Reggel 74,5kg volt a súlyom, ami feltehetően annak köszönhető, hogy tegnap a hétköznapokkal ellentétben futás után még ettem. Nem igazán izgat egy-egy ilyen kiugró adat a súlyomat illetően, ha a tendencia hosszú távon csökkenő.
Gondolkoztam azon, hogy mit fussak ma és még egy könnyű résztáv is felmerült bennem, de ezt a szemerkélő eső és az álmosságom miatt végül kizártam. Hazaérés után ledőltem aludni úgy fél órára, majd nagy szenvedések után indultam el futni. Geri a Kézilabda VB miatt korábban futott, hogy láthassa a meccset, így egyedül kellett lefutnom a szokásos hétfői kört.
Az elején kihagytam a kitérőt Geriék felé, így kb. 300 méterrel kevesebb a táv, mint máskor. Ezzel már az eddig is csak alig 14km közelebb került a 13km-hez, de ez nem igazán számít. Ezt a hetet úgyis csak közepes hétnek szánom.
A régi Brooks cipőm vettem fel, mert a saras időben kicsit kímélni akartam a Nike-om, de ez nem volt olyan nagyon jó ötlet, mert ugyan kényelmesre ki van taposva a cipő, de egyben szét is van taposva és egy helyen már a műanyag is piszkálja a lábam. Azthiszem a későbbiekben is maradok a Nike Air Zoom Steens II.-nél, ami nagyon bevált.
A nagyvölgyön felfelé néhol kicsit csúszós volt az út főleg azon a helyen ahol a favágók dolgoznak. Sajnos rögtön a kör elején egy újabb helyen nekiestek az erdőnek és már halomban állnak a kivágott fák. Rohadt ideges vagyok az erdészetre, mert a fél Gerecse le van irtva és szörnyen néz ki. Abszolút üzleti alapon működik itt minden, látszik, hogy a természetre magasról tojnak akik ezt csinálják. A legrosszabb, hogy nagy dögökkel járják az erdőt és baromi széles utakat taposnak ki, mély és saras keréknyomokkal. Mindenhol máshol simán lehet futni, de ahol ezek közlekednek ott lehetetlen megállni két lábon, főleg futva. Akárki akármit mond ez nem a természet érdeke és én ezért rühellem a "favágókat".
A fölfelé amúgy elég kényelmes volt, mert félúton 10:39-nél voltam 149-es átlagpulzussal, míg a tetejére 18:39-el értem fel (150-es átlagpulzus). Sokkal gyorsabban mondjuk néhol nem is lehetett volna menni a sár miatt, de most nem is próbáltam gyorsan menni. A lefelében aztán néhol kicsit fel is pörögtek a lábaim és egészen élveztem a futást a szemerkélő eső, a sötét és az egyedül futás ellenére. Amennyire nem akartam elindulni futni, annyira örültem neki, hogy mégis elindultam és megcsináltam az edzés. Ugyan nem állt fenn a veszély, hogy ellógom az edzést, de ilyenkor ha rossz passzban lennék már meginognék.
Holnap lehet bemegyek a stadionba résztávozni fedettpályára, mert ebben a gány időben nincs kedvem egyedül a szabadban keményebbet edzeni.
Összesen 13km, 340 szint, 70:35
Max. pulzus: 156
Átlag pulzus: 137
Zoli, naplód kényszeres olvasójaként hozzászólok újfent: ez az időjárás is azt mutatja, hogy legfőbb ideje megrendezni az esőbe-sárban futás világbajnokságát… én is ma reggel kivettem a részem az esőben-sárban-ködben-vizes-párás szemüvegben futás gyönyöréből a hármashatárhegyen…
Szabolcs
Szia Zoli! Keményen edzel, ami nagyon helyes. Az erdészekről írott véleményedet nem osztom (mert én is az vónék). Magyarországon “maguktól nőtt” erdők már nincsenek. Mindegyiket valaki felnevelte, többnyire az erdészek, mert hajdanában (50…100 éve) a természetvédők még inkább csak túráztak az erdőben, nem pedig szidták az erdészeket. Szerintem ma is sokkal előrébb vinne az együtt dolgozás, nem pedig az egymásnak betartás. Természetesen vannak szerencsés kivételek. Nagyon sok új erdő születik az erdészek munkájaként, évente 10000-19000 ha. Igaz, ez nem annyira szembeötlő mint a kivágásuk. Amíg az erdőtulajdonosok csak a faanyagért kapnak pénzt, vagyis a társadalom másként nem díjazza, hogy mindenki haszonélvezője az erdőnek, addig sajna muszáj kivágni időnként. Egyébként hosszú téma. Nem is válaszoltam volna, ha nem sporttárs ír, szerintem tévkövetkeztetést. Igazad van: a “favágók” gyakran túl csúnyán végzik munkájukat, de erdész nem= favágó.
Remélem jól megy majd az idei versenyszezonban Neked és nekem is (no meg a többieknek is!). Ernő
Szia!
Nem akarok én senkinek sem betartani és nem is tudnék. Valamilyen szinten azzal is ki vagyok békülve, hogy a fákat ki kell vágni, de nem mindegy, hogy hogyan.
A fő gondom azzal van, hogy míg én lassan már az utakon sem futhatok, mert rámszólnak (erdész, vadász), addig az erdészet sokkal durvábban beavatkozik a természetes dolgokba. A völgy amin felfele szoktam futni egyben egy turistaút is. Ez eddig falevelekkel, sziklákkal, néhol fűvel volt borítva és még esős időben is jól járható volt. Most, hogy a fakihordó és egyéb járművek végigmentek rajta hatalmas sártenger alakult ki és 30-40 centi mély keréknyomok vannak. Az már csak a búnusz, hogy egy komplett fát szétdarabolva otthagynak az út kellős közepén és az hónapok óta ott áll, ágakkal és mindennel. Ezt még ha akarná se tudná eltakarítani onnan turista, vagy futó puszta kézzel.
Ha ilyen barbár erdőírtással találkozok, akkor szokott eldurranni az agyam és írok ilyeneket, mint most hétfőn és még az is előfordul, hogy lefavágózom egy erdészt. Ezért most elnézést is kérek, de az erdőírtás módjával és mértékével ezután se fogok megbarátkozni.
Az a minimum, hogy aki kivágja a fát az próbálja meg a környezetet amennyire lehet megkímélni és helyreállítani. Az nem megoldás, hogy az értékes faanyagot elhordom a hulladékfát pedig otthagyom a turistaút közepén.
Kívánok én is neked jó versenyzést, szép terepeket.
Zoli