Postás 2. nap – Az új Integrátor segített

2007 április 15, 19:15Címkék: , | Nincs hozzászólás


Úgy mentem ki a versenyre, hogy legszívesebben otthon maradtam volna, de ez azért hamar megváltozott. Tegnap még beszereztem pár új zoknit, hogy hátha az általam kedvelt fajta miatt megy csak szét folyton a talpam, de aztán úgy döntöttem nem most fogom kipróbálni őket.
Edzőcipőben akartam csak kocogni egyet, amíg meg nem unom a futást, vagy szét nem megy még jobban a lábam, de végül másként alakult. Csontiéknál lógott ugyanis a régi fajta használt VJ Integrátor, amit én rögtön kiszúrtam. Ezt a modellt imádtam, de sajnos már fejlesztettek rajta és most egyszerűen nem illik a lábamra. Felpróbáltam és pont az én méretem volt, így annak ellenére, hogy csak sima stoplis meg is vettem. Tiszta sor, hogy megérte a 12000 forintot, mert kényelmesebb volt benne, mint az edzőcipőmben. A sarkamat meg, mintha nem is éreztem volna.
Zuppa térkép - Postás 2.napJól leragasztgattam a lábam és felvettem a 10 perccel korábban vett stoplisom, majd így összedrótozva indultam a rajtba. Nem melegítettem sokat, mert nem akartam nekiesni a pályának, ám nagyon jól éreztem magam. Azon gondolkoztam, hogy még gáz lehet abból, hogy nem terveztem végigfutni a pályát és ennek megfelelően nem reggeliztem rendesen. Mondjuk még ekkor se gondoltam, hogy végigfutom a pályát, de úgy éreztem most már meg se gondolhatom magam.
Az egyes technikailag könnyű volt és a futás is egész jól ment, bár csöppet sem erőltettem, majd a kettesre már a völgyön kicsit rosszul ugrottam át, így oldalazhattam (hiba: 0:20) A hármas egy hosszabb futás volt és meglepően jól ment, majd a 4-es simán jött. Itt ráfutottam Árpikára, de mivel ő 21B-ben ment, így nem sokat számított, igaz ő is a 40-es pontra ment tovább. Próbáltam odafigyelni arra, hogy ne nagyon hibázzak bele, mert igencsak égő lett volna elszívni előtte. Simán jött a pont, akárcsak a 6-os és a 7-es. Innen mikor leereszkedtem a völgybe épp Kerényi Máté mögé értem le, aki mellett lendületből el is futottam. Ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy ahhoz képest, hogy nem szakadok meg és élvezem egész jól megy a futás. A pont előtt ugyan elbizonytalanodtam egy pillanatra és megnéztem a térképet alaposabban, de nem jelentett sokat. (hiba: 0:10)
A 9-es nagyon közel volt és könnyű is volt, így csak arra figyeltem, hogy kielőzzem a velem együtt a pontra tartókat. Sajnos a pontról ennek következtében nem épp tökéletesen jöttem ki és még a bokám is visszacsapódott, ami kicsit fájt. Az irányt gyorsan korrigáltam, de már nem az optimális útvonalon mentem. Jobbról az úton kerülve kellett volna menni, én pedig nem értem el az utat és így oldalról támadtam a pontot. Persze alácsúsztam és egy völgyel lejjebb kerestem azt, majd mászhattam föl a jó völgyelágazáshoz. (hiba: 1:30)
Nem tört össze a hiba, mert nem az eredményességre mentem, sőt nyomtam tovább és örültem, hogy a lábamnak semmi baja. A 11-es rendben meg is lett, ám a 12-re kicsit belecsúsztam a völgyek tetejébe, majd a pont előtt se voltam határozott. (hiba: 0:40)
Nem akartam az oldalban lehúzni, ezért inkább kicsit később adtam le a szintet, majd a számomra egyértelmű útvonalon már jól fogtam a pontot, bár a pontra felmászás elég sűrű helyen sikerült. Itt reméltem, hogy lesz frissítő és azon bosszankodtam, hogy biztos kitették az útra, de a szimbólt megnézve kiderült, hogy a 14-es pontra írtak frissítőt. Ez az átmenet amúgy egész jól sikerült, rendben meglett a pont és a frissítő is ott volt.
Toltam tovább az úton, majd a pontra már kicsit óvatosabban ereszkedtem le és el is bizonytalanodtam kicsit, de azért jó helyen mentem. (hiba: 0:10)
Itt elkövettem azt a hibát, amit idén már rengetegszer, vagyis annyira nem akartam mászni a pontra, hogy túlságosan fölfelé húztam és elmentem a pont fölött. Persze végig éreztem, hogy látnom kellene már a pontot, így jó lassan is tettem mindezt, majd persze jöhettem vissza is. (hiba: 2:20)
