Bajnokcsapat

2008 szeptember 7, 22:11Címkék: , , | Nincs hozzászólás


A csapatbajnokságot jobban vártam, mint bármelyik másik versenyt az idén. Egyszerűen azért, mert tudtam, hogy itt akár még nyerhetünk is, de a dobogóért mindenképp harcban leszünk.
Doma és Fecó várható volt, hogy jót mennek és Gyurikában és bennem is megvan a lehetőség egy nagyon jó futásra. Márpedig a CSB-n nem kell feltétlenül nagyon jót menni. Elég lehet 4 stabil futás is, sőt még akkor is lehet esély ha valaki kicsit betlizik.
Ma is hatalmas hőség fogadott minket és az alföldi terep ezt még keményebbé tette. Alapvetően jól szokott menni nekem alföldön, így bizakodva álltam a saját futásomhoz, abban pedig biztos voltam, hogy a többiek is megtesznek mindent.
Bemelegítésnek nem futottam sokat, alig 2km lehetett, de így is jobban éreztem magam, mint tegnap.
Országos Csapatbajnokság 2008 - Harkányi Zoltán A rajt után fel is pörögtem és a térképet nézegetve szörnyűldöztem és mire a térképrajtig elértem már ki is durrantam. Megfogott a homok és a kezdeti pörgés alábbhagyott. Kezdtem túrni a dzsuvát. Nem mentem igazán jól, de folyamatosan tudtam hol vagyok és ez csak a pontra befelé változott meg. Utolértem Maros Ervint, majd jobbnak láttam kiugrani az útra és újra bemenni a pontra. Így aztán simán lett meg a pont, de az átmenetben maradt rendesen. (hiba: 0:30)
A kettes azt hittem könnyű lesz, de valahogy elmentem a pont mellett. Nem igazán értem mi lehetett, de talán az első kis rétnek véltem a pont körüli rétet. Visszafele csak érzésből és nem is túl gyorsan lett meg a pont. (hiba: 1:30)
Éreztem, hogy nem volt túl jó a kezdés, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az erdővel, így aztán kihúztam inkább a rét szélére, ahonnan jött rendben a pont. A 4-es is jól jött, mert pont elkaptam a töltéssort a ligetesben, majd bevállaltam egy nagy kerülőt az ötösre. Azt hittem pocsék kezdést tudtam magam mögött, de a tempómmal nem volt gond és még a hibám sem voltak vészesek.
A 6-os átmenetet nyertem is a 4-eshez hasonlóan, majd a 7-est kicsit elrontottam. Túl későn vágtam be az útról. (hiba: 0:30)
Nem sokat vacakoltam viszont a nyolcas átmenettel. Amíg lehet mentem az úton, majd nekidurrantottam a hármaszöldnek. Ez olyannyira bejött, hogy ezt az átmenetet is nyertem és még a vezetést is átvettem. Nem lett volna ezt rossz tudni ekkor, mert elég idegesen és kapkodva indultam tovább a 9-es pontra. Gondoltam ezen a nyíltabb részen talán ledolgozhatok valamit az addig összeszedett hátrányból.
Ami ezután jött az számomra kész bermuda háromszög volt. Ennek megfelelően nem tudtam mi van lent és mi fent, most pedig nem tudom pontosan hol jártam és mit rontottam el. Az tuti, hogy a térképhez semmi közöm nem volt. Megettem a 9-es és a 10-es pontot is rendesen. (hiba: 4:30)
Országos Csapatbajnokság 2008 Itt már aztán úgy éreztem, hogy végképp elrontottam mindent és csak a csapat vitt előre. A 11-es rendben jött és a 12-is "csak" egy elég nagy bizonytalankodás volt a gond. Nem tudtam ugyanis összeegyeztetni a térképet és a terepet, de valahogy a nagy domb alapján csak megtaláltam a pontot. (hiba: 0:30)
A 13-ast aztán egyértelműen a saját hülyeségem miatt ettem meg. Túlságosan is siettetni akartam a bevágást és egy arra alkalmas helyen be is csaptam jobbra. Mint később kiderült a ketteszöldet túrtam abban a hiszemben, hogy ligetesben járok. Kész csoda, hogy ekkora hibával megúsztam, bár lehet a többiek is hibáztak itt. A jó vétel mindenesetre az lett volna, ha elmegyek egész az útelágazásig. (hiba: 2:00)
Mondhatni, hogy teljesen elkészültem ekkorra az erőmmel és még fejben is megzuhantam a sok hibám miatt. Ekkor eléggé átértékeltem magamban a mai versenyt és már csak az forgott a fejemben, hogy nem számít mi volt eddig. Menni kell, nem feladni egy másodpercre sem és minden átmenetben csak arra koncentrálni. Ennek meg is lett az eredménye a következő pár átmenetben, mert a 14-est és 16-ost megnyertem és a 15-re se mentem rosszat, csak épp frissítettem egyet közben.
