Címke: Velencei-hegység

Viharos futás

1996 környéke – Fabulon pálya

Résztáv közben érkezett egy kis vihar. Tapasztalatlan fiatalokként az öltözőbe menekülünk, majd hazafelé megcsodáljuk a pályára dőlt 30 méteres fát.

1999 – Börzsöny

Kemencét, a kisvasutat és a Kemence-Diósjenő országutat elviszi az árvíz. Mi a Nagy-Hideg-hegyről visszafelé Hollókő előtt letérünk a gerincről, ezzel kitérve a villámok elől. Mindenen át próbálunk lejutni Perőcsénybe, a horhosokban hömpölygő víz kerülőkre és úszásra kényszerít minket. Legalább fél órán át szakad. Felejthetetlen edzés!

2010 – TF pálya, résztávozás

10 x 1000 méter helyett 2 x 1000m, 1 x 3000m, 1 x 1000m. No meg közben úgy 50mm eső. Rajtunk kívül kezdésnél még pár tucat ember fut a pályán, de a 3000 méter alatt csak mi maradunk. Nagyjából 2-3 cm víz áll a rekortánon és még jég is esik, de mi kitartunk.

2014 – Velencei-hegység

17:00 – Bő 15km vár rám Székesfehérvárról Nadapra enyhén borús időben, legalábbis az időképről ezt sikerül leszűrnöm. Eldöntöm, hogy nem viszek magammal telefont és felhúzom az aszfaltra való Nike Pegazust.
17:04 – Elindulok a magam 5:15 körüli tempójával. Nem esik jól, a hasam tele van és valamiért kicsit a fejem is fáj.
17:20 – Kisüt a nap, szép a táj így az esős nap után.
17:25 – Az út közel egyharmada. Mintha dörögne az ég, ráadásul előttem a gerinc mögött egész sötét az ég.
17:27 – Még mindig süt a nap. Felérek a gerincre és hirtelen hangos káromkodás hagyja el a számat. Meglátom ezt a felhőt:

17:28 – Visszaforduljak? Előre alig van több, mint hátra. Vihar előtt vissza se érnék és még az is lehet, hogy közben a család elindulna haza.
17:29 – Megyek tovább előre. Jó lenne minél tovább jutni még az eső előtt, de a felhő vészesen közel van.
17:32 – Elkezd esni, alig egy-két csepp.
17:33 – Ezek a cseppek egyre nagyobbat ütnek. Jég esik!
17:34 – Szőnyegbombázás, borsó méretű jéggel! Kint vagyok a semmi közepén, bokros ligetesben, még egy nagyobb fa sincs a közelemben. Villámok csapnak be a közelben, így ha lenne egy fa az alá se állnék be.
17:35 – Már egy ideje leszegett fejjel futok. Kezemmel jobb nem védeni a szememet, mert nagyot üt a jég! Fejem teteje viszont jól bírja. Jó, hogy nem vagyok kopasz!
17:37 – Csúszik! Vagy gurulok rajta? A talaj a lábam 1 méteres körzetében 75%-ban fehér. Felnézni nem tudok.
17:38 – A jégeső átmegy sima esőbe, de még intenzívebbé válik.
17:39 – Minden folyik. Bárhova lépek vízben tocsogok.
17:42 – Féltáv. Innentől már közelebb van előre, mint hátra. Az út helyén folyó van, így inkább mellette a fűben futok.
17:43 – Már nem tarthat sokáig. Fény a vihar végén. Kilátok a felhő alatt!
17:46 – Visszatérek a folyóba, mert a két parton sűrű bozótos van.
17:48 – Egyértelműen csendesedik. Szolid esőben futok tovább.
17:50 – Elkezdek azon gondolkodni, hogy Stein Barnához még pont beértem volna az eső előtt.
17:51 – Megállapítom, hogy így utólag jobb volt ez így.
17:52 – Megállapítom, hogy egyáltalán nem fázom. Közben az eső is eláll.
17:55 – Néha még csepeg, de lehet csak a fákról esik.
18:00 – Az úton nem lehet futni olyan saras az emelkedő. Pedig nagyon várom már a Bodza-völgyet fel az Angelika forrásig.
18:03 – Egy csepp víz nincsen benne. Mintha itt nem is esett volna, de nagyon sötét van.
18:08 – Fent síkon megint mindenhol áll a víz. Néhol már kilátni a szolid felhők között a kék égre.
18:10 – Unalmasabb így. Megint azt érzem, hogy tele a gyomrom és fáj a fejem.
18:25 – Hátranézek és mögöttem még mindig fekete az ég.
18:30 – Hazaértem. Jó volt. Élveztem!

