Megvan az előnye is a rugalmas munkaidőnek, mert míg máskor éjjel kellett futnom, ma itthonról dolgoztam és ebédidőben mentem el futni. Egyedül vágtam neki az edzésnek és a lépcsőn mentem fel a Turulhoz, majd a kilátó felé vettem az irányt, persze a dózerúton. Kicsit fáradtan mozogtam és a fölfelékben még magamat is meglepem, hogy milyen lassan vagyok képes haladni, de legalább a pulzusom kezd normális lenni. A bányász kilátónál fordultam meg és jöttem vissza ugyanarra.
Tetszett, hogy végre világosban futhattam itt a Gerecsében, de azért lesz ez még jobb is, mert most fáradt is voltam és az idő is elég vacak.
Összesen 8km, 220 szint 43:56.
Átlag pulzus: 145
Megnyugvási: 53 (143/90)
Szia Zoli!
Hosszú idő óta olvasgatom az edzésnaplódat, figyelemmel kísérem sérülésed, lábadozásod és lassan újra kibontakozó régi futóteljesítményed. Már többször elhatároztam, hogy írok neked, de mivel én futóteljesítményben és egyéb tájfutóhoz illő tálentumokban alul vagyok, komoly észrevétellel nem szolgálhatok, akkor meg minek koptassam a klaviatúrát. Viszont egy dologban mindenképpen hasonlítunk egymáshoz. Szerintem is; futni jó! Írtad, hogy fiatalok beszólogattak, mert csak a ”hülyék”, meg a vámpírok futnak éjféltájban, hát ezt én is megtapasztaltam már néhányszor. Néha még cifrább dolgokat is. A nyugdíjas kutyasétáltató, aki mellé kiugorva az erdőből a földútra, nyakig sárosan, vérző arccal, nem is tudom minek nézett, de biztos, ami biztos a kutyáját utánam engedve le akart vadászni, az sem sokkal jobb.
Mindig azt gondoltam, hogy egy tájfutóversenyen olyan emberek jönnek össze, akik szeretik legalább, úgy mint én, de akár még nálam is jobban az erdőt. Olyanok, akik vonatból, autóból, bicikliről, hajóról meg a fene se tudja még miről, nézik az erdőket, s közben arra gondolnak, hogy: vajon meg tudnám futni azt az emelkedőt, vagy, hogy milyen jó lenne abban a szálfabükkösben futni ősszel, a nem túl mély, puha avarban. Hát nem, csalódnom kellet – természetesen, akinek nem inge ne vegye magára – néhány emberben. Normális ember, ha tele a műanyag szemeteszsák nem a bokrok alá dobja a csokispapírját, zsebkendőjét, miegymását. A célban működő büfé sörpadjáról nem a fűre söpri laza mozdulattal az egyszer használatos tányérját, kanalát, szalvétáját meg a babgulyásmaradékát. Engem meg megmosolyognak, agyamentnek néznek, azért mert a fölszedem, a zsebembe tömöm a szemetet, és autómmal visszaszállítva az urbanizációba, üres szemetest próbálok keresni. Szerintem a tájfutás mindig is több volt egy sportnál. Egy életforma, egy-egyfajta gondolkodásmód. Ha körülnézünk magunk körül, – gondolok itt utcákra, terekre, emberekre, tv-re, újságra, miegymásra – úgyis egy csomó szennyet találunk. Kár lenne, ha tájutótársadalom is kezdene felhígulni. Na jó ennyi mára elég. További jó futást.
Üdv: Dóri
Sziasztok,
Elsősorban Dóri üzijére reagálnék. Én is azon tájfutók közé tartozom akik érdeklődve olvasgatják naponta az edzéseid leírását (kiváncsi lennék, hányan vagyunk ilyenek), Tbánya közeliként pedig mindíg meglepődök merre is lehetett volna futni míg ott laktam, nekem akkor csak a Tutulnál lévő kb 10-11 km-es illetve késöbb a Megalódusz kör, volt még amit pályának nevezhettem.
Tájfutó társadalom valóban felhigul(t), évekkel ezelött véletlenül több év kihagyás után elmentem egy versenyre, az eredményhirdetésen vki még petárdát is robbantott, mert az apja a dobogón állt, én meg leforrázva a döbbenettől, mivé lett ez a sport is… mostanában egy kicsit többet megyek versenyekre, petárdával már nem találkoztam, de dohányzó “sport emberekkel” igen.. nekem a sport ember olyan aki vigyáz a környezetére, magára segít a pályán a bajba jutott társainak, gyerekeknek.
Sziasztok!
Örülök, hogy ekkora lett itt a forgalom. 🙂
Engem is meglep, hogy mennyien járnak erre. Tegnap például 60-an, de ez mondjuk kicsit kiugró adat. (Jobb oldalt alul az egyébnél van egy nyilvános látogatottságmérő.)
Mindig feldob, ha ír valaki. Ez ráadásul néha a holtponton is átlendít és erőt ad a következő edzéshez.
Ami a tájfutó társadalom felhigulását illeti azért megjegyezném, hogy még mindig sokkal jobb a helyzet, mint máshol. Itt még az a kivétel, ha valaki dohányzik, szemetel…, míg máshol azt nézik ki, aki rászól a szemetelőre, vagy tilosban cigarettázóra. Remélhetőleg ez így is fog maradni. Erre minden esély meg is van, mert aki nem tudja azt értékelni, amit mi, annak eszébe se jut tájfutóversenyre jönni, de még csak az erdőbe se nagyon teszi be a lábát.
