Skuló mondogatta mindig, hogy regeneráló huszast futott és ezt anno mindig nagyon megmosolyogtuk, sőt amolyan szállóigévé vált a regeneráló huszas. No ma én is egy ilyen regeneráló huszast futottam.
Egész nap éreztem a tegnapi futás eredményét. Egész komoly izomláz van a hasamban és a fenekemben. Úgy tűnik megtaláltuk a módját a fenékre gyúrásnak. Lányoknak különösen ajánlom!
Délután jól beragadtam a fővárosi dugóba, így otthonról megint fejlámpával a fejemen indultam el futni. A szanatórium völgyön mentem fel szép komótosan (10:16 – 146-os pulzus ; 17:47 – 150-es pulzus), majd bevetettem magamat a terepre. Nagyon élveztem még a fölfelékben is, hogy terepen futok és bár megint kezdett sötétedni egész messzire elfutottam így. Hihetetlen gyönyörű ez a rész. Jobbra leszakad a hegy, én meg futok a lapos hegytetőn.
Igaz mire a lapos részhez értem már 3km-t futottam felfelé, de az se volt kevésbé szép. Egy helyen mondjuk megbillent a bokám, ami most még kicsit fájt is, de ez csak azt jelzi, hogy érzékeny még. Nem ment ki, mentem is tovább ugyanúgy. A köves terep így leragasztás nélkül lehet túlzás, de úgy tűnik tart a bokám.
Sajnos 4km után megint ki kellett jönnöm az erdőből. Olyan negyed nyolc környékéig tudok terepen futni, utána már jobbnak látom kijönni az utakra.
Visszafele így már sajnos a dózerúton jöttem, pedig sokkal jobban tetszett volna ha az erdei talajon futhatok és még talán jobban is esett volna. Újra és újra rá kell, hogy jöjjek, hogy imádok terepen futni.
A turul lépcső előtt most is csináltam pár repülőt. Ezúttal 6 darabig jutottam, de már ez se igazán tetszett, mert kezdett elég hideg lenni, rajtam pedig csak egy póló volt.
Nem volt egy komoly terhelés ez a mai edzés, de azért csak futottam 20km-t hegyen és talán még a testem több pontján tapasztalt izomláznak is használt.
Összesen 20km, 450 szint, 107:14
Max. pulzus: 158
Átlag pulzus: 137
Megnyugvási: 52 (132/80)