Bánkút – Végighibázott pálya

A mai nap várható volt, hogy a legkeményebb lesz és ennek megfelelően (valamint a 2. nap elhajlását követően) kicsit tartottam is tőle. Gyurika nem ment sokkal előttem, így azt reméltem be fogom tudni fogni. Bemelegítés szűk 2km lehetett.
A pályát rögtön egy hibával kezdődött, mert valahogy pontközelben nem éreztem a dolgokat és a pont fölötti objektumhoz futottam. (hiba: 0:30)
A második pontra is jött a bizonytalankodás és ezzel együtt a hiba is. (hiba: 0:20)
A hármas végre rendben jött, bár itt csak oldalazni kellett. A négyes egy kicsit biztonsági útvonal volt, de így volt jó. Az ötösre azonban szépen elszálltam. A GPS alapján 6,5 perc alatt a pont előtti utolsó útnál voltam és innen még 7:48 volt a pontot megtalálni. Nem néztem az irányt, nem néztem a domborzatot, a fedettség pedig elvitt a fenébe. Azt hittem már a hegy másik oldalán megyek lefele, ehelyett ugyanarra az oldalra futottam le, ahonnan korábban igyekeztem felmászni. (hiba: 4:30)
Bánkút térkép
A hatos sem volt tökéletes, mert a pont előtt bizonytalankodtam egy sort, majd ezt megismételtem a fél átmenetben a hetesre. (hiba: 0:20)
A nyolcas rendben jött, bár nem voltam valami gyors, majd egész nagy rohanás jött a kilencesre. Egész pontközelig minden rendben volt, de ott nem figyeltem eléggé és kicsit vaktában mentem be a zöldbe, gondolva, hogy a sziklák úgyis meglesznek. Nem lettek és elég nehezen raktam magam helyre. (hiba: 3:20)
Ezért az átmenetért nagyon kár, mert nagyon jól mentem benne. Pörögtem, sorra előztem az embereket és a GPS szerint pár méterre a ponttól átmenetgyőztes idővel futottam el.
Kicsit túl nagy íveket tettem a következő átmenetbe is, így ebben is hagytam némi időt. (hiba: 0:30)
Nem volt tökéletes a következő néhány átmenet sem, de komolyabb hiba nem akadt bennük, sőt még a frissítő utáni átmenetben kifejezetten jó időt is futottam. Köszönhetően annak, hogy egy külföldi versenyző mellett futva kicsit felpörgettem a tempót. A 15-ös pontra is én értem előbb és nagy lendülettel indultam is tovább, ami aztán egy újabb hibába torkollott. (hiba: 1:00)
Érdekes módon nem ment el a kedvem a sorozatos hibáktól, így a következő 3 átmentben egész jól mentem, majd Dénes Zoli mögött a 20-as pont még gyorsabban jött. Azonban a tempót nem bírtam, Zoliról lemaradtam és az agyam elborult az oxigénhiánytól. Jött is a hiba a 21-es pontra. (hiba: 1:00)
A mai pálya méltó lezárása volt, hogy még a gyűjtőre is hibáztam. Rossz irányba futottam ki a 21-es pontról és ennek megfelelően bizonytalankodtam végig az átmenetben. (hiba: 0:30)
Ami azt illeti ennél technikailag pocsékabb futást el sem tudnék nagyon képzelni. Ahhoz már le kellett volna futni a térképről, igaz ehhez az ötös ponton elég közel is voltam. Az összes hibám 12 perc volt és ez sok apró és pár nagyobb hibából tevődik össze.

Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 169
Átlagtempó: 4:11

Összesen 16km, 900 szint, 115:58

Térkép, útvonal és részidők (Routegadget) , Térkép útvonallal

Túl jó erőben

A VB középtáv végigszurkolása nem volt épp pihentető és mikor bemelegíteni kezdtem úgy éreztem nem fog ma menni a futás, de aztán pozitívan csalódnom kellett. Lendületesen megfutottam mindent a pályán, de úgy tűnik túlságosan jó erőben voltam, mert sok helyen a pont fölé futottam. Jó szintes volt amúgy is a pálya, de nekem még itt is sikerült vagy 150 szintet összeszednem pluszba. Az egyik ilyen hibám vagy 4 percembe került és a többi sem volt kevés, így összesen úgy 7 perc is maradhatott a pályámban, de térképem hiányában pontosan nem fogom tudni kiszámolni.

Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 163
Átlagtempó: 6:56

Összesen 11km, 450 szint, 67:50

Térkép, útvonal és részidők (Routegadget)

Hungária Kupa 2. nap

Ez a második na nem az én napom volt. Egész jól indult a pálya, éreztem magamban erőt és egész jól megfutottam a fölfeléket is, de úgy a kétharmada körül valamiért teljesen elkészültem az erőmmel. Bokám is megbillent, de szerencsére nem okozott gondot és valószínűleg az útvonalválasztásaim sem voltak tökéletesek. Az utolsó nagy hurkot már nagyon szenvedve teljesítettem és a fiatalabb Mukhidinovval sem igazán bírtam elfutni, mikor utolért.
Eredményem nem is lett valami fényes, az meg totálisan ledöbbentett, hogy Fecó 2 nappal a maratonja után negyed órával levert.
Térképem valahova elkeveredett, így nem igazán tudom mennyit hibázhattam, de alapvetően ma fizikálisan vertek meg nagyon a többiek.

Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 163
Átlagtempó: 8:45

Összesen 15km, 500 szint, 102:07

Térkép, útvonal és részidők (Routegadget)

Orientathlon

Nem igazán csípem az újításokat a tájfutásban, így az Orientathlon sem az a szám, amit én szeretni fogok. A Hungi azonban ezzel a versenyszámmal kezdődött, így nekem sem maradt más, mint ennek teljesítése.
Bemelegítésnek bő 2km-t futottam, majd jó sokat ácsorogtam a mezőnnyel együtt a rajtra várva. Nem egy egyszerű versenyszám ez a rendezők szempontjából, de magukra vessenek. Nem hiszem, hogy túl sokan kérték tőlük ezt a versenyformát.
A rajt után ott találtam magam a 40-50 fős mezőny közepén és ez sokat nem is változott a hármas pontig. Az első kettő teljesen egyértelmű volt, míg a harmadiknál nem igazán lehetett kiválasztani a pontcsoportból a megfelelőt, hisz mind szikla volt egy meredek hegyoldalban. Szerintem ezt el is rontottam, legalábbis ha tippelnem kellene akkor erre fogadnék az első körös hibámmal kapcsolatban. Innentől nem igazán láttam magam előtt embereket. Gyuri futott mellettem, majd az ötösre már egy boly mögött értem, így a célba is egész elől érkeztem.
Az egy büntetőköröm után indultam is tovább és a rét szélét néztem ki magamnak, de aztán pár méter után rájöttem, hogy a térképrajtig lehet mégis el kellene menni. Ezzel buktam vagy 20 másodpercet, a rosszabb útvonalról nem is beszélve. Ebben a körben fogalmam sincs hol hibáztam, de megint egyet rontottam. Ellenben leraktam a bojt, mikor a hegynek fölfele húztak és én egy idő után leváltam róluk. A harmadik kör kicsit mászósan kezdődött és el is néztem a domborzatot, de viszonylag gyorsan korrigáltam és apróbb bizonytalankodások után hiba nélkül teljesítettem a harmadik kört, így már nyugiban futhattam az utolsó kis egyenes kört. Az eredményem még engem is meglepett. Úgy tűnik a többieknek még ennyire sem ment ez a játék, mint nekem. A 6. helyem legalábbis ezt mutatja. Hiba így is volt benne vagy 2 perc és persze a 2 büntetőkör is lehetett még vagy 1 perc. Úgy éreztem a futás nem megy kifejezetten jól, de utólag nézve valószínűleg rosszul sem mehetett. A pulzusom is azt mutatja, hogy egész jól kifutottam magam.
Egy szűk kilométert még le is vezettem a réten.
Az Orientathlon nem nyerte el különösebben a tetszésemet. Játéknak ugyan jó, de már egy Hungi első napnak is erőltetett volt. Leginkább egy terepfutásra hasonlít, ami közben Trail-O feladatunk is van. A mezőny csak rohan, tájékozódni nem nagyon kell, csak kiválasztani az ötből a saját pontunkat.

