejöhettem volna.
Ez a 11-esen úszott el, amit már majdnem megfogtam, mikor a bizonytalankodásomnak köszönhetően elkezdtem felfelé mászni és csak nagyon lassan jöttem rá, hogy a fönti nagy árkok közé másztam be. (hiba: 1:30)
A 12-re aztán a bokám már nagyon tropa volt és megint össze-vissza billegett és fáradt is voltam, így annak ellenére, hogy nem hibáztam rá semmit nagyon levertek.
A 13-ra menet már teljesen kész voltam fizikálisan, nagyon nem ment a futás, ráadásul a pont előtt meg is torpantam. (hiba: 0:20)
Megismételtem a bizonytalankodást a 14-es pontra is, mert előbb vártam a völgyeket és a bozótot se igazán éreztem, de a fő gond az volt, hogy fáradtan már nagyon nem mertem lefelé rohanni az érzékeny bokámmal. (hiba: 0:20)
Sajnos nem figyeltem a kifutás irányára, így nem sikerült eltalálni a jó utcát, de legalább azonnal tudtam, hogy egyel elcsúsztam balra. (hiba: 0:20)
Innen már nem lehetett hibázni, így egész jól bejöttem, igaz rendre kaptam a jópár másodpercet a jóktól.
Összesen hibáztam 4 percet a pályán ráadásul a második felében a bokám is érzékeny lett és teljesen ki is pukkantam fizikálisan. Ennyi hiba mindenképpen sok egy ilyen pörgős pályán, de engem jobban zavar, hogy még itt sem tudtam rendesen futni a bokám miatt. Makival beszéltünk is róla, hogy ezt így nem kellene erőltetni. Jövő héten felhívok egy dokit a sportkórházban.
Az elért 869 világranglista pontommal nem vagyok elégedett. Látszik, hogy meglehetett volna a minimális célul kitűzött 900 pont, ha kicsit kevesebbet hibázok.
 
Összesen 12km, 180 szint, 60:58
 

2. nap – Elveszve a töbrök között

A tegnapi nap után úgy gondoltam, hogy még egész normális eredményt is elérhetek ma és összetettben szerettem volna előrébb lépni. Bemelegítést nem vittem túlzásba, de azért szűk 3km végül meglett.
A rajtkordonok között aztán Tihomir Salopek annyit mondott nekem, hogy "Watch the Compass" amiből csak arra tudtam következtetni, hogy elég technikás terep vár ránk. Ennek még örültem is, mert mindig azt mondogatom, hogy szeretem a kihívást és ez az igazi tájfutás, erre vágyom mindig. Utálom, ha a futásra kell koncentrálni egy versenyen, sokkal jobb, ha a tájékozódás köti le a figyelmem.
Mikor felkaptam a térképet eléggé megdöbbentem, mert egy utak nélküli igen szép terepet sejtetett a térkép, de az egyes pont könnyűnek tűnt közel az országúthoz. Ezért aztán úgy voltam vele, hogy az egyes még simán meglesz és elég lesz onnantól figyelni. Ehhez képest jól elvesztem és egy közel 4 perces hibával kezdtem, majd a kettesen túlfutottam újabb 2,5 perc hibát összehozva. A 3. és 4. pont egész jól meglett és már kezdtem úgy érezni végre elkaptam a fonalat, mikor az 5. pontra menet elvesztettem a fonalat. Úgy éreztem jó felé megyek, lekövettem mindent, de valahol elcsúszhattam, mert itt is benne maradt vagy 5 perc.
Plitvice térkép
Ez után 3 átmenetet ha lassan is, de biztosan fogtam és már megint kezdtem úgy érezni, hogy talán innen már nem lesz gond, amikor elkövettem a legnagyobb hibát. A 8-9 átmenet helyett a 12-13-at néztem és ráadásul azt a taktikát akartam alkalmazni, hogy irányban kifutok az ösvényig, majd onnan fogom a pontot. Persze az ösvényt nem vettem észre, talán mert túl korán jött, így mikor elkezdtem azon agyalni, hogy mi a fene lehet, akkor jöttem csak rá, hogy rossz átmenetet néztem. Teljesen meg voltam lőve, mert azt se tudtam az ösvény melyik oldalán lehetek, merre csúsztam el az iránytól, szóval teljesen el voltam veszve. Vagy 2 percig próbáltam keresni valamit, ami alapján helyre tudom tenni magam, de aztán végül Nagy Sanyi segített. Megmutatta hol vagyok, ami persze ezen a térképen nem is volt olyan egyszerű. Innen már viszonylag hamar megfogtam a pontot, de nem lettem valami motivált az újabb 8-9 perc hiba után. Vicces, hogy pont az 5. pont környékére keveredtem ahol ma már szívtam egy nagyot. Úgy tűnik ma az volt a sorsom, hogy ott túrjam fel a terepet.
Innentől a motiváció teljes hiányával küzdöttem és a baromi sziklás talajon egyáltalán nem próbáltam meg hajtani, sőt ahogy fáradt a bokám, úgy kezdtem el egyre inkább sétálni. Persze a hibák is jöttek sorra, melyek között voltak baromi nagyok is, de képtelen voltam odafigyelni a tájékozódásra.
A 17-es pontra menet azt hittem megmenekültem, mikor egy kavarás közben észrevettem Fecót, de aztán a ponton kiderült, hogy ő már túl van a kiskörön, így mehettem tovább egyedül. Néha láttam még egy-két embert aki az én pályámat futotta, de a futás se ment annyira, hogy valakivel megpróbáljak elmenni és ragadni sem akartam igazán.
Fejben igencsak szétestem. Nem könnyű megemészteni, hogy nem csak fizikálisan, de szellemileg is kevés voltam ehhez a mai pályához. Egyszerűen meghaladta a képességeimet, ami azzal párosulva, hogy még fel is adtam lélekben kerek 150 perces időt jelentett. Ez közel 200%-a volt a mai győztes időnek.
Azért néha még derültem a pályán, mikor megmutattam valakinek, hogy hol van. Úgy tűnik nem csak rajtam fogott ki a mai nap, mert volt aki közel 2km-re volt attól a helytől, ahol szeretett volna.
Megint jól összetörtem lélekben, úgy tűnik béna vagyok. Kihívásra vágytam és mikor megkaptam, akkor totálisan kifogott rajtam. Nem tudom megmagyarázni, kielemezni, hogy mi lehetett a gond. A sziklás talaj miatt ugyan igen nehezen tudtam haladni és főleg térképezni futás közben, de ez önmagában még nem lett volna szabad, hogy ilyen mértékben zavarjon.
Arról jobb nem is beszélni, hogy majdnem nem ért egyetlen világranglista pontot a mai teljesítményem.
 
