Nem túl szép időben vártuk az Éjszakai OB kezdetét. Herend felől mikor felfelé mentünk nekem tetszett a terep, nem tűnt vészesnek az aljnövényzet, de az eső az szemerkélt, majd miután felértünk a Hajag-tetőre és megnéztük a célt már szakadni is elkezdett.
Egy keveset még mászkáltam, miközben megkérdeztem Düdü-t, hogy részt vehetnék-e a jövő hét pénteki válogatóversenyen, ami titkos helyszínen lesz 50km-re Budapesttől. Azt tudtam, hogy idén szóba sem kerülhetek, mint válogatott és nem is volt ilyen célom, de a közeli lehetőséget (én a Zuppára tippelek és ezt mondtam Düdünek is, amire nem reagált) nem akartam kihagyni és hátha még egy jót is tudok futni. Düdünek nagyon nem tetszett az ötlet, pedig már Gyurika is bekéredzkedett versenyen kívülre, de végül csak rábólintott. "Jó, de ígérd meg, hogy nem fogod zavarni a versenyzőket."
No ezen jót derültem, mert Düdü tudtán kívül már megint egy hatalmasat rúgott belém. Ismerem már, szóval nem veszem magamra, sőt még poénosnak is tartom, de másoknak is elejt ilyeneket Düdü és sokan kiakadnának egy ilyenen.
Hosszú ücsörgés következett az autóban, majd mindennel időben elkészültem és elindultam a rajtba, ami nem volt valami messze. Az eső már alig esett és a lámpám is teljesen rendben volt fullra feltöltött aksival, szóval bizakodva várhattam volna a versenyt, ám nem voltam meggyőződve arról, hogy nekem ma jól fog menni. A ködtől alig lehetett látni és a bokám miatt sem voltam nyugodt, ugyanis a medvehagyma alatt jó köves terepet jósoltak. Sajnos a sima stoplisomat hoztam csak magammal, pedig esős időben azért csak jobb lett volna a szöges.
Azért bizakodtam a versenyt illetően, de egy elcsípett bajnoki ponttal már teljesen elégedett lettem volna.
A rajtban úgy döntöttem nem viszek plusz fóliát, mert elég vastag volt és én megfelelőnek véltem a vékony tasakot. Még a rendezők ajánlására megpróbáltam zsebretenni egyet, de végül inkább letettem erről is.
Az egyesre nem akartam kockáztatni és az aszfalton kerülve, kicsit már szinte hátulról fogtam a pontot. Ez bejött, mert nem hibáztam semmit, de úgy éreztem ez csak az elején férhet bele és később bátrabban kell mennem. A részidők alapján az útvonalam bőven jó volt, csak lehetett volna gyorsabban tolni.
A kettesre úgy gondoltam a pont előtti nyiladékra kicsit balrább érek ki és a rét végétől támadom a pontot. Ezzel nem is volt semmi gond addig, míg be nem mentem az erdőbe, de nem néztem elég precízen az irányt és így elcsúsztam kicsit balra, majd még tettem is egy karikát pontfogás előtt.(hiba: 2:30)
A hármas teljesen jó volt, bár kicsit bátrabban is mehettem volna be a pontra.