Max. pulzus: 180
Átlag pulzus: 170
Átlagtempó: 6:34

Összesen 10km, 300 szint, 57:18

Bükkszentkereszt – Hollostető átmozgatás

A VB középtáv selejtezőjének végigdrukkolása után Bükkszentkereszti szállásunkról indultam futni apámmal, hogy a falu végén Gyurikához és Molnár Petihez csatlakozva megejtsük a mai átmozgatást a Hungária Kupa kezdete előtt. Hollóstetőre futottunk át a sárga turistajelzésen, majd a kempinget megkerülve már jöttünk is vissza. A tempó átmozgatáshoz méltó volt, de nekem nem igazán esett jól a futás.

Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 132
Átlagtempó: 6:13

Összesen 9km, 180 szint, 54:49

Mini Csehország a Borsod Kupán

Ma a Borsod kupa várt ránk, de a tegnapi 135 perces vergődésem és a nem túl pihentető éjszaka után nem igazán vágytam futásra, főleg nem abban a 7 fokos, esős időben, ami a Bükkben fogadott minket.
Végül azért csak átöltöztem és kimentem a rajtba, de hajtani nem akartam és nem is tudtam. Lekocogtam a pályát és bár a 4-es és 5-ös pontra hibáztam, egész szépen fogdostam a pontokat. Még egy külföldi versenyzővel is kerülgettük egymást, hisz csak egy hangyányival ment gyorsabban nálam, ellenben rendre behibázott.
Néhol kicsit fáztam a pályán, mert a tempóm nem volt túl nagy, de ezt leszámítva a körülményekhez képest kifejezetten jót futottam.
A pálya amúgy nekem tetszett. Mint a terep, mind a pályakitűzés és az időjárás tiszta Csehország volt.
 
Összesen 11km, 350 szint, 82:51
 

 

Postás Kupa 2. nap – Bükkszentkereszt

Úgy ébredtem, mint akin előző nap átment az úthenger. Nem mozgott a testem, nem esett jól semmi hirtelen mozdulat, de a mai klasszikus pályát mindenképp le akartam rendesen futni. Bemelegítésnek nem mertem azonban 1km-nél többet futni, mert így is épp elégnek tűnt a 16,2km és a 675 szint.
Persze a bokám is sokat melegítettem, valamint gimnasztika is több jutott mára, mint máskor szokott, így egész normálisan éretem magam a rajtban.
Az első hibát rögtön a rajt után pár méterrel elkövettem, mert megpróbáltam átmenni a ligetesen és az arra jelölt aljnövényzeten. Kicsit lassan sikerült mindez, így maradt egy kevés az egyesben. (hiba: 0:20)

