Országos Egyesületi Váltóbajnokság

Szombaton a hagyományos OCSB-n már futottam egy Nyílt Technikás Rövid pályát, de mérgezett egér módjára szaladgáltam és már az egyes pontra bő egy percet hibáztam. Később se lett sokkal jobb, de legalább fel tudtam pörögni és 161-es átlagpulzussal teljesíteni a nem túl hosszú pályát. A 3,6km-n így 25:55-el sikerült nyernem (álnéven), de csak annak örültem, hogy a futás kifejezetten jólesett.
A megmérettetés hétfőn jött az OEVB keretében, ahol a MEAFC F210-es csapatának befutóembereként indultam. Dobogós reményeink nem voltak, de Vincze István, Bokros István, Domonyik Gábor, Harkányi Zoltán összetételű csapat tagjainak neve egykor igen szépen csengett. Mondjuk ez talán nem változott olyan sokat, a sebességünk viszont annál inkább.
OEVB térkép - Tázlár, Fischerbócsa
Ennek ellenére nagyon élveztem a futást, ma ki tudtam magam futni és technikailag is sikerült megoldanom a feladatot. Ilyen már igen rég volt, hogy ennyire koncentráltan és végig összeszedetten teljesítsek egy pályát. Némi köze lehet hozzá a 7500-as térképnek, amit remekül ki tudtam végig olvasni.
Hiba igazán nem volt a futásban, de az egyes átmenetben nem a legideálisabb íven mentem, amit a 10-es és 17-es pontra is megismételtem. Ezek néhány másodpercet, együtt talán ha 10-et jelentettek. Nagyjából ugyanígy 10mp maradt a 7-es pontra menet is, ahol egy darabig nem tudtam hol vagyok és csak irányt tartva haladtam a pont előtt, a domb aljáig.
Persze futásban a 20mp hibám ellenére alaposan kikaptam (4:18 hátrány), de a 33:04-es időm az 5420 méteren jelen körülmények közt gyakorlatilag a maximum.

A jövő évi bajnokságokra már 90kg alatti súllyal, sokkal jobb fizikai állapotban kellene odaállni.

OCSB nyílt térkép, OEVB térkép

Dél-alföldi regionális bajnokság

Edzésnek felfogott versenynek indult, de csak szenvedés lett a mai DAR Normáltáv, ami amúgy egy hibátlan derbi volt, engem leszámítva.
Végig fájt a derekam, csak mert az elmúlt időben az achillesemmel foglalkoztam és így azt hittem azt kell jobban bemelegítenem.
Próbáltam legalább hiba nélkül teljesíteni a pályát, ami kezdetben egész jól is haladt. A 7-es pontra volt egy kis pontközeli bizonytalankodás (10mp), majd mikor már közeledett a vége és kezdtem a kicsit mérsékelt tempóban jólérezni magam jött Baksa Csaba a hurokban és felébresztette bennem a versenyszellemet. Ezzel egyúttal elkezdtem kapkodni és egy olyan pontra hibázni, ami kvázi látszott az előzőről. 45mp maradt a 15-ös pontban. Pusztán, mert nem bíztam magamban és az elsőre egyértelműnek tűnő dombra nem másztam fel. Pedig csak meg kellett volna nézni, hogy nincs következő.
Térkép - Kukorica-hegy - Tázlár
A fő hibám mégis csak ezt követően jött. Túl bozótos volt a 17-es előtti domboldal jobb fele, így arra jutottam a pont előtt kicsivel, hogy biztos elcsúsztam jobbra. Megnéztem a bal oldali hegyet, majd csak jó nagy értetlenkedés után tértem vissza. (2:10 hiba).
A 19-re még befigyelt a vaktában “rohanás”, így kicsit kerültem, de legalább helyreraktam közben magamat. (10mp)
A fő gond nyilván nem az összesen 3:15 hiba volt, hanem a futás. Nagyon nem ment és még rosszul is esett, pedig a pulzusom nem volt magas.

Térkép , Eredmények, Strava

Megcsináltuk, de nem jött össze

A cél a mai napra egy lehetőleg minél fényesebb érem begyűjtése volt. A dobogóhoz úgy éreztem 3 nem elrontott futás elég kell legyen.
Tegnapi rosszullétnek nyoma sem volt, de azt éreztem, hogy sokat nem javított állapotomon a tegnapi nap.
Kerényi Máté ellépése a mezőnytől jó kis pofon volt, de aztán rögtön utána Gyuri jött, így tulajdonképen jó helyen mentem ki.
Váltó OB 2010 - Tázlár
A könnyű egyes után úgy éreztem helyemen vagyok és mindenkit lerázva egy nyugodt futás következhet, amiben talán még Martint is ki lehet előzni, de aztán nem így történt. Rögtön a kettes pontot elbénáztam és igazából nem is tudom mit hittem, merthogy a zöld foltot tudtam, hogy balról kerülöm. (hiba: 1:00)
Mivel itt nemcsak hátbacsaptak többen, de ki is előztek, így eluralkodott rajtam a pánik és vakrepülésbe kezdtem, ami egy újabb hibát jelentett. Részben a kanyargós és rossz útvonal, részben a pontfogás elrontásával. (hiba: 0:40)
A 4-es sem volt tökéletes, de itt legalább, ha nem is a legjobb úton, de odataláltam. (hiba: 0:10)
Itt már Skulóval együtt fogtuk a pontot és innentől együtt is haladtunk tovább. Nem volt egyenes az 5-ös pontra az útvonal, de a második fele már tegnapról ismerős volt, így nem okozott gondot. Már csak az nem kellett volna, hogy egy darázs költözzön a cipőm nyelve alá, ami nem csak egy csípést jelentett, hanem rögtön lépésenként egy fullánkdöfést a bal lábamba.
Ennek ellenére innen jött a pálya jól teljesített része, minek eredményeképp egész a 15-ös pontig hiba nélkül haladtam. Előbb Skulón kívül mindenki eltűnt körülöttem, majd Marci is köddé vált és már kezdtem azt hinni, hogy jó lesz ez a futás.
A 16-ra aztán biztonságit akartam menni, de megettem a sraffozott zöld és a zöld összekeverését. (hiba: 0:10)
Az átfutóra második helyen értem, de igazából csak sejtettem, hogy a nyakamon lehetnek páran és azt is csak feltételeztem, hogy Martin még mindig előttem van. A kiskörön aztán rögtön bevártam a többieket egy hibával. Tudtam, hogy jó helyen vagyok, csak azt nem, hogy a horpadásban balra, vagy jobbra van a pont. Mivel jobbra vártam és arra nézelődtem folyamatosan és nem láttam semmit végül balra indultam, de aztán kénytelen voltam mégis jobbra menni. Tulajdonképp majdhogynem egy helyben forgolódtam csak. Nagyon közel voltam a ponthoz és rohadtul zavar, hogy 10-15 méterről nem villant be annak ellenére, hogy azt a részt vizslattam. (hiba: 0:40)
A 19 rendben volt és majdnem a 20 is, de Skuló és számomra ekkor először felbukkanó Vöcsök végül elhúztak jobbra. Nem voltam valami magabiztos, mert bár tudtam hova várom a pontot, de mikor közeledve még mindig nem láttam belőle semmit egyszerűen bepánikoltam és a többiek után eredtem, hogy aztán egy kis kör után végül visszatérjek a pontomhoz. Már megint nem villant be, így futhattam a többiek után. (hiba: 0:40)
Nem elég, hogy behibáztam még én húztam a rövidebbet is (pontosabban távban a hosszabbat), így hiába hibáztak ők is, még zárkózhattam fel rájuk.
A 22-es pontra aztán mikor bevágtunk éreztem, hogy balra húznak a srácok és tőlük jobbra futottam. Így aztán mikor jobbra nem láttam pontot megint arra vettem az irányt amerre ők mentek és az sem zavart, hogy ők közben már visszafordultak. Nekem is meg kellett néznem a fenyves szélét ugyanúgy, mint nekik. (hiba: 0.30)
A gyűjtőre lehetett volna jobban menni, de a távolban eltünedező hátukon kívül sok mindenre már nem tudtam koncentrálni.
A 4. helyen futottam be, a 4. legjobb idővel a 2. futók közül, de nem igazán voltam elégedett. Maradt benne 3:50, amiből 2 perc a pálya elején és majd ugyanennyi az átfutó után jött össze. Mindemellett a futás nagyon nem ment, aminek nem kis köze lehet a tegnapi széthulláshoz.
Már megint csak egy közepeset sikerült jönnöm technikailag, ami bosszantó, mert erre a váltóra készültünk. Fecó megkapta maga előtt Istit és 1,5 perccel mögötte Krajcikot. Sajnos egyikőjükkel sem tudott mit kezdeni, neki is csak az elvárható normális futás jött össze, mint Gyurinak és nekem.
Így aztán a 3 nem elrontott futás meglett, de kiemelkedő futás hiányában a dobogóról is lemaradtunk. Ráadásul Fecó gyűjtőpont érintése miatt majdnem DISQ lett a dologból, de szerencsére a dobozban benne volt a pontérintés ténye.
Elégedett nem vagyok, de nagyon csalódott sem. Erre a váltóra készültünk és minimálisan a dobogó volt a célunk. Nem rontottuk el nagyon, de nem is mentünk igazán jól. Kb. mindegyikőnk futásában annyi maradhatott, amennyi épp a MOM és a mi befutó időnk közt volt, így még csak azt sem lehet mondani, hogy mi lett volna ha egyikőnknek jól kijön a lépés. Mindenki hozta amit el lehetett tőle várni, de ma ez ennyire volt elég.
Ami jó, hogy lesz még idén CSB és lesz jövőre is váltó!

A hétvége számomra arra mutatott rá, hogy lehetne még keresnivalóm. Idén úgy tűnik beálltam technikailag egy közepes szintre, mert sehol nem megyek jól, de el sem nagyon rontok nagyon semmit.
A verseny tetszett, a térkép tökéletes volt és nem tudok semmi kritikát megfogalmazni a rendezéssel kapcsolatban, de valahogy úgy éreztem a SZVSE is csak hozta magát és nem csináltak semmi kiemelkedőt, akárcsak a mi váltónk. 🙂

    1   2104 TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő TTE                              142:14 
             Kerényi Máté              47:40      1    47:40      1 
             Hajdu Martin              50:51      3    98:31      1 
             Lenkei Zsolt              43:43      2   142:14        

    2   2102 DTC Diósgyőri Tájfutó Club DTC1                                    147:49 
             Szundi Attila             52:10      5    52:10      5 
             Balabás Péter Gergő       52:04      7   104:14      5 
             Krajčík Michal            43:35      1   147:49        

    3   2109 MOM Hegyvidék SE-MOM Tájfutó Szako MOM1                            148:28 
             Oszlovics Ádám            54:21      9    54:21      9 
             Kisvölcsey Ákos           47:59      1   102:20      2 
             Zsebeházy István          46:08      3   148:28        

    4   2103 MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai és MEA                             152:11 
             Novai György              51:37      3    51:37      3 
             Harkányi Zoltán           50:58      4   102:35      4 
             Lévai Ferenc              49:36      4   152:11        

    5   2115 PVS Pécsi Vasutas SK PVS1                                          157:32 
             Turcsán Gábor             54:07      8    54:07      8 
             Vonyó Péter               51:35      6   105:42      6 
             Kovács Róbert             51:50      8   157:32        

    6   2108 SDS Salgótarjáni Dornyay SE SDS                                    162:40 
             Pelyhe Dénes ifj.         53:19      6    53:19      6 
             Fehérvári Zsolt           59:27      9   112:46      8 
             Pelyhe Dániel             49:54      5   162:40        

    7   2127 KST Kőbányai Sirályok Tájfutó Egye KST                             164:02 
             Suciu Simion              51:49      4    51:49      4 
             Scultéty Márton           50:39      2   102:28      3 
             Fekete András             61:34     15   164:02        

    8   2101 ETC Egri Testedző Club ETC                                         164:13 
             Szajkó Csaba              61:19     13    61:19     13 
             Szabó András              51:25      5   112:44      7 
             Kovács Ádám               51:29      7   164:13        

    9   2113 SZV Szegedi Vasutas SE SZV                                         175:19 
             Viczián Péter             60:52     11    60:52     11 
             Sinkó János               60:27     10   121:19     11 
             Szabó Zsolt               54:00      9   175:19        

   10   2122 PVS Pécsi Vasutas SK PVS2                                          178:12 
             Antal Miklós              51:36      2    51:36      2 
             Antal András              61:35     13   113:11      9 
             Péley Dániel              65:01     17   178:12        

Térkép

Csak 6 magyar lenne jobb nálam?

Nem tudom mi történt velem, de valószínűleg a meleghez lehetett némi köze, de szabályosan rosszul voltam a két futam közötti időben. No nem végig, de úgy jó fél órán át kifejezetten gáz volt a helyzet úgy nagyjából pont a két futás között félidőben.
Egyértelmű volt, hogy ha így marad a dolog, akkor nem indulok a döntőn. Aztán javult a helyzet és bár a rajtba indulás előtt épp vécére kellett rohangálnom, ami miatt aztán egész sokat futottam a rajtba vezető úton, de nem éreztem magam rosszul. Az mindenesetre nem volt jó jel, hogy félóránként jött rám a szükség, de legalább már nem éreztem úgy, hogy összeesek. Mondhatni természetesnek tűnt a 35 fokban az állapotom.
Rajtom is épphogy csak elértem a cél és rajt közt beiktatott 2 megállás következtében, de azért alapvetően nyugodtan rajtoltam el.
Középtávú OB 2010 - Tázlár
Méghozzá rögtön egy szenvedős tempóban, de legalább pontosan. A kettesen kár, hogy nem ért véget a verseny, mert akkor még magyar bajnoki cím lógott virtuálisan a nyakamban. A hármasra aztán volt némi bizonytalankodás, de ez még belefért. (hiba: 0:10)
Nem tökéletesen, de hiba nélkül jött a 4-es és az 5-ös, majd a 6-ra rossz irányba futottam ki és nem értettem miért nem villan be a pont. (hiba: 0:30)
Kovács Robi futott előttem és zárkóztam is fel rá, de ennek most az elkövetett hibám tükrében nem tudtam annyira örülni és a hosszú átmenet se tűnt egyszerűnek. Az útelágazás, majd a bozótfolt biztonságot adott, ahogy a jobbra elterülő 2 lapos rét is és a zöld foltok a domboldalban tökéletesnek tűntek a pontra való rávezetéshez, de Robi eltűnt mellőlem és elbizonytalanodtam. Korábban vártam a pontot és így tettem egy tiszteletkört. (hiba: 1:00)
A 8-as teljesen rendben jött. Megvolt a lapos rét széle, a balra lévő halványzöld domb is jól látszott, majd az ösvény nyomait is felfedeztem. A 9-re viszont rossz irányba futottam ki és az útvonalam így kicsit túl íves lett. Egyértelműen jobb lett volna jobbról ívelni. (hiba: 0:20)
Kicsit vakartam a fejem miként fogjam a 10-es pontot, de végül sikerült lekövetni mindent még abban a kiismerhetetlen részben is. Pont előtt mindenesetre nem ártott volna nagyobb önbizalom, mert a sűrűben benéztem minden szál vaddohány mögé, pedig csapást nem lehetett látni arra. (hiba: 0:10)
A 11-es átmenetemre egyenesen büszke vagyok. Tudatosan, mindent lekövetve és mégsem totyogva fogtam simán a pontot.
A 16-os pontig aztán sikerült ugyanilyen jól menni, bár az eleve igen mérsékelt tempóm kezdett megkopni. Ráadásul a vég is kezdett utolérni egy hőgutával kombinált hascsikarás nyomában. Ez végül a 17-os pont környékén egy hibával megtoldott gyors guggolást eredményezett és azt, hogy úgy érezzem már csak az számít, hogy túléljem mindezt. Az itt elvesztegetett idő nem is tűnik olyan vészesnek, mondhatni gyors depózás volt. (hiba: 1:00)
Innentől mint aki hőgutát kapott ténferegtem a cél felé, megpróbálva útba ejteni a közbeeső pontokat.
A 18-as, 19-es és 20-as pontok is csak egy-egy tíz másodperces melléfutást hoztak némi bizonytalankodással, de itt nem csupán fél percet kaptam, hanem majd másfelet. (hiba: 0:30)
A 21-re még becsúszott egy nagyobb hiba, de ez annak tükrében, hogy csak ész nélkül próbáltam előrefelé menni nem nagy csoda. (hiba: 0:40)
Itt viszont megérezhettem, hogy akár túl is élhetem a mai napot és a célig egész felpörögtem. Nem igazán értem hogyan történhetett, de jó tempóban tudtam befejezni a versenyt.
A célban az első gondolatom az volt, hogy ki kellett volna hagyni a döntőt a váltó miatt, bár ez már úgy a megzuhanásomtól a fő gondolat volt a fejemben. Aztán megtudtam, hogy nem is állok olyan vészesen és végül a 8. helyen végeztem, 7. pozícióban a bajnokság szempontjából. Ez persze már kicsit árnyalta a dolgokat, mint ahogy a gyors zuhany és töménytelen frissítő elfogyasztása is.
Összesen 4:20 hibával teljesítettem a pályát, ami egy alföldi középtávú versenyen rengeteg. Még ha 1 perc marad egy ilyen versenybe azt se lehet jónak nevezni. Mindemellett még meg is dőltem elég csúnyán, így pusztán a saját teljesítményem nem sok okot adhatna az örömre.
Igazság szerint a hazai mezőny szegénységi bizonyítványa kicsit ez a mai eredmény. Ugyan időben sokat kaptam és ha semmit sem hibázok is csak a 6. helyre (5. magyar) lehettem volna jó, de azért elég megdöbbentő, hogy csak 6 magyar tudott nálam jobbat futni.
Lassan még a végén elhiszem magamról, hogy a legjobb 10-be tartozom idehaza, az idei 3 OB-n elért egy számjegyű eredmény után. 🙂
Az biztos, hogy emlékezetes OB lesz mindenkinek. Alighanem minden idők legforróbb tájfutó bajnoksága lesz az idei KOB, hisz itt a közelben és a döntő ideje alatt dőlt meg egy 100 éves melegrekord.

