Leépülésem története

A hosszú terepfutást követően csináltam egy nagy marhaságot. A 0 fokban ugyan azonnal átöltöztem, de még jó 2 órát a szabadban töltöttem és a lemerült testemnek ez úgy tűnik elég volt egy lebetegedésre. Egy hétig nem futottam egy métert sem, majd némi síeléssel megspékelve vasárnap már futottam egy 7km-t 250 méter szinttel.
A hétfő az utazás miatt még kimaradt, majd onnantól a következőket edzettem.

03.16. Kedd: 13km, 350 szint, 86:47 (Gerecsében, részben terepen)
03.17. Szerda: 13km, 180 szint, 69:57 (Varsányi Ferivel, Turul parkólóig aszfalton)
03.18. Csütörtök: 8km, 50:26 (lányokkal Erőmű tó felé)
03.19. Péntek: 8km, 45:29 (egyedül a Vértes felé)

Ezt követően érkezett el az idénykezdés, a Tájfutó Maratonnal. Mivel a csütörtöki és a pénteki futás is pokolian rosszul ment, plusz még a betegség sem múlt el nyomtalanul, így nem számítottam sok jóra. A szombati sprint ennek megfelelően is alakult. Ugyan olyan 40-50 másodperc maradt a pályában technikailag a 3-4-es pont között és a 4-esről kifutáskor, de amúgy nem volt vészes tájékozódás szempontjából az amúgy könnyű pálya. Ahol kicsit el lehetett kavarodni ott megtettem, de aztán a futós részeken már mentem egyenesen csak nem haladtam.
Végeredményben jól le is vertek, de nem túlságosan zavart. Edzeni jöttem és bár 172-es max és 164-es átlag még egy erdei versenyen is alacsony pulzusérték, de most ennyit tudtam.
Vasárnap már kicsit jobban éreztem magam. Tempóm ugyan nem volt nagy, de szintén maximumon nyomtam, a tájékozódás pedig nagyjából mint tegnap. Voltak apróbb bizonytalankodások, mellémenések és a 4-es ponton még egy rendes hiba is, de 3 percnél több nem maradt benne a nekem 99 percig tartó versenybe. Úgy 80 perc tájékán kezdtem azonban érezni, hogy a lábam szedi szét a cipő. Az első átfutón már túl voltam, a második pedig nagyon messzi volt még, így elhatároztam, hogy a 20-as pontról a szűk 2km kitérőt nem sajnálva bemegyek cipőt cserélni a célba. Igen ám, de még egy lefelét le kellett küzdenem és ezalatt a talpamon hatalmas vízhólyag nőtt. Depózás után mentem vissza edzőcipőben a pályára és csak mikor az aszfaltról letértem kezdtem érezni, hogy terepen bizony még mindig nem tudok egy normálisat lépni, így a 22-es pontról visszakocogtam, sétáltam. 20km-vel és kb. 110 perc futással zártam a napot.
Bőr alig maradt a talpamon, szóval leépülésem itt érte el csúcspontját. Magamnak már megjósoltam az 1 hét pihenőt, de szerencsére hamarabb javult a helyzet.

03.23. Kedd: 3 futás, 1,5km, 1,5km (autószerelőhöz) és 13km a lányokkal estefelé

Szerda kimaradt, majd csütörtökön végre csináltam valami épkézlábat. Ugyan érdekes mód még mindig nem vagyok teljesen egészséges, pl. a nyelvcsapom (neten fejtettem meg, hogy az) meg van duzzadva és néha a torkomat is érzem, de nem érzem magam rosszul. Ez alól a futás elkezdése kivétel volt, szinte vissza akartam fordulni és semmi kedvem nem volt a lányokkal 6 percesben kocogáshoz.
Gondoltam egyet és futottam egy váltakozót a Csónakázó-tó körül a 700 méteres körön. Minimum 3-at, jobb esetben 4-et, optimálisban 5-öt akartam futni és mivel a pihenő is sok volt (szintén 1 kör), így meg bírtam csinálni. Ráadásul egyre jobb köröket mentem, a vége már 3:22-es tempójú kör lett, ami nem is olyan pocsék, mint vártam. Ráadásul a nagy punnyadásból ki is rángatott az edzés, sikeresen sokkoltam a testem. Max. pulzusom 180 volt, ami nagyon rég fordult elő utoljára.

