Megalódusz hegyifutó verseny

Időben kiértünk, így még ácsorogtunk egy keveset, majd futottunk párszáz métert a rajt előtt, hogy ne merevedjünk el teljesen.

Persze a 11km-en indultunk, ami 2 kört jelent, körönként 250 méter szinttel.

A rajt után persze a szokásos rohanás jött, hogy ne szoruljak be az itt amúgy nem túl nagy tömegbe, de mire a kör elejére értünk már normalizálódott a tempó. Az 5. helyre kerültem és próbáltam Kokóval tartani a lépést, mert feltételeztem, hogy ő nem fogja elfutni az elejét, de hamar be kellett látnom, hogy erősebb, mint én és ha nem akarok kikészülni az első körben, akkor le kell, hogy maradjak. Ennek ellenére kielőztem egy srácot és így a negyedik helyre kerültem, de nem voltam ott sokáig, mert kielőzött egy kék ruhás futó. Vele nem próbáltam elmenni, hanem a saját tempóm igyekeztem megtalálni és már el is távolodott jó 20 méterre, mikor az egyik elágazásban megtorpant és nekem kellett mondani neki, hogy balra. Ezzel pont elé is kerültem és a nagyvölgyben sikerült is kicsit elhúznom tőle, de jött a lefelé és ez most nagyon nem esett jól. A gyomrom kicsit felrázódott és elég vacak volt így futni, ezért aztán nem is nagyon futottam meg a lefelét, aminek a végére így pont fel tudott zárkózni a srác. A kör megkezdésekor aztán megtudtam, hogy egyedül Kokó ment két körre, így én a második helyen futottam ekkor nyakamon a harmadik helyezettel. Ekkor már azon gondolkoztam, hogy mi lesz a célig és éreztem, hogy ha a végén együtt leszünk, akkor nem én fogok előbb befutni. Mostanában egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy ha valamit kicsit is reménytelennek érzek, akkor azt inkább feladom és csak a biztos hely megtartására figyelek. Ez azért most tudatosult bennem és próbáltam odafigyelni arra, hogy a végén is odategyem magam, mert már a Margitán is kiderült, hogy nem csak én lehetek széthalva a végére és megéri az utolsó pillanatig küzdeni.

Rögtön a második kör elején kicsit gyorsítottam, mert végre a gyomrom kezdett megnyugodni, talán pont a felfelétől. A srác egyből kezdett lemaradozni, ami meglepett kicsit és ez egyben erőt is adott, hogy megpróbáljak elhúzni tőle. Gyurikát láttam a nagy kanyarban, hogy nincs nagyon lemaradva és már az is felmerült bennem, hogy a 3. helyre is felérhet a végére. Szerencsére a távolság köztem és a 3. között egyre nőtt, így megnyugodtam, hogy nincs veszélyben a második helyem és kezdtem élvezni a futást még a kemény felfelékben is. Már kicsit talán lazsáltam is, mert a nagy felfelében tettem pár gyalogló lépést is. A lefelében aztán a gyomrom már nem ugrált annyira és már tényleg jólesett a futás, ám mikor kiértünk a rét szélére, akkor hátranézve már túl közelinek éreztem a srácot és újra kicsit jobban kezdtem tolni. Igazából nem volt már veszélyes rám, de érezhetően közelített hozzám a lefelében és én nem akartam, hogy esetleg vérszemet kapjon.

Szerencsére innentől nem is nagyon közelített hozzám, így a meredek lefelében már kicsit óvatoskodtam is, nehogy a rohanásra koncentrálva kimenjen a bokám és simán bejöttem a második helyre.

Az 1. kör kezdetéig: 0:36

1. kör: 23:03 (171-es átlagpulzus)

2. kör: 23:30 (173-as átlagpulzus)

A 2. kör végétől: 0:34

Összidőm 47:45 lett, ami 4:20-as kilométereket jelent.

