Verseny – Oldal 3 – Harkányi Zoltán edzés és versenynapló

Kalocsa Kupa 1. nap – Kaskantyú

Kicsit sietősre sikerült a rajt, mivel későn értünk le a versenyre. Bemelegítésnek szűk 3km-t futottam, de a bokám azért sikerült kicsit nyújtogatni, mielőtt nekivágtam a versenynek. A cél egy minimális hibákkal letudott futás volt, de ez nem igazán jött össze.

Az egyes pontra rossz útvonalat választottam, majd azt is rosszul hajtottam végre, mert az útra kiérés előtt csak nehezen tudtam áttörni a borókán. (hiba: 0:50)

A kettest ellenben már jól csináltam, ám érzésre elég rémisztő volt, ugyanis simán elmentem volna a pontom mellett ha nem látom meg a bóját. Sokkal későbbre vártam. Úgy tűnik a 7500-as térképre nem sikerült ráállni még.

Bevállaltam a kerülőt a hármasra és úgy fogtam a pontot, ahogy kell. Végig tudtam hol vagyok, bár nem voltam valami magabiztos. A négyes igen jól jött, bár talán túl bátor is voltam és csak azért nem vesztem el, mert az erdőfolt, amiben a pont volt már messziről látszott.

Az ötös kis megkönnyebbülés volt, hisz egy relatív könnyű átmenet volt, majd a 6-os már keményebb falat volt. Eredetileg jobbra húzva az ültetett fenyvesről akartam fogni a pontot, de arra nem tudtam kijutni, így maradt a nagy rét tájékozódási pontnak. Odáig gond nélkül kiverekedtem magam, majd onnan valahogy beleestem a pontba. Nem volt a legtudatosabb pontfogás, de időt nem nagyon veszítettem vele.

A hetes könnyűnek tűnt, hisz a nagy rétsáv elég jó tájékozódási pont, így odáig szinte ész nélkül rohantam, majd próbáltam támadópontot találni, de nem sikerült. Jobbra a töbör korán jött, de alig túlfutva kapcsoltam, hogy már megint a 7500-as térkép tréfál meg és beugrottam a pontért. (hiba: 0:20)

A nyolcastól viszont nagyon tartottam. A térképemre nézve nem látszott a pont a szakadás miatt és ez nem tűnt jó előjelnek. Igyekeztem biztosra menni és a ligetes végében lévő dombtól mindent kiolvasni. Ennyire tudatosan ritkán megyek, tudtam teljesen pontosan merre megyek, míg körön belülre nem értem és ott is tartottam az irányt, míg meg nem lett a pont. Nagy büszkén és lendületesen megindultam a 9-es felé és az sem zavart, hogy a tervtől eltérően nem a nagy réten, hanem a ligetesben a szárazárok mellett megyek ki. Ezt még úgy fel is fogtam, de utána valahogy nem éreztem mi van. Elfutottam a kör széléig, megállapítottam hol lehetek, de a pont nem volt ott és én hamar meggyőztem magam, hogy akkor biztos valahol máshol vagyok. Valahol, olyan helyen, ami nem tudom hol van. Jött Horváth Sanyi és ő is azt a pontot kereste amit én. Elindultam északnak és csak a megpillantott ösvénykanyar tett helyre. (Úgy tűnik itt kicsit elrajzoltam a keverést, hisz a dombra fel kellett mennem, hogy azt lássam.) Innen aztán már meglett a pont hamar, de addig kiesett jó 4 perc. (hiba: 4:30)

A tízes sima ügy volt, majd a 11-es is, leszámítva, hogy valamiért átmentem mindenen és azt se egyenesen tettem, hanem kacsázva. Igazán belefért volna egy jobbról ívelés.

A 12-es ponttól megint féltem egy kicsit, de a töbör aljáig eljutottam és bár nem voltam biztos a dolgomban mindent úgy csináltam, mintha ott lennék. Valahogy kijutottam belőle, jött a domb, aminek felvágtam az oldalába az egyetlen adódó lehetőségnél és lestem a tankbeállót, ami egyszer csak ott volt, benne a ponttal. A részidőkből látszik, hogy a domborzatra tájékozódás a boróka és az átjáróknak a figyelembevétele nélkül nem volt a legtökéletesebb megoldás, de azért valahogy csak odataláltam. (hiba: 0:40)

A dombot balról kerülve jött szépen a 13-as, majd végre a borókából kijutva lehetett rohanni a következő pontig, ami szintén rendben meglett.

Itt kezdtem érezni, hogy a borókásban legalább kaptam levegőt, a futható terepen viszont futni kellene és kicsit óvatosan, de hiba nélkül fogtam az utolsó előttit, hogy aztán a gyűjtőre még óvatosabban jobbra húzva menjek tovább.

A célom, vagyis a nagyobb hibák elkerülése nem jött össze és ez nagyrészt a 9-es ponton múlt. Ha az nincs akkor most az egyesre elkövetett buta bénázásomon bosszankodhatnék és azon, hogy KisDoma még azzal is megvert volna.

Összesen maradt benne 6:20, ami ezen a terepen talán elmegy egy közepesnek. A nagy hibámat és az egyest leszámítva a többivel elégedett is vagyok. Nem voltak olyan illúzióim, hogy itt végig tudok menni apróbb hibák nélkül, sőt még most sem számoltam azokat a másodperceket, amit egyszerűen itt nem lehet nem bennehagyni.

Az 5. hely reális. Végre sikerült nem kikapnom mindenkitől aki számít, bár ez nem rajtam múlt.

Összesen 12km, 62:27

Térkép, részidők

Ablon céges váltóverseny

Ma ismét a munkahelyi csapatommal vettem részt utcai futóversenyen és a tavaly már kipróbált Ablon Business Run-on indultunk el.

Sajnos egy sérülés miatt csapatunk megfogyatkozott, de Skuló bevállalta a 3. futó szerepét és az azzal járó 2,5km-t.

Nem igazán éreztem úgy, hogy normális teljesítményre képes leszek. A tavalyi 16:59-es időm nagyon távolinak tűnt az 5km-es távon. Titkon is csak abban mertem reménykedni, hogy 18 percen belül fogok futni.

Bemelegítésnek 4km-t futottam körülbelül, amiben volt pár repülő is, majd beálltam a tömegbe, hisz idén is nekem jutott az első szakasz. A rajt után próbáltam végre nem egyedül futni és be is álltam egy srác mögé. Az 1km éppen 3:20 alatt volt, majd úgy 1,5-nél valahogy mégis előre keveredtem, de ezt nem éreztem gondnak. A 2km is megvolt 3:20-ban, mert pont 6:40-nél hagytam el, majd a 2,5km-es első kört 8:28-nál fejeztem be és kezdtem meg a boly elején a második kört.

Kezdtem érezni, hogy ez nekem így nem lesz teljesen jó és előre engedtem Csőkör Zolit, aki eddig mögöttem futott. Egy darabig nem is volt gond mögötte, de úgy 1km-vel a vége előtt, mikor a bolyból megindult valaki és követni próbáltam a gyomrom elkezdett kicsit rendetlenkedni. Amúgy is szétvoltam és kicsit meg is törtem, így a végét már csak leszenvedtem és a 4 fős bolyból utolsónak értem célba, összességében a 10. helyen 17:21-es idővel (saját mérés).

Ugyan idén szerintem egy kör az olyan bő 50 méterrel kevesebb volt, mint tavaly, de azért elégedett vagyok az időmmel. Rosszabbra számítottam és az utolsó 1km-t leszámítva nem is ment rosszul a futás.

István és Skuló is nagyot küzdöttek, aminek kezdetben úgy tűnt egy dobogós hely lett az eredménye, de sajnos az eredményhirdetés alatt kiderült, hogy idén megint lecsúsztunk az Informatikai cégek közt a dobogóról, mert a 2. helyezett csapat valamiért kimaradt az előzetes eredménylistából.

A női csapatunk is jót futott, főleg mivel nekik ez volt életükben az első futóverseny. Azon túl, hogy kategóriájuk első harmadában végeztek még nagy eredmény, hogy kedvet kaptak a futáshoz.

Összesen 10km, 42:21

Bajnokcsapat

A csapatbajnokságot jobban vártam, mint bármelyik másik versenyt az idén. Egyszerűen azért, mert tudtam, hogy itt akár még nyerhetünk is, de a dobogóért mindenképp harcban leszünk.
Doma és Fecó várható volt, hogy jót mennek és Gyurikában és bennem is megvan a lehetőség egy nagyon jó futásra. Márpedig a CSB-n nem kell feltétlenül nagyon jót menni. Elég lehet 4 stabil futás is, sőt még akkor is lehet esély ha valaki kicsit betlizik.
Ma is hatalmas hőség fogadott minket és az alföldi terep ezt még keményebbé tette. Alapvetően jól szokott menni nekem alföldön, így bizakodva álltam a saját futásomhoz, abban pedig biztos voltam, hogy a többiek is megtesznek mindent.
Bemelegítésnek nem futottam sokat, alig 2km lehetett, de így is jobban éreztem magam, mint tegnap.
A rajt után fel is pörögtem és a térképet nézegetve szörnyűldöztem és mire a térképrajtig elértem már ki is durrantam. Megfogott a homok és a kezdeti pörgés alábbhagyott. Kezdtem túrni a dzsuvát. Nem mentem igazán jól, de folyamatosan tudtam hol vagyok és ez csak a pontra befelé változott meg. Utolértem Maros Ervint, majd jobbnak láttam kiugrani az útra és újra bemenni a pontra. Így aztán simán lett meg a pont, de az átmenetben maradt rendesen. (hiba: 0:30)
A kettes azt hittem könnyű lesz, de valahogy elmentem a pont mellett. Nem igazán értem mi lehetett, de talán az első kis rétnek véltem a pont körüli rétet. Visszafele csak érzésből és nem is túl gyorsan lett meg a pont. (hiba: 1:30)
Éreztem, hogy nem volt túl jó a kezdés, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az erdővel, így aztán kihúztam inkább a rét szélére, ahonnan jött rendben a pont. A 4-es is jól jött, mert pont elkaptam a töltéssort a ligetesben, majd bevállaltam egy nagy kerülőt az ötösre. Azt hittem pocsék kezdést tudtam magam mögött, de a tempómmal nem volt gond és még a hibám sem voltak vészesek.
A 6-os átmenetet nyertem is a 4-eshez hasonlóan, majd a 7-est kicsit elrontottam. Túl későn vágtam be az útról. (hiba: 0:30)
Nem sokat vacakoltam viszont a nyolcas átmenettel. Amíg lehet mentem az úton, majd nekidurrantottam a hármaszöldnek. Ez olyannyira bejött, hogy ezt az átmenetet is nyertem és még a vezetést is átvettem. Nem lett volna ezt rossz tudni ekkor, mert elég idegesen és kapkodva indultam tovább a 9-es pontra. Gondoltam ezen a nyíltabb részen talán ledolgozhatok valamit az addig összeszedett hátrányból.
Ami ezután jött az számomra kész bermuda háromszög volt. Ennek megfelelően nem tudtam mi van lent és mi fent, most pedig nem tudom pontosan hol jártam és mit rontottam el. Az tuti, hogy a térképhez semmi közöm nem volt. Megettem a 9-es és a 10-es pontot is rendesen. (hiba: 4:30)
Itt már aztán úgy éreztem, hogy végképp elrontottam mindent és csak a csapat vitt előre. A 11-es rendben jött és a 12-is "csak" egy elég nagy bizonytalankodás volt a gond. Nem tudtam ugyanis összeegyeztetni a térképet és a terepet, de valahogy a nagy domb alapján csak megtaláltam a pontot. (hiba: 0:30)
A 13-ast aztán egyértelműen a saját hülyeségem miatt ettem meg. Túlságosan is siettetni akartam a bevágást és egy arra alkalmas helyen be is csaptam jobbra. Mint később kiderült a ketteszöldet túrtam abban a hiszemben, hogy ligetesben járok. Kész csoda, hogy ekkora hibával megúsztam, bár lehet a többiek is hibáztak itt. A jó vétel mindenesetre az lett volna, ha elmegyek egész az útelágazásig. (hiba: 2:00)
Mondhatni, hogy teljesen elkészültem ekkorra az erőmmel és még fejben is megzuhantam a sok hibám miatt. Ekkor eléggé átértékeltem magamban a mai versenyt és már csak az forgott a fejemben, hogy nem számít mi volt eddig. Menni kell, nem feladni egy másodpercre sem és minden átmenetben csak arra koncentrálni. Ennek meg is lett az eredménye a következő pár átmenetben, mert a 14-est és 16-ost megnyertem és a 15-re se mentem rosszat, csak épp frissítettem egyet közben.
A 17-re aztán már kijött, hogy szétcsúsztam és a futás átmenetben kaptam rendesen, majd a 18-ra már megint hibáztam. Túl korán vártam a pontot és bevágtam előbb, pedig simán kiszúrta volna a szemem, ha megyek még 10 métert. (hiba: 1:00)
A 19-es közel volt, a 20-as pedig könnyű. Csak a fizikai állapotom miatt kaptam itt arányaiban sokat. A 21-es nagyjából rendben ment, leszámítva, hogy a dzsungelharchoz sem ártott volna némi erő. Ekkor megláttam a pontról kifutni Fecót, amiből tudtam, hogy majd negyed óra a hátrányom hozzá képest és sejtettem, hogy ez már csak nőni fog.
Rögtön a 22-est jól meg is ettem. Futottam Kelemen Detti után, ami abból a szempontból jól ment, hogy felértem rá, viszont az iránnyal már gondok voltak és még csak nem is kapcsoltam egyből hol lehetek. (hiba: 2:00)
A szenvedésem itt újabb fokozatba lépett. Ha nem csapatversenyről lett volna szó, akkor itt álltam volna rá a sétára, sőt ha nem fontos versenyről lett volna szó, akkor akár fel is dobtam volna olyan cudarul éreztem magam. A pontra azonban egész jól odataláltam némi bizonytalankodás árán. Itt megláttam Kovács Robit és ebből azt a következtetést vontam le, hogy ronggyá vernek az ellenfelek. Valamiért az volt bennem, hogy legalább 10 percet kaptam már tőle eddig. Rohantam is ész nélkül és persze nem számoltam még a töltéssorokat sem. Egyel korábban megálltam keresni és csak egy nagyobb bénázás után indultam tovább. (hiba: 2:00)
A 25-ös végre simán jött, majd a 26-os is, ám a 27-re elnéztem valamit és túlfutottam a ponton. (hiba: 1:30)
A 28-ra annak ellenére jól mentem, hogy a pontról nem sikerült jól lejönni és ha már arra mentem igazán útbaejthettem volna a frissítőt. A következőre aztán szintén nem igazán hibáztam, de bizonytalankodás volt benne rendesen. (hiba a két pontra: 0:30)
Már alig láttam ki a fejemből és futni is alig bírtam, így egyenesen kifutottam az útra és azon erőltettem a haladást. Ha nem is gyorsan, de azért haladtam. A 31-re már láttam Foreszt, majd utol is értem. A 32 előtt pedig Kovács Ádámmal találkoztam és olyannyira szét voltam csúszva, hogy mit sem törődve azzal, hogy legnagyobb ellenfelünk egyik emberéről van szó megkérdeztem, hogy az én pontomra megy-e. Meglepő módon válaszolt, de nem az én pontom kellett neki. Közben magamban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad én bizony felveszem Ádám tempóját és bejövök vele a célba.
Már csak olyan hülye célokkal bírtam magam haladásra bírni, hogy "ha bejövök vele mi nyerünk, ha nem akkor ők" ultimátumokat intéztem magamhoz. Szerencsére ebből nem lett hiba, mert időben leváltam Ádámról és megfogtam a 32-est. A pont után nem sokkal megint egymás mellé értünk és ekkor már a gyűjtő következett. Nem mondom azt, hogy ész nélkül rohantunk, de nekem ekkor kifejezetten nagynak tűnt a tempó, főleg az eddigiekhez képest. Mikor láttam, hogy nem megy el tőlem Ádám, akkor már fogalmazódott meg bennem a következő gondolat: "Aki előbb bejön, annak a csapata nyer!"
Ennek megfelelően aztán rohantam a gyűjtőhöz és hajr
áztam ahogy csak tudtam és be is jöttem Ádám előtt. Apró szépséghiba, hogy így is 17 perccel megvert, ám csapatban mi nyertünk!
Gyurikát még be kellett ordítani a célba, de végül megvertük az ETC-t és mivel a Pécsieknek becsúszott egy hibapont mi lettünk a bajnokok!
A saját teljesítményemmel mindazonáltal nem vagyok elégedett. Hibáztam összesen 16,5 percet, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag alig találtam be az erdőből. Fizikálisan a pálya felét sem bírtam és alig vonszoltam néhol magamat. Egyetlen pozitívum, hogy nem adtam fel és küzdöttem minden másodpercért.
Ha nem is ennek, de Fecó és Doma jó futásának meglett az eredménye. Megérte mind a 112 perc küzdelem.

Összesen 16km, 122:37

Térkép, részidők

ROB döntő 14. hely – Tiszaliget

Nem mondhatni, hogy vérmes reményekkel álltam a Rövidtávú OB döntője elé, de szerettem volna egy olyan futást összehozni, amivel elégedett lehetek a jelen körülmények között.

Úgy gondoltam, hogy pontot megcsípni már igazi bravúr lenne, de a mezőny első felébe kerülni reális elvárás lehet.

Bemelegítésnek a 37 fokban való töltésen fel-alá rohangálás jutott és én most sem éreztem magam frissnek a rajt előtt. Azt szerencsére meg tudtam nézni a többiek merre kezdenek, így a térkép felvételekor már csak futnom kellett.

Az egyes pont simán jött, majd a kettes is, de valahogy folyamatosan a kapcsolatot kerestem a térképpel. Túl sokat néztem a szimbólt és szinte szerencsém volt azzal, hogy rátaláltam a pontokra és mindig jófelé jöttem ki.

A hármasra aztán el is néztem az optimális útvonalat, mert felesleges volt kimenni az egyik kapun, majd visszajönni a másikon. Túlságosan is a vörössel berajzolt átjárókra koncentráltam. (hiba: 0:04)

A 4-es rendben volt, majd az ötösre is jól mentem egész pontközelig. Persze így utólag jobb lett volna talán délről kerülni mindent, hisz úgy a pontfogás is simább lett volna és menet közben sem kellett volna annyit kerülgetni, de időt mégsem ezzel buktam, hanem azzal, hogy szimbólt vizslatva elrohantam az 5-ös pont mellett. (hiba: 0:10)

Nem nyugodtam meg ekkor sem, sőt a szimbóllal is ugyanígy vacakoltam és a hibám megismételtem a 6-os pontra is. (hiba: 0:10)

A hetes már szépen jött és a nyolcasra is rárobbantam az átjáróra, majd onnan jól fogtam a pontot. Állítólag itt nyitva volt az átjáró egyenesen amivel 10mp-et lehetett volna nyerni, de ezt a részidők alapján senki nem játszotta meg, ráadásul szabálytalan is lett volna. (rendezőknek szerencséje van, hogy nem játszották meg páran)

A 9-es pontra csak a bokám féltettem, no meg térképeztem, de így is meglep, hogy ennyivel kikaptam. A 10-es aztán már jó futás volt, de nem lett ez se hibátlan. Egyrészt talán a táborba be, majd kifutva lehetett volna nyerni pár mp-et, másrészt először bele akartam rohanni a kerítésbe a pontra menet és csak idővel kanyarodtam rá a megfelelő ívre. (hiba: 0:05)

A 11-es ponton nincs mit szépíteni, mellémentem simán. (hiba: 0:04)

A 12-es látszott, már a pontról, majd úgy tűnik nem találtam meg a megfelelő csapást a 13-as pontra. Nem hibáztam semmit, mégis 11mp-et kaptam Lenkei Zsoltitól.

