Zala címke alá tartozó bejegyzések


Hosszútávú OB – Küzdeni még tudok

2010 április 10, 21:04Címkék: , , | 14 hozzászólás


Az utolsó hét a HOB előtt azzal telt, hogy mentsem a menthetőt és ezt maradéktalanul sikerült is megvalósítani. A cél és a rajt közötti szállásunknak hála még a rajt előtti időszak is ideálisan telt és igen jól éreztem magam az 1km bemelegítés alatt.
A rajt után aztán ez az érzés szép lassan kezdett múlni és felváltotta a küzdelem. Sajnos az egyes pontot rögtön elnéztem és a mögötte található szárazárokba vártam a pontot. (hiba: 0:10)
A hármas pontra aztán az első komolyabb hiba is becsúszott. Túl korán ugrottam át a völgyön, majd túlcsúsztam balra. (hiba: 0:40)
A négyesre még egy frissítés is belefért, hisz pár korty soha sem árt. Az ötösre menet azonban a kis ösvényt elsőre nem találva becsúszott megint egy bizonytalan szakasz. (hiba: 0:10) A tíz másodperc aztán a hatosra melléfutással is megvolt. (hiba: 0:10)
Hosszútávú OB
Hetesre aztán felfutottam Forrai Mikire, majd a frissítő kihagyásával el is mentem mellette. A futós hosszú átmenettel nem volt gond, azt leszámítva, hogy a fölfelék nagyon nem mentek és a lábammal már ekkor több gond akadt. Leginkább a jobb lábfejem kezdett zsibbadni, fájni a feltehetően túl szoros leragasztás miatt. Mindkét vádlim is éreztem rendesen, ami nem tudom miért lehetett, mert ilyet még soha nem érzetem. Nem görcs, hanem sima fájdalom volt és a pálya végéig kitartott, főleg a fölfelékben. A bal térdem ehhez képest szót sem érdemel, mert az csak néha fájt kicsit, feltehetően a múlt heti esésem miatt.
A frissítőt aztán a 9-10 átmenetben direkt útbaejtettem, mert erős túlzás lett volna a pálya 66%-ig húzni frissítő nélkül.
A 12-es pontot aztán kicsit korán kerestem a völgy túloldalán. (hiba: 0:20) A 13-as pontra aztán még nagyobbat hibáztam. Mármint időben, mert távban 5 méterrel ha elmehettem a pont fölött. (hiba: 1:20)
Következő hiba a 15-ös pontra csúszott be, mert én a szabdalt terült tetejének a felső letörést hittem és csak mikor nem volt sehol a várt pont, akkor néztem meg jobban a térképet. (hiba: 0:40) Innentől h
a nem is túl magabiztosan és nem is mindig ideális útvonalon, de elég jól haladtam és a hosszú átmenetben mintha egy egri bozótfelsőt láttam volna magam előtt, így reményeimben már Szajkó Csabi befogásával számoltam. Kicsit azonban itt is hibáztam, mert túl korán vágtam át a völgyön és erre csak az átvágás közben eszméltem rá. (hiba: 0:20)