A 4. ponttól tartottam és ennek megfelelően az aszfalton elfutottam egy biztos pontig, majd onnan irányba próbáltam megfogni a pontot. Még lépést is számoltam becsülettel, de a fenyvesben már nem tudtam mit csináljak, mikor nem találtam telibe a pontot. Összetalálkoztam Ádival és még volt arra több ember, aki mind ezt a pontot kereste, de egyszerűen nem találtuk. Végül különváltam és kimentem a fenti útra és onnan visszafelé találtam meg a pontot, de még így is kellett, hogy valaki szóljon. (hiba: 4:30)
Felküzdöttem magamat az útra és nagy bosszúsan indultam az 5. pontra. Azt túlzásnak találtam, hogy teljesen körbe menjek, ezért átvágtam mindenen, viszont nem igazán értettem az utakat. Igazság szerint nagyon belementem a semmibe és mikor kereszteztem egy utat nem győződtem meg arról, hogy melyik az. Mivel utána elég sokáig nem jött semmi, így felmerült bennem, hogy a pontom feletti úton is keresztülmentem és az alattam lévő meredekebb rész tetején elkezdtem oldalazni. Persze még az út fölött voltam és erre azért lassan rá is jöttem, majd egy teljesen jó támadópontot találtam. Az utat keresztező apró szárazárok után ugyanis a rétcsík vége is megvolt, ahonnét úgy gondoltam már nem lehet elrontani a pontot. El lehetett és meg is tettem. Jó nagy hurokkal és jó lassan találtam meg a pontomat. (hiba: 6:30)
Már valami nagy kerülő, biztonsági útvonalon gondolkoztam, de azért csak bevállaltam az egyenes útvonalat a 6-os pontra. Eszembe se jutott, hogy kikapjam a pontot, de a pont mögötti kerítés nem volt olyan messze és úgy terveztem onnan visszapattanva gyorsan meg fogom találni a pontot. Teljesen jó helyen értem ki a kerítéshez, azonnal megvolt még a szedres aljnövényzetes rész is, de a pontot valahogy az istennek se találtam. Többször visszamentem a kerítés közelébe és mikor már nagyon nem találtam a pontot még az is felmerült bennem, hogy teljesen rossz helyen vagyok. Aztán valahogy csak észrevettem a pontot. (hiba:8:30)
No itt már baromira kezdett elegem lenni a futásból. Nem tudtam, hogy én vagyok a totál béna, vagy a térkép rossz. Néhol akkora köd volt, hogy csak a földet láttam magam körül és a tájoló volt az egyetlen támpontom, aztán kicsit odébb teljesen kitisztult a levegő. Ekkor már simán túlélésre mentem és próbáltam nem eltévedni.
A 7. pont hiba nélkül lett meg, mint utóbb kiderült Boci fényeinek is köszönhetően, mert a 8.-ra menet felfutottam rá. Persze ő 35-ben indult szóval nem tudtunk együtt futni, de jólesett fél óra után újra embert látni az éjszakában. Nem tudom miért kaptam ki ennyivel ebben az átmenetben, mert annyi volt csak a hibám, hogy korábban beugrottam kicsit az ösvényről, mint kellett volna. (hiba: 1:00)
Igyekeztem egész kicsit balra tartani az iránytól a 9. pontra, ami be is jött, mert csak kicsit volt jobbra a pont. (hiba: 0:30)
Persze ez összességében nem túl kifizetődő taktika, de úgy voltam vele jobb egy biztos kis hiba, mint egy lehetséges nagy. A tájolómat amúgy időszerű lenne lecserélni, mert a szelencéről teljesen le vannak kopva a vonalak, így rendesen levenni az irányt szinte lehetetlen vele. Nappal ez nem zavar, mert sose veszem le az irányt, de itt most többször levettem és ehhez mindig meg kellett állnom sétálni.
A 10-es könnyű volt a fölfelében, csak épp estem egy hatalmasat, majd a 11. se tűnt nehéznek, de nagyon nem figyeltem az irányra és a pontfogást is elrontottam. (hiba: 2:00)
A 12-es nagyon nem tetszett. Úgy tűnik vagy nem kaptam el a jó csapást, vagy a elhúztam jobbra, de csak nem értem ki a fehér erdőbe és egyszercsak megjelent Józsa Gábor, Vajda Kolos, Kiffer Gyuszi trió és ők is kavartak egyet amerre én, majd mögöttük fogtam végül meg a pontot. (hiba: 5:00)
Idáig nem volt senki, akivel futhatnék, innentől viszont elég gyilkos tempó következett. Nyomtam utánuk, ami a fölfeléket leszámítva nem volt lehetetlen, de amint erő kellett kezdtem szenvedni. A 13 és 14 jött is hiba nélkül, bár én csak követtem merre megyünk.