 

A képek forrása: Metnet.hu és Időkép.hu

Sítúra a Velencei-hegységben

Edittel a frissen esett havat kihasználva Székesfehérvárról indulva egész Nadap-ig sífutottunk, vagy még inkább sítúráztunk, mert a futó mozgás elég ritkán volt meg és még a lefelékben is küzdeni kellett, hogy haladjunk.
Király volt így kirándulni és bár fogalmam sincs mennyi edzésértéke volt a mai sífutásnak, de azért valamit biztos használt.
Nadapra érve aztán egy hatalmas kerítésbe futottunk bele. Kiderült, hogy az önkormányzat eladta a mezőt, amit az új tulaj egy száz millába kerülő kerítéssel körbekerített és ez a sors vár a focipálya és környékére is Fa Nándor jóvoltából. Hát szuper.
Ahol pár éve még mezeifutó OB volt, ott mostantól átjárni sem szabad. Egy jó helyen lévő falut így lehet elvágni a természettől.

Összesen 17km, 300 szint, 227:45

Minden tiszta sár

Délután mikor megérkeztünk Editékhez még pont volt annyi időm, hogy világosban elinduljak futni. Sejtettem, hogy a nagy olvadástól minden sár lesz a szántóföldön, de még bíztam abban, hogy a hófoltokon ellavírozhatok. Hát nem így lett, mert tiszta sár volt minden, még a hó alatt is pocsolyák voltak, így aztán egy rövid kört követően a füves dombokon már futottam is le Pákozd végébe, hogy aztán némi szántóföld után az országút mellett visszafussak Kisfalud felől.

Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 140
Átlagtempó: 5:55

Összesen 12km, 200 szint, 67:41

Laza futás, ami nem esett jól

A hétvége programja kicsit borult, mert holnap Balaton félmaratonon indulok, így az erős edzés holnapra került, ma pedig 70 perc könnyű futás volt a program, részben terepen. Nem igazán esett jó, pedig minden adott volt egy kellemes edzéshez. A derekam és a csípőm is fájt kicsit, így kifejezetten örültem, mikor az edzés végére értem. Pátka előtt szálltam ki az autóból és futottam vissza Fehérvárra, így legalább nagyon nem volt lehetőségem agyalni azon, hogy lefussam-e az edzést.

Max. pulzus: 156
Átlag pulzus: 140
Átlagtempó: 5:46

Összesen 13km, 300 szint, 71:48

Két óra lassú terepfutás

A mai nappal kezdetét vette az alapozás és rögtön a vasárnapokra betervezett hosszú futással indítottam. A terv 2 óra lassú terepen futás volt az Ingó-köveken és ezt sikerült is teljesíteni.
Kifejezetten élveztem a futást, főleg az első 90 percben. Igyekeztem minél több dombot megfutni, minél jobban terepfutás jellegűre alakítani az edzést, már amennyire ezen a terepen ez lehetséges.
A bemelegítést és a levezetést leszámítva (2,5-2,5 km) végig terepen futottam. Persze ez csak füves, amolyan mezeifutó terepet jelent, de így is jobb volt ez, mintha utakon futnék.

Max. pulzus: 157
Átlag pulzus: 140
Átlagtempó: 6:02

Összesen 21km, 400 szint, 124:49

Kisfalud felé

A tegnapi után mára egy könnyű futást terveztem és azt végül meg is valósítottam. Székesfehérváron futottam és mikor a Velencei-hegység felé tartottam szembesülnöm kellett vele, hogy aligha fejezem be az edzést világosba. Így aztán Kisfaludra futottam ki, onnan pedig a bicikliúton, majd az Öreghegyen átvágva futottam vissza úgy, hogy pont meglegyen egy tízes.

Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 135
Átlagtempó: 4:57

Összesen 10km, 100 szint 49:40

Délelőtti átmozgatás

Ma délelőtt kellett egyet mozognom, mert délután céges elfoglaltság várt rám. Így aztán ebéd előtt kimentem egyet átmozgatni Fehérvárról.
Kicsit tele volt még a hasam és nem is ment olyan jól a futás, mint tegnap, de azért rosszul sem ment. Ma is élveztem, igaz a tempó nem volt olyan gyors.

Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 143
Átlagtempó: 5:33

Összesen 9km, 150 szint, 50:32

Rég ment ilyen jól

Végül a könnyű futás mellett döntöttem és ma csak egy rövidet futottam a Velencei-hegységben.
Nem terveztem semmi extrát, mégis egész pörgős lett az edzés. Már az elején éreztem, hogy egész jól megy és 3km-ig 4:40-es átlagot sikerült futni. A hegyre felfelé aztán a tempó megkopott, de én még jobban éreztem magam. Csak simán nagyon jól ment a futás és én önfeledtem rohangáltam fel a dombokra és le róluk. Visszafelé aztán kicsit már visszafogtam magam, de így is egy egész lendületes futás lett ez a mai.

Max. pulzus: 160
Átlag pulzus: 145
Átlagtempó: 5:12

Összesen 11km, 200 szint, 54:59

Kellemes futóidőben

Úgy volt, hogy Gárdonyból fogunk futni Gyurival és Fecóval, de aztán nem jött össze és mehettem egyedül az Ingó-kövekre Fehérvárról. Az eleje nem esett jól, de kellemes futóidő volt és egyre jobban ment a futás. Szokás szerint a Csala patak után már kifejezetten tetszett a futás, részben terepen nyomtam, majd visszafelé a végén még 6 repülőt is futottam.
 
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 138
Átlagtempó: 5:16
 
Összesen 10km, 150 szint, 52:49

Pákozdi vár – Hosszú futás geocachinggel

Hosszú futás, ráadásul egyedül. Nem épp a legjobb kombináció, így legalább egy geoláda felkeresésével próbáltam feldobni.
Így volt miért kifutni a világból, haza meg már muszáj jönni. Fehérvárról az Ingó-köveken át futottam el az Angelika-forrás alatti völgyig, ahol a Pákozdi Vár három részes multi geoládát kerestem meg. Nem volt bonyolult, bár a futáshoz sokat nem tett hozzá, max. egy kicsit másztam mellé.

A fordulás után szembesültem vele, hogy nem lesz laza a mai nap sem, mert dőlt rólam a víz és már 11km fölött jártam. Persze ezzel nem lett volna gond, de éreztem, hogy már az idefele is épp eleget kivett belőlem.
Azért igyekeztem nem belassulni és nem esett rosszul a futás, csak épp jól sem ment. A Velencei-egység ellenben gyönyörű. Nem tudom mitől lehet, de a korábbi évekhez képest rövid a fő a dombokon, szóval ideális futóterep. Talán a kevesebb csapadék, vagy a több birka lehet az oka, de nekem nagyon tetszik.
Még pár róka, nyúl és egyéb állat tette kicsit érdekesebbé a futást, ami után természetesen ma is rendesen nyújtottam, mint mostanában szinte mindig.
Az átlag tempó minden bizonnyal részben a Geoláda keresgélés miatt lett ennyire lassú. Olyan 5:10 körül futottam a nagy átlagot.
 
Max. pulzus: 160
Átlag pulzus: 140
Átlagtempó: 5:33
 
Összesen 22km, 400 szint, 122:22

 

Dombos váltakozó futás

Székesfehérváron töltjük a hétvégét, így már a mai váltakozó futást is innen futottam. Az eleje elég nehezen indult, mert a hasam még nagyon tele volt, de aztán szerencsére, mire fél óra után elkezdtem a váltakozó futást már jobb lett. Az idő valami szenzációsan jó, sütött a nap és szélcsend volt, de mégsem volt nagy meleg. A váltakozó ezúttal úgy ment, hogy egy 400 és 500 méter közti gyors szakasz után futottam egy 300-400 méteres lassú szakaszt. mindezekből pedig összesen 11 darab volt, ráadásul igen változatos domborzati viszonyok közt. Az Ingó-kövek terepéből adódóan nem is úton futottam, hanem mindenen át a dombokon és egy gyors alatt sokszor volt fölfele és lefele egyaránt. Ez utóbbit persze igyekeztem nem meredeken futni, szóval kacsáztam rendesen.
A dombtetőt megkerülve az Ingó-kövek mögött fordultam, majd visszafelé sem kevésbé össze-vissza jöttem.
A váltakozó szakasz 8,5km lett és 40:05, ami 4:42-es átlag. Nem is olyan rossz terepen. 🙂
Levezetésnek is maradt szűk 2km, így 15,5km lett az egész edzés.
 
Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 147
Átlagtempó: 5:07
 
Összesen 15km, 280 szint, 79:13

Tájfutás a Sukorói arborétumban

Céges Családi nap volt ma a Sukorói arborétumban, ahol ezúttal az én kezdeményezésemre tájfutás is szerepelt a programon. Ennek megfelelően felvezettem 15 pontot, amire még ment közben is kimentem kicsit, majd egyszer én is lefutottam a pályát (1350 méter), aztán pedig bontottam és még a kincseket is elrejtettem a gyerekeknek.
Ezt némi foci követte, de utóbbinak nem sok edzés értéke volt.
Ellenben az egy szem 1350 méteres pálya az betett, mert 2 órás ácsorgás után indultam neki mindenféle bemelegítés nélkül. Jó szenvedős szűk 7 perc lett és még az utolsó pontot sem találtam, mert a kollégák megvicceltek.
 
