Bogos Tomi – Harkányi Zoltán edzés és versenynapló

ARAK évzáró – Csákvár

Ma volt az ARAK évzáró rendezvénye, ami egy tájfutó pályát, némi focit és egy kis kajálást jelentett Csákváron a sportkombinátnál.

Bemelegítenem nem sikerült igazán sokat. Nem egészen 2km-t azért futottam és persze a bokám is leragasztottam és bemelegítettem.

A pályán aztán futottam egy jó közepes tempót. Néha már ez sem esett jól, de ez nem is csoda, hisz az elmúlt hetek tempójához képest ez is gyors volt. A bokámra igyekeztem vigyázni,de olyannyira semmi gond nem volt vele, hogy a pálya közepére el is feledkeztem róla. Csak egy-egy neccesebb helyen jutott eszembe, hogy mennyire jó, hogy minden rendben van.

Technikailag egész jól ment. A 7-esre maradhatott benne 10 másodperc, mert csak egy kanyarral lehetett bemenni a ponthoz. A 8-re feleslegesen kikerültem az erdőfoltot, pedig még ösvény is visz keresztül rajta ( kb. 5 másodperc), majd a 12-es pontra is mellémentem kicsit. (hiba: 10 mp)

Apróbb értelmetlen kerülők még voltak a futásban, ami főleg a második kör során derült ki számomra. Bogos Tomival ugyanis levezetésképp lefutottuk másodszor is a pályát és a legrövidebb útvonalra mentünk. Persze még ebbe is belehibáztunk, de így is sikerült majd 200 méterrel kevesebbet futni a második körben és kiderült, hogy legtöbbször a rövidebb egyben gyorsabb is lett volna.

Összesen azért így is fél percen belül volt az "éles" futásban a hibám, ami már nem olyan rossz, igaz mindezt 80-85%-on futva már nem is olyan nehéz összehozni. A pályát mindenesetre így is sikerült megnyernem 24:51-es időmmel.

Ez persze egyáltalán nem egy nagy idő, hisz csak a pontokon eltöltöttem vagy 1 percet (elszoktam a lyukasztótól, meg amúgy is lassú a lógó lyukasztó) és ki sem futottam magam. Arról nem is beszélve, hogy a jók porrá aláztak volna ezzel a futásommal.

Mindezek mellett nagyon elégedett vagyok a mai futásommal. Végre igazán úgy éreztem, hogy tájfutok. A bokám 100%-ban rendben volt és az egész pályát élveztem és az alapozás elején csak ez számít.

Az első "éles" futáson 164-es átlagpulzust hoztam össze és a befutón 172-t is sikerült elérnem, mint maximum. Ez 4:55-ös ténylegesen futott kilométerátlagra volt elég az 5050 méteren. A második körben Tomival 26:55-öt futottunk, amihez nekem 154-es átlagpulzusra volt szükségem. Az átlagtempó pedig 5:40 lett a 4810 méteren. Persze azért sokat jelentett, hogy nem kellett a pontokon lyukasztani.

Az útvonalat egyébként kicsit nehéz volt a térképre illeszteni. Az 5000-es méretarányú térképen hatványozottan kijön a GPS 5-10 méteres pontatlansága, de az is tuti, hogy 2001-ben nem GPS-el mérték be a főbb pontokat.

Egy jó órát még fociztam is futás után, szóval a mozgásból azért alaposan jutott mára. A kilométerben kicsit szegény hétvégét így végül egyáltalán nem sajnálom, sőt. Most baromira örülök, hogy problémamentesen futottam egy pályát.

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 156
Átlagtempó: 5:15

Összesen 12km, 61:22

Közepes futás a könnyű helyett

Kicsit fáradt voltam mikor végeztem a munkával és még futás előtt le is dőltem egy fél órára, aminek eredményeképp igen nehezemre esett a futás eleje. Aranybullánál találkoztunk Bogos Tomival, majd együtt futottunk fel az Ingó köveken a második nagyobb domb tetejéig.

Éreztem, hogy nekem az annyira nagyon mára nem hiányzott, inkább valami 50 perces lötyögésre vágytam, így aztán Tomit tuti még a szokottnál is jobban visszafogtam, de jól eldumáltunk. Tomival mondjuk nem nehéz, mert van egy egyedi véleménye a dolgokról. 🙂

Visszafele aztán már egész jólesett a futás, igaz a nagyobb emelkedőt csak megkocogtam.

Kicsit több lett a mai futás, mint terveztem és a lötyögésből sem lett semmi, de így utólag nem baj. Egész jó volt és gyorsan elrepült. Holnap viszont már tényleg csak lazán futok valamit.

Összesen 14km, 240 szint, 70:05

Térképes edzés az Ingó-köveken

Bogos Tomival beszéltünk meg munka utánra egy közös futást és autóval mentünk ki a Pákozd előtti lovardáig. A kocsiban már mondta Tomi, hogy térképekkel is készült és aztán mikor megálltunk be is rajzolta a pályát az Ingó-kövek térképekre.

Nem nagyon terveztem térképpen futni, de végülis minden volt nálam, még leukoplast is, így leragasztott bokával indultam neki az edzésnek. Rögtön az első pontra menet beleléptem egy méretes gödörbe a jobb lábammal, de csak estem egyet és a bokám jól megúszta.

A futás nem nagyon ment és a tájékozódás is csak olyan kb. arra kell menni stílusú volt a részemről. Tomi persze ment előre és rendre be kellett várnia. A terep hátsó részén már az erdős részre is bementünk. Elég nagy dzsuva fogadott minket és el is váltunk kicsit, majd a ponton újra találkoztunk. Innen kifele jövet egy teljesen ártalmatlan füves részen megbicsaklott a bokám, ami egyáltalán nem tűnt komolynak, de továbbfutva éreztem, hogy már megint a szokásos szalagmegrántgatásról van szó és érzékeny lett a bokám.

Innentől már csak az mozgatott, hogy túllegyek az edzésen. Nagyon nem volt kedvem semmihez, de a végén még lenyomtam 10 rövid repülőt is az autónál.

Kedvem mondhatni, hogy kellőképpen pocsék, amire még a vacak időjárás is tesz egy lapáttal.

