Címke: Verseny

ABLON Business Run – 5km -16:59

Ma céges váltóval indultam az ABLON Business Run-on a Városligetben. Ez annyit tett, hogy rám 5km várt (2 kör), míg a többiek 1-1 2,5km-es kört futottak.
Jó korán kint voltunk a ligetben, mert Editet is be kellett nevezni az egy órával korábban kezdődő Fun Run-ra. Bemelegítésnek 2 részben futottam összesen 5km-t, majd befurakodtam a mezőny elejére. A második sorban aztán kivártam a rajtot, ami igencsak sokáig elhúzódott.
Előzetesen úgy számoltam, hogy olyan 6 futó biztos van, aki meg fog verni, ezért a 10. hely környékére lőttem be magam, hisz mindenkit tuti nem ismerek a mezőnyből.
A rajt után aztán a 12. helyen számoltam meg magam és nem nagyon távolodott tőlem a mezőny, amitől kicsit megijedtem. 1km után már a 10. helyen futottam és még mindig az orrom előtt volt a boly benne Gajári Dáviddal, amiből arra következtettem, hogy kicsit elfutom a verseny elejét. Az első kör végén 8:16-nál voltam, már a 8. helyen, de úgy érzetem ekkor, hogy a tempó pont jó lesz. Olyan 3,5km-nél már nem így éreztem, el is ment mellettem egy ember. Kicsit szenvedősen küzdöttem tovább, még mindig 10 méterrel Gajári Dávid mögött, de olyan 4km-nél elkezdett csökkenni a különbség, majd el is mentem mellette és egy másik srác mellett.
A vége se volt könnyebb, de azért bejöttem a 7. helyen és az időm 16:59 volt saját mérés szerint.
Váltótársaim (Holczer Péter és Kemény András) aztán szintén nagyot küzdöttek és végül 37:45-el végeztünk. Kategóriánkban ezzel az 5. helyen végeztünk.
Levezetésnek 1km-t sikerült futni, de azt is jó sokára.
Úgy tűnik a táv mégis megvolt 5km, mert senkinek nem sikerült a 15 percet megközelítenie, sőt talán 16 percen belül se futott senki, pedig voltak egész jó futók. A 16:59-es időmmel elégedett vagyok. Nem hittem volna, hogy ilyet tudok futni, bár azért arra számítottam, hogy 17:30-on belül leszek.
Jó volt ez az üzleti futás, örülök, hogy elindultunk.
 
Összesen 11km, 46:59
 
Max. pulzus: 186
Átlag pulzus: 179

Világranglista futam – Katzelsdorf

Reméltem, hogy mára még jobb lesz a bordám, vagy legalábbis nem tesz be neki a tegnapi futás, ami többé-kevésbé be is jött, mert érzésre ugyanolyannak éreztem, mint tegnap. Kimentünk Katzelsdorf-ba a verseny helyszínére és nem túl jó idő fogadott minket.
Én jó sokára mentem, így még pihengettem a kocsiban. Azt már megtudtam, hogy a terep nem épp olyan, mint amire számítottam. A 12km és 420 méter szintből én arra következtettem, hogy egy laposabb terepen lesz a verseny. Kiderült, hogy éppenséggel baromi meredek oldalról van szó, aminek fizikális állapotomnál fogva se örültem.
A rajtba kifutás egyben jó 2km bemelegítés is volt, majd némi bokanyújtogatás után beálltam a rajtba. A térképet megkapva aztán nyilvánvalóvá vált, hogy egy nagyon küzdős pálya vár rám. Sejtettem, hogy nem fog jól menni, így elhatároztam, hogy történjen bármi én azért végig küzdeni fogok. Ha meglesz az eredménye, akkor jó, ha meg nem, akkor edzettem egy keményet.
Egy ilyen pályán ugyanis könnyen kocogásra szoktam váltani, ha nagyon nem megy, vagy sokat hibázok.
A rajtban elsősorban a hosszú átmeneteket nézegettem, a kettesre már ki is néztem a fenti útvonalat, de a többit is átfutottam. Az egyessel ennek következtében nem sokat törődtem, de az megvolt, hogy szintben kell nyomni és enyhén felfelé húzni egészen a pontra rávezető ösvényig. Egy kicsit talán túlságosan is felfelé húztam, mert éppen a támadóponthoz értem ki. Innen meglett elsőre a pont, de nem voltam gyors, hisz azért itt is nézegettem rendesen a térképet elsősorban a következő átmenetet.
Azthiszem sikerült kiválasztani a legjobb útvonalat, ám a végrehajtásba és a pontfogásba csúszott egy kis hiba. A pont előtt 500 méterrel túlfutottam az úton, amire ki akartam érni. Árokban volt és én azt hittem, hogy csak az árkot keresztezem, az út pedig utána lesz. Kicsit jobbra voltam ehhez képest, így mikor nem jött az út mászhattam vissza, hogy ne a bozóton át kelljen kimásznom a dózerre. A pontfogásnál, meg egyszerűen a pont alá csúsztam. Nem igazán értettem, azt vártam, hogy sokkal messzebb lesz. A sok szeder aztán visszafordított és megfogtam a pontot. (hiba: 2:00)
Nem voltam boldog, mert úgy éreztem elrontottam ezt az átmenetet, de még így is az élre álltam a részidők alapján. A hármas rendben jött, majd a négyesre lefelé menet elbizonytalanodtam, mikor elrohantam egy pont mellett és párat visszaléptem megnézni a kódját. Éreztem, hogy nem az enyém lesz, de azért csak odamentem. (hiba: 0:10)

Világranglista futam - Katzelsdorf

Az ötösre biztos lehetett volna jobban menni, de én nem akartam csúszkálni a hegyoldalba, így egy nem túl szinttakarékos útvonalon mentem. A 6-os pontra is rendben volt az útvonalam és még a nagy kerülő is megérte, ám a pontfogás megint nem jött össze. Pár méterre lehettem a pontomtól, mikor felfelé indultam és tettem egy karikát, mire megtaláltam. (hiba: 0:40)
Kegyetlen mászások voltak amúgy már a 6-os pontra menet is és ezután is. Nemegyszer négykézláb próbáltam kimászni az árkokból és nem igazán tudtam a tájékozódásra koncentrálni. Úgy gondoltam, hogy fent elkapom az árkot és csak leszaladok rajta a pontig. Sajnos alámentem és elég lassan raktam magam helyre. (hiba: 2:30)
A 8-as rendben meglett, de a 9-es pontnak mögémentem. (hiba: 1:00)
Innentől szerencsére egy olyan szakasz jött, ahol nem hibáztam. Egész a 13-as pontig minden rendben volt leszámítva tán azt, hogy lehetett volna jobb útvonalat találni a 13-ra.
A 14-re aztán megint csináltam egy kis hibát. Mögémentem és még be is bozótoztam a pont fölött. (hiba: 0:40)
A 15-re megint beletettem pár másodpercet, mivel megfogtam egy jóval fentebbi gyökér pontot és csak innen fogtam a sajátom. (hiba: 0:40)
Alapvetően jól kitaláltam, hogy alulról érdemes menni a 16-ra, de nem volt valami szerencsés átfűrészelni az összes kis völgyecskén. Meg kellett volna kerülni azokat is alulról, ráadásul a ponton se kellett volna túlfutni. (hiba: 1:30)
Itt éreztem először azt, hogy kezdek elkészülni az erőmmel. Megfogtam a 17-est és közben átterveztem az eredeti útvonalam a 18-as pontra. Úgy döntöttem nem botorkálok többet a meredek hegyoldalban, hisz még lefelé se lehet a közben igencsak rázendített esőben haladni és inkább felülről hatalmasat kerülve kikerülöm az egészet. Ez nagyon bejött, mert ebben az átmenetben magasan én mentem a legjobb időt.
A 19-re aztán nagyon bizonytalanul mentem, nem éreztem hol vagyok és  óvatosan fogtam a pontot. Azt mindenesetre nem értem, hogy vertek meg ennyivel itt. (hiba: 0:20)
Innentől már örültem, hogy vége a pályának és jól megszórtam apróbb és nem is olyan apró hibákkal a hátralévő részt. A 20-ra éppen csak mellémentem (hiba: 0:10), majd a 21-nek is (hiba: 0:10), de a 22-ön csúnyán túlmentem. Egyszerűen elfutottam fölötte. (hiba: 1:30)
A gyűjtő se jött simán, mert túl fent mentem át a bozóton. (hiba: 0:30)
Enyhén meggyötörten értem be a célba. A csúszós lefelében nem is mertem hajrázni. Visszakocogtam a versenyközpontba és közben azért újra igencsak éreztem a bordámat. Ha nem lettem volna csurom víz, akkor már biztos nem futom le ezt a szűk 1km-s visszautat.
Nem lehetek büszke erre a mai versenyemre, mert bár fizikálisan kihoztam magamból a maximumot és az útvonalválasztásokat is többnyire jól oldottam meg, de rengeteg helyen hibáztam. Szinte minden 2. ponton hiba csúszott pontközelben és ez összesen 11:50 hibát eredményezett. Ez rengeteg! Közben nem éreztem ennyire soknak, hisz igazán nagy hibám nem volt, de a sok apró és egy két nagyobb hiba összesen már rengeteget jelentett.
Ennyit hibázni nagy bénaságra vall és én ma béna voltam. A bordám és a kihagyás biztos számított valamennyit, de töredékét se a hibáknak. Ideje lesz a tájékozódásra koncentrálnom, mert azon megy el a legtöbb.
Összetettben sem sikerült az élen végeznem, amit szintén sajnálok. Kémény verseny volt a mai és annak ellenére, hogy sokkal jobb terepre számítottam így se volt rossz. Jó ez a terep, de főleg fizikálisan lehet rajta készülni. Mondjuk olyannyira sikerült a futásra koncentrálnom, hogy nekem ma még így is túl nehéz volt. Mégegyszer tuti nem utazok ennyit ezért a terepért, de egy alkalomra jó volt. Elfogadnék egy ilyen hegyet a szomszédba. 🙂
A most elért 951 világranglista pont ennek tükrében még nem is olyan rossz, de ma simán lehetett volna bőven 1000 pont felett is futni. Ezzel az eredménnyel azért sike
rült javítanom és összesen 3797 ponttal a 267. helyre feljönni. A cél idénre továbbra is a 250-be kerülés és az ehhez szükséges 3900 pont. Ehhez a Bükkfennsík Kupán 1000 pontot kell futnom. Biztos vagyok benne, hogy meg tudom majd csinálni, már csak a tájékozódásomat kell összekaparni addig, no meg persze rendesen, sérülések és betegségek nélkül edzeni.
 
Összesen 18km, 700 szint, 122:44
 
 
Eredmények:
 
 ME  (16)                                 

1 Kisvölcsey Ákos   72  HUN XBUD Budapest Válogatott          44:27  2  102:38   1  147:05 
2 Harkányi Zoltán   80  HUN MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai   43:31  1  107:44   3  151:15 
3 Baracsi Gábor     71  HUN TTE Tipo Tájfutó és Környezetvéd  48:50  4  105:03   2  153:53 
4 Miskó Róbert      86  HUN BSC Balatonfüredi SC              52:20  6  128:53   7  181:13 
5 Hites Viktor      76  HUN VBT Veszprémi Bridzs és Tájékozó  49:44  5  131:39   8  181:23 
6 Tornai Szabolcs   71  HUN MOM Hegyvidék SE-MOM Tájfutó Sza  59:49  8  147:43  11  207:32 

  Werner Péter      73  HUN CBD Ceglédi Bem Vasutas           46:59  3      mp        
  Herczeg Bálint    87  HUN VBT Veszprémi Bridzs és Tájékozó  58:38  7      mp        
  Arthofer Florian  83  NÖ  HSV OL WR.NEUSTADT                  dns     114:01   5      
  Plohn Markus      82  NÖ  HSV OL WR.NEUSTADT                  dns     115:02   6      
  Srb Alexander     73  NÖ  HSV OL WR.NEUSTADT                  dns     134:06   9       
  Zemann Adolf      80  NÖ  HSV OL WR.NEUSTADT                  dns     140:31  10       
  Bosina Lukas      84  W   Naturf. WIEN                        dns         mp           
  Auer Michael      84  S   ASKÖ HENNDORF                       dns         mp           
  Koiser Michael    85  NÖ  HSV OL WR.NEUSTADT                  dns         mp           
  Gamauf Manfred    62  B   LZ OMAHA                            dns     111:33   4

Szentendre Kupa Ausztria – Brennbergbánya

A Szentendre Kupa – Ausztriára leginkább azért jöttem el, mert jó terepen akartam versenyezni, ami nem megszokott és persze a vasárnapi világranglista futam is mozgatott.
Egy kissé bekavart a bordám, de azért tegnap már nem volt kérdés, hogy eljövök és el is indulok. Abban nem voltam csak biztos, hogy tudok-e majd viszonylag normálisan futni.
Bemelegítésnek bő 2km-t futottam, ami alatt éreztem, hogy nagyon nagy gond nem lesz. A bordám miatt tudok futni, bár folyamatosan érzem. Az sokkal jobban zavart, hogy a 3 nap kihagyás miatt kissé kapkodtam a levegőt és nem pörgött a lábam. Célom a mai napra nem volt, csak szerettem volna a hibákat minimalizálni.
Az egyes nagyon közel volt és nem lehetett elrontani, majd a kettesre már figyelni kellett volna, no meg nem megijedni a fölfelétől. Elcsúsztam lefelé és azt hittem eggyel feljebb megyek át a rétfoltok között. Az útnál korrigáltam a hibát, de nem volt egy jó útvonal. (hiba: 0:30)

Szentendre Kupa - Ausztria - Brennbergbánya

A 3-as ponttól a hatosig minden rendben jött, bár igencsak éreztem, hogy nem megy jól a futás és a bordám is fájt kicsit, de nem hiszem, hogy lassított volna. A 7-es pontra aztán a nagy felfelében csak a futásra figyeltem, meg az irányra. Ki is értem jó helyre a kis réthez, de szemben akkora volt a hegy, hogy azt hittem rossz helyen vagyok. Úgy gondoltam a térkép alapján, hogy látnom kellene a kis völgyet, amiben a pontom van, de sehol sem volt. Elkezdtem jobbra húzni, majd mikor nem stimmeltek a dolgok, akkor balra. Végül úgy döntöttem, hogy felmászok a hegyre, mert mégis jó helyen kell lennem. Meg is lett a pont, de jó sok bizonytalankodás és ide-oda rohangálás után. (hiba: 1:10)
Lefelé nagyon nem esett jól futni a bordám miatt, de a bokám is féltettem kicsit. A 10-es pontra menet kicsit elcsúsztam jobbra, így nem az ösvényről támadtam a pontot. (hiba: 0:20)
A 11-re nem jól jöttem ki a fenyvesből, majd a pont fölé szaladtam. (hiba: 0:20)
Egy apró hibát a 12-re is vétettem, mert nem éreztem a fedettséget és jobbra mellémentem a pontnak. Elég buta hiba volt, mert ha magabiztosabban megyek az eredeti irányba, akkor pár méter után megláttam volna a pontot. (hiba: 0:20)
Innentől kicsit küzdősebb szakasz jött, amiben szerencsére nem nagyon hibáztam, de nagyon nem haladtam. A 3 nap kihagyás elég volt, hogy ennyitől kidurranjak. A 19-es pontig minden rendben ment tájékozódás szempontjából, majd a 20-as pontnak jobbra mellécsúsztam. (hiba: 0:20)
A 22-re volt még egy kis bizonytalankodásom pontközelben és nem egyenesen a pontra futottam. (hiba: 0:10)
Innen viszont már megoldottam a feladatot és a rövid átmenetekben nem hibáztam semmit.
Levezetésnek visszakocogtam a versenyközpontba és csak ekkor kezdtem el igazán érezni, hogy a bordám még nincs teljesen rendben. Elmúlt a versenydrukk és máris sokkal rosszabb volt futni.
A mai napot megnyertem, de ezen kívül nem nagyon lehetek elégedett. Szerencsére a bordám már kezd rendbejönni, de a tájékozódás csapnivalóan ment és a futás is igencsak nyögvenyelős volt. Ez utóbbin mondjuk nem csodálkozom.
A sok apró hibám viszont ki kell szűrni, mert összességében rengeteget lehet bukni ezekkel. Most is maradt a pályában összesen 3:10.
No azért nagy baj nincs. Tudok futni, remélem pár nap múlva semmi sem hátráltat már és végre a lényeggel foglalkozhatok.
A mai nap nekem tetszett. Igazából ezt vártam. Szép erdő, sokpontos pálya és a szeder sem zavart annyira verseny közben.
Holnap jó lenne megtartani az összetett első helyet és olyan világranglista pontot futni, ami befér a legjobb 4 közé, azaz előrelépést jelent. Ez nem tudom, hogy rajtam múlik-e. Nem ismerem az osztrákokat, akik holnap indulni fognak és még azt sem tartom kizártnak, hogy túl kicsi lesz a mezőny ahhoz, hogy egyáltalán lehessen pontot futni.
 
