Edzőtábor – Harkányi Zoltán edzés és versenynapló

Tömegrajtos farsta pálya – Bodoglár

Ma jó korán kellett kimenni a terepre, mert 9 órakor tömegrajtos farsta pálya volt a program Bodogláron.

Elég szűkre vettem a bemelegítést, mert összesen csak 8:19 lett, de azért nem éreztem úgy, hogy az én tempómban ez gond lenne. Dénes Zolival váltottunk pár szót, hogy neki anno meddig tartott a felépülése a részleges bokaszalag szakadásából és azt mondta, hogy szinte az egész 2001-es éve ráment. Ez nem túl bíztató számomra, bár az is tény, hogy Zoli "csak" a Hosszútávú OB-n sérült meg, így van 6 hónap csúszás köztünk. Elvileg tehát én akár tavasszal már elfogadható állapotba kerülhetek terepfutásokat illetően is. Azt is elmondta továbbá, hogy nem ártana erősítenem a bokámat folyamatosan, akár fél éven át.

A tömegrajtnál igyekeztem hátulra maradni, nehogy a tömegben rosszul lépjek és hát a többieket se akartam feltartani. Persze a leghosszabb (8km) pályát azért bevállaltam, sőt sikerült egy olyan térképet felvennem, ami a leghosszabb farsta kombinációt tartalmazta, igaz ezt csak utólag tudtam meg.

A rajt után pont Madár mögé soroltam be és mögötte futottam egészen az egyes pontig, majd kicsit balról íveltem a kettest a többiekhez képest. A hármasra csak sodródtam a tömeggel és egy kicsit még a bokám is megbillent, ám ez most semmi nem volt, mert sikerült megtartanom. Fekete Zsuzsi futott előttem és én épp azon gondolkodtam, hogy azért az nagyon durva, hogy ezzel a kocogásommal hazai női élmezőny szintjén vagyok. Egy-egy dombra felfutásnál jól látszott, hogy fizikálisan nagyon nincs a toppon Zsuzsi. A négyes pontot aztán már én fogtam előtte szóval a megrökönyödésem csak tovább fokozódott. A fenyvesekben futva nagyon élveztem, hogy a talaj puha és egyenletes. Jól lehetett látni, hogy hova lépek, így aztán kicsit nagyobb tempót mertem futni. Ifi fiuk keveredtek a környékemre és még a hatosra is egyformán futottunk túl pár méterrel, szóval valóban kezdett számomra is technikai jelleget ölteni az edzés. Itt ők vagy visszakanyarodtak, vagy lemaradtak, mert nem láttam őket a későbbiekben, én pedig az út túloldalán lévő bozótfoltot balról kerülve fogtam a pontot.

Az ültetési irány jól adta, hogy merre kell mennem és én nem is nagyon törődtem a részletekkel, csak arra figyeltem, hogy mikor érek ki a ligetesbe. Szerencsére pont ott volt jobbra tőlem a sárga töbör ami alapján simán fogtam a pontot. Kifele a pontról aztán kicsit meglepődtem, mert azt hitte Fekete Zsuzsi fut újra előttem, de aztán mire közelebb értem kiderült, hogy Makrai Évi az. Ő már jóval jobb tempóban tolta, nem is sikerült utolérnem még ebben a megnövelt tempóban sem. Eléggé másfelé futott itt mindenki, mondhatni, hogy keresztbe kasul rohangáltunk és én egyre több ifi és junior fiút láttam magam körül és a tempót is tovább fokoztam. Elgondolkodtam azon, hogy ez már nem az a könnyű terepfutás, amit terveztem, de aztán úgy döntöttem, hogy nem kezdek csak ezért kocogni. Megtartom ezt a jó közepes tempót és figyelek a lábam elé, amennyire csak lehet. Sorra jöttek hiba nélkül a pontok és én nagyon élveztem, hogy érzem a térképet és mindenhol jó előre tudom, hogy melyik domb mögött, vagy melyik fa tövében lesz a pont. Ezen a terepen már nyertem két bajnokságot és ebből a második a 2004-es váltó OB volt, ami természetesen most is szembe jutott. Akkor első futóként hoztam pár perc előnyt, ami a tömegrajt miatt eléggé hasonlított a mostani futásra. Persze most a tempóm jóval elmaradt az akkoritól, de legalább tudtam élvezni, hogy jól megy a tájékozódás. A farsta végén aztán ugyanúgy előttem futott Makrai Évi, mint előtte és bár nem ugyanarra mentünk mindenhol, sőt szinte mindenhol eltért kicsit az útvonalunk, így is értünk be a pályáról. Sokan futottak még a környéken, így tulajdonképpen egy szétszakadozó boly volt, amiben én Évin kívül csak Mézes Tibor Sólymot tudtam felismerni és egy Szerb srácot, aki a szobánkban aludt.

Néha kezdett elragadni a versenyszellem, de mindig visszafogtam magam, mert nem akartam, hogy a bokámnak emiatt baja legyen. Persze azért ha úton kellett futni, vagy egy kis felfele jött akkor ott kicsit felpörgettem a tempót, de a végén bármennyire is nem tetszett nem kezdtem el hajrázni.

Az időm 49:42 lett, amivel kikaptam 10 perccel, de ez most nem érdekelt. Az egész pályán elfogadható tempóban futottam, sőt a vége már kicsit túl gyors is volt és semmi gondom nem volt a bokámmal. Néha már meg is felejtkeztem róla, amire azért terepen még nem volt példa a sérülésem óta. A 161-es átlagpulzusom is azt mutatja, hogy ez már fizikálisan is terhelésnek számított és a tájékozódás is nagyon jól ment. Ez utóbbihoz kellett az is, hogy nem leszegett fejjel futottam, azaz nem kellett minden lépésnél a földet bámulnom. Ez ugyan kicsit kockázatos volt, de valamiért ma az se számított, ha egyszer kétszer kisebb gödörbe léptem, mert a bokám úgy tűnik mindent kibírt.

Sikerült megtalálnom az optimumot, mert rohanhattam volna gyorsabban is, de az már tényleg kockázatos lett volna. Úgy gondolom, hogy erőnlétem alapján olyan 43-44 percet biztos tudtam volna futni, de most ezt nem sajnálom, mert nagyon örülök ennek a futásnak is.

Igenis ki kell mennem terepre és próbálkozni kell, de óvatosan. A mainál is óvatosabban, de már egész jó tempóban ezután is tervezek terepre kimenni.

Célbaérés után pár perccel Makrai Évivel mentünk még vissza futni földutakon és futottunk bő 30 percet kényelmes tempóban, beszélgetve. Különösebben se jól, se rosszul nem ment, de ebben a tempóban tetszett a futás és akár még jóval többet is szívesen futottam volna.

Összesen 17km, 89:00.

Max. pulzus: 171

Átlag pulzus: 154

Térkép

Memória és sima pálya – Bócsa

Délután Bócsára mentünk ki edzeni, ahol Józsa Gáborral és Zsebe Istivel futottunk megint 2km-t bemelegítésnek (9:49), majd én gyorsan neki is kezdtem a memória pályának. Alapvetően jól ment, bár nem igazán mertem erőltetni a dolgot, de mindenképpen gyorsabban haladtam, mint délelőtt a második két pályán. Hiba se nagyon volt benne, de az utolsó előtti pontot azért csak sikerült elrontanom, mert túl korainak gondoltam a borókás rétet és még mentem tovább. Annak viszont örülök, hogy sikerült úgy korrigálnom a hibát, hogy nem kellett visszamennem az előző pontra, hanem egyből megfogtam a saját pontom. Persze így is buktam vele vagy 5 percet, mert nagyon túlfutottam.