A kettesre a biztosat választottam, azaz a jelleghatáron futva fogtam a pontot. Rögtön a pont után megfogott az utánam 1 perccel induló versenyző, de nem sokáig tudtam vele elfutni. Még a réten láttam, hogy merre megy, de csak egy pillanatra, viszont valahol nem jó felé mehetett, mert a hármasra való mászáskor megint ott kolbászolt előttem. Ebben az átmenetben egyébként vagy 3-4 futó jött szembe velem, akik ilyen módon elárulták az egyetlen értelmes útvonalat a másik nagy átmenetben. Nem szerencsés ilyen pályát tűzni, de ennek akkor inkább örültem. A ponton aztán meglepetésemre Gyurikát láttam alulról érkezve, így a 3 perces előnyét máris ledolgoztam. Kiderült, hogy a kombinációt más sorrendben futjuk, így szétváltak útjaink és én a hegyoldalban kezdtem oldalazni a 4-es felé. Sajnos a pontnak kicsit alászaladtam, egész pontosan az alatta lévő sziklához és igen lassan kapcsoltam. Felfelé nézve a bója is látszott egyből. (hiba: 0:20)
Rohantam az ötösre és megnyugodva láttam, hogy Gyurika nem sokkal előttem fogja a pontot. Igyekeztem is felfutni rá a visszafelében a 6-os pontra, aminek az lett az eredménye, hogy teljesen rosszfelé mentem, majd átvágtam egy hatalmas sziklamezőn, ami sziklafalban végződött.  (hiba: 0:40)
A másik kombinációt igyekeztem nem elrontani és ez sikerült is. Mind a hetes, mind a 8-as könnyű volt. A pontra aztán Gyuri előtt pár méterrel értem, így meg is nyugodtam. A lefelében nem igazán jó irányt tartottunk, így a kis mocsárról tájékozódva Gyuri előtt fogtam a 9-est. (hiba: 0:10)
Jött az újabb hosszú átmenet és az útvonal már adott volt. Csak a pontfogás előtt csináltam egy apróbb hibát, amivel Gyuri rögtön mellém ért. Túlságosan fent az oldalban botorkálva mentem a pontra, míg pár méterrel lejjebb laposban rendesen lehetett futni. (hiba: 0:10)
Innen aztán Gyuri élre állt és én meg igyekeztem nem lemaradni. Ez a 13-ra menet már nem ment a fölfelében és még Józsa Gábor is ellépett mellettem. Fent aztán a 14-re menet elkezdtem üldözni őket, de elég messze voltak és sajnos el is futottam a pont alatt. A GPS tarck-ből gyönyörűen látszik, hogy mindez pont másfél percembe került. (hiba: 1:30)
A pillangó közepére így már egy szem magamban mentem és rendben jött is, akárcsak a 16-os. A 17-et kicsit túlságosan megíveltem és így a sziklamezőben bukdácsolva foghattam a pontot. (hiba: 0:20)
Innen a pillangó első körét már be tudtam hiba nélkül fejezni és egész jól is haladtam. Ugyan egy külföldi elrobogott mellettem, de én meg felfutottam Szép Zolira és Csúcs Klauszra. Olyannyira hajtott a versenyláz, hogy a második kört el is kezdtem ellenkező irányba és csak a 24-es ponton vettem ezt észre. Fordulhattam meg és bő két perc után ugyanott futottam már az ellenkező irányba. (hiba: 2:10)
Innentől a pillangót már meg tudtam csinálni rendben, hiba nélkül és szerencsére meg sem törtem. A 25-ös ponton aztán KisDoma ácsorgott. Dobta a pályát és nem akart becsatlakozni mellém. Gyurikát sem látta, így nem tudhattam, hogy nagyon ellépett-e tőlem, vagy visszaelőztem.
A 26-ra menet éreztem, hogy kezdek fáradni és az a 27 felé már be is bizonyosodott. Nagyon rosszul esett a kerítés felett szintezni, főleg, hogy a logikus a kerítésen bemászás lett volna. Nem szeretem az ilyet, hisz szabálytalanságra csábítják a versenyzőket és ha nincs nagy csapás fent az erdőben lehet be is ugrottam volna a kerítésen. Sajnos ahogy a sűrű fenyvesbe beértem elkezdtem lefelé húzni és meg sem álltam egész a lenti útig, majd mikor visszapattantam sem voltam elég céltudatos. Fecó ellenben itt utolért és ő sem volt a helyzet magaslatán, így előtte fogtam a pontot. A fenyves széléről 5:10 kellett a pont megfogásáig, ami elég nagy baki. (hiba: 3:00)
A rövid átmenetet még Fecó előtt futottam, majd kiérve a tiszta erdőbe kicsit más úton mentünk. Én szintben indultam és valami ösvényféleségem mentem, de valószínű ez nem a térképen jelölt volt. A pontra aztán Fecó után futva értem be és jött is a fölfele mászás, amit Fecó meggyalogolt. Nekem sem kellett több és gyalogoltam mögötte, csak hát egyrészt rossz irányba mentünk, másrészt egész pihentetőnek hatott a tempó. Több, mint 4 perc volt mire az útra kiértünk, ami a győztesnek majdnem az egész átmenetre elég volt. Persze innen Fecó teljesen jól kikapta a pontot. (hiba: 1:00)
A 31-nek is mellémentünk, de én a rohanásban alig néztem térképet. Mikor Fecó visszafele indult, akkor kezdtem vadabbul nézni és éreztem, hogy nem lesz valami jó, majd bevillant lent egy pont a Fecó által kinézett ösvény vége pont mellé. Ezáltal én kerültem helyzeti előnybe és Fecó előtt fogtam a pontot. (hiba: 0:20)
Innen jött a rohanás a célig, hogy kicsit én is vezessek, no meg, hogy beérjek Fecó előtt és szerencsére nem sikerült kiszállnom a célig.
Összesen maradt benne kerek 10 perc. Szokásosnak mondható rengeteg. Egyelőre örülök, hogy ez a legnagyobb problémám, hisz mennyivel jobb a hibákon bosszankodni, mint azon, hogy nem bírtam futni a lábam, vagy a gyenge fizikai állapotom miatt. Persze a bennem potenciálisan lévő 119 perc is fényévekre van a 92 perces győztesidőtől és a legjobb magyar idő is több, mint 10 (hibával 20) perc, de becsülettel végig tudtam küzdeni egy igen kemény és hosszú pályát. Ez már kiindulásnak jó. Innen lehet fejlődni.
A pulzusomból látszik, hogy fáradok, hisz a tegnapival ellentétben 172-es maximumot és 158-as átlagot sikerült megfutnom, ami már egyáltalán nem alacsony, de ma nem ment volna több. Mindehhez 19,2km futott táv párosul a 16,2km-es pályán, ami 6:43-as tempó.
Magyarok közül 6. legjobb lettem, ami persze csalóka hisz sokan a hosszútávú OB óta itt edzőtáboroztak és a másnapi váltóra való tekintettel, vagy sérülés miatt nem mentek végig, de például a Juniorok mindegyikét megvertem, pedig nekik válogató verseny volt a mai. Kár, hogy nem vagyok 10 évvel fiatalabb. 🙂
Nagyon tetszett ez a mai verseny és csak két hibát tal
áltam benne. Egyrészt a szembefutós két hosszú átmenet, másrészt azt, hogy nem esett útba egyik frissítő sem, tehát annak aki kicsit is komolyan vette a mai versenyt gyakorlatilag nem volt frissítő kitéve.
Ha nem lennék hulla fáradt arra vágynék, hogy minden áldott nap itt versenyezhessek. Gyönyörű terep, jó térkép, jó minőségű papíron, hatalmas mezőny és egész jó időjárás. Így viszont a holnapi váltót kihagyom. Eleve nem is voltam benevezve.
 

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 157
Átlagtempó: 6:42
 
Összesen 20km, 700 szint, 135:41
 

 

Postás középtáv döntő

A döntő előtt sem melegítettem sokkal többet, mint délelőtt. Kerek 1km bemelegítés ugyan igen kevés, de így is közel 10 percig tartott, hisz hegynek felfele kellett rajtba menni. Bokámat persze most is alaposan bemelegítettem, de ez nem segített azon, hogy rögtön a rajt után zsibbadni kezdjek a fölfelében. Rögtön az egyesre ennek megfelelően kaptam is egy percet a legjobbtól úgy, hogy semmit nem hibáztam.
A kettest már nem úsztam meg hiba nélkül. Valamiért ki akartam kerülni a töbröt és csak mikor már részben meg is kerültem jöttem rá, hogy le kellene menni az aljába. (hiba: 0:15)

A hármasra erre is rátettem egy lapáttal, mert eleve túlságosan felül mentem és még oda is rohantam egy másik objektumhoz. Mire visszakanyarodtam már Kerényi Máté be is fogott 2 perccel. (hiba: 0:45)
A négyes közel volt és még az ötösnek is Máté nyomában indultam neki, de a lefelé sziklásban hamar lerakott és még a kerítés melletti kis ösvényt sem találtam. Ellenben a pont simán jött.
A hosszú átmenetben eléggé vaktában rohantam le a dzsuván át, de jó helyre értem ki és az átmenet további részében is jól mentem. Eredménye mégis az lett, hogy közel 3 perccel kikaptam Merz-től. Hetes könnyű volt, csak a pontot volt nehéz észrevenni, ami végül fél méterről sikerült, mivel egy állvány volt csak kint bója nélkül. Nyolcas igen kemény volt, át mindenen, majd a kilencesre is sziklamezőn át kellett kifutni. Kicsit túlzott volt olyan korán bevágni a kilencesre, de a pont simán jött és még 2 futót is utolértem. (hiba: 0:20)
A tízes ennek megfelelően nagy rohanás volt, amit csak a pont fölötti sziklás rész lassított le rendesen. Kerényi Mátét viszont sikerült utolérnem, ami erőt adott ahhoz, hogy a 11-es pontra utána vessem magam a meredek zöld erdőbe. Nem haladtunk gyorsan, de felértem Mátéra, sőt az átmenet felénél még előre is álltam. Éreztem, hogy túlságosan fent vagyunk, de az üres hegyoldalban nem tudtam helyrerakni magam és ezzel Máté is így lehetett, mert szépen elvillantunk és csak Bandika érkezése után fogtuk meg a pontot. (hiba: 2:30)
A hibából olyan 1,5 perc a rossz útvonal volt és 1 perc a föléfutás. Jött a bukdácsolás a legallyazott hegyoldalban, amit én egész jól viseltem és nem maradtam le a srácoktól. Annál inkább a lefelében a gyűjtőre, ahol nem mertem már futni.
A célba bosszúsan érkeztem, de legalább már a hibák miatt és nem valami sérülés miatt. Kifutottam magam rendesen, igaz a pulzusom alacsonyabb volt, mint a selejtezőn. (Átlag 168 és max. 179) Ez azonban nálam még így is nagyon magas, ráadásul biztos benne volt az is, hogy kicsit elfáradtam a délelőttitől. A 6,2km-n  6810 métert futottam, 7:01-es átlagban.
Az összes hibám 3:50 volt, ami még mindig nagyon sok. Igazából ez a buta 11-es tett be végleg, de még ha semmit sem hagyok a pályában akkor is csak 44 percre tellett volna tőlem, ami igen messze van a 32 percen belüli győztesidőtől.
A magyarok mindenesetre már körülöttem is szépen szóródnak és Kerényi Mátéval is elbírtam egy darabon, szóval magamhoz képest azért előrefele haladok ami nekem most nagy pozitívum.
 
