Címke: Gerecse

Látványos fejlődés – 14km hegyen

Az edzőtábor alatt úgy tűnik nem fogytam semmit, mert ma reggel 74,5kg volt a súlyom. Sebaj, azért én érzem, látom magamon, hogy már nem vagyok olyan dagadt, mint karácsony előtt és méginkább, mint november közepén a sérülés után. A tervezett súlyomat elég március végére elérni, úgyhogy még van időm. Nem is lenne szerencsés nagyon gyorsan fogyni. Azért délután 3 után továbbra se eszek szénhidrátot és cukrot, de addig persze zabálok mindent, mint eddig.
Geriékhez mentem át és tőlük indultunk fel a hegyre a nagyvölgy felé. Nem tudtam eldönteni, hogy fáradt vagyok-e vagy csak egy kis nyújtás hiányzik, de nem esett rosszul a futás. Az aszfaltút végén megnyomtam a részidőt, hogy megmérjem mit futunk a felfelében, majd rögtön le is maradtam Geritől. Nem normális amit művel. Ma már futott 12km-t, benne váltakozóval és 150 kilométer feletti hetet akar megint futni. Mellette gyúrni jár, tornatermi edzésre jön és 2 résztávot is csinál.
Úgy tűnik meg se kottyan neki, mert most is jól otthagyott és csak a vezeték alatt beiktatott kerülő miatt értem utol. Innentől mondjuk kicsit felpörgettem és nem is ment előre Geri. Egész jó erőben érzem magam, van erő a lábamban és jól haladtam magamhoz képest fölfelé. A nagyút előtt elvétettem ugyan a kisösvényt és a biciklisek útján futottam fel, ami igencsak meredek, de nagy nehezen sikerült kifutnom és 9:33-nál voltam félúton. Ez a múltkori világosban futott 10:38-hoz képest hatalmas javulás, de ehhez kellett az is, hogy a bokám ma egyáltalán ne hátráltasson.
Itt nem álltam meg, hanem nyomtam tovább, de ezt Geri rövidesen már kevésnek találta mert megint ellépett mellettem és itt már egy kicsit óvatoskodtam is, mert nem látszik jól a talaj a sok falevél miatt. Azért mentem tovább becsülettel és azon gondolkoztam, hogy a könnyű futásom egy igen erős, ha nem is max. futássá változott. A keresztbe kidöntött fát még mindig nem hordták el az erdészek, ami azt a meggyőződésem erősíti, hogy őket is csak a pénz érdekli. A hulladékfa maradhat a turistaút kellős közepén. Itt felértem Gerire és a végén még előre is engedett, így az erdészeti autók által kitaposott saras vájatban én toltam elől és 16:39 alatt fel is értünk, ami nekem szintén hatalmas rekord, mert a 20:19 (dec. 5) és a 18:18 (dec. 6) is jócskán elmarad a mostani időtől. Ez amúgy színtiszta fejlődés, mert kicsit se toltam jobban, mint 1 hónapja.
Innen a turistaúton mentünk ki a dózerútra, majd azon már hazafelé fordultunk. A csemetéskerttől a szokott úton átvágtunk a turulhoz az ottani felfelét még szintén jól megfutva, majd szépen hazakocogtunk a lépcsőn át.
Könnyű futásnak egy kicsit erős lett ez a mai, de nem bánom, mert nagyon jólesett, viszont érzem, hogy nem szabad tovább feszítenem a húrt és pihennem kell kicsit, hogy aztán tovább nyúzhassam a testem. A bokám tegnap óta mintha teljesen jó lenne, úgy tűnik Dénes Zoli jól ráijesztett az emlegetett fél év bokatornával. No azért ha lesz időm azt is csinálni fogom.
A pulzusom is nagyon jó, szóval azthiszem elégedett lehetek. Végre megint érzem, hogy fejlődök.
 
Összesen 14km, 340 szint, 71:52.
 
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 138
Megnyugvási: 48 (129/81)

Közepes futás újra sötétben

Meglepődtem mikor reggel a mérlegre álltam, mert az csak 74,5kg-ot mutatott.
Munka után Geri jött át hozzánk és tőlünk indultunk futni a lépcső felé. A felfelét Geri igencsak tolta, így a múltkori 6:13-hoz képest most sokat javultam és az 5:33 most új rekord. (Átlagpulzusom a felfelében: 162)
A turulnál aztán jobbra lefelé indultunk tovább a panoráma úton, majd bekanyarodtunk balra a dózerúton, amin egészen sokáig futottunk. Már az aszfaltos része is végetért, mikor megfordultunk.
Innen visszafelé a csemetéskertig ugyanott jöttünk, majd jobbra bekanyarodtunk a szokásos turulhoz visszavezető földútra. Mióta egyszer kiment a dózeren a bokám azóta kicsit félek még ezektől a sima futásoktól is sötétben, de most nem volt gond. A turultól aztán lefelé a panoráma úton jöttünk, ahonnét másodszor is megcsodáltuk a világosban kevésbé szép Tatabányát.
A városban aztán még tettünk egy kis kitérőt a Tesco felé, majd hazafutottunk. Én még elfutottam Geriékhez, hogy kicsit kiegészítsem az edzést és onnan kocogtam egyedül haza.
Jó kis közepes edzés volt, igazából többet kellett volna futni, de a múlt hét még mindig érezteti hatását és kicsit fáradt vagyok emiatt.
 
Összesen 16km, 300 szint, 81:45.
 
Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 142
Megnyugvási: 53 (143/90)