Térkép, részidők

Középtávú OB selejtező

Nem melegítettem sokat a selejtező előtt és a pályán is csak az volt a célom délelőtt, hogy normális tempót fussak, ami úgy éreztem nem igazán jön össze. Nem haladtam, szenvedés volt a homokban futni, legalábbis így éreztem.
Technikailag úgy éreztem nem vagyok elég összeszedett. Sokat térképeztem és igyekeztem elkerülni a hibákat, ami egész az 5-ös pontig sikerült is és a hatosra is csak egy apró melléfutás csúszott be. (hiba: 0:10)
Ezt követően is jól haladtam, már persze a tempómat leszámítva, de én kifejezetten úgy éreztem, hogy nem vagyok jó. A 9-es pont előtt aztán elbizonytalanodtam és szinte sétálva, vad térképezések közepette fogtam a pontot. (hiba: 0:15)
A 10-est nem tudom mennyire tekintsem hibának, mert a pályán először itt csináltam vakrepülést először. Semmi markánsabb domborzati elemet nem találtam és még Momó is feltűnt előttem, de sajnos ő se épp a pontot fogta, így végül a zöld foltokat beazonosítva fogtam a pontom. Bizonytalanul és minimális kerülővel.
Középtávú OB selejtező 2010 - Tázlár
Nem gondoltam volna, hogy itt még Istivel döntetlenben második helyen állok. Momó megjelenése kicsit felpörgette a tempóm, de nem mondanám, hogy ez zökkentett ki. Egyszerűen miután átfutottam a pont előtti erdőfolton nem jó irányba mentem. Tudtam hol vagyok, de hiányzott egy pillantás a tájolóra, így melléfutottam. Az erdőfolttól 1:10 alatt sikerült a pontomat megfogni, így ez már egy komolyabb hiba volt. (hiba: 0:45)
A 12-es rendben volt és úgy éreztem a 13-as is rendben lesz. Aztán valahogy túl nagy volt balra a domb a várthoz képest. Felmentem rá, de már ekkor úgy éreztem baj van. Elbizonytalanodtam és tudatosság nélkül próbáltam megtalálni a pontot. Be is villant egy bója, de ekkor már túlfutottam az enyém helyén. Egy jó nagy kunkorral majd 3 perc eltelte után jutottam vissza oda, ahol először is jártam, de ekkor már tudtam, hogy mégiscsak ott kell lennie annak a pontnak és végül meg is lett. (hiba: 2:40)
Egyértelműen úgy éreztem, hogy ez végzetes hiba volt és tulajdonképp egy átmenetig azon agyaltam, hogy a váltó előtt nem is baj, ha ilyen hőségben kihagyom a döntőt, merthogy B döntőben nem láttam ekkor értelmét elindulni. Sikerült nem elveszni és a bozótfoltot kerülve egész biztos helyről vágtam be a pontom felé és a zöld foltokat lekövetve igyekeztem megtalálni azt. Egy csomó ember mászkált tanácstalanul a környéken és én is alaposan belassultam, felnéztem a pont előtt egy dombra, majd mivel mögötte bozótot láttam némi térképezés után beugrottam a másik domb tetején található tankbeállóba dugókázni. (hiba: 0:10)
Itt egyszersmind visszatért a hitem, hogy A döntős lehetek, mert Skulót és Bogya Tomit is hátbacsaptam. Pontosabban Skuló ekkor futott fel rám miután már egyszer jól kielőztem.
Kicsit fura ívet írtam le a 15-re menet, de ezt leszámítva már jól mentem a célig és érdekes mód a tempómmal sem lehetett gond, mert nem nagyon vertek el a többiek.
Nem kicsit voltam meglepve, hogy utolsó indulóként célba érve 2. helyen emlegetnek, ami végül ugyan 3. lett, mert Zsolt eredményeit utólag pótolták, de így is meglepő volt ennyi hiba után. Összesen 4 perc maradt a pályában és nem szakítottam szét magam.
Legalább annyira voltam meglepett az eredményeket nézve, mint amennyire elégedettséggel töltött el, hogy jó helyen bejutva vettem az első akadályt, a selejtezőt.

Térkép, részidők

ÉOB – A MEAFC sor végén

Pénteken öcsémmel futottunk egy 7km-es átmozgatást, benne 6 jól megpörgetett repülővel. Mindezt Péter-halmon.

Eljött az ÉOB napja és túlságosan nem idegesítettem magam, hisz már vártam, hogy újra éjszaka tájfuthassak. Aztán valahogy a rajtomig kicsit megváltozott a helyzet. A fejem is kicsit fájni kezdett, amit én kb. csak akkor szoktam érezni, ha keveset ittam és a gyomrom is vacakolt. Ráadásul a 2 óra várakozás elég volt arra, a hangosbemondóból hallottakkal együtt, hogy erőből elkezdjek agyalni azon, hogy mire lehetek ma elég. Lenkei Zsolti és Doma már be is futott, mire én rajtoltam, sőt Edit is. Viszont Edit befutása nem várt módon az én versenyemre is befolyással volt, hisz lemerült az aksija verseny közben, ami csak azért volt ciki, mert egy pont ugyanolyan és ugyanúgy feltöltött aksival vágtam én neki a versenynek. Mindkét aksit teszteltem és 3 órát bírniuk kellett 10 wattal. Edit lámpájában két egyforma izzó van, feltehetően 10 wattosak, így kicsit megrémültem és letettem azon tervemről, hogy az útfutásokat leszámítva 20 wattal közlekedjek. Az elmúlt 2 felkészülési versenyen végig 20 wattal futottam és úgy éreztem most sem ártana annyi fényerő.
Kockáztatni nem akartam, így 10 wattal indultam neki a pályának és rögtön hibával kezdtem. Bevillant egy pont előre és én hanyatt-homlok rohantam oda, mivel elég bizonytalan voltam így a pálya elején. Nem az enyém volt, de legalább gyorsan kapcsoltam és visszafordulva már szinte azonnal be is villant a saját pontom. (hiba: 0:40)
A kifutás sem volt az igazi a kettesre és pont előtt is bizonytalankodtam. (hiba: 0:10)
Éjszakai OB 2010 - Ruzsa
A hármasra sem így akartam menni, de mire eszméltem már befutottam a fenyvesek közti nyiladékba, majd a pont előtt is összezavarodtam. ( hiba: 0:30 )
Már-már úgy tűnt összekapom magam, szépen átvágtam mindenhol ahol kellett, erre az útfutásba belehibáztam. Ezt a túlfutást a pályán még sokszor megismételtem. Hihetetlen, de egyszerűen nem hittem, hogy az az út balra, ami nekem kell. Aztán persze rájöttem, hogy más nem lehetett csak az én utam. (hiba: 0:20)
Innentől a hetes pontig minden stimmelt. Már kezdtem élvezni milyen tudatosan futok, előre eltervezett útvonalon, okosan fix pontokat lekövetve, aztán megint jött a rövidzárlat és korábban bevágtam a 8-as pontra. Valahogy úgy érzékeltem, hogy már vége a dzsuvásabb résznek balra és a fehér erdőbe futok be, majd pattantam is ki, amint hibámra rájöttem. Itt Kiss Gábor állt be mögém a sorba és csinálta meg utánam a hibámat és haladtunk együtt tovább. A pontot aztán nem kaptam ki, de csak azért, mert a jellegfa mögött volt. A ponttól 2 méterre álltam meg térképezni egy pillanatra, amikor már végképp nem értettem miért nem látom a bóját. Ebből is látszik, hogy ekkorra már végre éreztem a térképet, de a figyelmetlenségek mégis hibákat eredményeztek. (hiba: 0:30)
Éreztem, hogy kicsit jobbra húzok, de azért csak melléfutottam a 9-es pontnak is. (hiba: 0:10)
A 10-es pontra bár nem hibáztam nem mentem magabiztosan. Próbáltam az irányomat jól belőni, de mintha nem állt volna be a tájoló északnak. A 11-es csak rohanás volt, de legalább élvezetes és nem is ment rosszul a futás, majd a 12-re jött a dugott pont, ami nekem is egy apróbb kanyarba került. (hiba: 0:20)
Fura, mert nem éreztem 10 mp-nél többnek, de a GPS elárulja, hogy több volt az. Ezek a gödörbe és fa mögé rejtett pontok egyébként pont ideálisak voltak. Még nem volt direkt szemétség, de már elég volt arra, hogy odafigyelőssé váljon a nagy rohanás.
A 14-es pontig jól haladtam és le is szakadt Kiss Gábor, majd a hosszúban már megint az úton hibáztam, ezúttal előbb akartam bemenni. (hiba: 0:20)
A következő pontok jöttek sorban az átfutóig és már hallottam is a szpíkert, néha néztem az órám és tudtam van 3 perc hátrányom. Nem örültem neki, de nem is tűnt vészesnek, így próbáltam még jobban tolni az átfutó után. Kicsit lehűtött a fenyves, amiben még a sorok irányába is nehezen lehetett futni, de gond nélkül jutottam el a 20-as pontig.
A 21-re igazából nem tudom mit csináltam ennyire rosszul. Az biztos, hogy rossz ötlet volt így bevágni rögtön. Alig vártam, hogy végre kiérjek egy útra, mert olyan nehezen lehetett haladni a fenyvesben, gallyazásban. A pont előtt se voltam teljesen magabiztos, de ez kimerült abban, hogy erősebben pásztáztam a környéket és lassítottam. Meg is lett a pont, de az útvonallal sok időt veszítettem. Ki kellett volna jobban kockázni. Mondjuk északról a 26-os fölötti fehér kockában átvágva egy nagy kerülővel, de amerre én mentem is lehetett volna úton menni. (hiba: 0:40)
Éjszakai OB 2010 - Ruzsa
A pontról kifele menet egyszer csak óracsippanást hallottam, majd a kezemre pillantva nem láttam semmit. Leesett az órám futás közben, valami faágtól. Már megint kereshettem a fűben, pont, mint tavaly! Összeszedtem és már tuszkoltam is be a helyére, mint múlt évben. Ment a nadrág zsebébe és innentől csak nagyjából mért. A track-et még ki tudtam úgy “húzni”, hogy a valóságot mutassa, de ez már csak egy kézi berajzolásnak felel meg és a tempó (a vonal színe) már teljes marhaságokat mutat. Úgy 20 másodperc alatt meglett az óra, még 10 alatt betuszkoltam a zsebembe, majd totál megzavarodva mentem tovább. Nem éreztem a nagy forgolódástól az irányt, ettől aztán végül más útvonalat választottam és szerintem a 22-es pontot is csak szerencsével fogtam ilyen jól. Ez a részidőkből nem is nagyon jön le, de nem tudom mit csinálhatott itt mindenki, hogy ilyen időket mentek. (hiba: 0:40)
A következő 3 pont rendben jött, de ezt így utólag nem is értem. Többször a kezemre pillantottam, olyan érzésem volt, hogy egy “mankómat” veszítettem el, pedig az óra semmiben sem segített és így legalább nem néztem mennyi időm van még beérni.
A 26-os pontra menet aztán a kifutás alatt éreztem, hogy eléggé kezdek fáradni, majd az átmenet végén bevállaltam egy hülye megoldást és nem a tisztában futottam be a jelleghatár mentén, hanem oldalról a dzsuvából mentem a pontra. Pedig amúgy jól mentem, a fenyveseken átvágásban jól és egyenesen haladtam. (hiba: 0:10)
A 27-re aztán megint jött a figyelmetlenség. Már a 26-ról nehezen verekedtem ki magam, majd a fenyőben a sarkot lecsapva előbb be akartam futni egyenesen, majd aztán inkább elindultam balra, végül visszafordultam és mégis szembe mentem be. Csodálkoztam is, hogy hol van alólam az út és csak a rét végén jöttem rá, hogy rossz helyen mentem be. Innen aztán a fenyőn átverekedtem magam és meg is lett a pont, de ez így több, mint rossz megoldás volt. (hiba: 1:00)
A 28-as már erő nélkül telt. Kicsit belassultam és a pont előtt is megtorpantam kicsit. (hiba: 0:10)
Tovább futva először éreztem a hátul indulás előnyeit, mert egész jó csapás volt, még ha nem is egyenesen és sok elágazással. Az útra kiérve veszítettem el, de a pontot azért rendben fogtam, majd utána a pálya egyetlen nagyobb vakrepülését hoztam össze. Szerencsére az irány stimmelt, de csak a pont előtt az ültetett fenyves szélén azonosítottam be magam újra és addig elég bizonytalanul mentem. (hiba: 0:20)
A gyűjtő és a befutó már csak a küzdésről szólt. Nem pörögtem rendesen, de nem is tudtam.

Összes hibám 6 perc volt a pályában, ami csak egy gyenge közepes futást jelent. Ebből egy fél perc rákenhető az órámra, ami ezentúl deklaráltan is egy sportóraként pocsék termék (Garmin Forerunner 405 a termék megnevezése – ez itt a negatív reklám helye).
A dobogó azért reálisan nézve nem lehetett volna ma meg egy hibátlan futással sem. Éjszaka nem létezik annyira tökéletes futás, hogy 10 másodperc se maradjon benne, de a legjobb MEAFC-os helyezés azért reálisan akár még elérhető is lett volna egy jó futással. Így marad a 7. hely, a 2 bajnoki pont és a MEAFC sor 4. pozíciója.
Hibáim a mai nap elsősorban gyerekes hülyeségekből, útelágazásokban és hasonló nehézségű helyeken jöttek össze pl. túlfutásokból. Mintha fejben folyamatosan 30 méterrel le lettem volna maradva a fizikai valómtól, ami azért is ciki, mert ez Gueorgiou-hoz képest már 130 méter lemaradás. 🙂

Elégedetlen azért olyan rettentően nem vagyok. Az elmúlt 2 évvel ellentétben most 100%-ban önerőből mentem végig tisztességesen az ÉOB pályán és még ha ez nem is volt egy nehéz feladat, de már mutatkoznak biztató jelek. Alföldön már egész jól mozgok, azaz fizikálisan kezdem felszívni magam, a nagy kiszállások sem jellemzőek mostanában rám. Már nem a bokámon és a pocsék fizikai állapotomon kesergek, hanem a sok apró figyelmetlenség kiszűrésével törődök és ez azért egy egész jó jel!
A verseny amúgy szuper rendezésű volt. Itt még a fóliánál is apróbb hiányosságot tudok csak említeni. Tökéletes versenyről hazatérve, hajnali 3-kor úgy gondoltam fent találom a neten az eredményeket. Tévedtem és ez azóta levlistán is téma, pedig milyen jó is, ha egy versenyt csak ennyi választ el a tökéletességtől.
Leginkább a 2006-os ROB-hoz tudnám hasonlítani rendezésileg és ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azon a versenyen is (és így szerintem az elmúlt 5 év 2 legjobb rendezésű bajnokságán) a Forrai testvérek voltak a térképek helyesbítői. Szerencsére mostanában, különösen idén a bajnokságokat tekintve alaposan el vagyunk kényeztetve.

