Siker címke alá tartozó bejegyzések


Postás Kupa

2010 április 18, 14:46Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Mivel képességeimet és időmet meghaladja a térkép 3 részből történő összeillesztése, így a Postás Kupa térképet nem fog felkerülni a blogra és a beszámolóm is rövid lesz.
Összefoglalva a szombati nap jól ment, főleg technikailag ment jól, de fizikálisan is kihoztam magamból a maximumot, hisz 170-es átlagpulzussal futottam le a 91 percet (179-es max). Apró bizonytalankodások voltak a futásomban a 3-as, 5-ös és 9-es pontnál, majd a 20-as előtt rövid időre elvesztettem a fonalat, de ez is csak 30 másodpercet jelentett. Ezt még megfejeltem újabb 20 másodperccel a 21-es pontra, ahol balra mellécsúsztam, majd innentől már csak a fáradtsággal kellett megküzdenem. A pályát végül bő 1 perc, max. 1:20 hibával teljesítettem, amivel természetesen elégedett is voltam. Végre valahára sikerült normálisan végigtalálnom egy pályán. Fizikálisan azonban nagyon kikaptam, de ez van.
Érdekesség, hogy a légvonalban 16,3km-es pályán a futott távom 17,24km lett, szóval nem sokat kerültem ma.

A második napon bíztam egy hasonló futásban, mint első nap, de már bemelegítés közben éreztem, hogy nagyon fáradtan mozgok. Ez aztán a pályán is megmaradt, minek következtében már a 2-es pontra menet a pálya feldobásán gondolkoztam. Visszavettem a tempóból és “akkor csak edzünk” felkiáltással folytattam, de sorra jöttek a hibák, a tegnapihoz képest egész nagyok és egyre kevésbé esett jól a futás. Végül a 6-os pont környékén döntöttem úgy, hogy akkor a mai futás egy laza terepedzés lesz, minek következtében kocogtam egy élvezeteset. Innen már a hibák sem jöttek igazán, de azért persze közel sem voltam olyan precíz, mint tegnap. Fizikálisan viszont nem volt gond, ebben a mérsékelt tempóban lefutni a pályát és valóban egész jó hosszú-könnyű futás kerekedett belőle. A 145-ös átlag és a 157-es max pulzus jól mutatja, hogy milyen tempót futottam, azt pedig csak én érzem, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy hulla fáradt vagyok. Ha már a 157-es pulzus is nagyon rosszul esik, akkor ott valami nem stimmel.
Mindegy. Tovább nem fárasztottam magam és holnap is lesz lehetőségem pihenni.