A 14 kicsit bokaféltős volt, de kifejezettem jól bírta a lábam, majd két futós átmenet jött, amit jól megoldottam. Hiányérzetem csak a 17-es miatt van, mert ott a jobbra lejtő gátoldalban nem mertem rendesen futni a jobb bokámmal. Bírta és nem volt semmi gond, de nagyon bennem van a félsz.

A két rövid átmenetben minden stimmelt és a kerülőt is jól megnéztem előre. A strandon aztán már valahogy a futás is egy fokkal jobban ment, jött sorban a z összes hátralévő pont, így az utolsó 9 pontban nem hagytam egy másodpercet sem.

Összességében maradt 33 másodperc a mai pályában, amivel nem igazán vagyok elégedett. A pálya elején valahogy nem voltam ráhangolódva a versenyre és még a futás sem ment jól azon a részen. A pálya 2. felére aztán már összeállt a kép, de ez a végső eredményen már nem sokat javított.

A 14. hely (12. magyar) persze reális eredmény és elmondható, hogy ma ennyi volt bennem, de nem vagyok elégedett. Egy sprinten nem lehetetlen a hibátlan futás és elvileg akár a 8. helyre is oda lehetett volna így érni.

Nagyon azért nem bosszankodok. Holnap OCSB, ahol már sokkal inkább fontos az eredmény!

A szolnokiak egyébként jó versenyt rendeztek. Nem volt semmi számottevő malőr és a terepek adottságaiból kihozták a maximumot. Sőt, a terepválasztás is szerencsés volt, magyarul a ROB-ból kihozták amit lehet.

Összesen 8km, 38:40

Térkép, részidők

Rövidtávú OB selejtező 2008 – Szolnok

Kicsit tartottam a mai naptól, de egyben úgy voltam vele, hogy nincs veszítenivalóm. A nyaralások kicsit megzavarták a felkészülésemet és a nyári kihagyás után sem sikerült még eléggé összeszedni magam, de azért a délelőtt során az egyértelmű döntőbe jutás volt a célom.

Úgy gondoltam, hogy olyan fél perc hiba akár már kiesést is jelenthet, így az fel sem merült bennem, hogy ne fussak maximum közeli tempót.

A bemelegítés kb. 2,5km lett amiben volt már 6 repülő is, de nem éreztem úgy, hogy jól menne a futás.

Többiekkel ellentétben én a korai rajtidőm miatt nem tudtam a kerítésen át megnézni az egyes pontunkra érkező futókat, de azért hiba nélkül fogtam, akárcsak a kettest. A hármasra egy picit agyaltam merről kerüljem a játszóteret, amin buktam egy keveset. (hiba: 0:02)

A négyesre pusztán kicsit jobban figyeltem, majd az ötösre már megint nyomtam. Nyomtam volna, de már itt se ment. A 6-os simán jött, de a pontra befelé és kifelé egy lánnyal kerülgettük egymást.

A 7-es pontra menet hiba volt átvágni a kapualjon át, mert a kerítések kerülgetésével lendületet és így időt is veszítettem. (hiba: 0:03)

A 8-as pontra büszkén mentem, mivel tudtam, hogy tavasszal már jártam ott, mikor a terepet felmértük, majd a 9-es pontot szépen megettem. Az útvonallal semmi gond nem volt, de valahogy a pont helyzete nem rögzült és a szimból nézegetés miatt nem jutott idő a térképre pillantani. Ahelyett, hogy a mégis a térképre néztem volna inkább körbenéztem és meg is láttam egy pontot. Az én pontomat, de már a 10-est. Vissza a 9-re egy pillanatnak tűnt, de tudtam, hogy itt bizony pont annyi mehetett el, amennyit már kritikusnak éreztem előzetesen a bejutást illetően. (hiba: 0:30)

A következő 2 pont könnyen jött, majd a 12-re megint futni kellett volna. Ez nem ment, de a 13-as legalább közel volt, majd jött az újabb rohanás. Ez a részidők alapján egész jól sikerült, mert csak 5 másodpercet kaptam Ádámtól.

A 15-ös pontra aztán megint bevállaltam egy felesleges kerítésmászást, pontosabban csak egy láncot kellett átlépni, de ahhoz túl fáradt voltam, hogy lendületből átugorjam, így időben buktam vele. (hiba: 0:03)

A 16-os rendben jött, majd a 17 is, de megint bennmaradt pár másodperc, mert a dombon feleslegesen másztam át. (hiba: 0:02)

Következő 2 átmenet csak a futásról szólt és szenvedtem is rendesen. A 20-as rendben volt, majd a 21-re a kerülés mellett döntöttem és ezt rosszul tettem. Szemben neki kellett volna menni a bozótnak, vagy ha már kerülök, akkor balról kerülni. (hiba: 0:10)

Kicsit elkészültem az erőmmel is, de innentől a célig már csak az hátráltatott ezen túl, hogy arra figyeltem ki ne törjem a bokám.

Célbaérés után még elmentem levezetni és futottam egy szűk kilométert.

Összesen maradt benne 50 másodperc hiba, ami egy ilyen sprinten nagyon sok. Ha az egy nagy hibám kimaradt volna akkor sem lennék teljesen elégedett. Talán ha 10 mp maradt volna benne összesen akkor lennék elégedett, hisz annyi már szinte a szerencsén is múlhat.

A bejutás mindemellett egész simán összejött. Majd 1 percre volt az első kieső hely, de másik selejtezőcsoportban ez nagyon necces lehetett volna.

Összesen 8km, 37:24

Térkép, részidők

Nike Human Race – Isztambul

A mai na igen tömény és igen jó volt. Nyertem ugye egy utat Isztambulba, ami egyben részvételi lehetőség is volt a Nike Human Race isztambuli állomására. A versenyről most sokat nem írok, mert az Outdoor blogra fogok írni egy beszámolót, amint lesz rá időm.

Összefoglalva nem nagyon ment a futás, de legalább nagyon élveztem. A 10km-es távon 37:59-et mentem és ezzel a 8. helyen végeztem. Állítólag 10000 indulóból, de szerintem annyian nem voltunk.

Malonovits Józsival melegítettünk be előtte úgy 3km-t, de ez azért elég gyengére sikerült. Levezetés volt vagy 300 méter. 🙂

Összesen 13km, 53:59

SELEJTező

Most nagyon összetörtnek kellene lennem, de nem vagyok az. Valahogy éreztem előre, hogy ma ez nem fog menni, de azért bízva a csodában elindultam. Azon túl, hogy egész héten nagyon nem ment a futás a bokám vacakolásától is tartottam, hisz az Éjszakai OB befutóján kiment és még 1-2 napig éreztem utána.

Ennek ellenére elindultam, gondoltam végigküzdöm a hétvégét lesz ami lesz. A pálya első 4 átmenete úgy is ment ahogy vártam. Szenvedősen, küzdősen a bokámat féltve, de valahogy haladtam. Az 5-ös pontra menet aztán már a nyiladékon megbicsaklott a bokám egy teljesen ártalmatlan szituációban. Szinte teljesen egyenletes volt a talaj, csak épp jobbra lejtett. Úgy tűnik már ez is betesz a lábamnak.

A pont előtt aztán megint kiment, de már jobban és innentől már nem is lehetett futásnak nevezni, amit műveltem. Kicsit be is hibáztam emiatt az ötös pontra, majd a 7-es volt az igazi szenvedés. Lefele alig bírtam futni, fölfele pedig eleve nem ment.

Tulajdonképpen hiba nélkül leküzdöttem a pályát, de közben már máson járt az agyam. Először megfogalmazódott bennem, hogy ha nem jutok döntőbe, akkor nem fogok elindulni. Aztán ahogy haladtam előre és már a teljesen ártalmatlan részeken sem tudtam rendesen futni – például egy völgy aljában lankásan lejtő szakaszon – úgy határoztam el, hogy akármi is lesz én nem indulok délután. Akkor sem, ha döntőbe jutok valahogy. Sőt a váltót is lemondom, hisz aligha lendítenék így a csapaton. Magyarul leselejteztem magam a selejtező közben!

Persze ettől aztán még annyira se ment jól a futás, mit előtte, hisz már nem volt miért küzdeni sem, de ez már nem sokat lassított rajtam. Olyan 30-40 másodperc hiba maradt csak az egész pályában, szóval ezen nem múlt volna semmi. 6 perccel kaptam ki és első kieső lettem, igaz 2 percre a 8. helytől.

Befutás után rögtön megbeszéltem Bocival, hogy én a váltót is kihagyom, lemondtam a Hungária Kupát is, végigszurkoltam a döntőt és közben beszéltem pár emberrel a bokámról.

A terep, térkép és a pálya szerintem nagyon jó volt, no meg a körítés is. Ellenben ezek a nyúlfarknyi térképek döbbenetesek. Inkább nem is kommentálom. Előbb az Éjszakai OB-n és erre most is…

Szívem szerint holnaptól nekiállnék résztávozni, hogy szeptemberre jó formában legyek a Sprint OB-ra. Rekortánon, aszfalton, sőt a sima erdei utakon sem volt bajom a lábammal, szóval edzeni tudnék. Sokan viszont azt mondták, hogy inkább hagyjak ki pár hetet teljesen, hátha attól rendbejön a bokám.

Nem tudom mi legyen, mert teljesen leállni nem tudnék. Valamit kellene csinálni a futás helyett, de biciklim nincs, úszni (uszodában) nem szeretek.

Azthiszem alszom még egyet erre.

Most megint nagy az elhatározás bennem, hogy rendberakom magam. Muszáj lesz, mert magam előtt a földet nézve, rettegve minden lefelétől, kőtől és faágtól nem lehet élvezni a tájfutást. Illetve lehetne, de az már csak tájkocogás lenne és egyelőre nem arra vágyom.

Szeptemberig tuti nem tájfutok, csinálom a bokatornát nem csak úgy ímmel-ámmal, mint eddig és nem csak pár hétig. Hagyok időt a lábamnak, hogy rendbejöjjön, mert érzem, hogy amit az elmúlt lassan 2 hónapban csináltam az használt. Használt csak éppen mindig "tájfutni kellett" és mindig meghúztam a jobb bokámat a teljes gyógyulás előtt. Múlt héten már csak 20 méter hiányzott, hogy gond nélkül letudjam a pályát. Több hét volt mire ilyen állapotba került, de ezek szerint még ez is kevés volt egy kicsit! Hát most elhatároztam, hogy kivárom amíg teljesen rendbejön!

Összesen 8km, 300 szint, 50 perc

Éjszakai OB – 4. hely

Igyekeztem alaposan ráhangolódni a versenyre így például még a bokámat is jó előre, még otthon leragasztottam.

Célom az volt, hogy nagyobb hiba nélkül és ép bokával teljesítsem a versenyt, de abban azért bíztam, hogy az igen foghíjas mezőnyben ez simán elég lesz a pontszerzéshez.

A rajt előtt még volt egy kis malőr a lámpámmal, mert az aksi sarujához csatlakozó rövid kábeldarabot otthon felejtettem, de szerencsére Gyurika gyorsan kisegített.

A rajba nagyrészt sötétbe kocogtam ki és még egy kis plusz kört is rátettem, így kb. 1,5km-t melegítettem, plusz természetesen a bokámat elég alaposan.

Kicsit meglepett, hogy ilyen közel van az egyes pont, de biztonságit fogva nagyon hamar jött, majd ugyanígy a kettes is. Előbbit kicsit felfelé húzva, utóbbit, alulról ívelve fogtam. A hármas pont sem volt nehéz, de az úton felfelé futva nagyon nem ment a futás. Zsibbadtam és alig haladtam. A pontot aztán a kisösvény által megvezetve a másik kisösvényre kiérve simán fogtam. A nem túl jó részidőmben biztos szerepet játszott, hogy az útvonalat terveztem a 4-es pontra, de aztán könnyen lehet nem sikerült jól választani, mert alaposan kikaptam a hosszú átmenetben. A 9-es pontot is szépen megnéztem magamnak, majd a pont előtti nyiladék kereszteződésig sem volt semmi gond, a nagy aljnövényzetet leszámítva, de a pont aztán nem villant be amint kiértem a bozótfoltból. Egy kisebb kört is leírtam, mire végül meglett és itt értem utol Péley Danit, aki viszont úgy tűnik nem akart bolyozni, mert nem nagyon jött. (hiba: 1:30)

Az ötösre próbáltam tartani az irányt és figyelni a domborzat apró változásait, de végül mikor éreztem, hogy a távolság megvolt nem láttam a pontot. Kis bizonytalankodás és forgolódás után aztán kiszúrtam felettem. (hiba: 0:40)

Kicsit tartottam a 6-os ponttól, mert nem akartam az aljnövényzetes nyiladékon felfutni a hegyre és így kicsit lutrinak éreztem az útvonalam, de szerencsére kiszúrtam a keresztbe tartó ösvényt és azon pár métert lefelé futva az oldalról csatlakozó nyiladék is meglett, így pedig a pont is. Nem igazán értem miért kaptam itt így ki, de mondjuk gyors tuti nem voltam a szedresben, mert Péley Dani is felfutott rám.

A lefelében próbáltam balra tartani, hogy az útelágazás előtt érjek ki, de ez nem sikerült, ráadásul a lámpát is lerántotta a fejemről egy ág. Elindultam jobbra az úton, de úgy 30 méter után kapcsoltam és átvágtam balra. Jobbra próbáltam figyelni a ligetes foltot és mikor úgy véltem látom bevágtam a pontra, ami jött is rendben.(hiba: 0:30)

Nem akartam belefutni a dzsuvába, így a patakmederben indultam tovább, majd az egyeszölddel jelölt fenyvesen át futottam ki az útra, hogy aztán tőlem jobbra a dzsuvával érjem el a pont apró völgyét. Az aljnövényzetet ugyan sikeresen mocsárnak néztem a térképen, de ennek ellenére azért sikerült megfogni a pontot. Persze a kicsit kacskaringós útvonal miatt nem mentem túl jó időt. (0:30)

Sikerült túlságosan magasra másznom a 9-es pontra menet, így belecsúsztam az irtásba és ami nagyobb baj volt nem tudtam kiverekedni magamat belőle. Az ösvényen futás helyett végzett dzsungelharc nagyon nem jött be és még Péley Dani is felfutott rám. (hiba: 2:00)

A 10-es és a 11-es rendben jött. Nem sikerült ugyan direktbe rárobbannom a pontokra, de alapvetően nem nagy ívekkel meglett mindkettő. Ezen a részen mindenesetre estem-keltem.

Jó kis útfutás jött, aminek a végén magabiztosan vágtam be, majd jól elbizonytalanodtam, mint tavaly a Szentendre kupán ugyanerre a pontra menet. A pont meglett gyakorlatilag egyenesen, de itt tuti nem stimmel valami a domborzatábrázolással. A rövid átmenet olyan simán ment majdhogynem érzésre, hogy még magam is meglepődtem rajta.

Úgy döntöttem nem kerülöm meg az irtást és ez elsőre nagyon rossz döntésnek tűnt, mert beleragadtam rendesen. Gondoltam lesz, ami lesz most már nem fordulok vissza és a patakmederben küzdöttem lefelé, mire jó sokára feltűnt, hogy balra már nem az a nagy dzsuva van, mint korábban és át tudtam vágni az útra. Persze ha a térképet kicsit jobban megnéztem volna, biztos akkor is feltűnik a kétfajta sraffozás közti különbség. Innen azonban meglepően jól fogtam a pontot, amiben azért sokat számított a tavaly ugyanitt szerzett tapasztalat. (hiba: 2:00)

A 15-ös pont eléggé érzésre jött, majd a 16-ra már tudatosan a töltés tetején mentem. A térképcseréhez a szalagozáson nem volt olyan egyszerű kiérni, de azért nem sikerült elrontanom, majd a 17-es is egyből jött kicsit alulról ívelve.

A fölső útvonal mellett döntöttem és megint megtapasztaltam, hogy a lábaim nagyon nem mennek. Nem tudom mostanában hogyan futottam rekordot a fölfelékben, mert itt alig bírtam megfutni egy nem is túl meredek szakaszt. A pontot fentről könnyűnek tűnt megfogni, ám a korábbiakkal ellentétben nagyon nem akart bevillanni, így csak 5 méterre alatta állva vettem észre. (hiba: 0:20)

Egyenesen nem vállaltam be a hegyet, így balról kerülve a már ismert úton simán jött a pont, pontosabban a pont előtti ösvény és azon Fecó, mint a gyorsvonat. Ez igencsak mellbevágott, mert úgy éreztem alapvetően nem megyek olyan nagyon szörnyen. Összesen 7:30 maradt a pályában eddig, de ezt akkor 5 percnek sem éreztem és Fecó pedig 12-vel ment utánam. Persze nem hagyhattam elmenni, így utána eredtem. Elég nagy volt a váltás a saját tempómhoz képest, alig bírtam követni a lefelében és a térképpel is csak felületes kapcsolatom volt. Sajnos az ösvényt elvétettük és kicsit túrtuk a dzsuvát, én meg igyekeztem nem lemaradni Fecóról. Nem is tudom pontosan hogy verekedtük ki magunkat a völgyig. Az útvonalat azért innentől már hozzávetőleg sikerült lekövetni. Nem is értettem nagyon miért arra megyünk, de jobbnak láttam nem lemaradni Fecóról. (hiba: 0:30)

Nézegettem már a pont előtt merre lenne érdemes menni a 21-es pontra, de én is csak arra jutottam amit Fecó választott, vagyis nekidurrantani a hegynek. Ez nálunk abból állt, hogy Fecó gyalogolt fölfelé hátracsapott kézzel, én meg gyalogoltam utána erőltetett tempóban. Néha már akár bele is kocoghattunk volna a részemről, de előre menni nagyon nem akartam. Inkább utolértem magam a térképezésben, de ennek ellenére mikor felértünk az úton futott tempóban hamar kikészültem és csak azt figyeltem a pontig, hogy le ne maradjak Fecóról.

