Dezsavű, avagy a majdnem végtelen ciklus

Többen panaszkodtak, hogy nincs új bejegyzés a blogomon.
Ennek elsődleges oka az időhiány, de közrejátszik az is a szüneteltetésben, hogy az augusztus elég gyengécskére sikeredett.

A legutóbbi bejegyzés után még volt egy kemény perőcsényi 3 nap, majd egy Osztrák-Szlovén hosszú hétvége benne az OOCup legtechnikásabb napjával. Utóbbiról már betegen jöttem haza, az augusztus pedig olyan lett amilyen. Hónap végén kezdtem normálisabban edzeni, de ez a ROB-PÖCS hétvégéjén még nem igazán mutatkozott meg és még mindig nem érzem valami acélosnak magam.

A mai futásom viszont megérdemel egy külön postot, annyira különlegesre és megmagyarázhatatlanra sikerült.
Eredeti terv szerint 100 percet akartam futni, amennyire lehet terepen. A végeredmény 113 perc lett és a különbség nagy részét, úgy 9 percet egy plusz kör okozta. Azt a kört nem terveztem, sőt egészen addig míg a GPS-ről le nem töltöttem az adatokat nem is voltam benne biztos, hogy én futottam egy olyan kört. Ami azt illeti gyanús volt a dolog már futás közben is. Felmerült bennem, hogy teljesen körbe futottam, ugyanis a lemenő nap a sok balra kanyar után egyszer csak balról sütött, pedig jobbra vártam. A dezsavű érzésről már nem is beszélve, ami a kör kétszer megfutott részén hatalmába kerített. Ráadásul még egy fránya irtás is pont ugyanott volt balra tőlem!
Tulajdonképp szép volt az erdő mindenhol, azon a részen különösen, de mégiscsak szerencse, hogy nem futottam bele egy végtelen ciklusba. 🙂

A 2005-ös HOB pályája

Gántról futottunk egyet Gyurival és Fecóval. Egészen pontosan a 2005-ös HOB pályáját futottuk le, némi levágásokkal, de elég sok kerülővel és keveréssel.
Meglepően jól ment ahhoz képest, hogy mire számítottam. Az állóképességgel semmi gond nem volt ebben a mérsékelt tempóban és még a vége felé is egész jól meg tudtam futni a dombokat. Én nem sokat térképeztem, inkább csak futottam Gyurika után aki a fő tájékozódó volt ma.
Ennek ellenére a mai egy rettentő hasznos edzés volt. Nem is tudom futottam-e valaha közel 3,5 órát szinte végig terepen.

27km, 1130 szint, 3:24:17

31km hótaposó futás

A hétvégi hosszú futást ezúttal is Gyuriéktól futottuk hárman, Gyuri, Isti és én. A távot 30km-re lőttük be, így nem aggódtam, hogy nem fog menni, bár a nagy hó miatt azért számítottam rá, hogy kemény lesz. A futás elején Évi is velünk tartott, Normafa előtt kanyarodott másfelé.
Az első pár km nagyon nem esett jól, gyorsnak éreztem a tempót, de aztán havon már nem mentünk annyira. Normafa után a havas aszfaltútra tértünk le és a szerpentinen jöttünk fel, mint csütörtökön és itt Istivel ketten kicsit meghúztuk. A tempó nem volt nagy, de azért egész normálisan haladtunk a talajviszonyokhoz képest és Gyuri le is maradt. Innentől többször be kellett várnunk, mert 150km feletti hetének végén nem volt épp valami friss.

Majdnem kifutottunk még a 24ökrösig, de kicsivel előtte inkább visszafordultunk, hisz látszott, hogy így is bőven meglesz a 30km. Az országszerte hóátfúvásokat okozó szél néhol igencsak erős volt a hegyen is. Néhol azért nyomtam meg a tempót, hogy ne fagyjak meg, de a letaposott hó legalább egész jól futható volt. Isti még 25km környékén egy pár száz méteres szűz havas szakaszt is beiktatott, ami kicsit megfogott és innentől már nem éreztem úgy, hogy jól menne a futás. Addig viszont kifejezetten jól éreztem magam és magamhoz mérten egész gyors is volt a tempónk.
A végén aztán még a lefelében a derekam is beállt kicsit. Kifejezetten nem élveztem az utolsó 3km-t, de érdekes mód hamar rendbejöttem az edzés után. Nem érzem fáradtabbnak magam, mint egy sima, rövidebb edzés után.
Úgy tűnik jó passzban vagyok, lehet a sok sífutás egész hasznos edzésnek bizonyult.

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 149
Átlagtempó: 6:08

Összesen 31km, 700 szint, 190:54

21km a havas Budai-hegyekben

Gyurikával futottunk egy jó kis hegyi 2 órás karikát a Budai-hegyekben. A hó ezúttal egész jól futható volt, mert kicsit vizes volt.
Sikerült világosban kezdeni, de persze hamar lámpát kellett kapcsolni. A Garmin jeledójában elemet cseréltem, így ma már pulzust is sikerült mérni.

Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 143
Átlagtempó: 6:03

Összesen 21km, 450 szint, 127:17

20km, részben hóban

Nem volt sok kedvem futni menni, így megvártam míg Sunka és a lányok futni indulnak és velük tartottam én is. Egy 12km-es kört futottunk az Erőmű-tavon túl, ahol én igyekeztem a kicsit lassabb tempót az út mellett mély hóban futással kompenzálni. Ez egész keményre sikeredett néhol.
A végén aztán hazakísértem Sunkát, majd a Kertváros felé egy kitérőt téve futottam haza, hogy a 20km meglegyen.

