Mai napra tökéletes sorsolásom volt, ám elhatároztam ma semmivel nem fogok törődni, csak a tájékozódással és történjen bármi teljesen ott leszek fejben a verseny alatt. Előttem indult Andreas Johannson, mögöttem pedig Björn Eriksen, de nem pályáztam semmi együttfutásra, illetve az tetszett volna, ha megfogom Johansson-t, de erre nem láttam sok esélyt. Mivel a mai nap megint világranglista volt, így az eredményesség volt az elsődleges, de letisztáztam magamban, hogy ez fejben fog eldőlni.
A rajt elég messze volt és sok szinttel, amit pozitívan értékeltem, hisz egyrészt legalább jól bemelegítettem, másrészt pedig lejtős a pálya, ami egy klasszikuson ugyan nem sokat ér, de még mindig jobb, mintha fordítva lenne.
Az egyesre adta magát az útvonal és bár a szintezés nem ment túl gyorsan a pontot teljesen jól fogtam, majd indultam is lefelé a kettesre. A zöld foltot a másik irányból terveztem kerülni, de így is megoldottam az átmenetet, mert időben kapcsoltam. (hiba: 0:10)
A hármas útfutás volt és nem is rontottam el, ám az útvonalam a végén nem volt tökéletes, mert az utolsó töbröt balról kellett volna kerülni. Így szintben és távban is rosszabb volt. (hiba: 0:10)
A ponton megfogtam a 4-el előttem induló Raty Harrit, aki után rohanva fogtam az ötöst, de közben rendesen térképeztem, így magabiztosan fogtam a pontot, akárcsak a következőt, majd a 6-os pontra is minden rendben ment. A 7-es pontra menet mintha megláttam volna az előttem induló Johanssont, így elkezdtem tolni, hogy felérjek rá. Persze nem láttam végig, hisz csak az emelkedő tetején tűnt fel egy pillanatra. Nem tudom miért, de az ösvényen túlfutottunk kicsit a vezeték előtt és még akkor sem kapcsoltam, hogy elcsúsztam, mikor a vezeték mögött rögtön egy töbörben találtam magamat. Kicsit későn, de jött az ösvény, kerültem a töbröt, de nem stimmeltek a dolgok. Némi tétovázás után kapcsoltam és elindultam a pont felé, Harry pedig követett. A töbörbe lefelé menve megláttam a másik Halden-est, azaz Bjorn-t, amint kifelé megy a pontról. (hiba: 2:00)
Rohanni kezdtem utána és nem is nagyon néztem merre megyek. A gond az volt, hogy elég messze volt, de azért a 8-as pontig sikerült rá annyira felfutni, hogy már biztosan ne maradjak le tőle. Jellemző, hogy az átmenetet az én hátamat követő Raty Harry nyerte 1 másodperccel előttem és ha nem verek itt 17 másodpercet Bjorn-re akkor ő lett volna itt a leggyorsabb. Persze ez csak azt bizonyítja, hogy párszáz méteren tudok gyorsan futni. A következő átmenet végére teljesen felértem a Norvégra és már a térképet is nézegettem rendesen, majd a 10-es pontra szépen Bjorn mögött tájékozódva mentem. Ennek ellenére mikor a 11-esre menet megtorpant, akkor egyszerre én is elbizonytalanodtam. Teljes megdöbbenésemre Johansson is feltűnt itt és a két Haldenes össze vissza kezdett rohangálni. Először nem mertem őket otthagyni, majd mikor láttam, hogy épp rosszfelé indulnának lementem a ponthoz és szóltam nekik. Ennek ellenére itt egész sokat elvacakoltunk. Lehettem volna magabiztosabb, csak hát az ilyen helyzetekből mindig úgy szoktam kijönni, hogy leszakadok egy méretes hiba társaságában. (hiba: 1:00)