03.25. Csütörtök: 13km, 63:18

Pénteki edzés Gyurikával Gazdagrétről jól telt, eszembe sem jutott, hogy futok.

03.26. Péntek: 12km, 250 szint, 66:55

Most itt tartok és épp indulok a Semmelweis-re. Bőr már nagyjából van a talpamon, szóval remélem már felfele tartok, még ha a gödörnek majdnem az alján is vagyok.

Savanyúkáposzta

Úgy tűnik kicsit meghűltem a hétvégén és ma nem igazán éreztem jól magam. Ha ezt érzem mindig lebetegedem, így nem volt jó kedvem, ráadásul az eső is egész nap esett. Jobbnak láttam nem nekiindulni futni. Inkább vacsorára ettem egy csomó savanyúkáposztát.
Zemen Jani mondogatta mindig azt a Honvéd pályán tartott futófolyosós edzéseken az influenzaszezon kezdetén, hogy: Savanyúkáposzta
Megelőzés gyanánt. Remélem bejön.

 

A betegség vége?

Ahogy azt elterveztem még ma sem futottam, ellenben már egész jól érzem magam.
Holnapra meg is beszéltem Sunkával egy edzést. A náthám persze még megvan, de – érzésre legalábbis – a hőemelkedéstől megszabadultam és köhögni sem kezdtem el.
Sokkal jobban izgat a sarkantyúm és a bokám. Egyre több mindent kell magamon összedrótozni, hogy futni tudjak.

Sikertelen foghúzás

Elhatároztam, hogy ha már amúgy is pihenőn vagyok, akkor megcsináltatom a fogai. Ehhez már csak egy olyan foggal volt gond, ami sose fájt, ellenben teljesen elhalt és ki kell húzni.
Ezzel mentem ma fogorvoshoz és sajnos kegyetlenül megszenvedtem vele, ráadásul meg se szabadultam tőle. Több, mint 3 órán át szorítottam a fogorvosi szék karfáját, mire mindketten feladtuk, így még mehetek szájsebészetre is.
Futni természetesen nem futottam. Örülök, hogy élek.

 

Lebetegedtem

Mára utolért a betegség és ugyan nem dőltem ki teljesen, de a kint tomboló vihart látva inkább nem mentem ki futni. Alapból azt már kitapasztaltam, hogy ilyenkor majdnem mindegy, hogy futok-e, de az tuti nem használna ha ilyen időben kimennék. Náthás vagyok, érzem a torkom, de nem köhögök.
Megpróbálok hamar meggyógyulni, remélem sikerül és talán a tegnap megint kicsit fájdogáló térdemnek is jót tesz a kihagyás. Nem kezdődik valami jól a március.

Kicsit betegen 15km

Egész nap kúráltam magam, mert most már nem csak bujkál bennem a betegség, de kezd kijönni. Náthás vagyok, rossz a közérzetem és kicsit a torkomat is érzem. Tea, vitamin és aszpirin C jelentette a kúrát, de azért este Tornai Szabolccsal elmentünk futni.
Átfutottam az erdőn, majd vele igen kellemes tempóban futottunk 8km-t, majd kis kerülőkkel hazafutottam az erdőn át. A tempó csak az elején volt nagyobb, hogy időben odaérjek. Remélem kijövök a betegségből és nem betegedek le.
 
