Ausztria címke alá tartozó bejegyzések


Egész jól ment a skating

2010 január 17, 12:31Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Mára ingyenes kölcsönzési lehetőségnek hála egy-egy pár méregdrága Salomon skating léccel a lábunkon próbálkoztunk Edittel és sokkal jobban is ment a korcsolyázó stílus, mint 2 napja. Mentünk egy kört lazán, majd egy újabb kört időre. Ez alatt 4:53-as kilométerátlagot sikerült mennem 153-as átlag és 167-es maximum pulzussal.
Végül levezetésképp mentem még egy 3,5km-es kört is.

Összesen 16km, 97:21

Lesiklás sífutóléccel

2010 január 16, 20:27Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Ma délelőtt sítúra volt, ami a 10km-es kör megtételét jelentette. Az elejét nagyon élveztem, majd mikor a lesikló pálya tetejére kinéztünk kicsit gyakorolni akkor estem egy elég nagyot, ami kicsit letörte a kedvem és a vállam is eléggé fájt, de szerencsére csak nyugalomban.
Délután aztán a lesiklás sífutóléccel című történet következett, amit kicsit óvatosan csináltam, aztán végül azért mentem még egy kört levezetésként.

Összesen 20km, 197:44

Klasszikus, majd korcsolyázó stílus

2010 január 15, 20:22Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Ma délelőtt tovább gyakoroltuk a klasszikus sífutás elemeit és persze ma is szépen gyűltek a kilométerek.
Délután jött a korcsolyázó stílus, ami nekem skating léc hiányában (vagy, mert béna vagyok) eléggé nem ment.

Összesen 24km, 214:19

Sífutás St Jakob-ban

2010 január 14, 20:13Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Mától 4 napig St Jakob-ban, Ausztriában sífutunk Dosek Toncsi táborában. Ma a klasszikus sífutás alapjait vettük át, majd a 7km-es körön mentünk még egy kört.

Összesen 14km, 100:34

Semmering

2009 december 30, 23:54Címkék: , | Nincs hozzászólás


A síelés utolsó napján eleve esélytelen volt, hogy futni tudjak. Ez végül majdnem megdőlt, mert az éjszakai ónoseső hatására egész Semmering-ig kellett autóznunk, hogy havas pályát találjunk, ám végül egy igen jót síeltünk és még Lenkei Ákossal is összefutottam.

Ma sem sikerült futni

2009 december 29, 21:51Címkék: , | Nincs hozzászólás


Szintén a Hochkar volt a program mára és ma sem bántuk meg. A kilátás sem volt semmi, de futni ma sem sikerült.
Havas hegyek

Hochkar

2009 december 28, 20:46Címkék: , | Nincs hozzászólás


Ma a Hochkar-on síeltünk, ahol jóval jobb körülmények és több pálya várt ránk, de messzebb volt, így vacsorára értünk haza és én már nem futottam.
Hochkar
Sífutni ellenben itt sem fogunk tudni.

Egész napi síelés után

2009 december 27, 19:33Címkék: , | Nincs hozzászólás


Ma az Ötscher-en síeltünk így rögtön zárás után a szállásunkra értünk, amit én ki is használtam és futottam egy könnyűt. Persze újítani akartam, amiből csupa érdekesség lett. Nekiestem a Nagy Ötscher-nek a sípályán felfele, mivel nem volt más út előttem, de az első adandó alkalommal letettem a sípályafutásról.
Végül eredeti utakon nyomtam a már sötét erdőben és kilyukadtam egy működő kempingben, ahol csomóan nyomták lakókocsikban és lakóbuszokban.
A vacsorát nem akartam lekésni, így visszafelé vettem az irányt.
Ötscher
A fényképen egyébként nagyjából az a rész látszik, ahol tegnap és ma futkároztam.

Pulzusom a grafikon szerint többször benézett 190 fölé, de csak az edzés második felében. Lehet merül a jeladóm. 🙁

Átlagtempó: 6:24

Összesen 6km, 200 szint, 35:06

Lackenhof felett a hegyekben

2009 december 26, 18:27Címkék: , | Nincs hozzászólás


Ma Edittel és családjával útra keltünk Lackenhof-ba, hogy az Ötscher-en síeljünk harmincadikáig. Odafele megálltunk Melk-ben, majd érkezés után felmértük a nem túl rózsás helyzetet. Már nem olvadt, a hóágyúk is mentek, de a sífutó pálya teljesen száraz volt.

El is indultam rajta még épp világosban futni egyet, hogy aztán a hidegebb részeken komoly csatát vívjak a hóval, elveszítsem a sífutóút nyomát, majd már sötétben felmérjem a pár száz méteres megmaradt havas szakaszokat is. Jó kis futás volt, én nagyon élveztem a fenyőillatú erdőt és az 1000 méter környéki rohangálást.