Remélem a hétvégén fogok tudni normálisan futni az Euromeetingen.

Összesen: 12km, 200 szint, 71:38

Hosszú és lendületes futás

Sikerült ma délutánra megbeszélni egy közös edzés Bogos Tomival, amit aztán kicsit még elhalasztottam, de fél 5-re már futva érkeztem meg hozzájuk. Kicsit meglepődtem az odafutás alatt, mert egész jól ment a futás annak ellenére, hogy egész nap csak ültem. Tomival aztán lazán kezdtük, de az Aranybulla után már kezdte megmutatni, hogy nincs rossz erőben, ráadásul árkon-bokron át mentünk az utakat messziről elkerülve. Volt benne nem kevés szántóföld, majd persze az Ingó-kövek felé a rétek, ligetesek. A fölfelékben néhol nekem elég kemény volt a tempó, így a beszélgetés néha kicsit egyoldalú lett, de azért alapvetően jól éreztem magam, mikor felértünk az Ingó-kövek tetejére. Amiatt aggódtam csak, hogy a visszafelét ki fogom-e bírni ebben a tempóban, mert ekkor már 65 percnél jártunk. A dombokat persze mindkét irányba megmásztuk, így szintet is futottunk rendesen.

Szerencsére visszafelé sem zuhantam meg, de azért a Csala patak után a meredekebb fölfelékben 2x is leszakított kicsit Tomi.

Úgy éreztem magamhoz képest jól megy a futás és még 100 perc után is jól haladtam.

Nem tudom mi változott tegnaphoz képest, lehet, hogy csak kipihentem magam, de most nagyon jól jött, hogy jól ment a futás, mert egy ilyen hosszú és lendületes futás egyébként nem ment volna.

Összesen 26km, 400 szint, 127:18

Fehérváron 15km

Fehérváron futottam ma egy könnyűt. A Köfém lakótelepig egyedül mentem, hogy aztán Bogos Tomival fussunk egy kis kört az Aranybulla felé. Ezen a szakaszon volt egy kis sárdagasztás, de terepre nem nagyon jutottunk fel. A bokám itt egy helyen megbillent, de szerencsére megtartott. Azt azonban éreztem, hogy még közel sem az igazi, sőt nem is olyan, mint mondjuk 2-3 hete.

Visszafelé a bányató felé mentünk, majd a Köfém lakótelepről újra egyedül futottam vissza a Nagyszombati útra és igazából a futásnak csak azt a részét élveztem, mikor Tomival együtt futottunk. Nem igazán esett ugyanis jól a futás ma se, sőt derekamon érzem is, hogy egy jó nagy nyújtás rámférne. Futás után csináltam is egy negyed órás nyújtogatást, de ma még erőt kellene magamon venni és tovább nyújtani, sőt bokatornát is nyomni kellene. Egyáltalán nem jó ugyanis a bokám. Egy-két kicsavart helyzetre érzékeny és ha egy kicsit megfeszegetem, akkor érzékeny is lesz.

Összesen 15km, 80 szint, 72:04

Lendületes futás Székesfehérváron

Munka utánra Bogos Tomival beszéltem meg egy közös edzést.

A Bory várnál találkoztunk, ami nekem bő 1km volt, majd onnan a városban futottunk egy méretes kört. A tempó nekem lendületesnek számított, hisz Tomi szerint 4,4-es kiliátlagot futottunk.

A talaj nem volt valami ideális, mert igen sok helyen csúszott a ráfagyott hótól. Jól ment a futás és meglepetésemre még akkor is tartottam a tempót, mikor Tomi otthon befejezte a futást és én egyedül futottam vissza az Öreghegyre.

Lehet az edzés kicsit több is lett, mint 18km.

Összesen 18km, 82:22

Izomláz és 10km Bogos Tomival

Rég nem tapasztalt izomlázam lett a tegnapi futástól. Nem tudom van-e köze a kiszáradáshoz, de ha a múlt heti futással hasonlítom össze ezt a mostanit, akkor úgy gondolom igen. Az időben több volt és egyéb adatokban nagyjából egyforma, de akkor semmi bajom nem volt, sőt izomzatra kifejezetten jól éreztem magam.

No mindegy. Edzésnek igencsak jó volt ez a tegnapi és azért ma is tudtam futni.

Bogos Tomival mentünk egy bő 10km-es kört az Ingó-köveken. Odafelé kicsit nehezen indult, aztán mire épp bemelegedtem már jött is a fölfelé, ami szintén nem esett jól. A visszafelé aztán már sokkal jobban ment, különösen az a rész, mikor bementünk "terepre" azaz füvön futotunk a dombok tetején és oldalában.

A tempó az biztos, hogy jóval nagyobb volt, mint amit magam futottam volna, de ebből most nem merek nagyon becsülni a távolságra, ami még lehet 11km is megvolt.

Összesen 10km, 150 szint, 53:01

Pákozd – Meleg hegy – Pákozd , hosszú futás

Végül úgy alakult, hogy csak ketten mentünk ma futni Bogos Tomival, amit olyan szempontból bántam, hogy nem volt senki, aki hozzám hasonlóan lassú tempót fut. Pákozdra mentünk ki kocsival, majd innen indultunk el egy minimum 2 órás futásra, de Tomi már megemlített 2 és fél órát is, ami azért nekem már soknak tűnt. Ahogy elindultunk kezdtem érezni, hogy nem fog jólesni a mai futás, mert a fölfelé vezető utcán nekem rögtön túl gyors volt a tempó és a fenyvesbe beérve a szintbe vezető úton se volt könnyű tartani a tempót. Ez amúgy tényleg egy szép rész, bár tájfutásra nem igazán alkalmas.

Az Angelika forrás felé mentünk és néha kicsit lemaradoztam a fölfelében, de azért küzdöttem becsülettel. Pulzusom nem is nagyon ment 160 alá. Mikor ránéztem mindig 165 körüli értéket mutatott. A forrás után a Meleg-hegy megkerülését tűzte ki célul Tomi, amit sikerült is megvalósítani egy kis terepfutás árán, de nem volt vészes ez a pár száz méter. A táj győnyőrű, mint mindig, de most különösen szép volt, hogy minden fa fehér volt a rétről nézve. Persze ez még nem hó, mert a földön nincsen semmi, de ez így most épp elég is volt.

