Gerivel megbeszéltünk mára egy közepesen hosszú edzést, majd délután Balu is felhívott, hogy megyünk e futni.
Geri már 5km-el a lábában érkezett hozzánk, majd együtt kanyarodtunk el Bánhidai lakótelep felé, hogy Balu is csatlakozzon hozzánk. Innentől a Turulhoz futottunk fel a lépcsőn, ami nekem már kicsit kemény volt, de utána egész jól haladtunk, főleg a lejtős részeken. Az erdészeti aszfaltúton mentünk és az aszfaltos rész végéig jól is ment. Végig dumáltunk és szinte repültek a kilométerek. A dózer kezdetétől a meredekebb részen Geri egyre nagyobb tempót diktált és bár egy darabig küzdöttem, de végül le kellett maradjak. Nem sok volt már a fölfeléből, de megadtam magam. A dombtető után aztán sikerült felzárkóznom rájuk és innentől már nem volt gond a tempóval. Végül a fordulót kicsit messzebb ejtettük meg, mint terveztük, mert Geri menni akart még előre. Vértestolnára vezető turistaút kezdeténél fordultunk végül meg. Szép lassan csordogáltunk lefele, ami igazán jólesett. Balunak a lámpája nem világított valami erősen, de azért nem volt gond, főleg, hogy most még nem mentünk be a sima eredi utakra.
Iszonyú jó edzés volt, nagyon élveztem. Talán ez volt az első olyan a sérülés óta, ami már terhelésnek se volt rossz és élveztem is.
Összesen 16km, 440 szint, 83:02.
Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 149
Megnyugvási: 43 (148/105)