A 4km-es pálya így 32:32 lett, amivel nem lettem utolsó, mert Gábort megtréfálta ez az edzés és alig került elő. :)))

Átlagpulzusom 150 lett, ami azért mutatja, hogy ez is csak egy gyenge közepes futás volt.

A második pálya egy sima pálya volt, amin a hatos pont környékén elég jól elvesztem. A pontot egy hiba után sikerült megfognom és talán pont ezért rossz irányba jöhettem ki róla, amit elég sokára sikerült korrigálnom, mert amikor az erdőbe értem még akkor is azt hittem, hogy jó irányba jöttem ki és mikor a tájolóra néztem még be is forgattam a térképet 180 fokkal rossz irányba. Azért ezt hamar korrigáltam, de még ekkor se voltam teljesen biztos, hogy melyik erdőben vagyok, így simán észak nyugatra futottam míg ki nem értem a rétre.

Innentől aztán már csak arra figyeltem, hogy még világosban befejezzem a pályát, mert elég rendesen kezdett sötétedni és az erdős részeken már nem igazán láttam jól hova lépek és a térképet is nehéz volt olvasni.

Elég rossz úgy tájfutni, hogy az ember alapvetően nem a tájékozódásra koncentrál, hanem arra, hogy ne törje ki a lábát. Egyrészt kevesebbet nézem a térképet és a körülöttem lévő terepet, másrészt nem koncentrálok eléggé, hisz az egész úgyse számít.

Máskor megvan bennem az a vágy, hogy hiba nélkül oldjam meg a feladatot, de most maximum az érdekel, hogy lehetőleg minél pozitívabban csalódjak a lábamban.

Nem sikerült valami jól ez a pálya, mert a 4,7-nek mondott távon 42:43-at jöttem 144-es átlagpulzussal. Bár többek szerint ez a pálya kicsit hosszabb volt, mint a kiírt számomra ez most mellékes volt.

Annak azért örülök, hogy délután rendesen tudtam edzeni, még ha a tempó egyáltalán nem volt komoly akkor is. Terepen edzettem, folyamatosan futottam és ezzel a bokámat erősítettem.

Összesen 13km, 85:05.

Max. pulzus: 158

Átlag pulzus: 146

Megnyugvási: 36 (150/114)

Térkép

Három pálya – Tázlár (Ládahomok)

Délelőtt Tázlárra mentünk ki edzeni és szűk 2km bemelegítés (8:54) után vágtam neki az első pályának. Kicsit fáradtan mozogtam, de azért alapvetően egész jól ment az edzés (Észak-keleti kékkel benyomtatott pályára kezdtem). A kettes pontra kicsit túlságosan a domb végébe mentem, így vissza kellett kanyarodnom, majd legközelebb csak a nyolcasra hibáztam egy kicsit. Bujkálni kellett a fák alatt és túlfutottam a ponton. A tempóm magamhoz képest egész jó volt, de azért még nem erőltettem meg magam, így is épp elég volt a bokám elé is nézni. Itt már láttam, hogy Józsa Gábor nemsokára utolér, így egy kicsit elkezdtem nagyobb tempóban futni. A 9-es rendben volt, de a tizes előtt kicsit megint kiment a jobb bokám. Egy két lépés után már futottam tovább, de nem volt az igazi. A tizest még rendben megfogtam, de a 11.-re jól mellémentem. Azt hittem eggyel balrábbi zöld foltok között mentünk át és ennek megfelelően akartam a pontot is fogni, de éreztem, hogy valami nem stimmel. Persze hamar kapcsoltam, de ez jó kis kerülő lett így is.

Innen már csak bekocogtam a célba és közben szentségeltem, hogy már megint vacakol a bokám, ugyanis miután kiment már nem tudtam úgy futni, mint előtte. Minden kisebb megbillenésre érzékenyen reagált, így pedig elég kellemetlen volt futni. Ez a pálya végül 26:22 lett 160-as átlagpulzussal, ami azért azt mutatja, hogy nyomtam a 4,7km-t, de nem vittem túlzásba. Hiba is elég sok csúszott bele sajnos.

A nyugati pályára egyből indultam tovább, de még az egyes pont előtt megálltam kicsit sétálni, mert a bokám nagyon nem volt rendben. Billegett folyamatosan és szinte minden lépés rossz volt. Nagyon a lábam elé kellett figyelnem, hogy egyáltalán futni tudjak. A hármas pont környékén aztán már azt gondoltam, hogy bejövök a pályáról, mert ennek nincs értelme. Kezdtem sajnálni, hogy egyáltalán eljöttem az edzőtáborba. Jó nagyot hibáztam, de ez nem különösebben izgatott, mert a tájékozódással nem igazán törődtem.

Gösswein Csabival folytatott beszélgetés miatt mentem végül tovább, mert Csabi a héten azt mondta, hogy neki a sok könnyű terepfutástól erősödött meg a bokája. Hát ha másra nem erre mindenképpen alkalmas ez a terep jelenlegi állapotomban, így tovább kocogtam és ugyan az ötös pontra egy hatalmasat hibáztam, de itt már nem igazán zavart a hiba. Persze ilyenkor még néha sétálgattam a pályán, de a pálya végét egész jól meg tudtam kocogni. Azért a 4km-en "futott" 43:41 azt mutatja, hogy elég szenvedős volt a második pálya és épphogy csak terhelésnek tekinthető a 138-as átlagpulzus is. A technikai részéről pedig jobb nem is beszélni. Leszegett fejjel nem tudok tájékozódni…

Gyorsan berajzoltam a két rövidebb pályát is és elindultam a másik keleti pályán, már eleve kocogós tempóban. Ezen gyakorlatilag nem hibáztam semmit, mert az egyesre direkt kerültem az úton (ami a térképen nincs rajta) és a 6-osnál is csak a bozót miatt fordultam vissza. Egész jól lekocogtam a pályát és a bokámmal sem volt különösebb gond. 28:24-et jöttem a 3,7km-n, ami nem egy egetrengető idő, de a 144-es átlagpulzusból látszik, hogy nem is erőltettem.

Még ki akartam menni a 4. pályára, de egyrészt Isti már indult volna vissza, másrészt már bontottak. Elvállalhattam volna az utolsó pálya leszedését, de mivel már dél is elmúlt és 2:30-kor kezdődik a 2. edzés, így inkább beértem ennyivel.

Összesen 17km, 107:22.

Max. pulzus: 167

Átlag pulzus: 146

Térkép

Két pálya délelőtt, első domborzati fázison

Ma csak egy edzés volt, mert délután egyig el kellett hagyni a szállást. Piri néni ugyanis már szilveszterezőknek kiadta a szállást, így az idei edzőtábor is lerövidült. Ja és ma szintén 75,9 kg volt a súlyom reggel.

A többiekkel együtt elég fáradtan indultam ki a mai pályák rajtjához és kicsit szenvedősen nyomtam a fiatalokkal a bemelegítést, ami egész sok lett, mert az ARAK kupa idei célja alatt nem sokkal volt a rajtunk. Kifutás: 13:36

Megint elsőnek indultam neki a pályának. A domborzati fázissal kezdtem, hogy még relatív frissebben fussak ezen a pályán.

