Utolsó nap – Szakadó esőben

2007 július 30, 17:55Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Az utolsó nap nem időkiegyenlítéssel zajlott, amit olyan nagyon nem is bántam, bár biztos érdekes lett volna. A verseny reggelén már látszott, hogy nem lesz túl jó idő, de mire a célba értünk már ömlött. A parkolóban állt a sár és már hazafelé mentek az emberek, csak hát mi a legvégén indultunk, így még csak készülődtünk.
A bemelegítés ennek megfelelően nem lett túl sok. A réten rohangáltam fel és alá olyan 2 kilométert, majd beálltam a rajtba. Ma is úgy gondoltam, hogy a tájékozódásra koncentrálva mehetek egy egész jót és próbáltam kizárni az esőt, mint tényezőt. A fő pozitívum az volt, hogy a leragasztott talpam az esős időben nem fájt. Minden különösebb fájdalom nélkül tudtam vele futni.
Az egyes pontra aztán minden rendben jött és már láttam is a pontot. Odamegyek, de nem az enyém, hanem valami gyerekpont. Még csak kódja sem volt. Tettem egy kis kört, de megint csak ahhoz a ponthoz jutottam vissza. Kimentem az egyik irányba egy támadóponthoz és onnan is visszajöttem, de csak ehhez a gyerekponthoz értem ki. Visszafelé mentem kicsit a rajt felé, hogy újra támadjam a pontot, de megint ugyanoda jutottam. Baromi ideges lettem és egyhelyben ácsorogva nézegettem a térképet az esőben. A pont jó 10 méterre tőlem, de látom ám, hogy felnőttek is fogják. Odamentem és az enyém volt. Baromira nem értettem, hisz elsőre megnéztem jól és még csak kód sem volt rajta. A kettesre indulva vettem észre, hogy összekevertem a 20 méterre délre lévő gyerekponttal és gyakorlatilag onnantól kezdve mindig a saját pontomat láttam, de sose mentem oda hozzá abban a hitben, hogy az a gyerek pont. Ilyen buta hibát nem tudom mikor csináltam utoljára. El is ment a kedvem az egésztől. (hiba: 4:00)

OO.Cup 5.nap - Térkép

A kettesre érzésre irányba indultam el és még egészen tetszett is az erdő, majd elkaptam az ösvényt és annak végéből simán fogtam a pontot. A 3. pontra nem igazán lehetett szintben menni, mert nagyon csúszott a talaj, így alulról íveltem az átmenetet és rendben fogtam is a pontot.
Úgy döntöttem, hogy felülről megyek a négyes pontra. Ez utólag már nem tűnt jó döntésnek, de még ebbe is hiba csúszott, mert 1 völggyel később mentem le és még a ritkás rész sem volt gyanús. Csak a völgy túloldalán kapcsoltam, hogy nem stimmel valami. (hiba: 1:30)
Az ötösre is megismételtem a hibát. A rossz útvonalat se sikerült végrehajtanom és nem találtam meg a hegyoldalba felhúzó kis ösvényt, így túlságosan lentről fogtam a pontot. Ráadásul hihetetlenül csúszott a hegyoldal. Alig lehetett haladni. Egyértelműen Fecó útvonal lett volna a jó, át a hegytetőn. (hiba: 1:00)
Rosszul jöttem le a hegyoldalban, de legalább a pontot sikerült már hiba nélkül fognom a 6. átmenetben és mg egy egész gyorsnak tűnő srác is utolért. (hiba: 0:30)
Mivel elegem volt már az egészből elindultam a másik versenyző után, de részben követtem merre megyünk. Mire rájöttem már túlmentünk a logikus útvonalon és a srác is kapcsolt. Kimentünk a dózerre és azon a nagy kanyarig toltuk. Onnan bevágtunk és én valamiért az alsó útvonalat láttam jobbnak, így feleslegesen leadtam egy csomó szintet, a srác pedig ellépett. (hiba: 1:00)
Megtörve is szenvedősen másztam felfele, hogy egy újabb rossz útvonalon menjek végig. Nem kellett volna ennyire felmászni, elég lett volna a házaktól az erdei úton menni. (hiba: 0:50)
A kilences pontra aztán mentem mindenen át és azt hittem jól haladok, ám a gerinc utáni keresztbe jövő úton egyszercsak elrohant keresztbe Fecó. Mint kiderült jobbra megkerülte a hegyet és így megint sokkal gyorsabb volt nálam. Persze nekem már annyira elegem volt a mai napból, hogy a legyünk gyorsan túl rajta hozzáállásommal Fecó után eredtem. (hiba: 0:40)
Innentől a 14-es pontig nem is történt semmi említésre méltó, hacsak azt nem számítjuk, hogy Fecó kegyetlenül tolta és alig volt időm térképezni. Őszintén szólva nem is nagyon akartam, mert egyértelmű volt, hogy Fecó gyorsan és pontosan old meg minden feladatot. Itt utolértük azt a srácot is aki korábban lerakott és ő is beszállt a bolyba.
A 14-es pontról aztán kicsit fura irányba mentünk. Eggyel elnézte Fecó az utakat és a dózerútig rohantunk, majd innen fogtuk a pontot. A tájékozódásomra jellemző, hogy eszembe se jutott kételkedni abban, hogy jófelé megyünk-e, de mikor kiderült a hiba egyből tudtam hol vagyunk. (hiba: 0:30)
A 16-os pontra egész sokáig mentem is elől, mert nem frissítettem, de a pont előtt jobbnak láttam Fecót előreengedni. A 17-re is előrementem kicsit, hogy a dózerúton felpörgessem Fecó tempóját, ami itt nem tűnt túl gyorsnak, ellentétben a terepen előadottal, majd a pont közelében is mentem előre és Fecó előtt is fogtam. Innen a 21-es pontig semmi érdekes nem történt, leszámítva talán, hogy a 19-re menet volt egy szakasz, ahol nem igazán tudtam hol vagyunk. Egészen pontosan elvesztettem a fonalat és csak Fecó hátát néztem. A 21-es előtt aztán megfogott minket Lukas Ebneter, aki 4 perccel indult Fecó mögött és végül nyerte a napot. A 22-es pontig mentünk szépen sorban egymás mögött, de ott Fecó kezdett lemaradozni Ebneter-ről, így én elléptem mellette és a célig már be is jöttem látótávolságban. Mondjuk ez egyedül se lett volna már egy nehéz feladat.

Csapzott tájfutók a célban

Összességében igen érdekesen alakult ez a mai nap, mert a 9-es pontig 9:30-at hibáztam, majd onnantól hála Fecónak csak 30 másodpercet.
A 10 perc hiba persze rengeteg összességében, de még így is előrébb léptem a mai napon és összetettben megvertem Forrai Gábort, valamint a 4. napi futótársam Raty Harry-t is.
Nem igazán vagyok elégedett a Szlovén ötnaposon nyújtott teljesítményemmel, de azért nagyon élveztem a terepeket és a versenyeket. El tudnám viselni, hogy tovább tartson a verseny.
 
 
Összesen 12km, 300 szint, 80:50

Hozzászólás írása