Feladott klasszikus pálya – Szarvaskő

2008 május 24, 20:30Címkék: , , | Nincs hozzászólás


A tegnapi nap után sok jót nem reméltem a mai 15,6km-es pályától. Úgy voltam vele, hogy elindulok és egy 80%-os futást adok elő, azt is csak addig, amíg nincs gond a bokámmal.
Egyszerűen többet nem mertem kockáztatni és legszívesebben el se indultam volna.
Bemelegítésnek olyan bő 2km-t futhattam és természetesen jól bemelegítettem a bokámat. Rátekertem a bokámra 5 réteg leukoplastot, ami kicsit vágta is a talpam, de ezúttal a sarkam leragasztása valamiért kimaradt.
Az egyes pont rögtön egy nagy lefelé volt és mindez úgy, hogy jobb lábbal lefelé kellett kicsit oldalazni. Gondoltam is rá, hogy ha nem vigyázok, akkor 5 perc alatt a célban leszek. Jó nagy kerülőket vállalva haladtam amennyire csak tudtam utakon és nem sok hiba csúszott a futásba. Persze a tempóm és az útvonalaim elég bokakímélősek voltak, így nem lepett meg, hogy a 6-os pontról kijövet Lenkei Zsoltit látom. Ledolgozta a 4 percet amivel mögöttem indult és a 7-es pontig már ott is hagyott, mivel bevállalt egy nagy oldalazást az én kerülőmmel szemben.
Hetesről lefelé már éreztem, hogy a jobb sarkam kezdi feltörni a cipő, de ez nem foglalkoztatott. Minden ment is a szokásos rend szerint egész a 11-es pontig, amiről kijövet kiment kicsit a bokám. Mivel nem éreztem különösebben vészesnek a dolgot és amúgy is egész élveztem a futást, ráadásul rögtön az ugrott be, hogy válogatottként mégsem ildomos feladni a pályát mégis a továbbhaladás mellett döntöttem. A 12-es pont előtt aztán ezt alaposan meg is bántam, mert sokkal jobban kifordult a bokám és sétálva, ráadásul keverve fogtam meg a pontot.
Nem is erőltettem tovább. Lementem a dózerútra és ültem kicsit az út szélén, majd elindultam vissza a célba sétálva. Néhol belekocogtam kicsit, hogy előbb visszaérjek, közben pedig baromira sajnáltam, hogy ezez a szuper terepen nem tudok futni.
Lehet kicsit az is hozzájárult a bokám kifordulásához, hogy a sarkam miatt másképp léptem, mint egyébként tettem volna, de nincs mit agyalni ezen, mert egyszerűen rossz a bokám. Legszívesebben beültem volna az autóba azonnal és meg sem álltam volna hazáig, hogy aztán fél évig ne is lépjek terepre, megerősítendő a bokámat.
Próbáltam még egyszer célozni Düdünek, hogy ha lehet nem futnék a holnapi váltón, de túlságosan nem érdekelte.
Azthiszem megpróbálom valahogy túlélni a holnapot és utána csak a bokámmal törődök majd.
 
Összesen 12km, 400 szint, 75 perc
 

Hozzászólás írása