Max. pulzus: 158
Átlag pulzus: 144
Átlagtempó: 5:56

Összesen 11km, 300 szint, 63:31

Világranglista futam – Katzelsdorf

2007 szeptember 9, 20:07Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Reméltem, hogy mára még jobb lesz a bordám, vagy legalábbis nem tesz be neki a tegnapi futás, ami többé-kevésbé be is jött, mert érzésre ugyanolyannak éreztem, mint tegnap. Kimentünk Katzelsdorf-ba a verseny helyszínére és nem túl jó idő fogadott minket.
Én jó sokára mentem, így még pihengettem a kocsiban. Azt már megtudtam, hogy a terep nem épp olyan, mint amire számítottam. A 12km és 420 méter szintből én arra következtettem, hogy egy laposabb terepen lesz a verseny. Kiderült, hogy éppenséggel baromi meredek oldalról van szó, aminek fizikális állapotomnál fogva se örültem.
A rajtba kifutás egyben jó 2km bemelegítés is volt, majd némi bokanyújtogatás után beálltam a rajtba. A térképet megkapva aztán nyilvánvalóvá vált, hogy egy nagyon küzdős pálya vár rám. Sejtettem, hogy nem fog jól menni, így elhatároztam, hogy történjen bármi én azért végig küzdeni fogok. Ha meglesz az eredménye, akkor jó, ha meg nem, akkor edzettem egy keményet.
Egy ilyen pályán ugyanis könnyen kocogásra szoktam váltani, ha nagyon nem megy, vagy sokat hibázok.
A rajtban elsősorban a hosszú átmeneteket nézegettem, a kettesre már ki is néztem a fenti útvonalat, de a többit is átfutottam. Az egyessel ennek következtében nem sokat törődtem, de az megvolt, hogy szintben kell nyomni és enyhén felfelé húzni egészen a pontra rávezető ösvényig. Egy kicsit talán túlságosan is felfelé húztam, mert éppen a támadóponthoz értem ki. Innen meglett elsőre a pont, de nem voltam gyors, hisz azért itt is nézegettem rendesen a térképet elsősorban a következő átmenetet.
Azthiszem sikerült kiválasztani a legjobb útvonalat, ám a végrehajtásba és a pontfogásba csúszott egy kis hiba. A pont előtt 500 méterrel túlfutottam az úton, amire ki akartam érni. Árokban volt és én azt hittem, hogy csak az árkot keresztezem, az út pedig utána lesz. Kicsit jobbra voltam ehhez képest, így mikor nem jött az út mászhattam vissza, hogy ne a bozóton át kelljen kimásznom a dózerre. A pontfogásnál, meg egyszerűen a pont alá csúsztam. Nem igazán értettem, azt vártam, hogy sokkal messzebb lesz. A sok szeder aztán visszafordított és megfogtam a pontot. (hiba: 2:00)
Nem voltam boldog, mert úgy éreztem elrontottam ezt az átmenetet, de még így is az élre álltam a részidők alapján. A hármas rendben jött, majd a négyesre lefelé menet elbizonytalanodtam, mikor elrohantam egy pont mellett és párat visszaléptem megnézni a kódját. Éreztem, hogy nem az enyém lesz, de azért csak odamentem. (hiba: 0:10)

Világranglista futam - Katzelsdorf

Az ötösre biztos lehetett volna jobban menni, de én nem akartam csúszkálni a hegyoldalba, így egy nem túl szinttakarékos útvonalon mentem. A 6-os pontra is rendben volt az útvonalam és még a nagy kerülő is megérte, ám a pontfogás megint nem jött össze. Pár méterre lehettem a pontomtól, mikor felfelé indultam és tettem egy karikát, mire megtaláltam. (hiba: 0:40)
Kegyetlen mászások voltak amúgy már a 6-os pontra menet is és ezután is. Nemegyszer négykézláb próbáltam kimászni az árkokból és nem igazán tudtam a tájékozódásra koncentrálni. Úgy gondoltam, hogy fent elkapom az árkot és csak leszaladok rajta a pontig. Sajnos alámentem és elég lassan raktam magam helyre. (hiba: 2:30)
A 8-as rendben meglett, de a 9-es pontnak mögémentem. (hiba: 1:00)
Innentől szerencsére egy olyan szakasz jött, ahol nem hibáztam. Egész a 13-as pontig minden rendben volt leszámítva tán azt, hogy lehetett volna jobb útvonalat találni a 13-ra.
A 14-re aztán megint csináltam egy kis hibát. Mögémentem és még be is bozótoztam a pont fölött. (hiba: 0:40)
A 15-re megint beletettem pár másodpercet, mivel megfogtam egy jóval fentebbi gyökér pontot és csak innen fogtam a sajátom. (hiba: 0:40)
Alapvetően jól kitaláltam, hogy alulról érdemes menni a 16-ra, de nem volt valami szerencsés átfűrészelni az összes kis völgyecskén. Meg kellett volna kerülni azokat is alulról, ráadásul a ponton se kellett volna túlfutni. (hiba: 1:30)
Itt éreztem először azt, hogy kezdek elkészülni az erőmmel. Megfogtam a 17-est és közben átterveztem az eredeti útvonalam a 18-as pontra. Úgy döntöttem nem botorkálok többet a meredek hegyoldalban, hisz még lefelé se lehet a közben igencsak rázendített esőben haladni és inkább felülről hatalmasat kerülve kikerülöm az egészet. Ez nagyon bejött, mert ebben az átmenetben magasan én mentem a legjobb időt.
A 19-re aztán nagyon bizonytalanul mentem, nem éreztem hol vagyok és  óvatosan fogtam a pontot. Azt mindenesetre nem értem, hogy vertek meg ennyivel itt. (hiba: 0:20)
Innentől már örültem, hogy vége a pályának és jól megszórtam apróbb és nem is olyan apró hibákkal a hátralévő részt. A 20-ra éppen csak mellémentem (hiba: 0:10), majd a 21-nek is (hiba: 0:10), de a 22-ön csúnyán túlmentem. Egyszerűen elfutottam fölötte. (hiba: 1:30)
A gyűjtő se jött simán, mert túl fent mentem át a bozóton. (hiba: 0:30)
Enyhén meggyötörten értem be a célba. A csúszós lefelében nem is mertem hajrázni. Visszakocogtam a versenyközpontba és közben azért újra igencsak éreztem a bordámat. Ha nem lettem volna csurom víz, akkor már biztos nem futom le ezt a szűk 1km-s visszautat.
Nem lehetek büszke erre a mai versenyemre, mert bár fizikálisan kihoztam magamból a maximumot és az útvonalválasztásokat is többnyire jól oldottam meg, de rengeteg helyen hibáztam. Szinte minden 2. ponton hiba csúszott pontközelben és ez összesen 11:50 hibát eredményezett. Ez rengeteg! Közben nem éreztem ennyire soknak, hisz igazán nagy hibám nem volt, de a sok apró és egy két nagyobb hiba összesen már rengeteget jelentett.
Ennyit hibázni nagy bénaságra vall és én ma béna voltam. A bordám és a kihagyás biztos számított valamennyit, de töredékét se a hibáknak. Ideje lesz a tájékozódásra koncentrálnom, mert azon megy el a legtöbb.
Összetettben sem sikerült az élen végeznem, amit szintén sajnálok. Kémény verseny volt a mai és annak ellenére, hogy sokkal jobb terepre számítottam így se volt rossz. Jó ez a terep, de főleg fizikálisan lehet rajta készülni. Mondjuk olyannyira sikerült a futásra koncentrálnom, hogy nekem ma még így is túl nehéz volt. Mégegyszer tuti nem utazok ennyit ezért a terepért, de egy alkalomra jó volt. Elfogadnék egy ilyen hegyet a szomszédba. 🙂
A most elért 951 világranglista pont ennek tükrében még nem is olyan rossz, de ma simán lehetett volna bőven 1000 pont felett is futni. Ezzel az eredménnyel azért sike
rült javítanom és összesen 3797 ponttal a 267. helyre feljönni. A cél idénre továbbra is a 250-be kerülés és az ehhez szükséges 3900 pont. Ehhez a Bükkfennsík Kupán 1000 pontot kell futnom. Biztos vagyok benne, hogy meg tudom majd csinálni, már csak a tájékozódásomat kell összekaparni addig, no meg persze rendesen, sérülések és betegségek nélkül edzeni.
 