Összesen 10km, 350 szint, 58:31
 

Rövidtávú OB Döntő

A selejtező alapján igazolva láttam, hogy bozótruhában és szögesben indultam, így ezen délután se terveztem változtatni. A két futam közötti időt valamilyen oknál fogva igen rövidre vették a rendezők az elit kategóriák számára, ráadásul több dologgal borzolták a kedélyeket. Nem elég, hogy a befutó űrülten cikázott, de még egy átfutó pontot is csináltak, ami önmagában nem lett volna baj, de a nézőtéren keresztül húzták meg az útvonalat lépcsőn felfelé. Az elit versenyzők bemutatása kissé nevetséges volt, gondolom a többiek se voltak rá kíváncsiak, de az is tuti, hogy ebből nem tudta meg senki ki-kicsoda.
A karanténba korán kizavartak minket és most igyekeztem többet melegíteni, mint délelőtt, ami végül 3km lett. Pelyhe Dini mögött és Pelyhe Dani előtt indultam, ami önmagában egész jónak mondható. Azért az 1 perces indítási időköznek nem örültem, hisz ennyi hátránnyal még valaki simán szerepelhet jól. Nem tudom miért kellett a 2 percet lecsökkenteni 1-re. Kitárgyaltuk a többiekkel a szimbólt, amiben valamiért nem volt jelölve a kötelező útvonal az átfutónál. Ezen felbuzdulva valaki viccesen meg is jegyezte, hogy ha nem sikerül neki a verseny, akkor emiatt majd megóvja. Ezen felül a fedett részek jelölésével nem értett egyet Foresz. Szerinte rosszul jelölték, de engem ez nem izgatott, mert úgyse nagyon van idő egy sprinten szimbólt nézni. Arra azért jó volt, hogy az egyes pont szimbólját jól megjegyezzem.
Skanzen - ROB Döntő térkép A rajtban már nézegettem merre futnak ki az emberek és viszonylag jól lehetett látni, hogy a kerítés mellett kell majd felfutni. No a szöges cipőt pont emiatt választottam és csak reméltem, hogy nem lesz nagy dzsuva a kerítés mellett.
Megdöbbenésemre, mikor már a kordonok közt által láttam, hogy Pelyhe Dini nem megy fel a kerítés mellett, így a rajt pillanatában én is úgy vettem fel a térképet, mintha akkor kellene döntenem. A térképről aztán már látszott, hogy csak Dini nézte el az útvonalat és már másztam is fel a kerítés mellett. Rendben is volt minden, haladtam az optimális útvonalon, fordultam be a ház mögé és láttam onnan Dinit kifutni velem szemben. Mikor a ház végéhez értem és fordultam volna rá a pontra nem értettem hol a fedett rész. Valami pajtára, vagy hasonlóra számítottam a délelőtt alapján és persze a rajtban nézegetett szimból alapján is.
Benéztem a ház mögé, majd fordultam vissza értetlenkedve. Persze ekkor már láttam, hogy be lehet menni a ház alá és meg is láttam ott a pontot. Szentségeltem egy nagyot és kb. idáig tartott a versenyem érdemi része. Ki voltam akadva a versenyre és ezt a pontelhelyezést olyan szinten nevetségesnek találtam, hogy innentől minden gondolatom azon járt, hogy egy szar versenyen vagyok. (hiba: 0:15)
A kettes aztán rendben jött és megint szembetalálkoztam a kapuban Dinivel, ami egyrészt azért arra sarkallt, hogy megpróbáljak felfutni rá, másrészt viszont idegesített, hogy csiki-csuki pontok vannak és ráadásul mindig kerülgethetjük egymást.
A hármasra aztán jött a teljes képzavar. Kikanyarodtam az udvarból jobbra, majd automatikusan mentem balra, amerre már korábban megválasztottam az útvonalat. Igen ám, de közben térképeztem és valamiért egy kanyart elfelejtettem. Csak az volt bennem, hogy bevettem a jobbkanyart és mintha az épületeken keresztül szeretném a pontot fogni ugrottam is be balra. Hirtelen nem stimmelt semmi és azt se tudtam hol vagyok. Mire rájöttem, már a sövény volt tőlem jobbra, így hiába nézegettem nem találtam megfelelő helyet, hogy visszajussak az aszfaltra. Persze még egy térképre nézés elég volt ahhoz, hogy felmérjem meg is lehet kerülni a sövényt és innen már egyenesen meglett a pont. Ehhez képest nem is kaptam olyan sokat ezen az átmeneten. Akkor nagyobbnak éreztem a hibát. (hiba: 0:20)
A négyes aztán rendben ment, amiben csak az volt a gáz, hogy közben átszaggattam egy dzsuván és a pontról lefele érkező Dinivel megint szembetaláltam magam. Magamban még röhögtem is, hogy már megint csiki-csuki pont.
Lefelé aztán nem néztem meg elég jól a térképet és az ötös előtt túl korán bevágtam, ezáltal mászhattam át a nagy metsződést. (hiba: 0:20)
Átfutóra menet - Hátam közepére kívántam az egészet Az átfutóra ennek következtében már teljesen meggyötörten érkeztem és nem dobott fel, hogy bemondták a 40 másodperces hátrányomat és a talán 9. legjobb részidőmet. Ez rövid fejszámolás után tudatosította bennem, hogy szinte az utolsó helyen állok. Apám drukkolása ezek után kifejezetten idegesítően hatott. A lépcsőn felfutás se tetszett, ráadásul a végén nem lehetett rendesen a ponthoz férni a bokor miatt. Itt aztán megint csináltam egy útvonal-választási hibát, mert jobbra jobb lett volna menni, majd a pont előtt is bizonytalankodtam és még meg is fogtam egy rossz pontot. (hiba: 0:10)
Nem volt tökéletes az útvonalam a 9-es pontra, de még mindig jobban jártam azoknál akik jobbról próbáltak meni és nem vették észre az áthatolható kerítést. (hiba: 0:05)
A 10-est szintén megettem, mert már a következő átmeneteket néztem és a ház sarkához vártam a pontot. (hiba: 0:05)
A következő két átmenet aztán rendben jött, de ekkor már megláttam Pelyhe Danit és ez nem dobott fel. A 13-as pont persze megint egy házban volt, amivel csak az volt a gond, hogy én már megint azt hittem, hogy valami pajta alatt lesz, de ezúttal már fel voltam készülve és hiba nélkül rohantam be a házba.
A következő 3 átmenetben nem volt gond, ráadásul Pelyhe Dani is előttem futott. Annyira már nem mozgatott a verseny, hogy észnékül utána vessem magam, így szép lassan kezdtem lemaradozni.
A labirintus pont meglepett. A selejtező után gondolkoztam, hogy bemenjek és felderítsem az esetleges sekkeket, de végül úgy döntöttem, hogy ennyire nagy őrültséget senki nem csinál, hogy ebbe pontot tegyen. Egyszerűen túl komolytalan gondolatnak tűnt. Tévedtem. Teljesen szabályosan megnézhettem volna a pontot és 20 másodperc hibától kíméltem volna ezáltal meg magam. A labirintusba menet naná, hogy nem bírtam kiolvasni a térképet és csak a jellegfát néztem, no meg azt, hogy Pelyhe Dani hol fordul balra.
Éppen hogy csak láttam, de mikor én is befordultam ugyanott, akkor nem stimmelt a dolog. A fa jobbra volt, de előtte volt egy bazi nagy kerítés, így átmentem egy másik átjárón, gondolván, hogy hátulról biztos oda lehet menni. Egyszercsak megláttam a pontot és az villant át az agyamon, hogy már megint rosszul olvastam ki a térképet és nem is a jellegfa a pont, hanem tőle pár méterre valami más. Ez a gondolt azonban nem tartott tovább egy fél másodpercnél, mert rögtön megláttam még 4 pontot. Térképnézés, majd vissza ugyanarra, amerről bejöttem és körben megfogtam a pontom. (hiba: 0:20)
Mi ez a sok pont és hogy jutok át a falakon? Nem lettem nyugodtabb ettől az esettől és csak az érdekelt, hogy jussak k
i a labirintusból, így nem vettem észre, hogy délre ki is lehet futni belőle falmászás nélkül. Befutottam az egyik udvarba és mikor láttam, hogy nincs kiút, akkor a falmászás mellett döntöttem. Azt tudtam, hogy nem szabálytalan, de semmiképp se akartam falat mászni, mert az ilyen ugra-bugrálások még nem estek jól a bordámnak. Hát a felpattanás nem volt valami gyors a falra, ráadásul még az oldalam is bevágtam, így pár 10 másodpercig éreztem, miért nem akartam falramászni. Mire az erdőbe értem már eszembe se jutottak a bordáim. Épp azzal voltam elfoglalva, hogy megpróbáljam kiolvasni a térképet, mikor megláttam a pontot. Majd még egyet és még egyet… Áhhhh! Már megint Trail-O pontok. Teljesen kész voltam és az első gondolatom az volt, hogy nem is folytatom a pályát. Leülök, vagy elmegyek futni a környező hegyekbe, de a célba nem is megyek be. Eközben a térképet néztem és mivel rájöttem, hogy az én pontom már megint pár méterrel odébb van elindultam arra, közben pedig szóltam Pelyhe Daninak, hogy itt a pont. Bár aztán lehet a Dini volt az, mert a fejemből nem láttam ki. (hiba: 0:25)
Elkezdtem tolni, hogy ha már Dani elé kerültem, akkor ne tartsam fel és rendben oda is találtam a ponthoz, csak épp előtte 2 méterrel volt egy fal. Nem tudom mi értelme volt mögé tenni a pontot, de nagyon nem tetszett, hogy oda-vissza mászhatok át rajta. Ezúttal már óvatosabb voltam, de a bordáimnak így sem esett jól átjutni a falon.
A 20-as pontra még sikerült túlfutnom ráadásként pár méterrel. (hiba: 0:05)
Innentől a célig már nem volt gond, de a befutó őrültségével még meg kellett küzdeni, amit nem erőltettem, mert eszembe jutott milyen volt délelőtt és nem akartam a mai napot azzal tetézni, hogy kitöröm a bokám.
Totál idegesen értem be a célba. Majd felrobbantam és nem magamra voltam kiakadva. Ezt a bajnokságot valami perverzió által vezérelve cirkuszi mutatvánnyá züllesztették a rendezők. Úgy éreztem magam, mint egy bohóc, akire rákényszerítették a szerepét.
Szinte minden pont arról szólt, hogy megszívassák a versenyzőket. Nem hittem el, hogy mennyit szívtam a pontok 5 méteres körzetében. Egy sprintnek nem erről kellene szólni. Csali pontok (Trail-O), házba betett pontok, no meg a labirintusban kavarás és a sziklafal mögé 2 méterrel tett pont. Az 1km-es levezetés alatt csak tovább hergeltem magam és Bohóc bajnokságnak neveztem a ROB-ot.
Ha azt vesszük melyek az IOF által meghatározott pályakitűzési szempontok a rövidtávú versenyek esetében, akkor azthiszem teljesen jogos a kritikám. Ezt amúgy az MTFSZ is átvette és ha jól emlékszem a tájoló is lehozta.
 
Idézet az IOF szabályzatának a Rövidtávú versenyekre vonatkozó részéből:
"Finding the controls should not be the challenge; rather the ability to choose and complete the best route to them."
Magyarul:
"Az ellenőrző pontok keresése ne legyen kihívás; inkább a legjobb útvonal kiválasztása és teljesítése."
 
No ezzel az idei ROB szöges ellentétben állt. Odatalálni a pont 5 méteres körzetébe pofonegyszerű volt, ám ott mindenféle furmányos trükkökkel szívatták a népet. Ez a bajnokság így szerintem egy vicc volt.
Mindemellett persze a feltételek mindenkinek azonosak voltak és a hibáimat, ezáltal az eredményemet saját magamnak köszönhetem. A többiek meg tudták oldani a feladatot, én pedig nem. Még csak azt se mondhatom, hogy nem erre számítottam, mert előre idegenkedtem ettől az OB-tól pont ilyen dolgok miatt. No meg persze a leversenyzett terep miatt is.
Az összes hibám 2:05 lett, amivel ugyan még mindig fényévekre lett volna a dobogó, de egy jó futással biztos motiváltabb lettem volna.
A 14. hely egyértelműen csalódás, kb. annyival jobb az idei éjszakai OB futásomnál, mint az 1 hely különbség.
Mindegy. Túlvagyok ezen az OB-n. Előtte se érdekelt nagyon, lassan utólag is túl kellene tennem magam rajta.
Mindenesetre amennyire tetszett a tavalyi ROB, annyira nem tetszett az ide.
 
Azért még ide kívánkozik, hogy a Szentendre mindig kitesz magáért versenyrendezés szempontjából. A Térkép most is jó volt, a pontok a helyükön voltak, rengeteg plusz szolgáltatást nyújtottak, próbálták látványosra csinálni a versenyt. Kaptunk friss térképet a verseny után, rengeteg ajándékot osztottak és sorsoltak ki, kultúrált volt a célhely…
Ezzel máskor sincs baj, sőt… Túltesznek szinte mindenkin a körítést illetően.
Engem az zavar, hogy a lényeg viszont háttérbe szorul. Én azért szeretek versenyre járni, hogy tájfussak. Ehhez egy jó terep kell egy jó térképen, jó pályával. A többi nem igazán érdekel, bár nem árt ha van, de az csak plusz.
Ehhez képest most is és általában is a Szentendre versenyein strandolhatunk, meg minden csak épp a pálya megy olyan helyen, amit a hátunk közepére se kívánunk. A Skanzenbe tuti nem megyek el mégegyszer, de a Szentendre Kupa Ausztriára jövő hétvégén igen. Úgy gondolom ott pont a lényegen lesz a hangsúly, hisz az osztrák terep állítólag nagyon jó.
 
Összesen 8km, 100m szint, 39:26
 

ROB selejtező – Skanzen – Szentendre

Nagyon nem vágytam erre a bajnokságra, de azért vagyok annyira fanatikus tájfutó, hogy még így is elindultam rajta.

Selejtező térkép - Szentendre - Skanzen

Az előjelek nem voltak túl jók, hisz a tegnapi Gokartozást még elég rendesen éreztem magamon, de a bemelegítés közben már éreztem, hogy nagy gond nem lesz. Az oldalamat kicsit éreztem ugyan, de a 2km melegítés végére már nem zavart.
Az egyes pont rögtön megtréfált, mert őszintén szólva azt is alig bírtam kiolvasni a térképből, hogy a kerítés melyik oldalán lesz a pont, nehogy azt, hogy még valami kutyaól mögé is el lesz dugva. Két méterre álltam meg a ponttól és kezdtem el forogni, mielőtt észrevettem a bóját. (hiba: 0:10)
A kettesre rossz felől kerültem a kerítést és az épületet. (hiba: 0:05)
A hármastól a hatos pontig aztán minden rendben volt, csak rohanni kellett. A hetes aztán kis dzsuvatúrás volt, ahol kifogtam magam elé Horváth Imrét, így meglehetősen visszafogott tempóban ereszkedtem lefelé, majd a patak után is kerültem kicsit. Lehetett volna jobb útvonalon is menni a lefelében. (hiba: 0:10)
Arról a pontról jövökA 8-as pontra menet aztán nem sok térképet néztem, túl is mentem a ponton, ráadásul átmentem az áthatolhatatlan kerítésen. Ezért ki kellett volna, hogy zárjanak, hisz ilyet nem lehet még akkor sem, ha a kerítés csak 10 centi magas, mint ebben az esetben. Nem hiába utálom a sprintet és vallom, hogy tűzzenek ki olyan pályát, hogy a versenyző a leggyorsabb útvonallal ne legyen szabálytalan. Ezt a szabályszegésemet persze csak utólag vettem észre, de már a két verseny között is felmerült bennem, hogy lehet ott nem lehetett volna átmenni. (hiba: 0:05)
A 9-es rendben ment, de itt elszörnyedtem azon, hogy miket művelnek velünk. Totál értelmetlen átmenet jött a 10-es pontra. Semmi értelme nem volt az átmenetnek, hisz nem lehetett benne útvonalat választani. Az egyetlen kérdés az volt, hogy szabálytalankodsz-e vagy sem. Előttem is másztak fel a falon, ami itt nem is volt kicsi, de én inkább körbementem. Nem tudom minek szándékosan kísértésbe vinni a versenyzőket, de ez ennek mintapéldája lehet.
A 11-es pont rendben jött és már nézegettem a következő átmenetet, amit végül meg is próbáltam egyenesen, de mikor láttam, hogy egész sűrű az erdő és lefelé nincs is messze az aszfalt, akkor leugrottam az útra. Nem a legjobb útvonalon vágtam fel, de azért a pontfogással nem volt gond. (hiba: 0:10)
Innentől a célig nem hibáztam semmit, így nyugodt voltam a bejutást illetően, ami aztán simán meg is lett.
Az összes hibám 40 másodperc volt, ami egy selejtezőben simán elmegy és még ebben a nem megszakadós tempóban is sima bejutást jelentett.
A verseny viszont továbbra se tetszik. Azt kaptam, amire számítottam, de ez nekem nem tetszik. Nem elég, hogy azt kell figyelnem, hogy ne menjek át áthatolhatatlannak jelölt falakon még a pontos is el vannak dugva.
Levezetésnek futottam 2km-t.
 
Összesen 7km, 100 szint, 36:45
 

Győzelem, hasmenés, hányinger

A mai napot is csak edzésnek szántam, de azért igencsak motoszkált bennem, hogy a tegnapi kiszállásom után oda kellene csapni egyet a mezőnynek, főleg az Osztrák srácnak, aki biztos nem gondolja, hogy tegnap többször is ráfutottam 4 perccel mögötte indulva. Leginkább persze a saját bénaságom bosszantott, így edzés ide, vagy oda mindenképpen össze akartam hozni egy normális futást.
Vértes Kupa 2. nap - térkép
A bemelegítést ennek ellenére nem vittem túlzásba, pedig már épp elállt a szakadó eső. Olyan jó 1,5km-t futottam, de azért a bokámat bemelegítettem rendesen.
Az egyes simán jött, de a kettesre belerohantam az aljnövényzetes részbe, ami a térképen sárga és nem voltam elég agresszív ahhoz, hogy ezzel ne bukjak némi időt. (hiba: 0:20)
Innentől a hetes pontig minden jól ment, bár a futás ma is elég nehézkesen ment. Mondhatni, hogy nem mozogtam valami frissen, de azért küzdöttem becsülettel. A nyolcasra aztán kicsit rossz szögben csaptam át a dózerútra. (hiba:0:10)
A 9-re nem vettem észre az alsó útvonalat, sőt először át akartam mászni a bozóton, de végül felülről kerültem a bozótfoltot, így nem buktam olyan sokat. (hiba: 0:10)
A 15-ös pontra csináltam még egy kisebb hibát, mert lehetett volna még lejjebb menni abban a hegyoldalban, így bukdácsolhattam pár métert. (hiba:0:10)
Innentől sikerült hiba nélkül befejezni a pályát, így azthiszem elégedett lehetek. Összesen 50 másodpercet hagytam a mai napban és bár nem ment túl jól a futás, de azért kihoztam magamból amire ma képes voltam.
Sikerült megnyerni a napot, méghozzá elég fölényesen, így összetettben is én nyertem.
Levezetésnek egész sokat futottam. Úgy jó 3km lehetett.

Vértes Kupa 2007

A verseny után gyorsan otthon voltam és nem tudom miért, de elkezdett fájni a hasam, majd émelyegni kezdtem. A vége az lett, hogy átszenvedtem a nap hátralévő részét hasmenéssel és hányingerrel. Estére se lett jobb és még inni se tudok, mert nem marad meg bennem a tea sem.
Azon kívül, hogy nagyon nem érzem jól magam még az is bosszantó, hogy már megint van valami nyavalyám. Állandóan nyűglődök valamivel, hol a bokámmal hol a fogammal, lyme-kórral, megfázással, hasmenéssel. Most egy időre jó lenne egészségesnek lenni.
 
Összesen 15km, 400 szint, 75:29
 
 
Eredmények:
 
F21B  (12)                                 

1 Harkányi Zoltán      80 MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai    68:21   50:29   118:50 
2 Gillich György       68 TTT Tatai Tömegsport és Tájfutó    66:50   56:01   122:51 
3 Wittberger Georg        Kalksburg OL AUT                   66:09   57:43   123:52 
4 Török Imre           73 MAF Műegyetemi Atlétikai és Foot   75:07   61:50   136:57 
5 Chmelik Ernő         70 VHS Veszprémi Honvéd SE            82:03   66:12   148:15 
6 Hegedűs Zoltán       52 OSC Orvosegyetem SC                86:15   70:44   156:59 
7 Dörgönye Norbert     73 VHS Veszprémi Honvéd SE            92:06   78:20   170:26 

  Kovács Balázs        67 BEA Budapesti Egyetemi Atlétikai    hiba   60:06          
  Angyal Gábor         67 ARA Alba Regia Atlétikai Klub      81:15                  
  Fazekas Tamás        77 VHS Veszprémi Honvéd SE            77:00                  
  Scultéty Márton      82 KTK Kőbányai Tájfutó Klub                  62:05          
  Varsányi Ferenc      71 MSE Megalódusz SE                  95:40

Vértes Kupa 1. nap – Agostyán

Hétvégén a Vértes Kupa a program edzés gyanánt, így átugrottam az ablakból látható hegy túloldalára, hogy fussak egyet terepen.
Ma egy 10km-es pálya várt ránk 400 méter szinttel, de én persze többet futottam, hisz a bokám miatt rendesen be kell melegítenem. A futás már ekkor sem esett jól, de ez nem egy tétverseny, így nem nagyon zavart. Futottam szűk 3km-t, majd nyújtottam a bokámat, mielőtt elrajtoltam.
Vértes Kupa első nap - Agostyán - Térkép
Beletömködtem a térképet a fóliába és nézegettem a pályát. Egész szimpatikusan kezdődött, így rendesen nekiestem és nem is csúszott semmi hiba a dologba egész sokáig. A 7-es pontra felfele mászva már láttam a 4 perccel előttem rajtoló osztrák srácot, de a mászás miatt még elvesztettem a szemem elől. Ez az oldal amúgy nagyon nem tetszett, mert alig bírtam benne haladni, folyamatosan csúszott lefelé a lábam. Sajnos az Agostyáni Arborétum célhelynek ez az átka. Fel és le kell mászni a hegyre a terep nagy részéhez. Ez most még kicsit meg is volt nehezítve, mert a szögesem cipésznél van, így mezei stoplis Integrátoromban szenvedtem ma.
A szenvedés ugyanis itt kezdődött. Előbb a hegyoldalban, majd a dózeren felfelé. A kerítéssaroknál akartam bevágni jobbra az úton, de nem volt már meg az út, ellenben a túloldalt volt egy. Kicsit megzavart, de gondoltam itt nem lehet elrontani és bevágtam érzésre és csak toltam a fölfelét a szenvedős tempómban. Sajnos sikerült egy völggyel elnéznem a dolgokat és egy újabb nem ábrázolt út miatt még meg is erősítettem magamat abban a hitben, hogy jó helyen vagyok, így aztán mikor elkanyarodott az út és én felértem a hegy tetejére, akkor kellőképp nem értettem a dolgot. Pedig ha egy kicsit jobban megnéztem volna a térképet, akkor láthattam volna a piros csíkozást a térképen, ami az irtást volt hivatott jelölni. Úgy tűnik a szemem nagyon rá van állva arra, hogy az utólag rákerült jeleket eltűntesse a térképről, mert ilyet már sokadszor csinálok.
Irányba mentem tovább, gondolván, hogy majd útközben helyrerakom magam, ami tulajdonképpen be is jött, de igen rossz érzés volt, hogy olyan 6-7 percig nem volt fogalmam arról hol vagyok. (hiba: 2:30)
A 9.-es pontra folytattam a szerencsétlenkedést, mert a fölfelében újra megláttam az Osztrák srácot, de ő már ekkor valószínűleg túl volt a pontfogáson, így egy remekbe szabott karika után sikerült egyedül megfognom a pontot. (hiba: 2:00)
A 10-es rendben jött, majd a 11-es sem tűnt nehéznek, de sikerült elrontanom. Lehet le kellett volna venni az irányt… (hiba: 1:30)
Innen a 15-ös pontig minden rendben ment, bár a küzdőszellem a hibák és a csúszkálós szenvedésem miatt kicsit kiveszett belőlem. A 15-ös előtt szándékosan mentem az úttal párhuzamosan, mert ott nem voltak keresztbe dőlve a fák, így ez volt a gyorsabb. A 16-os pont is simán jött, de elvacakoltam egy csomó időt azzal, hogy a pályán harmadik alkalommal kellett áthajtogatnom a térképet és betenni a kis fóliába. (hiba: 0:20)
A 17-es rendben meglett, bár itt már csak az vitt előre, hogy érjek be a célba, mert nagyon nem esett jól a futás, majd a 18-as pontot még sikerült is elrontanom. Egyszerűen nem koncentráltam eléggé és túlságosan fent kerestem a pontot. (hiba: 1:00)
A 19-est sem fogtam teljesen jól, mert fölöslegesen adtam le szintet az átmenet végén, amit szedhettem vissza. (hiba: 0:10)
Összesen sikerült benne hagynom a pályában 7:30-at, ami igen bosszantó, főleg, hogy részben emiatt el is ment a kedvem a küzdéstől és csak végigszenvedtem a pályát. 60 percen belül simán kellett volna menni, de nekem csak 68:21 lett. Hihetetlen, de az Osztrák srác több, mint 6 perccel előttem ért be a célba, szóval a pálya második felén ronggyá vert.
Edzésnek mindenesetre jó volt a mai nap, az erdő gyönyörű és holnap megpróbálok nem hibázni. Akkor remélhetőleg ezt a 2 perc hátrányt is sikerül ledolgoznom és a futást is jobban élvezem majd.
 