Összesen 8km, 100 szint, 40 perc

Kisfalud felé

Egy laza 8km-es átmozgatásra mentem ki estefelé Edit szüleitől. Mivel már erősen kezdett sötétedni, így a futás elejét nyomtam csak földutakon és párhuzamosan a Csala patakkal futottam Kisfaludig, majd az Aranybulla előtt kiértem az utcákra és ott futottam vissza. A végén még beletettem 8 repülőt is, hogy kicsit felrázzam magam.
 
Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 143
Átlagtempó: 4:55
 
Összesen 8km, 100 szint, 40:07

 

Tavaszköszöntő könnyű 9km

Ma beköszöntött a tavasz. Bozótnadrágban és egy szál pólóban indultam futni, hogy az Ingó-köveken tegyek egy rövidke kört Fehérvárról kezdve. A Csala patak azonban igen meg volt duzzadva és nem tudtam átkelni rajta. Valószínű a Velencei tavat töltik fel épp, mindenesetre én elkanyarodtam Kisfalud felé és így egy szűk 9km-t sikerült futnom ma. Nem esett rosszul, de jól se. Kíváncsi leszek a holnapi hossz futásra.
Jó lenne ha jó idő lenne, mert úgy élvezni tudnám a könnyű tempót, legalábbis az első felében.
A maiban úgy a fele mérsékelten terepen ment, mert a szántóföldek és a füves mezők is jól futhatóak voltak és én inkább ezeken keresztül futottam, mint aszfalton.
A végén még futottam 4 könnyű repülőt is, de tovább nem erőltettem, mert nem igazán estek jól.
 
Max. pulzus: 157
Átlag pulzus: 132
Átlagtempó: 5:33

Összesen 9km, 150 szint, 48:32

 

Velence – Nadap – Kisfalud – Fehérvár

Szakadó eső, betervezett hosszú futás, futótárs közel-távol nincsen és mindez délután 2 órakor. Ennek tükrében valamit ki kellett találni, hogy megcsináljam a mai edzést és kapóra jött, hogy Edit szülei épp Pestre indultak autóval. Megkértem őket, hogy vigyenek el Velencéig, hogy onnan fussak vissza Fehérvárra. Ezzel egyrészt kényszerhelyzetet teremtek magamnak (haza kell jutni), másrészt kevésbé ismert részeken érdekesebb is a futás. Ráadásul így kihagyhattam a szántóföldön kezdést, ami dagonyázás lett volna.
Velencéről Nadap felé vettem az irányt, de a falut nem néztem meg közelebbről, hanem felfutottam a Meleg-hegyre, hogy ott megkeressek egy geoládát. Lehet már ráállt a szemem ezekre, mert 1 másodpercig nem kellett keresnem.
Innen aztán az Angelika-forrás felé futottam tovább, hogy a szokott útvonalon futhassak vissza. A táv azonban nem lett volna meg és a végén a szántóföldre se vágytam, így tettem egy kitérőt Kisfalud felé. Így a futás utolsó jó 5km-e aszfalton volt ugyan, de hosszabb is lett az edzés és az eddigre igen felerősödő esőben sem a nagyon csúszós úton próbáltam előrejutni.
Ugyan a tervezett tán (23-24km) nem lett meg, de jelen körülmények között én ennek az edzésnek is örülök. Futottam közel 2 órát, volt benne egész sok szint és terepen is mentem jópár kilométert.
Mindazonáltal nem igazán élveztem ezt a futást a pokoli időben. Nem mentem gyorsan, örültem, hogy haladok.
 
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 135
Átlagtempó: 5:52

Összesen 20km, 400 szint, 115:51

 

Angelika forrás kör

A mai napra maradt a hosszú futás és ennek keretében ellátogattam az Angelika forrásig, majd egy már sokszor járt kört teljesítve az északi úton jöttem vissza. Az első 90 percet kifejezetten élveztem. Haladtam is, nem is esett nehezemre. A forrás fölött megkerestem még az ottani Geoládát is.