Itt már kezdtem érezni, hogy komoly gondok lehetnek, de ahogy kicsit visszább vettük a tempót egyből sokkal jobban éreztem magamat. Tettünk még egy kis kitérőt valami Lyukas-kő nevezetű sziklához, majd a hátsó útvonal felé indultunk. A dózerúton jöttünk visszafelé és én már egyre kevésbé voltam tevékeny résztvevője a beszélgetésnek. Egyre csak azon járt az agyam, hogy túléljem a futást és ekkor még Tomi a kerülőkön agyalt. Mondjuk volt is benne valami, hogyha 2 órát akartunk futni, de én nem vágytam rá. Ahol balra kellett volna kanyarodni ott mentünk tovább egyenesen, majd jobbra bekanyarodva tettünk még egy kis kört. Újra az elágazásban voltunk és el is indultunk vissza. Itt még kicsit felpörgettük a tempót, ami amúgy sem volt túl könnyű, de kezdtem érezni, hogy kezdek kidurranni. Egy két felfelét még kibírtam, de már csak lassabban. Úgy 100 percnél járhattunk ekkor és én úgy éreztem ennyi nekem elég is lenne, de innen már vissza kellett menni a kocsihoz. Tominak mondtam is, hogy nyugodtan hagyjon itt és kis kerülővel fusson vissza. Meg is beszéltük, hogy ő otthagy és másfelé megy le, majd szembe fut velem. Én egyenesen visszafutottam a kocsihoz, bár ezt itt már nem igazán lehetett futásnak nevezni, mert olyan 6 perc körüli ezreket futhattam az utolsó negyed órában. Tomival pont egyszerre értünk a kocsihoz, szóval neki belefért az időbe az egész kerülő is.

Nem igazán esett jól a futás vége, ráadásul az egész lábfejem is fájt már, persze csak a jobb lábamon. A sérülés még ilyen fura tüneteket produkál most is, sőt futás után is, mert délután a jobb lábfejem, bokám kicsit fájdogált még nyugalmi állapotban is. Persze leginkább a talpam és a bokám belső oldala, tehát a sérült szalagoknak még csak a környéke se fáj, bár ezt azért nem bánom.

Ha a vége nem lett volna ilyen lassú akkor azt mondanám, hogy megvolt 24km is, de így szerintem "csak" 23km-t sikerült futnom. Tekintetbe véve azonban, hogy szint is volt benne jócskán, a tempó is igen kemény volt, így ez egy nagyon jó kis edzés volt. Mondhatni, hogy adtam a szarnak egy pofont.

Nem esett jó, de megcsináltam és ez jó érzés.

Összesen 23km, 400 szint, 2:02:48.

Átlag pulzus: 156

Megnyugvási: ???/116 (valamiért a végén 193-as pulzust mutatott az óra)

ARAK évzáró: terepfutás és foci

Ma volt az ARAK-os évzáró, amire természetesen én is elmentem Edittel. Elég döcögősen indult a nap a Kotló-hegy oldalában lévő lovardánál, mert nem volt valami nagy futókedvünk, sőt egyáltalán nem volt kedvem futni. Hidegnek éreztem nagyon az időt és ráadásul mindenki terepre fog kimenni az ARAK háziversenyén, én pedig még nem futhatok terepen, térképpel.

Madár aztán szerencsére közbeszólt szokásos stílusában és arra jutottunk, hogy Edittel csak kimegyek a középső pályára és lekocogom vele az egészet. Terepen is el kell kezdeni a futást, akármennyire is féltem a lábam!

A rajt nem volt egészen egy kilométerre, ahol vártunk egy keveset, majd én belekukkantottam a térképbe, hogy tudjam merre fogunk futni. Hát nem éppen egy kímélő pálya várt rám, Editre és a bokámra, de erre lehetett is számítani és nem volt valami hosszú sem. 3,4km volt ez egész.

Az első lépések terepen fölfelé elég érdekesek voltak, mert a bokámmal semmi gond nem volt, ellenben Edit otthagyott és csak úgy sikerült utolérnem, hogy ő megállt pihenni. Még a gyaloglás is nehezemre esett a domboldalban fölfele.

Rövidesen kapott mindent a bokám. Volt oldalazás, lefelé, felfelé, buckás, köves részek, de abszolút jól bírta a lábam. Néha már előre is rohangáltam Edittől, ami aztán elég rendszeressé vált. Néha belepillantottam a térképébe és próbáltam memóriából megfogni a pontot. Ez többnyire sikerült is, de azért tettem bele felesleges kitérőket is.

Bokám olyannyira jól viselte a megterhelést, hogy még a megbicsaklás is gond nélkül ment neki. Egyszer kicsit megbillent ugyanis a jobb bokám kifelé, de megtartottam és nem lett belőle baj. Tulajdonképpen olyan volt mint korábban, akár naponta-kétnaponta. Bokám kicsit megbillen, de még nem megy ki. Még csak annyira se, mint az eddig legkomolyabb bokakimenetelek, amikor 2-3 lépésig fájt.

Most tehát csak megbillent, mindenfajta fájdalom és következmény nélkül. Úgy tűnik bírja a kiképzést, de azt azért még nem próbálnám ki, hogy mi van, ha kicsit ki is megy. 🙂

Pálya végén egyre jobban élveztem a rohangálást, főleg a lefeléket és a csúcs az volt, amikor a kopasz hegyoldal tetejéről elindultunk lefelé. Ez hiányzott már 2 hónapja. Terepen futni, élvezni a puha talajt, a természetet, a kilátást… Imádok tájfutni és ez most kijött rajtam.

A célba aztán ott volt már Bogos Tomi, Gyurkó Fanni és Kovács Dávid, akikkel még elmentünk futni egyet edzés kiegészítése végett. A pályán ugyan 50 percet töltöttünk, de még az össze vissza rohangálásommal együtt is csak jó, ha 6 kilométer lett.