Összesen 15km, 500 szint, 83:21
 

Lázár deák ev. – Népliget

Munka után rohantam a közeli Népligetbe, hogy a szerdai parkverenyen tudjam le a mai edzésadagot.
Mikor odaértem már Józsa Gábor be is fejezte a pályát 18:46-os idővel a pont 4km-es pályán. Ő indult vissza a stadionba és csatlakoztam hozzá pár száz méterre, majd futottam egy nagy kört a Népliget körül. Régen rengeteget futottunk erre még a Fabulon pályáról, de sok minden még most sem változott.
Népliget - Térkép
A nagy kör 16 perc lett, majd nem sokat vacakoltam és rögtön nekiindultam a 21-es pályának.
A 6-os pontig minden rendben ment, de a 7-re túl korán vártam a pontot, megtorpantam és csak lassan indultam tovább. (hiba: 0:10)
A következő hibát a 13-as pontra sikerült összehoznom, de ez már komolyabb volt, mint az előző. Rossz irányba jöttem ki a 12-es pontról és takarásban volt a bólya, mikor kapcsoltam, így elég sokára vettem észre. (hiba: 0:20)
Innentől már nem volt komolyabb hibám, de azért a 16-ost feleslegesen megíveltem (hiba: 0:05) és a gyűjtő előtt is megfogtam egy plusz pontot (hiba: 0:05), így végül 40 másodperc hibával fejeztem be a pályát. A végén nagyon nem ment a futás, lehet a bemelegítést meg kellett volna toldani még pár perc gimnasztikával is, mielőtt nekiindulok.
Végül 3. lettem 19:37-es idővel és Forrai Gábortól is kikaptam, aki majdnem megverte Józsa Gábort is, nekem pedig többet adott, mint amennyit benne hagytam a pályában, igaz a térképet ők csinálták a Mikivel.
Edzésnek jó volt ez a mai kisverseny, én élveztem.
Levezetésnek futottunk egy kis kört Gyurikával Évivel és Sinkó Janival, majd én még rátettem egy kicsit.

Összesen 12km, 58:03

Átlag pulzus: 152
Átlag pulzus a pályán: 166

Térkép

Eredmények:

    1  Józsa Gábor              83 TSE Törekvés SE                             18:46 
    2  Forrai Gábor             79 HTC Hódmezővásárhelyi Tájfutó Club          18:54 
    3  Harkányi Zoltán          80 MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai és          19:37 
    4  Forrai Miklós            79 HTC Hódmezővásárhelyi Tájfutó Club          19:54 
    5  Pálinkás Tamás           85 BDI BDI                                     21:01 
    6  Kinde Mátyás             91 KTK Kőbányai Tájfutó Klub                   21:18 
    7  Makrai Éva               80 ZTC Zalaegerszegi Tájékozódási Fut          21:31 
    8  Sinkó János              83 SZV Szegedi Vasutas SE                      22:22 
    9  Horváth Sándor           66 MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai és          22:59 
   10  Novai György             75 SZV Szegedi Vasutas SE                      23:49 
   11  Zai Bálint               86 SPA Tabáni Spartacus Sport és Körn          24:54 
   12  Karajz Csaba             85 BDI BDI                                     26:08 
   13  Pálinkás Barnabás        87 BDI BDI                                     26:15 
   14  Gombkötő Péter           75 TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő           27:05 
   15  Simon Tamás              73 KTK Kőbányai Tájfutó Klub                   27:09 
   16  Meichl Márton            81 TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő           27:27 
   17  Kertész Gábor               CSU CSU Tirgu Mures                         27:43 
   18  Kinde Kálmán             68 KTK Kőbányai Tájfutó Klub                   28:48 
   19  Matics Gyula             75 MAF Műegyetemi Atlétikai és Footba          29:28 
   20  Szebeli István           68 PSE Postás SE                               32:49 
   21  Karajz Balázs            81 BDI BDI                                     34:15 
   22  Simon Péter                 EK Egyesületen kívüli                       39:56 
   23  Ternák Attila            87 BDI BDI                                     41:44 
   24  Horváth Imre             53 BAL Budapesti Asztali-labdarúgó Eg          44:00 
   25  Szlávik Szabolcs dr.     72 TTT Tatai Tömegsport és Tájfutó Ho          45:07 
   26  Kerekes Viktor              EK Egyesületen kívüli                       47:01 
   27  Földváry Péter           80 ESP Egri Spartacus Tájékozódási Fu          47:02 
   28  Pálinkás Péter           90 BDI BDI                                     48:39 
   29  Kalmár János             68 PSE Postás SE                               55:34 
   30  Onhausz Roland              BDI BDI                                   1:00:19

Utolsó nap – Vadászrajt és 8. hely

Amilyen jól ment tegnap a futás olyan fáradt voltam ma. Nagyon nem ment a futás már a bemelegítés alatt sem, pedig futottam ma is jó 3km-t.
A cél ma egyértelműen Tóth Ádám kielőzése volt és ezzel együtt a 8. hely megszerzése.
Persze azt éreztem, hogy nem fogom tudni bedarálni a mai napot és nem is akartam test-test ellen küzdeni ma Ádámmal, így elhatároztam, hogy nem fogok törődni vele és megyek a saját fejem után.
Az egyes rendben jött, majd a kettesre mellémentem kicsit. (hiba: 0:20)
A hármasra menet felfutottam Tóth Ádámra, mert nem vágta át az útkanyart. Ő sem ment valami gyorsan és ő sem fogta hiba nélkül a pontot. Még lejjebb csúszott, mint én és így én fogtam előbb a pontot. (hiba: 0:20)

Hungária Kupa 5. nap - Térkép

Megpróbáltam ellépni tőle, de ez egy elég gyenge kísérlet volt, mivel a futás továbbra sem ment. Az ötös előtt bizonytalankodtam egy sort. (hiba: 0:20)
A felfelé nagyon nem ment a hatosra, de legalább a pont jól jött és Ádám megint kicsit másfelé próbálkozott, így megint megpróbáltam ellépni.
Mikor a hetesről jöttem ki, már láttam, hogy ez nem fog összejönni és lélekben fel is adtam, mégis itt láttam utoljára Ádámot. Egyszerűen nem jött utánam és a hosszú átmenetet már egyedül tettem meg, szerintem jó útvonalon és hiba sem volt benne, akárcsak a következő két átmenetben, ami megnyugtatott kicsit. A 11-re is jól mentem, bár éreztem, hogy a tempóm semmire sem jó, ami aztán a 12-re való mászáskor csúcsosodott ki. Hátulról hallottam valakit a nevemet kiabálni. Utólag derült ki, hogy Pelyhe Dani ökörködött csak, de én akkor azt hittem Ádám az, és menekülőre fogtam a figurát. Mivel a futás nem ment, így ez a szintben futás lejtőssé válásával járt és kicsit alulról ívelve fogtam a pontot. (hiba: 0:20)
A 14-es aztán szinté kicsit alulról ívelve lett meg. (hiba: 0:10)
Következő pont könnyű volt, de a 16-nál majdnem a mögötte lévő töbörben kezdtem a pontot keresni. (hiba: 0:20)
A 17-es pontra elég bizonytalan voltam, nem igazán értettem a térképet, de azért érzésre meglett a pont egyből, majd magamhoz képest a hosszúban is jól mentem. A 19-es pontra menet lehet jobb lett volna eleve a völgy jobb oldalán lefutni, ráadásul pár méterrel a pont alá is futottam. (hiba: 0:30)
A 20-as pont előtt aztán még csináltam egy utolsó hibát, mert megtorpantam a pont fölött. (hiba: 0:20)
Innentől a célig már sima volt az út és nem is nagyon érdekelt, hisz a helyezésem már nem változhatott.
Összesen hibáztam a mai napon 2:40-et ami egész jó, bár közben talán még kevesebbnek éreztem. A futás pokolian ment, így ennek fényében pozitív, hogy sikerült a mai napra kitűzött célt teljesítenem, vagyis bejöttem Tóth Ádám előtt és hátulról sem előzött ki senki.
Időben nem is kaptam olyan sokat, de azért ezzel a teljesítménnyel nem lehetek boldog.
 
Összesen 14km, 400 szint, 83:49
 
Térkép, részidők

Összetett eredmények:

M/F 21 E  (30)                             

    1    29 Kovács Ádám            294:52 
    2    15 Zsebeházy István       308:31 
    3     6 Mihailovs Kalvis       312:44 
    4    24 Dénes Zoltán           313:05 
    5    28 Petrov Ivaylo          318:35 
    6    19 Rambousek Karel        325:32 
    7    25 Lévai Ferenc           328:25 
    8    17 Harkányi Zoltán        340:17 
    9    27 Tóth Ádám              343:56 
   10     1 Forrai Gábor           351:33 
   11    13 Vukovic Igor           359:59 
   12    31 Matuski Vladimir       361:38 
   13    14 Dobbs Neil             368:28 
   14    30 Avramovic Dejan        383:55 
   15    32 Stoyanov Yordan        402:01 
   16     8 Lajszner Attila        418:02 
   17    11 Töreky Ákos            429:22 
   18     9 Zöldesi Andor          437:38 
   19     2 Mézes Tibor Sólyom     462:36 
   20    10 Cionoiu Sebastian      506:24

4. nap – Vízfő

Mai napra az az egyszerű cél maradt, hogy olyan időt kell futni, amivel benn maradok az időkiegyenlítésben. Bemelegítés igen alapos volt, mert messzebb volt a rajt, mint előző napokon és időt is hagytam rendesen a kifutásra. Alaposan bemelegítettem a bokám, mert a tegnapi parkban szerzett élmények kicsit negatívan hatottak rám.
Az első pontra igen magabiztosan mentem és a futás is ment. Én nyertem az átmenetet és közben is éreztem, hogy jól megy. A kettesre aztán bizonytalan voltam, sőt eredetileg a másik irányból akartam kerülni a töbröt. (hiba: 0:20)
A hármasra aztán alaposan kiszálltam. A sárga foltokat próbáltam lekövetni, de az átmenet vége felé elcsúsztam és a 22-es pont mögötti sárgára hittem azt, hogy a 3-as pont mögötti rét. Lassan tettem magam helyre. (hiba: 3:30)

Hungária Kupa 4. nap - Térkép

Kissé idegesen indultam tovább, hisz egy ekkora hiba igencsak megalapoz egy rosszabb szereplést. Nem túl jó útvonalon, de magabiztosan jött a 4-es. (hiba: 0:20)
Az 5-ös pont rendben jött, de a 6-os pontnak mellémentem. Valamiért a másik töbörre futottam rá. (hiba: 0:10)
A hetesre nem igazán tudtam eldönteni az útvonalat előre, de nem akartam belemenni az irtásba, így inkább felülről kerültem meg. Igazság szerint lehet felesleges volt a kerülő, de nem kaptam olyan sokat és így legalább a pontfogás is biztos volt. A 8-as és a 9-es rendben jött és már épp kezdtem magabiztossá válni, mikor a 10-est nem találtam. Megtorpantam, majd kicsit visszafordulva fogtam a pontot. (hiba: 0:20)
A 11-es küzdős volt, de nem lehetett elrontani, majd a 12-es már keményebbnek bizonyult. Nem nagyon tudtam támadópontot kinézni, így érzésre fogtam a pontot, szerencsére hiba nélkül. A 13-as szintén érzésre jött, méghozzá itt is rendben.
Olyannyira belejöttem az érzésre tájékozódásra, hogy bevállaltam így a 14-es átmenetet is és jól megszívtam. Úgy tűnik nagyon felfelé húztam, mert végül a fenti ösvényen kötöttem ki. Nem tudtam menet közben semmit sem beazonosítani, így pedig egy ekkora átmenetet megcsinálni lehetetlen. Fentről aztán már szerencsésen megfogtam a pontot amit Vukovic Igor fogott épen előttem. Rá azt hittem, hogy az Észt versenyző és csak a célban derült ki, hogy nem így van. (hiba: 2:00)
A 15-ös nagy rohanásban telt a srác után. Alá is rohantunk a pontnak kicsit. (hiba: 0:10)
A 16-os szintén ilyen rohanással telt és bár éreztem, hogy korai még én is felrohantam korábban egy gyanús helyre a pont reményében. Gyorsan kapcsoltam és innen a magam feje után menve fogtam rendben a pontot, de a kitérőért akkor is kár volt. (hiba: 0:20)
A következőt már egyedül nyomtam, de a sráccal a sarkamban. Frissítőt is kihagytam, majd a következő pontra is keményen nekiindultam. A fölfelében nagyon szenvedősen haladtam, de meglepetésemre a Szerb srác nem ment el mellettem, pedig sokkal erősebbnek éreztem magamnál. A pontot felülről aztán hiba nélkül fogtam, bár biztos lehetett volna még gyorsabban. Így sem volt rossz, mert nyertem ezt a kemény átmenetet.
A 19-re menet aztán ellépett a srác a lefelében és csak toltam utána. Jött a gödrös, sziklás rész, de nem volt a pont. Viszonylag hamar kapcsoltunk és még pár szót is váltottunk arról mit rontottunk el. Fentről aztán már meglett a pont. (hiba: 0:40)
A 20-ast aztán magabiztosan fogtam és toltam is tovább a lefelében elől, hogy aztán kicsit óvatosabban, de szintén hiba nélkül fogjam a 21-est. A 22 rendben jött és a 23 is, bár ez utóbbiban volt egy pillanat mikor majdnem elmentem rosszfelé egy csapáson, amire azt hittem már az út. (hiba: 0:10)
A 24-est aztán még nyertem is, ami leginkább annak köszönhető, hogy szerencsém volt. Innen pedig már csak be kellett futni, ami közben megtapasztaltam, hogy a Szerb Srác tényleg erősebb nálam.
A célban meglepődtem, hogy nem kaptam ki rengeteggel. A 9 perc amit kaptam nem is olyan sok, ahhoz képest mennyit hibáztam ma. A cél, azaz beférni az időkiegyenlítésbe sikerült, ráadásul Forrai Gábort is megvertem annyira, hogy holnap simán előtte indulhatok. Tóth Ádám maradt előttem, akit ki kell még előznöm.
Mindezek ellenére nem vagyok elégedett a mai nappal, mert bár a futás ma igen jól ment túl sokat hibáztam. Közben ugyan többnek éreztem, de így utólag összeadva is 8 perc hiba maradt a mai napban, ami egy ilyen rövid pályán különösen rossz.
Levezetésnek visszafutottam a célba, ami 2km volt.
 
Összesen 16km, 600 szint, 92:07
 

3. nap – Harkány – Sprint

Bemelegítésnek futottam bő 3km-t, amiben volt pár repülő is a sprintre való tekintettel, majd a kezembe is tettem egy szimbólt, mielőtt beálltam a rajtba. Jól indult a pálya, mert pörgősen és hiba nélkül jöttek a pontok. Úgy éreztem jól haladok és igen sokáig nem is hibáztam semmit. Az útvonalon nem nagyon kellett gondolkozni a pálya elején, maximum azt kellett eldönteni merről kerülöm a házakat. A hiba nélküli futás a 15-ös pontig tartott, ahol 9:36-al álltam még kevesebb, mint fél perc hátránnyal.
A 16-os pontra nem tudtam kiolvasni, hogy a kis házak között nem lehet simán átfutni, így át kellett bújnom a korláton. (hiba: 0:05)

Hungária Kupa 3. nap - Harkány - Térkép

Kovács Ádám még nálam is jobban elrontotta ezt a pontot, így itt még jobb idővel álltam, mint ő. A 17-es pontot nem lehetett elrontani, majd jött a hosszú átmenet, ahol a jó útvonalat ugyan kiválasztottam, de nem sikerült végrehajtanom azt. Mikor kiértem a házak közül a fehér erdőben átvágtam, ami a bokámnak nem igazán tetszett. Nem volt semmi gond, de az eddigi aszfalt, vagy ledöngölt talaj után kifejezetten instabilnak éreztem a lábam. Majdnem berohantam ráadásul a parkolóba, majd a 21-es pont mellett elfutva nem figyeltem eléggé és rossz irányban haladtam. Ezt aztán korrigáltam, de a pontfogás így se jött össze elsőre. Odarohantam egy másik ponthoz és jó nagy hurokkal találtam csak meg a sajátomat. Egyszerűen katasztrofálisan haladtam a göröngyös talajon és nem bírtam rendesen nézni a térképet. (hiba: 0:40)
A 19 és 20-as pont megint simán jött, bár nem mertem rendesen futni, billegett a lábam a göröngyös talajon. A 21-es pont kis szerencsével lett meg, mert menet közben annyira nem tudtam a térképet nézni, hogy elveszettem a fonalat, ám szerencsére a pont előtti bozótfolt helyretett. A 22-es pont trükkös volt, de előre készültem rá, hogy a piacon nem lesz egyszerű megfogni a pontot, így szerencsére rendben betaláltam a kis udvarra. A 23-as pont is rendben megvolt, aztán valahogy kifelé jövet nem éreztem az irányt és teljesen más felé futottam ki a pontról, mint szerettem volna. A letiltott részt balról akartam kerülni, ehhez képest totál elrohantam rossz irányba és nem is nagyon raktam magam helyre, csak mikor már a pont mögött voltam. Ott volt pedig 2 szobor is, ami segíthetett volna, ha már egyszer így elkanyarodtam másfelé. Teljes rövidzárlat volt a fejemben úgy tűnik. (hiba: 0:25)
A rövidzárlat még folytatódott is, mert a megint jól kiválasztott útvonalat újfent elrontottam. Már a pont közelében voltam, mikor elbizonytalanodtam, úgy éreztem egy zsákutcába futottam be abban a parkolóban ahol voltam és kikanyarodtam inkább a főút mellé. Jó nagy hurokkal fogtam meg a pontom. Kár volt érte, mert ha egy-két plusz másodpercet szánok a tájékozódásra itt, akkor egy nagyobb hibát kerülhettem volna el. (hiba: 0:50)
A célig már minden rendben ment, de ekkor már éreztem, hogy elrontottam a versenyt.
Összesen 2 perc hiba maradt a pályában. Ez egy klasszikus pályán elmenne, egy középtávon már csak egy közepes futáshoz lenne elég, itt viszont felér egy buktával.
Kár ezért a napért, mert jól ment a futás és még a kicsit göröngyösebb részeken vacakoló bokám ellenére is futhattam volna egy egész jót.
A verseny után viszonylag mérsékelten strandoltunk még a melegvízben. Úgy érzem ez inkább használ, mint árt a holnapi futás előtt.
Összetettben feladtam magamnak a leckét. Holnap olyat kell futnom, hogy beférjek az időkiegyenlítésbe.
 
Összesen 9km, 39:12
 

Második nap – Szuadó

Örültem, hogy ma a töbrös részen lesz a verseny, de nem éreztem magamat valami frissnek már a bemelegítés alatt sem. Ráadásul Józsa Gábor indult mögöttem 3 perccel, szóval nem volt kétségem afelől, hogy ma is megfog.
A bemelegítés szűk 3km lett, de nem lett jobb tőle a mozgásom. Nyújtogattam egy sort, aztán nekiindultam a pályának.
Az egyest lassan, de biztosan fogtam, akárcsak a kettest. A hármasra egy kis kerülővel mentem. Eredetileg nem akartam megkerülni jobbról a töbröt, de a pontfogás így is simán ment és talán az útvonal se volt olyan rossz.

Hungária Kupa 2. nap - Térkép

Lefelé jövet a pontról aztán a bokám visszacsapódott és így kicsit sántikálva értem ki a dózerútra és fogtam rendben a pontot. Mivel nem volt jobb ötletem, így bevállaltam a zöldön átvágást és nem is volt végül olyan vészes, de innen a pontig alig bírtam felmászni. Már csodálkoztam, hogy hol van Józsa Gábor, de nem láttam sehol elmenni, így az is felmerült bennem, hogy kikerült valahol.
A hatos közel volt és nem rohantam, hanem még egy utolsó pillantást vetettem a következő átmenetre, amit már a pálya eleje óta nézegettem és nem voltam miatta boldog. Úgy döntöttem elkerülhetetlen a nagy mászás, így bevállaltam nagyjából egyenesen az átmenetet. Ugyan a fölfelékbe igencsak bele kellett gyalogolnom, de azthiszem nem választottam rosszul és megérte erre menni. A pontot is simán fogtam, így minden rendben volt leszámítva azt, hogy pokolian szenvedtem a futástól, nagyon nem ment. A következő 3 átmenetet is hiba nélkül fogtam, bár nem voltam valami bátor és elég sokat térképeztem. A frissítőtől támadva simán lett meg a 11-es pont is, majd a bozótfoltot felülről kerülve a 12-es is. A 13-as pont nagyon egyszerű volt, hisz az ösvényről lehetett fogni a pontot. Bármilyen fura, de eddig semmit nem hibáztam a pályában, mégsem éreztem úgy, hogy jól állok. Igazam is volt, mert nagyon lassan haladtam.
A 14-es pontra se vétettem nagy hibát, csak meglátogattam a pont alatti vizesgödröt, ezáltal veszítve pár méter szintet. (hiba: 0:10)
Itt megint léptem egy rosszat, amitől nem kezdtem gyorsabban futni. Sajnos ma az egész pályán enerváltan mozogtam és a bokám is billegett rendesen. Hiba nélkül, de lassan fogtam a 15-ös pontot, majd a 16-os is egyből meglett. A 17-es pont se volt nehéz, de elbizonytalanodtam előtte és így lassan fogtam a pontot. (hiba: 0:10)
A 18-as pont megint csont nélkül jött, majd jött az oldalban futás a 19-re, amit lassan, de hiba nélkül csináltam meg. Kicsit túl óvatosan kerültem a következőre a töbröt és túlságosan fentről fogtam a pontot. Megkockáztatom jobb lett volna a másik irányból kerülni a töbröt, de legalábbis biztos nem kellett volna ilyen magasról fogni a pontot. (hiba: 0:20)
A 21-es pontra menet már nagyon vártam mikor érek fel a gerincre, így bőven idő előtt kihúztam az ösvényre pedig nem akartam. Ez nem volt gond, de nem bírtam felfelé futni, majd a pont előtt még bizonytalankodtam is egy sort. (hiba: 0:10)
A bizonytalanság megmaradt a 22-es pontra menet is. Előbb azt hittem sokkal később keresztezem a nagy utat, így meglepett, hogy kiértem a kis ösvényre. Átterveztem az útvonalam és körbementem az ösvényen, ám azon lefelé nem tudtam a térképet nézni, mert a bokám miatt a földet figyeltem végig. Már egy töbörsorral korábban azt hittem a pontnál vagyok, de végül mentem tovább és rendben fogtam a pontot. Sokkal gyorsabban lehetett volna itt futni, ha rendesen tudtam volna nyomni. (hiba: 0:20)
Innentől a célig aztán már nem lehetett hibázni és nem is tettem, így viszonylag kevés hibával, de a futás miatt nem túl jó idővel fejeztem be a versenyt.
Összes hibám 1:10 volt, ami nagyon jónak mondható, ám a futás pocsékul ment és a bokám sem volt az igazi, így ma is ronggyá vertek.
Azthiszem innentől új célom is van, mégpedig beférni a 45 perces időkiegyenlítésbe.
 