Max. pulzus: 156
Átlag pulzus: 135
Megnyugvási: 38 (138/100)
 
Összesen 15km, 71:09

Jobb félni, mint…

Ma gondolkoztam azon, hogy egy kemény edzés toljak, de aztán úgy döntöttem jó lesz nekem egy könnyű, ám már a tegnapinál hosszabb.
Ennek megfelelően el is indultunk apámmal az erdő másik tornapályájára, ahol futottunk egy kört. Gondoltam, hogy utána, mikor szétválunk én megyek még egy nagyobb kört Imre felé és akkor összejön a megfelelő kilométer-mennyiség.
Nem így történt, mert meg kellett állnom vécézni, majd rögtön utána nem sokkal újra. Ezek után jobbnak láttam kifogyott WC papír készletem miatt is hazafelé venni az irányt, így hazafutottam apámmal, ami így alig 6 km lett. Visszafelé megnyomtam pár dombot, ami kifejezetten jólesett. Amolyan repülő jellegű szakaszok voltak ezek és egy hét szenvedés és kocorászás után kifejezetten tetszettek.
 
Azért most már kezd elegem lenni ebből az évből. Ritka szerencsétlen vagyok mostanában és csak részben tehetek én a nyűgjeimről. Van ugye a probléma a bokámmal, ami kicsit tovább tart, mint gondoltam. A fogam is okozott egy csomó kellemetlenséget és nem egy napot hagytam ki miatta, majd voltam többször simán beteg, amin a középtávú, váltó OB-t is buktam. Erre jött még a Lyme kór, most meg a gyomorrontás. Lehet valamit még ki is hagytam, de nem érdekel.
Most úgy tűnik, hogy minden gondomból kijöttem, vagy egy-két napon belül kijövök és akkor egy kemény őszi szezont nyomhatok még, majd egy problémamentes alapozást kezdhetek el novemberben.
 
Összesen 6km, 28:03
 
Max. pulzus: 147
Átlag pulzus: 132
Megnyugvási: 41 (132/91)

Ennél a pihenő is jobb lett volna

Ma már jobban voltam, de közel sem volt még az igazi a dolog, sőt a gyomrom is újra vacakolt egy keveset. Nem is terveztem nagyon futni menni, de végül megint elcsábultam és Edittel és Judittal újra nekiindultam. Ezúttal a Vértes felé mentünk egy Kacsás-tó kört és Ervin is velünk tartott biciklivel.
Én még ilyet, mint ma nem éreztem soha. A lányok 6 perces tempóját nem bírtam rendesen megfutni. Végig szenvedtem, a hasam tele volt és minden bajom volt a futással. Vécézni is meg kellett állnom többször, de mikor fel akartam a lányokra zárkózni akkor sem bírtam 5:30-as tempónál jobbat futni. Nem a lábam nem vitt, nem is volt egekben a pulzusom, hanem valahogy gyomorból ennyi ment.
A vége iszonyat szenvedés lett, pedig még gyalogolni is megálltunk. Komolyan mondom ezerszer inkább egy kemény résztávos edzést választanék, mint ezt a mait.
Azthiszem nem kellett volna ma kimennem edzeni. Kizárt, hogy ez bármit is ért volna, csak megkínoztam magam.
 