A 22-est aztán sajnos megkotortuk és persze itt sem nagyon tudtam semmit hozzátenni a tájékozódáshoz. (hiba: 0:40)

A 23-as pontra aztán a lefelében majdnem elvesztettem Fecót a szemem elől. Egyszerűen nem tudtam
és nem mertem úgy futni lefelé az úton, mint Fecó. Szerencsére síkon sikerült kicsit felzárkóznom, hogy aztán az erdőben már közel kerülve Fecóhoz érjek be. A térképre épp csak annyit tudtam ránézni, hogy konstatáljam a feladat nehézségét, de ehhez képest Fecó csontra kikapta a pontot. A 24-es csak egy nagy rohanás volt, ahol persze én megint csak a lemaradás ellen küzdöttem, majd a 25-ös átmenethez is csak annyit, hogy jó lesz alulról az úton. Lehet pont ezért a pontot nem sikerült kikapni, mert elfutottunk felette. (hiba: 2:00)

A 26-ot balról ívelte Fecó, így én is, majd a faluban rongyolás során is ő ment elől, egész a 27-es pont utánig, amikor kicsit megembereltem magam és előre mentem. Szerencsére nem sikerült elrontanom és Fecó előtt fogtam a gyűjtőt, méghozzá úgy, hogy megnyertem az átmenetet.

A befutón is toltam és mikor jobbra be kellett menni a fűre kiment a bokám.

Ez azért alaposan letörte a kedvem, így a végén. Már azt hittem megúszta a bokám a futást, mikor a legvégén, 30 méterrel a cél előtt jól megrántgattam. Persze ezt a pár métert már letudtam, de ez igazán nem hiányzott a mai napból.

Meglepetésemre a Fecótól kapott 12 perc ellenére 4. helyre jó volt az időm. Persze ehhez kellett sokak távolmaradása a Jukola miatt és többek szerencsétlen futása. Ha mindenki itt van, akkor lehet ez a futás még a pontszerzésre se lett volna elég.

A 10:40 hiba ellenére az eredménnyel elégedett vagyok, mert nem lett volna reális előrébb végezni. Ha Fecó nem ér utol, akkor még a 4. helyre is csak bravúrral érhettem volna be. Nagyrészt azért egyedül futottam a pályát, így talán nem lehet rámsütni a ragacs jelzőt és persze nem csak én futottam bolyban, hisz Szajkó Csabival gyakorlatilag váltottuk egymást Fecó társaságában. Ő a 17-es pontig, én pedig a 19-estől futottam Fecóval.

Persze azért sajnálom, hogy a dobogó nem jött össze, de így utólag kielemezve ennyi hibával és ilyen pocsék fizikai állapotban ennek is örülök. Utoljára 2 éve a Középtávú OB-n voltam ilyen előkelő helyen bajnokságon.
A verseny amúgy egész jó volt, persze hozzátéve, hogy kissé erőltetett volt egy ekkorka térképre rátekerni a pályákat, ráadásul úgy, hogy a tavalyi Szentendre Kupa Ausztrián majd az egészet bejárta a mezőny akkor is indult része.

A bokám sajnálom leginkább, ami ugyan nem tűnik vészesnek, de ezek szerint már megint nem haladtam előre semmit a gyógyulás útján. Most van egy hetem rendbetenni az OB-ig.

Összesen 15km, 600 szint, 112:30

Térkép1(majd ha visszakapom), térkép2, részidők

K&H Maraton Váltó

Ma a K&H Maraton Váltón indultam a céges csapattal és rám jutott az 5. szakasz a 6x7km-es versenyen.

Jó hangulatban telt a verseny, össze-vissza rohangáltam már bemelegítés előtt is, hogy a csapattársakat és néha az arra tévedő tájfutókat is lefotózhassam és drukkolhassak. Bemelegítésnek konkrétan végül egyben olyan 4km-t futottam, benne 6 repülővel és már ekkor kezdtem érezni, hogy meleg van és kicsit le is fárasztott az eddigi rohangálás, sőt a nap is megsütött.

A 7,035 km-nek óvatosan próbáltam nekiindulni, de nem igazán sikerült. Érdekes volt megtapasztalni, hogy nem igazán segített a körülöttem futó sok ember előzgetése, mert szerencsére nagy volt a sebességkülönbség a javamra. Le is előztem több, mint 50 embert az első 2 kilin, majd belefáradtan a számolgatásba. 🙂 Néhol kifejezettem zavaró volt a nagyobb csapatokat kerülgetni, hisz ők nem látták, hogy hátulról jön valaki.

A 3km-es táblánál még belül voltam a 3:30-as tempón, de kezdtem szép lassan kicsúszni, majd kicsit még meg is borultam és érezhetően belassultam. A végén még azt is kezdtem veszélyben lévőnek érezni, hogy beférjek 26 perc alá, de végül 25:32-vel sikerült átadnom a váltóbotot az utolsó emberünknek.

Nagyjából erre számítottam, mondtam is a többieknek, hogy 25 percet tervezek, de ennek ellenére nem vagyok elégedett magammal. Valahogy nem mentek eléggé a lábaim és talán kicsit meg is főztem magam a verseny előtt a napon.

Edzésnek mindenesetre szuper jó volt a mai futás és a 3:37-es tempó sem olyan szörnyen rossz.

Fényképek: itt

Összesen 12km, 50:32

Leküzdött váltó

Végleg eldőlt, hogy ma is futnom kell, de legalább a 3. pozícióba kerültem, hogy a többiek futását ne rontsam el.

Bemelegítés ma sem volt több 2km-nél, de a bokám vagy 1 órán át melegítettem és megint leragasztottam, ahogy csak tudtam a lábam. Persze ezúttal már a sarkam is le kellett.

Szundi Attila 64 perc végével eléggé a mezőny végén jött, de Fecó az 59 percen belüli futásával kielőzött pár csapatot, így Kovács Robi és a Román váltó előtt mehettem ki, sőt még egy Svéd váltó is éppen utánunk ért be a 2. futóknál.

Igyekeztem ma kicsit bátrabban futni, de a rettentően sziklás kezdés miatt ez a lefelékben így is csak nagy bénázás volt. Kívülről biztos vicces képet festhettem, ahogy gyalogolok a lefelékben, majd nekiesek a felfeléknek. A 3-as pontra mindenesetre hibáztam egy kicsit és láttam is elmenni Kovács Robit. Igyekeztem nem lemaradni tőle, de csak néha-néha tűnt fel a távolban és a 4-es pontra amúgy is más útvonalon mentünk. A 6-os előtt aztán a lefelében feladtam az üldözését.

Próbáltam a tempót legalább az általam futható részeken erőltetni és ez nem is sikerült olyan rosszul. A pálya innen hátralévő szakaszát pár bizonytalankodással letudtam és végül 65 perces idővel értem célba, még a Román váltó előtt. Szerencsére a bokám megúszta a mai napot, pedig ez volt az összes közül a legkövesebb.

Az időmet ennek tükrében nem is érzem olyan rossznak. Érdekes, hogy a lefelékben való botorkálás miatt nem tudom magam kifutni és így némileg több levegőm marad a felfelékre. Már az is sokat jelentett volna ma, ha az útvonalaimat kicsit bátrabban választom, de ha meg tudnám futni a lefeléket és a kövesebb szakaszokat is, akkor talán egész elfogadható eredményre is képes lennék.

Össze kell kaparnom valahogy a bokámat, hogy aztán azzal foglalkozhassak végre, hogy mennyit hibázok és mennyire megy a futás.

Most a bajnokságokig tuti nem megyek terepre és a bokámat is erőből tornáztatnom kell.

Összesen 10km, 400 szint, 75 perc

Térkép

Feladott klasszikus pálya – Szarvaskő

A tegnapi nap után sok jót nem reméltem a mai 15,6km-es pályától. Úgy voltam vele, hogy elindulok és egy 80%-os futást adok elő, azt is csak addig, amíg nincs gond a bokámmal.

Egyszerűen többet nem mertem kockáztatni és legszívesebben el se indultam volna.

Bemelegítésnek olyan bő 2km-t futhattam és természetesen jól bemelegítettem a bokámat. Rátekertem a bokámra 5 réteg leukoplastot, ami kicsit vágta is a talpam, de ezúttal a sarkam leragasztása valamiért kimaradt.

Az egyes pont rögtön egy nagy lefelé volt és mindez úgy, hogy jobb lábbal lefelé kellett kicsit oldalazni. Gondoltam is rá, hogy ha nem vigyázok, akkor 5 perc alatt a célban leszek. Jó nagy kerülőket vállalva haladtam amennyire csak tudtam utakon és nem sok hiba csúszott a futásba. Persze a tempóm és az útvonalaim elég bokakímélősek voltak, így nem lepett meg, hogy a 6-os pontról kijövet Lenkei Zsoltit látom. Ledolgozta a 4 percet amivel mögöttem indult és a 7-es pontig már ott is hagyott, mivel bevállalt egy nagy oldalazást az én kerülőmmel szemben.

Hetesről lefelé már éreztem, hogy a jobb sarkam kezdi feltörni a cipő, de ez nem foglalkoztatott. Minden ment is a szokásos rend szerint egész a 11-es pontig, amiről kijövet kiment kicsit a bokám. Mivel nem éreztem különösebben vészesnek a dolgot és amúgy is egész élveztem a futást, ráadásul rögtön az ugrott be, hogy válogatottként mégsem ildomos feladni a pályát mégis a továbbhaladás mellett döntöttem. A 12-es pont előtt aztán ezt alaposan meg is bántam, mert sokkal jobban kifordult a bokám és sétálva, ráadásul keverve fogtam meg a pontot.

Nem is erőltettem tovább. Lementem a dózerútra és ültem kicsit az út szélén, majd elindultam vissza a célba sétálva. Néhol belekocogtam kicsit, hogy előbb visszaérjek, közben pedig baromira sajnáltam, hogy ezez a szuper terepen nem tudok futni.

Lehet kicsit az is hozzájárult a bokám kifordulásához, hogy a sarkam miatt másképp léptem, mint egyébként tettem volna, de nincs mit agyalni ezen, mert egyszerűen rossz a bokám. Legszívesebben beültem volna az autóba azonnal és meg sem álltam volna hazáig, hogy aztán fél évig ne is lépjek terepre, megerősítendő a bokámat.

Próbáltam még egyszer célozni Düdünek, hogy ha lehet nem futnék a holnapi váltón, de túlságosan nem érdekelte.

Azthiszem megpróbálom valahogy túlélni a holnapot és utána csak a bokámmal törődök majd.

Összesen 12km, 400 szint, 75 perc

Térkép

Euromeeting sprint – Miskolc-Tapolca

Már szerda óta sejtettem, hogy jobb lenne ezt a hétvégét kihagyni, de az utolsó pillanatban már nem lett volna szerencsés lemondani a válogatott szereplést, így végül elutaztam Miskolcra és elindultam az Euromeetingen.

A mai sprint nem valami jó időben zajlott. A verseny előtt elég rendesen esett az eső és a sprint terepekhez mérten meglehetősen meredek terep eléggé csúszós lett. Bemelegítésnek nagyjából 3km-t futottam és persze baromi sokat melegítettem a bokámat, ami alaposan le volt ragasztva.

A taktikám annyi volt, hogy biztonságit futok a hegyen, majd a parkban hajrázok. Ehhez képest rögtön az egyes pontra kiment a bokám. Csak amolyan szokásos módon billent meg, azaz fél percig sántikálva, majd utána bizonytalanul, de már nagyjából rendesen tudtam futni. Az mindenesetre valószínű, hogy amúgy sem lett volna jó ez az átmenetem, mert nagyjából a pont vonalában ment ki a bokám. Jó nagy karikát csináltam és kicsit meg is törtem. Elment mellettem az 1 és a 2 perccel induló versenyző is, ráadásul meg se tudtam próbálni elfutni velük.

A hármas pontra viszont nem értem miért mentem alá. Ezt többen is megették és a négyes pontra is mindenki balra csúszott el. Olyan érzésem volt, mintha a pont a jelöltnél magasabban lett volna. A hatosra az útfutást választottam és jó nagyot kerültem, amit egészségesen tuti nem tettem volna, majd rendben jött a 7-es pont, de a 8-as előtt megint kiment a bokám. Persze a pontot sem találtam meg egyből és teljesen meg is zavarodtam. A 10-est például duplán elrontottam, mert ha már jobbról mentem, akkor a 11-es ponton keresztül kellett volna menni.

A 11-es pontnál rossz irányból kerültem a dombot, majd ezt követően már nem volt gond, leszámítva persze a lábam. A csúszós talajon nagyon nem mertem rendesen ellépni és még itt is szenvedősen és bizonytalanul haladtam.

A 17-es pontra még feleslegesen felugrottam a dombra a kerülő helyett és teljesen szétcsúszva futottam be a célba.

Csodák csodájára nem lettem utolsó és a vártnál kevesebbet is kaptam a jóktól, de ha tehettem volna azonnal ültem volna be az autóba és hajtottam volna haza.

Részletesebben nincs is értelme kielemezni a pályát, mert a féllábú botorkálásom a földet pásztázva nem nevezhető tájfutásnak.
A verseny egyébként szerintem jó volt, bár az uzsonnászacskó amit térképfólia gyanánt kaptunk oltári nagy igénytelenség volt.

Összesen 8km, 250 szint, 46 perc

Térkép

Decathlon 10km-es Crossfutás

Bár a tegnapi 100 perces futás után kicsit tartottam tőle, hogy hülyeség lesz ma bevállalni a Decathlon Crossfutó versenyét, de végül nem bántam meg, hogy indultam.

Tornai Szabolccsal mentünk fel Csillebércre és összesen olyan 5km-t melegítettünk a 10km-es verseny előtt. Csináltam benne pár repülőt is, így a szokottnál azért jobban sikerült bemelegítenem.

A rajt után hamar világos lett, hogy a 3. hely lehet a cél, mert Beda Szabolcs és egy másik srác elég kemény tempót futottak már a lefelében is. Olyan 1,5km környékén járhattunk, mikor már kezdtem leszakadozni és 4km környékén már el is tűntek a szemem elől.

Hátranézve ekkor még éppen láttam a távolban valakit mögöttem jönni, de a futás nagyon nem esett jól és a fölfelékben nagyon küzdöttem, hogy ne gyalogoljak bele. A lefeléket igyekeztem rendesen megfutni, hogy ne veszítsem el előnyöm az üldözőimmel szemben. Az 5km-es táv becsatlakozásától a rövidtávosokat is előzgetni kellett, ami nem ment olyan simán, mint vártam. Ők nem sokkal a rajtjuk után még friss állapotban elég rendesen megfuttattak és mikor az Irhás-árok aljából elkezdtünk felfelé mászni, akkor egyikük majdnem ott is hagyott. Persze azért az emelkedő jobban felőrölte, mint engem és a végén újra előzgettem az embereket elég rendesen, de már baromira vártam a végét.

Nagyon küzdős lett ez a mai verseny, de legalább egy jót edzettem és még a 3. hely is meglett. A táv 10km-nek volt kikiáltva, de csak 9,1km volt és ezen majdnem 36 perccel nyertek, Beda Szabolcs kicsivel 37 alatti idővel lett második, én pedig 38:30-al harmadik. Szint is volt a pályában rendesen, én 280 métert mértem.

Így utólag nem kellett volna ennyire sietnem, mert vagy 2 percet vertem a következőre. Ha ezt tudom, biztos egy perccel rosszabbat megyek. 🙂

Levezetésnek olyan 1,5km-t kocogtunk még.

Összesen 16km, 350 szint, 73:30

Térkép, szintmetszet

Küzdős befelyezés 2 nagy pályával

Jött az éjszakai menet és haladtunk is elég jól a könnyű rövid pályákkal. Editet ugyan halálra rémítette pár vaddisznó, de mikor Vera leváltott úgy éreztem jól haladunk. Persze Tomi kiesése miatt ez már csak relatív volt így, mert gyakrabban is került ránk a sor és mégiscsak az erős emberünk esett ki. Mint később kiderült Vera hibapontos lett a hosszú könnyű pályán, amit még én beszéltem rá, de ezt a rajtomkor nem tudtam.

Mivel nem akartam, hogy a nehéz pályák lányokra jussanak és azért, hogy az éjszakából is minél több időt raboljak el a lányok elől elvettem a hosszú nehéz pálya térképét. Nem mozogtam valami jól, mondhatni kifejezetten lassú voltam. Részben a bokám miatt óvatoskodtam, részben pedig nem esett már túl jól a futás. Hiba igazából csak az 5-ös pontra csúszott be komolyabb, de Istitől így is 14 percet kaptam.

Innentől már mindenki csak küzdött, de nem nagyon haladtunk. Én elmentem aludni, amiből jó ha 30 perc összejött, Edit kiállt, mert nem volt jól, de erre csak akkor eszméltem mikor keltettek. Vera volt kint a pályán és úgy számoltunk hosszú könnyűt, vagy rövid nehezet fut. Mivel fáradt voltam és a tempó már nem számított annyira gondoltam eljött a magas szárú cipő ideje és nagy nehezen magamra erőltettem, felöltöztem és WC-re mentem majd mikor lefele sétáltunk a célhoz már engem szólítgatott Hites Viktor a váltáshoz. Verának még jutott egy könnyű rövid, így hamar beért, nekem meg semmire nem maradt időm. Bemelegíteni sem.

Szörnyen ment a futás, a cipő nyomorgatta a lábam és megint hosszú nehéz pályát kellett vinnem. (Ki, ha én nem alapon.) A kettes pont előtt nagyon nem értettem a térképet, sokat bizonytalankodtam. A 3-as és 4-es aztán nagy küzdelem volt és az ötös sem esett jól, de legalább nem hibáztam. (igaz a dzsuvát jól kikerülgettem)

Az 5-ös pontról kifelé jövet aztán estem egy nagyot. Valahogy elakadt a bal lábam és repültem előre, miközben valahogy jól megtéptem a jobb bokámat. No nem oldalirányba, hanem olyan visszacsapódás szerűen. A terminátorcipőmnek minden bizonnyal ez volt az utolsó bevetése. Nem tudom mennyire a fáradtság miatt, de végig estem, keltem és szerintem a bokám is azért rántgattam meg, mert ez a vacak volt a lábamon. Én egyszerűen nem tudok benne futni és ehhez képest semmit sem véd. Nyilván nem tudom benne kitörni a bokám, de erről egyébként sincs szó.

A pálya hátralévő részét aztán már nagyon óvatosan tettem meg, nem igazán mertem odatenni a lábam és sokszor éreztem is a bokám. Szerencsére legalább hibával jól megúsztam a hátralévő részt, de így is elég rosszat mentem. A 10 perces kiliátlag még hajnalban 5. futásnak sem jó.

A többiek megint küzdhettek a keményebb pályákkal és gondolom ők sem voltak sokkal frissebbek nálam, így a vége megint kicsit kevesebb pályát eredményezett és nem került rám hatodszor a sor.

Összességében nekem tetszett ez a verseny és sok tanulsággal szolgált. Egyrészt nem azért kell 4 fiúval felállni, hogy az eredményt maximalizáljuk, hanem, hogy ne szívassuk meg a lányokat, másrészt, hogy a csapat fiú tagjainak is legyen része lazább pályákban.

Persze a sorrend és pályaleosztás is baromi fontos, de ezt úgyis emberekre és csapaterősségre kell szabni.