Max. pulzus: 179
Átlag pulzus: 165
Átlagtempó: 7:08
 
Összesen 8km, 300 szint, 55:45
 

 

Majdnem nulla hibával futott selejtező

Reméltem, hogy ezen a hétvégén már értékelhető teljesítményt fogok tudni nyújtani, azaz nem csak szenvedés lesz a futás, mint a Mecsekben és a HOB-on.
A mai nap két futás is várt rám, hisz selejtezőt és döntőt is rendeztek az elit kategóriáknak. Annak ellenére, hogy a hazaiaknak csak 150%-on belül kellett futni nem akartam úgy odaállni a rajthoz, hogy ez csak egy selejtező. Egyrészt a mostanában nyújtott teljesítményem és a nemzetközi élmezőny képességei alapján ez akár még necces is lehetett volna, másrészt nekem a döntőnek sem lesz nagyobb tétje, mint a selejtezőnek.
Bemelegítésnek ennek ellenére csak 1km-t futottam, mivel egy meredek hegyoldalban volt a rajt. A bokámat sokkal inkább melegítettem.

A rajt után aztán jött egy jó kis oldalazás. A ligetest, bozótfolttal jól érzékeltem és a határkaró alatti sziklát is, majd a gerincről már látszott is a pont.
Kettesre kicsit túlságosan is lefelé tartottam és még egy másik ponthoz is odarohantam, de ez amúgy is útbaesett, igaz kicsit megtorpantam mikor odaértem a rossz ponthoz. (hiba: 0:20)
A hármasra nagy szintben és lefelé rohanás vezetett. Kicsit rossz helyen értem ki a rétre és még az orromat is felszakította egy faág, amiből nem sokat érzékeltem. Estem egy hatalmasat valami kerítésdarabban már az erdőbe érve, de alapvetően ezek egyikét se nevezném hibának. A négyes igen közel volt, majd a pontról kifelé mászva utolért egy külföldi srác és csak egy kicsit volt nálam gyorsabb. El is futottam vele, de mikor a pont előtt jobbra kezdett húzni én inkább a pont felé kanyarodtam, így előtte fogtam az ötöst. A hatosra menet még egy darabig együtt mentünk, majd szép lassan kezdtem lemaradni, így a pontfogását már alig láttam. Közben egy újabb hatalmasat estem, majd a hetesre már egyedül küzdöttem fel magam. A fedettség kicsit fura volt, mert nem rémlik, hogy bozótoson keresztül fogtam volna a pontot és az is biztos, hogy erősen jobbra kellett húznom a ponthoz.
Nyolcasra menet a sziklamezőben igencsak nem tudtam haladni és utol is ért Anders Nordberg, aki az úton futásban azonnal ott is hagyott. A pontot már egyedül fogtam, akárcsak a kilencest.
A lefelétől kicsit tartottam, nem is mertem rendesen megereszteni, de szerencsére térképet sikerült eleget néznem, mert a fenyves sarkot jól becéloztam és innen már nem lehetett a pontot elrontani. A 11-es csak egy ugrás volt, majd a gyűjtő se volt valami nehéz, de én azért kicsit kacskaringósan fogtam a pontot.
A 30 perces időmet látva már sejtettem, hogy nagy baj nem lehet. Egyrészt csak 20 másodpercet hagytam a pályában, másrészt 20 percen belül csak nem jön senki az 5km-es pályán.
Ez végül be is igazolódott, hisz "csak" 6 perccel vertek meg. Ugyan fizikálisan nagyon kikaptam, hisz maximumon toltam végig a selejtezőt, de legalább már végig tudtam küzdeni egy pályát. A koncentrációval sem voltak különösebb gondok és ez még akkor is pozitív, ha nagyon egyszerű volt a pálya.
 
A légvonalban 5km-es pályán 5,4km-t futottam 5:42-es átlagtempóban, 170-es átlagpulzussal és 180-as maximummal. Ilyet nem tudom mikor mértem utoljára, de ezt csak pozitívumnak fogom fel, hisz jól ki tudtam futni magam.
 
Max. pulzus: 180
Átlag pulzus: 165
Átlagtempó: 6:11
 
Összesen 6km, 250 szint, 37:39
 

 

Leküzdött váltó

Végleg eldőlt, hogy ma is futnom kell, de legalább a 3. pozícióba kerültem, hogy a többiek futását ne rontsam el.
Bemelegítés ma sem volt több 2km-nél, de a bokám vagy 1 órán át melegítettem és megint leragasztottam, ahogy csak tudtam a lábam. Persze ezúttal már a sarkam is le kellett.
Szundi Attila 64 perc végével eléggé a mezőny végén jött, de Fecó az 59 percen belüli futásával kielőzött pár csapatot, így Kovács Robi és a Román váltó előtt mehettem ki, sőt még egy Svéd váltó is éppen utánunk ért be a 2. futóknál.

