Pénteken öcsémmel futottunk egy 7km-es átmozgatást, benne 6 jól megpörgetett repülővel. Mindezt Péter-halmon.
Eljött az ÉOB napja és túlságosan nem idegesítettem magam, hisz már vártam, hogy újra éjszaka tájfuthassak. Aztán valahogy a rajtomig kicsit megváltozott a helyzet. A fejem is kicsit fájni kezdett, amit én kb. csak akkor szoktam érezni, ha keveset ittam és a gyomrom is vacakolt. Ráadásul a 2 óra várakozás elég volt arra, a hangosbemondóból hallottakkal együtt, hogy erőből elkezdjek agyalni azon, hogy mire lehetek ma elég. Lenkei Zsolti és Doma már be is futott, mire én rajtoltam, sőt Edit is. Viszont Edit befutása nem várt módon az én versenyemre is befolyással volt, hisz lemerült az aksija verseny közben, ami csak azért volt ciki, mert egy pont ugyanolyan és ugyanúgy feltöltött aksival vágtam én neki a versenynek. Mindkét aksit teszteltem és 3 órát bírniuk kellett 10 wattal. Edit lámpájában két egyforma izzó van, feltehetően 10 wattosak, így kicsit megrémültem és letettem azon tervemről, hogy az útfutásokat leszámítva 20 wattal közlekedjek. Az elmúlt 2 felkészülési versenyen végig 20 wattal futottam és úgy éreztem most sem ártana annyi fényerő.
Kockáztatni nem akartam, így 10 wattal indultam neki a pályának és rögtön hibával kezdtem. Bevillant egy pont előre és én hanyatt-homlok rohantam oda, mivel elég bizonytalan voltam így a pálya elején. Nem az enyém volt, de legalább gyorsan kapcsoltam és visszafordulva már szinte azonnal be is villant a saját pontom. (hiba: 0:40)
A kifutás sem volt az igazi a kettesre és pont előtt is bizonytalankodtam. (hiba: 0:10)
A hármasra sem így akartam menni, de mire eszméltem már befutottam a fenyvesek közti nyiladékba, majd a pont előtt is összezavarodtam. ( hiba: 0:30 )
Már-már úgy tűnt összekapom magam, szépen átvágtam mindenhol ahol kellett, erre az útfutásba belehibáztam. Ezt a túlfutást a pályán még sokszor megismételtem. Hihetetlen, de egyszerűen nem hittem, hogy az az út balra, ami nekem kell. Aztán persze rájöttem, hogy más nem lehetett csak az én utam. (hiba: 0:20)
Innentől a hetes pontig minden stimmelt. Már kezdtem élvezni milyen tudatosan futok, előre eltervezett útvonalon, okosan fix pontokat lekövetve, aztán megint jött a rövidzárlat és korábban bevágtam a 8-as pontra. Valahogy úgy érzékeltem, hogy már vége a dzsuvásabb résznek balra és a fehér erdőbe futok be, majd pattantam is ki, amint hibámra rájöttem. Itt Kiss Gábor állt be mögém a sorba és csinálta meg utánam a hibámat és haladtunk együtt tovább. A pontot aztán nem kaptam ki, de csak azért, mert a jellegfa mögött volt. A ponttól 2 méterre álltam meg térképezni egy pillanatra, amikor már végképp nem értettem miért nem látom a bóját. Ebből is látszik, hogy ekkorra már végre éreztem a térképet, de a figyelmetlenségek mégis hibákat eredményeztek. (hiba: 0:30)
Éreztem, hogy kicsit jobbra húzok, de azért csak melléfutottam a 9-es pontnak is. (hiba: 0:10)
A 10-es pontra bár nem hibáztam nem mentem magabiztosan. Próbáltam az irányomat jól belőni, de mintha nem állt volna be a tájoló északnak. A 11-es csak rohanás volt, de legalább élvezetes és nem is ment rosszul a futás, majd a 12-re jött a dugott pont, ami nekem is egy apróbb kanyarba került. (hiba: 0:20)
Fura, mert nem éreztem 10 mp-nél többnek, de a GPS elárulja, hogy több volt az. Ezek a gödörbe és fa mögé rejtett pontok egyébként pont ideálisak voltak. Még nem volt direkt szemétség, de már elég volt arra, hogy odafigyelőssé váljon a nagy rohanás.