Az egyes pont teljesen rendben volt, de a kettes egy irtás közepén volt, ami jól be volt nőve szederrel, így jobbnak láttam kerülni. Éppenhogy csak bevágtam a pont irányába már látszott is a bója. A hármasnál aztán már ki is értünk a friss irtásból, így innentől lehetett normálisan futni.

Mentem irányba a négyesre és egyszer csak ott voltak a völgyek előttem, amire nem számítottam. Nem értettem hogy csúsztam el ennyire, de mikor a tájolóra néztem már azon is el voltam fordulva vagy 50 fokkal. Korrigáltam és ekkor láttam meg Bogos Tomit, aki gyorsan el is ment mellettem. A pontot innen már egy kis ívvel ugyan de jól fogtam. (hiba: 1:00)

Az ötös előtt a lefelében kicsit kiment a bokám. A helyzet nem volt súlyos, de azért kiáltottam egyet a hirtelen fájdalomtól. Fél perc sántikálás után már futottam is tovább, de azért bosszantott, hogy megint megbicsaklott a bokám. Lehet, ha nincs Leukoplast-al leragasztva, akkor nagyobb baj lett volna belőle.

Innentől azért elég óvatosan kocogtam tovább, de legalább nem hibáztam semmit a 11-es pontig. Onnan azonban úgy mentem ki, hogy tudtam melyik lesz a következő pont, mert jól ismerem azt a gödröt. Ez tényleg így van, csak éppen összekevertem egy másik gödörrel, így tettem egy jó nagy kitérőt. Még el is gondolkoztam, mikor a pont vonalában voltam, hogy nem egészen stimmel valami, de végül csak túlfutottam a fenébe. A távolságot tehát éreztem, de nem foglalkoztam vele, amiből jó kis hiba lett. (hiba: 3:30)

Innentől a célig már nagyon könnyű volt a pálya és még út is volt többnyire, így könnyű volt a hátralévő rész. Az utolsó pont ugyan nekem kicsit magasan lévőnek tűnt, de már látszott alulról, így arra se hibáztam.

Az időm 48:58 lett, mi éppen hogy kívül van a 4,7km-es pályán a tíz percesen (átlagpulzus: 143). Lassulok rendesen, de ez nem csoda, mert fáradt is vagyok és a bokám is kiment, így nem véletlenül óvatoskodom.

Egyből elindultam a második pályára, ami túlságosan már nem mozgatott meg, mármint ami a technikai részét illette. Régi térképpel egy sima pályán kellet futni és a fedettség már nagyon megváltozott. A nyolcas pontig nem volt semmi hiba, de azért máskor felesleges kanyarokat tettem bele rendesen, de ez csak a bokám miatt volt Ilyen lassú tempóban nem volt nagy kihívás jól menni.

Azért a 9-esre megtréfált, hogy megváltozott a fedettség és még az út keresztezését is elintéztem azzal, hogy biztos azóta járták ki, hogy elkészült a térkép. (hiba: 2:00) Gyorsan korrigáltam és innentől nem is hibáztam semmit kivéve az utolsóra, ahol igencsak hibás a térkép, mert az a domb egy kicsivel nagyobb és nem is ennyire sárga. (hiba: 0:20)

Az újabb 4,7km-es pályán végül 45:02-t mentem (139-es átlagpulzussal), ami elég lassú még akkor is ha hibáztam 2:20-at.

Fáradt voltam már nagyon de azért 12:20 alatt visszakocogtam.

Összesen 17km, 350 szint, 1:59:58.

Max. pulzus: 159

Átlag pulzus: 141

Megnyugvási: 53 (147/94)

Domborzati fázisú térkép , másik térkép

Újabb technikai edzés a Gém-hegyen

Délutánra egy hosszabb edzés maradt, mert a Gém-hegy távoli részére mentünk ki edzeni.

A kifutásba belecsúszott egy kis bozótozás is, mert sikerült ugyanott elvétenünk az irányt, mint tavaly, de azért távban nem lett több és 16:05 alatt ki is futottunk.

Én egyből nekivágtam a pályának, mert nem volt kedvem kint fagyoskodni a ködös időben. A tavalyival ellentétben most nem szakadt a hó, de a tavaly és a fák már éppen fehérek voltak.

Meglepően jól kezdtem a pályát és ugyan nem erőltettem magamra versenyközeli tempót és a lábam elé is igen sokat nézegettem egész jól haladtam és nem is hibáztam a 8-as pontig. Ott egy kicsit túlfutottam (hiba: 0:20), majd a következőre is tettem egy kanyart (hiba: 0:10). Nem valami tudatosan mentem, de érzésre is simán jöttek, valamint az apró hibák korrigálása is gyorsan ment. Elég rossz amúgy úgy tájékozódni, hogy a földet bámulja az ember, mert a térképből és a terepből is jóval kevesebbet látok, mint egyébként.

A tizesre direkt mentem felülről, hogy a bokámat ne kínozzam egy ilyen oldalazással, de ami azt illeti mehettem volna még feljebb, akár a hegy tetején. A pontfogás sima ügy volt, pedig a ködös időben csak a benyúló erdőfoltok és a völgyek adtak némi támpontot. Itt ment el mellettem Bogos Tomi, de nem nagyon próbáltam utána rohanni, egyrészt a bokám miatt, de fizikálisan sem ment volna, mert épp felfelé jött.

Innentől, ha nem is az optimális útvonalon, de hiba nélkül mentem a pálya végéig. Ahol nem volt muszáj, ott nem szaggattam magam a dzsuvában és nem mentem be a meredekebb részek közé se.

Az utolsó pontot nem találtuk, de mivel Guszlev Anti és Pápai Ildi is ugyanott kereste és szerintük is jó helyen voltunk, így fél percet ha szántam rá, hogy körbenézzek és miután tutira meggyőződtem arról, hogy nincs kint a pont a jó helyen befutottam a célba.

A 6,1km-es pályán 55:49-et mentem 149-es átlagpulzussal, majd a célból visszaindultam azonnal, mivel nem volt ott senki.

Visszafelé már éreztem, hogy kicsit kevés volt az ebéd és fáradt vagyok, de azért alapvetően könnyen ment a futás hazafelé és 16:37 alatt vissza is értem.

Összesen 14km, 340 szint, 88:32.

Max. pulzus: 164

Átlag pulzus: 148

Megnyugvási: 46 (144/98)

Térkép

Fekete színnyomás nélküli térképpel

Mai mérlegelés eredménye: 75,9 kg

Délelőtt egy sima pálya volt a program a Gánt (Disznó-sarok) térképen, ám nekem sikerült egy fekete színnyomás nélküli térképet szereznem, így én azzal futottam.

A terep szélére természetesen futva mentünk ki, így jó 2km bemelegítés (10:42) után indultam neki a pályának. Az egyesre rögtön hibáztam egy kicsit, mert úgy vártam, hogy a gödör még az oldalban lesz, de már a sík részen volt (hiba: 0:40).