Gyuri sajnos eltévedt a 2. körben így visszaesett a 6. helyre.

Elég kemény futás lett, de nagyon kellenek az ilyen futások és bár most közel sem volt ideális a rákészülésem a versenyre azért elégedett vagyok a futásommal. Nem tudom mennyit számított, hogy alig aludtam az éjjel, de az biztos, hogy jelentett 30-40 másodpercet, hogy a lefelében a gyomrom miatt vissza kellett vennem.

Egy tájfutó pályán aligha fogom tudni így kifutni magamat, így néha jó lenne ilyen, vagy még pörgősebb versenyeken indulni.

 

Rövid pihenő után aztán indultunk is tovább Gyurikával, mert még 15km-t terveztünk futni a verseny után. Felfutottunk a nagyvölgyben (ma 3x – éljen a változatosság), ám ezúttal egész a tetejéig mentünk, majd a Lengyel-halálának a tetején mentünk tovább. Kicsit fura volt már az eleje is, mert nem igazán láttam a tavaly felfedezett ösvényt, majd a lefelében már teljesen vaktában mentünk, mert szőrén-szálán felszívódott a vadászok által csinált ösvény. Úgy tűnik a természetnek nem tetszenek az ilyen "lekapunk egy földréteget a tetejéről" dolgok és visszavadítja a területet.

Innen aztán a Kisréti vadászház felé tettünk egy kört, de ekkor Gyuri már kezdett panaszkodni, hogy nem érzi magában az erőt és egyenesen vissza indultunk hozzánk.

Én nagyon jól éreztem magam és élveztem a futást. Kellemesen elkocogtunk a gyönyörű időben és nézegettem azokat a dolgokat, amit a télen nem nagyon láthattam. Egyrészt a tavasz jeleit, másrészt ezen a részen nem is nagyon járok mostanában, nehogy összetűzésbe kerüljek a vadászokkal.

Valahogy Gyurika is kibírta az edzést én pedig örültem, hogy tegnap óta nagyot változott a világ körülöttem a futást illetően. Most ugyan fáradtnak és álmosnak érzem magam, de jól ment a futás és élvezem is. A Megalódusz hegyifutó után összesen 69:43-at futottunk, ami összesen bő 11km lehetett.

 

Összesen 26km, 800 szint, 137:36

 

Max. pulzus: 179

Átlag pulzus: 152

 

Eredmények:

1	Kovács András	Megalódusz	1968	45,21
2	Harkányi Zoltán	MEA	1980	47,45
3	Molnár László	Gyárvárosi DSK	1975	48,00
4	Ádám Péter	Megalódusz	1974	50,42
5	Bakos Gergely	Tatabánya	1971	50,57
6	Novai György	Szeged	1976	52,02
7	Galgóczi Imre	Zelkov	1957	53,41
8	Nagy Márk	ORTRI	1978	54,11
9	Ádám Balázs	Megalódusz	1976	54,44
10	Milán László	ORTRI	1974	57,00
11	Bakos Péter	Szár	1974	58,31
12	Stanga Tibor	Dózsa Ált Isk.	1970	59,20
13	Patyi Péter	Sprint TB	1969	62,13
14	Kővári Barnabás	Székesfehérvár	1978	62,15
15	Ocsovainé Gombás Mária	Hatvan	1962	63,10
16	Barabás Zsolt	Tatabánya	1970	64,00
17	Lévai László	L-Sport	1961	64,00
18	Barabás Tamás	TTT-HSE	1972	65,41
19	Langschadl József	TTT-HSE	1954	68,05
20	Mikolasek Sándor	TTT-HSE	1943	70,08
21	Hocsák Sándor		1970	70,38
22	Dubász Mária	Tata	1967	71,33
23	Csökör György	TTT-HSE	1954	72,55
24	Czigányik Rezső	Budapest	1941	73,10
25	Korpás László	SK	1962	73,27