A pontról nagyon bizonytalanul jöttem kifelé. Nem mertem előre rohanni, nehogy másfelé menjek, mint a többiek, akikkel Harry is együtt fogta a pontot utánam jó 10 másodperccel. Hát még jó, hogy szép lassan jöttem ki és kvázi magam elé engedtem őket, mert elég egyedi útvonalat választottak és megkerülték a területet úton, én meg persze így mentem utánuk. Az átmenetben így sajnos jócskán maradt, mert a térképet nézegetve sétáltam egy darabig, hogy ne én legyek elől. (hiba: 0:20)
Persze itt legalább kipihentem magam és az elkövetkező pontokkal is tisztában voltam így Johansson mögött másodikként futva fogtam a következő két pontot, melyből a 14-est nyertem is. Nem mondom, hogy néztem eleget a térképet, de azért ha lerak, akkor tudtam volna hol vagyok és megúsztam volna hiba nélkül. Már épp azon gondolkoztam, hogy Johansson-al elfutva milyen poén lenne, ha végül mindkét Halden-est megverném, mikor jött a nagy átmenet és ezzel együtt a mászás. Az addig mögöttem lévő Bjorn és Harry is szép lassan elém került és sajnos a lefelében sem mertem annyira futni, hogy felzárkózzak rájuk. Ma egy másodpercet nem számított eddig, hogy nem tökéletes a bokám, de a nagy lefelében nem mertem úgy szaggatni, mint rég.
Persze azért még nem veszítettem el a szemem elől a 3 fős boly-t, de egyre inkább csak Harry-t láttam, ami nem volt bíztató. A 16-os pontot már úgy fogtam, hogy nézegettem erőteljesebben a térképet, nehogy póruljárjak, de azért még toltam utánuk és mikor leértünk a völgybe láttam, hogy megállnak frissíteni. Toltam rendesen, hogy a frissítést kihagyva felérjek rájuk és még azzal se nagyon törődtem, hogy a lábamon jól meggyűrődött a bőr a lefelében. Az volt csak a nagy meglepetés, hogy a frissítőnél még mindig ott voltak a srácok, mikor odaértem és még úgy is én jöttem ki elsőnek, hogy ittam egy pohár vizet. Kocogva indultam el az úton lefelé és egyrészt a térképet néztem, másrészt azt, hogy a többiek nem indulnak-e másfelé. Nem voltam ugyanis biztos benne, hogy ők is jobbról kerülve akarnak menni a 17-re.
Azthiszem jobban jártam volna, ha nem vacakolok és akár még a frissítést is kihagyva megyek a saját fejem után, mert akkor legalább lett volna 20-30 méter előnyöm a rohanás kezdetén. A két Halden-es ugyanis olyan tempóban kezdett rohanni lefelé, amit a terepen nyomott tempó alapján nem gondoltam volna. Tuti 3 perces tempónál jobban haladtak és bár erőltettem én is, szép lassan kezdtem lemaradni róluk. Raty Harry meg csak mögöttem küzdött valahol. Mikor az aszfalt útra kanyarodtunk már alig láttam a Halden-eseket és fent is csak azt láttam, hogy Bjorn bemegy egyenesen, míg Johansson jobbra megy tovább az úton. Eleve az volt nekem a szimpatikusabb útvonal és hát Johansson után is szívesebben mentem, hátha megverjük Björn-t, így követtem. Kicsit későn vágtunk be az útról és az is gyanús volt, hogy a zöldbe belementünk, de a pont a kis kerülő után simán meglett, ám én a leszakadás határára jutottam. (hiba: 0:10)
Mire kiértem az útra már nem is láttam senkit magam előtt, így a pontot már egyedül fogtam a töbörsoron végigfutva. Harry eddigre ért fel rám, de szerintem ő se örült, hogy a Halden-es srácok elléptek tőlünk. Itt egyébként még nagyon jól álltam. Többek között a mai napon végül 4. Ingo-nál is jobb volt az időm.