A kettesre aztán minden rendben volt, akárcsak a hármasra, ahol Fannit is utolértem. Meglepően jól tudtam mozogni terepen, így Fanni tempójában is el bírtam futni, pedig terepen mentünk. Persze egyből jött egy probléma, mégpedig az, hogy minden lépésnél a lábam elé kellett nézni, így a térképpel nem igazán vacakoltam és előre se nagyon néztem. Ebből persze rögtön hiba lett, mert balra mellécsúsztam. (hiba: 0:30)

A pontról lefelé már gyors volt, mert csak az útig kellett terepen kifutni, ám elnéztem a térképet és egy úttal odébb vágtam be balra. Még csodálkoztam is, hogy Fanni mi a fenéért megy másfelé. Persze rögtön korrigáltam és jobbra átvágtam a lapos gerincen és innen már nem volt gond a pontfogással, de ezzel kicsit lemaradtam. (hiba: 0:40)

Ugyan tudtam, hogy balra úton is meg lehetne csinálni az átmenetet, de én inkább úgy mentem neki az átmenetnek, mintha tényleg nem lenne út. Az irtásokkal csak nagyjából foglalkoztam és a magas fűben a lábam elé néztem, így sikerült irányban jól elfordulnom. Kezdett gyanús lenni a dolog, mert hiányoztak a rétek, így jobban megnéztem, hogy mi lehet a gond és a tájoló segített. Kissé mellémentem, de legalább viszonylag gyorsan korrigáltam. (hiba: 1:30)

A következő átmenetben a korábbi elhatározásom alapján balról megkerültem a bozótos részeket az úton. Ezt az egy átmenetet néztem meg előre, mert itt tényleg nagy hülyeség lett volna utak nélkül menni, főleg az én vacak bokámmal.

A nyolcas pontra aztán megint nem akartam bozótozni, így balra kerültem egyet, mert azt hittem lesz egy út, amin futhatok, m kicsit elnéztem a dolgot. Balra láttam a dagonyát és már tudtam, hogy túl nagyot kerülök. Innen már rendben fogtam a pontot utak nélkül, de a hiba már megvolt a rossz útvonal miatt. (hiba: 0:30)

Innen a pálya végéig ellenben sikerült megúsznom hiba nélkül és a terepen futás is egész jól ment, legalábbis relatív. Persze a lábam elé elég rendesen nézegettem, de ez a futás már tekinthető tájfutásnak és nem csak erdőben botorkálásnak. Versenyezni még nem tudnék így, de azt a szintet már elérem, hogy élvezzem a tájfutást és ez nagyon jó.

A pálya 6,1 km volt, amin én a 3:50 hibámmal jöttem 48:42-t, ami megint az utolsó helyre volt elég, de ez csöppet sem zavar. Az átlag pulzusom a pálya alatt 156 volt.

A visszafutás ma csak 8:55 lett, de mivel lesz még ma edzés, így ez is bőven elég volt.

Összesen 10km, 220 szint, 68:12.

Max. pulzus: 168

Átlag pulzus: 152

Megnyugvási: 37 (140/103)

Térkép

ARAK edzőtábor, Gánt – Első edzés: Gránás

Reggel megint mérlegeltem és 76,0 kg volt a súlyom, ami tegnap óta majdnem másfél kiló mínusz, de inkább tegnap voltam több a karácsonyi zabálások miatt.

A mai nappal kezdetét vette az ARAK edzőtábora Gánton, Piri néninél, amihez az előző évekhez hasonlóan én is csatlakoztam.

Ma csak egy edzés volt, mégpedig a Gránás terepen, ahova természetesen futva mentünk ki, majd én egyből neki is vágtam a pályának.

Előzőleg persze jól leragasztottam a bokámat leukoplasttal, nehogy sérülés legyen a dologból. Azthiszem maradni is fogok ennél a módszernél, mert a "terminátor cipő" és a bokavédő valami amit vettem is igencsak zavaró és akadályozza a mozgást, míg a leukoplast olyan, mintha rajtam sem lenne.

A pályán elég óvatosan mozogtam, de a vártnál sokkal jobban, ugyanis a bokámmal nem volt különösebb gond és a terep is kedvezett, mivel a nyílt részen mindig láttam hova lépek. Az erdőben már kicsit zavaró volt az avar, így ott még lassabban mentem.

Az első három pontra nem hibáztam semmit, de a négyes majdnem megviccelt, mert azt hittem, hogy a gerincen kell majd futnom miután felérek, ám szinte rögtön ott volt szemben a völgy. A két határkaró és a hetes pont nagyon könnyű volt, majd jött egy kis oldalazás, amiben igencsak a lábam elé kellett nézni és nem is nagyon koncentráltam, így nem voltam biztos benne, hogy két erdőfolt után vagyok és mivel nem láttam a pontot igencsak elbizonytalanodtam. Végül a jobbra lévő sziklák alapján zártam ki, hogy rossz helyen lennék. Gyakorlatilag a pont mellett álltam, csak nem láttam be a szikla alá. (hiba: 0:20)

A maradék két réten lévő pont sima ügy volt, de amikor az erdőbe értem be, akkor csak a lábam elé tudtam nézni. Ezért, vagy nem ezért, de nem vettem észre a pontot és egy kicsit jobbra mellé is mentem. Éreztem, hogy jobbra csúszhattam el, de azért elég nagy hiba lett belőle. (hiba: 1:00)

A következő pontra se sikerült hiba nélkül eljutni, mert túlságosan felfelé húztam, bár elképzelhetőnek tartom, hogy kicsit torz itt a térkép, mert szintben nem mentem annyit felfelé, hogy így elcsúszhattam volna. (hiba: 0:10)

A pálya végével nem volt gond és alapvetően elégedetten fejeztem be az edzés technikai részét. Az összesen 1,5 perc hiba ugyan nem valami jó, de mostanában ez túlságosan nem érdekel, az viszont mindenképpen bíztató, hogy simán le tudtam futni a pályát. Az időm 19:19 lett, ami a legrosszabb idő lett az összes közül, de ez se nagyon érdekelt. Átlagpulzus a pálya alatt 157, megnyugvási a végén 38 (161/123) volt.

Mivel én értem be elsőnek, így jobbnak láttam futni egy kört, míg a többiekkel együtt vissza indulunk. Mikor a többiek gyülekeztek én a környéken rohangáltam, persze egyedül.

Visszafelé szerencsére többen úgy gondoltuk, hogy ki kellene egészíteni a futást, így még tettünk egy kört a Gém-hegyen. Ezzel együtt a visszafelé 33:21 lett.

Összesen 13km, 300 szint és 70:17 lett.

Max. pulzus: 167

Átlag pulzus: 151

Megnyugvási: 42 (143/101)

Térkép

Tömegrajtos egyenes pályák Bartak Lukassal

Beugrottunk a tegnapi edzés után még a Szlovákokhoz és megbeszéltünk egy edzést a mai napra Bartak Lukassal. Tömegrajtos egyenes pályák vártak így ránk ma és elvileg fel is vezették azt nekünk, amibe egy kis hiba csúszott, mert elfogyott a WC papír a felvezetőknek. Így csak 2 pályát szalagoztak ki a 4-ből hála az esőnek, ami eláztatta a még telepítés alatt álló "pontokat".

Csak Bartak Lukas és egy lány jött ki edzeni, így összesen 7-en vágtunk neki a az első pályának egy rövid bemelegítés után. A lányok persze külön futottak, így 5-en üvegeltük az erdőben és meglepetésemre nem maradtam azonnal a végére, pedig úgy gondoltam az efféle rohanás nem nekem való. Többnyire Lukas ment elöl, majd a sarkában Bogos Tomi, aztán én még látótávolságban. Imi gyakran változtatta a helyét a bolyon belül, míg Skuló többnyire a végére maradt, kivéve ott ahol a 4-es karaván eltévedt előtte és az élre került.