Országos Rövidtávú Bajnokság – döntő

2006 szeptember 9, 21:13Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


A selejtező eredményével elégedett voltam, bár a futás nem igazán ment, mint mostanában mindig. A döntő előtt sok idő volt és én nem nagyon ültem a fenekemen, ráadásul végig a selejtezőn használt futócuccban szambáztam föl alá.
Azért nagy nehezen magamra kényszerítettem, hogy ülve töltsem az idő nagy részét és a kajálásra is odafigyeltem, nehogy gond legyen a döntőn. Egy sprint versenyen jobb kicsit éhesen futni, mint teli gyomorral.
Nyögi jött oda hozzám és közölte, hogy az első 6-ba kerülés az elvárása velem szemben, amire én mondtam, hogy az első 8 a pontszerző és nekem is ez a célkitűzésem. Persze ő ragaszkodott a hathoz, de ennyiben is maradtunk. Gerinek is mondtam és magamban is az volt az igazi cél, hogy kihozzam magamból a maximumot akármire is elég az.
A karanténba jó korán kisétáltunk Edittel és már ekkor megjegyeztem Editnek, hogy ez a verseny valami kegyetlen jól meg van szervezve és minden nagyon klappol. A délelőttel ellentétben atléta kisnadrágot és felsőt vettem fel, ami sokkal kényelmesebb ebben a szuper időben, mint a bozótruha. Ücsörögtem egy csomót a karanténban és vártam, hogy fogyjon el a tömeg. Kicsit kicsi a hely és a WC is kevés, így szerencse, hogy a végén már fogynak az emberek.
Nem hagytam sok időt a bemelegítésre, de azért úgy 4km-t összehozhattam ezen a kis területen és volt benne vagy 8 rövid repülő is, bár ehhez végképp nem volt elég a hely.
A rajtba beállva teljesen nyugodt voltam, nem motoszkált bennem semmi, csak jól akartam futni. Repülőztem még kettő rövidet a kordonok közt, majd a rajtnál próbáltam megfigyelni merre mennek a versenyzők. Jobbra láttam egy pontot a templom sarkánál, de nem törődtem vele, pedig még meg is jegyeztem a verseny előtt, hogy van egy épület belső sarka pontom.Rövidtávú OB 2006 - Hódmezővásárhely- döntő térkép
A térképekig egész sokat kellett futni és nem sikerült tökéletesen levennem, mert nem szakadt le egyből, majd elég gyorsan kapcsoltam, hogy jobbra az átmozgatás alatt megismert átjáróba kell befutnom. A jellegfa jól látszott messziről és a pontról is jól jöttem ki. Eltaláltam az átjárót, de kicsit túlfutottam a ponton, így vissza kellett lépnem párat. (hiba: 0:03)
Figyelős volt a kifutás a nagy utcára, de jó helyen jöttem ki és nem igazán sikerült még eldöntenem, hogy merről kerüljem a templomot. Végül balra indultam, de nem voltam biztos benne, hogy ez jó lesz. A pontot mindenesetre hiba nélkül fogtam, mivel a rajtban jól megnéztem. Visszafele ugyanott mentem fel, de nem igazán volt alkalom a térképre nézni, így a lépcső után belefutottam a bekerített sportpályába és mivel hirtelen nem láttam kijáratot a túlsó végén, így visszafordultam és jobbról kikerültem azt, majd még a pontom előtt megnéztem a jellegfa pont kódját is, bár tudtam, hogy nem az enyém lesz. (hiba: 0:07)
A kis falat balról kerültem, pedig jobbra be kellett volna becsapnom, majd az épületet kerülve is korábbra vártam a pontot így bizonytalankodtam kicsit. (hiba: 0:03)
Csak a virágágyás kikerülése okozott gondot a következőre, de már tudtam is, hogy merre kell kifutni a következő pontra. Balról kerültem az épületeket, sikerült kiszúrnom a sövényen a kis átjárót, majd az utolsó épületet kerülve néztem hol lesz a pontom és jó nagyot fékeztem, hogy megálljak időben.
Látszott a nyolcas, majd mentem tovább az út túloldalára és végül balra indultam, mert arra véltem jobbnak az útvonalat. Mire az épület mellé értem már tudtam, hogy a kis épület mögött lesz a pont és azt jobbról éri meg kerülni. A következő átmenetre is vetettem egy pillantást és nagy örömömre felfedeztem, hogy jobbra van egy lépcső és biztos az a jó útvonal, így arra indultam. Utólag már nem volt nagy nyereség ennek felfedezése, mert épp csak 1-2 másodperccel lehetett gyorsabb erre menni. A lépcső után kicsit figyelni is kellett az építési terület és a növényzet miatt, majd utána a ház sarkáig nem volt gond. Innen a másik ház sarka is egyértelmű volt, de a nagy rétre kifutni kicsit tartottam, bár látszott a pont. Azt hittem elsőre, hogy az csak a fehér folt, de az irányom továbbra is jó volt. Pár másodperc után beazonosítottam a jobbra lévő fehér foltot, így nyugodtan fogtam a pontot.
Az út túloldalán lévő épületet először jobbról akartam kerülni, mert úgy tűnt egy pillantásból, hogy a bal oldalán nem lehet elfutni, de szerencsére hamar látszott, hogy mégiscsak jó lesz arra menni, így egyenesen a bal oldalához tartottam az épületnek. Kicsit bujkáltam mire kiértem az utcára, majd pár lépés után a pont helyét bámulva a bója is bevillant, amint kilóg a gödörből. Egyenesen indultam délnek és tudtam, hogy a két bozótfolt között lesz a pontom. Még be is ugrott, hogy a szimbólban is van ilyen, ráadásul azt is megnéztem, hogy meredeken derékszögben jobbra kell majd a pontról kijönni. Trükkösnek éreztem ezt az átmenetet, mert olyan könnyű volt, hogy nem lehetett elrontani, de aki nem nézte meg itt előre a következőt, az nekirohant az épületnek és jópár másodpercet bukhatott. Szerencsére én jól mentem és megkerültem az épületet, majd a hinta végében már láttam is a pontot. Gyerekek hintáztak rajta, de figyelmeztették is egymást, hogy futó jön, így nem zavartak.
Visszafele indultam az épületet kerülve, majd egyenesen a pont felé fordultam, de nagyon néztem a kerítéseket, mert nem tudtam eldönteni, hogy át lehet e menni rajtuk. A térképből ezt nem sikerül kihámoznom, így jobbról megíveltem az egészet és mire a ponthoz értem már tudtam, hogy jól tettem, mert nem láttam a kerítésen kijáratot.
A tizenötösig nem nagyon kellett gondolkozni, így azt néztem, hogy balról vagy jobbról menjek a következőre és a jobb mellett döntöttem. Az úton átérve már jól látszott a pont, így megnéztem jobbra a lépcsőt is ahova majd fel kell futnom.
Toltam a lépcsőig, majd szerencsére kiszúrtam, hogy van egy babakocsiknak szánt beton rész, amin lépcsők nélkül lendületből felfutottam majdnem végig. A bozótfolt végéig aztán már nem lehetett hibázni és a következőre is megvolt a nem túl nehéz útvonalam.
Toltam, ahogy bírtam és csak a homokozó elkerülése volt feladat az átmenetben és én már nézegettem is a következő átmenetet. Nem igazán tudtam dönteni, de maradtam a jobb oldal mellett, mert talán azt tűnt jobbnak. A pont után arra is indultam és ugyan kicsit bizonytalan voltam, de próbáltam felpörgetni magam, mert ez a futós rész sokat számíthat. Egész jól sikerült is megnyomnom ezt a részt és ezt kifejezetten élveztem is. Éreztem, hogy jól haladok és gyorsan jött minden. Megnéztem előre az egész hátralévő részt, de leakadtam a strandra való befutásnál, mert elsőre csak a bal oldali átjárót vettem észre. Elkezdtem másikat keresni, de nem találtam sehol, így beletörődtem, hogy vissza kell majd futni ahhoz. A parkolón átvágtam és balról kerültem a házat és tudtam, hogy visszafele is erre kell majd jönni. Megütötte a szemem a fehér folt szabályossága és a vékony vonal a szélén, aztán ahogy ráfordultam a pontra már tudtam, hogy miről van szó. A sárga rész egy peremmel volt elkerítve a fás részektől.
Visszafele a lépcsőn mentem le, amit először bántam, de szerencsére jól leértem és kanyarodtam is be balra, így nem vesztettem semmit. Átvágtam átlóban az úton, majd a bozótfolt felé toltam és meg is láttam mögötte a pontot. Egyből balra indultam és hallottam, hogy balról nekem drukkolnak páran. Oda is néztem, de nem láttam kik azok. A kerítés sarkától a bejárót kerestem és jól kikoptatott fű vitt is rá egyenesen, majd a járdán toltam előre s próbáltam kiszúrni a pontot, de csak az épületet láttam, majd a másik kis épületet. Nem pontosan láttam a térképen, hogy mi lesz a pont, így a másik nagyobb épülethez viszonyítva lőttem be ezt a kisebbet és rohantam be egyenesen mögé. Jobbról kerülve mentem, hogy utána már irányba futhassak ki a következőre.
A homokot jobbról próbáltam kikerülni, mert nagyon mélynek tűnt, de a sarkába kénytelen voltam belefutni, majd már láttam is a pontot. Rohantam tovább az erdőbe befelé és a földkupac is látszott. Alig vártam, hogy beérjek az erdős részre, de elég göröngyös volt a talaj, így nem esett olyan jól. A bal oldalára húztam és nem is kellett belemenni, mert föntről fogtam a pontot. Kifelé indulva aztán már látszott a következő pont, onnan pedig már csak a homokot kellett megkerülni, hogy a gyűjtőre érjek.
Érkezek a gyűjtő pontra nagy lendülettelMár ki is törtem a gyűjtőről
Nagy kiabálás fogadott és tudtam, hogy jól állhatok, ráadásul valaki azt kiabálta, hogy másodpercek döntenek, így igen gyorsan fogtam a pontot és rendesen megindultam a befutón. Sikerült nagyot hajráznom, még a kanyar is gondot okozott a homokos talajon, majd a célvonalon olyan gyorsan dugtam be és húztam ki az SI-t, amennyire csak tudtam. Nem szoktam ilyen gyorsan kirántani, de most azonnal kihúztam. Kocsik Árpi már mondta is, hogy lehet megvan az eddig legjobb idő, de nagyon szoros. Szerencsére 1 másodperccel Maki elé kerültem, így átvettem a vezetést.
Tudtam, hogy még nyolc ember van kint a pályán, de abban azért már biztos voltam, hogy pontszerző leszek. Jött a várakozás, amit egyrészt szeretek, hiszen azt jelenti, hogy jól állok, másrészt viszont utálom, mert mások ellen kell drukkolni és én már nem tehetek semmit.
Szundi Attila pár másodperccel jött be mögém és kezdtem bizakodó lenni, pedig Kovács Ádám és Zsebe Isti is bejött elém, de ez várható is volt. Még harmadik voltam és már csak hárman voltak kint. A három futamgyőztes.
Létra nagyon korán megjelent, de rosszfelé indult az átfutóról és mikor már az utolsó előtti ponton volt én szégyenletes módon ugráltam örömömben. Felcsillant a dobogós helyezés reménye, mert biztos voltam benne, hogy Létra már nem ver meg. Mikor beért, akkor mégis azt mondták be, hogy harmadik, ami rendesen letört. Fecónak már kifejezetten szurkoltam is a végén, hiszen a 4. helynél szinte jobb is az 5. és álljon csak Fecó a dobogó, ha lehet. Mikor beért 3. helyen már nem éreztem olyan tragikusnak, hogy leszorultam a dobogóról. Elégedett vagyok az 5. hellyel, mert reálisan nézve ez a maximum amit kihozhattam most magamból. Nyögi is megjegyezte, hogy teljesítettem az elvárásait és mások is gratuláltak.
Összesen 13 másodpercet hagytam a pályában, ami 3 helyen jött össze. Ezzel ugyan meglehetett volna a 4. hely, de nem bánom annyira. Ez így is egy nagyon jó futás volt. Szoros versenyben lettem ötödik és szerencsésnek is mondhatom magam, mert 25 másodperccel mögöttem Sinkó Jani már csak a 12.
Élvezem a versenyzést, jól megy és jól is érzem magamat. A befutót én nyertem, ami egyrészt kellett is az 5. helyhez másrészt azt jelenti, hogy újra a régi önmagam vagyok, azaz megszakadok a pálya végén a jó eredmény érdekében.
 
Ez a verseny amúgy valami hihetetlen profin volt megrendezve. Már a döntő előtt is mondogattam, hogy nagyon jó a rendezés, de így utólag már azt mondom, hogy ez volt minden idők legjobban megrendezett országos bajnoksága.
 
Összesen 8km, 35:43
 
Térkép, részidők.

