Végleg eldőlt, hogy ma is futnom kell, de legalább a 3. pozícióba kerültem, hogy a többiek futását ne rontsam el.
Bemelegítés ma sem volt több 2km-nél, de a bokám vagy 1 órán át melegítettem és megint leragasztottam, ahogy csak tudtam a lábam. Persze ezúttal már a sarkam is le kellett.
Szundi Attila 64 perc végével eléggé a mezőny végén jött, de Fecó az 59 percen belüli futásával kielőzött pár csapatot, így Kovács Robi és a Román váltó előtt mehettem ki, sőt még egy Svéd váltó is éppen utánunk ért be a 2. futóknál.
Igyekeztem ma kicsit bátrabban futni, de a rettentően sziklás kezdés miatt ez a lefelékben így is csak nagy bénázás volt. Kívülről biztos vicces képet festhettem, ahogy gyalogolok a lefelékben, majd nekiesek a felfeléknek. A 3-as pontra mindenesetre hibáztam egy kicsit és láttam is elmenni Kovács Robit. Igyekeztem nem lemaradni tőle, de csak néha-néha tűnt fel a távolban és a 4-es pontra amúgy is más útvonalon mentünk. A 6-os előtt aztán a lefelében feladtam az üldözését.
Próbáltam a tempót legalább az általam futható részeken erőltetni és ez nem is sikerült olyan rosszul. A pálya innen hátralévő szakaszát pár bizonytalankodással letudtam és végül 65 perces idővel értem célba, még a Román váltó előtt. Szerencsére a bokám megúszta a mai napot, pedig ez volt az összes közül a legkövesebb.
Az időmet ennek tükrében nem is érzem olyan rossznak. Érdekes, hogy a lefelékben való botorkálás miatt nem tudom magam kifutni és így némileg több levegőm marad a felfelékre. Már az is sokat jelentett volna ma, ha az útvonalaimat kicsit bátrabban választom, de ha meg tudnám futni a lefeléket és a kövesebb szakaszokat is, akkor talán egész elfogadható eredményre is képes lennék.
Össze kell kaparnom valahogy a bokámat, hogy aztán azzal foglalkozhassak végre, hogy mennyit hibázok és mennyire megy a futás.
Most a bajnokságokig tuti nem megyek terepre és a bokámat is erőből tornáztatnom kell.
Összesen 10km, 400 szint, 75 perc