Összesen 18km, 700 szint, 122:44
 
Térkép1, térkép2, részidők
 
Eredmények:
 
 ME  (16)                                 

1 Kisvölcsey Ákos 72 HUN XBUD Budapest Válogatott 44:27 2 102:38 1 147:05
2 Harkányi Zoltán 80 HUN MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai 43:31 1 107:44 3 151:15
3 Baracsi Gábor 71 HUN TTE Tipo Tájfutó és Környezetvéd 48:50 4 105:03 2 153:53
4 Miskó Róbert 86 HUN BSC Balatonfüredi SC 52:20 6 128:53 7 181:13
5 Hites Viktor 76 HUN VBT Veszprémi Bridzs és Tájékozó 49:44 5 131:39 8 181:23
6 Tornai Szabolcs 71 HUN MOM Hegyvidék SE-MOM Tájfutó Sza 59:49 8 147:43 11 207:32

Werner Péter 73 HUN CBD Ceglédi Bem Vasutas 46:59 3 mp
Herczeg Bálint 87 HUN VBT Veszprémi Bridzs és Tájékozó 58:38 7 mp
Arthofer Florian 83 NÖ HSV OL WR.NEUSTADT dns 114:01 5
Plohn Markus 82 NÖ HSV OL WR.NEUSTADT dns 115:02 6
Srb Alexander 73 NÖ HSV OL WR.NEUSTADT dns 134:06 9
Zemann Adolf 80 NÖ HSV OL WR.NEUSTADT dns 140:31 10
Bosina Lukas 84 W Naturf. WIEN dns mp
Auer Michael 84 S ASKÖ HENNDORF dns mp
Koiser Michael 85 NÖ HSV OL WR.NEUSTADT dns mp
Gamauf Manfred 62 B LZ OMAHA dns 111:33 4

Terepfutás Ettendorftól északra egy fenyvesben

2007 július 25, 22:22Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Mivel délutánra programot terveztünk, egészen konkrétan Klagenfurtba a Minimundus megtekintése szerepelt a programban, így délelőtt mentünk futni Fecóval. Ő már korábban kinézett egy viszonylag sík és tiszta erdőt Ettendorftól északra, ahová most kigurultunk kocsival, hogy fussunk egy tizest.
A terep beváltotta a hozzá fűzött reményeket, bár azért néhol kicsit sűrűbb és meredekebb volt, mint vártuk, de azért sikerült közel 50 percig terepen mozognunk. Verseny előtt talán ez még sok is, de holnap aligha a fizikai állapotunkon fog múlni az eredményességünk.
Nem mondom, hogy végig jólesett a futás, de azért élveztem. Jó lenne idehaza is ilyen kis vacak útszéli erdőkben rohangálni.
 
Összesen 9km, 150 szint, 49:37
 
Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 145
 
Megnyugvási: 49 (156/107)

Eső után naplementében 5km

2007 július 24, 22:14Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Ma kora délutánig volt csak jó idő, majd fokozatosan romlott és mire futni mehettünk volna már rendesen esett. Fecó nem ragaszkodott a futáshoz, de én mindenképpen szerettem volna átmozgatni egyet. Szerencsére rábeszélhető volt és még várni is hajlandó volt. Hátha eláll az eső.
Már 8 óra is elmúlt mire nekiindultunk, de ekkor már láttuk, hogy javul az idő, sőt a felhők alól előbukkant a nap is, így kegyetlen szép eső utáni naplementében futottunk Ettendorfból indulva egy jó 5km-t az országúton.
Fecó 25 percet akart futni és nem volt meggyőzhető arról, hogy többet menjünk. Végülis a mostani versenyek már tuti nem ezen múlnak, minden más meg még nagyon távoli.
 
Összesen 5km, 40 szint, 25:01
 
Átlag pulzus: 139

Magaslati kocogás

2007 július 22, 17:52Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Ma egész nap utaztunk, hogy aztán délután megérkezzünk Ausztriába. Ettendorftól nem messze egy tónál álltunk meg strandolni. Ennek különlegessége csupán az volt, hogy 1100 méter feletti magasságban van, ám ennek ellenére vize egész elviselhető hőmérsékletű volt. Úgy 22 fokos. Itt a strandolás közben futottunk egyet Fecóval. Én szerettem volna megkerülni a tavat, de ez végül nem jött össze, mert a partján csak egy darabig vitt út. Felfelé viszont vitt, így 1300-on fordultunk, majd visszakocogtunk ugyanott.
Strand 1100 méteren
Az eleje nagyon nem esett jól a futásnak, de a fölfele második felében már egész jól ment. Utólag térképen megnézve aztán már látszott, hogy simán belefért volna még így is a tó megkerülése, csak épp kellett volna egy térkép, hogy tudjuk hol kell átvágni két dózerút között.
Az erdő nagyon tetszik. Természetesen mindenhol fenyőfák. Várom már a Szlovén ötnapost.
 
