Ma reggel kicsit későn keltünk fel, de azért én magamba erőltettem a reggelit, igaz még a tegnapi töltött káposzta is dolgozott a hasamban.
A rajtba úgy 8:40 körül értünk ki, tehát már nem volt túl sok időnk 9-ig, a lehetséges legkésőbbi rajtig. Nem tudtam túl sokat a túra útvonaláról, leginkább arra számítottam, hogy Fecó és Gyurika után futok. Térkép nem is volt nálam, sőt az igazoló lapot is Fecónak adtuk, mert nála volt amúgy is egy térkép és a térképfólia.
A Herman Ottó Emlékparkból indult a túra, ami nekem Majális park néven él az emlékeimben. Innen rögtön egy igen kemény szakasz következett, mert az első ellenőrzőpont a Fehérkő-lápa szomszédságában volt. 4,8km-t írtak rá a szervezők és 414 méter szintet. Ez egy kicsit kevesebb lehetett távban, mert mi 26:09 alatt értünk fel (157-es átlagpulzus). Igen kemény volt a felfele, nem is igazán esett jól, de azért kibírtam. Szerencsére nem volt rettenetesen meredek, ellenben jó hosszú volt. Az első frissítőn kaptunk teát, ami csak a futóknak járt és ezzel 1:27 el is ment az időnkből. Bár nem versenyeztünk senkivel, azért én nyomogattam a résidőket, főleg, hogy a tiszta futóidőt és az abszolút időt is mérjem.
Innen alig futottunk valamit lapos részen máris jött a meredek lefele, aminek csak a végét vártam. Valahogy nem esett túl jól és elég gyorsak voltunk ahhoz, hogy én a bokám miatt aggódjak.
Lillafüred után aztán jött egy még keményebb felfele, ami nekem már túl meredek volt, így bele kellett pár métert gyalogolnom és le is maradtam Gyurikától. Fecó már előtte is célzott rá, hogy nem igazán megy jól neki és itt jól le is maradt tőlünk. Nyomtam egy részidőt, így tudom, hogy a Fehérkő-lápáról 25:22 alatt értünk fel ide az emelkedő tetejére (159-es átlagpulzus). Az igazolólap szerint "Vesszős" a hely neve és 1,5 km alatt 220 szintet szedtünk fel Lillafüred óta. Azért az elég kemény, hogy a 4km ennyi ideig tartott és a sok lefele ellenére is ilyen magas volt a pulzusom.
Itt 1:04-et álltunk, míg Fecó is megérkezett, majd jött a túra általam legjobban tetsző szakasza. Kellemesen hullámzott az útvonal, nem volt sem nagy felfele, sem nagy lefele. A Disznó-patak nevű helyen keresztül jutottunk a Sebesvízi elágazásig, ami a 3. pont volt. A szuper idő és a Bükkfennsík nagyon feldobott és jól is éreztem magam. A többiek pont itt nem erőltették a tempót, így én mentem elől. A pont előtt értük utol a FutóBolondok fórumán DJ RushBoy néven ismert srácot, majd a ponton több futót is. Kicsit meglepődtek azon, hogy csak a 30km-en megyünk, mert ők mindannyian a hosszú távon keménykedtek. A Vesszőstől 22:03 alatt értünk ide 155-ös átlagpulzussal, tehát a két pont közötti 7,5 kg 47:05 lett. Itt egy kicsit nagyobb pihenőt tartottunk és 3:09-ig álltunk. Itt is kaptunk inni, amit igénybe is vettünk, annál is inkább, mert izzadtunk rendesen. Én lehet kicsit túl is öltöztem, mert szinte végig melegem volt.
Innen egy kellemes lefele jött, majd egy jó meredek. Fecónak ki is ment a bokája, de úgy tűnik bírja a lába, mert nem okozott neki különösebb problémát és szerintem a futás végére már el is felejtette a megbicsaklást. Én azért itt eléggé óvatoskodtam, mert néhol jó sok avar volt a völgy alján és alatta kő is akadt. Próbáltam ahol csak lehet a többiek után eredni, de végül csak a völgy alján sikerült felzárkóznom rájuk. Itt azért elgondolkoztam azon, hogy nem lett volna-e szerencsésebb a bokámat leragasztani. A harmadik ellenőrzőpont a Garadna völgyben volt, ahová 13:37 alatt érünk (141-es átlagpulzus). Ez mindössze egy 2,3 kilométeres szakasz volt és innen jött az utolsó kemény rész. Persze itt is ácsorogtunk egy keveset (2:42), ami alatt egy pohár forró teát is magamba öntöttem.