Átlagtempó: 5:46

Összesen 20km, 113:13

Tatabánya – Tata – Tatabánya

Sunkával futottunk ma egy hosszút. Dózsakertből indulva átfutottunk Tatára és megkerültük az Öreg-tavat. Néhol kicsit jeges volt, de alapvetően jól lehetett haladni. A pulzusmérőm megadta magát, mert az edzés második felében 53-as pulzust mért.

Átlagtempó: 5:19

Összesen 22km, 117:07

Bő 2 óra sífutás

Tegnap óta még több hó esett, így alap volt, hogy ma is sífutni megyek öcsém lécével.
Gondoltam ezúttal nem hajtom meg magam annyira, ellenben hosszabban fogok sportolni a tegnapinál, aminek eredményeképp bő 2 órát sífutottam. Ha nem pihenőhét van, akkor valószínű ráhúztam volna még valamennyit, de így épp elég volt.
Kezdetben azt terveztem, hogy megint a tegnapi körön fogok kőrözni, de ez 2 okból is megdőlt. Egyrészt rettentően lejárták az emberek az utakat, minek eredményeképp már elsőre 4:43-as köridőt futottam minden különösebb erőlködés nélkül. Másrészt a hó a nem letaposott részeken olyan nagy volt, hogy nagyon-nagyon küzdelmes lett volna nyomot fektetni. Ehelyett inkább élveztem, hogy ha kicsit göröngyösen is, de letaposott pályán sífuthatok. Egész normálisan lehetett haladni és szinte már jobban zavart a túl puha sífutóléc, mint a pálya.
Igencsak kacskaringós útvonalat jártam be, volt ahol 3-4x is elmentem. Ráadásul találkoztam még két sífutóval, szóval jelentem csak hó kellene ide és tolonganának a hazai sífutók.
Hosszú edzésnek teljesen jól megfelelt ez a mai. Remek edzés lett belőle.

Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 150
Átlagtempó: 7:12

Összesen 17km, 124:53

Pokolian hosszú, hosszú-futás

Hát ez a mai futás elég érdekes lett. Rég vártam valaminek a végét ennyire, mint a mai hosszú futásnak. Gyuri és Fecó geoládázós hosszú futást terveztek mára és mivel azt mondták a tempó nem lesz nagy, így be mertem vállalni. Kicsit persze tartottam tőle, de azt nem gondoltam, hogy ennyire megszenvedek vele, ráadásul esély sem volt rövidíteni, mert Csillaghegyről indultunk és az edzést Gyuriéknál terveztük befejezni, így max. valami BKV busszal lóghattam volna vissza.

A Róka-hegy és a Nagy-Kevély még úgy ahogy tetszett, majd az Egri vár makettje környékén kezdtem kifejezetten terhelőnek érezni a futást. A Hármashatár-hegy megmászása sem volt már semmi, de a fölfelék még elég jól mentek, szemben azokkal a részekkel, ahol lehetett volna esetleg kicsit gyorsabban menni.
A Hárs-hegy környékén már végképp csak a végét vártam és próbáltam minimalizálni az energiafelhasználásom és egy centivel sem többet menni, mint szükséges. végére viszont még ott maradt a János-hegy és a Tündér sziklák geoláda, ami masszív terepen felfele mászást jelentett a 10 centis hóban. Felküzdöttem magam és már indultam is tovább. Gondoltam, hogy Fecó és Gyurika úgyis utolér majd, ha lassan megyek. Szép kényelemes tempóban haladtam, ami helyre is rázott. Állóképességileg nem volt különösebb gondom, de a srácok nem értek utol, mert még fényképezgettek, aztán meg már nem tudtuk követni egymást. Én továbbra is lassú tempóban vártam, hogy utolérjenek, de egy másik úton elém kerültek, így az edzést végül egyedül fejeztem be. A tempót nagyon nem erőltettem, mert nem esett jól, de haladtam és igazán csak az utolsó 2-3km esett pokolian az aszfalt miatt. No az ütött rendesen.
Igen hosszú és igen szenvedős edzés lett ez a mai. Azon túl, hogy fáradt voltam a héten végzett edzésektől még a tempóval sem voltam kibékülve. Igazából az ölt meg és nem a táv. Illetve annyira izzadtam, hogy szerintem kissé ki is száradtam.
Haszna nem tudom mennyi volt a mai futásnak, de viszonylag könnyen helyrerázódtam miután nem kellett tovább menni.
A táv bő 35km lett, Gyurika mérése szerint 36 is volt, időben pedig a Geoládázásokkal együtt 5 órát is a szabadban töltöttünk. Én az abszolút nettó időt mértem magamnak.

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 145
Átlagtempó: 6:53

Összesen 35km, 1460 szint, 242:09

Hóban gázolva

Terepre nem akartam menni, mert a hó miatt eléggé csúszik minden, de azért felmentem reggel a hegyre és futottam egy hosszút. Távra nem lett sok, de időben azért megfutottam, amit kellett. Élveztem a hóban gázolást.

Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 138
Átlagtempó: 6:24

Összesen 18km, 430 szint, 114:18

Ismét a szokásos 20-as kör

Már harmadik alkalommal futottuk Gyurival ezt a 20km-es kört, amit most végre eltévedés nélkül sikerült megoldani, ezúttal 19km-ből. A hó miatt nem volt túl nagy a tempó, de nem is esett olyan nagyon jól a futás.

Max. pulzus: 162
Átlag pulzus: 145
Átlagtempó: 6:04

Összesen 19km, 550 szint, 114:14

Ismét a húszas kör

Gyurival futottuk másodszor ugyanazt a 20km-es kört, amit most sikerült egy kisebb eltévedéssel megoldanunk. Nekem kevésbé tetszett. Hó sem volt és a lámpám is egyre kevésbé világított. A bokám meg persze aszfalton ment ki egy kicsit egy kátyú miatt.

Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 146
Átlagtempó: 5:39

Összesen 20km, 550 szint, 111:26

Két óra futás minusz 10 fok alatt

Kegyetlen hideg fogadott ma reggel, de ezt valahogy éreztem is előre, mert idén először vettem fel futáshoz a kesztyűt. Az időjárás jelentések szerint valahol -10 és -14 fok között lehetett Tatabányán a hőmérséklet a reggeli futásom alatt, én meg kitudja hány fokban rohangáltam odafent a hegyen. Mondjuk nem fáztam szóval mindegy is.
Kicsit pörgősebben kezdtem az edzést, mint máskor, hogy gyorsabban bemelegedjek, így talán a városban az 5:30-as tempót is megfutottam. 🙂

A nagyvölgyön a fölfelé nem igazán tetszett, főleg a derekamnak, aztán bemásztam terepre. Az eleje itt se volt igazi, ráadásul a Vértesszőlős feletti siklóernyős starthelyet sem találtam meg. A nap szép lassan kisütött, én pedig a hegy másik oldalára bukdácsoltam át a 3 centis hóban.
Erre a pár centi hóra amúgy ki vagyok akadva. Nem jó semmire, de mindent eltakar. Vagy essen még minimum 10 centi, vagy olvadjon el ez is!
Innentől aztán nagy lelki nyugalomban csorogtam tovább lefelé és 74 perc terepfutás után meg is érkeztem a Turulhoz. Levezetésnek maradt a szokásos hazakocogás, így az edzés éppen hosszabb lett, mint 2 óra.
Jó volt, hasznos volt, kellenek az ilyenek. Kifejezetten élveztem a terepen futást ma is, főleg ahol szépen sütött a nap.

Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 136
Átlagtempó: 7:10

Összesen 17km, 550 szint, 121:17

Kis hóban 110 perc a hegyen

Terep és hosszú futás, ami ma rám várt és valahogy ezekre nem vágytam. Miután elindultam konstatáltam, hogy minden baromira csúszik, az autók meg több helyen az árokban kötöttek ki.
Meglehetősen óvatosan futottam a város végéig, utána meg kifejezetten nehéznek tűnt a futás a pár centis hóban fölfelé. A nagyvölgy ehhez képest nem is lett olyan rettentően lassú a maga 20:49-es idejével, amit 57:47 terepfutás követett. No ez már jobban tetszett, a második felében kifejezetten élveztem is. A nap szépen sütött, tiszta idő volt és minden fehér volt.
Egy igazi lassú terepfutás volt, bár nem az eddig megszokottak szerint. Ez a pár centi hó csak mindent befed és emiatt nem látszik hova lépek, de ahhoz még nem elég, hogy bárhova léphessek. Vagy essen gyorsan 20 centi hó, vagy olvadjon el ez az egész, mert ez így nagyon nem jó az edzéshez!

Max. pulzus: 154
Átlag pulzus: 135
Átlagtempó: 7:13

Összesen 15km, 450 szint, 110:17

Elfáradós hosszú futás

Mára megint hosszú futás volt a program és a múlt vasárnaphoz hasonlóan Gyuriéktól indultunk. Ezúttal sikerült eljutni a 24 ökrösig és odafele végig kellemes volt a futás, bár néha már túl gyorsnak éreztem. Ellenben a fölfelék jól mentek, kifejezetten erősnek éreztem magam.
Visszafelé aztán egy-egy szakasz már nem esett jól, főleg ahol gyorsabban mentünk, majd a végén a lefelé kifejezetten nem tetszett. Gyuri nagyon ment és Fecó is tartotta a tempót, én meg nem akartam már lemaradni. Igazság szerint érzésre sokkal rosszabb volt, mint pulzus alapján utólag tűnik.
Nem tudom mi van velem, de úgy tűnik fáradt vagyok. Ki is ütött kicsit a mai edzés, pedig mennyiségileg nem volt olyan vészes.
Ennek ellenére állóképességileg sem bírtam valami jól, ha a végére kezdtem nem jólérezni magam. Sebaj! Jön a pihenőhét.

Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 144
Átlagtempó: 5:27

Összesen 21km, 600 szint, 116:09

Fagyos reggeli terepfutás

A mai edzést sokkal jobban vártam, mint a tegnapit, de aztán reggel valahogy mégsem tetszett már annyira. Ma reggel volt először olyan igazi téli hideg, a pocsolyák befagyva, a levegő igen csípős és valahogy nem esett jól a futás.
Aztán a hegyre fölfelé azon gondolkoztam, hogy újítsak-e és végül bevállaltam egy új útvonalat az Öreg-Kovács felé. Magyarul ezúttal ugyanannak a hegynek a másik, nem olyan meredek peremén futottam.
Az eleje nem volt olyan jó, mert meredek volt kimászni a völgyből, utána az irtásokat kellett kerülgetni, de végül egész szép részre értem, igaz ezt már úgy-ahogy ismertem is. Persze azért bőven tartogatott újdonságot is a hegy itt Vértesszőlős felett. A forduló után úgy gondoltam szintezgetek és ahol kell szép lassan adom le a szintet. Igyekszem minél tovább terepen futni és csak a végén megyek ki a rétre. Néhol aztán ebből nem túl szép erdőkben futás lett, de olyan jól sikerült terepen maradnom, hogy végül a János-forrás fölötti dzsuvák parancsoltak csak ki az útra és még ott is visszaugráltam a szebb erdőkbe. Végül 55:48-at töltöttem terepen futva és az edzés is egy kicsit hosszabb lett.
A lényeg azonban az, hogy amint beléptem terepre máris jobban esett a futás, pár helyen kifejezetten élveztem is. Tervezek a jövőben erre még köröket, de a hegyoldalban visszafelét hanyagolni fogom.