Összesen 14km, 500 szint, 90:02
 

Hungária Kupa 1. nap – Abaliget, Szuadó

A Hungária Kupával úgy voltam, hogy a cél az, hogy kihozzam magamból a maximumot és végighajtsam mind az 5 napot. Első napot különösen fontosnak tartottam a világranglista futam miatt. Itt is a minimumnak a 900 pont feletti futást tartottam, igazán jónak pedig az 1000 felettit. Azt sejtettem, hogy a kisebb mezőny miatt ez most nehezebb lesz, mint Szlovéniában, de azért ez így sem volt nagy elvárás magamtól.
A rajtba futva mentem és egész jól éreztem magam. Fel sem merült bennem, hogy nem fogom végig bírni az amúgy igen hosszúra méretezett (13,7km) pályát. A bemelegítés így 3km lett és a bokámat is bemelegítettem rendesen.

Hungária Kupa 1. nap - Térkép

A rajtból úgy indultam neki, hogy az útvonal egyértelmű volt. Ezt végre is hajtottam rendesen, egyedül egy kis bozótozás volt, ami gondot okozott, de ezt nem tartottam akkor hibának. A részidők alapján azért látszik, hogy el lehetett volna kerülni. (hiba: 0:30)
A kettesre újfent a bozóttal gyűlt meg a bajom, mert egyszerűen nem tudtam magam kiverekedni az aszfaltútra. Ez végül csak harmadik próbálkozásra sikerült, ám innen már gond nélkül jött a pont. (hiba: 1:30)
A hármas pontra menet elnéztem a térképet és azt néztem, hogyan kell menni a 12-ről a 11. pontra, így csak akkor kapcsoltam mikor már a bozótfolt alatt voltam, így még ennek s belekaptam a sarkába. (hiba: 0:20)
Nem éreztem, hogy különösebben sokat hibáztam volna a pálya eddigi részén, sőt úgy értékeltem magamban, hogy nem is hibáztam, csak egyszerűen bedzsuváztam.
Innentől a 8-as pontig nagyjából minden jól ment. A 9-re aztán megint bedzsuváztam kicsit, de maga a pont rendben jött. (hiba: 0:20)
Innen egy igen hosszú szakasz ment rendben, mivel a 19-es pontig nem hibáztam semmit és még a futás is egész jól ment magamhoz képest. Időben is egész jól álltam. Jobban, mint a 3. Tóth Ádám vagy az 5. helyen végzett Rambousek Karel és a végül 6. Fecó.
A 19-es átmenetben aztán menet közben megint bedzsuváztam kicsit és nem kaptam el időben az utat így elég lassan haladtam, majd az átmenet végén még bizonytalankodtam is, ellenben egy külföldi elites versenyzővel együtt értünk a pontra. (hiba: 1:30)
A 21-es pont aztán rendben jött és még le is maradt a másik srác. Jól éreztem magam és nyomtam ahogy bírtam, aminek következtében elrohantam a pont felett és jócskán túlfutottam. Visszafelé láttam is elmenni a srácot. (hiba: 2:00)
Kicsit idegesen jöttem ki a pontról, de útfutás volt jódarabig, így csak az átmenet végén csúszott hiba a rohanásba. Túlságosan fentre vártam a pontot a töbör oldalában, így jól megkerültem az egészet feleslegesen. (hiba: 0:20)
A következő átmenet elején kicsit bizonytalankodtam majd a pontot is túl alulról fogtam. (hiba: 0:40)
A 25-re aztán egy olyan buta hibát csináltam, hogy még mindig nem értem. Valamiért azt hittem a fenti szárazárkokra, hogy ott lesz a pont. Mikor leesett a hiba, akkor gyorsan felismertem a helyzetet és megfogtam a pontot, de teljes volt a kontaktushiány a térkép és köztem. (hiba: 2:00)
A hosszú átmenet rendben volt teljesen és még csak azt se lehet mondani, hogy lassú voltam. A 27-re aztán balra mellécsúsztam és úgy kanyarodtam vissza a ponthoz. (hiba: 0:30)
Innen már nem lehetett hibázni, ráadásul Józsa Gábor is utolért, így még próbáltam erőltetni a hajrát is, de a részidők szerint nem nagyon ment.
 
Az összes hibám 9:40 lett. Nagyon nem vagyok vele elégedett, mert a pálya eleji dzsuvázások után úgy a 2/3 távig nagyon jól ment minden, de a végén egyszerűen meghülyültem. Totál megzavarodtam helyenként és az addigi tudatos versenyzés kárba veszett.
Így aztán még a 900 világranglista pont se lett meg. Csak 896-ot sikerült elérni, pedig ma se lett volna lehetetlen az 1000 pont. A világranglistán most van összesen 3740 pontom, amivel 274. vagyok. Ezt év végére 3900 pont felé szeretném javítani és ezzel az első 250-be kerülhetnék.
A fő pozitívum a mai napban, hogy legalább a futás jól ment és ez még a pálya végén is így volt. A további napokra a cél most is az, hogy feljöjjek összetettben.
 
Összesen 18km, 500 szint, 120:07
 

Utolsó nap – Szakadó esőben

Az utolsó nap nem időkiegyenlítéssel zajlott, amit olyan nagyon nem is bántam, bár biztos érdekes lett volna. A verseny reggelén már látszott, hogy nem lesz túl jó idő, de mire a célba értünk már ömlött. A parkolóban állt a sár és már hazafelé mentek az emberek, csak hát mi a legvégén indultunk, így még csak készülődtünk.
A bemelegítés ennek megfelelően nem lett túl sok. A réten rohangáltam fel és alá olyan 2 kilométert, majd beálltam a rajtba. Ma is úgy gondoltam, hogy a tájékozódásra koncentrálva mehetek egy egész jót és próbáltam kizárni az esőt, mint tényezőt. A fő pozitívum az volt, hogy a leragasztott talpam az esős időben nem fájt. Minden különösebb fájdalom nélkül tudtam vele futni.
Az egyes pontra aztán minden rendben jött és már láttam is a pontot. Odamegyek, de nem az enyém, hanem valami gyerekpont. Még csak kódja sem volt. Tettem egy kis kört, de megint csak ahhoz a ponthoz jutottam vissza. Kimentem az egyik irányba egy támadóponthoz és onnan is visszajöttem, de csak ehhez a gyerekponthoz értem ki. Visszafelé mentem kicsit a rajt felé, hogy újra támadjam a pontot, de megint ugyanoda jutottam. Baromi ideges lettem és egyhelyben ácsorogva nézegettem a térképet az esőben. A pont jó 10 méterre tőlem, de látom ám, hogy felnőttek is fogják. Odamentem és az enyém volt. Baromira nem értettem, hisz elsőre megnéztem jól és még csak kód sem volt rajta. A kettesre indulva vettem észre, hogy összekevertem a 20 méterre délre lévő gyerekponttal és gyakorlatilag onnantól kezdve mindig a saját pontomat láttam, de sose mentem oda hozzá abban a hitben, hogy az a gyerek pont. Ilyen buta hibát nem tudom mikor csináltam utoljára. El is ment a kedvem az egésztől. (hiba: 4:00)

OO.Cup 5.nap - Térkép

A kettesre érzésre irányba indultam el és még egészen tetszett is az erdő, majd elkaptam az ösvényt és annak végéből simán fogtam a pontot. A 3. pontra nem igazán lehetett szintben menni, mert nagyon csúszott a talaj, így alulról íveltem az átmenetet és rendben fogtam is a pontot.
Úgy döntöttem, hogy felülről megyek a négyes pontra. Ez utólag már nem tűnt jó döntésnek, de még ebbe is hiba csúszott, mert 1 völggyel később mentem le és még a ritkás rész sem volt gyanús. Csak a völgy túloldalán kapcsoltam, hogy nem stimmel valami. (hiba: 1:30)
Az ötösre is megismételtem a hibát. A rossz útvonalat se sikerült végrehajtanom és nem találtam meg a hegyoldalba felhúzó kis ösvényt, így túlságosan lentről fogtam a pontot. Ráadásul hihetetlenül csúszott a hegyoldal. Alig lehetett haladni. Egyértelműen Fecó útvonal lett volna a jó, át a hegytetőn. (hiba: 1:00)
Rosszul jöttem le a hegyoldalban, de legalább a pontot sikerült már hiba nélkül fognom a 6. átmenetben és mg egy egész gyorsnak tűnő srác is utolért. (hiba: 0:30)
Mivel elegem volt már az egészből elindultam a másik versenyző után, de részben követtem merre megyünk. Mire rájöttem már túlmentünk a logikus útvonalon és a srác is kapcsolt. Kimentünk a dózerre és azon a nagy kanyarig toltuk. Onnan bevágtunk és én valamiért az alsó útvonalat láttam jobbnak, így feleslegesen leadtam egy csomó szintet, a srác pedig ellépett. (hiba: 1:00)
Megtörve is szenvedősen másztam felfele, hogy egy újabb rossz útvonalon menjek végig. Nem kellett volna ennyire felmászni, elég lett volna a házaktól az erdei úton menni. (hiba: 0:50)
A kilences pontra aztán mentem mindenen át és azt hittem jól haladok, ám a gerinc utáni keresztbe jövő úton egyszercsak elrohant keresztbe Fecó. Mint kiderült jobbra megkerülte a hegyet és így megint sokkal gyorsabb volt nálam. Persze nekem már annyira elegem volt a mai napból, hogy a legyünk gyorsan túl rajta hozzáállásommal Fecó után eredtem. (hiba: 0:40)
Innentől a 14-es pontig nem is történt semmi említésre méltó, hacsak azt nem számítjuk, hogy Fecó kegyetlenül tolta és alig volt időm térképezni. Őszintén szólva nem is nagyon akartam, mert egyértelmű volt, hogy Fecó gyorsan és pontosan old meg minden feladatot. Itt utolértük azt a srácot is aki korábban lerakott és ő is beszállt a bolyba.
A 14-es pontról aztán kicsit fura irányba mentünk. Eggyel elnézte Fecó az utakat és a dózerútig rohantunk, majd innen fogtuk a pontot. A tájékozódásomra jellemző, hogy eszembe se jutott kételkedni abban, hogy jófelé megyünk-e, de mikor kiderült a hiba egyből tudtam hol vagyunk. (hiba: 0:30)
A 16-os pontra egész sokáig mentem is elől, mert nem frissítettem, de a pont előtt jobbnak láttam Fecót előreengedni. A 17-re is előrementem kicsit, hogy a dózerúton felpörgessem Fecó tempóját, ami itt nem tűnt túl gyorsnak, ellentétben a terepen előadottal, majd a pont közelében is mentem előre és Fecó előtt is fogtam. Innen a 21-es pontig semmi érdekes nem történt, leszámítva talán, hogy a 19-re menet volt egy szakasz, ahol nem igazán tudtam hol vagyunk. Egészen pontosan elvesztettem a fonalat és csak Fecó hátát néztem. A 21-es előtt aztán megfogott minket Lukas Ebneter, aki 4 perccel indult Fecó mögött és végül nyerte a napot. A 22-es pontig mentünk szépen sorban egymás mögött, de ott Fecó kezdett lemaradozni Ebneter-ről, így én elléptem mellette és a célig már be is jöttem látótávolságban. Mondjuk ez egyedül se lett volna már egy nehéz feladat.

Csapzott tájfutók a célban

Összességében igen érdekesen alakult ez a mai nap, mert a 9-es pontig 9:30-at hibáztam, majd onnantól hála Fecónak csak 30 másodpercet.
A 10 perc hiba persze rengeteg összességében, de még így is előrébb léptem a mai napon és összetettben megvertem Forrai Gábort, valamint a 4. napi futótársam Raty Harry-t is.
Nem igazán vagyok elégedett a Szlovén ötnaposon nyújtott teljesítményemmel, de azért nagyon élveztem a terepeket és a versenyeket. El tudnám viselni, hogy tovább tartson a verseny.
 
 
Összesen 12km, 300 szint, 80:50

Két Halden-es és egy nagy rohanás

Mai napra tökéletes sorsolásom volt, ám elhatároztam ma semmivel nem fogok törődni, csak a tájékozódással és történjen bármi teljesen ott leszek fejben a verseny alatt. Előttem indult Andreas Johannson, mögöttem pedig Björn Eriksen, de nem pályáztam semmi együttfutásra, illetve az tetszett volna, ha megfogom  Johansson-t, de erre nem láttam sok esélyt. Mivel a mai nap megint világranglista volt, így az eredményesség volt az elsődleges, de letisztáztam magamban, hogy ez fejben fog eldőlni.
A rajt elég messze volt és sok szinttel, amit pozitívan értékeltem, hisz egyrészt legalább jól bemelegítettem, másrészt pedig lejtős a pálya, ami egy klasszikuson ugyan nem sokat ér, de még mindig jobb, mintha fordítva lenne.
Az egyesre adta magát az útvonal és bár a szintezés nem ment túl gyorsan a pontot teljesen jól fogtam, majd indultam is lefelé a kettesre. A zöld foltot a másik irányból terveztem kerülni, de így is megoldottam az átmenetet, mert időben kapcsoltam. (hiba: 0:10)
A hármas útfutás volt és nem is rontottam el, ám az útvonalam a végén nem volt tökéletes, mert az utolsó töbröt balról kellett volna kerülni. Így szintben és távban is rosszabb volt. (hiba: 0:10)

OO.Cup 4.nap - Térkép

A ponton megfogtam a 4-el előttem induló Raty Harrit, aki után rohanva fogtam az ötöst, de közben rendesen térképeztem, így magabiztosan fogtam a pontot, akárcsak a következőt, majd a 6-os pontra is minden rendben ment. A 7-es pontra menet mintha megláttam volna az előttem induló Johanssont, így elkezdtem tolni, hogy felérjek rá. Persze nem láttam végig, hisz csak az emelkedő tetején tűnt fel egy pillanatra. Nem tudom miért, de az ösvényen túlfutottunk kicsit a vezeték előtt és még akkor sem kapcsoltam, hogy elcsúsztam, mikor a vezeték mögött rögtön egy töbörben találtam magamat. Kicsit későn, de jött az ösvény, kerültem a töbröt, de nem stimmeltek a dolgok. Némi tétovázás után kapcsoltam és elindultam a pont felé, Harry pedig követett. A töbörbe lefelé menve megláttam a másik Halden-est, azaz Bjorn-t, amint kifelé megy a pontról. (hiba: 2:00)
Rohanni kezdtem utána és nem is nagyon néztem merre megyek. A gond az volt, hogy elég messze volt, de azért a 8-as pontig sikerült rá annyira felfutni, hogy már biztosan ne maradjak le tőle. Jellemző, hogy az átmenetet az én hátamat követő Raty Harry nyerte 1 másodperccel előttem és ha nem verek itt 17 másodpercet Bjorn-re akkor ő lett volna itt a leggyorsabb. Persze ez csak azt bizonyítja, hogy párszáz méteren tudok gyorsan futni. A következő átmenet végére teljesen felértem a Norvégra és már a térképet is nézegettem rendesen, majd a 10-es pontra szépen Bjorn mögött tájékozódva mentem. Ennek ellenére mikor a 11-esre menet megtorpant, akkor egyszerre én is elbizonytalanodtam. Teljes megdöbbenésemre Johansson is feltűnt itt és a két Haldenes össze vissza kezdett rohangálni. Először nem mertem őket otthagyni, majd mikor láttam, hogy épp rosszfelé indulnának lementem a ponthoz és szóltam nekik. Ennek ellenére itt egész sokat elvacakoltunk. Lehettem volna magabiztosabb, csak hát az ilyen helyzetekből mindig úgy szoktam kijönni, hogy leszakadok egy méretes hiba társaságában. (hiba: 1:00)
A pontról nagyon bizonytalanul jöttem kifelé. Nem mertem előre rohanni, nehogy másfelé menjek, mint a többiek, akikkel Harry is együtt fogta a pontot utánam jó 10 másodperccel. Hát még jó, hogy szép lassan jöttem ki és kvázi magam elé engedtem őket, mert elég egyedi útvonalat választottak és megkerülték a területet úton, én meg persze így mentem utánuk. Az átmenetben így sajnos jócskán maradt, mert a térképet nézegetve sétáltam egy darabig, hogy ne én legyek elől. (hiba: 0:20)
Persze itt legalább kipihentem magam és az elkövetkező pontokkal is tisztában voltam így Johansson mögött másodikként futva fogtam a következő két pontot, melyből a 14-est nyertem is. Nem mondom, hogy néztem eleget a térképet, de azért ha lerak, akkor tudtam volna hol vagyok és megúsztam volna hiba nélkül. Már épp azon gondolkoztam, hogy Johansson-al elfutva milyen poén lenne, ha végül mindkét Halden-est megverném, mikor jött a nagy átmenet és ezzel együtt a mászás. Az addig mögöttem lévő Bjorn és Harry is szép lassan elém került és sajnos a lefelében sem mertem annyira futni, hogy felzárkózzak rájuk. Ma egy másodpercet nem számított eddig, hogy nem tökéletes a bokám, de a nagy lefelében nem mertem úgy szaggatni, mint rég.
Persze azért még nem veszítettem el a szemem elől a 3 fős boly-t, de egyre inkább csak Harry-t láttam, ami nem volt bíztató. A 16-os pontot már úgy fogtam, hogy nézegettem erőteljesebben a térképet, nehogy póruljárjak, de azért még toltam utánuk és mikor leértünk a völgybe láttam, hogy megállnak frissíteni. Toltam rendesen, hogy a frissítést kihagyva felérjek rájuk és még azzal se nagyon törődtem, hogy a lábamon jól meggyűrődött a bőr a lefelében. Az volt csak a nagy meglepetés, hogy a frissítőnél még mindig ott voltak a srácok, mikor odaértem és még úgy is én jöttem ki elsőnek, hogy ittam egy pohár vizet. Kocogva indultam el az úton lefelé és egyrészt a térképet néztem, másrészt azt, hogy a többiek nem indulnak-e másfelé. Nem voltam ugyanis biztos benne, hogy ők is jobbról kerülve akarnak menni a 17-re.
Azthiszem jobban jártam volna, ha nem vacakolok és akár még a frissítést is kihagyva megyek a saját fejem után, mert akkor legalább lett volna 20-30 méter előnyöm a rohanás kezdetén. A két Halden-es ugyanis olyan tempóban kezdett rohanni lefelé, amit a terepen nyomott tempó alapján nem gondoltam volna. Tuti 3 perces tempónál jobban haladtak és bár erőltettem én is, szép lassan kezdtem lemaradni róluk. Raty Harry meg csak mögöttem küzdött valahol. Mikor az aszfalt útra kanyarodtunk már alig láttam a Halden-eseket és fent is csak azt láttam, hogy Bjorn bemegy egyenesen, míg Johansson jobbra megy tovább az úton. Eleve az volt nekem a szimpatikusabb útvonal és hát Johansson után is szívesebben mentem, hátha megverjük Björn-t, így követtem. Kicsit későn vágtunk be az útról és az is gyanús volt, hogy a zöldbe belementünk, de a pont a kis kerülő után simán meglett, ám én a leszakadás határára jutottam. (hiba: 0:10)
Mire kiértem az útra már nem is láttam senkit magam előtt, így a pontot már egyedül fogtam a töbörsoron végigfutva. Harry eddigre ért fel rám, de szerintem ő se örült, hogy a Halden-es srácok elléptek tőlünk. Itt egyébként még nagyon jól álltam. Többek között a mai napon végül 4. Ingo-nál is jobb volt az időm.
Nem mertem valamiért nekimenni a zöldnek és az alulról történő megkerülése se tetszett, így jobbról terveztem csinálni az átmenetet a kisösvényen bevágva. Ezt sajnos nem vettem észre, így az egész dzsuvát felülről kerültem és bizonytalankodtam. Harry meg jól eltűnt a másik útvonalon. (hiba: 0:40)
Teljesen kivoltam, de azért toltam, mert nem akartam itt a végén elbukni a jó szereplést. A lábam viszont baromira gáz volt, mert ebben az oldalazásban alig bírtam haladni. Teljesen feljött a bőr a bal sarkamon és csak egy nagy szenvedés volt, amit a balra lejtő hegyoldalban itt levágtam. Iszonyatosan levertek ebben az átmenetben, amihez azért az is hozzájárult, hogy eddigre fizikálisan teljesen szétestem.
A fölfelében aztán némileg összeszedtem magam és egész jól megfutottam. Még Harry is feltűnt előttem, de nem arra ment, mint szerintem kellett. A saját fejem után mentem és bejött, mert hiba nélkül fogtam a pontot, míg Harry jobbra került egy nagyot. A 22-es pontig aztán már egészen fel is zárkóztam rá, hogy aztán a lefelében már előre is menjek. Toltam lefelé, mert legalább ez ment, de nem igazán mertem térképet nézegetni, így csak az irányra figyeltem. Jöttek össze-vissza utak, de én csak arra koncentráltam, hogy mikor érek ki a dózerra. Sajnos azonban elnéztem és egy korábbi utat a dózernek véltem, így gyorsan beugrottam az erdőbe a pontért. Raty Harry eltűnt mögülem és idővel én is kapcsoltam, hogy nem lesz ez még jó. Szerencsére innen már helyreraktam magam és a pontot is sikerül jól megfogni, ám átmenet közben sokat buktam a hülyeségemmel. (hiba: 1:30)
A rövid átmenet nem volt gond, majd az előttem újra feltűnő Harry mögött mentem a 25-re. Nem biztos, hogy a két sziklafal között volt az optimális útvonal, de nekem is azt tűnt biztosnak és meg is lett a pont.
A 26-ra aztán én mentem előre, pedig még frissítettem is. Már nagyon kivoltam. Kikészített a rohanás, de azért megoldottam hiba nélkül az átmenetet. Nem úgy a 27-est ahol is belerohantam a jóval korábbi töbörbe, hátha ott lesz a pont. Gyanús volt, hogy nem lesz jó, de nagyon szerettem volna már és még Harry is követett. Persze mászhattam vissza a hegyre a saját töbrömhöz. (hiba: 0:20)
Innentől a célig aztán már nem volt gond. Toltam és bejöttem Harry előtt pár másodperccel.
Kegyetlenül fájt a lábam, innentől csak sántikálva mentem le a célba, ahol kíváncsian néztem mire volt jó a mai futásom.
Azt éreztem, hogy ez lesz a legjobb napom, de azért sajnáltam is a végét. Azzal nem tudtam mit tenni, hogy leszakítottak, de utána egyedül nagyon belassultam és hibázgattam is. Főleg ez utóbbi lett volna elkerülhető.
Így összesen 6:20-at hibáztam ami ugyancsak nagyon sok. Persze sokat lendített rajtam a két Halden-es, de egy ilyen időt egyedül is simán kellene tudjak futni, persze elkerülve a hibákat. Lehet ha nem futom szét magam az elején, akkor a végét is jobban tudtam volna nyomni és nem esek szét ennyire.
Összességében azonban még így is elégedett vagyok, hisz 21. lettem és még Fecót is megvertem, ráadásul az 1026 világranglista pontommal megvan a cél is, azaz az 1000 pont fölötti eredmény.
Összetettben természetesen sikerült előrelépnem egész sokat és most már úgy tűnik Foreszt sem lehet gond összetettben megelőzni.
 