Az utolsó futást leszámítva (és kicsit az utolsó előttit is) én nagyon élveztem a versenyt és addig a bokám is rendben volt. A terep szerintem jó választás volt, tetszett, hogy új helyen vagyunk. A térkép bár nem volt tökéletes, bőven jobb volt, mint amire számítottam és jobb, mint amit mostanában néhány "profi" összehoz. Hatalmas területet helyesbítettek ki a nulláról, részben nem ebből élő térképhelyesbítők.

Hites Viktornak és csapatának azthiszem minden induló nagy köszönettel tartozik. Remélem 2 év múlva egy még jobb és sokkal népesebb 24 óráson vehetünk majd részt!

Összesen 15km, 560 szint, 131 perc

Térkép1, térkép2

24 órás váltó – Első nap

Vendégfutóként az ARAK váltójában indultam a 24 órás váltón, Bogos Tomival, Szivák Andrissal, Árva Katival, Edittel, Szabó Verával. Azt már előre tudtuk, hogy túlteljesítettük az indulási feltételeket, hisz a minimálisan 2 női tag helyett nálunk 3 volt és Andris is lehetett volna akár felnőtt is. Persze mindez nem növelte az esélyeinket, de nem is azért mentünk, hogy feltétlenül nyerjünk.

Mindenkinek ez volt az első 24 órás váltója, így a szabályokkal sem voltunk igazán tisztában. A taktika egyszerűnek tűnt. Bogos Tomival mi visszük a keményebb pályákat, Andris a közepeseket és a lányok közül aki jobban bírja, majd szintén besegít a közepes pályákon.

Első futóként a tömegrajt és a Farsta pálya rám jutott és persze rögtön az elején nagy rohanásba kezdtünk. Leginkább Zsebe Istivel próbáltam lépést tartani, ami ment is körülbelül egy kilin át. Sajnos tájékozódni már nem jutott energiám, így Isti hátát nézve követtem rosszfelé is. Beletettünk egy közel 2 perces hurkot a kettes pontra menet és ezzel együtt Isti is leszakított. Innentől Hajdú Martin és a Szlovák váltó egyik tagja közelében küzdöttem, majd az elénk került Sólymot is kielőztük. Az ötös pontra menet eltűnt Martin, egyszerűen lemaradtam fizikálisan, majd a 6-os pontra megint jött egy hiba. Nem tudtam eldönteni mi bozót és mi fehér erdő és tettem egy karikát. A pontról kifelé jövet láttam a Szlovák srácot, de rossz felé futott ki, így lemaradt.

A 7-es pontra menet az ösvényeket nem találtam meg rendesen és ezért bizonytalankodtam, majd a 8-as előtt is bénáztam egy sort a szabdalt területen. Végül 3. helyen jöttem be nem olyan vészesen sok hibával, de ez csak azért nem bosszantott, mert 24 óra alatt ez a 2-3 perc nem sokat számít.

A többiek aztán nálam keményebb pályákat futottak első körben és alaposan meglepett minket, hogy a rövid technikás pályákon a lányok 70 perc körülieket jönnek. Mire rám került a sor már kiszámoltuk, hogy ha nem akarjuk bent hagyni véglegesen a legkönnyebb pályákat, akkor még szürkület előtt le kell őket futni. Mivel a teljesített pályák száma számít, így luxus lett volna nem megcsinálni pont ezeket.

Nem volt mit tenni,el kellett vennem nekem is a legkönnyebb pálya térképét, ami 3,7km-t jelentett. Bemelegítésnek nem futottam valami sokat ami a pálya elején elég rendesen meg is fogott, de azért haladtam. A hármasra kicsit féltem a medvehagymától a bokám miatt, de nem volt gond, majd a 4-es és 5-ös pontra is átküzdöttem magam a sűrű fenyvesen. Lehet mindkettőt lehetett volna jobb helyen tenni, de a sűrű erdő mindkétszer így terelt.

A végén még hajráztam egy nagyot, így 20 perces idővel teljesítettem a 3,7km-t.

A második körben Bogos Tomi futott egy nagyon jót, de sajnos a bokája kiment és ki kellett álljon, majd a könnyű pályáknak köszönhetően szépen jöttünk fel. Rám már a 2. éjszakai pálya jutott és ezúttal egy hosszú könnyű pályát vettem el. A hosszú nehezeket már reggelre akartuk hagyni, hisz ha ránkvirrad akkor csak könnyebb lefutni a kemény pályát, mint éjszaka. Ezt a pályát az egyes pontot leszámítva nagyon élveztem. Az egyesen valahogy túlfutottam és csak visszafelé lett meg, ráadásul elég lassan is mentem, így 3 perc tuti maradt benne. Onnantól viszont jött minden rendesen. Elég futós pálya volt, jó nagyokat is kerültem, de hiba nem csúszott már bele, így 47 percet futottam a 6,1km-n.

Összesen 20km, 460 szint, 116 perc

Térkép1, térkép2, térkép3

Na most lett elegem a bokámból!

A mai verseny előtt megvettem végre az új szögesemet és rögtön abban is indultam a rajtba. Bokám már reggel leragasztottam, de olyan vacak leukoplastot kaptam a gyógyszertárban legutóbb, hogy nem nagyon akart megragadni. Végül szülőktől kértem normálisat és azzal ragasztottam le a bokám, ami már tartott is rendesen.

Már a rajtba menet éreztem, hogy talán kicsit szorosra is ragasztottam a bokámon, mert a talpélem szokás szerint kezdte kikezdeni a leukoplast. Nagy gond nem volt, de nem volt kellemes. A bokám már a bemelegítés alatt sem tűnt túl stabilnak. Tegnap megbillent edzésen és most is bizonytalannak éreztem minden lépést.

A pályának úgy indultam neki, hogy a tempó ma másodlagos, de nem szabad hibázni. Ezt nagyjából sikerült is tartani, egész sokáig, de mégsem haladtam jól. Bokámra minden eddiginél jobban kellett figyelnem, mert nagyon nem éreztem magam biztonságban a saját lábamon. A 8-as pontra behibáztam, majd a kilences mellett is elmentem. A 10-es pont ugyan egyből jött, de olyannyira nem stimmelt a kifutás, hogy előbb elbizonytalanodtam, hogy jó pontot fogtam-e, majd inkább megnéztem ki csinálta a térképet. Nem kellett csalódnom, mert Gidó nevét láttam a térképen.

Hihetetlen, de egy olyan egyszerű dolog sem stimmelt a térképen, mint egy új irtás helye. Simán lapos fehér erdőben kellett volna kifutnom a pontról, de ehelyett az oldalvölgyek tetején bucskáztam át és kerülgettem az aljnövényzetben vezető csapások mentén.

A hosszú átmenetben az útfutásos részekkel nem volt gond, de a többit igyekeztem lehető legrövidebben és legóvatosabban megoldani, majd a pontfogás is kellően lassú volt a medvehagymásban. A következő pont még rendben jött, majd a 13-as pont előtt, még a meredek tetején kiment a bokám. Éreztem, hogy nincs nagy baj, de azt is, hogy ez a helyzet nem vicces. Lesétáltam a völgybe, felmásztam a pontomhoz, majd kocogtam szép lassan a tetőn és óvatosan leereszkedtem a hegyről. A 14-es pontot még megfogtam, de már csak sétálva. Egyszerűen terepen nem bírtam haladni. Minden lépés fájt ha nem figyeltem pontosan hova teszem a lábam.

Eldöntöttem, hogy nekem ez mára elég volt és feladtam a pályát. Kisétáltam az útra és párszor próbáltam belekocogni, de nem volt hozzá kedvem. Jött Zsebe Isti, mert a 15-ös pont is arra volt, mint a cél. Megpróbáltam vele elfutni és így pihenten nem is tűnt valami gyorsnak a tempója a lefelében. Talán 100 métert se mentem vele, mert az úton lefelé se éreztem biztonságban a bokámat. Nem sokkal később Tornai Szabolccsal a fölfelét már meg mertem futni, majd sétáltam tovább a cél felé, a végén még Lajszner Attilával együtt, aki szintén dobta a pályát a lába miatt.

Már amikor eldöntöttem, hogy dobom a mai pályát tudtam, hogy nem csak mára lett ebből elegem. Elhatároztam, hogy addig nem megyek terepre, azaz tájfutóverenyre, míg 100%-os nem lesz a bokám. Persze ez még kérdéses a 24 órás váltó miatt és nyilván a váltó OB-t sem hagynám ki, ha kellek, de a pár napja tervezgetett tavaszi versenyekről letettem. Visszagondolva kész szenvedés volt ez a tavasz. Csak a tájfutó maraton pályáján tudtam úgy futni, hogy nem volt baja a lábamnak. Azóta mindig arra kell figyelnem, néha meg is billen és bár önmagában véve nem egetrengető nagy a hátrány amit ez okoz, ám mégis élvezhetetlenné teszi a tájfutást. Nem csak a megbicsaklások és óvatoskodások zavaróak, de még a hibák is részben azért jönnek folyamatosan, mert inkább a lábamra figyelek a térkép helyett. Egyszerűen demoralizáló úgy versenyezni, hogy egy lefelében 50%-os sebességgel megyek, majd ezt követően a küzdősebb részeken próbálom azt ellensúlyozni valahogy, persze aközben is félig a bokámra figyelve.

Fel kell keresnem megint egy orvost és persze erőből tornáztatni, erősíteni, nyújtani a bokám. Az se érdekel, ha ez az edzés rovására megy, mert edzeni sincs addig igazán értelme, míg a bokám ilyen vacak. Jó lenne rendesen résztávozni, hosszúkat futni és közben rendbehozni a tornával a bokámat. Ezen leszek a következő pár hétben, de lehet még inkább hónapban!

A kép a célban készült pár blogom által világhírnévre vágyó haver társaságában.

Összesen 12km, 300 szint, 90 perc.

Postás 2.nap – Lassan alakul ez

A tegnapi nap után dolgozott bennem némi bizonyítási vágy. Mindenképpen meg akartam leginkább magamnak mutatni, hogy képes vagyok normálisan végigtalálni egy pályán. Nem melegítettem valami sokat, a futás jó ha 10 perc megvolt, de a bokám most is igyekeztem alaposan átmozgatni, nehogy gond legyen.

Kicsit óvatosabban kezdtem, mint tegnap, minek eredményeképp sikerült hiba nélkül fognom az egyes pontot. Nem volt nehéz, hisz a nagy domb jól megvezetett. A kettesre a ligetesről mentem be és bár nem vettem azonnal észre a pontot alig mentem mellé. (hiba: 0:10)

Úgy gondoltam nagy meglepetés nem érhet a hármasra menet, hisz van felfogóvonal mindkét irányba és nekimentem egyenesen. Kiértem az ösvényre, jött jobbra a rét, majd utána vágtam is be jobbra és hiba nélkül fogtam a pontot. A tegnapihoz képest igencsak jó kezdés volt, hiszen itt át is vettem a vezetést.

A négyes pontra sajnos elnéztem a domborzatot. Azt hittem a ligetes a gerincen vezet le, ezért mindenáron felküzdöttem oda magam. Ez egyrészt a sűrű boróka miatt nem jött be, másrészt így túlfutottam a ponton. Egy másik ponttól jöttem vissza, ami egy tankbeállóban volt. (hiba: 1:10)

Jött a futás rész és én igyekeztem egyenesen kijutni az útra, de olyannyira nem láttam átjárót a borókán, hogy végül egy nagy kerülővel jutottam ki az útig. Innen a pont már simán jött ugyan, de így is jól elvertek ebben az átmenetben. (hiba: 0:40)

A hatosra csak futni kellett és az átmenettel nem is volt gond, ellenben a bokám szokás szerint jól megbillent a pont előtt és sántikálva mentem néhány 10 métert. Sajnos még utána sem lett jó a bokám, ezért aztán nem is erőltettem az átvágást a 7-es felé menet és a pontra is óvatosan futva mentem be. Pár méterre mehettem el a gödörtől, mert mikor megláttam előttem a jellegfát simán megfordulva meglett a pont. (hiba: 0:40)

Kezdtem érezni, hogy nem lesz ez így jó, mert a bokámra is nagyon kellett figyelni és a hibák is gyűltek, de azért nyomtam tovább becsülettel és szép lassan a tempóm is visszanyertem a 10-es pontig. A bokám miatt sajnos vagy 1 percet veszítettem ezen a szakaszon. Nagyon idegesítő és nem jó úgy futni, hogy ennyire érzékeny lesz egy rossz lépéstől. Az azonban már pozitív, hogy olyan jó 10 perc alatt el is múlik ez az érzékenység.

A 11-es pontra viszont megint sikerült kicsi hibáznom, mert pontközelben valamiért a jellegfára akartam ráfutni. (hiba: 0:40)

A 12 rendben jött, mentem egyenesen és közben jött sorra minden. Jobbra a jellegfán még pont is volt, így magabiztosan jutottam el a pontig. A 13-ra menet ugyan éreztem megint kicsit a bokám, de nem volt gond, majd a 14-re igyekeztem kikerülni a nagy beszántott mély homokos rétet. Sajnos a pont előtt megtorpantam, elindultam visszafele és csak a házra kinézve, ahhoz viszonyítva fordultam újra a pont felé. (hiba: 0:20)

Innentől megint hiba nélküli rész következett, csak a mély homokkal kellett megküzdeni, majd a 17-es előtt a bokám billent meg megint, de ez nem volt vészes. A 18-ra menet azonban megint nem figyeltem eléggé és a réten megtorpantam, mert a borókát kerülve valamiért már azt hittem a pont előtti zöldet kerülöm. (hiba: 0:20)

A 19-es nagy küzdelem volt, majd a 20-asra már a sűrű fenyvessel is meg kellett birkózni. Így utólag balról meg kellett volna kerülni a másik tanyát is. (hiba: 0:20)

A 21-es ponttal nem volt gond, de az SI doboz rögzítése itt botrányosan volt megoldva. A térdmagasságban kifeszített drót még a pont mellett sem jó gondolat. Szerencsére én még épp észrevettem.

A 22-re a pont előtt hibáztam egy kicsit azzal, hogy átmentem a borókán. Vagy meg kellett volna kerülni balról, vagy kicsit jobbra megkeresni az átjárót, mert így pont beleragadtam. (hiba: 0:20)

A frissítő olyan rossz helyen volt, hogy oda se mentem hozzá. Egyszerűen nem esett útba, főleg, hogy balról terveztem ezt az átmenetet. A 24-es ponton átfutva fogtam a 23-ast. Tuti ez volt a jó útvonal, mert nyertem az átmenetet, majd ugyanott jöhettem vissza a 24-re és még tovább is jó kis csiki-csukit csinálva.

A 25-re biztosra mentem és a 32-es pont előtti kis rétről már nem lehetett nagyon elrontani a pontfogást. A 26-ra viszont kicsit megzavarodtam, mert irányba menet nem úgy jöttek a dolgok, mint vártam. Szerencsére a rétek segítettek. (hiba: 0:30)

A 27-re menet rosszul jöttem ki a pontról. Elvitte a rétcsík és így kerülővel mentem a pontra, ráadásul el is mentem mellette. Ez a hiba nagyon bosszantott, mert egy könnyű pontra nagyot hibáztam. (hiba: 2:00)

A 28-as közel volt, majd a 29 sem volt vészes, de azért itt bizonytalankodtam kicsit a pont előtt a sok össze-vissza vezető csapáson. (hiba: 0:10)

A 30-as meglett hiba nélkül, majd innen meglepően könnyen átjutottam a borókán és a 31-es után bevállaltam az átmenetet egyenesen. Volt aki megkerülte, de nem nagyon derülhet ki, mi volt a jó választás, mert itt már az SI nem mérte a részidőket. Bogya Tomi részideje alapján viszont úgy tűnik lehet megérte volna kerülni, még úgy is, hogy egyenesen sem hibáztam semmit.

A 33-as könnyű volt a domboldalban és onnantól már csak futni kellett, de én azért még a 35 előtt is elbizonytalanodtam és megnéztem egy másik pontot. (hiba: 0:20)

A célba úgy futottam be, hogy végre legalább egy átlagosat sikerült futnom. Utólag összeadva a hibákat azért még mindig nagyon sok ez a 8:40. Kiszállás nem volt benne, talán épp ezért éreztem úgy befutás után, hogy 3-4 perc hibánál nem lehetett több. Ráadásul a bokám miatt is elvacakoltam egy jó percet, szóval fizikálisan egy 90 perc ma is bennem volt. Már csak a neheze van hátra: kihozni ezt magamból. 🙂

Ehhez képest természetesen a 100 perc nem valami fényes, de legalább most már Ádámot leszámítva egész jól helytálltam a többiekhez képest. Szépen fel is jöttem az első nap után és a mai napon is összehoztam egy 6. helyet.

Remélem a bokám tovább javul és a tájékozódás is összeáll majd lassan, mert most úgy érzem még tán valami keresnivalóm is lehetne a hazai mezőnyben.

 1 Kovács Ádám        ETC Egri Testedző Club   HUN     39:36    2    88:38    1    128:14 
 2 Szabó András       ETC Egri Testedző Club   HUN     37:44    1    95:35    2    133:19 
 3 Forrai Gábor       HTC Hódmezővásárhelyi Tá HUN     41:01    3    97:10    3    138:11 
 4 Kisvölcsey Ákos    MOM Hegyvidék SE-MOM Táj HUN     43:50    8    99:31    5    143:21 
 5 Cserpák Zsolt      NYV NYVSC-Nyírerdő Tájfu HUN     43:39    7   102:06    8    145:45 
 6 Harkányi Zoltán    MEA Miskolci Egyetemi At HUN     51:45   15   100:38    6    152:23 
 7 Forrai Miklós      HTC Hódmezővásárhelyi Tá HUN     47:25   13   105:06   11    152:31 
 8 Igor Vukovic       XOTK OT Kosutnjak        SRB     45:52   11   106:52   13    152:44 
 9 Bukovac Maros      XFAR Farmaceut Bratislav SVK     47:14   12   105:31   12    152:45 
10 Avramovic Dejan    XOTK OT Kosutnjak        SRB     42:58    6   111:20   16    154:18 
11 Bogya Tamás        TTE Tipo Tájfutó és Körn HUN     52:52   16   101:50    7    154:42 
12 Koprivanacz Imre   KAL Kalocsai SE          HUN     44:22    9   110:51   15    155:13 
13 Marian Ciprian     XCBA C.S.S. Baia Sprie   ROM     49:46   14   107:51   14    157:37 
14 Mertanen Simo      XLAP Lappeen Riento      FIN     55:34   18   103:06    9    158:40 
15 Lajszner Attila    ESP Egri Spartacus Tájék HUN     55:21   17   123:40   17    179:01 
16 Tysz Adam          XAKA Akademik TU Kosice  SVK     81:13   20   133:21   18    214:34 

   Less Áron          DTC Diósgyőri Tájfutó Cl HUN     45:26   10     hiba                 
   Szép Zoltán        KTK Kőbányai Tájfutó Klu HUN     87:45   21     hiba                 
   Cupcea Stelian     XCBA C.S.S. Baia Sprie   ROM     56:14   19     hiba                 
   Fehérvári Zsolt    SDS Salgótarjáni Dornyai HUN     41:23    5                          
   Spiegl Máté        KAL Kalocsai SE          HUN     41:09    4                          
   Novai György       ZTC Zalaegerszegi Tájéko HUN      n.i.        103:11   10            
   Lévai Ferenc       MEA Miskolci Egyetemi At HUN                   97:53    4

Összesen 20km, 110:38

Térkép1, térkép2, részidők

http://blog.harzol.hu/eredmenyek/2008_postas-2.html

Postás Kupa – Táborfalva

Szeretem az alföldet és mivel az idei Postás Kupa terepe még technikás is, így egyértelmű volt, hogy indulok a versenyen.

