Jött az éjszakai menet és haladtunk is elég jól a könnyű rövid pályákkal. Editet ugyan halálra rémítette pár vaddisznó, de mikor Vera leváltott úgy éreztem jól haladunk. Persze Tomi kiesése miatt ez már csak relatív volt így, mert gyakrabban is került ránk a sor és mégiscsak az erős emberünk esett ki. Mint később kiderült Vera hibapontos lett a hosszú könnyű pályán, amit még én beszéltem rá, de ezt a rajtomkor nem tudtam.
Mivel nem akartam, hogy a nehéz pályák lányokra jussanak és azért, hogy az éjszakából is minél több időt raboljak el a lányok elől elvettem a hosszú nehéz pálya térképét. Nem mozogtam valami jól, mondhatni kifejezetten lassú voltam. Részben a bokám miatt óvatoskodtam, részben pedig nem esett már túl jól a futás. Hiba igazából csak az 5-ös pontra csúszott be komolyabb, de Istitől így is 14 percet kaptam.
Innentől már mindenki csak küzdött, de nem nagyon haladtunk. Én elmentem aludni, amiből jó ha 30 perc összejött, Edit kiállt, mert nem volt jól, de erre csak akkor eszméltem mikor keltettek. Vera volt kint a pályán és úgy számoltunk hosszú könnyűt, vagy rövid nehezet fut. Mivel fáradt voltam és a tempó már nem számított annyira gondoltam eljött a magas szárú cipő ideje és nagy nehezen magamra erőltettem, felöltöztem és WC-re mentem majd mikor lefele sétáltunk a célhoz már engem szólítgatott Hites Viktor a váltáshoz. Verának még jutott egy könnyű rövid, így hamar beért, nekem meg semmire nem maradt időm. Bemelegíteni sem.
Szörnyen ment a futás, a cipő nyomorgatta a lábam és megint hosszú nehéz pályát kellett vinnem. (Ki, ha én nem alapon.) A kettes pont előtt nagyon nem értettem a térképet, sokat bizonytalankodtam. A 3-as és 4-es aztán nagy küzdelem volt és az ötös sem esett jól, de legalább nem hibáztam. (igaz a dzsuvát jól kikerülgettem)
Az 5-ös pontról kifelé jövet aztán estem egy nagyot. Valahogy elakadt a bal lábam és repültem előre, miközben valahogy jól megtéptem a jobb bokámat. No nem oldalirányba, hanem olyan visszacsapódás szerűen. A terminátorcipőmnek minden bizonnyal ez volt az utolsó bevetése. Nem tudom mennyire a fáradtság miatt, de végig estem, keltem és szerintem a bokám is azért rántgattam meg, mert ez a vacak volt a lábamon. Én egyszerűen nem tudok benne futni és ehhez képest semmit sem véd. Nyilván nem tudom benne kitörni a bokám, de erről egyébként sincs szó.
A pálya hátralévő részét aztán már nagyon óvatosan tettem meg, nem igazán mertem odatenni a lábam és sokszor éreztem is a bokám. Szerencsére legalább hibával jól megúsztam a hátralévő részt, de így is elég rosszat mentem. A 10 perces kiliátlag még hajnalban 5. futásnak sem jó.
A többiek megint küzdhettek a keményebb pályákkal és gondolom ők sem voltak sokkal frissebbek nálam, így a vége megint kicsit kevesebb pályát eredményezett és nem került rám hatodszor a sor.
Összességében nekem tetszett ez a verseny és sok tanulsággal szolgált. Egyrészt nem azért kell 4 fiúval felállni, hogy az eredményt maximalizáljuk, hanem, hogy ne szívassuk meg a lányokat, másrészt, hogy a csapat fiú tagjainak is legyen része lazább pályákban.
Persze a sorrend és pályaleosztás is baromi fontos, de ezt úgyis emberekre és csapaterősségre kell szabni.
Az utolsó futást leszámítva (és kicsit az utolsó előttit is) én nagyon élveztem a versenyt és addig a bokám is rendben volt. A terep szerintem jó választás volt, tetszett, hogy új helyen vagyunk. A térkép bár nem volt tökéletes, bőven jobb volt, mint amire számítottam és jobb, mint amit mostanában néhány "profi" összehoz. Hatalmas területet helyesbítettek ki a nulláról, részben nem ebből élő térképhelyesbítők.
Hites Viktornak és csapatának azthiszem minden induló nagy köszönettel tartozik. Remélem 2 év múlva egy még jobb és sokkal népesebb 24 óráson vehetünk majd részt!