Fanni 8km-t akart még futni, így alkalmazkodtunk hozzá és elindultunk az országút túloldalán befelé. A nagy dózeren mentünk jódarabig, majd bekanyarodtunk jobbra, hiszen a Csákvári Sportközpontba akartunk visszajutni az évzáróra. Itt végre szusszanhattam minimálisat, mert már nagyon nem esett jól az amúgy nem igazán acélos tempó. Olyan 4:40 körül ha mehettünk, de lehet még lassabb volt, de nekem kész szenvedés volt. Fanni igencsak keményen tolja, a két fiúnak meg nem okozott gondot a tempó. Persze én szenvedtem elég rendesen. Kicsit még vissza kellett kanyarodni a lovarda felé a kastélyparkon át, hogy meglegyen a kilométer, de nagy nehezen csak kibírtam. Többiek még megálltak a focipálya szélén gimnasztikázni, bár én azt hittem repülőzni is fognak, de azt végül kihagyták.

Gyorsan átöltöztem, majd jó kis kajálás következett, beszélgetésekkel. Bent aztán Fanni még mindig a futócuccában mászkált. Kérdésemre, hogy miért nem öltözött még át, csak annyit felelt, hogy "Minek? Nem izzadtam meg."

Nem elég, hogy nem bírok elfutni Fannival, de még meg sem izzad! Ez aztán az alázás. Persze nem rossz értelemben, mert én csak örülök annak, hogy Fanni személyében van egy magyar tájfutó aki keményen edz, hajt és megtesz mindent azért, hogy jó legyen. Mindenki más fényévekre van tőle hozzáállásban a felnőtt női mezőnyben.

Azért rám nézve elég szégyenletes, hogy jobb mint én, de azért ezen alapozás alatt igyekszem majd javítani.

A program hátralévő részében tornatermi foci volt, amibe én is beálltam bármennyire is nem a legjobb a bokámnak. Persze óvatoskodtam, bénáztam, de azért ez így is veszélyes volt. A hirtelen fordulások, megállások nagyon nem mennek még, de ami ennél is rosszabb, hogy igazi kétballábas focistává változtam, mert jobb lábbal labdába rúgni nem igazán tudtam, erőset, illetve pontosat, meg főleg nem.

Azért rúgtam két gólt és az egyik jobbal volt, szóval nem teljesen reménytelen a dolog, de persze egy-egy keményebb összecsapásnál, rosszabb rúgásnál éreztem, hogy nem oké még a bokám. Nem oldalra, hanem előre-hátra nem mozog még 100%-ban, ami egy földetérésnél elég kellemetlen is volt. Lesántikáltam, majd 5 perc után visszaálltam.

Bajom nem lett, de adtam a bokámnak rendesen. Úgy tűnik bírja a kiképzést, mert a délelőtti terepfutás és a délutáni foci se tudta kikészíteni. Tulajdonképpen még jót is tett a bokámnak, hogy végre más mozgást is végzett és nem csak a sima betonfutást.

Persze a testem többi tagja is elszokott a másfajta mozgástól, így a bal nagylábujjam, derekam is érzem. Jó fárasztó volt ez a mai nap, így mindenestül. Eléggé szét is csúsztam estére.

Összesen 15km, 300 szint, 91:30.

Max. pulzus: 164

Átlag pulzus: 144

Megnyugvási: 41 (157/116)

Bogos Tomival az Ingó-kövek felé

Délután 3-ra beszéltük meg Bogos Tomival a találkozót az Aranybullához, így szűk 2km után már együtt futottunk a Csala patak irányba át a dombokon. Nem igazán esett jól a futás, de mivel Tomival folyamatosan beszélgettünk egész gyorsan az Ingó-kövek lábánál találtuk magunkat. Innen a gázló utánig ugyanarra futottunk vissza, majd szerencsére a Kassai úti buszvégállomás felé kanyarodtunk. Valahogy lélekölő lett volna visszamenni az Aranybullához, majd onnan egyedül hazakocogni, így kapóra jött, hogy Tomi is Editék fele akart menni. A buszfordulónál aztán úgy döntöttem, hogy még réteszek egy kicsit, így jó 500 métert mentem még a Kassai úton lefelé Tomival mielőtt elbúcsúztunk. Visszafele az a párszáz méter egyedül futás pont jó is volt levezetésnek.

Nem igazán értem miért nem esett jól a mai futás, mert Tomi szerencsére nem nyomott olyan tempót ami durva lett volna, de ma valahogy ez is nehéz volt számomra.

Összesen 12km, 120 szint, 59:31.

Max. pulzus: 161

Átlag pulzus: 149

Megnyugvási: 42 (147/105)

Kezdem érezni magamban az erőt

Székesfehérváron Editéknél voltunk egész délutánig, így ott ejtettem meg a futást. Felhívtam Bogos Tomit és megbeszéltük, hogy együtt futunk. Lefutottam a Köfém lakótelepre, ahol már várt Tomi, majd innen rögtön visszafelé vettük az irányt. Futás közben éreztem, hogy már nagyon rohanhatnékom van. A sok könnyű futás hatására már valami erőset van kedvem futni. Ilyet már éreztem a maratonim előtt 2004-ben és akkor nagyon bejött, így most tudatosan erre játszom. Tomival amúgy is gyorsan telt a futás és szinte alig indultunk el, mikor már a Kassai út Nagyszombati út sarkán voltunk. Rábeszéltem, hogy itt repülőzzünk párat, mielőtt befejezem a futást, amit meg is tettünk. Futottunk 10 könnyű repülőt, majd odakocogtunk a házhoz, hogy odaadjam Tominak a Kassa belvárosát ábrázoló tájfutó térképet.

Sajnálom Józsa Gábort, hogy pont a VB előtt gyulladt be a szeme, de annak örülök, hogy Bogos Tomi mégis jön a Főiskolás VB-re. Nem lett volna szerencsés, ha a kaotikus válogatási elvek miatt nem lett volna ott a VB-n. Persze Gábornak még inkább ott lenne a helye, főleg, hogy biztos váltótag is lett volna.

Most majd csak a VB-n dől el, hogy ki indul a váltóban, de ez így is normális. Eleve így kellett volna.