Rögtön az első pályában elrontottuk az utolsó pontot, mert Lukas vezetésével rossz töbörbe futottunk le. Nem is tűnt fel a hiba, csak amikor kiértünk az útra a pont után és túl sokat kellett még futni.

Második pályán bevállaltunk Imivel egy nagy kerülőt az egyesre és ösvényen mentünk. Annyira nem volt rossz, mert Skuló előtt értünk oda, de különösebben jó sem volt. A kettesre hibáztunk, akárcsak a hármasra, így itt mégis Skuló ért be elsőnek.

Harmadik pálya nagyon rövid volt és csak rohantunk bokánkat nem kímélve egész a 3. pontig, ahol én nem igazán értettem, hogy hol is kellene a pontnak lennie és gyakorlatilag meg is álltam, pedig együtt voltam a többiekkel.

A legjobb talán az utolsó pálya volt, mert kicsit hosszabb volt, mint a többi és hála a lejtőknek teljesen jól lekövettem, hogy hol megyünk. Bejöttem Lukas és Bogos Tomi mögött látótávolságban, ami nekem nagy pozitívum.

Érdekes edzés volt, mert technikailag nem sokat ért, ám arra ráirányította a figyelmemet, hogy a váltóra különösen oda kell majd figyelnem. Egyszerűen megeszem az előttem futók hibáit. Talán túlságosan is bízok bennük. Most ugyan nem volt farsta, de a váltón ez csak bonyolítani fogja a helyzetet.

Ha megpróbálok teljesen a magam feje után menni az se jó és ha a többiek figyelésére fektetek nagyobb hangsúlyt, akkor abból lehet baj. Alapvetően az lehet a gond, hogy a sajátomnál nagyobb tempót kényszerít rám a mezőny és ezzel nehéz kezdeni valamit.

A váltót mindenesetre talán pont ezért szeretem annyira és remélem sikerül majd ott is fejben összeszedetten versenyeznem.

Fizikálisan azonban pozitívum volt ez az edzés, mert azt hittem, hogy lazán leszakít majd Lukas, ezzel szemben különösebb megerőltetés nélkül elfutottam mögötte. Sokkal erősebb még nálam, de ha olyan helyzetbe kerülnék, akkor egy középtávot, vagy egy váltó pályát is elbírnék a tempójában.

Élveztem ezt a futást is, pedig sem az eső, sem a már érződni kezdő fáradtság nem erre utalt.

Levezettünk kényelmesen, majd úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza még egyszer a vizes erdőbe és haza indultunk.

Lehet kár volt kihagyni a délutáni edzés lehetőségét, de lehet pont ezzel kerültünk el egy esetleges megfázást.

Ez a megfázás egyébként elég nagy parám volt ebben az edzőtáborban, mert elég vacak idő volt, de szerencsére most vagyok olyan erős, hogy ne legyen semmi bajom. Ezt éreztem minden futás alatt és után is.

Összesen 10km, 250 szint és 60 perc.

Térkép

Önbizalmat adó 43 pont

Délután 5 órára mentünk vissza Szilicére és már egész szép idő fogadott minket, valamint az egyik Szlovák srác a délutáni edzés térképével. Elég megdöbbentő volt, mivel 43 pontból állt a pálya. Ugyan délelőtt már mondták, hogy sokpontos pályát fogunk futni, de azért erre nem számítottunk. Részemről pozitívan csalódtam, mert mi más lehet jobb edzés most, mint megfogni rengeteg pontot. Mostanában bizonytalanul fogtam a pontokat, gyakran pontközelben akadt gondom és ez az edzés pont erre jó. Ha végre sikerül a WC papírokat is kikapdosnom, akkor a rendes pontokkal csak nem lesz gond.

Rajzoltunk hát magunknak pályát a mintatérképről, mialatt a Szlovákok szép lassan mind elindultak a pályára. Mi se vacakoltunk sokáig és egyesével nekivágtunk a pályának. Az elején éreztem a bemelegítés hiányát, de ez nem tartott sokáig, igaz addig kicsit óvatosabban mozogtam. Egyre jobban kezdtem belelendülni a futásba, bár mikor Imi mellett elmentem megzavart kicsit, hogy nem vagyok egyedül és elnéztem a köves gödör pontot, majd jópár ponttal később Imi be is fogott, mert vagy 2 percig kerestem a WC papírt a ponton és végül meg se találtam. Ez volt az első amit nem találtam még és ezen felül csak két másikra mondtam azt, hogy nem keresgélem tovább, mert 1 perc után se voltak meg, pedig jó helyen voltam. Ez annak fényében, hogy egy kocka WC papír volt minden ponton és az is kicsit megázott kész csoda. Tulajdonképpen sok apró keresgélés volt a pontokon, mert mindig vettem észre a pontot egyből. Ennek és egy hibának következtében Imi el is ment mellettem és látótávolságon kívülre került.

Innen azonban valami hihetetlenül elkaptam a fonalat, mert nemhogy hiba nélkül fogtam a pontokat, de a többnyire pontszerű objektumnak a hatására nem is kellett a WC papírt keresgélni és nagyon jó tempót futottam a pálya végéig. Néhány pont már messziről bevillant, pedig itt se voltak nagyobbak a papírok. Egészen belelkesedtem és toltam a pályát, ahogy bírtam. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy ennyire összhangban vagyok a térképpel és még az se tudott kizökkenteni, hogy a ligetessel jelölt irtásokon elég nagy volt a gaz. Rohantam a köves terepen, ahogy bírtam és néhol ugyan odacsaptam lábamat, bokámat a kövekhez, de ez nem nagyon érdekelt és versenytempóban tettem meg a pálya végét. Ezt követően Tomival és Imivel visszakocogtunk a kocsihoz egy igen kényelmes tempóban.

A 6km-es pálya összesen 57 perc lett, ami a sok pont és a rengeteg keresgélés mellett szerintem nagyon jó. Igaz maradt benne vagy 3 perc tiszta hiba is, de az még a pálya elején volt. A vége az valami hihetetlenül jó volt, amitől kegyetlen jó kedvem lett. Ennek tucatnyiszor hangot is adtam, ami leginkább Bogos Tominak nem tetszett, ugyanis ő ki volt akadva, hogy tenyérnyi papírfecniket kellett keresgélnünk.

Szerintem ez az edzés így volt jó. Sokkal magabiztosabb lettem a pontfogást tekintve, úgy érzem nem lehet vele gond és fizikálisan is jól éreztem magam. Pörögtem ezen a nehéz köves terepen. Vizes volt és csúszott is, ráadásul a fű és egyéb növények helyenként rendesen eltakarják a köveket, de most mindez nem okozott gondot.

Úgy érzem teljesen készen állok a VB-re. Technikilag és fizikálisan egyaránt. Persze nyilván csak magamhoz képest vagyok jó fizikálisan, de nekem ez most épp elég. Jó egy hét van a VB klasszikusig, így addig jól kipihenem magam és még jobban fog menni a futás. Most a kis fecniket is magabiztosan fogtam, így a rendes bójákkal már nem lehet gond. Mennie kell és menni is fog! Önbizalommal telve várom hát a jövő hét szerdai rajtot.

Összesen 9km, 300 szint és 75 perc.