A visszafelében aztán kb. féltáv környékén elfáradtam. Legalábbis innentől nem esett jól a futás és már csak a végét vártam. A szembeszél is közrejátszhatott ebben, de alapvetően nem ment jól. Persze nem is erőltettem nagyon, csak haladtam előre.
Ami érdekes, hogy mindeközben gyorsabban futottam, mint odafele (5:21, szemben az 5:27-el) és az átlagpulzusom 142 volt mindkét irányban.
Azthiszem egy darabig nem fogok ennél hosszabbakat futni. Ennyi most még épp elég volt.
 

Max. pulzus: 158
Átlag pulzus: 142
Átlagtempó: 5:24

Összesen 24km, 450 szint, 131:21

Bokatorna: 60 perc

Aki nem tud lassan futni, az gyorsan se fog

Mostanában igen sok helyről hallom, hogy lassú futás, lassú futás…
Kazibá anno mindig azt mondogatta, hogy "Aki nem tud lassan futni, az gyorsan se fog", de már ő is idézett valakit. Tóth Ata is lassú futásra csábított nemrég és a net is tele van az aerob zóna előnyeiről.

Gösswein Csabi is azt javasolta a bokám megerősítéséhez, hogy lassú terepfutásokkal próbálkozzak, így ma nekiindultam a Velencei-hegységnek. A tempót azt a pulzusomhoz próbáltam kötni, aztán rájöttem, hogy jobb lesz érzésre belőni. Végig jólesően, sőt néha már kicsit zavaróan lassan futottam, egész az Ingó-kövek tetejéig, ahol megkerestem egy Geoládát, majd egy másikat és már kocogtam is visszafelé. Mindezt végig terepen, bár a kopasz domboldalak mérsékelten számítanak annak, de jó is volt ez így, mert ezt legalább a bokám bírta. Nem volt leragasztva és egyszer sem billent meg.
Összesen kb. 1 cm hó is volt, mi azért volt különösen szerencsés, mert legalább sötétedés közben is lehetett látni hova lépek. Persze azért az edzés végére már kikényszerültem pár percre az útra, majd a végén még egy hóvihar is elkapott a sötétben. Ezt az utolsó pár száz métert leszámítva nagyon élveztem az edzést, sokkal inkább el tudtam így merülni a gondolataimban, mint egyébként, de azért nem lesz mindennapos, hogy 130-as pulzussal kocogok.
 
Max. pulzus: 151
Átlag pulzus: 130
Átlagtempó: 7:09
Garmin Connect

Összesen 16km, 300 szint, 111:55

Bokatorna: 60 perc

 

Geoláda keresgélés a Velencei-hegységben

A szombati munkanap után igyekeztem minél előbb futni indulni, ami többé kevésbé össze is jött. A Forerunner 405-öm végre megérkezett és tökéletesen működik, így bevittem 3 geoláda koordinátáját a Velencei-hegységből és azok felkutatására indultam neki Editéktől.
Kicsit még tele volt a hasam a késői ebéd miatt és nem is ment jól a futás, de viszonylag gyorsan telt az idő. Az első pont a Bella-tónál volt, amit gyorsan meg is találtam, majd fordultam is az Anikó-forrás multi-geoláda irányába.
Nagy nehezen kitúrtam az első ponton a bokor alól a következő láda koordinátáját, majd enyhén bedzsuvázva eljutottam a rendes nagy ládához és a forráshoz is lenéztem a jelszó második feléért.
Innen a Csalai Kégl-kastély következett, ahova már kicsit kalandosabb volt eljutni, hisz a terep néhol nem volt valami futható és még rám is sötétedett kicsit. Azért még épp időben megtaláltam a ládát és már fordultam is vissza. Az utolsó 3km már nem telt olyan gyorsan, mint az eddigiek és közben szépen rám is sötétedett. Mérsékelten azért próbálkoztam a "vezess haza" funkcióval az órán, de inkább kikapcsoltam, hisz annak is örültem, hogy éppen láttam hova lépek.
Jó játék ez a Geocaching, de csak a könnyebb futások során fér bele, mert viszonylag sok időt elvisz a pontok körüli keresgélés, logolás.
Az órával teljesen meg vagyok elégedve és az online felület is egész korrekt. Persze az jobb lenne, ha a szintet a térkép alapján számolná, mert a GPS 20-30 méteres szintbeli pontossága elég komolyan téved.
 
