2. nap – Kocogva a gyönyörű erdőben

Kicsit tartottam a mai naptól és a bokámból is elegem volt. Ez utóbbi ellen extra sok nyújtással próbáltam tenni valamit, de hamar kiderült, hogy ez nem sokat ér. A bemelegítés 2km sem volt egészen és igen meleg idő fogadott minket, ami a napos rajt miatt még melegebbnek tűnt.
A pálya a réten kezdett, ami abból a szempontból nagyon nem volt jó, hogy a lábamnak a göröngyös és nem jól látható talaj eléggé betett. Már az egyes pontra is össze-vissza csapódott a lábam, de mire a hármas előtt beértem az erdőbe már azon gondolkoztam, hogy a mai napot fel is adom. Volt két apró hibám az egyesre és a kettesre is, de a hármasra ezt megkoronáztam. Túlfutottam a ponton. (eddig össz hiba: 3:00)
Itt utolért Bogos Tomi amit mondjuk sejtettem előre, mint ahogy azt is, hogy nem fog hiba nélkül futni. Túlfutott a 4-es ponton és bár le voltam jócskán maradva én is követtem. Nekem apró hiba volt, mert épp csak túlmentem a ponton. (hiba: 0:20)
Az ötösnek aztán jobban mellémentünk balra és én még a pont alá is beszaladtam, mert egy másik pont villant be. (hiba: 1:20)
No itt azért már kellőképpen elegem volt mindenből, így kicsit kocogósra vettem a figurát. Rögtön élvezni is kezdtem a futást, mert az erdő gyönyörű volt és a bokámnak sem tett be különösebben így, hogy nem rohantam. Jött is simán a pont, akárcsak a 7-es. A nyolcasra menet elment mellettem Bogos Tomi, ami azért vicces, mert a rajtban azzal poénkodtam, hogy "úgyis elmegy mellettem, többször is". Itt meg sem próbáltam Tomival elfutni és hiba nélkül haladtam jó hosszan, egészen a 13-as pontig. Néhol egész kedvet kaptam a futáshoz a gyönyörű erdőben, ahol a talaj igen ideális volt a bokámnak. Még egy fűszál se nagyon nőtt.
A 14-es pontra aztán behibáztam. Egyszerűen nem figyeltem eléggé és túlmentem a ponton. (hiba: 1:30)
Innen a térképcseréig és átfutóig újra nem volt hiba és annyira élveztem a könnyű futást az erdőben, hogy fel sem merült, hogy ne menjek tovább.
Rögtön az ellenkező irányba akartam kifutni a pontról, majd nem vettem észre, hogy a kerítés romos és amúgy is azon át kell majd kimenni a 18-as pontról, így a dzsuván át közelítettem a pontot. (hiba: 0:30)
A 23-as pontig aztán minden simán jött, bár azért vécézni megálltam, hisz a kényelmes tempómba belefért.
A 24-es ponton aztán megint túlmentem, mert a koncentrációm sehol nem volt a tétnélküliség miatt. (hiba: 1:20)
Itt már kezdtem fáradni és rögtön mellémentem a 25-ös pontnak is. (hiba: 0:30)
A 28-as pontig megint minden simán jött. A 29-re menet még egy kicsit a természetben is gyönyörködhettem, mert egy a földön fészkelő nagytestű madár mellett futottam el, aki igencsak emelgette a szárnyait, hogy megvédje fészkét. A pontnak persze nem ezért mentem mellé, hanem mert nem igazán éreztem a térképet. (hiba: 1:00)
Innen már sima ügy volt a célig, de nem mentem valami jó részidőt. Egyrészt a lábamra is jobban kellett figyelni, másrészt megint megálltam vécézni a dzsuvában, ami egész sok időt vitt el.
Tulajdonképpen hosszú terepedzésnek tökéletes volt a mai nap, de nem örülök, hogy nem tudtam a bokám miatt versenyként tekinteni a mai napra. Kicsit mondjuk ez rajtam is múlt, mert a pálya elején annyira elvette a kedvem a réten botladozás a versenyzéstől, hogy utána nem is próbálkoztam már, pedig ebben az erdőben azért lehetett volna erőltetni a dolgot. Nem lett volna tökéletes, de sokkal jobbat tudtam volna menni.
Összesen 9 percet hagytam a pályában, ami ezen a futós terepen rengeteg. Úgy érzem futásban is rengeteg maradt benne, de ezt nehéz így kocogva felmérni. Azért 100 perc alá egy jó futással biztos befértem volna és azzal a 900 világranglista pont is simán meglett volna. Így szánalmas 699 pontot értem el.
Fura, de ma egyáltalán nem fáradtam el a 17,2km-es pályában. Nagyon tetszik ez a terep, remélem tényleg itt lesz a 2009-es HOB. Ha egy ilyen erdő lenne mellettem, akkor azthiszem többé egy métert sem futnék úton. Ha nem éreztem épp a bokámat, akkor nagyon jó érzés volt ezen a talajon futni.
Vadászles és mellette egy vaddisznó

A szállásunk Gosztolán igen hihetetlen dologgal lepett meg minket. A kert végében ugyanis egy fenyves kezdődik, amiben 2 méter után van egy vadászles, mögötte 1 méterrel pedig egy kerítés. Vaddisznók vannak bekerítve egy 50×100 méteres területen.
Eléggé kiakadtunk a dolgon, mert ha még a vadles nem lenne, akkor bele lehetne magyarázni valamit a dologba, no de így! A többiekkel együtt én is csak arra tudok gondolni, hogy a házban megszálló külföldi vadászoknak párszázezer forintért kínálják a lehetőséget, hogy kilőjenek egy vaddisznót 10-20 méterről, de akár 2-ről is. Tán még részegek is annyira, hogy nem veszik észre, hogy be vannak kerítve az állatok, így esélyük sincs.

 
Összesen 21km, 200 szint, 130 perc.
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.