A 21-es pontra még kicsit nagy ívvel futottam (hiba: 0:10), de már jött is az átfutó, majd az azt követő fellelkesülésem és a legnagyobb hibám. Tipikus párhuzamhiba volt, hisz bár tudtam, hogy elcsúszok kicsit jobbra a vonaltól, de nem korrigáltam megfelelően. A réten átvágás, majd a nyiladékon futott pár 10 méter még rendben volt, de ezt követően azt hittem a gerinc után a légvonaltól kicsivel jobbra eső völgyet kerülöm, ehhez képest a 28-as pontot kerültem. Ekkor már valami gyanús volt és jobban meg is néztem a térképet, de mivel a völgyet felülről kerülte a valóságban az ösvény megnyugtattam magam. Annál is inkább, mert északra nem volt másik oldalvölgy a közelben. A párhuzamhiba innen tartott tovább és a nyiladék és a völgy alján található rét is nagyjából stimmelt. Én legalábbis belemagyaráztam, mint ahogy a kicsit sűrűbb erdőn sem akadtam fenn. Végül a nyiladékra kifutva a kis oldalnyiladékok raktak helyre. A pontot nem sokkal Celin előtt fogtam, ami azt jelentette, hogy 8 perccel megfogott. Ez még a hibámon túl is elég lelombozó volt. (hiba: 4:20)
Innen egy darabig én mentem elől, majd egymás mellett futva értünk a 24-es pont közelébe és én mellémentem. Ezzel kicsit le is maradtam és a bokám is megbicsaklott, amitől ideiglenesen bizonytalanabb lettem lefelé. (hiba: 0:10)
Itt érkezett el az a pont, ahol már minden a küzdelemről szólt. Jobb lábamat gyakorlatilag nem éreztem, legalábbis a fájdalmon túl, amit a leukoplaszt okozott. Mindkét vádlim tiltakozott minden lépés ellen és fejben sem voltam már toppon. Lélekben ekkor kicsit meg is törtem, de a saját célkitűzésemhez tartani kellett magamat. A 25-ös pont előtt mindenesetre rövidzárlat volt, mert nem vettem észre az útig kiérő völgyet a térképen, így nem értettem mi van és pár másodpercig a tiszta erdő szélére hittem magam. (hiba: 0:20)
Újra magányosan futhattam és azt, hogy mennyire nem voltam csak akkor észleltem, mikor a lefelében Gyurika elrobogott mellettem. Nem mondom, hogy sikerült felvenni a tempóját, de kicsit megrántott. Nem kellett nagyon térképeznem, így a 26-os után a nyiladékon Celin is feltűnt nem olyan messze. Gyuri viszont minden igyekezetem ellenére távolodott és a nyiladék végén el is tűnt. Még a 27-es pontról kifutni láttam őket, de tudtam nem érek rájuk vissza.
Innen jött az a rész, amire még büszke is vagyok. Küzdöttem úgy, ahogy régen és még fejben is egészen képben tudtam maradni. A 29-es pontra felfutottam Celinre és a 30-ra elé is kerültem, mert melléfutott. A gyűjtő pontba szinte belebotlottam és az se zavart, hogy Celin ellép mellettem.
A célba befutva csak az érdekelt, hogy a jobb lábamról letépjem a leukoplasztot.

