Szlovénia – Harkányi Zoltán edzés és versenynapló

Síelés Szlovéniában

Szerencsére nem volt alkalmam teljesen eltunyulni az ünnepek után, mert pár napot Szlovéniában, a Júliai Alpokban töltöttünk síeléssel.

Leginkább a Vogel nevű síterepen száguldoztunk és csodáltuk a Triglav látványát.
Nyáron nem sikerült feljutni rá, mert hó volt. Most az orrunk alá dörgölte ezt minden nap.

Hihetetlen jó volt. Főleg a látvány volt utolérhetetlen. A képeket fel is pakoltam ide: Bohinj Vogel

Jelentem egyet sem sikerült esnem, így nem gyűjtöttem be újabb sérülést és az eddigiek sem gyötörnek mostanában. 🙂

Pokljuka, Bled, Bohinj

Ma a 2 napi 8-8 órás túrázás után egy laza, sétálgatós napot terveztünk és ennek keretében sétáltunk egyet Pokljukán, Bled-ben és a Bohinj-i tó partján.

Pokljuka nekem nagyon tetszik, egyrészt a Biatlon centrum sem rossz, de az erdő az ami igazán megfogott. Ez egy tájfutó paradicsom lehetne 1300 és 1500 méter közötti szelíd dombjaival, gyönyörű fenyveseivel. Van itt szerintem minden, a mocsártól kezdve a teljesen tiszta erdőkön át a részletgazdag részekig. Eljönnék ide egyszer edzőtáborozni.

Bled már nem szolgált sok meglepetéssel. Szép is, jó is, drága is, de nem a mi világunk. Nyüzsgő, gazdag "divatturisták" által látogatott üdülőhely. Igazi paradicsom azoknak akik szép helyen szeretnék nem megmozdítani a seggüket. 🙂

Bohinj-i tó aztán már megint a mi világunk volt, de ott már nem gyalogoltunk valami sokat. Benyomtuk életünk legrosszabb pizzáját és ücsörögtünk egy csomót a tóparton.

Futni semmi kedvem nem volt, fáradt vagyok és amúgy is nyaralunk. Legalább kipihentem magam.

Triglav csúcstámadás

Igen rosszul aludtunk és igen korán ki is pattantunk az ágyból, aztán már 6:45-kor a Triglav felé gyalogoltunk.

Kezdetben csak sima gyaloglás volt, majd kezdett egyre meredekebb lenni az oldal és így váltak a havas részek egyre veszélyesebbé. Tulajdonképpen vadászni kellett a hóból kiálló sziklákra, hogy azon kerüljük el a jeges részeket. Felkapaszkodtunk a gerincre és Edit ott közölte is, hogy ő bizony nem megy tovább. Én még próbálkoztam kicsit, ami alatt feljutottam úgy 2700 méterig, de a gerincen az egyébként sima részek a hó miatt olyan veszélyessé váltak, hogy nem mentem tovább. A Triglavski Dom felől érkezők már ott voltak 50 méterre előttem és talán onnan nem lett volna már gond, de nem volt értelme továbbmenni. Egy csúcs megmászása nekem nem ad annyit, hogy bármit is kockáztassak.

Visszafele aztán viszonylag hamar lejutottunk a Planika Dom-ig, majd úgy 6 óra alatt leereszkedtünk a szállásunkig. Ez már sima túra volt és ahogy haladtunk lefelé úgy lettünk egyre fáradtabbak és vált egyre unalmasabbá a táj. Vártuk is nagyon hogy leérjünk.

Ezt követően nekem még volt egy utam az autóig, amit 14km-re tettünk le az indulás helyén. Szerencsére sikerült szereznem egy biciklit a szállásadónktól, így megúsztam a futást. A Bohinj-i tó partján amúgy igen kellemes volt biciklizni és futni se lett volna rossz, de utána azért még vagy 100 méter szintet is le kellett küzdenem, ami azért biciklivel sem volt kellemes.

Hihetetlen nap volt és csak az zavar kicsit, hogy nem jutottunk fel a Triglavra.

Túra a Júliai-Alpokban

A tervünk az volt, hogy ma nekivágunk nagy hátizsákokkal egy 2 napos magashegyi túrának, de a tegnapi tapasztalt időjárás úgy tűnt nem teszi ezt lehetővé. Végül mégis nekivágtunk és az időjárással is szerencsénk volt. Már lentről is láttuk, hogy olyan 1800-2000 métertől hó borítja a hegyet, de ez nem tartott minket vissza. Edittel kettesben a Hét tó völgyén át közelítettük meg a Planika turistaházat, ahol az éjszakát töltöttük a holnapi Triglav csúcstámadás előtt. Fent persze már belefutottunk a hóba, ami néhol egész megnehezítette a haladást. A meredekebb részekről elsöpörte a szél, de a laposabb helyeken akár 30 cm hó is van.

Nem épp egy komfortos hely, ellenben jó drága. Mondjuk nem is vártunk mást egy 2400 méter felett található turistaháztól, ahova helikopterrel tudják felhordani a kaját és minden mást.

A mai túránk bő 8 órán át tartott és ugyan kilométerben nem tudom mennyit mentünk, de tartottuk a kitáblázott időket, sőt még a pihenőidőnk is belefért. A szint, amit leküzdöttünk bő 2000 méter volt. Ennyit a számokról és most jöjjön pár lélegzetelállító fénykép a tájról:

Utazás Szlovéniába

Ma végre nyaralni indultunk és egy egész napos utazás keretében értünk el a Júliai-Alpokba, azon belül is a Bohinji tó partjára. Volt útközben jégesőtől kezdve minden, így elég érdekesen indult az 5 naposra tervezett szabadságunk.

A szakadó esőben sikerült gyorsan szállást találnunk és bár az eső többször eléggé alábbhagyott én végül már nem mentem ki a sötétedés előtti utolsó percekben futni.

Bled-i séta után 7km

Síelés bazi nagy ködben zajlott, mondhatni, hogy semmit nem lehetett látni, így korán eljöttünk és megnéztük Bled-et. Sétáltunk egyet, ettünk egy jót és kitaláltuk, hogy nyáron ide vissza kell jönni. Leginkább Pokljuka-t és Bohinj-t megnézni, no meg esetleg felmászni a Triglav-ra.

Nem volt sok kedvem elindulni mikor visszaértünk a szállásra, de úgy döntöttem azért 6km-t kipréselek magamból és Lahovce felé futottam a hátsó úton, majd egy gyors ötlettől vezérelve bekanyarodtam az erdőbe egy földúton. Az persze 100 méter után kiért a szántóföldre és bevitt Lahovce-ba. Ha már ott voltam tettem egy kört, majd hazafutottam. Kicsit sikerült felülmúlom a tervet, így kemény 7km is összejött.

Ideje lesz lassan visszarázódni a normál hétköznapokba edzés szempontjából, mert amit síelés alatt összehozok az semmi.

Összesen 7km, 31:41

Cerklje – Brnik – Lendületes futással

Ma is ködös idő volt a hegyen és persze futni nem volt sok kedvem, de azért nekiindultam. Fejlámpával nyomtam és ezúttal Zalog-ból balra indultam, gondolván, hogy egy 30 perces körrel vissza is érek. Persze a futás másképp alakult, mert az út Cerklje-be vezetett, tehát már majdnem a sípálya alsó parkolójánál jártam, mire vissza tudtam fordulni és Zgornji Brnik, majd Spodnji Brnik érintésével futottam vissza a szállásra. Már az edzés közepén is éreztem, hogy gyorsabban megyek, mint ilyenkor síelés után szoktam. Meglepően frissen mozogtam, minek következtében felpörgött a tempó és egy 4:06-os ezer után a következőt már direkt figyeltem és 3:36 lett. Meglepődtem milyen jól megy, mert egyáltalán nem szenvedtem meg ezért a tempóért, sőt, kifejezetten jólesett. Éreztem, hogy nagyon jól haladok és rám is fért, hogy a sok bumli edzésbe egy értelmes részt vigyek.