Elég érdekes volt, hogy még nem voltunk féltávnál sem, de már csak egy komolyabb felfele volt hátra, az viszont annál keményebb. Garadna után még volt egy rövid szakasz a völgyben, majd jött a nagy felfelé a Örvénykő pont felé. Ez 431 méter szintet jelentett úgy 2,5 kilométerre. Szerencsére az eleje nem volt különösebben meredek, így el tudtam futni Gyurikával. Fecó itt is lemaradt tőlünk, ám én sem bírtam ki végig Gyurika tempóját. A meredek részbe megint bele kellett gyalogolnom, így néhány 10 méterrel lemaradva értem fel az országúthoz, ahol bevártuk egymást. Idáig 21:14 alatt értem fel (160-as átlagpulzussal), majd 1:23 volt amíg vártam. Ide már nagyon közel volt az Örvénykő, azaz a Jókai emlékmű, ahová 3:38 alatt fel is értem (152-es átlag), de ez is jó meredek volt, így itt is sikerült szétszakadnunk kicsit. Jó nagy tömeg volt fent, vizet itt is kaptunk, így el is töltöttünk újabb 1:39-et.
Azt beszéltük meg a túra elején, hogy innentől a maradék 12km-t lazára vesszük és lassan kocogunk le, ám ez nem így lett. Nagyon nem.
A Válint-kereszt volt az 5. pont, ahová 11:08 alatt értünk át, pedig elvileg 3km-t írt az igazolólap erre a szakaszra. Hát nem tudom, de 143-as átlagpulzussal még lefelé se hiszem, hogy 3:40-es tempót futnék. Persze itt is eltelt egy kis idő (2:14), mire tovább indultunk. A Kis-Galya volt az utolsó pont 26,3km-nél és oda is ugyanúgy rohantunk, mint eddig. Az 5,2km mindössze 21:24 volt (154-es átlagpulzus), pedig ennek a végében még egy kis felfelé is volt. Inni itt is tudtunk, így 2:03 ment el ennél a pontnál.
Innen már csak a cél jött, ahová piszok gyorsan leértünk. 15:34 lett a 3,8km (154-es átlagpulzus).
Összidőnk 2:55:57 lett, amiből a tiszta futásidő nekem 2:40:15 lett. Gyurika valamivel 2:40 alattit mért magának, de annyit várt is rám. Mindez a 30,1km-es 1280 méter szintes túrán. Kilométerátlagunk 5:20-as lett, ami azthiszem egész jó, hiszen a túra fele az vagy lefele, vagy felfele volt nagyon meredek.
A célban még összetalálkoztunk Karlowits Tamással, aki persze most is a hosszú távot, azaz a 42km-t választotta. Ő mondta, hogy Németh Csaba "csak" a 30km-t futotta, mint mi és 3 órát ment. Persze ő most valami 60km-es versenyre készül épp és már nem akarta megszakítani magát, de azért jó érzés, hogy most valószínűleg mi voltunk a leggyorsabbak.
Azért nem mondanám, hogy túlságosan élveztem volna a mai futást. Az idő és a táj gyönyörű volt, de a laposabb részeket leszámítva én el voltam foglalva azzal, hogy tartsam a lépést Gyurikával. Kemény edzés lett és kell az ilyen. Még egy utolsó durvát kellett is futni a Hosszútávú OB előtt, de azért erre nem számítottam. A vádlim sikerült elég rendesen kikészíteni a nagyobb felfelékben és kicsit meg is főztem magamat a túl sok ruhában.
Alapvetően azért nem voltam szétesve a futás után. Jól elbeszélgettünk a napos réten a célban a zsíroskenyér és a tea mellett, amit a rendezők biztosítottak. No ez már maradéktalanul jóleső érzés volt.
Holnap futok valami könnyűt, aztán szombaton már Szpari Kupa. Kezdődik a tájfutó szezon, amin lehet kicsit fáradt leszek, de annyi baj legyen. Kíváncsian várom mire leszek képes és mennyire van rendben a bokám. Ma is volt, hogy pár métert terepe
n mentünk, vagy köves lefelében és annak ellenére, hogy az égvilágon semmi bajom nem volt a lábammal nagyon úgy éreztem, hogy a lefelékben nem merném elengedni magam.
Szerencsére a Szpari laposabb részen lesz és Leukolast is lesz rendesen a lábamon.
Összesen 30km, 1280 szint, 160:15
Átlag pulzus: 152
Megnyugvási: 33 (159/126)
Utolsó kommentek