Összesen 9km, 220 szint, 44:21
 
Max. pulzus: 157
Átlag pulzus: 140
Megnyugvási: 33 (138/105)

Térképpel a Hebalm-on

2006 szeptember 17, 21:01Címkék: , , , , , , , , | Nincs hozzászólás


A tegnapi hosszú és számomra kemény futás után ma is hosszú futást terveztek a többiek, amivel nekem sem volt bajom, bár gyorsan nem akartam futni.
Hebalmra mentünk ki és ugyanúgy, mint tegnap ötösben indultunk edzeni, méghozzá az idei Thermenland Open 1. napi pályájára. Szögest is vettem fel és vittem magammal térképet, ami rajtam kívül csak Gyurikánál volt.
A rajtba felfutásnál is éreztem, hogy nem vagyok valami friss, így mikor Fecó és Doma bevetette magát az úttal párhuzamosan az erdőbe, akkor én kint maradtam az úton.
A pályán aztán a lefeléket és a sík szakaszokat élveztem, mert nem volt olyan nagy a tempó, de a fölfeléket nem bírtam megfutni a többiekkel. A tegnapival ellentétben még Gyurika is jobban bírta nálam.
Egy két kanyart levágtam már az elején is, majd a pálya előrehaladtával egyre többet, volt, hogy egy-egy pontot teljesen ki is hagytam, majd a 16. pontot már mindenki kihagyta. Megfogtuk még a 17-18.-at, majd a mocsáron át visszafutottunk a célhoz, majd az autóhoz, amit kint kellett hagyni az országút melletti parkolóban.
Eléggé küzdős edzés lett ez a mai, de nagyon hasznos volt. Megint ráébredtem, hogy mennyire erőtlen vagyok. Hiába bírtam jól a sík részeket, vagy az útfutásokat, de a fölfelékben terepen, vagy a mély mocsárban a többiek sokkal jobbak voltak nálam. Fecó pedig egyenesen remek formában van.
 
Összesen 16km, 550 szint 102:20.
 
Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 146
Megnyugvási:  44 (148/104)

Hosszú, kemény futás magaslaton

2006 szeptember 16, 17:11Címkék: , , , , , , , | Nincs hozzászólás


Elég későn sikerült felkelnünk és még később elindulni, de csak egyet akartunk ma futni, így nem volt belőle gond.
Autóval mentünk fel az 1319 méter magas GoBeck nevű helyre és innen indultunk futni Fecóval, KisDomával, Makival és Gyurikával. A gerincen végigfutva tervezetük megközelíteni a 2070 méter magas Kraka B nevű csúcsot. Az útvonal jelentős része sajnos dózerutakon vezetett, így kb. 9km-t ezeken tettünk meg északnak, majd Jauksattel után végre egy földútra értünk. A tempó az végig igen kemény volt és bár jól bírtam nem igazán esett jól. A földúton aztán már könnyebb volt a tempót tartani, gondolom lassulhattunk egy egész keveset. A kopasz részre kiérve aztán igencsak elkezdett emelkedni az út, ami innentől nem is igazán látszott és ahol mégis megvolt, ott is csak egy kis ösvény formájában. Maki itt megmutatta, hogy milyen erős és tőle, valamint KisDomától kezdtem is lemaradozni, mikor hirtelen megálltak, mert igen hideg kezdett lenni. Végül Maki és Doma visszafordult és Fecóval, valamint Gyurikával mentünk tovább. Párszor ugyan bele kellett gyalogolnom a fölfelébe, de ezzel Fecó se volt másképp. Gyurika végig megfutotta, de mivel korábban lemaradozott, így már nem ért minket utól és mögöttünk ért a nyeregbe. Fent aztán már akkora köd volt, hogy semmit nem láttunk és Fecó szavaival élve majd széthasadt a búránk a nagy szélben, vizes fejjel.Ettendorf és környékének térképe
Végül nem is balra indultam el, hanem jobbra, a Speikkogel felé és mikor már nagyon nem értettük hol a csúcs, akkor Fecó megnézte a térképet és szólt, hogy nem is jó irányba megyünk. Itt azonban megvolt a tervezett magasság és tényleg nagyon rossz volt az idő, így elindultunk lefelé. Ekkor voltunk 74:46-nál. Rohantam, hogy ne fagyjak szét és úgy 200 méter szint leadása után jobb is lett a helyzet.
Visszafele úton aztán Fecó igencsak tolta a tempót és néhol be is ugrott az erdőbe, hogy puha talajon fusson és én néha követtem is. Párszor megvártuk Gyurikát, de azért még kemény volt a futás, sőt én úgy szűk 2 óra környékén kezdtem elfáradni. A futással nem volt gond, de Fecó gyilkos tempója már nem esett jól. Nem maradtam le, de szenvedtem rendesen. Az időn meglátszik, hogy visszafele lejtett, mert "csak" 58:04 lett.
Igen jó edzés lett ez így, kár, hogy a dózerutak domináltak és talán az is szerencsésebb lett volna, ha nem ugyanott jövünk vissza.
Azért így utólag már mindent élveztem ebben az edzésben.
Szintmetszet az odafele futásról. 
Összesen 26km, 750 szint és 2:12:50.
 
