Másodalapozás napi 2 futással

Jól belekezdtem a másodalapozásba és ezt így is terveztem. Kicsit tartottam tőle, hogy túledzettség lesz a dologból, de aztán úgy voltam vele, hogy könnyű futásokkal nem lehet ilyet elérni, vagy csak nagyon nehezen. 12 napon át futottam a napi kettőt, de az intenzív edzések és a közelgő hosszú futások miatt most egyelőre visszaveszek kicsit. Azért ennyit edzeni normál esetben egy hónap alatt szoktam, nem szűk 2 hét alatt.

06.28. Hétfő: de. 6km, du. 8km, benne 3km váltakozó
06.29. Kedd: de. 8km, du. 11km a Vértesben, Gyulai Zolival, Varsányi Ferivel, Gerivel, Judittal, Ritával és Edittel
06.30. Szerda: de. 6km, du. 8km, Nyári Szpari Kupa a Tabánban és a Gellért hegyen, Fecóval és Gyurikával
07.01. Csütörtök: de. 6km, du. 12km Gyurikával a Budai-hegyekben
07.02. Péntek: de. 6km, du. 11km a Gerecsében
07.03. Szombat: de. 15,5km a Gerecsében, du. 7km Székesfehérváron
07.04. Vasárnap: de. 6km, du. 9km a Gerecsében Gerivel
07.05. Hétfő: de. 6km, du. 13km a Vértesben, Tamás Petivel a végén egy kis kitérővel
07.06. Kedd: de. 6km, du. 9,5km a Budai-hegyekben Fenyőgyöngyéről Cserivel
07.07. Szerda: de. 6km, du. 13km a Budai-hegyekben Gyurikával
07.08. Csütörtök: de. 6km, du. 9km a Vértes felé
07.09. Péntek: de. 7km, du. 10km, 2×2000 váltakozó a TF pályán Gyurival és Fecóval (7:23; 7:26)
07.10. Szombat: 9,5km a Gerecsében Gerivel és Bencével

Kicsit fáradt vagyok, de semmi vészes. Holnap Maraton váltó Tatán, aztán 4 könnyebb napot tervezek, majd irány Perőcsény és a hosszabb futások.

Monszun időszak, Szélvihar, felhőszakadás…

05.17. Hétfő: 10km Gyurival Gazdagréten, benne 3,3km váltakozó
05.18. Kedd: pihenő
05.19. Szerda: 8×1000 méter a TF pályán; Fecóval és Gyurival
05.20. Csütörtök: Bő 9km Judittal a Turultól a Gerecsében
05.21. Péntek: 11km a TF pályán Gyurival és Fecóval, benne 2x2000m váltakozó
05.22. Szombat: Bakonybélről 6,5km terepen, sok szinttel, Fecóval
05.23. Vasárnap: pihenő
05.24. Hétfő: Gerivel 9km a Gerecsében
05.25. Kedd: 12,5km a TF pályán Gyurival és Fecóval, benne 2x1000m, 1x3000m, 1x1000m
05.26. Szerda: pihenő
05.27. Csütörtök: Szilágyi Tibivel 7km, benne 2×1000 m váltakozó

Nem mondanám, hogy halálra edzettem magam az elmúlt másfél hétben, de talán gyorsulnom sikerült az állóképességem és erőm meg csak elég lesz majd az alföldre a Középtávú és Váltó Bajnokságra.
A 8×1000 méter egy nagyon jó edzés volt, bár kifejezetten lassan és sok pihenővel csináltuk. 3:30 alatt csak az utolsó ezret futottam, jellemzően előtte 3:30 és 3:34 között mentünk. Könnyen ment és szinte sajnáltam, hogy nem tízet csinálunk.
A pénteki váltakozó aztán ha lehet még jobban ment. Eredetileg 400 métereket terveztünk, de az eső miatt váltakozó lett. 7:09 és 6.58 lett, szóval a váltakozás és a kétszeres táv ellenére jobban haladtunk, mint szerdán.
A hétvége ezúttal nem az edzésről szólt, majd jött a keddi résztáv, ahol 10×1000 méter lett volna a program, ha el nem mossa az eső. Kemények voltunk és a felhőszakadás ellenére végig edzettünk, de a sok pihenővel tarkított edzést átalakítottuk és amikor leszakadt az ég futottunk egy 3000 métert (10:45-re); előtte még volt 2 darab 1000 (3:31; 3:31), majd utána is nyomtunk még egy ezret (3:22). Az egészben az volt a szép, hogy megtanultunk vízen járni, merthogy 2-3 centi víz állt a rekortánon, sőt a célvonalnál 5cm körül lehetett. Egy darabig esett jég is, de nem volt vészes. Mikor kezdtük még száraz volt minden, mire befejeztük gyakorlatilag elállt.
A csütörtöki edzést keményebbre terveztem, de Tibi lába megadta magát és amúgy is felhőszakadásban futottunk a változatosság kedvéért.

Az egész időszakot végigkísérte amúgy az ítéletidő. Szinte minden nap vagy esőben, vagy közvetlenül eső után futottam. Egyrészt bosszantó, másrészt viszont így is lehet rendesen edzeni, igaz nem terepen, de a mostani időszak amúgy sem arról szólna.
A sebességem úgy érzem sokat fejlődött, de ez a kevés és gyors edzés sokáig nem lesz tartható. Az OB-k után bele kell csapni majd a hosszabb és terep edzésekbe is. A résztávok mellett, merthogy egész tetszik, hogy néha haladunk is. 🙂

Eső áztatta gyorsításra szánt hét

05.10. Hétfő: 10km, 220 szint, 62:46 Egyedül a Gerecsében, pocsékul esett.
05.11. Kedd: 12km, 63:24 Résztáv a TF pályán Gyurival. 5×1000 méter, amiből nekem 3×1000, 1×400 és 1x1000m lett (3:19; 3:20; 3:18, 1:17; 3:19)
05.12. Szerda: 9km, 200 szint, 56:50 Jóleső futás a Gerecsében Sunkával.
05.13. Csütörtök: 12km, 150 szint, 57:23 Gyurikával Gazdagréten, mivel esett az eső. Benne 6,65km váltakozó 26:11-re (3:57-es tempó).
05.14. Péntek: pihenő
05.15. Szombat: pihenő
05.16. Vasárnap: 19km, 500 szint, 96:14 Gyurival és Fecóval egy Normafa kerülés esőben, néhol egész lendületesen.

Gyorsaság szempontjából nem volt egy rossz hét, bár a keddi 5×1000 méterbe belehaltam kicsit és nem tudtam végigcsinálni. A csütörtöki 400 méterek helyett váltakozót futottunk egy nem meredek, de kifejezetten kellemetlen emelkedővel tarkított kb. 800 méter kerületű háztömb körül. Már egész jól ment, de a táv lehet nem volt ennyi, mert Gyuri ugyanerre 600 méterrel kevesebbet mért.
A pulzusom mindenesetre ugyanúgy 177-ig ment fel, mint kedden és produkáltam egy 168-as átlagot is.
Pénteken még tervezett volt a pihenő, de szombaton a hatalmas eső mosta el az edzést (na jó, inkább a kedvem az edzéshez). Ezek után a vasárnapra tervezett K&H elmaradt a vörös riasztás miatt, amin ugyebár 7km erős futás lett volna a program. Helyette mentünk Gyuriékhoz és nyomtunk egy hosszabb, de kevésbé erős futást. A fölfelében azért 172-es pulzusig sikerült felpörgetnem magam és többször volt egész gyors a tempó.

