Hétvégén a Vértes Kupa a program edzés gyanánt, így átugrottam az ablakból látható hegy túloldalára, hogy fussak egyet terepen.
Ma egy 10km-es pálya várt ránk 400 méter szinttel, de én persze többet futottam, hisz a bokám miatt rendesen be kell melegítenem. A futás már ekkor sem esett jól, de ez nem egy tétverseny, így nem nagyon zavart. Futottam szűk 3km-t, majd nyújtottam a bokámat, mielőtt elrajtoltam.
Beletömködtem a térképet a fóliába és nézegettem a pályát. Egész szimpatikusan kezdődött, így rendesen nekiestem és nem is csúszott semmi hiba a dologba egész sokáig. A 7-es pontra felfele mászva már láttam a 4 perccel előttem rajtoló osztrák srácot, de a mászás miatt még elvesztettem a szemem elől. Ez az oldal amúgy nagyon nem tetszett, mert alig bírtam benne haladni, folyamatosan csúszott lefelé a lábam. Sajnos az Agostyáni Arborétum célhelynek ez az átka. Fel és le kell mászni a hegyre a terep nagy részéhez. Ez most még kicsit meg is volt nehezítve, mert a szögesem cipésznél van, így mezei stoplis Integrátoromban szenvedtem ma.
A szenvedés ugyanis itt kezdődött. Előbb a hegyoldalban, majd a dózeren felfelé. A kerítéssaroknál akartam bevágni jobbra az úton, de nem volt már meg az út, ellenben a túloldalt volt egy. Kicsit megzavart, de gondoltam itt nem lehet elrontani és bevágtam érzésre és csak toltam a fölfelét a szenvedős tempómban. Sajnos sikerült egy völggyel elnéznem a dolgokat és egy újabb nem ábrázolt út miatt még meg is erősítettem magamat abban a hitben, hogy jó helyen vagyok, így aztán mikor elkanyarodott az út és én felértem a hegy tetejére, akkor kellőképp nem értettem a dolgot. Pedig ha egy kicsit jobban megnéztem volna a térképet, akkor láthattam volna a piros csíkozást a térképen, ami az irtást volt hivatott jelölni. Úgy tűnik a szemem nagyon rá van állva arra, hogy az utólag rákerült jeleket eltűntesse a térképről, mert ilyet már sokadszor csinálok.
Irányba mentem tovább, gondolván, hogy majd útközben helyrerakom magam, ami tulajdonképpen be is jött, de igen rossz érzés volt, hogy olyan 6-7 percig nem volt fogalmam arról hol vagyok. (hiba: 2:30)
A 9.-es pontra folytattam a szerencsétlenkedést, mert a fölfelében újra megláttam az Osztrák srácot, de ő már ekkor valószínűleg túl volt a pontfogáson, így egy remekbe szabott karika után sikerült egyedül megfognom a pontot. (hiba: 2:00)
A 10-es rendben jött, majd a 11-es sem tűnt nehéznek, de sikerült elrontanom. Lehet le kellett volna venni az irányt… (hiba: 1:30)
Innen a 15-ös pontig minden rendben ment, bár a küzdőszellem a hibák és a csúszkálós szenvedésem miatt kicsit kiveszett belőlem. A 15-ös előtt szándékosan mentem az úttal párhuzamosan, mert ott nem voltak keresztbe dőlve a fák, így ez volt a gyorsabb. A 16-os pont is simán jött, de elvacakoltam egy csomó időt azzal, hogy a pályán harmadik alkalommal kellett áthajtogatnom a térképet és betenni a kis fóliába. (hiba: 0:20)
A 17-es rendben meglett, bár itt már csak az vitt előre, hogy érjek be a célba, mert nagyon nem esett jól a futás, majd a 18-as pontot még sikerült is elrontanom. Egyszerűen nem koncentráltam eléggé és túlságosan fent kerestem a pontot. (hiba: 1:00)
A 19-est sem fogtam teljesen jól, mert fölöslegesen adtam le szintet az átmenet végén, amit szedhettem vissza. (hiba: 0:10)
Összesen sikerült benne hagynom a pályában 7:30-at, ami igen bosszantó, főleg, hogy részben emiatt el is ment a kedvem a küzdéstől és csak végigszenvedtem a pályát. 60 percen belül simán kellett volna menni, de nekem csak 68:21 lett. Hihetetlen, de az Osztrák srác több, mint 6 perccel előttem ért be a célba, szóval a pálya második felén ronggyá vert.
Edzésnek mindenesetre jó volt a mai nap, az erdő gyönyörű és holnap megpróbálok nem hibázni. Akkor remélhetőleg ezt a 2 perc hátrányt is sikerül ledolgoznom és a futást is jobban élvezem majd.
Összesen 15km, 500 szint, 83:21