Feri! Mostanában akkor nem kényeztettelek el meglepő útvonalakkal. 🙂
Ígérem, ha már nem fogom félteni a lábam, akkor tovább tekergek majd szerte a Gerecsében, Vértesben. Ha pedig lesz időm, akkor végre beszkennelek egy térképet és berajzolom rá a sűrűbben futott útvonalaimat.
Zoli
Sziasztok,
Egyszerűen mondva: a tájfutás intelligens sport és aki űzi nemkülönben. Sok szót -pláne pénzt- nem érdemes pazarolni egyéb olyan sportágakra amik miatt a mi sportágunk anyagilag és erkölcsi megbecsülésben ott van ahol. Na mindegy: mi azért edzünk tovább, akár hó, jég, vihar, kora reggel, késő este… stb. van.
Járt már valaki “jégerdőben”? Amikor 1-2 éve mindenki behúzódott a meleg lakásba mivel ónós eső, eső, majd hó esett, én (és még szerintem sok tájfutó fanatikus) kirongyoltam a Gerecsébe. Olyan látvány tárult elém amit azóta is csak mesélek az atlétáknak…mintha a mesében lettem volna. Egyebek mellett ilyen élményekért futunk mi…A mai világban aki nem csinál valami hasonlót az belegebed !!! FOCIT MÁR NEM NÉZEK EGY IDEJE INKÁBB SÍVERSENYEKET- ők hasonló fanatikusak, szerintem..
Na mostmár elég belőlem. Ugye ti értitek miről írtam?
Petya
En ertem 🙂
Jégerdő király volt, bár mi akkor a Budai-hegyekben talán üvegfákról beszéltünk.
Valami olyasmi is rémlik, hogy túl nagy edzésértéke nem volt a dolognak, de én is élveztem.
Legközelebb ilyen lesz, akkor tuti felveszem a szögest és nekivágok a Gerecsének!
Sífutást és biathlont én is a legélvezetesebb sportközvetítéseknek tartom, de a csúcs a tájfutó VB volt a neten. 🙂
Sziasztok megint,
A tájfutó VB tényleg állati jó volt a neten, még túlóráztam is.. :o)), hogy lássam a férfi középtáv végét. A jégerdő is szép volt, egyébként, ha jól emlékszem nem is csúszott vészesen, egy sima stoplisban túléltem, nem volt vastag a jég a hó tetején, igy biztonságos talajfogást tudtam elérni, bár az én tempom az nem éppen mondható gyorsnak (egy stoplisom azért szétment azon a télen…). hogy bíztatás is legyen, én tényleg csodálom a fanatizmusodat, az éjjeli edzéseket stb., én este hét után nem szoktam kimenni, óvatosan a felpörgés időszakában, de utána remélem jó alapozást fogsz tudni csinálni. Mostanában egyre több a síverseny a TVben, nekem is tetszik.
Üdv,
Feri
Meghívó: na akkor ezennel meginvitálok mindenkit decemberben 2 ünnep között egy közös edzésre. Immáron 3. alkalommal jövünk össze futók Szomódon és indulunk neki a Gerecse legutolsó emelkedőjének a Kőpitének Csodaszép kilátás a Dunára és az egész Gerecsére a másik irányba. Bár sokan akkor szülőknél vannak esetleg messzebb, de akkor csinálunk még egyet karácsony előtt. Öltözködés és egy kis frissítő utána nálunk. Tavaly szemerkélő esőben futottunk és a végén a Hiltop borászatban kóstoltunk egy üveg bort-már aki szereti abort és utána ereszkedtünk le 1000-rel Szomódra. Gyertek !!!
Petya
Még nem tudom, hogy hogyan tervezzük a hétvégét, de holnapra ez eldől. A bort leszámítva ugyanis tetszik az ötlet. 🙂
Milyen talajon visz ez a kör és leginkább milyen hosszú?
Ha Edit is jön, akkor tud valakivel futni (5:30- 6 perces tempó síkon)?
Zoli, elolvastad! 🙂
“decemberben 2 ünnep között “
Peti nem most hetvegere szervezte! Mar beleeltem magamat.
Ok. Ez így tényleg gáz.
Eléggé félreértettem.
Helóka,
valóban nem most hétvégére gomdoltam.
Egyébként a közös futáskor majd 2 ünnep között eljöhet Edit is. Tesz egy kisebb kört egyedül -az elején jöhet még velünk is. De talán jön még olyan futó is, aki hasonló tempót fut. Majd meglátjuk.
Most -vasárnap- egyébként bennt vagyok melóban, így a mai hosszú futás elmarad. Tegnap is csak szenvedve tettem meg 2 kört a Tó körül Tatán + még szülőkhöz, így lett 17 km, de teljesen paff voltam. Első hét nem lett így igazi, de van még idő úgy gondolom.
Egyébként Zoli -ne légy annyira a bor ellen. Sokszor még az orvosok is ajánlanak betegeknek egy pohár vörösbort esténként. Gyógyító hatása is van. De ezt biztos tudod és ennyi a borról.
Geri, mit nyomtál a hétvégén?
Zoli, a sógorom és a Hornyák Zsolti is beszálhat a lev.listába igaz? E-mail címet adok, ha rendben.
Idén nem lesz hó?
Petya
Haliho,
Peti ne aggodj, lesz ho dogivel 🙂 Van meg ideje!
Szombaton 15km-t nyomtam porgosen, vasarnap egy 33km-es turat terveztem futva. El is mentem, 33at futottam is, de kegyetlenul eltevedtem 😀 Szoval 33bol kb 44-45km-t csinaltam. 44bolt 33at rendesen lefutottam, de volt olyan, amikor leadtam 200meter szintet felslegesen, na akkor visszafele nem futottam 🙂