Összesen 11km, 80 szint, 60:24
 
Max. pulzus: 139
Átlag pulzus: 122

Győzelem, hasmenés, hányinger

A mai napot is csak edzésnek szántam, de azért igencsak motoszkált bennem, hogy a tegnapi kiszállásom után oda kellene csapni egyet a mezőnynek, főleg az Osztrák srácnak, aki biztos nem gondolja, hogy tegnap többször is ráfutottam 4 perccel mögötte indulva. Leginkább persze a saját bénaságom bosszantott, így edzés ide, vagy oda mindenképpen össze akartam hozni egy normális futást.
Vértes Kupa 2. nap - térkép
A bemelegítést ennek ellenére nem vittem túlzásba, pedig már épp elállt a szakadó eső. Olyan jó 1,5km-t futottam, de azért a bokámat bemelegítettem rendesen.
Az egyes simán jött, de a kettesre belerohantam az aljnövényzetes részbe, ami a térképen sárga és nem voltam elég agresszív ahhoz, hogy ezzel ne bukjak némi időt. (hiba: 0:20)
Innentől a hetes pontig minden jól ment, bár a futás ma is elég nehézkesen ment. Mondhatni, hogy nem mozogtam valami frissen, de azért küzdöttem becsülettel. A nyolcasra aztán kicsit rossz szögben csaptam át a dózerútra. (hiba:0:10)
A 9-re nem vettem észre az alsó útvonalat, sőt először át akartam mászni a bozóton, de végül felülről kerültem a bozótfoltot, így nem buktam olyan sokat. (hiba: 0:10)
A 15-ös pontra csináltam még egy kisebb hibát, mert lehetett volna még lejjebb menni abban a hegyoldalban, így bukdácsolhattam pár métert. (hiba:0:10)
Innentől sikerült hiba nélkül befejezni a pályát, így azthiszem elégedett lehetek. Összesen 50 másodpercet hagytam a mai napban és bár nem ment túl jól a futás, de azért kihoztam magamból amire ma képes voltam.
Sikerült megnyerni a napot, méghozzá elég fölényesen, így összetettben is én nyertem.
Levezetésnek egész sokat futottam. Úgy jó 3km lehetett.

Vértes Kupa 2007

A verseny után gyorsan otthon voltam és nem tudom miért, de elkezdett fájni a hasam, majd émelyegni kezdtem. A vége az lett, hogy átszenvedtem a nap hátralévő részét hasmenéssel és hányingerrel. Estére se lett jobb és még inni se tudok, mert nem marad meg bennem a tea sem.
Azon kívül, hogy nagyon nem érzem jól magam még az is bosszantó, hogy már megint van valami nyavalyám. Állandóan nyűglődök valamivel, hol a bokámmal hol a fogammal, lyme-kórral, megfázással, hasmenéssel. Most egy időre jó lenne egészségesnek lenni.
 
Összesen 15km, 400 szint, 75:29
 
 
Eredmények:
 
F21B  (12)                                 

1 Harkányi Zoltán 80 MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai 68:21 50:29 118:50
2 Gillich György 68 TTT Tatai Tömegsport és Tájfutó 66:50 56:01 122:51
3 Wittberger Georg Kalksburg OL AUT 66:09 57:43 123:52
4 Török Imre 73 MAF Műegyetemi Atlétikai és Foot 75:07 61:50 136:57
5 Chmelik Ernő 70 VHS Veszprémi Honvéd SE 82:03 66:12 148:15
6 Hegedűs Zoltán 52 OSC Orvosegyetem SC 86:15 70:44 156:59
7 Dörgönye Norbert 73 VHS Veszprémi Honvéd SE 92:06 78:20 170:26

Kovács Balázs 67 BEA Budapesti Egyetemi Atlétikai hiba 60:06
Angyal Gábor 67 ARA Alba Regia Atlétikai Klub 81:15
Fazekas Tamás 77 VHS Veszprémi Honvéd SE 77:00
Scultéty Márton 82 KTK Kőbányai Tájfutó Klub 62:05
Varsányi Ferenc 71 MSE Megalódusz SE 95:40

Kihagyott Váltó OB

Mára se lettem jobban, mint az elmúlt napokban voltam. Elég rendesen köhögök és szerintem hőemelkedésem is van délutánonként.
Nem bántam meg, hogy lemondtam a váltót, mert míg a többiek a pályán küzdöttek nekem az is nehezemre esett, hogy sétáljak 2km-t a ragyogó napsütésben. Bocinak sajnos begörcsölt a lába, de még így sem ment olyan rosszat, mint amit én valószínűleg összehoztam volna, segíteni viszont biztos nem tudtam volna a váltón. A 9. hely nem valami fényes. Jövőre vissza kell térnünk a dobogó tetejére, sőt már a csapatbajnokságon is.
Egy dolgot mindenesetre letisztáztam magamban a betegség alatt. Edzéstervre van szükségem. Anélkül csak megint ilyen hülyeségekbe rohannék, mint múlt héten.
Ez egyrészt sajnos kivitelezhetetlen, mert nem tudom előre kivel és mikor tudok együtt edzeni, másrészt azért megpróbálkozom vele.