Már a bőrömön érzem, hogy közeleg a VB és szinte csak ez lebeg a szemem előtt.

Ez a mai futás olyan volt, amilyennek szerettem volna. Jólesett és már kezdem érezni, hogy szétvet az erő.

Összesen 8km, 60 szint, 42 perc.

Tömegrajtos egyenes pályák Bartak Lukassal

Beugrottunk a tegnapi edzés után még a Szlovákokhoz és megbeszéltünk egy edzést a mai napra Bartak Lukassal. Tömegrajtos egyenes pályák vártak így ránk ma és elvileg fel is vezették azt nekünk, amibe egy kis hiba csúszott, mert elfogyott a WC papír a felvezetőknek. Így csak 2 pályát szalagoztak ki a 4-ből hála az esőnek, ami eláztatta a még telepítés alatt álló "pontokat".

Csak Bartak Lukas és egy lány jött ki edzeni, így összesen 7-en vágtunk neki a az első pályának egy rövid bemelegítés után. A lányok persze külön futottak, így 5-en üvegeltük az erdőben és meglepetésemre nem maradtam azonnal a végére, pedig úgy gondoltam az efféle rohanás nem nekem való. Többnyire Lukas ment elöl, majd a sarkában Bogos Tomi, aztán én még látótávolságban. Imi gyakran változtatta a helyét a bolyon belül, míg Skuló többnyire a végére maradt, kivéve ott ahol a 4-es karaván eltévedt előtte és az élre került.

Rögtön az első pályában elrontottuk az utolsó pontot, mert Lukas vezetésével rossz töbörbe futottunk le. Nem is tűnt fel a hiba, csak amikor kiértünk az útra a pont után és túl sokat kellett még futni.

Második pályán bevállaltunk Imivel egy nagy kerülőt az egyesre és ösvényen mentünk. Annyira nem volt rossz, mert Skuló előtt értünk oda, de különösebben jó sem volt. A kettesre hibáztunk, akárcsak a hármasra, így itt mégis Skuló ért be elsőnek.

Harmadik pálya nagyon rövid volt és csak rohantunk bokánkat nem kímélve egész a 3. pontig, ahol én nem igazán értettem, hogy hol is kellene a pontnak lennie és gyakorlatilag meg is álltam, pedig együtt voltam a többiekkel.

A legjobb talán az utolsó pálya volt, mert kicsit hosszabb volt, mint a többi és hála a lejtőknek teljesen jól lekövettem, hogy hol megyünk. Bejöttem Lukas és Bogos Tomi mögött látótávolságban, ami nekem nagy pozitívum.

Érdekes edzés volt, mert technikailag nem sokat ért, ám arra ráirányította a figyelmemet, hogy a váltóra különösen oda kell majd figyelnem. Egyszerűen megeszem az előttem futók hibáit. Talán túlságosan is bízok bennük. Most ugyan nem volt farsta, de a váltón ez csak bonyolítani fogja a helyzetet.

Ha megpróbálok teljesen a magam feje után menni az se jó és ha a többiek figyelésére fektetek nagyobb hangsúlyt, akkor abból lehet baj. Alapvetően az lehet a gond, hogy a sajátomnál nagyobb tempót kényszerít rám a mezőny és ezzel nehéz kezdeni valamit.

A váltót mindenesetre talán pont ezért szeretem annyira és remélem sikerül majd ott is fejben összeszedetten versenyeznem.

Fizikálisan azonban pozitívum volt ez az edzés, mert azt hittem, hogy lazán leszakít majd Lukas, ezzel szemben különösebb megerőltetés nélkül elfutottam mögötte. Sokkal erősebb még nálam, de ha olyan helyzetbe kerülnék, akkor egy középtávot, vagy egy váltó pályát is elbírnék a tempójában.

Élveztem ezt a futást is, pedig sem az eső, sem a már érződni kezdő fáradtság nem erre utalt.

Levezettünk kényelmesen, majd úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza még egyszer a vizes erdőbe és haza indultunk.

Lehet kár volt kihagyni a délutáni edzés lehetőségét, de lehet pont ezzel kerültünk el egy esetleges megfázást.

Ez a megfázás egyébként elég nagy parám volt ebben az edzőtáborban, mert elég vacak idő volt, de szerencsére most vagyok olyan erős, hogy ne legyen semmi bajom. Ezt éreztem minden futás alatt és után is.

Összesen 10km, 250 szint és 60 perc.

Térkép

Önbizalmat adó 43 pont

Délután 5 órára mentünk vissza Szilicére és már egész szép idő fogadott minket, valamint az egyik Szlovák srác a délutáni edzés térképével. Elég megdöbbentő volt, mivel 43 pontból állt a pálya. Ugyan délelőtt már mondták, hogy sokpontos pályát fogunk futni, de azért erre nem számítottunk. Részemről pozitívan csalódtam, mert mi más lehet jobb edzés most, mint megfogni rengeteg pontot. Mostanában bizonytalanul fogtam a pontokat, gyakran pontközelben akadt gondom és ez az edzés pont erre jó. Ha végre sikerül a WC papírokat is kikapdosnom, akkor a rendes pontokkal csak nem lesz gond.

Rajzoltunk hát magunknak pályát a mintatérképről, mialatt a Szlovákok szép lassan mind elindultak a pályára. Mi se vacakoltunk sokáig és egyesével nekivágtunk a pályának. Az elején éreztem a bemelegítés hiányát, de ez nem tartott sokáig, igaz addig kicsit óvatosabban mozogtam. Egyre jobban kezdtem belelendülni a futásba, bár mikor Imi mellett elmentem megzavart kicsit, hogy nem vagyok egyedül és elnéztem a köves gödör pontot, majd jópár ponttal később Imi be is fogott, mert vagy 2 percig kerestem a WC papírt a ponton és végül meg se találtam. Ez volt az első amit nem találtam még és ezen felül csak két másikra mondtam azt, hogy nem keresgélem tovább, mert 1 perc után se voltak meg, pedig jó helyen voltam. Ez annak fényében, hogy egy kocka WC papír volt minden ponton és az is kicsit megázott kész csoda. Tulajdonképpen sok apró keresgélés volt a pontokon, mert mindig vettem észre a pontot egyből. Ennek és egy hibának következtében Imi el is ment mellettem és látótávolságon kívülre került.