Kevergetés, éjszakai és átmozgatás

Kedden TF pályán edzettünk Gyurival és Fecóval. Az edzés “kevergetés” volt, méghozzá 3×1000 méter, de mi lavór edzésnek neveztük.
Valójában ez nem takart mást, mint: 150 gyors, 50 lassú, 100 gyors, 50 lassú, 50 gyors, 50 lassú, 50 gyors, 50 lassú, 50 gyors, 100 lassú, 100 gyors, 50 lassú, 150 gyors
Így tehát egy kevergetés pont ezer méter, ami a következő időket futottam: 3:29; 3:26; 3:24
Gyuri valami hihetetlen meg tud indulni, Fecó látszólag minden erőlködés nélkül megcsinál bármit, én meg próbáltam túlélni. Ami érdekes volt, hogy a gyors 50 méterek estek a legrosszabbul és a végén a 100, illetve 150 gyors már nem volt gond. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ezer métereket tudok futni váltogatás közben.
Összesen 9km lett az edzés és a pulzusom egész 179-ig szökött fel.

Szerdán a Fejér Megyei Éjszakai volt a program. Szerencsére már csak szemerkélt az eső és én nagyon élveztem az éjszakai tájfutást.
Éjszakai
Nagy magabiztossággal, komolyabb hiba nélkül futottam le a pályát. Az egyes után elvesztettem az ösvényt, de egyből visszataláltam rá, a sokaknak gondot okozó 3-as pontot csontra kikaptam. A terep hátsó részén biztonsági megoldásokat választottam, így a beszántott terület szélét, az utat, majd a 6-os pontra menet a dombtetőt használtam.
A 7-es pontnak kicsit fölémentem, de ez is csak 20 másodperc hiba volt. Innen is lehetett volna kevésbé biztonságit menni, de ez így volt jó. A pálya végén aztán kicsit rosszul jöttem le a hegyről, majd a gyűjtő mellett szépen elfutottam. Nem tudom mit néztem már, de ez majdnem 30 másodperc kerülő volt.
Összesen tehát 50 másodperc maradhatott a pályában, de a futás nagyon nem ment jól a küzdősebb részeken és nem is erőltettem halálra magam.
A pályát 159-es átlag és 169-es max. pulzussal teljesítettem 47:46-ra.
Tetszik, hogy ilyen magabiztosan megyek éjszaka. Egyenesen élveztem a tájfutást és remélem ez most már az OB-ra is megmarad.

Csütörtökre egy átmozgatás jutott Gerivel az Erőmű-tó irányába, ami bő 7,5km lett és 38:54

Menni kell előre

A múlt heti szombati szenvedős futás után nem volt sok kedvem mozogni, így a vasárnap rögtön kimaradt, ám aztán többé-kevésbé sikerült talán épkézláb módon edzeni, bár gyanús, hogy ilyentájt minden évben fejre állok. Tavaly pl. Tavaszi fáradság címmel írtam bejegyzést épp ilyenkor.

04.25. Vasárnap: pihenő
04.26. Hétfő: 8km, 40:59 – Rugógyári útról futottam haza közbeiktatva egy nagyobb gimnasztikát.
04.27. Kedd: 17km, 350 szint, 81:36 – Ashenafival egy teljesen behalós hegyi edzés, ami gyorsabb tempóban ment, mint a múlt héten és kegyetlenül beállt a végére a derekam.
04.28. Szerda: 10km – TF pályán a teljes MEAFC csapata 10×400 méterrel próbálkozott.
04.29. Csütörtök: 11km, 240 szint 65:01, Judittal a Turul parkolóból. Meglepően jólesett az első pár száz métert leszámítva és a végén 10 repülőt is nyomtam
04.30. Péntek: 11km, 54:01, Gyurival és Évivel a Normafánál futottunk. Benne 3,64km váltakozóval, ami eléggé nem esett jól és pulzusom egész 175-ig ment fel.

A kedd maga volt a pokol, mert teljesen szétcsúsztam és a végére pokolian beállt a derekam. Örültem, hogy haza tudtam kocogni, de egy térdemelés már nem ment volna.
Szerdán aztán jött a résztáv és a 10 darab kört csak a legtapasztaltabb agg szenior tudta maradéktalanul teljesíteni közülünk. Nekem az első 4 ment le normálisan (73,74,74,73) aztán kényszerpihenőre ítéltem magam, hogy a 6.-ra egy 72-es körrel térjek vissza, majd ettől annyira lezsibbadjak, hogy innen minden második 400 métert teljesítve egy 73 és egy 72 másodperces körrel fejezzem be az edzést. Persze azon túl, hogy csak 7 darab négyszázat csináltam meg a tízből a pihenő is többszörösére nőtt az első 4 után. Edzés után azonban baromi jól éreztem magam, ami annak tükrében, hogy tegnap még lépni alig bírtam igen kellemes volt.

Óraátállítás után

Ez a hét már nem arról szólt, amiről a korábbiak. Hétköznap délután világosban futhattam, ennek megfelelően valamit edzegettem is.

03.30. Kedd: 14,5km, 320 szint, 80:35 Sunkával futottunk fel a nagyvölgyön, majd Koldusszállás érintésével a Turulig.
03.31. Szerda: pihenő
04.01. Csütörtök: 16km, 74:17 Váltakozó futás Sunkával, benne 4:16-os átlaggal 6,5km; fel is ment a pulzusom 174-ig, de különösebben nem volt kemény.
04.02. Péntek: 11km, 340 szint, 57:25 Laza futás Fecóval Gazdagrétről a hegyen. A sok szint ellenére majdnem meglett az 5 perces átlagtempó.

Még mindig nem egy acélos edzéshét volt, de már felesleges kapálózni a HOB-ig és ehhez képest még egész normális edzések is voltak.

A 2005-ös HOB pályája

Gántról futottunk egyet Gyurival és Fecóval. Egészen pontosan a 2005-ös HOB pályáját futottuk le, némi levágásokkal, de elég sok kerülővel és keveréssel.
Meglepően jól ment ahhoz képest, hogy mire számítottam. Az állóképességgel semmi gond nem volt ebben a mérsékelt tempóban és még a vége felé is egész jól meg tudtam futni a dombokat. Én nem sokat térképeztem, inkább csak futottam Gyurika után aki a fő tájékozódó volt ma.
Ennek ellenére a mai egy rettentő hasznos edzés volt. Nem is tudom futottam-e valaha közel 3,5 órát szinte végig terepen.

27km, 1130 szint, 3:24:17

Pokolian hosszú, hosszú-futás

Hát ez a mai futás elég érdekes lett. Rég vártam valaminek a végét ennyire, mint a mai hosszú futásnak. Gyuri és Fecó geoládázós hosszú futást terveztek mára és mivel azt mondták a tempó nem lesz nagy, így be mertem vállalni. Kicsit persze tartottam tőle, de azt nem gondoltam, hogy ennyire megszenvedek vele, ráadásul esély sem volt rövidíteni, mert Csillaghegyről indultunk és az edzést Gyuriéknál terveztük befejezni, így max. valami BKV busszal lóghattam volna vissza.

A Róka-hegy és a Nagy-Kevély még úgy ahogy tetszett, majd az Egri vár makettje környékén kezdtem kifejezetten terhelőnek érezni a futást. A Hármashatár-hegy megmászása sem volt már semmi, de a fölfelék még elég jól mentek, szemben azokkal a részekkel, ahol lehetett volna esetleg kicsit gyorsabban menni.
A Hárs-hegy környékén már végképp csak a végét vártam és próbáltam minimalizálni az energiafelhasználásom és egy centivel sem többet menni, mint szükséges. végére viszont még ott maradt a János-hegy és a Tündér sziklák geoláda, ami masszív terepen felfele mászást jelentett a 10 centis hóban. Felküzdöttem magam és már indultam is tovább. Gondoltam, hogy Fecó és Gyurika úgyis utolér majd, ha lassan megyek. Szép kényelemes tempóban haladtam, ami helyre is rázott. Állóképességileg nem volt különösebb gondom, de a srácok nem értek utol, mert még fényképezgettek, aztán meg már nem tudtuk követni egymást. Én továbbra is lassú tempóban vártam, hogy utolérjenek, de egy másik úton elém kerültek, így az edzést végül egyedül fejeztem be. A tempót nagyon nem erőltettem, mert nem esett jól, de haladtam és igazán csak az utolsó 2-3km esett pokolian az aszfalt miatt. No az ütött rendesen.
Igen hosszú és igen szenvedős edzés lett ez a mai. Azon túl, hogy fáradt voltam a héten végzett edzésektől még a tempóval sem voltam kibékülve. Igazából az ölt meg és nem a táv. Illetve annyira izzadtam, hogy szerintem kissé ki is száradtam.
Haszna nem tudom mennyi volt a mai futásnak, de viszonylag könnyen helyrerázódtam miután nem kellett tovább menni.
A táv bő 35km lett, Gyurika mérése szerint 36 is volt, időben pedig a Geoládázásokkal együtt 5 órát is a szabadban töltöttünk. Én az abszolút nettó időt mértem magamnak.

