A tegnapi nap nem kicsit összetört, de szerencsére nem ért véget azzal a verseny. Ma még hátra volt a váltó, amiben még a szombati döntésünk eredményeképp KisDomával és Fecóval indultam, akárcsak majd a közelgő Váltó OB-n.
Dolgozott bennem némi bizonyítási vágy, mert a tegnapi nap után azthiszem bizonyítanom kellett, hogy volt érelme engem a váltóban hagyni és nem lecserélni mondjuk Gyurikára, vagy Sinkó Janira. Ráadásul úgy éreztem a Váltó OB miatt is fontos, hogy Domának és Fecónak megmutassam, hogy azért még számíthatnak rám. A váltóért ugyanis mindig képes voltam megfeszülni.
Doma jött egy igen jó időt és ugyan csak a második helyen hozta a csapatot, de alig lemaradva az elsőtől és vagy 7-8 perc előnnyel a 3. váltóval szemben. Úgy gondoltam, hogy Fecó ezen csak javítani fog és nekem lesz olyan 10 percem a 3.-al szemben, mire kimegyek, azt pedig úgyis látom majd, hogy mennyi a hátrányom az elsőhöz képest.
Mikor Fecó megjelent már tudtam, hogy az első helyre elvesztettük minden esélyünket, de azért abban bíztam, hogy utánam nagy űr lesz és ennek tudatában is indultam ki a pályára. Bemelegítésem nem volt valami sok, az is inkább sok apró futkározásból tevődött össze és olyan 3km lehetett.
Igen rosszul esett már a térképrajtig is kifutni, már itt nagyon küzdöttem, hogy normális tempót tudjak futni. Még az aszfaltról lelépve elkövettem egy hibát és a 11-es pontot kezdtem nézni a térképen, de amint kezdett nem stimmelni a dolog, azaz a töbörhöz képest nem volt sehol a pont rájöttem, hogy elnéztem. (hiba: 0:30)
Eléggé bosszantott, hogy rögtön hibával kezdek a könnyű részben, hisz a neheze csak az országút túloldalán jött. A 2-es és a 3-as könnyen meglett, majd a 4-esre az országútra kiugorva akartam menni, de végül ezt a 3-as pontról kifelé jövet átgondoltam és jobbról fogtam a pontot. Vagy 2-szer vesztettem el egy pillanatra a fonalat, mire a ponthoz értem, de azonnal vad térképezésbe kezdtem mindkétszer és sikerült helyretenni magam és a pont is simán jött. Az 5-ös pontra biztonsági útvonalat választottam és még az se zavart, hogy a köves kis gerincen kell lefutnom. Inkább bevállaltam ezt, mint hogy olyan helyen menjek, ahol nem vagyok biztos abban, hogy hol vagyok. Ez könnyű útvonal volt és nem is rontottam el.
A 6-os pontra egy újabb kerülőt választottam és egy közeli támadópontot és közben azt néztem, hogy mennyit kell még kibírnom a rengetegben (az útnak ezen az oldalán). A támadópontról aztán kicsit elfutottam a pont fölött, de hamar korrigáltam. (hiba: 0:20)
A 7.-re szerencsére megvezetett az út és csak arra kellet figyelni, hogy az útig ne veszítsem el a fonalat, valamint, hogy jó helyen menjek be a pontra. Egész messziről be is villant a pont. Úgy tűnik jól elkaptam a fonalat, mert a következő pontra semmi bizonytalankodás nem volt bennem és minden úgy jött, ahogy szerettem volna. Kezdtem viszont kicsit kikészülni a tempótól, ami amúgy nem volt nagy, csak én vagyok gyenge.