Egy selejtező betegen

Reggel úgy ébredtem, hogy egész jól érzem magam, így nem volt kérdés, hogy a selejtezőn elinduljak-e.
Jó idő volt, így nem aggódtam és szép lassan készülődtem a versenyre. Mikor a rajtba indultam elkezdett szemerkélni az eső, de pillanatok alatt abbahagyta, pedig már épp kezdtem elgondolkozni, hogy kell-e ez nekem.
Nem törődve az égi jellel aztán elindultam és kikocogtam a rajtba. Egész jól ment a futás, bár a víz kegyetlenül dőlt rólam.
A pályán aztán már közel sem ment ilyen jól, rögtön az egyesre bizonytalankodtam, majd a négyesre hibáztam is egy jó percet. Innentől elég szenvedősen ment a dolog, ráadásul egy baromi nagy felhőszakadás is elkapott. Itt már kezdtem bánni, hogy elindultam és kicsit úgy éreztem, hogy a sors nem akarja, hogy én ezen a hétvégén versenyezzek. Hibázgattam aprókat, de leginkább a futás nem ment, de valahogy nem is volt lelki erőm erőltetni a dolgot.
A pálya végén aztán már csak a futás nem ment, de ez már nem osztott nem szorzott. A 39:02 még nem is olyan rossz idő ahhoz képest, hogy mire számítottam. Két és fél percre voltam a bejutástól és kb. annyit is hibázhattam, de igazából ez nem érdekelt. Egyértelmű helyzet alakult ki, ami alapján a döntőn és a váltón sincs értelme indulnom. A célban egyáltalán nem esett az eső, míg én a pályán áztam. Úgy tűnik mostanában egy külön őrangyal figyeli minden lépésem és tesz keresztbe ahol csak tud.
A pályát nem elemzem, mert nincs miért. A térképet nagyon nem éreztem, végig bizonytalan voltam, ami gondolom a betegség miatt is lehetett, de ilyen fizikai állapotban értelmetlen volt küzdeni. Ezzel a futással legalább kiderült, így nem sajnálom kihagyni a váltót.
Tavaly 4. voltam a Középtávú OB-n, idén kimarad és a váltón se fogok tudni küzdeni azért, hogy javítsunk a tavalyi 4. helyünkön. Remélem a fiuknak sikerül holnap. Bocival most biztos csak erősödtek.
Estére már rosszabbul éreztem magam, a hőemelkedésem is visszatért, de azért azt nem hiszem, hogy ártott volna a mai futás.
 
Összesen 9km, 300 szint, 49:02
 

Köhögés, hőemelkedés és nátha

Hát amennyivel jobban éreztem magam tegnap, annyit romlott mára a helyzet.
A torkom nem fáj, ellenben a nátha egyre rosszabb és már köhögök is egy kicsit, ráadásul este megmértük a lázamat és 37,4 volt tehát még csak hőemelkedésem van. Nagyon nem érzem jól magam, de azért holnap elmegyek a Mátrába és ha vagyok olyan állapotban, akkor letesztelem magam a selejtezőn. A döntőt szinte biztos, hogy kihagyom.

Nátha, rekedtség

A torkom már nem fáj, ellenben most nagyon náthás és rekedt vagyok. A közérzetem valamivel jobb, de egyre inkább úgy néz ki, hogy pont hétvégén leszek a legkevésbé megfelelő állapotban, ugyanis addigra valószínűleg majd meg fogok fulladni a köhögéstől.
Természetesen ma sem futottam.
Ha nem bajnokságról, vagy legalább egy egyéni számról lenne szó, akkor azthiszem most tennék le az indulásról.