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 145
Átlagtempó: 6:53

Összesen 35km, 1460 szint, 242:09

Elfáradós hosszú futás

Mára megint hosszú futás volt a program és a múlt vasárnaphoz hasonlóan Gyuriéktól indultunk. Ezúttal sikerült eljutni a 24 ökrösig és odafele végig kellemes volt a futás, bár néha már túl gyorsnak éreztem. Ellenben a fölfelék jól mentek, kifejezetten erősnek éreztem magam.
Visszafelé aztán egy-egy szakasz már nem esett jól, főleg ahol gyorsabban mentünk, majd a végén a lefelé kifejezetten nem tetszett. Gyuri nagyon ment és Fecó is tartotta a tempót, én meg nem akartam már lemaradni. Igazság szerint érzésre sokkal rosszabb volt, mint pulzus alapján utólag tűnik.
Nem tudom mi van velem, de úgy tűnik fáradt vagyok. Ki is ütött kicsit a mai edzés, pedig mennyiségileg nem volt olyan vészes.
Ennek ellenére állóképességileg sem bírtam valami jól, ha a végére kezdtem nem jólérezni magam. Sebaj! Jön a pihenőhét.

Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 144
Átlagtempó: 5:27

Összesen 21km, 600 szint, 116:09

Péter-halmon Fecóval

Fecó ma jött fel Pestre és sikerült összeszerveznünk egy edzést kora délutánra, mivel mi is akkorra értünk fel.
Péter-halomra mentünk ki, méghozzá apám és öcsém társaságában. Előbb Fecónak megmutattuk a fél erdőt, majd bő 30 perc után a tervezett lendületes szakasznak is nekikezdtünk. Eredetileg 20 perc lendületeset, vagy valami váltakozót gondoltam, de végül csak bő 3km gyors lett belőle. Nekem nem igazán esett jól, de mondjuk olyan nagyon nem haladtunk rosszul a mért adatok alapján. 3:45-ös tempóban futottunk 11,5 percet, persze ekkor már csak Fecóval ketten.
Levezetésnek még majd 4km lazát futottunk a végén.
Nem tudom mi van, de nem számítottam rá, hogy ez a mai ennyire ne tetsszen. A lendületes szakasz 171-es átlag és 175-ös max pulzussal ment le, ami kicsit talán túl magas.

Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 151
Átlagtempó: 4:49

Összesen 13km, 62:50

Hosszú futás nyafogó szeniorokkal

Gazdagrét volt a mai futás kiindulópontja, ahol a MEAFC szeniorjai, illetve majdnem szeniorjai gyülekeztek. Személy szerint Fecó és Gyurika, valamint ugye én és Évi. A program az előzetesen egyeztetett 2 óra könnyű hegyi futás volt, de ezeknél a szenioroknál sose lehet tudni.
Négyesben indultunk el a hegyre futni és kétszer is vissza kellett futnom az öregekhez, hogy ne maradjanak le. 🙂
Felérve a hegytetőre aztán Évi (aki egyébként még olyan fiatal, mint én) elkanyarodott jobbra, mi pedig a 24 ökrös felé vettük az irányt. Megfutottunk pár komolyabb dombot is a réten, majd jött volna a kellemes ösvény a hegyoldalban, de itt megint sztrájkolni kezdett a szenior bagázs. A vége az lett, hogy visszafordultunk és Csillebércnél Gyurika bejelentette, hogy neki ennyi volt mára. Szerencsére Fecó, korát meghazudtoló módon még kitartott és így vele együtt futva fejeztem be az edzést, ami végül a tervezett hosszúságú lett.
Amúgy jó kis edzés volt, én élveztem.

Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 140
Átlagtempó: 6:17

Összesen 20km, 600 szint, 123:15

Nagy Hideg-hegy – Csóványos kör

A mai hosszú hegyi futásra megérkezett Szilágyi Tibi is, így 6-an vágtunk neki a Perőcsény. Nagy Hideg-hegy – Csóványos – Perőcsény klasszikus körnek. Mivel Évi nem épp 2,5-3 órás versenyre készül csak egy “laza” Hollókő futást vállalt be velünk.
Perőcsényből nekiestünk a hegynek, ami kezdetben úton fölfelé futást jelentett, majd annak hiányában toronyiránt mentünk fel a Jancsi-hegy oldalába, hogy aztán a gerincen érjük el Hollókőt. Persze azért a magam részéről bele-belegyalogoltam a meredek fölfelébe és ezzel nem voltam egyedül.Hollókő
Kis nézelődés, fényképezkedés után folytattuk tovább a futást a Kövirózsás felé, majd a Vár-nyeregben elbúcsúztunk Évitől. Tibi ugyan elgondolkodott, hogy tovább jöjjön-e velünk, de aztán nem merte Évivel bevállalni a 400 szintet lefelé, inkább a kerülőutat választotta velünk. Itt egy egész kellemes szakasz következett, ahol a tempó igencsak felpörgött. Ez még mindig jobban esett, mint a későbbi felfelék. Valahogy nem voltam csúcsformában, ami talán azért is lehet, mert alig tudtam aludni az éjjel. Nagy Hideg-hegyre aztán nem bírtam kifutni a kemény emelkedőt, így vagy 150-200 métert is belegyalogoltam, majd Tibit is megvártam. Fent a turistaháznál aztán a többiekkel együtt betértünk a büfébe és rendeltünk innivalót. Gerivel kikezdett a büfés lány, de ő inkább a futást választotta. Talán egy fél órát is eltöltöttünk itt, mert jól elücsörögtünk az innivalókkal a padon, majd a csúcskőhöz is felsétáltunk, amitől fél méterre Geri meg is kérdezte merre van a Nagy Hideg-hegy! 🙂

Innét Csóványosig szintén elég kemény volt a terep és a nagyobb felfelék itt is kifogtak rajtam. Persze a kilátóba mind felmásztunk és úgy tíz perc itt is elment a nézelődéssel. Gyuri pedig majdnem el merte engedni a torony közepén lévő beton kapaszkodóját. 🙂
Következett a nagy lefelé. Magosfa felé előbb kellemes lejtő, majd kis felfele következett, hogy aztán meredek lefelék és oldalban kacskaringózó kis ösvényeken botladozzunk lefelé. Gyuri itt nagyon elemében volt és Geri sem volt visszafogott, így rohantak, mint az őrült. Ekkora társaságban úgy tűnik mindig van valaki, aki nem bír magával, hisz az elején meg Fecó vitézkedett.Csóványos
Borultam is egyet az ösvényen, de Geri magasabb pontszámú gyakorlatával ebben is levert, majd már a Vilati ház fölött bevártuk Tibit, akinek a nagy lefele talán annyira sem tetszett, mint a fölfelék. Csak azt mondogatta, hogy “soha többet nem fogok tájfutni” és mi hiába magyaráztuk neki, hogy ösvényeken szaladgálni közel sem tájfutás.
Épp lekéstük a kisvasutat Fekete-völgyi panzió, azaz Vilati ház tövében és nekiindultunk ismét a fölfelének. Ezt az emelkedőt hála az égnek végre elbírtam a többiekkel, majd a tetőre felérve Geri megállt, hogy Tibit összeszedjük. Ketten vártuk meg és röpke 10 perc múlva indultunk is a többiek után. lefelét Tibi is meg tudta futni, csak a falu aljában lévő csapnál csábult el, így pár percig döntöttük magunkba a vizet.
Még volt vagy 40 szint a házig, de azért ezt is megfutottam.
Az össz nettó idő 2:44:49 lett, aminél 22 perccel már biztos futottam ennél jobb időt ezen a körön, de akkor a Vár-nyeregnek kezdtünk, ami úgy 15 perccel gyorsabb. Az bíztató, hogy nem állok fejre bő 2,5 óra futástól, de a fölfelékkel nagyon meggyűlt a bajom.

Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 150
Átlagtempó: 6:45

Összesen 24km, 1400 szint, 164:49

Terepfutás Perőcsény fölött

Az első futás Perőcsényben Makrai Évi VB felkészülésének jegyében telt.
A részleteket a VB végeztéig titkosítottuk, így csak annyit írok, hogy egy bő 40 perces terepfutás volt a program, ahol 4 fiú után rohant Évi. A bolyt én vezettem és igyekeztem a szebb részeken végigvezetni a társaságot. A lefelék pörgősek voltak és akadt fölfele is rendesen. Azthiszem sikerült jól lemodellezni egy VB középtáv, illetve váltó pályát.
Én nagyon élveztem a futást és egész jól is ment. A többiek legalábbis nem akartak elfutni mellettem előre, amiből azt a következtetést vonom le, hogy a női válogatottba már talán beférnék. 🙂
A szűk 6,5km-es távon 161-es átlagpulzussal futottam és mindez 6:20-as átlagtempóra volt elég.

Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 156
Átlagtempó: 6:27

Összesen 9km, 300 szint, 59:22

Két órán át fájt a futás

Kifejezetten vártam az idei ÉOB-t, hogy végre egy értelmes eredményt érjek el, de nem épp így képzeltem.
Fecóval futottunk ki a rajtba, majd némi gimnasztika következett és már álltam is bent a rajtkordonban. Higgadtan akartam kezdeni és azthiszem ezt sikerült is megvalósítani, hisz az első 2 pontot simán fogtam. A hármas aztán már nehezebbnek tűnt, de mikor a dzsuvát törtem egyszer csak Zsebe Isti jött velem szemben. Hirtelen azt se tudtam hova tegyem, ezért megkérdeztem melyik pontra megy. A pálya hurkolása miatt elvileg akár 10 ponttal előrébb is járhatott volna. Isti válasza azonban ledöbbentett, hisz ő is a 3-as pontot kereste és 12 perccel előttem indult. No innentől nem foglalkoztam semmivel, eldobtam eddigi elképzeléseimet és Istivel együtt kotortam a dzsuvát. Persze a pont nem lett meg és nagyon önállóskodni nem mertem, egész addig, míg egy SI doboz csippanását meg nem hallottam. Persze nem az én pontom volt, de legalább megtudtam hol vagyok és innen már meg is találtam a hármast. Isti eltűnt, előttem fogta a pontot, de ez mit sem számított, mert percekkel korábban már arról beszélt, hogy dobni fogja. Jó öt perc maradhatott itt és mehettem tovább egyedül. A kapkodás azonban megmaradt. Előbb azt hittem, hogy a 13-as pontról futok ki, majd mikor észrevettem tévedésem nem igazán tudtam hol vagyok és csak Pápai Tomi rakott helyre. Egy rossz mozdulattól visszacsapódott a bokám, majd röviddel rá ki is fordult, ám meglepetésemre fél perc múlva erről meg is feledkeztem. Később a célban kiderült, hogy innentől leukoplast nem védte a bokám, mert az szépen elszakadt ekkor.
Nem túl magabiztosan haladtam a négyes pont felé, mikor Fecó tűnt fel mellettem. 6 perccel indult utánam és hát a hármasra tett hibámnak és a pont utáni bizonytalankodásnak köszönhetően nem volt meglepetés, hogy megfogott.
Innentől az én részemről egy elég szánalmas két órás élet-halál harc következett. A 4-es és 8-as pontot leszámítva, melyeket én fogtam elsőnek nem sokat mentem előre. Ameddig tudtam igyekeztem követni merre megyünk és pontközelben arra tekintgetni, amerre a pontot vártam, de aztán erre se nagyon maradt már erőm. A vonatban Létra is benne volt, bár ő igyekezett külön utakon járni és előre is ment párszor. Az átfutó után aztán igazi rémálom következett. A 11-es előtt estem egy hatalmasat és lámpám, szimboltartóm és a Forerunner 405-ös GPS-em is lerepült rólam. A lámpát visszanyomtam a fejemre, de az órának csak egy darabját találtam. Közel 20 másodpercig kotorhattam az avart, mire meglett az óra és még fel tudtam futni Fecóékra, miközben órámat tuszkoltam a zsebembe.
A futás ekkor már egyenesen fájt. Gyomrom teljesen szét volt csúszva és már csak arra tudtam koncentrálni, hogy kövessem Fecót. Ez olyan jól sikerült, hogy minden pontot mögötte fogtam. Közben Létra valahol kiszállt és a pályát is dobta. A pillangó központi pontját második és harmadik alkalommal is én fogtam elsőnek. Talán ennyi volt az amit hozzá tudtam tenni a Fecó számára nem túl hasznos együttműködésünkhöz, de ezt a pontot is csak véletlenül és emlékezetből fogtam elől.
Teljesen a halálomon voltam és már régóta csak a pálya végét vártam, ami csak nem akart eljönni. Éreztem, hogy már annyira sem bírom a futást, mint eddig és 2 ponttal a vége előtt le is maradtam Fecóról. Némi keresgélés után megtaláltam a pontot és beszenvedtem a célba és kezdetben úgy tűnt, hogy vergődésem eredményeképp akár még dobogó is lehet a dologból, de aztán még 4-en futottak jobb időt.
Átöltöztem és elmentem WC-re, de ennek ellenére rázott a hideg és görcsölt a gyomrom, ami nem is maradt nagyon abba a szálláson se egész hajnalig.
A magyarok közül 6. lettem, de nem vagyok rá valami büszke. Szinte semmit nem tudtam hozzátenni a Fecó által összehozott teljesítményemhez. A legszomorúbb, hogy egyszerűen nem bírtam ilyen sebesség mellett a térképre nézni, így sok helyen azt se tudnám megmondani merre mentünk pontosan.
Annak azért örülök, hogy az első hatban 4 MEAFC-os is végzett, Gyuri bajnoki címe pedig hihetetlen. Nagyon nagyot futott.
Én rég éltem át ilyet utoljára, sőt ha azt is figyelmembe vesszük, hogy milyen hosszan tartott, akkor talán még soha sem. Egyszerűen fájt a futás két órán keresztül és én csak a végét vártam.
 
Összesen 19km, 750 szint, 142:49
 
 

 

Pontbegyűjtő CSB 5. hely

A mai napra sem sikerült még fejben összeszedni magamat. A PÖCS a legfeleslegesebb bajnoki számunk, de azért végigküzdöttük.
A pontok elosztása jobban sikerült, mint tavaly és ezúttal fizikálisan sem volt különösebb gondom, bár a csúcsforma még messze van. Sikerült a pályát közepesen sok hibával teljesítenem, de ez nem a fejlődés jele, hanem a feladat nem volt olyan nehéz, mint szokott. Totális szétszórtságom még ma is megvolt, hisz pl. az egyes pontra majd 1 percet otthagytam, méghozzá úgy, hogy hiba nélkül Fecó hátát nézve értem a pontra, majd mentem is tovább hisz a kód nem "A". 🙁
Megint nem valami sok pontot osztottak rám a srácok, így még a hibákkal is én jöttem elsőnek a célba. Gyuri is hamar érkezett, de Fecó sajnos nem, hisz idén is túlterheltük kicsit, így a dobogó nem jött össze.
 