Max. pulzus:172
Átlag pulzus:154
Megnyugvási: 35 (161/126)
 
Térkép, Szintmetszet

Thermenland Open 3. nap – vadászrajt

2006 június 5, 20:10Címkék: , , | Nincs hozzászólás


A 3. napra úgy tekintettem, mint jutalomjáték. Nem igazán érdekelt, de azért szerettem volna egy jót futni. Elvileg a terep kedvező nekem, mert lapos. Se előttem, se mögöttem nincs nagy tülekedés, így a vadászrajt ellenére ha minden rendben lesz, akkor magam leszek, sőt esetleg megfoghatom Lévai Fecót is. A 11 perces hátrányom ellenére a 13. helyről rajtolhatok, ami nagyon durva. Otthon is jó lenne néha hasonló mezőnyben futni.
Skulóval futottam ki a rajtba és nem éreztem magam se különösen fáradtnak, se túl frissnek.
Thermenland Open 3. nap - vadászrajt 
Rajt után aztán nem pörögtek a lábaim, de azért toltam és a pont előtti jellegfáról kis kerülővel de hiba nélkül lett meg az egyes.
Kettesre elrontottam az irányt és jobbról a rétről pattantam vissza a pontig. (hiba: 0:30)
Hármas, négyes jól jött, de az ötösre bizonytalan voltam, mert nem éreztem a fedettséget. Tudtam, hogy még nem lehetek a pont mögötti ösvényen, de nem mertem jobbra bevágni. (hiba: 1:00)
6,7,8 csak rohanás volt, mivel nem volt semmi gondom, bár a nyolcast nem kellett volna jobbról ívelni.
9.-re nagyon éreztem, hogy nem pörög a lábam, a 10.-re pedig kicsit küzdöttem a bokrokkal.
11.-re kicsit túlságosan balra húztam, majd a 12.-re már minden OK volt.
13-as egy nehéz pont volt, mert eléggé a semmi közepén volt. Az ösvényeket elvesztettem, majd a pont előtti "zöld" sáv fogott meg, amin már út is volt, így tudtam hol vagyok, legalábbis nagyjából, mert a pontmellé mentem és megtorpantam. Pár lépést tettem balra és már látszott is. ( hiba: 0:20)
14-re kicsit túlságosan balra mentem, majd a 16-ig nem volt gond.
17-re bizonytalankodtam, mert nem tudtam hol van a jelleghatár és hol a meredek alja. (hiba: 0:20)
18-as nekem kiolvashatatlan volt a térképről, így bizonytalankodtam rá. (hiba: 0:10)
19-esre aztán már teljesen kész voltam. Fizikailag nem ment. Előbb jobbra akartam menni, aztán mégis balra, így pár lépést tettem az erdőben majd visszaugrottam az útra. Az útkereszteződésben is korrigálnom kellett, mert meglátogattam a vadászlest és a pontot se találtam a dzsuvában.(hiba: 2:20)
20-asra elég elcsigázva indultam és csak úgy mindenen át estem keltem. A 2-es pont előtt a zöldön átmentem az úton, majd onnan már követtem merre megyek. (hiba: 0:30)
21-es előtt megtorpantam, így erre is hibáztam. (hiba: 0:20)
22-re mellécsúsztam jobbra. Már nagyon csak az érdekelt, hogy legyek túl a pályán. (hiba: 0:30)
23-ra teljesen érzése mentem a dzsuvákon pedig úgy keltem át, hogy előbb jobbra, majd balra kerültem egy nagyot. A pontot aztán már egy Dán futó előtt fogtam éppen, akiről sejtettem, hogy ellenfél és ő ért utol. ( hiba: 0:20)
24-est is megíveltem, ráadásul erőm sem volt, így a Dán már éppen előttem fogta. (hiba: 0:20)
Itt én eredetileg a lenti útvonalat terveztem, de mivel a Dán srác arra ment, így én inkább felül indultam, mivel nem volt kedvem küzdeni ellene, majd a tó sarkán láttam magam előtt, így újra újítottam és megpróbáltam előre. Valamit elronthatott a srác, mert majdnem egyszerre fogtuk a pontot. Buktam egy keveset a rossz útvonalaimmal. (hiba: 0:30)
Innentől a célig már csak rohanás volt, de én nem éreztem magamban erőt, hogy a Dán srác ellen küzdjek. Látszott rajta, hogy jobban bírja, mint én, így gyakorlatilag feladtam a küzdelmet. Azért arra figyeltem, hogy nagyon ne lassuljak le, mert Lenkei Zsoltit láttam a 25-re menni, mikor én kijöttem a pontról.
 
Utólag elemezve már kevésbé vagyok csalódott, mint rögtön a verseny után. A részidők sok mindent elárulnak, így azt is, hogy a pálya első felében, ahol nem hibáztam kifejezetten jól haladtam, annak ellenére is, hogy nem ment jól. Az 5-10 hely között volt jópár részidőm, ami azért bíztató. A pálya második felére teljesen szétcsúsztam, csak szenvedés volt a pálya, ami a motiválatlanságommal együtt rengeteg hibát eredményezett. Nem érdekelt más, csak az, hogy túllegyek az egészen.
A 7 perc 10 mp hiba nagyon sok és még nem is számoltam bele, hogy az elején is íveltem rendesen az átmeneteket. Utólag bizakodásra ad okot, hogy egész jó időt futhattam volna még ilyen állapotban is, ha képes lettem volna koncentrálni.
 
Összesen 15km, 250 szint és kb. 80 perc.