Adta magát az útvonal a 17-re és nem is rontottam el, bár volt ahol nem igazán mertem keményen futni és az útvonalat is itt választottam meg a hosszú átmenetre. Kicsit gáz volt leereszkedni a pont után a völgybe, mert a jobb lábam volt alul és a föld is csúszott velem együtt. Vigyáztam rendesen és még arra is figyeltem ne menjen tele földdel a cipőm, mert akkor abból nagy szenvedés lenne. Jött a nagy útfutás, majd a pont egy elég markáns helyen, így nem hibáztam semmit. Ugyan Bukovac Pavoltól és Kovács Ádámtól majdnem egy percet kaptam ebben az átmenetben, de a többiekkel igen jól tartottam a lépést, sőt szinte mindenkit megvertem. Úgy tűnik fizikálisan nincs gondom, csak ne kelljen nagyon lemenni az útról.
Kicsit tartottam a 18-as ponttól, mert ebben a hegyoldalban tegnap kétszer is hibáztam és most se úsztam meg hiba nélkül. Jól ismerem ezt a szintösvényt, mégis elcsúsztam alatta egy csapáson, majd nem tudtam hol kell lemennem és csak a szerencsének köszönhetem, hogy megtaláltam a pontot. (hiba: 1:30)
A tegnapinál sokkal lendületesebben futottam le a célhoz és fogtam meg a frissítőt. Lefele eszembejutott hogy ereszkedtem ott le előző nap és hát elég nagy volt a különbség. Valahogy az Integrátorban még bátrabb is vagyok, mint az új Twisterben, lehet jobban fogja a lábamat.
Jött a kiskör és én nem éreztem különösebben fáradtnak magamat. A gödör pont simán jött, majd az alsó kerülő útvonalat választottam. Ezzel nem is volt semmi gond, de a pontra elég nagy szenvedés volt felmászni, de még így sem értem mitől vertek el ennyire, hisz a 23-as is mászás volt, ott mégsem kaptam ennyit. Persze azért ez a második mászás is jól megfogott, így a pont fölött se tudtam még nagyon nekikezdeni futni. Hiba nélkül fogtam a pontot, majd mikor kifelé jöttem róla, akkor megfogott Kovács Ádám. Fogalmam sem volt mikor indult hozzám képest, de jól tolta. Kicsit rosszul mentünk ki a pontról és megvezetett minket valami, így a nyiladékra kis korrigálás után ugrottunk ki. Az ösvényre már Ádám kanyarodott be először és a pontot is előttem fogta.
A rövid átmenetben aztán megtorpant és kicsit lefele is húzott, így én felülről ívelve kicsit előtte fogtam a pontot. Tetszett ez az igazi versenyhelyzet és jól is éreztem magam, ráadásul utólag kiderült, hogy én nyertem ezt az átmenetet.
Mikor a térképen jól megnéztem mi vár ránk a 27-re, akkor szentségeltem egyet. Ha valami nem hiányzott, akkor ez az oldalazás. Egy ideig próbáltam elfutni Ádámmal, de a nyiladék után feladtam. Egyszerűen gyors is volt és a terep se kedvezett nekem. Alighogy lejöttem a sziklákról még a bokám is visszacsapódott, így kicsit meg is álltam sétálni, ráadásul fölé is mentem a pontnak rendesen, amit nem tudtam azonnal korrigálni. (hiba: 2:00)
Szerencsére útfutás jött, ráadásul fölfelé, így a lábammal nem volt go
nd és a pontot is jól fogtam. A célig aztán innen már minden egyszerű volt és csak a lábamra kellett vigyázni, ami kicsit érzékeny lett a visszacsapódástól, de szerencsére ezt a keveset már kibírta.
 
VJ Integrator - Ezt szereti a lábamÖsszesen hibáztam 8:40-et ami egyrészt sok, másrészt viszont már ez is előrelépés a tegnapi naphoz képest. Közben nem éreztem ennyire soknak a hibát.
Alapvetően mégis nagyon örülök ennek a futásnak, mert egész évben egy ilyen jó érzéssel futott tájfutó pályára vágytam és nem is kaptam ki olyan rengeteggel.
Persze a hibák nélkül is kikaptam volna 5,5 perccel, de most már látom értelmét, hogy küzdjek a másodpercekért, hisz ennyi még akár le is lehet faragni, ha kicsit jobban tolja az ember és hétről-hétre fejlődik fizikálisan.
A Tipo Kupáig mindenesetre nem nagyon változatok a terven. Addigra össze akarom kaparni a fájó végtagjaimat és ott legalább ilyet futni, persze kevesebb hibával.

A VJ Integrátort pedig egyenesen imádom. Nincs valakinek ebből a régi modellből elfekvőben 10 pár? Szögesben még jobb lenne. 🙂
 
Összesen 19km, 700 szint, 126:37
 
Térkép, Részidők

Hozzászólás írása