Összesen 15km, 300 szint, 165:00
 

Alpok – Adria 1.nap – Plitvice

A kezemnek úgy tűnik nem tetszik az antibiotikum, mert olyan érzésem van, ha napon vagyok, mintha szitálna az eső és ezt csak a kézfejemen érzem. Már a hátam közepére se kívánom ezt a hülye antibiotikumot.
Nem éreztem magam túl jó formában, így mérsékelt várakozással készültem a mai napra, főleg, hogy elég köves a terep. Azért egy sprintet nincs értelme máshogy futni, mint az elejétől maxot tolva, így én is így tettem.
Persze azért a bő 2km bemelegítésem elmaradt attól, amit ilyenkor illene a verseny előtt művelni, de már ennyi is épp eléggé nem esett jól.
Plitvice térkép
Egész jól bekezdtem a pályán és az egyes jól is jött, majd a kettesre elég bokafélősen mentem és a töbör előtt, majd a töbör végében is megtorpantam egy pillanatra. Előbbinél még azt hittem, hogy a töbörben lesz a pont, míg utóbbinál csak nem vettem észre a pontot. (hiba: 0:10)
A hármas aztán megint jól jött, akárcsak a négyes, de az 5.-re menet az aszfalt után majdnem belerohantam a töbörbe, de visszapattantam egy apróbb bizonytalankodás után. (hiba: 0:05)
A hatos teljesen jól jött, majd a hetes is, ahova sikerült jó felé is mennem. A kerülő sokat gyorsított rajtam, mert a köves talajon nem vagyok mostanában valami gyors. A nyolcas elég futós átmenet volt, amit jól meg is oldottam, toltam is ahogy bírtam, de a sziklasor túloldalán volt a pont, amit nem mértem fel, így egy pillanatra elbizonytalanodtam és át is kellett lépnem a szikla túloldalára. (hiba: 0:05)
A 9-es pontra már ott hibát követtem el, hogy felülről kezdtem kerülni a töbröt, majd még kicsit el is csúsztam felfelé. Úgy éreztem szintben megyek a töbör tetejétől, de ehhez képest csak az útelágazás rakott helyre. (hiba: 0:45)
A 10-11 megint nagy futás volt és hiba nélkül sikerült a pontokat megfognom, majd a 12-re az egyenes utat választottam, pedig jobb lett volna jobbról kerülni. Nem is értem miért nem kaptam ki többel. (hiba: 0:05)
Innen már csak kis átmenetek voltak hátra amiben nem volt nagyobb hiba, bár még a 14.-re futottam pár métert vaktában mire sikerült megnézni hol is lesz a pont, de számszerűsíteni ezt a hibát nem tudom.
Mikor beértem azt hittem egész jó vagyok, mert az egyestől mért időt nyomták a kezembe, de KisDoma hamar lelombozott, mikor örömködve közöltem vele, hogy épp lenyomtam. Így persze egy perccel hátrébb már nem tűnt olyan jónak a futás, bár Doma és Fecó még épp verhető lett volna.
Így kb. azt hoztam ami várható volt, de azért 3,5 perccel kikapni nem nagy dicsőség.
Összes hiba 70 másodperc volt a pályában, ami egy gyenge közepes a mai napon. Igazából az egy nagy hibám miatt van okom bosszankodni. A világranglista pont amit elértem 894 ami nem valami jó, illett volna 1000 pont körül futnom, amihez ma hibátlan futás kellett volna.
 