Bíztam benne, hogy egy pontszerző helyre jó lehet az eredményem és annak nagyon örültem, hogy Fecó és Gyuri egyaránt dobogós lett. Végül fél perccel lemaradtam a pontszerzésről, de ezen csak a kevesebb hiba segíthetett volna, mert fizikálisan ennyi volt ma bennem.
A két cél közül tehát az utolsó pillanatig való küzdelem maradéktalanul megvalósult, míg a minimális hiba nem igazán. A 23-as pontra megejtett nagy hibám nélkül még akár elégedett is lehetnék, ám azzal együtt már túl sok a 8 perc 50 másodperc. A felét azthiszem egy HOB-on még elfogadhatónak tekinthetném.

Rettentően megviselt ugyanakkor a verseny. A jobb lábfejem, még egy nappal is annyira fáj, hogy csak bemelegedés után tudok sántikálás nélkül gyalogolni. A vádlim és a térdem futás közben sem fájt folyamatosan, de azért az felmerült bennem, hogy nem állhat-e a háttérben valami ásványi anyag hiány.
Erősebbnek és gyorsabbnak kell lennem a jövőben, mert ez a többi versenyszámban még nagyobb hiányosságnak fog számítani!

Összességében azért úgy gondolom az elmúlt időszak egyik legnormálisabban sikerült futása volt számomra az idei HOB. Ami egyébként egy igen jó kis verseny volt. Jó pályákkal, jó térképpel és tán csak annyi kritikát tudok megfogalmazni, hogy a fólia ezúttal sem volt épp tökéletes és a frissítőpontok egyáltalán nem estek útba.

Eredmények , Térkép

Zalakaros – Galambok – Zalakomár

2008 november 30, 12:13Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Nem panaszkodhatok a cég sportosságára, hisz egy átmulatott éjszaka után reggel 7-re futótársat találni alap esetben nem lenne könnyű vállalkozás, de most magától értetődő volt, hogy Gál István kollégámmal reggel futni megyünk.
Egy életre nem akartam elriasztani a velem történő közös futástól, így nem próbáltam erdei terepre terelni az edzést. Amúgy is jó nagy sár volt, így tökéletesen megfelelt a Zalakaros – Galambok – Zalakomár – Zalakaros háromszög, amit István ajánlott.
Nagyrészt bicikliúton és kis forgalmú országúton futottunk és nekem kifejezetten jólesett a 130 körüli pulzussal futott edzés. Ilyen korán reggel amúgy sem szokott jól menni, de most egy percig nem éreztem, hogy rosszul megy a futás.