Max. pulzus: 162
Átlag pulzus: 142
Átlagtempó: 6:43

Összesen 16km, 500 szint, 108:49

Hosszú futás nyafogó szeniorokkal

Gazdagrét volt a mai futás kiindulópontja, ahol a MEAFC szeniorjai, illetve majdnem szeniorjai gyülekeztek. Személy szerint Fecó és Gyurika, valamint ugye én és Évi. A program az előzetesen egyeztetett 2 óra könnyű hegyi futás volt, de ezeknél a szenioroknál sose lehet tudni.
Négyesben indultunk el a hegyre futni és kétszer is vissza kellett futnom az öregekhez, hogy ne maradjanak le. 🙂
Felérve a hegytetőre aztán Évi (aki egyébként még olyan fiatal, mint én) elkanyarodott jobbra, mi pedig a 24 ökrös felé vettük az irányt. Megfutottunk pár komolyabb dombot is a réten, majd jött volna a kellemes ösvény a hegyoldalban, de itt megint sztrájkolni kezdett a szenior bagázs. A vége az lett, hogy visszafordultunk és Csillebércnél Gyurika bejelentette, hogy neki ennyi volt mára. Szerencsére Fecó, korát meghazudtoló módon még kitartott és így vele együtt futva fejeztem be az edzést, ami végül a tervezett hosszúságú lett.
Amúgy jó kis edzés volt, én élveztem.

Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 140
Átlagtempó: 6:17

Összesen 20km, 600 szint, 123:15

Futás a felhők tetején

Én idén még nem élveztem a futást úgy, mint ma. A dolog azzal kezdődött, hogy a tegnapi hulla fáradtság után este 9-kor lefeküdtem aludni és jól kipihentem magam, aztán még próbaképp reggel kólával (light, mert kell a fenének fél kiló tömény cukor) indítottam a napot, hogy pár percre rá már a hegyre fussak fel.
Nem tudom a sok alvástól, vagy a kólától, de sokkal jobban éreztem magam, mint máskor ilyenkor reggel. Néha kedvem lett volna gyorsabban futni, de ilyet majd holnap kell, így szép komótosan másztam fel a hegyre a nagyvölgyön. (19:38)

Ezt követően jött a terep, méghozzá 50 percen keresztül. A csütörtöki és a keddi edzést felcserélve ma futottam a hosszabbat. A réten már napsütés fogadott és igazán kellemes volt az erdő. Fölfelékben mondjuk nem éreztem sok erőt a lábamban, de még így is nagyon jólesett a futás, hát még a sík és enyhén lejtős részek. Kifutottam a Vértestolna felőli meredek perem tetejére és végig ott jöttem visszafele. Néhol kinéztem a sziklafal tetejéről, de semmit nem lehetett látni, merthogy úgy 50 méterrel a felhő teteje fölött futottam, ami egyre csökkent. Néhol a szikláról ki lehetett volna lépni egy felhő tetejére, mert egyvonalban voltak. Itt még nem látszott mennyire sűrű a köd/felhő, hisz csak a nagy fehérséget láttam, de kicsit lejjebb érve már szembesültem a 10 méteres köddel. Érdekes mód nem csak függőleges irányban volt meg a köd határa, hanem néhol vízszintesen is. Kettőt léptem balra ködben futottam, pár méterre jobbra teljesen tiszta időben. Olyan éles volt a határvonal, hogy nem akartam elhinni. Lehet meg kellett volna tapogatni. 🙂
Szép lassan lefelé tartva aztán kiértem a megszokott részre és teljes döbbenetemre végig szép erdőben futhattam. Néhol nagyon köves a terep, de ez az edzés értékét csak növeli és így lassan futva még kellemes is a Középtávú OB-n, Pusztamaróton megtapasztalt gerecsei kőmező.
Az edzést természetesen a Turul lépcsőn lefutva fejeztem be és egyenesen sajnáltam, hogy véget ért.

Max. pulzus: 157
Átlag pulzus: 139
Átlagtempó: 6:49

Összesen 15km, 450 szint, 100:29

Felsőpetény – Alsópetény – Romhány

Mivel céges rendezvény keretében délutántól Bánkon volt jelenésem, így a napot úgy szerveztem, hogy legyen időm a helyszínen futni egy hosszút edzésterv szerint. Ki is néztem a szomszédos falut, Felsőpetényt. Azért onnan kezdtem az edzést, mert alapvetően erdőben akartam futni és Romhány felé volt az egyetlen igazán nagynak tűnő erdőfolt. Térképem nem volt, így a GPS-re és a Google Maps légifótójára (emlékezetből) hagyatkozva futottam le az edzést. Nehéz dolgom nem volt, mert 3 geoládát (mindegyik virtuális) is felkerestem az edzés 3 sarokpontján, így csak az irányt kellett követnem.