Összesen 6km, 150szint, 30:41
 

Thermenland Open 2. nap

Burgauban még a késői ebéd után sétáltunk egyet, hogy feltérképezzük a terepet, majd visszamenetem a kocsihoz átöltözni, hiszen közeledett 5:30 és ezzel a karantén kezdete. A bejárás alatt kiderült, hogy a térképrajtig sok szint lesz, aminek nagyon nem örültem, mert a fölfele még mindig nem az erősségem.
Karanténban jó 2 órát kellett eltöltenem az este 7:28-as rajtomig. Közben kiderült, hogy a szöges a vétel és a bozótnadrág sem árt, így ilyen felszerelésben kezdtem melegíteni. Azt jól kitárgyaltuk, hogy nagyon sötét lesz az erdőben, mert borús az idő és késő van.
Köröztem egy csomót és pár repülőt is nyomtan, de nagyon nem éreztem magamban erőt. Lehetett azért vagy 3-4km.
Rajt előtt derült ki, hogy Jan Zazgornik nincs itt, pedig ő menne előttem, így Tihomir Salopek fut előttem 2 perccel. Ez nagyon sok, így várhatóan max. engem érhetnek utól.
Közben már sok befutó idejét megtudtam. Ekkor még 23 perc körül voltak a legjobb idők és úgy éreztem, hogy ha 23 perccel kezdődőt tudnék futni, azzal a maximumot hoznám ki magamból. Koprivanacz Imi 40 másodperc hibát mondott be, mikor interjúvolták, így nem éreztem sok esélyt arra, hogy jobb időt menjek nála.
Thermenland Open 2. nap
Pódiumról rajtoltunk a nézők szeme előtt, így persze én is nagyon lendületesen indultam neki a pályának. Ez a lendület nem tartott sokáig, mert jött a lépcső. Elég görcsösen értem már fel a térképrajtig és vettem fel a térképet.
Az egyes pontra egyértelműnek tűnt az útvonal, vagyis jobbról. Mint utólag kiderült a másik balról kerülő alternatíva gyorsabb lehetett volna, de ezt szinte senki nem próbálta, mert mire észrevehettük volna már fél úton jártunk a másik útvonalon.
A kettesre pillanatra elgondolkoztam, hogy merre menjek, de aztán a lefele mellett döntöttem. Messziről látszott hova kell menni, így nem volt gond. Ennek ellenére az egyesre és a kettesre is elég sokat kaptam.
A hármasra aztán a lefele és a felfele között apám döntött, mivel bekiabálta, hogy a többség balra ment. Végigrohantam hát a tóparton, majd az egyik kerten át ugrottam ki, mint szinte mindenki. Mikor beértem az erdőbe, akkor láttam Létrát kifutni a nyolcasra menet. Ő a nagy kerülést választotta aszfalton, így ezt az infót el is raktároztam magamnak. Az erdőben aztán a völgyhöz viszonyítottam a helyzetemet és mikor átvágtam a zöld tetején (hogy került oda??) már láttam is a pontot.
4-es csak egy ugrás volt. Nem volt nehéz beletalálni a gödörbe.
Az ötöst se véltem nehezebbnek, főleg, hogy itt volt valami csapásféle is, ám gyanúsan jobbra húzott, így balra tekintettem és megláttam egy gyanús völgyet. Párat léptem felé és már a pont is virított benne. Arra gondoltam, hogy ezt biztos jó sokan elronthatták és utólag a részidőkből látszik is, hogy rendesen előreléptem itt.
6-os pontra iránymenet volt. Közben egy kis visszacsatolást adtak a keresztezett utak, így nem lehetett gond megtalálni a pontot.
7.-re se sokat gondolkodtam, csak elindultam nagyjából irányba, majd a patak után jobbról kerültem a bozótfoltot és mentem fel a gerincre, ahol hamar egy ösvényen találtam magam, majd miután megnéztem a térképen hol is lehetek már tudtam, hogy egyenesen előttem van a pont az ösvény vége után.
8.-ra a korábban tervezettől eltérően nem balra indultam amerre Létra, mert még a felfelében megnéztem, hogy jobbról jobb lesz az, bár kicsit tartottam az aljnövényzettől. Az aszfalton futva néztem mikor jön be jobbról a nagy út s vele szemben fel is fedeztem a csapást. Nem volt az igazi a futhatóság, de így is ez volt a legjobb útvonal. Magát a pontot nem volt nehéz megfogni, mert egyértelmű helyen volt.
Nekem egyértelmű volt, hogy a 9.-re balról kell menni. Nem akartam a lépcsőn lefele futni és nem is láttam rajtba menet senkit szembe jönni, így maradtam az eredeti tervnél.
Tizesre kicsit féltem, hogy beleveszek a nem jól olvasható térképbe, de itt sokat jelentett a verseny előtti bejárás, mert volt elképzelésem mi vár rám. Felfutottam a füves "utcán", ahol verseny előtt Madár jött le. Ez jól megragadt az emlékezetemben, majd a lépcső is adta magát, pedig a térképről addig nem sikerült leolvasni. Annál is inkább, mert az útvonalat néztem egészen a célig. Jött a másik lépcső, amit szintén nem láttam előre a térképen, de adta magát, innen pedig már csak a pontra kellett bemenni.
Az alsó útra mentem ki, ráadásul a két csapás közül a balra húzón. Tudtam, hogy ezzel itt most nyertem egy kicsit, mert a többség került egyet a csapásokból ítélve. Az útvonalon nem volt mit gondolkozni, csak tolni kellett. A pontra menet aztán megláttam magam előtt egy futót. Nem tudtam ki az, de feldobott, mivel egy ideje már arra számítottam, hogy engem fognak utólérni.
A 12-es pontig aztán sikerül ledolgozni a hátrányt és bár gyakorlatilag melléértem nem esett le, hogy az a futó Tihomir Salopek. Egyszerűen nem gondolkoztam ezen és nem néztem rá. A pontnál egy kiskutya rohangált és akadályozott minket, de a gazdái csak röhögtek, hogy mennyire meg akarja kapni a futók lábát.
A pontról kifele az előzetes tervek szerint balra indultam és a kutya még mindig a lábunk között rohangált. Ideges lettem és úgy döntöttem csak tolom, mintha ott se lenne. Ha rálépek, vagy felrúgom, akkor magára vessen. Szerencsére egyik se jött be, csak lemaradt.Tudtam, hogy hova kell menni, mert a várat már jópárszor láttuk. Itt már le is maradt Salopek, így én mentem elől és fogtam a pontot.
Ugyanott indultam vissza és már nem is gondolkoztam, csak toltam. Kicsit meglepődtem, hogy kerítés van a strand körül. Nem tudom mire számítottam, de a térképen nem láttam, így meglepett és reflexből indultam balra, majd csak akkor eszméltem, amikor Madár kiabál, hogy "itt menjél be". Majdnem túlfutottam a kapun, de így is buktam pár másodpercet. Rohantam a stég felé, majd be a pontra.
Gyűjtő aztán már csak a látvány kedvéért volt a dombtetőn, így innentől tényleg elég volt rohanni.
 