Max. pulzus: 177
Átlag pulzus: 167

Összesen 13km, 450 szint, 90:00

Heten, mint a gonoszok

Ma igen nagy csapat verődött össze. Gyurikáéktól indultunk neki heten a hóesésben a margitszigeti edzésnek.
Évi, Gyuri, Fecó, Dóma, Lenkei Ákos, Tóth Ata és én alkottuk a csapatot, így a teljes MEAFC férfi bajnokcsapat is megint együtt edzett.
A szigetre kiérve, aztán KisDoma és Fecó gyorsítani kezdett, én pedig nem akartam lemaradni róluk. Leginkább azért, mert Gyuriék csak 1 kört terveztek futni. Lenkei Ákos is felzárkózott, így innen négyen toltuk a havas külső "rekortánon".
A tempóval önmagában nem lett volna gond, mégsem esett igazán jól. A derekamat kezdtem kicsit érezni a csúszkálástól, de nem volt vészes. A második kör közepén Ákos kiszállt, majd a végén Ata csatlakozott és így futottunk vissza a Népfürdő utcába.
A tempó a szigeten többnyire 4:20 körül alakult és ezt olyan 155 körüli átlagpulzussal futottam. Jó volt végre egy kicsit az aerob zóna felső határának közelében is futni.
 

Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 148
Átlagtempó: 4:40

Összesen 13km, 58:28
Bokatorna: 70 perc

 

Résztáv javuló időkkel

Ma már a megszokottnak tekinthető keddi nagy csapatos résztáv volt a program a KSI pályán. Ezúttal is ezer méterek voltak, illetve lettek volna, de csak 6 darab.
Bemelegítésnek bő 4km-t futottunk, majd 8 repülő következett és ezek alatt már éreztem, hogy egész lazán mozgok. Reméltem, hogy ezúttal kettőnél több ezer métert ki fogok bírni, de nem így alakult. Kicsit kaotikus lett a mai edzés, mert a 4. ezer métert végigfutottam, de az nagyon kiütött. Utána elkezdtem a következő résztávot az 1 perc pihenővel, de nem kellett volna. Jobbnak láttam 200-nál kiállni, majd 1 kört kihagyva az utolsó 400-ra beállni. A végén aztán megint egy 600 métert futottam.
 
1000m: 3:11,1
1000m: 3:09,6
600m: 1:55,5
1000m: 3:04,5
200m: 0:36,6
400m: 1:13,4
600m: 1:49,5
 
Maguk az idők egész bíztatóak, de én jobban örültem volna, ha mondjuk 3:15-ben végigcsinálom az 1000 métereket. Fogalmam sincs mikor futottam utoljára ilyen gyors 1000 métert és a többi idő is előrefelé mutat.
Szinte sajnálom, hogy jövő héten már nem futunk ilyet, mert az OB miatt már csak lazább edzés jöhet szóba. Persze nem esnek jól ezek az edzések, de a fejlődéshez ez kell, ráadásul ilyen nagy csapatban többet kihoz magából az ember.
Levezetésnek megint csak 2km-t futottunk.
 
Összesen 12km, 63:52

Ilona-lak Fecóval

Ma Fecóval futottunk egy hosszút a Budai-hegyekben és ma tudtam először igazán használni a Garmin Forerunner 405-öm.
A laktanya alatti parkolóból indultunk és a Nagy-kopaszon keresztül futottunk ki az Ilona-lakhoz, majd a Vöröspocsolyás-hát tövében jöttünk vissza.
Az odafele még egész könnyen ment. Az első bő 8km a Nagy-Kopasz tetejéig 5:01-es tempóban ment le és a pulzusom is egész normális volt (148-as átlag). Innentől az Ilona-lakig és vissza a nyeregbe aztán már kezdett felpörögni a tempó és nem is esett jól a lefeléket leszámítva. (153-as átlagpulzus és 4:36-os átlagtempó)
A hazafele vezető maradék bő 7km aztán nagyon felpörgött. Fecó ment elől és én csak próbáltam nem lemaradni. Néhol már 3:40 körüli tempót mutatott a karomon az óra és átlagban is 4:11 lett a vége, pedig még a végén vissza is vettünk a tempóból. Persze a pulzusom itt magas is lett (161-es átlagpulzus).
Összességében igen kemény lett ez az edzés. Magamtól biztos nem futottam volna ilyen gyorsan. Szint ugyan nem volt benne túl sok, de azért csak hegyen futottunk. Összességében 4:37-es tempót futottunk.
Az óra baromira tetszik, már majdnem mindent sikerült jól beállítani és csak az elején volt egy 200 méteres szakasz, amit véletlenül nem mértem. Az igazi persze az lenne ha tájfutó térképre nyomnám rá az útvonalat, de ezt majd csak a versenyekkel fogom megcsinálni.
 
Összesen 26km, 560 szint, 1:59:36
 
Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 153
 

Újra keddi nagy csapatos résztáv

Ma megint a stadionban edzettünk és most is igen sokan voltunk.
A program ezúttal egy hosszabb bemelegítés (bő 5km) , repülők, majd 7×1000 méter volt 1 perc pihenővel 3:10-re.
No most ez eleve nálam esélytelen a teljesítésre, azért már a kezdéskor tudtam, hogy megint rövidíteni fogok. Az első 2 darab 1000 métert még végigfutottam és az azt követőnek is nekikezdtem, de onnantól csak 600 métereket futottam. Nekem valahogy nem tetszett a 45 másodperces pihenő, ugyanis a lassabbaknak ennyi jutott volna. A maradék 5 résztáv tehát nekem 600 méteres volt és a pihenő is olyan 2:10, sőt kicsit több is.
 
1000m: 3:15,8
1000m: 3:13,6
600m: 1:56,3
600m: 1:55,7
600m: 1:52,4
600m: 1:50,4
600m: 1:49,3
 
Sikerült a tempón javítanom, de most nem volt a 600 méterek közt 2 darab 800 is, mint a múltkor. Igaz ezt nem is terveztem, mivel nagyon nem éreztem magam jó állapotban az edzés előtt és az utolsó két darab 600-at leszámítva nagyon nem esett jól az edzés.
Lábaim be voltak állva és kész szenvedés volt még a 4-5. 600 is, aztán valahogy az utolsó 2 mégis jobban ment.
Levezetésnek bő 2km-t futottunk.
 
No és még bonusznak a CSAPAT szó definíciója:
"Mikor az egyik csapattag kórházban van egyetlen éjszakát, akkor a másik három tag a közös résztávos edzés után utazik 1 órát, hogy este 8-kor meglátogassák frissen műtött társukat. A látogatási idő lejárta miatt csak ketten jutnak be, ezért miután kijönnek felemelik harmadik társukat a kórházi ablak előtt, hogy ő is beszélhessen kicsit lábadozó csapattársukkal."
 