Nem terveztem az országútra kimenni, de kicsit elcsúsztam fölfelé és onnan már jobbnak láttam nem a meredek oldalban kerülni a töbröt. Az országútról lefele aztán a tegnapi egyes pontom (lapos gödör) után valahogy elvesztettem a fonalat és akárhogy próbáltam rájönni hol vagyok nem sikerült. Mentem tovább, de nem jutottam semmire, csak éreztem, hogy már itt kellene lennie a pontnak és az előttem lévő töbör pont megfelelőnek tűnt. Nem adtam magamnak 50%-nál több esélyt, hogy tényleg ott lesz, de szerencsém volt és az alján megláttam a pontot. (hiba: 0:20)
A tizes egy hatalmas futás volt csak és próbáltam felpörgetni a tempóm, de éreztem, hogy ma nagyon nem vagyok erős. Ennek ellenére egész jól ment és a 11-es se tűnt nehéznek. Direkt kicsit ráfutottam az egyes pontomra, hogy nagyobb legyen a biztonságérzetem és amikor a pont is simán meglett, akkor kezdtem úgy érezni, hogy most már nem lehet gond, beérek a második helyen.
Nagyon nem esett jól a rohanás a 12. pontra, de toltam, ahogy bírtam és egy apró bizonytalankodás után a pont is meglett. (hiba: 0:10)
A pontról felfelé mászva eszembe jutott, amit KisDoma mondott arról, hogy nehéz kimászni innen, mert sziklafal van a töbör túlsó felén, de nekem nem nagyon volt itt választási lehetőségem, így mentem előre. Ennek ellenére én is rossz helyen próbálhattam kimászni, mert nagyon lassan sikerült és amikor fent megláttam, hogy Létra és egy Osztrák srác elrohan előttem, akkor nem lettem boldog. Rohantam utánuk, majd átvágtam mindenen és sikerült is előttük fogni az ő pontjukat, de sajnos nekem még odébb volt a pontom.
Az átfutóra aztán teperhettem Létra után és így a hármas bolyból én értem oda 2.-nak és ha minden igaz ezt az átmenetet nyertem, még Kiril Nikolov-ot is megverve. Innen azonban sajnos még nem kevés volt hátra és szint is volt benne. Hiba nélkül ment le a kiskör, bár mikor a 16-os pontra mentünk én tettem pár bizonytalan lépést a többiektől kicsit más irányba, mert azt hittem máshol lesz a pont, de itt már vert helyzetben voltam. A fölfelében végérvényesen ellépett Létra és a másik srác is, így innentől már csak becsületből hajtottam. Nem esett jól, hogy nem tudtam behozni a váltót a dobogóra, de Dománál és Fecónál is jobb részidőket futottam a pálya végén, így valószínűleg más sorrendben futva se végeztünk volna előrébb.
A célban aztán kiderült, hogy az osztrák srác diszkózott és mint a részidőkből kiderül két igencsak kieső pontot felejtett el megfogni, így nem csoda, hogy sikerült felfutnia. Ezzel végül meglett a dobogó és ami még külön öröm számomra, hogy ma nem vesztem el. Az 1:30 hiba nem sok, sőt egész jó. Főleg fizikálisan kellett volna jobban mennem, de azért az egyes pontra vétett fél perc butaság volt.
Az időkből látszik, hogy sokkal közelebb ment ki hozzám egy csomó váltó, mint azt hittem és még mögöttünk is nagy volt a tolongás a helyekért, így pedig nem is olyan rossz ez a futás. A 7. időt futottam a 60 indulóból és még a győztes váltóra is felfutottam kicsit. Nem kaptunk ki 3 perccel sem, ami azért nem olyan rossz. Ma nem én voltam a csapat gyengesége se, hisz Fecót 8 perccel vertem. Ez azért a tegnapi nap után még nekem is meglepetés volt. Úgy tűnik sikerült magamat összekaparni tegnap óta.
Fizikálisan viszont a padlón vagyok. Sok kirándulás és persze az antibiotikum eléggé leterhelt és bár nem futok mostanában sokat, de ennek ellenére bármit csinálok olyan vagyok, mint egy lajhár.
Már baromira várom, hogy vége legyen az antibiotikum kúrának és most már megint várom a technikás terepeket is, sajnálom, hogy nem tudom magam még egyszer megmérettetni ezen a terepen is.