Amint beértem a célba tudtam, hogy jót futottam. Már előtte azt harsogta Kocsik Árpi, mint Szpíker, hogy az 5. helyért futok, majd amint beértem mondta, hogy 6. vagyok. Rettenetesen örültem és elégedett voltam, mivel nem számítottam erre. Ekkor láttam, hogy aki mellett elmentem a pályán az Salopek volt. Mindig jobb versenyző volt nálam, így nem kis öröm volt most megverni, mégha valószínűleg mostanában nincs is csúcsformában. Amikor bemondta Kocsik Árpi a 22:34-es időmet majd kiugrottam a bőrömből. Ráztam az öklömet és tudtam, hogy kijutottam a Főiskolás VB-re. Nem is álmodtam 23 percen belüli időről. A mögöttem indulók ugyan egészen a 12. helyig szorítottak le, de ez nem érdekelt. Megcsináltam!
Kocsik Árpinak mondtam is, hogy "Irány a Főiskolás VB!". Ezt ő be is mondta azon nyomban.
 
Ezzel a futással maradéktalanul elégedett vagyok. Ez volt a maximum amit ma ki tudtam hozni magamból. Tökéletes futás ugyan nem volt, mert 1-2 helyen lehetett volna talán jobb útvonalat választani, de ez csak utólag derült ki és a stég pontra is veszítettem pár másodpercet, ráadásul csak Madár mentett meg egy nagyobb hibától. Fizikailag is jobban kisajtolhattam volna magamat, de nem lehet okom panaszra, mert egész jól ment.
Nagyon jó érzés, hogy akkor tudtam maximumot nyújtani, amikor nagyon kellett. Düdü ki is számolta a százalékokat és ekkor esett le, hogy az elrontott Postás Kupa (edzetlenség) után a sírból hoztam vissza a VB részvételt.
 
Összesen 9km, 100 szint és 45 perc.