Összesen 10km, 44:45

Síelés után erdei futás

Ma nagyon jó időnk volt és jól kisíeltük magunkat Krvavec-en. Összehoztam az első esést is, de szerencsésen megúsztam. Ugratni próbáltam és a sok sikeres kísérlet után utoljára pofára estem. A szó szoros értelmében, ugyanis leérkezéskor a lécem leoldott, én meg arccal a hóba csapódtam. A kép is ezután készült kicsivel.

Persze ez a kis incidens nem vette el (nagyon) a kedvem a futástól és még világosban, fejlámpa nélkül indultam futni. Átvágtam a mezőn és pár erdőfolton és így jutottam el Zalogba. Hihetetlen, hogy ami nálunk két szántóföld között egy akácos az itt gyönyörű fenyves.

Zalog után a bobpályán futottam fel, majd a turistaúton mentem keveset felfelé, de ekkor már kezdett sötétedni, így vissza kellett fordulnom. Átvágtam egy kisösvényen a párhuzamos aszfaltra, majd szépen hazafutottam.

Összesen 9km, 100 szint, 42:05

Zalog – Klanec – Komenda

Ma már jobb körülmények között síelhettünk és bár néha volt egy-két felhő ami átvonult rajtunk alapvetően nem panaszkodhattunk az időjárásra. Vopovlje-ből este síelés után még éppen világosban indultam futni, de vittem magammal a fejlámpát hisz tudtam, hogy rám fog sötétedni. Nem is céloztam be az erdőt, ellenben megnéztem a halastavat Lahovce határában, ami a mi szállásunktól is csak bő 1km-re kezdődik.

Aszfalton futottam be Zalog-ra és onnan jobbra kanyarodtam, hisz arra nem jártam a multkor. Előbb Klanec nevű településen futottam végig, majd a valamivel nagyobb Komenda következett, ahol még a templomot is körbefutottam volna, ha nem a temető át kellett volna megközelíteni.

Visszafele ugyanott mentem és néha már egész jó tempóben futottam, így a szűk óra alatt bő 12km jött össze.

Összesen 12km, 58:29

Újévi hegyi futás

Elég nehezen vettem rá magam, hogy 6 óra alvás után kimásszak az ágyból és még szinte teljesen sötétben elinduljak futni.

Azért csak sikerült és mikor már kint voltam egykettőre fel is ébredtem. Olyan mínusz 5 és 10 fok van az itteni futásaim alatt és ez alól talán csak a tegnapi nap volt kivétel.

Kicsit necces volt a tervem, miszerint felfutok a bobpályán, majd a turistaúton megyek tovább ameddig időm engedi, mert nem volt még valami világos az erdőben, mikor odaértem. Azért elindultam és percről percre többet láttam, ahogy haladtam felfelé. Az erdő amúgy egy csodás fenyves, mint errefelé a legtöbb erdő. Azon gondolkodtam, hogy milyen jól indul az év, hisz még csak felkel a nap 2008 első napján, de én már egy hegynek felfelé futok egy fenyvesben.

Elég messzire eljutottam ezen az úton és szintet is gyűjtöttem rendesen, mikor 36 percnél megfordultam. Úgy gondoltam szűk 14km meglesz a mai futás, de aztán a visszafelében annyival gyorsabb voltam, hogy egyértelmű lett, hogy a mai végül csak 13km lett. Ez persze még mindig nagyon jó, hisz az is benne volt a pakliban, hogy egy 0km-es hetet tudok le idekint.

Délután síeltünk még egy lazábbat, mert a pályán már nagy volt a szél. Megúsztam sérülés nélkül a hetet és bár nem tudom holnap a hazaút miatt mikor fogok tudni edzeni, de azért csak megoldom azt is és akkor elmondható lesz, hogy nem akasztotta meg nagyon a síelés az alapozásomat.

Összesen 13km, 240 szint, 67:14

Szilveszteri futás

Reggel megint kimaradt a futás, de mivel a sípályán kevesen voltak, így időben leértünk és volt időm bőven edzeni délután. Persze nem voltam túl friss az egész napos mozgás után, de azért nekiindultam.

Fejlámpám ahol csak lehetett lekapcsoltam, mert most először látszottak a környék és a hegy fényei, így azokat nézegettem, valamint a számtalan tűzijátékot. Van mit eldurrogtatniuk a Szlovéneknek és az itt nyaralóknak, mert folyamatos programot biztosítottak a számomra a távolban felvillanó fények.

Kivételesen nem Zalog felé kanyarodtam, hanem Lahovce falut vettem célba a hátsó úton, majd keresztezve a főutat mentem tovább egyenesen. Kiértem egy másik főútra és mivel rengeteg autó közlekedett rajta, inkább lekanyarodtam egy földútra. Az út szinte megszűnt, majd jópár kanyart is vett a maradék kis ösvény, ami bevitt az erdőbe. Gondolkoztam, hogy visszaforduljak-e, de aztán inkább mentem tovább, mert nem akartam pont ugyanott visszafutni.
Elég vadregényes volt a gyönyörű fenyvesben kanyarogni, hisz erre még az elmúlt 4 napban sem jártam. Szerencsére egy szűk 2km-es erdei futás után kiértem egy dózerútra, amin Lahovce felé indultam és vissza is jutottam a faluba, majd majdnem ugyanarra hazakocogtam az aszfalton. Zvoh hegy tetején

Zvoh hegy tetején

Síelés után nem nagyon telik tőlem többre az 5 perces síkon futott ezreknél, így a holnapi későn kelést igyekszem kihagyni és míg a többiek a szilveszter fáradalmait pihenik futok egyet reggel.

Összesen 10km, 50:33

Térkép

Csakazért is futok minden nap a síelés alatt

Reggel igen korán keltem és gyakorlatilag az egész edzést sötétben futottam le. Sok időm nem volt, hisz reggelire vissza kellett érnem, így nem is nagyon variáltam. Mentem Zalog felé, majd a faluban is a szokott úton haladtam és elfutottam a bobpálya alatt. Az aszfalton aztán már nem kanyarodtam fel a kisebb útra, mint 2 napja, hanem maradtam lent és pont Cerklj Dobrava falu táblájánál fordultam.
Krvavec tetején a sípályán

Krvavec tetején a sípályán

Visszafele kicsit pörgettem a tempót, így sikerült 7km-t kihozni a mai napból. Nem sok, de a semminél több. Futás közben beugrottak KisDoma szavai, miszerint síelés alatt úgysem lehet edzeni. Mások is mondták, hogy kizárt, hogy tudjak kint edzeni.

No ez nekem pont elég motiváció ahhoz, hogy bebizonyítsam igenis meg tudom csinálni, hogy minden nap futok idekint. Most már csak 3 nap!

A síelés meg jól megy, olyannyira, hogy ma egyet sem estem, pedig rákattantunk a fekete pályára.