A városba visszaérve aztán szétváltunk, hogy én még rátegyek egy kis karikát és megkeressek egy geoládát. Éppenhogy elindultam a láda irányában egy futó érkezett szemből, aki nem volt más, mint Horváth Magdi. Ő is a kilátót ajánlotta, mint meglátogatandó célpontot, de a geoláda is ott volt, így eleve arra mentem volna tovább. Felfelé aztán bepillantást nyertem a környék erdőibe és kicsit fájt is a szívem, mert nekem nagyon tetszett a környék. Úton persze csak dagonyázni lehetett volna, de egy jó kis terepfutás az már igazi tájfutó csemege lenne környéken. Mivel ekkor már 13km-nél jártam megkerestem inkább a ládát és indultam is vissza a szállásra, hogy le ne késsem a reggelit.
Egy futót vettem észre magam előtt, aki persze szintén kolléga volt. Így aztán az utolsó pár 100 métert Németh Edit társaságában tettem meg.
Teljesen elégedett vagyok a mai edzéssel. Nem számítottam rá, hogy ennyit fogok ma futni és kifejezetten jól is esett. Múlt hét szombaton is alacsony pulzussal futottam és az a futás is tetszett. Azthiszem ebből rendszert csinálok és lehet heti egyszer futok egy ilyen alacsony pulzusos edzést.
 
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 134
Átlagtempó: 5:52

Összesen 16km, 120 szint, 95:56
Bokatorna: 20 perc

 

Futás futópadon

2008 november 28, 20:52Címkék: , | Nincs hozzászólás


Céges hétvége keretében délután Zalakaroson mulattuk az időt és igencsak úgy festett, hogy a mai edzésem ki fog maradni.
Aztán valahogy átterelődött a társaság a "konditerembe", ahol a csocsó és a ping-pong aratott nagy sikert, de én felfedeztem a futógépet is. Amíg aztán többiek vacsoráztak, addig én elkezdtem gyűjteni a kilométereket a futópadon.
Az első 3km igen érdekes volt. Elindítottam a gépet, beállítottam a tempót és a dőlésszöget, erre az mindig visszaállt 5-6km/h sebességre 1 perc után. Közel 10 percig ennek megfelelően laza váltakozót futottam. Az 5 perces tempó váltakozott a sétatempóval. Sikerült aztán megtalálni a manuális funkciót és 15 perc után elindítottam a normál, egyenletes edzést.
Ez egyrészt azt jelentette, hogy tudtam edzeni egy terhelés szempontjából normálisat, másrészt viszont a dögunalom kezdete is volt. 12km-t mentem innen egyenletes 14km/h-s tempóban (4:17-es tempó) minimális emelkedőn.
Egy életre megutáltam a futógépeket. Rohadtul egy elcseszett találmány. Nem mellesleg ez a példány még buta is volt. Síkon dübörgött, mint a rossznyavalya, ezért kellett minimális emelkedőn futnom, ráadásul milyen elcseszett dolog már, hogy kilométer per órában méri a sebességet. Azt is valószínűleg rosszul, mert 4:17-es tempó gyanúsan nem volt meg. Inkább olyan 4:30 lehetett ez. Pulzusmérője sem működött, bár ez utóbbi nem zavart. Úgy sem akartam kapaszkodni edzés közben.
Levegő semmi nem volt és az sem mozgott, szóval amellett, hogy halálra untam magam még jól le is izzadtam.
Az edzés változatosságáról mindent elárul a pulzus"görbém". Mint egy halott EKG-ja. 🙂
Mindezt kielemezve jól látszik, hogy mikor jött be valamelyik kollégám a terembe és váltott velem pár szót (pici hullámok) és az is jól látszik, hogy a végén volt egy telefonom ami percenként 3 szívveréssel feljebb tornászta a pulzusom.
Ezután aztán jött némi úszás, pezsgőfürdő és szaunázás, ami már igencsak rendben volt. Tulajdonképpen azon kívül, hogy utálom a futópadot minden nagyon szuper volt. Az edzés sem lett, így utólag rossz és utána a lazulás elmenne bármelyik edzőtáborban is. Bokatorna viszont alig volt, de az legalább a pezsgőfürdőben. 🙂
 