A 14-es pontig jól haladtam és le is szakadt Kiss Gábor, majd a hosszúban már megint az úton hibáztam, ezúttal előbb akartam bemenni. (hiba: 0:20)
A következő pontok jöttek sorban az átfutóig és már hallottam is a szpíkert, néha néztem az órám és tudtam van 3 perc hátrányom. Nem örültem neki, de nem is tűnt vészesnek, így próbáltam még jobban tolni az átfutó után. Kicsit lehűtött a fenyves, amiben még a sorok irányába is nehezen lehetett futni, de gond nélkül jutottam el a 20-as pontig.
A 21-re igazából nem tudom mit csináltam ennyire rosszul. Az biztos, hogy rossz ötlet volt így bevágni rögtön. Alig vártam, hogy végre kiérjek egy útra, mert olyan nehezen lehetett haladni a fenyvesben, gallyazásban. A pont előtt se voltam teljesen magabiztos, de ez kimerült abban, hogy erősebben pásztáztam a környéket és lassítottam. Meg is lett a pont, de az útvonallal sok időt veszítettem. Ki kellett volna jobban kockázni. Mondjuk északról a 26-os fölötti fehér kockában átvágva egy nagy kerülővel, de amerre én mentem is lehetett volna úton menni. (hiba: 0:40)
A pontról kifele menet egyszer csak óracsippanást hallottam, majd a kezemre pillantva nem láttam semmit. Leesett az órám futás közben, valami faágtól. Már megint kereshettem a fűben, pont, mint tavaly! Összeszedtem és már tuszkoltam is be a helyére, mint múlt évben. Ment a nadrág zsebébe és innentől csak nagyjából mért. A track-et még ki tudtam úgy “húzni”, hogy a valóságot mutassa, de ez már csak egy kézi berajzolásnak felel meg és a tempó (a vonal színe) már teljes marhaságokat mutat. Úgy 20 másodperc alatt meglett az óra, még 10 alatt betuszkoltam a zsebembe, majd totál megzavarodva mentem tovább. Nem éreztem a nagy forgolódástól az irányt, ettől aztán végül más útvonalat választottam és szerintem a 22-es pontot is csak szerencsével fogtam ilyen jól. Ez a részidőkből nem is nagyon jön le, de nem tudom mit csinálhatott itt mindenki, hogy ilyen időket mentek. (hiba: 0:40)
A következő 3 pont rendben jött, de ezt így utólag nem is értem. Többször a kezemre pillantottam, olyan érzésem volt, hogy egy “mankómat” veszítettem el, pedig az óra semmiben sem segített és így legalább nem néztem mennyi időm van még beérni.
