Bakony címke alá tartozó bejegyzések


Monszun időszak, Szélvihar, felhőszakadás…

2010 május 27, 20:14Címkék: , , , , , , , , , | 1 hozzászólás


05.17. Hétfő: 10km Gyurival Gazdagréten, benne 3,3km váltakozó
05.18. Kedd: pihenő
05.19. Szerda: 8×1000 méter a TF pályán; Fecóval és Gyurival
05.20. Csütörtök: Bő 9km Judittal a Turultól a Gerecsében
05.21. Péntek: 11km a TF pályán Gyurival és Fecóval, benne 2x2000m váltakozó
05.22. Szombat: Bakonybélről 6,5km terepen, sok szinttel, Fecóval
05.23. Vasárnap: pihenő
05.24. Hétfő: Gerivel 9km a Gerecsében
05.25. Kedd: 12,5km a TF pályán Gyurival és Fecóval, benne 2x1000m, 1x3000m, 1x1000m
05.26. Szerda: pihenő
05.27. Csütörtök: Szilágyi Tibivel 7km, benne 2×1000 m váltakozó

Nem mondanám, hogy halálra edzettem magam az elmúlt másfél hétben, de talán gyorsulnom sikerült az állóképességem és erőm meg csak elég lesz majd az alföldre a Középtávú és Váltó Bajnokságra.
A 8×1000 méter egy nagyon jó edzés volt, bár kifejezetten lassan és sok pihenővel csináltuk. 3:30 alatt csak az utolsó ezret futottam, jellemzően előtte 3:30 és 3:34 között mentünk. Könnyen ment és szinte sajnáltam, hogy nem tízet csinálunk.
A pénteki váltakozó aztán ha lehet még jobban ment. Eredetileg 400 métereket terveztünk, de az eső miatt váltakozó lett. 7:09 és 6.58 lett, szóval a váltakozás és a kétszeres táv ellenére jobban haladtunk, mint szerdán.
A hétvége ezúttal nem az edzésről szólt, majd jött a keddi résztáv, ahol 10×1000 méter lett volna a program, ha el nem mossa az eső. Kemények voltunk és a felhőszakadás ellenére végig edzettünk, de a sok pihenővel tarkított edzést átalakítottuk és amikor leszakadt az ég futottunk egy 3000 métert (10:45-re); előtte még volt 2 darab 1000 (3:31; 3:31), majd utána is nyomtunk még egy ezret (3:22). Az egészben az volt a szép, hogy megtanultunk vízen járni, merthogy 2-3 centi víz állt a rekortánon, sőt a célvonalnál 5cm körül lehetett. Egy darabig esett jég is, de nem volt vészes. Mikor kezdtük még száraz volt minden, mire befejeztük gyakorlatilag elállt.
A csütörtöki edzést keményebbre terveztem, de Tibi lába megadta magát és amúgy is felhőszakadásban futottunk a változatosság kedvéért.

Az egész időszakot végigkísérte amúgy az ítéletidő. Szinte minden nap vagy esőben, vagy közvetlenül eső után futottam. Egyrészt bosszantó, másrészt viszont így is lehet rendesen edzeni, igaz nem terepen, de a mostani időszak amúgy sem arról szólna.
A sebességem úgy érzem sokat fejlődött, de ez a kevés és gyors edzés sokáig nem lesz tartható. Az OB-k után bele kell csapni majd a hosszabb és terep edzésekbe is. A résztávok mellett, merthogy egész tetszik, hogy néha haladunk is. 🙂

VB résztvevő István mögött a dobogón

2009 július 5, 20:41Címkék: , | Nincs hozzászólás


A nem rangsoroló, tétnélküli harmadik nap nem tartogatott számomra sok izgalmat. Sima edzésként futottam le a versenyt biztos második helyem tudatában.
Bemelegítésnek felfutottam a rajtba, amit szerintem ezen az emelkedőn nem sokan csináltak meg rajtam kívül és szép nyugiba nekivágtam a pályának, illetve előbb 20 másodpercig tömködtem az uzsonnászacskónál alig jobb fóliába a térképem. Nem tudom miért nem lehet erre jobban figyelni. Komolyan mondom, hogy a térkép és a terep után nálam talán ez a 3. legfontosabb szempont egy verseny megítélésekor. A sok apróság közül ugyanis ez kapcsolódik egyedül a versenyélményekhez, méghozzá igen sok percen át boldogítva a versenyzőkhöz. Az első hiba tehát már itt megvolt, hogy a tegnapi nap ellenére nem hoztam saját fóliát.

A pályát nem kapkodtam el és nem is nagyon törekedtem az ideális útvonalra, hisz sok kerülőt tettem az útvonalamba. Igazi hibám így nem is nagyon volt egész a 15-ös pontig, ahol felmásztam egy idegen pontért a magasba, ez kb. 1,5 perc veszteség volt, de ezt leszámítva csak apróbb megtorpanások voltak. Ellenben a tempót nem nagyon erőltettem, csak a végén siettem befelé a célba, minek következtében a 12C-s fiuk idejét megszégyenítő befutóidőt produkáltam és nyertem az F21E mezőnyében az átmenetet. (A 14-es fiúkkal már nem bírtam.)
Edzésnek jó volt ez a mai futás és a pálya is egészen tetszett. Összességében a verseny jó volt, több versenyzőt érdemelne, főleg elitben, hogy ne eshessen meg az a csúfság, hogy 2 kupával térek haza egy ilyen semmilyen teljesítmény után.
Zsebeházy István, Harkányi Zoltán - Pannon Tájfutó Napok dobogó
Eredmények:

M21E  (14)                                 

    1 Zsebeházy István           19:44    1   115:27    1    72:05    1      207:16
    2 Harkányi Zoltán            22:37    5   132:59    3    84:07    2      239:43
    3 Werner Péter               22:47    6   161:13    6    86:56    3      270:56
    4 Mihályi Ferenc             24:45    7   158:54    5    88:49    4      272:28
    5 Gyimesi Zoltán             26:36    8   183:28    8    89:36    5      299:40
    6 Horváth Imre               50:58   10   338:36    9   226:03    6      615:37 

      Seifried Stefan            27:02    9     hiba          hiba
      Pelyhe Dániel              20:56    2   129:08    2     n.i.
      Kemenczky Jenõ              n.i.        181:17    7     n.i.
      Magyar Zsolt               22:25    3     n.i.          n.i.
      Scultéty Márton            22:25    3
      Tornai Szabolcs             n.i.        151:39    4     n.i.
      Domonyik Gábor                            hiba
      Friessnig Johannes                                      hiba

Térkép, részidők

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 151
Átlagtempó: 7:03

Összesen 14km, 550 szint, 98:48

Túlélőverseny a hőségben

2009 július 4, 20:11Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Sejtettem, hogy a túlélésről fog szólni a mai nap, hisz a világranglista futam alkalmából 15,4km-es pálya várt ránk. Ennek ellenére rendesen bemelegítettem, hisz a rajt mesze volt. Messzebb is, mint vártam, mert majd 3km volt kiérni és épphogy elértem a rajtidőm.
Nem estem neki a pályának, de a kettesre máris elvesztettem a fonalat a nagy üres hegyoldalban és kicsit bizonytalankodtam is egy ideig. (hiba: 0:20)
A pontot megfogva aztán Pelyhe Dani után eredtem, aki a pillangónak köszönhetően épp előttem ment ki a kombinációmra, de nem láttam a hármason se, így letettem az üldözéséről. Az irányommal lehetett némi gond, mert mellémentem kissé a pontnak, ráadásul a fedettséget se értettem. Nagyon nem. Ráadásul valami bele is ment a szemembe és nagyon csípte. Nem múlt el, így ki kellett vennem a kontaktlencsém és a szemem fél percig dörzsöltem mielőtt visszatettem. A pont nem tudom milyen hetedik érzéknek hála lett meg és még Danit is meghallottam, amint kiabálva kérdezi, hogy megvan-e. (hiba: 3:00)

Az úton futva aztán megint nem értettem a fedettséget és ezzel Dani sem volt másképp, mert együtt kotortuk az erdőt és szentségeltünk, hogy mennyire nem értjük a fedettséget. Végül én fogtam meg előbb, de Dani audio rásegítéssel nem sokkal utánam szintén odatalált. (hiba: 2:30)
Ez a rész valahogy nagyon nem stimmelt. Gondolom KisDoma sem véletlenül dobta itt fel és rajtunk kívül Isti is megette. Dani előtt futva tudtam le a kör hátralévő részét, miközben ő mindenféle marhaságokat ordítozott hátulról. A 10-es pontra sajnos egy gerinccel és sziklafallal korábban kerestem a pontot. (hiba: 0:40)
Innen simán ment minden a 15-ös pontig, ami után először éreztem, hogy ez a mai nagyon kemény lesz és ez egy nagyon buta hibában meg is mutatkozott. Már a pontról rosszul jöttem ki, de aztán a 16-os előtt teljesen megzavarodtam. Azt hittem az irtás végénél a bozót vége van és nem értettem balra a bozótot, majd a helyesbítőt szidva bevágtam a pont felé. Hamar helyreraktam magam, mert végiggondolva honnan és hogy jöttem egyértelmű volt, hogy mi a helyzet. (hiba: 1:00)
Innen egy hosszú hibamentes szakaszt tudtam le, de egyre lassultam és a 20-as bonttól egész a 21-esig frissítettem a felmarkolt fél literes flakonból.  A 25-ös pontnak sikerült kicsit fölémennem, de már előtte sem értettem mi a helyzet, így belassulva csúsztam fölé. (hiba: 1:00)
Innen már csak egyetlen hibát tudtam elkövetni, ami annyira csúf, hogy még a térkép sem bírta el. A gyűjtő pontra menet nem bírtam követni a sárga szalagot és az utat és annyira vártam jobbra a rétet, hogy bevágtam a sraffozott sárgába és verekedhettem ki magam a ponthoz. (hiba: 0:30)
Összesen 9 perc maradt a pályában, amiből rögtön 5:30-at a térképre is kenek, illetve a szemem dörzsölésére. Ennek ellenére nem volt egy húdejó futás technikailag, mert nem épp maximális tempó mellett sikerült mindezt összehoznom.
Meglepődtem, hogy Isti csak negyed órával vert meg, de gondolom ő sem hajtotta teljesen szét magát. Danit meg lehetett volna verni, de tulajdonképpen mindegy. Mezőny nélküli versenyen lettem ma 3. és összetettben Dani egyéb elfoglaltságai miatt biztosítottam magamnak a második helyet.
A futás nem ment valami fényesen, túlélésre játszottam, ami a pályakitűző elborult gondolkodását tekintve jó húzás volt. (Nem tudom mi értelme volt a 21-es pont utáni résznek, pontosabban annak a batár völgynek a négyszeri megmászatásának.
Az erdő amúgy baromi szép és helyenként Csehországban éreztem magam a sziklahasadék pontnak és a fenyvesfoltnak köszönhetően. A mezőny erősségének hála a várható 0 világraglistapontot sikerült megszereznem. 🙂
 
Térkép, részidők
 
Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 156
Átlagtempó: 7:23
 
Összesen 21km, 800 szint, 143:15

 

Pannon Tájfutó Napok – Veszprém

2009 július 3, 21:20Címkék: , | Nincs hozzászólás


A tegnapi darázscsípéstől kegyetlenül feldagadt a bokám, amin a kalcium pezsgőtabletta sem segített. Én nem aggódtam, hogy ez hatással lesz a futásomra, de aztán a bő 3km-es bemelegítésem alatt többen megjegyezték, hogy sántítok.
A pályán mindenesetre nem törődtem mindezzel, azzal annál inkább, hogy a 2 perccel utánam induló Pelyhe Dani ne érjen utol.
Az egyesre rögtön egy kis bakival indultam, mert nem néztem meg merre megy az előttem induló és így a repülőrajt után rossz irányba indultam. (hiba: 0:05)

A pontról sem épp tökéletesen jöttem ki, mert nem akartam a virágágyáson átgázolni, majd a kettes sem csippant, de azért a négyes pontig alapvetően nem volt gond. Az ötösre ellenben kicsit túlkomplikáltam a dolgot, hisz délről ívelve megúsztam volna némi lépcsőmászást és tán még rövidebb is lett volna. A 8-as pont volt a következő amire időt veszítettem. Valószínűleg a másik irányba gyorsabb lett volna és én még egy pillanatra el is bizonytalanodtam a lépcsőn lefelé. (hiba: 0:10)
A 9-es és 10-es egyszerű volt, bár Pelyhe Dani idejét elnézve a tízesre valószínű le lehetett menni egyenesen is, ami nagy rövidítés lett volna. (hiba: 0:10)
Szerintem nagyon jó húzás volt hátulról megkerülnöm a várat, mert így nem kellett egy méter szintet sem futni és még hosszabb sem volt, más kérdés, hogy nagyon lassú voltam. Hát még a 12-re felfele. Itt egy nyolc-tíz év körüli testvérpár futott is mellettem pár métert, majd megjegyezte egyikük a szülőknek, hogy "Ez lassabb, mint én".
Az utolsó útvonalválasztós átmenetben nem sikerült jól döntenem, mert a másik lehetőség gyorsabb lett volna. (hiba: 0:15)
Innen már csak be kellett szenvedni magamat a célba.
Alapvetően nem sikerült valami nagy eredményt elérnem. A futás sem ment jól és a 40 másodperc ami a pályában maradt se olyan jó, de azért én nagyjából elégedett vagyok. Útvonalválasztásokon a közel egyforma variációk közül kellett választani és ugyan ez nem mindig sikerült tökéletesen, de egyéb hibám nem nagyon volt. Fizikálisan pedig úgy tűnik itt tartok.
Összesen 4830 métert futottam a légvonalban 3240 méteres pályán és mindezt 4:42-es átlagtempóban tettem 168-as átlag és 178-as maximális pulzussal. No ez egy kicsit aggasztóbb. Jól megfogtak a lépcsők.
Érdekes, hogy a bemelegítés alatt ennél jobb kilométer átlagot sikerült futnom (4:37).
 
Térkép, részidők
 
Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 168
Átlagtempó: 4:37
 
Összesen 8km, 150 szint, 37:51

 

Hosszú térképes futás, verseny keretében

2009 április 19, 20:39Címkék: , , | Nincs hozzászólás


A tegnapi után ma nagyon nem volt kedvem keményet futni, ráadásul úgy tűnt ellenfelek se nagyon lesznek. Bemelegítésnek ma is 2km jutott, de ez ezúttal csak a távoli rajtnak volt köszönhető.
A pályának ennek megfelelően nem estem neki. Gondoltam egy jó lendületes hibátlan futás jó cél lesz mára, de ezt rögtön a kettes pont keresztülhúzta. Elfutottam alatta és csak a visszafelében lett meg. (sokak mondták, hogy nem volt jó helyen, de a track alapján max. egy kicsit volt északabbra. (hiba: 2:00)
A hármasnál a kis völgyet nem vettem észre és egyel lentebbi rét alatt kerestem a pontot. (hiba: 0:50)
Négyes és ötösre már lejjebb adtam a tempóból, majd a hatosra kiszálltam. Jobbra elcsúsztam, ott találtam egy völgyet tele gödrökkel és még mikor a rétre kimentem helyrerakni magam, akkor is csak a saját hülyeségem erősítettem meg. A kis ösvényt a pont alatti réten látható útnak néztem. (hiba: 5:00)
No itt döntöttem el, hogy akkor ezt a versenyt még annyira sem veszem komolyan, mint eredetileg terveztem. Edzéssé minősítettem a futást és ezt később nagyon nem bántam meg. Persze innen jöttek a hibák sorra, de legalább nem stresszeltem magam és nem szenvedtem úgy, mint addig. A 12-es pontig majdnem mindegyikre hibáztam valamekkorát, majd onnantól már szerencsére már nem nagyon. Egy darabig, mert a 18-ra egy kicsit, majd a 19-re egy hatalmasat kevertem. A második kis kört aztán már hiba nélkül oldottam meg, akárcsak a pálya végét, amit már kifejezetten élveztem is. Helyenként simán 4 perces tempót mért a GPS és igazi hosszú futás feelingel értem be a célba.
Mint kiderült Klaus fájlalta a térdét, így ma el sem indult, pedig a 6-os pont környékén már azt vártam mikor ér utol, hogy aztán ne kelljen egyedül futnom. Nem bántam meg, hogy elindultam, hisz egy hosszú futást sikerült csinálnom terepen, térképpel és ez jó edzés volt.
Filó Bernát személyében az egyetlen kategóriatársam is sikerült megelőzni, így a versenyt is én nyertem. 🙂
A 12,3km-es pályán sikerült 16km-t futnom, mindezt 6:39-es átlagtempóban 153-as átlagpulzussal.
Levezetni nem mentem el, mert a pálya harmadától gyakorlatilag majdnem azt tettem.
 
