Elég fáradtan indultam el a rajtba, de nagyrészt futottam kifelé, mert Bogos Tomival mentem együtt és amúgy is terveztem rendesen bemelegíteni.
Kegyetlen meleg volt, így meglocsoltam magam a rajtban, majd a térképet a saját fóliámba tettem, hogy lássam is, de közben ne áztassam el az izzadságommal.
Az egyes ponttól kezdve bizonytalankodtam, majd a hármasra egy nagyobbat is hibáztam, ráadásul mindezt egy nagyon szenvedős tempóban. Buta hiba volt és már ekkor csak azért mentem tovább, mert edzeni kell. A nyolcas pontot aztán nem találtam elsőre, majd a stekket szúrtam ki, viszont pont nem volt sehol. Mivel először túlfutottam ezen a helyen, így lefelé már biztos voltam, hogy nincs a pont. Tettem még felfelé egy kitérőt egy nagyobb fához, hátha azon van a jellegfa pont, de nem találtam, így továbbmentem. Mint a célban kiderült a pont kint volt, csak rossz helyen. A versenyzők zömének (így Dénes Zolinak és Madárnak is) az volt a véleménye, hogy a pont túlságosan fent volt. Én nem mentem fel odáig, pedig többek szerint nem volt olyan messze a stekktől. Persze DISQ lett belőle, de ez nem érdekel, mert a pálya későbbi része még ennyire se ment. Mondjuk szerintem korrektebb lett volna leszedni a stekket, ha már a felvezető felülbírálja a pályakitűzőt és az ellenőrzőbírót és ha már megtörtént a hiba, akkor illett volna nem kizárni azokat akik csak a jó helyen jártak és nem keresnek bóját valahol az erdőben.
A kilences pontot még jól megfogtam, majd a 10-re mente megbicsaklott a bokám. Nem ment ki, de megrántgatta a szalagokat, úgy mint már sokszor, de ez a sérülés óta azt jelenti, hogy érzékeny lesz a bokám. Most ráadásul nagyon éreztem, hogy a leukolpast nem sokat fog a bokámon, mert a tegnapi ragasztást hagytam magamon. A 10-es pontot ráadásul nem találtam egyből és föl-alá botorkálás közben visszacsapódott a bokám. No itt már meg is álltam egy pillanatra, mert ez baromira fájt. Tudom, hogy ebből nem lehet baj, mert ilyen irányba nem mehet ki a bokám, de iszonyú érzékennyé teszi néhány ilyen a bokámat.
Innentől gyakorlatilag gyalogoltam, sőt sétáltam a pályán. Kezdetben még mindenhol futottam azért ahol kicsit kedvezett a terep, de a végén már szinte sehol.
Persze nem fogható mindez a bokámra, mert piszkosul el is voltam készülve az erőmmel, de ez még az a szint amikor az ember tud küzdeni, csak éppen már nem erőből fut. Nem éheztem el, nem fáradtak el a lábaim, csak épp nem esett jól futni, főleg terepen. Csalogató volt a pálya feladása, mert egy hurok volt a pálya végén, de edzésnek fogtam fel a dolgot. Állóképességre csak számít valamit, hogy kocorásztam és sétáltam még egy karikát. Az időm nem is nagyon érdekelt, de éreztem, hogy nagyon sok lesz. Abban azért bíztam, hogy a versenyidőbe beférek, de mint kiderült a 127 percem még bőven jó erre. Igaz másra nem, mert 80 alatt is mentek páran. Én ma jó ha 90-et tudtam volna menni a bokagondom nélkül, mert annyira nem ment és akkor még nem számoltam, hogy el is tévedtem párszor, még sétálva is. A célból még volt egy bő km a versenyközpontig, amit majdnem teljesen végigkocogtam.
Nem dobott fel a mai nap, de végülis a tervezett edzésadagot letudtam. Egyre valószínűbb, hogy valamit kezdenem kell a bokámmal, mert így nem lehet versenyezni. Ha fáradok, akkor kevésbé tartom meg a bokám és ilyenkor egy rossz lépés és visszacsapódik. Ezt máskor észre se venném, de most ettől egyre rosszabb lesz a helyzet, ami sokadszor vezet oda, hogy sétába torkollik egy versenyem.
Baracsi Ricsi azt mondta neki is volt hasonló és vagy 2 évig vacakolt vele, mire megjavult. Sima bokaerősítéseket csinált. Azthiszem ez nem fog nekem sem ártani, meg a dolobene sem, de még az is lehet, hogy kérek időpontot valamelyik dokihoz a sportkórházba. Szerintem tuti kinevetnek majd, mert a bokám minden más sportágban teljesen tünetmentes lenne, de pont tájfutni nem lehet vele.
Egy óra semmittevés után már sántítva mentem és még a sima gyalogláshoz is be kell melegednie a lábamnak egy ilyen boka számára megerőltető nap után. A jobb achillesem persze a sérülés óta nem tudom nyújtani, mert előbb kezd el fájni a bokám lábujjam felé eső része.
Összesen 15km, 600 szint, 147 perc
szia zoli!
baromira sajnálom, hogy már megint gondok vannak a bokáddal… szerintem mindenképpen menj el a sportkórházba… jó szívvel ajánlhatom perényi gizalla főorvos asszonyt, aki nagyon kedves, de ami a fő, adminisztrációs szarakodás nélkül fogad, persze taj-kártya azért kell…
nekem is edzés volt csak a vasárnapi verseny, mert az 1-esre 20 percet kevertem… ott keringtem a ponttól 20 méterre, és megtaláltam a szerintem jó helyen lévő rókalyukat a stekkel egyetemben! és gondoltam, a pontot szépen elvitték… aztán kiderült, hogy nem sokkal arrébb ott van a pont egy másik rókalyuknál…
mivel nem vagyok rutinos, ez jól kicseszett velem… szerintem jelölni lehetett volna, hogy két rókalyuk van egymás mellett, és mibe került volna leszedni a stekket…? egyébként nagyon klassz pálya volt, csak a versenytől ment el a kedvem…
szóval szerintem keresd meg minél hamarabb perényi főorvos asszonyt, baj nem lehet belőle, ha megmutatod neki a bokád…
szabolcs
Szia!
Nem olyan vészes a helyzet. Szerintem ha jó erőben lettem volna, akkor a bokám is kibírta volna.
Most még bepróbálkozok pár hét kenegetéssel, erősítéssel aztán ha az sem segít, akkor jön a doki.