 
Összesen 14km, 400 szint, 90:26

8 perc hiba egy sprinten

A mai nap verseny szempontjából már a rajt előtt rosszul indult. Iszonyatosan fel voltam puffadva a reggelitől és az istennek nem akart ez az érzés elmúlni. Fecóval együtt mentem ki a rajtba és futottunk még egy plusz kört is, így elég sok lett a bemelegítés, de csak azzal tudtam törődni, hogy nehogy kijöjjön a reggeli, amit egyébként vagy 4 órával a rajtom előtt fogyasztottam, szóval nem tudom mit rontottam el. A bemelegítés összesen jó 3km lehetett, ami a mai sprint előtt elégnek tűnt, de engem csak a gyomrom foglalkoztatott és az, hogy tudjak rendesen futni.
A rajt után elég hamar volt az egyes pont és egyből túlfutottam rajta. (hiba: 0:30)
A kettesre menet sikerült lehiggadnom és rendben fogtam, akárcsak a hármast. A négyesre sikerült menet közben felülbírálnom az eredeti útvonalam, így kicsit bizonytalankodtam is. (hiba: 0:20) OO.Cup 3.nap - Térkép
Valahogy túl könnyűnek tűnt az ötös, így sikerült kicsit balra elcsúsznom. (hiba: 0:20)
Már idegesen és kapkodva indultam a hatosra ezért fel se tűnt, hogy az ösvényt is figyelnem kellene. Egyszer csak nem tudtam hol vagyok, ott volt egy pont, ami nem az enyém és még Fecó és Foresz is feltűnt. Ebből sikerült rájönnöm, hogy a 12-es környékén lehetek és innen már a pont is meglett. (hiba: 1:40)
A következő 3 átmenetet sikerült megint hiba nélkül fognom, de ez sem nyugtatott meg és a 10-es pontra annak tudatában, hogy arra már úgyis jártam korábban elég vaktában mentem. Meglátogattam egy másik töbör alját és csak utána fogtam meg a pontom. (hiba: 1:00)
A következő pontot sikerült megint jól megfognom ám utána a 12-esre megint bizonytalankodtam és a pont előtt is megtorpantam. (hiba: 0:20)
Próbáltam erőltetni a futást, mert éreztem, hogy ez a mai nap így nagyon nem lesz rendben. Szerencsére még 2 átmeneten át ezzel semmi gond nem volt és nem hibáztam. A 13-as ponton drukkoltak Árpikáék, Fecó nővérével, amiből nem sokat érzékeltem, abból már annál inkább sokat éreztem, hogy a 14-es előtt egy hatalmasat rúgtam sípcsonttal egy sziklába, amit takart az aljnövényzet. A rövid átmenetben nem igazán figyeltem, mivel volt jobb dolgom a lábam miatt és amúgy is rövid volt. Ennek eredménye egy igen méretes hiba lett. (hiba: 2:20)
Itt még a pontról is rosszfelé indultam ki, majd feleslegesen megmásztam a hegyet ahelyett, hogy kikerültem volna, de legalább a pontfogás összejött. (hiba: 0:50)
A rövid átmenetet aztán már nem sikerült elrontanom és innentől futni kellett. Persze én elég kacifántosra csináltam ezt az átmenetet is, főleg a végén. (hiba: 0:40)
A célba enyhén összetörve értem be, hisz rendesen elrontottam a mai napot. Összesen hibáztam 8 percet ami egy sprint pályán rengeteg. Egyszerűen fejben nem voltam ma ott, aminek meg is van az oka. Meg se próbáltam a tájékozódásra koncentrálni és el voltam foglalva azzal, hogy nehogy a gyomrom hátráltasson a futásban. Ez utóbbi minimális gondot okozott, ellenben a gondolkozás hiánya 8 kerek percet. Csodák csodájára nem csúsztam hátra. Maradtam abban a pozícióban, amiben összetettben 2 nap után álltam, de ez akkor is szánalmas teljesítmény volt egy elvileg nekem fekvő terepen.
 
 
Összesen 9km, 300 szint, 58:55

Második nap – Világranglista futam

A mai nap világranglista volt, így igyekeztem az eredményességet előtérbe helyezni nem úgy, mint a tegnapi nap. Jó eredménynek az 1000 pont feletti teljesítményt gondoltam, míg a 900 fölötti az elfogadható kategória.
A célhely a tegnapi versenyközpontban volt, ám ezúttal sokkal pörgősebb pálya várt ránk, hisz a nyílt részen rendezték a versenyt. A 6,1 km máris csak középtávnak volt kikiáltva.
Bemelegítésnek nem futottam túl sokat, olyan jó 2km lehetett, de a bokámat melegítettem rendesen, ennek ellenére a pálya elején bizonytalan voltam a lefelékben és nem mertem rendesen futni.
Az egyesre jó útvonalat választottam, balról kellett kerülni a töbröt, majd a kapuhoz is jól jöttem ki, ám túlságosan elmélyültem az útvonal további részében és rossz irányba indultam a kerítés után. Hamar korrigáltam és onnan már nem is volt gond az átmenetben és a pontot is kikaptam. (hiba: 0:20)
A hármasra domborzat alapján jól lehetett menni, csak a pontfogás volt kicsit bizonytalan és rossz irányból kerültem a facsoportot. (hiba: 0:10)

OO.Cup 2.nap

A négyes se volt nehéz átmenet, de nagyon sokára jött a pont és emiatt nagyon sokat bizonytalankodtam előtte. Már majdnem megálltam, mikor észrevettem, pedig még az előttem induló is körülöttem rohangált. (hiba: 0:10)
Az ötös végre rendben jött, csak elég gyorsan nem mertem a lefelében futni, majd a pontról akartam először visszamászni a hegyre. Meggondoltam magam és végül a völgy alján mentem és elléptem a srác mellett, akit utolértem. A pont előtt sajnos túlságosan a töbör aljához húztam és a zöld aljához kerültem. Tudtam mi a helyzet, de mászhattam fel és ez főleg azért volt gáz, mert egy sziklafalat is le kellett küzdeni. A pontra úgy értem, hogy az előttem indulót már nem is láttam. (hiba: 0:40)
Hamar megláttam a srácot és igyekeztem rá felfutni, ami össze is jött, mire a pontfogásra kellett koncentrálni. Ő húzott jobbra, de én tovább íveltem az utamat balra és rendben fogtam a pontot és csak a pontról kifelé jövet találkoztunk szembe. A kifutás iránya már el is döntötte, hogy jobbról kerülöm a töbröt. Nem volt bonyolult átmenet és a pontot elég sokan fogták előttem így hiba nélkül meglett.
A kilences jó messze volt és én csak azt néztem ki, hogy az első töbröt jobbról kerülöm, majd átváltok a bal oldalra és szintezek a pontig. Felfogóvonalnak és támadópontnak az utat gondoltam a tóval. Sajnos azonban sikerült túlságosan lecsúsznom és nem értettem hol vagyok, mikor az úthoz értem. Szemben volt egy erdős töbör és én valamiért azt hittem sokkal följebb vagyok. Mire kapcsoltam már elmentem kicsit lefelé, de onnan rendben jött a pont. (hiba: 0:30)
A fölfelé nem nekem való és ez itt is kijött a 10. pontra. Nem hibáztam semmit, viszont teljesen szétcsúsztam. Fentről terveztem a következő átmenetet és úgy is lett volna jó, ám nem sikerült magamat felküzdeni a hegytetőre és nagyon alulról íveltem az átmenetet, majd pontközelben is rosszfelé indultam. Csak fel kellett volna nézni, hogy hol a nagy töbör, de én alig láttam ki a fejemből annyira szétvoltam. (hiba: 1:20)
Próbáltam összeszedni magam, de csak egy újabb apró hiba jött össze a következőre. (hiba: 0:30)
Mivel nem volt erőm megfutni a fölfelét, így balról kerültem a hegyet, majd egy S kanyar leírva végülis rendben fogtam a pontot, de mehettem volna sokkal egyenesebben is és kevésbé bizonytalanul. (hiba: 0:20)
Újfent nem volt erőm felkapaszkodni a hegyoldalban, ezért kicsit alulról fogtam a pontot, de így legalább volt fix támadópontom. Az útvonal mindenesetre nem volt valami nyerő. (hiba: 0:20)

A tepep 1500 méteren

Nem vettem észre a zöldön átvezető ösvényt, így a kerülő mellett döntöttem. A pont rendben jött, de ez megint rossz útvonal volt. (hiba: 0:20)
Innentől a célig szerencsére már sikerült hiba nélkül mennem és még kicsit fizikálisan is összekaptam magam, ám nem voltam elégedett, mikor a célba értem. Ez a mai nap nem volt túl technikás, ám nekem szinte minden második pontra sikerült hibáznom egy aprót, így összességében 4:40 maradt benne. Ez azért nem kevés, igaz célbaérkezés után úgy éreztem ennél több maradt benne.
A 924 világranglistapontot csak annak köszönhetem, hogy az erős mezőnyben viszonylag könnyű jó pontot futni, ám éppen ezért bosszantó, hogy ennyit hibáztam. Az 1000 pontnak simán meg kellett volna lennie és a mai napon elvileg az 1100 is belátható távolságban volt. Persze ahhoz már egy tökéletes futás kellett volna.
A minimális cél mindenesetre teljesül és a 32. helyemmel is sikerült összetettben előrébb jönnöm, ráadásul Forrai Gábort is kielőztem.
 
 
Összesen 10km, 400 szint, 64:32

OO.Cup 1. nap – Velika Planina

Kicsit sietnünk kellett a versenyre, mert igen hosszú volt az út odafelé és nem számoltunk vele, hogy csak ilyen lassan fogunk tudni haladni.
A parkolóból még egy komoly mászás várt ránk a célig, amit igen sietősen tettünk meg, de időben felérünk és kárpótolt minket a csodás táj. A cél ugyanis 1500 méteren volt. Egészen pontosan nem is a cél, hanem a mai versenyközpont és dugóka kiolvasás, mert a cél ma a terepen volt.
A rajtba egyedül futottam ki és bár Fecó mögöttem indult 4 perccel nem melegítettünk együtt. Miután futottam olyan 2,5 km-t intenzív bokanyújtásba kezdtem, hogy bemelegítsem a lábam a versenyre. Tudtam, hogy a mai nap lesz a legtechnikásabb, ami miatt különösen vártam a versenyt.
Nem kezdtem különösen óvatosan, de nem is kellett, mert a nyílt részen volt az első kettő pont. A másodikat már többen megszívták, de nekem sikerült szépen fognom. A hármas aztán bent volt már a sűrűjében és én bátran nekimentem. Mikor beértem az erdőbe nem is nagyon értettem mi van, de azért éreztem hol lehetek és kicsi bukdácsolás után érzésre fogtam a pontot. Persze végig térképeztem, de nem mondhatni, hogy méterről méterre lekövettem volna merre megyek. Utólag persze egy jobbra kerülés logikusnak tűnne, így nem mondható, hogy hiba nélkül fogtam a pontot, de én elégedett voltam vele. (hiba: 0:20) OO.Cup 1. nap - Velika Planina
Itt még igen jól álltam, többek között Fecó 6 perc hátrányt szedett össze eddig hozzám képest. A 4-es pontra magabiztosan és hiba nélkül mentem, igaz nem rohantam túl gyorsan, de ekkor már kezdtem nagyon élvezni, hogy eltájékozódok ezen a terepen. Az ötösre elvesztettem a fonalat és csak egy másik töbör mellett állva raktam magam helyre. (hiba: 0:30)
A hatossal azt leszámítva, hogy nem bírok felfelé gyorsan futni nem volt semmi gond, majd lendületesen nekiindultam a hetes pont felé.
Nem igazán tudtam a lefelében térképezni, de próbáltam valami markáns felfogóvonalat találni és ezt a pont környékén lévő sziklákban véltem felfedezni. Persze ez nem jött be és kiszálltam. Láttam lent az utat, így azt éreztem milyen magasan vagyok, de nem akartam elhinni, hogy a sziklákon túlfutottam. Végülis nem is raktam helyre magam, csak rájöttem, hogy túlmentem és a visszafelében egyszer csak ott volt a pontom. (hiba: 4:30)
Úgy éreztem nagyon kiszálltam és még láttam is valahol elfutni az utánam induló Norvégot és hát azt se tartottam kizártnak, hogy Fecó ellépett mellettem. Kicsit megtörve, de toltam tovább és rendben megoldottam a futós átmenetet. Nem is értem miért kaptam ki benne ennyire.
A 9-re úgy éreztem megvezet a hegy iránya, ami meg is történt, de egy kicsit túl balra vezetett, így egy karikával mehettem vissza a pontért. Talán jobb lett volna Fecóhoz hasonlóan kiugrani az útra, vagy megpróbálni részletesebben kiolvasni a térképet. (hiba: 1:00)
Úgy látszik jól eltájoltam magam, mert rosszfelé jöttem ki a pontról és azt tartottam is egy darabig és csak mikor túl nagy volt a hegyoldal, akkor kapcsoltam. (hiba: 1:30)
A hosszú átmenetben választottam egy jó útvonalat, majd a támadópontról berohantam rosszfelé. Már épp helyreraktam magam, mikor megláttam Fecót, akivel végül együtt fogtuk a pontot. (hiba: 1:30)
Nem igazán értettem hogy került ide, hisz azt hittem már rég elment mellettem, de nem nagyon törődtem vele és kicsit hátulról ívelve másfelé fogtam a pontot, de oda már egyszerre értünk. A pontról aztán Fecó nem arra futott ki, mint én és bár tudtam, hogy a verseny szempontjából nem jó húzás különcködni nem mentem Fecó után. Ezen a kihívást jelentő terepen egyedül akartam megoldani a feladatot, ezért inkább egyedül mentem. Mint azt sejtettem nem igazán nyertem vele, mert rögtön belezavarodtam a helyzetbe. Nem tudtam mi van a térképen lefelé és mi felfelé, így már csak akkor raktam magam helyre, mikor a pont mögött voltam. Onnan visszafelé meglett a pont, bár az se volt teljesen tudatos. (hiba: 3:00)
Valamivel könnyebbnek tűnt a 14-es pont, de nem sikerült túl jól haladnom a gerincen és őszintén szólva nem bírtam lekövetni hol vagyok. Megtorpantam, sőt elindultam visszafelé, majd végül megint nem tudatosan, inkább érzésre fogtam a pontot. (hiba: 4:30)
Kezdett idegesíteni a bénázásom, de legalább egy darabig biztos lehettem a dolgomban, mert úton lehetett menni és jó helyen bevágva magabiztosan fogtam a pontot. Nem úgy a 16-ost, ahol megint nem boldogultam a térkép kiolvasásával és túlmentem a ponton. (hiba: 2:00)
Jobbnak láttam nem vagánykodni és kerültem az ösvényen, majd onnan simán fogtam a pontot. Mondjuk tájékozódás szempontjából volt csak sima, mert a sziklákon nagyon nehezen tudtam csak megközelíteni a pontot, így egy csomó időt buktam. (hiba: 0:30)
Itt már egyszerre értem a pontra egy külföldi sráccal, akivel azonban másfelé jöttünk ki a pontról, mert én a bal oldali útvonalat, ő pedig a jobb oldalit választotta. Hiba nélkül fogtam a pontot, de alig értem előtte oda.
Kis mászós rész jött és az erdő is egész magyaros arcát mutatta ezen a részen, én pedig kezdtem fáradni és szenvedni. A pont simán meglett és még tudatos is voltam, mert előtte a nyereg és az utána jövő töbör jó támadópont volt, mégis rengeteget kaptam. A huszasra érzésre mentem és a pont fölött kapcsoltam, hogy hol lehetek. Innen gyorsan meg is lett a pont, de nem volt tökéletes az útvonalam. (hiba: 0:30)
Teljesen szétcsúsztam már és alig haladtam előre, pedig pont itt lehetett volna keménykedni, hisz kiért a pálya a rétre. Balról kerültem, ami szerintem jó útvonal volt, ám túl korán vágtam be az erdőbe, így lassan haladtam. kicsit lejjebb sokkal jobban át lehetett volna vágni és a vezeték megvezetett volna a pont felé. Pontközelben így sem volt nagy gond, bár nem voltam túl magabiztos. A fő gond az volt, hogy belementem feleslegesen az erdőbe. (hiba: 3:00)
Nem esett jól megfutni a fölfelét, nem is sikerült teljesen és még a pontot is kicsit visszafelé fogtam a következőre. (hiba: 0:20)
A gyűjtőre aztán már csak a futás nem ment, de az nagyon. Úgy értem be a célba, hogy nem értettem mitől vagyok ennyire ki. A pálya csak 6,8 km volt és nem éreztem úgy, hogy rengeteget töltöttem volna kint. Lekötött a tájékozódás és alig kellett a futásra figyelni. Tetszett a verseny, de nagyon nem voltam elégedett a célban. Az időm meg egyenesen kiábrándító: 92:39

Velika Planina - A falu

Összesen hibáztam 23:10-et és mindemellett nagyon nem ment a futás. Azt még csak nem is számoltam hibának, ami az óvatoskodás miatt ment el, de ez nem az a pálya volt, ahol akkor is megvernek, ha én szalagozáson futhatok. Persze m
ásnak is gondot okozott a tájékozódás, szóval ebbe nem érdemes belemenni.
Futottam egy egész keményet és hihetetlenül élveztem a tájékozódási feladatot. Ha tehetném edzegetnék ilyen terepeken pár évig, hátha egyszer megtanulok tájékozódni. Az eredményesség most nem nagyon érdekelt, hisz ha arra megyek pont a mai nap lényegi része, a kihívás veszett volna el. Gondolok itt arra, hogy 75 perc környékén végezhettem volna, ha elragadok Fecóval. Nem bánom, hogy nem tettem. Most ugyan a 25. hely helyett a 63. vagyok, de megvan a kihívás. Minden nap előre kell lépnem összetettben és két jó eredményt elérni a világranglistán. Persze mindezek mellett jó lenne megverni Forrai Gábort és a második magyarként végezni.