Jól éreztem magam, igazi családi hangulatú kisverseny volt és bár nem épp erre a terepre vágytam mikor neveztem, de nem volt vele semmi gond. A pályát jól megmérték 21A-ban, de így edzésképp ez végül még különösen jól is jött ki.
 
Max. pulzus: 169
Átlag pulzus: 151
Átlagtempó: 6:30
 
Összesen 18km, 300 szint, 116:40
 

 

Semmelweis EV. – Sóly

2009 április 18, 21:12Címkék: , | Nincs hozzászólás


Szeretem a pörgős Veszprém környéki nyílt terepeket és közel is volt, így beneveztem magam erre a hétvégére a Semmelweis-re és a Hegyisport Kupára.
Nagyon jó állapotban éreztem magam a bemelegítés alatt, ami ezúttal 2km lett. A pálya eleje is jól indult. Ilyen egyenes track-et még az életben nem láttam, mint az egyes és kettes. A hármasra még a lefelé és az út is besegített és csak úgy rárobbantam a pontra, pontosabban a helyére, mert a pontot nem találtam. Végigkotortam az árkot lefelé, majd felfelé és nem láttam sehol. Annak ellenére, hogy biztos voltam magamban felmentem a domb tetejére, hogy meggyőződjek róla, hogy valóban jó helyen vagyok és mivel ott megleltem a gödröt így végképp nem értettem mi van. Ekkor jelent meg valaki a távolban kiabálva és egyből vágtam, hogy a felvezető. Jól megszívtam a kettes pontot. Nehéz pontosan kiszámolni mennyit jelentett, hisz nem a ponton dugtam a dugókával, hanem kicsit odébb, de ennek később még lett némi jelentősége.

Négyesre persze dacból rohadtul nekidurrantottam és rendben ki is kaptam, majd erőltettem tovább a nekem nagy tempót. A kilencesig minden rendben is ment, de ott valószínű nem a legjobb útvonalat választottam, mert Nagy Pista jól elvert. A 10-es ugyan nagyon nem esett jól, de rendben meglett, majd a 11-re behibáztam. Szerintem ha balra nézek láttam is volna a pontot, de én lerongyoltam a völgy aljába, majd mászhattam vissza. (hiba: 1:20)
A 12-es még kevésbé esett jól, mint a 10-es és el is készültem az erőmmel. A 13 és a 14 is rendben jött, de itt már kaptam a másodperceket Nagy Pistától és Makitól. A 16-ra annak ellenére maradt bent 20 másodperc, hogy nyertem az átmenetet. Rosszul mentem be az úttól. Lehetett volna a réten balról ívelni. (hiba: 0:20)
A 17-re beragadtam a dzsuvába, de ez a térkép alapján nem volt sejthető, hogy így lesz. A következőre szerintem nem volt rossz az útvonalam, de a pontnak minimálisan mellémentem. (hiba: 0:10)
A 19 teljesen jól jött, majd a 20-ra próba szerencse bevállaltam egyenesen és legnagyobb meglepetésemre simán átmentem a 3-as zöldön. Egész az útig mentem, mert nem akartam elhinni, hogy hol futok. Onnan már simán jött a pont, de nagy kerülő volt. (hiba: 0:40)
Innen a 25-ig sorra jöttek jól a pontok és nyertem is az átmeneteket, de a 26-nak megint mellémentem. Bevillant egy pont balra és ráfutottam, de eleve nem volt jó az irány és a bokrok szélét sem követtem. (hiba: 0:40)
A 27-es nem a jó völgyben volt, hanem mögötte a kicsiben, ami igencsak el is bizonytalanított. Megtorpantam, mikor nem láttam a pontot a várt helyen. A célig innen már szerencsére nem hibáztam, bár a 28-ra lehetett volna egyenesebben és határozottabban menni.
 
Összesen maradt benne 3:10 ami egy közepes teljesítmény, de ezen a terepen igen bosszantó. Plusz ugyebár a 3-as pont, amit jóváírtak nekem a bemondásom alapján. Saját részidőim alapján, plusz azt belekalkulálva, hogy nem a ponton fogtam a pontot 2:30-at mondtam be, ami utólag a GPS track alapján kiderült, hogy hülyeség volt. A korrekt adat kb. 2:05 lehet, de 2:00 és 2:10 között tulajdonképpen bármi lehet. Ez már csak azért is szívás, mert Nagy Pista a jóváírás nélkül 2:02-vel vert volna. (A részidőket ehhez képest nem tudom miért ennyivel és hogyan korrigálták.)
Mindenesetre ha az általam amúgy nem nagyon szeretett bort, amit nyertem átadom Nagy Pistának, akkor szerintem elégedett lesz. 🙂
 
A mai futásban már voltak pozitív jelek. Egész jól haladtam időnként és a hibák sem voltak nagyon durvák, de egyrészt a futósabb részek után elfáradtam, másrészt ilyenkor rögtön bele is hibáztam egyet. A pályán 12,61km-t futottam (10,8-on) és mindezt 165-ös átlagpulzussal 6:02-es tempóban. Alakul, csak ne fáradtam volna el ennyire.
Levezetésnek visszakocogtam a versenyközpontba kiolvastatni a dugókát, majd vissza a célba.
 
Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 160
Átlagtempó: 5:57
 
Összesen 16km, 200 szint, 92:33
 

 

PÖCS – Pontbegyűjtő Csapatbajnokság

2008 október 4, 19:04Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Nem túl felkészülten vágtunk neki a legfeleslegesebb bajnokságnak és ez a mai nap igencsak megmutatkozott. KisDomát kapásból nem érdekelte a PÖCS, így nem is a legerősebb felállásban indultunk. A rajtba kifelé kocogva, mikor felmerült a taktika kérdése, akkor is csak arra jutottunk, hogy majd meglátjuk, ha kezünkben a térkép.
Én azért jeleztem, hogy ha egy mód van rá, akkor a laposabb részeket osszuk rám.
A pontok szétdobásánál aztán Fecó megkapta az egyértelműen legdurvább részt és a legtöbb pontot. Gyurika szintén nem kevés szintet kapott és hozzám hasonlóan kevés pontot, míg nekem jutott a legkönnyebb rész.
Sejtettük, hogy nem lesz tökéletes az elosztás, én még mondtam is, hogy rám túl kevés jutott, de végül mégis így vágtunk neki a pályának. Elemezni nagyon nincs kedvem magát a versenyt, mert az egész "versenyformát" egy játéknak tartom, radásul a térkép is jó ha egy hét múlva eljut hozzám. Az elején Fecó rögtön lerakott minket Gyurikával, aztán Gyurival párhuzamosan futottunk egész a C pontig. Én baromi sokat bizonytalankodtam, egyáltalán nem éreztem a térképet és hibázgattam is, majd a saját leosztott pontjaim miatt szétváltak útjaink Gyurival és innentől már egy fokkal jobban ment.
Hibázgattam aprókat, átterveztem a sorrendem, de rohadtul alulmotivált voltam, főleg miután szembesültem vele, hogy felesleges tolnom, hisz úgyis én érek be először a csapatból a rám osztott kevés pont miatt.
Ennek megfelelően se nem futottam ki magam, se nem tájékozódtam precízen, ráadásul még néhol olyan szinten bedzsuváztam, hogy jól meg is tépett a szeder.
A célba vagy 7-8 perc hibával értem és még fizikálisan is vagy 3-4 perc maradt a pályában. Persze a célba már besétáltam, hisz ott végképp egyértelművé vált, hogy nem kell sietnem.
Sajnos a rossz pontelosztás miatt lecsúsztunk még a dobogóról is, ami persze a mi hibánk. Alapvetően az első 6:40 alatt eldőlt a sorunk, ugyanis ennyit töltöttünk a pontok elosztásával. Fecó innentől hiába futott jót, ha egyszer túl sok jutott neki.
A győztesek megérdemelik a gratulációt, hisz ők oldották meg a feladatot legjobban. Én viszont ilyen feladatból nem kérek többet, így ha egy mód van rá, akkor több ilyen játékon nem veszek részt.
 
Összesen 12km, 450 szint, 81:36

 

SELEJTező

2008 június 21, 18:06Címkék: , , , | 1 hozzászólás


Most nagyon összetörtnek kellene lennem, de nem vagyok az. Valahogy éreztem előre, hogy ma ez nem fog menni, de azért bízva a csodában elindultam. Azon túl, hogy egész héten nagyon nem ment a futás a bokám vacakolásától is tartottam, hisz az Éjszakai OB befutóján kiment és még 1-2 napig éreztem utána.
Ennek ellenére elindultam, gondoltam végigküzdöm a hétvégét lesz ami lesz. A pálya első 4 átmenete úgy is ment ahogy vártam. Szenvedősen, küzdősen a bokámat féltve, de valahogy haladtam. Az 5-ös pontra menet aztán már a nyiladékon megbicsaklott a bokám egy teljesen ártalmatlan szituációban. Szinte teljesen egyenletes volt a talaj, csak épp jobbra lejtett. Úgy tűnik már ez is betesz a lábamnak.
A pont előtt aztán megint kiment, de már jobban és innentől már nem is lehetett futásnak nevezni, amit műveltem. Kicsit be is hibáztam emiatt az ötös pontra, majd a 7-es volt az igazi szenvedés. Lefele alig bírtam futni, fölfele pedig eleve nem ment.
Tulajdonképpen hiba nélkül leküzdöttem a pályát, de közben már máson járt az agyam. Először megfogalmazódott bennem, hogy ha nem jutok döntőbe, akkor nem fogok elindulni. Aztán ahogy haladtam előre és már a teljesen ártalmatlan részeken sem tudtam rendesen futni – például egy völgy aljában lankásan lejtő szakaszon – úgy határoztam el, hogy akármi is lesz én nem indulok délután. Akkor sem, ha döntőbe jutok valahogy. Sőt a váltót is lemondom, hisz aligha lendítenék így a csapaton. Magyarul leselejteztem magam a selejtező közben!
Persze ettől aztán még annyira se ment jól a futás, mit előtte, hisz már nem volt miért küzdeni sem, de ez már nem sokat lassított rajtam. Olyan 30-40 másodperc hiba maradt csak az egész pályában, szóval ezen nem múlt volna semmi. 6 perccel kaptam ki és első kieső lettem, igaz 2 percre a 8. helytől.
Befutás után rögtön megbeszéltem Bocival, hogy én a váltót is kihagyom, lemondtam a Hungária Kupát is, végigszurkoltam a döntőt és közben beszéltem pár emberrel a bokámról.
A terep, térkép és a pálya szerintem nagyon jó volt, no meg a körítés is. Ellenben ezek a nyúlfarknyi térképek döbbenetesek. Inkább nem is kommentálom. Előbb az Éjszakai OB-n és erre most is…
 
Szívem szerint holnaptól nekiállnék résztávozni, hogy szeptemberre jó formában legyek a Sprint OB-ra. Rekortánon, aszfalton, sőt a sima erdei utakon sem volt bajom a lábammal, szóval edzeni tudnék. Sokan viszont azt mondták, hogy inkább hagyjak ki pár hetet teljesen, hátha attól rendbejön a bokám.
Nem tudom mi legyen, mert teljesen leállni nem tudnék. Valamit kellene csinálni a futás helyett, de biciklim nincs, úszni (uszodában) nem szeretek.
Azthiszem alszom még egyet erre.
Most megint nagy az elhatározás bennem, hogy rendberakom magam. Muszáj lesz, mert magam előtt a földet nézve, rettegve minden lefelétől, kőtől és faágtól nem lehet élvezni a tájfutást. Illetve lehetne, de az már csak tájkocogás lenne és egyelőre nem arra vágyom.
Szeptemberig tuti nem tájfutok, csinálom a bokatornát nem csak úgy ímmel-ámmal, mint eddig és nem csak pár hétig. Hagyok időt a lábamnak, hogy rendbejöjjön, mert érzem, hogy amit az elmúlt lassan 2 hónapban csináltam az használt. Használt csak éppen mindig "tájfutni kellett" és mindig meghúztam a jobb bokámat a teljes gyógyulás előtt. Múlt héten már csak 20 méter hiányzott, hogy gond nélkül letudjam a pályát. Több hét volt mire ilyen állapotba került, de ezek szerint még ez is kevés volt egy kicsit! Hát most elhatároztam, hogy kivárom amíg teljesen rendbejön!
 
Összesen 8km, 300 szint, 50 perc

 

Bakonykúti – Kihívás napja – Tájfutás

2008 május 21, 21:32Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Gondolkoztam rajta, hogy ma mit fussak, mert a Euromeeting miatt már csak könnyűt akartam, de nagyon csábító volt a Bakonykútiba rendezett parktájfutó verseny. Végül a Kihívás napja alkalmából rendezett versenyt választottam a zsákfaluban.
Bogos Tomival együtt melegítettünk és egy szép nagy kört futottunk a falun kívül. Egy baromi szép ligeteses sík részen kezdtünk, közben a sziklás hegyoldalt nézegettük, majd egy dózerúton felkapaszkodtunk egy kisebb dombra. Egy egész szép fenyvest is magunk mellett hagytunk és én ekkor már azt mondogattam, hogy "ide akarok költözni". A faluba egy karikával 26:30 alatt jutottunk vissza és némi bokamelegítés után vágtam neki a pályának.

Bakonykuti térkép

Többen győzködtek, hogy nem kell félteni a bokám, így nem ragasztottam le és amúgy is edzőcipőben toltam.
Az egyes pont előtt egy hatalmas csalános fogadott, ezért a kettesre már jó nagyot kerülve mentem és az erdőbe beérve a bokám miatt kezdtem aggódni. Ez olyannyira lekötött, hogy alaposan túlfutottam a ponton és végül 6:50-nél fogtam a kettest. A bokám bírta ugyan, de mivel nagyon bizonytalannak éreztem a lépéseim, ezért úgy határoztam, hogy innentől kicsit sem erőltetem a pályát. A fennsíkon aztán valami kegyetlen jó volt futni. Szép is volt, a talaj is tetszett (még a bokámnak is) és kicsit még figyelni is kellett a gödör pontokra. A lefelében bevállaltam a nagy kerülőt, majd az erdőben megint óvatosan mentem. Jött a jó nagy futós rész és én nem erőltettem halálra a tempót. Eszembe is jutott, hogy nem is lett volna jó itt meghajtani magam 2 nappal a verseny előtt.
A pálya végén aztán mikor beértünk a faluba már nagyon élveztem a futást. Gyönyörű a falu, szép kis park fut végig rajta és még egy kertbe is be kellett ugrani egy pontért.
A célba úgy értem be, hogy ennél jobban nem is dönthettem volna a mai nap. Élveztem a futást, a bokám is bírta és ez a falu egyszerűen tökéletes. Semmi csicsa, semmi oda nem illő épület, de végig szépen gondozott régi házak sorakoznak, rendben tartott parkos részekkel és a környezete is gyönyörű. Maga a pálya tájfutás szempontjából nem nyújtott valami sokat, de így is élveztem a környezet miatt.
Levezetésképp futottam még 2km-t Bakonykúti utcáin.
Ugyan hagytam még így is vagy 4 percet a pályában, de ez nem bosszantott különösebben és még 1,5 perc hátránnyal Ege és Tomi mögött a 3. helyet is megcsíptem a 29:10-es időmmel.
Amilyen rossz kedvem volt tegnap, olyan jó kedvem lett a mai edzés után.
Hiába. Szeretek tájfutni és nem csak a tájfutás kihívása miatt, hanem azért, mert ilyen helyekre jutok el, ahova egyébként eszembe sem lenne elmenni. Jobb programot el sem tudnék képzelni délutánonként, mint ehhez hasonló kisversenyeket.
 
