OO.Cup 1. nap – Velika Planina

Kicsit sietnünk kellett a versenyre, mert igen hosszú volt az út odafelé és nem számoltunk vele, hogy csak ilyen lassan fogunk tudni haladni.
A parkolóból még egy komoly mászás várt ránk a célig, amit igen sietősen tettünk meg, de időben felérünk és kárpótolt minket a csodás táj. A cél ugyanis 1500 méteren volt. Egészen pontosan nem is a cél, hanem a mai versenyközpont és dugóka kiolvasás, mert a cél ma a terepen volt.
A rajtba egyedül futottam ki és bár Fecó mögöttem indult 4 perccel nem melegítettünk együtt. Miután futottam olyan 2,5 km-t intenzív bokanyújtásba kezdtem, hogy bemelegítsem a lábam a versenyre. Tudtam, hogy a mai nap lesz a legtechnikásabb, ami miatt különösen vártam a versenyt.
Nem kezdtem különösen óvatosan, de nem is kellett, mert a nyílt részen volt az első kettő pont. A másodikat már többen megszívták, de nekem sikerült szépen fognom. A hármas aztán bent volt már a sűrűjében és én bátran nekimentem. Mikor beértem az erdőbe nem is nagyon értettem mi van, de azért éreztem hol lehetek és kicsi bukdácsolás után érzésre fogtam a pontot. Persze végig térképeztem, de nem mondhatni, hogy méterről méterre lekövettem volna merre megyek. Utólag persze egy jobbra kerülés logikusnak tűnne, így nem mondható, hogy hiba nélkül fogtam a pontot, de én elégedett voltam vele. (hiba: 0:20) OO.Cup 1. nap - Velika Planina
Itt még igen jól álltam, többek között Fecó 6 perc hátrányt szedett össze eddig hozzám képest. A 4-es pontra magabiztosan és hiba nélkül mentem, igaz nem rohantam túl gyorsan, de ekkor már kezdtem nagyon élvezni, hogy eltájékozódok ezen a terepen. Az ötösre elvesztettem a fonalat és csak egy másik töbör mellett állva raktam magam helyre. (hiba: 0:30)
A hatossal azt leszámítva, hogy nem bírok felfelé gyorsan futni nem volt semmi gond, majd lendületesen nekiindultam a hetes pont felé.
Nem igazán tudtam a lefelében térképezni, de próbáltam valami markáns felfogóvonalat találni és ezt a pont környékén lévő sziklákban véltem felfedezni. Persze ez nem jött be és kiszálltam. Láttam lent az utat, így azt éreztem milyen magasan vagyok, de nem akartam elhinni, hogy a sziklákon túlfutottam. Végülis nem is raktam helyre magam, csak rájöttem, hogy túlmentem és a visszafelében egyszer csak ott volt a pontom. (hiba: 4:30)
Úgy éreztem nagyon kiszálltam és még láttam is valahol elfutni az utánam induló Norvégot és hát azt se tartottam kizártnak, hogy Fecó ellépett mellettem. Kicsit megtörve, de toltam tovább és rendben megoldottam a futós átmenetet. Nem is értem miért kaptam ki benne ennyire.
A 9-re úgy éreztem megvezet a hegy iránya, ami meg is történt, de egy kicsit túl balra vezetett, így egy karikával mehettem vissza a pontért. Talán jobb lett volna Fecóhoz hasonlóan kiugrani az útra, vagy megpróbálni részletesebben kiolvasni a térképet. (hiba: 1:00)
Úgy látszik jól eltájoltam magam, mert rosszfelé jöttem ki a pontról és azt tartottam is egy darabig és csak mikor túl nagy volt a hegyoldal, akkor kapcsoltam. (hiba: 1:30)
A hosszú átmenetben választottam egy jó útvonalat, majd a támadópontról berohantam rosszfelé. Már épp helyreraktam magam, mikor megláttam Fecót, akivel végül együtt fogtuk a pontot. (hiba: 1:30)
Nem igazán értettem hogy került ide, hisz azt hittem már rég elment mellettem, de nem nagyon törődtem vele és kicsit hátulról ívelve másfelé fogtam a pontot, de oda már egyszerre értünk. A pontról aztán Fecó nem arra futott ki, mint én és bár tudtam, hogy a verseny szempontjából nem jó húzás különcködni nem mentem Fecó után. Ezen a kihívást jelentő terepen egyedül akartam megoldani a feladatot, ezért inkább egyedül mentem. Mint azt sejtettem nem igazán nyertem vele, mert rögtön belezavarodtam a helyzetbe. Nem tudtam mi van a térképen lefelé és mi felfelé, így már csak akkor raktam magam helyre, mikor a pont mögött voltam. Onnan visszafelé meglett a pont, bár az se volt teljesen tudatos. (hiba: 3:00)
Valamivel könnyebbnek tűnt a 14-es pont, de nem sikerült túl jól haladnom a gerincen és őszintén szólva nem bírtam lekövetni hol vagyok. Megtorpantam, sőt elindultam visszafelé, majd végül megint nem tudatosan, inkább érzésre fogtam a pontot. (hiba: 4:30)
Kezdett idegesíteni a bénázásom, de legalább egy darabig biztos lehettem a dolgomban, mert úton lehetett menni és jó helyen bevágva magabiztosan fogtam a pontot. Nem úgy a 16-ost, ahol megint nem boldogultam a térkép kiolvasásával és túlmentem a ponton. (hiba: 2:00)
Jobbnak láttam nem vagánykodni és kerültem az ösvényen, majd onnan simán fogtam a pontot. Mondjuk tájékozódás szempontjából volt csak sima, mert a sziklákon nagyon nehezen tudtam csak megközelíteni a pontot, így egy csomó időt buktam. (hiba: 0:30)
Itt már egyszerre értem a pontra egy külföldi sráccal, akivel azonban másfelé jöttünk ki a pontról, mert én a bal oldali útvonalat, ő pedig a jobb oldalit választotta. Hiba nélkül fogtam a pontot, de alig értem előtte oda.
Kis mászós rész jött és az erdő is egész magyaros arcát mutatta ezen a részen, én pedig kezdtem fáradni és szenvedni. A pont simán meglett és még tudatos is voltam, mert előtte a nyereg és az utána jövő töbör jó támadópont volt, mégis rengeteget kaptam. A huszasra érzésre mentem és a pont fölött kapcsoltam, hogy hol lehetek. Innen gyorsan meg is lett a pont, de nem volt tökéletes az útvonalam. (hiba: 0:30)
Teljesen szétcsúsztam már és alig haladtam előre, pedig pont itt lehetett volna keménykedni, hisz kiért a pálya a rétre. Balról kerültem, ami szerintem jó útvonal volt, ám túl korán vágtam be az erdőbe, így lassan haladtam. kicsit lejjebb sokkal jobban át lehetett volna vágni és a vezeték megvezetett volna a pont felé. Pontközelben így sem volt nagy gond, bár nem voltam túl magabiztos. A fő gond az volt, hogy belementem feleslegesen az erdőbe. (hiba: 3:00)
Nem esett jól megfutni a fölfelét, nem is sikerült teljesen és még a pontot is kicsit visszafelé fogtam a következőre. (hiba: 0:20)
A gyűjtőre aztán már csak a futás nem ment, de az nagyon. Úgy értem be a célba, hogy nem értettem mitől vagyok ennyire ki. A pálya csak 6,8 km volt és nem éreztem úgy, hogy rengeteget töltöttem volna kint. Lekötött a tájékozódás és alig kellett a futásra figyelni. Tetszett a verseny, de nagyon nem voltam elégedett a célban. Az időm meg egyenesen kiábrándító: 92:39