Térkép1 , Térkép2 , Részidők

Thermenland Open 2. nap

2006 június 4, 21:58Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Burgauban még a késői ebéd után sétáltunk egyet, hogy feltérképezzük a terepet, majd visszamenetem a kocsihoz átöltözni, hiszen közeledett 5:30 és ezzel a karantén kezdete. A bejárás alatt kiderült, hogy a térképrajtig sok szint lesz, aminek nagyon nem örültem, mert a fölfele még mindig nem az erősségem.
Karanténban jó 2 órát kellett eltöltenem az este 7:28-as rajtomig. Közben kiderült, hogy a szöges a vétel és a bozótnadrág sem árt, így ilyen felszerelésben kezdtem melegíteni. Azt jól kitárgyaltuk, hogy nagyon sötét lesz az erdőben, mert borús az idő és késő van.
Köröztem egy csomót és pár repülőt is nyomtan, de nagyon nem éreztem magamban erőt. Lehetett azért vagy 3-4km.
Rajt előtt derült ki, hogy Jan Zazgornik nincs itt, pedig ő menne előttem, így Tihomir Salopek fut előttem 2 perccel. Ez nagyon sok, így várhatóan max. engem érhetnek utól.
Közben már sok befutó idejét megtudtam. Ekkor még 23 perc körül voltak a legjobb idők és úgy éreztem, hogy ha 23 perccel kezdődőt tudnék futni, azzal a maximumot hoznám ki magamból. Koprivanacz Imi 40 másodperc hibát mondott be, mikor interjúvolták, így nem éreztem sok esélyt arra, hogy jobb időt menjek nála.
Thermenland Open 2. nap
Pódiumról rajtoltunk a nézők szeme előtt, így persze én is nagyon lendületesen indultam neki a pályának. Ez a lendület nem tartott sokáig, mert jött a lépcső. Elég görcsösen értem már fel a térképrajtig és vettem fel a térképet.
Az egyes pontra egyértelműnek tűnt az útvonal, vagyis jobbról. Mint utólag kiderült a másik balról kerülő alternatíva gyorsabb lehetett volna, de ezt szinte senki nem próbálta, mert mire észrevehettük volna már fél úton jártunk a másik útvonalon.
A kettesre pillanatra elgondolkoztam, hogy merre menjek, de aztán a lefele mellett döntöttem. Messziről látszott hova kell menni, így nem volt gond. Ennek ellenére az egyesre és a kettesre is elég sokat kaptam.
A hármasra aztán a lefele és a felfele között apám döntött, mivel bekiabálta, hogy a többség balra ment. Végigrohantam hát a tóparton, majd az egyik kerten át ugrottam ki, mint szinte mindenki. Mikor beértem az erdőbe, akkor láttam Létrát kifutni a nyolcasra menet. Ő a nagy kerülést választotta aszfalton, így ezt az infót el is raktároztam magamnak. Az erdőben aztán a völgyhöz viszonyítottam a helyzetemet és mikor átvágtam a zöld tetején (hogy került oda??) már láttam is a pontot.
4-es csak egy ugrás volt. Nem volt nehéz beletalálni a gödörbe.
Az ötöst se véltem nehezebbnek, főleg, hogy itt volt valami csapásféle is, ám gyanúsan jobbra húzott, így balra tekintettem és megláttam egy gyanús völgyet. Párat léptem felé és már a pont is virított benne. Arra gondoltam, hogy ezt biztos jó sokan elronthatták és utólag a részidőkből látszik is, hogy rendesen előreléptem itt.
6-os pontra iránymenet volt. Közben egy kis visszacsatolást adtak a keresztezett utak, így nem lehetett gond megtalálni a pontot.
7.-re se sokat gondolkodtam, csak elindultam nagyjából irányba, majd a patak után jobbról kerültem a bozótfoltot és mentem fel a gerincre, ahol hamar egy ösvényen találtam magam, majd miután megnéztem a térképen hol is lehetek már tudtam, hogy egyenesen előttem van a pont az ösvény vége után.
8.-ra a korábban tervezettől eltérően nem balra indultam amerre Létra, mert még a felfelében megnéztem, hogy jobbról jobb lesz az, bár kicsit tartottam az aljnövényzettől. Az aszfalton futva néztem mikor jön be jobbról a nagy út s vele szemben fel is fedeztem a csapást. Nem volt az igazi a futhatóság, de így is ez volt a legjobb útvonal. Magát a pontot nem volt nehéz megfogni, mert egyértelmű helyen volt.
Nekem egyértelmű volt, hogy a 9.-re balról kell menni. Nem akartam a lépcsőn lefele futni és nem is láttam rajtba menet senkit szembe jönni, így maradtam az eredeti tervnél.
Tizesre kicsit féltem, hogy beleveszek a nem jól olvasható térképbe, de itt sokat jelentett a verseny előtti bejárás, mert volt elképzelésem mi vár rám. Felfutottam a füves "utcán", ahol verseny előtt Madár jött le. Ez jól megragadt az emlékezetemben, majd a lépcső is adta magát, pedig a térképről addig nem sikerült leolvasni. Annál is inkább, mert az útvonalat néztem egészen a célig. Jött a másik lépcső, amit szintén nem láttam előre a térképen, de adta magát, innen pedig már csak a pontra kellett bemenni.
Az alsó útra mentem ki, ráadásul a két csapás közül a balra húzón. Tudtam, hogy ezzel itt most nyertem egy kicsit, mert a többség került egyet a csapásokból ítélve. Az útvonalon nem volt mit gondolkozni, csak tolni kellett. A pontra menet aztán megláttam magam előtt egy futót. Nem tudtam ki az, de feldobott, mivel egy ideje már arra számítottam, hogy engem fognak utólérni.
A 12-es pontig aztán sikerül ledolgozni a hátrányt és bár gyakorlatilag melléértem nem esett le, hogy az a futó Tihomir Salopek. Egyszerűen nem gondolkoztam ezen és nem néztem rá. A pontnál egy kiskutya rohangált és akadályozott minket, de a gazdái csak röhögtek, hogy mennyire meg akarja kapni a futók lábát.
A pontról kifele az előzetes tervek szerint balra indultam és a kutya még mindig a lábunk között rohangált. Ideges lettem és úgy döntöttem csak tolom, mintha ott se lenne. Ha rálépek, vagy felrúgom, akkor magára vessen. Szerencsére egyik se jött be, csak lemaradt.Tudtam, hogy hova kell menni, mert a várat már jópárszor láttuk. Itt már le is maradt Salopek, így én mentem elől és fogtam a pontot.
Ugyanott indultam vissza és már nem is gondolkoztam, csak toltam. Kicsit meglepődtem, hogy kerítés van a strand körül. Nem tudom mire számítottam, de a térképen nem láttam, így meglepett és reflexből indultam balra, majd csak akkor eszméltem, amikor Madár kiabál, hogy "itt menjél be". Majdnem túlfutottam a kapun, de így is buktam pár másodpercet. Rohantam a stég felé, majd be a pontra.
Gyűjtő aztán már csak a látvány kedvéért volt a dombtetőn, így innentől tényleg elég volt rohanni.
 