Összesen 13km, 150 szint, 65:10
 
Térkép

Küzdős befelyezés 2 nagy pályával

2008 május 11, 15:37Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Jött az éjszakai menet és haladtunk is elég jól a könnyű rövid pályákkal. Editet ugyan halálra rémítette pár vaddisznó, de mikor Vera leváltott úgy éreztem jól haladunk. Persze Tomi kiesése miatt ez már csak relatív volt így, mert gyakrabban is került ránk a sor és mégiscsak az erős emberünk esett ki. Mint később kiderült Vera hibapontos lett a hosszú könnyű pályán, amit még én beszéltem rá, de ezt a rajtomkor nem tudtam.
Mivel nem akartam, hogy a nehéz pályák lányokra jussanak és azért, hogy az éjszakából is minél több időt raboljak el a lányok elől elvettem a hosszú nehéz pálya térképét. Nem mozogtam valami jól, mondhatni kifejezetten lassú voltam. Részben a bokám miatt óvatoskodtam, részben pedig nem esett már túl jól a futás. Hiba igazából csak az 5-ös pontra csúszott be komolyabb, de Istitől így is 14 percet kaptam.


Innentől már mindenki csak küzdött, de nem nagyon haladtunk. Én elmentem aludni, amiből jó ha 30 perc összejött, Edit kiállt, mert nem volt jól, de erre csak akkor eszméltem mikor keltettek. Vera volt kint a pályán és úgy számoltunk hosszú könnyűt, vagy rövid nehezet fut. Mivel fáradt voltam és a tempó már nem számított annyira gondoltam eljött a magas szárú cipő ideje és nagy nehezen magamra erőltettem, felöltöztem és WC-re mentem majd mikor lefele sétáltunk a célhoz már engem szólítgatott Hites Viktor a váltáshoz. Verának még jutott egy könnyű rövid, így hamar beért, nekem meg semmire nem maradt időm. Bemelegíteni sem.

Ötödik pálya - térkép

Szörnyen ment a futás, a cipő nyomorgatta a lábam és megint hosszú nehéz pályát kellett vinnem. (Ki, ha én nem alapon.) A kettes pont előtt nagyon nem értettem a térképet, sokat bizonytalankodtam. A 3-as és 4-es aztán nagy küzdelem volt és az ötös sem esett jól, de legalább nem hibáztam. (igaz a dzsuvát jól kikerülgettem)
Az 5-ös pontról kifelé jövet aztán estem egy nagyot. Valahogy elakadt a bal lábam és repültem előre, miközben valahogy jól megtéptem a jobb bokámat. No nem oldalirányba, hanem olyan visszacsapódás szerűen. A terminátorcipőmnek minden bizonnyal ez volt az utolsó bevetése. Nem tudom mennyire a fáradtság miatt, de végig estem, keltem és szerintem a bokám is azért rántgattam meg, mert ez a vacak volt a lábamon. Én egyszerűen nem tudok benne futni és ehhez képest semmit sem véd. Nyilván nem tudom benne kitörni a bokám, de erről egyébként sincs szó.
A pálya hátralévő részét aztán már nagyon óvatosan tettem meg, nem igazán mertem odatenni a lábam és sokszor éreztem is a bokám. Szerencsére legalább hibával jól megúsztam a hátralévő részt, de így is elég rosszat mentem. A 10 perces kiliátlag még hajnalban 5. futásnak sem jó.
 
A többiek megint küzdhettek a keményebb pályákkal és gondolom ők sem voltak sokkal frissebbek nálam, így a vége megint kicsit kevesebb pályát eredményezett és nem került rám hatodszor a sor.
 
Összességében nekem tetszett ez a verseny és sok tanulsággal szolgált. Egyrészt nem azért kell 4 fiúval felállni, hogy az eredményt maximalizáljuk, hanem, hogy ne szívassuk meg a lányokat, másrészt, hogy a csapat fiú tagjainak is legyen része lazább pályákban.
Persze a sorrend és pályaleosztás is baromi fontos, de ezt úgyis emberekre és csapaterősségre kell szabni.
Az utolsó futást leszámítva (és kicsit az utolsó előttit is) én nagyon élveztem a versenyt és addig a bokám is rendben volt. A terep szerintem jó választás volt, tetszett, hogy új helyen vagyunk. A térkép bár nem volt tökéletes, bőven jobb volt, mint amire számítottam és jobb, mint amit mostanában néhány "profi" összehoz. Hatalmas területet helyesbítettek ki a nulláról, részben nem ebből élő térképhelyesbítők.
Hites Viktornak és csapatának azthiszem minden induló nagy köszönettel tartozik. Remélem 2 év múlva egy még jobb és sokkal népesebb 24 óráson vehetünk majd részt!
 
Összesen 15km, 560 szint, 131 perc

Térkép1, térkép2

24 órás váltó – Első nap

2008 május 10, 23:32Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Vendégfutóként az ARAK váltójában indultam a 24 órás váltón, Bogos Tomival, Szivák Andrissal, Árva Katival, Edittel, Szabó Verával. Azt már előre tudtuk, hogy túlteljesítettük az indulási feltételeket, hisz a minimálisan 2 női tag helyett nálunk 3 volt és Andris is lehetett volna akár felnőtt is. Persze mindez nem növelte az esélyeinket, de nem is azért mentünk, hogy feltétlenül nyerjünk.
Mindenkinek ez volt az első 24 órás váltója, így a szabályokkal sem voltunk igazán tisztában. A taktika egyszerűnek tűnt. Bogos Tomival mi visszük a keményebb pályákat, Andris a közepeseket és a lányok közül aki jobban bírja, majd szintén besegít a közepes pályákon.
 

Első váltás

Első futóként a tömegrajt és a Farsta pálya rám jutott és persze rögtön az elején nagy rohanásba kezdtünk. Leginkább Zsebe Istivel próbáltam lépést tartani, ami ment is körülbelül egy kilin át. Sajnos tájékozódni már nem jutott energiám, így Isti hátát nézve követtem rosszfelé is. Beletettünk egy közel 2 perces hurkot a kettes pontra menet és ezzel együtt Isti is leszakított. Innentől Hajdú Martin és a Szlovák váltó egyik tagja közelében küzdöttem, majd az elénk került Sólymot is kielőztük. Az ötös pontra menet eltűnt Martin, egyszerűen lemaradtam fizikálisan, majd a 6-os pontra megint jött egy hiba. Nem tudtam eldönteni mi bozót és mi fehér erdő és tettem egy karikát. A pontról kifelé jövet láttam a Szlovák srácot, de rossz felé futott ki, így lemaradt.
A 7-es pontra menet az ösvényeket nem találtam meg rendesen és ezért bizonytalankodtam, majd a 8-as előtt is bénáztam egy sort a szabdalt területen. Végül 3. helyen jöttem be nem olyan vészesen sok hibával, de ez csak azért nem bosszantott, mert 24 óra alatt ez a 2-3 perc nem sokat számít.
 
A többiek aztán nálam keményebb pályákat futottak első körben és alaposan meglepett minket, hogy a rövid technikás pályákon a lányok 70 perc körülieket jönnek. Mire rám került a sor már kiszámoltuk, hogy ha nem akarjuk bent hagyni véglegesen a legkönnyebb pályákat, akkor még szürkület előtt le kell őket futni. Mivel a teljesített pályák száma számít, így luxus lett volna nem megcsinálni pont ezeket.
Nem volt mit tenni,el kellett vennem nekem is a legkönnyebb pálya térképét, ami 3,7km-t jelentett. Bemelegítésnek nem futottam valami sokat ami a pálya elején elég rendesen meg is fogott, de azért haladtam. A hármasra kicsit féltem a medvehagymától a bokám miatt, de nem volt gond, majd a 4-es és 5-ös pontra is átküzdöttem magam a sűrű fenyvesen. Lehet mindkettőt lehetett volna jobb helyen tenni, de a sűrű erdő mindkétszer így terelt.
A végén még hajráztam egy nagyot, így 20 perces idővel teljesítettem a 3,7km-t.
 
A második körben Bogos Tomi futott egy nagyon jót, de sajnos a bokája kiment és ki kellett álljon, majd a könnyű pályáknak köszönhetően szépen jöttünk fel. Rám már a 2. éjszakai pálya jutott és ezúttal egy hosszú könnyű pályát vettem el. A hosszú nehezeket már reggelre akartuk hagyni, hisz ha ránkvirrad akkor csak könnyebb lefutni a kemény pályát, mint éjszaka. Ezt a pályát az egyes pontot leszámítva nagyon élveztem. Az egyesen valahogy túlfutottam és csak visszafelé lett meg, ráadásul elég lassan is mentem, így 3 perc tuti maradt benne. Onnantól viszont jött minden rendesen. Elég futós pálya volt, jó nagyokat is kerültem, de hiba nem csúszott már bele, így 47 percet futottam a 6,1km-n.

Harmadik pálya - 24 órás váltó

 
 
Összesen 20km, 460 szint, 116 perc

Térkép1, térkép2, térkép3

Fél Tájfutó Maraton

2008 március 9, 20:23Címkék: , | 6 hozzászólás


Magamat letesztelni jöttem a Tájfutó Maratonra, mert egy jó és kemény terepnél nincs ideálisabb fizikai állapotom és leginkább bokám letesztelésére. Úgy voltam vele, hogy ha jól megy az eredmény úgyis jön magától.
Kicsit keveset melegítettem, ami olyan 1,5km lehetett, majd a bokám nyújtogattam kicsit, amire mindig lefelejtek elég időt szánni. Papp Jácint mondta még a rajt előtt, hogy ha utolérem 4 perccel, akkor igyekszik majd elfutni velem.
Az egyes pont nem volt túl nehéz, de kellemetlenül laposan emelkedett végig és én egy biztonságit futva a szárazárkokról fogtam a pontot hiba nélkül. A kettesre már meg is volt az útvonalam, méghozzá elég futós és mikor nekikezdtem rögtön éreztem, hogy nem vagyok még hozzászokva az ilyen nagy mászós terepfutásokhoz. A lefelében elég óvatos voltam, mert a mély avarban nem mertem nekiengedni magam, majd a lejtő aljában egy faág jól felcsapódott és telibe találta az amúgy eddig nem fájó bal térdem. Szerencsére hamar el is felejtettem az esetet és lábaim teljesen rendben voltak, aminek nagyon örültem. A kettes előtt már bele kellett gyalogolnom a meredek felfelébe és a szikla mögötti pontot a jobb oldalról kerülve fogtam,l ami nem volt valami nyerő, de még így is sok az 1 perc, amivel Gyurika és Bukovac Maros megvert. (hiba: 0:10)

Tájfutó Maraton - Várvölgy

A hármasra csak az volt a kérdés, hogy a pont előtti utolsó gerincre felugorjak-e, vagy jobbról szintezve fogjam a pontot, de inkább nekiestem a hegynek és minden rendben is volt, de a pont előtt nem sokkal elbizonytalanodtam, mert egy völggyel korábbra vártam. Szerencsére pár másodperc térképezés után mentem tovább az orrom előtt lévő pontig. A többiek itt is elvertek, lehet beszintezni jobb lett volna. (hiba: 0:10)
Négyes nagyon közel volt, meg is nyertem, majd lendületből nyomtam a végre kicsit pörgősebb részen tovább és rendben jött is a pont. A 6-os pontra felfelé a bal oldali kis dombtetőre amin a tisztás van feleslegesen felmásztam, mert már majdnem a pontot látva elbizonytalanodtam és azt hittem a 6-os feletti nagyobb dombot kezdem jobbról kerülni. Persze a plusz pár méter szint leküzdése után kapcsoltam és megfogtam a pontom.  (hiba: 0:20)
A hetes rendben jött, leszámítva talán, hogy nem voltam elég magabiztos és eléggé érzésre fogtam a pontot, majd a 8-as pontra menet már minden rendben volt és jött is az átfutó, ahol Hites Viktor be is mondta, hogy 3 perc előnnyel futok át Varga Bálinthoz képest. Ez akkor jó, ha 1,5 perc előny volt, de olyan nagyon nem izgatott. Baromi ronda volt az erdő a 9-re menet és örültem, hogy kiverekedtem magam belőle, majd egy úton találtam magam és a túloldalán ott virított a pontom. Bukovac Marostól kaptam fél percet, de ezt csak a mázlijának köszönheti. A többiek meg még jobban megszívták. A 10-es nagy rohanás volt és sima ügy. Próbáltam kicsit felpörgetni a tempót, ami úgy tűnik sikerült is, mert nyertem az átmenetet. A pontnál megmutattam egy kisgyereknek hol vagyunk, majd egész jó tempóban fogtam a 11-est. Még a kis eligazításom is belefért az átmenet megnyerésébe. A 12-es közben már próbáltam magam kicsit felpörgetni és tény, hogy talán kicsit jobban is ment már a futás. Úgy tűnik ekkorra melegedtem be rendesen. Gyurika ugyan megvert pár másodperccel, de nem hibáztam a pontra. Talán az útvonalon lehetett volna nyerni valamit, ha nem mászom meg ennyire a hegyet.
A 13-as pontnak kicsit balra mellémentem, de azért még így is én nyertem az átmenetet. (hiba: 0:10)
Igyekeztem szintben kifutni a 14-es pont felé, de kicsit lecsúsztam és egy szedres, kidőlt fás rész is ki kellett kerülnöm alulról. Jó sokat mászhattam fel, ennek tudható be, hogy a többiek jól elvertek itt. Szintben futva , kicsit fölfelé húzva kellett volna a pontot fogni. (hiba: 0:20)
A 15-ös pontra aztán 2 helyen is dönteni kellett merre menjek, előbb a nyiladék és az út, utóbb a bal oldali hegytetőn átívelő útvonal és a jobbról úton továbbfutás között. Én amennyire csak lehet az úton futást maximalizáltam és ez be is jött, mert hiba nélkül nyertem az átmenetet.
Utólag kielemezve itt 2:20-al vezettem Bukovac Maros és 4 perccel Varga Bálint előtt. Ez csak azért lényeges, mert innen kezdődtek a gondok. Az egyik lefelében konstatáltam, hogy valami nincs rendben a cipőmmel. A szedresben többször megakadt a lábam és mikor kiértem belőle láttam, hogy kezd leválni a cipőm orra. Először nem gondoltam volna, hogy ebből gond lesz, így mentem tovább és jól kiszálltam. A pont alá csúsztam és még lefelé indultam, majd átnéztem a szomszédos gerincre és így jó nagy karikával fogtam a pontot. Közben már a cipőm is megvizsgáltam, mert többször botlottam fel miatta és ki is kellett belőle pucolnom egy csomó avart, ami kezdett becsúszni a lábam alá. Mire a pontra értem tudtam, hogy gondjaim lesznek vele. (hiba: 4:00)
Innentől nincs is értelme elemezni a pályámat, mert össze-vissz bukdácsoltam, állandóan mindenbe beleakadt a cipőm orra és majdnem minden átmenetben meg kellett állnom cipőt szerelni. Persze az adott átmenetekre nem is nagyon figyeltem és csak azon agyaltam, hogy megoldjam a problémát. Előbb azt találtam ki, hogy a cél felé fogom csinálni a 28-29-es átmenetet és a célban jól megragasztom a leukoplastommal a cipőt, majd végül a 23-as pont előtt leültem egy fára és szerelni kezdtem. Jobb bokámra tekert leukoplastból 1 réteget rátekertem a cipőm orrára, hogy legalább a célig kihúzza, de mire a 24-re értem el is hagytam a leukoplastot. Az akkor éppen odaérő pontőröket még megkérdeztem nincs-e valami szigetelőszalag féle náluk és mikor mondták, hogy nincs, akkor eldöntöttem, hogy feladom. Pont túl voltam a 2 lóherén és 4 pontot kellett volna csak megfogni mielőtt a cél felé kanyarodhatok, de a cipőm már annyira szét volt esve és olyan rohamosan szakadt tovább, hogy nem tudtam volna megragasztani.
Egy-egy rossz lépésnél a talprész eleje visszahajlott a sarkam alá és így zokniban tettem le a lábam a szedresbe. Felrémlett Tóth Ata esete, mikor felnyársalta a Nyírségben a lábát és nem akartam a sorsára jutni. Egyértelmű volt, hogy ha megyek tovább, akkor rövidesen az egész cipőtalpam elhagytam volna.
Visszakocogtam a célba, figyelve, hogy legalább az maradjon a lábamon, ami rajta van és közben azon gondolkoztam, hogy nincs is rossz kedvem. A térdemnek semmi baja, a bokám is jól bírta és csak azért nem mondom, hogy tökéletes, mert féltem. Nem vagyok a lefelékben olyan bevállalós, mint régen, de azthiszem ez már mindig így lesz. A cipőm ugyan szétszakadt és ezzel a versenynek is vége volt, de ez nem zavart annyira. A tesztem ugyan félidőben abbamaradt, de addig minden rendben ment. A futás mehetett volna jobban is, de legalább nem hibáztam sokat. Összesen 1:10 maradt benne a 15-ös pontig és ugyan a 16-os még abszolút az én hibám, de még az is bőven belefért volna a mai versenybe, hisz Gyurika sem ál
lt ott jobban.
Elég bohózatba illő volt ez a mai nap, de egye-fene. Ez a verseny csak felkészülési állomás volt és végre legalább az kiderült, hogy rendbejött a térdem és a bokámmal sincs gond.
Cipő ügyben nem érzem magam hibásnak. Ezek egyszerűen selejtes vackok. 20 verseny után szétesnek és ma sem volt különösebb jele, hogy így megadja magát. Az orra már tavaly október óta lógott, de a másik fele se festett jobban, annak meg semmi baja. (Igaz egyszer már volt ragasztva.)
Vennem kell egy új cipőt, de az a baj valószínűleg csak ugyanilyen selejtes VJ-t kapok, a Jalasokat meg nem bírja a lábam.
Sebaj! Ennyi legyen a legnagyobb bajom. Úgy érzem a tesztem sikeres volt még így is és összességében még elégedett is vagyok a mai nappal.
 