Középtávú Országos Bajnokság 4. hely

2006 június 24, 21:53Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Az árnyékban döglöttem egész idő alatt a döntőig és nem igazán a versenyen járt az agyam. Jól elvoltam, beszélgettem, majd időben elkezdtem készülődni. Páran meg is jegyezték, hogy hova sietek, de nem akartam kapkodni, így szép nyugiban el is indultam kifelé. Gyalog Zolival találkoztam össze és vele futottunk ki a rajtig. Még volt bőven időm, így ittam egy kicsit, elmentem vécézni és gimnasztikáztam is. Már teljesen rá voltam hangolódva a versenyre. Nem számolgattam hányadik lehetek, csak az érdekelt, hogy hiba nélkül a lehető leggyorsabban teljesítsem a pályát. Éreztem, hogy ugyan már vagy 4km-nél járok bemelegítést tekintve, de még csináltam pár repülőt is, mielőtt beálltam a rajtba. Lenkei Zsoltival indultam egyszerre, de ő sem kezdett nálam gyorsabban.Középtávú Országos Bajnokság 2006 - döntő térkép
A rajt után már amikor a rét mellett voltam láttam keresztbe elfutni Thomas Krejcit, amit jól meg is jegyeztem magamnak. Jobbról ívelve az ösvényről terveztem az egyest fogni, de aztán mikor átmentem a völgyön nem voltam száz százalékig biztos a dolgomban, így egy korábbi csapáson elindultam a pont irányába. Balra kanyarodott a csapás és én éreztem, hogy jobbra be kell vágnom. Kicsit óvatoskodtam ugyan, de pár métert jobbra futva meg is láttam a pontot. Bár itt gyakorlatilag csak Doma vert meg komolyabban és az is csak 12 másodperc, de ennek ellenére nekem maradt benne egy kevés. (hiba: 0:05)
Szintben ment egy csapás, amit én rossznak értékeltem és balra indultam kicsit, majd egy újabb szintben haladó csapáson mentem a völgyig. Innen már látszott is szemben a szikla és a pont is. Lehet a fenti csapás jobb lett volna, de ezt így utólag nehéz megmondani.
Azt gondoltam, hogy szintben futva csapás fog vezetni a hármasig, ám csak össze vissza mentek csapások. Én csak arra próbáltam ezek után figyelni, hogy a csalán ne szorítson nagyon lejjebb és, hogy észrevegyem a pontot. Átvágtam egy kisebb csalánoson, amin alig páran mehettek át előttem és már látszott is a pont.
Mivel nem láttam értelmét, hogy lemenjek a két völgy találkozásáig, így irányba próbáltam menni. Mikor a második völgyből másztam ki, akkor láttam jobbra a rétet és tudtam, hogy pont ott vagyok, ahol a rajt után Krejcit láttam. Kicsit sötét volt az erdő és én csak az irányt próbáltam tartani, ezért meglepődtem, hogy miután kereszteztem az utat rögtön kiértem a másikra. Nem egészen így terveztem, de ez legalább egy jó támadópont. Próbáltam párhuzamosan menni a balra látszó nyiladékkal, ami jól világított és már kerestem is a szememmel a rétet, de nem láttam. Jobbra egész messze láttam valami rétszerűt, de aztán úgy döntöttem, hogy nem lehet az. Épp megtorpantam, mikor kicsit balra észrevettem a sötét erdőben egy pontot. Bár nem réten volt az enyémnek kellett lennie, így egyből megfogtam. Kicsit bizonytalankodtam ebben az átmenetben és meg is torpantam a pont előtt, így maradt benne jópár másodperc. (hiba: 0:15)
Amint kijöttem a pontról megláttam magam előtt Forrai Gábort, amin alaposan meglepődtem, mert nem éreztem úgy, hogy különösen jól kezdtem volna. A második völgynél értem utol, amin épp a völgyelágazásnál mentünk keresztül, így pontosan tudtam, hogy hol vagyok. Gábor balra húzott és felfele nem tudtam nála gyorsabban futni, így láttam végig hol fut, majd szemben kezdett kirajzolódni egy kis völgy és mindketten oda tartottunk. Nem látszott a pont, de azért céltudatosan robbantam be a metsződés végéhez.
Nagy rohanás jött és én csak azt figyeltem, hogy párhuzamosan rohanjak a völgy aljával egészen addig, amíg a túloldalon be nem csatlakozik egy oldalvölgy. Elég sokára jött, ami miatt már rá is pillantottam a térképre. Ez után már a kis völgyet figyeltem és láttam, hogy épp kimászik valaki belőle, így ész nélkül nyomhattam a pontig.
Kifele indulva aztán láttam a közelben egy másik pontot. Még jó, hogy nem azt vettem először észre, mert elbizonytalaníthatott volna. Próbáltam az aljnövényzetben kiválasztani egy jó irányba tartó csapást, de ez nem jött össze. Hol balra húztak, hol jobbra és mindegyiken csak pár métert futottam. Eléggé úgy éreztem, hogy szlalomozok, mert a tájolóra pillantva mindig korrigáltam pár fokkal a futásirányt. Lehet le kellett volna venni az irányt és nem csak beforgatni a térképet. Úgy látszik azonban, hogy így se volt gond, mert pont szemben a völggyel kereszteztem az utat és rontottam le a pontra.
Könnyű lefelének tűnt a következő átmenet, mert a zöld folt messziről látszott. Egy fenyves volt, aminek csak el kellett futni a végéig. Nekem nagyon hosszúnak tűnt a fenyves és hirtelen ki is ritkult. Itt megálltam, mert nem értettem mi a helyzet és kicsit jobbra tekintgettem, sőt vissza is néztem. Nagy nehezen azért tovább indultam és pár méter után meg is láttam a pontot. (0:15 hiba)
Bosszantott ez a hiba nagyon. Annál is inkább, mert Forrai Gábor újra rámfutott, amiből éreztem, hogy ez nem lehetett olyan kevés.Nagyjából irányba próbáltam menni, majd a második gerincen jobbra húzni, hogy kiérjek az útra. Ez nem sikerült, ám a nagy út után keresztben volt egy kicsi így tudtam, hogy szemben kell lennie a pontnak. Elég sokat kellett a patak felé menni, mire megláttam a pontot. Lehet nem volt tökéletes ez az átmenet, de itt már nagyon szenvedtem ezért kaphattam a többiektől viszonylag sokat.
Felfele próbáltam erőltetni a haladást, de nem nagyon ment. Érzésre húztam fel a hegyre, majd mentem tovább egyenesen. Egy picit balra vettem észre már messziről a pontot a domb tetején. Jó volt az odáig vezető lefele, mert végre tudtam futni és kicsit ki is pihentem magam.
Egész sokáig maradtam a völgynek ezen az oldalán, majd egy alkalmasnak látszó csapáson mentem át a patak menti dzsuván. Húztam szép lassan felfele és már meg is láttam a pontot. Kicsit megnyomtam, hogy pár futót kielőzzek és ne kelljen sorbanállni a pontnál, talán ezért nyertem meg ezt az átmenetet.
Rövid átmenet volt és csak szintben nyomtam, míg észre nem vettem balra a kúpot. Nem esett jól odáig a fölfele, de azért küzdöttem becsülettel.
Küzdelem a befutónAlig láttam ki a fejemből, így fel sem merült bennem, hogy felülről kerüljem a sziklákat, sőt miután már a völgybe ereszkedtem kerestem a túloldalon a sziklákat, de nem láttam. Balra indultam, mert ott kellett lennie, de szikla nem volt, ellenben a pont igen, amire szemből érkezett Thomas Krejci is. Nem csoda, hogy nem találtam a sziklát, mert nem az volt a térképre jelölve, hanem egy ösvény. Ezek szerint a gondolkodás már nem nagyon ment, de azért Krejci utolérése erőt adott.
Nem tudtam mennyivel ment előttem Krejci, de igen sok lehetett. Azt reméltem innentől csak a hátát kell néznem, de ehelyett jól otthagytam a völgyben felfele és már jóval előtte kanyarodtam be balra a kis oldalvölgybe a 14-es ponthoz. Úgy látszik Thomas már feladta a versenyt.
Felfele már csak az érdekelt, hogy minél hamarabb kiérjek az útra, de aztán azon se volt könnyű futni. Alig bírtam utolérni Szivák Ildit. Nem is vertem meg nagyon senkit az élmezőnyből itt és az előző átmenetben, csak Fecót. A gyűjtő előtti kis lefele jókor jött, de nem bírtam felpörögni.
A befutón aztán sikerült nagyot hajrázni, mert éreztem, hogy jó lehetek és mindenki kiabált.
 