Max. pulzus: 158
Átlag pulzus: 141
Átlagtempó: 5:34
 
Összesen 16km, 360 szint, 90:42

 

Sukoró-Fehérvár

Késő délután Sukorón néztünk telket. Az erdő 300 méter, tájfutó térképen fekszik, szóval ideális. Már csak valaki mondja meg a jövő heti lottószámokat és 1 éven belül oda is költözünk. 🙂
Sukoróról természetesen rögtön nekiindultam futni, hisz Editnek amúgy is Fehérváron volt dolga. Hozzájuk futottam el az Angelika-forrás és az Ingó-kövek érintésével. Túl sokat nem variáltam az útvonallal, mert hamar rámsötétedett. Futottam a kellemes 5 perces tempómat és 80 perc alatt oda is értem Fehérvárra, pedig még minimális kerülő is volt benne. Magyarul 1,5 óra alatt érnék be munkába Sukoróról, ha futva megyek.
A városban aztán még ráhúztam 20 percet aszfalton.
 
Összesen 20km, 300 szint, 100:11

 

Pákozdról 20km a Velencei-hegységben

Gyurikával beszéltünk meg közös edzést és mivel én Fehérváron voltam, így a Velencei-hegységre esett a választás. Bandicsek (Szabó András – VTC) is velünk kezdte az edzést a pákozdi templom mellől, majd az Ingó-kövek és az Anikó forrás után tett kört követően Gyurikával ketten nyomtunk még egy nagyobbacska kört immáron részben az erdős részben.
Nem ment jól a futás, sőt néha kifejezetten nehezemre esett egy-két fölfelét megfutni, de legalább végre valami hosszabbat is futottam.
 
Összesen 20km, 450 szint, 110:08

 

Küzdelmes váltakozó futás

Ma napközben is egész sokat mozogtam, de a futást mégis teljesen elgémberedett lábakkal kezdtem.
Váltakozót terveztem a mai napra és ennek megfelelően 3km után meg is csináltam a 10 repülőt, majd a Csala patak túlpartján elkezdtem a 10 x 1perc/1perc váltakozót. Az első 2 gyors még jó volt, majd a harmadikban kutyák kergettek meg és a negyediket egy "Vigyázat robbanás és életveszély" táblánál kezdtem el. Innentől az átvágást az Ingó-kövek felé inkább hanyagoltam és kifutottam a Pákozdi útra. A gyors szakaszok egyre rosszabbul estek, jött a fölfele és a lassúakat is túl rövidnek éreztem. Végül a lovarda után nem sokkal fejeztem be a 10. gyors szakaszt és mértem gyorsan egy pulzus. A nekem magasnak számító 180-as pulzus után az 1 percre mért 120 már jónak volt mondható és igazából az első magas érték sem zavar. Legalább most fel tudom vinni. 🙂
Visszafelé elég könnyedén kocogtam és piszkosul izzadtam, pedig már elmúlt 8 óra. A végén még futottam 4 repülőt is, ami ezúttal azért volt csak ennyi, mert a bemelegítés után is volt már 10.
Érdekes, hogy pont ma jutott eszembe, hogy kb. 1 év lehet a hazai VB-ig, erre miután visszaértem futásból egy levél fogadott, benne Makrai Évi blogjának címével, ami azon apropóból indult épp ma, mert 1 év múlva kezdődik a magyar VB.
Na tehát, ha már Évinek is lett blogja, akkor nézze meg mindenki és árassza el hozzászólásokkal! 🙂
Könyvjelzők közé eltenni! RSS olvasókba felvenni! Következő 1 évet végigdrukkolni!
 
Összesen 13km, 100 szint, 72:07

A Velencei-hegységben

Délután átautóztunk Fehérvárra, így onnan mentem ma este futni. Mivel Tatabányán ma is egész sok eső esett, így gondolkoztam azon, hogy a városban fussak, hisz a szántóföldön ilyenkor a sártól alig lehet haladni.
Végül mégis a Velencei-hegység mellett döntöttem és bejött, főleg mivel itt már egy napja nem esett.
Kicsit nehezen indult az eleje, de ahogy átértem a Csala patakon egyből felpörögtem kicsit. Sokkal jobb a dombok között futni, mint a szántóföldön. Az első fél órában kétszer is megálltam kicsit nyújtani, majd a visszafelé legvégén futottam 10 repülőt is.
 
Összesen 12km, 150 szint, 64:42

 

Közepes futás a könnyű helyett

Kicsit fáradt voltam mikor végeztem a munkával és még futás előtt le is dőltem egy fél órára, aminek eredményeképp igen nehezemre esett a futás eleje. Aranybullánál találkoztunk Bogos Tomival, majd együtt futottunk fel az Ingó köveken a második nagyobb domb tetejéig.
Éreztem, hogy nekem az annyira nagyon mára nem hiányzott, inkább valami 50 perces lötyögésre vágytam, így aztán Tomit tuti még a szokottnál is jobban visszafogtam, de jól eldumáltunk. Tomival mondjuk nem nehéz, mert van egy egyedi véleménye a dolgokról. 🙂
Visszafele aztán már egész jólesett a futás, igaz a nagyobb emelkedőt csak megkocogtam.
Kicsit több lett a mai futás, mint terveztem és a lötyögésből sem lett semmi, de így utólag nem baj. Egész jó volt és gyorsan elrepült. Holnap viszont már tényleg csak lazán futok valamit.
 