Thermenland Open 1. nap

Tegnap este elég rossz volt az idő és a szálláson is rossz híreket hallottunk, így jó eséj volt rá, hogy havas verseny vár ránk. Utazás közben aztán elnézve a hóval borított hegyeket egyre nőtt ennek az esélye. Ehhez képest nagy megkönnyebbülés volt, hogy a terepre érve csak messzi hegyeken láttunk havat és úgy 5 fok fogadott minket, ráadásul nem esett az eső.
Elég sokat kellett várnom a rajtomig, mert későn indultam, így alaposan átfagytam. A bemelegítés közben azért sikerült kis túlzással leizzadnom.
Thermenland Open 1. nap 
Majdnem felvettem a térképet egy perccel a rajt előtt, de aztán szóltak, hogy ezt nem lehet. Így aztán a térképrajtbe menet kellett útvonalat választanom. A rét hamar látszott, majd az ösvény is megvolt, de az útkanyartól már bizonytalan voltam. Megtorpantam, majd elindultam visszafele egy gyökér fele. Észrevettem egy mocsár pontot, amihez odamentem, majd innen mentem tovább a pontomra. (hiba: 1:00)
Kettesre felmentem a 2. útig, majd azon át a zöldön és a jelleghatárt követni próbálva a völgyig. Itt jöttem rá, hogy ez nem sikerült igazán, mert a patakot keresztező ösvényen tettem magam helyre. (hiba 0:30)
Hármasra elég vaktában mentem, de a zöldben a kidőlt fához értem, így csont nélkül lett meg a pont.
Szintben indultam tovább, majd a fehér erdőbe kiérve már látszott a rét, amiről fogtam a pontot. Tolnai Marcit itt értem utól.
Felmásztam az ösvényig, közben az útvonalat eldöntve az 5.-ig, valamint a hosszú átmenetet is végiggondoltam. Az ösvényen futottam a következő fehér erdőig, majd tovább másztam a gerincre jobbról kerülve a sziklát. A gerincen terveztem lefutni, de az ösvényen végül kerültem kicsit balról, mert nem volt jó a futhatóság.
Hatos közel volt. Bár nem láttam először az ösvényt, mégis sikerült azon futni. Balról ívelve fogtam a pontot.
Leugrottam a kisösvényre, majd azon indultam a 7-es felé, tovább a zöld mellett és a sziklát balról kerülve könnyedén fogva a pontot.
Szintben átvágtam a zöldön, majd nem tudtam a szikla melyik oldalán lesz a pont, így felfele indultam, ami be is jött, ám az ösvényen gyorsabb lett volna. (hiba: 0:20)
Felszenvedtem magam az ösvényig, azon pedig a zöld tulsó feléig. Felmásztam a gerincre és jobbról kerültem a sziklákat, majd mentem lefele a pontra. Kicsit elcsúsztam jobbra, de szintben jókor álltam meg és észrevettem a pontot. (hiba: 0:20)
Megeresztettem magam kb. a pont irányába és próbáltam nagyvonalakban követni a dolgokat. Balra láttam a rétet, majd a dózerra leérve mentem jobbra egészen a kanyar kezdetéig. Onnan már szinte látszott is a pont.
Az útvonalam már rég megvolt, így határozottan indultam lefele. Az út végétől a rét volt a következő fix pont, ám valahogy nem igazán értettem, hogy azon belül hol vagyok pontosan, így a biztonság kedvéért próbáltam tartani a magasságot. Kicsit magasan értem ki, de a réten átvágva már lent is voltam a dózeren, majd egyértelmű volt hol kell felugrani az egyel magasabb futó útra. Itt már nem láttam Tolnai Marcit, pedig kicsivel korábban még biztos mögöttem csörtetett. Ezen az úton aztán a jobbkanyar végéig toltam, majd leugrottam az alsó dózerra. Kicsit jobbra húztam pedig nem kellett volna. Errefele lassan lehetett haladni a sok patakkal szabdalt részen. A dózern már csak a pontig kellett tolni. (hiba: 0:30)
Felmásztam a vadlesekig, majd az ösvényen végig a pontig. Itt még lyukasztottam is, mert nem csipogott az SI doboz.
13-as a hegytető mögött volt, így nem kellett nagyon agyalni az útvonalon, csak küzdeni fölfele.
A pontról szintben jöttem ki és már kint is voltam a réten és fogtam a pontot.
A 15-ösre a kerítés mellett mentem, majd szintben. Mikor kiértem az ösvényre nem volt erőm azt kersztezni, így inkább kicsit lefele futottam rajta és lentről mentem be a pontra.
Felfele indultam egyenesen, mert úgy itéltem, hogy minnél előbb fent vagyok az úton annál jobb. A dózeren addig toltam, míg a pont alá nem értem és megint egyenesen a hegynek másztam felfele. Hamar fel is tűnt a pont előttem. Itt azon kezdtem bosszankodni, hogy mekkora agyatlan pályát kaptunk ma. A terep adottságait az előző években vagy jobban kihasználták, vagy csak én szoktam meg a Hebalm-ot.
Felfele húzva kiküzdöttem magam a gerinc mögötti dózerútig, majd azon toltam. Frissítőn ittam egy kortyot, majd apatakmeder mentén másztam fel a 17-esig.
A 18-asra csak be kellett futni az erődbe és már látszott is. A mocsár eléggé kivette az erőmet, így csak estem keltem.
Ettől az átmenettől kicsit tartottam, de egyben vártam is, látszott minden a gerincig, még a magasles is ott volt melettem, majd lassan ereszkedve menetm a pontfeletti rétig sokat térképezve. Kicsit megálltam, megnéztem a térképet éscsak amikor teljesen biztos voltam a dolgomban, akkor mentem le a pontig. Hiba nem volt, de nagyon sokat elvacakoltam az óvatoskodással. (hiba: 0:20)
20-asra az egyetlen lehetőség a szintezés volt, majd a nagy sziklánál beazonosítottam magam.Újabb rétre értem ki, ami mögött már lehetett is lemenni a pontra.
Lemásztam az útig, majd kis futás után lecsaptam az alsó útra. Azon menetm az elágazásig, majd még 1 úttal lejebb ereszkedtem. Mikor látszott balra a rét már csak a pontra kellett lejutni a meredeken.
A 22-es mászás volt. Elég érzésre mentem csak, de mikor a kerítéshez értem láttam jobbra a másik kerítést, így szintben simán fogtam a pontot. Elég meggyötörten másztám át ezek alatt a szögesdrótkerítések alatt. Az egész pályán alig volt pár, amit átugrottam.
Mihók után másztam felfele. Alig bírtam valamit megfutni a hegytetőre menet, pedig a torony nagyon látszott.
Szintben indultam a 24-re, még az erdő sarkán is átvágtam. Azt hittem először, hogy a mocsár "fölött" is erdő van, ám végül rájöttem, hogy az nyílt terület, így az erdő melett futva mentem be a patakig, majd apró bizonytalankodás után a pontot is megláttam. (hiba: 0:10)
Kerítés mellett futottam, majd szintbe. Itt már éreztem, hogy mi sárga és mi erőd, így tudtam hova kell mennem. Áron is ott volt előttem, így nem volt gond fogni a pontot.
A 26-osra leírtam egy kis kört, már egész a pontnál, mert hátulról mentem be az erdőfoltba. (hiba: 0:10)
A réten mentem tovább, amíg lehetett, majd csak át kellet ugrani a pontra és már meg is volt az utolsó előtti.
Gyüjtőre még volt egy kis szintezés, majd a kerítés alatt átkúszás és már kint is voltam a réten.
A végén pedig még tudtam egy egész normálisat hajrázni.
 
Összességében elégedett vagyok, mert kihoztam magamból közel a maximumot és a Főiskolás VB-hez szükséges eredmény is megvan, hála a többieknek. A futás mehetett volna sokkal jobban. Úgy éreztem, hogy nagyon rosszul megy. Erőtlenebb voltam, mint a korábbi években ezen a terepen. Nem feküdt ez a küzdős pálya.
A 3:10 hiba nem olyan vészes, de az elejét nem kellett volna így elkapkodni és akkor csak a fele lenne.