Mikor beértem egyből bemondta Molnár Peti, hogy én vezetek, méghozzá nem is kevéssel. Baromira örültem, mert előttem is indultak olyan emberek, akik jók és ők már nem verhettek meg. Skuló és Koprivanacz Imi alig előttem értek be és épphogy váltottunk pár szót, mikor megjelent KisDoma a befutón. 4 perccel ment mögöttem, így eléggé lelombozott. Jó sokat vert rám, mit  kiderült 1,5 percet. Nem az zavart, hogy Doma megvert, hanem az, hogy sokkal.
Pont, mint a selejtező után
Ez után ahogy telt az idő sorra nem jöttek be jó idővel az emberek. Sorra nem jöttek be elém az emberek ami újra örömre adott okot és amikor bejött mögém Lévai Fecó a 3. helyre madarat lehetett volna fogatni velem. Annál is inkább, mert hárman voltunk MEAFCosok ekkor a dobogón és egyre nőtt az esélye, hogy így marad. Meg is jegyeztem, hogy ennek így kell maradnia és most fújják le a versenyt. Attól viszont baromira tartottam, hogy az utolsó két induló – Kolos és Kovács Ádám – be fog jönni elém, sőt akár még Doma elé is. Egyrészt utálok így ellendrukkolni, másrészt rég volt rá okom és ha azt vesszük valahol szeretem is, hiszen csak akkor van értelme, ha jól állok és most jól álltam. Nagyon rég voltam utoljára dobogón egyéni OB-n és ez most nagyon közel volt.
Kolos és Ádám azonban bejött elém, amitől kissé csalódott vagyok, ugyanakkor szép eredmény a 4. hely is. Rég szerepeltem ilyen jól bajnokságon.
 
Tulajdonképpen kihoztam magamból a maximumot és bár nem volt hibátlan a futás nem ezen múlt a jobb szereplés. A 35 másodperc hibát leszámítva se lettem volna dobogós.
Innen nehéz lesz előrébb lépni, mert sokat kell fizikálisan fejlődnöm ahhoz, hogy az előttem végzetteket esélyem legyen megverni.
 
Összesen 12km, 350 szint és 65 perc.

Thermenland Open 2. nap

2006 június 4, 21:58Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Burgauban még a késői ebéd után sétáltunk egyet, hogy feltérképezzük a terepet, majd visszamenetem a kocsihoz átöltözni, hiszen közeledett 5:30 és ezzel a karantén kezdete. A bejárás alatt kiderült, hogy a térképrajtig sok szint lesz, aminek nagyon nem örültem, mert a fölfele még mindig nem az erősségem.
Karanténban jó 2 órát kellett eltöltenem az este 7:28-as rajtomig. Közben kiderült, hogy a szöges a vétel és a bozótnadrág sem árt, így ilyen felszerelésben kezdtem melegíteni. Azt jól kitárgyaltuk, hogy nagyon sötét lesz az erdőben, mert borús az idő és késő van.
Köröztem egy csomót és pár repülőt is nyomtan, de nagyon nem éreztem magamban erőt. Lehetett azért vagy 3-4km.
Rajt előtt derült ki, hogy Jan Zazgornik nincs itt, pedig ő menne előttem, így Tihomir Salopek fut előttem 2 perccel. Ez nagyon sok, így várhatóan max. engem érhetnek utól.
Közben már sok befutó idejét megtudtam. Ekkor még 23 perc körül voltak a legjobb idők és úgy éreztem, hogy ha 23 perccel kezdődőt tudnék futni, azzal a maximumot hoznám ki magamból. Koprivanacz Imi 40 másodperc hibát mondott be, mikor interjúvolták, így nem éreztem sok esélyt arra, hogy jobb időt menjek nála.
Thermenland Open 2. nap
Pódiumról rajtoltunk a nézők szeme előtt, így persze én is nagyon lendületesen indultam neki a pályának. Ez a lendület nem tartott sokáig, mert jött a lépcső. Elég görcsösen értem már fel a térképrajtig és vettem fel a térképet.
Az egyes pontra egyértelműnek tűnt az útvonal, vagyis jobbról. Mint utólag kiderült a másik balról kerülő alternatíva gyorsabb lehetett volna, de ezt szinte senki nem próbálta, mert mire észrevehettük volna már fél úton jártunk a másik útvonalon.
A kettesre pillanatra elgondolkoztam, hogy merre menjek, de aztán a lefele mellett döntöttem. Messziről látszott hova kell menni, így nem volt gond. Ennek ellenére az egyesre és a kettesre is elég sokat kaptam.
A hármasra aztán a lefele és a felfele között apám döntött, mivel bekiabálta, hogy a többség balra ment. Végigrohantam hát a tóparton, majd az egyik kerten át ugrottam ki, mint szinte mindenki. Mikor beértem az erdőbe, akkor láttam Létrát kifutni a nyolcasra menet. Ő a nagy kerülést választotta aszfalton, így ezt az infót el is raktároztam magamnak. Az erdőben aztán a völgyhöz viszonyítottam a helyzetemet és mikor átvágtam a zöld tetején (hogy került oda??) már láttam is a pontot.
4-es csak egy ugrás volt. Nem volt nehéz beletalálni a gödörbe.
Az ötöst se véltem nehezebbnek, főleg, hogy itt volt valami csapásféle is, ám gyanúsan jobbra húzott, így balra tekintettem és megláttam egy gyanús völgyet. Párat léptem felé és már a pont is virított benne. Arra gondoltam, hogy ezt biztos jó sokan elronthatták és utólag a részidőkből látszik is, hogy rendesen előreléptem itt.
6-os pontra iránymenet volt. Közben egy kis visszacsatolást adtak a keresztezett utak, így nem lehetett gond megtalálni a pontot.
7.-re se sokat gondolkodtam, csak elindultam nagyjából irányba, majd a patak után jobbról kerültem a bozótfoltot és mentem fel a gerincre, ahol hamar egy ösvényen találtam magam, majd miután megnéztem a térképen hol is lehetek már tudtam, hogy egyenesen előttem van a pont az ösvény vége után.
8.-ra a korábban tervezettől eltérően nem balra indultam amerre Létra, mert még a felfelében megnéztem, hogy jobbról jobb lesz az, bár kicsit tartottam az aljnövényzettől. Az aszfalton futva néztem mikor jön be jobbról a nagy út s vele szemben fel is fedeztem a csapást. Nem volt az igazi a futhatóság, de így is ez volt a legjobb útvonal. Magát a pontot nem volt nehéz megfogni, mert egyértelmű helyen volt.
Nekem egyértelmű volt, hogy a 9.-re balról kell menni. Nem akartam a lépcsőn lefele futni és nem is láttam rajtba menet senkit szembe jönni, így maradtam az eredeti tervnél.
Tizesre kicsit féltem, hogy beleveszek a nem jól olvasható térképbe, de itt sokat jelentett a verseny előtti bejárás, mert volt elképzelésem mi vár rám. Felfutottam a füves "utcán", ahol verseny előtt Madár jött le. Ez jól megragadt az emlékezetemben, majd a lépcső is adta magát, pedig a térképről addig nem sikerült leolvasni. Annál is inkább, mert az útvonalat néztem egészen a célig. Jött a másik lépcső, amit szintén nem láttam előre a térképen, de adta magát, innen pedig már csak a pontra kellett bemenni.
Az alsó útra mentem ki, ráadásul a két csapás közül a balra húzón. Tudtam, hogy ezzel itt most nyertem egy kicsit, mert a többség került egyet a csapásokból ítélve. Az útvonalon nem volt mit gondolkozni, csak tolni kellett. A pontra menet aztán megláttam magam előtt egy futót. Nem tudtam ki az, de feldobott, mivel egy ideje már arra számítottam, hogy engem fognak utólérni.
A 12-es pontig aztán sikerül ledolgozni a hátrányt és bár gyakorlatilag melléértem nem esett le, hogy az a futó Tihomir Salopek. Egyszerűen nem gondolkoztam ezen és nem néztem rá. A pontnál egy kiskutya rohangált és akadályozott minket, de a gazdái csak röhögtek, hogy mennyire meg akarja kapni a futók lábát.
A pontról kifele az előzetes tervek szerint balra indultam és a kutya még mindig a lábunk között rohangált. Ideges lettem és úgy döntöttem csak tolom, mintha ott se lenne. Ha rálépek, vagy felrúgom, akkor magára vessen. Szerencsére egyik se jött be, csak lemaradt.Tudtam, hogy hova kell menni, mert a várat már jópárszor láttuk. Itt már le is maradt Salopek, így én mentem elől és fogtam a pontot.
Ugyanott indultam vissza és már nem is gondolkoztam, csak toltam. Kicsit meglepődtem, hogy kerítés van a strand körül. Nem tudom mire számítottam, de a térképen nem láttam, így meglepett és reflexből indultam balra, majd csak akkor eszméltem, amikor Madár kiabál, hogy "itt menjél be". Majdnem túlfutottam a kapun, de így is buktam pár másodpercet. Rohantam a stég felé, majd be a pontra.
Gyűjtő aztán már csak a látvány kedvéért volt a dombtetőn, így innentől tényleg elég volt rohanni.
 