Összesen 13km, 600 szint, 110:00
 
Térkép1, térkép2, térkép3, részidők

Éjszakai OB 2007 – Herend

2007 május 5, 23:59Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Nem túl szép időben vártuk az Éjszakai OB kezdetét. Herend felől mikor felfelé mentünk nekem tetszett a terep, nem tűnt vészesnek az aljnövényzet, de az eső az szemerkélt, majd miután felértünk a Hajag-tetőre és megnéztük a célt már szakadni is elkezdett.
Egy keveset még mászkáltam, miközben megkérdeztem Düdü-t, hogy részt vehetnék-e a jövő hét pénteki válogatóversenyen, ami titkos helyszínen lesz 50km-re Budapesttől. Azt tudtam, hogy idén szóba sem kerülhetek, mint válogatott és nem is volt ilyen célom, de a közeli lehetőséget (én a Zuppára tippelek és ezt mondtam Düdünek is, amire nem reagált) nem akartam kihagyni és hátha még egy jót is tudok futni. Düdünek nagyon nem tetszett az ötlet, pedig már Gyurika is bekéredzkedett versenyen kívülre, de végül csak rábólintott. "Jó, de ígérd meg, hogy nem fogod zavarni a versenyzőket."
No ezen jót derültem, mert Düdü tudtán kívül már megint egy hatalmasat rúgott belém. Ismerem már, szóval nem veszem magamra, sőt még poénosnak is tartom, de másoknak is elejt ilyeneket Düdü és sokan kiakadnának egy ilyenen.
Hosszú ücsörgés következett az autóban, majd mindennel időben elkészültem és elindultam a rajtba, ami nem volt valami messze. Az eső már alig esett és a lámpám is teljesen rendben volt fullra feltöltött aksival, szóval bizakodva várhattam volna a versenyt, ám nem voltam meggyőződve arról, hogy nekem ma jól fog menni. A ködtől alig lehetett látni és a bokám miatt sem voltam nyugodt, ugyanis a medvehagyma alatt jó köves terepet jósoltak. Sajnos a sima stoplisomat hoztam csak magammal, pedig esős időben azért csak jobb lett volna a szöges.
Azért bizakodtam a versenyt illetően, de egy elcsípett bajnoki ponttal már teljesen elégedett lettem volna.Éjszakai OB 2007 - Herend - Térkép
A rajtban úgy döntöttem nem viszek plusz fóliát, mert elég vastag volt és én megfelelőnek véltem a vékony tasakot. Még a rendezők ajánlására megpróbáltam zsebretenni egyet, de végül inkább letettem erről is.
Az egyesre nem akartam kockáztatni és az aszfalton kerülve, kicsit már szinte hátulról fogtam a pontot. Ez bejött, mert nem hibáztam semmit, de úgy éreztem ez csak az elején férhet bele és később bátrabban kell mennem. A részidők alapján az útvonalam bőven jó volt, csak lehetett volna gyorsabban tolni.
A kettesre úgy gondoltam a pont előtti nyiladékra kicsit balrább érek ki és a rét végétől támadom a pontot. Ezzel nem is volt semmi gond addig, míg be nem mentem az erdőbe, de nem néztem elég precízen az irányt és így elcsúsztam kicsit balra, majd még tettem is egy karikát pontfogás előtt.(hiba: 2:30)
A hármas teljesen jó volt, bár kicsit bátrabban is mehettem volna be a pontra.
A 4. ponttól tartottam és ennek megfelelően az aszfalton elfutottam egy biztos pontig, majd onnan irányba próbáltam megfogni a pontot. Még lépést is számoltam becsülettel, de a fenyvesben már nem tudtam mit csináljak, mikor nem találtam telibe a pontot. Összetalálkoztam Ádival és még volt arra több ember, aki mind ezt a pontot kereste, de egyszerűen nem találtuk. Végül különváltam és kimentem a fenti útra és onnan visszafelé találtam meg a pontot, de még így is kellett, hogy valaki szóljon. (hiba: 4:30)
Felküzdöttem magamat az útra és nagy bosszúsan indultam az 5. pontra. Azt túlzásnak találtam, hogy teljesen körbe menjek, ezért átvágtam mindenen, viszont nem igazán értettem az utakat. Igazság szerint nagyon belementem a semmibe és mikor kereszteztem egy utat nem győződtem meg arról, hogy melyik az. Mivel utána elég sokáig nem jött semmi, így felmerült bennem, hogy a pontom feletti úton is keresztülmentem és az alattam lévő meredekebb rész tetején elkezdtem oldalazni. Persze még az út fölött voltam és erre azért lassan rá is jöttem, majd egy teljesen jó támadópontot találtam. Az utat keresztező apró szárazárok után ugyanis a rétcsík vége is megvolt, ahonnét úgy gondoltam már nem lehet elrontani a pontot. El lehetett és meg is tettem. Jó nagy hurokkal és jó lassan találtam meg a pontomat. (hiba: 6:30)
Már valami nagy kerülő, biztonsági útvonalon gondolkoztam, de azért csak bevállaltam az egyenes útvonalat a 6-os pontra. Eszembe se jutott, hogy kikapjam a pontot, de a pont mögötti kerítés nem volt olyan messze és úgy terveztem onnan visszapattanva gyorsan meg fogom találni a pontot. Teljesen jó helyen értem ki a kerítéshez, azonnal megvolt még a szedres aljnövényzetes rész is, de a pontot valahogy az istennek se találtam. Többször visszamentem a kerítés közelébe és mikor már nagyon nem találtam a pontot még az is felmerült bennem, hogy teljesen rossz helyen vagyok. Aztán valahogy csak észrevettem a pontot. (hiba:8:30)
No itt már baromira kezdett elegem lenni a futásból. Nem tudtam, hogy én vagyok a totál béna, vagy a térkép rossz. Néhol akkora köd volt, hogy csak a földet láttam magam körül és a tájoló volt az egyetlen támpontom, aztán kicsit odébb teljesen kitisztult a levegő. Ekkor már simán túlélésre mentem és próbáltam nem eltévedni.
A 7. pont hiba nélkül lett meg, mint utóbb kiderült Boci fényeinek is köszönhetően, mert a 8.-ra menet felfutottam rá. Persze ő 35-ben indult szóval nem tudtunk együtt futni, de jólesett fél óra után újra embert látni az éjszakában. Nem tudom miért kaptam ki ennyivel ebben az átmenetben, mert annyi volt csak a hibám, hogy korábban beugrottam kicsit az ösvényről, mint kellett volna. (hiba: 1:00)
Igyekeztem egész kicsit balra tartani az iránytól a 9. pontra, ami be is jött, mert csak kicsit volt jobbra a pont. (hiba: 0:30)
Persze ez összességében nem túl kifizetődő taktika, de úgy voltam vele jobb egy biztos kis hiba, mint egy lehetséges nagy. A tájolómat amúgy időszerű lenne lecserélni, mert a szelencéről teljesen le vannak kopva a vonalak, így rendesen levenni az irányt szinte lehetetlen vele. Nappal ez nem zavar, mert sose veszem le az irányt, de itt most többször levettem és ehhez mindig meg kellett állnom sétálni.
A 10-es könnyű volt a fölfelében, csak épp estem egy hatalmasat, majd a 11. se tűnt nehéznek, de nagyon nem figyeltem az irányra és a pontfogást is elrontottam. (hiba: 2:00)
A 12-es nagyon nem tetszett. Úgy tűnik vagy nem kaptam el a jó csapást, vagy a elhúztam jobbra, de csak nem értem ki a fehér erdőbe és egyszercsak megjelent Józsa Gábor, Vajda Kolos, Kiffer Gyuszi trió és ők is kavartak egyet amerre én, majd mögöttük fogtam végül meg a pontot. (hiba: 5:00)
Idáig nem volt senki, akivel futhatnék, innentől viszont elég gyilkos tempó következett. Nyomtam utánuk, ami a fölfeléket leszámítva nem volt lehetetlen, de amint erő kellett kezdtem szenvedni. A 13 és 14 jött is hiba nélkül, bár én csak követtem merre megyünk.
A 15-re menet a frissítőnél már majd kiköptem a tüdőm és meglepetésemre balra indultak a többiek az aszfalton. Én egyedül tuti szembe mentem volna, de azért Gábor és Kolos után eredtem. Kegyetlenül mentek lefelé és mikor végre bevágtak balra, akkor sem zuhantak úgy össze, mint én. Elkezdtem esni-kelni a meredek oldalban és pillanatok alatt feladtam a ragadást. Eleve túl laposan mentek, így inkább a saját utamat járva meredekebben kezdtem felfelé mászni. Gondoltam, hogy ha esetleg nem kapják ki a pontot, akkor még felérhetek rájuk, de ez nem következett be, pedig egyből jött a pont. Az útvonal miatt szerintem vesztettem egy keveset. (hiba: 0:30)
A 16-os szép komótosan, de hiba nélkül jött, majd a 17-re megint hatalmas ködben és ami még rosszabb jó sziklás talajon kellett menni. Kicsit balra tartottam, hogy az útra előbb kiérjek, majd a támadópont is meglett a rétnél. Azt hittem éppen a pontomhoz érek ki, de elcsúsztam jobbra és először nem tudtam merre keressem a pontomat. Nem voltam már valami gyors az ilyen hibázásokkor, így szép komótosan tettem csak helyre magam. (hiba: 4:00)
A 18-as valahogy könnyű volt, éreztem a domborzatot a sötét ellenére, de már nagyon lassan mentem. A 19-re menet megint összetalálkoztam Bocival és ő is ugyanarra a pontra ment, így beállt mögém. Már nem igazán működött a lámpája és először még azt se vette észre, hogy van ösvény a bozótoson keresztül. Kicsit jobbra mellémentünk, de elég hamar helyretettük magunkat. (hiba: 0:30)
A 20-as a házak felől ívelve biztonsági menetben egyből meglett, csak épp egy csomó szintet veszítettem és lassú is voltam. (hiba: 1:00)
Az átfutó pont nem volt nehéz, mert épp a parkoló kocsink hátuljától néztük még világosban, hogy hol is van, így az autó tökéletes támadópont volt számomra. Még hátba is csaptam KisDomát, aki épp itt öltözött. Ez a doboz amúgy tuti nem jól járt, mert se ez, se a következő részidő nem stimmel.
KisDoma vicsorít
A 22 és a 23 is egyből meglett, bár nem igazán tudtam már hajtani. Kicsit a kedvem is elment már korábban és itt se sikerült felpörögnöm és a kint töltött több, mint 2 óra se tett frissé.
A 24. és 25. pont is meglett nagyobb hiba nélkül, de mindegyik előtt megtorpantam és kicsit mellé is mentem. (hiba: 0:30 és 0:30)
A fölfelét már nem igazán volt erőm megfutni és még a hegy tetején lévő határkarónál is megálltam, mert a holnapi stekk ott virított rajta.
 
Hát nem vagyok elégedett ezzel a futásommal. Összesen 37:30 hibám volt, ami kegyetlen sok, ráadásul elég szánalmasan ment a futás is. Ugyan nem volt szerencsém a sorsolással, hisz Kovács Ádám és Lenkei Zsolti kisöpörték előttem az erdőt, így csak egy gyorsvonat érkezett fél óra hiba után hátulról, amivel meg nem tudtam elfutni, de azért ez nem volt annyira vészes verseny, hogy egyedül ne lehetett volna egy tisztesebb eredményt elérni. Ugyan még így is a mezőny első felében végeztem (15.hely), de magammal szemben azért jóval nagyobb elvárásaim vannak. Az minimum lett volna, hogy 2 órán belül beérjek.
Hibáimat elemezve már nem merül fel bennem, hogy a térkép miatt vesztem el. Sokkal inkább a magabiztosság és a tudatosság hiányzott belőlem. Elkövettem a szokásos hibámat, vagyis nagyon érzésre próbáltam tájékozódni és ez éjszaka ide vezetett.
 
Összesen 15km, 500 szint, 153:05
 
Térkép, részidők

A Gaja-szurdok megkerülése

2006 augusztus 2, 21:57Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Pár hete, mikor Fehérváron találkoztam Egei Tamással megbeszéltük, hogy ha úgy alakul majd futhatunk együtt és mivel most ráértem és egyedül kellett volna futnom felhívtam őt. Megbeszéltük, hogy Fehérvárcsurgón találkozunk, majd kimentünk a Gaja-szurdok végéhez és onnan indultunk futni.
Eleinte nem volt valami szép az erdő és úton mentünk, de ez hamar megváltozott és behajtottunk egy gyönyörű szálerdőbe, majd egy gerincre másztunk fel és visszaértünk a Gaja-patak mellé. Innen hamar megint bevágtunk az erdőbe és igen kemény kaptatón másztunk fel. Az erdő egyszerűen csodálatos. Kegyetlen szép az egész, rengeteg az aljnövényzet nélküli terület és a domborzat nagyon változatos. Néha igencsak küzdenem kellett, hogy a nagyobb felfelékben bírjam a tempót, de amint felértünk már ki is pihentem magam. A fonalat többször elveszítettem, néha azt se tudtam merre van maga a nagy völgy, de ezzel nem is kellett törődnöm. Kegyetlenül élveztem a futást, leginkább a tájat persze és azt, hogy végigbeszélgettük az egészet. Visszafele a Gaja-szurdok másik felén futottunk, ami szintén gyönyörű, de más jellegű. Itt volt olyan hatalmas tiszta és lapos rész is, ami a másik oldalon nem, de az a rész se volt gáz, ahol aljnövényzet volt, mert nem akadt belénk és nem is csípett.
Visszakocogtunk a kocsikhoz és némi gimnasztikát is mímeltem. Elugrottunk még Egéék Fehérvárcsurgó szomszédságában lévő nyaralójába is, de én épp csak benéztem.
 
Hatalmas élmény volt itt futni, simán elbírna a terep egy új tájfutó térképet és jópár versenyt. Sajnos a szurdok alján a patak mellett nem is jártunk, pedig biztos az is nagy élmény lett volna. Ege sok érdekes dolgot mesélt, így nagyon hamar elrepült a futás.
Ugyan könnyű futást terveztem és ez ehhez képest néhol kicsit kemény lett, de időben és távban nem lett annyira sok, hogy kidőljek tőle. Talán a lábam kicsit megérzi, hogy néha küzdeni kellett, de ezt nem is bánom, hisz ettől lehet fejlődni.
 
Összesen 11km, 300 szint és 65 perc.