Térkép

Újra a töbrök között

Fekete Zsuzsi tervezett egy pályát ma délelőttre az egyik Szilice melletti terepre, amit Bogos Tomi vezetett fel ezúttal WC papírral. Igen későn keltünk fel, így már elmúlt dél, mikor Tomi nekiindult a felvezetésnek, majd rövidesen az eső is igen rendesen eleredt, így bosszankodhattunk, hogy miért nem edzettünk korábban. Szerencsére a fennsík szélén a buszmegállónál van egy remek kis bódé, amiben kényelmesen elfértünk és nem is áztunk meg.

Mielőtt elindultunk volna a pályára beestek a Szlovák válogatott lányok, akik igen rendesen eláztak. Visszaszállítottam őket a szilicei szállásukra, majd egy másik körben az addigra beérkező fiukat is, köztük Bartak Lukast, akivel időközben Skulóék megbeszélték, hogy délután együtt fogunk edzeni.

Az eső közben elcsendesedett, így nekiindultam a pályának. Rögtön a kettesre hibáztam egy nagyobbat, úgy 3 percet, de utána jól ment a tájékozódás és a futással sem volt különösebb gond. A pálya végén még túlfutottam az egyik ponton és két helyen se láttam meg a szalagot, de azért innentől jól haladtam és a bő 8km-es pályán mentem végül 63 percet.

A nem túl nyerő időjárás ellenére élveztem a futást és éreztem magamban erőt is, így már nem estem keltem úgy a pályán, mint az első edzőtáborban. A tájékozódással sincsen különösebb gond, ha rendes pontok lesznek kint, akkor nem lesz semmi gond, csak jól rá kell koncentrálni a versenyre.

Összesen 10km, 300 szint, 63 perc.

Térkép

Másodszor a középtáv terepbemutató terepén

Délutáni edzést az előző alkalomhoz hasonlóan szintén a VB középtáv terepbemutató terepén ejtettük meg, ám mivel csak két térképünk volt, így ki kellett valamit találni.

Fekete Zsuzsi ment ki először az egyik térképpel, mi fiuk pedig a 15-ös pont elé mentünk ki megbeszélt időre és ott kaptuk meg Zsuzsitól a második térképet. Mivel a múltkori pálya eléggé lefedte a térkép használható részét és nem akartunk pályát sem kirakni, így szembe futottuk a korábbi edzést, többnyire meglelve a szétázott pontok nyomát.

Ketten térképpel, ketten térkép nélkül futottunk, amit 1-2 pontonként váltottunk. Elég nagy rohanás lett a dologból és én nem voltam valami jó állapotban, így néha már az átmenet felénél tartottam, mire rendesen meg tudtam nézni a térképet. Azért jónéhány átmenetben én mentem elöl és pár pontot is elfőnek fogtam. Az egyszerűbb részeken emlékezetből is megtaláltam a pontot, így néha akkor is én kerültem előre, mikor nem is volt nálam térkép.

Nekem igazából nem tetszett ez az edzés, bár ha a technikai részét elfelejtjük, akkor jó kis fizikai edzés volt. Nagy rohanás, váltakozva terepen igen sok hibával.

Este még bementünk Kassára vacsorázni és egyben sétálni egyet a belvárosban, ahol a sprint lesz. Ezen ugyan én nem indulok, de azért érdekelt a dolog. Nem lesz egy bonyolult verseny, sem a park, sem az utcák nem tűnnek olyannak ahol lehetne hibázni. Imi azért felmérhette a terepet, mi meg egy jót sétáltunk.

Összesen 8km, 280 szint, 50 perc.

Térkép

Másodszorra már megy ez

Reggel 7:40-kor indultunk Budapestről edzőtáborozni a Főiskolás VB-re hasonló terepekre. Skuló, Koprivanacz Imi, Fekete Zsuzsi és én, majd Miskolctól Bogos Tomi utaztunk elsőnek a Kassától északkeletre található igen technikás terepre, amin első próbálkozásra kegyetlenül elvesztem.

Az előző alkalommal elég borús volt az idő, és nem láttam jól a térképet a sötétben, de most ilyen gond nem volt, bár most se volt szikrázó napsütés.

Bogos Tomi vállalta, hogy felvezeti a pályát, így ő indult el elsőnek, majd fél órával utána Zsuzsi, aztán Imi, én majd Skuló.

A pályának elég nagy előítéletekkel vágtam neki, feltételeztem, hogy ha a múltkor úgy eltévedtem, akkor ez most se lesz másképp, de nem így történt. Ugyan a második pontra hibáztam vagy 3 percet, de utána szinte semmit, mintha zsinóron húztak volna úgy haladtam. Többnyire jól lekövettem hol járok és ha véletlenül el is vesztettem a fonalat, akkor is tartottam az irányt és az első markánsabb domborzati forma alapján helyretettem magam. Tulajdonképpen egész jó tempót tudtam futni és ahogy haladtam előre a pályán egyre jobban élveztem. A 9-es ponton elmentem Imi és Zsuzsi mellett is.

A pálya végén becsúszott ugyan 2 hiba, de az egyiken a szalagot nem vettem észre ami a versenyen aligha fog előfordulni ilyen közel a ponthoz. A másik hibám az utolsó pontra volt, amin sikeresen túlfutottam. Ezt jól elnéztem, de ha rendes pont van kint, akkor ezt is észreveszem.

Kiderült tehát, hogy nem a térkép volt rossz legutóbb, hanem én voltam a béna. Most javítottam.

Azt is kiderítettem, hogy a 2 hete futott pálya 14-es pontja tényleg rossz helyen volt, egészen pontosan ott, ahol sejtettem. Ott futottunk el ugyanis a még megmaradt pontmaradvány mellett.

Az 5950 méteres pályán jöttem 40 percet, ami már egész jó idő és a legjobb, hogy ráéreztem a terepre. A többiek 60 perc környékén mentek, így azért sejthető, hogy nem a terep lett könnyebb, hanem nekem sikerült elkapnom a fonalat. Úgy érzem legközelebb már tökéleteset tudnék itt futni, remélem a VB középtávon is legalább így megy majd és azt a pár hibát is elkerülöm amit most vétettem.

Összesen 9km, 300 szint, 50 perc.

Térkép

Fáradtan egy térképes edzés

Nem sokat pihentem a két edzés között és úgy éreztem, hogy teljesen kész vagyok, így nem akartam rendesen tolni a pályát. Szávával és Áronnal kocogtam ki a rajtig, majd egyszerre is rajtoltunk el. A pontokra már nem is tettünk ki semmit, így csak egy egyszerű térképes edzés lett ebből a futásból.

A pontokon mindig bevártam a többieket, így amolyan résztáv szerűség lett a dologból, bár ez is csak egy közepes versenytempóra volt elég és csak a hármas pontig tartott, majd a négyesre Áronnal együtt mentem, végül otthagytam őket és egyedül kocogtam tovább a pályán. Annyira nem is ment rosszul a futás, de normális tempót nem tudtam magamra eröltetni. Az ötös pont előtt jól kiment a bokám, de ez nálam csak a szokásos kibicsaklás volt, mert 1 perc múlva már nem is éreztem. Innentől aztán végképp nem erőltettem a dolgot és végigkocogtam a pályát, majd visszafutottam a kocsihoz.

Ez a mai nap arra volt jó, hogy kicsit helyre tegyen és tudjam mire számíthatok, mind fizikálisan, mind a köveket illetően, valamint, hogy 2 hét múlva a következő edzőtáborban már odafigyeljek, hogy kipihenten essek neki az edzéseknek.

Összesen 7km, 200 szint és 65 perc.