Térkép1, térkép2, részidők

Ami pedig a verseny másnapján következett az egy laza edzés volt, amit kicsit felturbóztam olyannyira jólesett. Egy 10km-es kört terveztem a Gerecsében, ami végül 12-re lett kibővítve és még 3km-en keresztül terepen is futottam benne. A nagyvölgyön 10:15 alatt kényelmesen értem fel, majd utána is jól ment a futás. Volt benne 6 repülő is, majd a végén egy nagy gimnasztika. A jobb lábam viszont megint érzem a derekammal összefüggésben, mint 2 hete.
Összesen 12km, 260 szint, 70:09

Készülés az ÉOB-ra a Dél-Alföldön

Ennek a hétvégének a programja már az éjszakai OB felkészülés jegyében zajlott.
Szombaton előbb Lőrincen átmozgattam 6km-el, majd gimnasztikáztam egy nagyot, majd irány dél és a DAR éjszakai.
Rajtba elég rohanós volt az utam és mivel 0-ra indultam, így bő 1km bemelegítés után meg is kaptam az üres erdőt és azon belül is annak nem a legszebb szegletét. Kicsit óvatoskodva, de azért a szükséges átvágást bevállalva kezdtem. Apró megtorpanások voltak ugyan a 2-es és 3-as pont előtt is, de ez egy éjszakain nem olyan nagy baj, csak alapvetően haladjon az ember jófelé. A négyes már kicsit túl óvatos volt és sokat is kaptam rajta.
DAR Éjszakai
Az első igazi és legnagyobb hibámat a 6-os pontra vétettem, ugyanis ki akartam törni a dzsuvából mindenáron és az az aprócska tény elkerülte a figyelmemet, hogy az ösvényen ez jóval egyszerűbb lett volna, mint a sűrűben. (hiba: 1:30)
Sajnos a következő pontnak egyszerűen mellémentem, de legalább a fedettségből kitaláltam hova keveredtem, így viszonylag gyorsan tudtam korrigálni. (hiba: 0:40)
A tízesre egy hasonló hibát vétettem, de itt csak éreztem merre lehet a pont. (hiba: 0:30)
Innen egész jól mentem, mígnem a 14-es pontra megint mellé nem mentem. Ezt jobb lett volna balról kicsit megívelni a rétek szélén, de a ligetesbe kiérve legalább megint jól kitaláltam hol lehetek. (hiba: 0:20)
Innen aztán már minden rendben jött a célig, így összesen 3 perc hibával zártam a pályát és a nem túl jó 4. helyet gyűjtöttem be.
A 7,9km-es pályán futott 54:12 önmagában nem sokat mond. Én 9,2km-ből oldottam meg és 161-es átlag, illetve 172-es max pulzust produkáltam alatta.

Másnap teljesen szét voltam esve és a bemelegítés alatt éreztem, hogy nem fog jólesni a futás. Azért futottam 2km-t és gimnasztikáztam egy sort, majd nekiveselkedtem a pályának, ami amúgy igen kellemesen kezdődött. Szeretem az ilyen erdőket, de ma csak azt éreztem, hogy nem megy. A pálya eleje ennek ellenére nem ment olyan nagyon rosszul. Magamra erőltettem némi tempót és jófelé mentem. Igaz az 5-ös pontról kicsit rossz irányba futottam ki, így az útvonalam nem a legjobb lett. A 9-es pontra aztán becsúszott egy melléfutás. (hiba: 0:20)
Vásárhely Kupa
Nem mentem tökéletesen a következő 2 pontra sem és nagyjából itt készültem el teljesen az erőmmel. A 13-ra megérte a nagy kerülő, de a zöldből megint nem tudtam magam jól kiverekedni. A kis ösvényt akartam elkapni, de úgy tűnik simán kereszteztem. Ez a rossz kifutás aztán hozta a hiba további részét magával, mert a réten futva már azt hittem 2 sorral odébb vagyok és a pontra megyek. Szerencsére viszonylag gyorsan kapcsoltam, így tűrhetően megúsztam ezt a nagy hibát is. (hiba: 0:40)
Ez után nem volt már gond a tájékozódással, de nagyon nem haladtam. Gyurika sorra adta a másodperceket és csak azért sikerült visszaelőznöm, mert a 19-re kiszállt.
Azért a 22-re még mellémentem pár méterrel a pontnak, majd a gyűjtőre menet is elküzdöttem a dzsuvában, de Gyuri már nem tudott visszaelőzni.
Az 1 perc hiba alföldön nem egy különösen kimagasló eredmény, de mondjuk közepesnek már elmegy.
A 7,9km-es pályán 47:45-öt mentem, 8,84 km futott távval és 162-es átlag pulzussal, 171-es max mellett.

A hétvégének van pár tanulsága az ÉOB-ra. Először is mindig tudni kell, hogy merre húzok mellé a pontnak, ha nem valószínű, hogy direktbe rá tudok futni. Többször volt, hogy merőlegesen kellett szelni a rönksorokat és úgy érkeztem meg a megfelelőhöz, hogy nem voltam biztos benne merre is lesz a pontom. Lehet jobb lett volna direkt mellémenni, de úgy, hogy tudjam merre is lesz a pontom.
Másrészt azért nappal egy hajszál pontosan ugyanakkora pályán azért jóval jobbat tudtam jönni, mint éjszaka, pedig sokkal fáradtabb voltam. Agresszívebben és magabiztosabban kell majd menni az OB-n!

A versenyben amúgy nem kellett csalódnom. A térkép jó volt, a rendezésről majdnem elfelejtettem írni, ami ugye csak annyit jelent, hogy nem volt hiba. 🙂
Látszott, hogy odateszik magukat a rendezők, ami sok kisebb-nagyobb dologban nyilvánult meg. Volt zuhanyzási lehetőség, frissítő, nagyversenyekre hajazó célkapu és még arra is figyeltek a HTC-sek, hogy a focipálya kapujában egy fényvisszaverővel jelöljék meg az “akadályt”.
Ugyan terepek terén igen meg van kötve a Dél-Alföldiek keze, de rossznak azt se nevezném és így aztán olyan versenyeket rendeznek, amin jó indulni!

Postás Kupa

Mivel képességeimet és időmet meghaladja a térkép 3 részből történő összeillesztése, így a Postás Kupa térképet nem fog felkerülni a blogra és a beszámolóm is rövid lesz.
Összefoglalva a szombati nap jól ment, főleg technikailag ment jól, de fizikálisan is kihoztam magamból a maximumot, hisz 170-es átlagpulzussal futottam le a 91 percet (179-es max). Apró bizonytalankodások voltak a futásomban a 3-as, 5-ös és 9-es pontnál, majd a 20-as előtt rövid időre elvesztettem a fonalat, de ez is csak 30 másodpercet jelentett. Ezt még megfejeltem újabb 20 másodperccel a 21-es pontra, ahol balra mellécsúsztam, majd innentől már csak a fáradtsággal kellett megküzdenem. A pályát végül bő 1 perc, max. 1:20 hibával teljesítettem, amivel természetesen elégedett is voltam. Végre valahára sikerült normálisan végigtalálnom egy pályán. Fizikálisan azonban nagyon kikaptam, de ez van.
Érdekesség, hogy a légvonalban 16,3km-es pályán a futott távom 17,24km lett, szóval nem sokat kerültem ma.

A második napon bíztam egy hasonló futásban, mint első nap, de már bemelegítés közben éreztem, hogy nagyon fáradtan mozgok. Ez aztán a pályán is megmaradt, minek következtében már a 2-es pontra menet a pálya feldobásán gondolkoztam. Visszavettem a tempóból és “akkor csak edzünk” felkiáltással folytattam, de sorra jöttek a hibák, a tegnapihoz képest egész nagyok és egyre kevésbé esett jól a futás. Végül a 6-os pont környékén döntöttem úgy, hogy akkor a mai futás egy laza terepedzés lesz, minek következtében kocogtam egy élvezeteset. Innen már a hibák sem jöttek igazán, de azért persze közel sem voltam olyan precíz, mint tegnap. Fizikálisan viszont nem volt gond, ebben a mérsékelt tempóban lefutni a pályát és valóban egész jó hosszú-könnyű futás kerekedett belőle. A 145-ös átlag és a 157-es max pulzus jól mutatja, hogy milyen tempót futottam, azt pedig csak én érzem, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy hulla fáradt vagyok. Ha már a 157-es pulzus is nagyon rosszul esik, akkor ott valami nem stimmel.
Mindegy. Tovább nem fárasztottam magam és holnap is lesz lehetőségem pihenni.

Koncentárció mellé, önbizalom és határozottság is kellene

A tegnapi nap után abban biztos voltam, hogy akkora hülyeséget nem fogok csinálni, mint az ominózus 14-es pontra menet, de valahogy nem volt sok önbizalmam és a kedvem is kicsit odaveszett. Bemelegítés majd 2 km volt, ami Domával a rajtba kifutást jelentette. Doma indult 3 perccel előttem, Fecó, pedig ugyanennyivel utánam. Meg is jegyeztem Kármán Katinak, aki a srácokat “besorsolta” körém, hogy a tegnapi nap után nagyon nem akarják, hogy elvesszek.
A rajt után rögtön jött egy tipikus önbizalomhiányból fakadó hiba. Tudtam hol vagyok, ránéztem még többször a térképre és a domb aljára is le akartam menni, de a fedettség nem olyan volt, mint elképzeltem és ezért megtorpantam. Visszafordultam, térképeztem, aztán csak megfogtam a pontot. (hiba: 1:10)
Nem valami jó kezdés és a folytatás sem volt sokkal jobb. Rossz irányba futottam ki, még éreztem is, de nem korrigáltam, csak mikor már beértem a borókásba. (hiba: 0:30)
Boróka Kupa - Kaskantyú
No ebből lett elegem és választottam egy biztonságos kerülőt a hármasra, amit aztán csak kicsit átvágtam és bedzsuváztam, de legalább tudtam hol vagyok és merre akarok menni. Biztos pontfogás és óvatoskodás jött a következő átmeneteken és jött is minden szépen sorban. Önbizalmam kezdett helyreállni és a 6-os pontig minden hiba nélkül ment és a 7-est is idejében korrigáltam. Eredetileg ugyanis a pont előtti domb másik oldalára akartam futni.
A 8-as aztán kicsit megtréfált, nem vettem észre és elsőre a másik irányba kezdtem keresni. (hiba: 0:30)
Kilencesnél beragadtam a pont előtt 5 méterrel egy bokorba, de amúgy rendben ment minden a futós részen. A 12-es pontra menet aztán nem ragaszkodtam az eredetileg tervezett útvonalhoz (végig az erdő mellett így nem volt ami rávezessen a pontra és kicsit nehezen korrigáltam, pedig tudtam hol vagyok. Az ösvénynél még meg is torpantam, ami a track-en is gyönyörűen látszik. (hiba: 0:40)
A 13-ast nem épp így terveztem. Jó helyre értem ki a fenyvesből, a kis rétre akartam, de nem voltam biztos a dolgomban, ezért inkább visszafele kerültem és a rétcsíkról mentem be a pontra. Kisdoma itt kicsit korán kereste a pontot, én pedig nagy magabiztossággal túlfutottam azon. Hamar korrigáltam és visszafelé már egyből meglett. (hiba: 1:00)
Kisdomát nem láttam és pontról kifelé valahonnan még valószínűleg őt hallottam, ahogy kérdezi megvan-e, de én csak robogtam kifelé a borókából. Nem épp a legjobb úton, de ez még belefért volna. Pontközelben aztán megint egy kis bizonytalankodás és bozótharc jött. (hiba: 0:20)
A tizenötösre nyugodtan kifuthattam volna a rét szélén, de nem tettem, helyette inkább átverekedtem magamat a bozótcsíkon. ami nem igazán volt nyerő. (hiba: 0:30)
Innentől nagyon egyszerű és futós rész jött a 19-ig és nem is csúszott bele hiba, majd a 20-as pontra is csak annyi, hogy nem tudtam egyenesen bejutni a pontra, ahogy terveztem. A 21-re már taktikusabb voltam, mint ahogy a 22-re sem volt hülyeség visszafelé kerülni. Persze pont előtt már nagyon elbizonytalanodtam, de azért csak megtaláltam. Tudtam jó helyen vagyok, de nem találtam sem a térképen, sem a terepen semmi markánsat, ami alapján tájékozódhatnék.
A 24-re még behibáztam egy jót, mert már azt hittem túlvagyok a pályán és ismét nem ragaszkodtam az eredeti tervhez, a ligetes csík látótávolságában való befutáson az erdőbe. (hiba: 0:40)
A célba úgy értem, hogy ma nagyjából megcsináltam azt amit terveztem, pedig ez még közel sem volt az, ami a cél lenne. Bizonytalankodások tömkelege volt benne, rossz útvonalválasztás és kapkodás is akadt, de legalább egy pillanatig sem volt az, hogy nem tudtam hol vagyok. Az összes hibám 5:20 volt, ami ezen a terepen is csak jó közepesnek számít.
Viszont legalább már haladok és tudom min kell még javítani. Önbizalom, a tervhez való szigorúbb ragaszkodás az ami a tegnap zászlóra tűzött 100%-os koncentráció mellé bekerült a listába.
Csak azt sajnálom, hogy fogalmam sincs mikor lesz a következő technikai edzéslehetőség. Jó lenne minimum a hétvégeken finomítgatni a tájékozódásom.

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 162
Átlagtempó: 5:20

Összesen 18km, 93:03

Térkép, részidők

Hatalmas hiba, hogy jól megtanuljam

A cél a hiba nélküli tájékozódás volt a mai napra és ez nem igazán jött össze. Bő 10 perc bemelegítés után vágtam neki a pályának és már az elején sem mentek zökkenőmentesen a dolgok, de többnyire mindig tudtam hol vagyok, csak épp az átjárókat nem sikerült megtalálni, vagy az irányokat kellet sűrűn korrigálnom. Az első nagyobb hiba az ötösre volt, ahol sikerült olyannyira benéznem az irányt, hogy menet közben az északi kerülőből déli lett. Első olyan pont, ahol elvesztettem a fonalat, de a fehér erdő hamar helyrerakott. (hiba: 0:40)
A hatost sem épp így akartam. Szintén elvesztettem menet közben a fonalat, de szerencsém volt és rátaláltam. (hiba: 0:20)

Itt jött egy kicsit nyugisabb rész és ha nem is tökéletesen, de eljutottam a nagy átmenetig. Többé-kevésbé ezt jól megoldottam, de bizonytalankodás akadt benne rendesen. A tízes pontra ellenben nagyon jól mentem, végig követtem hol vagyok, de elnéztem a térképet és vártam a jobb oldali hegy végét. Nem jött, ellenben az árok megállított és innen már a pont is jött, igaz visszafele. (hiba: 0:50)
A 13-as pontig aztán a biztonsági menetek és kerülők, borókába ragadások jöttek, de ezek a tereppel járnak. Nem mentem rosszul, amit buktam időben az a szerencsén múlt többnyire. Idáig tehát nagyjából megvalósítottam, amit szerettem volna. Megvolt a koncentráció, kontrolláltam magam és bár a hibákat nem úsztam meg, de képben voltam és a terephez mérten nem mentem rosszul Istivel is partiban voltam, hisz itt mindössze 17 másodperc volt a különbség köztünk.
Bevállaltam azonban azt, amit nem lett volna szabad. Vakrepülést a “rét úgyis megfog” címszóval és ez nagyon nem jött be. 3:50 után a ponttól kb. 10 méterre futhattam el, de ekkor már nem tudtam, hogy merre vagyok. Körülbelülre sem. Ha észreveszem a pontot, akkor ott átvettem volna a vezetést és biztos baromi elégedett lennék magammal, teljesen alaptalanul. Pont azt tettem itt, amit nem akartam. Kockáztattam, vaktában, nem lekövetve bevállaltam egy átmenetet és teljesen elvesztettem a fonalat. Jobb is így, hogy nem lett meg, mert most azt elemezhetném, hogy majdnem elrontottam és tizedennyire se venném komolyan a problémát, mint így. Így, hogy innentől még bő 18 percig nem találtam vissza oda a pont közelébe és közben bejártam a fél világot. Kétszer is helyretettem magam, de bizonytalanul és érzésre akartam mindkétszer kirohanni a rétre, amit majd úgyis jól észreveszek, ezért nem kell az apró részletekkel törődni. Pont ellentétesen, mint ahogy terveztem.
Ha nincs a GPS, akkor most csak két dolgot tudnék. Jártam valahol az ösvényen kint és a 4-es ponton, ahonnan aztán már majdnem megtaláltam a 14-est. Akármilyen fura, kellett ez a hatalmas. Majd 20 perces hiba, mert ez talán kellőképpen fejbevág ahhoz, hogy észhez térjek. Nem elég 90, vagy 99%-ban koncentrálni, mint tettem ma 42 percen át, hanem 100%-ban képben kell lenni, mert a hiba abban az 1%-ban fog jönni. Szinte törvényszerűen és ezen az sem segít, ha néha mázlival megússza az ember. (hiba: 19:00)
Így utólag nézve jobbról az ösvényre kifutva és onnan támadva kellett volna az átmenetet csinálni.
Innen aztán mérsékelt koncentrációval és tempóval kocogtam be a célba. Ekkor már véget is ért számomra az edzés. Csurom vizes voltam, fájt a hasam, fáztam és dühös voltam magamra. Nem volt túl kellemes garbóban futni, ami magába szívott vagy 3 kiló vizet. 🙂

Tanulság: a 2 perc és a 22 perc hiba között a különbség pár másodperc a tájfutásban. Az a pár másodperc, amíg az ember azt hiszi, hogy ész nélkül is menni fog, aztán már csak fel-alá rohangál és nem tud mit tenni.
Holnap újra próbálkozom. Ha nem veszítem el a fonalat egyszer sem, akkor leszek elégedett.

Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 151
Átlagtempó: 6:39

Összesen 16km, 100:35

Térkép, részidők

Úgy elvesztem, hogy az egy aranyba került

Első felindulásból majdnem nem elemeztem ki a mai pályámat, mert úgy voltam vele, hogy ezen nincs mit elemezni. Amit lehetett azt elrontottam és teljesen összetörve értem be a pályáról. Mondhatni az idei szezonon méltó megkoronázása volt a mai nap. Akkor betliztem a legnagyobbat, amikor azt a leginkább szerettem volna elkerülni.
Végül mégis győzött az az énem, aki tudni akarta mennyit hagytam a pályában, hisz a célbaérés után benyögött “maradt benne vagy 10 perc” eléggé hasraütésszerű volt.
Bemelegítésnek 2km-t futottam, amiben 6 repülő is volt és a bokámat is jól bemelegítettem. A pálya egész jól kezdődött, gyorsan meglett az egyes, majd a hosszú átmenetben is jól haladtam és az irtás előtt összefutottam Kerényi Mátéval. Ezt jó jelnek fogtam fel, hisz 1 perccel előttem indult egy másik pályán és a Tipo tagjaként egyik legnagyobb ellenfelünk volt ma. A hármas pontra is együtt haladtunk, majd a 4-es felé is együtt indultunk, de neki másik pont kellett, én pedig pár méterrel melléfutottam a pontnak. (hiba: 0:10)
Csapatbajnokság 2009 - Ágasegyháza
Nem fogtam fel tragikusan a helyzetet, inkább nyomtam tovább és az 5-ös pontot már megint együtt fogtuk. A hatosra viszont elszálltam, mert nem igazán tudtam lekövetni merre megyek. Azt hittem a pontom környékén érek ki a ligetesre, ehelyett teljesen máshol jártam és ahelyett, hogy felmértem volna a helyzetet belemagyaráztam azt, hogy biztos elfutottam a pont mellett. (hiba: 2:20)
A pontról kifelé jövet sem nyugodtam meg és úgy futottam előre, hogy majd helyreteszem magam. Hát nem sikerült, csak a nagy rét sarkán, de akkor már tudtam, hogy baj van. (hiba: 2:00)
Végre sikerült összekapnom magamat és hiba nélkül fogtam a 8-as pontot. Ellenben már eleve rosszul futottam ki róla és mikor a nyiladékra kiértem, akkor azt hittem, hogy vagy 200 méterrel balrább vagyok. (elég lett volna egy pillantás jobbra és megláthattam volna az ültetett rész végét) Ennek megfelelően bevágtam és ahol kiértem még az ültetett rész törését is látni véltem, így aztán jól mellécsúsztam jobbra és csak lassan tettem magam helyre. (hiba: 0:40)
Folytattam a mai ámokfutásom és kicsit cikkcakkban mentem egész a 10-es pontig, ahol kicsit sikerült végre lenyugodnom. (hiba: 0:20)
Rendben jött a 11-es, majd a 12-re kényszerből kikerültem a sraffozott részt, ám valahogy nem akartam az úton maradni és egyenesen a szép fenyvesen át nyomtam előre. Persze az irányt nem volt egyszerű tartani, így pár kanyar befigyelt a pályába és arról is csak sejtésem volt, hogy hol megyek be a zöldbe. Szerencsére a tankbeálló szerűségek helyre raktak, de még így is túlfutottam a ponton. (hiba: 1:00)
Itt már olyan szintem bizonytalan voltam, hogy a 13-as pont előtt, majd a 14-es előtt is megtorpantam 10 méterrel és elkezdtem nézni hol lehetek, pedig mindkétszer teljesen jó helyen voltam. (hiba: 0:10)
Itt megint próbáltam fejben helyretenni magam és úgy hozzáállni a pályához, mintha eddig semmi nem történt volna és ez 2 futós átmeneten át sikerült is. Tényleg mintha zsinórón húztak volna, bár a mély szántás leküzdése nagyon nehezemre esett.
A 17-et aztán sikerült megint megívelni, de az ilyenek még akár bele is férnének a pályába, ha mindig így korrigáltam volna őket, mint itt. (hiba: 0:10)
A 3 rövid átmenetben sikerült észnél lennem, ami annak is volt köszönhető, hogy itt elmentem Ferenczi Krisztián mellett, így tudtam, hogy 8 percet adok a rivális ETC emberének. Viszont azt is tudtam, hogy jó lenne ennél sokkal többet adnom neki, mert Kovács Ádámot, Szabó Bandit és Szajkó Csabit a többieknek nehéz lesz tartani. Így aztán nagyon figyelősen, de egyben nagyon rohanva igyekeztem lerakni Krisztiánt. Ez nem tartott sokáig, mert meg sem próbált elfutni velem, én ellenben a 20-as után estem egy hatalmasat. Teljesen jól lekövettem a 21-re menet az útvonalat, ahol kellett megtorpantam egy pillanatra és végig jól mentem, kivéve a pontfogás előtt. Nem tudom miért annak a bozótos völgynek a végigtúrását választottam, de nem jött be. (hiba: 0:20)
Már megint nem éreztem az irányt és a tájolóval sem korrigáltam, így túlságosan megíveltem a következő átmenetet és még az egyes pont környéke sem segített a korrigálásban, így a réten alig akartam elhinni, mennyit kell még jobbra húznom. (hiba: 0:20)
Remekül kinéztem a fenyvesfoltot magam előtt, csak épp azt vétettem el, hogy az egy mási volt, így mikor mellé értem esett le, hogy nem épp ott vagyok ahova vártam magam. Már megint egy rossz irányba kifutás…
Korrigáltam, de későn, majd amihez képest helyrerakni akartam magam azt is elnéztem. Gyakorlatilag végül véletlenül botlottam bele a pontomba, mert helyrerakni magam azt nem sikerült. (hiba: 3:00)
Az átfutóra menet is elvétettem az irányt, de egy nagyon egyértelmű helyre értem ki, ami ha lassan is, de helyrerakott. (hiba: 0:20)
Már nagyon be akartam fejezni a pályát és már az az érzésem is elmúlt, hogy minél több van hátra annál jobb, mert ha azt hibátlanul megoldom, akkor még hozhatok valamit az eddigi hátrányon. A 25-re még csak-csak odataláltam egyenesen, de a 26-ot már nagyon megíveltem. (hiba: 0:10)
A következő nagyobb hibámra se kellett sokáig várni, mert megint elcsúsztam irányban és megint nem korrigáltam az első intő jelre. Amikor már fogalmam sem volt hol vagyok, akkor viszont legalább megálltam és egyből helyretettem magam. (hiba: 0:40)
A 5-ös mellett szerencsétlenül elmentem, mivel már semmi önbizalmam nem volt és ahelyett, hogy bementem volna a pontra elkezdtem “kotorni”. (hiba: 1:00)
Megint nem találtam el a kifutás irányát és nem hagytam a tájolónak sem, hogy egyből helyretegyem. Mikor már azt hittem, hogy korrigáltam a hibát, akkor még mindig nem tettem és természetesen megint csak egy hatalmas kitérővel találtam oda a pontra. (hiba: 1:00)
A 30-as pontra lehetett utoljára hibázni és én itt is megtettem. Az első ponton, ahol kicsit figyelni kellett volna, rögtön nem tettem és egy plusz kanyart iktattam az átmenetbe. (hiba: 0:30)
A célba rettentő dühösen értem. Dühös voltam és vagyok magamra. Egyszerűen elfelejtettem tájékozódni, még itt alföldön is, ahol korábban mindig nagyon jól ment és könnyűnek találtam a tájékozódást. Összesen a pályában a korábban saccolt 10 perc helyett 14:10 volt az összes hibám és nem számoltam szigorúan. Ennek ha csak a felét hibázom, akkor már nyerhettünk volna. 🙁

A második hely ebben a helyzetben nem vígasztal, mint ahogy az sem, hogy az egyes pályán nem jöttek sokkal jobbat nálam, sőt az értékelhető csapatok 1-es pályát futó versenyzői közül az enyém lett a legjobb idő. Ezt csak azzal tudom magyarázni, hogy ez volt a legrövidebb pálya és ide került minden csapatban a leggyengébb ember.
Fejben, testben is össze kell szedni magamat, azonban előtte nem megérdemelt pihenőidőszakot iktatok be, hogy legyen lelki erőm a sötét és hosszú téli edzésekhez.

Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 167
Átlagtempó: 5:24

Összesen 20km, 107:52

Térkép

2. nap – Kevesebb boróka, ugyanannyi hiba

A tegnapi naphoz hasonlóan ma se vittem túlzásba a bemelegítést, de ma pusztán azért, mert nem akartam többet futni. Olyan 2,5km lehetett, amit rajt előtt futottam.
Az egyes pontra szintén átmentettem a tegnapi formám és kicsit bizonytalanul a domb bal oldalába húzva onnan átkanyarodva fogtam végül. (hiba: 0:20)
A kettes rendben jött, ösvényen, majd a homokot kerülve átverekedtem magam a borókán és a rét sarkáról bemásztam a pontért, majd a mászást egész a hármasig folytattam. Tudtam a pont előtt, hogy a töbörben haladok, de azért jól jött Fifi megerősítése, aki a pontról jött ki.
A négyes aztán egy igazán nekem való alföldi átmenet volt, ám az ötösre valahogy bizonytalanul és rossz irányba mentem. (hiba: 0:10)
Hatos és a hetes azzal telt, hogy nem értettem miért nem érem már utol Kustos Szabolccsot, aki 21B-ben ugyanezeket a pontokat kapta és ezt a rajtba meg is beszéltük.
Kalocsa Kupa - 2. nap

Nyolcasra menet bal oldalon nagyon világított valami rét a fenyvesben és nem sikerült beazonosítanom, így rossz helyen mentem be a borókába, ám rögtön tudtam hol vagyok és rákanyarodtam a pontra. (hiba: 0:30)
Kilencesre menet sokat segített az ültetett fenyves vége és nagy lendülettel indultam meg a 10-es pont felé. A fenyvesen átérni sima ügy volt, de nem tudtam hol érek ki pontosan és így indultam be a borókába. Hát ebből sosem szokott jó dolog kisülni. Most sem volt másképp. Hiába lestem a dombtetőket erdőfolttal, mert nem tudtam megállapítani melyik kell nekem. Elmentem pár méterrel a pontom mellett, majd kiverekedtem magam egy rétre, ahol már sejtettem hol lehetek, de azért az útig kimentem leellenőrizni ezt. Innen visszafelé már meglett a pont, amiben különösen az volt bosszantó, hogy ekkor vettem észre, hogy a ponttól 10 méterre térképeztem korábban vagy fél percig. (hiba: 3:30)
Nem akartam elhinni, hogy mekkora dzsuvába kell bemászni a következő pontért, de néhol még csapás is volt, így csak mentem és jött a pont is. A 12-re a kerülőt választottam, de nem igazán sikerült jó helyen kijönni az erdőből, így a pontot visszafele futva kellett fognom. (hiba: 0:20)
13-ast szépen kerülve és Lajszner Attilára felfutva fogtam, majd verekedhettem ki magam a borókából. A nagyrét és az ültetett fenyő jól vezetett és hátulról már csak fel kellett mászni a borókás dombra a pontért. Valami hihetetlen jól néz ki ennek a dombnak az északi oldala. Minden tiszta moha volt, még a föld is. Fönt aztán nem is volt olyan könnyű megfogni a pontot, mert még 2 méterről sem látszott a bója.
A 15-öst a nagy ligetes felé húzva könny volt megfogni, hisz még egy jó nagy domb is volt előtte. Jött megint az a rész ahol előtte elvesztem és a fenyvesből kiérve most beazonosítottam magam a nagyobbacska réten. Innen aztán sikerült benavigálni a pontig, ahol megláttam a Szerb srácot, akivel innentől kerülgettük egymást.
A 17-re rögtön túl nagy kacskaringóval mentünk és még a pontot is egy hurokkal fogtam. (hiba: 0:20)
A következő pár pont elég eseménytelenül telt, hisz csak futni kellett. A 23-ig nem is volt semmi gond, bár a 22-esre bannemaradt egy kicsi. (hiba: 0:10)
A 24-re azt terveztem balról kerülöm a nagy réten a borókafoltot, de aztán valahogy nem vitt rá a lélek a kerülőre. Inkább belevesztem a borókába és támadópont nélkül mentem be a pont felé. Persze az se lett meg egyből, úgy pattantam vissza a kis ösvényről. (hiba: 2:00)
Rossz irányba jöttem ki és kicsit vissza kellett kanyarodni a követezőért. (hiba: 0:10)
A 26 elég könnyű volt, de én túlfutottam rajta pár métert. (hiba: 0:10)
Jól jött a következő 2 pont és úgy tűnik még haladtam is a többiekhez képest, majd a célig sem vétettem már újabb hibát.
Ma sem sikerült végrehajtanom a nagyobb hiba nélküli futást és kicsit sem éreztem úgy, hogy elégedettebb lehetek magammal, mint tegnap. Nem volt több boróka, de én mégis bennehagytam kicsit többet. Összesen 7:10 maradt benne, amivel akár még összetettben is nyerhettem volna. Persze nem ez bosszant legjobban, hanem a 10-es pont és még inkább a 24-es, ami könnyű lett volna, ha nem vagyok lusta kerülni az előre eltervezett útvonalamon.
Volt pár bíztató átmenetem, alapvetően egész tudatosan mentem egész hétvégén, de sajnos nem mindig és amiatt aztán csak 2 közepes futással zártam a hétvégét. Bokám viszont bírja, így most nagyon élvezem, hogy megint a hibákon és a futósebességen tudok agyalni.