Összesen 7km, 32:21

Vopovlje – Zalog – Glinje – Smartno

Ma reggel már nagyon korán kellett volna kelni és sötétbe futni, de erre nem voltam képes, így a reggeli edzés kimaradt. Egész nap síeltünk és egész jól ment. Találtunk egy nyitott fekete pályát, így azon is kipróbáltam magam. (Elsőre bukással, de aztán visszavágtam többször is és a fekete pályával szemben vívott csatámat én nyertem.)

Sípályán – Felhők felett, háttérben a hegyekkel

Este aztán viszonylag hamar értünk vissza a szállásra, így én kihasználtam az időt vacsoráig és elindultam futni. Újra arra indultam, mint az első két nap, de ezúttal Zalog után másfelé mentem. Maradtam egy nagyobb aszfaltúton és Glinje, majd Smartno falun át haladva fordultam 5km-nél. Nem mentem valami gyorsan, mert az egész napos síelés után nem volt kedvem az 5 perces kocogásnál jobban haladni.

Visszafelé természetesen ugyanott jöttem, de egy árnyalattal gyorsabban.

Összesen 10km, 49:20

Síelés Krvavec-en, előtte reggeli 14km

Úgy tűnik nem egy koránkelő társaságba csöppentem, mert 8-ig mindenki aludt és mivel ezt előre tudtam, így beterveztem egy kicsit hosszabb reggeli futást. Még sötét volt ugyan mikor nekiindultam, de lámpát már nem vittem. Persze így a tegnapról megismert bobpályán nem tudtam felfutni, hanem mentem tovább aszfalton, hogy aztán felfelé elkanyarodjak egy kisebb úton.

Egy darabig aszfalt vitt, majd átváltott dózerúttá, de ekkor már pont volt annyira világos, hogy ez nem okozott gondot. Szép lassan vitt felfelé a patak mellett az út a csodás fenyőerdőben, de sajnos nem volt még annyira világos, hogy letérjek az erdőbe. Már nem volt sok hátra az odafelére betervezett 33-34 percből, mikor elágazott az út és én a balra tartó, a hegyre felkanyarodó aszfaltot választottam. No ez igen meredek volt, de egy két kanyar után vissza kellett fordulni.

Visszafelé aztán próbáltam nem teljesen lazán futni, hogy időben visszaérjek. Nem is volt gond, mentek az aszfalton a kényelmes 4:30-as ezrek.
Örülök, hogy sikerült összehozni 14km-t, mert erre nem is mertem számítani. Persze aligha fogunk minden nap ilyen későn kelni, de már 2 napon is futottam a 7-ból, így ha többet nem is tudok elmenni futni amíg Szlovéniában vagyunk, akkor is csak max. 5 nap esik ki.

Ez én volnék a felhők felett

Reggeli után viszont kezdetét vette a fő program, vagyis a síelés. Krvavec nevű síterep igazán kitett magáért, hisz lent az otthonról megszokott ködös, borús vacak idő volt, míg fent szikrázó napsütés, szélcsend és nem nagy, de síelhető hó. Mivel utoljára 14 éves koromban síeltem nem voltam biztos benne, hogy nem totál kezdő módjára tanulhatok mindent az alapoktól, de szerencsére olyan ez, mint a biciklizés. Nem lehet elfelejteni.

Bukás után porolom le magam

Így aztán egész nap száguldoztam le a pokolian ronda stílusomban a piros pályákon és a feketék is csak azért maradtak ki, mert azok nincsenek hóágyúzva és le vannak zárva a kevés hó miatt.

Edzésértéke nem tudom mennyi van egy jó 4 órás síelésnek, de azért nem pihentem az tuti.

Összesen 14km, 100 szint, 64:08

Vopovlje – Bobpálya futás

Ma a fél nap az utazással telt hisz mától Szlovéniában, a nyárom már megismert Kamniki-Alpokban síelünk. Viszonylag korán megérkeztünk Vopovlje-be a szállásunkra, de nem tudtam elmenni futni, mert Ljubljanába mentünk kicsit várost nézni. Mikor este 6 után visszaértünk szembesültem vele, hogy 7-kor lesz vacsora és én addig bármit csinálhatok azonnal öltözni kezdtem és 6:15-kor már futottam.

Persze 7-re már le is kellett zuhanyozni, így nem sok idő volt az edzésre. Próbáltam hát intenzívre fogni, minek eredményeképp az erdő széléig tartó 2,8km-es szakaszt 11:26 alatt tettem meg. Az utat kinéztem korábban a Google Earth-ön, így azzal nem volt gond, de azt nem tudtam mi vár rám azután.
Szerencsére pont az erdő elején indult a hegyek felé egy dózerút, ami ugyan 100 méter után egy háznál véget ért, de mellette indult egy másik út. Elsőre legalábbis útnak tűnt, de pár tíz méter után rájöttem, hogy egy bobpályán futok felfelé. Persze hó semmi nem volt, mint errefelé mindenhol, így csak a két oldalán magasodó földkupacokból és fa ácsolatokból lehetett kitalálni, hogy itt bizony mások egy egész más sportot szoktak űzni az ellenkező irányból.
A bobpálya véget ért és ezzel a bobpálya futásom (vagy bob pályafutásom 🙂 ) is, de egy turistaúton tovább tudtam futni felfelé a hegyre. Kicsit tartottam, hogy nem fogok tudni visszatalálni az ismeretlen sötét erdőben, de nem álltam meg jó 7 percig.
Visszafelé aztán visszavettem a tempóból, mert lefelé nem akartam szétzúzni a bokám, de persze még így is gyorsabb volt, mint a felfelé.
Az aszfaltra kiérve aztán a haza vezető 2,8km-t megtoltam, nehogy lemaradjak a vacsoráról, így 11:06 alatt értem vissza, ami 4 percesen belüli tempó és még az utolsó 200 métert lazára is vettem levezetés gyanánt.
Nem igazán esett jól az aszfalton így tolni, de mindenképp keményebbre akartam venni a mai napot egy laza átmozgatásnál, hisz holnaptól aligha fogok 6-8 kili lazánál keményebbet edzeni és még az is csoda lesz, ha egyáltalán fogok tudni futni.

Összesen 8km, 100 szint, 36:48

Logarska dolina – Kirándulás

Ma csak egy kirándulást terveztünk a Kamniki-Alpok másik azaz közelebbi végébe a Logarska dolina nevű völgybe. Kicsit túl jól is sikerült a kirándulás, mert olyan későn értünk át utána a Hungária Kupa helyszínére, hogy nemhogy átmozgatni, de sátrat verni se volt már időnk.

Azért a kirándulás jó volt és gyalogoltunk annyit, hogy felért egy átmozgatással.

Utolsó nap – Szakadó esőben

Az utolsó nap nem időkiegyenlítéssel zajlott, amit olyan nagyon nem is bántam, bár biztos érdekes lett volna. A verseny reggelén már látszott, hogy nem lesz túl jó idő, de mire a célba értünk már ömlött. A parkolóban állt a sár és már hazafelé mentek az emberek, csak hát mi a legvégén indultunk, így még csak készülődtünk.

A bemelegítés ennek megfelelően nem lett túl sok. A réten rohangáltam fel és alá olyan 2 kilométert, majd beálltam a rajtba. Ma is úgy gondoltam, hogy a tájékozódásra koncentrálva mehetek egy egész jót és próbáltam kizárni az esőt, mint tényezőt. A fő pozitívum az volt, hogy a leragasztott talpam az esős időben nem fájt. Minden különösebb fájdalom nélkül tudtam vele futni.