Euromeeting váltó

Igyekeztem ma kicsit bátrabban futni, de a rettentően sziklás kezdés miatt ez a lefelékben így is csak nagy bénázás volt. Kívülről biztos vicces képet festhettem, ahogy gyalogolok a lefelékben, majd nekiesek a felfeléknek. A 3-as pontra mindenesetre hibáztam egy kicsit és láttam is elmenni Kovács Robit. Igyekeztem nem lemaradni tőle, de csak néha-néha tűnt fel a távolban és a 4-es pontra amúgy is más útvonalon mentünk. A 6-os előtt aztán a lefelében feladtam az üldözését.
Próbáltam a tempót legalább az általam futható részeken erőltetni és ez nem is sikerült olyan rosszul. A pálya innen hátralévő szakaszát pár bizonytalankodással letudtam és végül 65 perces idővel értem célba, még a Román váltó előtt. Szerencsére a bokám megúszta a mai napot, pedig ez volt az összes közül a legkövesebb.
Az időmet ennek tükrében nem is érzem olyan rossznak. Érdekes, hogy a lefelékben való botorkálás miatt nem tudom magam kifutni és így némileg több levegőm marad a felfelékre. Már az is sokat jelentett volna ma, ha az útvonalaimat kicsit bátrabban választom, de ha meg tudnám futni a lefeléket és a kövesebb szakaszokat is, akkor talán egész elfogadható eredményre is képes lennék.
Össze kell kaparnom valahogy a bokámat, hogy aztán azzal foglalkozhassak végre, hogy mennyit hibázok és mennyire megy a futás.
Most a bajnokságokig tuti nem megyek terepre és a bokámat is erőből tornáztatnom kell.
 
Összesen 10km, 400 szint, 75 perc
 

Feladott klasszikus pálya – Szarvaskő

A tegnapi nap után sok jót nem reméltem a mai 15,6km-es pályától. Úgy voltam vele, hogy elindulok és egy 80%-os futást adok elő, azt is csak addig, amíg nincs gond a bokámmal.

Egyszerűen többet nem mertem kockáztatni és legszívesebben el se indultam volna.
Bemelegítésnek olyan bő 2km-t futhattam és természetesen jól bemelegítettem a bokámat. Rátekertem a bokámra 5 réteg leukoplastot, ami kicsit vágta is a talpam, de ezúttal a sarkam leragasztása valamiért kimaradt.
Az egyes pont rögtön egy nagy lefelé volt és mindez úgy, hogy jobb lábbal lefelé kellett kicsit oldalazni. Gondoltam is rá, hogy ha nem vigyázok, akkor 5 perc alatt a célban leszek. Jó nagy kerülőket vállalva haladtam amennyire csak tudtam utakon és nem sok hiba csúszott a futásba. Persze a tempóm és az útvonalaim elég bokakímélősek voltak, így nem lepett meg, hogy a 6-os pontról kijövet Lenkei Zsoltit látom. Ledolgozta a 4 percet amivel mögöttem indult és a 7-es pontig már ott is hagyott, mivel bevállalt egy nagy oldalazást az én kerülőmmel szemben.
Hetesről lefelé már éreztem, hogy a jobb sarkam kezdi feltörni a cipő, de ez nem foglalkoztatott. Minden ment is a szokásos rend szerint egész a 11-es pontig, amiről kijövet kiment kicsit a bokám. Mivel nem éreztem különösebben vészesnek a dolgot és amúgy is egész élveztem a futást, ráadásul rögtön az ugrott be, hogy válogatottként mégsem ildomos feladni a pályát mégis a továbbhaladás mellett döntöttem. A 12-es pont előtt aztán ezt alaposan meg is bántam, mert sokkal jobban kifordult a bokám és sétálva, ráadásul keverve fogtam meg a pontot.
Nem is erőltettem tovább. Lementem a dózerútra és ültem kicsit az út szélén, majd elindultam vissza a célba sétálva. Néhol belekocogtam kicsit, hogy előbb visszaérjek, közben pedig baromira sajnáltam, hogy ezez a szuper terepen nem tudok futni.
Lehet kicsit az is hozzájárult a bokám kifordulásához, hogy a sarkam miatt másképp léptem, mint egyébként tettem volna, de nincs mit agyalni ezen, mert egyszerűen rossz a bokám. Legszívesebben beültem volna az autóba azonnal és meg sem álltam volna hazáig, hogy aztán fél évig ne is lépjek terepre, megerősítendő a bokámat.
Próbáltam még egyszer célozni Düdünek, hogy ha lehet nem futnék a holnapi váltón, de túlságosan nem érdekelte.
Azthiszem megpróbálom valahogy túlélni a holnapot és utána csak a bokámmal törődök majd.
 
Összesen 12km, 400 szint, 75 perc
 

Euromeeting sprint – Miskolc-Tapolca

Már szerda óta sejtettem, hogy jobb lenne ezt a hétvégét kihagyni, de az utolsó pillanatban már nem lett volna szerencsés lemondani a válogatott szereplést, így végül elutaztam Miskolcra és elindultam az Euromeetingen.
A mai sprint nem valami jó időben zajlott. A verseny előtt elég rendesen esett az eső és a sprint terepekhez mérten meglehetősen meredek terep eléggé csúszós lett. Bemelegítésnek nagyjából 3km-t futottam és persze baromi sokat melegítettem a bokámat, ami alaposan le volt ragasztva.

Euromeeting spring

A taktikám annyi volt, hogy biztonságit futok a hegyen, majd a parkban hajrázok. Ehhez képest rögtön az egyes pontra kiment a bokám. Csak amolyan szokásos módon billent meg, azaz fél percig sántikálva, majd utána bizonytalanul, de már nagyjából rendesen tudtam futni. Az mindenesetre valószínű, hogy amúgy sem lett volna jó ez az átmenetem, mert nagyjából a pont vonalában ment ki a bokám. Jó nagy karikát csináltam és kicsit meg is törtem. Elment mellettem az 1 és a 2 perccel induló versenyző is, ráadásul meg se tudtam próbálni elfutni velük.
A hármas pontra viszont nem értem miért mentem alá. Ezt többen is megették és a négyes pontra is mindenki balra csúszott el. Olyan érzésem volt, mintha a pont a jelöltnél magasabban lett volna. A hatosra az útfutást választottam és jó nagyot kerültem, amit egészségesen tuti nem tettem volna, majd rendben jött a 7-es pont, de a 8-as előtt megint kiment a bokám. Persze a pontot sem találtam meg egyből és teljesen meg is zavarodtam. A 10-est például duplán elrontottam, mert ha már jobbról mentem, akkor a 11-es ponton keresztül kellett volna menni.
A 11-es pontnál rossz irányból kerültem a dombot, majd ezt követően már nem volt gond, leszámítva persze a lábam. A csúszós talajon nagyon nem mertem rendesen ellépni és még itt is szenvedősen és bizonytalanul haladtam.
A 17-es pontra még feleslegesen felugrottam a dombra a kerülő helyett és teljesen szétcsúszva futottam be a célba.
Csodák csodájára nem lettem utolsó és a vártnál kevesebbet is kaptam a jóktól, de ha tehettem volna azonnal ültem volna be az autóba és hajtottam volna haza.
Részletesebben nincs is értelme kielemezni a pályát, mert a féllábú botorkálásom a földet pásztázva nem nevezhető tájfutásnak.
A verseny egyébként szerintem jó volt, bár az uzsonnászacskó amit térképfólia gyanánt kaptunk oltári nagy igénytelenség volt.
 