Amint beértem a célba tudtam, hogy jót futottam. Már előtte azt harsogta Kocsik Árpi, mint Szpíker, hogy az 5. helyért futok, majd amint beértem mondta, hogy 6. vagyok. Rettenetesen örültem és elégedett voltam, mivel nem számítottam erre. Ekkor láttam, hogy aki mellett elmentem a pályán az Salopek volt. Mindig jobb versenyző volt nálam, így nem kis öröm volt most megverni, mégha valószínűleg mostanában nincs is csúcsformában. Amikor bemondta Kocsik Árpi a 22:34-es időmet majd kiugrottam a bőrömből. Ráztam az öklömet és tudtam, hogy kijutottam a Főiskolás VB-re. Nem is álmodtam 23 percen belüli időről. A mögöttem indulók ugyan egészen a 12. helyig szorítottak le, de ez nem érdekelt. Megcsináltam!
Kocsik Árpinak mondtam is, hogy "Irány a Főiskolás VB!". Ezt ő be is mondta azon nyomban.
 
Ezzel a futással maradéktalanul elégedett vagyok. Ez volt a maximum amit ma ki tudtam hozni magamból. Tökéletes futás ugyan nem volt, mert 1-2 helyen lehetett volna talán jobb útvonalat választani, de ez csak utólag derült ki és a stég pontra is veszítettem pár másodpercet, ráadásul csak Madár mentett meg egy nagyobb hibától. Fizikailag is jobban kisajtolhattam volna magamat, de nem lehet okom panaszra, mert egész jól ment.
Nagyon jó érzés, hogy akkor tudtam maximumot nyújtani, amikor nagyon kellett. Düdü ki is számolta a százalékokat és ekkor esett le, hogy az elrontott Postás Kupa (edzetlenség) után a sírból hoztam vissza a VB részvételt.
 
Összesen 9km, 100 szint és 45 perc.

Térkép1 , Térkép2 , Részidők

Átmozgatás az esti sprint előtt

2006 június 4, 14:54Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Reggel terveztem egy átmozgatást a szállásról, de mivel Düdü és Gösswein Csabi túl korán indult és csak 5 (nem elírás) percet akartak futni, így a szálláson maradtam. Nem sikerült senkivel se összebeszélni, hogy csak az esti sprintre menjek ki, így szülőkkel együtt én is kiautóztam Burgau-ba. Onnan aztán a szállítás busszal én is kimentem a középtávú céljába.
Szerencsére Gösswein Csabi is itt volt, ráadásul szeretett volna egyet futni, így beneveztünk Direct A-ba, azaz nyilt technikásba. Rajtba kikocogtunk amilyen lassan csak lehet, majd ökörködve elindultunk a pályán. Nagyon szép és technikás terepen rendezték a többieknek a 2. napot, így élvezet volt itt tájfutni. Mondjuk a tempónk iszonyú lassú volt, de azért átmozgatásnak erős volt a felfelék miatt. Végigkocogtam az 5,5km-s pályát 50 perc alatt, majd gimnasztikáztam kicsit.
Jó buli volt kimenni nyiltban és kocogni egyet ezen a terepen. Kicsit ugyan sok lett, de csak nem leszek fáradt az esti sprinten miatta.
 