Amint beértem a célba tudtam, hogy jót futottam. Már előtte azt harsogta Kocsik Árpi, mint Szpíker, hogy az 5. helyért futok, majd amint beértem mondta, hogy 6. vagyok. Rettenetesen örültem és elégedett voltam, mivel nem számítottam erre. Ekkor láttam, hogy aki mellett elmentem a pályán az Salopek volt. Mindig jobb versenyző volt nálam, így nem kis öröm volt most megverni, mégha valószínűleg mostanában nincs is csúcsformában. Amikor bemondta Kocsik Árpi a 22:34-es időmet majd kiugrottam a bőrömből. Ráztam az öklömet és tudtam, hogy kijutottam a Főiskolás VB-re. Nem is álmodtam 23 percen belüli időről. A mögöttem indulók ugyan egészen a 12. helyig szorítottak le, de ez nem érdekelt. Megcsináltam!
Kocsik Árpinak mondtam is, hogy "Irány a Főiskolás VB!". Ezt ő be is mondta azon nyomban.
 
Ezzel a futással maradéktalanul elégedett vagyok. Ez volt a maximum amit ma ki tudtam hozni magamból. Tökéletes futás ugyan nem volt, mert 1-2 helyen lehetett volna talán jobb útvonalat választani, de ez csak utólag derült ki és a stég pontra is veszítettem pár másodpercet, ráadásul csak Madár mentett meg egy nagyobb hibától. Fizikailag is jobban kisajtolhattam volna magamat, de nem lehet okom panaszra, mert egész jól ment.
Nagyon jó érzés, hogy akkor tudtam maximumot nyújtani, amikor nagyon kellett. Düdü ki is számolta a százalékokat és ekkor esett le, hogy az elrontott Postás Kupa (edzetlenség) után a sírból hoztam vissza a VB részvételt.
 
Összesen 9km, 100 szint és 45 perc.

Térkép1 , Térkép2 , Részidők

Visszatekintés – Rövidtávú OB 2001

2006 június 1, 18:54Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Életem talán legtökéletesebb futása 2001-ben volt az akkor még Rövidtávú Országos Bajnokságnak hívott középtávú OB-n. Azóta ezt a tökéletes futást próbálom megismételni. Elérni azt, hogy egy pályán kihozzam magamból a maximumot, mint akkor. Átélni azt az örömöt, amit akkor első éves felnőttként éreztem egy tökéletes verseny után. Azóta imádok utoljára rajtolni, főleg, ha selejtezőn harcolom ki az utolsó pozíciót. Ha onnan indúlva nyer az ember, akkor nyer a legszebben. Nem kell várni a többeik eredményére, csak egyszerűen minden addigi időnél jobbat kell futni.

Ez az OB meghatározó élmény marad egész életemben. Hiba nélkül, jó fizikai állapotban futottam és vertem rongyá az egész hazai mezőnyt, akkor amikor kellett, az OB döntőn. Rövidtávú OB 2001 - döntő

KisDoma pár hónappal a verseny után azt mondta, hogy szerinte ez az eredményem egy felnőtt világversenyen elég lett volna az első 20-ba kerülni. Ez a mondat még egy megerősítés volt számora abban, hogy nagy eredményt értem el. Emlékszem célbaérés után, amint megtudtam az eredményt hanyattvágtam magam a homokba és az eget néztem, az eredményhírdetésen pedig úgy éreztem nekem szól a himnusz. Ezek az emlékek nem hagynak nyugodni. Át akarom élni őket még legalább egyszer!

Anno Düdü kérésére írtam le ezt a futást, így most be tudom másolni az akkori emlékeim:

“Már előző nap lementem Kiskunhalasra, egyedül vonatoztam le, így volt időm gondolkodni a versenyen. Volt bennem egy kis bizonyítási vágy, hiszen újdonsült MEAFC-osként még nem mutattam fel túl sokat, de azért az Éjszakai OB 2. hely már megvolt. Igazából jobban foglakoztatott a váltó, mint a rövidtáv. Azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg nem jön haza Doma, és hogy mire lehetünk jók, ha nem jön. Este kiderült, hogy biztos nem jön, így nem én leszek az első futó, ami egy kis megkönnyebbülés volt annak ellenére, hogy már egészen beleéltem magam az első futó szerepébe.
Szombaton aztán már csak az aznapi verseny foglalkoztatott. Elhatároztam, hogy nem rohanok nagyon a selejtezőn, mert egy lassabb tempóval is simán be lehet jutni és a végén se lenne jó indulni. Szép nyugiban futottam le a pályát egy kisebbet hibázva a vége felé. (Nem lehetett több 20 másodpercnél.) A befutón még le is lassítottam, mert éreztem, hogy fölösleges sietni. Gyorsan elrántgattam Atát egy rövid levezetésre, majd kicsit gimnasztikázni, ahogy Kazibá kérte. Megnéztem az eredményeket: a legjobb időt futottam aminek nem igazán örütem részben a rajtkarantén miatt, részben pedig azért, mert nem szeretem, ha a legjobbak indulnak utánam. Aztán kiderült, hogy én megyek a három futamgyőztes közül utoljára. Ez kicsit jobb helyzet, mintha Vinicz és Fecó kergetne. Azzal úgyse lehet már eredményt elérni, ha 3 perccel befog valaki. Volt pár meglepetés kieső, amit nem igazán értettem, mert úgy éreztem, hogy ezen a terepen egyszerűen nem lehet hibázni. Az eredményeket nézegetve azt láttam, hogy nem túl sűrű a mezőny. Elgondolkodtam azon, hogy ha sikerülne hiba nélkül futni délután, az már egy hasonlóan lassú tempó mellett is jó lehet egy dobogóra. Még egy kicsivel gyorsabban fogok futni és nem kockáztatok semmit. Atával arról beszélgettünk, hogy Gyurikának azt ígérte Lantos Zoli, hogy ha nyer, akkor ő mehet a felnőtt VB-re. Nem tudom miért, de abban biztos voltam, hogy Gyurikát ma meg fogom verni. Bíztam benne, hogy ez az utolsó utáni lehetőség még velem kapcsolatban is él és akár még a VB-re is kijuthatok. Tóth Zsuzsi azt kérdezte, hogy mi a célom a döntőben, mire én azt válaszoltam, hogy minimum a dobogó. Utána elgondolkoztam azon, hogy nem volt e ez egy kicsit nagyképű kijelentés.
A rajtba jó korán kellet indulni a karantén miatt, így én egy fél palack ásványvizet is vittem. Többen együtt sétáltunk ki, majd ledőltünk az árnyékba és beszélgettünk. Babonából ugyan oda mentem el vécére, mint délelőtt. Annyit melegítettem amennyit mindig is kellene, pár repülő is volt benne. Oláh Katival és Stanyóval együtt futottunk. Jó volt látni, hogy már csak a legjobbak vannak a rajtban.
Térképfóliát direkt nem vittem, mert azzal a repülőrajtnál túl sokat veszítenék. Stanyóval egyszerre rajtoltunk és ő rögtön elkezdett rohanni mint az őrült. Én meg hagytam hogy lehagyjon, had lássa, hogy észnél vagyok. Egy hosszabb átmenettel kezdődött a pálya, így vagy 500 méteren át csak rohanni kellett. Kicsit zavart, hogy Sinkó Jani gyorsabban fut mint én, de végül ő elkanyarodott balra. Az első pontra biztoságit kell menni, mondogattam magamban, ennek ellenére egy viszonylag távoli támadópontot választottam, de nem sokkal a pont előtt egy csapást láttam és tudtam, hogy ez már oda vezet. Mikor megláttam a pontom épp elrobogott keresztbe Oláh Kati (egy percel előttem indult). A kettes pontra nekem is arra kellett menni, mint Katinak, de már nem láttam. Egy rövid átmenet volt a 2., így alig kellett elindulni, már látszott is a jellegfa aminél a pontnak kell lennie. Mikor a pontra mentem be, már újra láttam Katit. A 3. pontra menet fiatal fenyvesben kellett az ültetési irányban futni. Én pár sorral Kati mellett mentem, gondoltam így nem fog zavarni mikor elmegyek mellette. Kiértünk a fenyvesből és egy mély homokos szántáson kellett átfutni és látszott, hogy hova kell menni a túloldalán. Hiába erölködtem, de Katihoz alig tudtam közelebb kerülni. Fogta előttem a pontot és megint arra indult amerre nekem kell. Kicsit kemény volt a mély homokban futni idáig, így ebben a rövid átmenetben nem is próbáltam nagyon hősködni Katival szemben, de mire a pontra értünk már majdnem együtt voltunk. Megint ugyanabba az irányba indult mint én, de ezúttal én kicsit jobbra húztam hozzá képest. Merőlegesen az ültetési iránynak kellett egy fiatal fenyvesben futni, a pontom a túlsó végén volt. Újra megnéztem a térképet és észrevettem, hogy amerre Kati megy arról kicsit biztosabban foghatnám a pontot. Makrai Évi rohangált össze vissza előttem. Látszott, hogy épp a pontot keresi. Éreztem, hogy még elég sokat kell menni, de megijedtem, hogy a végén én is így járok. Szerencsére mikor kiértem a túloldalán a fenyvesnek már tudtam, hogy rögtön balra ott lesz a pont. Ekkor megint észevettem Katit, aki megint az én pontomat fogja. Nemcsak kielőzni nem sikerült, de talán még messzebb is került pár méterrel. Végülis mindegy, mert a lényeg, hogy ez is hiba nélkül megvolt. Innen már másfele kellett mennem,mint Katinak. A 6. pont egy mélyedés végén volt és nem okozott gondot megfogni. Már az motoszkált a fejemben, hogy ezt az OB-t én nyerem meg, de gyorsan visszazökkentettem magam a valóságba, hiszen ez még csak a pálya eleje. Elindultam a hetesre, ami egy nagy semmi közepén volt, de volt tőle jobbra egy rét, amit könnyen beazonosíthatónak véltem. Mikor közeledtem, már tudtam, hogy tévedtem és elkezdtem folyamatosan térképezni, de nem tudtam biztosra, hogy pontosan hol vagyok. Láttam valami rétszerűséget, de én nem ilyenre számítottam. Azért úgy mentem be a pontra ahogy ter
veztem. Szerencsére tényleg az volt a rét, mert a pont símán meglett. A 8. pont egyenesen délre volt, nem is volt hosszú átmenet, így csak elidultam dél felé. Félútig egy tiszta fenyvesben kellett menni, de a pont már a réten volt. Kicsit féltem is, hogy nem fogom észrevenni, ha berakják egy bokor mögé, de hamar észrevettem pont abban az irányban amerre mentem. Itt sajnos nem néztem meg a pont előtt merre kell menni a következőre, csak azt tudtam, hogy kb. merőlegesen balra, így kicsit lassabban és nem tökéletes irányba futottam ki. Egy kissebb dombra kellett felfutni, ami nagyon nem esett jól, átvillant az agyamon, hogy ez fizikailag kevés lesz, de miután felértem a dombra újra pörögtem tovább. Megint azon járt az agyam, hogy ezt az OB-t én fogom nyerni, de tudtam, hogy nem ezen kéne agyalnom. Pont egy bozótfolt felé futottam, így egy kicsit kanyarodnom kellet. (Hülyéztem magamat, hogy máson járt az agyam, pedig ezt a bozótfoltot a térkép is jelöli, így eredetileg is úgy ellett volna indulnom, hogy kikerülöm.) Megkerültem a bozótfoltot és próbáltam kiolvasni a térképet, hogy mélyedésben, vagy dombon lesz e a pontom, de mielőtt sikerült volna már meg is láttam. Indultam tovább a 10. pontra. Fölmásztam a dombra a pontomról és kinéztem merre kell menni. Átvergődtem magamat a sűrű ültetett fenyőn és örültem neki, hogy minden bizonnyal jó helyre értem ki. Volt azért bennem egy kis bizonytalanság, de inkább azért kezdtem nézni a térképet, mert kicsit pihenni akartam. Így egy kicsit lassabban fogtam a pontot, de már bennem volt merre kell menni a kövekező két átmenetben. Egy nagyon rövid és nagyon egyszerű átmenet jött, nem is akartam elhinni, hogy ez már tényleg az én pontom. Megfogtam és indultam tovább a 12.-re. Ez egy hosszabb átmenet volt. Ki kellet futni egy merőleges útra, majd tovább egy rét szélén és az utána jobbra lévő fenyves után jobbra beugrani a pontra. Már elég fáradt voltam, de azért eröltettem nagyon a fölfelét is, arra gondolva, hogy ezt a többiek biztos símán megfutják. A jobbra lévő fenyvesbe akár be is lehettett volna menni, de én inkáb mégis megkerültem, nehogy a sűrű fenyvesben eleszítsem a fonalat. Símán jött a pont és végre egy kis lefele is jött. Éreztem, hogy ez egy hihetetlenül jó futás. Már megint hülyeségeken gondolkoztam: mennyi lehet az előnyöm? mit fogok csinálni a célban ha nyerek? Elég sokat futottam úgy, hogy rá se néztem a térkepre, amitől megijedtem, de mikor megint megnéztem, láttam, hogy semmi gond, jó irányba megyek és miután kiérek a rétre ott lesz a pont. Nem láttam meg egyből, de még mielőtt újra megnéztem volna a térképet észrevettem, hogy már majd kiszúrja a szememet a tőlem pár méterre lévő bója. A 14. pontra nem tűnt bonyolultnak odatalálni,mert csak ki kellett menni egy útra és befuti a szemben lévő erdőbe merőlegesen. Tőlem jobbra a bozótba csörtetést hallottam, azt reméltem, hogy már Viniczet értem utól. Ha ő az akkor már nyertem, mert ketten együtt már nem lehet hibázni. Nem ő volt az és már megint elterelődött a gondolatom a lényegről. Ráadásul a pont előtti réteket se láttam, pedig már látnom kellett volna őket. Szerencsére ugyan a réteket nem, de a nyiladékot megláttam és utána rögtön a pontot is. Indultam a 15. pont felé, egyből megvolt a kis rétcsík, amit kinéztem. Végigfutottam rajta, majd be szembe az erdőbe. Elég sokat kellet menni, de könnyű volt tartani az irányt, mert a sorok irányához könnyű volt viszonyítani. Biztos voltam a győzelmemben, hiszen ez már a gyűjtő előtti pont volt és a gyűjtőt már csak nem ronthatom el. Újra előjöttek a szokásos godolatok a győzelemről és már a befutáson járt az eszem. Megint visszarántottam magamat a valóságba, ránéztem a térképre, de nem találtam semmit se ami segíhet. Eredetileg azt gondoltam, hogy a tiszta erdőben észre fogom venni a pontot, így nem is próbáltam követni a tereptárgyakat. Már ott kellett volna lennie a pontnak, de nem volt semmi. Se pont, se semmi más ami segíthetne. Néztem a térképet és nagyon megijedtem. Azt gondoltam, hogy a sok hülye gondolatom a győzelemről most megbosszulja magát. Ahelyett, hogy a tájékozódással törődtem volna, már megint elkalandoztam. Szerencsére még pár lépés után észrevettem magam előtt a pontot. Alig pár másodpercet vesztettem ezzel az elbizonytalanodással és már csak a gyűjtő jött. Ráadásul egy elég könnyű átmenet. Csak ki kell rohanni a kerítés mellé, végigfutni melette és már majdnem ott is vagyok. Nagyon rohantam, mert tudtam, hogy közel a pálya vége és éreztem, hogy nagyon kifutottam magamat, de azt a keveset már ki kellett bírni. A gyüjtőre is sikerült egyenesen ráfutni. Mikor odaértem, hallottam egy ott álló embertől valami olyasmit, hogy első helyre jövök, de annyira el voltam foglalva a futással, hogy nem értettem igazán. Azt se fogtam föl, hogy kik álltak ott. A befutón még hajráztam egy óriásit, majd a célban már csak azt kérdezgettem, hogy: Megvan? Megvan? Vinicz ott feküdt a célban és mondták, hogy eddig ő volt a jó. Mikor megkaptam a kis cetlimet alig akartam elhinni, hogy 44 másodpercel jobb az időm.