Pokolian rossz idő fogadott, ami Felsőpetényben még nem volt gond, fel is kerestem a geoládákat (multi láda volt) és teljesen jól eltaláltam az Alsópetény felé vezető turistautat, ami történetesen a kék jelzés. Itt már tudtam, hogy nem lehet gond, hisz annyira stimmelt az irány, hogy biztos voltam a dolgomban. Ellenben az időjárás viszontagságai már itt is kiütköztek, mert rettentő nagy sár volt az amúgy agyagos talajú úton. Mire átértem Alsópeténybe már merő sár voltam úgy térdig és persze mindenhol máshol is vizes voltam az eső miatt. A geoláda jelszavát elsőre nem találtam és már épp azon voltam, hogy továbbmegyek, mire meglett. Innentől jött az edzés élvezhetőbb része, ugyanis a hegyet megmászva igen szép erdőbe értem ki. Mint később megtudtam még 86-ban is készült térkép erről a terepről és ami azt illeti nekem a valóságban sokkal jobban tetszett, mint a térkép alapján gondoltam volna. Gyönyörű szálerdők és az általam kerülgetett 1-es 2-es zöld foltok is igen ritkán helyezkedtek el és csak sűrűbb erdőt jelentettek. Sokáig nem bírtam magammal és a csúszós utak helyett befutottam a terepre, majd amíg lehetett ott is maradtam. Szép nagy kanyarokat tettem és végig azon agyaltam, hogy vajon miért nincs mostanában erre tájfutó verseny. A választ csak sejtem a sok vadászatra utaló jel alapján. 🙁
Romhány fölött aztán már nem volt olyan szép az erdő, sőt véget is ért, de a geoládát felkerestem. Még szűk fél órám volt az edzésből a maradék 4km-re, de sejtettem, hogy nem lesz egyszerű történet. Egyrészt légvonalban lehetetlen menni, főleg nem az órám 30-40 fokot lazán ugráló “iránytűje” alapján, másrészt az edzés előtt autóból nézve is látszott, hogy az utolsó hegyoldal se nem lesz tiszta, se nem lesz könnyen leküzdhető a sok ipari létesítmény, bánya miatt. Persze mire elérkezett ez a lejtő már túl voltam a tervezett 2 órán és ugyan itt is egész sokat futottam terepen, de már nem élveztem annyira. Vizes, nehéz ruhám egyre jobban zavart és persze fáradtam is. A leereszkedés nem volt valami kellemes, de még egész jól megúsztam. Leginkább az zavart, hogy piszkosul csúszott az avar nélküli talaj és az akácos is kettes zöld környéki volt.
Azért persze letudtam ezt az utolsó részt is és ezt leszámítva egy egész kellemes edzést futottam az időjárás ellenére. Hasznosnak pedig mindenképpen hasznos volt.
Ráadásul 30 perccel a futás után már Bánk Wellness hotelének minden pozitívumát élvezhettem, magyarul 1,5 órát áztattam magam a különféle medencékben és az időt kihasználva nyújtottam, bokámat tornáztattam és erősítettem. Edzés szempontjából szinte ideális nap volt.

Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 149
Átlagtempó: 6:29

Összesen 21km, 550 szint, 138:06

100 perc a hegyen

A tegnapival ellentétben a mai edzés kifejezetten tetszett. Egész éjjel esett az eső, amit reméltem, hogy a hegyen hó formájában találok majd. Ehhez képest a nagyvölgyön úgy futottam fel, hogy semmi havat nem láttam, ám még 20-30 méter szinttel feljebb már volt nyoma a hónak és ahol fordultam már egész fehér volt minden, igaz csak fél centi vastagon. Terepen futottam, méghozzá egész hosszan, így 48:49 volt a sok helyen sziklás terepen futással töltött idő és a nagyvölgy sem tekinthető nem tájfutós terepnek. Kicsit hosszabb is lett az edzés, mint kellett volna.

Max. pulzus: 152
Átlag pulzus: 133
Átlagtempó: 7:12

Összesen 14km, 400 szint, 102:24

Két óra lassú terepfutás

A mai nappal kezdetét vette az alapozás és rögtön a vasárnapokra betervezett hosszú futással indítottam. A terv 2 óra lassú terepen futás volt az Ingó-köveken és ezt sikerült is teljesíteni.
Kifejezetten élveztem a futást, főleg az első 90 percben. Igyekeztem minél több dombot megfutni, minél jobban terepfutás jellegűre alakítani az edzést, már amennyire ezen a terepen ez lehetséges.
A bemelegítést és a levezetést leszámítva (2,5-2,5 km) végig terepen futottam. Persze ez csak füves, amolyan mezeifutó terepet jelent, de így is jobb volt ez, mintha utakon futnék.

Max. pulzus: 157
Átlag pulzus: 140
Átlagtempó: 6:02

Összesen 21km, 400 szint, 124:49

25km 5 percesben

Ma hiába hívtam edzeni mindenkit, végül senki nem tudott velem tartani, illetve Tibi természetesen fontos emberhez méltó módon elérhetetlen volt. 🙂
Végül egyedül indultam futni délután és egy Pes-kő megkerülős kört terveztem. Az elején teljesen átlagosan ment a futás, de aztán valahogy olyan fásult lett a mozgásom már az első fölfelén. Éreztem, hogy haladok és erős is van bennem, de nem lazán ment, hanem kicsit olyan nehézkesen. A Pes-kő közelében aztán egy helyen elvétettem az utat, amiből egy jó kis kaptató lett, de hamar korrigáltam és már rajta is voltam a párszor már megjárt kék jelzésen. Az erdő ezen a részen volt a legszebb és én is elkezdtem gyorsabban haladni a majdnem sík úton. A bokámra persze figyeltem, de féltávnál azon kaptam magam, hogy alig van 5 percesen kívül az átlagtempóm.

Persze a versenyszellem feléledt bennem és gondoltam miért is ne fussak egy laza hosszú helyett egy kicsit gyorsabbat és máris az 5 perces ezrek alá való bekerülésért küzdöttem. Ez olyan jól ment, hogy 2km után már el is értem, de az újabb fölfelék és nehezebb szakaszok miatt innentől gyakorlatilag végig egy jó közepes tempót kellett futnom. A Turulnál aztán nyomtam is egy részidőt, hogy a lefelé lépcsőzés nélkül is tudjam az átlagtempóm. A visszafeléből egyben mért 9km 4:38-as átlagtempóban telt, ami a dózernek köszönhető, de a közepétől futott fölfelék és kisebb utak sem rontottak rajta sokat. Az odafelé majd 14km-e még 5:08-as tempóban telt, de így legalább belefért még a levezetés és a lépcső, hogy az egész 25km-es edzést 5 perces alatti ezrekkel fejezzem be.
Elégedett vagyok a mai edzéssel, annál is inkább, mert a futás elején elhatároztam, hogy ha bármi gond lesz a bokámmal, akkor kihagyom az OB-t és csak a csapatra koncentrálok. Ehhez képest szinte észre se vettem semmit és egy egész keményet edzettem, ami viszonylag könnyen ment. Ezzel le is tudtam az utolsó kemény edzést az OB előtt. A jövő héten már csak felrázó jelleggel futok keményebbet.

Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 149
Átlagtempó: 4:57

Összesen 25km, 450 szint 122:49

Lendületes húszas

Tibivel futottunk ma egyet és mivel eleve már 16km-t tervezett és ehhez a rugógyárnál akart megfordulni nem volt nehéz rábeszélni, hogy a megszokott kört fussuk és ezzel a plusz 2 kilométerrel elkerüljük az általam nagyon nem kedvelt síkvölgyi szakaszt sötétedésben.
Nagyon nehezen indult a futás, nem esett jól az első 2km és addig nem is mentünk gyorsan. Talán épp megfuthattuk az 5 perces tempót idáig. Tibi persze folyamatosan gyorsabban akart menni és hiába papoltam neki a bemelegítésről szép lassan én is felgyorsultam és mire a kereszteződést elhagytuk már 4:10 körüli tempóban mentünk. Ez innen pedig csak fokozódott, illetve a fölfelékben még keményebbé vált. Tibi ráadásul vérszemet kapott és egész addig nem lehetett lelőni a tempójával, míg be nem fejeztük a kört. Mindenképp meg akarta nézni mennyit fejlődtünk múlthét óta. Hát elég sokat, hisz 78:43 lett a kör, ami 4:13-as átlagtempó.
Én még rátettem 1,5km-t levezetésnek a végén.
Nem lett ez rossz edzés, sőt kifejezetten hasznos volt. Kár, hogy már mindenhol érzem a lábamat az aszfalton rohangálástól.
Bő 3 percet gyorsultunk múlthéthez képest és bár érzésre jóval keményebb volt a mai futás, az átlagos pulzusom mégis alacsonyabb lett. (igaz a maximum meg jóval magasabb)

Max. pulzus: 169
Átlag pulzus: 148
Átlagtempó: 4:16

Összesen 20km, 170 szint, 84:24

Aszfaltra kényszerülve egy húszas

Tibivel futottunk ma együtt egy rugógyár kört. Természetesen magamtól nem rohangálnék betonon amikor még világos van, de a bokám miatt most ez tűnik jó megoldásnak.
Elég nehézkesen indult az edzés, nem voltam valami friss és Tibi minduntalan gyorsabban akart menni, mint én. Szép lassan azért gyorsulgattunk és nem esett kevésbé jól a futás, mint addig, sőt egy-két fölfelében kifejezetten élveztem a futást.
Persze ehhez kellett, hogy a tempó itt belassuljon és nekem meglepő módon könnyebben ment ezeken a részeken a futás. Mire rugógyárhoz értünk kialakult egy olyan beszélgetés, amitől az edzés második fele úgy repült el, hogy észre sem vettem. Tibivel jól elvitázgattunk és ez most tényleg egy élvezetes beszélgetés volt. Ő humán, én reál beállítottsággal igen másképp látunk dolgokat, de valahogy ez most jól sült el.
A tempó az egész jó volt mindeközben, hisz Tibiék elé 81:55 alatt értünk vissza, ami a 18,62 km-en 4:23-as átlagtempót jelent. Mindehhez a 150-es átlagpulzus és a 163-as maximum tartozik.
Előtte és utána még nekem volt egy kis kocogás, így a 20km szűken, de meglett.

Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 149
Átlagtempó: 4:27

Összesen 20km, 170 szint, 87:03

Őszi 2×7 mérföldes tekergés

Hosszú futás volt a mai program és így adta magát a Őszi 2×7 mérföldes tekergés nevű teljesítménytúra Mórról, ami 24 km és 800 méter szint. Szerencsére reggel már várt Gyuri SMS-e, hogy mit futok ma és a rajt utolsó pillanataira sikerült is odaérnünk Mórra, hogy együtt fussuk le a túrát. Én kicsit túlöltöztem, mert igen meleg lett és hosszú laszteksz volt rajtam. Az eleje ennek ellenére egész jól ment és csak a túra kétharmada környékén kezdtem el érezni, hogy nem ártana inni valamit. Ekkor azért már fáradtam is rendesen és az addig egész jól megfutott fölfeléim kezdtek kicsit küdősebbek lenni. A végén még Gyuri is keménykedett a Csókakői várba felfelé, így a pulzusom is felszaladt rendesen.
Jó kis túra volt ez, pont ez kellett nekem mára.

Én bruttó időben 2:36-ot mértem, ami nettóban jó 10 perccel kevesebb volt, de az átlagpulzusba a pihenőket is belemértem, így az simán 150 fölött volt valójában.