Gerecse hegy megkerülése Héregről

Ma igencsak megugrott a súlyom lefele, mert a mérleg 75,2kg-t mutatott reggel. Jól indul az év. 🙂
Úgy volt, hogy rokonlátogatás lesz a mai program, de végül maradtunk Tatabányán, így adta magát, hogy Gerihez csapódva kimenjünk Héregre, hogy Futóbolondokkal (Fridman: Fridrich László ; Csanya: Csányi László) fussunk egyet.Gerecse hegy megkerülése Héregről - térkép
A terv szerint ez a Gerecse hegy megkerülése volt Héregi indulással. Bányahegy felé indultunk, hogy a végén ne a meredeken kelljen leereszkedni. Kicsit saras volt a talaj, így a bányahegyi emelkedő nem volt teljesen megfutható, bele kellett kicsit sétálni és fákba kapaszkodva megtenni pár tíz métert. A többit szépen megfutottuk Gerivel így Csanya és Fridman le is maradt. Ők egyébként túrafutó létükre a fölfeléket rendszeresen sétálták, de ez azthiszem érthető, ha az ember 100 kili körüli futásokra készül.
Innentől kicsit agyagos utakon vezetett az utunk és gyönyörködtünk a tájban a szemerkélő esőben. Amúgy nekem nem volt gondom az időjárással, mert alapvetően egész mérsékelt ahhoz képest, hogy január van. Maradhatna egész télen ilyen hómentes az idő!
A Hercegprímás kastély (egyházi üdülő) közelében, aztán már sár sem nagyon volt, így onnantól a tájban gyönyörködtünk és még turistákkal is találkoztunk a Kis-Gerecse hegy oldalában. Itt azért néztem rendesen, hogy hova lépek, mert jó köves a talaj.
Innentől szépen lecsorogtunk a dózerúton azaz a turistajelzésen. Már kezdett sötétedni is, mert 2:30-kor indultunk és volt párszor, hogy megálltunk, de azért még világosban sikerült befejezni az edzést.
Érdekes volt, hogy Király-kút előtt hirtelen vagy 5 fokot esett a hőmérséklet, mikor beértünk a kicsit ködösebb részre.
Már majdnem befejeztük a futást, mikor megbillent a jobb bokám, de ez most már csak olyan volt, mint régen, azaz meg se kellett állnom és egy-két lépés után már nem is éreztem, hogy "kiment" a jobb bokám. Úgy tűnik ilyen szempontból kezd rendbejönni a lábam, mert most nem volt ragasztva se és simán kibírta a megbicsaklást. Azért jó lenne az ilyeneket elkerülni, mert elég ha egyszer kicsit jobban kimegy és kész a baj.
Nagyon élveztem a futást, mert kifejezetten könnyű volt a tempó és ahol felfele volt és Gerivel kicsit elfutottunk ott is jól éreztem magam. Jó sokat beszélgettünk, szép helyen futottunk szóval igencsak jól kezdődik futás szempontjából ez az év. Bárcsak mindig így tudnék edzeni.
Polár távolságmérő órával a többiek 13,9km-t mértek és 410 szintet, de nekem a visszafutásokkal kicsit több lett mindkettő.
 
Összesen 14km, 450 szint, 82:18.
 
Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 139
 

Kokóval és Ádám Petivel 27km Szomódról

Ma először mértem többet a mérlegen, mint a megelőző napon. Kemény 10 dekával voltam reggel több a tegnapinál, így most megint 76,0kg a súlyom.
Hajnalban keltem, mert Ádám Petiékhez mentem át Szomódra, hogy 7 óra után már el is kezdjük a hosszú futást. Nem esett valami jól felkelni és a reggeli sem csúszott ilyen korán, de azért magamba erőltettem egy csomó kaját, hogy kibírjam a minimum 25km-t, amit Ádám Peti mondott.
Szomódi futás térképe
Kokóval (Kovács András) és Petivel hármasban indultunk el Szomodról és Agostyán felé vágtunk át a szántóföldeken egy nagy földúton. A tempó kifejezetten könnyű volt, amit nagyon nem bántam. Persze ez nem tartott sokáig, mert Agostyán végénél elkezdtük tolni a fölfelét és a Gorba-tető alatti nyeregig nem is lassítottunk. Kezdetben Kokó mögött futottam, de miután Ádám Peti lemaradt kicsit én is jobbnak láttam visszavenni, mert tudtam, hogy azt a tempót már nem bírnám sokáig, a nyeregig pedig biztos nem. Így bevártam Petit és vele együtt toltuk fel a nyeregbe. A meredekebb részek nekem nagyon kemények voltak, de szerencsére a laposabb részek egész könnyűek voltak. Azért a végére Kokó elhúzott már közel egy perccel, de mi is egész jó tempóban felértünk. A felfelé összesen 4km volt és 19:31 lett 168-as átlagpulzussal. (plusz pár száz méter, amit nem mértem külön)
Itt szusszantunk egy kicsit majd nagyon könnyen elindultunk visszafelé az országúton és a dózerúton fordultunk be balra a Baji vadászház felé. Ahogy jött a felfele egy kicsit gyorsítottunk, majd a végén már annyira nyomta Kokó, hogy le is maradtam tőle. Innentől szép lassan ereszkedtünk Vértesszőlős felé és útközben még Wengrin Ágival is szembetalálkoztunk.
Futás közben persze ( a megnyomott felfeléket leszámítva) végig ment a pofázás, így repült az idő. Ekkor már éreztem is, hogy nem lehet gond a mai futással, mert azért előtte aggódtam, hogy nem fogom végig bírni, főleg, ha túl gyorsak lesznek a többiek.
Innentől már szint nem nagyon volt, befutottunk Tatára, ahol betértünk egy kocsmába (én nem ittam semmit), majd átfutottunk Szomódra, ahol még megnyomtuk a falu előtti utolsó párszáz métert.
Összességében nagyon élveztem ezt a futást, mert végig jót beszélgettünk és azért edzésértéke is igen komoly volt most nekem. A néhány megnyomott szakasz ugyan nem esett valami jól, de összességében azért nem bánom, hogy keménykedtünk is.
Az meg aztán már végképp jó dolog volt, hogy délelőtt 10-kor már túlvoltam egy ilyen edzésem.
Ádám Peti szerint 28km-t mentünk, Kokó még valami 30-ast is emlegetett, de szerintem nem volt csak 27km, így ezt tekintem a mai edzésnek.
 
Összesen 27km, 420 szint, 2:14:08.
 
Max. pulzus: 179
Átlag pulzus: 150
Megnyugvási: 25 (143/118)

Napközben a szokásos tizes

Ebédidőben szaladtam ki edzeni, mert este céges buli lesz, ami miatt akkor aligha lesz időm edzeni, napközben pedig még épp be tudtam sűríteni az edzést. Kegyetlen szép idő van egész nap és csak azért nem tudtam nagyon élvezni a futást így világosban, mert sietnem kellett. Gyorsan felrohantam a Szanatórium völgyön, majd a Csemetéskert, Turul útvonalon már jöttem is haza, így csak a régi szokásos tizest sikerült futnom, de ma nem is terveztem többet. Örülök, hogy egyáltalán tudtam edzeni.
A felfelét most is mértem, így egy újabb alapidő született az aszfaltút végétől a középső útig, amire ráfordultam. Ezen a 10:38-on még bőven lehet majd faragni, ha világosban futom.
 
Összesen 10km, 220 szint, 52:06.
 
Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 147
Megnyugvási: 25 (151/126) 2 emelet mászás

Hosszú futás MP3 lejátszóval

Geri manduláját ma műtötték, így egy darabig most sajnos nélküle kell edzenem és ehhez nincs sok kedvem. Ezt ellensúlyozandó kipróbáltam milyen MP3 lejátszóval futni és összedobtam vagy 50 számot mielőtt nekiindultam a hosszú futásnak. Az útvonal a Turul lépcső – Csemetéskert vége – dózerút volt, méghozzá egész 50 percig, ami már igen messze van, majd ugyanott vissza. Elég fura volt fülhallgatóval futni, mert egyrészt felpörget és kevésbé monotonná teszi a futást, másrészt viszont olyan, mintha burokban futnék. A lépcsőt szerintem sikerült egész jól megfutni.
Itt is elkezdem számon tartani az időket és az autópálya hídtól egész az utolsó lépcső utánig mértem is magamnak egy 6:13-as alapidőt. Ezen kell majd javítanom, bár azt azét kétlem, hogy valaha is időre futnék itt fel, annál is inkább, mert a bemelegítés eddig csak szűk 2km.
A dózerúton elég sokat szenvedtem azzal, hogy a fülhallgató mindig ki akart csúszni a fülemből, majd egy őz tette érdekesebbé a futást, ugyanis szembejött velem az úton és csak 2 méterre egymástól torpantunk meg, majd végül vagy öt másodperc ácsorgás után elfutott. Ilyet eddig még nem láttam, szinte karnyújtásnyira volt tőlem egy őzike.
A dózerúton ezután nem sokkal sajnos kiment megint a jobb bokám és emiatt meg is kellett állnom. Kb. ugyanaz volt a helyzet, mint a Budaörsről kezdett futás alkalmával. Fájt kicsit, de tudtam tovább futni és azért egész futás alatt éreztem a bokámat. Egy pillanatra azon is elgondolkoztam, hogy megforduljak, de végül mentem tovább és újabb hófoltokat láttam, majd az éjszakai kilátást is megcsodáltam Tatára futás közben és végül 50:02-nál fordultam.
A visszafele pörgősebbnek tűnt, de gyorsabb is volt. Ugyan néhol kicsit óvatoskodtam a bokám miatt, hisz idefele még ugyanott a dózerúton is képes volt kimenni, de nem volt semmi gond és 45:05 alatt haza is értem.
Elég fura futás volt az MP3 lejátszó miatt. Azthiszem nem fogok rászokni, de most azért valamit segített és talán néha-néha ezután is fogok így futni, ha már nagyon kezdek besokallni az unalomtól.
Igazából pont azt veszi kicsit el a futásból, amiért jó futni. Városban persze más a helyzet, mert ott ezzel nem lenne gond, de ott meg az nem árt, ha hallom, hogyha mások épp el akarnak ütni.
 
Összesen 18km, 440 szint, 95:07.
 
Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 145
Megnyugvási: 33 (139/106) lépcsőn felgyaloglással

Felfele a panoráma úton

Egyedül kellett futni indulnom és a tegnapi után valami könnyebbet terveztem, de azért a hegyre fel akartam menni. A lépcsőt már kicsit unom, így a panoráma úton futottam fel a meredek tetejére. Ez legalább aszalt, így a tegnap kicsit megkínzott bokámat is kíméltem. A 100-as úttól az erdészeti út leágazásáig mértem az időt, hogy legyen összehasonlítási alapom a fölfelére. Elég kemény ez az emelkedő még így aszfalton is. Most 11:50 lett és mindezt 157-es átlagpulzussal futottam meg. Maradt még benne, de egy könnyű futáson ez jól is van így.
Az erdészeti úton még elfutottam a Csemetéskert végéig, majd a földúton egyenesen jöttem vissza a Turulhoz. A kavicsos részen két lépést tettem havon is, ugyanis itt megmaradt kb. fél centi hó. nem tudom akarok-e havat. A tavasz jobb lenne, de az most nem lehet. Még azért el tudnám viselni egy darabig, ha szárazon edzhetnék.
Lefele már nem erőltettem a dolgot, ennek megfelelően eléggé jól is esett.
Ugyanezt futottam fordítva negyedikén, akkor beírtam 12km-t, de nem valószínű, hogy annyi megvolt, de 11km felett lehet azért.
 
Összesen 11km, 220 szint, 57:01.
 
Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási: 57 (142/85)

Teliholdas futás a Gerecsében

Elmúlt az izomlázam és ma végre nem is kellett egyedül futnom, így nagyobb lelkesedéssel vártam a mai edzést és nem is kellett csalódnom. Geri jött át hozzánk és innen indultunk először a Turul lépcső irányába, de hamar meggondoltuk magunkat és a nagyvölgy felé kanyarodtunk. Én nem akartam nagyon arra menni, de ha már ott kell futni, akkor inkább a fölfelét vállalom be ott, mint a lefelét.
Geri ment többnyire elöl és a tempó is jobb volt, mint tegnap, ennek következtében az aszfalt út végétől a fenti kerítésig javultam 2 teljes percet. Igaz a mostani 18:18-as időnél is lehet jóval jobbat futni itt, de ez már kezd elfogadható lenni, főleg azért, mert sötétben futunk.
A völgy tetejénél aztán mentünk tovább egyenesen és gyönyörködtünk a teliholdas éjszakai tájban. Ma is volt egy kis köd, de nem volt olyan vészes, mint tegnap. Csak a lámpa fénye miatt tűnt néha úgy, hogy nagyobb köd van.
A dózerúton mentünk végig lefele, majd a szokott helyen a csemetéskert után csaptunk be a Turul felé és a lépcsőn lekocogva mentünk haza.
Ma is léptem bele kisebb gödörbe, de ezeket úgy tűnik egyre jobban viseli a bokám. Remélem azért szép lassan hozzászokik, hogy bizony az utak nem épp tükörsimák, amiken futok.
Mára 15km-t terveztem, ami csak igen nagy jóindulattal lett meg. Persze tegnap lefele kerekítettem, így az össz kilométer nagyjából stimmelhet.
A pulzusom szép lassan kúszik lefelé. Most már elmondható, hogy normalizálódott ezen a téren a helyzet.
 
Összesen 15km, 340 szint, 75:17.
 
Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 142
Magnyugvási: 36 (130/94)