Az egyes pontra aztán minden rendben jött és már láttam is a pontot. Odamegyek, de nem az enyém, hanem valami gyerekpont. Még csak kódja sem volt. Tettem egy kis kört, de megint csak ahhoz a ponthoz jutottam vissza. Kimentem az egyik irányba egy támadóponthoz és onnan is visszajöttem, de csak ehhez a gyerekponthoz értem ki. Visszafelé mentem kicsit a rajt felé, hogy újra támadjam a pontot, de megint ugyanoda jutottam. Baromi ideges lettem és egyhelyben ácsorogva nézegettem a térképet az esőben. A pont jó 10 méterre tőlem, de látom ám, hogy felnőttek is fogják. Odamentem és az enyém volt. Baromira nem értettem, hisz elsőre megnéztem jól és még csak kód sem volt rajta. A kettesre indulva vettem észre, hogy összekevertem a 20 méterre délre lévő gyerekponttal és gyakorlatilag onnantól kezdve mindig a saját pontomat láttam, de sose mentem oda hozzá abban a hitben, hogy az a gyerek pont. Ilyen buta hibát nem tudom mikor csináltam utoljára. El is ment a kedvem az egésztől. (hiba: 4:00)

A kettesre érzésre irányba indultam el és még egészen tetszett is az erdő, majd elkaptam az ösvényt és annak végéből simán fogtam a pontot. A 3. pontra nem igazán lehetett szintben menni, mert nagyon csúszott a talaj, így alulról íveltem az átmenetet és rendben fogtam is a pontot.

Úgy döntöttem, hogy felülről megyek a négyes pontra. Ez utólag már nem tűnt jó döntésnek, de még ebbe is hiba csúszott, mert 1 völggyel később mentem le és még a ritkás rész sem volt gyanús. Csak a völgy túloldalán kapcsoltam, hogy nem stimmel valami. (hiba: 1:30)

Az ötösre is megismételtem a hibát. A rossz útvonalat se sikerült végrehajtanom és nem találtam meg a hegyoldalba felhúzó kis ösvényt, így túlságosan lentről fogtam a pontot. Ráadásul hihetetlenül csúszott a hegyoldal. Alig lehetett haladni. Egyértelműen Fecó útvonal lett volna a jó, át a hegytetőn. (hiba: 1:00)

Rosszul jöttem le a hegyoldalban, de legalább a pontot sikerült már hiba nélkül fognom a 6. átmenetben és mg egy egész gyorsnak tűnő srác is utolért. (hiba: 0:30)

Mivel elegem volt már az egészből elindultam a másik versenyző után, de részben követtem merre megyünk. Mire rájöttem már túlmentünk a logikus útvonalon és a srác is kapcsolt. Kimentünk a dózerre és azon a nagy kanyarig toltuk. Onnan bevágtunk és én valamiért az alsó útvonalat láttam jobbnak, így feleslegesen leadtam egy csomó szintet, a srác pedig ellépett. (hiba: 1:00)

Megtörve is szenvedősen másztam felfele, hogy egy újabb rossz útvonalon menjek végig. Nem kellett volna ennyire felmászni, elég lett volna a házaktól az erdei úton menni. (hiba: 0:50)

A kilences pontra aztán mentem mindenen át és azt hittem jól haladok, ám a gerinc utáni keresztbe jövő úton egyszercsak elrohant keresztbe Fecó. Mint kiderült jobbra megkerülte a hegyet és így megint sokkal gyorsabb volt nálam. Persze nekem már annyira elegem volt a mai napból, hogy a legyünk gyorsan túl rajta hozzáállásommal Fecó után eredtem. (hiba: 0:40)

Innentől a 14-es pontig nem is történt semmi említésre méltó, hacsak azt nem számítjuk, hogy Fecó kegyetlenül tolta és alig volt időm térképezni. Őszintén szólva nem is nagyon akartam, mert egyértelmű volt, hogy Fecó gyorsan és pontosan old meg minden feladatot. Itt utolértük azt a srácot is aki korábban lerakott és ő is beszállt a bolyba.

A 14-es pontról aztán kicsit fura irányba mentünk. Eggyel elnézte Fecó az utakat és a dózerútig rohantunk, majd innen fogtuk a pontot. A tájékozódásomra jellemző, hogy eszembe se jutott kételkedni abban, hogy jófelé megyünk-e, de mikor kiderült a hiba egyből tudtam hol vagyunk. (hiba: 0:30)

A 16-os pontra egész sokáig mentem is elől, mert nem frissítettem, de a pont előtt jobbnak láttam Fecót előreengedni. A 17-re is előrementem kicsit, hogy a dózerúton felpörgessem Fecó tempóját, ami itt nem tűnt túl gyorsnak, ellentétben a terepen előadottal, majd a pont közelében is mentem előre és Fecó előtt is fogtam. Innen a 21-es pontig semmi érdekes nem történt, leszámítva talán, hogy a 19-re menet volt egy szakasz, ahol nem igazán tudtam hol vagyunk. Egészen pontosan elvesztettem a fonalat és csak Fecó hátát néztem. A 21-es előtt aztán megfogott minket Lukas Ebneter, aki 4 perccel indult Fecó mögött és végül nyerte a napot. A 22-es pontig mentünk szépen sorban egymás mögött, de ott Fecó kezdett lemaradozni Ebneter-ről, így én elléptem mellette és a célig már be is jöttem látótávolságban. Mondjuk ez egyedül se lett volna már egy nehéz feladat.

Összességében igen érdekesen alakult ez a mai nap, mert a 9-es pontig 9:30-at hibáztam, majd onnantól hála Fecónak csak 30 másodpercet.

A 10 perc hiba persze rengeteg összességében, de még így is előrébb léptem a mai napon és összetettben megvertem Forrai Gábort, valamint a 4. napi futótársam Raty Harry-t is.

Nem igazán vagyok elégedett a Szlovén ötnaposon nyújtott teljesítményemmel, de azért nagyon élveztem a terepeket és a versenyeket. El tudnám viselni, hogy tovább tartson a verseny.

Részidők, összetett eredmény, térkép

Összesen 12km, 300 szint, 80:50

Két Halden-es és egy nagy rohanás

Mai napra tökéletes sorsolásom volt, ám elhatároztam ma semmivel nem fogok törődni, csak a tájékozódással és történjen bármi teljesen ott leszek fejben a verseny alatt. Előttem indult Andreas Johannson, mögöttem pedig Björn Eriksen, de nem pályáztam semmi együttfutásra, illetve az tetszett volna, ha megfogom Johansson-t, de erre nem láttam sok esélyt. Mivel a mai nap megint világranglista volt, így az eredményesség volt az elsődleges, de letisztáztam magamban, hogy ez fejben fog eldőlni.

A rajt elég messze volt és sok szinttel, amit pozitívan értékeltem, hisz egyrészt legalább jól bemelegítettem, másrészt pedig lejtős a pálya, ami egy klasszikuson ugyan nem sokat ér, de még mindig jobb, mintha fordítva lenne.