Innen azonban valami hihetetlenül elkaptam a fonalat, mert nemhogy hiba nélkül fogtam a pontokat, de a többnyire pontszerű objektumnak a hatására nem is kellett a WC papírt keresgélni és nagyon jó tempót futottam a pálya végéig. Néhány pont már messziről bevillant, pedig itt se voltak nagyobbak a papírok. Egészen belelkesedtem és toltam a pályát, ahogy bírtam. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy ennyire összhangban vagyok a térképpel és még az se tudott kizökkenteni, hogy a ligetessel jelölt irtásokon elég nagy volt a gaz. Rohantam a köves terepen, ahogy bírtam és néhol ugyan odacsaptam lábamat, bokámat a kövekhez, de ez nem nagyon érdekelt és versenytempóban tettem meg a pálya végét. Ezt követően Tomival és Imivel visszakocogtunk a kocsihoz egy igen kényelmes tempóban.

A 6km-es pálya összesen 57 perc lett, ami a sok pont és a rengeteg keresgélés mellett szerintem nagyon jó. Igaz maradt benne vagy 3 perc tiszta hiba is, de az még a pálya elején volt. A vége az valami hihetetlenül jó volt, amitől kegyetlen jó kedvem lett. Ennek tucatnyiszor hangot is adtam, ami leginkább Bogos Tominak nem tetszett, ugyanis ő ki volt akadva, hogy tenyérnyi papírfecniket kellett keresgélnünk.

Szerintem ez az edzés így volt jó. Sokkal magabiztosabb lettem a pontfogást tekintve, úgy érzem nem lehet vele gond és fizikálisan is jól éreztem magam. Pörögtem ezen a nehéz köves terepen. Vizes volt és csúszott is, ráadásul a fű és egyéb növények helyenként rendesen eltakarják a köveket, de most mindez nem okozott gondot.

Úgy érzem teljesen készen állok a VB-re. Technikilag és fizikálisan egyaránt. Persze nyilván csak magamhoz képest vagyok jó fizikálisan, de nekem ez most épp elég. Jó egy hét van a VB klasszikusig, így addig jól kipihenem magam és még jobban fog menni a futás. Most a kis fecniket is magabiztosan fogtam, így a rendes bójákkal már nem lehet gond. Mennie kell és menni is fog! Önbizalommal telve várom hát a jövő hét szerdai rajtot.

Összesen 9km, 300 szint és 75 perc.

Térkép

Másodszor a középtáv terepbemutató terepén

Délutáni edzést az előző alkalomhoz hasonlóan szintén a VB középtáv terepbemutató terepén ejtettük meg, ám mivel csak két térképünk volt, így ki kellett valamit találni.

Fekete Zsuzsi ment ki először az egyik térképpel, mi fiuk pedig a 15-ös pont elé mentünk ki megbeszélt időre és ott kaptuk meg Zsuzsitól a második térképet. Mivel a múltkori pálya eléggé lefedte a térkép használható részét és nem akartunk pályát sem kirakni, így szembe futottuk a korábbi edzést, többnyire meglelve a szétázott pontok nyomát.

Ketten térképpel, ketten térkép nélkül futottunk, amit 1-2 pontonként váltottunk. Elég nagy rohanás lett a dologból és én nem voltam valami jó állapotban, így néha már az átmenet felénél tartottam, mire rendesen meg tudtam nézni a térképet. Azért jónéhány átmenetben én mentem elöl és pár pontot is elfőnek fogtam. Az egyszerűbb részeken emlékezetből is megtaláltam a pontot, így néha akkor is én kerültem előre, mikor nem is volt nálam térkép.

Nekem igazából nem tetszett ez az edzés, bár ha a technikai részét elfelejtjük, akkor jó kis fizikai edzés volt. Nagy rohanás, váltakozva terepen igen sok hibával.

Este még bementünk Kassára vacsorázni és egyben sétálni egyet a belvárosban, ahol a sprint lesz. Ezen ugyan én nem indulok, de azért érdekelt a dolog. Nem lesz egy bonyolult verseny, sem a park, sem az utcák nem tűnnek olyannak ahol lehetne hibázni. Imi azért felmérhette a terepet, mi meg egy jót sétáltunk.

Összesen 8km, 280 szint, 50 perc.

Térkép

Fehérváron Bogos Tomival

Szerencsére sikerült megbeszélni Bogos Tomival, hogy együtt megyünk futni. Mivel ő tegnap 5000m-es OB-n futott (15:13) és a térde is fáj, így 60 percnél többet nem akart futni. Elfutottam hozzájuk, hogy ennyivel is többet fussak, majd együtt indultunk el az Aranybulla felé, majd az Ingó-kövek felé vettük az irányt. Pont ott fordultunk meg, ahol kezdődtek volna a dombok. Végig pofáztuk az edzést így nagyon gyorsan eltelt az idő. Nem mentünk gyorsan, de azért haladtunk és a felfelét nekem tolni kellett, hogy ne maradjak le. Egészen hazáig kísértem Tomit, majd még beszélgettünk egy csomót a házuk előtt.

Együtt 67 percet futottunk, majd egyedül még kb. 20 perc volt Editékig futni.

Jó volt így edzeni. Végre nem egyedül futottam és nem a megszokott helyen.

Összesen 107 perc, 200m szint és 22km.