Összesen 13km, 64:26

 

PÖCS – Pontbegyűjtő Csapatbajnokság

Nem túl felkészülten vágtunk neki a legfeleslegesebb bajnokságnak és ez a mai nap igencsak megmutatkozott. KisDomát kapásból nem érdekelte a PÖCS, így nem is a legerősebb felállásban indultunk. A rajtba kifelé kocogva, mikor felmerült a taktika kérdése, akkor is csak arra jutottunk, hogy majd meglátjuk, ha kezünkben a térkép.
Én azért jeleztem, hogy ha egy mód van rá, akkor a laposabb részeket osszuk rám.
A pontok szétdobásánál aztán Fecó megkapta az egyértelműen legdurvább részt és a legtöbb pontot. Gyurika szintén nem kevés szintet kapott és hozzám hasonlóan kevés pontot, míg nekem jutott a legkönnyebb rész.
Sejtettük, hogy nem lesz tökéletes az elosztás, én még mondtam is, hogy rám túl kevés jutott, de végül mégis így vágtunk neki a pályának. Elemezni nagyon nincs kedvem magát a versenyt, mert az egész "versenyformát" egy játéknak tartom, radásul a térkép is jó ha egy hét múlva eljut hozzám. Az elején Fecó rögtön lerakott minket Gyurikával, aztán Gyurival párhuzamosan futottunk egész a C pontig. Én baromi sokat bizonytalankodtam, egyáltalán nem éreztem a térképet és hibázgattam is, majd a saját leosztott pontjaim miatt szétváltak útjaink Gyurival és innentől már egy fokkal jobban ment.
Hibázgattam aprókat, átterveztem a sorrendem, de rohadtul alulmotivált voltam, főleg miután szembesültem vele, hogy felesleges tolnom, hisz úgyis én érek be először a csapatból a rám osztott kevés pont miatt.
Ennek megfelelően se nem futottam ki magam, se nem tájékozódtam precízen, ráadásul még néhol olyan szinten bedzsuváztam, hogy jól meg is tépett a szeder.
A célba vagy 7-8 perc hibával értem és még fizikálisan is vagy 3-4 perc maradt a pályában. Persze a célba már besétáltam, hisz ott végképp egyértelművé vált, hogy nem kell sietnem.
Sajnos a rossz pontelosztás miatt lecsúsztunk még a dobogóról is, ami persze a mi hibánk. Alapvetően az első 6:40 alatt eldőlt a sorunk, ugyanis ennyit töltöttünk a pontok elosztásával. Fecó innentől hiába futott jót, ha egyszer túl sok jutott neki.
A győztesek megérdemelik a gratulációt, hisz ők oldották meg a feladatot legjobban. Én viszont ilyen feladatból nem kérek többet, így ha egy mód van rá, akkor több ilyen játékon nem veszek részt.
 
Összesen 12km, 450 szint, 81:36

 

Résztáv nagy csapatban

Rég nem jártam már a Népstadion környékén, de a mai edzést végre megint ott futottam méghozzá igen nagy társaságban. Bemelegítést KisDomával és Fecóval kezdtem, de azt a MEAFC bajnokcsapata teljessé vált Gyurika csatlakozásával. Sajnos csak bő 3km-t melegítettünk és már kezdődött is a résztáv, hisz az atléták 7×1000 métert futottak 1 perc pihenővel és erről mi sem akartunk lemaradni.
Se repülő, se nyújtás, hanem durr bele a közepébe, de legalább voltunk vagy tízen. Az első ezer meglepően jól ment még, majd a másodikban is alig haltam meg, de aztán éreztem, hogy a harmadikkal én elérném a teljesítőképességem határát és ezzel az edzés véget is érhetne nekem, így onnantól rövidítettem. Előbb 800 métert, majd 600-at, megint 800-at, 600-at és végül 600-at futottam.
 
1000: 3:16,6
1000: 3:14,4
800: 2:37,5
600: 1:57,1
800: 2:35,6
600: 1:57,1
600: 1,53,3
 
Nem a tempó ölt meg, hanem a kevés pihenő és a rövidítésekkel sem azért nyertem sokat, mert kevesebbet kellett futnom, hanem az amúgy szűk 1 perces pihenő helyett 1:35-öt pihenhettem a 800 méterek után és 2 perc fölött a 600-aknál.
Levezetésnek aztán Józsa Gáborékhoz csapódva bő 2km-t futottam, amiben volt 10 repülő is, hogy ez se maradjon ki teljesen a mai edzésből.
Távra ugyan igen szerényre sikerült ez a mai edzés, de annál keményebb volt. A harmadik résztávtól zsibbadtam és igencsak kifutottam magam.
 
Összesen 11km, 57:13

 

Uniqa túranap – Csillaghegy

Ma eleve hosszú futást terveztem és szerencsére ezzel Gyuri és Fecó is így volt. Egy sima hossz futást terveztünk a Budai-hegyekben, de aztán kapóra jött az Uniqa túranap Csillaghegy kezdettel, méghozzá annak is a 29km-es távja.
Az leső 5km-n még velünk tartott apám is, majd innen hármasban nyomtuk tovább. Nekem már az elejétől nem esett jól a tempó, a fölfélékben kifejezetten szenvedtem, ráadásul túl is öltöztem kicsit.
Az útvonal nagy vonalakban: Csillaghegy – Róka-hegy – Kő-hegy – Nagy Kevély – Csobánkai nyereg – Szent-kút – Csobánka – Kevély nyereg – "Egri vár" – Teve szikla – Pilisborosjenő – Kő-hegy – Róka-hegy – Csillaghegy
 
Már a Nagy kevély előtt éreztem, hogy a mai futással baj lehet, de aztán valahogy mégis teltek a kilométerek. Odafele a Kevély nyeregben benyomtam egy nápolyis szeletet, amit adtak, majd végre a Szent-kútból inni is tudtunk. A visszafelé elég félelmetesnek tűnt, mert már a fordulónál készen voltam, de viszonylag hamar feljutottunk a Kevély nyeregbe, ahol újabb szelet nápolyis valami várt ránk és az Egri várnál kapott energiaszegény fél literes tea is sokat segített. A tempó ugyan végig mérsékelt volt, de nem nevezném lassúnak és legalább nem nagyon lassultunk tovább. Kifejezetten kemény edzés volt a részemről és a többiek sem vélték épp könnyűnek.
Előzetesen lassú hosszú futásról beszéltünk, aminél azért ez jóval keményebb lett. Nem is gondoltam volna, hogy kibírom, de szerencsére úgy tűnik az állóképességem kezd valamennyire visszajönni.
 
Összesen 29km, 1050 szint, 168 perc

 

Behaltam egy nem is igazán hosszúban

A mai hosszú futást nem szívesen futottam volna egyedül, így örültem, mikor Gyurika szólt, hogy ma Gántról futnak hosszút. Persze azt sejtettem, hogy az én tervezett 90-100 percemnél többet mennek, de úgy voltam vele, hogy ha az első felét nem kell egyedül futnom már megérte.
Gántról Gyurikával, Fecóval, Istivel, Szabi Imivel és Kustos Szabolccsal indultunk el a Gém-hegy felé.
Már az első fölfele nehezen ment, de kiszenvedtem magamból, aztán míg át nem értünk a Kotló-hegyre addig egész jól viseltem a lefeléket és sík részeket. Még a Kotló-hegy elejével sem volt gond, de aztán az emelkedő vége felé kipurcantam és még bele is sétáltam. Természetesen a többiek itt jól otthagytak és bár még utána láttam őket, a lefelében nem volt kedvem és erőm sem üldözni őket, így végleg leszakadtam. A Csákvári országútig lekocogtam és ekkor már éreztem, hogy nagyon nem megy jól. 40 percnél jártunk, mikor leszakadtam, 60-ig még magamnak futottam némi tempót, de kb. addig tartott az erőm és onnantól csak túlélésre mentem. Az aszfalton futottam jó darabig Oroszlány felé, a fölfelében belemértem egy ezer métert ami 5:50 lett. Gánt felé persze elkanyarodtam a T elágazásban, majd a rövidebb utat választva az erdőn át "futottam" vissza Gántra. Szerintem a tempóm többször becsúszott 6 perces fölé és még bele is sétáltam, vagy ötször a visszafelébe.
Lábam jól volt, levegőm is volt, nem éheztem el, de így is behaltam teljesen. Mondjuk a nagy meleg és a számomra igen erős kezdés biztos nem tett jót, de ezt nem vártam.
Azért azt remélem, hogy az állóképességem szeptember elejére annyira azért visszatér, hogy az OCSB-t kibírom. Heti egy hosszúnál mindenesetre nem fogok többet vállalni, hisz most elsősorban gyorsítani akarok.
 
