Többen panaszkodtak, hogy nincs új bejegyzés a blogomon.
Ennek elsődleges oka az időhiány, de közrejátszik az is a szüneteltetésben, hogy az augusztus elég gyengécskére sikeredett.
A legutóbbi bejegyzés után még volt egy kemény perőcsényi 3 nap, majd egy Osztrák-Szlovén hosszú hétvége benne az OOCup legtechnikásabb napjával. Utóbbiról már betegen jöttem haza, az augusztus pedig olyan lett amilyen. Hónap végén kezdtem normálisabban edzeni, de ez a ROB-PÖCS hétvégéjén még nem igazán mutatkozott meg és még mindig nem érzem valami acélosnak magam.
A mai futásom viszont megérdemel egy külön postot, annyira különlegesre és megmagyarázhatatlanra sikerült.
Eredeti terv szerint 100 percet akartam futni, amennyire lehet terepen. A végeredmény 113 perc lett és a különbség nagy részét, úgy 9 percet egy plusz kör okozta. Azt a kört nem terveztem, sőt egészen addig míg a GPS-ről le nem töltöttem az adatokat nem is voltam benne biztos, hogy én futottam egy olyan kört. Ami azt illeti gyanús volt a dolog már futás közben is. Felmerült bennem, hogy teljesen körbe futottam, ugyanis a lemenő nap a sok balra kanyar után egyszer csak balról sütött, pedig jobbra vártam. A dezsavű érzésről már nem is beszélve, ami a kör kétszer megfutott részén hatalmába kerített. Ráadásul még egy fránya irtás is pont ugyanott volt balra tőlem!
Tulajdonképp szép volt az erdő mindenhol, azon a részen különösen, de mégiscsak szerencse, hogy nem futottam bele egy végtelen ciklusba. 🙂