Országos Váltó Bajnokság

2006 június 25, 21:46Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Reggel az autóban a cél felé haladva azon gondolkoztam, hogy milyen kegyetlenül szeretek én tájfutni. Ráadásul minél jobban  megy, annál jobban szeretek. Mostanában amúgy is felszálló ágban vagyok és a tegnapi nap is jól sikerült, ráadásul a váltó előtt különösen optimistán tekintettem a közeli és távoli jövőbe.
A célba kiérve kegyetlen meleg fogadott és én már készülődtem is a futáshoz. Mint azt Fecó és KisDoma megfogalmazták azért megyek első futóként, hogy én törjem a csalánt. Ez most nem igazán foglalkoztatott, viszont jó alaposan bemelegítettem és többször bevizeztem a fejem, majd beálltam a rajtba. Gyakorlatilag csak a ZTC-től tartottam, de úgy éreztem, hogy Doma bármilyen helyzetet meg tud oldani a végén, így csak nem szabad hátránnyal hozni a váltót. Vajda Kolost kell tartani, vagy legalábbis minimálissal mögötte jönni, hogy Fecó felfuthasson Varga Bálintra.Országos Váltó Bajnokság 2006
A rajt után hamar az élen találtam magam Kolossal és Bogos Tomival és bár a térképrajtig azt terveztem, hogy balról kerülöm a hegyet, mégis jobbra indultam a többiekkel kikerülve egy csalánost. Érzésre átbuktam a gerincen, ami még jó is volt, de nem láttam a pontot, valamint nem tudtam pontosan hol vagyok. Térképezni kezdtem és láttam, hogy Bogos Tomi is tanácstalanul keresi a pontot mellettem, de Kolos jóval jobbra rohan, mint az őrült. Úgy döntöttem, hogy jobbra van a pont és arra indultam, majd néhány méter után már meg is láttam. Nagy rohanás volt a pontig, de én fogtam elsőnek. (hiba: 0:30)
Kiindultam a kettes felé és tudtam, hogy Kolos előttem van, viszont mindenki más ha csak pár méterrel is, de mögöttem. A patakmederben kamikáze módon vetettem bele magamat a csalánba ott ahol még senki se járt előttem, majd másztam fel a gerincre, de itt már Bogos Tomi mögött, mert ő jobban bírta. Ez nem volt nagy csoda, mint ahogy az sem, hogy túl balra húzott. Én értem elsőnek a ponthoz, ráadásul Kolost is láttam kifutni róla.
Hármas pontra Tomival egyszerre és egy irányba indultunk ki és haladtunk rendben a völgy és nyiladék kereszteződésig. Itt Tomi kicsit balra kezdett húzni, de én úgy éreztem, hogy tartom a jó irányt. Nem láttam viszont a pontot ami egyre jobban kezdett zavarni. Hátranéztem a mezőnyre, ami szintén tőlem kicsit balra húzott, így elsősorban arra nézelődtem én is, de mikor már közel volt a gerinc és megérkezett a nép, akkor tudtam, hogy valószínűleg mégis jobbra kell lennie a hármasnak. Skulóék mentek még egy kicsit előre, de már ők is megfordultak. Visszafele nagyon nehezen indultam, mert a mezőny áthaladt azon a helyen, ahova én a pontot vártam és nem vettek észre semmit. Egyszer csak Novai Gyurika ugrott be a gödörbe, ami után mindenki rástartolt a pontra. Egész jó helyen fogtam ezt is, de Kolos ezzel végképp meglépett. Gyurika szerint hátulról nézve nem lehetett több 10 méternél, amivel elmentem a pont mellett. Lehet nem balra kellett volna tekintgetni Tomi és a mezőny irányába és akkor észrevettem volna elsőre. (hiba: 1:40) 
Úgy éreztem, hogy már most kudarcot vallottam, mert egyetlen emberre kellett volna figyelnem és az pont meglépett már a pálya elején. Nem adtam fel ugyan, hogy utolérjem, de tudtam, hogy ez innentől nem rajtam fog múlni, mint ahogy az se, hogy a begyűjtött hátrányomat Fecó és Doma le tudja e majd dolgozni. Azért nyomtam ahogy bírtam és Tomival egymás mellett futva húztunk balra, amit éreztem, de csak lassan korrigáltam. Gyurika ugyanakkor előttem fogta a pontot így nem volt nehéz megtalálni. (hiba: 0:05)
Irányba (csak érzésre) rohantunk az 5-ös felé, én mg kicsit Gyurikától balra húztam és alig néztem tájolót, majd mikor a völgyhöz értünk és nem látta senki a pontot, akkor még mindig balra kerestem volna, ám látszott a markáns oldalvölgy metsződéssel, így lefele vettem az irányt. Elég sokat kellett menni, ezért már bizonytalankodtam is, de aztán csak meglett a pont. (hiba: 0:20)
Hamar mellém ért Bogos Tomi és Bogya Tomi is a fölfelében, így velük próbáltam tartani a lépést. A második mászás után Bogos Tomi a dózeren ment, Bogya Tomi pedig egyenesen, de én jobbnak láttam a dózeren maradni, annál is inkább, mert eléggé kivoltam. A pontot nem volt nehéz megfogni, mert elég jellegzetes volt, ráadásul az egész női mezőny jött szembe velünk, legtöbbjük (Edit is) kifele a pontról.
Lerongyoltunk a völgybe, majd egy alkalmas csapáson átkeltünk a túloldalra és elkezdtünk szintezni, majd én elváltam a többiektől és úgy döntöttem amilyen hamar csak lehet felmászok a hegy tetejére, nehogy túlfussak a ponton. A túlfutástól azért féltem, mert sziklákat láttam a hegyoldalban. Fent még kellett kicsit menni, de már látszott a pont. (hiba: 0:20)
Nem láttam magam előtt senkit, így egyértelmű volt számomra, hogy lent oldalaznak, de én azt nem akartam bevállalni, így maradtam a hegytetőn. Eléggé cefetül voltam már, így elnagyoltam a dolgokat, de mivel a középtávú selejtezőn is ugyanitt kellett futni próbáltam belőni a jellegzetes dombot a pont előtti gerincen. Sikerült is jobbra elfutni mellette, innen pedig már csak a völgybe kellett betalálni.
Bogos Tomit láttam csak magam előtt, de mint a részidőkből kiderül Bogya Tomi is előttem volt. Bogos Tomi balra húzott és látszott, hogy az úton szeretne körbe futni, de én azt túl nagy kerülőnek találtam. Egyből eszembe jutott Fecó és hogy nekem kell a csalánt törnöm. Bevállaltam hát egyenesen. Úgy voltam vele, hogy ha ez kell, hát ez kell. Rosszabb volt, mint számítottam rá. Egyetlen egy ember se ment el előttem. Semmi csapás, csak a csalán és az is 2 méteres, plusz néhol egy kis szeder. Eléggé erőltettem a haladást és nem kíméltem magam, de nem éreztem úgy, hogy haladok. Balra láttam a völgyet, majd a második völgy tetején át is másztam, majd nagy nehezen kiértem a túloldalon. Csalánt itt egyből el is felejtettem és csak a pontot kerestem, mivel nem igazán tudtam kiolvasni a térképet. Megláttam egy pontot, odarohantam, de nem az enyém volt. Bogya Tomi fogta éppen és én épp megkérdeztem, hogy hol vagyunk, mikor megláttam a pontom szemben a dombtetőn. Tomi amúgy jó fej volt, mert képes lett volna megmutatni hol vagyok. Így egész jól megúsztam ezt a hibát és ugyan nem volt kevés, de az átvágásom ezzel együtt is mestervágás volt, mert mindenkit levertem ezen az átmeneten Kolost leszámítva. (hiba: 0:30)
Bogya Tomi után rohantam lefele az úton, majd át a patakon és fel a völgyben. Nem volt egy nehéz pont, de fizikailag elég megreccsentem.
Nem akartam átbukdácsolni az összes völgyön, így egy alsó útvonalon gondolkoztam, ami azzal, hogy Bogya Tomi is azt választotta el is dőlt. Láttam a lefelében, hogy szemből nem jön senki, így tudtam, hogy a két Tomival hármasban mi vagyunk a szűk üldözőboly és mindenki más jól le van maradva. Küzdöttem az úton rendesen és nem is távolodott Bogya Tomi, de aztán jött a felfele. Na itt lemaradtam rendesen, mert ezek a felfelék, még mindig nem nekem valóak. Az útkanyarban, már majdnem a hegy legtetején aztán jobbról bevágott Bogos Tomi, ami számomra megerősítette az útvonalválasztásom. Utólag a fene se tudja már. Lehet pár másodperccel jobb lett volna mégis felül, de ezt aligha fogom megtudni.
A 12-es csak egy küzdős iránymenet volt, szokás szerint érzésre. Bogos Tomi jóval előttem volt és rohant ahhoz a ponthoz, amit már én is kinéztem magamnak, de onnan balra vette az irányt és ekkor láttam meg, hogy ott van egy másik pont is. Így már egyértelmű volt, hogy nekem is a bal oldali volt. Semmi kerülő nem volt benne, gyakorlatilag Bogos Tomi hibázott helyettem.
Megint egy rövid átmenet jött, ami nem volt nehéz. Bogos Tomi ugyan valahol nem sokkal előttem volt, de én már nem figyeltem, csak azt, hogy hol lesz a pont. Szerencsére nem volt gond vele.
A gyűjtőre már csak le kellett futni a rét szélére, a befutón pedig még hajráztam egy nagyot.
 
Célba pár másodperccel Bogos Tomi mögött és a kis körben hibázó Bogya Tomi előtt értem be. Hamar megtudtam, hogy Kolos 2:20-al hamarabb futott be, mint a boly. Ez az előzmények tekintetében nem is olyan rossz. Többre számítottam, ráadásul nem behozhatatlan a hátrány Fecónak és KisDomának.
Én elég hosszan úgy gondoltam, hogy alaposan elrontottam ezt a versenyt, de aztán az idő múlásával, már nem tartom olyan tragikusnak. Az elején nem lett volna szabad Kolost elengedni, de másképp alakult.
Összesen hibáztam 3:25-öt, ami azért elég sok.
Váltó OB 2006 - Fecó váltja KisDomát  
Fecó felhozza a második helyre a váltót pár másodperccel a ZTC mögé és kb. ugyanennyivel az ARAK elé, míg a Tipónak 1:30 hátránya volt. KisDomát figyelmeztettem is a rajtja előtt, hogy ne csak Krejcire és Makira figyeljen, mert Lenkei Zsolti is veszélyesen közel indul hozzájuk és nagyon jól fut.
KisDoma végül teljesen szétcsúszott fizikailag a pályán és csak a 4. helyen jött be, ami igencsak meglepett, mert én ekkor is magunkat tartottam a legesélyesebbnek. Azért nem dőlt össze a világ. Az elmúlt 2 Váltó OB-t gyakorlatilag Doma nyerte meg nekünk. Ez most nem sikerült, de fogunk mi még váltót nyerni, ráadásul idén még van egy CSB is, ahol hamar visszavághatunk.
Azért a három 4. hely ezen a hétvégén nem nevezhető szerencsésnek, még ha a selejtező nem is érdekel.
 
Összesen: 12km 400 szint és 70 perc.

Térkép , Eredmény , Részidők

Középtávú Országos Bajnokság 4. hely

2006 június 24, 21:53Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Az árnyékban döglöttem egész idő alatt a döntőig és nem igazán a versenyen járt az agyam. Jól elvoltam, beszélgettem, majd időben elkezdtem készülődni. Páran meg is jegyezték, hogy hova sietek, de nem akartam kapkodni, így szép nyugiban el is indultam kifelé. Gyalog Zolival találkoztam össze és vele futottunk ki a rajtig. Még volt bőven időm, így ittam egy kicsit, elmentem vécézni és gimnasztikáztam is. Már teljesen rá voltam hangolódva a versenyre. Nem számolgattam hányadik lehetek, csak az érdekelt, hogy hiba nélkül a lehető leggyorsabban teljesítsem a pályát. Éreztem, hogy ugyan már vagy 4km-nél járok bemelegítést tekintve, de még csináltam pár repülőt is, mielőtt beálltam a rajtba. Lenkei Zsoltival indultam egyszerre, de ő sem kezdett nálam gyorsabban.Középtávú Országos Bajnokság 2006 - döntő térkép
A rajt után már amikor a rét mellett voltam láttam keresztbe elfutni Thomas Krejcit, amit jól meg is jegyeztem magamnak. Jobbról ívelve az ösvényről terveztem az egyest fogni, de aztán mikor átmentem a völgyön nem voltam száz százalékig biztos a dolgomban, így egy korábbi csapáson elindultam a pont irányába. Balra kanyarodott a csapás és én éreztem, hogy jobbra be kell vágnom. Kicsit óvatoskodtam ugyan, de pár métert jobbra futva meg is láttam a pontot. Bár itt gyakorlatilag csak Doma vert meg komolyabban és az is csak 12 másodperc, de ennek ellenére nekem maradt benne egy kevés. (hiba: 0:05)
Szintben ment egy csapás, amit én rossznak értékeltem és balra indultam kicsit, majd egy újabb szintben haladó csapáson mentem a völgyig. Innen már látszott is szemben a szikla és a pont is. Lehet a fenti csapás jobb lett volna, de ezt így utólag nehéz megmondani.
Azt gondoltam, hogy szintben futva csapás fog vezetni a hármasig, ám csak össze vissza mentek csapások. Én csak arra próbáltam ezek után figyelni, hogy a csalán ne szorítson nagyon lejjebb és, hogy észrevegyem a pontot. Átvágtam egy kisebb csalánoson, amin alig páran mehettek át előttem és már látszott is a pont.
Mivel nem láttam értelmét, hogy lemenjek a két völgy találkozásáig, így irányba próbáltam menni. Mikor a második völgyből másztam ki, akkor láttam jobbra a rétet és tudtam, hogy pont ott vagyok, ahol a rajt után Krejcit láttam. Kicsit sötét volt az erdő és én csak az irányt próbáltam tartani, ezért meglepődtem, hogy miután kereszteztem az utat rögtön kiértem a másikra. Nem egészen így terveztem, de ez legalább egy jó támadópont. Próbáltam párhuzamosan menni a balra látszó nyiladékkal, ami jól világított és már kerestem is a szememmel a rétet, de nem láttam. Jobbra egész messze láttam valami rétszerűt, de aztán úgy döntöttem, hogy nem lehet az. Épp megtorpantam, mikor kicsit balra észrevettem a sötét erdőben egy pontot. Bár nem réten volt az enyémnek kellett lennie, így egyből megfogtam. Kicsit bizonytalankodtam ebben az átmenetben és meg is torpantam a pont előtt, így maradt benne jópár másodperc. (hiba: 0:15)
Amint kijöttem a pontról megláttam magam előtt Forrai Gábort, amin alaposan meglepődtem, mert nem éreztem úgy, hogy különösen jól kezdtem volna. A második völgynél értem utol, amin épp a völgyelágazásnál mentünk keresztül, így pontosan tudtam, hogy hol vagyok. Gábor balra húzott és felfele nem tudtam nála gyorsabban futni, így láttam végig hol fut, majd szemben kezdett kirajzolódni egy kis völgy és mindketten oda tartottunk. Nem látszott a pont, de azért céltudatosan robbantam be a metsződés végéhez.
Nagy rohanás jött és én csak azt figyeltem, hogy párhuzamosan rohanjak a völgy aljával egészen addig, amíg a túloldalon be nem csatlakozik egy oldalvölgy. Elég sokára jött, ami miatt már rá is pillantottam a térképre. Ez után már a kis völgyet figyeltem és láttam, hogy épp kimászik valaki belőle, így ész nélkül nyomhattam a pontig.
Kifele indulva aztán láttam a közelben egy másik pontot. Még jó, hogy nem azt vettem először észre, mert elbizonytalaníthatott volna. Próbáltam az aljnövényzetben kiválasztani egy jó irányba tartó csapást, de ez nem jött össze. Hol balra húztak, hol jobbra és mindegyiken csak pár métert futottam. Eléggé úgy éreztem, hogy szlalomozok, mert a tájolóra pillantva mindig korrigáltam pár fokkal a futásirányt. Lehet le kellett volna venni az irányt és nem csak beforgatni a térképet. Úgy látszik azonban, hogy így se volt gond, mert pont szemben a völggyel kereszteztem az utat és rontottam le a pontra.
Könnyű lefelének tűnt a következő átmenet, mert a zöld folt messziről látszott. Egy fenyves volt, aminek csak el kellett futni a végéig. Nekem nagyon hosszúnak tűnt a fenyves és hirtelen ki is ritkult. Itt megálltam, mert nem értettem mi a helyzet és kicsit jobbra tekintgettem, sőt vissza is néztem. Nagy nehezen azért tovább indultam és pár méter után meg is láttam a pontot. (0:15 hiba)
Bosszantott ez a hiba nagyon. Annál is inkább, mert Forrai Gábor újra rámfutott, amiből éreztem, hogy ez nem lehetett olyan kevés.Nagyjából irányba próbáltam menni, majd a második gerincen jobbra húzni, hogy kiérjek az útra. Ez nem sikerült, ám a nagy út után keresztben volt egy kicsi így tudtam, hogy szemben kell lennie a pontnak. Elég sokat kellett a patak felé menni, mire megláttam a pontot. Lehet nem volt tökéletes ez az átmenet, de itt már nagyon szenvedtem ezért kaphattam a többiektől viszonylag sokat.
Felfele próbáltam erőltetni a haladást, de nem nagyon ment. Érzésre húztam fel a hegyre, majd mentem tovább egyenesen. Egy picit balra vettem észre már messziről a pontot a domb tetején. Jó volt az odáig vezető lefele, mert végre tudtam futni és kicsit ki is pihentem magam.
Egész sokáig maradtam a völgynek ezen az oldalán, majd egy alkalmasnak látszó csapáson mentem át a patak menti dzsuván. Húztam szép lassan felfele és már meg is láttam a pontot. Kicsit megnyomtam, hogy pár futót kielőzzek és ne kelljen sorbanállni a pontnál, talán ezért nyertem meg ezt az átmenetet.
Rövid átmenet volt és csak szintben nyomtam, míg észre nem vettem balra a kúpot. Nem esett jól odáig a fölfele, de azért küzdöttem becsülettel.
Küzdelem a befutónAlig láttam ki a fejemből, így fel sem merült bennem, hogy felülről kerüljem a sziklákat, sőt miután már a völgybe ereszkedtem kerestem a túloldalon a sziklákat, de nem láttam. Balra indultam, mert ott kellett lennie, de szikla nem volt, ellenben a pont igen, amire szemből érkezett Thomas Krejci is. Nem csoda, hogy nem találtam a sziklát, mert nem az volt a térképre jelölve, hanem egy ösvény. Ezek szerint a gondolkodás már nem nagyon ment, de azért Krejci utolérése erőt adott.
Nem tudtam mennyivel ment előttem Krejci, de igen sok lehetett. Azt reméltem innentől csak a hátát kell néznem, de ehelyett jól otthagytam a völgyben felfele és már jóval előtte kanyarodtam be balra a kis oldalvölgybe a 14-es ponthoz. Úgy látszik Thomas már feladta a versenyt.
Felfele már csak az érdekelt, hogy minél hamarabb kiérjek az útra, de aztán azon se volt könnyű futni. Alig bírtam utolérni Szivák Ildit. Nem is vertem meg nagyon senkit az élmezőnyből itt és az előző átmenetben, csak Fecót. A gyűjtő előtti kis lefele jókor jött, de nem bírtam felpörögni.
A befutón aztán sikerült nagyot hajrázni, mert éreztem, hogy jó lehetek és mindenki kiabált.
 