A 17-re aztán már kijött, hogy szétcsúsztam és a futás átmenetben kaptam rendesen, majd a 18-ra már megint hibáztam. Túl korán vártam a pontot és bevágtam előbb, pedig simán kiszúrta volna a szemem, ha megyek még 10 métert. (hiba: 1:00)
A 19-es közel volt, a 20-as pedig könnyű. Csak a fizikai állapotom miatt kaptam itt arányaiban sokat. A 21-es nagyjából rendben ment, leszámítva, hogy a dzsungelharchoz sem ártott volna némi erő. Ekkor megláttam a pontról kifutni Fecót, amiből tudtam, hogy majd negyed óra a hátrányom hozzá képest és sejtettem, hogy ez már csak nőni fog.
Rögtön a 22-est jól meg is ettem. Futottam Kelemen Detti után, ami abból a szempontból jól ment, hogy felértem rá, viszont az iránnyal már gondok voltak és még csak nem is kapcsoltam egyből hol lehetek. (hiba: 2:00)
A szenvedésem itt újabb fokozatba lépett. Ha nem csapatversenyről lett volna szó, akkor itt álltam volna rá a sétára, sőt ha nem fontos versenyről lett volna szó, akkor akár fel is dobtam volna olyan cudarul éreztem magam. A pontra azonban egész jól odataláltam némi bizonytalankodás árán. Itt megláttam Kovács Robit és ebből azt a következtetést vontam le, hogy ronggyá vernek az ellenfelek. Valamiért az volt bennem, hogy legalább 10 percet kaptam már tőle eddig. Rohantam is ész nélkül és persze nem számoltam még a töltéssorokat sem. Egyel korábban megálltam keresni és csak egy nagyobb bénázás után indultam tovább. (hiba: 2:00)
A 25-ös végre simán jött, majd a 26-os is, ám a 27-re elnéztem valamit és túlfutottam a ponton. (hiba: 1:30)
A 28-ra annak ellenére jól mentem, hogy a pontról nem sikerült jól lejönni és ha már arra mentem igazán útbaejthettem volna a frissítőt. A következőre aztán szintén nem igazán hibáztam, de bizonytalankodás volt benne rendesen. (hiba a két pontra: 0:30)
Már alig láttam ki a fejemből és futni is alig bírtam, így egyenesen kifutottam az útra és azon erőltettem a haladást. Ha nem is gyorsan, de azért haladtam. A 31-re már láttam Foreszt, majd utol is értem. A 32 előtt pedig Kovács Ádámmal találkoztam és olyannyira szét voltam csúszva, hogy mit sem törődve azzal, hogy legnagyobb ellenfelünk egyik emberéről van szó megkérdeztem, hogy az én pontomra megy-e. Meglepő módon válaszolt, de nem az én pontom kellett neki. Közben magamban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad én bizony felveszem Ádám tempóját és bejövök vele a célba.
Már csak olyan hülye célokkal bírtam magam haladásra bírni, hogy "ha bejövök vele mi nyerünk, ha nem akkor ők" ultimátumokat intéztem magamhoz. Szerencsére ebből nem lett hiba, mert időben leváltam Ádámról és megfogtam a 32-est. A pont után nem sokkal megint egymás mellé értünk és ekkor már a gyűjtő következett. Nem mondom azt, hogy ész nélkül rohantunk, de nekem ekkor kifejezetten nagynak tűnt a tempó, főleg az eddigiekhez képest. Mikor láttam, hogy nem megy el tőlem Ádám, akkor már fogalmazódott meg bennem a következő gondolat: "Aki előbb bejön, annak a csapata nyer!"
Ennek megfelelően aztán rohantam a gyűjtőhöz és hajr
áztam ahogy csak tudtam és be is jöttem Ádám előtt. Apró szépséghiba, hogy így is 17 perccel megvert, ám csapatban mi nyertünk!
Országos Csapatbajnokság 2008 - MEAFC a bajnok Gyurikát még be kellett ordítani a célba, de végül megvertük az ETC-t és mivel a Pécsieknek becsúszott egy hibapont mi lettünk a bajnokok!
A saját teljesítményemmel mindazonáltal nem vagyok elégedett. Hibáztam összesen 16,5 percet, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag alig találtam be az erdőből. Fizikálisan a pálya felét sem bírtam és alig vonszoltam néhol magamat. Egyetlen pozitívum, hogy nem adtam fel és küzdöttem minden másodpercért.
Ha nem is ennek, de Fecó és Doma jó futásának meglett az eredménye. Megérte mind a 112 perc küzdelem.

Összesen 16km, 122:37

Térkép, részidők

Hozzászólás írása