Térkép

Technikai edzés Szilicén

Elég fáradt vagyok a héten végzett edzések miatt és a tegnapi nap is rátett egy lapáttal, de mivel itt vagyunk a CB terepek szomszédságában, így nem lehet lazsálni. Szilicére mentünk ki edzeni és ma is két edzés volt tervbe véve. A délelőtti edzés előtt részben kocogva, részben sétálva mentünk fel a rajtba Szávával ahova éppen akkor érkezett meg Áron a felvezetésből.

Nem volt tehát valami sok a bemelegítés és az alatt is éreztem, hogy ehhez az edzéshez erő kellene. Nagy a fű és rettentően sziklás a terep, én meg fáradt vagyok, így csak estem keltem.

Nem túl nagy tempóban indultam neki a pályának és így is éreztem, hogy ezt nem igazán lesz edzés jellegű futás, hanem inkább olyan terepbejárás féle.

Sorra fogtam a pontokat és nem volt gond a tájékozódással, de pontközelben bizonytalankodtam. Mindig jó helyen voltam, de a WC papírt, ami a pontokon volt nem nagyon vettem észre. Párszor azért nagyobb hiba lett belőle, mert megnéztem a szomszéd töbröt is.

Összességében egész jól ment, ha rendes pontok vannak kint, akkor szinte semmit sem hibázok.

Nagyon kemény lesz fizikailag a VB klasszikus, mert ezekre a köves terepekre erő kell és ilyen melegben nem lesz semmi végigtolni a több, mint 13km-t.

A 8320m-es pályán 280 szinttel jöttem 78 percet. Nem egy fényes idő, de a tempóm sem volt az.

Összesen 11km, 340 szint és 82 perc.

Térkép

Újra tudok tájékozódni

Az első edzés után nem sok időm volt pihenni, pedig igencsak fáradt voltam és már éhes is. Benyomtam némi kaját és sok vizet, de aludni nem tudtam.

Kifutottam a rajtba, ahol Áron azzal fogadott, hogy teljesen összhangban volt a térképpel és minden ok.

A rajt után én is éreztem, hogy ez az edzés más, mint az első. Jöttek sorba a pontok, tudtam hol vagyok és a térképet is láttam. A tempóm nem volt eszelősen nagy, de azért haladtam rendesen és csak néha hibáztam, akkor is csak max. 10-20 másodpercet. Kicsit bizonytalan voltam, vélhetően a délelőtti miatt és inkább megálltam korábban és megnéztem még egyszer a térképet.

A terep nem annyira szép, mint délelőtt volt, de azért ez se rossz, sőt nagyon is jó terep. Azért térképhibát itt is találtam, de nem volt zavaró.

Egész jó időt futottam a pályán, talán valami 41 percet mehettem egészen az autóig.

Megjött az önbizalmam, kiderült, hogy mégiscsak tudok tájékozódni és a VB középtávon is lehet még jó eredményem.

Az mindenesetre látszik, hogy nem csak fizikailag kell felkészülni, hanem technikailag is. Most már két dolog van, amiért aggódhatok.

Összesen 8km, 280 szint és 50 perc.

Térkép

Szlovák edzőtábor – Nagyon eltévedtem

Hétvégén a Főiskolás VB jegyében edzőtáborozunk Szlovákiában.

Reggel 7-kor indultam Pestről autóval Miskolcra, majd Less Áronnal és Zsigmond Szávával 10 körül tovább Kassára, ahol Pollák Józsitól kaptunk pár térképet az edzésekhez. Az első terep, amire kimentünk egy Áronék által már ismert a középtávra hasonlító terep volt. Áron kitett egy pályát, amire én csak akkor indultam el, mikor már beért. Mondta, hogy a 14-es pontig jutott, mert ott elveszett és már sietnie kellett vissza. Így is épp elkezdett csepegni az eső és igen sötét lett az erdőben. Persze én el is tévedtem szinte minden pontra és ezt a sötétségre fogtam és arra, hogy alig láttam valamit a térképből. A 11-es pontig ment ez így, mert arra már igencsak elvesztem és vagy 4-5 percembe került megtalálni a pontot. Itt elhatároztam, hogy sötét ide, vagy oda innentől rendesen figyelek és ha lassan is, de kiolvasom a térképet. 12-es meg is lett, de a 13-asra elvesztem. Nagy nehezen sikerült egy idő után megtalálni, de a 14-est nem, vagyis igen, de arra azt hittem a 15-ös, amit Áron időközben kitett (valójában nem).

Itt bolyongtam vagy 30 percet, de nem jutottam túl sokra. A térképpel is komoly gondok lehetnek, Áron is rossz helyre tette a 14-est és valószínűleg én se voltam a helyzet magaslatán. Ezek után elég fáradtan visszakocogtam a kocsihoz és nem is akartam követni hol megyek.

Nagyon durva ez a terep és ez a térképről nem jön le, ráadásul az erdőben állva se tűnik olyan vészesnek, csak épp a kettő együtt állított megoldhatatlan feladat elé.

Nem törtem össze, hogy így eltévedtem, de az nyilvánvalóvá vált, hogy megint egy kegyetlen technikás középtáv elé nézünk és nem a futáson fog múlni az eredmény. Az útvonalat be se rajzolom, mert nagyon összefirkálnám a térképet és nem is mindenhol tudom, hogy merre jártam. Amivel nyugtatom magam, hogy a délutáni edzés térképét az csinálta, aki a VB középtávét és az lesz a hivatalos terepbemutató is. Megpróbálok délután jól futni az edzésen és fejben helyrerázni magamat.

Összesen 12km, 300 szint és 90 perc.

Térkép

Utolsó nap a 146km-es 6 napból

Skulóval és Bogos Tomival délelőtt mentünk ki futni Kemence fele. Átfututtunk majdnem a Vilati házig, majd le a völgyben Kemencére és vissza az országúton. Az elején nagyon nem ment, még le is maradtam, de aztán kb. 2km-től már jobban esett. Kicsit éreztem a csonthártyámat a bal sípcsontomon, de nem tűnik veszélyesnek. Azért próbáltam óvatosan futni. Az országúton megint mértünk 1km-t ami most 4,14 lett. Skuló ezen a szakaszon megint lemaradt, de most megvártuk. Nem érzem magam fáradtnak, de az emelkedőkön érzem, hogy nem megy, ráadásul, már 2 napja nagyon rosszul esik elkezdeni az edzéseket.

Perőcsény – Kemence 43:09
Kemence – Perőcsény 21:59
Összesen 14km lett 350 szinttel és 66:18 lett.

Átlag pulzus: 146
Megnyugvási pulzus: 54 (157/115)

Rámférne egy kis pihenés, de nem tudom mennyire engedik ezt meg a következő napok. Az edzőtábor ma véget ért. Szerintem mindenképpen hasznos volt, főleg az első 4 nap, mert utána már csak óvatosabban mertünk edzeni, de még talán ez is sok volt. A 6 nap alatt, amiből 2 félig az utazással telt futottam 146km-t 4600m szinttel 12:38:29 alatt.

Kemence – Vilati-üdülő kör

Skulóval és Bogos Tomival mentünk ki futni egy 15-öst, de ezúttal is több lett, de csak 16km. Skuló 5km-nél megint visszafordult, de addig is kellett már rá várni. Perőcsény – Kemence – Vilati üdülő – Perőcsény kört futottuk. Új utakkal próbálkoztunk, de nem igazán váltak be a hegy aljában lévő jelzés nélküli utak, mert néhol vissza kellett fordulni a csalánosok miatt. Az eleje szokás szerint nem esett jól, de utána jól ment, bár Tomi egy – két fölfelében megmutatta, hogy gyorsabb és erősebb. Nem fáradtam el, de nagyon rámférne a nyújtás, mert rettentően merev vagyok.