Az egyesre adta magát az útvonal és bár a szintezés nem ment túl gyorsan a pontot teljesen jól fogtam, majd indultam is lefelé a kettesre. A zöld foltot a másik irányból terveztem kerülni, de így is megoldottam az átmenetet, mert időben kapcsoltam. (hiba: 0:10)

A hármas útfutás volt és nem is rontottam el, ám az útvonalam a végén nem volt tökéletes, mert az utolsó töbröt balról kellett volna kerülni. Így szintben és távban is rosszabb volt. (hiba: 0:10)

A ponton megfogtam a 4-el előttem induló Raty Harrit, aki után rohanva fogtam az ötöst, de közben rendesen térképeztem, így magabiztosan fogtam a pontot, akárcsak a következőt, majd a 6-os pontra is minden rendben ment. A 7-es pontra menet mintha megláttam volna az előttem induló Johanssont, így elkezdtem tolni, hogy felérjek rá. Persze nem láttam végig, hisz csak az emelkedő tetején tűnt fel egy pillanatra. Nem tudom miért, de az ösvényen túlfutottunk kicsit a vezeték előtt és még akkor sem kapcsoltam, hogy elcsúsztam, mikor a vezeték mögött rögtön egy töbörben találtam magamat. Kicsit későn, de jött az ösvény, kerültem a töbröt, de nem stimmeltek a dolgok. Némi tétovázás után kapcsoltam és elindultam a pont felé, Harry pedig követett. A töbörbe lefelé menve megláttam a másik Halden-est, azaz Bjorn-t, amint kifelé megy a pontról. (hiba: 2:00)

Rohanni kezdtem utána és nem is nagyon néztem merre megyek. A gond az volt, hogy elég messze volt, de azért a 8-as pontig sikerült rá annyira felfutni, hogy már biztosan ne maradjak le tőle. Jellemző, hogy az átmenetet az én hátamat követő Raty Harry nyerte 1 másodperccel előttem és ha nem verek itt 17 másodpercet Bjorn-re akkor ő lett volna itt a leggyorsabb. Persze ez csak azt bizonyítja, hogy párszáz méteren tudok gyorsan futni. A következő átmenet végére teljesen felértem a Norvégra és már a térképet is nézegettem rendesen, majd a 10-es pontra szépen Bjorn mögött tájékozódva mentem. Ennek ellenére mikor a 11-esre menet megtorpant, akkor egyszerre én is elbizonytalanodtam. Teljes megdöbbenésemre Johansson is feltűnt itt és a két Haldenes össze vissza kezdett rohangálni. Először nem mertem őket otthagyni, majd mikor láttam, hogy épp rosszfelé indulnának lementem a ponthoz és szóltam nekik. Ennek ellenére itt egész sokat elvacakoltunk. Lehettem volna magabiztosabb, csak hát az ilyen helyzetekből mindig úgy szoktam kijönni, hogy leszakadok egy méretes hiba társaságában. (hiba: 1:00)

A pontról nagyon bizonytalanul jöttem kifelé. Nem mertem előre rohanni, nehogy másfelé menjek, mint a többiek, akikkel Harry is együtt fogta a pontot utánam jó 10 másodperccel. Hát még jó, hogy szép lassan jöttem ki és kvázi magam elé engedtem őket, mert elég egyedi útvonalat választottak és megkerülték a területet úton, én meg persze így mentem utánuk. Az átmenetben így sajnos jócskán maradt, mert a térképet nézegetve sétáltam egy darabig, hogy ne én legyek elől. (hiba: 0:20)

Persze itt legalább kipihentem magam és az elkövetkező pontokkal is tisztában voltam így Johansson mögött másodikként futva fogtam a következő két pontot, melyből a 14-est nyertem is. Nem mondom, hogy néztem eleget a térképet, de azért ha lerak, akkor tudtam volna hol vagyok és megúsztam volna hiba nélkül. Már épp azon gondolkoztam, hogy Johansson-al elfutva milyen poén lenne, ha végül mindkét Halden-est megverném, mikor jött a nagy átmenet és ezzel együtt a mászás. Az addig mögöttem lévő Bjorn és Harry is szép lassan elém került és sajnos a lefelében sem mertem annyira futni, hogy felzárkózzak rájuk. Ma egy másodpercet nem számított eddig, hogy nem tökéletes a bokám, de a nagy lefelében nem mertem úgy szaggatni, mint rég.

Persze azért még nem veszítettem el a szemem elől a 3 fős boly-t, de egyre inkább csak Harry-t láttam, ami nem volt bíztató. A 16-os pontot már úgy fogtam, hogy nézegettem erőteljesebben a térképet, nehogy póruljárjak, de azért még toltam utánuk és mikor leértünk a völgybe láttam, hogy megállnak frissíteni. Toltam rendesen, hogy a frissítést kihagyva felérjek rájuk és még azzal se nagyon törődtem, hogy a lábamon jól meggyűrődött a bőr a lefelében. Az volt csak a nagy meglepetés, hogy a frissítőnél még mindig ott voltak a srácok, mikor odaértem és még úgy is én jöttem ki elsőnek, hogy ittam egy pohár vizet. Kocogva indultam el az úton lefelé és egyrészt a térképet néztem, másrészt azt, hogy a többiek nem indulnak-e másfelé. Nem voltam ugyanis biztos benne, hogy ők is jobbról kerülve akarnak menni a 17-re.

Azthiszem jobban jártam volna, ha nem vacakolok és akár még a frissítést is kihagyva megyek a saját fejem után, mert akkor legalább lett volna 20-30 méter előnyöm a rohanás kezdetén. A két Halden-es ugyanis olyan tempóban kezdett rohanni lefelé, amit a terepen nyomott tempó alapján nem gondoltam volna. Tuti 3 perces tempónál jobban haladtak és bár erőltettem én is, szép lassan kezdtem lemaradni róluk. Raty Harry meg csak mögöttem küzdött valahol. Mikor az aszfalt útra kanyarodtunk már alig láttam a Halden-eseket és fent is csak azt láttam, hogy Bjorn bemegy egyenesen, míg Johansson jobbra megy tovább az úton. Eleve az volt nekem a szimpatikusabb útvonal és hát Johansson után is szívesebben mentem, hátha megverjük Björn-t, így követtem. Kicsit későn vágtunk be az útról és az is gyanús volt, hogy a zöldbe belementünk, de a pont a kis kerülő után simán meglett, ám én a leszakadás határára jutottam. (hiba: 0:10)

Mire kiértem az útra már nem is láttam senkit magam előtt, így a pontot már egyedül fogtam a töbörsoron végigfutva. Harry eddigre ért fel rám, de szerintem ő se örült, hogy a Halden-es srácok elléptek tőlünk. Itt egyébként még nagyon jól álltam. Többek között a mai napon végül 4. Ingo-nál is jobb volt az időm.

Nem mertem valamiért nekimenni a zöldnek és az alulról történő megkerülése se tetszett, így jobbról terveztem csinálni az átmenetet a kisösvényen bevágva. Ezt sajnos nem vettem észre, így az egész dzsuvát felülről kerültem és bizonytalankodtam. Harry meg jól eltűnt a másik útvonalon. (hiba: 0:40)

Teljesen kivoltam, de azért toltam, mert nem akartam itt a végén elbukni a jó szereplést. A lábam viszont baromira gáz volt, mert ebben az oldalazásban alig bírtam haladni. Teljesen feljött a bőr a bal sarkamon és csak egy nagy szenvedés volt, amit a balra lejtő hegyoldalban itt levágtam. Iszonyatosan levertek ebben az átmenetben, amihez azért az is hozzájárult, hogy eddigre fizikálisan teljesen szétestem.