A 15-re menet a frissítőnél már majd kiköptem a tüdőm és meglepetésemre balra indultak a többiek az aszfalton. Én egyedül tuti szembe mentem volna, de azért Gábor és Kolos után eredtem. Kegyetlenül mentek lefelé és mikor végre bevágtak balra, akkor sem zuhantak úgy össze, mint én. Elkezdtem esni-kelni a meredek oldalban és pillanatok alatt feladtam a ragadást. Eleve túl laposan mentek, így inkább a saját utamat járva meredekebben kezdtem felfelé mászni. Gondoltam, hogy ha esetleg nem kapják ki a pontot, akkor még felérhetek rájuk, de ez nem következett be, pedig egyből jött a pont. Az útvonal miatt szerintem vesztettem egy keveset. (hiba: 0:30)
A 16-os szép komótosan, de hiba nélkül jött, majd a 17-re megint hatalmas ködben és ami még rosszabb jó sziklás talajon kellett menni. Kicsit balra tartottam, hogy az útra előbb kiérjek, majd a támadópont is meglett a rétnél. Azt hittem éppen a pontomhoz érek ki, de elcsúsztam jobbra és először nem tudtam merre keressem a pontomat. Nem voltam már valami gyors az ilyen hibázásokkor, így szép komótosan tettem csak helyre magam. (hiba: 4:00)
A 18-as valahogy könnyű volt, éreztem a domborzatot a sötét ellenére, de már nagyon lassan mentem. A 19-re menet megint összetalálkoztam Bocival és ő is ugyanarra a pontra ment, így beállt mögém. Már nem igazán működött a lámpája és először még azt se vette észre, hogy van ösvény a bozótoson keresztül. Kicsit jobbra mellémentünk, de elég hamar helyretettük magunkat. (hiba: 0:30)
A 20-as a házak felől ívelve biztonsági menetben egyből meglett, csak épp egy csomó szintet veszítettem és lassú is voltam. (hiba: 1:00)
Az átfutó pont nem volt nehéz, mert épp a parkoló kocsink hátuljától néztük még világosban, hogy hol is van, így az autó tökéletes támadópont volt számomra. Még hátba is csaptam KisDomát, aki épp itt öltözött. Ez a doboz amúgy tuti nem jól járt, mert se ez, se a következő részidő nem stimmel.
A 22 és a 23 is egyből meglett, bár nem igazán tudtam már hajtani. Kicsit a kedvem is elment már korábban és itt se sikerült felpörögnöm és a kint töltött több, mint 2 óra se tett frissé.
A 24. és 25. pont is meglett nagyobb hiba nélkül, de mindegyik előtt megtorpantam és kicsit mellé is mentem. (hiba: 0:30 és 0:30)
A fölfelét már nem igazán volt erőm megfutni és még a hegy tetején lévő határkarónál is megálltam, mert a holnapi stekk ott virított rajta.
Hát nem vagyok elégedett ezzel a futásommal. Összesen 37:30 hibám volt, ami kegyetlen sok, ráadásul elég szánalmasan ment a futás is. Ugyan nem volt szerencsém a sorsolással, hisz Kovács Ádám és Lenkei Zsolti kisöpörték előttem az erdőt, így csak egy gyorsvonat érkezett fél óra hiba után hátulról, amivel meg nem tudtam elfutni, de azért ez nem volt annyira vészes verseny, hogy egyedül ne lehetett volna egy tisztesebb eredményt elérni. Ugyan még így is a mezőny első felében végeztem (15.hely), de magammal szemben azért jóval nagyobb elvárásaim vannak. Az minimum lett volna, hogy 2 órán belül beérjek.
Hibáimat elemezve már nem merül fel bennem, hogy a térkép miatt vesztem el. Sokkal inkább a magabiztosság és a tudatosság hiányzott belőlem. Elkövettem a szokásos hibámat, vagyis nagyon érzésre próbáltam tájékozódni és ez éjszaka ide vezetett.
Összesen 15km, 500 szint, 153:05
