Ma egész nap a lakásban voltam, így eléggé beálltak a lábaim és ezt éreztem is, mikor elindultam. Párszáz méter után viszont kezdett javulni a helyzet és mire a hegy lábához értem már kifejezetten élveztem a futást, pedig most is egyedül kellett futnom.
Az idő sokkal kellemesebb volt, mint az elmúlt napokban, így én is sokkal frissebbnek éreztem magam. A tempót ennek ellenére nem erőltettem, mert nem akartam abba a hibába esni, mint 3 hete, holnap pedig amúgy is lesz egy lendületes 10km-em Lovasberényben.
Mivel nem tettem az elején kitérőt Geriék felé, így a kör végén még kerültem egy kicsit, hogy biztos meglegyen a mai napra tervezett tizes. Lehet még kicsit nagyobb is lett a kitérő, mint kellett volna, mert végül majdnem 54 percet futottam. A szanatórium völgyben a fölfele ezúttal 10:24 lett 147-es átlagpulzussal.
Sokat számít, hogy emberi hőmérséklet van végre, mert a hét eddigi része majdhogynem végig szenvedés volt, most viszont végre érzem, hogy van értelme edzeni, mert haladok is.
Az, hogy jobban ment látszik a pulzusomon is, főleg a megnyugvásin.
Összesen 10km, 240 szint, 53:49
Átlag pulzus: 140
Megnyugvási: 50
Vigasztalhatatlan szívem, kő-csomód mért nőtt bennem?
Ki küzd velem most magamért önmagam ellen?
– részlet apukám egyik verséből…
csak így tovább, hajrá…!
Szabolcs