Újra a nagy völgy felé

Az izomláz megmaradt a mai napra is az egész testemben ráadásul a bal nagylábujjamon a köröm is fáj még. Nem elég, hogy érzékeny, most még be is fehéredett. Van egy olyan érzésem, hogy még lesz vele gondom, bár szerencsére még nem zavar a futásban.
Rendületlenül fogyókúrázok is még mindig, mert a sérülés alatt felszedett 5 kiló plusz még nem ment le és hát előtte se voltam egy nádszál. Most délután 3 után nem eszek se cukrosat, se szénhidrátot, így szép lassan fogyok. Mérlegen régóta nem álltam, de úgy gondolom, hogy a lassan 4 hete tartó fogyókúrának kell, hogy legyen eredménye.
Ma sajnos megint egyedül kellett futnom, de legalább nem húztam sokáig az elindulást.
A rég nem futott útvonalat választottam a szanatórium völgy felé. Szép lassan másztam fel a nagy völgyön, ami ilyenkor sötétben nem épp a bokaféltősök kedvenc helye, de szerencsére nem volt gond. Összesen az aszfalt végétől 20:19 lett a fölfele. A völgy tetején balra kanyarodtam a Gerecse 50 útvonalán és egészen a dózerútig mentem felfele rajta. Itt kezdett elég nagy köd lenni, aminek hatására ha világítottam, akkor csak a lábam elé láttam, míg a holdnak köszönhetően a távolabbi dolgokat láttam, ám a lábam előtt a földből semmit. Így aztán leszegett fejjel futottam. A dózerúton aztán nem A Baji vadászház felé, hanem hazafelé indultam bár már ekkor látszott, hogy a tervezett 18km így nem lesz meg. Egész jó tempóban haladtam lefelé, majd a csemetéskert után jobbra bevágtam a szokott úton a Turul felé. A dombtetőn aztán még elkanyarodtam a Bányász kilátóhoz és annak tövében fordultam. Lefelé a nagy úton hirtelen felriadt előttem egy rakat vaddisznó és hát én is elég rendesen megijedtem. Nem láttam belőlük semmit, de a 10 méterre hirtelen csörtetni kezdő vadak elég váratlanul éltek. Hirtelen megfeszíthettem izmaimat és bár telitalpra érkeztem a bokámat is jól megrántottam. Olyan volt, mint a vasárnapi foci közben. Nem oldalra rándult meg a bokám, hanem az egyenes mozgástól. Ezt különben ki is próbálgattam este. Oldalra mozgással nincs gondja a bokámnak, ám le és visszafeszíteni se tudom még rendesen. A másik bokámhoz képest elég nagy a különbség, sokkal kevésbé mozog. Így aztán ha egy gödörbe lépek, vagy hasonló, akkor még jó megrántom a lábam.
Kicsit sántikáltam a vaddisznós eset után, de tudtam, hogy nem lesz belőle gond. A lépcsőn lefelé még éreztem ugyan, de szép lassan hazakocogtam és a végére már el is múlt a kis fájdalom.
Hiába tettem bele kerülőket még így sem lett meg a 18km, de ez nem is nagyon zavar. Nem ezen az 1km-n fog múlni az alapozás.
 
Összesen 17km, 450 szint, 90:50.
 
Max. pulzus: 162
Átlag pulzus: 145
Megnyugvási: 43 (137/94)

Lépcső – Turul – Csemetéskert – Panoráma út

Egész nap igen komoly izomlázat éreztem az egész testemben a tegnapi edzéstől és/vagy focitól. Leginkább a lábamban és a hátamban éreztem, de még a hasamon is volt kicsi. Ezen kívül csak a bal nagylábujjam körme fáj kicsit, mert megtaposták tegnap, szóval kész roncsként indultam el az alapozás első edzésére, ráadásul egyedül kellett futnom.
Nagyon nem is volt kedvem elindulni, ami annak fényében, hogy még mennyi van hátra a célig, vagyis a hosszútávú OB-ig nem túl bíztató. Felmásztam a Turul lépcsőjén, majd balra indultam tovább és a földúton mentem a csemetéskert végéig, ahonnét az aszalton indultam ki a Panoráma út irányába. A lépcső igen kemény volt és nem is esett jól, de felküzdöttem magam, majd a tetőn már jobban élveztem a futást. Nem haladtam igazán gyorsan, mert a lábamat mg féltem, de azért nem is kocorásztam. A tempó akkor kezdett gyorsulni, mikor kiértem a Panoráma útra, ugyanis lefelé indultam rajta, hogy a tervezett 12km összejöjjön. Persze lefele nem igazán volt megterhelő a tempó, de utána igyekeztem síkon is megtartani, sőt talán még kicsit gyorsultam is. A Tesco felé jöttem ki a Győri útra, mert e-nélkül túl rövid lett volna a mai edzés.
Itt sem mentem persze igazán gyorsan, de közel lehetett 4:30-hoz a tempó és egész jól is esett. Persze azért itt-ott éreztem a lábamat, sőt szinte mindenhol éreztem a testemet kivéve a jobb bokámat.
Nyújtogattam egy keveset a futás után, sőt minimális hasizom erősítést is csináltam még, hátha használ valamit az izomláznak.
 
Összesen 12km, 220 szint, 57:37
 
Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 145
Megnyugvási: 55 (142/87)

Lendületes 16km

Gerivel megbeszéltünk mára egy közepesen hosszú edzést, majd délután Balu is felhívott, hogy megyünk e futni.
Geri már 5km-el a lábában érkezett hozzánk, majd együtt kanyarodtunk el Bánhidai lakótelep felé, hogy Balu is csatlakozzon hozzánk. Innentől a Turulhoz futottunk fel a lépcsőn, ami nekem már kicsit kemény volt, de utána egész jól haladtunk, főleg a lejtős részeken. Az erdészeti aszfaltúton mentünk és az aszfaltos rész végéig jól is ment. Végig dumáltunk és szinte repültek a kilométerek. A dózer kezdetétől a meredekebb részen Geri egyre nagyobb tempót diktált és bár egy darabig küzdöttem, de végül le kellett maradjak. Nem sok volt már a fölfeléből, de megadtam magam. A dombtető után aztán sikerült felzárkóznom rájuk és innentől már nem volt gond a tempóval. Végül a fordulót kicsit messzebb ejtettük meg, mint terveztük, mert Geri menni akart még előre. Vértestolnára vezető turistaút kezdeténél fordultunk végül meg. Szép lassan csordogáltunk lefele, ami igazán jólesett. Balunak a lámpája nem világított valami erősen, de azért nem volt gond, főleg, hogy most még nem mentünk be a sima eredi utakra.
Iszonyú jó edzés volt, nagyon élveztem. Talán ez volt az első olyan a sérülés óta, ami már terhelésnek se volt rossz és élveztem is.
 
Összesen 16km, 440 szint, 83:02.
 
Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 149
Megnyugvási: 43 (148/105)

Bányász kilátó oda-vissza

Megvan az előnye is a rugalmas munkaidőnek, mert míg máskor éjjel kellett futnom, ma itthonról dolgoztam és ebédidőben mentem el futni. Egyedül vágtam neki az edzésnek és a lépcsőn mentem fel a Turulhoz, majd a kilátó felé vettem az irányt, persze a dózerúton. Kicsit fáradtan mozogtam és a fölfelékben még magamat is meglepem, hogy milyen lassan vagyok képes haladni, de legalább a pulzusom kezd normális lenni. A bányász kilátónál fordultam meg és jöttem vissza ugyanarra.
Tetszett, hogy végre világosban futhattam itt a Gerecsében, de azért lesz ez még jobb is, mert most fáradt is voltam és az idő is elég vacak.
 
Összesen 8km, 220 szint 43:56.
 