Szilice 2003 3.nap – Soroska

Feltétlenül javítani akartam az előző nap után, főleg, hogy ez is világranglista nap volt, akárcsak az előző. Csak 2km-t melegítettem és azt se túl intenzíven. Az egyes lefele volt és simán meglett, majd a kettesre a hegyen át választottam útvonalat, ami egyértelműen megérte. Egész jól megfutottam a fölfelét, majd mikor már majdnem a pontnál voltam elbizonytalanodtam és megnéztem az egyel korábbi völgyet annak ellenére, hogy tegnap már jártam ennél a pontnál. Szerencsére max. 1 percet veszthettem ezzel a kis malőrrel. Hármasra kicsit bedzsuváztam, de nem volt olyan vészes, bár veszthettem vele vagy fél percet. Négyes egy apróbb bizonytalanság után meglett és itt találkoztam Kovács Ádámmal, aki ugyanarra ment mint én és hiába toltam elfutott tőlem. Ennek ellenére nem éreztem, hogy rosszul menne és hiba nélkül mentem a 8.-ig, ahol megint bennhagytam egy bő fél percet, mert elmentem a pont mellett. A 9-10-es simám meglett bár a 10-es előtti töbröt kezdetben hegynek néztem, de hamar kapcsoltam. A 11-re sikerült kiválasztanom az optimális útvonalat és bár pont előtt kicsit elbizonytalanodtam sikerült nagyon jót mennem az átmeneten. Ez fel is dobott, méghozzá annyira, hogy elkezdtem nyomni és rögtön a 12-es mellé csúsztam. Rögtön visszapattantam az útról, de buktam vele fél percet. A 13-as, 14-es simán meglett, bár kicsit óvatos voltam pontközelben, majd a 15-ösre megint toltam, majd frissítettem is, bár nem szoktam. A 16-osra megint bizonytalankodtam, bár ez inkább megint csak óvatoskodás volt, de legalább közben megint megtaláltam a legjobb útvonalat a 17-re, amit sikerült is egész jól megfutnom. Na itt már nagyon kivoltam, mert elég futósra sikerült a mai napi pálya, de már nem volt sok, így végül egész jót mentem, persze csak magamhoz képest. Levezettem kb. egy km-t.
Ezzel a nappal már elégedett lehetek, mert bár Davidikék megint jól elvertek, de legalább jobban ment a futás és nem hibáztam csak 2,5 percet. A világranglista pontom is jobb lett, de még mindig semmire nem jó ez a 870 pont.
Összesen 16km lett a mai nap 450 szinttel és 90:28.
  M 21- E    12.2km  360m 19k

  1.Dávidík Marian        KOBRA Bratislava      64.59  +      0.00
  2.Piják Martin          TJ Sokol Pezinok      67.06  +      2.07
  3.Piják Ondrej          TJ Sokol Pezinok      69.51  +      4.52
  4.Less Áron             Diosgyőri Tájékozódá  72.01  +      7.02
  5.Černý Michal          OK 99 Hradec Králové  72.36  +      7.37
  6.Wallner Jozef         KOBRA Bratislava      72.41  +      7.42
  7.Barták Lukáą          KOBRA Bratislava      74.37  +      9.38
  8.Harkányi Zoltán       MEAFC Miskolc         75.28  +     10.29
  9.Szundi Attila         Diosgyőri Tájékozódá  75.36  +     10.37
 10.Bukovác Pavol         TJ Farmaceut Bratisl  76.45  +     11.46
 11.Bukovác Maroą         TJ Farmaceut Bratisl  79.28  +     14.29
 12.Scultéty Márton       Kobányi Tájfutó Klub 111.11  +     46.12
 13.Gyimesi Zoltán        TIPO Orienteering Cl 116.15  +     51.16
    Petro Attila          Metal Sport Team of  DISK      
Az összetett eredményem elég elszomorító:
  1.Dávidík Marian        KOBRA Bratislava           145.08
  2.Piják Ondrej          TJ Sokol Pezinok           152.12
  3.Piják Martin          TJ Sokol Pezinok           152.42
  4.Wallner Jozef         KOBRA Bratislava           160.10
  5.Less Áron             Diosgyőri Tájékozódá       165.01
  6.Bukovác Pavol         TJ Farmaceut Bratisl       165.36
  7.Barták Lukáą          KOBRA Bratislava           169.05
  8.Szundi Attila         Diosgyőri Tájékozódá       169.36
  9.Bukovác Maroą         TJ Farmaceut Bratisl       172.05
 10.Černý Michal          OK 99 Hradec Králové       172.11
 11.Harkányi Zoltán       MEAFC Miskolc              175.06
 12.Scultéty Márton       Kobányi Tájfutó Klub       224.14
 13.Gyimesi Zoltán        TIPO Orienteering Cl       239.09
    Petro Attila          Metal Sport Team of        DISK