A fölfelében aztán némileg összeszedtem magam és egész jól megfutottam. Még Harry is feltűnt előttem, de nem arra ment, mint szerintem kellett. A saját fejem után mentem és bejött, mert hiba nélkül fogtam a pontot, míg Harry jobbra került egy nagyot. A 22-es pontig aztán már egészen fel is zárkóztam rá, hogy aztán a lefelében már előre is menjek. Toltam lefelé, mert legalább ez ment, de nem igazán mertem térképet nézegetni, így csak az irányra figyeltem. Jöttek össze-vissza utak, de én csak arra koncentráltam, hogy mikor érek ki a dózerra. Sajnos azonban elnéztem és egy korábbi utat a dózernek véltem, így gyorsan beugrottam az erdőbe a pontért. Raty Harry eltűnt mögülem és idővel én is kapcsoltam, hogy nem lesz ez még jó. Szerencsére innen már helyreraktam magam és a pontot is sikerül jól megfogni, ám átmenet közben sokat buktam a hülyeségemmel. (hiba: 1:30)

A rövid átmenet nem volt gond, majd az előttem újra feltűnő Harry mögött mentem a 25-re. Nem biztos, hogy a két sziklafal között volt az optimális útvonal, de nekem is azt tűnt biztosnak és meg is lett a pont.

A 26-ra aztán én mentem előre, pedig még frissítettem is. Már nagyon kivoltam. Kikészített a rohanás, de azért megoldottam hiba nélkül az átmenetet. Nem úgy a 27-est ahol is belerohantam a jóval korábbi töbörbe, hátha ott lesz a pont. Gyanús volt, hogy nem lesz jó, de nagyon szerettem volna már és még Harry is követett. Persze mászhattam vissza a hegyre a saját töbrömhöz. (hiba: 0:20)

Innentől a célig aztán már nem volt gond. Toltam és bejöttem Harry előtt pár másodperccel.

Kegyetlenül fájt a lábam, innentől csak sántikálva mentem le a célba, ahol kíváncsian néztem mire volt jó a mai futásom.

Azt éreztem, hogy ez lesz a legjobb napom, de azért sajnáltam is a végét. Azzal nem tudtam mit tenni, hogy leszakítottak, de utána egyedül nagyon belassultam és hibázgattam is. Főleg ez utóbbi lett volna elkerülhető.

Így összesen 6:20-at hibáztam ami ugyancsak nagyon sok. Persze sokat lendített rajtam a két Halden-es, de egy ilyen időt egyedül is simán kellene tudjak futni, persze elkerülve a hibákat. Lehet ha nem futom szét magam az elején, akkor a végét is jobban tudtam volna nyomni és nem esek szét ennyire.

Összességében azonban még így is elégedett vagyok, hisz 21. lettem és még Fecót is megvertem, ráadásul az 1026 világranglista pontommal megvan a cél is, azaz az 1000 pont fölötti eredmény.

Összetettben természetesen sikerült előrelépnem egész sokat és most már úgy tűnik Foreszt sem lehet gond összetettben megelőzni.

Részidők, térkép

Összesen 14km, 400 szint, 90:26

8 perc hiba egy sprinten

A mai nap verseny szempontjából már a rajt előtt rosszul indult. Iszonyatosan fel voltam puffadva a reggelitől és az istennek nem akart ez az érzés elmúlni. Fecóval együtt mentem ki a rajtba és futottunk még egy plusz kört is, így elég sok lett a bemelegítés, de csak azzal tudtam törődni, hogy nehogy kijöjjön a reggeli, amit egyébként vagy 4 órával a rajtom előtt fogyasztottam, szóval nem tudom mit rontottam el. A bemelegítés összesen jó 3km lehetett, ami a mai sprint előtt elégnek tűnt, de engem csak a gyomrom foglalkoztatott és az, hogy tudjak rendesen futni.

A rajt után elég hamar volt az egyes pont és egyből túlfutottam rajta. (hiba: 0:30)

A kettesre menet sikerült lehiggadnom és rendben fogtam, akárcsak a hármast. A négyesre sikerült menet közben felülbírálnom az eredeti útvonalam, így kicsit bizonytalankodtam is. (hiba: 0:20)

Valahogy túl könnyűnek tűnt az ötös, így sikerült kicsit balra elcsúsznom. (hiba: 0:20)

Már idegesen és kapkodva indultam a hatosra ezért fel se tűnt, hogy az ösvényt is figyelnem kellene. Egyszer csak nem tudtam hol vagyok, ott volt egy pont, ami nem az enyém és még Fecó és Foresz is feltűnt. Ebből sikerült rájönnöm, hogy a 12-es környékén lehetek és innen már a pont is meglett. (hiba: 1:40)

A következő 3 átmenetet sikerült megint hiba nélkül fognom, de ez sem nyugtatott meg és a 10-es pontra annak tudatában, hogy arra már úgyis jártam korábban elég vaktában mentem. Meglátogattam egy másik töbör alját és csak utána fogtam meg a pontom. (hiba: 1:00)

A következő pontot sikerült megint jól megfognom ám utána a 12-esre megint bizonytalankodtam és a pont előtt is megtorpantam. (hiba: 0:20)

Próbáltam erőltetni a futást, mert éreztem, hogy ez a mai nap így nagyon nem lesz rendben. Szerencsére még 2 átmeneten át ezzel semmi gond nem volt és nem hibáztam. A 13-as ponton drukkoltak Árpikáék, Fecó nővérével, amiből nem sokat érzékeltem, abból már annál inkább sokat éreztem, hogy a 14-es előtt egy hatalmasat rúgtam sípcsonttal egy sziklába, amit takart az aljnövényzet. A rövid átmenetben nem igazán figyeltem, mivel volt jobb dolgom a lábam miatt és amúgy is rövid volt. Ennek eredménye egy igen méretes hiba lett. (hiba: 2:20)

Itt még a pontról is rosszfelé indultam ki, majd feleslegesen megmásztam a hegyet ahelyett, hogy kikerültem volna, de legalább a pontfogás összejött. (hiba: 0:50)

A rövid átmenetet aztán már nem sikerült elrontanom és innentől futni kellett. Persze én elég kacifántosra csináltam ezt az átmenetet is, főleg a végén. (hiba: 0:40)

A célba enyhén összetörve értem be, hisz rendesen elrontottam a mai napot. Összesen hibáztam 8 percet ami egy sprint pályán rengeteg. Egyszerűen fejben nem voltam ma ott, aminek meg is van az oka. Meg se próbáltam a tájékozódásra koncentrálni és el voltam foglalva azzal, hogy nehogy a gyomrom hátráltasson a futásban. Ez utóbbi minimális gondot okozott, ellenben a gondolkozás hiánya 8 kerek percet. Csodák csodájára nem csúsztam hátra. Maradtam abban a pozícióban, amiben összetettben 2 nap után álltam, de ez akkor is szánalmas teljesítmény volt egy elvileg nekem fekvő terepen.

Részidők, térkép

Összesen 9km, 300 szint, 58:55

Második nap – Világranglista futam

A mai nap világranglista volt, így igyekeztem az eredményességet előtérbe helyezni nem úgy, mint a tegnapi nap. Jó eredménynek az 1000 pont feletti teljesítményt gondoltam, míg a 900 fölötti az elfogadható kategória.

A célhely a tegnapi versenyközpontban volt, ám ezúttal sokkal pörgősebb pálya várt ránk, hisz a nyílt részen rendezték a versenyt. A 6,1 km máris csak középtávnak volt kikiáltva.

Bemelegítésnek nem futottam túl sokat, olyan jó 2km lehetett, de a bokámat melegítettem rendesen, ennek ellenére a pálya elején bizonytalan voltam a lefelékben és nem mertem rendesen futni.