Átlag pulzus: 145
Megnyugvási: 53 (143/90)

Megy ez nekem, 15km hegyen

Sajnos megint egyedül kellett futnom, de legalább már nem késő este. Ennek ellenére nehéz volt elindulni, de szerencsére Ádám Peti hozzászólás erőt adott, mint minden ehhez hasonló apróság.
Hihetetlenül fel tud dobni, ha valami futással kapcsolatos kellemes emlék előjön, vagy a jövőt illetően néznek ki úgy a dolgok, hogy valami jó fog történni. Mondjuk egy jó kis közös futás, edzőtábor tervezgetése hihetetlen jó motiváció, de az is sokat dob rajtam adott esetben, ha valaki ír a blogomba. Szóval ha valaki ezt olvassa, akkor nyugodtan dobjon egy hozzászólást, mert az nekem jó. 🙂
A Turul felé indultam el a lépcsőn és egész normálisan felszenvedtem magam, majd az aszfalton indultam el lefelé, de csak az erdészeti útig, mert arra bekanyarodtam. Elindultam hát a Baji vadászház felé vezető úton és igen hosszan meg sem álltam a nagy ködben. 40 percnél fordultam, de ekkor már a szanatórium völgy magasságában voltam, mert lejtett az út. Innen már gyorsabb lett volna (és érdekesebb is) a völgyön lemenni, de én visszafordultam, mert ebben a sötétben és 1 méteres ködben ez a dózerút is épp elég volt. Fel is gyorsultam ahogy az aszfaltozott részre értem.
Ugyanazon az úton mentem haza, amin odafelé futottam és végig élveztem a futást.
Csak elindulni nehéz, utána már nincs gond az edzéssel.
 
Nagyon örülök, hogy végre emberi edzést sikerült produkálnom és bár a nagyobb felfelékben még eléggé nem ment a futás, de azért alapvetően már jól haladtam. Terepre még nem merészkedek, de ez már csak óvatosság, mert a bokám teljesen rendben van.
Végre érzem, hogy értelme van edzeni és fejlődök!
A pulzus adataim is kifejezetten jók, legalábbis az elmúlt időszakhoz képest. Szinte el se hittem, hogy 50-es megnyugvási pulzust produkáltam.
 
Összesen 15km-t futottam 400 méter szinntel, 75:00-ra.
 
Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 150
Megnyugvási: 50 (143/93)

Hosszú 13km hegyen

Ma végre egész korán sikerült elkezdeni az edzést. Gerivel 6-kor indultunk el és a Turulhoz futottunk fel, ám nem a szokásos útvonalon, hanem körben az aszfalton. Ez az útvonal jó 6km, amit én többnek gondoltam és a lépcsőn terveztem lejönni.
Az emelkedő kezdetéig nem nagyon volt semmi gond, de a fölfele az piszkosul nem ment. Keményen toltan, ahogy bírtam, de a sebességem érezhetően lassú volt, Geri nem is bírta ezt a vánszorgást és otthagyott, majd a kanyar után a kilaposodó résznél fordult vissza értem. Fölfelében végig 170 fölött volt a pulzusom, ami nálam már közel versenytempó.
A laposabb rész aztán már jóval könnyebb lett és fel is pörgött kicsit a tempó. Pulzusom nem nagyon ment lejjebb, de jobb érzés volt a futás, talán azért, mert éreztem, hogy jól haladunk.
A Turulnál hajolgattam kicsit, majd szép könnyen lecsorogtunk az aszfalton ugyanazon az úton, amin felfele mentünk. A városba érve aztán tettünk egy kis kitérőt a Tesco felé, mert azt hittem nem lesz hosszabb az az út. Tévedtem, így a tervezett 12km egyre inkább 13 lett.
Még jó két kili volt hátra és kezdtem meghalni, pedig egészen jól pörgettem mostani állapotomhoz képest. Ez úgy 4:40-es ezreket jelenthetett talán. Olyan érzésem volt, mint 17 éves korom környékén, amikor hosszút futottunk.
Egyszerűen nekem most túl hosszú volt ez a 13km, főleg ilyen magas pulzussal futva. Persze nem okozott komolyabb gondot, de jó lenne, ha ilyet legközelebb már csak 30km után éreznék.
Nem éheztem el, nem száradtam ki, csak egyszerűen a lábaimnak és a keringésemnek komoly terhelés volt ez a mai edzés.
Örülök, hogy lefutottam, bár az kicsit elkeserít, hogy 13km-től képes vagyok így kidőlni. No azért csak meg lesz ennek az eredménye és ha sikerül továbbra is így fejlődnöm, akkor december elejére leszek olyan állapotba, hogy valóban rendesen el tudjam kezdeni az alapozást.
Tanulság, hogy edzetlenül nem jó edzeni.
 
Összesen 13km, 180 szint 67:24.
 
Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 159
Megnyugvási: 32 (158/126)
 
Pulzus adataim katasztrofálisak, egyértelműen mutatják, hogy edzetlen vagyok, főleg a megnyugvási. 126-os 1 perces értéket a talán csak résztávok után szoktam mérni.

Kisverseny a Turulnál

A Turulnál rendezett ma versenyt Tamás Peti és arra mentünk fel. Gerivel melegítettünk keveset, majd ezt én kiegészítettem még egy kevéssel a rajtom előtt, így összesen 15 perc bemelegítést sikerült összehoznom.
Nem igazán szép ez a terep, de ma valahogy nem volt ezzel gondom. Kerültem ugyan pár helyen, de alapvetően tetszett a futás.
A kettes pontra hibáztam egy kicsit, de nem volt olyan vészes, majd a hármason befogtam Gerit és Csőkör Zolit is. Mivel Geri elég sokkal ment előttem, így feltételeztem, hogy a pontot jó ideje keresik már és mivel nem igazán találtam a helyén ár indultam is tovább a négyes felé, mikor megláttam jóval lejjebb, mint kellett volna. Igazából azon az orron volt, amire jelölve volt, csak épp a térkép olyan katasztrofálisan gyenge, hogy az úttól legalább 2x olyan messze volt a pont, mint kellett volna.
Szóltam Gerinek, hogy jöjjön velem, hogy legalább fizikálisan legyen neki egy kemény edzése és talán abból is tanulhat valamit, hogy azt figyeli miként versenyzek. Szerencsére nem nagyon hibáztam innentől és a 10-es pontra menet még felfedezni véltem Gerit mögöttem. Mint a célban kiderült Csőkör Zoli futott mögöttem, mert Geri már egy átmenet múlva lemaradt.
A tizesen találkoztam Edittel és mondta, hogy épp most ment el Gyulai Zoli. Mivel fölfelé jött, így nem nagyon tudtam jobban tolni, mint eddig, de rövidesen megláttam Zolit. Még 2 átmenetig tartott, mire teljesen ráfutottam, de ő éppen túl jobbra húzott, így egyből elváltak útjaink. Belerohantam egyenesen Popey újabb hatalmas térképhibás részébe, így itt hagytam majd 3 percet és Zoli is ellépett. Végül 54:22-t mentem, ami nem olyan rossz idő a 8,5km-es pályán, de azért 50 alá simán beszoríthattam volna.
A cipő kicsit szétszedte a talpamat, így holnap a másik vacak cipőmben fogok futni, mert abból csak a szögek hiányoznak és a lábamat sem szedi szét.
Nagyon jó erőben érzem magam, néha már a fölfelékben is úgy érzem, hogy jól megy, ami nálam nagy szó. Az OB most már nagyon közel van és 2001-2002 óta nem voltam ilyen jó állapotban így ősszel. A sprintnél biztos jobban fekszik majd nekem a klasszikus és ha azt vesszük, hogy az előző 2 bajnokságon az első 5-ben voltam, akkor most nem lehet más a cél, mint a dobogó.
 