Szilice 2003 2.nap – Soroska

Az előző nap után bizakodva vártam a folytatást a tavalyról szintén ismert Soroska 2 terepen. Bemelegítettem 3km-t, majd vártam a nullidőt, mivel 1-re indultam. Beálltam és mikor már csak 1 perc volt a rajtomig szóltak, hogy menjek! Na ezt nagyon nem értettem, de felkaptam a térképem és elindultam. Sejtettem, hogy véletlenül elrajtoltattak 1 perccel korábban, de nem bántam, mert max. nyerek 1 szűk percet. Kicsit fura volt így elrajtolni, mert azt se tudtam, hol a fejem. Nem is mentem túl jól az egyesre, de végülis elég simán meglett és így legalább nem szúr majd szemet a túl jó időm. 🙂 
A kettesre elég bátor útvonalat választottam és jól el is néztem. Jó darabig azt se tudtam hol vagyok és már azt hittem, hogy Davidik elmegy lassan mellettem. (6 perccel indult utánam) Szerencsére helyreraktam magam, de volt vagy 4,5 perc a hibám, ami baromira bosszantott. A 3. pontra egy nagy kerülővel mentem, nehogy megint hibázzak. A négyesre a fölfelében nagyon nem ment és hibáztam is egy kicsit. Ekkor már nem értettem hol van Davidik, de hamar megtudtam. Ötösre hibáztam megint egy szépet és így utolért. Nagyon nem voltam fejben ott, mert a pont fölött túlmentem egy völgyig és még ott is hiába raktam helyre magam, mert akkor se lett meg egyből. Ekkor még élt bennem a remény, hogy Davidikkal elfutva még jó lehetek, így utána eredtem és nem is volt gond a lefelében, bár rohantunk rendesen. 6-os simán meglett és bár a hetesig volt egy kis fölfele túléltem azt is, de a 7-es utáni fölfele betett és lemaradtam. Ennek ellenére egész jót mentem, pedig nagyon megtörtem. A kilencesre indulva még láttam is Davidikot, de tudtam, hogy már nem lehet ráfutni. 9. és 10. pont simám jött, bár rosszul esett, hogy a frissítő nem volt a berajzolt helyen. A 14-es pontig hiba nélkül mentem, bár nem túl gyorsan. Kicsit szétvoltam és úgy is tájékozódtam. Hiányzott belőlem a pörgés, már csak vonszoltam magam. Ennek megfelelően a 15-ösre a hegytetőn át választottam útvonalat és nem a rohanós kerülőt. Szerintem bejött, mert nem mentem rosszat rajta. A 16-os lefele volt és mikor kiértem a rét szélére, akkor a bokámnál elég keményen beleakadtam egy szederágba, ami jól megtépett, de akkor nem okozott gondot. Viszonylag sík rész jött a 20-asig, de nem tudtam megfutni rendesen, bár legalább nem nagyon hibáztam. A 21-re nagy mászás volt, ami szokás szerint nem ment, ami megismétlődött a 21-re, mert alulról íveltem az átmenetet. Innen már csak be kellett futni, de hiába volt lefele itt se pörögtem túlságosan.
Végül az 1 percet persze hozzáadták az időmhöz, így nem nyertem vele semmit, sőt… Nagyon nem voltam elégedett, mert a futás nagyon nem ment és rengeteget (8 perc) hibáztam. A 760 elért világranglistapontom meg katasztófális. Levezettem 1km-t, pedig nagyon nem esett jól.
Összességében futottam 16km-t 500 szinttel 98.39-re.

  M 21- E    10.6km  385m 23k

  1.Dávidík Marian        KOBRA Bratislava     62.06  +      0.00
  2.Piják Ondrej          TJ Sokol Pezinok     63.39  +      1.33
  3.Piják Martin          TJ Sokol Pezinok     66.18  +      4.12
  4.Wallner Jozef         KOBRA Bratislava     68.11  +      6.05
  5.Bukovác Pavol         TJ Farmaceut Bratisl 69.07  +      7.01
  6.Less Áron             Diosgyőri Tájékozódá 70.59  +      8.53
  7.Szundi Attila         Diosgyőri Tájékozódá 72.21  +     10.15
  8.Bukovác Maroš         TJ Farmaceut Bratisl 72.36  +     10.30
  9.Barták Lukáš          KOBRA Bratislava     76.06  +     14.00
 10.Harkányi Zoltán       MEAFC Miskolc        78.39  +     16.33
 11.Černý Michal          OK 99 Hradec Králové 78.45  +     16.39
 12.Scultéty Márton       Kobányi Tájfutó Klub 83.53  +     21.47
 13.Gyimesi Zoltán        TIPO Orienteering Cl 94.04  +     31.58
    Petro Attila          Metal Sport Team of  DISK