Nagyon fura volt az egész futás, mert pár perccel utána, mikor kezdtem fefogni, hogy mi történt már úgy éreztem, hogy nem is én futottam. Olyan érzésem volt, mintha csak egy külső szemlélője lettem volna a futásomnak. Az egész olyan álomszerű volt. Amikor a figyelmem elterelődött a tájékozódásról, valahogy azonnal vissza tudtam magamat rántani abba a tökéletesen koncentráló állapotba, amiben a pálya 90%-át tettem meg. Ráadásul egyáltalán nem lehettem volna biztos a győzelmemben, hiszen a könnyű terepen más is futhatott volna hiba nélkül, akár nálam gyorsabb emberek is. Ennek ellenére valamiért biztos voltam benne már a pálya közepétől, hogy ha nem rontom el, akkor én nyerek.”

Selejtező részidők , Döntő részidők , Selejtező térkép , Döntő térkép

Életem eddigi legértékesebb futása

2003 augusztus 30, 20:36Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


A második napot kicsit félve vártam, mert jó hosszú pálya várt ránk és utolsónak indultam, ráadásul Kisdoma után, így várható volt, hogy végig egyedül kell mennem. Ez önmagában véve nem baj, de azért azt szeretem, ha van kit utolérni. Melegítettem közel 3km-t és szint is volt benne vagy 100m. Attól nem féltem, hogy nem fogom végigbírni. Az 1-es pont közel volt és nem volt nehéz, de azért én óvatosan mentem, ennek ellenére jó részidőm volt. A kettesre durung módon bevállaltam a legprimitívebb útvonalat, de bejött, mert nem kaptam rajta sokat. A 3-as nagyon közel volt , így nem lehetett elrontani. Itt 3 másodperc hátránnyal második helyen álltam, amit nem igazán értek, mert szerintem teljesen átlagosan mentem. A 4-esre nem vettem észre egy ösvényt, de hiba nélkül meglett, csak vesztettem vele pár másodpercet, hogy nem az úton futottam. Az 5-ös szinte látszott a 4-esről, így hamar megvolt, majd jó kis mászás jött a hatosra amit egész jól megfutottam, de a pont előtt leálltam és elkezdtem keresni, így maradt benne 1 perc. A 7-es környékét elég jól ismertem egy korábbi válogatott edzőtáborból és mindig megszívtam, így most óvatosan mentem be a pontra, ami miatt nem lett túl jó a részidőm, de legalább nem hibáztam. A 8-as aztán maga volt a holdbéli táj, ráadásul eléggé nem volt támadópont, de valahogy nagyon éreztem a térképet, így szinte hiba nélkül fogtam. A 9-es ugyanebben a erősen skandinávos részben volt és én nagyon lassan mentem és nem is érzetem már úgy, hogy jól állnék a versenyben. Azért sikerült hiba nélkül fogni a pontot, csak kicsit lassú lett. A 10-es közel volt és végre európaibb részen, aminek úgy megörültem, hogy gyorsan mellémentem, amivel közel egy percet buktam. 11-es szintén nem volt nehéz, de csak rohantam ahelyett, hogy gondolkoztam volna, így megint becsúszott 1 hiba. (nem vettem észre a legegyszerűbb támadópontot és érzésre akartam fogni, ami nem sikerült.) 12-re már kicsit óvatosabban mentem és simán meglett, majd a 13-ra kerültem az úton és bátran támadtam a pontot, mert szintén ismerős környéken volt. Simám meglett és a pontot épp fogta egy másik 21-es is. Ennek kicsit megörültem, majd elkezdtem nyomni a könnyűnek tűnő 14-es felé, csak kicsit elrontottam a kifutás irányát, így buktam vagy fél percet a kis kerülőmmel. A srác nagyon bírta, így előre ment és ő fogta a 14-est, majd az egy ugrásnyira lévő 15-öst is. A 16-osra aztán különváltunk, mert jó kis mászás következett, amit én kicsit ésszerűbben csináltam, de a végén a fölfelében azért csak elnyomta mellettem. Mire a pontot fogtam már egy másik 21-est is megfogtunk. Ugyan kaptam 1 percet ebben az átmenetben, de ez csak a gyenge fölfelémnek köszönhettem, mert hiba nem volt benne. A 2 másik srác elnyomta irányba, de én bevállaltam egy hatalmas kerülőt az ösvényen, ami tuti bevált, mert innentől nem láttam őket. Kicsit sok volt az ág a pont közelében én meg jól kivoltam a nagy rohanástól, így egy kis bizonytalanság volt bennem. Sokat nem vesztettem vele, csak a lendületem tört meg kicsit. 18-as nagyon könnyű volt, majd a 19-es se lett volna bonyolultabb, ha nem vagyok olyan figyelmetlen és megnézem a térképet mégegyszer, de nem tettem, így buktam bő 1 percet. Na itt már kifejezetten úgy éreztem, hogy elég rosszul állok, de szerencsére nem törtem össze és biztosan fogtam a következő 2 pontot. Ekkor az átfutó jött, ami könnyű volt, de én ebbe is képes voltam kicsit belehibázni és a két párhuzamos ösvény közül az íveset választani. (csak nem vettem észre hol kezdődik a másik) Jött a hosszú átmenet a 23-ra, ahol egy jó 500 méteres iránymenetet is bevállaltam a sípálya végéig, majd onnan támadtam a pontot és ugyan kicsit bizonytalankodtam előtte elég hamar meglett. Kaptam két percet Domótól, de max. felet hibáztam, amit nem nagyon értek. 24-re nagy rohanás volt lefele, semmit nem hibáztam és 2. is lettem ezen az átmeneten, majd nekiestem a hegynek, ami nagyon nem esett jól, de jobbnak véltem a kerülőnél. Kaptam több, mint 1 percet, de némi bizonytalanságot leszámítva hiba nélkül megvolt, így megint az emelkedőre fogom a nagy időkülönbséget. Innentől már elég egyszerű volt a pálya és nem is hibáztam semmit és jól kifutottam magam.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lett az időm a többiekhez képest, így nagyon örültem, hogy kevesebb, mint 10 perccel megúsztam és Fecót is jól megvertem. Úgy érzem már ezért az egy futásért megérte elkezdeni edzeni. Életem talán legértékesebb futásának tekintem ezt, mert egy igencsak kemény terepen egy nagyon jó mezőnyben sikerült egyedül jót futnom. Ugyan maradt benne kb. 6 perc ami kicsit sok, de egyben bíztató is, mert van még mit ledolgozni, ráadásul ebből 4 perc könnyű pontokon ment el, amit talán könnyebb máskor elkerülni.
Összesen 18km-t 620m szinttel futottam 115:53-ra.
  M 21- E    11.9km  520m 29k