Összesen 13km, 350 szint, 69:22.
 
Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 166
Megnyugvási: 32 (164/132)

Egyedül az ellenkező irányban

Geri már futott egyet délelőtt, így mikor hazaértem egyedül mentem ki futni a szokásos 10km-es körre, ám ezúttal ellenkező irányba. A Turul lépcsőjén mentem fel, amit egész jól meg tudtam futni, majd a csemetéskerten keresztül haladtam a szanatórium völgy felé. A völgyön ereszkedtem le, ahol helyszínelő rendőrökkel találkoztam. Egy 10-12 éves gyerek pár órával korábban biciklivel nagyon csúnyán fának ment és az se biztos, hogy túléli. Hát mit mondjak, nem egy életbiztosítás az a völgy biciklivel. Én tuti nem mernék rajta lemenni, csak teljesen behúzott fékkel.
A szokásos útvonalon hazakocogtam. Érdekes módon egyedül se volt bajom a futással, sőt kifejezetten élveztem, bár ez mostanában, hogy egész jól megy a futás szinte mindennapos.
 
Összesen 10km, 220 szint, 50:24.
 
Max. pulzus: 162
Átlag pulzus: 144

Közepes futás egy erős fölfelével

Megint későn értem haza, így lámpával mentem át Geriékhez, majd Geri felébresztése után nekiindultunk a hegynek. Szokásos módon a szanatórium völgyön futottunk fel. A völgy alján én álltam előre és egész jó tempóban kezdtem futni. Élveztem, hogy jól világít a lámpám és valahogy sötétben mindig könnyebb felfutni egy hegyre. Nem látom mi vár rám…
Én mentem elől egészen sokáig, kereszteztük a nagy utat, majd már félúton voltunk az irtásig, mikor Geri ellépett mellettem. Össze kellett szedni magam, hogy ne maradjak le, de végül sikerült rajta maradnom és 14:26 alatt felértünk a kapuhoz. Ez ugyan majdnem fél percre van Geri rekordjától, de én még nem mentem ilyen jót sose, ráadásul sötétben toltuk. Ez főleg akkor volt zavaró, ha nem én mentem elől.
Innen aztán elindultunk Vértestolna irányába, majd a dózeren jobbra kanyarodtunk és tettünk egy kitérőt a Kisréti vadászház felé. Már a Turulhoz tartottunk, mikor szemből jött egy autó a turistaúton, ráadásul egy ösvényről kanyarodott ki. Természetesen ki lehetett volna, ha nem egy vadász. Ilyenkor este fél nyolckor rajtunk kívül csak ők vannak itt.
Szerencsére a normálisabb fajta vadász volt, így nem ordibált velünk, csak finoman tudtunkra adta, hogy "Az erdőben én vagyok otthon. Itt én vagyok az úr." Kiegészítette, hogy a turistaút nem arra való, hogy mi azon lámpával sötétben futkározzunk és a társától megkaptuk, hogy "Akár el is találhat titeket egy eltévedt golyó.". Szóval megint megtiltották nekünk, hogy az erdőben fussunk.
Mondjuk el lehetett velük beszélgetni, mert arra hajlottak legalább, hogy javaslatot tegyenek olyan útvonalakra, ahol kedvünkre rohangálhatunk, de ez sajnos kimerült a dózerútban.
Természetesen nem fogjuk szentírásnak tekinteni a dolgot, így megyünk amerre kedvünk tartja, de azért próbáljuk elkerülni a konfliktusokat és a lövéseket.
Egyszer lőjön rám egy vadász. Esküszöm addig nem nyugodnék, amíg be nem tiltják az egészet úgy ahogy van.
Azért attól nem félek, hogy fényre lőnének a vadászok, szóval nem lesz itt gond. Mondjuk az nekem amúgy is magas, hogy mit lövöldöznek full sötétben.
No mindegy, ez most nem volt még csak konfliktus sem, csak már olyan sokszor találkozunk vadászokkal, hogy kibukott belőlem.
Innen visszakocogtunk a Turulig, majd a lépcsőn át az Árpád Hotel érintésével haza. A Hotelnél csak megnéztük végzett e már Edit a betegénél, de nem találkoztunk vele.
Jó közepes edzés volt ez a mai. Igazán kemény csak az a bő 14 perc volt, amíg felfelé mentünk, de távban se lett kevés.
 
Összesen 15km, 77:35 és 400 szint.
 
Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási: 37 (135/98)

Az első futás sötétben

Sokáig bent voltam a munkahelyen, így már nem tudtunk időben elindulni ahhoz, hogy világosban befejezzük az edzést.
Lámpákkal felszerelkezve indultunk neki a hegynek és mire a fák közé értünk már be is kellett kapcsolni őket, igaz az enyém nem sokat ért. A kis kézi 3 ledes lámpa nem arra való, hogy fussanak vele, így Geri lámpájának fénye néha még nekem is többet ért, mint a sajátom. Jó tempóban haladtunk felfelé a völgyben, de el is fáradtam mire felértünk a tetejére. Innentől nagyon kellemes volt a futás és élveztem is. A lábam elé mondjuk nagyon oda kellett figyelni, de amúgy tetszett a futás.
Nincs mese. Be kell szereznem egy rendes lámpát, mert ami most van az nem ér semmit, a nagy Silva lámpámmal pedig csak nem mehetek nap, mint nap futni.
 
Összesen 10km, 220 szint, 53:05.
 
Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 138
Megnyugvási: 41 (130/89)