Részidők:
Perőcsény – Kemence 40:20
Kemence – Vilati üdülő 18:25
Vilati üdülő – Perőcsény 23:31 (nem a megszokott útvonalon)

Összesen 16km volt 400 szinttel, 82:19 lett.

Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 142
Megnyugvási pulzus: 41 (156/115)

Könnyű futás a Hegyes-hegy felé

Bogos Tomival mentünk ki reggel futni egy tizest a Hegyes-hegy irányába és vissza. Skuló nem jött, mert belebetegedett az előző napok futásaiba.
Az eleje nagyon nem esett jól, de megint folyamatosan visszatért belém az erő és pár km után már jól ment. Egy-két meredekebb felfelében éreztem, hogy azért fáradt vagyok.

Összesen 10km lett 200 szinttel és 49:04 lett.

Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 146
Megnyugvási pulzus: 26 (137/111)

Perőcsény – Tésa – Kemence – Perőcsény

Skulóval és Bogos Tomival mentünk ki délután futni egy tizenötöst, Perőcsény – Tésa – Kemence – Perőcsény útvonalon jó párás és kicsit meleg időben.
Ma könnyű futást terveztünk és úgy is indultunk, hogy elég lassú tempóban haladtunk. Nem esett jól elindulni, de 2-3km után már bemelegedtem és onnantól egész jólesett. Skuló le-lemaradozott, majd 5km-nél visszafordult és mi Tomival onnantól egy egész jó tempóra kapcsoltunk. Futottunk egy csomót aszfalton is, majd földutakon, de egyikben se volt túl sok szint, bár hullámzott, így egész jó tempót futottunk, ami néhol alig volt négyperces fölött. Kemencétől még jobb tempóban jöttünk, pedig még szint is volt benne. Mértem egy kilit és 3:53-as volt. Perőcsény szélétől aztán levezettünk és bár hosszabb lett a futás, mint terveztem egész jól ment és nem is éreztem fáradtnak magam egy két meredekebb felfelét kivéve. Most úgy érzem kirobbanó erőben vagyok.

Részidők:
Perőcsény – Tésa 40:10
Tésa – Kemence 21:57
Kemence – Perőcsény 21:59

Összesen 18km lett 360 szinttel és 84:06 lett.

Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 147
Megnyugvási pulzus: 45 (160/115)

Perőcsény – Nagyirtás puszta kör

Skulóval és Bogos Tomival futottunk hosszút kora délután.
Perőcsény – Nagybörzsöny – Kisirtás puszta – Érsek tisztás – Nagyirtás puszta – Kisirtás puszta – Király rét (Egy másik) – Vár nyereg – Holló kő – Perőcsény
Elég nehezen indultam el és nem is akartam ilyen hosszút futni, de aztán 1-2 km után már jól ment és néhol még a tempót is felpörgettem. Nagybörzsöny után egész jó tempót futottunk egy darabig, de utána se volt gond, sőt 100 perc környékén meglepően jól éreztem magam. Egy helyen még meg is futottam egy fölfelét, de annak a végén már éreztem, hogy friss már nem vagyok. Egy-két fölfele már nem esett jól ezután, de szerencsére ekkor már Hollókőre mentünk, ahonnan szinte csak lefele volt a végéig. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog menni.

Részidők:
Perőcsény – Nagybörzsöny 41:20
Nagybörzsöny – Kisirtás puszta 23:06
Kisirtás puszta – Érsek tisztás 10:41
Érsek tisztás – Nagyirtás puszta 6:12
Nagyirtás puszta – Kisirtás puszta 7:57
Kisirtás puszta – Király rét 15:42
Király rét – Vár nyereg 28:41
Vár nyereg – Holló kő 8:36
Holló kő – Perőcsény 26:34

Az össz táv 31km lett és volt benne 1080m szint is, az idő pedig 168:53 lett.

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 146
Megnyugvási pulzus: 29 (164/135)

Nagybörzsöny felé

Délután mentünk ki egy 10-est futni Skulóval és Bogos Tomival. Perőcsényből indultunk Nagybörzsöny felé, de a Hegyes-hegy előtt lementünk a mezőkre, majd ott futottunk vissza a perőcsényi halastó mellett. Mivel egy helyen nem volt meg az út, amin jönni akartunk, így végül 12km lett és 150m szint. Az elején nem éreztem úgy, hogy nekem szükségem van erre a futásra. Nem esett jól elkezdeni, de aztán jobb lett és a végén már kifejezetten jó tempóban és jólesően futottam.

Összesen 12km, 150 szint és 58:00.

Max. pulzus: 156
Átlag pulzus: 140
Megnyugvási pulzus: 44 (151/107)

Nagy Hideg-hegy Csóványos kör

Kellemes futóidőben indultunk el Skulóval és Bogos Tomival a pár éve már futott Perőcsény – Nagy Hideg-hegy – Csóványos – Perőcsény körre. Kicsit lassabban mozogtam, mint tegnap. Talán nem voltam túl friss, de éreztem, hogy azért gond biztos nem lesz.

Perőcsény – Vár-nyereg 28:14
Vár-nyereg – Nagy Hideg-hegy 30:00
Nagy Hideg-hegy Csóványos 20:11
Csóványos – Vilati Panzió 39:47
Vilati Panzió – Perőcsény 23:27

Kezdetben nehezen indultam el, de a többiek se erőltették, így kicsit lassabban értünk fel a nyeregbe, mint tegnap. Nagy Hideg-hegy előtt volt egy hatalmas emelkedő, ami iszonyú meredek volt és meglepetésemre nem ment rosszul. Itt már gyakorlatilag túl is voltunk a nehezén a futásnak, bár még közel se jártunk féltávnál. Csóványos után a fő gondot a meredek lefelék jelentették, amiket elég lassan teljesítettünk, mert egyszerűen nem lehetett gyorsan futni és a lábunknak se esett jól. Vilati ház környékén már éreztem, hogy fáradok, de nem jelentett gondot lefutni az edzést. Ez most az a táv, amire fel vagyok készülve. Ennél több már nem esne jól, de még menne. Szerencsére most a nyár végén nem is kell több.

Összesen 25km volt 1400m szinttel és 144:22 lett.

Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 148
Megnyugvási pulzus: 46 (166/120)

Edzőtábor – Perőcsény – 20km

Perőcsényi edzőtábor Skulóval és Bogos Tomival.
Ma dél körül értünk fel, így csak 1-et futottunk.
Perőcsény – Vár-nyereg – Fekete rét – Hamuház – Vilati Panzió – Perőcsény.

Perőcsény – Vár-nyereg 26:44
Vár-nyereg – Hamuház 42:57
Hamuház – Vilati Panzió 11:43
Vilati Panzió – Perőcsény 24:02

Egész jól ment. Élveztem szinte az egész futást, még a fölfeléket is, bár Bogos Tomi kicsit otthagyott benne, de nem zavart túlságosan. A lefelékben egész jó tempót futottunk (már ahol lehetett). Nem éreztem magam fáradtnak utána.

Összesen 20km volt 660 szinttel és 105:27 lett.

Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 149
Megnyugvási pulzus: 39 (158/119)