Edzésnek felfogott versenynek indult, de csak szenvedés lett a mai DAR Normáltáv, ami amúgy egy hibátlan derbi volt, engem leszámítva.
Végig fájt a derekam, csak mert az elmúlt időben az achillesemmel foglalkoztam és így azt hittem azt kell jobban bemelegítenem.
Próbáltam legalább hiba nélkül teljesíteni a pályát, ami kezdetben egész jól is haladt. A 7-es pontra volt egy kis pontközeli bizonytalankodás (10mp), majd mikor már közeledett a vége és kezdtem a kicsit mérsékelt tempóban jólérezni magam jött Baksa Csaba a hurokban és felébresztette bennem a versenyszellemet. Ezzel egyúttal elkezdtem kapkodni és egy olyan pontra hibázni, ami kvázi látszott az előzőről. 45mp maradt a 15-ös pontban. Pusztán, mert nem bíztam magamban és az elsőre egyértelműnek tűnő dombra nem másztam fel. Pedig csak meg kellett volna nézni, hogy nincs következő.
A fő hibám mégis csak ezt követően jött. Túl bozótos volt a 17-es előtti domboldal jobb fele, így arra jutottam a pont előtt kicsivel, hogy biztos elcsúsztam jobbra. Megnéztem a bal oldali hegyet, majd csak jó nagy értetlenkedés után tértem vissza. (2:10 hiba).
A 19-re még befigyelt a vaktában “rohanás”, így kicsit kerültem, de legalább helyreraktam közben magamat. (10mp)
A fő gond nyilván nem az összesen 3:15 hiba volt, hanem a futás. Nagyon nem ment és még rosszul is esett, pedig a pulzusom nem volt magas.