Pes-kő megkerülése

Reggel megmértem a súlyomat és 71,5 kilót mutatott a mérleg, ami tekintve, hogy 74-75 kilót szokott mutatni egész jó. Még 2-3 kiló mínusszal elégedett is lennék. No azért így sem vagyok kétségbe esve.
A futást délutánra tettük Gerivel, hogy együtt futhassunk már Tatabányáról. egy hosszút. Átmentem Geriékhez és tőlük indultunk a Szanatórium-völgy felé, majd a tetejétől Vértestolna irányába indultunk. Nekem a futás eleje nagyon nem esett jól, egész az emelkedő tetejéig csak szenvedtem. A fölfelé szerencsére nem volt olyan gyors, mint azt Geritől megszoktam, így nem maradtam le. Úgy tűnik a fölfelét ő is óvatosan tervezte a hosszú futás elején.
Azért arra mindenképpen jó volt a völgyön felfutás, hogy kicsit felébredjen a testem, így onnantól valószínűleg a negyed óra lefelé futásnak köszönhetően is már jobban ment. Vértestolna felső végébe értünk ki a gyönyörű és tiszta erdőn át. Valami kegyetlen szép itt az erdő és a falu is pofás. Épp focimeccset játszottak a falu pályáján, mikor elkocogtunk előtte az utcán. Ami azt illeti nem gyenge a kilátás a focipályáról, de a falu legtöbb házából is látni a gyönyörű hegyeket. Ha egyszer lesz rá pénzem és megtehetem, akkor ide fogok költözni. 🙂
Mentünk tovább az országúton Tarján felé és én már egész jól éreztem magam, pedig ekkor már egy órája futottunk. Letértünk a Gerecse 50 útvonalán a Pes-kő aljában vezető kék jelzésre, ami szintén nagyon szép volt, bár az a pár irtás sokat ront a képen. Itt Geri nagyobb tempóra váltott és én nem akartam rohanni, de nem is esett volna jól, így kezdtem lemaradni. Egyszer kellett megvárnia és innentől már mentünk együtt. Az irtás és a dózerút kanyar felé jöttünk vissza és nagyjából ekkor fordult a kocka. Már jó 95 perce futottunk, mikor Geri kezdett elfáradni és a fölfelékben már le is maradozott. Nekem ilyen gondjaim nem voltak, sőt a futás során ekkor éreztem magam a legjobban. Szép lassan futva jutottunk el a Turulig, majd a lépcsőn át lecsorogtunk a városba.
Összességében sikerült egy szép nagyot futnunk, még több is lett, mint azt terveztem volna és én meglepően jól bírtam. Megkerültük a Pes-kőt, amin már régóta gondolkoztam. Sajnos ezzel kezdjük is kilőni a felfedezésre váró területeket, már ami az otthoni indulást illeti. Persze alapozás alatt kicsit messzebbre is eljuthatunk majd, ha nem lesz nagy hó.
 
Összesen 24km, 550 szint, 2:02:29.
 
Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási: 46 (152/106)

Geri piszkosul megfuttatott

Sikerült viszonylag korán elindulnunk edzeni Gerivel, így végül nem kellett lámpát vinnünk magunkkal. Egy jó közepes távú futás volt a mai program, így kellett is a korai indulás, hogy ne sötétedjen ránk.
Geriéktől a szokott útvonalon mentünk a Szanatórium-völgy felé és nekem igencsak nem esett jól a futás. Ugyan bő 3 órával korábban ettem utoljára, de nagyon tele volt a hasam és ez eléggé zavart a futásban.
Szerencsére mire beértünk az erdőbe már sokat javult a helyzet, de a tempót azért nem erőltettem. Egy idő után Geri előrement és kezdett a tempó fokozódni, majd eljutottam arra a szintre, hogy már kifejezetten kemény volt és végül kénytelen voltam maximumot futni, hogy ne szakadjak le. Ezt egész sokáig bírtam, mert már a csemetéskert felé vezető utat is kereszteztük mikor kezdtem megszakadni. Próbáltam elfutni Gerivel, de a kis domb után végleg leszakadtam és innentől a tempóból is visszavettem. Nem az erősségem a felfele és ez itt is bebizonyosodott.
A hegy tetejéig Geri jó 1 percet vert rám, de ott bevárt, mint mindig. Nekem 15:26 lett a felfele, ami azért másfél perccel elmarad Geri rekordjától.
Innentől kényelmes, beszélgetős tempóban futottunk tovább. A dózerúton jöttünk lefele, majd tettünk egy kitérőt a Kisréti-vadászház felé. Onnan egyenesen a Turulhoz jöttünk vissza, majd a lépcsőn szépen leereszkedtünk.
Az edzés eleje szenvedős volt, majd az emelkedő iszonyú kemény volt, de végül az edzés második fele már laza lett.
Jó kis edzés volt ez a mai. Nem lettem tőle pihentebb, de ez most nem is baj.
 
Összesen 14km, 340 szint, 70:56.
 
Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási: 39 (134/95)

Újra ugyanaz, mint tegnap

Már tegnap elterveztük a mai edzést és meg is hirdettük, de végül csak Gerivel kettesben mentünk fel a hegyre futni Gerivel.
A tegnapi kört ismételtük meg, azaz a szokásos 10km-t nyomtuk a Szanatórium-völgy felé.
Kicsit későn értem haza, így eléggé ránksötétedett. Azthiszem nem halogathatom tovább egy ledes fejlámpa beszerzését, de ez most kicsit necces lesz, mert cipőt is muszáj lesz vennem.
A futás kezd könnyen menni, mostanra nagyjából ki is pihentem a hétvégét. Lehet belefért volna a mai résztáv, de ebben a borús, eső utáni időben az atlétikai pályán nem lett volna jó edzeni.
 
Összesen 10km, 220 szint, 52:51.
 
Max. pulzus: 175 (nem hinném, hogy jó)
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási: 38 (131/93)

Végre egy kis könnyű futás

Munka után egyből mentem át Geriékhez és együtt egy jól megszokott tizest futottunk. Szanatórium völgy, csemetéskert és Turul volt az útvonal és ahhoz képest, hogy mennyire szétfutottam magamat a hétvégén egész jól ment.
Éreztem, hogy fáradt vagyok, de valahogy egyben erős is volt bennem.

A tempó is jó volt, mert az összidő egész elfogadható lett.

Azért azt érzem, hogy egy nap könnyű nem elég ahhoz, hogy kipihenjem magamat, így holnap sem fogok még résztávozni.

 
Összesen 10km, 220 szint, 54:51.
 
Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 131
Megnyugvási: 35 (122/87)

Nagyon könnyű tizes

Geriékhez kocogtam át, hogy tőlük induljunk egy könnyű futásra. Mire odaértem Geri már lent várt, így egyből elindultunk a Szanatórium-völgy felé. Nekem nem volt semmi gondom, mondhatni jól ment a futás, bár az elmúlt két napot kicsit éreztem a lábamban, de Geri panaszkodott, hogy nagyon fáradt.
Nem is nagyon erőltettük a tempót, de Geri még így is lemaradozott. Talán életem legkönnyebb felfutása volt a Szanatórium völgyön. Kifejezetten kellemes tempóban mentünk. A csemetéskertnél is lemaradozott Geri, majd a Turul lépcsőjén lefelé is, így kicsit tartok tőle, hogy valami baja van. Máskor mindig rohanhatok utána, most pedig panaszkodik és lassan kocog, ráadásul a torka is fáj.
Közelítettünk a 6 perces tempóhoz, de ez a mai napon nem számít. A lényeg, hogy mozogtunk és holnap majd lehet egy keményebbet edzeni. A pulzusom a mai napon is valami kegyetlen jó volt, de érzem is, hogy jó állapotban vagyok.
 
Összesen 10km, 220 szint, 58:00.
 
Max. pulzus: 152
Átlag pulzus: 127
Megnyugvási: 48 (124/76)

Megszokott tizes

Elég hosszú napom volt és hulla fáradtan értem haza, de rögtön indulni kellett futni, hogy ne sötétedjen ránk. Geri jött át hozzánk és tőlünk futottunk fel a Szanatórium völgyön, majd a csemetéskert, Turul lépcső útvonalon jöttünk vissza, szóval a szokásos 10km-es kört tettük meg. Nem mozogtam valami frissen, de azért a meredeken felébredtem és onnantól már jobban volt kedvem futni és haladtam is, bár ez nem volt száguldásnak nevezhető. Az elején még Geri ott is hagyott, de valószínűleg neki se volt kedve rohanni, mert az emelkedő teteje felé már én mentem elöl.
Mondhatni, hogy egy szokványos könnyű edzés volt.
 
