Címke: Pelsőczy Attila

Terep és hosszú futás egyben

Ezen a hétvégén a válogatott programját választottam és ma a 26km-es hegyi futást futottuk belőle a Laktanyától Tornai Szabolccsal és Pelsőczy Attilával. Düdü rajzolt nekünk egy 26km-es kört, amiből jó fele terepen vezetett.
Nem igazán terveztem intenzívet edzeni ma, mert a második 140km-es hetemet futom, ráadásul ezen a héten igazán könnyű nap nem is nagyon volt, így egy kicsit fáradt vagyok. Ezt már a futás elején is éreztem, ennek ellenére a terepen futást kifejezetten élveztem, már amikor nem felfelé kellett futni. Fekete-hegyeken, Nagy-Kopaszon, Éles-kövön és a Vöröspocsolyás-háton futottunk keresztül. Nem volt túl durva a terep, de azért akadt némi dzsuva, sziklamező és emelkedő is. A tempónk jó közepes volt, nem rohantuk el, de azért néhol kifejezetten keménynek hatott egy-két fölfele. Visszafelé a két kerítés között azért csak összejött egy 7:59-es 2km, ami csak azt mutatja, hogy egész jól haladtunk.
Fáradt vagyok, így nem tudom hogyan fogom a holnapi technikai edzéseket rendesen végig csinálni. Talán szerencsésebb lett volna a mai és holnapi edzést felcserélni, hogy ne a hosszú futás után kelljen "pörögni", de akkor viszont a válogatottak nem tudtak volna részt venni az edzésen, mint ma.
Nem panaszkodom, hisz azért egy jó edzettem és holnap legfeljebb lassabban futom a pályákat. Ma a bokámmal semmi gond nem volt és egy nagyon hasznos edzést futottunk. Többször kellene terepre menni és igyekezni is fogok, hogy ez így legyen.
Nem gondoltam volna, hogy tényleg megvolt a mai futás 26km, de a Mapsource is azt mondja, így biztos így van. 🙂
 
Összesen 26km, 600 szint, 151:59

Mély hóban, terepen 138 perc

Laktanyába mentem fel a válogatott keretnek meghirdetett közös futásra. Ugyan a fiuknak 25km terepfutás volt betervezve, de én csak olyan 20km-t terveztem és azt is utakon.
Sajnos nem voltunk valami sokam, hisz Zsebe Isti és Pelyhe Dani mellett más tájfutó nem is volt. Pelsőczy Attila mondjuk ha így folytatja előbb utóbb a kezéhez nő a tájfutótérkép, de a másik két atlétát nem ismertem.
A kifutás kifejezetten nem esett jól, túlságosan erőltetettnek éreztem a tempót és a talaj sem volt ideális a 15-20 centis, részben letaposott hó miatt, amiben néhol nyomvályú volt.
Bő fél óra után aztán Isti bevetette magát az erdőbe és én meg mentem utána. Hamar kiderült, hogy a többieknek eszük ágában sincs mély hóban nyomni a terepfutást, így innentől Istivel futottam az edzést. Átfutottunk a Vöröspocsolyás tetejére, majd tettünk rajta egy méretes kört. Mindezt fogalmam sincs milyen tempóban, de néhol a 10 perces is megvolt. Persze végig küzdeni kellett, mert Isti nem lazsált.
Kezdetben azt hittem, hogy 1 kili után le fogok szakadni, de ahogy telt az idő, úgy esett egyre könnyebben a futás. Nem tudom Isti lassult-e, vagy csak én melegedtem be jobban, de néhol már élveztem is a terepen futást.
Persze szinte végig ő ment elől, így valamivel könnyebb lehetett nekem, mint Istinek, de azért jólesett látni az utolsó felfelében, hogy nem csak én szenvedek piszkosul és Isti még meg is kért, hogy menjek én előre. No azt a fölfelét nem erőltettem halálra és utána el is búcsúztam Istitől, mert soknak véltem az általa futott 25km-t.
Sikerült levágnom 2,5-3 kilit, de még így is nagyon hosszú lett a futás, hisz még vissza kellett futnom. Ekkor már végképp nem erőltettem a tempót és csak azért nem váltottam kocogásra, mert feltételeztem, hogy Daniék közben odafagynak rám várva a kocsinál.
Végül bő 22km lett a mai futás, de az időből és az intenzitásból kiindulva ez jóval keményebb volt, mint mondjuk egy alföldi 30 kili. Kellenének még ilyen futások, mert nem ártana erősödnöm. Persze ehhez kell a jó terep és az elfogadható időjárási körülmények, no meg persze a világos.
Most mindez megvolt és a bokám is jól bírta a terepet, igaz le volt ragasztva.
 
Összesen 22km, 550 szint, 138:09

Gödöllöi-dombság – Hosszú futás

Sokat leveleztünk róla, hogy hova menjünk ma futni egy hosszút és végül a Gödöllői-dombság nyert. Máriabesnyőn álltunk meg a templom közelében és onnan indultunk futni KisZsebével, Józsa Gáborral, Lenkei Zsoltival és a 2 hete megismert Pelsőczy Attilával.
Először a Margita tetejére futottunk fel és meglepetésemre nem rohanták el a fiúk. Illetve a végén a fölfelét Gábor és Attila megtolta, de addig normális volt a tempó. A kilátónál aztán megálltunk és hogy ne fagyjunk meg Zsoltival elindultunk előre, mondván, hogy a többiek úgyis utolérnek minket. No ez több okból se jött be. Mi Zsoltival ugyan kellemesen futottunk a magunk tempójában, de a többiek csak nem jöttek. Mint aztán Domonyvölgyben kiderült előbb eltévedtek, majd otthagyták Istit térkép nélkül, így innen végülis már csak négyesben folytattuk az utunk a Margita 40 útvonalán némi módosításokkal. Néha kemény volt a tempó és Zsolti vissza is fordult, mert nem akart 30-ast, vagy hosszabbat futni.