Összesen 14km, 240 szint, 70:05

Térképes edzés az Ingó-köveken

Bogos Tomival beszéltünk meg munka utánra egy közös futást és autóval mentünk ki a Pákozd előtti lovardáig. A kocsiban már mondta Tomi, hogy térképekkel is készült és aztán mikor megálltunk be is rajzolta a pályát az Ingó-kövek térképekre.
Nem nagyon terveztem térképpen futni, de végülis minden volt nálam, még leukoplast is, így leragasztott bokával indultam neki az edzésnek. Rögtön az első pontra menet beleléptem egy méretes gödörbe a jobb lábammal, de csak estem egyet és a bokám jól megúszta.
A futás nem nagyon ment és a tájékozódás is csak olyan kb. arra kell menni stílusú volt a részemről. Tomi persze ment előre és rendre be kellett várnia. A terep hátsó részén már az erdős részre is bementünk. Elég nagy dzsuva fogadott minket és el is váltunk kicsit, majd a ponton újra találkoztunk. Innen kifele jövet egy teljesen ártalmatlan füves részen megbicsaklott a bokám, ami egyáltalán nem tűnt komolynak, de továbbfutva éreztem, hogy már megint a szokásos szalagmegrántgatásról van szó és érzékeny lett a bokám.
Innentől már csak az mozgatott, hogy túllegyek az edzésen. Nagyon nem volt kedvem semmihez, de a végén még lenyomtam 10 rövid repülőt is az autónál.
Kedvem mondhatni, hogy kellőképpen pocsék, amire még a vacak időjárás is tesz egy lapáttal.
Remélem a hétvégén fogok tudni normálisan futni az Euromeetingen.
 
Összesen: 12km, 200 szint, 71:38

Hosszú és lendületes futás

Sikerült ma délutánra megbeszélni egy közös edzés Bogos Tomival, amit aztán kicsit még elhalasztottam, de fél 5-re már futva érkeztem meg hozzájuk. Kicsit meglepődtem az odafutás alatt, mert egész jól ment a futás annak ellenére, hogy egész nap csak ültem. Tomival aztán lazán kezdtük, de az Aranybulla után már kezdte megmutatni, hogy nincs rossz erőben, ráadásul árkon-bokron át mentünk az utakat messziről elkerülve. Volt benne nem kevés szántóföld, majd persze az Ingó-kövek felé a rétek, ligetesek. A fölfelékben néhol nekem elég kemény volt a tempó, így a beszélgetés néha kicsit egyoldalú lett, de azért alapvetően jól éreztem magam, mikor felértünk az Ingó-kövek tetejére. Amiatt aggódtam csak, hogy a visszafelét ki fogom-e bírni ebben a tempóban, mert ekkor már 65 percnél jártunk. A dombokat persze mindkét irányba megmásztuk, így szintet is futottunk rendesen.
Szerencsére visszafelé sem zuhantam meg, de azért a Csala patak után a meredekebb fölfelékben 2x is leszakított kicsit Tomi.
Úgy éreztem magamhoz képest jól megy a futás és még 100 perc után is jól haladtam.
Nem tudom mi változott tegnaphoz képest, lehet, hogy csak kipihentem magam, de most nagyon jól jött, hogy jól ment a futás, mert egy ilyen hosszú és lendületes futás egyébként nem ment volna.
 
Összesen 26km, 400 szint, 127:18

Esti kocogás a Velencei-hegységben

Ma se volt sok kedvem elindulni futni, ráadásul az edzés elején a derekamat is elég rendesen éreztem. Kis nyújtás után azért már rendben ment az edzés, de, mint idén szinte mindig most is fásultan mozogtam. Jó lenne végre úgy érezni, hogy terepen is pörögnek a lábaim.
Azért a dombok tetején, megint füvön rohangálva megjött a kedvem az edzéshez, így sikerült egy 12km-es kört futnom és egész élveztem is. Visszafelé még megálltam és futottam 6 repülőt, hátha az kicsit fölpörget, majd este jó sokat nyújtottam, erősítettem a bokám, mint ezen a héten szinte mindig.
 