Célom igazából most sem volt, de végre jó lett volna egy értékelhető teljesítményt felmutatni.

Sokáig gondolkoztam, hogy kipróbáljam-e a Kalenji atléta szögesem, amit a Decathlonba vettem "tájfutó cipő" néven és végül úgy döntöttem, hogy egy alföldi középtávú verseny erre pont ideális. Bemelegítésnek olyan 2,5-3 kilométert futottam és persze a bokám is nyújtottam egy csomót a rajt előtt. A cipő jónak tűnt, bokám is rendben volt.

A rajt után rögtön estem egy nagyot, még a térképrajt előtt. Persze a bal térdemre is sikerült ráesnem, ami a múlt heti seb miatt kellemetlen volt kicsit. Az egyes pont rögtön a legdurvább részen volt, így óvatosan terveztem menni. Gondoltam a jelleghatárral jelölt fenyves jól megvezet, majd a rétek segítenek tartani az irányt és nekem csak azt kell figyelnem hol kezdődik a nagy domb, vagy a lapos rész balra hol ér véget. Sajnos még a rétek követése során elvesztem és nem is tudtam magam helyretenni. Úgy tűnik elmehettem a pont közvetlen közelében, mert egyértelműen túlfutottam és sem a nagy dombot, sem a lapos részt nem érzékeltem. Pontosan nem is tudom merre jártam, de végül az akácos irtás széléről jöttem vissza. (hiba: 6:30)

A kettes rendben megvolt, bár bizonytalankodtam kicsit. Berajzolni nem volt értelme, mert egyenesen mentem és fogalmam sincs pontosan melyik töbröt merről kerültem. (hiba: 0:20)

A hármast szintén egyenesen csináltam és szintén némi bizonytalankodás után sikerült megfogni a pontot. (hiba: 0:20)

Sikerült rendesen behibázni a négyesre, mert a pont utáni sárga csík nekem kimaradt és persze ennek következtében mentem volna még tovább. Hamar visszapattantam ugyan a borókásból, mikor láttam, hogy szinte járhatatlan, de azért ez a kis karika sem volt kevés idő. (hiba: 1:00)

Az ötös pont sokáig úgy tűnt végre rendben meglesz. Szépen haladtam a kis töbrök mellett, de a távolságot nem éreztem és még láttam is a pontom, de azt hittem nem az enyém. Bóklásztam kicsit, majd csak odafutottam a pontomhoz, amit elsőre meg se fogtam, mert elnéztem a kódot. Fél perc telt el, mire valaki megmutatta hol vagyunk. Naná, hogy a pontomon. Ekkor végre én is megnéztem rendesen a szimbólt. (hiba: 2:00)

Azt hittem a Forrai Miki fogta előttem a pontot és így 3 perc hátrányom van hozzá képest, de mint utólag kiderült Forrai Gábor fogott be itt 9 perccel.

Hiba nélkül jött szerencsére a hatos pont és azt hittem ezzel egyben Miki elé is kerültem. Ez a 7-es pontra menet sajnos megdőlt, mert egyrészt végig Gáborral kergetőztem a pályán, másrészt megláttam tőlem jobbra futni és a pontot is előttem fogta.

Nem ment valami jól a futás, de legalább hiba nélkül fogtam a 8-as és 9-es pontot is. A 9-es előtt ugyan alig mertem leugrani a töltésről, de még így is látótávolságban maradtam Gáborhoz képest. A pontról viszont másfelé jöttem ki, ami jó is lett volna, de amint a borókába léptem megint megzavarodtam és túl korán kezdtem a pontot keresni. Az út melletti fenyvesre hittem azt egy időre, hogy a pont körüli fehér erdő és oda igyekeztem kihúzni először. (hiba: 1:20)

A 11-est végre sikerült simán fognom, majd úgy tűnt a 12-es is rendben jön. Megláttam a pontot és odarohantam, de naná, hogy nem az enyém volt. Pontközelben már nem figyeltem és a másik ponthoz futottam. Gyorsan korrigáltam ugyan, de így is méretes kerülő volt. (hiba: 0:40)

A 13-as rendben meglett és itt újra bevillant egy pillanatra Forrai Gábor. A 14-re igyekeztem kihasználni a 10D pálya szalagozását, majd a rétek által megvezetve fogtam hiba nélkül a pontot. Jó nagyot estem kifelé jövet és megint pont a térdemre. Mivel tudtam Forrai Gábor előttem lehet elég közel, ezért igyekeztem gyorsan felfutni rá, de ez csak arra lett jó, hogy már a dózerutat látva kelljen visszakanyarodnom a pont felé és láttam is szemben elfutni Gábort. (hiba: 0:30)

A 16-re menet megint sikerült kiszállnom. Nem igazán értettem a boróka ábrázolását és a pont felé csak akkor fordultam vissza, mikor az egyik Forrai testvér elfutott mellettem. Mint kiderült ő már tényleg Miki volt. Mert miközben én végig Gábort kergettem ő meglépett tőlem, ellenben Mikit itt utolértem. A mai pályába ez a teljes kavarodás a Forrai testvéreket illetően már csak a hab volt a tortán. Nem elég, hogy nem tudtam merre járok, még azt is többszörösen elvétettem, hogy kit látok az erdőben magam körül. (hiba: 1:30)

Innen szerencsére már nem volt semmi gond a könnyű részben és egész jó részidőkkel, még átmenetet is nyerve futottam be a célba. Persze a célvonalon rögtön két Foreszt láttam, amiből már tudtam, hogy Gábor vagy jó 10 perccel biztos megvert.

Az összes hibám a mai napon 14:10 volt. Kb. ennyivel is kaptam ki, de ezen a terepen ez nem nagy dicsőség.

Kegyetlenül elrontottam a mai napot. Mondhatni, hogy többször elvesztem, hisz volt, hogy azt se tudtam hol vagyok. Sikerült felülmúlni a HOB-on bemutatott bénázásom is.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy bokám legalább jó volt, így megvan a feladat az elkövetkezendő időkre. Most már a tájékozódásra kell összpontosítanom és végre értékelhető teljesítménnyel célba érnem. Holnap végre meg kellene mutatnom, hogy azért mg betalálok az erdőből.

A szögesből egyébként kifordult egy szög még így alföldön is, úgyhogy vittem vissza a Decathlonba. Ez a cipő egyértelműen alkalmatlan a tájfutásra, de szerencsére simán visszaadták az árát.

Összesen 10km, 66:45

Térkép, részidők

Hosszútávú bajnokság – Sok hiba, 2 bajnoki pont

A mai Hosszútávú Bajnokságon nem tűztem konkrét célt magam elé, csupán szerettem volna kihozni magamból a maximumot, vagy legalábbis megközelíteni azt. Verseny előtt vagy 20 percig ragasztgattam a lábam. Egyrészt a bal lábamon a cipő kidörzsölte sebet ragasztottam le, másrészt persze a jobb bokámat. Elég szorosan sikerült leragasztanom és nem kevesebb, mint 5 réteg leukoplast került rá.

Bemelegítésnek nem futottam valami sokat, összesen úgy 1km lehetett, ellenben a bokám bemelegítésére ezúttal bőven szántam időt. Előttem öcsém indult, így túl sok segítségre nem számíthattam a befogásából. Előtte Pelyhe Dini ment, utánam pedig Létra.

Nem szeretem, ha befognak, de abban biztos voltam, hogy Létra utol fog érni. Felmerült bennem, hogy majd elfutok vele ameddig birok, de inkább nem is agyaltam ezen. Gondoltam majd eldöntöm az adott szituációban.

A rajt után a jobbról vezető útvonalat választottam, megkerültem a házat és átmásztam a völgyön. A pontot felülről jól megfogtam, de nem voltam valami gyors a sok keresztbe dőlt fa miatt és így utólag jobb lett volna alulról menni. (hiba: 0:10) Hamar elszörnyedtem, hogy milyen erdőbe is jöttünk. Nem épp a kedvencem az akác.

A kettesre aztán inkább kerültem egyet balról és nem vállaltam be egyenesen, ráadásul éreztem is, hogy nagyon nem megy jól a futás.

A hármasra eléggé adtam magát az útvonal és rendesen meg is tudtam futni. A pontra menet megláttam öcsémet fölfelé mászni és tudtam, hogy már a pontról jön ki. Alig tudtam utolérni az öcsémet, de a 4-es pontra már előtte értem, majd nyomtam is tovább a következőre. A fölfelében kicsit elfogyott a lendületem, rendesen bele is kellett gyalogolnom, de öcsém még így is gyorsan lemaradt. Ádámot leszámítva a részidőim alapján itt még jól tartottam magam és ezt futás közben is éreztem.

A 6-os pontra menet egy helyen visszacsapódott a bokám, de ez azon kívül, hogy kellemetlen volt nem okozott gondot. A pont előtt viszont elbizonytalanodtam, előbb azt hittem a fölső letörésnél futok, majd mikor kiderült, hogy az alsó nyiladékon mentem hirtelen korrigálni akartam, pedig csak pár métert kellett volna előre fölfelé húznom a ponthoz. Így viszont csináltam egy karikát fölöslegesen. (hiba: 1:00)

Mivel már a ponton láttam Pelyhe Dinit, így fellelkesültem, hogy ez egész jól megy nekem még az utóbbi hibám ellenére is. Az útvonalra viszont nem figyeltem és bevállaltam egyenesen. Ebben az volt a gáz, hogy bukdácsolhattam át az árkokon, ráadásul nem tudtam kiolvasni a térképe pontközelben és lementem a völgybe a pont előtt nem sokkal. Ha fent maradok a peremen még 20-30 métert már meg is lett volna a pont. Így viszont estem egy hatalmasat, jól beverve a bal térdem és 1 percig járni is alig bírtam, nemhogy futni. Egyszer csak megjelent Létra és felmászott a hegyoldalba. Szép lassan Dinivel mi is követtük és mivel Létra azon nyomban le is rohant a hegyről, így lemaradtunk tőle. A pontot persze ekkor már megtaláltuk, de nem voltam valami boldog. (hiba: 2:00)

A térdem még igencsak fájt és óvatosan tudtam csak lefutni a hegyről, de ennek ellenére vaktában Létra után indultam és mellé is mentem a pontnak balra. Gyorsan korrigáltam, de egy ekkorka átmeneten ez is nagy hiba. (hiba: 0:30)

Eléggé kapkodósan futottam itt, mert a 8-as pontnak is mellémentem és már a rétet látva korrigáltam csak, így Dini mindig utolért. (hiba: 0:20)

Próbáltam lehiggadni a sok hiba után és ez sikerült is, mert rendben jött a 10-es, majd másztam is fel a hegyre. A fölfelében mikor egy ág a térdemre csapott megint élesen éretem a fájdalmat, de ez hamar elmúlt. Viszont a térdemre nézve eléggé elszörnyedtem, ugyanis az elég rendesen vérzett még mindig. Olyan 10 centi átmérőjű körbe tiszta vér volt a bozótom. Átmentem az egyik réten, a völgyön, majd a másik réten és sajnos nem a tájékozódásra koncentráltam. Minden lépésnél éreztem, ahogy a véres térdemen húzódik a bozótnadrág, no meg a futást is erőltettem. Bevágtam az erdőbe és a völgy tetejénél futottam el. Igyekeztem jobbra korrigálni, jött a kis ösvény, majd kiértem végre a nagy útra is. Elindultam rajta balra és vártam, hogy bevághassak a pont felé. Nagyon nem akart jönni a völgy, ezért bevágtam korábban és ekkor már láttam is. Befutottam a bal oldalába, de ekkor meg az oldalvölgyek nem akartak jönni. Már nagyon sokat mentem mire elértem az oldalvölgyeket, de még így se stimmeltek a dolgok és mikor végre megfogtam egy pontot meg se lepődtem, hogy nem az enyém. Térképeztem kicsit és mentem tovább, majd mikor láttam, hogy nagyon nem stimmel semmi elindultam lefele. Átmásztam a völgy túloldalára és próbáltam visszakövetni hol és mit rontottam el, hogy végre kiderítsem hol lehetek. Azt gyorsan kizártam amit előtte fél percig hittem, miszerint a rét utáni első völgy oldalában vagyok, hisz az útra némi felfelé futást követően kiértem. Ekkor esett le, hogy a 25-ös pont környéki völgybe csúszhattam be. Meg is néztem a 25-ös kódját és bizony az volt az a pont, amit megfogtam. No ekkor lettem csak igazán elkeseredett, mert iszonyat nagyot hibáztam és még mászhattam vissza a szomszéd völgybe. Szerencsére legalább ösvényen és föntről a pont is egyből jött. Ekkorát nem tudom mikor hibáztam utoljára. Ilyen hatalmas párhuzam hibát megenni nem nagy dicsőség. (hiba: 9:00)

Kicsit megtörve toltam tovább, gyorsan letisztáztam magamban, hogy nem szabad feladni és rendben meg is fogtam a 12-es pontot.

13-ra menet nagyon nem ment a futás, ráadásul pontközelbe még hibáztam is egy kicsit. Oldalról érkezve a pont fölé húztam. (hiba: 0:20)

A 14-es rendben jött, majd a 15-ös is. 16-ra nem akartam elkövetni azt a hibát, hogy végigbukdácsolok az oldalvölgyön, ezért azonnal lerohantam a völgy aljába és onnan fogtam a pontot hiba nélkül. A pontról kifele jövet aztán jött a meglepetés: öcsém jött be éppen a pontra a rét felől. Megrökönyödve kérdezte mi van velem, én meg csak azt tudtam mondani, hogy eltévedtem. 🙂 Persze gondolom a térdem miatt is kérdezhette ezt ilyen kétségbeesetten.

A 17-es pontra kicsit bizonytalanul mentem le és még láttam is öcsémet a pontról kimászva. (hiba: 0:10)

Gondolkoztam egy nagy jobbra kerülő útvonalon, de aztán inkább nem vállaltam be egy ekkora kerülőt. Fölfelé futva volt időm gondolkozni és fejben mélypontra kerültem. Tudatosult bennem, hogy öcsémet a 3. pontra már megfogtam és ezek után a 16-os ponton újra. Tudtam, hogy rengeteget veszíthettem, de még ha mellette kocogok akkor is jobban jártam volna, hisz most legalább friss lennék. Kezdett nehezen menni a fölfelé futás, törni a cipő és még nem értem el a 40%-nál lévő frissítőpontot sem. Azért a pontot megfogtam hiba nélkül, de az ú
tvonalam nem volt jó, mert alulról többen nagyon megvertek a részidők alapján. (hiba: 0:30)

Elérkezett az első hullámvölgy. A sok fölfelét nem tudtam megfutni, kezdtem elveszíteni a kedvem és nem jól futni akartam, csak haladni előre. A pont előtt a rétre kiérve elbizonytalanodtam, nem tudtam melyik rét volt előttem és jobbra kezdtem húzni, majd ezt korrigálhattam és végül Pelyhe Dinivel szembetalálkozva mentem be a pontra. (hiba: 1:30)

Dini utolérése már nem vágott úgy fejbe, mint Árpika másodszori megfogása. Próbáltam rá felfutni, ami sikerült is még a 20-as pont előtt. Próbáltam lendületből tovább futni, de ez csak arra volt jó, hogy a 21-re egy nagyobb kerülővel menjek és bizonytalanul ereszkedjek le a ponthoz. Ráadásul még a bokám is megbillent egy kicsit, de szerencsére ez még csak intő jel volt és nem okozott gondot. (hiba: 1:00)

Kicsit óvatosan és erőtlenül, de legalább hiba nélkül fogtam a 22-est, majd ugyanilyen elgyötört tempóban a 23-ast. Fejben nem voltam valami erős ezen a részen, kezdtem belefásulni a futásba és nem küzdöttem eléggé. Ezen csak rontott a következő átmenet, mert a 24-es előtt kiment a bokám, pontosabban csak megrántgattam a szalagjaimat és némi sétára kényszerültem. A 25-ös átmenet volt a pálya mélypontja és egyben legnagyobb hullámvölgyem is itt volt. Tört a cipő, bal térdem újra kezdtem érezni, jobb bokám éreztem, ráadásul a ragasztás is kezdte nagyon elszorítani a talpam. Mindezek mellett már kellőképp fáradt is voltam és veszni látszott a reménye is, hogy pontszerző hely környékén beérjek. Átküzdöttem magamat a völgyeken, megfutottam óvatosan lefelé az utat, majd a mocsarat jobbról kerülve felmásztam a 25-ös ponthoz, amihez nem túl szép emlékeim kötődtek. Majdnem 5 percet kaptam ezen az átmeneten, pedig 1, max. 2 percnél többet itt nem lett volna szabad fizikálisan kapnom Ádámtól.

A 26-os pont még ugyanilyen szenvedősen telt, de legalább benyomtam 2 pohár vizet. Itt is kaptam 2 percet Ádámtól, szóval nem nagyon haladtam.

A hosszú átmenet elején még tartott ez az agonizálás, majd a fölfelé után utolért Bogya Tomi. Úgy gondoltam nem nagyon fogok tudni vele elfutni, de azért megpróbáltam ritmust váltani. Ez sikerült is, de hamar átvágott Tomi az egyik irtáson, én pedig a bokám miatt sem mertem ezt bevállalni. Amúgy sem tűnt logikusnak az útvonala, így mentem tovább a magam útján. Elkönyveltem magamban, hogy Tomi is lerakott, de a tempóból maradt valami és mikor a következő felfelében megláttam Morandini Viktort, akkor éreztem, hogy azért most megint haladok. Bokám sem éreztem ellentétben a szűk fél órás ezt megelőző szakasszal, így a 27-es és a 28-as pontot is lendületből fogtam és már-már élveztem a futást. Hát még mikor Bogya Tomi újra hátbacsapott. Végre nem én értem utol valakit 2x, hanem engem értek többször utol. Simán elfutottam vele a 29-es pontig, majd itt megint más útvonalat választottam. Nagyon nem hiányzott volna egy oldalazás jobb lábbal a völgy felé, így maradtam a völgyben és a pontot megint Tomi előtt fogtam, ráadásul Forrai Mikit is utolértem.