Zemplén Kupa – Telkibánya

Zemplén Kupán indultunk Skulóval és Bogos Tomival csapatban (Perőcsényi Rögtöndőlők néven) A verseny Telkibányán volt, de részben új terepen (Telkibánya-Bizsóka). Bemelegítettünk kb. 2km-t.(rajtba kifutás, kb. 70m szinttel) A pontokat hamar elosztottuk. Skuló bevállalta a távoli pontokat, Bogos Tomival ketten pedig már könnyedén elosztottuk a maradékot (akkor legalábbis így gondoltuk). Nekem jutottak a közeli pontok, viszont legalább jó sok volt. Azt gondoltam, hogy nem rám kell majd várni, így nem kellett megszakadnom, főleg arra figyeltem, hogy ne hibázzak. Elég fura volt térképpel futni, mert jó rég volt ilyen utoljára. Sorra fogtam a pontokat hiba nélkül, csak kisebb bizonytalankodások voltak, valamint egy rossz útvonal, mert átmásztam egy horhoson, ami olyan mély volt, hogy utólag jobb lett volna megkerülni. Az utolsó előtti pontra hibáztam ugyan egy kisebbet, de nem volt vészes és esőként értem az 56-osra, ahol találkozni kellett. Kb. 43-44 percnél lehettem itt, majd vártam, míg megjelent Bogos Tomi és kiderült, hogy a 82-es pontot egyikőnk se fogta, így Tomi visszarohant érte. Rögtön megérkezett Skuló is, de mivel Tominak volt még 3km-e, így már nem kellett rohannunk. Végül 3.-ak lettünk a malőr miatt 63 perccel, de valószínűleg akkor se tudtunk volna nyerni, ha nem hagyjuk ki a pontot, mert Áronék 51 percet mentek.
A térkép néhol igencsak érdekes volt. Voltak kissé elnagyolt részek és a fedettség is érdekes volt. Legjobban egy 3-as zöldben élveztem a futást, mivel egy gyönyörű fenyves volt.

Összesen futhattam kb. 8km-t és 320m szintet 55 perc alatt.

Utolsó nap a 146km-es 6 napból

Skulóval és Bogos Tomival délelőtt mentünk ki futni Kemence fele. Átfututtunk majdnem a Vilati házig, majd le a völgyben Kemencére és vissza az országúton. Az elején nagyon nem ment, még le is maradtam, de aztán kb. 2km-től már jobban esett. Kicsit éreztem a csonthártyámat a bal sípcsontomon, de nem tűnik veszélyesnek. Azért próbáltam óvatosan futni. Az országúton megint mértünk 1km-t ami most 4,14 lett. Skuló ezen a szakaszon megint lemaradt, de most megvártuk. Nem érzem magam fáradtnak, de az emelkedőkön érzem, hogy nem megy, ráadásul, már 2 napja nagyon rosszul esik elkezdeni az edzéseket.

Perőcsény – Kemence 43:09
Kemence – Perőcsény 21:59
Összesen 14km lett 350 szinttel és 66:18 lett.

Átlag pulzus: 146
Megnyugvási pulzus: 54 (157/115)

Rámférne egy kis pihenés, de nem tudom mennyire engedik ezt meg a következő napok. Az edzőtábor ma véget ért. Szerintem mindenképpen hasznos volt, főleg az első 4 nap, mert utána már csak óvatosabban mertünk edzeni, de még talán ez is sok volt. A 6 nap alatt, amiből 2 félig az utazással telt futottam 146km-t 4600m szinttel 12:38:29 alatt.

Kemence – Vilati-üdülő kör

Skulóval és Bogos Tomival mentünk ki futni egy 15-öst, de ezúttal is több lett, de csak 16km. Skuló 5km-nél megint visszafordult, de addig is kellett már rá várni. Perőcsény – Kemence – Vilati üdülő – Perőcsény kört futottuk. Új utakkal próbálkoztunk, de nem igazán váltak be a hegy aljában lévő jelzés nélküli utak, mert néhol vissza kellett fordulni a csalánosok miatt. Az eleje szokás szerint nem esett jól, de utána jól ment, bár Tomi egy – két fölfelében megmutatta, hogy gyorsabb és erősebb. Nem fáradtam el, de nagyon rámférne a nyújtás, mert rettentően merev vagyok.

Részidők:
Perőcsény – Kemence 40:20
Kemence – Vilati üdülő 18:25
Vilati üdülő – Perőcsény 23:31 (nem a megszokott útvonalon)

Összesen 16km volt 400 szinttel, 82:19 lett.

Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 142
Megnyugvási pulzus: 41 (156/115)

Könnyű futás a Hegyes-hegy felé

Bogos Tomival mentünk ki reggel futni egy tizest a Hegyes-hegy irányába és vissza. Skuló nem jött, mert belebetegedett az előző napok futásaiba.
Az eleje nagyon nem esett jól, de megint folyamatosan visszatért belém az erő és pár km után már jól ment. Egy-két meredekebb felfelében éreztem, hogy azért fáradt vagyok.

Összesen 10km lett 200 szinttel és 49:04 lett.

Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 146
Megnyugvási pulzus: 26 (137/111)

Perőcsény – Tésa – Kemence – Perőcsény

Skulóval és Bogos Tomival mentünk ki délután futni egy tizenötöst, Perőcsény – Tésa – Kemence – Perőcsény útvonalon jó párás és kicsit meleg időben.
Ma könnyű futást terveztünk és úgy is indultunk, hogy elég lassú tempóban haladtunk. Nem esett jól elindulni, de 2-3km után már bemelegedtem és onnantól egész jólesett. Skuló le-lemaradozott, majd 5km-nél visszafordult és mi Tomival onnantól egy egész jó tempóra kapcsoltunk. Futottunk egy csomót aszfalton is, majd földutakon, de egyikben se volt túl sok szint, bár hullámzott, így egész jó tempót futottunk, ami néhol alig volt négyperces fölött. Kemencétől még jobb tempóban jöttünk, pedig még szint is volt benne. Mértem egy kilit és 3:53-as volt. Perőcsény szélétől aztán levezettünk és bár hosszabb lett a futás, mint terveztem egész jól ment és nem is éreztem fáradtnak magam egy két meredekebb felfelét kivéve. Most úgy érzem kirobbanó erőben vagyok.

Részidők:
Perőcsény – Tésa 40:10
Tésa – Kemence 21:57
Kemence – Perőcsény 21:59

Összesen 18km lett 360 szinttel és 84:06 lett.

Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 147
Megnyugvási pulzus: 45 (160/115)

Perőcsény – Nagyirtás puszta kör

Skulóval és Bogos Tomival futottunk hosszút kora délután.
Perőcsény – Nagybörzsöny – Kisirtás puszta – Érsek tisztás – Nagyirtás puszta – Kisirtás puszta – Király rét (Egy másik) – Vár nyereg – Holló kő – Perőcsény
Elég nehezen indultam el és nem is akartam ilyen hosszút futni, de aztán 1-2 km után már jól ment és néhol még a tempót is felpörgettem. Nagybörzsöny után egész jó tempót futottunk egy darabig, de utána se volt gond, sőt 100 perc környékén meglepően jól éreztem magam. Egy helyen még meg is futottam egy fölfelét, de annak a végén már éreztem, hogy friss már nem vagyok. Egy-két fölfele már nem esett jól ezután, de szerencsére ekkor már Hollókőre mentünk, ahonnan szinte csak lefele volt a végéig. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog menni.

Részidők:
Perőcsény – Nagybörzsöny 41:20
Nagybörzsöny – Kisirtás puszta 23:06
Kisirtás puszta – Érsek tisztás 10:41
Érsek tisztás – Nagyirtás puszta 6:12
Nagyirtás puszta – Kisirtás puszta 7:57
Kisirtás puszta – Király rét 15:42
Király rét – Vár nyereg 28:41
Vár nyereg – Holló kő 8:36
Holló kő – Perőcsény 26:34

Az össz táv 31km lett és volt benne 1080m szint is, az idő pedig 168:53 lett.

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 146
Megnyugvási pulzus: 29 (164/135)

Nagybörzsöny felé

Délután mentünk ki egy 10-est futni Skulóval és Bogos Tomival. Perőcsényből indultunk Nagybörzsöny felé, de a Hegyes-hegy előtt lementünk a mezőkre, majd ott futottunk vissza a perőcsényi halastó mellett. Mivel egy helyen nem volt meg az út, amin jönni akartunk, így végül 12km lett és 150m szint. Az elején nem éreztem úgy, hogy nekem szükségem van erre a futásra. Nem esett jól elkezdeni, de aztán jobb lett és a végén már kifejezetten jó tempóban és jólesően futottam.

Összesen 12km, 150 szint és 58:00.

Max. pulzus: 156
Átlag pulzus: 140
Megnyugvási pulzus: 44 (151/107)

Nagy Hideg-hegy Csóványos kör

Kellemes futóidőben indultunk el Skulóval és Bogos Tomival a pár éve már futott Perőcsény – Nagy Hideg-hegy – Csóványos – Perőcsény körre. Kicsit lassabban mozogtam, mint tegnap. Talán nem voltam túl friss, de éreztem, hogy azért gond biztos nem lesz.

Perőcsény – Vár-nyereg 28:14
Vár-nyereg – Nagy Hideg-hegy 30:00
Nagy Hideg-hegy Csóványos 20:11
Csóványos – Vilati Panzió 39:47
Vilati Panzió – Perőcsény 23:27

Kezdetben nehezen indultam el, de a többiek se erőltették, így kicsit lassabban értünk fel a nyeregbe, mint tegnap. Nagy Hideg-hegy előtt volt egy hatalmas emelkedő, ami iszonyú meredek volt és meglepetésemre nem ment rosszul. Itt már gyakorlatilag túl is voltunk a nehezén a futásnak, bár még közel se jártunk féltávnál. Csóványos után a fő gondot a meredek lefelék jelentették, amiket elég lassan teljesítettünk, mert egyszerűen nem lehetett gyorsan futni és a lábunknak se esett jól. Vilati ház környékén már éreztem, hogy fáradok, de nem jelentett gondot lefutni az edzést. Ez most az a táv, amire fel vagyok készülve. Ennél több már nem esne jól, de még menne. Szerencsére most a nyár végén nem is kell több.

Összesen 25km volt 1400m szinttel és 144:22 lett.

Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 148
Megnyugvási pulzus: 46 (166/120)

Edzőtábor – Perőcsény – 20km

Perőcsényi edzőtábor Skulóval és Bogos Tomival.
Ma dél körül értünk fel, így csak 1-et futottunk.
Perőcsény – Vár-nyereg – Fekete rét – Hamuház – Vilati Panzió – Perőcsény.

Perőcsény – Vár-nyereg 26:44
Vár-nyereg – Hamuház 42:57
Hamuház – Vilati Panzió 11:43
Vilati Panzió – Perőcsény 24:02

Egész jól ment. Élveztem szinte az egész futást, még a fölfeléket is, bár Bogos Tomi kicsit otthagyott benne, de nem zavart túlságosan. A lefelékben egész jó tempót futottunk (már ahol lehetett). Nem éreztem magam fáradtnak utána.

Összesen 20km volt 660 szinttel és 105:27 lett.

Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 149
Megnyugvási pulzus: 39 (158/119)

Futás biciklis kísérővel

Megint Bogos Tomival futottunk (és Edit jött velünk biciklivel) és mivel nekem ez pihenőhét, így egy könnyű 13km lett belőle néhány gyorsabb felrázó 200m-el. Csak úgy érzésre futottunk 4 gyorsabb szakaszt, így közel se biztos, hogy 200m-ek voltak. Nem erőltettem a gyorsakat, de azért olyan jólesően felpörgött a tempó. Volt a futásban kb. 100m szint is. Az idő 61:29 lett.

Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 143
Megnyugvási pulzus: 37 (145/108)

Bogos Tomival egy lendületes 16-os

Editéktől futottam ki Ingó kövekre Bogos Tomival. 1,5km-nél találkoztunk, majd Csala mellett mentünk át a Csala patakon és az Ingó kövek terep nyílt részének szélén futottunk el 38:03-ig, majd ugyanarra vissza. A visszafele 37:28 lett és összesen 1:15:31. Sajnos nem vittem pulzusmérőt és a távot, valamint a szintet se tudom teljesen pontosan, de kb. 16km lett és a szint 350 lehetett.
Jó meleg volt és az edzés nem úgy indult, hogy jól fog esni, de aztán mikor jött Bogos Tomi már jobban ment, főleg, hogy elkezdett mesélni a Tour De France-ról ami eléggé feldobott. Csak egy könnyű 14km terveztem, de aztán egy lendületesebb 16km lett, amiben a felfelékben is egész jól nyomtuk. (én legalábbis magamhoz képest biztos)