A mai hosszú futást nem szívesen futottam volna egyedül, így örültem, mikor Gyurika szólt, hogy ma Gántról futnak hosszút. Persze azt sejtettem, hogy az én tervezett 90-100 percemnél többet mennek, de úgy voltam vele, hogy ha az első felét nem kell egyedül futnom már megérte.
Gántról Gyurikával, Fecóval, Istivel, Szabi Imivel és Kustos Szabolccsal indultunk el a Gém-hegy felé.
Már az első fölfele nehezen ment, de kiszenvedtem magamból, aztán míg át nem értünk a Kotló-hegyre addig egész jól viseltem a lefeléket és sík részeket. Még a Kotló-hegy elejével sem volt gond, de aztán az emelkedő vége felé kipurcantam és még bele is sétáltam. Természetesen a többiek itt jól otthagytak és bár még utána láttam őket, a lefelében nem volt kedvem és erőm sem üldözni őket, így végleg leszakadtam. A Csákvári országútig lekocogtam és ekkor már éreztem, hogy nagyon nem megy jól. 40 percnél jártunk, mikor leszakadtam, 60-ig még magamnak futottam némi tempót, de kb. addig tartott az erőm és onnantól csak túlélésre mentem. Az aszfalton futottam jó darabig Oroszlány felé, a fölfelében belemértem egy ezer métert ami 5:50 lett. Gánt felé persze elkanyarodtam a T elágazásban, majd a rövidebb utat választva az erdőn át "futottam" vissza Gántra. Szerintem a tempóm többször becsúszott 6 perces fölé és még bele is sétáltam, vagy ötször a visszafelébe.
Lábam jól volt, levegőm is volt, nem éheztem el, de így is behaltam teljesen. Mondjuk a nagy meleg és a számomra igen erős kezdés biztos nem tett jót, de ezt nem vártam.
Azért azt remélem, hogy az állóképességem szeptember elejére annyira azért visszatér, hogy az OCSB-t kibírom. Heti egy hosszúnál mindenesetre nem fogok többet vállalni, hisz most elsősorban gyorsítani akarok.
Összesen 18km, 350 szint, 98:17