Összesen 18km, 350 szint, 98:17

 

Szolnok – ROB helyszínek felmérése

Mivel Cegléden dolgoztam ma, így Fecóval megbeszéltük, hogy leugrom Szolnokra edzeni egyet és egyben bejárjuk az idei ROB lehetséges terepeit.
Szerencsére korán végeztem és rettentő jó idő fogadott mikor kiléptem az utcára. Az autó hőmérője 15 fokot mutatott, szépen sütött a nap és ettől baromi jó kedvem lett.
Fecóéktól aztán már nem esett olyan jól elindulni, mert a futás elején a térdemet elég rendesen éreztem, aztán a Zagyva gátján kicsit dagasztottuk a sarat és valamiért a futás sem ment jól. Felmértük az új parkerdőt, majd pár lakótelepet, majd a Tiszaliget és a belváros következett. Nekem egész a Tiszaligetig nem nagyon tetszett amit láttam, mert elég egyszerűnek és sablonosnak találtam mindent, de aztán a Tisza környéke már jobban bejött. A Tiszaligetben és a belvárosban már el tudok képzelni egy rövidtávú bajnokságot, sőt ez utóbbi még pár igen trükkös pontra is lehetőséget nyújt. Van pár kapualj, belső udvar, ami megtréfálhatja az embereket, de természetesen akárhol is rendezik a ROB-ot a városban az mindenképpen nagy rohanás lesz. Külön érdekes volt, hogy ezeket a trükkös részeket Fecó sem ismerte és volt amelyikbe csak azért néztünk be, mert nekem szemetszúrt. Azért a térképet elnézve lehet a belvárosra nagyobb figyelmet lehetett volna szentelni. Talán ha megint a környéken járok akkor érdemes lenne ide még visszajönni.
Végül már nagyon nem bántam, hogy visszafutottunk Fecóékhoz, mert épp elég volt ennyi futás mára. Nem tudom mi van velem, de nem érzem magam fáradtnak és mégis elég nehezen megy a futás.
Azthiszem nem halogathatom a pihenőt és nem fogom kihúzni a síelésig erős edzésekkel ezt a hetet, így holnaptól pihenek, lazára veszem ezt a hetet.
Azért a mai futás még így is király volt. Szép időben, új helyen Fecóval futottunk 17,5km-t és persze a ROB lehetséges helyszíneit is felmértük. Nem tudom, hogy melyik részekre esik a rendezők választása, de ha jól kitalálják a dolgokat akkor lehet itt rendezni egy korábbi évek rövidtávú bajnokságához hasonló színvonalú versenyt, már ami a pályákat illeti. A körítés meg tereptől nagyjából független.
Remélem jó verseny lesz itt ősszel, de az világos, hogy sebesség nélkül itt se lehet majd nyerni.
 
Összesen 17km, 82:49

Térkép

Velencei-hegységben 31km Fecóval és Gyurikával

Pákozdról indulva futottunk ma hosszút Gyurikával és Fecóval. A talajviszonyok egész szerencsések voltak, mert a sár sem volt elviselhetetlenül nagy és jég sem volt túl sok. Eleinte kicsit éreztem a térdem, a többiek meg is jegyezték, hogy elég béna a mozgásom, de szerencsére hamar bemelegedtem. A futást a Pandúr kő felé kezdtük, amit alulról közelítettünk meg, majd a Pogány kövekig mentünk tovább, hogy aztán itt rákanyarodjunk az általam már megszokott Angelika forrás felé vezető útra. A forrás után mentünk tovább a Meleg-hegy tetejéig és már ekkor gyanús volt, hogy Gyurikának nem ez a legjobb napja, mert elég sokszor lemaradt.
Velencei hegység - Futás szintmetszet
Innen lefutottunk a Likas-kőig, hogy aztán kis karikával kifussunk a Lovasberény-Velence országútra. Szembe mentünk tovább és tettünk egy kis karikát az országút túloldalán ahol egész szép erdőket láttunk és megkerültük a Templom-hegyet. Az országútra ugyanott értünk ki, ahol kereszteztük, majd Lovasberény felé fordultunk és mentünk egész a Miniszterelnöki Hivatal üdülőjéig. Ezt kénytelenek voltunk jobbról megkerülni ami itt kis terepfutást jelentett, majd visszajutottunk az útra, amiről úgy gondoltam, hogy az általam jól ismert dózer folytatása. Szerencsére nem tévedtem és ezen mentünk jó pár kilit, majd Gyurikát bevárandó tettünk egy kört egy fenyvesben. Itt én pár méter után olyan szerencsétlenül megbotlottam egy ágban, hogy ráestem a jobb térdemre. No innentől legalább nem a bal térdemre figyeltem, hanem a jobbra, de szerencsére azzal sem volt gond.
A szokásos ARAKosok által bejáratott útvonalon értünk vissza a rétre, majd egyenesen mentünk tovább Pákozdra.
Alapvetően jól ment a mai futás, semmi gondom nem volt, bár igazán friss sem voltam. Fecó távolságmérős polar órájának hála tudjuk a pontos távot is, ami Fecónak a visszafordulásokkal 31,6km lett, de nekem is biztos megvan bő 31.
 
Összesen 31km, 700 szint, 166:57

Logarska dolina – Kirándulás

Ma csak egy kirándulást terveztünk a Kamniki-Alpok másik azaz közelebbi végébe a Logarska dolina nevű völgybe. Kicsit túl jól is sikerült a kirándulás, mert olyan későn értünk át utána a Hungária Kupa helyszínére, hogy nemhogy átmozgatni, de sátrat verni se volt már időnk.
Azért a kirándulás jó volt és gyalogoltunk annyit, hogy felért egy átmozgatással.

Logarska dolina

Utolsó nap – Szakadó esőben

Az utolsó nap nem időkiegyenlítéssel zajlott, amit olyan nagyon nem is bántam, bár biztos érdekes lett volna. A verseny reggelén már látszott, hogy nem lesz túl jó idő, de mire a célba értünk már ömlött. A parkolóban állt a sár és már hazafelé mentek az emberek, csak hát mi a legvégén indultunk, így még csak készülődtünk.
A bemelegítés ennek megfelelően nem lett túl sok. A réten rohangáltam fel és alá olyan 2 kilométert, majd beálltam a rajtba. Ma is úgy gondoltam, hogy a tájékozódásra koncentrálva mehetek egy egész jót és próbáltam kizárni az esőt, mint tényezőt. A fő pozitívum az volt, hogy a leragasztott talpam az esős időben nem fájt. Minden különösebb fájdalom nélkül tudtam vele futni.
Az egyes pontra aztán minden rendben jött és már láttam is a pontot. Odamegyek, de nem az enyém, hanem valami gyerekpont. Még csak kódja sem volt. Tettem egy kis kört, de megint csak ahhoz a ponthoz jutottam vissza. Kimentem az egyik irányba egy támadóponthoz és onnan is visszajöttem, de csak ehhez a gyerekponthoz értem ki. Visszafelé mentem kicsit a rajt felé, hogy újra támadjam a pontot, de megint ugyanoda jutottam. Baromi ideges lettem és egyhelyben ácsorogva nézegettem a térképet az esőben. A pont jó 10 méterre tőlem, de látom ám, hogy felnőttek is fogják. Odamentem és az enyém volt. Baromira nem értettem, hisz elsőre megnéztem jól és még csak kód sem volt rajta. A kettesre indulva vettem észre, hogy összekevertem a 20 méterre délre lévő gyerekponttal és gyakorlatilag onnantól kezdve mindig a saját pontomat láttam, de sose mentem oda hozzá abban a hitben, hogy az a gyerek pont. Ilyen buta hibát nem tudom mikor csináltam utoljára. El is ment a kedvem az egésztől. (hiba: 4:00)