Összesen 17km, 104:55

Térkép, részidők

F21E  (21)                                 

 1  132 Zsebeházy István       MOM Hegyvidék SE-MOM       45:43     4 1:28:23    1  2:14:06 
 2  137 Forrai Gábor        79 HTC Hódmezővásárhelyi      44:51     3 1:34:28    3  2:19:19 
 3  142 Harkányi Zoltán     80 MEA Miskolci Egyetemi      47:27     5 1:32:55    2  2:20:22 
 4  144 Borbás Nándor          MEA Miskolci Egyetemi      48:26     6 1:41:29    6  2:29:55 
 5  143 Dejan Avramovic        KOS Kosutjnak              57:34    13 1:36:22    4  2:33:56 
 6  146 Gillich György      68 TTT Tatai Tömegsport       55:02    11 1:43:25    7  2:38:27 
 7  130 Szakál Péter        71 VTC Veszprémi Tájfutó      58:01    14 1:53:46   10  2:51:47 
 8  145 Lajszner Attila     73 ESP Egri Spartacus Tá      57:16    12 1:54:52   11  2:52:08 
 9  131 Igor Vukovic           KOS Kosutjnak            1:22:15    20 1:40:57    5  3:03:12 
10  135 Werner Péter        73 CBD Ceglédi Bem Vasut    1:13:40    18 1:50:09    8  3:03:49 
11  141 Gyimesi Zoltán      72 TTE Tipo Tájfutó és K    1:11:50    17 1:52:32    9  3:04:22 
12  138 Dejan Popovic          KOS Kosutjnak            1:14:46    19 2:18:17   12  3:33:03 
13  139 Tári Kornél         88 ARA Alba Regia Atléti    1:08:16    15 2:26:32   13  3:34:48 

    133 Forrai Miklós       79 HTC Hódmezővásárhelyi      51:55     9    hiba               
    129 Bánki Zoltán        72 SMA Soproni Műegyetem      50:00     8    hiba               
Vk  342 Baksa Csaba            KAL Kalocsai SE            53:45    Vk 1:59:03   Vk          
    136 Fodor József        84 SZV Szegedi Vasutas S      52:14    10                       
    140 Kisvölcsey Ákos     72 MOM Hegyvidék SE-MOM       43:29     2                       
    151 Novai György           MEA Miskolci Egyetemi    1:08:53    16    n.i.               
    150 Lévai Ferenc           MEA Miskolci Egyetemi      48:38     7    n.i.               
    147 Domonyik Gábor         MEA Miskolci Egyetemi      41:43     1    n.i.               

Kalocsa Kupa 1. nap – Kaskantyú

Kicsit sietősre sikerült a rajt, mivel későn értünk le a versenyre. Bemelegítésnek szűk 3km-t futottam, de a bokám azért sikerült kicsit nyújtogatni, mielőtt nekivágtam a versenynek. A cél egy minimális hibákkal letudott futás volt, de ez nem igazán jött össze.
Az egyes pontra rossz útvonalat választottam, majd azt is rosszul hajtottam végre, mert az útra kiérés előtt csak nehezen tudtam áttörni a borókán. (hiba: 0:50)
A kettest ellenben már jól csináltam, ám érzésre elég rémisztő volt, ugyanis simán elmentem volna a pontom mellett ha nem látom meg a bóját. Sokkal későbbre vártam. Úgy tűnik a 7500-as térképre nem sikerült ráállni még.
Bevállaltam a kerülőt a hármasra és úgy fogtam a pontot, ahogy kell. Végig tudtam hol vagyok, bár nem voltam valami magabiztos. A négyes igen jól jött, bár talán túl bátor is voltam és csak azért nem vesztem el, mert az erdőfolt, amiben a pont volt már messziről látszott.
Az ötös kis megkönnyebbülés volt, hisz egy relatív könnyű átmenet volt, majd a 6-os már keményebb falat volt. Eredetileg jobbra húzva az ültetett fenyvesről akartam fogni a pontot, de arra nem tudtam kijutni, így maradt a nagy rét tájékozódási pontnak. Odáig gond nélkül kiverekedtem magam, majd onnan valahogy beleestem a pontba. Nem volt a legtudatosabb pontfogás, de időt nem nagyon veszítettem vele.
A hetes könnyűnek tűnt, hisz a nagy rétsáv elég jó tájékozódási pont, így odáig szinte ész nélkül rohantam, majd próbáltam támadópontot találni, de nem sikerült. Jobbra a töbör korán jött, de alig túlfutva kapcsoltam, hogy már megint a 7500-as térkép tréfál meg és beugrottam a pontért. (hiba: 0:20)

 

Kalocsa Kupa - 1.nap - Kaskantyú

 
A nyolcastól viszont nagyon tartottam. A térképemre nézve nem látszott a pont a szakadás miatt és ez nem tűnt jó előjelnek. Igyekeztem biztosra menni és a ligetes végében lévő dombtól mindent kiolvasni. Ennyire tudatosan ritkán megyek, tudtam teljesen pontosan merre megyek, míg körön belülre nem értem és ott is tartottam az irányt, míg meg nem lett a pont. Nagy büszkén és lendületesen megindultam a 9-es felé és az sem zavart, hogy a tervtől eltérően nem a nagy réten, hanem a ligetesben a szárazárok mellett megyek ki. Ezt még úgy fel is fogtam, de utána valahogy nem éreztem mi van. Elfutottam a kör széléig, megállapítottam hol lehetek, de a pont nem volt ott és én hamar meggyőztem magam, hogy akkor biztos valahol máshol vagyok. Valahol, olyan helyen, ami nem tudom hol van. Jött Horváth Sanyi és ő is azt a pontot kereste amit én. Elindultam északnak és csak a megpillantott ösvénykanyar tett helyre. (Úgy tűnik itt kicsit elrajzoltam a keverést, hisz a dombra fel kellett mennem, hogy azt lássam.) Innen aztán már meglett a pont hamar, de addig kiesett jó 4 perc. (hiba: 4:30)
A tízes sima ügy volt, majd a 11-es is, leszámítva, hogy valamiért átmentem mindenen és azt se egyenesen tettem, hanem kacsázva. Igazán belefért volna egy jobbról ívelés.
A 12-es ponttól megint féltem egy kicsit, de a töbör aljáig eljutottam és bár nem voltam biztos a dolgomban mindent úgy csináltam, mintha ott lennék. Valahogy kijutottam belőle, jött a domb, aminek felvágtam az oldalába az egyetlen adódó lehetőségnél és lestem a tankbeállót, ami egyszer csak ott volt, benne a ponttal. A részidőkből látszik, hogy a domborzatra tájékozódás a boróka és az átjáróknak a figyelembevétele nélkül nem volt a legtökéletesebb megoldás, de azért valahogy csak odataláltam. (hiba: 0:40)
A dombot balról kerülve jött szépen a 13-as, majd végre a borókából kijutva lehetett rohanni a következő pontig, ami szintén rendben meglett.
Itt kezdtem érezni, hogy a borókásban legalább kaptam levegőt, a futható terepen viszont futni kellene és kicsit óvatosan, de hiba nélkül fogtam az utolsó előttit, hogy aztán a gyűjtőre még óvatosabban jobbra húzva menjek tovább.
A célom, vagyis a nagyobb hibák elkerülése nem jött össze és ez nagyrészt a 9-es ponton múlt. Ha az nincs akkor most az egyesre elkövetett buta bénázásomon bosszankodhatnék és azon, hogy KisDoma még azzal is megvert volna.
Összesen maradt benne 6:20, ami ezen a terepen talán elmegy egy közepesnek. A nagy hibámat és az egyest leszámítva a többivel elégedett is vagyok. Nem voltak olyan illúzióim, hogy itt végig tudok menni apróbb hibák nélkül, sőt még most sem számoltam azokat a másodperceket, amit egyszerűen itt nem lehet nem bennehagyni.
Az 5. hely reális. Végre sikerült nem kikapnom mindenkitől aki számít, bár ez nem rajtam múlt.
 
Összesen 12km, 62:27
 

 

Bajnokcsapat

A csapatbajnokságot jobban vártam, mint bármelyik másik versenyt az idén. Egyszerűen azért, mert tudtam, hogy itt akár még nyerhetünk is, de a dobogóért mindenképp harcban leszünk.
Doma és Fecó várható volt, hogy jót mennek és Gyurikában és bennem is megvan a lehetőség egy nagyon jó futásra. Márpedig a CSB-n nem kell feltétlenül nagyon jót menni. Elég lehet 4 stabil futás is, sőt még akkor is lehet esély ha valaki kicsit betlizik.
Ma is hatalmas hőség fogadott minket és az alföldi terep ezt még keményebbé tette. Alapvetően jól szokott menni nekem alföldön, így bizakodva álltam a saját futásomhoz, abban pedig biztos voltam, hogy a többiek is megtesznek mindent.
Bemelegítésnek nem futottam sokat, alig 2km lehetett, de így is jobban éreztem magam, mint tegnap.
Országos Csapatbajnokság 2008 - Harkányi Zoltán A rajt után fel is pörögtem és a térképet nézegetve szörnyűldöztem és mire a térképrajtig elértem már ki is durrantam. Megfogott a homok és a kezdeti pörgés alábbhagyott. Kezdtem túrni a dzsuvát. Nem mentem igazán jól, de folyamatosan tudtam hol vagyok és ez csak a pontra befelé változott meg. Utolértem Maros Ervint, majd jobbnak láttam kiugrani az útra és újra bemenni a pontra. Így aztán simán lett meg a pont, de az átmenetben maradt rendesen. (hiba: 0:30)
A kettes azt hittem könnyű lesz, de valahogy elmentem a pont mellett. Nem igazán értem mi lehetett, de talán az első kis rétnek véltem a pont körüli rétet. Visszafele csak érzésből és nem is túl gyorsan lett meg a pont. (hiba: 1:30)
Éreztem, hogy nem volt túl jó a kezdés, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az erdővel, így aztán kihúztam inkább a rét szélére, ahonnan jött rendben a pont. A 4-es is jól jött, mert pont elkaptam a töltéssort a ligetesben, majd bevállaltam egy nagy kerülőt az ötösre. Azt hittem pocsék kezdést tudtam magam mögött, de a tempómmal nem volt gond és még a hibám sem voltak vészesek.
A 6-os átmenetet nyertem is a 4-eshez hasonlóan, majd a 7-est kicsit elrontottam. Túl későn vágtam be az útról. (hiba: 0:30)
Nem sokat vacakoltam viszont a nyolcas átmenettel. Amíg lehet mentem az úton, majd nekidurrantottam a hármaszöldnek. Ez olyannyira bejött, hogy ezt az átmenetet is nyertem és még a vezetést is átvettem. Nem lett volna ezt rossz tudni ekkor, mert elég idegesen és kapkodva indultam tovább a 9-es pontra. Gondoltam ezen a nyíltabb részen talán ledolgozhatok valamit az addig összeszedett hátrányból.
Ami ezután jött az számomra kész bermuda háromszög volt. Ennek megfelelően nem tudtam mi van lent és mi fent, most pedig nem tudom pontosan hol jártam és mit rontottam el. Az tuti, hogy a térképhez semmi közöm nem volt. Megettem a 9-es és a 10-es pontot is rendesen. (hiba: 4:30)
Országos Csapatbajnokság 2008 Itt már aztán úgy éreztem, hogy végképp elrontottam mindent és csak a csapat vitt előre. A 11-es rendben jött és a 12-is "csak" egy elég nagy bizonytalankodás volt a gond. Nem tudtam ugyanis összeegyeztetni a térképet és a terepet, de valahogy a nagy domb alapján csak megtaláltam a pontot. (hiba: 0:30)
A 13-ast aztán egyértelműen a saját hülyeségem miatt ettem meg. Túlságosan is siettetni akartam a bevágást és egy arra alkalmas helyen be is csaptam jobbra. Mint később kiderült a ketteszöldet túrtam abban a hiszemben, hogy ligetesben járok. Kész csoda, hogy ekkora hibával megúsztam, bár lehet a többiek is hibáztak itt. A jó vétel mindenesetre az lett volna, ha elmegyek egész az útelágazásig. (hiba: 2:00)
Mondhatni, hogy teljesen elkészültem ekkorra az erőmmel és még fejben is megzuhantam a sok hibám miatt. Ekkor eléggé átértékeltem magamban a mai versenyt és már csak az forgott a fejemben, hogy nem számít mi volt eddig. Menni kell, nem feladni egy másodpercre sem és minden átmenetben csak arra koncentrálni. Ennek meg is lett az eredménye a következő pár átmenetben, mert a 14-est és 16-ost megnyertem és a 15-re se mentem rosszat, csak épp frissítettem egyet közben.
A 17-re aztán már kijött, hogy szétcsúsztam és a futás átmenetben kaptam rendesen, majd a 18-ra már megint hibáztam. Túl korán vártam a pontot és bevágtam előbb, pedig simán kiszúrta volna a szemem, ha megyek még 10 métert. (hiba: 1:00)
A 19-es közel volt, a 20-as pedig könnyű. Csak a fizikai állapotom miatt kaptam itt arányaiban sokat. A 21-es nagyjából rendben ment, leszámítva, hogy a dzsungelharchoz sem ártott volna némi erő. Ekkor megláttam a pontról kifutni Fecót, amiből tudtam, hogy majd negyed óra a hátrányom hozzá képest és sejtettem, hogy ez már csak nőni fog.
Rögtön a 22-est jól meg is ettem. Futottam Kelemen Detti után, ami abból a szempontból jól ment, hogy felértem rá, viszont az iránnyal már gondok voltak és még csak nem is kapcsoltam egyből hol lehetek. (hiba: 2:00)
A szenvedésem itt újabb fokozatba lépett. Ha nem csapatversenyről lett volna szó, akkor itt álltam volna rá a sétára, sőt ha nem fontos versenyről lett volna szó, akkor akár fel is dobtam volna olyan cudarul éreztem magam. A pontra azonban egész jól odataláltam némi bizonytalankodás árán. Itt megláttam Kovács Robit és ebből azt a következtetést vontam le, hogy ronggyá vernek az ellenfelek. Valamiért az volt bennem, hogy legalább 10 percet kaptam már tőle eddig. Rohantam is ész nélkül és persze nem számoltam még a töltéssorokat sem. Egyel korábban megálltam keresni és csak egy nagyobb bénázás után indultam tovább. (hiba: 2:00)
A 25-ös végre simán jött, majd a 26-os is, ám a 27-re elnéztem valamit és túlfutottam a ponton. (hiba: 1:30)
A 28-ra annak ellenére jól mentem, hogy a pontról nem sikerült jól lejönni és ha már arra mentem igazán útbaejthettem volna a frissítőt. A következőre aztán szintén nem igazán hibáztam, de bizonytalankodás volt benne rendesen. (hiba a két pontra: 0:30)
Már alig láttam ki a fejemből és futni is alig bírtam, így egyenesen kifutottam az útra és azon erőltettem a haladást. Ha nem is gyorsan, de azért haladtam. A 31-re már láttam Foreszt, majd utol is értem. A 32 előtt pedig Kovács Ádámmal találkoztam és olyannyira szét voltam csúszva, hogy mit sem törődve azzal, hogy legnagyobb ellenfelünk egyik emberéről van szó megkérdeztem, hogy az én pontomra megy-e. Meglepő módon válaszolt, de nem az én pontom kellett neki. Közben magamban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad én bizony felveszem Ádám tempóját és bejövök vele a célba.
Már csak olyan hülye célokkal bírtam magam haladásra bírni, hogy "ha bejövök vele mi nyerünk, ha nem akkor ők" ultimátumokat intéztem magamhoz. Szerencsére ebből nem lett hiba, mert időben leváltam Ádámról és megfogtam a 32-est. A pont után nem sokkal megint egymás mellé értünk és ekkor már a gyűjtő következett. Nem mondom azt, hogy ész nélkül rohantunk, de nekem ekkor kifejezetten nagynak tűnt a tempó, főleg az eddigiekhez képest. Mikor láttam, hogy nem megy el tőlem Ádám, akkor már fogalmazódott meg bennem a következő gondolat: "Aki előbb bejön, annak a csapata nyer!"
Ennek megfelelően aztán rohantam a gyűjtőhöz és hajr
áztam ahogy csak tudtam és be is jöttem Ádám előtt. Apró szépséghiba, hogy így is 17 perccel megvert, ám csapatban mi nyertünk!
Országos Csapatbajnokság 2008 - MEAFC a bajnok Gyurikát még be kellett ordítani a célba, de végül megvertük az ETC-t és mivel a Pécsieknek becsúszott egy hibapont mi lettünk a bajnokok!
A saját teljesítményemmel mindazonáltal nem vagyok elégedett. Hibáztam összesen 16,5 percet, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag alig találtam be az erdőből. Fizikálisan a pálya felét sem bírtam és alig vonszoltam néhol magamat. Egyetlen pozitívum, hogy nem adtam fel és küzdöttem minden másodpercért.
Ha nem is ennek, de Fecó és Doma jó futásának meglett az eredménye. Megérte mind a 112 perc küzdelem.