Összesen 10km, 220 szint, 52:54.
 
Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 136
Magnyugvási: 26 (129/103)

Könnyű futás hármasban

Rohantam haza munkából, hogy elérjem a megbeszélt 6:30-as találkozót, ugyanis Weisz Petivel és Gerivel hármasban futottunk a mai napon. Nem esett jól a kapkodás és a futás is nehézkesen ment, míg a 2 percre lévő találkozóhelyre értem, ám miután elindultunk már nem volt gond.
Mint ilyenkor mindig végig pofáztunk az edzés alatt, így gyorsan s viszonylag könnyen elrepült az edzés. Élveztem a futás, még a fölfele se volt nehéz. Szanatórium völgyön futottunk fel egészen a tetejéig, majd a nagy úton jöttünk vissza és a Turul lépcsőjén jöttünk le.
Jó kis futás volt, már csak a gimnasztikát kellett volna komolyabban venni a végén.
 
Lassan sajnos itt az ősz. Ma is már azon gondolkoztam, hogy lehet több ruhát kellett volna felvennem.
 
Összesen 13km, 300 szint, 71:34.
 
Max. pulzus: 160
Átlag pulzus: 137

Szokásos kör kicsit megtoldva

Geriékhez mentem át munkából hazaérkezés után, majd már együtt futottunk vissza hozzánk, mert Nóri adott egy csomó zöldséget és gyümölcsöt, azokkal pedig mégsem lett volna szerencsés végig futni.
Tőlünk a Szanatórium-völgy felé indultunk és a szokásos 10km-es kört futottuk, azaz a csemetéskerten át a Turulnál jöttünk le, ám még előtte megálltunk repülőzni a kavicsos sétaúton.
A kerülővel az elején és a 10x100m-el együtt meglett 12km is az edzés.
Érdekes módon futhatnékom volt már rögtön az edzés elején és ez többé kevésbé végig megmaradt, szóval élveztem az edzést.
 
Összesen 12km, 220 szint, 65:57.
 
Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 137
Megnyugvási pulzus: 34 (129/95)

Kicsit betegen

A torokfájásom már elmúlt, viszont most egy kicsit köhögök és náthás is vagyok. Úgy tűnik, hogy ha betegség tüneteit veszem észre magamon, akkor már nem tudok kimászni belőle és az egész végigvonul rajtam. Már csak az a kérdés, hogy mennyire fogok köhögni és kell e miatta edzés kihagynom.
Ma mindenesetre kimentünk Gerivel futni, hiszen, ha futok, ha nem a betegségek levonulása mindig ugyanaz.
Geri jött át hozzánk és innen indultunk a Szanatórium völgy felé, majd meg se álltunk a völgy tetejéig. Nekem nem volt kedvem rohanni és mivel Geri elég rendesen tolta jól le is maradtam. Amúgy sem érzem magam valami jól és a lábaim is be vannak állva, pedig nyújtottam tegnap egy csomót.
A haladással nem volt gondom és ha azt vesszük, akkor kifejezetten kényelmesen futottam fel a hegyre, de vagy 2 percet kaptam Geritől. Innen aztán az úton mentünk tovább és jöttünk le a Turulhoz, ami már végképp nem volt megerőltető. Nem értem, hogy miért nem vagyok lazább, ha egyszer ennyit nyújtottam és tegnap még az voltam.
 
Összesen 12km, 300 szint, 66:48.
 
Max. pulzus: 160
Átlag pulzus: 137
Megnyugvási: 40 (132/92)

Újra itthon

Egész nap fájt a torkom, nem durván, csak érzem. Félek, hogy le fogok betegedni, ami nem lenne meglepő a VB után, mivel világversenyek után rendszeresen betegedtem le korábban is. Valahogy tudat alatt kienged a szervezetem, vagy a franc se tudja.
Gerivel mentünk ki a szokásos 10km-es körünkre a Szanatórium völgy felé. Egész jólesett a futás és gyorsan el is telt, mert meséltük egymásnak az élményeinket. Van kedvem futni, tehát nem érzem úgy, hogy összetörtem volna és eszem ágában sincs abbahagyni az edzéseket.
 
Összesen 10km, 220 szint és 52:21.
 
Átlag pulzus: 136
Max. pulzus: 159
Megnyugvási pulzus: 14 (134/120) lépcsőmászással.

Újabb szokásos tizes

Geri megbeszélt egy találkozót Weisz Petivel a Dózsakert és a Bánhidai lakótelep között, így ezúttal onnan kezdtük az edzést. A turul lépcsőjén mentünk fel, majd a csemetéskert és Szanatórium völgy volt az útvonal. Szinte észre sem vettem, hogy futunk, mert még a lépcsőn felfelé és beszéltünk. Kegyetlen gyorsan elrepült a futás, ami alatt megtudtuk, hogy Weisz Peti 14:40-es ötezret tudott futni pár éve és 8:48 a legjobbja 3000 akadályon. Gerivel meg is beszéltek holnapra egy résztávos edzést, amit én kihagyok, mivel túl közel van már a VB és amúgy sem leszek Tatabányán.
Kár, hogy Peti épp most tervez Pestre költözni.
 
Nagyon jó kis futás volt. Jól esett és jól is ment.
Edzés után Edit még legyúrta a vádlim, amit remélem még a hétvégén megismétel. Hátha ez is számít valamit a VB szempontjából.
 
Összesen 10km, 220 szint, 54 perc.

16km fordított irányban

Gerivel kettesben futottunk egy utolsó hosszabbat a VB előtt, ami most 16km-t jelentett.
A Turulhoz mentünk fel a lépcsőn, majd a csemetéskert végétől az autópálya felüljáró irányában, majd a Gerecse 50 útvonalán fel a Kisréti vadászházhoz egy apróbb módosítással. Eggyel korábbi úton fordultunk balra, mert ott még csak egyszer jöttünk le, így kicsit változatosabb, mint a másik út. Innen a dózerúton futottunk fel a nagy völgy végéhez, amin kész élvezet volt lefele kocogni. Alapvetően nem volt gond a futással, tulajdonképpen még jól is esett, bár kicsit ma is álmos voltam. Persze a lépcsőt most se könnyen futottam meg, de ahhoz képest, hogy kezdetben alig bírtam felvonszolni magam tiszta felüdülés volt.
Lent aztán a városban már nem esett túl jól az utolsó 1-2km, de onnan már hazacsorogtam.
Jó kis kör volt ez, amolyan őszies időben és egész könnyen el is ment, de nem bánom, hogy a VB-ig már nem kell hasonlót futnom.
 
Összesen 16km, 500 szint, 85 perc.