Max. pulzus: 154
Átlag pulzus: 150
Átlagtempó: 4:17

Összesen 15km, 65 perc
Bokatorna: 20 perc

 

Vadászrajt után egy fél pálya jól ment

2007 július 1, 20:48Címkék: , | Nincs hozzászólás


Igen érdekes rajtlista alakult ki az első 2 nap alapján, mert mögöttem egy egész komoly társaság indult igen közel. Maki, Forrai Miki és Werner Peti is 1 percen belül rajtolt el mögöttem, ami azért csak felpiszkált kicsit.
A bemelegítés nem volt valami sok, de azért 2km meglett és bár nem éreztem úgy, hogy a bokámnak semmi baja egészen komolyan nekiestem a pályának. Kicsit éreztem, hogy jobban is bemelegíthettem volna, de hamar belerázódtam.
Az egyest a nyiladék-elágazásban lévő pontról fogtam meg, amiről ugyan sejtettem, hogy nem az én pontom, de azért csak ránéztem. A kettestől aztán minden simán ment és a négyesre menet már azt hittem, hogy a mögöttem rajtoló vonat nem fog utolérni, mikor a pont előtt észrevettem mögöttem Werner Petit.
Innentől kicsit alábbhagyott a lelkesedésem, de a tempó nem nagyon csökkent és hiba nélkül fogtuk a 5-ös pontot is, amire menet kielőztük az éjszakai bulizástól szétcsúszott Skulót. Innentől végig Werner Petivel futottunk, de én azért a magam feje után mentem és választottam útvonalat. A hatos pont előtt billent meg először a bokám, ráadásul a klasszikus módon oldalra, de tartottak a bokaszalagok, így csak egy picit éreztem meg, de azért óvatosabb lettem.
A 7-es pontot teljesen jól fogtuk. A kisösvényre beugrottam, majd azon a kis réteknél vágtam be a pontra, ami egyből meglett, akárcsak a 8-as pont, amire menet kifejezetten élveztem a fenyvesben futást. Itt követtel el a mai nap első hibáját, mert elnéztem melyik pont jön is kirongyoltam a fenyvesből és Werner Peti is jött utánam. Már a tiszta részben voltunk, mikor feltűnt, hogy nem kellene a kisrétnek balra lennie tőlem. Baromira bosszantott a dolog, de innen azért már egyből meglett a pont. (hiba: 0:50)
A tizesre már éreztem, hogy kezdek kidurranni, mert nem igazán pörögtem a sík részen sem, ráadásul elcsúsztam jobbra és elég lassan korrigáltam. (hiba: 0:30)
A 13-as pontig aztán megint minden ment hiba nélkül, de a rétre kiérve becsúszott egy kis hiba. Láttam balra a gyanús bokrot és később a pontot is, de én egy másik bokorhoz vártam a pontot, így csak kis kerülővel és lassan fogtuk végül meg. (hiba: 0:30)
A 15-ös pontra aztán egész jól haladtam a réten, bár néhány buckásabb részen azért nem esett jól a futás, de a pont előtt korán bevágtam és egy korábbi betontömbhöz rohantunk oda és ott is értetlenkedtünk egy darabig, mire kapcsoltam és megfogtam a pontot. (hiba: 0:30) A 16, 17 aztán már rendben jött, bár itt a futással akadtak gondjaim. Finoman szólva nem kedvezett nekem az árkos, néhol magas füves talaj. Rövid átmenet jött, de nekem sikerült bizonytalankodnom, így itt is maradt benne egy kicsi. (hiba: 0:10)
Sajnos a 19-re még többet hagytunk benne, mert eleve bizonytalan voltam és még egy nem jelölt gödörhöz is odarohantam. (hiba: 0:30)
Nem szakadt meg a hibasorozatom, mert a huszasnak is mellémentem kicsit és Werner Peti szólt, hogy balra van a pont. (hiba: 0:10)
A 21,22 jól jött és nem is kaptam sokat ezekben az átmenetekben, majd rossz irányban jöttem ki a 22-es pontról és egészen elfordultam jobbra. Mikor a tájolóra néztem közel 90 fokban kellett kanyarodnom, hogy korrigáljak és nem is nagyon tudom, hogy pontosan hol mentünk. Ez akkor elég gáz volt, mert azt se tudtam kitalálni, hogy az erdőbe hol mentünk be és csak azt tudtam balra kell húzni a pont irányába. Ehhez képest egész jól megúsztuk, mert bevillant a pont, ami szerencsére nem a gödör alján volt. (1:00)
Úgy tűnik nagyon elfáradhattam, mert elcsúsztam a következőre is és már kicsit túl is futottam a ponton, mikor visszakanyarodtam érte a fent ácsingózó Zsebe Istiék hatására. (hiba: 0:30)
A következő pontot Isti mögött futva fogtam, majd még sikerült a gyűjtőre menet is elcsúszni, így elég bénára sikerült a pálya vége. (hiba: 0:20)
Werner Peti nem akart hajrázni, mert azt mondta, hogy én voltam ma a jobb, így én jöttem be előbb. Tulajdonképpen a mai napból helyezés szinten kihoztam a maximumot és a pálya első felével elégedett is vagyok, valamint az is jó, hogy a második felében tudtam küzdeni annak ellenére is, hogy a bokámnak nagyon nem tetszett a dolog. A sok hiba viszont elég gáz a második felében a pályának, mert az 5 perc egy ilyen gyors és nem is túl hosszú pályán nem megengedhető. Jellemző, hogy már megint akkor futottam egész normálist, mikor még csak nem is rangsoroló a verseny, de legalább edzésnek jó volt és talán a jövőben sikerül a hibákat is elkerülnöm és ha a bokám se lesz már rossz, akkor ebből egész jó eredmények is kisülhetnek.
A kilométerátlagom így is 6 percesen belül volt, ami a hibák nélkül 5:30 alá is befért volna. Az azért már szép lett volna.
 