Hungária Kupa 2. nap – elázott térkép

Iszonyú meleg volt a 2. nap, de azért csak rávettem magam, hogy viszonylag rendesen melegítsek, ami kb. 2km lett. Mivel ez a nap világranglista verseny volt, így jó kemény pályákat csináltak és egy kicsit féltem is, hogy nem fogom bírni végig a 15km-t. Ezen a napon is a Diszel nevű térképen futottunk, de ezúttal egy bővített 15000-es változatán. A rajtban kicsit meglepődtem, mert nem adtak fóliát, pedig kötelező lett volna a világranglista miatt.
Az első pontra menet éreztem, hogy jobban is be lehetett volna melegíteni és egy kicsit bizonytalankodtam, de végül hiba nélkül megvolt. A 2.-tól a 6. pontig aztán minden hiba nélkül ment és egész jól is haladtam. A 7.-re aztán jött egy kis fölfele, amitől kicsit elhajoltam, rámfutott Karel Rambousek (pedig előttem indult) és simán fogtuk a pontot. A 8.-ra és a 9.-re ő ment elől egész jó tempóban, én pedig pihegtem mögötte, de a 9.-re már én értem előbb. A 10.-re így utólag talán nem a legjobb útvonalat választottam és nagyon vaktában mentem be a pontra. Nem is lett meg elsőre, így maradt benne bő 2 perc. (Egyesek szerint nem volt jó helyen, de én ezt nem tudom megmondani, mert végül véletlenül estem bele.) A 11.-re megint együtt mentünk a Cseh sráccal, de itt már én mentem elöl. A 12-es ott volt majdnem, mint az 1-es és megint ugyanúgy bizonytalankodtam, mint a pálya elején. Talán, mert teljesen üres erdő volt a pont előtt. Itt maradt benne egy szűk fél perc, mert a pont alá is csúsztam, majd a 13.-ra és a 14.-re is maradt benne fél perc, mert mindkettőnek mellémentem, sőt még a 15.-nek is, de azzal már alig vesztettem időt. Közben a Cseh srác lemaradt és utolértem Sólymot, de sajnos semmit nem jött velem, pedig jó lett volna. Ezután jött a terep két része közötti átfutás és mikor kihajtottam a térképem kicsit megijedtem, mert 2 darabban volt. Hátranéztem, de már lemaradtak a fiúk úgy, hogy nem láttam őket, ráadásul a 16-os pont éppen a szakadásnál volt. Réten azért látszott merre kell menni, majd mikor vége lett a térképemnek Mazsi hátát figyelve mentem tovább remélve, hogy neki is pont az a pont kell. Ahhoz azért túl messze volt Mazsi, hogy megkérdezzem mire megy. Elmentünk egy pont mellett ami nem az enyém volt, de Mazsinak is másik kellett. Szerencsére az enyém! Részidőkből pedig az derül ki, hogy nyertem az átmenetet, akárcsak a következőt. Bár ezt betudom annak, hogy előbb dugtam a ponton és csak utána frissítettem. A 18-asra fel kellett mászni ami nem esett jól, de megvolt egyből, majd a 19-est egyszerűen nem találtam a helyén (79-es), majd jött Sólyom és a Cseh srác is és ők se találták, mikor végre én estem bele rossz helyen, kb. 2,5 perc keresgélés után. Nem volt messze, kb. 30m-el lehetett elrakva, de én nem vettem észre. Bosszankodtunk egy sort hármasban, majd nyomtam tovább. (Azért ez szerintem durva hiba volt egy világranglista verseny rendezésében. Simán ki lehetett volna óvni.) A következő két pont simán megvolt, bár egy kicsit vacakoltam a szimbóllal, mert az is szétesőben volt. A 22-es egy nagy útfutás volt, amit még meg bírtam nyomni, így alig kaptam rajta Mukhidinovtól, majd a követező két pont is gyorsan megvolt és jött a következő nagy átmenet a 25-ösre. Enyhén beszúrt az oldalam és egy fölfelét már meg is gyalogoltam. Mukhidinov iszonyat mód legépelt benne, de a többiek hasonlót jöttek hozzám. A 26-os volt az utolsó pont, amire még rendesen futni tudtam, de utána betett a gallyazás és csak szenvedve fogtam a 27-est, de legalább nem hibáztam. Nem úgy a 28-asra, ahova egyszerűen elcsúsztam vagy 25 fokkal. Itt már nem láttam ki a fejemből és csak az érdekelt, hogy fussak. Hamar helyreraktam magam, mert ismerős volt a hely, de volt bő 1 perc ez a hiba. Szerencsére már nem volt sok hátra, így elég jól összekapartam magam, hisz már csak futni kellett és végre beértem.
A 14900 m /340 szint/30 pont -os pályán 98.09-el egész jó helyezést értem el, bár Mukhidinov iszonyat mód elvert mindenkit. A kiliátlagom 6:35, ami bőven lehetne jobb. A 2.52-es rangsorpontommal megint javítok egy kicsit, bár nem sokat, viszont az 1012 világranglistapont jól jött, hogy én maradjak a 4. legjobb magyar összetett világranglistán.
Összességében elégedett vagyok az eredményemmel, mert bár maradt benne 8 perc hiba, de ebből 2,5 az elrakott pont volt. Az állóképességem viszont egész jó már, legalábbis a többi magyarhoz viszonyítva és ennek örülök.

  1. Mukhidinov Viacheslav     MIX UKR              83.47
  2. Lahtinen Terho            ESS FIN              96.15
  3. Miettinen Juha            ESS FIN              96.47
  4. Scultéty Márton           KTK     1820510SM    97.47    2.23
  5. Harkányi Zoltán           MEA     1801102HZ    98.09    2.52
  6. Ushkvarok Pavlo           NYV NEM              98.46
  7. Less Áron                 DTC     1800420LA    99.32    3.61
  8. Molnár Tibor              ARA     1711020MT   100.35    4.44
  9. Vanninen Matti-Pekka      ESS FIN             101.28
 10. Szundi Attila             DTC     1800907SA   105.15   15.23
 14. Rambousek Karel           BSO CZE             118.52
 15. Forrai Gábor              HTC     1790512FG   120.53   20.47
 16. Matuski Vladimir          KTK NEM             126.02
 17. Slobodan Radovanovic      XXX SCG             126.19
 18. Veljovic Slobodan         POL SCG             128.46
 19. Kiss Gábor                PAK     1801228KG   136.01   32.42
 20. Gusiatnikov Vladimir      BAY USA             141.22
 21. Petrovic Aleksandar       OKS SCG             188.17