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 148
Átlagtempó: 6:06

Összesen 24km, 800 szint, 146:41

Kőkorsó – Fekete-völgy

Az utolsó napra szintén hegyi futást terveztünk, de valami szolidabbat. Ennek fényében az első 4km a maga 450 méter szintkülönbségével és 31 percével érdekes kezdésnek tűnt. A Vár-nyereg után még mentünk kicsit Nagy Hideg-hegy felé, majd a kék háromszög jelzésen beszinteztünk a Fekete-rét tetejéhez. Ez az út kezdetben sem volt semmi, hisz sorra kerülgettük a völgyeket és gerinceket, de igazán a második fel volt pazar. Egy nagyon keskeny ösvény kígyózott a meredek hegyoldalban.
Gondoltuk, ha már itt vagyunk, akkor felugrunk a Kőkorsó nevezetű helyhez. Azt hittük ezt a sziklát láttuk még szombaton a Csóványos tetejéről, de csalódnunk kellett. Az minden bizonnyal az Oltár-kő lehetett. Persze már idáig felmászni is elég kemény volt, így nem mentünk tovább. Csóványos még egy kilométer lett volna, de annál több szint.
Lefele aztán Geri esésével megspékelve kocogtunk a Halyagosi Postás kulcsosházig, majd a romos kisvasúti pálya mellett mentünk tovább lefelé a völgyben Hamuház, majd Vilati üdülő felé. Geri panaszkodott, hogy lassan fejreáll, ezért többször megálltunk szedret enni kicsit. Vilati ház után a fölfelét végül csak megfutottuk és innen már csak vissza kellett csorogni Perőcsénybe.
Erő van bennem, de frissesség már semmi. Érdekes a térkép és a valóság összevetése a mai nap, mert a domborzat nagyon elnagyolt a valósághoz képest a beszúrt útvonal alapján.

Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 134
Átlagtempó: 6:22

Összesen 22km, 900 szint, 138:46

Kemence – Királyháza húszas

A tegnapi után azért kicsit fáradtak voltunk és Tibi kijelentette, hogy neki aszfalt kell a lába alá, így átmentünk Kemencére és a strand elől indultunk futni. A futás eleje szép nyugiban telt, Gerivel kocogtunk Királyháza felé, majd 3km-nél felpörgette Geri az iramot. Ez nekem eléggé nem esett jól, de ennek ellenére Királyházáig csak gyorsultunk. A végén már én futottam 4:15-ös tempót, Geri pedig még egy kicsit ott is hagyott.

Innen aztán a turistaúton felfutottunk az északi gerincre, ami jó 200 méter szint biztos volt. Ezt egész jól meg tudtam futni, Geri utol sem ért.
Gyönyörű szakasz következett, a gerincen végig kellemes futóterep volt, csak a tempó volt nekem kicsit túl gyors. Kisebb fölfelék nem estek túl könnyen és Geri néha a sík és lejtős szakaszokat is túlságosan tolta.
Kemencére leereszkedve aztán még volt jó 2km vissza a strandig.
Meglepően kemény edzést tudtunk csinálni a tegnapi után, majdnem 5 perces átlagtempóban.

Max. pulzus: 162
Átlag pulzus: 143
Átlagtempó: 5:04

Összesen 19km, 450 szint, 93:56

Nagy Hideg-hegy – Csóványos kör

A mai hosszú hegyi futásra megérkezett Szilágyi Tibi is, így 6-an vágtunk neki a Perőcsény. Nagy Hideg-hegy – Csóványos – Perőcsény klasszikus körnek. Mivel Évi nem épp 2,5-3 órás versenyre készül csak egy “laza” Hollókő futást vállalt be velünk.
Perőcsényből nekiestünk a hegynek, ami kezdetben úton fölfelé futást jelentett, majd annak hiányában toronyiránt mentünk fel a Jancsi-hegy oldalába, hogy aztán a gerincen érjük el Hollókőt. Persze azért a magam részéről bele-belegyalogoltam a meredek fölfelébe és ezzel nem voltam egyedül.Hollókő
Kis nézelődés, fényképezkedés után folytattuk tovább a futást a Kövirózsás felé, majd a Vár-nyeregben elbúcsúztunk Évitől. Tibi ugyan elgondolkodott, hogy tovább jöjjön-e velünk, de aztán nem merte Évivel bevállalni a 400 szintet lefelé, inkább a kerülőutat választotta velünk. Itt egy egész kellemes szakasz következett, ahol a tempó igencsak felpörgött. Ez még mindig jobban esett, mint a későbbi felfelék. Valahogy nem voltam csúcsformában, ami talán azért is lehet, mert alig tudtam aludni az éjjel. Nagy Hideg-hegyre aztán nem bírtam kifutni a kemény emelkedőt, így vagy 150-200 métert is belegyalogoltam, majd Tibit is megvártam. Fent a turistaháznál aztán a többiekkel együtt betértünk a büfébe és rendeltünk innivalót. Gerivel kikezdett a büfés lány, de ő inkább a futást választotta. Talán egy fél órát is eltöltöttünk itt, mert jól elücsörögtünk az innivalókkal a padon, majd a csúcskőhöz is felsétáltunk, amitől fél méterre Geri meg is kérdezte merre van a Nagy Hideg-hegy! 🙂

Innét Csóványosig szintén elég kemény volt a terep és a nagyobb felfelék itt is kifogtak rajtam. Persze a kilátóba mind felmásztunk és úgy tíz perc itt is elment a nézelődéssel. Gyuri pedig majdnem el merte engedni a torony közepén lévő beton kapaszkodóját. 🙂
Következett a nagy lefelé. Magosfa felé előbb kellemes lejtő, majd kis felfele következett, hogy aztán meredek lefelék és oldalban kacskaringózó kis ösvényeken botladozzunk lefelé. Gyuri itt nagyon elemében volt és Geri sem volt visszafogott, így rohantak, mint az őrült. Ekkora társaságban úgy tűnik mindig van valaki, aki nem bír magával, hisz az elején meg Fecó vitézkedett.Csóványos
Borultam is egyet az ösvényen, de Geri magasabb pontszámú gyakorlatával ebben is levert, majd már a Vilati ház fölött bevártuk Tibit, akinek a nagy lefele talán annyira sem tetszett, mint a fölfelék. Csak azt mondogatta, hogy “soha többet nem fogok tájfutni” és mi hiába magyaráztuk neki, hogy ösvényeken szaladgálni közel sem tájfutás.
Épp lekéstük a kisvasutat Fekete-völgyi panzió, azaz Vilati ház tövében és nekiindultunk ismét a fölfelének. Ezt az emelkedőt hála az égnek végre elbírtam a többiekkel, majd a tetőre felérve Geri megállt, hogy Tibit összeszedjük. Ketten vártuk meg és röpke 10 perc múlva indultunk is a többiek után. lefelét Tibi is meg tudta futni, csak a falu aljában lévő csapnál csábult el, így pár percig döntöttük magunkba a vizet.
Még volt vagy 40 szint a házig, de azért ezt is megfutottam.
Az össz nettó idő 2:44:49 lett, aminél 22 perccel már biztos futottam ennél jobb időt ezen a körön, de akkor a Vár-nyeregnek kezdtünk, ami úgy 15 perccel gyorsabb. Az bíztató, hogy nem állok fejre bő 2,5 óra futástól, de a fölfelékkel nagyon meggyűlt a bajom.

Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 150
Átlagtempó: 6:45

Összesen 24km, 1400 szint, 164:49

Gorba-tetőig egy hosszú futás

A mai hosszú futáshoz kedvem is volt, időjárás is kedvezett a kellemes alig 20 fok fölötti száraz idővel és Geri is benne volt a 25km-ben, ami ma tervbe volt véve.

A nagyvölgy felé indultunk és nem erőltetve 16:40 alatt fel is futottunk rajta, ami egész jó idő ahhoz képest, hogy lazán mentünk. Innentől Vértestolna végéig igazán kellemes volt a nagy lefelében és a szép hegyoldalban futni, majd Gorba tetőnél lévő parkolóig már kicsit felpörgött a tempó. Itt egész magas (154-es) átlagpulzussal futottam.

Itt aztán úgy döntöttünk, hogy még belefér időben és erőben is egy kis kitérő a Gorba-tető geoládájáig, amit meg is találtunk. Sajnos a rét ugyan szép volt és valóban a Dunát is lehetett látni, de kicsit többet vártunk.
Visszafelé aztán megálltunk a Hideg-kút forrásánál frissíteni egy kicsit, majd a Baji vadászház érintésével a dózeren futottunk vissza a Turulhoz nem túl nagy tempóban. Geri nem erőltette a tempót és nekem sem volt gondom a futás lassú befejezésével.
Meglepően jól bírtam a mait és kifejezetten tetszett az edzés. Ráadásul a táv is hosszabb lett.
 
Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 143
Átlagtempó: 5:55
 
Összesen 28km, 800 szint, 164:04

Rekord és közel 2 óra futás

Már tegnap éreztem, hogy most aztán valamiért nagy kedvem van a futáshoz és nem is megy rosszul. Aztán ma nézegettem öcsém fotóit a 100napbringán a Norvég fjordokról és volt köztük egy igazi skandináv erdős kép is. Ez valahogy azt váltotta ki belőlem, hogy a rossz idő ellenére is nagyon rámtört a futhatnék. Aztán persze mire elindultam még a nap is kisütött, én meg rohantam a hegy felé egyedül. Nem szoktam nagyon 5 perces alattival bemelegíteni, de a szanatórium völgy aljához most 4:43-ban értem el a nem is olyan kevés szint ellenére és persze, hogy nekiestem a fölfelének. Szabadprogram van, amibe az én értelmezésem szerint a kemény futás is belefér. 🙂
Motoszkált bennem, hogy rekordot kellene futni, de aztán annyira jól mégsem ment. Az időn is látszott, hogy necces lesz, de aztán csak sikerült. "Féltávnál" 8:24-nél voltam ami már rekord ezen a szakaszon, majd a tetején mért 14:37 is új egyéni csúcs, sőt Geri 14:40-es rekordját is leszedtem. Persze nem mondanám, hogy könnyen ment, hisz eléggé kifutottam magam és a második felében majd 10 másodperccel lassabb voltam, mint az előző rekordnál. No azért nem panaszkodom, hisz ennél gyorsabban még sose futottam itt fel és az eső utáni csúszós talaj, a favágók által keresztbedöntött faágak és az elburjánzó növényzet igencsak nehezítette a dolgom.
Fent aztán pár percig csak lihegtem és igyekeztem észhez térni. A fölfelében mért átlag pulzusom ugyanis 173 volt és 178-as pulzussal értem be a végén.

Ezek után is maradtam ugyanolyan Duracell Nyuszi mint eddig és bevetettem magam terepre. Futkároztam a sziklamezőn át az amúgy tiszta erdőben és egész jól haladtam.  Halyagos után gondoltam, hogy még kellene menni valamerre, hogy legalább 80 perc legyen a mai. Lekanyarodtam a Kisréti vadászház felé, majd miután még itt is pörögtem mentem tovább végig terepen és Koldusszállás előtt nem sokkal ugrottam csak ki a dózerre a csalánost kikerülendő. Előtte volt, hogy kettes zöldön át futottam és nem sokkal később már újra terepen voltam, majd az az őrült ötletem támadt, hogy felfutok a Kopasz hegyre. Ekkor már nem Duracell Nyusziként mozogtam, hanem kissé lomhábban, de mentem mindenen át, mint egy tank. Simán megfutottam a fölfelét, amit nem gondoltam volna magamról, főleg nem 80 perc után. A hegy teteje baromi jó, így  percre megálltam és felmértem, hogy csurom víz vagyok, pedig nem esik az eső és a növények sem nagyon vizesek. Innen még mindig terepen, árkon-bokron keresztül futottam vissza a turulhoz és 71:12 után 9,87 km-nél (7:12-es átlagtempó 150-es átlag és 165-ös max) nyomtam meg a részidőt, így ennyit töltöttem terepfutással.
Persze innen még volt egy szűk 3km-s levezetés, de még ez is egész jól ment.
 
Imádom a Gerecsét, gyönyörű az erdő és soha rosszabb edzést!
 
Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 151
Átlagtempó: 6:26
 
Összesen 18km, 750 szint, 115:30