A 31-es pontra nekem túlzottnak tűnt az alsó kerülő, ezért bevállaltam előre, de a többiek nem jöttek utánam. A pontra érve kiderült, hogy nekik volt igazuk, mert éppenhogy láttam Mikit kifutni a pontról. (hiba: 0:30)

Innentől próbáltam felfutni Mikire és néha még Bogya Tomi háta is bevillant, de nem sikerült. Eleve nem voltak túl közel, így nekem is kellet tájékozódnom, másrészt fizikálisan nem ment jobban. A pontokat megfogtam hiba nélkül és szerencsére az utolsó pontra menet is letettem a hegy megmászásáról. A célba úgy értem, hogy küzdöttem, ahogy bírtam, ilyen szempontból a célom sikerült elérni, de mégsem vagyok elégedett. A 9. hely 2 bajnoki pontot ér, mert Bogya Tomi és Krejci nem számít bele a pontversenybe. Ennek azért örülök, de a futásommal nem vagyok elégedett. A végén hajtottam ugyan, de volt majd 1 óra, mikor mélyponton voltam és nem tudtam kellőképp küzdeni, ráadásul a lábam sem volt az igazi, bár nem ezen múlt. Mint ahogy a térdem felszakadása sem számított sokat. A hibákba ezek nyilván közrejátszottak, hisz elterelték a gondolataim, de a hiba attól még az enyém. Másik futó, rossz idő és millió más dolog is elterelheti a gondolatom. Technikailag nem nagyon foglalkoztam előzetesen ezzel a versennyel és úgy egyáltalán nem fordítottam erre figyelmet. Pont ez volt a legsúlyosabb hiba a mai napban, ha a hibák nincsenek, akkor lelkileg se török össze annyira a pálya közepén, hogy minimum 5 percet benne hagyjak futásban. Természetesen a legtöbbet mégis maguk a hibák jelentik, hisz 17 egész percet hagytam a pályában és ami a legszörnyűbb, hogy volt egy 9 perces hibám. Ott szó szerint elvesztem az erdőben. Egy technikailag alapvetően könnyű terepen ez nemcsak rengeteg, de egész amatőrnek érzem magam tőle.

Nem tudom mit lehetett volna kihozni ebből a napból. Ha minden tökéletesen alakul, akkor Gyurika lett volna még talán verhető, de kár ezen agyalni. Előttem 20 perces űr van, szóval egy erős közepes futással sem lennék előrébb.

A 7. magyar lettem, ami azt jelenti, hogy már többet tudok felmutatni idén, mint a tavalyi évben összesen. Ez leginkább a hazai mezőny gyengeségét jelenti. Úgy érzem az eredményesség szempontjából értékelhető teljesítmények Dénes Zolinál, azaz 20 perccel előttem érnek véget. Aki utána jön az már csak a futottak még kategória, így én is.

Elkeseredett viszont nem vagyok. Futottam egy keményet, szereztem 2 bajnoki pontot. Bokám nem tökéletes, de használható és kicsit magamnak is megmutattam, hogy érdemes nem föladni. Ha nem vet vissza semmi komolyabb sérülés, akkor lesz ez még jobb is!

Összesen 28km, 1000 szint, 203 perc

Eredmények ; Térkép1 ; Térkép2

Hegyisport Kupa – Óvatosan futva, de bírta a bokám

Tegnap délután és este elég sokat próbálgattam a bokám és egyrészt arra jutottam, hogy nem tűnik vészesnek a helyzet, másrészt arra, hogy oldalra nem nyúlik annyira a jobb bokám, mint a másik. Sokkal hamarabb fognak a szalagok, mint a bal bokám esetében és lehet ez okozza a gondok egy részét. Túl korán fogják meg a bokám a szalagok, így olyan ártalmatlan szituációkban is megrántgatom a szalagjaimat, amit a jó bokám esetében észre sem veszek. Ugyan Edit nem tartja túl jó ötletnek az oldalsó szalagokat nyújtani, de nem is ellenezte, így egy kicsit nyújtottam őket. Ez az amit a részleges szakadás után tilos volt, mert akkor tuti nem forrtak volna össze a szalagjaim.
Ma reggel mindenesetre ennek nem éreztem hatását, de úgy döntöttem olyan szorosra ragasztom a bokám amennyire csak tudom, hogy még korábban fogjon a ragasztás, mint a szalagok a lábamban. Eddigiektől eltérően 4 réteget tettem a bokámra és ebből egyet keresztbe átlósan.
Mivel Balu is kinézett a mai versenyre és mint utóbb kiderült meg is nyerte az F21C-t vele tudtam melegíteni, ami a rajtba való kifutáson túl még plusz 2km-t jelentett, így olyan 4km lehetett az össz bemelegítés. A bokám tornáztatására, bemelegítésére nem is jutott csak jó 7-8 perc.
A pályának elég óvatosan kezdtem neki és rögtön az egyes pontnak fölémentem pár méterrel. (hiba: 0:10)
A kettesre aztán kicsit rossz irányba jöttem ki, majd elég alaposan a pont fölé csúsztam. Nem mentem gyorsan és többet figyeltem a bokámra, mint a térképre. (hiba: 0:30)
A hármasra egyértelmű volt az útvonal, főleg a vacak bokámmal, így kerültem és végre hiba nélkül fogtam ezt és a következő pontot is. Mivel addig nem volt gond a bokámmal onnantól már kicsit bátrabban futottam és jól meg is csináltam az átmenetet, leszámítva, hogy a pont fölött 20 méterrel megtorpantam és nem vettem észre az egyik fa mögött megbúvó pontot. (hiba: 0:10)
A hatosnak sikerült ezen a rövid távon is fölémenni. (hiba: 0:10)
A hetesre nem nagyon tetszett a jobbra lejtő lapos hegyoldal hisz a vacak bokám került alulra, de persze ettől még a pontot meg kellett volna találnom. Valami érthetetlen okból nagyon fölécsúsztam és mikor a völgy túloldaláról bevillant a kettes pontom már egyenesen oda mentem. Csak a rossz kód láttám kapcsoltam és mentem le a saját pontomhoz. (hiba: 1:00)
A 8-as átmenetben nem volt sok ráció. Az útvonal adott volt, ugyanabban a völgyben kellett lemenni amiben korábban, majd szemben fölfutni egy másikon, aminek a teteje jól le volt gallyazva. A pont sem volt ebből az irányból nehéz, így simán meglett. A 9-es pontnak aztán mellémentem a lefelében. Szerencsére viszonylag hamar korrigáltam a hibát és a szomszéd völgyben is jó magasságban álltam meg, így a meredek oldalhoz képest jól megúsztam. (hiba: 1:30)
Nem örültem a megint jobb lábbal a völgy felé oldalazásnak, így adtam magát, hogy felülről kerülve a legegyszerűbb útvonalon fogjam a 10-est, ami azthiszem be is jött. 11-re igyekeztem a csapásokat kihasználva haladni és a szintet és távolságot is jól éreztem, mert hiba nélkül lett meg a pont. Itt megláttam Tornai Szabolcsot és Morandini Viktort is. Mivel Viktor egyetlen ellenfelemként 6 perccel előttem indult, így a verseny már meg is volt. 🙂
A 12-es egy ezen a terepen már megszokott átmenet volt, így átbukdácsoltam kicsit balról ívelve a völgyeken, majd a szomszéd völgyről fogtam a pontom. Innentől a 17-es pontig a terep legjobban ismert részén tekergett a pálya és ennek megfelelően nem is sikerült hibáznom. A 18-ra is csak egy aprót, mert éppenhogy túlszaladtam rajta. (hiba: 0:10)
Ugyanezt az apró mellészaladást megismételtem a 19-re is. (hiba: 0:10) Harkányi Zoltán - Befutón Ekkor már kezdtem örülni a jobb bokámnak, pedig egyetlen egyszer még meg is billent kicsit, de ez talán most nem is oldalra volt, hanem olyan félig visszacsapódva. A bal bokámat viszont az oldalazásokban eléggé nyomta a cipő és ez egyre érzékenyebb lett, ráadásul pont azokon a helyeken, ahol amúgy is a jobb bokám volt alul. A 25-ös pontig aztán sikerült megúszni hiba nélkül, persze nem számítva a bokám miatti óvatoskodásokat. A 26-ra viszont tettem egy szép kis tiszteletkört, mögöttem egy népes szenior csapattal. (hiba: 0:30)
Az még elég zavaró, hogy lefelében eszembe sem jut térképezni, így aztán ott ahol anno fel tudtam venni a versenyt a nálam erősebb emberekkel most komoly hátrányba fogok kerülni. A 27 rendben jött és bár nagyon óvatoskodtam úgy éreztem a 28 is, de majd 20 másodperccel megvert Viktor, így arra gondolok tán felesleges volt felmászni a domb tetejére és onnan fogni a pontot. A bokám miatt viszont az ilyen kerülők már automatikusan jöttek. A célig nem sikerül már hibáznom és bár nem futottam ki magam és közel sem hajtottam 100%-on, de végre legalább részben megvolt az az érzés, hogy egy pályán végig nyomtam.
Levezetésnek futottam kb. 4-500 métert.
Összesen hibáztam 4:20-at ami elég sok. Az is elég idegesítő, hogy sok 10-20 másodperccel megszórom a pályát, de ma volt két nagyobb hibám is.
A lényeg viszont a bokám volt és abban ma pozitívan csalódtam. Bár egész pálya részben arról szólt, hogy a lépéseimre koncentráltam, de alapvetően nem volt vele gond. A keresztbe átlósan ragasztott leukoplast valamikor elszakadt ugyan a lábamon, de ebből én semmit nem vettem észre.
Az már más kérdés, hogy elég mérsékelt tempót futottam ma, persze főleg a lefelékben és ez szerintem jó 5 perc hátrányt biztos jelent egy ekkora pályán. Persze jövő héten ennyire azért nem leszek óvatos, hisz rásérülni leukoplasttal tuti nem fogok, de ez biztos, hogy még bátrabban futva is veszíteni fogok pár percet csak azért, mert nem merek lefelé rendesen futni. Ez még egy egyszerű úton futásnál is kijön, hát még ha terepen van. A fényképen is látszik, hogy nem éppen száguldozok a befutón, sőt leginkább úgy festek, mint aki .

Azért alapvetően örülök. Élveztem a mai pályát, végre tájfutottam és jövő héten úgy néz ki nem akadályoz meg célom elérésében a bokám. Elég egyszerű lesz ugyanis a célom. Végig küzdeni, nem nagyon hibázni és úgy befejezni a pályát, hogy mindent megtettem.

Összesen 18km, 700 szint, 120:00

Térkép, részidők

Közel sem 100%-os a bokám

Ezt a hétvégét a bokám tesztelésére szántam, valamint arra, hogy a HOB előtt kicsit térképezzek is. Mivel gyakorlatilag egyedüli induló voltam a mai napon, így az eredmény nem számított, így a bokámat se akartam kicsit sem kockáztatni. A rajtba kifutással együtt a bemelegítés olyan 2,5km lett, majd némi bokatorna és már neki is vágtam a pályának. Pontosabban vágtam volna, de a térképen nem találtam a rajtot. Mint kiderült 2 körös pályám volt és a zacskóból én csak 1 térképet húztam ki. Pont egy perc telt el, mire végül valóban nekiindultam a pályának. Az egyes rendben jött, a kettesre kicsit merészen nekiestem a bozótnak, de szerintem bejött, majd a pont előtt a lefelében már óvatoskodtam a bokám miatt. A hármas rendben jött, majd a négyesre egy kellemes kerülőt választottam. Ha tétre megy a verseny biztos lecsaptam volna a kanyart, de most amolyan bokakímélő útvonalakat választottam ahol alternatíva kínálkozott. A pontot aztán kicsit melléfutva fogtam. (hiba: 0:10)

Az ötösre bevállaltam a lenti kerülőt, a fenti útvonalra csak egy pillantást vetve. Sok összehasonlítási alapom másokhoz nincs, de itt azért megnéztem az F21B-t és bő 2 percet adtam mindenkinek. A hatosra sokat nem kellett gondolkozni és a hetesre sem, leginkább csak a küzdés dominált, de azért az utóbbi pontot kis ívvel sikerült megfognom. (hiba: 0:10)
A nyolcasra hamar elvetettem az egyenes utat és kerültem egy nagyot, de a pontról elég bénán sikerült kijönnöm. (hiba: 0:20)
A 9-re adta magát a kerülő és még az úton futva hátbacsaptam Madár-t, akit megzavart a térképen nem jól ábrázolt irtás. Meg is kérdezte, hogy a 35-ös pontra megyek-e és mögöttem fogta a pontot. A bevágás után egy pillanatra elbizonytalanodtam és benéztem a másik völgybe, de viszonylag hamar korrigáltam. (hiba: 0:10)
A 10-es hiba nélkül jött, de ekkor már kellemetlenül szitált az eső. Egészen a 11-es fölöttig minden rendben ment, de a réten lefelé futva kiment a bokám. Éreztem, hogy nem komoly, igazából csak megbillent, de azt elég rendesen. Futottam tovább, de kicsit bicegve és nagyon óvatosan és lassan. A pontra is csak érzésre másztam le a sziklán és csak a bokámra figyeltem. Kavarogtam egy ideig, mire végül megfogtam a pontot. (hiba: 0:30)
A bokámat próbálgatva mentem a 12-re és éreztem, hogy az eddigi stabilitás nincs meg. Nem fájt egyetlen lépés se, de azért sok lépést éreztem és tudtam, hogy a mai pályát legjobb esetben is csak letudom. Versenytempó már szóba sem jöhetett. Meglett hiba nélkül a 12 és a fölfelében sem volt tökéletes a bokám. Olyannyira nem koncentráltam a lényegre, hogy rögtön csináltam egy nagy marhaságot. Igazából nem is tudom hogy hoztam össze, de a rajt látványa tett csak helyre. Megfordultam és innen már technikailag csak a pontfogásba csúszott egy kis hiba, mert valamiért alacsonyabbra vártam a pontot. Lefelé mindenesetre még a sima úton se mertem rendesen futni. (hiba: 2:00)
A 14-es rendben jött, de a pont felett megint megbillent a bokám, ami ugyan semmit nem rontott a helyzetemen, de azért arra figyelmeztetett, hogy jó lesz óvatosan futnom. A 15-re aztán nem is nagyon rohantam és valahogy a felfelét sem volt lelki erőm tolni. A 16-re még hibáztam egy kicsit, mert a fölötte lévő sziklához futottam. (hiba: 0:20)
Szép lassan befejeztem a pályát, majd visszakocogtam a jó 1km-re lévő versenyközpontba.
Összesen hibáztam 3:40-et, ebből is 2:50-et a bokám kibillenése után, mikor már nem koncentráltam igazán. A 9,5km-es pályán sikerült 95:50-et mennem, ami akkor se nagyon lett volna 85-nél jobb, ha a bokám végig jól bírja, de azért 90 alá tuti bejöttem volna.
A lényeg, vagyis a bokám igazából azt produkálta amire számítani lehetett. Bírja úgy-ahogy, de az első megbicsaklástól kezdve érzékenyebb és labilisabb lesz. Reménykedtem benne, hogy megint olyan jól tart, mint mondjuk a Tájfutó Maratonon, de ez sajnos nem jött be. A leukoplast eléggé meglazult a lábamon, talán az eső hatására is. Annyira nem érzem rossznak a bokám, hogy holnap ne próbáljam meg. Azt tervezem, hogy sokkal erősebben és szorosabban leragasztom a bokám és óvatosan megpróbálom végigfutni a pályát. A lényeg, hogy ma nem lett rosszabb a bokám és holnap sem szeretném megterhelni.

Összesen: 15km, 875m szint, 115:50

Részidőim:
3:19; 3:17; 3:36; 5:21; 10:31; 7:10; 3:08; 9:37; 4:32; 3:36; 8:14; 2:32; 11:30; 1:26; 7:31; 5:14; 0:59; 3:01; 1:16

Térkép1, térkép2

Fél Tájfutó Maraton

Magamat letesztelni jöttem a Tájfutó Maratonra, mert egy jó és kemény terepnél nincs ideálisabb fizikai állapotom és leginkább bokám letesztelésére. Úgy voltam vele, hogy ha jól megy az eredmény úgyis jön magától.

Kicsit keveset melegítettem, ami olyan 1,5km lehetett, majd a bokám nyújtogattam kicsit, amire mindig lefelejtek elég időt szánni. Papp Jácint mondta még a rajt előtt, hogy ha utolérem 4 perccel, akkor igyekszik majd elfutni velem.

Az egyes pont nem volt túl nehéz, de kellemetlenül laposan emelkedett végig és én egy biztonságit futva a szárazárkokról fogtam a pontot hiba nélkül. A kettesre már meg is volt az útvonalam, méghozzá elég futós és mikor nekikezdtem rögtön éreztem, hogy nem vagyok még hozzászokva az ilyen nagy mászós terepfutásokhoz. A lefelében elég óvatos voltam, mert a mély avarban nem mertem nekiengedni magam, majd a lejtő aljában egy faág jól felcsapódott és telibe találta az amúgy eddig nem fájó bal térdem. Szerencsére hamar el is felejtettem az esetet és lábaim teljesen rendben voltak, aminek nagyon örültem. A kettes előtt már bele kellett gyalogolnom a meredek felfelébe és a szikla mögötti pontot a jobb oldalról kerülve fogtam,l ami nem volt valami nyerő, de még így is sok az 1 perc, amivel Gyurika és Bukovac Maros megvert. (hiba: 0:10)

A hármasra csak az volt a kérdés, hogy a pont előtti utolsó gerincre felugorjak-e, vagy jobbról szintezve fogjam a pontot, de inkább nekiestem a hegynek és minden rendben is volt, de a pont előtt nem sokkal elbizonytalanodtam, mert egy völggyel korábbra vártam. Szerencsére pár másodperc térképezés után mentem tovább az orrom előtt lévő pontig. A többiek itt is elvertek, lehet beszintezni jobb lett volna. (hiba: 0:10)

Négyes nagyon közel volt, meg is nyertem, majd lendületből nyomtam a végre kicsit pörgősebb részen tovább és rendben jött is a pont. A 6-os pontra felfelé a bal oldali kis dombtetőre amin a tisztás van feleslegesen felmásztam, mert már majdnem a pontot látva elbizonytalanodtam és azt hittem a 6-os feletti nagyobb dombot kezdem jobbról kerülni. Persze a plusz pár méter szint leküzdése után kapcsoltam és megfogtam a pontom. (hiba: 0:20)

A hetes rendben jött, leszámítva talán, hogy nem voltam elég magabiztos és eléggé érzésre fogtam a pontot, majd a 8-as pontra menet már minden rendben volt és jött is az átfutó, ahol Hites Viktor be is mondta, hogy 3 perc előnnyel futok át Varga Bálinthoz képest. Ez akkor jó, ha 1,5 perc előny volt, de olyan nagyon nem izgatott. Baromi ronda volt az erdő a 9-re menet és örültem, hogy kiverekedtem magam belőle, majd egy úton találtam magam és a túloldalán ott virított a pontom. Bukovac Marostól kaptam fél percet, de ezt csak a mázlijának köszönheti. A többiek meg még jobban megszívták. A 10-es nagy rohanás volt és sima ügy. Próbáltam kicsit felpörgetni a tempót, ami úgy tűnik sikerült is, mert nyertem az átmenetet. A pontnál megmutattam egy kisgyereknek hol vagyunk, majd egész jó tempóban fogtam a 11-est. Még a kis eligazításom is belefért az átmenet megnyerésébe. A 12-es közben már próbáltam magam kicsit felpörgetni és tény, hogy talán kicsit jobban is ment már a futás. Úgy tűnik ekkorra melegedtem be rendesen. Gyurika ugyan megvert pár másodperccel, de nem hibáztam a pontra. Talán az útvonalon lehetett volna nyerni valamit, ha nem mászom meg ennyire a hegyet.