Az egyesre jó útvonalat választottam, balról kellett kerülni a töbröt, majd a kapuhoz is jól jöttem ki, ám túlságosan elmélyültem az útvonal további részében és rossz irányba indultam a kerítés után. Hamar korrigáltam és onnan már nem is volt gond az átmenetben és a pontot is kikaptam. (hiba: 0:20)

A hármasra domborzat alapján jól lehetett menni, csak a pontfogás volt kicsit bizonytalan és rossz irányból kerültem a facsoportot. (hiba: 0:10)

A négyes se volt nehéz átmenet, de nagyon sokára jött a pont és emiatt nagyon sokat bizonytalankodtam előtte. Már majdnem megálltam, mikor észrevettem, pedig még az előttem induló is körülöttem rohangált. (hiba: 0:10)

Az ötös végre rendben jött, csak elég gyorsan nem mertem a lefelében futni, majd a pontról akartam először visszamászni a hegyre. Meggondoltam magam és végül a völgy alján mentem és elléptem a srác mellett, akit utolértem. A pont előtt sajnos túlságosan a töbör aljához húztam és a zöld aljához kerültem. Tudtam mi a helyzet, de mászhattam fel és ez főleg azért volt gáz, mert egy sziklafalat is le kellett küzdeni. A pontra úgy értem, hogy az előttem indulót már nem is láttam. (hiba: 0:40)

Hamar megláttam a srácot és igyekeztem rá felfutni, ami össze is jött, mire a pontfogásra kellett koncentrálni. Ő húzott jobbra, de én tovább íveltem az utamat balra és rendben fogtam a pontot és csak a pontról kifelé jövet találkoztunk szembe. A kifutás iránya már el is döntötte, hogy jobbról kerülöm a töbröt. Nem volt bonyolult átmenet és a pontot elég sokan fogták előttem így hiba nélkül meglett.

A kilences jó messze volt és én csak azt néztem ki, hogy az első töbröt jobbról kerülöm, majd átváltok a bal oldalra és szintezek a pontig. Felfogóvonalnak és támadópontnak az utat gondoltam a tóval. Sajnos azonban sikerült túlságosan lecsúsznom és nem értettem hol vagyok, mikor az úthoz értem. Szemben volt egy erdős töbör és én valamiért azt hittem sokkal följebb vagyok. Mire kapcsoltam már elmentem kicsit lefelé, de onnan rendben jött a pont. (hiba: 0:30)

A fölfelé nem nekem való és ez itt is kijött a 10. pontra. Nem hibáztam semmit, viszont teljesen szétcsúsztam. Fentről terveztem a következő átmenetet és úgy is lett volna jó, ám nem sikerült magamat felküzdeni a hegytetőre és nagyon alulról íveltem az átmenetet, majd pontközelben is rosszfelé indultam. Csak fel kellett volna nézni, hogy hol a nagy töbör, de én alig láttam ki a fejemből annyira szétvoltam. (hiba: 1:20)

Próbáltam összeszedni magam, de csak egy újabb apró hiba jött össze a következőre. (hiba: 0:30)

Mivel nem volt erőm megfutni a fölfelét, így balról kerültem a hegyet, majd egy S kanyar leírva végülis rendben fogtam a pontot, de mehettem volna sokkal egyenesebben is és kevésbé bizonytalanul. (hiba: 0:20)

Újfent nem volt erőm felkapaszkodni a hegyoldalban, ezért kicsit alulról fogtam a pontot, de így legalább volt fix támadópontom. Az útvonal mindenesetre nem volt valami nyerő. (hiba: 0:20)

Nem vettem észre a zöldön átvezető ösvényt, így a kerülő mellett döntöttem. A pont rendben jött, de ez megint rossz útvonal volt. (hiba: 0:20)

Innentől a célig szerencsére már sikerült hiba nélkül mennem és még kicsit fizikálisan is összekaptam magam, ám nem voltam elégedett, mikor a célba értem. Ez a mai nap nem volt túl technikás, ám nekem szinte minden második pontra sikerült hibáznom egy aprót, így összességében 4:40 maradt benne. Ez azért nem kevés, igaz célbaérkezés után úgy éreztem ennél több maradt benne.

A 924 világranglistapontot csak annak köszönhetem, hogy az erős mezőnyben viszonylag könnyű jó pontot futni, ám éppen ezért bosszantó, hogy ennyit hibáztam. Az 1000 pontnak simán meg kellett volna lennie és a mai napon elvileg az 1100 is belátható távolságban volt. Persze ahhoz már egy tökéletes futás kellett volna.

A minimális cél mindenesetre teljesül és a 32. helyemmel is sikerült összetettben előrébb jönnöm, ráadásul Forrai Gábort is kielőztem.

Részidők, térkép

Összesen 10km, 400 szint, 64:32

OO.Cup 1. nap – Velika Planina

Kicsit sietnünk kellett a versenyre, mert igen hosszú volt az út odafelé és nem számoltunk vele, hogy csak ilyen lassan fogunk tudni haladni.

A parkolóból még egy komoly mászás várt ránk a célig, amit igen sietősen tettünk meg, de időben felérünk és kárpótolt minket a csodás táj. A cél ugyanis 1500 méteren volt. Egészen pontosan nem is a cél, hanem a mai versenyközpont és dugóka kiolvasás, mert a cél ma a terepen volt.

A rajtba egyedül futottam ki és bár Fecó mögöttem indult 4 perccel nem melegítettünk együtt. Miután futottam olyan 2,5 km-t intenzív bokanyújtásba kezdtem, hogy bemelegítsem a lábam a versenyre. Tudtam, hogy a mai nap lesz a legtechnikásabb, ami miatt különösen vártam a versenyt.

Nem kezdtem különösen óvatosan, de nem is kellett, mert a nyílt részen volt az első kettő pont. A másodikat már többen megszívták, de nekem sikerült szépen fognom. A hármas aztán bent volt már a sűrűjében és én bátran nekimentem. Mikor beértem az erdőbe nem is nagyon értettem mi van, de azért éreztem hol lehetek és kicsi bukdácsolás után érzésre fogtam a pontot. Persze végig térképeztem, de nem mondhatni, hogy méterről méterre lekövettem volna merre megyek. Utólag persze egy jobbra kerülés logikusnak tűnne, így nem mondható, hogy hiba nélkül fogtam a pontot, de én elégedett voltam vele. (hiba: 0:20)

Itt még igen jól álltam, többek között Fecó 6 perc hátrányt szedett össze eddig hozzám képest. A 4-es pontra magabiztosan és hiba nélkül mentem, igaz nem rohantam túl gyorsan, de ekkor már kezdtem nagyon élvezni, hogy eltájékozódok ezen a terepen. Az ötösre elvesztettem a fonalat és csak egy másik töbör mellett állva raktam magam helyre. (hiba: 0:30)

A hatossal azt leszámítva, hogy nem bírok felfelé gyorsan futni nem volt semmi gond, majd lendületesen nekiindultam a hetes pont felé.

Nem igazán tudtam a lefelében térképezni, de próbáltam valami markáns felfogóvonalat találni és ezt a pont környékén lévő sziklákban véltem felfedezni. Persze ez nem jött be és kiszálltam. Láttam lent az utat, így azt éreztem milyen magasan vagyok, de nem akartam elhinni, hogy a sziklákon túlfutottam. Végülis nem is raktam helyre magam, csak rájöttem, hogy túlmentem és a visszafelében egyszer csak ott volt a pontom. (hiba: 4:30)

Úgy éreztem nagyon kiszálltam és még láttam is valahol elfutni az utánam induló Norvégot és hát azt se tartottam kizártnak, hogy Fecó ellépett mellettem. Kicsit megtörve, de toltam tovább és rendben megoldottam a futós átmenetet. Nem is értem miért kaptam ki benne ennyire.