Összesen 16km, 122:37

Térkép, részidők

Postás 2.nap – Lassan alakul ez

A tegnapi nap után dolgozott bennem némi bizonyítási vágy. Mindenképpen meg akartam leginkább magamnak mutatni, hogy képes vagyok normálisan végigtalálni egy pályán. Nem melegítettem valami sokat, a futás jó ha 10 perc megvolt, de a bokám most is igyekeztem alaposan átmozgatni, nehogy gond legyen.
Kicsit óvatosabban kezdtem, mint tegnap, minek eredményeképp sikerült hiba nélkül fognom az egyes pontot. Nem volt nehéz, hisz a nagy domb jól megvezetett. A kettesre a ligetesről mentem be és bár nem vettem azonnal észre a pontot alig mentem mellé. (hiba: 0:10)
Úgy gondoltam nagy meglepetés nem érhet a hármasra menet, hisz van felfogóvonal mindkét irányba és nekimentem egyenesen. Kiértem az ösvényre, jött jobbra a rét, majd utána vágtam is be jobbra és hiba nélkül fogtam a pontot. A tegnapihoz képest igencsak jó kezdés volt, hiszen itt át is vettem a vezetést.
A négyes pontra sajnos elnéztem a domborzatot. Azt hittem a ligetes a gerincen vezet le, ezért mindenáron felküzdöttem oda magam. Ez egyrészt a sűrű boróka miatt nem jött be, másrészt így túlfutottam a ponton. Egy másik ponttól jöttem vissza, ami egy tankbeállóban volt. (hiba: 1:10)
Jött a futás rész és én igyekeztem egyenesen kijutni az útra, de olyannyira nem láttam átjárót a borókán, hogy végül egy nagy kerülővel jutottam ki az útig. Innen a pont már simán jött ugyan, de így is jól elvertek ebben az átmenetben. (hiba: 0:40)
A hatosra csak futni kellett és az átmenettel nem is volt gond, ellenben a bokám szokás szerint jól megbillent a pont előtt és sántikálva mentem néhány 10 métert. Sajnos még utána sem lett jó a bokám, ezért aztán nem is erőltettem az átvágást a 7-es felé menet és a pontra is óvatosan futva mentem be. Pár méterre mehettem el a gödörtől, mert mikor megláttam előttem a jellegfát simán megfordulva meglett a pont. (hiba: 0:40)
Kezdtem érezni, hogy nem lesz ez így jó, mert a bokámra is nagyon kellett figyelni és a hibák is gyűltek, de azért nyomtam tovább becsülettel és szép lassan a tempóm is visszanyertem a 10-es pontig. A bokám miatt sajnos vagy 1 percet veszítettem ezen a szakaszon. Nagyon idegesítő és nem jó úgy futni, hogy ennyire érzékeny lesz egy rossz lépéstől. Az azonban már pozitív, hogy olyan jó 10 perc alatt el is múlik ez az érzékenység.

Postás Kupa 2. nap

A 11-es pontra viszont megint sikerült kicsi hibáznom, mert pontközelben valamiért a jellegfára akartam ráfutni. (hiba: 0:40)
A 12 rendben jött, mentem egyenesen és közben jött sorra minden. Jobbra a jellegfán még pont is volt, így magabiztosan jutottam el a pontig. A 13-ra menet ugyan éreztem megint kicsit a bokám, de nem volt gond, majd a 14-re igyekeztem kikerülni a nagy beszántott mély homokos rétet. Sajnos a pont előtt megtorpantam, elindultam visszafele és csak a házra kinézve, ahhoz viszonyítva fordultam újra a pont felé. (hiba: 0:20)
Innentől megint hiba nélküli rész következett, csak a mély homokkal kellett megküzdeni, majd a 17-es előtt a bokám billent meg megint, de ez nem volt vészes. A 18-ra menet azonban megint nem figyeltem eléggé és a réten megtorpantam, mert a borókát kerülve valamiért már azt hittem a pont előtti zöldet kerülöm. (hiba: 0:20)
A 19-es nagy küzdelem volt, majd a 20-asra már a sűrű fenyvessel is meg kellett birkózni. Így utólag balról meg kellett volna kerülni a másik tanyát is. (hiba: 0:20)
A 21-es ponttal nem volt gond, de az SI doboz rögzítése itt botrányosan volt megoldva. A térdmagasságban kifeszített drót még a pont mellett sem jó gondolat. Szerencsére én még épp észrevettem.
A 22-re a pont előtt hibáztam egy kicsit azzal, hogy átmentem a borókán. Vagy meg kellett volna kerülni balról, vagy kicsit jobbra megkeresni az átjárót, mert így pont beleragadtam. (hiba: 0:20)
A frissítő olyan rossz helyen volt, hogy oda se mentem hozzá. Egyszerűen nem esett útba, főleg, hogy balról terveztem ezt az átmenetet. A 24-es ponton átfutva fogtam a 23-ast. Tuti ez volt a jó útvonal, mert nyertem az átmenetet, majd ugyanott jöhettem vissza a 24-re és még tovább is jó kis csiki-csukit csinálva.
A 25-re biztosra mentem és a 32-es pont előtti kis rétről már nem lehetett nagyon elrontani a pontfogást. A 26-ra viszont kicsit megzavarodtam, mert irányba menet nem úgy jöttek a dolgok, mint vártam. Szerencsére a rétek segítettek. (hiba: 0:30)
A 27-re menet rosszul jöttem ki a pontról. Elvitte a rétcsík és így kerülővel mentem a pontra, ráadásul el is mentem mellette. Ez a hiba nagyon bosszantott, mert egy könnyű pontra nagyot hibáztam. (hiba: 2:00)
A 28-as közel volt, majd a 29 sem volt vészes, de azért itt bizonytalankodtam kicsit a pont előtt a sok össze-vissza vezető csapáson. (hiba: 0:10)
A 30-as meglett hiba nélkül, majd innen meglepően könnyen átjutottam a borókán és a 31-es után bevállaltam az átmenetet egyenesen. Volt aki megkerülte, de nem nagyon derülhet ki, mi volt a jó választás, mert itt már az SI nem mérte a részidőket. Bogya Tomi részideje alapján viszont úgy tűnik lehet megérte volna kerülni, még úgy is, hogy egyenesen sem hibáztam semmit.
A 33-as könnyű volt a domboldalban és onnantól már csak futni kellett, de én azért még a 35 előtt is elbizonytalanodtam és megnéztem egy másik pontot. (hiba: 0:20)
A célba úgy futottam be, hogy végre legalább egy átlagosat sikerült futnom. Utólag összeadva a hibákat azért még mindig nagyon sok ez a 8:40. Kiszállás nem volt benne, talán épp ezért éreztem úgy befutás után, hogy 3-4 perc hibánál nem lehetett több. Ráadásul a bokám miatt is elvacakoltam egy jó percet, szóval fizikálisan egy 90 perc ma is bennem volt. Már csak a neheze van hátra: kihozni ezt magamból. 🙂
Ehhez képest természetesen a 100 perc nem valami fényes, de legalább most már Ádámot leszámítva egész jól helytálltam a többiekhez képest. Szépen fel is jöttem az első nap után és a mai napon is összehoztam egy 6. helyet.
Remélem a bokám tovább javul és a tájékozódás is összeáll majd lassan, mert most úgy érzem még tán valami keresnivalóm is lehetne a hazai mezőnyben.

 1 Kovács Ádám        ETC Egri Testedző Club   HUN     39:36    2    88:38    1    128:14 
 2 Szabó András       ETC Egri Testedző Club   HUN     37:44    1    95:35    2    133:19 
 3 Forrai Gábor       HTC Hódmezővásárhelyi Tá HUN     41:01    3    97:10    3    138:11 
 4 Kisvölcsey Ákos    MOM Hegyvidék SE-MOM Táj HUN     43:50    8    99:31    5    143:21 
 5 Cserpák Zsolt      NYV NYVSC-Nyírerdő Tájfu HUN     43:39    7   102:06    8    145:45 
 6 Harkányi Zoltán    MEA Miskolci Egyetemi At HUN     51:45   15   100:38    6    152:23 
 7 Forrai Miklós      HTC Hódmezővásárhelyi Tá HUN     47:25   13   105:06   11    152:31 
 8 Igor Vukovic       XOTK OT Kosutnjak        SRB     45:52   11   106:52   13    152:44 
 9 Bukovac Maros      XFAR Farmaceut Bratislav SVK     47:14   12   105:31   12    152:45 
10 Avramovic Dejan    XOTK OT Kosutnjak        SRB     42:58    6   111:20   16    154:18 
11 Bogya Tamás        TTE Tipo Tájfutó és Körn HUN     52:52   16   101:50    7    154:42 
12 Koprivanacz Imre   KAL Kalocsai SE          HUN     44:22    9   110:51   15    155:13 
13 Marian Ciprian     XCBA C.S.S. Baia Sprie   ROM     49:46   14   107:51   14    157:37 
14 Mertanen Simo      XLAP Lappeen Riento      FIN     55:34   18   103:06    9    158:40 
15 Lajszner Attila    ESP Egri Spartacus Tájék HUN     55:21   17   123:40   17    179:01 
16 Tysz Adam          XAKA Akademik TU Kosice  SVK     81:13   20   133:21   18    214:34 

   Less Áron          DTC Diósgyőri Tájfutó Cl HUN     45:26   10     hiba                 
   Szép Zoltán        KTK Kőbányai Tájfutó Klu HUN     87:45   21     hiba                 
   Cupcea Stelian     XCBA C.S.S. Baia Sprie   ROM     56:14   19     hiba                 
   Fehérvári Zsolt    SDS Salgótarjáni Dornyai HUN     41:23    5                          
   Spiegl Máté        KAL Kalocsai SE          HUN     41:09    4                          
   Novai György       ZTC Zalaegerszegi Tájéko HUN      n.i.        103:11   10            
   Lévai Ferenc       MEA Miskolci Egyetemi At HUN                   97:53    4         
Összesen 20km, 110:38
http://blog.harzol.hu/eredmenyek/2008_postas-2.html

Postás Kupa – Táborfalva

Szeretem az alföldet és mivel az idei Postás Kupa terepe még technikás is, így egyértelmű volt, hogy indulok a versenyen.
Célom igazából most sem volt, de végre jó lett volna egy értékelhető teljesítményt felmutatni.
Sokáig gondolkoztam, hogy kipróbáljam-e a Kalenji atléta szögesem, amit  a Decathlonba vettem "tájfutó cipő" néven és végül úgy döntöttem, hogy egy alföldi középtávú verseny erre pont ideális. Bemelegítésnek olyan 2,5-3 kilométert futottam és persze a bokám is nyújtottam egy csomót a rajt előtt. A cipő jónak tűnt, bokám is rendben volt.
A rajt után rögtön estem egy nagyot, még a térképrajt előtt. Persze a bal térdemre is sikerült ráesnem, ami a múlt heti seb miatt kellemetlen volt kicsit. Az egyes pont rögtön a legdurvább részen volt, így óvatosan terveztem menni. Gondoltam a jelleghatárral jelölt fenyves jól megvezet, majd a rétek segítenek tartani az irányt és nekem csak azt kell figyelnem hol kezdődik a nagy domb, vagy a lapos rész balra hol ér véget. Sajnos még a rétek követése során elvesztem és nem is tudtam magam helyretenni. Úgy tűnik elmehettem a pont közvetlen közelében, mert egyértelműen túlfutottam és sem a nagy dombot, sem a lapos részt nem érzékeltem. Pontosan nem is tudom merre jártam, de végül az akácos irtás széléről jöttem vissza. (hiba: 6:30)
A kettes rendben megvolt, bár bizonytalankodtam kicsit. Berajzolni nem volt értelme, mert egyenesen mentem és fogalmam sincs pontosan melyik töbröt merről kerültem. (hiba: 0:20)
A hármast szintén egyenesen csináltam és szintén némi bizonytalankodás után sikerült megfogni a pontot. (hiba: 0:20)
Sikerült rendesen behibázni a négyesre, mert a pont utáni sárga csík nekem kimaradt és persze ennek következtében mentem volna még tovább. Hamar visszapattantam ugyan a borókásból, mikor láttam, hogy szinte járhatatlan, de azért ez a kis karika sem volt kevés idő. (hiba: 1:00)

Postás Kupa 1. nap

Az ötös pont sokáig úgy tűnt végre rendben meglesz. Szépen haladtam a kis töbrök mellett, de a távolságot nem éreztem és még láttam is a pontom, de azt hittem nem az enyém. Bóklásztam kicsit, majd csak odafutottam a pontomhoz, amit elsőre meg se fogtam, mert elnéztem a kódot. Fél perc telt el, mire valaki megmutatta hol vagyunk. Naná, hogy a pontomon. Ekkor végre én is megnéztem rendesen a szimbólt. (hiba: 2:00)
Azt hittem a Forrai Miki fogta előttem a pontot és így 3 perc hátrányom van hozzá képest, de mint utólag kiderült Forrai Gábor fogott be itt 9 perccel.
Hiba nélkül jött szerencsére a hatos pont és azt hittem ezzel egyben Miki elé is kerültem. Ez a 7-es pontra menet sajnos megdőlt, mert egyrészt végig Gáborral kergetőztem a pályán, másrészt megláttam tőlem jobbra futni és a pontot is előttem fogta.
Nem ment valami jól a futás, de legalább hiba nélkül fogtam a 8-as és 9-es pontot is. A 9-es előtt ugyan alig mertem leugrani a töltésről, de még így is látótávolságban maradtam Gáborhoz képest. A pontról viszont másfelé jöttem ki, ami jó is lett volna, de amint a borókába léptem megint megzavarodtam és túl korán kezdtem a pontot keresni. Az út melletti fenyvesre hittem azt egy időre, hogy a pont körüli fehér erdő és oda igyekeztem kihúzni először. (hiba: 1:20)
A 11-est végre sikerült simán fognom, majd úgy tűnt a 12-es is rendben jön. Megláttam a pontot és odarohantam, de naná, hogy nem az enyém volt. Pontközelben már nem figyeltem és a másik ponthoz futottam. Gyorsan korrigáltam ugyan, de így is méretes kerülő volt. (hiba: 0:40)
A 13-as rendben meglett és itt újra bevillant egy pillanatra Forrai Gábor. A 14-re igyekeztem kihasználni a 10D pálya szalagozását, majd a rétek által megvezetve fogtam hiba nélkül a pontot. Jó nagyot estem kifelé jövet és megint pont a térdemre. Mivel tudtam Forrai Gábor előttem lehet elég közel, ezért igyekeztem gyorsan felfutni rá, de ez csak arra lett jó, hogy már a dózerutat látva kelljen visszakanyarodnom a pont felé és láttam is szemben elfutni Gábort. (hiba: 0:30)
A 16-re menet megint sikerült kiszállnom. Nem igazán értettem a boróka ábrázolását és a pont felé csak akkor fordultam vissza, mikor az egyik Forrai testvér elfutott mellettem. Mint kiderült ő már tényleg Miki volt. Mert miközben én végig Gábort kergettem ő meglépett tőlem, ellenben Mikit itt utolértem. A mai pályába ez a teljes kavarodás a Forrai testvéreket illetően már csak a hab volt a tortán. Nem elég, hogy nem tudtam merre járok, még azt is többszörösen elvétettem, hogy kit látok az erdőben magam körül. (hiba: 1:30)
Innen szerencsére már nem volt semmi gond a könnyű részben és egész jó részidőkkel, még átmenetet is nyerve futottam be a célba. Persze a célvonalon rögtön két Foreszt láttam, amiből már tudtam, hogy Gábor vagy jó 10 perccel biztos megvert.
Az összes hibám a mai napon 14:10 volt. Kb. ennyivel is kaptam ki, de ezen a terepen ez nem nagy dicsőség.
Kegyetlenül elrontottam a mai napot. Mondhatni, hogy többször elvesztem, hisz volt, hogy azt se tudtam hol vagyok. Sikerült felülmúlni a HOB-on bemutatott bénázásom is.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy bokám legalább jó volt, így megvan a feladat az elkövetkezendő időkre. Most már a tájékozódásra kell összpontosítanom és végre értékelhető teljesítménnyel célba érnem. Holnap végre meg kellene mutatnom, hogy azért mg betalálok az erdőből.
A szögesből egyébként kifordult egy szög még így alföldön is, úgyhogy vittem vissza a Decathlonba. Ez a cipő egyértelműen alkalmatlan a tájfutásra, de szerencsére simán visszaadták az árát.