Összesen 8km, 150 szint, 66perc lett. Max pulzus: 153 , Átlag: 134

Thermenland Open 1. nap

2006 június 3, 20:46Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Tegnap este elég rossz volt az idő és a szálláson is rossz híreket hallottunk, így jó eséj volt rá, hogy havas verseny vár ránk. Utazás közben aztán elnézve a hóval borított hegyeket egyre nőtt ennek az esélye. Ehhez képest nagy megkönnyebbülés volt, hogy a terepre érve csak messzi hegyeken láttunk havat és úgy 5 fok fogadott minket, ráadásul nem esett az eső.
Elég sokat kellett várnom a rajtomig, mert későn indultam, így alaposan átfagytam. A bemelegítés közben azért sikerült kis túlzással leizzadnom.
Thermenland Open 1. nap 
Majdnem felvettem a térképet egy perccel a rajt előtt, de aztán szóltak, hogy ezt nem lehet. Így aztán a térképrajtbe menet kellett útvonalat választanom. A rét hamar látszott, majd az ösvény is megvolt, de az útkanyartól már bizonytalan voltam. Megtorpantam, majd elindultam visszafele egy gyökér fele. Észrevettem egy mocsár pontot, amihez odamentem, majd innen mentem tovább a pontomra. (hiba: 1:00)
Kettesre felmentem a 2. útig, majd azon át a zöldön és a jelleghatárt követni próbálva a völgyig. Itt jöttem rá, hogy ez nem sikerült igazán, mert a patakot keresztező ösvényen tettem magam helyre. (hiba 0:30)
Hármasra elég vaktában mentem, de a zöldben a kidőlt fához értem, így csont nélkül lett meg a pont.
Szintben indultam tovább, majd a fehér erdőbe kiérve már látszott a rét, amiről fogtam a pontot. Tolnai Marcit itt értem utól.
Felmásztam az ösvényig, közben az útvonalat eldöntve az 5.-ig, valamint a hosszú átmenetet is végiggondoltam. Az ösvényen futottam a következő fehér erdőig, majd tovább másztam a gerincre jobbról kerülve a sziklát. A gerincen terveztem lefutni, de az ösvényen végül kerültem kicsit balról, mert nem volt jó a futhatóság.
Hatos közel volt. Bár nem láttam először az ösvényt, mégis sikerült azon futni. Balról ívelve fogtam a pontot.
Leugrottam a kisösvényre, majd azon indultam a 7-es felé, tovább a zöld mellett és a sziklát balról kerülve könnyedén fogva a pontot.
Szintben átvágtam a zöldön, majd nem tudtam a szikla melyik oldalán lesz a pont, így felfele indultam, ami be is jött, ám az ösvényen gyorsabb lett volna. (hiba: 0:20)
Felszenvedtem magam az ösvényig, azon pedig a zöld tulsó feléig. Felmásztam a gerincre és jobbról kerültem a sziklákat, majd mentem lefele a pontra. Kicsit elcsúsztam jobbra, de szintben jókor álltam meg és észrevettem a pontot. (hiba: 0:20)
Megeresztettem magam kb. a pont irányába és próbáltam nagyvonalakban követni a dolgokat. Balra láttam a rétet, majd a dózerra leérve mentem jobbra egészen a kanyar kezdetéig. Onnan már szinte látszott is a pont.
Az útvonalam már rég megvolt, így határozottan indultam lefele. Az út végétől a rét volt a következő fix pont, ám valahogy nem igazán értettem, hogy azon belül hol vagyok pontosan, így a biztonság kedvéért próbáltam tartani a magasságot. Kicsit magasan értem ki, de a réten átvágva már lent is voltam a dózeren, majd egyértelmű volt hol kell felugrani az egyel magasabb futó útra. Itt már nem láttam Tolnai Marcit, pedig kicsivel korábban még biztos mögöttem csörtetett. Ezen az úton aztán a jobbkanyar végéig toltam, majd leugrottam az alsó dózerra. Kicsit jobbra húztam pedig nem kellett volna. Errefele lassan lehetett haladni a sok patakkal szabdalt részen. A dózern már csak a pontig kellett tolni. (hiba: 0:30)
Felmásztam a vadlesekig, majd az ösvényen végig a pontig. Itt még lyukasztottam is, mert nem csipogott az SI doboz.
13-as a hegytető mögött volt, így nem kellett nagyon agyalni az útvonalon, csak küzdeni fölfele.
A pontról szintben jöttem ki és már kint is voltam a réten és fogtam a pontot.
A 15-ösre a kerítés mellett mentem, majd szintben. Mikor kiértem az ösvényre nem volt erőm azt kersztezni, így inkább kicsit lefele futottam rajta és lentről mentem be a pontra.
Felfele indultam egyenesen, mert úgy itéltem, hogy minnél előbb fent vagyok az úton annál jobb. A dózeren addig toltam, míg a pont alá nem értem és megint egyenesen a hegynek másztam felfele. Hamar fel is tűnt a pont előttem. Itt azon kezdtem bosszankodni, hogy mekkora agyatlan pályát kaptunk ma. A terep adottságait az előző években vagy jobban kihasználták, vagy csak én szoktam meg a Hebalm-ot.
Felfele húzva kiküzdöttem magam a gerinc mögötti dózerútig, majd azon toltam. Frissítőn ittam egy kortyot, majd apatakmeder mentén másztam fel a 17-esig.
A 18-asra csak be kellett futni az erődbe és már látszott is. A mocsár eléggé kivette az erőmet, így csak estem keltem.
Ettől az átmenettől kicsit tartottam, de egyben vártam is, látszott minden a gerincig, még a magasles is ott volt melettem, majd lassan ereszkedve menetm a pontfeletti rétig sokat térképezve. Kicsit megálltam, megnéztem a térképet éscsak amikor teljesen biztos voltam a dolgomban, akkor mentem le a pontig. Hiba nem volt, de nagyon sokat elvacakoltam az óvatoskodással. (hiba: 0:20)
20-asra az egyetlen lehetőség a szintezés volt, majd a nagy sziklánál beazonosítottam magam.Újabb rétre értem ki, ami mögött már lehetett is lemenni a pontra.
Lemásztam az útig, majd kis futás után lecsaptam az alsó útra. Azon menetm az elágazásig, majd még 1 úttal lejebb ereszkedtem. Mikor látszott balra a rét már csak a pontra kellett lejutni a meredeken.
A 22-es mászás volt. Elég érzésre mentem csak, de mikor a kerítéshez értem láttam jobbra a másik kerítést, így szintben simán fogtam a pontot. Elég meggyötörten másztám át ezek alatt a szögesdrótkerítések alatt. Az egész pályán alig volt pár, amit átugrottam.
Mihók után másztam felfele. Alig bírtam valamit megfutni a hegytetőre menet, pedig a torony nagyon látszott.
Szintben indultam a 24-re, még az erdő sarkán is átvágtam. Azt hittem először, hogy a mocsár "fölött" is erdő van, ám végül rájöttem, hogy az nyílt terület, így az erdő melett futva mentem be a patakig, majd apró bizonytalankodás után a pontot is megláttam. (hiba: 0:10)
Kerítés mellett futottam, majd szintbe. Itt már éreztem, hogy mi sárga és mi erőd, így tudtam hova kell mennem. Áron is ott volt előttem, így nem volt gond fogni a pontot.
A 26-osra leírtam egy kis kört, már egész a pontnál, mert hátulról mentem be az erdőfoltba. (hiba: 0:10)
A réten mentem tovább, amíg lehetett, majd csak át kellet ugrani a pontra és már meg is volt az utolsó előtti.
Gyüjtőre még volt egy kis szintezés, majd a kerítés alatt átkúszás és már kint is voltam a réten.
A végén pedig még tudtam egy egész normálisat hajrázni.
 
Összességében elégedett vagyok, mert kihoztam magamból közel a maximumot és a Főiskolás VB-hez szükséges eredmény is megvan, hála a többieknek. A futás mehetett volna sokkal jobban. Úgy éreztem, hogy nagyon rosszul megy. Erőtlenebb voltam, mint a korábbi években ezen a terepen. Nem feküdt ez a küzdős pálya.
A 3:10 hiba nem olyan vészes, de az elejét nem kellett volna így elkapkodni és akkor csak a fele lenne.

Térkép1 , Térkép2 , Térkép3 , Részidők