Összesen 8km, 250 szint, 46 perc
 

Herman Ev. Váltó – Kisfennsík

Ha tegnap fáradt voltam, akkor ma egyenesen hulla. Aludni sem tudtam rendesen. Úgy tűnik a héten eléggé kiütöttem a szervezetemet a futásokkal.
A váltó végül Fecó sérülése miatt Bogos Tomival és apámmal állt fel mindenféle vérmes remények nélkül. Amikor megtudtam, hogy motala rendszerben rendezik a mai versenyt, akkor legszívesebben letettem volna az első futó szerepről, de akkor már mindegy volt.
Kissé kapkodósra sikerült a bemelegítés, mert azt hittük 10-kor van rajt, de már 9:30-kor indult a verseny. Így aztán jó ha 1,5 kilométert tudtam melegíteni és nyújtani se tudtam nagyon a rajtom előtt.
A pálya aztán a szokásos rohanással kezdődött és persze nem vettem észre, hogy akár kerülhetnék is az egyesre, ellenben az elég zavaró volt, hogy az én pontom van legmesszebb, így a mellettem futók már mind a kettesre mentek.
Kisfennsík - Herman EV. térkép
A kettes aztán már fizikálisan is nehezebb volt és tőlem szépen ellépett az élmezőny és a második vonalban találtam magam, de legalább nem hibáztam, akárcsak a hármasra. Itt viszont a nem megfelelő bemelegítés kicsit visszaütött, mert a bokám visszacsapódott, így elég érzékeny volt egy darabig, ami miatt aztán még lassabb voltam, mint előtte.
A négyes pontra aztán kicsit egyénieskedtem és felfelé húztam, ami meg is bosszulta magát, mert a pont fölé csúsztam és csak egy kis karika árán fogtam azt meg. (hiba: 1:30)
Kicsit meg is zavarodhattam, mert béna útvonalat választottam az ötösre és nem jobbról mentem, mint ahogy jó lett volna, hanem alulról, majd a pont simán jött pár fiatal hátát nézve. (hiba: 0:30)
A hatosra viszont még ennél is nagyobb útvonal-választási hibát vétettem, mert egyből a kerülő mellett döntöttem és nem is nagyon néztem merre másfelé lehetne még menni. Hát alulról kellett volna menni, ugyanis úgy csak ledönget az ember a hegyről és utána 60 szintet mászva fogja a pontot. Ezzel szemben én kb. ugyanennyi szintet csináltam egy baromi nagy kerülőben. (hiba: 2:40)
A hetesen utolértem Foreszt, aki a pont fölött megtorpant, majd a nyolcasra külön útvonalat választottunk, de egyszerre értünk oda.
A kilences előtt megtorpantam kicsit, mert nagyon távolinak tűnt. (hiba: 0:10)
A 10-11 nagy hajtás volt, amiben úgy gondoltam egész jól küzdök, de a részidők alapján siralmasan leszerepeltem.
A kiskörben aztán már ha szenvedősen is de nem rontottam el semmit, így végül 61:22 alatt csináltam meg a 7,2km-es pályát. Ez a győzteshez képest 133%, ami csapnivaló. Ami a legmegalázóbb, hogy még Makrai Évi is rámvert 3,5 percet, pedig kezdetben úgy éreztem ennyit nem is hibáztam. Mivel az útvonalválasztásokkal együtt 4:50 hibám volt, ez végül nem lett igaz, de azért így is rávilágít arra, hogy ma fizikálisan padlót fogtam.
Össze kell kaparni magamat a jövő héten, mert a Váltó OB-n jól kell szerepelnünk és ehhez nekem sem szabad 2-3 percnél többet kapni a pályámon. Ez most szinte lehetetlennek tűnik, de bízom benne, hogy ha kipihenem magam akkor egész normálisakat is fogok tudni futni a hétvégén.
A hét eleji fölfelében futott rekordok alapján azért bízom benne, hogy csak túlterheltem magam. Az biztos, hogy a csütörtöki lendületes futást ki kellett volna hagynom.
 