Mikor beértem egyből bemondta Molnár Peti, hogy én vezetek, méghozzá nem is kevéssel. Baromira örültem, mert előttem is indultak olyan emberek, akik jók és ők már nem verhettek meg. Skuló és Koprivanacz Imi alig előttem értek be és épphogy váltottunk pár szót, mikor megjelent KisDoma a befutón. 4 perccel ment mögöttem, így eléggé lelombozott. Jó sokat vert rám, mit  kiderült 1,5 percet. Nem az zavart, hogy Doma megvert, hanem az, hogy sokkal.
Pont, mint a selejtező után
Ez után ahogy telt az idő sorra nem jöttek be jó idővel az emberek. Sorra nem jöttek be elém az emberek ami újra örömre adott okot és amikor bejött mögém Lévai Fecó a 3. helyre madarat lehetett volna fogatni velem. Annál is inkább, mert hárman voltunk MEAFCosok ekkor a dobogón és egyre nőtt az esélye, hogy így marad. Meg is jegyeztem, hogy ennek így kell maradnia és most fújják le a versenyt. Attól viszont baromira tartottam, hogy az utolsó két induló – Kolos és Kovács Ádám – be fog jönni elém, sőt akár még Doma elé is. Egyrészt utálok így ellendrukkolni, másrészt rég volt rá okom és ha azt vesszük valahol szeretem is, hiszen csak akkor van értelme, ha jól állok és most jól álltam. Nagyon rég voltam utoljára dobogón egyéni OB-n és ez most nagyon közel volt.
Kolos és Ádám azonban bejött elém, amitől kissé csalódott vagyok, ugyanakkor szép eredmény a 4. hely is. Rég szerepeltem ilyen jól bajnokságon.
 
Tulajdonképpen kihoztam magamból a maximumot és bár nem volt hibátlan a futás nem ezen múlt a jobb szereplés. A 35 másodperc hibát leszámítva se lettem volna dobogós.
Innen nehéz lesz előrébb lépni, mert sokat kell fizikálisan fejlődnöm ahhoz, hogy az előttem végzetteket esélyem legyen megverni.
 
Összesen 12km, 350 szint és 65 perc.

Középtávú Országos Bajnokság selejtező

2006 június 24, 13:20Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Egyedül mentem ki a célba a veszprémi szállásról egész korán.
Szép nyugiban kicuccoltam, beszélgettem, készülődtem, majd a múlt hétből okulva jó korán elindultam a rajtba. Skulóval kocogtunk ki, ami jó 2,5 km volt, majd ott futottam még 2 repülőt és gimnasztikáztam kicsit.
Nem éreztem úgy, hogy a 24 fős döntő miatt izgulnom kellene, de azért tudtam, hogy nem fér bele egy gyenge futás, mert nagyon könnyen ki lehet esni. A kordonok között állva aztán láttam, hogy Maros Ervin jobbra indul, mint szinte mindenki.
Középtávú OB 2006 - selejtező térkép
A rajt után én is jobbra vettem az irányt és a fenyves szélén mentem le a dózerútig, majd jobbra kanyarodtam és egy csapáson mentem be az erdőbe. Futás közben úgy láttam a térképet, hogy csak egy völgy van, így nyugodtan mehetek a patak mellett jobbra, el is indultam felfele és csak a mocsár környékén eszméltem, hogy hol vagyok. Innen hamar meglett a pont, de egyben 1 perc hiba is. Kicsit feladtam magamnak a leckét, mert egyből kiélezettebb lett a helyzet. Ennek ellenére nem lettem ideges.
Kettesre irányba mentem és bár elég későn vettem észre a pontot nem volt gond. Apró bizonytalankodás azért itt is elvitt 10 másodpercet.
Az útig ész nélkül lehetett volna rohanni fölfele, de nekem ez igen lassan ment, majd pár méter után bevágtam balra és már látszott is az erdősarok, majd a pont.
A kerítés mellett akartam menni, vagy legalábbis látótávolságban, de ez nem jött össze. A réten mindenesetre tudtam hol megyek át és a nyiladéktól támadtam a pontot.
Végre egy kis futós rész jött és csak arra figyeltem, hogy ne csússzak le. Elkaptam a szárazárkot és azon futottam le a pontig.
Nyugatra kezdtem rohanni tájoló alapján és nem is nagyon figyeltem semmire egészen a második gerincig, ahol a dagonya alapján könnyen beazonosítottam magam, majd egyenesen futottam tovább a völgy túloldalára, a dózerútig. Itt egy kicsit fura volt, hogy messze van jobbra a bozótos rét, ezért bizonytalankodtam rendesen, kis kanyart is leírtam. 0:20 hiba
Végre megint lefele jött és a domborzat alapján könnyen megfogható pont, nem is volt gond.
Nyolcasra a csapások behatárolták a futási irányt és csak arra kellett figyelni, hogy nehogy elrohanjak a pont mellett.
Az úton mentem le a völgyig, majd egy csapáson átvágtam a méteres gazokon és domborzat alapján fogtam a pontot.
Tizesre érzésre indultam irányba, majd a dombról támadtam a pontot, amire teljesen pontosan érkeztem.
Tizenegyes egy útfutás volt, így nem lehetett elrontani, sőt a gyűjtő is csak egy rohanás volt.
Befutót még nyomtam egy kicsit, mert nem akartam kicentizni a bejutást.
Középtávú OB selejtező 2006 - befutás után 
A futás tulajdonképpen nem ment jól és hiba is volt benne rendesen. Középtávon az 1:30 hiba az elég sok, de egy hazai OB selejtezőbe még bőven belefér. 3 percre volt tőlem az első kieső hely, így nyugodtan készülhettem a döntőre. Azt azért kicsit sajnáltam, hogy nem mentem egy fél perccel jobbat, mert akkor a mezőny végéről indulhatnék, így meg majdnem a közepén leszek. Bíztam benne, hogy ez hátrányt nem fog jelenteni a döntőn, mondjuk a csalán miatt, de én egyébként is jobban szeretek a végéről rajtolni.
Ádám kegyetlenül elvert mindenkit. Látszik rajta, hogy kimagaslik a mezőnyből.

Döntőben ennél sokkal jobbat kell futnom, mert ez semmire nem lesz elég.
Összesen 10km, 300 szint és 52 perc.

Átmozgatás rekortánon

2006 június 23, 21:41Címkék: , | Nincs hozzászólás


Munka után egyenesen Veszprémbe mentem a szállásra, ami a Stadion úton van.
Iszonyú meleg volt, így az edzéssel még vártam, annál is inkább, mert reméltem, hogy csatlakozik hozzám valaki.
Nem így lett, mert végül nyolc óra után egyedül mentem le a szemben lévő rekortán atlétikai pályára.
Elkezdtem körözni, majd 3km után kis gimnasztika jött, majd 6 repülő. Ezt követően még mentem pár kört, majd kikönyörögtem magam a pályáról, amit időközben bezártak.
 
Nagyon tetszett ez az edzés. Rég futottam rekortánon, ráadásul még jól is esett.
Repülők a füvön, gimnasztika meg minden ami egy átmozgatáshoz kell. Holnap OB és én jól érzem magam. 🙂
 
6km, 28 perc

Visszatekintés – Éjszakai OB 2006

2006 május 30, 13:18Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Nem volt nagy versenyhangulatom az Éjszakai OB előtt, de azért bíztam benne, hogy elérhetek valami normális eredményt. Leginkább egy elcsípett dobogóra gondoltam, mert a győzelem elég elérhetetlennek tűnt. Doma is indult és Józsa Gábor, Zsebe Isti kettős is hazatért Norvégiából, így a megszokottnál erősebb mezőny gyűlt össze. Zsebe Zsolti hozta a vadi új akkumulátoromat, így tökéletes felszerelésem volt. Szép nyugodtan indultam a rajtba Less Áronnal. Kocogtunk, sétáltunk, nem vittük túlzásba a bemelegítést, főleg, hogy mindenki spórolt az akkumulátorával, így jórész sötétben mentünk. A rajt előtt aztán még volt egy kis kavarodás, mert nem találtuk a szalagot, de pár perc után azért csak ráakadtunk. Örömmel nyugtáztam, hogy KisZsebe mindkét sarkán van egy fényvisszaverő, így ha sikerül kicsit ráfutnom a nyílt terepen könnyű lesz utolérni.Éjszakai OB 2006

Viszonylag óvatosan kezdtem, így az első 2 pont hiba nélkül ám nem túl gyorsan meglett, majd a hármasra szépen túlfutottam. Lehet nem ártott volna rendesen megnézni a térképet. (1:20 hiba) A négyesre aztán egy durva iránymenettel indultam neki és a “barna foltra” pályáztam, ehelyett aztán a tőle balra lévő domb alapján azonosítottam be magam. Még a szárazárokban lévő pont mellett is elmentem, majd gond nélkül fogtam a pontot, igaz itt se voltam valami villám. Ötösre aztán még inkább vaktában indultam neki, látszottak a fények a hegy tetején, így a tájolóra se néztem gyakorlatilag. A kis ösvényig azt se tudtam merre járok, de ez nem is volt gond, mert onnan egyből fogtam a pontot, majd a 6-os se volt gond. Hetesre egy darabig jól lekövettem merre megyek, majd a zöld folt kerülése után igen meglepődtem, hogy erdőbe értem, persze amint megnéztem jobban a térképet már láttam, hogy amit sárgának néztem az valójában fehér. Innen nem igazán tudom mi alapján akartam megtalálni a pontot, mert nem volt semmi elképzelésem, csak mentem. Sikerült kikapni a 27-es pontom, ahol Kelemen Detti mutatta meg hol vagyok. Onnan már nem volt gond. (0:40 hiba) Nem tanultam az esetből és vaktában mentem a 8.-ra is. Túl is futottam a tankbeállókig, majd onnan se találtam egyből vissza, mert megnéztem még egy hasonlóan nagy “gödröt”. (2:30 hiba) Ezt követően úgy látszik sikerült higgadtabban menni, mert a 9-es, majd a 10-es is tudatos és pontos tájékozódással lett meg. 10-es előtt a kis átjáró a bozótfoltok között olyan gyönyörűen megvolt, hogy 100%-os biztonsággal fogtam a pontot. Gyors ugyan itt se voltam, de úgy tűnik ez is elég volt, hogy nyerjem az átmenetet. 11-re aztán nagy rohanás jött, majd pontközelben az elbizonytalanodás a keresztbe rohanó Kiss Gábor és a többi futó miatt. Szégyenszemre megkérdeztem merre van a pont és az alapján ugrottam be rá. (1:00 hiba) 12-es szerintem könnyű volt, főleg, hogy mikor már épp kezdtem volna elbizonytalanodni megláttam az oszlopot és azt beazonosítva fogtam a pontot. Nyertem az átmenetet, pedig nem volt tökéletes az oszlopnál való megtorpanás miatt. (0:10 hiba) Sok bizonytalankodás és egy idegen pont megfogása után (tudtam, hogy még nem lehet az enyém, de azért megnéztem) lett meg a 13-as. (0:30 hiba) A következővel nem volt gond, leszámítva, hogy nem vettem észre az ösvényelágazást. Ez megismétlődött a 15.-re is, de előtte még keresztülfutottam az úton, hogy meggondolva magamat visszatérjek rá. Valami nem stimmel a felfele tartó ösvénnyel, de csak rátaláltam és a szimból forgatása közben már a pont fölött járva bevillant a 15-ös. (0:30 hiba) A következő 2 pont könnyű volt és nem is hibáztam, csak lassú voltam, bár a 17-es már akkor sem látszott a térképen, ezért kicsit óvatos voltam. Szidtem is magam, hogy nem vettem fóliát, mert még sok volt a pályából. A 18-ast egy völggyel később és túl magasan kerestem. Erre szép lassan rá is ébredtem. (2:00 hiba) A rövid átmenet nem lehetett gond, majd irány észak. Egy bozótfolt, majd a következő erdőfoltban ott is a pont. 21-re csak rohanni kellett, majd a vezeték, vagy mi alapján fogni a pontot, ami szinte a 22-re is elvezetett. Nagy kerülővel a biztos úton mentem a 23-ra, a völgytől bevágtam ennek ellenére kicsit bizonytalankodtam a pont előtt, már a völgy alján. (0:20 hiba) Az útkanyarból szintben bevágva nem volt nehéz a 24-est megfogni. Ez után nem esett jól átmászni a völgyeken, majd szintbe nyomni. Nem igazán éreztem milyen magasan lehetek. Nem is sikerült a bozót után egyből megtalálni a pontot. A bozótos (íves) völgyet összekevertem az utána következő “sárgával”. (1:40 hiba) 26-ra nagy szintezés jött és már kezdtem botorkálni, magasságot itt se tudtam belőni, de mikor kiértem az útra a szemben lévő bozótfolt alapján egyből tudtam, hogy balra van a pont. Kicsit megvezetett egy szántott csík a következőre, majd a 7-es pontról sikerült megtalálni a 27-est. Ezt oda vissza eljátszottam. Mindkétszer a másik ponton kötöttem ki. (1:30 hiba) Na az ilyen átmenetek valóak nekem. Ész nélkül és síkon rohanni egyenesen délnek. Nem csoda, hogy megnyertem. 29-re előbb nem néztem meg, hogy bozót van az utamban, így sikeresen átvágtam rajta, majd mentem tovább vaktában. Mázlimra ugyan elcsúsztam, de pont a völgy és ösvény találkozásához, így onnan sima ügy volt leszaladni a pontra. (1:00 hiba) Ez után, mintha teret ugrottam volna, lazán túlfutottam a ponton és nem is volt semmi elképzelésem, csak mentem. Alatta az ösvényen raktam magam helyre, de még ott se voltam biztos a dolgomban. Kész csoda, hogy ennyi hibával megúsztam. (1:30 hiba) Felkocogtam az ösvényre, majd a kanyarból fogtam a pontot, jött a gyaloglás a rövid átmeneten, majd esve kelve a szintezés a gyűjtőre. Itt már éreztem, hogy nincs sok bőr a bal talpamon.