A 9-re úgy éreztem megvezet a hegy iránya, ami meg is történt, de egy kicsit túl balra vezetett, így egy karikával mehettem vissza a pontért. Talán jobb lett volna Fecóhoz hasonlóan kiugrani az útra, vagy megpróbálni részletesebben kiolvasni a térképet. (hiba: 1:00)

Úgy látszik jól eltájoltam magam, mert rosszfelé jöttem ki a pontról és azt tartottam is egy darabig és csak mikor túl nagy volt a hegyoldal, akkor kapcsoltam. (hiba: 1:30)

A hosszú átmenetben választottam egy jó útvonalat, majd a támadópontról berohantam rosszfelé. Már épp helyreraktam magam, mikor megláttam Fecót, akivel végül együtt fogtuk a pontot. (hiba: 1:30)

Nem igazán értettem hogy került ide, hisz azt hittem már rég elment mellettem, de nem nagyon törődtem vele és kicsit hátulról ívelve másfelé fogtam a pontot, de oda már egyszerre értünk. A pontról aztán Fecó nem arra futott ki, mint én és bár tudtam, hogy a verseny szempontjából nem jó húzás különcködni nem mentem Fecó után. Ezen a kihívást jelentő terepen egyedül akartam megoldani a feladatot, ezért inkább egyedül mentem. Mint azt sejtettem nem igazán nyertem vele, mert rögtön belezavarodtam a helyzetbe. Nem tudtam mi van a térképen lefelé és mi felfelé, így már csak akkor raktam magam helyre, mikor a pont mögött voltam. Onnan visszafelé meglett a pont, bár az se volt teljesen tudatos. (hiba: 3:00)

Valamivel könnyebbnek tűnt a 14-es pont, de nem sikerült túl jól haladnom a gerincen és őszintén szólva nem bírtam lekövetni hol vagyok. Megtorpantam, sőt elindultam visszafelé, majd végül megint nem tudatosan, inkább érzésre fogtam a pontot. (hiba: 4:30)

Kezdett idegesíteni a bénázásom, de legalább egy darabig biztos lehettem a dolgomban, mert úton lehetett menni és jó helyen bevágva magabiztosan fogtam a pontot. Nem úgy a 16-ost, ahol megint nem boldogultam a térkép kiolvasásával és túlmentem a ponton. (hiba: 2:00)

Jobbnak láttam nem vagánykodni és kerültem az ösvényen, majd onnan simán fogtam a pontot. Mondjuk tájékozódás szempontjából volt csak sima, mert a sziklákon nagyon nehezen tudtam csak megközelíteni a pontot, így egy csomó időt buktam. (hiba: 0:30)

Itt már egyszerre értem a pontra egy külföldi sráccal, akivel azonban másfelé jöttünk ki a pontról, mert én a bal oldali útvonalat, ő pedig a jobb oldalit választotta. Hiba nélkül fogtam a pontot, de alig értem előtte oda.

Kis mászós rész jött és az erdő is egész magyaros arcát mutatta ezen a részen, én pedig kezdtem fáradni és szenvedni. A pont simán meglett és még tudatos is voltam, mert előtte a nyereg és az utána jövő töbör jó támadópont volt, mégis rengeteget kaptam. A huszasra érzésre mentem és a pont fölött kapcsoltam, hogy hol lehetek. Innen gyorsan meg is lett a pont, de nem volt tökéletes az útvonalam. (hiba: 0:30)

Teljesen szétcsúsztam már és alig haladtam előre, pedig pont itt lehetett volna keménykedni, hisz kiért a pálya a rétre. Balról kerültem, ami szerintem jó útvonal volt, ám túl korán vágtam be az erdőbe, így lassan haladtam. kicsit lejjebb sokkal jobban át lehetett volna vágni és a vezeték megvezetett volna a pont felé. Pontközelben így sem volt nagy gond, bár nem voltam túl magabiztos. A fő gond az volt, hogy belementem feleslegesen az erdőbe. (hiba: 3:00)

Nem esett jól megfutni a fölfelét, nem is sikerült teljesen és még a pontot is kicsit visszafelé fogtam a következőre. (hiba: 0:20)

A gyűjtőre aztán már csak a futás nem ment, de az nagyon. Úgy értem be a célba, hogy nem értettem mitől vagyok ennyire ki. A pálya csak 6,8 km volt és nem éreztem úgy, hogy rengeteget töltöttem volna kint. Lekötött a tájékozódás és alig kellett a futásra figyelni. Tetszett a verseny, de nagyon nem voltam elégedett a célban. Az időm meg egyenesen kiábrándító: 92:39

Összesen hibáztam 23:10-et és mindemellett nagyon nem ment a futás. Azt még csak nem is számoltam hibának, ami az óvatoskodás miatt ment el, de ez nem az a pálya volt, ahol akkor is megvernek, ha én szalagozáson futhatok. Persze m
ásnak is gondot okozott a tájékozódás, szóval ebbe nem érdemes belemenni.

Futottam egy egész keményet és hihetetlenül élveztem a tájékozódási feladatot. Ha tehetném edzegetnék ilyen terepeken pár évig, hátha egyszer megtanulok tájékozódni. Az eredményesség most nem nagyon érdekelt, hisz ha arra megyek pont a mai nap lényegi része, a kihívás veszett volna el. Gondolok itt arra, hogy 75 perc környékén végezhettem volna, ha elragadok Fecóval. Nem bánom, hogy nem tettem. Most ugyan a 25. hely helyett a 63. vagyok, de megvan a kihívás. Minden nap előre kell lépnem összetettben és két jó eredményt elérni a világranglistán. Persze mindezek mellett jó lenne megverni Forrai Gábort és a második magyarként végezni.

A célból visszafelé kocogva nagyon szép kilátás fogadott. Egyrészt a távoli hegyek miatt, másrészt a kopasz 1500 méter feletti füves legelők látványa lenyűgözött. Egy hegyi falun is át kellett menni, ami szintén mesés volt. Nem is futottam sokat visszafelé és még a cél előtt szembetaláltam magam Fecóval és Edittel, akik fényképezni indultak. Vissza is sétáltam velük a faluba.

Szétcsúsztam fizikálisan, amit igencsak éreztem is.

Térkép, részidők

Összesen 12km, 400 szint, 113:39

Via Ferrata a Kamniki-Alpokban

A mai nap futás szempontjából kimaradt, ám kicsit sem bánom, mert szenzációsan jó helyen kirándultunk, sőt egy helyenként igen nehéz Via Ferrata-s szakaszt is leküzdöttünk. Nagy élmény volt. Összesen jó ha 15km-t túráztunk, de ebből volt, hogy 2 óra alatt tettünk meg 1km-t. Tengerszint felett 800 méterről indultunk és csak 1700-ig jutottunk, majd visszaereszkedtünk egy másik útvonalon. Mindez a Szlovén 5 napos helyszínétől nem messze a Kamniki-Alpokban.

Én a magam részéről megmásztam volna a Grintovec 2558 méter magas csúcsát, de erre főleg az idő hiányában nem került sor.

Így néztek ki a hegyek alulról

Ilyen volt közelről – Via Ferrata – Ott állok a hegyoldalban

Fecó a komoly, háttérben az alacsonyabb hegyekkel

Lefele sziklafal, felfele sziklafal, én meg középen.

Árpika, a 30 kilós zsákja és az útvonal