A célterület

A célból visszafelé kocogva nagyon szép kilátás fogadott. Egyrészt a távoli hegyek miatt, másrészt a kopasz 1500 méter feletti füves legelők látványa lenyűgözött. Egy hegyi falun is át kellett menni, ami szintén mesés volt. Nem is futottam sokat visszafelé és még a cél előtt szembetaláltam magam Fecóval és Edittel, akik fényképezni indultak. Vissza is sétáltam velük a faluba.
Szétcsúsztam fizikálisan, amit igencsak éreztem is.
 
 
Összesen 12km, 400 szint, 113:39

Megalódusz futófesztivál – 7125m – 26:07

Ma a Megalódusz futófesztiválra mentünk át Geriékkel, ahol a TSC-s atlétákhoz csatlakozva melegítettünk. Ezt én kevésnek találtam, így még mielőtt belekezdtünk volna futottam jó 1km-t, majd velük is bő kettőt. Gimnasztikáztunk és repülőztünk vagy 6-ot a rajt előtt. Az egy körös távon (7125m) indultam, mert a 30km-nek most nem lett volna sok értelme bár biztos tetszett volna, hogy viszonylag könnyen meg lehetett volna nyerni.
A tervem az volt, hogy csak lendületesen futok az elején, semmiképp sem futom el és ha jól megy, akkor a második felében gyorsítok. Totál szétfutni nem akartam magam és így nem igazán láttam megdönthetőnek a tavalyi maraton váltón elért 25:41-es időmet, ami 3:36-os tempó.
A rajtnál ennek megfelelően hagytam a 10 fős élbolyt elfutni, amiben többek között Geri is ott volt és szépen beálltam a követő bolyba, ahol Reichnach Csilla és edző-apukája Reichnach Feri is ott futott. Egész jónak, de még jólesőnek véltem a tempót. Fel is merült bennem, hogy fel kellene futni az élbolyra, de mivel abban futott például Stépán Zsolti is, így öngyilkosság lett volna az ő tempójukat felvenni. Pulzusom az elejétől bőven 170 fölött volt, majd később 180 környékére is felment.
Úgy 2km környékén kezdett szétszakadozni a boly és ekkor értünk utol egy futót az első csapatból, de már látszott, hogy egy másik is lemaradt. Úgy 3km tájékától már nem esett jól a futás, de még minden szenvedés, vagy küzdelem nélkül haladtam és igazából kezdtem azon agyalni, hogy gyorsítani kellene. Ekkor már csak a Reichnach család futott mellettem igen egyenletes tempóban. Mikor elhagytuk a 9. helyen futó versenyzőt is már néha előreálltam, majd olyan 16 perc környékén az egyik ilyen előreállásból elszakadás lett. Olyan 10 méterre távolodhattam el Csilláéktól, mikor kezdtem érezni, hogy ez nem biztos, hogy jó döntés volt, mert kezdett kifejezetten nem jólesni a tempó. Innentől küzdöttem a méterekkel és nézegettem az órát, hogy mennyi lehet még hátra. Előttem nem volt senki és már nem is számítottam rá, hogy utolérhetek valakit, mikor megláttam Gerit. Látszott rajta, hogy nem hajt, leginkább úgy festett, mint aki feladta, de még becsületből végighajtja és ez így is volt. Amikor a tópartra kiértünk az úton akkor értem egyből mellé és mondtam neki, hogy jöjjön, de nem reagált, így elléptem mellette. Nem volt nagy sebességkülönbség kettőnk között, de nem hallottam magam mögött. Itt már kellőképpen nem voltam jól, mivel Gerire való felfutás kicsit kikészített, de ekkor már nem lehetett belassulni, mert gáz lett volna. No meg amúgy is kellett a lelkemnek, hogy Geri előtt érjek be, ha már egyszer nem jött el velem.
Kiszenvedtem a végét, de az már látszott, hogy kevéssel ugyan, de elmaradok tavalyi időmtől és végül 26:07-el haladtam át a célvonalon a 8. helyen. Tulajdonképpen egész elégedett vagyok az időmmel, mert a győztestől is csak bő 3 perccel kaptam ki és sokaknak nem ment úgy ma, mint korábban, így Geri és Dávid (TSC-s srác) is több, mint egy perccel elmaradt a legjobbjától. Nem volt ugyan ideális futóidő, de egy ilyen árnyékos pályán nem volt zavaró a meleg és a végén kicsit szembefújó szél is megszokott már. Szilveszteri futáson futottam még itt egy 29:10-et, igaz akkor nem hajtottam.
Most a tempóm 3:39-es ami várakozásaimnak megfelelő. Jövő héten ha jövünk a Maraton váltóra, akkor nehéz lesz jobbat futni, főleg ha épp egyedül kell majd futnom. Azért akármi is lesz jó lenne 26-al kezdődő eredményt elérni és ha minden összejön akkor javítani a mai időmön.
Azért azt jó érezni, hogy tavaly egy Középtávú OB 4. hely és Rövidtávú OB 5. hely között csak 26 másodperccel voltam gyorsabb. Ezt az rekordom most nem reális megdönteni, de azért titkon bízom benne.
 
Összesen 14km, 61:07
 
Max. pulzus: 185
Átlag pulzus: 177
Megnyugvási: 55 (183/128)

Vadászrajt után egy fél pálya jól ment

Igen érdekes rajtlista alakult ki az első 2 nap alapján, mert mögöttem egy egész komoly társaság indult igen közel. Maki, Forrai Miki és Werner Peti is 1 percen belül rajtolt el mögöttem, ami azért csak felpiszkált kicsit.
A bemelegítés nem volt valami sok, de azért 2km meglett és bár nem éreztem úgy, hogy a bokámnak semmi baja egészen komolyan nekiestem a pályának. Kicsit éreztem, hogy jobban is bemelegíthettem volna, de hamar belerázódtam.
Az egyest a nyiladék-elágazásban lévő pontról fogtam meg, amiről ugyan sejtettem, hogy nem az én pontom, de azért csak ránéztem. A kettestől aztán minden simán ment és a négyesre menet már azt hittem, hogy a mögöttem rajtoló vonat nem fog utolérni, mikor a pont előtt észrevettem mögöttem Werner Petit.
Innentől kicsit alábbhagyott a lelkesedésem, de a tempó nem nagyon csökkent és hiba nélkül fogtuk a 5-ös pontot is, amire menet kielőztük az éjszakai bulizástól szétcsúszott Skulót. Innentől végig Werner Petivel futottunk, de én azért a magam feje után mentem és választottam útvonalat. A hatos pont előtt billent meg először a bokám, ráadásul a klasszikus módon oldalra, de tartottak a bokaszalagok, így csak egy picit éreztem meg, de azért óvatosabb lettem.
A 7-es pontot teljesen jól fogtuk. A kisösvényre beugrottam, majd azon a kis réteknél vágtam be a pontra, ami egyből meglett, akárcsak a 8-as pont, amire menet kifejezetten élveztem a fenyvesben futást. Itt követtel el a mai nap első hibáját, mert elnéztem melyik pont jön is kirongyoltam a fenyvesből és Werner Peti is jött utánam. Már a tiszta részben voltunk, mikor feltűnt, hogy nem kellene a kisrétnek balra lennie tőlem. Baromira bosszantott a dolog, de innen azért már egyből meglett a pont. (hiba: 0:50)
A tizesre már éreztem, hogy kezdek kidurranni, mert nem igazán pörögtem a sík részen sem, ráadásul elcsúsztam jobbra és elég lassan korrigáltam. (hiba: 0:30)
A 13-as pontig aztán megint minden ment hiba nélkül, de a rétre kiérve becsúszott egy kis hiba. Láttam balra a gyanús bokrot és később a pontot is, de én egy másik bokorhoz vártam a pontot, így csak kis kerülővel és lassan fogtuk végül meg. (hiba: 0:30)
A 15-ös pontra aztán egész jól haladtam a réten, bár néhány buckásabb részen azért nem esett jól a futás, de a pont előtt korán bevágtam és egy korábbi betontömbhöz rohantunk oda és ott is értetlenkedtünk egy darabig, mire kapcsoltam és megfogtam a pontot. (hiba: 0:30) A 16, 17 aztán már rendben jött, bár itt a futással akadtak gondjaim. Finoman szólva nem kedvezett nekem az árkos, néhol magas füves talaj. Rövid átmenet jött, de nekem sikerült bizonytalankodnom, így itt is maradt benne egy kicsi. (hiba: 0:10)
Sajnos a 19-re még többet hagytunk benne, mert eleve bizonytalan voltam és még egy nem jelölt gödörhöz is odarohantam. (hiba: 0:30)
Nem szakadt meg a hibasorozatom, mert a huszasnak is mellémentem kicsit és Werner Peti szólt, hogy balra van a pont. (hiba: 0:10)
A 21,22 jól jött és nem is kaptam sokat ezekben az átmenetekben, majd rossz irányban jöttem ki a 22-es pontról és egészen elfordultam jobbra. Mikor a tájolóra néztem közel 90 fokban kellett kanyarodnom, hogy korrigáljak és nem is nagyon tudom, hogy pontosan hol mentünk. Ez akkor elég gáz volt, mert azt se tudtam kitalálni, hogy az erdőbe hol mentünk be és csak azt tudtam balra kell húzni a pont irányába. Ehhez képest egész jól megúsztuk, mert bevillant a pont, ami szerencsére nem a gödör alján volt. (1:00)
Úgy tűnik nagyon elfáradhattam, mert elcsúsztam a következőre is és már kicsit túl is futottam a ponton, mikor visszakanyarodtam érte a fent ácsingózó Zsebe Istiék hatására. (hiba: 0:30)
A következő pontot Isti mögött futva fogtam, majd még sikerült a gyűjtőre menet is elcsúszni, így elég bénára sikerült a pálya vége. (hiba: 0:20)
Werner Peti nem akart hajrázni, mert azt mondta, hogy én voltam ma a jobb, így én jöttem be előbb. Tulajdonképpen a mai napból helyezés szinten kihoztam a maximumot és a pálya első felével elégedett is vagyok, valamint az is jó, hogy a második felében tudtam küzdeni annak ellenére is, hogy a bokámnak nagyon nem tetszett a dolog. A sok hiba viszont elég gáz a második felében a pályának, mert az 5 perc egy ilyen gyors és nem is túl hosszú pályán nem megengedhető. Jellemző, hogy már megint akkor futottam egész normálist, mikor még csak nem is rangsoroló a verseny, de legalább edzésnek jó volt és talán a jövőben sikerül a hibákat is elkerülnöm és ha a bokám se lesz már rossz, akkor ebből egész jó eredmények is kisülhetnek.
A kilométerátlagom így is 6 percesen belül volt, ami a hibák nélkül 5:30 alá is befért volna. Az azért már szép lett volna.
 
Összesen 14km, 150 szint, 76:00
 

2. nap – Kocogva a gyönyörű erdőben

Kicsit tartottam a mai naptól és a bokámból is elegem volt. Ez utóbbi ellen extra sok nyújtással próbáltam tenni valamit, de hamar kiderült, hogy ez nem sokat ér. A bemelegítés 2km sem volt egészen és igen meleg idő fogadott minket, ami a napos rajt miatt még melegebbnek tűnt.
A pálya a réten kezdett, ami abból a szempontból nagyon nem volt jó, hogy a lábamnak a göröngyös és nem jól látható talaj eléggé betett. Már az egyes pontra is össze-vissza csapódott a lábam, de mire a hármas előtt beértem az erdőbe már azon gondolkoztam, hogy a mai napot fel is adom. Volt két apró hibám az egyesre és a kettesre is, de a hármasra ezt megkoronáztam. Túlfutottam a ponton. (eddig össz hiba: 3:00)
Itt utolért Bogos Tomi amit mondjuk sejtettem előre, mint ahogy azt is, hogy nem fog hiba nélkül futni. Túlfutott a 4-es ponton és bár le voltam jócskán maradva én is követtem. Nekem apró hiba volt, mert épp csak túlmentem a ponton. (hiba: 0:20)
Az ötösnek aztán jobban mellémentünk balra és én még a pont alá is beszaladtam, mert egy másik pont villant be. (hiba: 1:20)
No itt azért már kellőképpen elegem volt mindenből, így kicsit kocogósra vettem a figurát. Rögtön élvezni is kezdtem a futást, mert az erdő gyönyörű volt és a bokámnak sem tett be különösebben így, hogy nem rohantam. Jött is simán a pont, akárcsak a 7-es. A nyolcasra menet elment mellettem Bogos Tomi, ami azért vicces, mert a rajtban azzal poénkodtam, hogy "úgyis elmegy mellettem, többször is". Itt meg sem próbáltam Tomival elfutni és hiba nélkül haladtam jó hosszan, egészen a 13-as pontig. Néhol egész kedvet kaptam a futáshoz a gyönyörű erdőben, ahol a talaj igen ideális volt a bokámnak. Még egy fűszál se nagyon nőtt.
A 14-es pontra aztán behibáztam. Egyszerűen nem figyeltem eléggé és túlmentem a ponton. (hiba: 1:30)
Innen a térképcseréig és átfutóig újra nem volt hiba és annyira élveztem a könnyű futást az erdőben, hogy fel sem merült, hogy ne menjek tovább.
Rögtön az ellenkező irányba akartam kifutni a pontról, majd nem vettem észre, hogy a kerítés romos és amúgy is azon át kell majd kimenni a 18-as pontról, így a dzsuván át közelítettem a pontot. (hiba: 0:30)
A 23-as pontig aztán minden simán jött, bár azért vécézni megálltam, hisz a kényelmes tempómba belefért.
A 24-es ponton aztán megint túlmentem, mert a koncentrációm sehol nem volt a tétnélküliség miatt. (hiba: 1:20)
Itt már kezdtem fáradni és rögtön mellémentem a 25-ös pontnak is. (hiba: 0:30)
A 28-as pontig megint minden simán jött. A 29-re menet még egy kicsit a természetben is gyönyörködhettem, mert egy a földön fészkelő nagytestű madár mellett futottam el, aki igencsak emelgette a szárnyait, hogy megvédje fészkét. A pontnak persze nem ezért mentem mellé, hanem mert nem igazán éreztem a térképet. (hiba: 1:00)
Innen már sima ügy volt a célig, de nem mentem valami jó részidőt. Egyrészt a lábamra is jobban kellett figyelni, másrészt megint megálltam vécézni a dzsuvában, ami egész sok időt vitt el.
Tulajdonképpen hosszú terepedzésnek tökéletes volt a mai nap, de nem örülök, hogy nem tudtam a bokám miatt versenyként tekinteni a mai napra. Kicsit mondjuk ez rajtam is múlt, mert a pálya elején annyira elvette a kedvem a réten botladozás a versenyzéstől, hogy utána nem is próbálkoztam már, pedig ebben az erdőben azért lehetett volna erőltetni a dolgot. Nem lett volna tökéletes, de sokkal jobbat tudtam volna menni.
Összesen 9 percet hagytam a pályában, ami ezen a futós terepen rengeteg. Úgy érzem futásban is rengeteg maradt benne, de ezt nehéz így kocogva felmérni. Azért 100 perc alá egy jó futással biztos befértem volna és azzal a 900 világranglista pont is simán meglett volna. Így szánalmas 699 pontot értem el.
Fura, de ma egyáltalán nem fáradtam el a 17,2km-es pályában. Nagyon tetszik ez a terep, remélem tényleg itt lesz a 2009-es HOB. Ha egy ilyen erdő lenne mellettem, akkor azthiszem többé egy métert sem futnék úton. Ha nem éreztem épp a bokámat, akkor nagyon jó érzés volt ezen a talajon futni.
Vadászles és mellette egy vaddisznó

A szállásunk Gosztolán igen hihetetlen dologgal lepett meg minket. A kert végében ugyanis egy fenyves kezdődik, amiben 2 méter után van egy vadászles, mögötte 1 méterrel pedig egy kerítés. Vaddisznók vannak bekerítve egy 50×100 méteres területen.
Eléggé kiakadtunk a dolgon, mert ha még a vadles nem lenne, akkor bele lehetne magyarázni valamit a dologba, no de így! A többiekkel együtt én is csak arra tudok gondolni, hogy a házban megszálló külföldi vadászoknak párszázezer forintért kínálják a lehetőséget, hogy kilőjenek egy vaddisznót 10-20 méterről, de akár 2-ről is. Tán még részegek is annyira, hogy nem veszik észre, hogy be vannak kerítve az állatok, így esélyük sincs.

 
Összesen 21km, 200 szint, 130 perc.
 

Thermenland Open 1. nap – Lenti

Bármennyire is edzés jelleggel terveztem futni a Thermenland Openen azért csak motoszkált bennem, hogy jókat kellene futni. Az első nap amúgy is középtáv, így nyugodtan hajthattam és ennek megfelelően be is melegítettem kb. 3 kilométerrel.
A rajtlistából nem sokat jegyeztem meg, csupán annyit, hogy valószínűleg Létre és Ádám is be fognak gyűjteni, de ezt igyekeztem minél későbbre halasztani.
Lenti térkép
A rajt után rögtön bekezdtünk egy nem túl szép erdőbe és én bár kicsit jobbra értem ki a pontról nem tekintem ezt hibának. A kettesre kicsit rossz irányba jöttem ki, de sikerült gyorsan korrigálnom. Az ösvény után egy picit gondolkozni kellett, hogy balra, vagy jobbra induljak, de végül jól döntöttem és rendben fogtam a pontot. (hiba: 0:15)
A hármasra már útvonalat is kellett választani és azthiszem ezt jól megoldottam ám pontközelben nem figyeltem eléggé és másik bozótfolt mögé vártam a pontot. Mire azt megkerültem vad térképezés közben már elég sok idő eltelt. (hiba: 0:45)
Szintben kellett volna kirongyolni az útig, ám én kicsit fölfelé húztam minek következtében mászhattam át a bozóton. Miután bevágtam a pont felé már hallottam magam mögött Létrát, így kicsit megtörten fogtam a négyest. (hiba: 0:20)
Próbáltam szemmel tartani Létrát, de ő túlságosan lent ment át a völgyön, így nem követtem. Lehet az egész völgyet jobb lett volna felülről megkerülni, de végülis ez az útvonal se volt rossz, amerre én mentem.
Próbáltam nem szem elől veszteni Létrát, ami igen nehezemre esett, mert már messze volt előttem, de lecsaptam egy-két kanyart, így a pontig még hoztam is keveset rajta, ám így is utolért minket Kovács Ádám.
A 7-es, 8-as a boly végén rendben megvolt, majd a 9-re is utánuk eredtem, de ekkor már nem sok térképet tudtam nézni és még így is távolodtak. Pár szárazárok volt keresztbe és nekem nem igazán sikerült lendületesen átfutnom rajtuk és a bokám is visszacsapódott. Ez baromira nem esett jól, innentől gyakorlatilag végig éreztem a bokámat.
A pontot rendben fogtam és bár az útvonal nem volt tökéletes még láttam Ádám és Létra bozótját bevillanni a pont környékén. (Hiba: 0:10)
Kicsit fáradtan, de hiba nélkül lett meg a 10-es pont is és itt még nem is álltam rosszul a versenyben. Olyan 41 perc környékén bejöhettem volna.
Ez a 11-esen úszott el, amit már majdnem megfogtam, mikor a bizonytalankodásomnak köszönhetően elkezdtem felfelé mászni és csak nagyon lassan jöttem rá, hogy a fönti nagy árkok közé másztam be. (hiba: 1:30)
A 12-re aztán a bokám már nagyon tropa volt és megint össze-vissza billegett és fáradt is voltam, így annak ellenére, hogy nem hibáztam rá semmit nagyon levertek.
A 13-ra menet már teljesen kész voltam fizikálisan, nagyon nem ment a futás, ráadásul a pont előtt meg is torpantam. (hiba: 0:20)
Megismételtem a bizonytalankodást a 14-es pontra is, mert előbb vártam a völgyeket és a bozótot se igazán éreztem, de a fő gond az volt, hogy fáradtan már nagyon nem mertem lefelé rohanni az érzékeny bokámmal. (hiba: 0:20)
Sajnos nem figyeltem a kifutás irányára, így nem sikerült eltalálni a jó utcát, de legalább azonnal tudtam, hogy egyel elcsúsztam balra. (hiba: 0:20)
Innen már nem lehetett hibázni, így egész jól bejöttem, igaz rendre kaptam a jópár másodpercet a jóktól.
Összesen hibáztam 4 percet a pályán ráadásul a második felében a bokám is érzékeny lett és teljesen ki is pukkantam fizikálisan. Ennyi hiba mindenképpen sok egy ilyen pörgős pályán, de engem jobban zavar, hogy még itt sem tudtam rendesen futni a bokám miatt. Makival beszéltünk is róla, hogy ezt így nem kellene erőltetni. Jövő héten felhívok egy dokit a sportkórházban.
Az elért 869 világranglista pontommal nem vagyok elégedett. Látszik, hogy meglehetett volna a minimális célul kitűzött 900 pont, ha kicsit kevesebbet hibázok.
 