Összesen 14:40 hiba jött össze, ami nagyon sok. Sehol nem szálltam ki, de gyakorlatilag minden második pontra hibáztam. Nem tudtam rendesen koncentrálni és kedvtelenül futottam. Kicsit kellett volna küzdeni, ami biztos jobban ment volna, ha nem kell teljesen végig egyedül menni. Éjszakain ez elég szokatlan volt számomra. Mindig össze szokott jönni egy kisebb boly és ha a tájékozódásban nem is segítenek, azért a tempót megnövelik és könnyebben bevillannak a pontok is.

Azért 1 bajnoki pontot sikerült elcsípni, ami annak fényében, hogy egy meglehetősen rosszul sikerült bajnokságon vagyok túl nem olyan rossz. Ebben a versenyben benne volt “bármi”. Nem lett volna irreális elvárás, hogy csak 5 percet hibázzak és akkor a szenvedős tempóm is elég lett volna a győzelemhez. Hozzá kell tenni, hogy a többiek is rengeteget kevertek, így nem csak én bosszankodhatok.  

Részidők , Térkép

Hungária Kupa 6. nap – Sümeg Csabrendek

2003 július 26, 20:12Címkék: , | Nincs hozzászólás


Mivel bevált a 3. napi gyúrás, így megkértem Editet, hogy gyúrjon le megint remélve, hogy segít és még megcsíphetem a 3. helyet. Bemelegítés közben (2km) aztán nem éreztem magamban túl nagy erőt, talán amiatt, hogy megint nagyon meleg volt. Jól kezdtem az egyesre, de aztán a kettesre rögtön behibáztam egy percet, talán a kapkodás miatt, aztán a hármasra meglepően jól felfutottam a hegyre, majd a négyesre biztonságit menve is egész jó időt értem el. Az ötödik pont gyorsan jött. A 6. egy nagy átmenet volt egy nagy fölfelével, de egész jót mentem rajta nem igazán értem hogyan. A 7-esre kicsit kapkodósan sikerült mennem, ami miatt aztán majdnem hátulról fogtam a pontot és ez kb. fél perc hibát jelentett. A 8-as megint egy hosszú futós átmenet volt egy jó kis mászással a közepén és megint jó időt mentem, pedig bizonytalankodtam is benne, mert variáltam az útvonalakkal, de úgy látszik sikerült egész jót választanom. Nem fáradhattam el nagyon, mert a 9-est nyertem. Ez egy rövid sík iránymenet volt felfogóvonallal. A 10. 11. pontra biztonságit mentem, de talán nyomhattam volna kicsit jobban, de már kezdtem fáradni és nem is jöttem jót se a 12., se a 13. pontra. Itt már csak futni kellett, akárcsak a 14.-re amire azért már feltámadtam, mert jött a pálya vége. A végét is sikerült jól megfutni, sőt a hosszú befutót még nyertem is. Úgy éreztem van még bennem bőven fizikailag, de csak, ha gyors részek jönnének.
A 8690m / 305 szint / 16 pont -os pályán egész jó idő az 55.05, ami 6.20-as kiliátlag. A rangsorpontom (3.12) kiesik, mert elég sűrű volt a mezőny eleje.
Összességében mégsem vagyok elégedett, mert maradt benne 2 perc és lecsúsztam a 4. helyre. A futáson nem éreztem, hogy túl jól menne, bár rossznak se éreztem, de a részidőket elemezve nagyon jól mehetett. Ez lehet, hogy a gyúrásnak köszönhető, így a jövőben, ha csak tehetem legyuratom a lábam Edittel.

  1. Less Áron                 DTC     1800420LA    54.46*   2.67
  2. Harkányi Zoltán           MEA     1801102HZ    55.05*   3.12
  3. Szundi Attila             DTC     1800907SA    55.39    3.93
  4. Forrai Gábor              HTC     1790512FG    55.47*   4.11
  5. Mukhidinov Viacheslav     MIX UKR              57.15
  6. Ushkvarok Pavlo           NYV NEM              58.07
  7. Miettinen Juha            ESS FIN              58.31
  8. Rambousek Karel           BSO CZE              61.29
  9. Forrai Miklós             HTC     1790512FM    64.36   16.62
 10. Bauer Dragisa             OKS SCG              65.20
 11. Vanninen Matti-Pekka      ESS FIN              65.31
 12. Lahtinen Terho            ESS FIN              69.39
 13. Mézes Tibor Sólyom        ZTC     1740418MT    78.53   36.88
 14. Matuski Vladimir          KTK NEM              80.12
 15. Veljovic Slobodan         POL SCG              82.49
 16. Gusiatnikov Vladimir      BAY USA              88.21
 17. Petrovic Aleksandar       OKS SCG              93.05

Összetett eredményemmel tulajdonképpen elégedett lehetek, bár nagyon sajnálom az 5. napot, amit ha nem rontok úgy el, akkor legjobb magyarként akár még 2. is lehettem volna megelőzve Ushkvarokot, de ha csak 3 perccel kevesebbet hibázok, már azzal is dobogón végezhettem volna. Külön bosszantó, hogy Áron 3 másodperccel kielőzött, bár így, hogy a 4. hely múlott rajta nem sokat számít. Az önbizalmam kezd visszatérni, bár még közel se vagyok fizikálisan ott, ahol lehetnék, de már jelentősen javult. Talán nem véletlen, hogy megszorítottam Ushkvarokot, Szundi Attilát és Less Áront. Jobb voltam Létránál, Skulónál, Makinál, Forrai testvéreknél.
Remélem marad lelki erőm edzeni, mert egész jól haladok a felkészülésben.

  1  Mukhidinov Viacheslav MIX Ukraine                346:45
  2  Ushkvarok Pavlo       NYVSC-Nyírerdő Tájfutó S   371:55
  3  Szundi Attila         Diósgyőri Tájfutó Club     376:38
  4  Less Áron             Diósgyőri Tájfutó Club     379:30
  5  Harkányi Zoltán       Miskolci Egyetemi Atléti   379:33
  6  Miettinen Juha        Espoon Suunta              396:17
  7  Lahtinen Terho        Espoon Suunta              405:14
  8  Vanninen Matti-Pekka  Espoon Suunta              406:22
  9  Rambousek Karel       KOB Banik Sokolov          420:49
 10  Forrai Gábor          Hódmezővásárhelyi Tájf.    424:55
 11  Bauer Dragisa         OK Strazilovo              451:13
 12  Mézes Tibor Sólyom    Zalaegerszegi Tájfutó Cl   483:48
 13  Matuski Vladimir      Kőbányai Tájfutó Klub      499:13
 14  Gusiatnikov Vladimir  Bay Area OC                519:43
 15  Petrovic Aleksandar   OK Strazilovo              621:46

     Forrai Miklós         Hódmezővásárhelyi Tájf.
     Veljovic Slobodan     P.S.O.K.
     Kiss Gábor            Paksi SE
     Scultéty Márton       Kőbányai Tájfutó Klub
     Vonyó Péter           Pécsi Vasutas SK
     Avramovic Dejan       XXX
     Slobodan Radovanovic  XXX
     Ágoston Zoltán        Alba Regia Atlétikai Klu
     Molnár Tibor          Alba Regia Atlétikai Klu
     Lantela Jaani         Espoon Suunta
     Petar Delic           OK Jelen
     Shtelmakh Maksim      MIX Ukraine

Hungária Kupa 5. nap – 8 perc hiba

2003 július 25, 20:20Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Eljött a végzetem az 5. napon. Szeretem én a Sátor-Magast, de ma valahogy mégsem jött össze. Nagyon nem.
Esős volt az idő és bár nekem már helyenként sütött a nap az erdő még vizes volt, így ma vittem térképfóliát. Bemelegítettem rendesen (2km) és készültem megtartani a 3. helyem legjobb magyarként.
Rajt pillanatára épphogy sikerült beletennem a térképet a fóliába, így nem volt sok időm térképet nézni. (Már megint egy lepedőt kaptunk.) Ennek ellenére sikerült eltalálni a jó útvonalat az egyesre, de aztán nem sikerült végrehajtani azt. Elnéztem egy völgyel a dolgokat és ebben még meg is erősített egy rét, amit rosszul ábrázoltak a térképen. Ennek ellenére én jól elnéztem a domborzatot, így rögtön 2 perc hibával kezdtem. Még nagyon nem lehettem ott fejben, mert a kettesre is behibáztam bő egy percet, majd a 3-asra ezúttal egy gerincet néztem el és így megint a szomszéd völgyben kötöttem ki, amivel újabb 2 percet buktam. Ezen a részen már vagy 3-adszor nézem el ugyanazt a gerincet, így ideje lenne megtanulnom, hogy ott figyelnem kell. A 4-es, 5-ös, 6-os simán jött, bár még bizonytalankodtam rendesen itt is, bár ez a pálya elején benne hagyott 5 perc után talán természetes. Azért az 5-ösre ez is volt majdnem fél perc hiba. A 7-es egy brutál nagy átmenet volt útvonalválasztással, ahol sikerült majdnem jó útvonalat választanom. Azért majdnem, mert az első 400m-en sajnos nem egy völgyön futottam fel a hegyre, hanem egy nyiladékon, ami nagyon nem jött be, de amúgy az átmenet lényegi részén szerintem bevált a bátor kerülőm. (Sajnos sokat nem nyertem vele, így kaptam 3 percet Mukhdinovtól.) Ez az útvonalválasztás (eleje) újabb 2 percembe került. Ez a nagy átmenet azért kellett, hogy egy szép, de primitív erdőben foghassuk a 7.,8.,9.,10. pontot. Mindenesetre legalább itt csak minimálisan időket kaptam. A 11. pontra újabb nagy átmenet jött, de ezúttal útvonalválasztás nélkül. Hát mit mondjak, jól lefutottak, bár biztos nem a futós lefelében kaptam ki, hanem az átmenet végén a mászásban. A pont előtt már láttam Forrai Miklóst, így a 12. és 13. pontot ő utána futva fogtam és csak azt figyeltem, hogy nem megy-e el rosszfele. A 14-esre aztán másik útvonalon mentem, mint ő, de nem vált be, mert majd fél percet veszítettem vele. A gyűjtő már simán megvolt, de ez a nap nagyon nem jól sült el.
A 67.12-es időm pocsék a 8630m/495szint/15pont -os pályán. 8 perc hiba nagyon sok. Ami még bosszantóbb, hogy a pálya elején összeszedtem az egészet a technikás részen, tehát csak ott nem hibáztam ahol nem lehetett.
A 7:47-es kilométerátlag nem lenne, rossz, de ez is futós pálya volt, így pocséknak számít a 8.10-es rangsorpontomról nem is beszélve. Az összetettben Szundi Attila szépen kielőzött, ráadásul Áron is a nyakamon van, így nagyon nem lesz könnyű az utolsó nap. Attila ráadásul a Sátor-Magason tudott rámverni két nap alatt 12 percet, ami durva.

  1. Mukhidinov Viacheslav     MIX UKR              58.04
  2. Szundi Attila             DTC     1800907SA    58.44   -2.37
  3. Miettinen Juha            ESS FIN              60.35
  4. Ushkvarok Pavlo           NYV NEM              62.03
  5. Forrai Gábor              HTC     1790512FG    63.52*   3.98
  6. Rambousek Karel           BSO CZE              64.59
  7. Harkányi Zoltán           MEA     1801102HZ    67.12*   8.10
  8. Less Áron                 DTC     1800420LA    67.16*   8.19
  9. Vanninen Matti-Pekka      ESS FIN              67.34
 10. Lahtinen Terho            ESS FIN              68.35
 11. Forrai Miklós             HTC     1790512FM    70.52   12.64
 12. Bauer Dragisa             OKS SCG              73.33
 13. Gusiatnikov Vladimir      BAY USA              81.26
 14. Matuski Vladimir          KTK NEM              87.57
 15. Mézes Tibor Sólyom        ZTC     1740418MT    92.17   39.12
 16. Petrovic Aleksandar       OKS SCG              98.13
 17. Veljovic Slobodan         POL SCG             107.52

Hungária Kupa 4. nap – Sátor-Magas

2003 július 24, 20:11Címkék: , | Nincs hozzászólás


Sátor-Magason volt a 4. nap egy kis új résszel a térkép szélén, de az a rész sokat nem ér. Az idő már jóval kellemesebb volt, mint az első 3 nap, így újra bátrabban melegítettem, ami most 2km volt.
Jól kezdődött a pálya, mert egy primitív pont volt az 1-es, amit legjobb idővel fogtam, majd a 2-es se volt bonyolult, bár itt elbizonytalanodta egy kicsit a pont előtt és ki is kaptam mert jó hosszú és futós átmenet volt. A 3-as és 4-es pontra is csak rohanni kellett és már kezdtem jól behalni, mert még mászni is kellett a 4-esre, ami nekem nagyon nem megy. Az ötösre hibáztam úgy 40 másodpercet, pedig elég kis átmenet volt. Nem igazán tudom megmondani miért mentem mellé. A 6-os megint rohanás volt és mászás, ahol megint kaptam rendesen az ellenfelektől. Bozótos meredek fölfelé nem esett jól. A 7-esre aztán hibáztam egy csúnyát, mert nem sikerült eltalálni azt a gerincet ami le akartam menni és így elég rossz helyre kerültem, de legalább sikerült gyorsan korrigálni, így nem volt csak 1 perc a hiba. A 8-a hatalmas rohanás volt már megint, de legalább jól ment, mert sík volt. A 9-es szintén, de itt már volt legalább útvonalválasztás, ami szerintem jól sikerült. A 10-es 11-es primitív pontok voltak, így nem volt velük gond, bár a 11-esre nem mentem túl gyorsan a magas aljnövényzet miatt, így elég rossz lett a részidõm. A 12-es és 13-as simán jött, bár mivel mászni kellett kikaptam bennük rendesen. A 14-es és a 15-ös a technikás részben ment ugyan, de sikerült a pályakitűzőnek elkerülnie a komolyabb agymunkára kényszerítő átmeneteket, így nem volt gond. Itt utolértem Sólymot, aki jött is velem egy hosszú átmenetet a 16-osra, ami a változatosság kedvéért rohanásból állt. Mivel kevés mászás volt benne, így itt alig kaptam. A gyűjtőre menet kicsit megzavartak a kordonok, melyek össze vissza voltak, így nem fogtam tökéletesen, de nem volt csak pár másodperc.
Összességében a 9880m / 360 szint / 17 pont -os pályán 68.06-ot mentem, amivel nem vagyok elégedett, pedig nem hibáztam sokat, de ezen a primitív pályán még ez a 2 perc is túl sok, ráadásul nem tudtam megfutni eléggé a fölfeléket, így jól kikaptam. (Legalábbis rögtön a verseny után így éreztem. Így utólag nem volt olyan gáz, bár azért az a 2 perc kellett volna.)
A rangsorpontom 4.56 lett ami semmire se jó. A kilométerátlagom 6:53, ami ezen a terepen jó lenne, ha nem csak futóverseny lett volna.

  1. Ushkvarok Pavlo           NYV NEM              61.39
  2. Mukhidinov Viacheslav     MIX UKR              63.09
  3. Szundi Attila             DTC     1800907SA    65.18    1.29
  4. Rambousek Karel           BSO CZE              67.21
  5. Forrai Gábor              HTC     1790512FG    67.31*   3.88
  6. Harkányi Zoltán           MEA     1801102HZ    68.06*   4.56
  7. Less Áron                 DTC     1800420LA    69.27*   6.14
  8. Lahtinen Terho            ESS FIN              72.59
  9. Vanninen Matti-Pekka      ESS FIN              75.17
 10. Forrai Miklós             HTC     1790512FM    78.51   17.12
 11. Miettinen Juha            ESS FIN              84.10
 12. Gusiatnikov Vladimir      BAY USA              87.49
 13. Matuski Vladimir          KTK NEM              92.09
 14. Mézes Tibor Sólyom        ZTC     1740418MT    93.23   34.10
 15. Bauer Dragisa             OKS SCG             102.45
 16. Petrovic Aleksandar       OKS SCG             113.10

Átmozgatás Várvölgy körül

2003 július 23, 22:03Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Este 8-kor mentünk ki átmozgatni GG-vel és Árpikával Várvölgyről. Odafele a falu szélén mentünk, majd egy aszfaltúton tovább, míg visszafele a falun át jöttünk és csináltunk pár felrázó repülőt. A táv 8km és lehetett benne kb. 80m szint is. Az idő 39:03 lett, de a polárt nem vittem, így pulzusértékek nincsenek.
Nem éreztem frissnek a lábaim és nem is esett túl jól, talán mert esett és elég fülledt volt a levegő, bár legalább meleg nem volt.