Összesen 10km, 66:45

 

Könnyű futás Ágasegyházáról

Eredeti terv szerint 80-90 perc lett volna ma könnyen, de mivel elég vacak idő volt és Skulónak megfájdult a térde, így kevesebb lett belőle. Ágasegyháza iskolától futottunk egy kört a terepen, 90%-ban utakon a szemerkélő esőben. Nem volt túl felemelő az időjárás és a tegnapi után friss se voltam. Visszafelé én még rátettem egy kört, hogy kicsit megnöveljem a távot, így lett meg bő 12km, talán 13 is.
 
Összesen 12km, 64:39

Sima futás az OCSB alatt

Eredetileg otthonról terveztem ma futni egy könnyű huszast, de végül Editet elkísértem a Csapatbajnokságra Kiskunhalas mellé. Sajnos csapatunk idén nincsen, így itt is maradt a sima edzés.
Szerencsére Pelyhe Dani se indult ma és futni is akart valamit, így ketten indultunk el kocogni egyet. Összesen 37 percet mentünk együtt és végig a keresőoptimalizálás rejtelmeiről beszélgettünk. Ez a része ennek megfelelően gyorsan el is telt az edzésnek, majd egyedül mentem tovább még egy nagy kört. Először kifutottam a rajtba, ahol már bontottak, majd a terep két távoli szélét is meglátogattam.
Nagyrészt utakon mentem, de néha a terepre is bementem, igaz ezt már csak a bokám miatt sem erőltettem, főleg, hogy az utakon szinte nehezebb is volt futni a mély homok miatt, mint a fenyvesekben.
Végül annak ellenére, hogy egész kellemesen telt a futás csak 18km-t mentem. Holnap 8,2km vár rám közel max. tempóban.
 
Összesen 18km, 88:22
 
Max. pulzus: 151
Átlag pulzus: 142

Tömegrajtos farsta pálya – Bodoglár

Ma jó korán kellett kimenni a terepre, mert 9 órakor tömegrajtos farsta pálya volt a program Bodogláron.
Elég szűkre vettem a bemelegítést, mert összesen csak 8:19 lett, de azért nem éreztem úgy, hogy az én tempómban ez gond lenne. Dénes Zolival váltottunk pár szót, hogy neki anno meddig tartott a felépülése a részleges bokaszalag szakadásából és azt mondta, hogy szinte az egész 2001-es éve ráment. Ez nem túl bíztató számomra, bár az is tény, hogy Zoli "csak" a Hosszútávú OB-n sérült meg, így van 6 hónap csúszás köztünk. Elvileg tehát én akár tavasszal már elfogadható állapotba kerülhetek terepfutásokat illetően is. Azt is elmondta továbbá, hogy nem ártana erősítenem a bokámat folyamatosan, akár fél éven át.Bodoglár - térkép
A tömegrajtnál igyekeztem hátulra maradni, nehogy a tömegben rosszul lépjek és hát a többieket se akartam feltartani. Persze a leghosszabb (8km) pályát azért bevállaltam, sőt sikerült egy olyan térképet felvennem, ami a leghosszabb farsta kombinációt tartalmazta, igaz ezt csak utólag tudtam meg.
A rajt után pont Madár mögé soroltam be és mögötte futottam egészen az egyes pontig, majd kicsit balról íveltem a kettest a többiekhez képest. A hármasra csak sodródtam a tömeggel és egy kicsit még a bokám is megbillent, ám ez most semmi nem volt, mert sikerült megtartanom. Fekete Zsuzsi futott előttem és én épp azon gondolkodtam, hogy azért az nagyon durva, hogy ezzel a kocogásommal hazai női élmezőny szintjén vagyok. Egy-egy dombra felfutásnál jól látszott, hogy fizikálisan nagyon nincs a toppon Zsuzsi. A négyes pontot aztán már én fogtam előtte szóval a megrökönyödésem csak tovább fokozódott. A fenyvesekben futva nagyon élveztem, hogy a talaj puha és egyenletes. Jól lehetett látni, hogy hova lépek, így aztán kicsit nagyobb tempót mertem futni. Ifi fiuk keveredtek a környékemre és még a hatosra is egyformán futottunk túl pár méterrel, szóval valóban kezdett számomra is technikai jelleget ölteni az edzés. Itt ők vagy visszakanyarodtak, vagy lemaradtak, mert nem láttam őket a későbbiekben, én pedig az út túloldalán lévő bozótfoltot balról kerülve fogtam a pontot.
Az ültetési irány jól adta, hogy merre kell mennem és én nem is nagyon törődtem a részletekkel, csak arra figyeltem, hogy mikor érek ki a ligetesbe. Szerencsére pont ott volt jobbra tőlem a sárga töbör ami alapján simán fogtam a pontot. Kifele a pontról aztán kicsit meglepődtem, mert azt hitte Fekete Zsuzsi fut újra előttem, de aztán mire közelebb értem kiderült, hogy Makrai Évi az. Ő már jóval jobb tempóban tolta, nem is sikerült utolérnem még ebben a megnövelt tempóban sem. Eléggé másfelé futott itt mindenki, mondhatni, hogy keresztbe kasul rohangáltunk és én egyre több ifi és junior fiút láttam magam körül és a tempót is tovább fokoztam. Elgondolkodtam azon, hogy ez már nem az a könnyű terepfutás, amit terveztem, de aztán úgy döntöttem, hogy nem kezdek csak ezért kocogni. Megtartom ezt a jó közepes tempót és figyelek a lábam elé, amennyire csak lehet. Sorra jöttek hiba nélkül a pontok és én nagyon élveztem, hogy érzem a térképet és mindenhol jó előre tudom, hogy melyik domb mögött, vagy melyik fa tövében lesz a pont. Ezen a terepen már nyertem két bajnokságot és ebből a második a 2004-es váltó OB volt, ami természetesen most is szembe jutott. Akkor első futóként hoztam pár perc előnyt, ami a tömegrajt miatt eléggé hasonlított a mostani futásra. Persze most a tempóm jóval elmaradt az akkoritól, de legalább tudtam élvezni, hogy jól megy a tájékozódás. A farsta végén aztán ugyanúgy előttem futott Makrai Évi, mint előtte és bár nem ugyanarra mentünk mindenhol, sőt szinte mindenhol eltért kicsit az útvonalunk, így is értünk be a pályáról. Sokan futottak még a környéken, így tulajdonképpen egy szétszakadozó boly volt, amiben én Évin kívül csak Mézes Tibor Sólymot tudtam felismerni és egy Szerb srácot, aki a szobánkban aludt.
Néha kezdett elragadni a versenyszellem, de mindig visszafogtam magam, mert nem akartam, hogy a bokámnak emiatt baja legyen. Persze azért ha úton kellett futni, vagy egy kis felfele jött akkor ott kicsit felpörgettem a tempót, de a végén bármennyire is nem tetszett nem kezdtem el hajrázni.
Az időm 49:42 lett, amivel kikaptam 10 perccel, de ez most nem érdekelt. Az egész pályán elfogadható tempóban futottam, sőt a vége már kicsit túl gyors is volt és semmi gondom nem volt a bokámmal. Néha már meg is felejtkeztem róla, amire azért terepen még nem volt példa a sérülésem óta. A 161-es átlagpulzusom is azt mutatja, hogy ez már fizikálisan is terhelésnek számított és a tájékozódás is nagyon jól ment. Ez utóbbihoz kellett az is, hogy nem leszegett fejjel futottam, azaz nem kellett minden lépésnél a földet bámulnom. Ez ugyan kicsit kockázatos volt, de valamiért ma az se számított, ha egyszer kétszer kisebb gödörbe léptem, mert a bokám úgy tűnik mindent kibírt.
Sikerült megtalálnom az optimumot, mert rohanhattam volna gyorsabban is, de az már tényleg kockázatos lett volna. Úgy gondolom, hogy erőnlétem alapján olyan 43-44 percet biztos tudtam volna futni, de most ezt nem sajnálom, mert nagyon örülök ennek a futásnak is.
Igenis ki kell mennem terepre és próbálkozni kell, de óvatosan. A mainál is óvatosabban, de már egész jó tempóban ezután is tervezek terepre kimenni.
Célbaérés után pár perccel Makrai Évivel mentünk még vissza futni földutakon és futottunk bő 30 percet kényelmes tempóban, beszélgetve. Különösebben se jól, se rosszul nem ment, de ebben a tempóban tetszett a futás és akár még jóval többet is szívesen futottam volna.
 
Összesen 17km, 89:00.
 
Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 154
 

Memória és sima pálya – Bócsa

Délután Bócsára mentünk ki edzeni, ahol Józsa Gáborral és Zsebe Istivel futottunk megint 2km-t bemelegítésnek (9:49), majd én gyorsan neki is kezdtem a memória pályának. Alapvetően jól ment, bár nem igazán mertem erőltetni a dolgot, de mindenképpen gyorsabban haladtam, mint délelőtt a második két pályán. Hiba se nagyon volt benne, de az utolsó előtti pontot azért csak sikerült elrontanom, mert túl korainak gondoltam a borókás rétet és még mentem tovább. Annak viszont örülök, hogy sikerült úgy korrigálnom a hibát, hogy nem kellett visszamennem az előző pontra, hanem egyből megfogtam a saját pontom. Persze így is buktam vele vagy 5 percet, mert nagyon túlfutottam.
A 4km-es pálya így 32:32 lett, amivel nem lettem utolsó, mert Gábort megtréfálta ez az edzés és alig került elő. :)))
Bócsa - térkép
Átlagpulzusom 150 lett, ami azért mutatja, hogy ez is csak egy gyenge közepes futás volt.
A második pálya egy sima pálya volt, amin a hatos pont környékén elég jól elvesztem. A pontot egy hiba után sikerült megfognom és talán pont ezért rossz irányba jöhettem ki róla, amit elég sokára sikerült korrigálnom, mert amikor az erdőbe értem még akkor is azt hittem, hogy jó irányba jöttem ki és mikor a tájolóra néztem még be is forgattam a térképet 180 fokkal rossz irányba. Azért ezt hamar korrigáltam, de még ekkor se voltam teljesen biztos, hogy melyik erdőben vagyok, így simán észak nyugatra futottam míg ki nem értem a rétre.
Innentől aztán már csak arra figyeltem, hogy még világosban befejezzem a pályát, mert elég rendesen kezdett sötétedni és az erdős részeken már nem igazán láttam jól hova lépek és a térképet is nehéz volt olvasni.
Elég rossz úgy tájfutni, hogy az ember alapvetően nem a tájékozódásra koncentrál, hanem arra, hogy ne törje ki a lábát. Egyrészt kevesebbet nézem a térképet és a körülöttem lévő terepet, másrészt nem koncentrálok eléggé, hisz az egész úgyse számít.
Máskor megvan bennem az a vágy, hogy hiba nélkül oldjam meg a feladatot, de most maximum az érdekel, hogy lehetőleg minél pozitívabban csalódjak a lábamban.
Nem sikerült valami jól ez a pálya, mert a 4,7-nek mondott távon 42:43-at jöttem 144-es átlagpulzussal. Bár többek szerint ez a pálya kicsit hosszabb volt, mint a kiírt számomra ez most mellékes volt.
Annak azért örülök, hogy délután rendesen tudtam edzeni, még ha a tempó egyáltalán nem volt komoly akkor is. Terepen edzettem, folyamatosan futottam és ezzel a bokámat erősítettem.
 
Összesen 13km, 85:05.
 
Max. pulzus: 158
Átlag pulzus: 146
Megnyugvási: 36 (150/114)
 

Három pálya – Tázlár (Ládahomok)

Délelőtt Tázlárra mentünk ki edzeni és szűk 2km bemelegítés (8:54) után vágtam neki az első pályának. Kicsit fáradtan mozogtam, de azért alapvetően egész jól ment az edzés (Észak-keleti kékkel benyomtatott pályára kezdtem). A kettes pontra kicsit túlságosan a domb végébe mentem, így vissza kellett kanyarodnom, majd legközelebb csak a nyolcasra hibáztam egy kicsit. Bujkálni kellett a fák alatt és túlfutottam a ponton. A tempóm magamhoz képest egész jó volt, de azért még nem erőltettem meg magam, így is épp elég volt a bokám elé is nézni. Itt már láttam, hogy Józsa Gábor nemsokára utolér, így egy kicsit elkezdtem nagyobb tempóban futni. A 9-es rendben volt, de a tizes előtt kicsit megint kiment a jobb bokám. Egy két lépés után már futottam tovább, de nem volt az igazi. A tizest még rendben megfogtam, de a 11.-re jól mellémentem. Azt hittem eggyel balrábbi zöld foltok között mentünk át és ennek megfelelően akartam a pontot is fogni, de éreztem, hogy valami nem stimmel. Persze hamar kapcsoltam, de ez jó kis kerülő lett így is.Tázlár (Ládahomok) - térkép
Innen már csak bekocogtam a célba és közben szentségeltem, hogy már megint vacakol a bokám, ugyanis miután kiment már nem tudtam úgy futni, mint előtte. Minden kisebb megbillenésre érzékenyen reagált, így pedig elég kellemetlen volt futni. Ez a pálya végül 26:22 lett 160-as átlagpulzussal, ami azért azt mutatja, hogy nyomtam a 4,7km-t, de nem vittem túlzásba. Hiba is elég sok csúszott bele sajnos.
A nyugati pályára egyből indultam tovább, de még az egyes pont előtt megálltam kicsit sétálni, mert a bokám nagyon nem volt rendben. Billegett folyamatosan és szinte minden lépés rossz volt. Nagyon a lábam elé kellett figyelnem, hogy egyáltalán futni tudjak. A hármas pont környékén aztán már azt gondoltam, hogy bejövök a pályáról, mert ennek nincs értelme. Kezdtem sajnálni, hogy egyáltalán eljöttem az edzőtáborba. Jó nagyot hibáztam, de ez nem különösebben izgatott, mert a tájékozódással nem igazán törődtem.
Gösswein Csabival folytatott beszélgetés miatt mentem végül tovább, mert Csabi a héten azt mondta, hogy neki a sok könnyű terepfutástól erősödött meg a bokája. Hát ha másra nem erre mindenképpen alkalmas ez a terep jelenlegi állapotomban, így tovább kocogtam és ugyan az ötös pontra egy hatalmasat hibáztam, de itt már nem igazán zavart a hiba. Persze ilyenkor még néha sétálgattam a pályán, de a pálya végét egész jól meg tudtam kocogni. Azért a 4km-en "futott" 43:41 azt mutatja, hogy elég szenvedős volt a második pálya és épphogy csak terhelésnek tekinthető a 138-as átlagpulzus is. A technikai részéről pedig jobb nem is beszélni. Leszegett fejjel nem tudok tájékozódni…
Gyorsan berajzoltam a két rövidebb pályát is és elindultam a másik keleti pályán, már eleve kocogós tempóban. Ezen gyakorlatilag nem hibáztam semmit, mert az egyesre direkt kerültem az úton (ami a térképen nincs rajta) és a 6-osnál is csak a bozót miatt fordultam vissza. Egész jól lekocogtam a pályát és a bokámmal sem volt különösebb gond. 28:24-et jöttem a 3,7km-n, ami nem egy egetrengető idő, de a 144-es átlagpulzusból látszik, hogy nem is erőltettem.
Még ki akartam menni a 4. pályára, de egyrészt Isti már indult volna vissza, másrészt már bontottak. Elvállalhattam volna az utolsó pálya leszedését, de mivel már dél is elmúlt és 2:30-kor kezdődik a 2. edzés, így inkább beértem ennyivel.
 
Összesen 17km, 107:22.
 