Összesen 14km, 150 szint, 76:00
 
Részidők, eredmények, térkép1, térkép2

2. nap – Kocogva a gyönyörű erdőben

2007 június 30, 21:02Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Kicsit tartottam a mai naptól és a bokámból is elegem volt. Ez utóbbi ellen extra sok nyújtással próbáltam tenni valamit, de hamar kiderült, hogy ez nem sokat ér. A bemelegítés 2km sem volt egészen és igen meleg idő fogadott minket, ami a napos rajt miatt még melegebbnek tűnt.
A pálya a réten kezdett, ami abból a szempontból nagyon nem volt jó, hogy a lábamnak a göröngyös és nem jól látható talaj eléggé betett. Már az egyes pontra is össze-vissza csapódott a lábam, de mire a hármas előtt beértem az erdőbe már azon gondolkoztam, hogy a mai napot fel is adom. Volt két apró hibám az egyesre és a kettesre is, de a hármasra ezt megkoronáztam. Túlfutottam a ponton. (eddig össz hiba: 3:00)
Itt utolért Bogos Tomi amit mondjuk sejtettem előre, mint ahogy azt is, hogy nem fog hiba nélkül futni. Túlfutott a 4-es ponton és bár le voltam jócskán maradva én is követtem. Nekem apró hiba volt, mert épp csak túlmentem a ponton. (hiba: 0:20)
Az ötösnek aztán jobban mellémentünk balra és én még a pont alá is beszaladtam, mert egy másik pont villant be. (hiba: 1:20)
No itt azért már kellőképpen elegem volt mindenből, így kicsit kocogósra vettem a figurát. Rögtön élvezni is kezdtem a futást, mert az erdő gyönyörű volt és a bokámnak sem tett be különösebben így, hogy nem rohantam. Jött is simán a pont, akárcsak a 7-es. A nyolcasra menet elment mellettem Bogos Tomi, ami azért vicces, mert a rajtban azzal poénkodtam, hogy "úgyis elmegy mellettem, többször is". Itt meg sem próbáltam Tomival elfutni és hiba nélkül haladtam jó hosszan, egészen a 13-as pontig. Néhol egész kedvet kaptam a futáshoz a gyönyörű erdőben, ahol a talaj igen ideális volt a bokámnak. Még egy fűszál se nagyon nőtt.
A 14-es pontra aztán behibáztam. Egyszerűen nem figyeltem eléggé és túlmentem a ponton. (hiba: 1:30)
Innen a térképcseréig és átfutóig újra nem volt hiba és annyira élveztem a könnyű futást az erdőben, hogy fel sem merült, hogy ne menjek tovább.
Rögtön az ellenkező irányba akartam kifutni a pontról, majd nem vettem észre, hogy a kerítés romos és amúgy is azon át kell majd kimenni a 18-as pontról, így a dzsuván át közelítettem a pontot. (hiba: 0:30)
A 23-as pontig aztán minden simán jött, bár azért vécézni megálltam, hisz a kényelmes tempómba belefért.
A 24-es ponton aztán megint túlmentem, mert a koncentrációm sehol nem volt a tétnélküliség miatt. (hiba: 1:20)
Itt már kezdtem fáradni és rögtön mellémentem a 25-ös pontnak is. (hiba: 0:30)
A 28-as pontig megint minden simán jött. A 29-re menet még egy kicsit a természetben is gyönyörködhettem, mert egy a földön fészkelő nagytestű madár mellett futottam el, aki igencsak emelgette a szárnyait, hogy megvédje fészkét. A pontnak persze nem ezért mentem mellé, hanem mert nem igazán éreztem a térképet. (hiba: 1:00)
Innen már sima ügy volt a célig, de nem mentem valami jó részidőt. Egyrészt a lábamra is jobban kellett figyelni, másrészt megint megálltam vécézni a dzsuvában, ami egész sok időt vitt el.
Tulajdonképpen hosszú terepedzésnek tökéletes volt a mai nap, de nem örülök, hogy nem tudtam a bokám miatt versenyként tekinteni a mai napra. Kicsit mondjuk ez rajtam is múlt, mert a pálya elején annyira elvette a kedvem a réten botladozás a versenyzéstől, hogy utána nem is próbálkoztam már, pedig ebben az erdőben azért lehetett volna erőltetni a dolgot. Nem lett volna tökéletes, de sokkal jobbat tudtam volna menni.
Összesen 9 percet hagytam a pályában, ami ezen a futós terepen rengeteg. Úgy érzem futásban is rengeteg maradt benne, de ezt nehéz így kocogva felmérni. Azért 100 perc alá egy jó futással biztos befértem volna és azzal a 900 világranglista pont is simán meglett volna. Így szánalmas 699 pontot értem el.
Fura, de ma egyáltalán nem fáradtam el a 17,2km-es pályában. Nagyon tetszik ez a terep, remélem tényleg itt lesz a 2009-es HOB. Ha egy ilyen erdő lenne mellettem, akkor azthiszem többé egy métert sem futnék úton. Ha nem éreztem épp a bokámat, akkor nagyon jó érzés volt ezen a talajon futni.
Vadászles és mellette egy vaddisznó
A szállásunk Gosztolán igen hihetetlen dologgal lepett meg minket. A kert végében ugyanis egy fenyves kezdődik, amiben 2 méter után van egy vadászles, mögötte 1 méterrel pedig egy kerítés. Vaddisznók vannak bekerítve egy 50×100 méteres területen.
Eléggé kiakadtunk a dolgon, mert ha még a vadles nem lenne, akkor bele lehetne magyarázni valamit a dologba, no de így! A többiekkel együtt én is csak arra tudok gondolni, hogy a házban megszálló külföldi vadászoknak párszázezer forintért kínálják a lehetőséget, hogy kilőjenek egy vaddisznót 10-20 méterről, de akár 2-ről is. Tán még részegek is annyira, hogy nem veszik észre, hogy be vannak kerítve az állatok, így esélyük sincs.

 
Összesen 21km, 200 szint, 130 perc.
 