Fáj a torkom

Már reggel is éreztem, hogy valami nincs rendben, mert kicsit fájt a torkon és kifejezetten nem éreztem jól magam, de délutánra olyan rossz lett a helyzet, hogy csak arra vágytam, hogy aludjak egyet. A torkom nem tudom mikor fájt így utoljára és bár nem mértem, de szerintem hőemelkedésem is van.
Azthiszem rendesen túlterheltem magam a múlt héten, aminek a vasárnapi rossz idővel párosulva ez az igen komoly megfázás lett a vége. Jól megcsináltam magamnak.
Futni ma nem mentem, de erőből kúrálom magamat és remélem megúszom egy-két nap kihagyással. Ha nem, akkor lehet a hétvégi bajnokságoknak is betesz ez a betegség. Ha nem leszek olyan állapotban, akkor a középtávún lehet nem is indulok, de ha nem jön össze az A döntő, akkor már biztos, hogy kihagyom a szombat délutánt.
Tavaly október 1-i sérülésem óta semmi se jön össze. Kicsit kiakasztó.
Amilyen okosan megcsináltam az alapozást, olyan sok hülyeséget követtem el azóta, amit most megkoronáztam a múlt héten összehozott túledzettséggel és betegséggel.
Meg kell gyógyulnom pillanatok alatt!

Bánhidai erőmű tó körül

Ma a kórházban kezdtem a napom és hála Edit miatti protekciómnak nem 2 hét múlvára kaptam időpontot, hanem beírtak elsőnek 8 órára. A vizitdíj és a TB kártyám érvénytelenségével való szembesítés után pusztán 2 órát kellett várnom, hogy 9 után valamivel bejussak a rendelőbe, ahol ránézésre diagnosztizálták a Lyme foltom és felírtak 3 hétre antibiotikumot. Most se Doxycyclint írtak fel, hanem valami hasonlót, de a kórházban végül csak Doxycyclin AL 100 volt, így azt kaptam. A 3 hetes kúra a neten és ismerősök beszámolói alapján reálisnak tűnik. Egyesek igencsak túllihegik a dolgot és a neten mindenhol egy olyan táblázat szerepel, amiben 30 napra javasolják a gyógyszer szedését. Nincs semmi bajom, a legfőbb probléma, hogy most szedhetek gyógyszert 3 hétig.
Azért hihetetlen, hogy ha az ember tudja mi baja van és azt mivel kell gyógyítani, akkor az orvos 600 forint vizitdíj, 6 óra várakozás, vizsgálat nélkül felírja neki a gyógyszert, ami helyett aztán a patikában egy másikat adnak. No mindegy. Túlvagyok rajta és ha rendben elmúlik a foltom vissza se kell mennem a kórházba.
Elkezdtem szedni az antibiotikumot hát és mivel az orvosok is azt mondták, hogy fussak nyugodtan, így kimentem egy kisebb körre. A Bánhidai erőmű tavat kerültem meg, pedig nem ezt terveztem. Nem ment túl jól a futás, de azért hamar eltelt, mert erre még sose jártam korábban. Érdekes volt, de azért nem valószínű, hogy fogok még erre futni.
 
Összesen 8km, 39:01
 
Max. pulzus: 145
Átlag pulzus: 135
Megnyugvási: 49 (143/94)