A 26-os pontra menet aztán a kifutás alatt éreztem, hogy eléggé kezdek fáradni, majd az átmenet végén bevállaltam egy hülye megoldást és nem a tisztában futottam be a jelleghatár mentén, hanem oldalról a dzsuvából mentem a pontra. Pedig amúgy jól mentem, a fenyveseken átvágásban jól és egyenesen haladtam. (hiba: 0:10)
A 27-re aztán megint jött a figyelmetlenség. Már a 26-ról nehezen verekedtem ki magam, majd a fenyőben a sarkot lecsapva előbb be akartam futni egyenesen, majd aztán inkább elindultam balra, végül visszafordultam és mégis szembe mentem be. Csodálkoztam is, hogy hol van alólam az út és csak a rét végén jöttem rá, hogy rossz helyen mentem be. Innen aztán a fenyőn átverekedtem magam és meg is lett a pont, de ez így több, mint rossz megoldás volt. (hiba: 1:00)
A 28-as már erő nélkül telt. Kicsit belassultam és a pont előtt is megtorpantam kicsit. (hiba: 0:10)
Tovább futva először éreztem a hátul indulás előnyeit, mert egész jó csapás volt, még ha nem is egyenesen és sok elágazással. Az útra kiérve veszítettem el, de a pontot azért rendben fogtam, majd utána a pálya egyetlen nagyobb vakrepülését hoztam össze. Szerencsére az irány stimmelt, de csak a pont előtt az ültetett fenyves szélén azonosítottam be magam újra és addig elég bizonytalanul mentem. (hiba: 0:20)
A gyűjtő és a befutó már csak a küzdésről szólt. Nem pörögtem rendesen, de nem is tudtam.
Összes hibám 6 perc volt a pályában, ami csak egy gyenge közepes futást jelent. Ebből egy fél perc rákenhető az órámra, ami ezentúl deklaráltan is egy sportóraként pocsék termék (Garmin Forerunner 405 a termék megnevezése – ez itt a negatív reklám helye).
A dobogó azért reálisan nézve nem lehetett volna ma meg egy hibátlan futással sem. Éjszaka nem létezik annyira tökéletes futás, hogy 10 másodperc se maradjon benne, de a legjobb MEAFC-os helyezés azért reálisan akár még elérhető is lett volna egy jó futással. Így marad a 7. hely, a 2 bajnoki pont és a MEAFC sor 4. pozíciója.
Hibáim a mai nap elsősorban gyerekes hülyeségekből, útelágazásokban és hasonló nehézségű helyeken jöttek össze pl. túlfutásokból. Mintha fejben folyamatosan 30 méterrel le lettem volna maradva a fizikai valómtól, ami azért is ciki, mert ez Gueorgiou-hoz képest már 130 méter lemaradás. 🙂
Elégedetlen azért olyan rettentően nem vagyok. Az elmúlt 2 évvel ellentétben most 100%-ban önerőből mentem végig tisztességesen az ÉOB pályán és még ha ez nem is volt egy nehéz feladat, de már mutatkoznak biztató jelek. Alföldön már egész jól mozgok, azaz fizikálisan kezdem felszívni magam, a nagy kiszállások sem jellemzőek mostanában rám. Már nem a bokámon és a pocsék fizikai állapotomon kesergek, hanem a sok apró figyelmetlenség kiszűrésével törődök és ez azért egy egész jó jel!
A verseny amúgy szuper rendezésű volt. Itt még a fóliánál is apróbb hiányosságot tudok csak említeni. Tökéletes versenyről hazatérve, hajnali 3-kor úgy gondoltam fent találom a neten az eredményeket. Tévedtem és ez azóta levlistán is téma, pedig milyen jó is, ha egy versenyt csak ennyi választ el a tökéletességtől.
Leginkább a 2006-os ROB-hoz tudnám hasonlítani rendezésileg és ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azon a versenyen is (és így szerintem az elmúlt 5 év 2 legjobb rendezésű bajnokságán) a Forrai testvérek voltak a térképek helyesbítői. Szerencsére mostanában, különösen idén a bajnokságokat tekintve alaposan el vagyunk kényeztetve.
Ami pedig a verseny másnapján következett az egy laza edzés volt, amit kicsit felturbóztam olyannyira jólesett. Egy 10km-es kört terveztem a Gerecsében, ami végül 12-re lett kibővítve és még 3km-en keresztül terepen is futottam benne. A nagyvölgyön 10:15 alatt kényelmesen értem fel, majd utána is jól ment a futás. Volt benne 6 repülő is, majd a végén egy nagy gimnasztika. A jobb lábam viszont megint érzem a derekammal összefüggésben, mint 2 hete.
Összesen 12km, 260 szint, 70:09