Összesen 11km, 400 szint, 69:22
 

Borsod Kupa – Hollóstető

Iszonyú fáradt voltam már verseny előtt is a héten nyomott edzésektől és ez annak fényében, hogy igen kemény pálya várt ma rám nem volt a legjobb hír. Ezt a versenyt edzésnek szántam, de azért szerettem volna bekezdeni és kipróbálni mit tudok "kamikaze" módon kihozni magamból.
Erről végül már a rajtba menet letettem, mert izomlázam a vádlimban nem volt épp kellemes és jó sokat kellett nyújtogatnom, hogy legalább pusztán a futás ne legyen kellemetlen. A bemelegítés szűk 3km lett, aminek a végére azért sikerült magamat összekaparni.
Pelyhe Danival kocogtam ki a rajtba, majd még Fecóval is futottam egy keveset. Mivel 3 perccel utánam Zsebe Isti indult, majd újabb 3 perccel Fecó, így feltételeztem, hogy ma nem fogok végig egyedül futni, bár azt azért kitűztem célnak, hogy Fecó csak a lehető legkésőbb érjen utol, sőt akár egyáltalán ne.
A térképrajt elég messze volt, de még ez az idő is jól jött, hisz már a hosszú átmeneten agyaltam a rajtban is és igen kevésnek bizonyult az 1 perc a jó útvonal kiválasztásához. Végül két alternatíva maradt, melyből az egyik a totális kerülő a rajton és Bükkszentkereszten keresztül, míg a másik az enyhén jobbról ívelős variáció. Ezt nem sikerült még eldöntenem, így az egyes átmenetre koncentráltam, ami nem volt valami nehéz, ellenben a lefelében igencsak féltettem a bokámat, majd kicsit korán bevágtam jobbra és rá kellett néznem plusza a térképre, hogy aztán a fenyves és a jelleghatár segítségével megbizonyosodjak arról, hogy még lefelé van a pontom. Kerülő szinte nem is volt emiatt, de gyorsabb lett volna, ha előre kinézem, hogy a fenyves alján van a pont. (hiba: 0:10)
A kettes pontra próbáltam szintben felfelé húzva átbukni a gerincen, de ezt túl sokára tettem meg, mikor már a nagy völgy közeledett. Innen aztán a pont simán jött, de az útvonalban itt is maradt. (hiba: 0:20)
Borsod Kupa - Hollóstető
A hármas igencsak adta magát, hülyeség lett volna kiszintezni, majd a négyes egyenesen C-s átmenet volt. Persze azért mindkettőben jól lefutottak.
A négyesre ekkor úgy gondoltam, hogy nagyot fogok kerülni és el is indultam a rajt irányába, de még mielőtt a völgyhöz értem átértékeltem ezt a döntésem és módosítottam az útvonalam. Ekkora őrült kerülőt nem akartam tenni, bár kecsegtető volt, hogy nem kell sok szintet futni.
Az útvonalat aztán sikerült teljesen jól végrehajtani, bár a nagyobb fölfelékbe azért helyenként belesétáltam. A pontról láttam kifutni KisZsebét, ami miatt kicsit vaktában akartam berontani a pontra és ennek következtében túlfutottam azon. Hamar eszméltem és visszafelé egyből meglett, de ez is volt vagy 20 másodperc. Az útvonalammal nagy gond nem volt, bár jó lett volna nem 100 méter után kitalálni merre menjek. Ha azt nézzük, hogy Kovács Ádám mennyivel megvert, akkor azért lehet valami abban az alsó útvonalban is. (hiba:1:30)
Mivel Istit láttam kifutni még korábban a pontról így tudtam, hogy nem a legjobb útvonalon megy. Megpróbáltam hát a réten elé kerülni, vagy legalábbis felfutni rá, ami félig meddig sikerült is, csak épp a pontfogásomba csúszott egy kis hiba. Én még lejjebb vártam a pontot, így túlfutottam rajta és Isti a pontról kijövet segített azzal, hogy közölte "ott a pont". (hiba: 0:20)
Azért még így is sikerült felérnem kicsit Istire, de a felfele miatt nem mentem ezzel túl sokra. Nyomtam utána és még láttam is párszor, de aztán mikor a pont fölé futottam szintben, akkor végképp letettem a közel vaktában rohanásról. (hiba: 0:20)
A nyolcasra szépen felfutottam, majd a 9-es is rendben jött, bár ez utóbbira utólag talán jobb lett volna kerülni fentről az úton. Itt a talaj amúgy kegyetlen jó volt, tisztára valami alpesi terepen éreztem magam a pontközelben.
Bükkszentkereszt - Szinva Forrás - Térkép
A tizes aztán rendben jött és még frissíthettem is, ami még nem hiányzott, de azért jólesett.
Kicsit rossz irányba jöttem ki a pontról, így rögtön buktam pár másodpercet. Még mintha láttam volna Istit felfutni a kopasz hegyre, de olyan messze volt, hogy ezzel nem mentem sokra. A focipályáig egyértelmű volt az útvonal, de onnan semmi sem tűnt jónak. Végül eléggé nagyot kerültem, de legalább nem kellett sokat hegyoldalban botorkálnom. (hiba: 0:10)
12-es pontra nekem egyértelmű volt az útvonal, de a pontra rosszul mentem be. Valahogy nem éreztem a térképet és olyan fura volt ez a rész. Még egy másik ponthoz is odamentem, amiről aztán már egyből a pontomra mentem. (hiba: 1:00)
A pontról lefelé jövet láttam felfelé kapaszkodni Fecót, amiből azért egyértelmű volt, hogy 1-2 átmenet alatt be fog fogni. Igyekeztem ezt minél későbbre halasztani, de sajnos kicsit túl megíveltem a 13-ast és nem is voltam túl magabiztos. (hiba: 0:30)
A 14-es simán jött és még mindig nem láttam Fecót, majd mikor még a 15-ösön se láttam már kezdett gyanús lenni, hogy Fecó behibázhatott.
A 16 és a 17 is egy küzdős átmenet volt, ahol már csak az vitt előre, hogy kihúzzam Fecó előtt a térképcseréig. Mikor felvettem a második kört, akkor Zsigmond Tibi átadta Fecó üzenetét, miszerint ne várjam, mert megsérült a bokája. Hát ennek több okból se örültem, de ez a mostani futás szempontjából csak azt jelentette, hogy futhatok egyedül. A 18-as még rendben jött, de utána egy kicsit elhajoltam.
Nem figyeltem merre jövök le a pontról, majd levágtam a vezeték alatt és a fölfelét is elég lassan futottam meg. A pontra innen szerencsére nem volt nehéz bemenni, de még ott is bizonytalankodtam. Mintha túl magasan lett volna a jellegfa az ösvényhez képest. (hiba: 1:00)
Itt megfogott Józsa Gábor és én beálltam mögé, így értünk a 20-as pontra. Nekem már megvolt az útvonalam az utolsó hosszú átmenetre, így el is léptem Gábor mellett és ő csak a völgy alján ért utól, de még a fölfelében is vissza tudtam előzni, majd az emelkedő tetején ellépett és a tervezettől eltérően kicsit jobbra húztam utána. A völgy alján aztán megint én mentem előre és az aszfaltig én haladtam elől, majd egymás mellett mentünk, végül besoroltam mögé és jó 500 méterrel a pont előtt le is maradtam. A pontot azért még bőven látótávolságon belül fogta. Nem értettem, hogy hogyan tudtam elfutni Gáborral, de aztán a verseny után kiderült. Kissé eléhezett ugyanis mire erre a szakaszra ért, így pedig már nem olyan nagy dicsőség, hogy egy darabig bírtam vele.
Innentől már nagyon k
önnyű volt a pálya és a rövid átmenetekbe nem is hibáztam. A befutón még kicsit óvatoskodtam, mert a hangosban épp azt hallottam, hogy Gösswein Csabinak kiment a bokája.
Nem volt egy jóleső futás és nagyon fáradtan mozogtam, de legalább végig rendesen küzdöttem és ezzel egy 127%-ot értem el Kovács Ádámhoz képest.
Összesen 5:20 hibám volt, ami már megint csak egy gyenge közepes, bár ebből most az útvonalválasztáson is múlt egy kevés.
Nem vagyok valami elégedett az eredményemmel, de azzal igen, hogy végighajtottam ezt a pályát és a fizikai állapotomon és a fáradtságon kívül nagyjából minden rendben volt. Már csak edzeni kell és kevesebbet hibázni.
 