Részidők, térkép1, térkép2, térkép3, térkép4

Thermenland Open 1. nap – Lenti

2007 június 29, 21:51Címkék: , , | 1 hozzászólás


Bármennyire is edzés jelleggel terveztem futni a Thermenland Openen azért csak motoszkált bennem, hogy jókat kellene futni. Az első nap amúgy is középtáv, így nyugodtan hajthattam és ennek megfelelően be is melegítettem kb. 3 kilométerrel.
A rajtlistából nem sokat jegyeztem meg, csupán annyit, hogy valószínűleg Létre és Ádám is be fognak gyűjteni, de ezt igyekeztem minél későbbre halasztani.
Lenti térkép
A rajt után rögtön bekezdtünk egy nem túl szép erdőbe és én bár kicsit jobbra értem ki a pontról nem tekintem ezt hibának. A kettesre kicsit rossz irányba jöttem ki, de sikerült gyorsan korrigálnom. Az ösvény után egy picit gondolkozni kellett, hogy balra, vagy jobbra induljak, de végül jól döntöttem és rendben fogtam a pontot. (hiba: 0:15)
A hármasra már útvonalat is kellett választani és azthiszem ezt jól megoldottam ám pontközelben nem figyeltem eléggé és másik bozótfolt mögé vártam a pontot. Mire azt megkerültem vad térképezés közben már elég sok idő eltelt. (hiba: 0:45)
Szintben kellett volna kirongyolni az útig, ám én kicsit fölfelé húztam minek következtében mászhattam át a bozóton. Miután bevágtam a pont felé már hallottam magam mögött Létrát, így kicsit megtörten fogtam a négyest. (hiba: 0:20)
Próbáltam szemmel tartani Létrát, de ő túlságosan lent ment át a völgyön, így nem követtem. Lehet az egész völgyet jobb lett volna felülről megkerülni, de végülis ez az útvonal se volt rossz, amerre én mentem.
Próbáltam nem szem elől veszteni Létrát, ami igen nehezemre esett, mert már messze volt előttem, de lecsaptam egy-két kanyart, így a pontig még hoztam is keveset rajta, ám így is utolért minket Kovács Ádám.
A 7-es, 8-as a boly végén rendben megvolt, majd a 9-re is utánuk eredtem, de ekkor már nem sok térképet tudtam nézni és még így is távolodtak. Pár szárazárok volt keresztbe és nekem nem igazán sikerült lendületesen átfutnom rajtuk és a bokám is visszacsapódott. Ez baromira nem esett jól, innentől gyakorlatilag végig éreztem a bokámat.
A pontot rendben fogtam és bár az útvonal nem volt tökéletes még láttam Ádám és Létra bozótját bevillanni a pont környékén. (Hiba: 0:10)
Kicsit fáradtan, de hiba nélkül lett meg a 10-es pont is és itt még nem is álltam rosszul a versenyben. Olyan 41 perc környékén bejöhettem volna.
Ez a 11-esen úszott el, amit már majdnem megfogtam, mikor a bizonytalankodásomnak köszönhetően elkezdtem felfelé mászni és csak nagyon lassan jöttem rá, hogy a fönti nagy árkok közé másztam be. (hiba: 1:30)
A 12-re aztán a bokám már nagyon tropa volt és megint össze-vissza billegett és fáradt is voltam, így annak ellenére, hogy nem hibáztam rá semmit nagyon levertek.
A 13-ra menet már teljesen kész voltam fizikálisan, nagyon nem ment a futás, ráadásul a pont előtt meg is torpantam. (hiba: 0:20)
Megismételtem a bizonytalankodást a 14-es pontra is, mert előbb vártam a völgyeket és a bozótot se igazán éreztem, de a fő gond az volt, hogy fáradtan már nagyon nem mertem lefelé rohanni az érzékeny bokámmal. (hiba: 0:20)
Sajnos nem figyeltem a kifutás irányára, így nem sikerült eltalálni a jó utcát, de legalább azonnal tudtam, hogy egyel elcsúsztam balra. (hiba: 0:20)
Innen már nem lehetett hibázni, így egész jól bejöttem, igaz rendre kaptam a jópár másodpercet a jóktól.
Összesen hibáztam 4 percet a pályán ráadásul a második felében a bokám is érzékeny lett és teljesen ki is pukkantam fizikálisan. Ennyi hiba mindenképpen sok egy ilyen pörgős pályán, de engem jobban zavar, hogy még itt sem tudtam rendesen futni a bokám miatt. Makival beszéltünk is róla, hogy ezt így nem kellene erőltetni. Jövő héten felhívok egy dokit a sportkórházban.
Az elért 869 világranglista pontommal nem vagyok elégedett. Látszik, hogy meglehetett volna a minimális célul kitűzött 900 pont, ha kicsit kevesebbet hibázok.
 
Összesen 12km, 180 szint, 60:58