Hungária Kupa 3. nap – Újdörögd

2003 július 22, 20:49Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Ezen a napon, ha lehet még nagyobb meleg volt, mint a 2.-on, ráadásul nem volt semmi árnyék, így egy kis bokor tövében ücsörögtünk. Rajt előtt megkértem Editet, hogy gyúrjon le és jól bevizeztem a hajamat is, bár ez utóbbi hatása kb. 1 percig tartott. Nagyon úgy érzetem, hogy eddig tartott a hungin az értékelhető szereplésem, mert kemény volt az előző két nap és én meg alig edzek 3 hete. Ráadásul a Cseket-hegy (Újdörögd) térképen volt a verseny, ami nagyon gyors. (és nyitott)
Rajtból látszott az egyes pont, így nem okozott gondot megfogni, bár a lábam nem pörgött az elején, mert nem melegítettem sokat, csak 1km-t. A 2. pontra nem is lett túl jó az idõm, de legalább már tudtam merre érdemes menni a hármasra. Így aztán bevállaltam egy kerülőt a 3. pontra, ami egyértelműen bejött. A 4-esre aztán már be is melegedtem rendesen, bár tulajdonképpen eddig sem volt probléma. Nagyon jól mozogtam és meg is fordult a fejemben, hogy lehet, hogy a gyúrástól. Az ötödik egy rövid átmenet volt, amit kicsit elvacakoltam, mert nem néztem meg előre, így rosszul jöttem ki a 4-esről. Mindenesetre nem buktam vele csak pár másodpercet. A 6-osra aztán nyomtam rendesen, mert előttem futott Sinkó Gyuri, majd mikor utolértem megkérdezte mire megyek és mivel én is a 60-asra mentem jött utánam. Ez pont jól jött, mert így legalább jobban figyeltem, nehogy beégjek előtte és simán fogtam a pontot. A 7-esre annak ellenére jót mentem, hogy talán nem a legjobb útvonalat választottam, akárcsak a 8-asra. A 9-es, 10-es rövid átmenetek voltak ahol semmi gond nem volt. A 11-esre a hosszú lankás átmeneten már nagyon éreztem, hogy jól megy a futás, bár riasztónak soknak tűnt ami még hátra van. A 12-es simán jött, majd a 13-asra hibáztam egy kicsit, de itt volt egy elég érdekes térképhiba, aminek a közepébe beletették a pontot. Gödör pont volt, de valójában egy bozótos szárazárok volt a helyén, aminek a végében volt a pont. Ezzel vesztettem 30 másodpercet, ami eléggé bosszantott. Úgy látszik ezen a terepen nekem gondjaim vannak a gödrökkel. Mindenesetre kicsit sem tartom magamat hibásnak a hibáért. A 14-15-16 nagy rohanás volt, ahol nem remekeltem. Eléggé fáradtnak éreztem magam, de azért küzdöttem és nem kaptam olyan sokat. A 17-esre aztán megint jól ment és utolértem Forrai Gábort. A térképem el volt ázva itt, de szerencsére még csak kibogarásztam a lényeget. A 18-asra menet frissítettem, de nem tudom minek (talán mert már majd elégtem), mert 1km se volt hátra. A 19-esre kicsit bizonytalankodtam, de ebben a terepben az a jó, hogy előre lehet látni annyira, hogy mire a kérdéses részhez érek már helyre tudom magam rakni, így nem maradt ebben az átmenetben semmi és innen már csak futni kellett.
A 10200m / 250 szint /20 pont -os pályán elégedett vagyok a 49.28-as időmmel. Ebben az időben szerintem a 4:52-es ezreim egész jók és a 2.77-es rangsorpontom is befér még.
Jó érzés volt befutás után az eredményeket nézni, mert még Mukhidinov is közel volt. Úgy éreztem, hogy már megérte újra elkezdeni edzeni.
A gyúrásnak nem tudom mennyi köze volt ehhez az elég jól sikerült futáshoz, de ártani tuti nem ártott.
  1. Mukhidinov Viacheslav     MIX UKR              48.15
  2. Less Áron                 DTC     1800420LA    48.28*   0.69
  3. Harkányi Zoltán           MEA     1801102HZ    49.48*   2.77
  4. Ushkvarok Pavlo           NYV NEM              50.21
  5. Vonyó Péter               PVS     1741110VP    51.32    5.48
  6. Szundi Attila             DTC     1800907SA    51.36    5.58
  7. Vanninen Matti-Pekka      ESS FIN              52.54
  8. Miettinen Juha            ESS FIN              53.38
  9. Scultéty Márton           KTK     1820510SM    55.15*  11.28
 10. Avramovic Dejan           XXX SCG              55.40
 11. Bauer Dragisa             OKS SCG              55.51
 12. Lahtinen Terho            ESS FIN              56.24
 13. Rambousek Karel           BSO CZE              57.58
 14. Mézes Tibor Sólyom        ZTC     1740418MT    59.34   18.02
 15. Forrai Miklós             HTC     1790512FM    59.58   18.65
 16. Matuski Vladimir          KTK NEM              64.05
 17. Petrovic Aleksandar       OKS SCG              67.33
 18. Gusiatnikov Vladimir      BAY USA              69.26
 19. Kiss Gábor                PAK     1801228KG    71.05   36.01
 20. Forrai Gábor              HTC     1790512FG    72.57   38.92
 21. Veljovic Slobodan         POL SCG              75.11       

Hungária Kupa 2. nap – elázott térkép

2003 július 21, 20:29Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Iszonyú meleg volt a 2. nap, de azért csak rávettem magam, hogy viszonylag rendesen melegítsek, ami kb. 2km lett. Mivel ez a nap világranglista verseny volt, így jó kemény pályákat csináltak és egy kicsit féltem is, hogy nem fogom bírni végig a 15km-t. Ezen a napon is a Diszel nevű térképen futottunk, de ezúttal egy bővített 15000-es változatán. A rajtban kicsit meglepődtem, mert nem adtak fóliát, pedig kötelező lett volna a világranglista miatt.
Az első pontra menet éreztem, hogy jobban is be lehetett volna melegíteni és egy kicsit bizonytalankodtam, de végül hiba nélkül megvolt. A 2.-tól a 6. pontig aztán minden hiba nélkül ment és egész jól is haladtam. A 7.-re aztán jött egy kis fölfele, amitől kicsit elhajoltam, rámfutott Karel Rambousek (pedig előttem indult) és simán fogtuk a pontot. A 8.-ra és a 9.-re ő ment elől egész jó tempóban, én pedig pihegtem mögötte, de a 9.-re már én értem előbb. A 10.-re így utólag talán nem a legjobb útvonalat választottam és nagyon vaktában mentem be a pontra. Nem is lett meg elsőre, így maradt benne bő 2 perc. (Egyesek szerint nem volt jó helyen, de én ezt nem tudom megmondani, mert végül véletlenül estem bele.) A 11.-re megint együtt mentünk a Cseh sráccal, de itt már én mentem elöl. A 12-es ott volt majdnem, mint az 1-es és megint ugyanúgy bizonytalankodtam, mint a pálya elején. Talán, mert teljesen üres erdő volt a pont előtt. Itt maradt benne egy szűk fél perc, mert a pont alá is csúsztam, majd a 13.-ra és a 14.-re is maradt benne fél perc, mert mindkettőnek mellémentem, sőt még a 15.-nek is, de azzal már alig vesztettem időt. Közben a Cseh srác lemaradt és utolértem Sólymot, de sajnos semmit nem jött velem, pedig jó lett volna. Ezután jött a terep két része közötti átfutás és mikor kihajtottam a térképem kicsit megijedtem, mert 2 darabban volt. Hátranéztem, de már lemaradtak a fiúk úgy, hogy nem láttam őket, ráadásul a 16-os pont éppen a szakadásnál volt. Réten azért látszott merre kell menni, majd mikor vége lett a térképemnek Mazsi hátát figyelve mentem tovább remélve, hogy neki is pont az a pont kell. Ahhoz azért túl messze volt Mazsi, hogy megkérdezzem mire megy. Elmentünk egy pont mellett ami nem az enyém volt, de Mazsinak is másik kellett. Szerencsére az enyém! Részidőkből pedig az derül ki, hogy nyertem az átmenetet, akárcsak a következőt. Bár ezt betudom annak, hogy előbb dugtam a ponton és csak utána frissítettem. A 18-asra fel kellett mászni ami nem esett jól, de megvolt egyből, majd a 19-est egyszerűen nem találtam a helyén (79-es), majd jött Sólyom és a Cseh srác is és ők se találták, mikor végre én estem bele rossz helyen, kb. 2,5 perc keresgélés után. Nem volt messze, kb. 30m-el lehetett elrakva, de én nem vettem észre. Bosszankodtunk egy sort hármasban, majd nyomtam tovább. (Azért ez szerintem durva hiba volt egy világranglista verseny rendezésében. Simán ki lehetett volna óvni.) A következő két pont simán megvolt, bár egy kicsit vacakoltam a szimbóllal, mert az is szétesőben volt. A 22-es egy nagy útfutás volt, amit még meg bírtam nyomni, így alig kaptam rajta Mukhidinovtól, majd a követező két pont is gyorsan megvolt és jött a következő nagy átmenet a 25-ösre. Enyhén beszúrt az oldalam és egy fölfelét már meg is gyalogoltam. Mukhidinov iszonyat mód legépelt benne, de a többiek hasonlót jöttek hozzám. A 26-os volt az utolsó pont, amire még rendesen futni tudtam, de utána betett a gallyazás és csak szenvedve fogtam a 27-est, de legalább nem hibáztam. Nem úgy a 28-asra, ahova egyszerűen elcsúsztam vagy 25 fokkal. Itt már nem láttam ki a fejemből és csak az érdekelt, hogy fussak. Hamar helyreraktam magam, mert ismerős volt a hely, de volt bő 1 perc ez a hiba. Szerencsére már nem volt sok hátra, így elég jól összekapartam magam, hisz már csak futni kellett és végre beértem.
A 14900 m /340 szint/30 pont -os pályán 98.09-el egész jó helyezést értem el, bár Mukhidinov iszonyat mód elvert mindenkit. A kiliátlagom 6:35, ami bőven lehetne jobb. A 2.52-es rangsorpontommal megint javítok egy kicsit, bár nem sokat, viszont az 1012 világranglistapont jól jött, hogy én maradjak a 4. legjobb magyar összetett világranglistán.
Összességében elégedett vagyok az eredményemmel, mert bár maradt benne 8 perc hiba, de ebből 2,5 az elrakott pont volt. Az állóképességem viszont egész jó már, legalábbis a többi magyarhoz viszonyítva és ennek örülök.

  1. Mukhidinov Viacheslav     MIX UKR              83.47
  2. Lahtinen Terho            ESS FIN              96.15
  3. Miettinen Juha            ESS FIN              96.47
  4. Scultéty Márton           KTK     1820510SM    97.47    2.23
  5. Harkányi Zoltán           MEA     1801102HZ    98.09    2.52
  6. Ushkvarok Pavlo           NYV NEM              98.46
  7. Less Áron                 DTC     1800420LA    99.32    3.61
  8. Molnár Tibor              ARA     1711020MT   100.35    4.44
  9. Vanninen Matti-Pekka      ESS FIN             101.28
 10. Szundi Attila             DTC     1800907SA   105.15   15.23
 14. Rambousek Karel           BSO CZE             118.52
 15. Forrai Gábor              HTC     1790512FG   120.53   20.47
 16. Matuski Vladimir          KTK NEM             126.02
 17. Slobodan Radovanovic      XXX SCG             126.19
 18. Veljovic Slobodan         POL SCG             128.46
 19. Kiss Gábor                PAK     1801228KG   136.01   32.42
 20. Gusiatnikov Vladimir      BAY USA             141.22
 21. Petrovic Aleksandar       OKS SCG             188.17

Hungária Kupa 1. nap – Diszel

2003 július 20, 20:04Címkék: , | Nincs hozzászólás


Elkezdődött a Hungária Kupa, melyre nem terveztem nagy eredményeket, leginkább csak edzésnek szántam és a nem leégés volt a célom.
Első napi pályaadat nem tűnt vészesnek, mert 7810 m/190 szint/ 14 pont igazán nem sok, így be mertem vállalni, hogy normálisan melegítek, ami ebben a nagy hőségben 2km-t jelentett pár repülővel benne. A térkép: Diszel (Nyáros tó) egy vadiúj terepről készült, ami kívülről nagyon jól nézett ki. Szép fenyves kisebb dombokkal, amit úgy véltem, hogy fekszik nekem ezért bátran nekikezdtem a pályának. Az egyes pontra aztán már sejtettem, hogy nem lesz olyan könnyű, mert eléggé le voltak gallyazva a fák. A 2-es és a 3-as pontot is hiba nélkül fogtam már a nyílt részen, de a 4-esre maradt benne pár másodperc, mert rossz irányból kerültem a pont előtti bokorcsoportot. Az ötös pont könnyű volt, de már fáradtam a nagy rohanástól és a hatosra megint hagytam benne egy kicsit, mert odarohantam egy másik ponthoz, ami majdnem útba esett. A 7.- 8.- 9. pont simán jött, de a 10.-re hibáztam egy kicsit, talán mert már kezdtem rendesen fáradni, majd a 11.-re hibáztam egy bő egyperceset, mert először belerohantam egy bozótosba, majd a pont alá csúsztam. A 12.-13.-14.-es pont simán jött, de ekkor már nagyon kivoltam. A 15-ös előtt belerúgtam egy kiálló fatönkbe, ami eléggé fájt és ez kicsit megzavart, de szerencsére mázlim volt és simán fogtam a pontot. A 17-esre menet félúton jött szembe Sólyom a pontot keresve, de simán meglett, akárcsak a gyűjtő, de ekkor már értettem miért voltak úgy szétcsúszva a többiek a befutón. Végül 41:13-at jöttem, ami 5:16-os kilométerátlag és Mukhidinovot leszámítva nem is kaptam sokat, de eléggé kidőltem és maradt is benne 2 perc, amit azért sajnálok. A finnek verhetőnek tűnnek és Ushkvarok se tűnik olyan jónak, mint gondoltam, pedig nemrég villogott a Junior VB-n 10. hely körüli eredményeivel.
Mindenesetre bíztató, hogy 3 hét edzés után egész elfogadhatót sikerült futnom és még maradt is bennem.
Levezettem 1km-vel nagyon könnyen.

     1 Mukhidinov Viacheslav   UKR  36:15
     2 Less Áron               DTC  40:01
     3 Szundi Attila           DTC  40:19
     4 Ushkvarok Pavlo         NYV  40:59
     5 Harkányi Zoltán         MEA  41:13
     6 Lahtinen Terho          FIN  41:22
     7 Scultéty Márton         KTK  41:51
     8 Molnár Tibor            ARA  42:28
     9 Miettinen Juha          FIN  42:36
    10 Vanninen Matti-Pekka    FIN  43:38
    11 Forrai Miklós           HTC  43:50
    12 Forrai Gábor            HTC  43:55
    13 Vonyó Péter             PVS  44:10
    14 Bauer Dragisa           YUG  44:13
    15 Mézes Tibor Sólyom      ZTC  45:26
    16 Avramovic Dejan         YUG  48:07
    17 Matuski Vladimir        YUG  48:48
    18 Rambousek Karel         CZE  50:10
    19 Gusiatnikov Vladimir    USA  51:19
    20 Ágoston Zoltán          ARA  52:53
    21 Petrovic Aleksandar     YUG  61:28
    22 Kiss Gábor              PAK  76:10
    23 Lantela Jaani           FIN 123:41
       Veljovic Slobodan       YUG   hiba
       Slobodan Radovanovic    YUG   hiba