Összesen 12km, 160 szint, 64:44

Velencei-hegységben 31km Fecóval és Gyurikával

Pákozdról indulva futottunk ma hosszút Gyurikával és Fecóval. A talajviszonyok egész szerencsések voltak, mert a sár sem volt elviselhetetlenül nagy és jég sem volt túl sok. Eleinte kicsit éreztem a térdem, a többiek meg is jegyezték, hogy elég béna a mozgásom, de szerencsére hamar bemelegedtem. A futást a Pandúr kő felé kezdtük, amit alulról közelítettünk meg, majd a Pogány kövekig mentünk tovább, hogy aztán itt rákanyarodjunk az általam már megszokott Angelika forrás felé vezető útra. A forrás után mentünk tovább a Meleg-hegy tetejéig és már ekkor gyanús volt, hogy Gyurikának nem ez a legjobb napja, mert elég sokszor lemaradt.
Velencei hegység - Futás szintmetszet
Innen lefutottunk a Likas-kőig, hogy aztán kis karikával kifussunk a Lovasberény-Velence országútra. Szembe mentünk tovább és tettünk egy kis karikát az országút túloldalán ahol egész szép erdőket láttunk és megkerültük a Templom-hegyet. Az országútra ugyanott értünk ki, ahol kereszteztük, majd Lovasberény felé fordultunk és mentünk egész a Miniszterelnöki Hivatal üdülőjéig. Ezt kénytelenek voltunk jobbról megkerülni ami itt kis terepfutást jelentett, majd visszajutottunk az útra, amiről úgy gondoltam, hogy az általam jól ismert dózer folytatása. Szerencsére nem tévedtem és ezen mentünk jó pár kilit, majd Gyurikát bevárandó tettünk egy kört egy fenyvesben. Itt én pár méter után olyan szerencsétlenül megbotlottam egy ágban, hogy ráestem a jobb térdemre. No innentől legalább nem a bal térdemre figyeltem, hanem a jobbra, de szerencsére azzal sem volt gond.
A szokásos ARAKosok által bejáratott útvonalon értünk vissza a rétre, majd egyenesen mentünk tovább Pákozdra.
Alapvetően jól ment a mai futás, semmi gondom nem volt, bár igazán friss sem voltam. Fecó távolságmérős polar órájának hála tudjuk a pontos távot is, ami Fecónak a visszafordulásokkal 31,6km lett, de nekem is biztos megvan bő 31.
 
Összesen 31km, 700 szint, 166:57

Pákozd – Meleg-hegy kör

Tornai Szabolccsal mentünk ki Pákozdra, hogy egy ARAK-os 17km-s kört fussunk kibővítve 20km-re. Minden tiszta jég volt, így kicsit óvatoskodtunk néhol, de azért ahol nem lejárt úton kellett menni ott lehetett rendesen haladni. Először felfutottunk a Pogány-kövek dombjára, majd a Meleg-hegy tetejére is, ami a szint gyűjtése miatt is kellett. Emiatt persze a táv kicsit megnyúlt, de nem akartunk fél kilivel a hegytető előtt fordulni.
Visszafelé a hátsó úton jöttünk és kivételesen nem tévedtünk el.
Jó kis futás volt, nem volt kemény, de azért 20 kili fölött hegyen futni mindenképp jó edzés.
 
Összesen 21km, 400 szint, 109:32

A Velencei-hegységben 15km

Korán reggel egyedül indultam futni Fehérvárról az Ingó-kövekre. Megint rohadt hideg volt, mint mostanában mindig, de jó 10 perc alatt persze hozzászoktam.
Nem igazán kapkodtam el a futást, de azért egész jól haladtam. Persze néhol estem-keltem, mert errefelé kicsit jegesebb a talaj. Egyszer sikerült elesnem, mert belerúgtam a fagyott földbe, de azon kívül, hogy tiszta hó lettem nem lett bajom.
A ligetes tetején mentem odafele, visszafele viszont a dombokon átbukva jutottam el az Anikó forrás alatti átjáróig, majd onnan az úton futottam már vissza.
Így még terepfutás is akadt a mai edzésben és szintet is elég rendesen gyűjtöttem.
A fő pozitívum mindenesetre az a mai napban, hogy túlvagyunk a téli napfordulón, így mától hosszabbodnak a nappalok!
Nekem ez egyet jelent azzal, hogy kifelé tartunk a télből, hisz a fő ellenségem a sötét 🙂 és egyben közelebb kerülök az alapozás végéhez, mikoris kiderül mire jutottam.
Úgy érzem eddig is minden jól ment, de innentől már csak könnyebb lehet, hisz egyre több lesz a világos!
 
Összesen 15km, 340 szint, 81:28