Nem mertem valamiért nekimenni a zöldnek és az alulról történő megkerülése se tetszett, így jobbról terveztem csinálni az átmenetet a kisösvényen bevágva. Ezt sajnos nem vettem észre, így az egész dzsuvát felülről kerültem és bizonytalankodtam. Harry meg jól eltűnt a másik útvonalon. (hiba: 0:40)
Teljesen kivoltam, de azért toltam, mert nem akartam itt a végén elbukni a jó szereplést. A lábam viszont baromira gáz volt, mert ebben az oldalazásban alig bírtam haladni. Teljesen feljött a bőr a bal sarkamon és csak egy nagy szenvedés volt, amit a balra lejtő hegyoldalban itt levágtam. Iszonyatosan levertek ebben az átmenetben, amihez azért az is hozzájárult, hogy eddigre fizikálisan teljesen szétestem.
A fölfelében aztán némileg összeszedtem magam és egész jól megfutottam. Még Harry is feltűnt előttem, de nem arra ment, mint szerintem kellett. A saját fejem után mentem és bejött, mert hiba nélkül fogtam a pontot, míg Harry jobbra került egy nagyot. A 22-es pontig aztán már egészen fel is zárkóztam rá, hogy aztán a lefelében már előre is menjek. Toltam lefelé, mert legalább ez ment, de nem igazán mertem térképet nézegetni, így csak az irányra figyeltem. Jöttek össze-vissza utak, de én csak arra koncentráltam, hogy mikor érek ki a dózerra. Sajnos azonban elnéztem és egy korábbi utat a dózernek véltem, így gyorsan beugrottam az erdőbe a pontért. Raty Harry eltűnt mögülem és idővel én is kapcsoltam, hogy nem lesz ez még jó. Szerencsére innen már helyreraktam magam és a pontot is sikerül jól megfogni, ám átmenet közben sokat buktam a hülyeségemmel. (hiba: 1:30)
A rövid átmenet nem volt gond, majd az előttem újra feltűnő Harry mögött mentem a 25-re. Nem biztos, hogy a két sziklafal között volt az optimális útvonal, de nekem is azt tűnt biztosnak és meg is lett a pont.
A 26-ra aztán én mentem előre, pedig még frissítettem is. Már nagyon kivoltam. Kikészített a rohanás, de azért megoldottam hiba nélkül az átmenetet. Nem úgy a 27-est ahol is belerohantam a jóval korábbi töbörbe, hátha ott lesz a pont. Gyanús volt, hogy nem lesz jó, de nagyon szerettem volna már és még Harry is követett. Persze mászhattam vissza a hegyre a saját töbrömhöz. (hiba: 0:20)
Innentől a célig aztán már nem volt gond. Toltam és bejöttem Harry előtt pár másodperccel.
Kegyetlenül fájt a lábam, innentől csak sántikálva mentem le a célba, ahol kíváncsian néztem mire volt jó a mai futásom.
Azt éreztem, hogy ez lesz a legjobb napom, de azért sajnáltam is a végét. Azzal nem tudtam mit tenni, hogy leszakítottak, de utána egyedül nagyon belassultam és hibázgattam is. Főleg ez utóbbi lett volna elkerülhető.
Így összesen 6:20-at hibáztam ami ugyancsak nagyon sok. Persze sokat lendített rajtam a két Halden-es, de egy ilyen időt egyedül is simán kellene tudjak futni, persze elkerülve a hibákat. Lehet ha nem futom szét magam az elején, akkor a végét is jobban tudtam volna nyomni és nem esek szét ennyire.
Összességében azonban még így is elégedett vagyok, hisz 21. lettem és még Fecót is megvertem, ráadásul az 1026 világranglista pontommal megvan a cél is, azaz az 1000 pont fölötti eredmény.
Összetettben természetesen sikerült előrelépnem egész sokat és most már úgy tűnik Foreszt sem lehet gond összetettben megelőzni.
Összesen 14km, 400 szint, 90:26