No innen végképp felpörgette Gábor és Attila a tempót. Szerintem párszor 4 perces környékén (vagy alatta?) futottunk. Egyszer még szóltam is nekik, hogy kicsit mérsékeljék a tempót, de sokat ez sem jelentett. Erzsébet pihenőnél aztán rátettünk úgy 2km-t, hogy Gábor szerint is tuti meglegyen a táv, majd indultunk tovább a kék jelzésen. Én épp azzal voltam elfoglalva, hogy a 4 percesen belüli tempót igyekezzek tartani a lankás lejtőn, mikor egyszer csak azt vettem észre, hogy lábam az égnek repül, hátamon nyekkenek és már koppan is a fejem a jegesre fagyott, kicsit havas aszfalton. Jobban megijedtem az eséstől, mint amennyire komoly volt, mert fél perc után már futottunk tovább, de azért pár helyen jól odavertem magam.
Az elágazást elvétettük, így egy kis terepfutással értünk fel a gerincre, ami után megint jött Gáborék iszonyatos tempója. Előbb lemaradtam, majd mikor a még látótávolságban lévő fiukra megpróbáltam felzárkózni, akkor beleléptem egy gödörbe. Bokámnak persze sok volt és kicsit kiment. Szerencsére pár másodperc után tudtam tovább futni, de utána nem volt az igazi. Olyan volt, mint az OB-n. Bizonytalan minden lépés és kezdetben kicsit éreztem is. Persze innentől már nem is próbáltam sietni és lekocogtam a hátralévő 2 kilit. Az zavar csak, hogy azt hittem rendben van a bokám, de ezek szerint mégsem. Gáborék végül jóval utánam érkeztek vissza, mert a végén nekik sikerült elvéteni az utat én meg némi helyismeretem (tavalyi Margita 40) egyből visszataláltam.
Kicsit sok problémával járt ez a hosszú futás, de úgy tűnik azért megúsztam és nem árt meg a sokkal lendületesebb tempóban futott 30-as sem. Egészen pontosan nem tudom a távot, de azért 30 fölött van az tuti. Szerintem olyan 33 kili lett végül a vége.

Összesen 33km, 450 szint, 2:37:57

Térkép

Csillebérc – Huszonnégy-ökrös ; Pörgős hegyi futás

Csillebércre mentem fel a válogatott mai hosszú futására, ahol természetesen a tegnapi után nem akartam hosszút futni, de azért valami 15-18km-t szerettem volna futni és hát semmiképp se egyedül. Úgy gondoltam a tegnapinál mindenképpen gyorsabban kellene futni, ezért már az elején csatlakoztam a gyorsabb társasághoz.
Nem sokkal Csillebérc után így Józsa Gábor, Kisdoma, Baracsi Gábor, Lenkei Zsolti, Kerényi Máté, Tojás és egy atléta srác társaságában futottam, de hamarosan Kisdoma és Tojás lemaradt a tempó pedig egyre csak fokozódott. Kezdetben ezt még kifejezetten élveztem is, mert alapvetően úgy éreztem jól megy a futás, de aztán mikor már 4 perces tempót is kezdtük meghaladni, akkor kezdtek nem jól esni a fölfelék. Alapvetően Józsa Gábor tolta a tempót az atléta sráccal én meg loholtam a nyakukon és a többiek is valami ilyesmit próbáltak mögöttem.
A Huszonnégy-ökrös előtt párszáz méterrel aztán úgy döntöttem nem kell ez nekem és onnan a hegytetőig már kiengedtem. Visszafelé a hegy északi oldalán mentünk és a tempó semmit sem csökkent. Én beálltam a boly végére és élveztem, ahogy a kacskaringós kis ösvényen toljuk, mint állat és ugráljuk át a kidőlt fákat. Jöttek azonban apróbb felfelék és én kezdtem nem jól érezni magam, majd mikor egy saras lefelében nem mertem elengedni magam és a többiek elléptek vagy 50 méterre, akkor feladtam az üldözésüket. Szerencsére pár száz méter után azonban utolértem Gyurikáékat, ahol Makrai Évi, Maki és Kisdoma is meglehetősem kellemesebb tempóban haladt, ráadásul Ricsi és Máté is beállt hozzájuk.
A futás végét velük tettem meg már sokkal lazább tempóban, de azért Makival még egy kicsit elléptünk a többiektől a végére.
Nagy rohanás volt ez a mai edzés és ha nem a tegnapi után csinálom, akkor aztán végképp tetszett volna. Így kicsit tartottam tőle, hogy kikészítem magam, de egyben örültem is, hogy ennyire jól megy a tegnapi után.
Jó kis edzés volt ez és jól megy a futás. Már csak az a probléma, hogy egyesek viszont olyan baromi erősek, hogy még így is messze vannak tőlem.
 
Összesen 16km, 300 szint, 79:01