Összesen 12km, 180 szint, 60:58
 

Futapest Crossfutás – Lovasberény

Mivel ma egy gyorsabbat akartam futni, így átruccantam a Vértes másik oldalára a Futapest Club crosszfutására Lovasberénybe, hogy egy lendületes 10km-es futást nyomjak a hosszabbik távon.
Nem terveztem elrohanni a versenyt, de azért egész jól bemelegítettem és futottam szűk 5km-t ami még jól is esett. A rajtnál aztán direkt nem álltam az első sorba az amúgy nem túl népes mezőnyben és már az első 100 méteren lemaradtam az akkor kialakulni látszó 5 fős élboly mögött. Fél kilométer környékén azon kezdtem gondolkozni, hogy nem csináltam valami túl jól a dolgot, mert most az élboly mögött, ám a mezőny előtt futok egy egész nagy légüres térben és így végig egyedül fogok menni. Egy kicsit felpörgettem a tempót, hátha visszaérek az előttem futókra, de ekkor már a pulzusom 170 fölött volt és nem is közeledtem hozzájuk, így ez egy erőtlen kísérlet maradt. Úgy 2,5km környékén aztán utolért hátulról egy srác, aki azzal a lendülettel el is ment mellettem, ám ekkor már én is kezdtem felzárkózni egy fiatal srácra, aki vélhetően elfutotta az elejét. A 3km-es tábla mellett 11:30-nál mentem el, amit jónak ítéltem tekintve, hogy lankás emelkedő volt többnyire idáig és részben még földútnak is nehezen nevezhető ösvényeken ment az útvonal. Elfutottam a srác mellett, majd 4km után kicsit meglepődtem, mert igen komoly felfelék jöttek, amit lendületesebben kifutni igen kemény volt. Ez nem is ért véget csak úgy 5,5 km tájékán, majd már 4 perceseken kívül (24:25) értem a 6km-es táblához.
A lefelét már nagyon vártam ekkor, de igazából nem lehetett kihasználni a lejtőt sem, mert hol túl meredek volt, hol túl kis utakon vitt, ahol a vízmosások és a fű miatt nem mertem teljesen elengedni magam, de nem is nagyon lehetett volna.
A 8km-es táblánál aztán már láttam, hogy meglesz a 4 percesen belül átlagtempó, mert 31:35-nél haladtam el mellette. Innen még egy kicsit szenvedős volt a futás, mert nem akartam engedni a tempóból annak ellenére sem, hogy fáradtam már, ráadásul a meleg is ekkor kezdett ütni.
Azért kibírtam a végét és így 39:08-al a 6. helyen értem a célba. Mértem egy megnyugvási pulzust, ami az ilyenkor szokásosnak megfelelő lett: 36 (180/144)
A versenyt amúgy Beda Szabolcs nyerte 35:09-el és az őt üldöző 3 fő is 36-on belül ért be a célba, de szerintem még az 5. is 37 körül jöhetett, így afelől nincs kétségem, hogy a helyemen végeztem. Tudtam volna kicsit jobbat futni, de annyival nem, hogy előrébb végezzek.
Ez így pont ideális volt, sőt még talán egy kicsit túl kemény is, de erre igazából számítottam is. A versenyszellem akkor is visz előre, mikor nem akarom.
Szabolcsot amúgy még a Honvéd pályás Zemen Jani féle edzésekről ismerem. Vele és a 4. helyen célba érő Hajduska Balázs társaságában (vele a Margitán futottunk együtt a télen egy darabig) mentünk el levezetni és mivel Balázs 100km-es VB-re készül, így ez egy kicsit hosszúra sikerült.
Meglepően jólesett viszont ez az 5km levezetés, nem bánom, hogy végül ilyen sok lett.
Hasznos volt ez a mai nap és élveztem is. Nem volt unalmas, mint egy átlag edzés és még kemény is volt.
A 10km-en 4 percesen belül tudtam futni, ami nekem a kb. 140 szint mellett most egész jó. A 172-es átlagpulzust ennyi ideig tartani pedig igen jó edzés.
 
Összesen 20km, 140 szint, 88:52
 
Max. pulzus: 180
Átlag pulzus: 160
Megnyugvási: 36 (180/144)

Hosszabb pályán nem megy

Elég fáradtan indultam el a rajtba, de nagyrészt futottam kifelé, mert Bogos Tomival mentem együtt és amúgy is terveztem rendesen bemelegíteni.
Kegyetlen meleg volt, így meglocsoltam magam a rajtban, majd a térképet a saját fóliámba tettem, hogy lássam is, de közben ne áztassam el az izzadságommal.
Kotló-hegy térkép
Az egyes ponttól kezdve bizonytalankodtam, majd a hármasra egy nagyobbat is hibáztam, ráadásul mindezt egy nagyon szenvedős tempóban. Buta hiba volt és már ekkor csak azért mentem tovább, mert edzeni kell. A nyolcas pontot aztán nem találtam elsőre, majd a stekket szúrtam ki, viszont pont nem volt sehol. Mivel először túlfutottam ezen a helyen, így lefelé már biztos voltam, hogy nincs a pont. Tettem még felfelé egy kitérőt egy nagyobb fához, hátha azon van a jellegfa pont, de nem találtam, így továbbmentem. Mint a célban kiderült a pont kint volt, csak rossz helyen. A versenyzők zömének (így Dénes Zolinak és Madárnak is) az volt a véleménye, hogy a pont túlságosan fent volt. Én nem mentem fel odáig, pedig többek szerint nem volt olyan messze a stekktől. Persze DISQ lett belőle, de ez nem érdekel, mert a pálya későbbi része még ennyire se ment. Mondjuk szerintem korrektebb lett volna leszedni a stekket, ha már a felvezető felülbírálja a pályakitűzőt és az ellenőrzőbírót és ha már megtörtént a hiba, akkor illett volna nem kizárni azokat akik csak a jó helyen jártak és nem keresnek bóját valahol az erdőben.
A kilences pontot még jól megfogtam, majd a 10-re mente megbicsaklott a bokám. Nem ment ki, de megrántgatta a szalagokat, úgy mint már sokszor, de ez a sérülés óta azt jelenti, hogy érzékeny lesz a bokám. Most ráadásul nagyon éreztem, hogy a leukolpast nem sokat fog a bokámon, mert a tegnapi ragasztást hagytam magamon. A 10-es pontot ráadásul nem találtam egyből és föl-alá botorkálás közben visszacsapódott a bokám. No itt már meg is álltam egy pillanatra, mert ez baromira fájt. Tudom, hogy ebből nem lehet baj, mert ilyen irányba nem mehet ki a bokám, de iszonyú érzékennyé teszi néhány ilyen a bokámat.
Innentől gyakorlatilag gyalogoltam, sőt sétáltam a pályán. Kezdetben még mindenhol futottam azért ahol kicsit kedvezett a terep, de a végén már szinte sehol.
Persze nem fogható mindez a bokámra, mert piszkosul el is voltam készülve az erőmmel, de ez még az a szint amikor az ember tud küzdeni, csak éppen már nem erőből fut. Nem éheztem el, nem fáradtak el a lábaim, csak épp nem esett jól futni, főleg terepen. Csalogató volt a pálya feladása, mert egy hurok volt a pálya végén, de edzésnek fogtam fel a dolgot. Állóképességre csak számít valamit, hogy kocorásztam és sétáltam még egy karikát. Az időm nem is nagyon érdekelt, de éreztem, hogy nagyon sok lesz. Abban azért bíztam, hogy a versenyidőbe beférek, de mint kiderült a 127 percem még bőven jó erre. Igaz másra nem, mert 80 alatt is mentek páran. Én ma jó ha 90-et tudtam volna menni a bokagondom nélkül, mert annyira nem ment és akkor még nem számoltam, hogy el is tévedtem párszor, még sétálva is. A célból még volt egy bő km a versenyközpontig, amit majdnem teljesen végigkocogtam.
Nem dobott fel a mai nap, de végülis a tervezett edzésadagot letudtam. Egyre valószínűbb, hogy valamit kezdenem kell a bokámmal, mert így nem lehet versenyezni. Ha fáradok, akkor kevésbé tartom meg a bokám és ilyenkor egy rossz lépés és visszacsapódik. Ezt máskor észre se venném, de most ettől egyre rosszabb lesz a helyzet, ami sokadszor vezet oda, hogy sétába torkollik egy versenyem.
Baracsi Ricsi azt mondta neki is volt hasonló és vagy 2 évig vacakolt vele, mire megjavult. Sima bokaerősítéseket csinált. Azthiszem ez nem fog nekem sem ártani, meg a dolobene sem, de még az is lehet, hogy kérek időpontot valamelyik dokihoz a sportkórházba. Szerintem tuti kinevetnek majd, mert a bokám minden más sportágban teljesen tünetmentes lenne, de pont tájfutni nem lehet vele.
Egy óra semmittevés után már sántítva mentem és még a sima gyalogláshoz is be kell melegednie a lábamnak egy ilyen boka számára megerőltető nap után. A jobb achillesem persze a sérülés óta nem tudom nyújtani, mert előbb kezd el fájni a bokám lábujjam felé eső része.
 
Összesen 15km, 600 szint, 147 perc
 

Arak Kupa 1. nap – Kiskotló

Nem valami jó előjelekkel vártam a mai ARAK kupát, de ez most abból a szempontból nem számított, hogy csak edzésképp indulok mindkét nap. A rajtba felfutás közben aztán már kicsit bizakodóbb voltam, mert azért közel sem köhögtem annyira, mint tegnap. Olyan 2,5km-t melegítettem be, ami a rajtba való kifutáson túl egy csomó fel-alá rohangálást jelentett, mert a hegy tetején nem volt valami sok út és az erdő kicsit zöld ahhoz, hogy csak úgy ott rohangáljak bemelegítésképp.
Kiskotló térkép
Egyszerre rajtoltam Edittel és még a térképére is rápillantottam, amiből kiderült, hogy az első 2 pontja nagyjából hasonló irányban van, mint az enyém, a harmadik pontunk pedig megegyezik. Az egyes pont északra volt, így próbáltam a tájoló alapján berongyolni az erdőbe, de kicsit elcsúsztam jobbra, de ezt azonnal korrigáltam. (hiba: 0:15)
Kettesre felfelé futva láttam magam előtt Editet, majd szembe jól érezhető volt hol kell lefutni és a pont is jött, bár nem vártam olyan mélyre. Visszafutottam a hegyre, majd a rét szélén a hármas felé és bevágtam az erdőbe. Azt hittem markánsabb lesz a nyílt gerinc és nem nagyon értettem merre is van. Kicsit jobbra csúsztam, de elég hamar korrigáltam, igaz ehhez kellett az is, hogy Editet lássam jobbról jönni. (hiba: 0:15)
Szintben, illetve kicsit felfelé jöttem ki a pontról, majd a völgy alját már ott értem el, ahol a túloldalán kezdődött a rét, így azonnal beindultam szembe. Nem láttam a pontot és valaki kereste is előttem, amitől bizonytalan lettem és kicsit térképeztem, de szinte rögtön megláttam magam előtt a pontot. (hiba: 0:10)
Az ötös nagyon közel volt, de még ebben sem mentem tökéletesen, mert mikor átbuktam a tetőn nem láttam sem a sziklát, sem a pontot, így kicsit balra húztam, a pont pedig jobbra volt. Sokat nem kerültem, de bujkálhattam át a faágak alatt, ahelyett, hogy egyenesen a pontra mentem volna le. (hiba:0:10)
Beoldalaztam a völgybe, majd elindultam annak bal oldalán felfelé, de ez a nagy völgy volt, amit ugyan éreztem, de csak későn hittem el. Szerencsére pont a pontnak a magasságában vágtam át, így legalább épp beleestem. (hiba: 0:30)
A hetesre próbáltam tartani a szintet, majd a völgy után jobbra beoldalaztam. Egy pillanatra már azt hittem ez az én völgyem, de aztán mentem tovább és éreztem hol lesz a pont, így hiba nélkül mentem be a szikla alá. Itt nagyon sokan kiszálltak akár több perccel, így jónak mondható ez az átmenetem. Dénes Zoli azért itt is megvert.
A nyolcasra felfelé húztam, még láttam is a pontot a gerincen a szikla mellett, majd bevágtam jobbra és a réthez képest próbáltam fogni a pontot, de a növényzet megvezetett és a ligetes sarkát látva végül kicsit alulról fogtam meg. (hiba: 0:10)
Arra figyeltem, hogy jó helyen érjek ki az ösvényre. Addig csak nagyjából irányba mentem, majd a rétig az ösvényen futottam és onnan irányba a csapáson fogtam a pontot. Imi nem tudom hogyan vert meg majdnem egy perccel ezen az átmeneten, de mások is mentek nálam sokkal jobbat. Ugyan egy kicsit vacakoltam a térképpel, mert az uzsonnászacskót, amiben volt kicsit elrendeztem és a kódokat is nézegettem, de ez nem magyarázza a nagy különbséget.
A 10-es nagyon közel volt, nem lehetett elrontani. A 11-re nagyon szenvedősem mentem, egyszerűen majd kiköptem a tüdőm, ráadásul nem is nagyon tudtam lekövetni, hogy pontosan hol vagyok. Erőből térképezni kezdtem, majd szerencsére jobbra pár méterre tőlem megláttam a pontot. (hiba: 0:10)
Kicsit rossz irányba jöttem ki a pontról, de így legalább a réten mehettem egy kicsit, majd föntről pontosan fogtam a pontot.
Rögtön visszamásztam a hegy tetejére és fentről teljesen jól fogtam a 13-ast, majd a 14-re se hibáztam semmit. A 15-ös nagyon közel volt, de egy pillanatra még el is bizonytalanodtam, mert nagyon messzinek tűnt a pont. Persze fölfele nem csoda, hogy nem nagyon haladok, de fura volt.
A 16-ra elég vaktában mentem és próbáltam tartani az irányt, de elvesztettem a nem létező fonalat és megtorpantam, majd meg is álltam egy pont mellett, amit nem tudtam beazonosítani. Mire nagyjából kitaláltam hol vagyok jött egy külföldi csaj a pontra és megkérdeztem hol vagyok. Ott voltam ahol sejtettem, de elég sok időt buktam itt. Innen már könnyű volt megfogni a pontot, de azért fizikálisan megszenvedtem a pont előtti felfelével. (hiba: 1:00)
A 17-től a 19-ig minden simán jött, szeretem az ilyen rövid átmeneteket, amiben van mi alapján tájékozódni.
A rétre kiérve aztán kivettem a térképet a fóliából, mert már nagyon nem lehetett rajta átlátni és innen már reméltem, hogy nem izzadom szét. Kicsit bizonytalankodva fogtam a huszast, de hiba nélkül, majd innen már simán jöttek a pontok a célig.
Az összes hibám 2:40 volt a pályában, ami egy középtávún elég sok, de ezen a terepen nem olyan rossz a többiekhez képest, pedig azthiszem egész jó. A 3. helyen én legalábbis nagyon meglepődtem, azon meg még inkább, hogy Baracsi Gábort,Koprivanacz Imit és Kerényi Mátét is egész sokkal megvertem. Gyuri legyőzése presztízskérdés minden alkalommal, Évi ellen pedig szépítenem kellett a Herman Váltó után.
Örülök, hogy elöl végeztem, mert a hosszútávú OB óta nem futottam túl sok elfogadhatót és azt is mutatja a mai nap, hogy talán tájékozódni se felejtettem el teljesen. A futás nagyon nem megy még, ezt érzem, de ehhez képest nem vertek nagyon el fizikálisan, bár a fölfelékben rendre nagyon sokat kaptam.
Holnap megpróbálok egy hasonlót futni, bár holnap már sokkal inkább a fizikum fog számítani, így abban nem nagyon bízok, hogy a dobogón tudok maradni.
Verseny után még futottam 1km-t.
 
Összesen 9km, 300 szint, 59:08
 

Egy selejtező betegen

Reggel úgy ébredtem, hogy egész jól érzem magam, így nem volt kérdés, hogy a selejtezőn elinduljak-e.
Jó idő volt, így nem aggódtam és szép lassan készülődtem a versenyre. Mikor a rajtba indultam elkezdett szemerkélni az eső, de pillanatok alatt abbahagyta, pedig már épp kezdtem elgondolkozni, hogy kell-e ez nekem.
Nem törődve az égi jellel aztán elindultam és kikocogtam a rajtba. Egész jól ment a futás, bár a víz kegyetlenül dőlt rólam.
A pályán aztán már közel sem ment ilyen jól, rögtön az egyesre bizonytalankodtam, majd a négyesre hibáztam is egy jó percet. Innentől elég szenvedősen ment a dolog, ráadásul egy baromi nagy felhőszakadás is elkapott. Itt már kezdtem bánni, hogy elindultam és kicsit úgy éreztem, hogy a sors nem akarja, hogy én ezen a hétvégén versenyezzek. Hibázgattam aprókat, de leginkább a futás nem ment, de valahogy nem is volt lelki erőm erőltetni a dolgot.
A pálya végén aztán már csak a futás nem ment, de ez már nem osztott nem szorzott. A 39:02 még nem is olyan rossz idő ahhoz képest, hogy mire számítottam. Két és fél percre voltam a bejutástól és kb. annyit is hibázhattam, de igazából ez nem érdekelt. Egyértelmű helyzet alakult ki, ami alapján a döntőn és a váltón sincs értelme indulnom. A célban egyáltalán nem esett az eső, míg én a pályán áztam. Úgy tűnik mostanában egy külön őrangyal figyeli minden lépésem és tesz keresztbe ahol csak tud.
A pályát nem elemzem, mert nincs miért. A térképet nagyon nem éreztem, végig bizonytalan voltam, ami gondolom a betegség miatt is lehetett, de ilyen fizikai állapotban értelmetlen volt küzdeni. Ezzel a futással legalább kiderült, így nem sajnálom kihagyni a váltót.
Tavaly 4. voltam a Középtávú OB-n, idén kimarad és a váltón se fogok tudni küzdeni azért, hogy javítsunk a tavalyi 4. helyünkön. Remélem a fiuknak sikerül holnap. Bocival most biztos csak erősödtek.
Estére már rosszabbul éreztem magam, a hőemelkedésem is visszatért, de azért azt nem hiszem, hogy ártott volna a mai futás.
 
Összesen 9km, 300 szint, 49:02
 

Herman Ev. Váltó – Kisfennsík

Ha tegnap fáradt voltam, akkor ma egyenesen hulla. Aludni sem tudtam rendesen. Úgy tűnik a héten eléggé kiütöttem a szervezetemet a futásokkal.
A váltó végül Fecó sérülése miatt Bogos Tomival és apámmal állt fel mindenféle vérmes remények nélkül. Amikor megtudtam, hogy motala rendszerben rendezik a mai versenyt, akkor legszívesebben letettem volna az első futó szerepről, de akkor már mindegy volt.
Kissé kapkodósra sikerült a bemelegítés, mert azt hittük 10-kor van rajt, de már 9:30-kor indult a verseny. Így aztán jó ha 1,5 kilométert tudtam melegíteni és nyújtani se tudtam nagyon a rajtom előtt.
A pálya aztán a szokásos rohanással kezdődött és persze nem vettem észre, hogy akár kerülhetnék is az egyesre, ellenben az elég zavaró volt, hogy az én pontom van legmesszebb, így a mellettem futók már mind a kettesre mentek.
Kisfennsík - Herman EV. térkép
A kettes aztán már fizikálisan is nehezebb volt és tőlem szépen ellépett az élmezőny és a második vonalban találtam magam, de legalább nem hibáztam, akárcsak a hármasra. Itt viszont a nem megfelelő bemelegítés kicsit visszaütött, mert a bokám visszacsapódott, így elég érzékeny volt egy darabig, ami miatt aztán még lassabb voltam, mint előtte.
A négyes pontra aztán kicsit egyénieskedtem és felfelé húztam, ami meg is bosszulta magát, mert a pont fölé csúsztam és csak egy kis karika árán fogtam azt meg. (hiba: 1:30)
Kicsit meg is zavarodhattam, mert béna útvonalat választottam az ötösre és nem jobbról mentem, mint ahogy jó lett volna, hanem alulról, majd a pont simán jött pár fiatal hátát nézve. (hiba: 0:30)
A hatosra viszont még ennél is nagyobb útvonal-választási hibát vétettem, mert egyből a kerülő mellett döntöttem és nem is nagyon néztem merre másfelé lehetne még menni. Hát alulról kellett volna menni, ugyanis úgy csak ledönget az ember a hegyről és utána 60 szintet mászva fogja a pontot. Ezzel szemben én kb. ugyanennyi szintet csináltam egy baromi nagy kerülőben. (hiba: 2:40)
A hetesen utolértem Foreszt, aki a pont fölött megtorpant, majd a nyolcasra külön útvonalat választottunk, de egyszerre értünk oda.
A kilences előtt megtorpantam kicsit, mert nagyon távolinak tűnt. (hiba: 0:10)
A 10-11 nagy hajtás volt, amiben úgy gondoltam egész jól küzdök, de a részidők alapján siralmasan leszerepeltem.
A kiskörben aztán már ha szenvedősen is de nem rontottam el semmit, így végül 61:22 alatt csináltam meg a 7,2km-es pályát. Ez a győzteshez képest 133%, ami csapnivaló. Ami a legmegalázóbb, hogy még Makrai Évi is rámvert 3,5 percet, pedig kezdetben úgy éreztem ennyit nem is hibáztam. Mivel az útvonalválasztásokkal együtt 4:50 hibám volt, ez végül nem lett igaz, de azért így is rávilágít arra, hogy ma fizikálisan padlót fogtam.
Össze kell kaparni magamat a jövő héten, mert a Váltó OB-n jól kell szerepelnünk és ehhez nekem sem szabad 2-3 percnél többet kapni a pályámon. Ez most szinte lehetetlennek tűnik, de bízom benne, hogy ha kipihenem magam akkor egész normálisakat is fogok tudni futni a hétvégén.
A hét eleji fölfelében futott rekordok alapján azért bízom benne, hogy csak túlterheltem magam. Az biztos, hogy a csütörtöki lendületes futást ki kellett volna hagynom.
 