Velika Planina - A falu

Összesen hibáztam 23:10-et és mindemellett nagyon nem ment a futás. Azt még csak nem is számoltam hibának, ami az óvatoskodás miatt ment el, de ez nem az a pálya volt, ahol akkor is megvernek, ha én szalagozáson futhatok. Persze m
ásnak is gondot okozott a tájékozódás, szóval ebbe nem érdemes belemenni.
Futottam egy egész keményet és hihetetlenül élveztem a tájékozódási feladatot. Ha tehetném edzegetnék ilyen terepeken pár évig, hátha egyszer megtanulok tájékozódni. Az eredményesség most nem nagyon érdekelt, hisz ha arra megyek pont a mai nap lényegi része, a kihívás veszett volna el. Gondolok itt arra, hogy 75 perc környékén végezhettem volna, ha elragadok Fecóval. Nem bánom, hogy nem tettem. Most ugyan a 25. hely helyett a 63. vagyok, de megvan a kihívás. Minden nap előre kell lépnem összetettben és két jó eredményt elérni a világranglistán. Persze mindezek mellett jó lenne megverni Forrai Gábort és a második magyarként végezni.

A célterület

A célból visszafelé kocogva nagyon szép kilátás fogadott. Egyrészt a távoli hegyek miatt, másrészt a kopasz 1500 méter feletti füves legelők látványa lenyűgözött. Egy hegyi falun is át kellett menni, ami szintén mesés volt. Nem is futottam sokat visszafelé és még a cél előtt szembetaláltam magam Fecóval és Edittel, akik fényképezni indultak. Vissza is sétáltam velük a faluba.
Szétcsúsztam fizikálisan, amit igencsak éreztem is.
 
 
Összesen 12km, 400 szint, 113:39

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.