OO.Cup 5.nap - Térkép

A kettesre érzésre irányba indultam el és még egészen tetszett is az erdő, majd elkaptam az ösvényt és annak végéből simán fogtam a pontot. A 3. pontra nem igazán lehetett szintben menni, mert nagyon csúszott a talaj, így alulról íveltem az átmenetet és rendben fogtam is a pontot.
Úgy döntöttem, hogy felülről megyek a négyes pontra. Ez utólag már nem tűnt jó döntésnek, de még ebbe is hiba csúszott, mert 1 völggyel később mentem le és még a ritkás rész sem volt gyanús. Csak a völgy túloldalán kapcsoltam, hogy nem stimmel valami. (hiba: 1:30)
Az ötösre is megismételtem a hibát. A rossz útvonalat se sikerült végrehajtanom és nem találtam meg a hegyoldalba felhúzó kis ösvényt, így túlságosan lentről fogtam a pontot. Ráadásul hihetetlenül csúszott a hegyoldal. Alig lehetett haladni. Egyértelműen Fecó útvonal lett volna a jó, át a hegytetőn. (hiba: 1:00)
Rosszul jöttem le a hegyoldalban, de legalább a pontot sikerült már hiba nélkül fognom a 6. átmenetben és mg egy egész gyorsnak tűnő srác is utolért. (hiba: 0:30)
Mivel elegem volt már az egészből elindultam a másik versenyző után, de részben követtem merre megyünk. Mire rájöttem már túlmentünk a logikus útvonalon és a srác is kapcsolt. Kimentünk a dózerre és azon a nagy kanyarig toltuk. Onnan bevágtunk és én valamiért az alsó útvonalat láttam jobbnak, így feleslegesen leadtam egy csomó szintet, a srác pedig ellépett. (hiba: 1:00)
Megtörve is szenvedősen másztam felfele, hogy egy újabb rossz útvonalon menjek végig. Nem kellett volna ennyire felmászni, elég lett volna a házaktól az erdei úton menni. (hiba: 0:50)
A kilences pontra aztán mentem mindenen át és azt hittem jól haladok, ám a gerinc utáni keresztbe jövő úton egyszercsak elrohant keresztbe Fecó. Mint kiderült jobbra megkerülte a hegyet és így megint sokkal gyorsabb volt nálam. Persze nekem már annyira elegem volt a mai napból, hogy a legyünk gyorsan túl rajta hozzáállásommal Fecó után eredtem. (hiba: 0:40)
Innentől a 14-es pontig nem is történt semmi említésre méltó, hacsak azt nem számítjuk, hogy Fecó kegyetlenül tolta és alig volt időm térképezni. Őszintén szólva nem is nagyon akartam, mert egyértelmű volt, hogy Fecó gyorsan és pontosan old meg minden feladatot. Itt utolértük azt a srácot is aki korábban lerakott és ő is beszállt a bolyba.
A 14-es pontról aztán kicsit fura irányba mentünk. Eggyel elnézte Fecó az utakat és a dózerútig rohantunk, majd innen fogtuk a pontot. A tájékozódásomra jellemző, hogy eszembe se jutott kételkedni abban, hogy jófelé megyünk-e, de mikor kiderült a hiba egyből tudtam hol vagyunk. (hiba: 0:30)
A 16-os pontra egész sokáig mentem is elől, mert nem frissítettem, de a pont előtt jobbnak láttam Fecót előreengedni. A 17-re is előrementem kicsit, hogy a dózerúton felpörgessem Fecó tempóját, ami itt nem tűnt túl gyorsnak, ellentétben a terepen előadottal, majd a pont közelében is mentem előre és Fecó előtt is fogtam. Innen a 21-es pontig semmi érdekes nem történt, leszámítva talán, hogy a 19-re menet volt egy szakasz, ahol nem igazán tudtam hol vagyunk. Egészen pontosan elvesztettem a fonalat és csak Fecó hátát néztem. A 21-es előtt aztán megfogott minket Lukas Ebneter, aki 4 perccel indult Fecó mögött és végül nyerte a napot. A 22-es pontig mentünk szépen sorban egymás mögött, de ott Fecó kezdett lemaradozni Ebneter-ről, így én elléptem mellette és a célig már be is jöttem látótávolságban. Mondjuk ez egyedül se lett volna már egy nehéz feladat.

Csapzott tájfutók a célban

Összességében igen érdekesen alakult ez a mai nap, mert a 9-es pontig 9:30-at hibáztam, majd onnantól hála Fecónak csak 30 másodpercet.
A 10 perc hiba persze rengeteg összességében, de még így is előrébb léptem a mai napon és összetettben megvertem Forrai Gábort, valamint a 4. napi futótársam Raty Harry-t is.
Nem igazán vagyok elégedett a Szlovén ötnaposon nyújtott teljesítményemmel, de azért nagyon élveztem a terepeket és a versenyeket. El tudnám viselni, hogy tovább tartson a verseny.
 
 
Összesen 12km, 300 szint, 80:50

Terepfutás Ettendorftól északra egy fenyvesben

Mivel délutánra programot terveztünk, egészen konkrétan Klagenfurtba a Minimundus megtekintése szerepelt a programban, így délelőtt mentünk futni Fecóval. Ő már korábban kinézett egy viszonylag sík és tiszta erdőt Ettendorftól északra, ahová most kigurultunk kocsival, hogy fussunk egy tizest.
A terep beváltotta a hozzá fűzött reményeket, bár azért néhol kicsit sűrűbb és meredekebb volt, mint vártuk, de azért sikerült közel 50 percig terepen mozognunk. Verseny előtt talán ez még sok is, de holnap aligha a fizikai állapotunkon fog múlni az eredményességünk.
Nem mondom, hogy végig jólesett a futás, de azért élveztem. Jó lenne idehaza is ilyen kis vacak útszéli erdőkben rohangálni.
 
Összesen 9km, 150 szint, 49:37
 
Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 145
 
Megnyugvási: 49 (156/107)

Eső után naplementében 5km

Ma kora délutánig volt csak jó idő, majd fokozatosan romlott és mire futni mehettünk volna már rendesen esett. Fecó nem ragaszkodott a futáshoz, de én mindenképpen szerettem volna átmozgatni egyet. Szerencsére rábeszélhető volt és még várni is hajlandó volt. Hátha eláll az eső.
Már 8 óra is elmúlt mire nekiindultunk, de ekkor már láttuk, hogy javul az idő, sőt a felhők alól előbukkant a nap is, így kegyetlen szép eső utáni naplementében futottunk Ettendorfból indulva egy jó 5km-t az országúton.
Fecó 25 percet akart futni és nem volt meggyőzhető arról, hogy többet menjünk. Végülis a mostani versenyek már tuti nem ezen múlnak, minden más meg még nagyon távoli.
 
Összesen 5km, 40 szint, 25:01

 
Átlag pulzus: 139

Via Ferrata a Kamniki-Alpokban

A mai nap futás szempontjából kimaradt, ám kicsit sem bánom, mert szenzációsan jó helyen kirándultunk, sőt egy helyenként igen nehéz Via Ferrata-s szakaszt is leküzdöttünk. Nagy élmény volt. Összesen jó ha 15km-t túráztunk, de ebből volt, hogy 2 óra alatt tettünk meg 1km-t. Tengerszint felett 800 méterről indultunk és csak 1700-ig jutottunk, majd visszaereszkedtünk egy másik útvonalon. Mindez a Szlovén 5 napos helyszínétől nem messze a Kamniki-Alpokban.
Én a magam részéről megmásztam volna a Grintovec 2558 méter magas csúcsát, de erre főleg az idő hiányában nem került sor.

A hegyek a Kamniki-AlpokbanÍgy néztek ki a hegyek alulról

Via Ferrata - Ott állok a hegyoldalban

Ilyen volt közelről – Via Ferrata – Ott állok a hegyoldalban

Fecó a komoly

Fecó a komoly, háttérben az alacsonyabb hegyekkel

Hegyoldalban

Lefele sziklafal, felfele sziklafal, én meg középen.

Árpika, a 30 kilós zsákja és az útvonal

Árpika, a 30 kilós zsákja és az útvonal