Csak 6 magyar lenne jobb nálam?

Nem tudom mi történt velem, de valószínűleg a meleghez lehetett némi köze, de szabályosan rosszul voltam a két futam közötti időben. No nem végig, de úgy jó fél órán át kifejezetten gáz volt a helyzet úgy nagyjából pont a két futás között félidőben.
Egyértelmű volt, hogy ha így marad a dolog, akkor nem indulok a döntőn. Aztán javult a helyzet és bár a rajtba indulás előtt épp vécére kellett rohangálnom, ami miatt aztán egész sokat futottam a rajtba vezető úton, de nem éreztem magam rosszul. Az mindenesetre nem volt jó jel, hogy félóránként jött rám a szükség, de legalább már nem éreztem úgy, hogy összeesek. Mondhatni természetesnek tűnt a 35 fokban az állapotom.
Rajtom is épphogy csak elértem a cél és rajt közt beiktatott 2 megállás következtében, de azért alapvetően nyugodtan rajtoltam el.

Méghozzá rögtön egy szenvedős tempóban, de legalább pontosan. A kettesen kár, hogy nem ért véget a verseny, mert akkor még magyar bajnoki cím lógott virtuálisan a nyakamban. A hármasra aztán volt némi bizonytalankodás, de ez még belefért. (hiba: 0:10)
Nem tökéletesen, de hiba nélkül jött a 4-es és az 5-ös, majd a 6-ra rossz irányba futottam ki és nem értettem miért nem villan be a pont. (hiba: 0:30)
Kovács Robi futott előttem és zárkóztam is fel rá, de ennek most az elkövetett hibám tükrében nem tudtam annyira örülni és a hosszú átmenet se tűnt egyszerűnek. Az útelágazás, majd a bozótfolt biztonságot adott, ahogy a jobbra elterülő 2 lapos rét is és a zöld foltok a domboldalban tökéletesnek tűntek a pontra való rávezetéshez, de Robi eltűnt mellőlem és elbizonytalanodtam. Korábban vártam a pontot és így tettem egy tiszteletkört. (hiba: 1:00)
A 8-as teljesen rendben jött. Megvolt a lapos rét széle, a balra lévő halványzöld domb is jól látszott, majd az ösvény nyomait is felfedeztem. A 9-re viszont rossz irányba futottam ki és az útvonalam így kicsit túl íves lett. Egyértelműen jobb lett volna jobbról ívelni. (hiba: 0:20)
Kicsit vakartam a fejem miként fogjam a 10-es pontot, de végül sikerült lekövetni mindent még abban a kiismerhetetlen részben is. Pont előtt mindenesetre nem ártott volna nagyobb önbizalom, mert a sűrűben benéztem minden szál vaddohány mögé, pedig csapást nem lehetett látni arra. (hiba: 0:10)
A 11-es átmenetemre egyenesen büszke vagyok. Tudatosan, mindent lekövetve és mégsem totyogva fogtam simán a pontot.
A 16-os pontig aztán sikerült ugyanilyen jól menni, bár az eleve igen mérsékelt tempóm kezdett megkopni. Ráadásul a vég is kezdett utolérni egy hőgutával kombinált hascsikarás nyomában. Ez végül a 17-os pont környékén egy hibával megtoldott gyors guggolást eredményezett és azt, hogy úgy érezzem már csak az számít, hogy túléljem mindezt. Az itt elvesztegetett idő nem is tűnik olyan vészesnek, mondhatni gyors depózás volt. (hiba: 1:00)
Innentől mint aki hőgutát kapott ténferegtem a cél felé, megpróbálva útba ejteni a közbeeső pontokat.
A 18-as, 19-es és 20-as pontok is csak egy-egy tíz másodperces melléfutást hoztak némi bizonytalankodással, de itt nem csupán fél percet kaptam, hanem majd másfelet. (hiba: 0:30)
A 21-re még becsúszott egy nagyobb hiba, de ez annak tükrében, hogy csak ész nélkül próbáltam előrefelé menni nem nagy csoda. (hiba: 0:40)
Itt viszont megérezhettem, hogy akár túl is élhetem a mai napot és a célig egész felpörögtem. Nem igazán értem hogyan történhetett, de jó tempóban tudtam befejezni a versenyt.
A célban az első gondolatom az volt, hogy ki kellett volna hagyni a döntőt a váltó miatt, bár ez már úgy a megzuhanásomtól a fő gondolat volt a fejemben. Aztán megtudtam, hogy nem is állok olyan vészesen és végül a 8. helyen végeztem, 7. pozícióban a bajnokság szempontjából. Ez persze már kicsit árnyalta a dolgokat, mint ahogy a gyors zuhany és töménytelen frissítő elfogyasztása is.
Összesen 4:20 hibával teljesítettem a pályát, ami egy alföldi középtávú versenyen rengeteg. Még ha 1 perc marad egy ilyen versenybe azt se lehet jónak nevezni. Mindemellett még meg is dőltem elég csúnyán, így pusztán a saját teljesítményem nem sok okot adhatna az örömre.
Igazság szerint a hazai mezőny szegénységi bizonyítványa kicsit ez a mai eredmény. Ugyan időben sokat kaptam és ha semmit sem hibázok is csak a 6. helyre (5. magyar) lehettem volna jó, de azért elég megdöbbentő, hogy csak 6 magyar tudott nálam jobbat futni.
Lassan még a végén elhiszem magamról, hogy a legjobb 10-be tartozom idehaza, az idei 3 OB-n elért egy számjegyű eredmény után. 🙂
Az biztos, hogy emlékezetes OB lesz mindenkinek. Alighanem minden idők legforróbb tájfutó bajnoksága lesz az idei KOB, hisz itt a közelben és a döntő ideje alatt dőlt meg egy 100 éves melegrekord.

Térkép, részidők