Ez bizony Lyme kór

Elmentem a körzeti orvosi rendelőbe és egyrészt választottam magamnak új háziorvost, másrészt megmutattam a karomon található foltot. Valóban Lyme-kór okozza, pontosabban ez még nem Lyme-kór, az csak akkor lenne, ha az egyéb tünetek is jelentkeznének. A lényeg, hogy a Lyme Borelliosis baktérium van a testemben és a jövőbeli szövődmények miatt antibiotikum kúrára fognak. Ezt sejtette, de az meglepett, hogy csak 2 hétig kell Doxycyclin hatóanyagú gyógyszert szednem. Biztos, ami biztos alapon holnap még megyek a bőrgyógyászatra, mivel vérvételre csak onnan tudnak elküldeni.
Az egészségügyi rendszer kissé kiakasztott. Legyen elég annyi, hogy 3 órát vártam, újfent megtudtam, hogy a fizetett TB járulék ellenére az OEP érvénytelennek tartja a TB kártyám, míg másoknál ez fordítva is előfordul, tehát érvényes a kártyájuk, pedig elvileg nem kellene.
Ma megint Gerivel mentünk futni és én már valami hosszabbat terveztem, de végül Geri lebeszélt róla, mert még mindig fáradt kicsit. A nagyvölgyön futottunk fel, majd a Kisréti vadászházhoz tettünk egy kis kitérőt. A felfelé félútig 9:50 lett, míg a tetejére 17:02-re értünk. Nem egy nagy idő, de nem is rohantunk.
 
Összesen: 14km, 300 szint, 72:25
 
Átlag pulzus: 138
Megnyugvási: 42 (132/90)

Még egy nap pihenő

Ugyan ma már egész jól vagyok, de még egy kis fájdalmat érzek, bár ez igazából már abszolút kibírható, de a közérzetem még nem az igazi. Nincs nagyon kedvem semmihez, így végül futni se mentem ma ki.
Lehetett volna, tudtam is volna futni, de egyrészt igen későn kellett volna elindulnom, másrészt valószínűleg ez is olyan "jaj de jó lenne sétálni inkább" típusú futás lett volna.
Holnap megyünk Velencébe a karneválra, szóval nem tudom, hogyan fogok tudni edzeni, de kész szerencse, hogy épp pihenőhét van, így nem lesz olyan vészes, ha nem nagyon fogok tudni komolyan edzeni. Azért legalább kétszer minimum kellene futnom a három napból, de még jobb lenne, ha nem kellene már napot kihagyni.

Foghúzás és 0km

Miután az éjjel szinte semmit nem aludtam sikerült felhívnom a Kardos dokit és kérni egy időpontot.
Sajnos a fogam menthetetlen volt, így ki kellett húzni, ami nem volt sima ügy. Nem véletlen, hogy más fogászok nem vállalták el és az SZTK-ba irányítottak. Nem bánom, hogy az összes tatabányai fogorvos lepattintott, mert jó kezekbe kerültem.
Ugyan maga a foghúzás maga volt a pokol, mert tartott vagy fél óráig és teljesen kikészültem alatta, de még mindig jobban jártam mintha szájsebészetre kerültem volna. Nagyon kedvesen álltak hozzám. Mind Kardos Ferenc, mind a felesége, azaz az asszisztense. Próbálták elterelni a figyelmemet és sok mindent meséltek, többek között azt is megtudtam, hogy a Kardos doki jobb futó volt, mint én valaha leszek, mert 8:30-as 3000 métert futott 17 évesen. Szóval a sztorikkal és a kedvességükkel azért sokat segítettek, ráadásul a foghúzás után annyira kész voltam, hogy még egy csomó ideig pátyolgattak.
Ha nem ide kerülök, akkor azthiszem minimum a korházban kötöttem volna ki egy ájulással, mert az SZTK-ban csak kidobtak volna a folyosóra és akkor én tuti összeestem volna.
Lehet nagyon nem bírom a fájdalmat és talán az efféle stresszhelyzeteket is rosszul viselem, de ez amúgy sem lehetett sima ügy. Kegyetlenül megszenvedtem, de túlvagyok rajta. Mármint a nehezén, mert a fogaimat még rendbe kell hozatni. Nem kérdéses hova megyek. A Kardos dokihoz és feleségéhez, akik ma nagyon sokat segítettek. Köszönöm!
Ma eszembe se jutott már futni, de nem is engedték volna. Azért holnapra ajánlott nekem egy 15km könnyű futást, de azthiszem én be fogom érni kevesebbel is.