  1.Švihovský Jaromír     OK Jiskra Nový Bor     91.01  +      0.00
  2.Prasil Marek          OK Jihlava             91.37  +      0.36
  3.Domonyik Gábor        Black Sheep            92.12  +      1.11
  4.Novotný Radek         OK 99 Hradec Králové   94.56  +      3.55
  5.Udržal Tomáš          TJ Lokomotiva Pardub   96.19  +      5.18
  6.Cerny Michal          OK 99 Hradec Králové   96.29  +      5.28
  7.Zrídkaveselý Libor    SK Žabovresky Brno     99.24  +      8.23
  8.Vyoral Jan            TJ Sokol Vizovice      99.33  +      8.32
  9.Hepner David          TJ Slavia Hradec Krá   99.53  +      8.52
 10.Mateju Luboš          SK Praga              100.37  +      9.36
 11.Harkányi Zoltán       Budapest team         100.53  +      9.52
 12.Bukovác  Pavol        TJ Farmaceut Bratisl  101.57  +     10.56
 13.Piják Ondrej          Klub orientacného be  102.36  +     11.35
 14.Pollák Jozef          Klub OB Akademik TU   103.19  +     12.18
 15.Hanák Pavel           SKI-OB Šternberk      104.00  +     12.59
 16.Vaclavek Tomáš        SKI-OB Šternberk      104.01  +     13.00
 17.Král Václav           SK Severka Šumperk    105.24  +     14.23
 18.Cserpák Zsolt         NYVSC Nyírerdo Tájfu  108.07  +     17.06
 19.Levai Ferenc          Black Sheep           109.40  +     18.39
 20.Bukovác Maroš         TJ Farmaceut Bratisl  111.09  +     20.08
 21.Hošek Václav          SK Kotlárka Praha     111.24  +     20.23
 22.Lišcinský Zdenek      SK Žabovresky Brno    112.35  +     21.34
 23.Piják Martin          Klub orientacného be  113.16  +     22.15
 24.Hepnar Lubomír        SKI-OB Šternberk      117.56  +     26.55
 25.Kaderávek Petr        OK 99 Hradec Králové  118.56  +     27.55
 26.Šidla Jan             SKOB Zlín             119.01  +     28.00
 27.Novák Jirí            SK LOB Nová Paka      119.37  +     28.36
 28.Jirásek Aleš          TJ Lokomotiva Pardub  125.02  +     34.01
 29.Slovácek Tomáš        SKOB Zlín             131.38  +     40.37
 30.Prokop Petr           SK Žabovresky Brno    133.47  +     42.46
 31.König Lukáš           SK Žabovresky Brno    134.55  +     43.54
 32.Pelyhe Dénes          Joulimpex Dornyay SE  135.55  +     44.54
 33.Svoboda Ondrej        TJ Slavia Hradec Krá  138.17  +     47.16
 34.Scultéty Márton       Köbányai Tájfutó Klu  141.51  +     50.50
 35.Nagy Gergo            Szegedi Vasutas SE    153.22  +     62.21
 36.Weiner Jakub          TJ Slavia Hradec Krá  155.09  +     64.08
 37.Gyimesi Zoltán        TIPO Orienteering Cl  164.54  +     73.53
    Cakrt Ondrej          SK Kotlárka Praha     DISK
    Henek Vladan          SK Radioklub Blansko  DISK
    Zámecník David        SK Žabovresky Brno    DISK
    Chaplikas Laimonas    Lithuania             DISK

Hungária Kupa 3. nap – Újdörögd

2003 július 22, 20:49Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Ezen a napon, ha lehet még nagyobb meleg volt, mint a 2.-on, ráadásul nem volt semmi árnyék, így egy kis bokor tövében ücsörögtünk. Rajt előtt megkértem Editet, hogy gyúrjon le és jól bevizeztem a hajamat is, bár ez utóbbi hatása kb. 1 percig tartott. Nagyon úgy érzetem, hogy eddig tartott a hungin az értékelhető szereplésem, mert kemény volt az előző két nap és én meg alig edzek 3 hete. Ráadásul a Cseket-hegy (Újdörögd) térképen volt a verseny, ami nagyon gyors. (és nyitott)
Rajtból látszott az egyes pont, így nem okozott gondot megfogni, bár a lábam nem pörgött az elején, mert nem melegítettem sokat, csak 1km-t. A 2. pontra nem is lett túl jó az idõm, de legalább már tudtam merre érdemes menni a hármasra. Így aztán bevállaltam egy kerülőt a 3. pontra, ami egyértelműen bejött. A 4-esre aztán már be is melegedtem rendesen, bár tulajdonképpen eddig sem volt probléma. Nagyon jól mozogtam és meg is fordult a fejemben, hogy lehet, hogy a gyúrástól. Az ötödik egy rövid átmenet volt, amit kicsit elvacakoltam, mert nem néztem meg előre, így rosszul jöttem ki a 4-esről. Mindenesetre nem buktam vele csak pár másodpercet. A 6-osra aztán nyomtam rendesen, mert előttem futott Sinkó Gyuri, majd mikor utolértem megkérdezte mire megyek és mivel én is a 60-asra mentem jött utánam. Ez pont jól jött, mert így legalább jobban figyeltem, nehogy beégjek előtte és simán fogtam a pontot. A 7-esre annak ellenére jót mentem, hogy talán nem a legjobb útvonalat választottam, akárcsak a 8-asra. A 9-es, 10-es rövid átmenetek voltak ahol semmi gond nem volt. A 11-esre a hosszú lankás átmeneten már nagyon éreztem, hogy jól megy a futás, bár riasztónak soknak tűnt ami még hátra van. A 12-es simán jött, majd a 13-asra hibáztam egy kicsit, de itt volt egy elég érdekes térképhiba, aminek a közepébe beletették a pontot. Gödör pont volt, de valójában egy bozótos szárazárok volt a helyén, aminek a végében volt a pont. Ezzel vesztettem 30 másodpercet, ami eléggé bosszantott. Úgy látszik ezen a terepen nekem gondjaim vannak a gödrökkel. Mindenesetre kicsit sem tartom magamat hibásnak a hibáért. A 14-15-16 nagy rohanás volt, ahol nem remekeltem. Eléggé fáradtnak éreztem magam, de azért küzdöttem és nem kaptam olyan sokat. A 17-esre aztán megint jól ment és utolértem Forrai Gábort. A térképem el volt ázva itt, de szerencsére még csak kibogarásztam a lényeget. A 18-asra menet frissítettem, de nem tudom minek (talán mert már majd elégtem), mert 1km se volt hátra. A 19-esre kicsit bizonytalankodtam, de ebben a terepben az a jó, hogy előre lehet látni annyira, hogy mire a kérdéses részhez érek már helyre tudom magam rakni, így nem maradt ebben az átmenetben semmi és innen már csak futni kellett.
A 10200m / 250 szint /20 pont -os pályán elégedett vagyok a 49.28-as időmmel. Ebben az időben szerintem a 4:52-es ezreim egész jók és a 2.77-es rangsorpontom is befér még.
Jó érzés volt befutás után az eredményeket nézni, mert még Mukhidinov is közel volt. Úgy éreztem, hogy már megérte újra elkezdeni edzeni.
A gyúrásnak nem tudom mennyi köze volt ehhez az elég jól sikerült futáshoz, de ártani tuti nem ártott.
  1. Mukhidinov Viacheslav     MIX UKR              48.15
  2. Less Áron                 DTC     1800420LA    48.28*   0.69
  3. Harkányi Zoltán           MEA     1801102HZ    49.48*   2.77
  4. Ushkvarok Pavlo           NYV NEM              50.21
  5. Vonyó Péter               PVS     1741110VP    51.32    5.48
  6. Szundi Attila             DTC     1800907SA    51.36    5.58
  7. Vanninen Matti-Pekka      ESS FIN              52.54
  8. Miettinen Juha            ESS FIN              53.38
  9. Scultéty Márton           KTK     1820510SM    55.15*  11.28
 10. Avramovic Dejan           XXX SCG              55.40
 11. Bauer Dragisa             OKS SCG              55.51
 12. Lahtinen Terho            ESS FIN              56.24
 13. Rambousek Karel           BSO CZE              57.58
 14. Mézes Tibor Sólyom        ZTC     1740418MT    59.34   18.02
 15. Forrai Miklós             HTC     1790512FM    59.58   18.65
 16. Matuski Vladimir          KTK NEM              64.05
 17. Petrovic Aleksandar       OKS SCG              67.33
 18. Gusiatnikov Vladimir      BAY USA              69.26
 19. Kiss Gábor                PAK     1801228KG    71.05   36.01
 20. Forrai Gábor              HTC     1790512FG    72.57   38.92
 21. Veljovic Slobodan         POL SCG              75.11