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 146

Térkép

Futás Kiskunhalasról

Ma reggel megint kicsit kevesebbet mértem, így most 74,4kg vagyok.
Munka után egyből indultam Kiskunhalasra, de már egyértelmű volt, hogy egyedül sötétben kell majd edzenem.
Este fél 7-kor értem le Halasra és jó fél órával később fejemen a fejlámpámmal elindultam futni kifelé a városból, a Bodoglár felé vezető úton. Kicsit fújt a szél, de nem volt gond, mert még ekkor is volt kb. 8 fok, ám az már jobban zavart, hogy egyedül sötétben kellett futnom. Igencsak monoton volt a futás, mivel a világon semmi nem történt alatta. Egyszer őzek szaladtak át előttem 2 méterrel és az egész futás alatt elment mellettem 8 autó. Ebből persze egy "el akart ütni" mivel úgy gondolta, hogy a szembejövő fény jobb oldalán kell elhaladnia. Persze én az út bal oldalán mentem, ő meg szemből szépen lement és onnan rántotta vissza a kormányt.
Odafelé 28:05-öt mentem, míg a visszafelé 28:34 lett. 12km-t terveztem, de lehet egy egész kicsit több lett, mert egész lendületesen és jól haladtam.
 
Összesen 12km, 56:39.
 
Max. pulzus: 151
Átlag pulzus: 145
Megnyugvási: 44 (146/102)

Visszatekintés – Rövidtávú OB 2001

Életem talán legtökéletesebb futása 2001-ben volt az akkor még Rövidtávú Országos Bajnokságnak hívott középtávú OB-n. Azóta ezt a tökéletes futást próbálom megismételni. Elérni azt, hogy egy pályán kihozzam magamból a maximumot, mint akkor. Átélni azt az örömöt, amit akkor első éves felnőttként éreztem egy tökéletes verseny után. Azóta imádok utoljára rajtolni, főleg, ha selejtezőn harcolom ki az utolsó pozíciót. Ha onnan indúlva nyer az ember, akkor nyer a legszebben. Nem kell várni a többeik eredményére, csak egyszerűen minden addigi időnél jobbat kell futni.

Ez az OB meghatározó élmény marad egész életemben. Hiba nélkül, jó fizikai állapotban futottam és vertem rongyá az egész hazai mezőnyt, akkor amikor kellett, az OB döntőn. Rövidtávú OB 2001 - döntő

KisDoma pár hónappal a verseny után azt mondta, hogy szerinte ez az eredményem egy felnőtt világversenyen elég lett volna az első 20-ba kerülni. Ez a mondat még egy megerősítés volt számora abban, hogy nagy eredményt értem el. Emlékszem célbaérés után, amint megtudtam az eredményt hanyattvágtam magam a homokba és az eget néztem, az eredményhírdetésen pedig úgy éreztem nekem szól a himnusz. Ezek az emlékek nem hagynak nyugodni. Át akarom élni őket még legalább egyszer!

Anno Düdü kérésére írtam le ezt a futást, így most be tudom másolni az akkori emlékeim:

“Már előző nap lementem Kiskunhalasra, egyedül vonatoztam le, így volt időm gondolkodni a versenyen. Volt bennem egy kis bizonyítási vágy, hiszen újdonsült MEAFC-osként még nem mutattam fel túl sokat, de azért az Éjszakai OB 2. hely már megvolt. Igazából jobban foglakoztatott a váltó, mint a rövidtáv. Azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg nem jön haza Doma, és hogy mire lehetünk jók, ha nem jön. Este kiderült, hogy biztos nem jön, így nem én leszek az első futó, ami egy kis megkönnyebbülés volt annak ellenére, hogy már egészen beleéltem magam az első futó szerepébe.
Szombaton aztán már csak az aznapi verseny foglalkoztatott. Elhatároztam, hogy nem rohanok nagyon a selejtezőn, mert egy lassabb tempóval is simán be lehet jutni és a végén se lenne jó indulni. Szép nyugiban futottam le a pályát egy kisebbet hibázva a vége felé. (Nem lehetett több 20 másodpercnél.) A befutón még le is lassítottam, mert éreztem, hogy fölösleges sietni. Gyorsan elrántgattam Atát egy rövid levezetésre, majd kicsit gimnasztikázni, ahogy Kazibá kérte. Megnéztem az eredményeket: a legjobb időt futottam aminek nem igazán örütem részben a rajtkarantén miatt, részben pedig azért, mert nem szeretem, ha a legjobbak indulnak utánam. Aztán kiderült, hogy én megyek a három futamgyőztes közül utoljára. Ez kicsit jobb helyzet, mintha Vinicz és Fecó kergetne. Azzal úgyse lehet már eredményt elérni, ha 3 perccel befog valaki. Volt pár meglepetés kieső, amit nem igazán értettem, mert úgy éreztem, hogy ezen a terepen egyszerűen nem lehet hibázni. Az eredményeket nézegetve azt láttam, hogy nem túl sűrű a mezőny. Elgondolkodtam azon, hogy ha sikerülne hiba nélkül futni délután, az már egy hasonlóan lassú tempó mellett is jó lehet egy dobogóra. Még egy kicsivel gyorsabban fogok futni és nem kockáztatok semmit. Atával arról beszélgettünk, hogy Gyurikának azt ígérte Lantos Zoli, hogy ha nyer, akkor ő mehet a felnőtt VB-re. Nem tudom miért, de abban biztos voltam, hogy Gyurikát ma meg fogom verni. Bíztam benne, hogy ez az utolsó utáni lehetőség még velem kapcsolatban is él és akár még a VB-re is kijuthatok. Tóth Zsuzsi azt kérdezte, hogy mi a célom a döntőben, mire én azt válaszoltam, hogy minimum a dobogó. Utána elgondolkoztam azon, hogy nem volt e ez egy kicsit nagyképű kijelentés.
A rajtba jó korán kellet indulni a karantén miatt, így én egy fél palack ásványvizet is vittem. Többen együtt sétáltunk ki, majd ledőltünk az árnyékba és beszélgettünk. Babonából ugyan oda mentem el vécére, mint délelőtt. Annyit melegítettem amennyit mindig is kellene, pár repülő is volt benne. Oláh Katival és Stanyóval együtt futottunk. Jó volt látni, hogy már csak a legjobbak vannak a rajtban.
Térképfóliát direkt nem vittem, mert azzal a repülőrajtnál túl sokat veszítenék. Stanyóval egyszerre rajtoltunk és ő rögtön elkezdett rohanni mint az őrült. Én meg hagytam hogy lehagyjon, had lássa, hogy észnél vagyok. Egy hosszabb átmenettel kezdődött a pálya, így vagy 500 méteren át csak rohanni kellett. Kicsit zavart, hogy Sinkó Jani gyorsabban fut mint én, de végül ő elkanyarodott balra. Az első pontra biztoságit kell menni, mondogattam magamban, ennek ellenére egy viszonylag távoli támadópontot választottam, de nem sokkal a pont előtt egy csapást láttam és tudtam, hogy ez már oda vezet. Mikor megláttam a pontom épp elrobogott keresztbe Oláh Kati (egy percel előttem indult). A kettes pontra nekem is arra kellett menni, mint Katinak, de már nem láttam. Egy rövid átmenet volt a 2., így alig kellett elindulni, már látszott is a jellegfa aminél a pontnak kell lennie. Mikor a pontra mentem be, már újra láttam Katit. A 3. pontra menet fiatal fenyvesben kellett az ültetési irányban futni. Én pár sorral Kati mellett mentem, gondoltam így nem fog zavarni mikor elmegyek mellette. Kiértünk a fenyvesből és egy mély homokos szántáson kellett átfutni és látszott, hogy hova kell menni a túloldalán. Hiába erölködtem, de Katihoz alig tudtam közelebb kerülni. Fogta előttem a pontot és megint arra indult amerre nekem kell. Kicsit kemény volt a mély homokban futni idáig, így ebben a rövid átmenetben nem is próbáltam nagyon hősködni Katival szemben, de mire a pontra értünk már majdnem együtt voltunk. Megint ugyanabba az irányba indult mint én, de ezúttal én kicsit jobbra húztam hozzá képest. Merőlegesen az ültetési iránynak kellett egy fiatal fenyvesben futni, a pontom a túlsó végén volt. Újra megnéztem a térképet és észrevettem, hogy amerre Kati megy arról kicsit biztosabban foghatnám a pontot. Makrai Évi rohangált össze vissza előttem. Látszott, hogy épp a pontot keresi. Éreztem, hogy még elég sokat kell menni, de megijedtem, hogy a végén én is így járok. Szerencsére mikor kiértem a túloldalán a fenyvesnek már tudtam, hogy rögtön balra ott lesz a pont. Ekkor megint észevettem Katit, aki megint az én pontomat fogja. Nemcsak kielőzni nem sikerült, de talán még messzebb is került pár méterrel. Végülis mindegy, mert a lényeg, hogy ez is hiba nélkül megvolt. Innen már másfele kellett mennem,mint Katinak. A 6. pont egy mélyedés végén volt és nem okozott gondot megfogni. Már az motoszkált a fejemben, hogy ezt az OB-t én nyerem meg, de gyorsan visszazökkentettem magam a valóságba, hiszen ez még csak a pálya eleje. Elindultam a hetesre, ami egy nagy semmi közepén volt, de volt tőle jobbra egy rét, amit könnyen beazonosíthatónak véltem. Mikor közeledtem, már tudtam, hogy tévedtem és elkezdtem folyamatosan térképezni, de nem tudtam biztosra, hogy pontosan hol vagyok. Láttam valami rétszerűséget, de én nem ilyenre számítottam. Azért úgy mentem be a pontra ahogy ter
veztem. Szerencsére tényleg az volt a rét, mert a pont símán meglett. A 8. pont egyenesen délre volt, nem is volt hosszú átmenet, így csak elidultam dél felé. Félútig egy tiszta fenyvesben kellett menni, de a pont már a réten volt. Kicsit féltem is, hogy nem fogom észrevenni, ha berakják egy bokor mögé, de hamar észrevettem pont abban az irányban amerre mentem. Itt sajnos nem néztem meg a pont előtt merre kell menni a következőre, csak azt tudtam, hogy kb. merőlegesen balra, így kicsit lassabban és nem tökéletes irányba futottam ki. Egy kissebb dombra kellett felfutni, ami nagyon nem esett jól, átvillant az agyamon, hogy ez fizikailag kevés lesz, de miután felértem a dombra újra pörögtem tovább. Megint azon járt az agyam, hogy ezt az OB-t én fogom nyerni, de tudtam, hogy nem ezen kéne agyalnom. Pont egy bozótfolt felé futottam, így egy kicsit kanyarodnom kellet. (Hülyéztem magamat, hogy máson járt az agyam, pedig ezt a bozótfoltot a térkép is jelöli, így eredetileg is úgy ellett volna indulnom, hogy kikerülöm.) Megkerültem a bozótfoltot és próbáltam kiolvasni a térképet, hogy mélyedésben, vagy dombon lesz e a pontom, de mielőtt sikerült volna már meg is láttam. Indultam tovább a 10. pontra. Fölmásztam a dombra a pontomról és kinéztem merre kell menni. Átvergődtem magamat a sűrű ültetett fenyőn és örültem neki, hogy minden bizonnyal jó helyre értem ki. Volt azért bennem egy kis bizonytalanság, de inkább azért kezdtem nézni a térképet, mert kicsit pihenni akartam. Így egy kicsit lassabban fogtam a pontot, de már bennem volt merre kell menni a kövekező két átmenetben. Egy nagyon rövid és nagyon egyszerű átmenet jött, nem is akartam elhinni, hogy ez már tényleg az én pontom. Megfogtam és indultam tovább a 12.-re. Ez egy hosszabb átmenet volt. Ki kellet futni egy merőleges útra, majd tovább egy rét szélén és az utána jobbra lévő fenyves után jobbra beugrani a pontra. Már elég fáradt voltam, de azért eröltettem nagyon a fölfelét is, arra gondolva, hogy ezt a többiek biztos símán megfutják. A jobbra lévő fenyvesbe akár be is lehettett volna menni, de én inkáb mégis megkerültem, nehogy a sűrű fenyvesben eleszítsem a fonalat. Símán jött a pont és végre egy kis lefele is jött. Éreztem, hogy ez egy hihetetlenül jó futás. Már megint hülyeségeken gondolkoztam: mennyi lehet az előnyöm? mit fogok csinálni a célban ha nyerek? Elég sokat futottam úgy, hogy rá se néztem a térkepre, amitől megijedtem, de mikor megint megnéztem, láttam, hogy semmi gond, jó irányba megyek és miután kiérek a rétre ott lesz a pont. Nem láttam meg egyből, de még mielőtt újra megnéztem volna a térképet észrevettem, hogy már majd kiszúrja a szememet a tőlem pár méterre lévő bója. A 14. pontra nem tűnt bonyolultnak odatalálni,mert csak ki kellett menni egy útra és befuti a szemben lévő erdőbe merőlegesen. Tőlem jobbra a bozótba csörtetést hallottam, azt reméltem, hogy már Viniczet értem utól. Ha ő az akkor már nyertem, mert ketten együtt már nem lehet hibázni. Nem ő volt az és már megint elterelődött a gondolatom a lényegről. Ráadásul a pont előtti réteket se láttam, pedig már látnom kellett volna őket. Szerencsére ugyan a réteket nem, de a nyiladékot megláttam és utána rögtön a pontot is. Indultam a 15. pont felé, egyből megvolt a kis rétcsík, amit kinéztem. Végigfutottam rajta, majd be szembe az erdőbe. Elég sokat kellet menni, de könnyű volt tartani az irányt, mert a sorok irányához könnyű volt viszonyítani. Biztos voltam a győzelmemben, hiszen ez már a gyűjtő előtti pont volt és a gyűjtőt már csak nem ronthatom el. Újra előjöttek a szokásos godolatok a győzelemről és már a befutáson járt az eszem. Megint visszarántottam magamat a valóságba, ránéztem a térképre, de nem találtam semmit se ami segíhet. Eredetileg azt gondoltam, hogy a tiszta erdőben észre fogom venni a pontot, így nem is próbáltam követni a tereptárgyakat. Már ott kellett volna lennie a pontnak, de nem volt semmi. Se pont, se semmi más ami segíthetne. Néztem a térképet és nagyon megijedtem. Azt gondoltam, hogy a sok hülye gondolatom a győzelemről most megbosszulja magát. Ahelyett, hogy a tájékozódással törődtem volna, már megint elkalandoztam. Szerencsére még pár lépés után észrevettem magam előtt a pontot. Alig pár másodpercet vesztettem ezzel az elbizonytalanodással és már csak a gyűjtő jött. Ráadásul egy elég könnyű átmenet. Csak ki kell rohanni a kerítés mellé, végigfutni melette és már majdnem ott is vagyok. Nagyon rohantam, mert tudtam, hogy közel a pálya vége és éreztem, hogy nagyon kifutottam magamat, de azt a keveset már ki kellett bírni. A gyüjtőre is sikerült egyenesen ráfutni. Mikor odaértem, hallottam egy ott álló embertől valami olyasmit, hogy első helyre jövök, de annyira el voltam foglalva a futással, hogy nem értettem igazán. Azt se fogtam föl, hogy kik álltak ott. A befutón még hajráztam egy óriásit, majd a célban már csak azt kérdezgettem, hogy: Megvan? Megvan? Vinicz ott feküdt a célban és mondták, hogy eddig ő volt a jó. Mikor megkaptam a kis cetlimet alig akartam elhinni, hogy 44 másodpercel jobb az időm.

Nagyon fura volt az egész futás, mert pár perccel utána, mikor kezdtem fefogni, hogy mi történt már úgy éreztem, hogy nem is én futottam. Olyan érzésem volt, mintha csak egy külső szemlélője lettem volna a futásomnak. Az egész olyan álomszerű volt. Amikor a figyelmem elterelődött a tájékozódásról, valahogy azonnal vissza tudtam magamat rántani abba a tökéletesen koncentráló állapotba, amiben a pálya 90%-át tettem meg. Ráadásul egyáltalán nem lehettem volna biztos a győzelmemben, hiszen a könnyű terepen más is futhatott volna hiba nélkül, akár nálam gyorsabb emberek is. Ennek ellenére valamiért biztos voltam benne már a pálya közepétől, hogy ha nem rontom el, akkor én nyerek.”

Selejtező részidők , Döntő részidők , Selejtező térkép , Döntő térkép