ONEB csigaként

Nem volt különösebb célom az idei ONEB-en, de az Őrség miatt mindenképp indulni akartam. Az 50km feletti és más miatt is fárasztó hét zárásaként fizikálisan sem vártam sokat magamtól, de még magamat is megleptem. Pocsékul ment már a bemelegítés is és verseny közben sem tudtam a pulzusom feltornászni magasra. Valahogy 150-es pulzus közelében már csak vergődtem, míg máskor azért simán 160 fölé is feltornászom.

Ehhez képest a pálya elején a legfőbb gondom a sok apró hiba volt, ami részben arra volt visszavezethető, hogy nem tudtam kiolvasni a térképet. Valószínű a szemem sem a régi, de a hibák jelentős része így is figyelmetlenségből fakadt. 1-es 20mp, 2-es 10mp, 3-as 30mp, apró mellémenések voltak és mindegyiknél meg kellett állnom, hogy kiolvassam a térképet. 4-es sem volt igazi, mert a dombon egyenesen át kellett volna mászni, az 5 méter szint, amit nyertem a metsződésen átmászással el is ment (hiba: 20mp).
Újabb hibák jöttek a 6-os pontra (10mp) és a 7-esre is (20mp). A 8-asra kicsit lehiggadtam és be kellett látnom, hogy felfelékben marad a gyaloglás, de mégsem sikerült a 9-re eldöntenem merre lesz jó és csak későn csaptam át a völgybe. Fent aztán olyannyira megörültem, hogy síkon egész normálisan haladok, hogy Baksa Csaba elől menekülve a szálerdőben is kikockáztam az útvonalam (hiba: 30mp). Jött a verseny legélvezetesebb része és a laposban még haladni is tudtam, majd visszafelé a hosszúban már kvázi feladtam, hogy normális tempóban haladjak és kezdtem arra koncentrálni, hogy a tempó erőltetése helyett a terep szépségére koncentráljak. Innen a hibák is megszűntek, leszámítva a 15-ös előtti bizonytalankodást (20mp) és tulajdonképp nem is voltam lassabb, mint ami ma bennem volt.
A célban legszívesebben egy rövid pihenő után már vettem is volna fel a következő pályát, hogy tovább élvezzem az Őrség erdejeit.
Azt nem tudom, hogy a futás miért ment ma ennyire nehezen. Épp mint a Dél-Alföldi versenyen egy hete. Az természetes, hogy nem megy a futás, azt viszont nem értem, hogy magamhoz képest kifutni magam miért nem tudtam.
Innentől a hibákat lett volna legalább jó elkerülni, de sikerült igen dekoncentráltan futni, amíg próbáltam komolyan venni a versenyt. Összesen 2:40 maradt benne, ami nem vészes, de menet közben azt az érzetet keltette, hogy mindent elrontok.

Eredmények, Térkép