Összesen 11km, 400 szint, 69:22
 

Borsod Kupa – Hollóstető

Iszonyú fáradt voltam már verseny előtt is a héten nyomott edzésektől és ez annak fényében, hogy igen kemény pálya várt ma rám nem volt a legjobb hír. Ezt a versenyt edzésnek szántam, de azért szerettem volna bekezdeni és kipróbálni mit tudok "kamikaze" módon kihozni magamból.
Erről végül már a rajtba menet letettem, mert izomlázam a vádlimban nem volt épp kellemes és jó sokat kellett nyújtogatnom, hogy legalább pusztán a futás ne legyen kellemetlen. A bemelegítés szűk 3km lett, aminek a végére azért sikerült magamat összekaparni.
Pelyhe Danival kocogtam ki a rajtba, majd még Fecóval is futottam egy keveset. Mivel 3 perccel utánam Zsebe Isti indult, majd újabb 3 perccel Fecó, így feltételeztem, hogy ma nem fogok végig egyedül futni, bár azt azért kitűztem célnak, hogy Fecó csak a lehető legkésőbb érjen utol, sőt akár egyáltalán ne.
A térképrajt elég messze volt, de még ez az idő is jól jött, hisz már a hosszú átmeneten agyaltam a rajtban is és igen kevésnek bizonyult az 1 perc a jó útvonal kiválasztásához. Végül két alternatíva maradt, melyből az egyik a totális kerülő a rajton és Bükkszentkereszten keresztül, míg a másik az enyhén jobbról ívelős variáció. Ezt nem sikerült még eldöntenem, így az egyes átmenetre koncentráltam, ami nem volt valami nehéz, ellenben a lefelében igencsak féltettem a bokámat, majd kicsit korán bevágtam jobbra és rá kellett néznem plusza a térképre, hogy aztán a fenyves és a jelleghatár segítségével megbizonyosodjak arról, hogy még lefelé van a pontom. Kerülő szinte nem is volt emiatt, de gyorsabb lett volna, ha előre kinézem, hogy a fenyves alján van a pont. (hiba: 0:10)
A kettes pontra próbáltam szintben felfelé húzva átbukni a gerincen, de ezt túl sokára tettem meg, mikor már a nagy völgy közeledett. Innen aztán a pont simán jött, de az útvonalban itt is maradt. (hiba: 0:20)
Borsod Kupa - Hollóstető
A hármas igencsak adta magát, hülyeség lett volna kiszintezni, majd a négyes egyenesen C-s átmenet volt. Persze azért mindkettőben jól lefutottak.
A négyesre ekkor úgy gondoltam, hogy nagyot fogok kerülni és el is indultam a rajt irányába, de még mielőtt a völgyhöz értem átértékeltem ezt a döntésem és módosítottam az útvonalam. Ekkora őrült kerülőt nem akartam tenni, bár kecsegtető volt, hogy nem kell sok szintet futni.
Az útvonalat aztán sikerült teljesen jól végrehajtani, bár a nagyobb fölfelékbe azért helyenként belesétáltam. A pontról láttam kifutni KisZsebét, ami miatt kicsit vaktában akartam berontani a pontra és ennek következtében túlfutottam azon. Hamar eszméltem és visszafelé egyből meglett, de ez is volt vagy 20 másodperc. Az útvonalammal nagy gond nem volt, bár jó lett volna nem 100 méter után kitalálni merre menjek. Ha azt nézzük, hogy Kovács Ádám mennyivel megvert, akkor azért lehet valami abban az alsó útvonalban is. (hiba:1:30)
Mivel Istit láttam kifutni még korábban a pontról így tudtam, hogy nem a legjobb útvonalon megy. Megpróbáltam hát a réten elé kerülni, vagy legalábbis felfutni rá, ami félig meddig sikerült is, csak épp a pontfogásomba csúszott egy kis hiba. Én még lejjebb vártam a pontot, így túlfutottam rajta és Isti a pontról kijövet segített azzal, hogy közölte "ott a pont". (hiba: 0:20)
Azért még így is sikerült felérnem kicsit Istire, de a felfele miatt nem mentem ezzel túl sokra. Nyomtam utána és még láttam is párszor, de aztán mikor a pont fölé futottam szintben, akkor végképp letettem a közel vaktában rohanásról. (hiba: 0:20)
A nyolcasra szépen felfutottam, majd a 9-es is rendben jött, bár ez utóbbira utólag talán jobb lett volna kerülni fentről az úton. Itt a talaj amúgy kegyetlen jó volt, tisztára valami alpesi terepen éreztem magam a pontközelben.
Bükkszentkereszt - Szinva Forrás - Térkép
A tizes aztán rendben jött és még frissíthettem is, ami még nem hiányzott, de azért jólesett.
Kicsit rossz irányba jöttem ki a pontról, így rögtön buktam pár másodpercet. Még mintha láttam volna Istit felfutni a kopasz hegyre, de olyan messze volt, hogy ezzel nem mentem sokra. A focipályáig egyértelmű volt az útvonal, de onnan semmi sem tűnt jónak. Végül eléggé nagyot kerültem, de legalább nem kellett sokat hegyoldalban botorkálnom. (hiba: 0:10)
12-es pontra nekem egyértelmű volt az útvonal, de a pontra rosszul mentem be. Valahogy nem éreztem a térképet és olyan fura volt ez a rész. Még egy másik ponthoz is odamentem, amiről aztán már egyből a pontomra mentem. (hiba: 1:00)
A pontról lefelé jövet láttam felfelé kapaszkodni Fecót, amiből azért egyértelmű volt, hogy 1-2 átmenet alatt be fog fogni. Igyekeztem ezt minél későbbre halasztani, de sajnos kicsit túl megíveltem a 13-ast és nem is voltam túl magabiztos. (hiba: 0:30)
A 14-es simán jött és még mindig nem láttam Fecót, majd mikor még a 15-ösön se láttam már kezdett gyanús lenni, hogy Fecó behibázhatott.
A 16 és a 17 is egy küzdős átmenet volt, ahol már csak az vitt előre, hogy kihúzzam Fecó előtt a térképcseréig. Mikor felvettem a második kört, akkor Zsigmond Tibi átadta Fecó üzenetét, miszerint ne várjam, mert megsérült a bokája. Hát ennek több okból se örültem, de ez a mostani futás szempontjából csak azt jelentette, hogy futhatok egyedül. A 18-as még rendben jött, de utána egy kicsit elhajoltam.
Nem figyeltem merre jövök le a pontról, majd levágtam a vezeték alatt és a fölfelét is elég lassan futottam meg. A pontra innen szerencsére nem volt nehéz bemenni, de még ott is bizonytalankodtam. Mintha túl magasan lett volna a jellegfa az ösvényhez képest. (hiba: 1:00)
Itt megfogott Józsa Gábor és én beálltam mögé, így értünk a 20-as pontra. Nekem már megvolt az útvonalam az utolsó hosszú átmenetre, így el is léptem Gábor mellett és ő csak a völgy alján ért utól, de még a fölfelében is vissza tudtam előzni, majd az emelkedő tetején ellépett és a tervezettől eltérően kicsit jobbra húztam utána. A völgy alján aztán megint én mentem előre és az aszfaltig én haladtam elől, majd egymás mellett mentünk, végül besoroltam mögé és jó 500 méterrel a pont előtt le is maradtam. A pontot azért még bőven látótávolságon belül fogta. Nem értettem, hogy hogyan tudtam elfutni Gáborral, de aztán a verseny után kiderült. Kissé eléhezett ugyanis mire erre a szakaszra ért, így pedig már nem olyan nagy dicsőség, hogy egy darabig bírtam vele.
Innentől már nagyon k
önnyű volt a pálya és a rövid átmenetekbe nem is hibáztam. A befutón még kicsit óvatoskodtam, mert a hangosban épp azt hallottam, hogy Gösswein Csabinak kiment a bokája.
Nem volt egy jóleső futás és nagyon fáradtan mozogtam, de legalább végig rendesen küzdöttem és ezzel egy 127%-ot értem el Kovács Ádámhoz képest.
Összesen 5:20 hibám volt, ami már megint csak egy gyenge közepes, bár ebből most az útvonalválasztáson is múlt egy kevés.
Nem vagyok valami elégedett az eredményemmel, de azzal igen, hogy végighajtottam ezt a pályát és a fizikai állapotomon és a fáradtságon kívül nagyjából minden rendben volt. Már csak edzeni kell és kevesebbet hibázni.
 
Összesen 21km, 950 szint, 138:40
 

A Váltó egész jól sikerült

A tegnapi nap nem kicsit összetört, de szerencsére nem ért véget azzal a verseny. Ma még hátra volt a váltó, amiben még a szombati döntésünk eredményeképp KisDomával és Fecóval indultam, akárcsak majd a közelgő Váltó OB-n.
Dolgozott bennem némi bizonyítási vágy, mert a tegnapi nap után azthiszem bizonyítanom kellett, hogy volt érelme engem a váltóban hagyni és nem lecserélni mondjuk Gyurikára, vagy Sinkó Janira. Ráadásul úgy éreztem a Váltó OB miatt is fontos, hogy Domának és Fecónak megmutassam, hogy azért még számíthatnak rám. A váltóért ugyanis mindig képes voltam megfeszülni.
Doma jött egy igen jó időt és ugyan csak a második helyen hozta a csapatot, de alig lemaradva az elsőtől és vagy 7-8 perc előnnyel a 3. váltóval szemben. Úgy gondoltam, hogy Fecó ezen csak javítani fog és nekem lesz olyan 10 percem a 3.-al szemben, mire kimegyek, azt pedig úgyis látom majd, hogy mennyi a hátrányom az elsőhöz képest.
Alpok Adria Váltó - térkép
Mikor Fecó megjelent már tudtam, hogy az első helyre elvesztettük minden esélyünket, de azért abban bíztam, hogy utánam nagy űr lesz és ennek tudatában is indultam ki a pályára. Bemelegítésem nem volt valami sok, az is inkább sok apró futkározásból tevődött össze és olyan 3km lehetett.
Igen rosszul esett már a térképrajtig is kifutni, már itt nagyon küzdöttem, hogy normális tempót tudjak futni. Még az aszfaltról lelépve elkövettem egy hibát és a 11-es pontot kezdtem nézni a térképen, de amint kezdett nem stimmelni a dolog, azaz a töbörhöz képest nem volt sehol a pont rájöttem, hogy elnéztem. (hiba: 0:30)
Eléggé bosszantott, hogy rögtön hibával kezdek a könnyű részben, hisz a neheze csak az országút túloldalán jött. A 2-es és a 3-as könnyen meglett, majd a 4-esre az országútra kiugorva akartam menni, de végül ezt a 3-as pontról kifelé jövet átgondoltam és jobbról fogtam a pontot. Vagy 2-szer vesztettem el egy pillanatra a fonalat, mire a ponthoz értem, de azonnal vad térképezésbe kezdtem mindkétszer és sikerült helyretenni magam és a pont is simán jött. Az 5-ös pontra biztonsági útvonalat választottam és még az se zavart, hogy a köves kis gerincen kell lefutnom. Inkább bevállaltam ezt, mint hogy olyan helyen menjek, ahol nem vagyok biztos abban, hogy hol vagyok. Ez könnyű útvonal volt és nem is rontottam el.
A 6-os pontra egy újabb kerülőt választottam és egy közeli támadópontot és közben azt néztem, hogy mennyit kell még kibírnom a rengetegben (az útnak ezen az oldalán). A támadópontról aztán kicsit elfutottam a pont fölött, de hamar korrigáltam. (hiba: 0:20)
A 7.-re szerencsére megvezetett az út és csak arra kellet figyelni, hogy az útig ne veszítsem el a fonalat, valamint, hogy jó helyen menjek be a pontra. Egész messziről be is villant a pont. Úgy tűnik jól elkaptam a fonalat, mert a következő pontra semmi bizonytalankodás nem volt bennem és minden úgy jött, ahogy szerettem volna. Kezdtem viszont kicsit kikészülni a tempótól, ami amúgy nem volt nagy, csak én vagyok gyenge.
Nem terveztem az országútra kimenni, de kicsit elcsúsztam fölfelé és onnan már jobbnak láttam nem a meredek oldalban kerülni a töbröt. Az országútról lefele aztán a tegnapi egyes pontom (lapos gödör) után valahogy elvesztettem a fonalat és akárhogy próbáltam rájönni hol vagyok nem sikerült. Mentem tovább, de nem jutottam semmire, csak éreztem, hogy már itt kellene lennie a pontnak és az előttem lévő töbör pont megfelelőnek tűnt. Nem adtam magamnak 50%-nál több esélyt, hogy tényleg ott lesz, de szerencsém volt és az alján megláttam a pontot. (hiba: 0:20)
A tizes egy hatalmas futás volt csak és próbáltam felpörgetni a tempóm, de éreztem, hogy ma nagyon nem vagyok erős. Ennek ellenére egész jól ment és a 11-es se tűnt nehéznek. Direkt kicsit ráfutottam az egyes pontomra, hogy nagyobb legyen a biztonságérzetem és amikor a pont is simán meglett, akkor kezdtem úgy érezni, hogy most már nem lehet gond, beérek a második helyen.
Nagyon nem esett jól a rohanás a 12. pontra, de toltam, ahogy bírtam és egy apró bizonytalankodás után a pont is meglett. (hiba: 0:10)
A pontról felfelé mászva eszembe jutott, amit KisDoma mondott arról, hogy nehéz kimászni innen, mert sziklafal van a töbör túlsó felén, de nekem nem nagyon volt itt választási lehetőségem, így mentem előre. Ennek ellenére én is rossz helyen próbálhattam kimászni, mert nagyon lassan sikerült és amikor fent megláttam, hogy Létra és egy Osztrák srác elrohan előttem, akkor nem lettem boldog. Rohantam utánuk, majd átvágtam mindenen és sikerült is előttük fogni az ő pontjukat, de sajnos nekem még odébb volt a pontom.
Az átfutóra aztán teperhettem Létra után és így a hármas bolyból én értem oda 2.-nak és ha minden igaz ezt az átmenetet nyertem, még Kiril Nikolov-ot is megverve. Innen azonban sajnos még nem kevés volt hátra és szint is volt benne. Hiba nélkül ment le a kiskör, bár mikor a 16-os pontra mentünk én tettem pár bizonytalan lépést a többiektől kicsit más irányba, mert azt hittem máshol lesz a pont, de itt már vert helyzetben voltam. A fölfelében végérvényesen ellépett Létra és a másik srác is, így innentől már csak becsületből hajtottam. Nem esett jól, hogy nem tudtam behozni a váltót a dobogóra, de Dománál és Fecónál is jobb részidőket futottam a pálya végén, így valószínűleg más sorrendben futva se végeztünk volna előrébb.
A célban aztán kiderült, hogy az osztrák srác diszkózott és mint a részidőkből kiderül két igencsak kieső pontot felejtett el megfogni, így nem csoda, hogy sikerült felfutnia. Ezzel végül meglett a dobogó és ami még külön öröm számomra, hogy ma nem vesztem el. Az 1:30 hiba nem sok, sőt egész jó. Főleg fizikálisan kellett volna jobban mennem, de azért az egyes pontra vétett fél perc butaság volt.
Az időkből látszik, hogy sokkal közelebb ment ki hozzám egy csomó váltó, mint azt hittem és még mögöttünk is nagy volt a tolongás a helyekért, így pedig nem is olyan rossz ez a futás. A 7. időt futottam a 60 indulóból és még a győztes váltóra is felfutottam kicsit. Nem kaptunk ki 3 perccel sem, ami azért nem olyan rossz. Ma nem én voltam a csapat gyengesége se, hisz Fecót 8 perccel vertem. Ez azért a tegnapi nap után még nekem is meglepetés volt. Úgy tűnik sikerült magamat összekaparni tegnap óta.
Fizikálisan viszont a padlón vagyok. Sok kirándulás és persze az antibiotikum eléggé leterhelt és bár nem futok mostanában sokat, de ennek ellenére bármit csinálok olyan vagyok, mint egy lajhár.
Már baromira várom, hogy vége legyen az antibiotikum kúrának és most már megint várom a technikás terepeket is, sajnálom, hogy nem tudom magam még egyszer megmérettetni ezen a terepen is.
 
Összesen 10km, 200 szint, 60:57
 

2. nap – Elveszve a töbrök között

A tegnapi nap után úgy gondoltam, hogy még egész normális eredményt is elérhetek ma és összetettben szerettem volna előrébb lépni. Bemelegítést nem vittem túlzásba, de azért szűk 3km végül meglett.
A rajtkordonok között aztán Tihomir Salopek annyit mondott nekem, hogy "Watch the Compass" amiből csak arra tudtam következtetni, hogy elég technikás terep vár ránk. Ennek még örültem is, mert mindig azt mondogatom, hogy szeretem a kihívást és ez az igazi tájfutás, erre vágyom mindig. Utálom, ha a futásra kell koncentrálni egy versenyen, sokkal jobb, ha a tájékozódás köti le a figyelmem.
Mikor felkaptam a térképet eléggé megdöbbentem, mert egy utak nélküli igen szép terepet sejtetett a térkép, de az egyes pont könnyűnek tűnt közel az országúthoz. Ezért aztán úgy voltam vele, hogy az egyes még simán meglesz és elég lesz onnantól figyelni. Ehhez képest jól elvesztem és egy közel 4 perces hibával kezdtem, majd a kettesen túlfutottam újabb 2,5 perc hibát összehozva. A 3. és 4. pont egész jól meglett és már kezdtem úgy érezni végre elkaptam a fonalat, mikor az 5. pontra menet elvesztettem a fonalat. Úgy éreztem jó felé megyek, lekövettem mindent, de valahol elcsúszhattam, mert itt is benne maradt vagy 5 perc.
Plitvice térkép
Ez után 3 átmenetet ha lassan is, de biztosan fogtam és már megint kezdtem úgy érezni, hogy talán innen már nem lesz gond, amikor elkövettem a legnagyobb hibát. A 8-9 átmenet helyett a 12-13-at néztem és ráadásul azt a taktikát akartam alkalmazni, hogy irányban kifutok az ösvényig, majd onnan fogom a pontot. Persze az ösvényt nem vettem észre, talán mert túl korán jött, így mikor elkezdtem azon agyalni, hogy mi a fene lehet, akkor jöttem csak rá, hogy rossz átmenetet néztem. Teljesen meg voltam lőve, mert azt se tudtam az ösvény melyik oldalán lehetek, merre csúsztam el az iránytól, szóval teljesen el voltam veszve. Vagy 2 percig próbáltam keresni valamit, ami alapján helyre tudom tenni magam, de aztán végül Nagy Sanyi segített. Megmutatta hol vagyok, ami persze ezen a térképen nem is volt olyan egyszerű. Innen már viszonylag hamar megfogtam a pontot, de nem lettem valami motivált az újabb 8-9 perc hiba után. Vicces, hogy pont az 5. pont környékére keveredtem ahol ma már szívtam egy nagyot. Úgy tűnik ma az volt a sorsom, hogy ott túrjam fel a terepet.
Innentől a motiváció teljes hiányával küzdöttem és a baromi sziklás talajon egyáltalán nem próbáltam meg hajtani, sőt ahogy fáradt a bokám, úgy kezdtem el egyre inkább sétálni. Persze a hibák is jöttek sorra, melyek között voltak baromi nagyok is, de képtelen voltam odafigyelni a tájékozódásra.
A 17-es pontra menet azt hittem megmenekültem, mikor egy kavarás közben észrevettem Fecót, de aztán a ponton kiderült, hogy ő már túl van a kiskörön, így mehettem tovább egyedül. Néha láttam még egy-két embert aki az én pályámat futotta, de a futás se ment annyira, hogy valakivel megpróbáljak elmenni és ragadni sem akartam igazán.
Fejben igencsak szétestem. Nem könnyű megemészteni, hogy nem csak fizikálisan, de szellemileg is kevés voltam ehhez a mai pályához. Egyszerűen meghaladta a képességeimet, ami azzal párosulva, hogy még fel is adtam lélekben kerek 150 perces időt jelentett. Ez közel 200%-a volt a mai győztes időnek.
Azért néha még derültem a pályán, mikor megmutattam valakinek, hogy hol van. Úgy tűnik nem csak rajtam fogott ki a mai nap, mert volt aki közel 2km-re volt attól a helytől, ahol szeretett volna.
Megint jól összetörtem lélekben, úgy tűnik béna vagyok. Kihívásra vágytam és mikor megkaptam, akkor totálisan kifogott rajtam. Nem tudom megmagyarázni, kielemezni, hogy mi lehetett a gond. A sziklás talaj miatt ugyan igen nehezen tudtam haladni és főleg térképezni futás közben, de ez önmagában még nem lett volna szabad, hogy ilyen mértékben zavarjon.
Arról jobb nem is beszélni, hogy majdnem nem ért egyetlen világranglista pontot a mai teljesítményem.
 
Összesen 15km, 300 szint, 165:00