Futás fogfájással

Reggel az SZTK-ban teljesen ledöbbentem. A pesti SZTK se semmi, de ez itt maga a pokol. Tömeg van és olyan, mintha a balkánon lennénk, vagy még inkább Afrikában, valami túlterhelt segélyszervezet táborában.
A dokik nem kevésbé ledurrantak és magasról tesznek az emberekre. Persze kicsit is tehetősebb ember ide nem jön, de engem ide irányítottak, hát idejöttem és nagy nehezen bejutottam egy szobába. Ajtajára csak annyi volt írva, hogy foghúzás. Máshova nem jöhettem, mert azt mondták itt vizsgálnak meg. Miután ez megtörtént, a doki azt mondta, hogy ő itt ha kell kihúzza a fogam, vagy elmehetek. Mivel a kérdésemre miszerint azt a fogat meg lehet-e menteni azzal felet, hogy "talán" inkább elmenekültem. Én oda többé be nem teszem a lábam, mert az egy sintértelep. Úgy 3 percente jön ki egy beteg, akinek kikapták egy fogát és ez megy, mintha futószalagon csinálnák.
A doki adott volna időpontot 4 hétre, hogy "megműtse" a fogam, de ebből nem kértem.
Hála az égnek ilyenkor azért egy tájfutónak még mindig jó a sora, mert sikerült megbeszélnem délutánra egy időpontot a szintén tájfutó Kardos dokihoz (Dr. Kardos Ferenc).
Ő a korábban gyökérkezelt fogam tömésébe fúrt egy lyukat, amitől remélhetőleg meg fog szűnni a fájdalom és megbeszéltük a folytatást is, azaz később is fogok jönni s rendberakja a fogaimat, ami amúgy nagyon rámfér.
Hazamentem és még világosban elindultam Gerivel futni. A Turul lépcső felé mentünk, de én már az elején éreztem, hogy valami nem jó. Ugyanaz az érzés volt, mint tegnap és két éve, azaz legszívesebben megálltam volna sétálni. Ezek szerint gyulladással a testemben ilyen pokoli rossz futni, ráadásul most lüktetett a fogam. A Turul után megmutatta Geri a Lengyel barlang bejáratát és a mellette lévő hasadékot, majd a réten átvágva mentünk le az autópályahíd fölötti domb aljába. Ez igazából inkább hegy, de nem valami nagy, ha nem kell megmászni. Oda felkocogtunk, majd megcsodáltuk a kilátást és továbbmentünk Koldusszállás felé. Onnan a dózeren jöttünk vissza a Kisréti vadászházhoz, ahol elváltunk Gerivel, mert nekem épp elég volt ennyi mára és így is csak feltartottam Gerit a mai edzésében a nagyon lassú tempómmal.
Igazából szép helyeken futottunk világosban és egy nagyon jó kis futás lehetett volna ez a mai, ha jólvagyok.
Hazakocogtam, majd konstatáltam, hogy a fogam valószínűleg rosszabb állapotban van, mint hittem. Fájt a fogam, majd a fejem is, de annyira, hogy még fájdalomcsillapítóval se tudtam elaludni.
Holnap újra mennem kell fogászatra. 🙁
 
Összesen 16km, 420 szint, 92:01

Könnyű futás a városban

Gerivel mentünk ki futni miután végeztem a fogászaton. Persze nem csináltak semmit, mert lehet komolyabb eset vagyok a kelleténél. Olyan helyre irányítottak ahol van szájsebészet, azaz menjek az SZTK-ba.
Geri résztávozni akart, így elkísértem az atlétikai pályáig, majd hazafutottam. Nem igazán esett jól a futás, de különösebben rossz se volt. Megint előjött az a fura érzés, ami jó 2 éve gyötört, azaz, hogy erőm is van, levegőm is van, energiám is van mégse akarok futni. Megyek előre, de legszívesebben megállnék sétálni és ez nagyon nem jó. Akkor is a fogammal volt a gond, most is azzal van.
 
Összesen 13km, 62:19