Összesen 21km, 950 szint, 138:40
 

Népek Tavasza Túrafutás

Ma reggel kicsit későn keltünk fel, de azért én magamba erőltettem a reggelit, igaz még a tegnapi töltött káposzta is dolgozott a hasamban.
A rajtba úgy 8:40 körül értünk ki, tehát már nem volt túl sok időnk 9-ig, a lehetséges legkésőbbi rajtig. Nem tudtam túl sokat a túra útvonaláról, leginkább arra számítottam, hogy Fecó és Gyurika után futok. Térkép nem is volt nálam, sőt az igazoló lapot is Fecónak adtuk, mert nála volt amúgy is egy térkép és a térképfólia.
A Herman Ottó Emlékparkból indult a túra, ami nekem Majális park néven él az emlékeimben. Innen rögtön egy igen kemény szakasz következett, mert az első ellenőrzőpont a Fehérkő-lápa szomszédságában volt. 4,8km-t írtak rá a szervezők és 414 méter szintet. Ez egy kicsit kevesebb lehetett távban, mert mi 26:09 alatt értünk fel (157-es átlagpulzus). Igen kemény volt a felfele, nem is igazán esett jól, de azért kibírtam. Szerencsére nem volt rettenetesen meredek, ellenben jó hosszú volt. Az első frissítőn kaptunk teát, ami csak a futóknak járt és ezzel 1:27 el is ment az időnkből. Bár nem versenyeztünk senkivel, azért én nyomogattam a résidőket, főleg, hogy a tiszta futóidőt és az abszolút időt is mérjem.
Innen alig futottunk valamit lapos részen máris jött a meredek lefele, aminek csak a végét vártam. Valahogy nem esett túl jól és elég gyorsak voltunk ahhoz, hogy én a bokám miatt aggódjak.
Lillafüred után aztán jött egy még keményebb felfele, ami nekem már túl meredek volt, így bele kellett pár métert gyalogolnom és le is maradtam Gyurikától. Fecó már előtte is célzott rá, hogy nem igazán megy jól neki és itt jól le is maradt tőlünk. Nyomtam egy részidőt, így tudom, hogy a Fehérkő-lápáról 25:22 alatt értünk fel ide az emelkedő tetejére (159-es átlagpulzus). Az igazolólap szerint "Vesszős" a hely neve és 1,5 km alatt 220 szintet szedtünk fel Lillafüred óta. Azért az elég kemény, hogy a 4km ennyi ideig tartott és a sok lefele ellenére is ilyen magas volt a pulzusom.
Itt 1:04-et álltunk, míg Fecó is megérkezett, majd jött a túra általam legjobban tetsző szakasza. Kellemesen hullámzott az útvonal, nem volt sem nagy felfele, sem nagy lefele. A Disznó-patak nevű helyen keresztül jutottunk a Sebesvízi elágazásig, ami a 3. pont volt. A szuper idő és a Bükkfennsík nagyon feldobott és jól is éreztem magam. A többiek pont itt nem erőltették a tempót, így én mentem elől. A pont előtt értük utol a FutóBolondok fórumán DJ RushBoy néven ismert srácot, majd a ponton több futót is. Kicsit meglepődtek azon, hogy csak a 30km-en megyünk, mert ők mindannyian a hosszú távon keménykedtek. A Vesszőstől 22:03 alatt értünk ide 155-ös átlagpulzussal, tehát a két pont közötti 7,5 kg 47:05 lett. Itt egy kicsit nagyobb pihenőt tartottunk és 3:09-ig álltunk. Itt is kaptunk inni, amit igénybe is vettünk, annál is inkább, mert izzadtunk rendesen. Én lehet kicsit túl is öltöztem, mert szinte végig melegem volt.
Innen egy kellemes lefele jött, majd egy jó meredek. Fecónak ki is ment a bokája, de úgy tűnik bírja a lába, mert nem okozott neki különösebb problémát és szerintem a futás végére már el is felejtette a megbicsaklást. Én azért itt eléggé óvatoskodtam, mert néhol jó sok avar volt a völgy alján és alatta kő is akadt. Próbáltam ahol csak lehet a többiek után eredni, de végül csak a völgy alján sikerült felzárkóznom rájuk. Itt azért elgondolkoztam azon, hogy nem lett volna-e szerencsésebb a bokámat leragasztani. A harmadik ellenőrzőpont a Garadna völgyben volt, ahová 13:37 alatt érünk (141-es átlagpulzus). Ez mindössze egy 2,3 kilométeres szakasz volt és innen jött az utolsó kemény rész. Persze itt is ácsorogtunk egy keveset (2:42), ami alatt egy pohár forró teát is magamba öntöttem.
Elég érdekes volt, hogy még nem voltunk féltávnál sem, de már csak egy komolyabb felfele volt hátra, az viszont annál keményebb. Garadna után még volt egy rövid szakasz a völgyben, majd jött a nagy felfelé a Örvénykő pont felé. Ez 431 méter szintet jelentett úgy 2,5 kilométerre. Szerencsére az eleje nem volt különösebben meredek, így el tudtam futni Gyurikával. Fecó itt is lemaradt tőlünk, ám én sem bírtam ki végig Gyurika tempóját. A meredek részbe megint bele kellett gyalogolnom, így néhány 10 méterrel lemaradva értem fel az országúthoz, ahol bevártuk egymást. Idáig 21:14 alatt értem fel (160-as átlagpulzussal), majd 1:23 volt amíg vártam. Ide már nagyon közel volt az Örvénykő, azaz a Jókai emlékmű, ahová 3:38 alatt fel is értem (152-es átlag), de ez is jó meredek volt, így itt is sikerült szétszakadnunk kicsit. Jó nagy tömeg volt fent, vizet itt is kaptunk, így el is töltöttünk újabb 1:39-et.
Azt beszéltük meg a túra elején, hogy innentől a maradék 12km-t lazára vesszük és lassan kocogunk le, ám ez nem így lett. Nagyon nem.
A Válint-kereszt volt az 5. pont, ahová 11:08 alatt értünk át, pedig elvileg 3km-t írt az igazolólap erre a szakaszra. Hát nem tudom, de 143-as átlagpulzussal még lefelé se hiszem, hogy 3:40-es tempót futnék. Persze itt is eltelt egy kis idő (2:14), mire tovább indultunk. A Kis-Galya volt az utolsó pont 26,3km-nél és oda is ugyanúgy rohantunk, mint eddig. Az 5,2km mindössze 21:24 volt (154-es átlagpulzus), pedig ennek a végében még egy kis felfelé is volt. Inni itt is tudtunk, így 2:03 ment el ennél a pontnál.
Innen már csak a cél jött, ahová piszok gyorsan leértünk. 15:34 lett a 3,8km (154-es átlagpulzus).
Összidőnk 2:55:57 lett, amiből a tiszta futásidő nekem 2:40:15 lett. Gyurika valamivel 2:40 alattit mért magának, de annyit várt is rám. Mindez a 30,1km-es 1280 méter szintes túrán. Kilométerátlagunk 5:20-as lett, ami azthiszem egész jó, hiszen a túra fele az vagy lefele, vagy felfele volt nagyon meredek.
A célban még összetalálkoztunk Karlowits Tamással, aki persze most is a hosszú távot, azaz a 42km-t választotta. Ő mondta, hogy Németh Csaba "csak" a 30km-t futotta, mint mi és 3 órát ment. Persze ő most valami 60km-es versenyre készül épp és már nem akarta megszakítani magát, de azért jó érzés, hogy most valószínűleg mi voltunk a leggyorsabbak.
Azért nem mondanám, hogy túlságosan élveztem volna a mai futást. Az idő és a táj gyönyörű volt, de a laposabb részeket leszámítva én el voltam foglalva azzal, hogy tartsam a lépést Gyurikával. Kemény edzés lett és kell az ilyen. Még egy utolsó durvát kellett is futni a Hosszútávú OB előtt, de azért erre nem számítottam. A vádlim sikerült elég rendesen kikészíteni a nagyobb felfelékben és kicsit meg is főztem magamat a túl sok ruhában.
Alapvetően azért nem voltam szétesve a futás után. Jól elbeszélgettünk a napos réten a célban a zsíroskenyér és a tea mellett, amit a rendezők biztosítottak. No ez már maradéktalanul jóleső érzés volt.
Holnap futok valami könnyűt, aztán szombaton már Szpari Kupa. Kezdődik a tájfutó szezon, amin lehet kicsit fáradt leszek, de annyi baj legyen. Kíváncsian várom mire leszek képes és mennyire van rendben a bokám. Ma is volt, hogy pár métert terepe
n mentünk, vagy köves lefelében és annak ellenére, hogy az égvilágon semmi bajom nem volt a lábammal nagyon úgy éreztem, hogy a lefelékben nem merném elengedni magam.
Szerencsére a Szpari laposabb részen lesz és Leukolast is lesz rendesen a lábamon.
 
Összesen 30km, 1280 szint, 160:15
 
Átlag pulzus: 152
Megnyugvási: 33 (159/126)