A 13-as pontnak kicsit balra mellémentem, de azért még így is én nyertem az átmenetet. (hiba: 0:10)

Igyekeztem szintben kifutni a 14-es pont felé, de kicsit lecsúsztam és egy szedres, kidőlt fás rész is ki kellett kerülnöm alulról. Jó sokat mászhattam fel, ennek tudható be, hogy a többiek jól elvertek itt. Szintben futva , kicsit fölfelé húzva kellett volna a pontot fogni. (hiba: 0:20)

A 15-ös pontra aztán 2 helyen is dönteni kellett merre menjek, előbb a nyiladék és az út, utóbb a bal oldali hegytetőn átívelő útvonal és a jobbról úton továbbfutás között. Én amennyire csak lehet az úton futást maximalizáltam és ez be is jött, mert hiba nélkül nyertem az átmenetet.

Utólag kielemezve itt 2:20-al vezettem Bukovac Maros és 4 perccel Varga Bálint előtt. Ez csak azért lényeges, mert innen kezdődtek a gondok. Az egyik lefelében konstatáltam, hogy valami nincs rendben a cipőmmel. A szedresben többször megakadt a lábam és mikor kiértem belőle láttam, hogy kezd leválni a cipőm orra. Először nem gondoltam volna, hogy ebből gond lesz, így mentem tovább és jól kiszálltam. A pont alá csúsztam és még lefelé indultam, majd átnéztem a szomszédos gerincre és így jó nagy karikával fogtam a pontot. Közben már a cipőm is megvizsgáltam, mert többször botlottam fel miatta és ki is kellett belőle pucolnom egy csomó avart, ami kezdett becsúszni a lábam alá. Mire a pontra értem tudtam, hogy gondjaim lesznek vele. (hiba: 4:00)

Innentől nincs is értelme elemezni a pályámat, mert össze-vissz bukdácsoltam, állandóan mindenbe beleakadt a cipőm orra és majdnem minden átmenetben meg kellett állnom cipőt szerelni. Persze az adott átmenetekre nem is nagyon figyeltem és csak azon agyaltam, hogy megoldjam a problémát. Előbb azt találtam ki, hogy a cél felé fogom csinálni a 28-29-es átmenetet és a célban jól megragasztom a leukoplastommal a cipőt, majd végül a 23-as pont előtt leültem egy fára és szerelni kezdtem. Jobb bokámra tekert leukoplastból 1 réteget rátekertem a cipőm orrára, hogy legalább a célig kihúzza, de mire a 24-re értem el is hagytam a leukoplastot. Az akkor éppen odaérő pontőröket még megkérdeztem nincs-e valami szigetelőszalag féle náluk és mikor mondták, hogy nincs, akkor eldöntöttem, hogy feladom. Pont túl voltam a 2 lóherén és 4 pontot kellett volna csak megfogni mielőtt a cél felé kanyarodhatok, de a cipőm már annyira szét volt esve és olyan rohamosan szakadt tovább, hogy nem tudtam volna megragasztani.

Egy-egy rossz lépésnél a talprész eleje visszahajlott a sarkam alá és így zokniban tettem le a lábam a szedresbe. Felrémlett Tóth Ata esete, mikor felnyársalta a Nyírségben a lábát és nem akartam a sorsára jutni. Egyértelmű volt, hogy ha megyek tovább, akkor rövidesen az egész cipőtalpam elhagytam volna.

Visszakocogtam a célba, figyelve, hogy legalább az maradjon a lábamon, ami rajta van és közben azon gondolkoztam, hogy nincs is rossz kedvem. A térdemnek semmi baja, a bokám is jól bírta és csak azért nem mondom, hogy tökéletes, mert féltem. Nem vagyok a lefelékben olyan bevállalós, mint régen, de azthiszem ez már mindig így lesz. A cipőm ugyan szétszakadt és ezzel a versenynek is vége volt, de ez nem zavart annyira. A tesztem ugyan félidőben abbamaradt, de addig minden rendben ment. A futás mehetett volna jobban is, de legalább nem hibáztam sokat. Összesen 1:10 maradt benne a 15-ös pontig és ugyan a 16-os még abszolút az én hibám, de még az is bőven belefért volna a mai versenybe, hisz Gyurika sem ál
lt ott jobban.

Elég bohózatba illő volt ez a mai nap, de egye-fene. Ez a verseny csak felkészülési állomás volt és végre legalább az kiderült, hogy rendbejött a térdem és a bokámmal sincs gond.

Cipő ügyben nem érzem magam hibásnak. Ezek egyszerűen selejtes vackok. 20 verseny után szétesnek és ma sem volt különösebb jele, hogy így megadja magát. Az orra már tavaly október óta lógott, de a másik fele se festett jobban, annak meg semmi baja. (Igaz egyszer már volt ragasztva.)

Vennem kell egy új cipőt, de az a baj valószínűleg csak ugyanilyen selejtes VJ-t kapok, a Jalasokat meg nem bírja a lábam.

Sebaj! Ennyi legyen a legnagyobb bajom. Úgy érzem a tesztem sikeres volt még így is és összességében még elégedett is vagyok a mai nappal.

Összesen 13km, 600 szint, 110:00

Térkép1, térkép2, térkép3, részidők

Ablakszerker crossfutás – Aszal-völgy

Ma Fehérváron voltunk délelőtt és ezt kihasználva lekocogtam az Aszal-völgybe a Futapest Crossfutására. A táv 10,5km-nek volt kihirdetve, a helyszínen már 11km-t mondtak, de hozzátették a táv pontosan egyezik a tavalyival, mivel az útvonal pont ugyanaz.

Ez csak azért érdekes, mert tavaly még 11,5km volt. 🙂

Mivel edzésként mentem nem vittem túlzásba a bemelegítést, de végül 6 repülővel együtt jó 4km lett. Kifejezetten nem esett jól a bemelegítés, így a versenyt sem tervezetem különösebben erőltetni.

A rajt után aztán rohantam én is a mezőnnyel és gondoltam kipróbálom mit megy a harmadik, hátha oda tudok érni a dobogóra. Úgy 1km környékén jöttem rá, hogy ez a tempó nekem nagyon sok lesz és szépen lemaradtam, előbb az 5. helyig, majd a 6. helyre csúsztam. Itt viszont beálltam egy fiatal srác mögé és mentem vele, majd mikor feltámadt az eddig is erős szembeszél el is léptem mellette. Hamar rájötte, hogy ez így kemény lesz, de azért próbáltam tartani magam, ami sikerült is. Fölfelékben, szeles szakaszokon növeltem az előnyöm, míg a pörgősebb részeken tartottam.

Az előttem lévő 4 embert nagyon sokáig láttam, de szép lassan távolodtak tőlem. Féltávnál még felmerült bennem, hogy fel kellene futni rájuk, de ezt hamar elvetettem. Már 1 percre voltak tőlem és nem közeledtek.

A visszafelében aztán néha már egész kellemes volt a tempó, nem akartam feleslegesen erőltetni, így csak arra figyeltem, hogy tartsam az 5. helyet. Sikerült is, de azért a vége még így is szenvedős lett.

A győztes éppen 40 percen belül ment, míg a második Beda Szabolcs 40:56-ot, de a 3-4. is 41 valamivel zárt. Ehhez képest én 44:07-et mentem, szóval alaposan kikaptam. Nem zavar különösebben, hisz edzésként indultam és annak igen kemény lett. A futás nem megy jól, de az alapozás még csak most kezdődött, szóval van elég időm.

Levezetésnek futottam egy kicsit a völgyben, majd visszakocogtam Editékhez, így ez 4km lett.

Úgy tűnik ezek a Futapest futások arról szólnak, hogy közel végzem a dobogóhoz (múltkor 6., most 5. hely), ám mégis elérhetetlen távolságban van (3-4 perc). Ráadásul most is egyedül futottam a tempóm, mint legutóbb.

Estefelé még nyomtam egy szokásos bokatornát, szóval teljes volt a nap. Lassan fejlődök szerintem ezzel is, most például már lazán ácsorgok becsukott szemmel fél lábbal percekig.

Összesen 19km, 100 szint, 84:07

Feladtam!

Bemelegítés közben nagyjából minden rendben volt. Terminátor cipőm egész jól viselkedett. Rosszabbra számítottam.

Jól leragasztottam mindenhol a lábam és így futottam ki a rajtba.

A pályán aztán nagyon nem haladtam, nagyon furcsa volt a cipő, de azért ez még nem lett volna gond. Előbb hibáztam egy nagyobbat, majd Maki utolért 4 perccel. A 6-os pontra menet, mikor már a pont is látszott kiment a bokám. A cipő megtartotta, szóval ez még szinte semmi nem volt, de nekem fél percig annyira fájt, hogy csak sétálni tudtam. Újra nekikezdtem futni és a 7-es pontra meg is fogtam Makit. Ekkor már nagyon nem mertem futni és el is kezdett távolodni. Újra megbillent a bokám és a cipő ugyan simán megakadályozta a komolyabb sérülést, de megint sétára kellett lassítanom. Még egyszer nekiindultam, de mikor fölfelé is újra megtörtént mindez, akkor feladtam.

Lekocogtam a célba, még megfogva az utolsó pár útbaeső pontot, de ez sem esett jól. Nagyon kellett a bokámra figyelni és még így is többször megbillent kissé.

A cipőn nem múlt semmi. Megtartja az ember bokáját, bár ezzel a leukoplast is így van. A baj csak az, hogy nekem már sokkal hamarabb fáj a bokám, mint ahogy a cipő, vagy a ragasztás tartana. Így nem lehet tájfutni. Egyszerűen megoldhatatlan, hogy minden lépésről tudjam hogyan teszem le a lábam.

Érdekes, hogy elszakadt az egy réteg leukoplast, amit csak azért ragasztottam a lábamra, hogy ne törjön fel a cipő. Ezek szerint azért jól megbillenhetett a bokám.

Így most nincs értelme erőltetni a versenyzést. Jól döntöttem, hogy a 8-as pont előtt visszafordultam.

Mivel aligha lesz gyorsan jobb a bokám, így az idei versenyeket is lemondtam.

Most 2-3 hétig pihenek. Elegem van mindenből, leginkább a vacak bokámból. Futok, amit futok. Az se érdekel, ha 0 kilométer lesz a következő 3 hét.

Utána viszont indul az alapozás.

A bokám? Szerintem pár hét alatt rendbejönne magától is, már amennyire most ősszel rendben volt. Azért ha lesz rá lelki erőm, akkor elkezdem újra erősíteni és nyújtani.

Összesen 8km, 200 szint, 50 perc

OB selejtező és terminátor cipő vásárlás

A mai nap nem sikerült valami jól.

Nincs is kedvem sokat írni róla. A bokám vacakolt az egész pályán. Komolyabban háromszor ment ki, de tovább tudtam menni. Olyan fél percig kellett sétálnom mindig, mire újra futni kezdhettem.

Azért küzdöttem végig, de szörny volt úgy futni, hogy csak arra tudtam koncentrálni, hogy jó helyre tegyem a lábam. A térképpel és a körülöttem lévő tereppel alig tudtam foglalkozni, így hiba is egész sok csúszott a futásomba.

Ha ma nem selejtező lett volna, akkor biztos feladom. Így végigküzdöttem és bejutottam, de mivel tisztában vagyok vele, hogy holnap ezzel semmire nem megyek, így drasztikus lépésre szántam el magam. Vettem egy terminátor cipőt. Remélem ez a magasszárú Jalas megfogja majd holnap kellően a lábam és nem is töri teljesen fel a lábam és akkor talán elérhetek valami elfogadható eredményt.

Sima szögesben tuti nem mennék végig, sőt most úgy gondolom, hogy akár komolyabban meg is sérülhetnék.

Sajnos a 2 héttel ezelőtti bokakimenés komolyabb volt, mint hittem. Edzeni tudok vele, versenyezni viszont nem igazán.

Összesen 13km, 400 szint, 79:47

NATO futás – 8,2km – 27:32

Újra céges váltóval indultam utcai futóversenyen. Ezúttal a NATO partnerségi futófesztivál első, 8,2km-es szakaszát futottam, hogy aztán egy 7,3 és egy 4,5km-s szakasszal a többiek tudják le a 20km-es táv többi részét.

A Városmajor sarkából indult a verseny és én megint alaposan bemelegítettem, ami annak is volt köszönhető, hogy több, mint 10 percet csúszott a rajt. Összesen olyan 5km lehetett a bemelegítés, amiben volt jópár repülő is.

A rajt után igyekeztem nem elfutni magamat és ez azthiszem sikerült is. Egy 9 fős boly pillanatok alatt eltávolodott tőlünk, igen kemény iramban én pedig a második boly végére helyezkedtem. Tulajdonképpen négyen mentünk együtt, no meg pár Bosnyák srác, akik inkább voltak lelkesek, mint profik. Ők már 2km környékén kezdtek lemaradozni, így a 4 fős bolyban nyomtam tovább. A Vár megkerülése és a budai oldal még alapvetően jól esett. Figyeltem a pulzusom, ami 178-179 körül mozgott. A Lánchídon aztán már éreztem, hogy lehet egy árnyalatnyival keményebb a tempó, mint amit elbírok. Egy darabig még mentem a boly végén, majd szép lassan elkezdtem lemaradozni. A távolság nem nagyon nőtt, sőt folyamatosan láttam az élboly végén futó Avar Andrist is, így azért éreztem, hogy magamhoz képest nem haladok rosszul.

Közeledett az 5km-es tábla és én olyan 10 méterrel voltam az előttem futó mögött. Meglepetésemre 15:59-nél haladtam el 5km-nél, ami azért egyértelművé teszi, hogy nem volt jól kimérve ez a szakasz.

Fura volt a vége, mert nem tudtam szétfutni magam. Olyan volt, mintha 95%-on lekorlátozott volna a testem és addig viszonylag simán megy a futás, de afölé nem tudok menni.

A végén még láttam szemben elfutni az élmezőnyt és olyan 2 perccel utánuk én is váltottam 27:32-es idővel a 13. helyen.

Levezetésképp átkocogtam a városligeti célba a Műjégpályához, ami szűk 4km lehetett.

A célban még beszéltem pár atlétával. Szerintük a 8,2km-es táv pontos volt, amit én is elképzelhetőnek tartok, de azt azért kétlem, hogy valóban csak 200 méterrel lett volna korábban az 5km-es tábla.

Az mindenesetre igen pozitív, ha a 8,2km-en valóban 3:21-es tempót tudtam futni, ez ugyanis azt jelentené, hogy az Ablon futáson nyomott 5km-es eredményemnél is jobban haladtam. Ez már csak azért is örvendetes, mert nem voltam valami friss a héten és tegnap is közel 90 percet futottam homokon, szóval nem készültem éppen rá erre a versenyre.

Ez egyébként mind látszik is a pulzusomon, mert számottevően alacsonyabb volt most, mint 3 hete az Ablon Business Run-on. Az akkori 186-os max. pulzus most tuti nem ment volna. Igaz nem is haltam meg annyira, mint akkor.

A NATO futás amúgy nekem tetszett több apró hibája ellenére is. Csúszott a rajt, kicsit döcögős volt a jelentkezés, nem volt pontos a kilométerjelzés, állítólag a váltóhelyeken sem tudták nagyon informálni a futókat, de ettől még a lényeg rendben volt. Szép időben, a város szebb részein futhattunk kedvező áron.

Volt egy csomó külföldi, mivel igen sok katonai csapat eljött a honvédség által támogatott versenyre. Közülük elsősorban a Lengyelek voltak durvák, akik egyéniben nyomták a 20km-t, méghozzá az eleje alapján igen közel a 3 perces tempóhoz.

Összesen 17km, 72:32

Max. pulzus: 181

Átlag pulzus: 176

Térkép

Piliscsév – Nagy-Somlyó – MOM Kupa 2. nap

A tegnapi nap kicsit bosszantott annak ellenére, hogy csak edzésnek szántam ezt a hétvégét. A futás se ment úgy, mint szerettem volna és sok volt a hiba is.

Ma mindenképpen összeszedettebben szerettem volna versenyezni és a bemelegítés is több lett hála a messzebbi rajtnak. Persze a 3km így is alig jött össze. Az OB-n több időt kell a kifutásra hagynom, mert a bokanyújtás igen időrabló és persze kötelező eleme a versenyeimnek.

Az egyes pontra rögtön egy apró hibával kezdtem, mert az utat figyelembe se véve még előtte bevágtam. Ezt persze már csak a célban vettem észre így akkor nem is éreztem hibának. (hiba: 0:10)

A kettesre nagyon nem vacakoltam és jól megkerültem mindent, majd a fölfelé erőltetése közben megláttam Nagy Pistát és be is fogtam már a tetőn. A pontot az ösvényről, majd a meredek tetején futva terveztem fogni a felső rétről, de valahogy el lehetnek csúszva a dolgok itt, mert egy az egybe a pont fölé értem ki meglepetésemre. A hármas simán jött, de az meglepett, hogy Tojás és Korcsok Pali másik irányból másznak le a pontra. A négyest olyannyira messzinek találtam, hogy már azt hittem rég a pont alatt mászkálok valahol, de szerencsére nem álltam meg, csak bizonytalankodtam egy csomót. (hiba: 0:20)

Rosszul jöttem ki a négyesről, amit abból is észrevettem, hogy Tojás simán felfutott rám, de innen jól ment az átmenet, csak a ligetesre kiérve volt egy kis bizonytalanság és a pont is viszonylag gyorsan jött. (hiba: 0:20)

Az jó döntésnek bizonyult, hogy lefelé jöttem ki a pontról, ám az árok után enyhén megváltozott a terep és egy plusz út is bekavart, így a réten futva azt hittem már az út utáni ketteszöldben vagyok, de nem stimmelt a domborzat, így jobbra húztam és az útról támadtam a pontot. Sikerült mögémenni, de viszonylag hamar meglett így is. (hiba: 1:00)

Lövésem se volt, hogy kellene támadni a 7-es pontot. Így utólag nagyon balra kellett volna húzni és fixen betervezni a kerülőt, hogy a magaslestől már könnyedén fogjam a pontot. Ehelyett megpróbáltam elkapni a kis ösvényt, ami ugyan lehet sikerült, de ebben még mindig nem vagyok biztos. Néhol egész úgy tűnt egy ösvényen futok, néhol biztos voltam benne, hogy ez nem az az út ami a térképen van. A pont ráadásul csak nem jött és én már úgy éreztem itt kellene lennie. Jobb ötletem nem lévén balra bevágtam, majd mikor éreztem, hogy sok akkor visszahúztam jobbra, majd megint balra és megint jobbra és végül balra. Közben szépen húztam fölfelé és végül teljesen logikus helyen volt a pont, mert épp előtte tisztult ki az erdő. (hiba: 1:00)

A 7-est amennyire csak lehet úton csináltam, majd bevágtam felfelé és szerencsére kiszúrtam a szinte láthatatlan nyiladékot és innen már könnyű volt a pontot fogni. A 9-est viszont csúnyán elrontottam, már ami az útvonalat illeti, mert le kellett volna jönni rögtön a hegyről, ahelyett, hogy felmászok a tetőre. A pont előtt még bizonytalankodtam is. (hiba: 0:40)

A 10-es tulajdonképpen rendben meglett, bár ehhez kellett a magasles is, mint idő közben felfedezett támadópont. Persze jellemző, hogy csak akkor néztem meg a térképen, mikor már láttam. A pont meg mintha rossz irányba lett volna a magaslestől, de szerencsére ilyen közel ez nem okozott gondot. A 11-es nagyon közel volt, majd a 12-re megint nem volt ötletem. Nekirohantam a rétnek, remélve, hogy talán át tudok menni, vagy ha nem, akkor jobbról kikerülöm. Szerencsére át lehetett, méghozzá viszonylag simán. Ez után már csak azt nem tudtam a túloldalon hol vagyok és a pontra felfelé mászva se értettem a dolgokat. Egy sávban nem volt szeder, így azt hittem azon megyek, de közben rémlett, hogy tegnap nem így festett itt a térkép. Egyszer csak az ösvényen találtam magam, ahonnét végül könnyedén lett meg a pont, de itt azért igencsak nem tudom merre jártam pontosan, illetve mit akart ábrázolni a térkép növényzetileg. (hiba: 0:30)

A 13-as teljesen rendben volt és tulajdonképpen a 14-es pont is, leszámítva, hogy valószínűleg pár méterre az úttól párhuzamosan futva mentem. Nem igazán tűnt ugyanis fel, hogy a piros vonal alatt út is rejtőzik, így inkább a bozótharcot választottam, de legalább jól megoldottam. (hiba: 0:30)

A gyűjtőt ma kiszalagozták, így minimális kerülővel a szalagról pár métert visszafutva könnyedén megtaláltam.

Összesen maradt benne 4:30, de ez ezen a terepen szerintem még egész jó. Igazából rendes hibám nem is nagyon volt, végig hajtottam, a bokám is bírta, szóval egész elégedett vagyok. Három átmenet kivételével az összes átmenetet nyertem, ami az 5 fős mezőnyben nem jelent sokat, de azért örülök neki.

A többieknek amúgy sikerült úgy eltévedniük, hogy valószínűleg bebiztosították az idei elsőosztályomat. Jut eszembe. Nekem nem hiányzik annyira a ranglista és szemmel láthatóan másnak sem. Lehet nem is kell? Szerintem ha nem tudjuk naprakészen produkálni, akkor inkább ne is legyen. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az lenne elsőosztályú, aki első 8-ban végez OB-n, aki fut döntőt az másodosztályú, aki pedig végigmegy egy OB-n az harmadosztályú.

A futás tulajdonképpen egész jól ment ma. Erő volt bennem, de még mindig nem mozogtam valami frissen. Remélem az OB-n pihenten majd ezzel sem lesz gond.

Levezetésnek futottam 1,5km-t a verseny után bő fél órával.

Összesen 15km, 300 szint, 97:43

Térkép, részidők

Budapest Középtávú Bajnokság – MOM Kupa

Edzésnek mentem ki a versenyre, de úgy gondoltam, hogy itt az ideje fejben egy összeszedett versenyt nyomni és csak bíztam benne, hogy a bokám csak tévedésből szórakozott velem a múlt héten.

Bemelegítés csak bő 2km volt, mert nem hagytam magamnak elég időt és a bokanyújtást nem akartam kihagyni. A rajt után aztán rögtön belecsaptunk egy szedres fölfelével, ahol megpróbáltam nem beragadni az aljövényzetbe. Ez sikerült, ám azt nagyon nem éreztem hol lehetek, így csak a szabdalt terület szélét vártam, majd ott gyorsan helyretéve magam fogtam is a pontom. (hiba: 0:20)

A kettesnek sajnos kicsit fölémentem, de legalább a távolság stimmelt. (hiba: 0:20)

A hármasra volt egy apró bizonytalankodásom a bozót széléhez kiérve, mert elsőre nem vettem észre az utat, amin menni akartam. (hiba: 0:10)

A pontról aztán sikerült rossz irányba kijönnöm, csak az volt bennem, hogy lefelé, pedig oldalra az ültetési irányban simán kifuthattam volna a fenyvesből, ehelyett egy darabig csak bujkáltam a fenyők közt. A pontot aztán ha nem is magabiztosan, de viszonylag simán fogtam. (hiba: 0:20)

Csak reméltem, hogy kikapom az ötöst és próbáltam a sziklák alapján tájékozódni, de nem igazán éreztem a dolgot, ám a pontot így is rendben fogtam. A 6-os pontnak alaposan fölémentem. (hiba: 0:20)

Valami nagyon nem stimmelt a hetes pontnál, mert fölészaladtam, de még a völgyben jártam és ehhez képest sokat kellett visszamennem a pontig. (hiba: 0:30)

A nyolcas pont aztán rendben jött, szándékosan kerültem a sziklákat, majd fordultam be alájuk. A 9-es még meg is lepett milyen korán jött, igaz nem voltam túl gyors a lefelében és már a 10-es átmeneten agyaltam. Nem igazán tetszett, de szerencsére elkaptam a kisösvényt amit terveztem, ám a távolságot így sem éreztem, csak nézegettem hol van a jelleghatár. Bevágtam, de már a pont mögött voltam. Tettem egy kört, mire megtaláltam a pontomat. Nem tudom hogy lehetett volna a hibát kivédeni a nagy semmiben. Leginkább a bal oldali útvonalat kellett volna választani és figyelni a nagy dzsuvától való távolságot, mint Skuló és Tojás tette. (hiba: 1:40)

Innen a 13-as pontig minden rendben ment, még az se nagyon zökkentett ki, hogy nem nagyon látszott a nyiladék, majd a kerítés kellett ahhoz, hogy pozíciómat belőjem az úton a 13-as előtt.

Nem tűnt nehéznek a 14-se, de kissé meglepődtem, hogy hova értem le és végül a pont alatt tettem egy kört, mire odataláltam a bójához. (hiba: 1:10)

Apró bizonytalankodás volt a 15-re is, mert a fedettség nagyon nem stimmelt. (hiba: 0:10)

A pontról kényszerből jöttem ki oldalra, mert a fehér erdő futhatatlan volt a szeder miatt, majd a zöldben viszonylag könnyen csaptam át, elkaptam a kisösvényt, ám túlfutottam rajta és egyre csak a pont előtti lapos völgyet kerestem és még a jellegfát se találtam a térképen. Egyszerűen azt hittem még a pont előtt vagyok és csak nagy nehezen találtam vissza a jó helyre. (hiba: 2:30)

A gyűjtő pont is megtréfált még. Bevágtam ahol kell, majd nem láttam meg se a pontot, se a szalagozást. Ránéztem a szimbólra és azon szalagozást láttam a gyűjtőről ezért kimentem a nagy útelágazásba a 40-es ponthoz gondolván, hogy Csonti tuti azért röhögött rajtam, mert berontok az erdőbe, mikor nem is ott van a pont. Megnéztem mégegyszer a szimbólt és láttam, hogy a szalag nem a gyűjtőről indul, hanem valamikor utána és így már "sima" pontot keresve meg is találtam a gyűjtőt. (hiba: 1:00)

No ez egy érdekes futás volt. Rendesen megszórtam a versenyt hibákkal, ami persze a saját hülyeségemnek köszönhető, de azért a térkép se egy túl használható darab. Három éve is vacak lehetett, de azóta csak romlott, nem is keveset.

Nagyon nem bosszankodom, mert mindenkit megtréfált és kissé irreális elvárás lett volna magamtól itt összehozni a hiba nélküli futást. Azért a 8:30 hiba így is nagyon sok, bár a totál gyenge mezőnyben egy 2. hely még így is összejött.

Érdekes módon mindezek ellenére élveztem a versenyt és külön örülök annak, hogy a bokám rendben működött a mai nap.

Az mondjuk most már elgondolkoztatott, hogy mindig a lefelében szívok el. Azthiszem túlságosan is a lábam elé figyelek és kevesebb figyelmet szentelek a tájékozódásra, ami a nagyobb tempóval párosulva okozza a hibákat. No majd próbálok figyelni erre.

Összesen 9km, 250 szint, 57:18

Térkép, részidők

Ez nem az én napom volt

A mai napon nincs mit elemezni. Bemelegítettem 2km-el, ami nagyon nem esett jól és mivel éreztem, hogy a bokám nem valami "stabil" így jó 20 percig nyújtottam a rajt előtt.

A rajt után rögtön rossz útvonalat választottam az egyesre és bedzsuváztam az egyes zöld fenyvesben. Estem, keltem a legallyazásban, kétszer megbicsaklott a bokám, amitől még kevésbé a térképre figyeltem és beleborultam a terep tán egyetlen csalánosába. Végre kiverekedtem magam a sűrű erdőből, mikor jól elnéztem hol vagyok és csináltam egy hatalmas hibát, majd az egyes pont felé haladva lefelé a réten megint megbicsaklott a bokám. Szép lassan megfogtam azután az egyest és a kettesre már kocogva indultam. Tulajdonképpen csak az vitt tovább, hogy ha feldobnám a versenyt, akkor is edzeni kellene. Márpedig ha már edzek, akkor miért ne tenném azt térképpel.

Persze kb. 2 perc után elfogott a versenyszellem és amúgy is legalább keményet edzek alapon elkezdtem tolni, amiből egy bokamegbillenés, majd egy borulás lett. Ezt követően 50 méter alatt kétszer csapódott fel a bokám, így a lehető leglassabb tempóra álltam vissza. Hol sétáltam, hol kocogtam és azt néztem, hogy még a pálya se tetszik. Innentől a célig haladtam a jó 15 perces kilométerátlagaimmal. Néhol nagyot kerülve, néha sokat sétálva és néha még így is hibázva.

Körülbelül négyszer támadt fel bennem, hogy azért csak futni kellene, de ez mindig csak 50-100 méterig, az első bokafelcsapódásig tartott.

Leginkább azzal telt az idő, hogy azon agyaltam hogyan tovább, meg azon, hogy van-e értelme annak, hogy még próbálkozok érdemben tájfutni. Először kigondoltam magamnak egy ultimátumot, miszerint ha az egyéni OB-n nem leszek 8-ban, azaz pontszerző helyen, akkor ennyi volt. Aztán persze átgondoltam és rájöttem, hogy vagyok annyira lökött, hogy legkésőbb tavasszal úgyis elkezdenék versenyezni és edzegetni, szóval csak arra lenne jó az egész, hogy még lejjebbről kezdjem.

A célba nagyon letörve értem be, persze a csont utolsó helyre. Ezzel megszereztem a Cseh bajnokság legutolsó helyét, ami kb. a 120. helyet jelenti.

Elemezni nincs értelme a pályát. Ez edzésnek is laza volt. Sokkal inkább hasonlított egy erdei kirándulásra, mint egy tájfutó versenyre.

A helyzet már sokkal inkább elemzésre szorul. Jelenlegi elképelésem szerint a bokám csak akkor tartom rendesen, ha nem vagyok fáradt. Ahogy elfáradok (pl. ide Hosszútávú OB) vagy, mint most eleve fáradtan indulok a bokám máris nem tartom rendesen és elég pár megbillenés és onnantól érzékeny lesz és minden apró visszacsapódásra fáj. Ebben az állapotban pedig nem lehet tájfutni.

Marad a jó nagy bokabemelegítés és valamit azzal is kell kezdenem, hogy fáradtan is bírjak futni. Az mégsem állapot, hogy amint elfáradok vége a versenyemnek.

Idén tavasszal és nyár elején épp elég versenyt kocogtam, sétáltam végig emiatt. Nyáron részben segített a bokám nyújtogatása. Azthiszem jobb híján most is erre kell rágyúrnom.

Ebben a formában nem sok értelme volt a Cseh OB indulásomnak. Csak elvette a kedvem, pedig alapvetően egy jó verseny volt a durung hegy és a szokásosnál nehezebben futható zöld fenyvesek ellenére is.

Azthiszem most lazábbra veszem ezt a hetet és az OB-ra is jól rá fogok pihenni, mert fáradt vagyok. Hosszú távon viszont el kell jutnom arra a szintre, ahol 2001 környékén voltam, azaz fáradtam is elfogadható teljesítményt kell nyújtsak a mostani botorkálás helyett.

A bokám: no ezzel nem tudom mi lesz. Azthiszem már sose fogok tudni úgy lefelé futni, mint rég. A félsz belém költözött örökre.

Összesen 10km, 200 szint, 100:00

Térkép

Cseh Klasszikus Bajnokság – Selejtező

Tegnap végül délután már nem mentünk ki átmozgatni, de ez nem is volt gond, hisz pont ezt sejtve futottam már reggel egyet.

A terepről úgy gondoltam, hogy nem fog nekem feküdni, mert nem túl lapos hegyek voltak mindenfele. Vizovice nem messze Zlin-től a Szlovák határ közelében van. Semmi nagy hegy, de azért mégis keménynek ígérkezett. Edzésnek jöttem, szóval tulajdonképpen nem bántam.

A verseny céljában található szállásunkról indultam a rajtba és bár nem esett túl jól a bemelegítés, ezt betudtam annak, hogy felfelé vitt az út a rajtba. Repülőztem még vagy 8-at és alaposan bemelegítettem a bokám is. Kissé fásultnak éreztem magam, de azért bíztam egy jó, főleg kevés hibás futásban.

A rajtban nem tülekedtem, hanem inkább a térképet néztem meg alaposabban, ami miatt kicsit beragadtam a szűk úton, de így legalább a kettes átmenetet is jobban szemügyre vettem és előzetesen a fenti útvonal mellett döntöttem. Azért figyeltem, hogy jól fogjam az amúgy könnyű egyes pontot és ez sikerült is. A kettesre valószínűleg jobb lett volna még előbb felfutni a hegyre, ám még akartam magamnak hagyni egy kis gondolkozási időt, így átlósan felfelé másztam fel a dózerútig és végül valóban a fenti útvonalon rendben fogtam a kettest.

A hármas pontra alapvetően jól mentem, de nem vettem észre a bóját, így maradt benne pár másodperc. (hiba: 0:05)

Cseh Klasszikus Bajnokság - Selejtező térkép

Nem tűnt nehéznek a négyes pont, ám nekem sikerült elrontanom, méghozzá alaposan. Valamiért azt hittem, hogy a második bozótfolt után érek fel a hegytetőre és ennek megfelelően vágtam be a túloldalon. Persze semmi sem stimmelt, még egy fura kilaposodás is volt. Nem jött a pont és nem láttam semmit, ami alapján megfoghattam volna. Mikor éreztem, hogy sokat mentem előre visszafordultam és találtam egy pontot a rókaváron. Ott raktam magam helyre és innen fogtam meg a saját pontomat. (hiba: 3:00)

Nem mertem elengedni magam a lefelében, mert féltettem a bokám, de azért alapvetően jól mentem és simán fogtam a pontot, majd a kiskörben az összes többit is. Bennem volt rendesen, hogy ez már nem lesz jó verseny, de küzdöttem, ahogy bírtam.

A kifutást a pontról kissé elrontottam, mert azt éreztem, hogy jobban húzok felfelé, mint a valóságban. Ennek megfelelően nekirohantam a rétnek és még pár másodpercet gondolkodnom is kellett, hogy mi a helyzet. Valamiért először azt hittem felfelé csúsztam el, de persze ott nem volt semmi ilyesmi, így azonnal kapcsoltam és mentem tovább a tervezett útvonalon. Futás közben átértékeltem az útvonalam és végül a patak túlpartján futottam fel, ami szerintem jó vétel volt. A pontfogással se volt gond, de az átmenet elején sajnos maradt benne, no meg persze jól lefutottak itt is. (hiba: 0:30)

A 10-es simán jött, hisz közel volt, de a bokám megbillent egyszer, így kicsit óvatosabban rohantam lefelé. Gondoltam nem lehet gond, ha egy egyes zöld fenyvesen átvágok, így lecsaptam a kanyart a 11.-re menet. Ez olyannyira nem jött be, hogy végül örültem, hogy kiküzdöttem magamat az ösvényre, amin kerülni kellett volna. Innen már rendben meglett a pont, de az irtásban nagyon nem mertem futni. Magas fű és a tuskók, most nem az én világom. (hiba: 1:30)

A következő pontot is sikerült elrontanom. Túlságosan arra figyeltem merre tudok futni a legallyazott erdőben és kevésbé arra, hogy merre kellene mennem. (hiba: 0:40)

Lefelé se úgy mentem, ahogy kellett volna. Megálltam egy korábbi pontnál és még kicsit mellé is mentem a sajátomnak ezután. (hiba: 0:20)

Nem tudom mi ütött belém, de elég észnélkül mentem a 14-es pontra. Előbb kiugrottam feleslegesen a dózerútra, majd totál találomra mentem be a pontra. Mondhatni, hogy még szerencsém is volt, hogy megtaláltam. (hiba: 1:00)

A 15-ös teljesen rendben jött, majd a gyűjtőre eléggé arra mentem megint, amerre a fenyves engedte és így egy méretes kanyarral fogtam a gyűjtőt. (hiba: 0:25)

Összes hibám 7:30 volt a pályán, ami igen messze áll a terv szerinti hibátlan futástól. A pálya eleje jól indult, majd egy buta hiba után még összekaptam magam, de a végét megint jól megszórtam hibákkal. A futás pocsékul ment és ezt éreztem is, bokám sem volt az igazi, de mindezek beleférnének, hisz alapvetően edzésnek fogtam fel ezt a versenyt. A sok hiba az ami bosszantó és legfőbb oka annak, hogy a legrosszabb, azaz D döntőbe jutottam be.

Másik selejtezőfutamban ugyan ez egy sima C döntős futáshoz jó lett volna, ám igazából olyan mindegy, hogy C, vagy D döntőt futok. Simán be kellett volna jönni egy B döntős helyre. Ez még a mostani pocsékul menő futással is összejöhetett volna, ha mondjuk 2 perc alatt maradtam volna a hibákat illetően. Nem egy irreális cél azthiszem. Az A döntő már más lenne. Oda hibátlan futás és sokkal frissebb mozgás lenne szükséges.

Nem kenődtem el nagyon a maitól, de nem vagyok boldog. A hibátlan futást, pedig megpróbálom holnap összehozni.

Összesen 12km, 500 szint, 75:28

Térkép, részidők